Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)

1856-09-15 / 1985. szám

402—1985. 7-ii­ évf folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása : Angol királynéhoz ozlmzott szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét élet, minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő Bérmen­tetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza, 2 ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása korál­­i panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1856.­ Hétfő. sept. 15. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva : tvnsgyedrs . . . 4 frt p. p. teávi­ . . . . 8 frt p. p. Hirdetmények dija : * k»,1 0, Pe*J* • Pkr- Bilyegdij kmen 10 pfa * J Maján vita 6 hzsaboi petit sor 5 pkr. Egyetem-utei» 2-ik szám, 1-sft «malst, | Vidékre, p * • t­a­n : VTivifjedr» 1 frt p. f. Fálérra . . 10 frt p. p. PEST, sept. 14 Távírdai tudósítások. • Pár­is, sept. 13. Tegnap estve 3° 10 rente 70. 90. — A „Moniteur“ jelenti: mind a két félség Sebastianban csodálatra méltó módon üdvözöltetett. A hivatalos lap továbbá Randon tudósítását hozza a kabulok táma­dásáról A­u m­a 1­e erősségre, valamint Elmira­n-ra is, melynek helyőrsége azonban a támadókat tetemes vesz­teségekkel visszaverte. Genua, sept. 10. Hat csavarfregatt fog a kormány költségén építtetni, t. i. négy a belföldi, kettő pedig a külföldi hajógyárakban. Governolo gőzös fregatt Oroszország császárnéjának rendeltetése alá bocsáttatik Nizzában. S t a m b u I sept. 5. Az angol hajóraj a Feketetenger­­ről a „Gladiator“-on kívül ide érkezett. Nagy előkészü­letek történnek a perzsa követ elfogadására. Egy Gem­­labában kiütött tűz 500 házat hamvasztott el. Mindazon harczosok, kik az utolsó háborúban valamely tagjukat el­vesztették, a­zultán parancsára jelentékeny jutalmat kap­nak. Sir Houston Stewart Máltán át Angliába uta­zott el; ugyanez a­zultántól egy nagybecsű kardot, a Medzsidie-renddel együtt kapott emlékül. Lyons ad­miral jövő héten utazik el Angliába. A nyilvános gym­tasiumok és real-tanodák ér­­tesítvényei az 1855/6-diki tanévben. VI. 12. Harmadik tudósitvány a nagy-kö­rösi helv. hitv. főgymnasiumról. Szer­kesztette Warga János igazgató. Ez értesitvény egy nagybecsű értekezést tartalmaz Arany Jánostól „a magyar nemzeti versidomról.“ Erdélyi t. munkatársunk, ki Arany költeményeit avatott tollal bí­rálta, hisszük, kellőleg fogja ismertetni ez értekezést is, melyből mi költőink, az ifjabb nemzedék tanulságául csak a végsorokat írjuk ide, ajánlván mindenkinek, a lantot pengető költőnek úgy mint a magyar bírálónak ez értekezés elolvasását, tanulmányozását. „Ennyiben kívántam ez­úttal , mond Arany, a tanodai körök figyelmét is felhívni a magyar r­h y t­h m u s r­a , me­lyet a klassikai és nyugati formák mellett költészetünk­ben többé ignorálni nem lehet, részint azért, mert ré­gibb verses maradványunk idomához majdnem a m­ult század végéig, ily nyomozás adja a kellő kulcsot, ré­szint mert költészetünk legújabb irányát csak ily tanul­mányok után méltányolhatjuk eléggé. Ámaz általános panasz mai költészetünk pongyolasága, formátlansága ellen jó részt el fog enyészni, ha a költeményekben nem azt keressük, a mi nincs, t. i. kölcsönvett idegen schemá­­kat, hanem megtaláljuk a mi van : nemzeti rhythmu­­sunk — gyöngébb vagy teljesebb — hullámzását. Mert hogy e rhythmus az ódon és újabb idegen for­mákkal szembe létezett s létezik , az tény : minő joggal ? nem kevesebbel, úgy hiszem, mint a ma­gyar zene és táncz. S ha valaki természetesnek ta­lálja, hogy minden zenemód közöl a magyar fül csak azt érzi teljesen, melynek ütemzése, hangmenete nemzeti jelleggel bír, ha nem kárhoztatja a nemzeti táncz iránti előszeretetet, holott a magyar láb e tekintetben szintoly alkalmas a cosmopolitaságra, mint bármelyik fajé a tollatlan kétlábú állatok közöl, úgy nincs miért nyelvünk hajlékonysága s alkalmas voltából az idegen költői for­mák mellett védokokat meritnie, sem roszalnia azon leg­újabb törekvést, mely több kevesebb öntudattal működ­vén, a magyar rhythmusnak a költészetben is vissza akarja adni a nemzet kára nélkül el sem idegeníthető jo­gait. Oly költemény, melynek teljes élvezhetése végett előbb még a hellén-, római vagy más idegen világba kell áthelyezkednie, — bár mennyi szépséggel bír­jon különben, sohasem hathat igazán a nemzet egészére; mert a nagy többség épen azt, mi a verset verssé teszi, a rhytmust kénytelen nélkülöz­ni, mi által a költemény zenei része ránézve elveszett. Ez főkép a lyrában érezhető. Még nincs messze a kor, midőn legjobb költőink tiszta jambusai vagy troehaeusai német zenére daloltattak, mert az idegen versidom idegen formát követelt a zeneszerzőtől. Lyránk a ma­gyar zenétől teljesen meg van válva; voltak szépen sza­valható dalaink, de ha melódiával akartuk őket páro­­sítni, a dallam nem jön magyar. E szakadást lyrai köl­tészetünk s zenénk rhythmusa közt elenyésztem, a ket­tőt ismét természetes öszhangzatba hozni, feladata az ifjabb költői nemzedéknek sat.“ De hogy az ifjabb nem­zedék e feladatot megoldhassa, ahhoz a kellő érzéken kívül oly tanulmányra, a régi költők oly ismeretére volna szükség, a milyennek jelét Arany adja ez érte­kezésében, mely szintén tanúságot tesz a felől, miként nagy költőnk gonddal viseltetik az iránt, mit formának ne­vez a műnyelv; ifjabb nemzedékünkre nézve pedig igen jellemző azon jelenség, hogy sokan ifjabb költőink közöl nem átallották többször Creguss „verstanát“ gúnynyal is felemlíteni. Tán most átlátandják ez ifjú költők, miként e verstannak hasznát vehetik.— Arany­nak e nagybecsű értekezése után a tanintézet életrajza folytattatik, melyből megértjük a többi közt , hogy „miként a testi világ elemei, a tevőleges és taga­dó tagos erők egymásra hatása közt néha erősebb és sokszor egyensúlyt vesztett küzdelembe jönek, minek eredménye a romlás s az organismusnak mint egésznek megbomlása és részekre szakadása , úgy a szellemi élet a tétel és ellentétel; az igy nem igy lét mozzanatain fejük egyensulyulva erényteljes világgá, egyensúlyt vesztve pedig erkölcstelen törpévé.“ E tanévben a praeparandia, mint önálló tanintézet megnyit­tatott. A praeparandia fentartására az egyház a tanév alatt következő kiadást tön, a­­m. tanárok fizetésére 980 frt; egy zongoráért 280 frt. Egy másik zongorát az intézet Egresy Sámuel úr szívességéből bír, ki a zenészet tökélyesítésére 1000 partot alapított. Meg kell említe­nünk, miként II.-Körös városa hat hold földet aján­dékozott a praeparandiának azon czélból, hogy kertje legyen, melyben képezett és ügyes kertész vezetése mellett szándék a gyümölcstenyésztést, a konyhave­­teményezést , méhészet- és selymészetet mivelni. A gymnasium tanszerei ismét tetetemesen szaporodtak; E­g­r­e­s­s­y Sámuel ar évenkinti 20 pártot ajánlott fel a könyvtár gyarapítására s halála után könyvtára szintén a gymnasiumot illeti. Éljen sokáig e nemes ügybarát, kiben látjuk élni azon szellemet , melynek köszön­hetik a protestáns egyházak alapítványaikat. A gym­­nasialis osztályok tanárai : Á­d­á­m Gerson, Arany János , Deák József, Kiss Lajos , Len­gyel Dániel, M­e­n­t­o­v­i­c­h Ferencz, Szabó Károly, Szarka Mihály, Szilágyi Sándor ,Varga János és W­e­i­s­s János. A praeparandiai osztá­lyokban : F­a­z­e­k­a­s Lajos, Kovács Lajos, Nagy József és Pajzán Dávid.­­ A tanulók összes száma a gym­nasiumban 224, a praeparandiában 21. A gymnasium első osztályában 46. II. o. 24. III. o. 30. IV. o. 23. V. o. 23. VI. o. 23. VII. o. 25. VIII. o. 30. Ezek közöl helv. hitv. 174. ágost. hitv. 8., r. kath. 8. izrael. 19. Az értesítés utójegyzetéből értjük, miként Mentovich Ma­ros-Vásárhelyre hivatván mag tanárul, helyébe Kovács János választatott meg , és hogy Tömöri Anasztáz úr ez évben is 3 db aranyat tűzött ki jutalmul azon VIII. osztálybeli növendék számára, kinek legkifejlettebb st­­­lusa van. E jutalmat a jövő évre 5 aranyra emelte. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Állati magnetismus, alvajáró». C Folytatás. *) 4-ik eset. Mintegy tíz év előtt est­e 9 órakor elveze­tett engem orvostársam Dr. De egy beteg nőhez, hogy vele egy önkénytes álom­éberség esetét szemléljem. 17­ éves, virágzó leány, S. . . F . . feküdt a pamla­­gon és csöndesen szunnyadni látszott a számos, nem egészen csöndes környezet ellenére is. Látogatóban volt ezen barátnőinél, s csöndesen ellopódzott az élénk körből, a pamlaghoz jutott, s ott néhány másodpercz után elaludt. Ez eset már négyszer meglehetős rendes időközben, mi két három napot tett, előfordult, de a nap részétől nem függött, s nem is egyforma ideig tartott; mert S ... ezen álomba olykor délelőtt, olykor délután esett, és az 3 s 10 órát is tartott. A barátnők előadása Dr. D.nek azon álmot, mint valamely legyőzhetlen, hirtelen kitörő álmosság kö­vetkezését írta le, mely álmosság ideje előbbi szo­kásával és életmódjával nem egyez. Az alvást mint szokatlan mélyt és hosszat írták le , melyből S . . a legélénkebb zörgés által sem ébredt föl, mely azon­ban szorongató és nyugtalan, mivel az alvónak so­kat kellett álmodnia, sokat nyögött, beszélt, s a kérdé­sekre felelt. Ezen körülmények és egyéb előzmények Chová főkép­p) Lásd P. Napló 1983-dik számát. a leány atyja halála, különbféle családi szerencsétlenség, talán valamely erősen csirzó, nem szerencsés szerelem is tartoztak) nem hagytak Dr. D.-nek további kétséget, hogy itt önkénytes alvajárósággal van dolga. Észleleté­nek eredményei, úgy mint az ártatlan, szigorúan derék leány tisztaságáróli meggyőződés nem engedték azon gondolatot, hogy itt csintalan csalás lehessen. Én szemléltem a jelen s többnyire a következő roha­mokat is a betegség végéig, és a főbb jelenségeket e kö­vetkezőkben foglalom. A roham előtt belső nyugtalansága volt a betegnek, mely őt a körülé folyt beszélgetés iránt részvétlenné s magába zárkózóvá tette. Majd hamar csöndes szegletet keresett magának, vagy székén is elaludt, melyről aztán a nélkül, hogy felébredt volna, alkalmatos fekvőhelyre vitetett. Mintegy óranegyedig mély álomban, összehú­zott arczvonásokkal és lassú, gyakran sóhajtó lehellettel maradt. Azután vidámabbuk­ ábrázalja, beszédessé lön. Ha igen sok kérdést nem tettek neki, úgy az terhére nem volt és készséggel felelt, az őt illető tárgyhoz ké­pest olykor siránkozó tűnődéssel, olykor csevegő vi­dámsággal. Egészen haszontalan kérdéseket mint ízet­lenséget visszautasított, és ha ugyanazon kérdés ismé­­teltetett, rész kedvét mutatta és hallgatott. Szerelmi dol­gokra igazsághoz híven felelt amit éber állapotban min­den áron elkerült volna), de hamiskodó szemérmetesség­­gel. Ha atyja halálát érdekelték, akkor szavai és hangja keservei, csöndes zokogása a szív nagy fájdalmát fejez­ték ki. Az érzelmek változása épen úgy, mint az értelem működései fölötte sebesen történtek, és egyik tárgyról a másikra szökve könnyen átvitethettek, úgyhogy sze­mérmesség és nyiltság, zokogás és nevetés, közöny és harag a változó fölhívásoknak egymást sebesen követve feleltek meg. Nemcsak az ítélőerő és képzőtehetség, hanem némely külső érzék fogékonysága is igen fölhangolva volt ezen betegnél. Tapintásával igen bonyolódott alakokat kön­nyen megkülönböztetett; igen élesen hallott, és különb­­féle zörgéseket megkülönböztetett anélkül, hogy elté­veszteni lehetett volna; szaglása nemcsak mit sem szen­vedett, sőt finomsága meglepő volt. Csöndesen és su­sogva beszélt, de válogatott kifejezésekben és tisztább németséggel, mint közönségesen. Éber állapotában szel­lemi tehetsége kevéssé emelkedett a szokott kis körön túl, de a roham alatt minden feladatot nemcsak hamar megértett, hanem azt határozottan megoldotta s éles elmét tanúsított. A rendes álomra a beteges nem volt semmi különös hatással, sőt általa felüdült szabálytalan álomkórsága okozta bágyadtságából. A szabad időközökben S.-­nek ugyan őszinte, de le­ányhoz illő szemérmes viselete volt. Máskori eleven vi­dámsága, mint tesztelte, virágzó kinézése és étvágya a betegség kezdetével csökkentek. Lehetett neki homá­lyos sejdítése bajairól, mint zavart álmokról, de világos képzete bizonyára nem volt, mert faggató és az alvajá­rók bizonyos beszédjökre és cselekedeteikre vonatkozó társalgás közbeni viselete sem illetődést sem zavart nem mutatott. Mikor aztán végre egy vigyázatlan barátnéja közlötte vele álomrohamait, könyekre fakadt, szabad idejében tartózkodó, emberkerülő lön, magát mint kí­méletlen kíváncsiság tárgyát, s oly teremtményt tekin­tette, mely becsületét eljátszó. Azonban a rohamok módjára ezen fölfedezés semmi változtató befolyással nem volt. A dolgoknak már közönséges szemlélete s csak felü­letes bírálat után is lehetett S....t alvalátónak *) tartani, mit is következő pontok látszanak erősitni. Dr. CSORBA­­CFolytatása kör.) *) Megbocsát a tudós értekező, hogy a „világoslátó“ ki­fejezést „alvalátó“val helyettesitik. Ez utóbbi szót, úgy tudjuk, Greguss használta először, s az nézetünk szerint helyesebb a „clairvoyante“ és „hellseherin“ kifejezésére, mint a szószerűan fordított „világoslátó“. Azon látásnak ugyanis, melyről itt szó van, nem az ké­pezi lényegét, hogy világos Ön ért gyakran igen homá­lyos és zavart is­, de az, hogy alva megy végbe. Azonkívül az „alvajáró“ (­omnandus) analógiája is ajánlja az „eltaláló“ kifejezést. A­mint mondjuk: „al­vajáró,“ „alvajárás“, szintúgy mondhatják: „alvalátó“, „alvalátás.“ Ez utóbbi kifejezés nem is oly kétértelmű, mint a „világoslátás“, és magában hordja magyarázatát. Használjuk tehát „somnambulismas“ra éa „somnam­bule“, az „alvajárás“, „alvajáró“,­­ „clairvoyance“ és „clairvoyant“- Cagy „clairvoyante“)­« pedig az alvalátra“, „alvalátó“ kifejezéseket. S­z­e­r­k. Magyar könyvészet. 486. Néptanítók könyve. Szerkeszti és kiadja Szeberényi Lajos. Gyulán, nyomatott Réthy Lipótnál 1856. 8 rét. II. kötet 2-ik füzete. 73—136 lap. 487. Sioni örömhangok, melyeket az esztergomi főegyház ünnepélyes szentelésekor 1856-ik év kisasz­­szonyhava 31 -én nyilvánított a cs. kir. pesti egyetem. Budán, a cs. kir. pesti egyetemi nyomdából. 41­­7 lap. A földtehermentesitésnek a sopronyi köiigazgatási terü­leten eszközölt eredménye. Miután az 1853. dec. 15-iki 58. sz. alatti kibocsát­­ványban kitűzött határidő alatt befolyt jelentések az ál­talános kárpótlásra alkalmas urbér, jobbágy- és zsellér­telkek 1853. mart. 2-ki 39. sz. cs. nyiltparancs 4, 5, 6, 17 és 18. §§.t és ugyanazon 1. f. nyílt parancs 21. §-a szerint) országos forrásokból kárpótlandó tized­já­­radékokat illetőleg be vannak végezve és teljesen elin­tézve, ennélfogva a soproni cg. k. földteher­­mentesítő bizottmány, melynek feladata, egész az elkésett és utólagos kárpótlási munkálatokig, megol­dottnak lászik, a földtehermentesítésnek a soproni közigazgatási területen eszközlött lényeges eredményeit következőkben hozza köztudomásra : 1) A magán földbirtokosoknak úr­béri előlegekül 4 részletben kész­­íít ki pénzben................................................ 3,153,982 12* 4 és mint 5 részlet az 1854. július 26-iki nyiltparancsnál fogva megnyi­tott nemzeti kölcsönre...................... 592,04­­­3% egészben 3,746,023 16% kifizettetett. 2) Az úrbéri kárpótlás lejárt kamatjaira 75®/0-es részletfizetés fejében a kapott előlegek beszá­mítása után 2,619,698 frt 26 krnyi összeg számíttatott fel, mire nézve fedezet a pénzalapigazgatóság részéről különböző kategóriájú szelvényes kötelezvények kiadása által nyujtatott. Ez összegbe a papi javak kamathátralékai fejében 1,131,100 frt van betudva. 3) A földtehermentesitő bizott­mány a mentesített telkekért általá­ frt kí­nos kárpótlásul........................... 34,444,345 23% a magánosok kezén levő papi tizedekért f1853. mart. 2-i nyiltpa­­rancs 21. §.) kárpótlásul . . . 505,169 473/4 összesen 34,949,515 11­4 és a lejárt kamathátralékot a kifizetett úr­béri előlegek és az engedélyezett részletfizetéseknek, melyek 4,653,413 frt 18% krt tesznek, leszámítása után véglegesen kinyomozta, az erre vonatkozó kárpótlási határozatokat a járadékjogosoknak, valamint az illetékes hatóságoknak, és pedig az utolsóknak az 1854. január 16-iki legm. nyiltparancs határozmányai szerint meg­­küldötte. 4) A hatóságok részéről az 1854. jan. 16-iki legm. nyiltparancsban előszabott eljárás már 583 jogosnál 14,079,784 frt 351 lo­krnyi tőkeöszszegben vég­rehajtatott, és a járadék­jogosítottak vagy hitelezőik kielégítése a törvényhatóságok ítéleteinek értelmében a pénzalap-igazgatóság által eszközöltetett. 5) A 3. alatti tőkésített kamathátralékok, és a megke­resett törvényhatóságok által kijelölt, 4. alatti kárpótlási tőke fedezésére, a pénzalapigazgatóság részéről, 11,831 darab földteherment. adóssági kötelezvények szelvények­kel, és 501 darab A. betűjű földteherment. adóssági kö­telezvények szelvények nélkül kiadás végett és kiegyen­lítési összegekben, összesen 52,152 ftban az országos pénztárnál forgásba hozattak. 6) A kifizetett kárpótlási tőkék a) államjavakért 847,735 ft 11 % b) alapítvány javakért 1,814,163 ft 12% c) papi és egyházi javakért 5,300,266 ft 45% összesen 7,962,165 ft 9*/­ 7) A 3. sz. alatt megjegyzett kárpótlási tőkével 51,451313, úrbéri jobbágy- és 59,43135/36 úrbéri zsellér-telkek mentet­tek fel. 8) Az általános igazolási tárgyalások a soproni köz­igazgatási területen 1855. ápril­isban kezdettek meg, és 1855. év végével, e szerint kevesebb mint kilencz hónap alatt az összes vármegyékben végrehajtottak. Az országos bizottmány előadott eredményei az igé­zeti munkálatok felszámításában, és a kárpótlási határo­zatok hozatalában körülbelől 14 havi időre terjedtek. CB. H.) Pályázati zeneügy. Nincs kényesebb dolog, mint midőn az ember a már hirdetett jutalomdíj-sorozatot bármi alakban is módo­sítja, mert a közönség, a­mily élénken s­pártolva fogja föl az eszmét, midőn először hirdettetik a pályázati ügy, annyira lehangolva fogadja annak legkisebb változtatá­sát , és mégis sokszor vannak okok — mint nekem is jelenleg — mikor a már hirdetett pályadíj ügyében kell némi módosítást tenni a díjtűzőnek. A P. N. I. é. július 16-kai számában általam kitűzött 65 darab arany zenepályadíjra beküldendő munkák vég­­határidejét sept. 15-éra tevén, azon bizonyos hiszemben éltem, hogy a bírálat ugyanez időben mindenesetre meg­­történendik; azonban ez idő eltelte előtt oly fontos okok jöttek közben, melyeknél fogva, ha egyebet nem is, de a pályázati határidőt mindenesetre meg kellett változtat­nom. Ugyanis 1) A két testvér házából több rendbeli le­vél érkezett hozzám, melyekben ily kérdések foglaltat­nak : a) „Miféle hangszerre kell a pályázandó darabok­nak feltéve lenni ? b) mily irányban fognak a darabok királtatni? c) kik lesznek a bírák? s mig e tekintetbe föl nem világosittatnak, addig a munkákat nem küldhe­tik be; 2) Simonffy Kálmán úr, a M. S. f. é. aug. 28-kai számában ugyane pályázatra nézve megtámadja a soro­zati rendet, azt állítván, mikép valamely themára írt vál­tozat kisebb teremtő erőt igényel, mint egy eredeti ko­moly csárdás után egy vidorabb lassú táncz alá való három frissel, vagy egy pár népdal. Hiszen valamely dallam variálására nem annyira genie, mint jó technika és egy kis ábránd szükséges; míg az utóbbiakra teremtő erő kívántatik : miért tehát az executiv erőt jobban dí­jazni mint a productiv erőt? E sok kérdésre, mik többnyire helyesek, hely szűke miatt egyszer s mindenkorra a következő so­rokban felelek. A pályázó darabok föltevésére nézve : a változat egyedül zongorára, a csárdás vagy zongorára, vagy, ki jobban hiszi előadatni, quartetre, a népdalok énekhangra egyedül zongorakisérettel lesznek fölteendők. A bírálók (kiknek egyikeül örömmel említem Erkel Ferenczünket, öten lesznek, a többi négynek minden pillanatban várom ígéretét, hogy közölhessem neveket a közönséggel) a következő irányt fogják a bírálandó da­rabok fölött szem előtt tartani : a) a darabok eredeti­ségét, b) a kivitel könnyűségét és szépségét, c) minden idegen elem tökéletes kizárását. Az ember a legjobb esetben is csak ember, s a kez­désnél a legjobb akarat mellett is hibázhat, s megle­het , nem volna következetlenség a sorozati rendet megváltoztatni Simonffy Kálmán úr szerint, de a közön­ség, mint már mondom, többnyire rész néven veszi az efféle változtatásokat, a pályázni szándékozókat pedig tökéletesen lehangolja. Egyébiránt pályázati hirdetésem­ben ezen szó : „Eredeti thema“ nem jelent már kész dallamot, lagalább szerintem nem; azért a themát is a változatszerzőnek kell teremteni, egészen újat és isme­retlent , hogy eredeti legyen, s így erre már productív erő is szükséges, nem csak executiv, valamint a válto­zatok „legszebb“ nem pedig legnehezebb alkalmazására valamivel több kell egy kis ábrándnál. Mint mondom, a kezdet legnehezebb , de rosz hatás nélkül változtatni már nem lehet, azonban mint ígérem, a tiszta jövedelmet új jutalmakra fogom fordítani, s elég

Next