Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)
1857-05-08 / 2193. szám
105-2193. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Hérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Péntek, máj. 8. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva . Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. Ij. j , / I i •• 6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Rémraetmények Q-11& -lyagdíj külön 10pkr.Magán vita 6hasábos petit sor 5 pkr. Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre....................8 frt p. p. Ó cs. kir. Felségeik mutatása Budapesten. (A „Budapesti Hírlap“ után.) Május 6-án. Még egyszer visszatérünk ma a tegnapi jelentésünkben röviden érintett császári udvari ebédre, mely Felségeik közül 94 személy koszorúját a legmagasb udvar és a legfőbb polg. és katonai tekintélyek sorából egyesítés valóban császári pompájában nagyszerű látványt nyújtott. Főkormányzó ur ő cs. Fenségén és Fenséges Hitvesén, az itt lévő Vilmos, Lipót és Ernő főherczegeken és Koburg-Gróthai herczeg ő fenségén kivül, egyszersmind a bibornok-herczeg-primás, Eszterházy Pál, Batthyányi Fülöp, Pálffy és Lichtenstein herczegek, az egri és kalocsai érsekek, az összes itt jelenlevő püspökök, a cs. k. titkos tanácsosok, a cs. k. helytartósági osztályok és a a két testvérvárosban létező legfőbb polg. hatóságok főnökei részesültek a magas szerencsében, arra meghivattatni. A hölgyek sorából a legmagasb udvari személyzethez tartozó hölgyeken kívül az első két szolgálati nap tizenkét palotahölgye volt a legmagasb asztalhoz hivatalos. Ma reggel, miután a tegnap estre vadul dühöngő ég (mintegy a felséges Fejedelmének láthatására vágyakozó lakosság által elesdve) kitisztult, megtartatott a díszben kivonult cs. k. csapatoknak kijelölt diszelgése a pesti gyakorlótéren. — Ö cs. k. Felsége, kit Albert főherczeg ö cs. k. fensége már 14 10 órakor megelőzött, Császárné Ő Felségével, a fenséges főherczeg urakkal és fényes kísérettel a budai cs.váriakból a/4 10 órakor indult el s az ünnepileg diszitett utczákon, melyeken a legmagasb menet keresztül haladt, viharos éljenekkel fogadtatott. 10 órakor a gyakorló térre érve, ő cs. k. Felsége az Ernő főherczeg hadtestparancsnok ő és. fensége parancsnoksága alá állított csapatokat megszemlélni és elléptetni méltóztatott. Az elléptetés befejezte után a csapatok öszpontosított állást foglaltak, mire nagyobb tűzbeni gyakorlatokat hajtottak végre, melyekben az összes fegyvernemek részt vettek s melynek végét nagyszerű tüzérségi tüzelés jelölé, melyhez az összes ütegek a csatavonalba rendeltettek. Császárné Ő Felsége lóháton volt jelen a csapatszemlénél s a hadmiveleteknél s ezen reánk nézve uj megjelenése által általános csodálatot gerjesztett. Miután Császár Ő Felsége a csapatok magatartása, kinézése és hadgyakorlatai fölött legmagasb megelégedését kifejezni méltóztatott, Ő Felségeik a gyakorlattértől a kocsikig lóháton mentek s úgy itt mint a cs. k.váriakba visszatérés alatt az egyes utczákban szakadatlanul a leglelkesebb örömriadással üdvözöltettek. Délutáni 3 órakor az ágostai és helyét hitv. evangélikusok küldöttségei voltak szerencsések Ő Felsége által magán audientián fogadtatni, hogy a hűt ragaszkodás biztosításait kifejezhessék. Ugyanekkor a szépművészetek a két testvérvárosban élő képviselőinek meg lön engedve, Császárné Ő Felségének egy pompásan kidiszitett albumot legalázatosabban átnyújtani, melynek tartalma Pest és Buda városok képzőművészeteinek legkitűnőbb műveit foglalá magába. 4 órakor udvari ebéd volt, melynek tartalma alatt a cs. váriak udvarán fölállított cs. k. zenekarok válogatott zenedarabokat játszottak. Estve a pesti magyar színházban díszelőadás volt. — Több órával az ünnepi előadás kezdete előtt elkezdtek az összes helyiségek a fényes ünnepi díszben ragyogvó minden osztályú tekintélyekkel megtelni, kik örömhatott nyugtalansággal vártak Azokra, kik a megújuló lelkesedésnek ihletet kölcsönzendők voltak. — Szintúgy a ritka pompával földiszitett színház előtt, mint mindazon utczákon, melyeken a legmagasb menetnek át kelle haladnia, számtalan embertömeg várta azon perczet, melyben a hönszeretett Fejedelmi Párt megláthassa. Utczáról utczára zajos éljenek által kisérve, Ő Felségeik, a fenséges Főherczeg urak s a legmagasb udvari személyzethez tartozó notabilitások kíséretében, 128 órakor jelentek meg a fényesen kivilágított házban. A ház alapjaiban megrázkódott azon örömkiáltástól, mely a legmagasb uraságok megjelenését üdvözli.Az Ő Felsége tetszése közt végbement díszelőadás részleteit, valamint ezen, a pesti magyar színház helyiségeiben még sohasem látott ünnepies estnek valóban nagy benyomását egy más tudósításra tartjuk fenn. Ő Felségeik az előadást mindvégig legmagasb jelenlétükkel diszitni méltóztatták, s nem kevésbbé ünnepélyes volt ama zajos bucsuüdvözlet, mely ő Felségeiket a zsúfolt háztól fogva a császári váriakig követé. FEST, május 8. Halászatok a törvénykezés mezejéről. III. Közelebbi czikkünkben égető szükségét mondtuk ki annak, hogy „ casus similes dentur“ s hogy hasonló esetekben hasonló elvek s nézetek szerint hozandó ítéletekre számitni lehessen és hogy ezen döntő elvek a perlekedők tájékozása, a törvényszékek iránti bizalom s a jogtudomány folytonos továbbfejlesztése tekintetéből, mindenki által könnyen megszerezhető biztos köztudomásra is hozassanak. Mily fontos és szükséges a gyakorlati törvénykezésben ezen itt kifejezett vágy teljesülése, hogy t. i. az elveket tartalmazó legfőbb törvényszéki határozatok közé tétessenek , élénken éreztem legközelebb, midőn egy igen tisztelt legfőbb törvényszéki bíróval közbejött történetes találkozás s társalgás folytán megtudtam, amit különben csak úgy tudhattam volna meg, ha saját ügyeimben hozattak s igy velem közöltettek volna az ítéletek, vagy ha talán a magyar kérdésekre igen kis figyelmet fordító Gerichts Zeitungban olvashattam volna azokat, hogy azon kétségek, melyeket a birodalmi törvénylap 1856-ki LIV. darabjában foglalt nov. 11-ki miniszteri rendelet ama kérdés eldöntésére nézve : várjon és mennyiben lehessen az urbériséget vesztett földbirtokosoknak, hitelezőiket ezek akarata ellen, az 1854. jan. 16-án kelt legf. nyilt parancs értelmében a kárpótlási tőkékre utasítani ? — kétségben hagyott. Ezen kérdés az országban sok ezer embert érdekel, amit bizonyít azon élénk részvét, melylyel az e tárgyban írt eszmecserék az olvasó közönség által fogadtattak. A főkérdés, hogy a kármentesítési kötelezvények, úgy a betáblázott mint a be nem táblázott hitelezők által teljes név szerinti értékben fogadandók el, a nov. 11-ei miniszteri rendelet által, a hitelezők hátrányára világosan elintéztetett, s azóta teljesen eldöntött dolog, hogy a hitelezők akár betáblázottak akár nem, ha az adós által úrbéri papírokra vannak utalva, ezeket még akkor is tartoznak teljes név szerinti értékben elfogadni, ha magukat a tárgyalás alól kihúzzák, vagy kijelentik is, hogy a betáblázáson alapuló elsőbbségi jogaikkal megelégesznek. Azonban a nov. 11-ei miniszteri rendelet még néhány kérdést megoldatlan hagyott, nevezetesen, hogy : mi történjék azon esetben, ha urbériséget vesztett adósok 1848. ápr. 11-ke után tett kölcsönöket is földtehermentesitési papírokkal akarnának fizetni ? — mi történjék akkor, ha az adósságok rendes telekkönyvekkel biró városokban p. o. Pesten, Pozsonyban fekvő ingatlanokra vannak betáblázva? azok közé soroztathatnak-e az ily adósságok, melyeket az 1854. jan. 16-ki patens 30-ik §-a az úrbéri papirossali kielégithetés alól kivesz? — mi történjék, ha a kötelezés arányokban történt? — mi történjék végre, ha egyik a másikért (in solidum) kötelezett adósok egyike urbériségvesztett, a másika nem ? stb. A cs. kir. legf. törvényszék azóta — mit igen kevesen fognak tudni — ezen kérdéseket mind eldöntötte. Kimondta , hogy 1848. ápril 11-ke után keletkezett adósságokat nem lehet a hitelező vonakodása ellenére úrbéri papirosokkal fizetni. Kimondta , hogy rendes telekkönyvekkel biró városokban p. o. Pesten fekvő ingatlanokra betáblázott kölcsönök épen úgy, mintha az ausztriai törvény szerint (321 s 401 §-ok) kebleztettek volna be, valódi zálogot képeznek s az 1854. jan. 16-ki patens 30-ik §-ában előszámlált kivételek közé sorozandók s igy úrbéri papirosokkal nem fizettethetnek. Kimondta , hogy ahol aranyokban van a kötelezés, ott a már legfelsőbb helyen kimondott szabály szerint az arany érték folyamának különbségét meg kell téríteni, t. i. úrbéri papírokkal lehet ugyan fizetni épen úgy, mint bankjegyekkel, ezeknek teljes névszerinti értékében, de azon összegben, mely az aranynak akkori cursusa szerinti különbséget kiegyenlítse. Kimondta végre , hogyha az egyik a másikért (in solidum) kötelezett adósok egyike urbériségvesztett a másika nem , ez esetben a hitelező úrbéri papírokat elfogadni nem tartozik, hanem azon kedvezőbb viszonyt hasznosíthatja magára nézve, melyben az úrbériséget nem vesztett adós ellenében áll; tehát nem a kedvezéssel ellátott úrbériségvesztett adóstárs közli ezen előnyt adóstársával, hanem a nem privilegisált adóstárs terjeszti ki állapotának hátrányát a másik félre, ki vele együttes kötelezettségben áll (ez meglepő, de így van). Íme csak egy két példa, mely bizony elég élénken érezteti, mily jó volna, ha a legfőbb törvényszék elves határozatai közé tétetnének.*) Egy igen fontos és a benne előforduló ne*) A „Pesti Napló“ szerkesztősége tapasztalván, hogy a „Gerichts Zig“ a magyar kérdésekre igen kis figyelmet fordít és tudván, mily szolgálatot tehet a magyar bírák és ügyvédeknek, valamint a perlekedő feleknek, ha a legfelsőbb semmit, valamint a legfelső úrbéri törvényszék ítéleteit közli, i. é. jan. 19-kén a m. igazság- és belügyminisztériumokhoz azon folyamodással járult, hogy az illető legfelsőbb törvényszékek a felek könnyebb tájékoztatása s különösen a törvénykezési egység érdekéből akként intézkedhessenek, hogy ítéleteik annak idejében a szerkesztőséggel közöltessenek. — Kérésünk nem teljesittetett. Szerk. A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA: V £*..**! <jí C ■**- Pt»«“ ■■ -(Folytatás.) Az Orbán süvege. Mig az alispán tanácskozott a főispánnal, addig a tisztviselők arról beszélgettek, miként nézzenek farkasszemet az új alispánnal, hogy valamikép nyakukra ne nöljön; Keszi Benedek úr pedig legjobbnak látta le sem tenni a rezes kardot, hanem ólálkodott a folyóson, hogy a szállására menő alispán urnál legelőször tisztelkedjék, be sem várván, mig a tisztviselőség azt testületileg fogja tenni, higy legbizonyosabban följut a kanapéra az alispán ur mellé, onnét aztán úgy fütyölhet, a hogy neki tetszik. Szegény pára, nem is gyanítja, hogy áldozatbárány lesz , mert az oroszlány föltette magában, hogy körmeit is megmutatja, s akkor Keszi Benedek úr nem tudom, miként találja meg visszafelé az ajtót. Kállay sokáig beszélgetett még a főispánnal, ki lassan kint derültebbön, látva, hogy Kállay az alispánságot nem mulatságért öltötte magára, hanem azon mégis aggódott, hogy a tisztviselői hanyagságoknak tetőpontján miképen tartja meg az egyensúlyt ; azonban Kállay ezt nagyon kicsinyes dolognak találta, és biztosíta a főispánt, hogy az lesz legboldogabb, ki leghamarabb engedelmeskedhetik, és nem kétli, hogy naplenyugta előtt a hivataltársakkal tökéletesen tisztában lesz. Talán nem is vélte Kállay,hogy az áldozatbárány *) Lánd „Pesti Napló“ 102. számát, már a folyóson várja, csak nyárs kell neki, a mint meg is forgatta Kállay uram úgy, hogy a mint kikerült a szobából, pecsenyének is bátran föladhatták volna. Kállay belépvén szobájába, Keszi Benedek szolgabiró úr nem sokára bekopogatott, aztán pedig rákezdés ,Én Keszi Balázs szolgabiró vagyok,... kívántam ......... „Épen magam is kívántam szolgabiró urammal találkozni. . . . .Nagy szerencsének tartom , és nem is reméltem. . . ." „Várja csak meg a végét a szónak, szolgabíró uram, azután beszéljünk a szerencséről, tudja-e, hogy olyan rendelet van a zsebemben, hogy ha négy hét alatt ki nem állítjuk a katonatartozást, a nagy méltóságú helytartótanács az egész tisztikart fölfüggeszti.“ ,Négy hét alatt! . . . bámul a szolgabiró,... hol találok én addig annyi csavargót ?" „Persze, csavargókat bajos lesz találni, ha nem mondja meg nekem szolgabiró uram, kapta a főispán urnak levelét, melyben rendeli, hogy menjen Szent- Mihályra, és Köntös Mihályt tegye meg öregbirónak?“ ,A levelet megkaptam, s eddig a kurrens az én levelemmel már ma délben Szent-Mihályon van.' „Hát mért nem ment el a szolgabiró ur maga?“ ,Azt gondoltam, igy is jó lesz.' „Feleletnek ugyan felelet, a mit szolgabiró uram mondott, hanem hátha eszébe jutna Köntös Mihálynak nem engedelmeskedni, mit csinálna szolgabiró uram ?“ ,Bezáratnám a vén akasztófáravalót............* „Hohó,.... mondja Kállay megfogván a szolgabirónak kezét,.... egy bolondot tett már a szolgabiró ur s ezt nagy nehezen jóvá tettem, a szolgabiró ur ezt a derék embert az országút közepén esős időben levett kalappal hagyta állni maga előtt, amiért ez az ember megköszönte a bíróságot. ,Tudtam, hogy elpanaszkodja ez a zsíros paraszt." „Paraszt ? . . . — ismétli Kállay,.........ezt persze megvetésből mondja szolgabiró uram ? ... pedig elhiheti mikor ez a zsíros paraszt letette a birópálczát önkénytesen, nekünk adott vele becsületet, mert kétségtelenné lett, hogy jobbágyainkból nem vertük ki még a becsületet, mert még el tudnak pirulni! Keszi Benedek szerette volna megharapni egyik ujját azon gondolatban, hogy most bizonyosan álmodja ezt a történetet, mely sehol sem kezdődik úgy, mintha az alispán úr kanapéra akarná ültetni; egyszersmind nagyon megbánta, hogy meg nem várta, mig a tiszti kar testületileg jelent meg, s ott leghátul valahol könnyebben elhallgatta volna, mikor az alispán úr az elsőket szidja. Némi szünet után Kállay vette föl a szót ismét. ,Előre is tudtam, hogy a szolgabiró úr a főispán levelére nem is hederít, azért ma egy fontos ügyben nem kívántam megbízni a szolgabiró urat, hanem mindjárt magam írtam a szentmihályi bírónak." „Majd szarvat adunk így a parasztnak!“ Jegyzi meg a szolgabiró elegendő gúnynyal.“ ,Épen csak az hiányzik még neki úgy is, — fizet kilenczedet az uraságnak, tizedet a papnak, robotban megmiveli földjeinket, hosszú fuvarban keresztül kergethetjük az országon, utat csinál, adót fizet, papot, kántort, rectort, nótáriust tart, telkéből akkor dobhatjuk ki, mikor akarjuk s mindezekért megfogjuk a fiát katonának, hogy őrizzen bennünket és onnét ki ne szabadúlhasson soha. . .. Mondja Kállay sebesen elszámlálván mindezt, aztán befejezésképen mondja: bizon kedves szolgabiró úr, ha ezért meg nem érdemli ez a nép a szarvat, — akkor kár az ökröknél is el nem tiltani, — mert azok is visszaélhetnek vele! „Így volt ez ezelőtt is, és igy is fog maradni!“ Mondja a szolgabiró, ki a szarvtól annyira irtózott ,így volt, az igaz, — hanem nehezen fog így maradni tisztelt szolgabiró úr,. . . mondja emeltebb hangon Kállay, . . . most alig vagyunk négyszázezeren, kiknek ez a nagy ország igazán édes hazánk, — hanem ha ezek a francziák minduntalan látogatóba jőnek, — jó lesz atyafinak vallani még azt a nyolcz millió magyart, és itt ott eloldani a szíjat a nyakukról, mert majd azt találják mondani: ha nyögni kell, nekünk mintegy, akár a francziának nyögünk, akár a magyarnak." A szolgabíró nagyott nézett, mert itt ott már mások is beszéltek így, tudniillik olyanok, kik már megröstelték, hogy a deresre minden kicsinységért lekapatja a parasztot a szolgabiró, sőt az utolsó iródiák is; de a szolgabiró nevette az egész dolgot, kivált mikor director uram is, az ipar — azt mondta, hogy ez ostoba beszéd, hanem ime Kállay Miklós úr, ki nem csak alispán, hanem elismert okos ember, és mégis pártját fogja a parasztnak, szeget ütött a fejébe. Szeretett volna nagy hamar elszabadulni, hogy a többinek is elmondhassa, mit hallott , és nagyon meg volt győződve, hogy azoknak is leesik az álluk csudálkozásukban, mert amit most hallanak, az semmit sem hasonlít más alispánnak bevezető beszédjéhez, mi rendesen azzal végződik: legyen szerencsém ebédre. Kállay nem végezte be még a beszédet, ezt jól tudta a szolgabíró , hanem azért föl mert volna fogadni, hogy csakugyan nem hívja meg Kállay ebéde, h így ebben sem fog hasonlítani más alispánhoz, valamint az sem, amit még mondani fog. ,Mielőtt elereszteném a szolgabíró urat, mondok még valamit, ezt pedig azért mondom egy magának, vezetes előkérdésnél fogva a jogászra nézve igen érdekes perben főkép az által tudtam az általam védett s a perre nézve döntő elvet az első bíróságnál szerencsésen keresztül vinni, mert Bécsben lévén, történetesen nyomára jöttem, hogy ezen elv egy más perben, nem ugyan Pest, hanem Pozsony számára már kimondatott. Ha a kedvező történet ezen elvnek kellő időbeni megragadásas felhasználásában segélyemre nem jó , annak valószínűleg csak a pozsonyi ügyvéd fog örülni, kinek részére hozatott, én pedig sóvárogva fogom várni azon kétséges elv eldöntését, mely tudtomon kívül már megnyugtatólag határoztatott el. Kétségkívül tehát a perlekedő felek s azokat képviselő ügyvéd társaim közhajtását fejezem ki akkor, midőn az illetékhez, kik az igazságszolgáltatás nagy és bonyolt gépének kerekeit vezetik, azon kérést intézem, hogy a legfőbb törvényszéken eldöntött nevezetes jogelveket közhaszonra s könnyebbségre hitelesen kihirdetni s mindnyájunk közkincsévé tenni méltóztassanak. Az ált. polg. törvk. 12-ik §-ának tul szigoru felfogása ne vezessen oly következésekre, melyek a valódi jogtudománynak sirtásnak s a törvényszékek tekintélyét, az azok iránti bizalmat s kegyeletet megingatják. T. L. , cs. kir. Felségeik utazása Magyarországban. (A „Budapesti Hírlap“ után.) Komárom, május 4. Ma 10 órakor tűnt föl, az „Adler“ cs. yacht e város láthatárán. A sánczokról azonnal ágyulövések dördültek meg, a harangok szólni kezdtek és a nagy tömegekben összetóduló lakosság vagy teljes izgal lomban várta a pillanatot, melyben a Felséges