Pesti Napló, 1856. július (7. évfolyam, 1912-1942. szám)
1856-07-01 / 1912. szám
egybe van kapcsolva? Vájjon nem jobb-e az 183-ik törvények értelmében, mind a két pernek a maga bírósága előtti lefolyását megvárni, s mind a kettőt együtt végrehajtani? — Mind ezt nem fejtegetem, hanem nyilvánítom, hogy nézetem szerint, a fenebbi előadáshoz képest Rápolt helység birtokosai közt az úrbéri rendezés tekintetével szükséges egyetértés megvan, és itt semmiféle ideiglenes intézkedésre tovább szükség nincsen; ahol pedig kell ideiglenes intézkedésnek történnie, ott ennek czélja más helyen épen azt érni el, amiben a rápolti birtokosok maguktól megegyeztek. SZŰCS ISTVÁN, tanár, Pest, juh 1. Az „O. D. P.“ színházi jelentése nyomán, ismételt óvástétel mellett, egy bántalomról tettünk említést, melyet egyik tisztelt nevű írónk irányában a bécsi magyar színtársulat elkövetett. A „M. Sajtódnak felszólalásunk által előidézett nyilatkozata szerint, e bántalom el nem követtetett; az „O. D. P.” színházi referensének állítása hamis, koholt. Tehát míg a színházi referens, visszaélve az U. D. P. szerkesztőségének nyelvbeli járatlanságával, e derék lapba koholmányt csempészett be, addig nemcsak silány boszut kívánt állani oly irón, ki őt irodalmunk becsülete érdekében utasitá rendre, hanem az aradi színtársulatot is megsértő otrombán, erre oly bántáimat, oly durvaságot fogván, melyet hogy el nem követett, a felől a „M. S.“ nyilatkozata kezeskedik s melynek elkövetése örökre elsülyesztené őt a közvélemény előtt. Részünkről a bántalmazott író nevében is megvetéssel viszonozzuk az „U. D. P.“ színházi referensének magán boszszuját; azonban a megsértett színtársulat nevében nyilatkozatot, elégtételt követelünk az „U. D.P.“ szerkesztőségétől. Amint jogosultak vagyunk ezt követelni, úgy kötelességünk is. Hisszük, hogy a journalistika becsülete és tekintélye érdekében ez elégtételt laptársuktól a bécsi lapok is sürgetendik. Pest, julius 1. A cs. k. mérnökök, írja a „K. K.“, kik felsőbb rendeletből minden lehető erdélyi vasútvonalakat a helyszínen vizsgálat alá vesznek, miután Arad-Szeben-Brassó között, onnan be a Bodza völgyén Oláhországba, úgy az ojtozi szoros, meg M.-Vásárhely és Kőhalom között minden nevezetesebb pontok barometrius méréseit elvégezték, jelenleg épen vidékünkön mulatnak s tegnap a Körös és Nádas közti vízválasztót vizsgálták, holnap pedig a Kolozs és Bocs közöttik teendik méréseiket. A nevezetes eredmények, mik ezen technikus munkálatokból kitűnnek s melyekbe pillantani alkalmunk volt, azonkívül, hogy a kolozsvári terv gyakorlatiasságát és legjobb esetben lehetőségét bizonyítják, egyszersmind a legnagyobb elővigyázatra és meggondolásra intik a bécsi és kolozsvári egyesült társulatot s az alap- és pótlékszerződés némely pontjának megváltoztatását teszik sürgetővé. Mindenesetre szükséges lesz, hogy a kolozsvári ötven alapító, az ő képviselésökre kissé szűken szabott négy választmányi tag megválasztásában arra figyelmezzen, hogy választottjai az ügy fontosságának megfelelni képesek legyenek. — Folytatólag, mint rokontárgyat, még megjegyezzük, miként az oláhországi kormány . — Hogyan ? kérdező Bodza meglepetve: tehát hová lett? — Eltűnt. Miként Romulus. Elragadták az Istenek. Szólt Mária és rejtélyesen mosolygott, mintha ő többet is tudna arról, hogy hová lett. Bodza hevesen ragadá meg kezét. — Ez egykor újra meg fog jelenni ugye ? Mária szótlan kézszorítással válaszolt. — Tehát igaz, folytatá a mester lelkesülten, hogy nem őt fejezték le, hanem helyette egy lelkes jó barát áldozta fel magát ? — Azaz én testvérem volt, szólt Mária eltakarva kezével szemeit, azután hirtelen a mester vállára téve kezét. Ne sírj, ne sirasd. Látod, hogy én sem siratom, pedig nekem testvérem volt. Romulus él, és áldozatot és engedelmeskedést kivon mindnyájunktól. A mester még forróbban szokta meg Mária kezét. — Mi a te neved, szeretett testvér? — Nevem Fabius Cunctator; szólt Mária. (Jól ismerte a rajongók azon gyöngeségét, miszerint szerettek maguknak a classicus korból válogatni neveket.) — Az én nevem Numa Pompilius, szólt öntetszéssel vetve hátra fejét a mester. Hű az ügyhöz lelkesült az eljárásban, higgadt a meggondolásban, kérlelhetlen a kivitelben és rettenhetlen a veszélyben. És újra megszokták egymás kezét forrón és bizalmasan, Mária pedig azon gondolkozott, hogy ő lelkesült, higgadt, kérlelhetlen és rettenhetlen férfiúnak nem jó volna-e azt a száraz sovány torkát, mikor legjobban beszél, megragadni, összeszorítani és beléfojtani a lelket. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Az avarok történetein. (Folytatás *). Assyria bensejében vette Heraklius az örömhírt, holott rontó háborút viselt a perzsák ellen. Kazar szövetségesei elhagyták, mihelyt zsákmánynyal megszedték magukat. Maroknyi hadseregére szorítva, minden egyéb segélyforrása nélkül testvére csapatain kívül, a kurdok hegyei közé vette magát, hova egy perzsa sereg ment utána, míg egy másik a hegyek kifelé vezető útjánál leste. Heraklius megelőzte az ellenséges hadak egyesülését, s tönkre verte a ninivei hires csatában azt a sereget, mely sarkában volt, mire Assyria is meghódolt neki. Soha sem tanúsított több hősiséget; három lovagot vágott le kardjával az ütközetben; két láncra döfést kapott s lovát is leszúrták alóla. Most Ktezifon ellen indult , s a Tigris folyam mentén földúlta a perzsa királyok híres palotáit, ama pompás „édenkertekkel“, melyek, királyi vadászatokra rendeltetvén, bőséges élelmet nyújtottak a római katonáknak. Kozru király gyermekeivel és nejeivel egyik palotából a másikba futott, s nem mert Ktezifonhoz közelíteni, annyira tartott alattvalói ellenszenvétől. A büszke királynak csakhamar nem volt egyéb menhelye a parasztok szalmakunyhóinál. Hogy csorduluk teljék a keserű pohár idősb fia, Szirujeh (Siroes), is föllázadt ellene, akit ki akart zárni a trónörökségből. Börtönben gyilkos kezek vetettek véget Kozru életének. E csatavesztések, polgári lázadások és palotai merények közepett Heráklius lön Perzsia békebirája. Amily merész volt a csatában, szintoly mérsékelt lévén a jó szerencsében, Szirujehnek hagyta a koronát, s nem bántva a perzsa fővárost, békét kötött. Szirujeh azonban hűbérese jön a birodalomnak. Crassus és Valerian meg volt boszulva. Megalázva Perzsiát, visszaszerezve a szent keresztfát, oly tettet hajta végre Heraklius, mely a legnagyobbak közé tartozik a római és keresztyén történetekben. Armenián és Kisázsián keresztül folytonos diadalmenet volt útja a Zsófia-egyházig. A tanács, a papság, az egész város elébe ment a Bosporuson át egész Chrysopolisig. 628 sept. 14-kén Sykes elővárosnál szállt partra a hős császár, s innen az „arany kapu“-n és a diadalmenetülök utczáján ment által. Kocsija előtt, melyet négy fehér elefánt húzott, vitték a szent keresztfát , a jelt, mely alatt győzni akart. Soha sem volt szebb, derültebb Konstantinápoly ; mindenütt pompás szőnyegek , égő viaszgyertyák, szalagok, virágok. Olaj- és pálmafa-ág minden lakos kezében s a sokaság örömkiáltásai szakiták félbe a zenekisérettel énekelt hymnusokat és zsoltárokat. Azonban úgy akará az isten, hogy a dicsőség zaja közepett halálos aggodalom szállja meg a triumphator szivet. Mikor újra látta családát, két fiú és két leány hiányzott, akiket virágzó egészségben hagyott volt. Személyesen akarván visszaadni drágalátos kincsét a szent helyeknek, a tavasz első napjaiban Jeruzsálembe utazott. Oda seregeitek Syria és Egyiptom keresztyénei, s jelenlétükben vállain vitte föl Heraklius a keresztfát a Kálváriára, ugyanazon után, melyen az Idvezite járdáit a szenvedés ama napjaiban. Mielőtt ismét letették a viszszafoglalt ereklyét a Föltámadás templomába, a jeruzsálemi püspök jelenté, hogy az még illetetlen, hogy az ezüst tok, amelynek nála van kulcsa, zárva áll, amint volt, s a püspöki pecsét is feltöretlen. Heraklius csodálása elannyira ment, hogy a görög költők, nem találván embert, a kihez hasonlíthatnak, istenhez hasonliták, ki teremtés hatnapi munkája után megnyugovék a hetedik napon. Ekkér nyugoszik meg diadalmenetén hat dicső hadjárata után Heráklius. E hasonlat méltó botránkozást okoz vala minden más időben; akkor köztetszéssel fogadták e költeményt. S a kereszténység legszélső határáig terjedt a lelkesedés Heráklius iránt. Dagobert, frank király,ünnepélyes küldöttséggel kívánt szerencsét a győzedelmekhez. Igen sok szerencse, igen sok dicsőség jutott részéül Herakliusnak; a pogány bölcselem arra inte vala, hogy reszkessen. S valóban küszöbe előtt volt a szerencsétlenség és gyalázat. Akkor alapná Mohamed az anyagi elvek és kard ama vallását, melyet az épen meghódított Arabiából ki kelle terjesztenie az egész földre. 622 óta, habár siker nélkül, kísérletet ten római Arabia ellen. Közbejött a háború Heraklius és Kozru között, melynek eredményét türelmesen várta be a próféta, egyiknek sem óhajtva diadalt, s mindig készen az ellen fordulni, a ki győz. Épen hadjáratot tervezett Perzsia ellen, midőn 632-ben meghalt. Utóda vitte ki tervét. Abu Bekr elfoglalta az arab Irakot s előkészíté az egész perzsa birodalom meghódítását. Egyszersmind a római birodalmat is megtámadta Kaled által, ki utóbb Omar vezére lön, s rendre bevette 632-ben Bosrát, 634-ben Damaskust, 636-ban Emaust, majd Syriát, Mesopotamiát és Palestinát is az izlám jármű alá hajtá. 637-ben Jeruzsálemet is elfoglalá s 639-ben Memphist és Alexandriát. Semmi sem állhatott ellen a kalifák fegyverének. Heraklius vitéz légiói futásnak eredtek az arabok előtt; Theodorust és egyéb tábornokait megverték; maga sem tudott semmire menni azok ellen, minden katonai tudománya, minden hadi bátorsága mellett. Damaskus bukását hallva, fölkiáltott : „oda Syria!“ Legalább a szent keresztfát akarta megmenteni ez új hitlenek kezeiből, amelynek visszaszerzése annyi áldozatba került immár. Jeruzsálembe sietett, hogy a főváros uralma alá helyezze azt az ereklyét. Sophronius patriarcha és a nép könyei közt vette által, s a szárazon vitte Konstantinápolyba. Az az erős és gyors elhatározású lélek megtört a balsors alatt; lángesze elhomályosult. A ninivei győző oly kis lelkű len, mint egy gyermek; a tenger láttára is szédült. Midőn császári városával szemközt az ázsiai partra megérkezett, hoszasabb ideig tartózkodott herákleai palotájában, s meghajolva a csapások és lealáztatások alatt, nem mert a tömeg szemeivel találkozni, mely mindamellett is szerelte őt. Mikor elvégre, a tanács kérése folytán, elszánta magát, hogy tovább utazik , a Bosporuson hajóhidat kellett építni számára, melynek sövénynyel meghordott felülete utczához volt hasonló, s két oldalon lombokból és gályákból képeztek sövényt, hogy a hajóhadat elrejtsék szemei elöl. így tért vissza Konstantinápolyba Herakliusz árnyéka. (Folytatjuk.) CS. A. *) Lásd e lapok ápril 4. 5. 6. 8. 9, május 15. 16. 17. 18. 19. és jun. 21. 24. 25. 26. 27, 28-ki számait. tervezett vasútvonalak közöl azon pályának adta az elsőséget, mely a Kolozsvár-brassói pályával közvetlenül kapcsolatba jöhet s erre az engedélyt már az illető társulatnak kiadta. G vonal Brassótól a slatinai sóbányákon keresztül Ploiesti felé megy Bukarestbe. PESTI NAPLÓ. Pest, jul. I.A csongrádi és mindszenti izraelita cultus-községek tetemes költséggel nyilvános elemi iskolákat állítottak fel, s minden szükségessel ellátták, mely szép és követésreméltó példa a nevelésügy előmozdítása oly általános tevékenységre hivó mezején, örömmel juttatik köztudomásra. CB. H.) — A „K. Közlöny“ben olvassuk : „Egy új irodalmi vállalatról értesítjük olvasóinkat, különösen a két Magyarhon lelkes hölgyeit. Szabó Richárd és Balázs Sándor a jövő új évre a lehető legpompásabb kiállítással és leggazdagabb tartalommal „Erdélyi múzeum“ czím alatt almanachot szándékoznak kiadni, melynek tiszta jövedelme fejében az erdélyi múzeum javára leszen szentelve. A vállalkozók reményük, hogy a két magyar haza íróinak szellemi közremunkálásával, és a t. ez. közönség pártolásával nemcsak a szent czélnak szolgálhatnak, hanem oly emlékkönyvet adhatnak, mely a magyar irodalom díszét fogja emelni.“ — Degré Alajos „A sors keze“ czímű két kötetes regénye megjelent. A „Délibáb“ szerkesztője értesíti a közönséget, hogy kik e regényt nála julius hó végéig megrendelik, azt 1 frt 20 pgekrt veendik. Kik azonban a Délibáb ez évi egész folyamára előfizettek, avvagy kik az 1858. jul 1 - től jövő évi jun. végéig előfizetnek, a regényt ingyen kapják meg. — „Falusi élet“ czim alatt Garay Alajos népies beszélyeket adand ki két füzetben. A két füzet 24—30 ívre terjedend. Előfizetési ára 1 frt 20 kr pp. Az erkölcsi irányú népies beszélyekre miig felhívjuk az illetők figyelmét. — A ,,S z i n há z i naptár“ szerkesztősége előfizetői közt a Fáncsy-arczképet kisorsolván, a nyeremény az előfizetők 5781-dikére vagy ez. Reviczky János arra esett. A sorsolásban a gyűjtők is részt vettek minden 10 előfizető után 1 számmal. A 30 előfizetőt gyűjtők részére a ,,Hölgyfutár“ egy évnegyedes folyama jul. 1-jén megindulatik. — A „Hölgyfutár“ nemzeti színházi hírei közt a következő érdekes és teszéseket olvassuk: Carrion fellépésekor (3-kan) a „Sevillai borbélyban Hollósy L-né a, az énekleczke alatt Taubert híres dalát: „Ich muss nun einmal singen“ énekrendi magyar szöveggel. E mellett még azon szép magyar dalt is: ,,Ez a világ a milyen nagy“ énekrendi, melyet oly bájosan mint ő, senki sem tud előadni. 4-én Kovács Pál ,Férj egy órára* czimű kis vígjátéka kerül először színre, vele a Koblerek is adandnak egy ismeretlen balletet. Jul. 5-én Carrion másodszor lép föl az Alvajáróban, s 7-én , harmadszor a Hamupipőkében (Cenerentola), mely színpadunkon legelőször fog előadatni. Július 8-án, Feleki új vígjátékát az „Orosz házasságot“ fogjuk látni. Carrion, júl. 2-tól 13-ig hatszor lép föl, s valószínűleg „Moses“-ből is el fogja énekelni azon pár dalt, mely a tavalyi olasz opera non plus ultrája volt. Bettini — ki hét nap alatt, háromszor lép föl, négy szerepet tűzött ki, melyek között szabadon hagyott választani, ezek Ernani, Troubadour, a herczeg — Rigolettóban, Gennaro Borgiában. Először a Troubadourban lép föl. A legközelebbi operai újdonság „Giovanna de Guzman“ lesz. Kövér Lajos ismét egy vígjátékot adott be a drámabíráló választmánynak: Czime: „Meg akar halni.“ — P.—D a róz. Z. az itteni lakos, két éve már, hogy biztosította gabonáit jégverés ellen; ez évben azonban nem volt kedve, „ablakon nem dobom ki pénzemet“ igy szólt. A múlt napokban a szörnyű hőség megszűnik, az ég feketévé válik s határunk majd i/'sét elverte a jég, közte Z űrét is, ki most erős fogadást tett, jövőben a jégverés ellen biztositótársulat hathatós segélyét fölhasználni. Nagy feszültséggel várjuk az e napokban környékünkre érkezendő belga urakat az Ipoly-Sajó völgyi vasút építése dolgában; nagy hasznot remélünk, különösen fánk ára feljebb fog szállni, jelenleg egy bécsi él ott kinn az erdőben, száraz tölgy- s bikfa, 5 — 4 fi. v. pénzben. — A nevezetes lopásoknak, melyek Kalonda, Rapp, Romhány tájékán történtek, már nyomába vannak; sikerült a csendőrség fáradhatatlan kutatásainak ezt is napfényre hozni, a bűnösök be vannak fogva. (V. U.) — A császárfürdő érdekes (3-ik) bálja a gyógyudvar platánainak lombjai alatt holnap tartatik meg. E bálok ez évben is mind fényben, szépségben, mind jó kedvben egyaránt gazdagok. — Minap irtuk volt, hogy Réthy Lipót szándékszik szarvasi nyomdáját Gyulára áttenni; most jelenthetjük, hogy a nyomda átköltöztetése már megtörtént. Réthy úr 1. hó 15-dikén nyitotta meg nyomdáját Gyulán a közhasználatnak, azért is ezentúl minden nyomtatási bizomány Gyulára küldendő. Réthy úr nyomdája úgy van fölszerelve, hogy akár nagyobb műveket, akár kisebbeket gyorsan, csinosan és olcsón állíthat ki. Legelső nagyobb mű, mely a már Gyulán működő nyomda alól kikerül, a „Gyulai árvízkönyv“ leend, melynek megjelenését a jövő hónapban várhatjuk. — Július 1 -től kezdve Jókainé szabadságidejét fogja használni. Ez időszakra nem lenne fölösleges Hervei Ida kisasszonyt próba-vendégszerepekre meghívni. Sokak állítása szerint a drámai szakmában minden vidéki színésznők közt Herveilda kisaszonytól várhatnánk jövőben legtöbbet. (H.) — Walter úr uszoda-tulajdonos azon széptette, minélfogva azon tanulóifjakat, kik az úszás tanulásában szegénységük miatt gátolvák, ez állapotról fölmutatott hiteles bizonyítvány mellett uszodájában ingyen fölveszi, mindnyájunk méltánylatával találkozik. — A „Délibáb“ a leánytanyók képzőintézetének szükségességét említi fel. Figyelmet érdemel. Bécs mellett Hernalsban hires nevelőnő- képezde áll fenn. Hazánk ily, vagy ehhez hasonló intézettel nem bir. Tán a sopronyi leánynöveldét, melyet hazánk egyik főrangú hölgye alapított, tehetne ily intézeté alakítani. — A pesti conservatorium növendékeinek közvizsgálata a nemzeti muzeum termében f. h. 18-kán menend végbe. — A pesti müegylet részéről közhírré tétetik, miszerint az. 1856. évi műlapul rendelt eredeti olajfestvény ,,a meny megérkezése“ Barabás Miklós festésztől Pesten, az állandó műtárlatban kiállítva, csak julius 8-áig szemlélhető. Ritter Sándor egyleti titkár. — Nemzeti színház, Jun. 28. Renzaur javára bérletszünettel: „Rigoletta.“ A szépszámú közönség kedvenezét megjelenésekor tapsokkal üdvözlő ; meg kell jegyeznünk, hogy Benzát értjük, közönségünk méltó kedvenezét, mert szíves üdvözlő taps fogadja mindig másik kedvenezét is H a 11 és y L nét, kinek művészete, elragadó éneke a hazai művészet barátit a műélv felett azon tudattal gazdagítja meg, hogy színpadunk is bir oly művésznővel, kihez hasonlót igen kevés első rangú színpad mutathat fel. — Örülünk, hogy Carrion jelen első énekesnőnkkel s jeles buffónkkal fog énekelni. Hollósy L-né trillái újabb változattal lepték meg ma a közönséget; nem azon felcsattogó, áradozó trillák voltak azok, mik bámulatra ragadnak annyiszor, hanem lágy hangon, mintha a szelíd bánat sóhajtana fel, szólaltak meg. E trillák megelőzék a második felvonás áriájának az erkélyen énekelt végrészét. A közönség, mely e szép éneket többszörös tapsokkal kisérő, elég gyengéd volt a 3-dik felvonás kettősének (Gilda és Rigoletto közt) ismételtetését, főleg, miután Füredi ma hangjának teljességével nem rendelkezhetett, nem kívánni. Jekelfausy , ki szabadságidejének használása előtt ma utolszor lépett fel, nagyon szépen, teljes hatás mellett énekelt. Óhajtjuk, hogy minden fellépése akként elégítse ki a közönséget, mint a mai, hogy akként igazoltassák jövője által is haladása iránti reményünk, mint a mai fellépés által. K ö s z e g h i tiszta hanggal s jelesül énekelt. K o r c s e k k. a. kis szerepét is elvonta. Tán ritka fellépése az ok, de úgy találtuk, hogy még ily kis szerepre sem használható énekesnői minőségben.Miután azonban mindamellett, hogy a szerep csak néhány jelenetre szorítkozik, az egyike a legfontosabbaknak, mert a gyönyörű quartett hatása nagy részben Leonora szerepvivőjétől függ, óhajtjuk, hogy ezentúl Leonora szerepét Ellingerné a énekelje. E derék énekesnőnk többször tanúsított készsége hinnünk engedi, miként legközelebbi alkalommal e szerep már ily méltó képviselőre talált, mely szerep, mint tudjuk, Bécsben Demeric-nek annyi tapsot szerzett. Jun. 29-dikén : L i 1 i o m fi. Eredeti vígjáték három szakaszban dalokkal és tánczczal, Szigligetitel. — A czimszerepben Füredi lépett föl, kit nem szeret a közönség a népszínműben nélkülözni A fiatal Svarczot Lendvai játszotta. A szépszámú vasárnapi közönség igen jól mulatott. Gabonaár. (Bécsi gabonabörze jan. 28.) Forgalom : 30,000 mérő. Bejegyzett eladások : Mosonyból 82 fontos bánsági búza : 6 f. 24 kr.; 84 font. detto 7 f. 18 kr. 85 font. detto 7 f. 36 kr.; Győrött helyben 3 f. 48 kr. 79 font detto 4 f. 30 kr. — Bécsben : 68 font. Árpa : 3 f. 12 kr. 48 font; Zab : 1 f. 42—48 kr. Pozsony, jun. 27. Búza 5—6 f. 48 kr.; Rozs: 3 f. 30 kr. — 4 f. 36 kr.; Árpa : 3 f. 2—13 kr.; Zab : 1 f. 50—53 kr.; Kukoricza : 3 f. 3 f. 6 kr. Dunavitállás, jun. 30. : 11 5“ 3'1 0. fölött. LEVELEZÉSEK. Gyünk, junius 16. (E r e d e t i 1 é v é I.) A külső somogyi és tolnai h. h. v. két főesperesség Gyünkön létező egykori középtanodája, most a m. kormány „Entwurf-ját“ megközelítve algymnasiumának ismertetését kívánom közrebocsátani. Ha ezen algymnasium jegyzőkönyveiben a tanulók neveit kezdettől mostanig kimutató táblákat végig tekintjük, sok jeles, köztiszteletben álló, hasznos hatáskörű, most élő fiaira találunk a hazának, kik tudományos képzettségüknek első alapját itt Gyönkön veték meg, és sok jeles férfiakat még, kik rajok jó vezetői szellemmel hatottak. Bátran hiszem tehát, hogy a gyönki. algymnasium ismertetését közrebocsátandó nemcsak sok hálásérzetű férfi de mellettük, az oskolaügy számos melegkeblű barátainak részvétével fogok találkozni, kik ezen ismertetést nem fogják hideg közönyösséggel venni. A gyönki algymnasium eredetéről a közönség csak annyit tud, mint néhány szorgalmas korallnak tengeralatti senkitől nem látott, nem csodáit munkájáról. És e bármikor, úgy bizonyosan ma hálánk, s tiszteletünkre érdemes férfiakról megemlékezni édes lészen, különösen most, midőn teremtések munkája egy kis vázponttá kezd alakulni a nyilvános nevelés szabályozandó tengerén. De különösen most szükséges, hogy érdekes legyen ez ismertetés, midőn ez évben a kisded váz vulkáni megrázkódtatást szenvedett. Bár a vulkáni működé nem több mint normális erőködés, sőt természeti szabály de mind e mellett az ismertetést, úgy hiszem szives, veendi a n. t. belsomogyi ág, h. esperesség is, tájékozásra használhatván fel azt az Unió munkájának ism megkezdésére, ha Isten úgy akarja, hogy a megrázadt kisded vár, le ne merüljön ! Legalább az uniónak 1841/- ben történt első megkísérlése, és megbukása körültekülésre int, ujjal mutatván azon gyúanyagokra, melyek a ez évi vulkanismusnak fötényezőjét tevék. Pedig „i ultima analysi“ az unió maradand mentője a gyönki és könyv ismertetés. A nemzetek fejléséről. Irta báró Kemény Gábor. Kolozsvárt. Stein János bizománya, 1856. 143 lap. Ára ? Fiatal irót mindenkor előszeretettel, rokonszert üdvözlünk az értelem s tudomány küzd homokán. Már maga egy ismeretlen tehetség föltünése a szellem láthatárán , reményeket fakaszt a lélekben, a remény pedig annál táplálóbb emlője a társadalmi lénynek, minél közrehatóbb s dúsabb tartalmú tárgyakat foglaló rügyekben nyilatkozik. Báró Kemény Gábor úr, kit a „Nemzetek fejtésé“-nek nagy gondolata hisztó könyvet írni, már fölvett tárgyánál fogva is érdekel bennünket, s ez érdekeltség mindenesetre még ingerletesb lesz, ha kimondjuk, miképp nem egy, minden tárgylagosságot nélkülöző elméletet állít elénk a fünczimzett munkában, hanem nézeteket, s elveket b. Eötvös Józsefnek „a XIX-ik század uralkodó eszméiről“ irt nagyhírű műve ellenében. Már hallottuk az eszmék e fölséges obeliskje körüül huhogni az obscurantismus denevéreit, s láttuk az agyafúrt stabilismus törpéit is mozogni, s most, annál inkább örvendünk, midőn ama dicső alkotvány körül, épen a legilletékesb körből, egy fiatal bár, de merészröptü elmét szemlélünk föllobogni, az ifjúkori meggyőződés romlatlanságában. Valóban régen óhajtottuk, hogy K. Eötvös szóban levő munkája a közfigyelem s közméltatás tárgyává váljék hazánkban, azt hívők, első kötetének megjelentével, hogy az eszmékben uj forradalmat fog a bűnföldön előidézni, — hogy, mint Bacon „N o v u in o r g a n u m a“ — egy messze kisugárzó észpályára nyitand ösvényt polgártársai közt, kik legifjabb tagai az európai népcsaládnak, s kik még eddig csak szenvedtek és csalódtak, — de nem tanultak. Csalatkoztunk. Ama nagyszerű munka, mely kedvezőbb időkben s csillapultabb viszonyok közt epochát vala nyitandó a nemzeti művelődés történetében, csaknem nyom nélkül surrant el a nemzeti szellem jelen ziláltságában. Mint a teremtés első története, — mint nehéz test zugó árvizek özönében, mialatt forgács és szemét fölületen lebegnek. B. Kemény Gábor úrnak már abban megvan érdeme, hogy e solid testet kiemelte a fenékről, s bár az ellenvélemény emeltyűjével, fölmutatja azt legalább a dialectica azon szabályai s jogai közt, miről már Horácz elmondá: „Duem penes arbitrium essetius et norma loquendi (De art. poet .“ Szerzőnk mindenek előtt, egy tájékozó körültekintéssel nyitja meg munkáját, s kiemelvén K. Eötvös József idézett művének fontosságát, bevallja azt is, hogy innennek némely nézeteiben megnyugszik ugyan, de mindenikben. Elmondja továbbá, hogy mily indokok