Pesti Napló, 1856. július (7. évfolyam, 1912-1942. szám)

1856-07-01 / 1912. szám

329-1013. 7-ik évf­folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása : Angol királynéhoz czímzett szálloda, 63-ik szám. 1A lap szellemi részét élete minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körü­lti panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 5 hSsrbos Petri sor 4 pkr. Bélyegdíj különiopkr _____________­_________________Magán vita 5 hasábos petri sor 5 pkr. Egyetem-utcza 2-ik szám , 1-ifi emelet, Vidékre, postán. Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 1859. Kedd Jul. 1. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva . Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. PEST, julius 1. Tájékozás az 1853-ik évi martius 2-án kelt császári nyiltparancs 27-ik §-ban érintett ideiglenes intézkedésnek értel­mezése körül. II. Midőn — úgy hiszem — megmutattam, hogy az 1853-dik évi martius 2-kán kelt császári nyilt­­arancs 27-ik §-ában és az ügykezelési utasítás 1­ 59-ik §-ában megrendelt provisoriumon — az ideiglenes tagosítást érteni nem lehet; szükség­­kép következik, hogy azt fejtsem ki, mit kell te­hát azon ideiglenes intézkedésen érteni? A többször érintett úrbéri ügykezelési magas miniszteri utasítás 159—ik %-a világosan ezt mond­ja: mikép az ideiglenes intézkedést oly joghatály­­tv­­ kell tenni , hogy az úrbéri törvény­szék hivatalos c­s­e­l­e­k­m­é­n­y­ei, a föl­desurak jogaiba, s azoknak az ará­nyosítás per utjáni k­i­vi­t­e­l­éb­e n­e v­ág­­janak, de a közbirtokosok viszonyai, volt jobbágyaik irányában vég­kép megalapíttassanak. A felhívott 1856. már­­cius 20-kán kelt 5945. számú magas igazságügy­miniszteri bocsátvány, bővebb világosságot vet ezen 159-ik§. értelmére, amidőn kimondja,hogy a volt jobbágyokkál­szabályozás tekintetéből van szükség az ideiglenes intézkedésre. Világos ebből, hogy itten, a közbirtokosok közti egyetértésre, az úrbéri per folytán nem az­ért van szükség, hogy a volt közbirtokosok , ide­iglenesen tagosítsanak maguk közt, hanem azért, hogy tudva legyen, kinek mennyi urb­érisége lesz? micsoda arányban adják ki az urbériséget? kinek a neve alá, mennyi úrbériség jön az úrbéri táb­lába? Hogy e részben ne legyen visszavonás a földesurak között. Ha valakinek e miatt sérelme lesz, orvosolhatja azt majd szavazatossági kere­settel a földesurak egymás közti követeléseinek illetékes bírája a megyei törvényszék előtt az arányossági perben. Világosságnak okáért felhozok egy esetet. Rá­­polt helységében még nem volt arányosítás, és ezen helységet 200 közbirtokos bírja. Nagyobb része a helységnek — körülbelül Vb-ad része egy potior birtokosé. — A többi 199 közbirtokos közöl, alig van három vagy négy, a kinek jobbá­gya is volt. A többiek földmivelő, udvartelkes, nemesek. Az egész helységben, az urbér beho­zatalakor összeiratott öt egész jobbágytelek és busz zsellér. A potior birtokos, az úrbéri rendezés iránt az úrbéri törvényszékhez keresetet ad be. Az utasí­tás 159-ik §-a értelmében, a kereset felől, féls­zetan, a többi birtokosok is értesittetnek. A megengedhetőség kérdésébeni első tárgyalás elött a közbirtokosok megjelennek. — A 195 udvartelkes nemes is — kik saját földjeiket önkezeikkel mivelik, megjelen, s azt mondják, hogy nekik semmi urbériségök nincsen, ők az 1840. VII. törvényczikk 14 §. értelmében még az úrbéri per költségeiben sem kötelesek részt venni, — tehát rájok a rendezés kérdése nem tartozik. A négy középszerű birtokos pe­dig, — a kiknek csekély urbériségök van, — azt mondja : tudjuk , egyiknek egyiknek kö­zölünk mennyi urbériségünk van, — ezt már úr­béri kárpótlás alá is bejelentettük, s érette a kármentesítést is megkaptuk; — ha csak ezek rendezéséről van szó, úgy a mi érdekünk közös a fölperesével, — mi hozzá csatlakozunk. — Majd hogy mi birtokosok, a határnak az urbéri­­ségtől felmaradó részét miként osszuk el magunk között, az a közöttünk illetékes tagos-arányositó biró által az 1838 XII. törvényczikk értelmében fog elintéztetni. Azért is jelentjük, hogy a mi ta­gos-arányositó perünk, még 1847-ik évben meg is kezdetett az alispáni szék előtt, de a szeren­csétlen zavaros világban félbenmaradt, s azt se tudtuk, hol folytassuk. Hanem miután megértettük, hogy ezen pernek jelenleg a megyei törvényszék a bírája , sietni fogunk vele, hogy ezen mi perünk akkorára bizonyosan lefolyjon, mikorra az úrbéri rendező per befejeztetik. Ámde mi közöttünk sok kérdések vannak, mert az arányosító pert folytató potior felperes, úgy tetette az arányosító perbeli összeszámítást (connumeratio), hogy 10 oly ház­helyet is beíratott, melyekről mi meg tudjuk bizo­­nyitni, hogy azok nem voltak régi házhelyek. — Ezen tiz házhelynek a kulcsbéli kihagyatása reánk nézve nagy kérdés. — Vannak köztünk a’ig bir­tokosok, kik közt az ágazatos osztály szerint kell majd a telkeik utáni illetményeket szétosztani. — Vannak egymás irányában és ellenében szavatos­sági kereseteink, melyek mind az arányosítási per folytán lesznek megvitatandók. Kérdem: ilyen esetben melyik úrbéri biró fogja lelkiismeretét megnyugtathatni? ha azon öt job­bágy teleknek — e csekély úrbériségnek — ki­­szakasztásáért kezdett úrbéri rendező per tárgya­lása előtt neki a 200 közbirtokos közt, a tagosí­tás kulcsát, ideiglenesen meg kell állapítania. Vegyük az esetet, hogy ezen ideiglenes kulcs a földbirtokosnak (potior) és annak a négy birto­kosnak javára üt ki, a kiknek urbériségök volt, a többi udvartelkes nemes pedig a rövidet húzza; az ideiglenes tagosítással járó költségeket mindnyá­jan megveszik, — az apró nemes csak panasz­kodnék, de módja nem volna, hogy az arányosító pert lefolytassa : mit nyerne az ezen igy értett ideiglenességgel a közgazdászat? mit nyerne az álladalom? Vájjon el lenne-e érve azon ma- i gasztos czél , mi a birtokrendezés ügyével „PESTI N A P L d‘‘­EA Előfizetési fölhívás A bekövetkező félévvel alkalmat veszünk újra fölhívni a közönséget előfizetésre. Lapunk szerkesztője, báró Kemény Zsigmondi úr, ezentúl sem mulaszt el semmit, hogy irodalmunk jelesebb tehetségeit maga körül gyűjtse. Hazai érdekeinket, számos derék levelező köz­­remunkálása mellett, ezután is rég ismert publicistái tekintélyek fogják fejtegetni. Azt hiszi alulírt, nem sérti a szerkesztő szerénységét, ha e lapok egyik főérdemeitt kiemeli azt a nagy gondot, melylyel e világeseményeket a P. Napló minden részleteiben, folytonos figyelemmel kisérte, magyarázó jegyzeteivel és czikkeivel fölvilágosította. E részben folytonos haladást tanúsít lapunk.Figyelmeztetjük a közön­séget különösen az„Új posta“ czimű rovat tartalmára. Ez által e lap a bécsi lapoknál előbb adhatja egész terjedemben a kevésbbé fontos külföldi tudósításokat is, míg a legfontosabb eseményekre nézve távirati közléseivel azokat jóval megelőzi. S a­mely mértékben csökken a külföldi tudósítások érdeke , azon arányban igyekszik a szerkesztő kimerítőbbé, érdekesebbé és változatosabbá tenni a bennünket közelebbről illető ügyek fejtegetését. Különös figyelemmel kíséri a hazánkban mutatkozó anyagi és szellemi mozgalmakat, s míg az anyagi kérdésekben a helyi érdekeket magasabb, tudományos és hazai szempontokkal igyekszik öszhangzásba hozni : az irodalom és művészet terén sem kerüli el semmi fontosabb jelenség a lap munkatársainak figyelmét. Elveket és irányokat jelölnek ki a tévedések útbaigazítására, s a­mi jelest fölmutat a hazai művészet és irodalom, igyekeznek annak élvezésére a közönség fogékonyságát előkészíteni. Valamint eddig történt, úgy ezután is kimerítő közléseket adnak e lapok tudományos és műintézeteink (az Akadémia, Természettudományi­ Társulat, Nemzeti színház és műegylet stb.) működéséről. Alkalmilag a külföldi irodalom nevezetes­ termé­keit is bemutatják. S általában mind a szerkesztő, mind a kiadó mindent elkövetnek, hogy a lap tudományos és szépirodalmi tárczáját egyiránt érdekessé tegyék. A tárczában különösen ezentúl is köz­remunkálnak Arany János, Bárczy Károly, Brassay Samu, Csengery Antal, Danielik J., Erdélyi János, Fényes Elek, Galgóczy Károly, Greguss Ágost, Gyulai Pál, Hunfalvy Pál, Jókai, Panner egyetemi tanár, Pompéry János, Revesz Imre, Szabó József tanár, Szalay László, Szontagh Gusztáv, Tompa Mihály, Tóth Lőrincz, Fiházy György, Wenczel Gusztáv stb. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve évnegyedre — — 5 frt. Budapesten házhozhordással évnegyedre — — 4 frt. „ „ félévre — — 10 frt. ,, „ félévre — — 8 frt. EJIICII GUSZTÁV. a „Pesti Napló“ kiadó-tulajdonosa. SZOMORÚ NAPOK. Regény. Irta JÓKAI MÓR. (1831.) MÁSODIK KÖTET. Az első szikra. Folytatás. *) A­mint Mária néhány száz lépésnyire haladt, megdöb­benve véve észre, hogy paripája el kezd sántítani, na­gyokat botlik s egyre lassabban léptet. A jó mén, midőn átszökött a szekértorlaszon, bizo­nyosan megránditotta egyik első lábát. Nemsokára csak lépve birt haladni, s Máriának szün­telen feszítve kelte tartania a kantár szárát, hogy lova ne botorkázzon annyit. Jó, hogy üldözői utána nem mentek most, alig birt volna előlük megszabadulni. De miféle rendbontó had lehet ez? töprenkedik ma­gában Mária, mely polgári sal országban, rendes kor­mányzat és törvényszolgáltatás mellett ily önkényv ki­csapongásra vetemedik ? Arra, hogy ez valami elterjedt lázadás rémjelenete is lehet, távolról sem gondolt. E­közben ama sötét kárpit mind jobban bevonta az eget, a vidék egészen elsötétült, egyik csillag a másik u­tán borult el, a ló horkolt és fejét hányta. Mária nem­­ Lásd a Pesti Napló 1907. sz. maradhatott többé a nyeregben, attól félve, hogy lova fején keresztül esik, hanem leszállt s lova kantárat kar­jára akasztva, úgy vezette azt maga mellett. A begyöpösödött utat nehéz volt már kivenni a sötét­ben s Mária csaknem egyenesen haladt egy nem messze világló fény felé, mely valami útféli ház ablakából lát­szott jönni. A­mint közelebb jutott a házhoz, úgy tetszik neki, mintha annak a környékén is jövő menő csoportok tüne­­deznének elő s hangosabb szóváltások zaja hallatszanék. Most tisztult fel előtte, miért nevettek üldözői oly ha­hotával, midőn erre láták menekülni. Itt is el volt állva az út. Egy perezre megállt, a női gyöngeség egy perezre erőt vett szivén, néhányszor végig borzadt egész teste, azon ösztönszerű iszonyattól, melynek okát még nem érte utol az öntudat. Azon gondolkozott, hogy mene­küljön. Félre az útról, az ismeretlen erdők közé. . . . Azután ismét eszébe jutott, hogy miért jött ? s nem reszketett többé, kivette pisztolyait a nyeregkápákból, felhúzta sárkányaikat, új gyutacsot tett csappantyúik alá, az egyiket hóna alá fogta, a másikat kezébe s lovát meg­kötve egy útféli fához, minthogy ily állapotban hasznát nem vehette, elszántan neki indult a zajgó csoportnak. Könnyű lett volna ugyan e sötétség közepett, egy kis kerüléssel egészen kitérni előlük, de valami veszélyes kíváncsiság, mely úgy ösztönöz felkeresni azt, a­mitől épen rettegünk, nem engedő azon határozatától eltérni, hogy épen a lármás csoportok között haladjon ke­resztül. Azok csak akkor vették őt észre, midőn már közöt­tük állt. „Megállj,“ hangzott egyszerre köröskörül s egy ka­sza hegye szegült a jövevény mellének. Mária visszanyerte lelke minden erejét a veszély pil­lanatában. — Tiz lépésnyire tőlem! kiáltá csattanó hangon, a ki közelebb lép, lelövöm! Mit akartok? A merre pisztolyait forditá, hátra húzódott előle a ronda csoport; ha menni akart volna, tiszta volt előtte az út, akadálytalanul keresztül haladhatott. De most már többet akart. Átérté e néhány sötét jele­netből, hogy itt valami gonosz készül a Hétfalusy család ellen. Meg kelle tudnia, mi az? és talán segíteni rajta: „Mit akartok itt?“ ismétlé a kérdést. E pillanatban kinyílt, az útféli ház ajtaja s kilépett rajta Bodza Tamás lámpával kezében. — Ki beszól itt ? kérdezé széttekintve a sötétben. Néhány félénkebb parasztlegény az ajtó mögül mutatá neki a jövevényt, figyelmeztetve rá, hogy ne menjen oda, mert puska van a kezében. A mester bátran lépett Mária elé, feltárta feje fölé a lámpást, hogy H­amannak arczába láthasson. „Milyen szép feje van az úrfinak, dörmögé a borzas Hanák a háta mögött, hogy illenék a kaszám hegyébe.“ — Csitt, szólt a mester. Én hadd beszéljek. Kicsoda az úr, és mit akar ? — Azt nem mondom m­eg minden bolondnak. Előbb akarom tudni, hogy kik vagytok? Ha rablók vagytok, védem magamat ellenetek a hogy tudom; ha bolondok vagytok, akkor igyekeztek felvilágosítani; ha derék hős férfiak vagytok, akkor kezet fogok veletek. Ez utóbbi eszme csak akkor jutott eszébe Máriának, midőn Bodza arczát megpillantá. Hasonló rajongókkal ő is találkozott elégszer s alkalma volt őket tanulmányoz­hatni. Bodza szemei felvillantak e szóra. — Mi nem vagyunk sem rablók, sem bolondok, ha­nem vagyunk igaz hős férfiak, kik harczolunk az egy testvériségért a jeges tengertől a meleg tengerig. Mária leereszté pisztolyai sárkányát, eltette azokat oldalzsebébe s bizalmasan nyujtá kezét a mesternek. H­ogy légy üdvöz testvér, én Oroszhonból jövök. Bodza Tamás gyanakodva tekintő sanda szemöldei alól Máriára s azzal a kis ujjára vont vasgyűrűt szemei elé tartva, kérdezé tőle. — Tudod, mit jelent e három betű? (U. S. S.) Mária mosolyogva válaszolt: „Ud szlovenszke sztridnoszti.“ A mester megszok­ta az eléje nyújtott kezet. — Jer innen a házba. Szólt öt magával vezetve, mig a parasztok engedelmeskedve emeltek előtte kalapot, utat engedve az ajtónyitásig. A csárdaszobából kiküldött a mester mindenkit s mi­dőn egyedül maradtak, hevesen kérdezé oroszul: — Te Oroszországból jösz ? Melyik részéből Orosz­országnak? — Az örök városból a Kreml kapui alól. Felelt Mária szinte orosz nyelven. Bodzának minden gyanúja elenyészett. Ez valósá­gos „ud.“ — Mi hir van Romulus halála óta az országban ? Mária jól tudta, hogy kit értenek Romarhis alatt? Nem ... mást, mint Muravieffet, ki az uj Róma falait volt felépí­tendő, mely majdan ura legyen az egész világnak. Mária nem volt proselytája e rajongó egyleteknek, de a for­ráshoz közelebb állva a szállongó mendemondák után több mesét volt képes mondani Bodza Tamásnak, mint az ő neki, saját gazdag phantaxiája leleményeivel is szapo­rítva azokat. — Romulus nem halt meg, Romulus most is él. Szólt suttogva a Keraezonea.

Next