Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)
1856-09-21 / 1991. szám
408-1991. 7-ik évf folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása : Angol királynéihel ciimzett szállod», 63-ik szám. A l»p szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen tételek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 6 ha91b0S Petit sor * Pkr» B&gegdy Mion 10 pkr ! J Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. Egyetempntok» 2-ire szám, 1-ső emelet, 1850. Vasárnap, sept. 21. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. PEST, sept. 21. Mikép segíthetnénk a kárpáti panperismuson ? Midőn a Magyarországban működendő telepítési láz külföldön felzajlott, s Ehrenberg és társai azon reményben ringaták magukat, hogy hazánkban hamarább és könnyebben fognak találni Eldoradót mint Californiában , már akkor nem ok nélkül választottuk e kérdést elmélkedésünk tárgyául. Szembetűnő dolog gyanánt mutatkozott előttünk, hogy a túlnépesített külföld, tisztán a népszám s földrajzi tekinteteknél fogva olybá nézi a magyar földet, mint Chanaánt, hol minden bokor boldogságtól zeng, s puszta, néptelen, de dús vidékei, a megelégedés és jóllét terített asztalai gyanánt ajánlkoznak. Most, miután számos kísérlet valamint Magyarországon úgy Erdélyben meghiúsult s némely idegen lapok mégis oly véleményt táplálnak, hogy a külföld népfölöslegének igéretfölde egyedül csak Magyarország lehet, s hogy a meddő kezdeményeket rendezettebb vállalkozások által helyre ütni lehet , ismét megszállja lelkünket egy aggodalmas gondolat, s kérdezzük : váljon annyira kielégítőkre hazánkban a napviszonyok, hogy egykedvűség vagy hideg közöny által, mintegy magunk is bevalljuk, miszerint csakugyan szükség van itt más, frisebb s szaporább népelemre is? Mi kimondtuk egyszer s ugyancsak e lapok hasábain (ezelőtt pár évvel), mikép a pauperismus habár nem betegsége is még nemzetünknek, oly európai kórrész az, mely bizonyos tekintetben ide is elhatott s jelenségei immár mutatkoznak is. Értettük különösen az ínséggel küzdő kárpátalji lakosságot, s azt mondok, hogy nem újabb telepítésekre van Magyarországnak szüksége, hanem arra, hogy azon népfaj, mely hazánk rögéhez van lánczolva, kiszabadíttassék a nyomor azon örvényéből, melyben küzd, s ahol valamint önmagára, úgy ránk nézve is el fogna veszni. Ezen helyzezet a mi tapasztalásunk szerint mindeddig nem javult, s épen azért véljük, hogy annak könnyebbítéséről gondolkodni nem időnkivüli. E tekintetben a külföldön már találunk példákat, s különösen Belgiumban ,aeen, a jog- és birtokviszonyok korszerű szabályozásában oly módját ajánlá a nép elszegényedett osztálya fölemelésének , mely egyenesen a társadalmi sebekre hatván, annak anyagi helykezetét is nagy mértékben jobbá téve. Az „Economist belge“-ből olvassuk, mikép a folyó év kezdetén Brüsselben egy jótékony czélzatú hitelegylet alakult a „szeretet hitelének társulata“ (Société du Crédit de la Charité) czím alatt, mely társulatnak épen nem — mint nevezete mutatja — az a valódi föladata, hogy a nép alsó osztályát s szűkölködött pénzkölcsönnel segítse, hanem hogy tőkéjének egy részéből részint oly iskolákat alapítson, hol a napszámosok gyermekei némi oktatást s ellátást, nyerhessenek, más részéből pedig az elaggott beteg s tehetetlen munkásoknak segedelmet nyújthasson. Ehez az imént nevezett lap némely igen gyakorlati észrevételt nyújt, melyek különösen arra vonatkoznak, hogy miképen kelljen valamely elszegényedett néposztályon segíteni anélkül, hogy a jólét annak erkölcstelenítését ne mozdítsa elő? Ricardo állította föl azon tételt: „a szegények gyámolítására vonatkozó egy oly tervezet sem érdemel figyelmet, mely oda nem hat, hogy kiki önmagán képes legyen segíteni.“Ezen tétel eléggé könyörületlenül hangzik ugyan, de ha jól fölfogtuk értelmét, meg kell vallanunk, fajkép nem csak igazságot, hanem igen gyakorlati elvet foglal magában. Ez okból választá e tételt jelszóul a szegénységi ügy körül annyi érdemekkel diszeskedő s szakavatott férfiú M. A. de Watewille is, midőn legközelebb tervet nyújtott be a franczia kormánynak a jótékony intézetek szervezése tárgyában. De hát mi az a mód, mely a szegény és szűkölködő embert, vagy mi több egy néposztályt oly állapotba tegyen, miszerint az képes lehessen önmagán segíteni ? Átalános szempontból, s elvontan tekintve a dolgot, azon mód valóban nem lehet más, mint a szegénység elhárítása. A szegénység elhárításának eszközeit csak úgy lehet föltalálnunk és megválasztanunk, ha annak okait alaposan ismerjük. Magyarországot illetőleg, a felvidéki szegénység okaira nézve, melyek azt előidézték, eddigelé két átalános vélemény uralkodik. Némelyek ugyanis a nép romlottságában s az ezzel járó dologtalanságban, mások pedig a vidék terméketlen s túlnépesedett voltában találják annak okait. Mi azt hiszszük, hogy ezen vélemények csak következéseit de nem valódi okait fejezik ki az elszegényedésnek. Mi a kárpáti pauperismusnak valódi okait leginkább a nevelés hiányában s a birtokviszonyokban találjuk. Huzamosabb ottlakásunk alkalmával ugyanis ezen nép között, mi is tapasztalok ugyan, hogy ezen nép (különösen a Krajnán és Verhovinákon) dolgozni nem igen szeret s hogy annál hajlandóbb az iszákosságra, azonban az elfajzás és romlottságnak ezen két nemét is, mint mondok, inkább csak következései gyanánt tekintjük a szegénységnek. Tudjuk , hogy a felvidéki lakosság elszegényedése csak vagy tíz év óta mutatkozik oly aggasztó progresszóban, miszerint az állam könyörületét is több ízben kénytelen volt igénybe venni. De mindamellett, hogy épen ezen tíz év alatt nyertek kedvezőbb átalakulást az összes népviszonyok, ama nyomorultak, a Magurától kezdve egész Vereczkéig,nemhogy emelkedtek volna valamit, sőt évről évre sanyarúbb helyezetbe jutának. S a mélyenfekvésebre még az sem látszik hatni, hogy az állam, mint a legközelebbi években is, pénzsegedelem, élelmiszer s munkaadás által folyvást atyai gonddal siet a közönség jajgatásait elnémítani. Tehát hol a seb, hol a valódi ok? Mondok : a birtokviszonyokban, s a nevelés hiányában. Magyarország felvidékét, birtokviszonyok tekintetében, nem lehet párhuzamba tenni az alvidékkel. Itt aránytalanul kevesebb volt minden időben a jobbágyság, mint a felvidéken, hol egész az újabb időkig, a földesúr vagyonának s jövedelmének legfőbb alapját a jobbágyság képezte, míg imitt nagyszerű puszták, a terjedelmes majorsági gazdaságvitelben állott az. De épen azért, minthogy amott — hol a népesség is aránytalanul több — a jobbágyság oly nagy számú s túlszaporodott vala, az eredetileg megszállott telkeknek fölötte el kelle apróztatniok, úgy, hogy most a felvidéken egész telkes jobbágyokat találni a ritkább dolgok közzé tartozik. A telki állományok elaprózását egy részről szükségessé tette a családok existentiája, de elnézte, sőt gyakran előmozditotta azt maga a volt földesur is, minthogy az által jobbágyai száma növekedett, — előmozditotta továbbá a törvény, mely különösen az 1840. 8. czikk által az ingatlanokbani örökösödést a jobbágyoknak leányaira is kiterjesztette, elömozditotta a pályinka, főleg pedig a korcsmáknak mindinkább növekedő száma. íme ezek a külröl ható s legkö- SZOMORÚ NAPOK. Regény. Irt. JÓKAI MÓR. (1831.) MÁSODIK KÖTET. Az előre megásott sírok. Folytatás. *) Hétfalusy Imre sietve érkezett meg a tábornok parancsával a zárvonalnál parancsnokló tiszthez. Az huszonnégy fegyverest adott rögtön a tábornok segédének vezénylete alá , nem tudhatva , hogy a többire nem lesz-e másfelé szükség. Imre nem is mulasztott több időt azzal, hogy másik parancsnokhoz is menjen, hanem elindult a huszonnégy vitézzel egyenesen Hétfalunak. Csak hárman voltak lovon, a tábornok segéde, Kamienszka és ő, a többi gyalog volt. A legnagyobb erőfeszítés mellett is beletelhetett négy óra, mig Hétfaluba bevergődhettek. E hosszú út alatt mindent elmondott Mária Imrének. *) Lásd „Pesti Napló“ 1986. számát, a mit családja felöl tudott. Semmi sem háboritá beszélgetésüket, az út üres volt és nesztelen. Amint az első csárdához értek, az is csendes volt már, ajtók, ablakok kitépve, helyeikből széttört hordók üvegek palaczkok cserepei az utón elszórva , közbe egyes vérfoltok, mikbe valaki begázolt s messzire meglátszottak léptein a vérnyomok........... A kis csapat hallgatva vonult tovább. Pár óra múlva az útféli erdők között három alakot vettek észre a cserje közt bujkálva, a kik meglátva a katonákat megálltak s egy közülök nagy sebesen iramodott feléjök, mire odaért úgy elfáradt a futásban, hogy szóhoz sem bírt jönni, csaknem elbukott, ha Imre kantárjába nem fogózik. Imre megismerte benne a jámbor börharangot. — Mi történt öreg ? kérdé tőle aggodalmasan. — Jaj, ifjú uram, rettenetes dolog történt. Nem lehet azt szóval elmondani. Csak hogy azt az ártatlant megszabadíthattuk bajjal. — Miféle ártatlant. — Hát ezt a gyermeket, a nagy úr unokáját, akit Zudár titokban felnevelt, a hóhérné elárulta. De az is meglakolt már. Most ezt halálra üldözik. Én rejtettem el őket a hid alatt s parasztgúnyát adtam rájuk, úgy szöktettem idáig az erdőn keresztül. Kamienszka e szavakra leszökött lováról, s a gyermekhez futott, az egészen ki volt már fáradva, lábacskái összekarczolva, sebezve, csak Zudárba kapaszkodva bírt még előre haladni. A bakó megismerte áldást hozó ifjút, bár annak más alakja volt most, mint akkor. Most harczolni jött ő. Lehajolt hozzá és megcsókolta kezét. Mondá neki, hogy most már az ő kezei is tiszták, mert olyan vérben mosta meg azokat, melynek kiomlása kedves volt az Isten előtt. A parancsoló tiszt ágakból hordágyat készítetett s arra fektetve az álétt leánykát, négy fegyverest rendelt mellé, hogy szállítsák a kis csapattal tovább. Ott legnagyobb biztosságban leendett. A börharang ez alatt mind elmondá a rémeseményeket, mik estétől reggelig történtek a kastély körül. Ő akkor hagyta el a helyet, mikor a doktor és Széphalmi is kézre kerültek. Imre elfulladt az iszonyattól. — Sietnem kell apámat megmenteni, vagy meghalni vele, rebegő elkeserülten. A segédtiszt marasztani akarta, hogy várjon, míg ők is odaérhetnek, nem hallgatott rá. Egyedül is kész volt a veszélynek neki rohanni. De hiszen nem volt egyedül. Ott volt mellette bátor kedvese szerelemben egész nő, bajban egész férfi, és az nem maradt el tőle. — Bátorság, bizalom! biztatátt, megszorítva kezét s azzal a dalia-pár elvágtatott előre a gyepes után. Numa Pompilius elestével az utolsó maradványa is elmúlt a lázadásból minden rendszernek. Az elbukott népvezér esete csak kétségbeejté őket s nem tanitá semmi jóra ; az ott halt meg félóra alatt soha nem látott kunok között lábaik előtt; majd jajgató némberek vegyültek a tömeg közé, kiknek két három halottjuk lett házuknál néhány óra alatt, a roppant helységet egy szörnyű jajkiáltás verte fel.Mindenki elveszte eszét, fenevad lett az ijedelemtől. Az utczákon hevertek a haldoklók, senki sem nyúlt már hozzájuk. Apa nem ismerte fiát, testvér nem testvérét többé.... És mindezen irtózatért az uraknak kelle lakolni. úgy volt nevelve a nép, hogy mikor kalitját kitörte, saját gazdáit tépje szét. Nem hallgatott többé senki vezényszóra, csak aki uj ötletet tudott mondani, az volt a parancsoló. A borzas Hanák jutott egy szörnyű gondolathoz. Ez a három nemes ur ne heverjen itt hiába, menjenek sirt ásni; ássanak sirt saját maguk számára. Azzal eloldák kezeiket, ásót kapát hoztak számukra s kimutatták nekik a kastély udvarán a helyeket, ahol sirt ássanak maguknak : szép helyeket szántak nekik, egyegy terebély vadgesztenye fa tövében. Az öreg Hétfalusynak nincs emberi ereje ily munkához, doktor Sarkantyus pedig határozottan kimondá, hogy öt, aki bolondul akar cselekedni, megölheti, de hogy ő tegye azt a bolondot, hogy saját magának még sirt is ásson, arra ugyan nem fogják kényszeríthetni. Csak Széphalmi fogadott szót. Ő térden állva fogadta, hogy csak ne kínozzák, inkább megássa mind a három sirt magának és társainak. Előfizetési felhívás A bekövetkező évnegyeddel alkalmat veszünk újra fölhívni a közönséget előfizetésre. Lapunk szerkesztője, báró Kemény Zsigmond úr, ezentúl sem mulaszt el semmit, hogy irodalmunk jelesebb tehetségeit maga körül gyűjtse. Hazai érdekeinket, számos derék levelező közremunkálása mellett, ezután is rég ismert publicistái tekintélyek fogják fejtegetni. Azt hiszi alulírt, nem sérti a szerkesztő szerénységét, ha e lapok egyik fő érdeme il kiemeli azt a nagy gondot, melylyel a világeseményeket a P. Napló minden részleteiben, folytonos figyelemmel kisérte, magyarázó jegyzeteivel és czikkeivel fölvilágosította. E részben folytonos haladást tanusít lapunk.Figyelmeztetjük a közönséget különösen az „Új posta“ czimű rovat tartalmára. Ez által e lap a bécsi lapoknál előbb adhatja egész terjedelemben a kevésbbé fontos külföldi tudósításokat is, míg a legfontosabb eseményekre nézve távirati közléseivel azokat jóval megelőzi. S amely mértékben csökken a külföldi tudósítások érdeke , azon arányban igyekszik a szerkesztő kimerítőbbé, érdekesebbé és változatosabbá tenni a bennünket közelebbről illető ügyek fejtegetését. Különös figyelemmel kíséri a hazánkban mutatkozó anyagi és szellemi mozgalmakat, s míg az anyagi kérdésekben a helyi érdekeket magasabb, tudományos és hazai szempontokkal igyekszik öszhangzásba hozni , az irodalom és művészet terén sem kerüli el semmi fontosabb jelenség a lap munkatársainak figyelmét. Elveket és irányokat jelölnek ki a tévedések útbaigazítására, s ami jelest fölmutat a hazai művészet és irodalom, igyekeznek annak élvezésére a közönség fogékonyságát előkészíteni. Valamint eddig történt, úgy ezután is kimerítő közléseket adnak e lapok tudományos és műintézeteink (az Akadémia, Természettudományi Társulat, Nemzeti színház és műegylet stb.) működéséről. Alkalmilag a külföldi irodalom nevezetes termékeit is bemutatják. S általában mind a szerkesztő, mind a kiadó mindent elkövetnek, hogy a lap tudományos és szépirodalmi tárczáját egyiránt érdekessé tegyék. A tárczában különösen ezentúl is közremunkálnak Arany János, Bérczy Károly, Brassay Samu, Csengery Antal, Danielik J., Erdélyi János, Fényes Elek, Galgóczi Károly, Greguss Ágost, Gyulai Pál, Hunfalvy Pál, Jókai, Panner egyetemi tanár, Pompéry János, Révész Imre, Szabó József tanár, Szalay László, Szontagh Gusztáv, Tompa Mihály, Tóth Lörincz, Sírházy György, Wenczel Gusztáv stb. Előfizetési feltételek: Vidékre postán küldve évnegyedre — — 5 frt. Budapesten házhozhordással évnegyedre — — 4 frt. „ „ félévre — — 10 frt. „ „ félévre — — 8 frt. EMICH GUSZTÁV. Pest, septemberben 1856. a „Pesti Napló“ kiadó-tulajdonosa.