Pesti Napló, 1856. augusztus (7. évfolyam, 1943-1971. szám)

1856-08-01 / 1943. szám

360-1943. 7-ik­ évf­­­olyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása : Angol királynőihez czímzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 6 hasábos petit sor 4 pkr. Bélyegdiá­k&k­m­ 10 pkr _______________| n ' Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. Egyetemp­atera 2-ik szám, 1-ső emelet, Vidékre, postán: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 1856. Péntek, aug. 1. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . .­­ . . 8 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS & PESTI NAPLÓ 1856-ik évi július—decem­ber és julius—septemberi folyamára.­­ Vidékre postán küldve fél évre 10 frt.­­ évnegyedre 5 frt. Budapesten házhozhordással félévre 8 frt, évnegyedre 4 frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. Pesti Napló kiadó­hivatala. PEST, august 1. Magyarország egyen­érdekű­ vidékei­nek jellemzése államgazdászati tekin­tetben. Debreczen vidéke. *) A vidék központját Észak - Bihar megye, s tu­lajdonképen maga Debreczen teszi. Határait kö­vetkezőleg jelölem ki: Dél-Biharban Szalontánál elkezdve Berettyó-Ujfalu, Földes, Kaba, Nádud­var alatt Csegénél ki a Tiszáig; onnan mindenütt a Tisza mentin fel Nagy-Szőlősig, innen át Ara­­nyos-Megyesnek Erdődnek, onnan az Ér folyó mentén Székelyhidnak, aztán Nagy-Váradnak s innen vissza Szalontáig, így bele esik ebbe: Szabolcs megye egészen, Szathmárnak sik . ré­sze, Ugocsának alsó fele, Észak-Biharnak ?4, Dél- Biharnak pedig­­ résznyi közepe. Összes terület kerek számban 280­0 mértföld. Lakos szám e vidéken: 702,842 lélek. Esik egy □ mértföldre 2510­­. Mivelés alatti föld: szántóföld 1,190,955, katastrális (1600 □ öles) hold, kaszáló rét *) Lásd Pesti Napló 284—1807. sz. 461,992 h., legelő: 547,327 h., szőlő 15,227 h., kert 7739 h., erdő: 277,582 hold. Esik egy csa­ládra mivelni való 17 hold. A réteknek és legelőknek egy harmadát, vala­mint a szántóföldeknek is egy részét viz járja; azontúl nádas, vizalatti s terméktelen föld van 299,188 hold. Eléggé dicsérni nem lehet azon buzgóságot, melynek e vidéken, főkép a Tiszaszabályozás ör­vend. Oly stádiumban áll jelenleg ez ügy, mely az eddigi siker után rövid időn legszebb eredmé­nyek reményére jogosít. A többi vizek, főkép a Szamos, Kraszna, Batár, Túr, Berettyó, és a Sza­bolcs megyei számtalan vizek szinte óhajtva vár­ják a részbeni megkezdést folytatólag a szabályo­zást. A szabályozás által felkerülő turfa- telepek nevezetes kincsbányát fognak megnyitni. Az egész vidék síkság. Uralkodó földvegyület a fekete homok. Jelesen pedig az ugocsai rész egészen sűrű fekete homokos föld s csak legkö­zelebb a Tiszához néhol ritkás. Szathmár megyé­ben legtermékenyebb vidék Nagy-Károly kör­nyéke, le az Érmelléke, s Szathmártól, felfelé a Szamos és Kraszna köze. Itt mindenütt porhanyós fekete kerti föld találtatik, kevés homokkal ve­gyítve, kivéve a Szamos közti hol már kemény fekete vagy sárga anyag nehéz miveletü földek vannak. A túrhát vidéke fehér agyagos, majd ho­mokos és sovány. Erdőd körül szinte ismét sűrűbb vegyületü a föld, de már a nyírség, mely Szath­már megyének déli­­. részét teszi, s a máté­szal­­kai járást foglalja el, onnan pedig fele részben át hat Szabolcs megyére, ott a nyírbátori járást fog­lalván el, egészen homokos; ugyancsak e nyír­ségi homok kiterül Észak-Bihar megyére s ott fő­kép Debreczen környékére egész Derecskéig, s az érmellékére is, hol valamint a nyírségben né­hol terméketlen homok buczkák is fordulnak elő, a jobbféle termőföldek pedig átalában fekete ho­mokosak, helylyel közzel ritka homokkal is válto­gatva, különösen a nyírségben sárga homok is elég van, egyebütt, valamint a kis-várdai és nyír­egyházi járásokban, is több a fekete homok, me­lyet közel a Tiszához, különösen Kis-Várda, Bóly, Vencsellő körül fövenyes, nyirkos, fekete föld­iszappal vegyülve vált fel. Legalul Dél-Biharban is megmarad még a föld­ben folyvást a homokos vegyület, azon különbség­gel, hogy itt minél partosabbá válik a vidék, annál nagyobb előnyt vesz felette a sárga anyagos rész , földtulajdonságnál fogva, a gabona­neműek közös legelső terménye e vidéknek a rozs; és pe­dig nemcsak azért, mert legjobban szük­ a föld, úgy hogy mellette a tiszta búza sok helyen, kü­­lösen hol annak termesztését a szathmári né­metség csak erőteti, könnyű, hanem azért is, mert Nagy - Bányán elkezdve az egész felső­hegyes vidék kenyérgabona tekintetében e vi­dékre van utalva, mit ez rozsból legalkalmasabban szolgáltat. Ennek mostani termésmennyiségét­ 2.580.000 ausztriai mérőre lehet becsülni. Ebből külső kereskedésre a reátámaszkodó felsővidék rövidsége nélkül most csak jobb években bocsát­hat valamit a vidék. Ha az összes szántóföld egy negyed része, mely 297,738 holdat tesz, forditat­­nék jó mivelés mellett rozs­termesztésre, egy után 12 magot, s igy 1600 négysz­­éles holdról 24 ausztriai mérő termést számítva, tenne az összes termés 7,145,712 ausztriai mérőt. Minthogy azonban a vidéknek némely része még is jó tiszta búzatermő, tehát a rozs alá felvett szántóföld­mennyiségből egy negyedrészt tiszta búza alá veszik s igy lesz a remélhető termés 5,359,284 mérő rozs, és 1,786,428 mérő tiszta búza. Második főterményül ajánlkozik a kukoricza. Ennek mostani termésmennyisége 3.969,800 mérő szem körül rúg. Ugyanannyit szánván e ve­­temény alá, mint mennyit rozs alá vettünk, vagyis az összes szántóföld mennyiség egy negyed részé­nek három negyedrészét, mely is tesz 223,302 holdat, holdankint 40 mérőjével lesz a termés : 8,932,080 mérő. Az innen megmaradt egy ne­gyedrészt, vagyis 74,434 holdat a föld homokos tulajdonságát tekintve burgonya termesztésre szá­mítom. A most termesztett burgonya­mennyiség 700.000 mérő körül rúg. A kimutatott térföldön holdanként 60 mérőjével termeszthető volna : 4.466.000 mérő. Ekkér a rozs, búza, kukoricza és burgonya együtt épen felét foglalná el a most szántás alatt levő földnek. A másik fél részen következő veteményeket rendezünk. A zabnak előnyt adunk az árpa felett, s ez alá veszünk két nyolczadrészt, mely 148,768 holdat tevén, holdanként 30 mérőjével lesz a ter­més 4,463,000 mérő, a mostani termés legfel­jebb 2,100,000 mérő körül rúg. Árpa alá­­­dot vagy­is 74,384 holdat szánunk, mely holdanként 24 mérőjével 1,785,200 m. termést ad. A mos­tani termés kerek számmal 1,000,000 mérőre be­csülhető. A repcze termés mostani mennyisége sok, ha 80,000 mérőre rúg. Ez alá csak­­16 azaz 37,192 holdat szánván ez 20 mérőjével adna 743,840 mérőt. A dohány eddigelé is nevezetes terménye volt e vidéknek, földe arra különösen alkalmatos, mind a mellett az összes dohány­ter­més 60,000 mázsa körül alig áll. Ugyan annyit szánván ez alá, mint mennyit repcze alá hagy­tunk, azaz 37,192 holdat, ez holdanként 6 mázsá­jával adna 223,152 mázsát. Vegyes veteményre, mely közel fő szerepet adunk a czukorrépának és kendernek, szinte egy nyolczadrészt, vagyis 74,384 holdat hagyván, még szántóföldöni takar­mány-termesztésre marad­t rész, vagyis 223,152 hold. A 15,227 holdnyi szőlő átalában oly homok­földön van, mely ámbár a vidéket a hires érmel­­léki, nagyváradi, aztán szinte a szathmári részen is jó bort termő hegyek koszoruzzák, hasznosabbra alig forditathatnék, mint épen bor­termesztésre s gyenge, tartatlan, de egészséges italu termésével illendőleg is pótolja a helybeli bor­szükségletet. Ugyanazért e földmivelési ág, bár kincsforrását soha nem teendi a vidéknek , a földminőséghez képest még szaporítást is eltűr. Azonban örömest előnyt adunk a szőlőmivelés felett a gyümölcster­mesztésnek. Ez a Tisza mentén most is nagy ki­terjedésnek örvend , bár nemesítési virágzását mondani épen nem lehet. Főkép ajánlkozik pedig e vidék az eperfatenyésztés megöröködése által a selyemtenyésztésre. Szabolcs, Észak-Bihar és Szathm­ár megyékben egyébiránt jelenleg is van­nak meglehetős kiterjedésű epres kertek, melyek a selyemtenyésztés megkezdésének alapot adhat­nak. Régenten a megyék felügyelete alatt foglal­kozott is már a nép némi részben a selyemterme­léssel. E foglalkozást az 1848-diki év szakasz­totta félbe főkép azon okon, hogy gombosító intézet hiányában a gubót nagyon bajos volt eladni. Az ügy előmenetele annál fogva egyik föltételét az ezen bajoni segítésben találja. A 277,582 holdra menő erdő évenként 160,000 öl fát szolgáltat ugyan, mindazáltal fa dolgában a vidék, kivéve a hegyes vidékre dűlő keleti és északi széleit, átalában szükséget lát. Az utaknak, földek széleinek élő fákkali kiültetése annálfogva nagy érdekében állna az egész vidéknek, holott itt ily helyeken élő fát látni ismagát alig lehet. Ezt kívánná a föld aszályos tulajdonsága is. Ezek mellé a fatenyésztés szaporítására igen alkalmas helyekül ajánlkoznak e vidékeken a legelők. Az állattenyésztést illetőleg juh és szarvasmarha­­tenyésztésnek egyaránt adunk e vidéken érdeket. A GYÖNGYÖS HÖLGY. IRTA IFJ. Damas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I. J. (Folytatás. *) V. Azon időszakban, midőn vele megismerkedtem, unni kezdte azon zajos hirt, mely őt mindenüvé kisérte. Mind a mellett ezen életmód némileg szükségévé vált, s mint minden hölgy csak úgy szabadulhatott ezen helyzetéből, ha valaki kezet nyújt neki. Mihelyt összejött tehát ve­lem, s még mielőtt tudta volna, minő ember vagyok, szo­kott kaczérságával bánt velem, mikép a kicsi herczeg­­gel is, ki, mint láttad, kissé felettébb komolyan vette azt; de a szép és nemes hölgy érezte, hogy rész után van, hogy lelke oly helyzetben van, melyet nem lehet soká megtartani, s anélkül, hogy tudta volna, hova ve­zettetik, de átlátva, hogy becsületes ember kíséretében van, hirtelen bizalmas útra tért velem, s őszintén felkért engem támogatására. A tréfálkodás s apró hazugságok tehát elhagyattak, és csak két barátságos és rokonszen­vező lélek maradt fen. Mi első szerelmét illeti , midőn arra emlékezett, hú fátyolozta szép homlokát, és könyv jött szép szemébe, de ez nem volt képes többé betöl­teni követelőbbé lett lelkét, s megvallotta nekem, hogy kisértetet­ten másodszor is szeretni, hanem azért foly­tonosan vallásosan megőrizte szent emlékét ezen gyer­eknek, ad így nevezem, mert ha még élne, alig volná­nak ketten ne£yven évesek. Csakhogy nem sokára át kellett látnia, ha még át nem látta, hogy az első szere­lem, mely oly gyöngéd, mint az áprilisi első falevelek, fris mint a harmat, és zamatos mint a természetes virá­gok, levél,tharmat és zamat gyanánt elmúlik. _L Minden hölgy ismeri ezen szerelmet, s nem álla­podik meg annál, csak gyakorolják magukat azzal. *) Lásd „Pesti Napló“ 1941. számát, hogy komolyabbakhoz készüljenek. Ezt a sír kissé re­gényesebbé tette, s a sírnak tulajdoníthatni, hogy annyi ideig élhetett. Ezen nő férjének tehát, ha hozzá méltó leendett, könnyű győzelem volt volna ezen emlékért vi­gasztalást nyújtani, tisztelvén azt, mint minden ártatlan dolog tiszteletet érdemel, és szelíden vezetvén nejét szerelemre át, melynek a természet törvényei szerint fel kell váltania a korábbit. Sokszor volt már mondva, s még sokszor lesz ezentúl is hasztalanul elmondva, hogy nagyon hibáznak azon szülők, kik két vagyont, két ne­vet , két rangot házasítanak össze , nem gondolván az ezek alatt levő lelkekkel. — A herczegné tehát akarata ellenére uj szükségek, uj előtte eddig idegen ismeretek felé volt hajtva. Én voltam arra rendelve, őt ezen uj élet küszöbén elfo­gadni? Nekem kellett kísérőjének lennem? A­mint ne­kem azonnal előadta titkos gondolatait, s kérdezőskö­dött lelke különös működéséről, abból azon meggyőző­dést, akaratot, s ahhoz való erőt mentettem. Ah ! minő édes éj volt ez! Természetesen, ő már az enyém volt, s a végtelen bizalomban, s az első kísérletre meg va­gyok győződve, úgy hajlott meg szerelmem minden vá­gya előtt, hogy azt észre sem vette; de mit én mindenek felett kívántam ezen hölgytől, az egész lelke, gondol­kozása, s mindazon szerelem volt, minek egykor benne ki kellett fejlődni, s nem a gyöngeség pillanatában meg­lépés által szerzett kielégítés. Egészen elmerülve az édes hangokba, melyek még tegnap ismeretlenek voltak előttem, hallgattam őt, s ezen hangok ezen éj óta folytono­san csengenek fülemben; kezemben tartom az övét, s lel­kem az övéhez szállongott, s mindig boldogabban, büsz­kébben tért onnan vissza. Nekem szerepem volt az­ ő ko­rábbi életében, mondá nekem , de ezen szerep igen je­lentéktelen leendett azon véletlen nélkül, mely minket összehozott, s az ebből állott: ő igen kellemesnek ta­lálta azon keringőt, első szerelme kezdetén, melyen elő­ször tánczolt szerelme tárgyával , s kérte ezen férfit, hogy hozza el azt neki másnap. Azóta gyakran játszot­ták azt együtt, s ezen keringő reá nézve élete boldog időszakának bájos viszhangja volt, s ezen keringő tőlem van. - A tűz kialudt­­a lámpák Apadni kel££j a nap s megjelent, elkellett távoznom. — Isten önnel, mondám. — Oh nem! a viszonlátásig, mondá ő! menjen ön, pi­henje ki magát kissé, s még a nap folytán jöjjön elő, csak önt fogom elfogadni. Elmentem. Világos nappal volt, a fogadóbeli cselédek meglepetéssel, kíváncsisággal néztek reám, egyik a má­sikra mosolyogva. Az igaz, hogy ezen reggeli távozás igen közeli gyanút ébreszthetett, én azonban keveset gondoltam azzal, s egészen más eszmékkel foglalkoztam. Többé nem volt helye a küzdésnek édes barátom, s aztán miért is? határozottan szerettem; teljesen megfe­ledkeztem Win­e asszonyról; mi pedig számításaimat, terveimet, elméleteimet illeti, mindent elfeledtem ezen éj boldog óráival. A herczegné volt egyetlen gondolatom, egészen az övé voltam, ő tehetett velem, a­mit akart; szó­val: szerettem, ismétlem, s ezen szónak nincs két értelme. Midőn az utczára értem, visszafordultam, s ablakában láttam őt, reám mosolyogva, s utolsó búcsúját intve ne­kem kellemes fejmozdulatokkal. Mily bájoló volt az, ily hölgy által szerettetni ! Legkisebb kedvem sem volt aludni, s az utczákon sé­tálgattam. Kilencz órakor Vladimírnak ébren kellett len­nie, hozzá mentem; ő volt az egyetlen, kivel a herczeg­­néről beszélhettem, s még szükségem volt vele foglal­kozni. — Na hát! mondá nekem elégült arczczal, belépni látva engemet, nem vagyok-e jó ember ? — Hogyan ? — Mit tettem tegnap este ? Nem baráti tett volt-e az, önt magát hagyni ott, hol mindkettőnknek jelen kellett volna lennünk ? S remény­em, ön felhasználta az időt. Beszélje el nekem! Oh! oh! nem így kellett többé előttem ezen hölgyről beszélni ! — Valóban, édes Vladimir, felelem neki ki.«^ hideg hangon, azt köszönöm önnek, de semmi, elbeszélni va­lóm sincs. — Hiszen valamit csak beszéltek önök. Természetes hogy beszélgettünk.­ ­- Mirő1^ — Mindenféléről, miről beszélni lehet. — S aztán még miről ? — Semmi másról. — Ön tréfál ? — Legkevésbbé sem. — Jól van, édesem, a hallgatás szép erény! mondá kissé csípősen. Mindamellett, ámbár Vladimír nem volt oly ember, ki­nek teljes bizalommal mindent meg lehetne mondani, mégis neki köszönhettem a herczegné ismeretségét, s végre is azontúl, hogy azzal teljesen gyanúba hoztam volna a herczegnét, ha semmit sem mondok meg neki, csaknem hálátlanság lett volna részemről semmit sem bízni a közös barátban. Meg kellett tehát mondanom, a mi megmondható volt. — Hallgatás csak ott lehet, hol titok van, s ismétlem önnek édes barátom, hogy fájdalom mindent megvallha­­tok önnek, a mi történt, a herczegné még nem volt honn, mikor én oda érkeztem , aztán önt vártuk, reggeli két óra felé vacsoráltunk, s aztán beszélgettünk. Ez volt az egész. — És mikor távozott el ön ? — Ma reggel. — És ön azt mondja. .. . Ah! édes barátom, az már nagyon sok! — Becsületszavamat adom önnek, hogy nem vagyok a herczegnére nézve több, mint tegnap voltam, mikor még nem is ismertem; s egyébiránt ön tudja, mikép minden beszéd daczára nem oly hirtelen ő, s ha ön némi barátsággal viseltetik iránta és irántam, édes Vladimí­rom , nem fog ön többé úgy beszélni róla, mint eddig tette; ezt kérem én öntől, s ez önnek baráti kötelessége. — Tehát ön is hiszen azon mesékben, melyeket Anna gyárt, s hiszen az ő erényében! Jól van, ön lássa, mire fog jutni. Csak annyit mondok még önnek : egy hét alatt egymásra fog minket a herczegné haragítani, mert kü­lönös szeszélye van önre, s látja, hogy ön őt komolyan veszi, mindent el fog tehát követni, hogy önt eltávolítsa tőlem, kitudom az igazságot, s azután el fog menni, s önt itt fogja hagyni, s ekkor ön el fog jönni hozzám , megismervén, hogy igazam volt. Elvárom azt, s nem fo­gok önre haragudni. — Valódi barát nem beszélhetett volna jobban; e sza­vak jég gyanánt omlottak reám, s hideg hézagot csinál­tak szivemben; éreztem, hogy szerelmem ellenséget fog

Next