Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)

1857-05-16 / 2200. szám

is legnagyobb mértékben veszélyes dolog a hitelzá­­logi osztály által nyújtott segélyt venni igénybe.“ Megismertetjük a „P. N.“ t. olvasóival is dr M. ur e művét, mert bizonyítékai, kimutatásai a magyar földbirtokviszonyokra is alkalmazhatók. A bizonyíték, melyet szerző állításának első része mellett felhoz, e következtetéseken alapszik : A zá­loglevelek kiadatása s a hitelzálogi osztály alaptő­kéjére 40 millió forint értékű részvények kibocsá­tása által, a cseh hypothekáktól, kétségen kívül sok tőke, mely egy tartományi közbenjáró intézetre for­­díttatott volna, elvonatott. Hasonló i­­tézetek alapítása a tartományokban, melyek a helybeli viszonyokat és szükségleteket, sokkal jobban vehetnék tekintetbe, a nemzeti bank szabadalma által akadályozva van. Ugyanezen okból úgy látszik, a hasonló czélokra szolgálandó társaságok alakulásának okvetlenül el kell marad­­nia, vagy legalább, ha megengedtetik is, a nemzeti bank előjogaival a versenyzés miatt igen megnehezít­­tetik. A kölcsönzési üzlet centralisatiója arta, Bécsben, mely egyszersmind az ez ügyben egyedül illetékes cs. k. országos törvényszék főhelye, e város és Alsó- Ausztria előnyben tűnik fel a többi tartományokhoz mérve, azaz, hogy kiknek az utóbbiakban hitelre van szü­kségök, azoknak a segély lehetősége az idő- és költségpazarlás által aránytalanul megdrágíttatik. A nemzeti bank által elfogadott reális b­iztosság­­nak a földbirtoknál is a becsérték felére f a különben törvényes 2/3 helyett) reducálása, idővel a reálhitelt a földbirtoknál átalánosabban ez alacsony mértékre nyomhatja le; mert ha a nemzeti bank, melynek annyi rendkívüli bi­tosítási és behajtási eszközök állnak rendelkezésére, a fél földértékben talál csak elegendő garantiát, végre a pupilláris, hit­bizományi vagy alapítványi tőkék csak félig-meddig aggodalmas vagy előre gondoskodó kezelője sem elégedhetik meg csekélyebb biztossággal. Az ily eljárás által azonban vesztenek a földbir­tokosok még akkor is, ha a nemzeti bankot épen nem használják, elveszték pedig reálhitelü­k hatodrészét; tehát mindig lényeges veszteséget szenvedtek reálhi­­telekre nézve, a­nélkül, hogy a még megmaradt re­­álhitelekön segítve lett volna. Igaz, hogy mindezen consequentiák jelenleg, midőn alig forditatnak föl­­említésre méltó öszvegek a reálhitelre, nem igen ke­rülnek úgy napfényre ; de azok mégis kimaradhatla­­nok,ha a hitelzálogi osztály munkálatai nagyobb terje­delmet veendnek s nagyobb mérvben terjednének ki több vagy minden koronaországra. A nyilvános lapokban több ízben világosan ki jön mutatva, mennyi körülményességgel jár s mennyi költség és időpazarlást okoz, mielőtt annak , kinek reálhitelre van szüksége, csak kilátása volna arra, hogy a hitelzálogi osztálytól kölcsönt kaphasson, sőt az is megtörténhetik, hogy még más esetlegessé­gek is léphetnek be, melyek a kölcsön leolvasását még az intabulatios illetékek lefizetése után is aka­dályozzák. E pontot jelenleg itt mellőzzük s egye­dül a hypothekaintézet alapszabályai 20. és 21 ik §-ának*) magyarázatához fordulunk, mert szerző tudtunkkal legelső, ki igen éles modorban a rendes s törvényes mértéket jóval túlhaladó hatalomra utal, melylyel a nemzeti bank a hypothekabirtokosok el­lenében ad personam felruháztatott. PESTI NAPLÓ. Pest, máj. 16. G i­z e 11 a főherczegnő ő cs. fensége hogylétében e pillanatban annyiban megnyugvást nyújtó javulás állt be, mennyiben a tegnapi nap foly­ó) A 20. §. következőleg hangzik : „Ha a kamatok vagy a tőke, a tőkerészletek s évi törlesztések befizetése a ki­tűzött határidőre meg nem történik , a nemzeti bank fel van jogosítva, magát a személyes adós olyan pénzét és papirosaiból is kifizettetni, melyeknek birto­kába a nemzeti bank bármely üzlet által jutott, minden törvényes közbenjárás nélkül. De egy­szersmind arra is föl van jogosítva, hogy kölcsön követe­lését azonnal, végrehajtási úton (§. 2. d ) behajthatja. A 21. §. pedig így hangzik : „A törvényes végrehajtás a személyes adósnak a 20. §-ban megemlített ingó javaitól külön ingóságaira vagy pedig a nemzeti bank­nál elzálogosított ingatlan jószágra nézve végrehajtat­­hatik. Mind a két esetben az alsóausztriai orsz. törvény­szék , a benyújtott kimutatások alapján , a végrehajtást helyben hagyandja s teljesitendi is, mely, ha nem volna az illetékes hatóság, a végrehajtás teljesítését az illető­től kivánandja. tán semmi fogzási görcsrohamok *) nem mutatkoz­tak ; azonban a kis Zsófia főherczegné ő cs. fen­sége, ki tegnap szintén lázba esett, abban még foly­vást szenvedvén, aligha nem lesz késytelen néhány napig az ágyat őrzeni. (B. H.) — A „B. H.“ nemhivatalos részében olvassuk : „Gizella főherczegné ő cs. fensége megbetegedé­sének az ország általános örömét és lelkesedését oly rögtön szomorúsággá változtatott váratlan eseménye, és az ország Ő cs. k. F e­l­s­é­g­e­­­k általi beutazásá­nak az által föltételezett elnapolása természetesen azt következtette, hogy a felséges császári pária só­várogva várakozó lakosságnak inkább pillanatra számított némely elfogadási ünnepélykészület­eiben ideiglenes természetüknél fogva tetemes károk tör­téntek, vagy pedig a hosszabb idő alatt egészen el­romlottak. Nem hisszük, hogy tévedünk, azon nézetet fejez­vén ki, hogy legkegyelmesebb uralkodónknak se­hogy sem akarata, sőt még csak óhajtásában sem fe­­ktű­tnék, ha ezen fölötte sajnálandó közbejött eset folytán, az említett elnapolás által meghiúsult elfo­gadási előkészületeket egészen megújítani, és ezen megújítás, vagy kiterjedt helyreállítás által az azo­kat készítő községek, területek, vagy egyesek már történt kiadásaikat szaporítani akarnák. Hisz a lakosságnak valódi szeretete­ és ragaszko­dásáról tanúságot tevő fogadási ünnepélyek legke­gyelmesebb Uralkodónk szemében nem külfenyük, hanem csak a hűn ragaszkodó népnek azokat előké­szítő, őszinte akarata által nyerhetnek tulajdonképi jelentőséget, magasabb becset, é­s legkegyelmesb Urunk szívét csak szomoríthatná, ha az illető kiadá­sok újabb szaporítása által az ismételvé nyilvání­tott határozott legmagasb akaratnak ellene cseleked­nének. Ezen megjegyzésünket az összes érdekelt közsé­geknek és testületeknek szívükre kötendőnek hisz­­süü­k, s azon meggyőződésünket fejezzük ki, hogy az ő­felségeik iránti, a közbejött elhalasztás által bizonyosan nem csökkent, az egész országot átható lelkesedés mellett, ezen érzelmek zavartalan kifeje­zése a legmagasb Császári Párnak minden­koron a legbecsesebb, szivüket legbensőbben megör­vendeztető „Üdvözlégy!“ leend.“ A Folyó évi júliustól kezdve irodalmunk egy új szak­lappal fog gazdagodni. Ez gyakorlati irányú törvény­ tu­dományi heti folyóirat lesz ily czim alatt: „Törvénykezési lapok“, szerkeszteni fogja Császár Ferencz. Megjelenik minden szombaton magas 4-rét ivén. Tartalmát fogják tenni : 1) Értekezések , jobbadán gyakorlati irányúak , az összes polgári, egyházi és bünfenyitő jogtudomány meze­jéről. 1) Az uj törvények és törvényes erejű felsőbb kibo­­csátványok szöveg szerinti közlése, vagy terjedel­mes s itt-ott jegyzetekkel kisért kivonata. 3) Ritkább ne­vezetes jogesetek, kellő tekintettel az úrbéri s váltó ke­reskedelmi ügyekre is. 4) Vitatkozások különböző jogel­vek és nézetek felett. 5) Élő vagy elhunyt kitűnő j­o­g­á­­­szok életrajza, különös tekintettel honfiainkra. 6) Tör­vénykezési csarnok, polgári és bűnvádi tárgyalásokról. 7) Jogkönyvészet. 8) Vegyes, előléptetési, üresedési, halálo­zási stb. hirek. 9) Hirdetmények. — Előfizetési díj a július­­decemberi félévre, helyben és vidéken egyaránt 3 frt p. p. Az előfizetési levelek bér­mentesen küldendők Pestre, Li­­pót-ueza 5. sz. alatti házba Császár Ferencz nyug. kir. Hétszemélynök és h. ügyvédhez E vállalat, mely nagy szükséget pótoland, szerkesztőjének tárgyismerete s nagy gyakorlati avatottságánál fogva is, hisszük jogtudósaink kitűnő részvétével fog találkozni. — A Marmaros számára újonnan felállított cs. kir. bányászati, sóaknászati, erdészeti és jószágigazgatóság M­a­r­m­a­r­o­s-S­zigetben f. hó elsején kezdte meg mű­ködését. — Az­ erdélyi múzeumegyletnek tett újabb ajánlatok : B­a­r­c­s­a­y Gergely, B­a­r­c­s­a­y Ákos, Föld­vári Sándor, D­o­m­s­a György 500—500 forintot; K­é­­méndi Váradi Ádám Cajus Valerius Ursus ró­mai hősnek Veczel helységben talált veres gránit sarcophag­­iát, egy abban talált ritka gyűrűvel, továbbá egy ölnyi magasságú faragványnyal ékített római síremlékkövet ; éremgyűjteményéből azokat, melyek a mások által felaján­lottak közt nem lennének meg; több régi római gyűrűk fejébe foglalt metszvények viasznyomatát; négy db dom­ború metszvényes római kőemléket, egy a kenyérmezei üt­közet helyén talált s az idvezitő képével diszitett vas-kő-t­resztet, IV. Béla idejebeli hadjárat korszakából különféle alakú réz-nyilveszszövegeket és 500 frtot. K­é­m­é­n­d­i Váradi Gyula, pesti egyetemi jogász, Hunyadmegyében *) A tegnapi jelentésbe tévedésből csúszott be a „raszt­kór“ elnevezés. (B. H.) ____ gyűjtött 500 darab kagylót és egy ásványgyüjteményt; Ujfalvi Ádám, Simó Lajos, Sándor László 100— 100 frtot. — A pesti jótékony nőegylet javára, f. hó 12-én a nemz. színházban adott „academia“ alkalmával következő kegyes adományok folytak be: Ő cs. kir Fen­sége Albrecht Főherczeg ajándékozott 100 pftot, gr. Ká­roly István 100 ft, b. Sina Simon 100 ft, gr. Königsegg 20 ft, hg Batthyányi 10 ft, hg Eszterházy Pál 10 ft, báró Senyey 10 ft, gr. Braida 10 ft, Eötvös Julia szül. Batthy­ány grófnő 6 ft, gr Sándor 5 ft, gr. Apponyi 5 ft. báró Luzsinszky 5 ft. összesen 381 pftot Továbbá a rendes páholy­árak helyett küldtek : gróf Zichy Felix és neje 25 ftot, gr. Cziráky János és neje 26 ft, Rohan hy 12 ft, Mesko-Fáy Erné 20 ft, Wodiáner Albert ur 20 ft, Csekonits János ur 20 ft, Végh Janka k. a. két erkélyszékért 10 ftot küldeni sziveskedett. A nőegylet ezen nagylelkű adományokért, melyek annyi keserű könyet fognak felszáritni , szegényei nevében leg­forróbb háláját, nyilvánítja. — Pest 1857. május 15-én. Busbach Péter, titkár. Relszeti színház. Máj. 14. „F­estész álomképe“ hallet 2 felv. Szerzette Perrot zenéjét irta Pugni. Ezt meg­előzte : „Elveszem nőmet“ Vígjáték 1 felv. Elmen­­reich után ford. Sz. A hallétben Aranyvári E., a vígjáték­ban Bulyovszkiné és Szerdahelyi részesült a szép számú közönség érdemelt tapsaiban A kétféle előadás mindössze is oly rövid volt, hogy nem tartott 9 óráig, pedig a szik­­­lapra az volt írva : „vége 9 után.“ Gyalog embernek ez igen örvendetes dolog lehet, de kik kocsijukat a színlapon meg­határozott órára rendelik a színházhoz, azoknak nagy ké­nyelmetlenség az előadás után vagy egy óranegyedet várni, vagy gyalog sétálni haza. Szerencsére tegnapelőtt nem volt eső. Ezenkívül óhajtandó volna, hogy miután most 7 órakor még fényes nappal van, az előadások kezdete nyol­­czadfélre tétetnék. — Ma adatik : Für­e­dy Mihály javára : Guzm­atus Jo­hanna. Opera 5 felv. Zenéjét irta Verdi, szemle-iró a bizonyos pontig való rokon­ság­on? — Óhajtja tudni, váljon a finn nyelvvizsgá­lók is, nyomozásaikban, fogadják-e a magyart zsi­nórmértéknek a finn szók fejtegetésében.— Bizonyo­san, úgy véve a zsinórmértéket a mint fentebb mond­tam, —■ mert különben semmit sem jelent a szó — ! Tanúsítják azt az ő irataik, p. o. Castronét, s fogják mind inkább tenni, a mint jobban-jobban megtanul­ják a magyart. A korán elhunyt K­e­­­g­r­é­n, kinek utolsó munkája: „Grammatik der osmanischen Spra­che“, Helsingfors 1855, törökből fordítva, azt írja egyik levelében (lásd Zeitschrift der deutschen morgens. Gesellschaft, a X-ik köt.), hogy a török igét senki s­e értheti meg jól, a­ki nem ismeri vagy a finn vagy a magyar igét. A kölcsönös föl­­világosítás oly kétségtelen, mint akármi.­­ Aztán nem az bizonyít, hogy mások teszik vagy nem teszik, hanem az bizonyítana, ha a jeles finn tudósok, is­mervén a magyar nyelvet, azt találnák, hogy vele nem mennek annyira a magok nyelvének fölvilágosí­­tásában, mint p. o. a svéddel vagy oroszszal; vala­mint a magyar tudósok, kik ismerik a finnet, bizo­nyíthatják csak, hogy a finn nyelv nem használ ne­künk többet, mint akár a német, akár a szláv. Az első okos nyelvhasonlítás a rokon nyel­veket tanulja a végett, hogy felfogja a fajbeliséget, mert ezután megértheti (t. i. az azon nyelvfajhoz tar­tozó) a nyelvnek egyedi voltát. Hogy egyedül ezen az utón épül biztos nyelvtudomány, arról tudók előtt nincs kétség többé. Nálunk van még kétség ez iránt, azért is telhető erővel azon vagyunk, hogy a kétke­dők tanulják a rokon nyelveket. Semmi sem o­l­­dozhatja fel őket ezen legelső magyar nyelvészi kötelességtől. Hijába tudnátok valamennyi tudós és nem-tudós nyelvet; ha nem is­meritek a lappot, finnet, észtet, törököt, jakutot stb. stb. lehetetlen tudnotok, mi a magyar nyelv fajbeli­­sége, mi annak egyedi volta. Döntő példával szolgál a „Magyar Nyelvészet“ most megjelent füzete. Eb­ben a magyar igének kettős ragozása van kifejtve, s annak szófüzési szabályai megalapítva, melyeket könnyű lesz megigazítani (345—351. 1. és 362—370. 1.) Hogy ezt tehettem, a rokon nyelvek szövétneke világított nekem. Mondhatni-e, hogy a mordvín nyel­vet zsinórmértékül vettem a magyar ige fejte­getésében ? — Csak úgy lehetne azt mondani, mint ezt, hogy a magyar nyelvet vettem zsinórmértékül a mordvin ige fejtegetésében. A valóság ez: a rokoni nyelvek kiegészítik és megfejtik egymást. Vájjon erre vezetett volna-e a szanszkrit, görög, latin, né­met stb. nyelvek tudása és egybevetegetése ? Hisz ezekben ép az nincsen meg, mi a magyar fajbelisé­get teszi, hogyan lehet meg bennök, a­mi ennek egyedi voltára tartozik ? Ha mindenik nyelv a maga faja szerint ki lesz ta­nulva, azután következik majd a különböző fajok egybevetése. Ez lesz a másodfokú nyelv­hasonlítás. Erre czéloznak többnyire nálunk — az előbbvalók nem-tudásából. Hogy ebben nem járni, de állani sem tudunk még, azt meghiszik majd, ha az előbbvalókat megtanulandják. A szemle-iró többféle kifogást teszen még azon szófejtegetésim ellen, melyeket e lapok olvasói az akadémiai tudósításból ismernek. Ha majd megol­­vasandja azokat, látni fogja, hogy részint megvan az, mint hozzákiván, p. o. a nap-leáldozás; részint teljesebben van előadva, mint ő egyszeri hallomás­ból felfoghatta, p. o. hogy maga a s a c e r szó már áldozott és átkozott jelentéssel bir, mint: auri sacra fames ; — részint hogy sehol sem mon­dom, hogy ime ennek vagy annak gyökere;'—én azon értelemben, melyben mások keresik a gyökere­ket, nem bírom keresni azokat. Tehát vájjon b­e az ü d­v-nek gyökérhangja ? az látkörömön túl van még. Az á­­ d szónak származottságát sem sejtem a rokon nyelvek segítségével. Ha az származék volna, d-nek képzőnek kellene lenni, de az ellen tanúskodnak a rokon nyelvek tényei, a mennyire eddigelé értem; tanúskodik a magyar nyelv is, melynek analógiája á 1-az idomot követelne áld vagy á d helyett. Az áld­ád-ban hangpótlás vagy legfeljebb összehúzás lehet. — Imádra nézve nagy kérdés, mond a szem­le-iró, használt-e a magyar, de más nép is, összeté­teleket azon ős időben, melyben ez ős szó támadt ? Az i­n-n­e­p, i­s­t­e­n stb. akkor támadhattak, mikor az i­m-ád (v i­m - á­d), melynek m-je változott n-re, nem megfordítva ; de azok idejét meg nem határozhat­juk, s ha ősinek mondjuk is, ezzel sem határozzuk mi­­korságát. Végre hogy Kerekes Ferencz után elkésett az i­n­g­y e n szónak származtatása, ki azt szinte a nyelvhasonlitó módszer szerinti ej te­­g­e­tt e, azt nem tudtam, mert nem tudtam, hogy Ke­rekes F. az altaji nyelveket nyomozta. Különben va­lamennyi szófejtegetés elkésett volna, mivel régen is nyelvhasonlítgattak , de azt hiszem, más a mi nyelv­­hasonlításunk. Midőn azonban eljárásunk mellett szólok, ezzel korántsem akarom szófejtegetésimet csalhatlanoknak állítani. Együl egyig lehetnek elhi­­­bázottak , de a hib­át ezen eljárás fogja észrevenni s helyrehozni. Remény­em, a M. Nyelvészet megjelent új füzete inkább és világosan hirdeti, mi a rokon nyelvek ta­nulása, s mi hasznot várunk és várhatunk belőle. A mordvin nyelvrül czímzett czikkben az igét lát­juk, részben összehasonlítva a finn, szűrjön, magyar, török, jakuttal; különösen az igének tárgyias ragozá­sát tanuljuk megismerni, mind a mordvin, mind a magyar nyelvben. — Gyergyai Ferencz könyvét (a magyar nyelv sajátságairól) ismertetvén, alkalmam volt a szófűzési szabályokat is kifejezni, melyek a magyar igének tárgyias ragozásában rejlenek; — valamint Imre Sándor értekezéséről beszélvén, a mi nyelveink infinitivusát adtam elő. A magyar nyelvtu­dományra nézve, úgy l­átszik nekem, legtöbbet hozott eddig a M. Ny. tavasi folyamának azon füzete, mely a hangsúly hatását közli, s a mostani folyam V­dik füzete. Volt alkalmam ismét figyelmeztetni a magyar igé­nek idői különbségeire is. Két idő kíván visszahelye­zést, a történeti múlt (tuda, kére), s az egészen ferdén használt á n d é n d képzőjű jövő. A tárgyias igeragozáson kívül alig van valami, mit a nyelv múltja egészen e század elejéig erősebben bizonyít, mint a két nevezett időnek hol­ használhatását. Mégis van nyelvtani szó, ki állítja, hogy a magyarnak nincs szüksége ez idő­ különböztetésre az igében! A nyelv­nek legbecsesebb tulajdonát szükségtelennek és ma­gyartalannak tartják, mert dajkájok beérte egy ige­­multtal! Még az hibázik, hogy igy okoskodjanak : a nevezett idők azért sem kellenek, mert a finnismus ajánlja. — Mi ezen legerősebb és legphilologusabb argumentum ellené­r is kötelességünknek tartjuk, kutatni nyelvünk múltját, s másokat is minduntalan figyelmeztetni rája. A rokon nyelvek tanulása meg­ismerteti velünk a magyar nyelv fajbeli jelle­mét, melynek segítségével az egyedi jelleme HIVATALOS. Kibocsátva fr­­­a a magyarországi cs. k. főkormánynak Budáról 1857. máj. 3-ról, 3684. sz. a., a pesti mezőgazdasági egylet főnöke Heinrich János hadseregi századoshoz. A cs. k. Apostoli Felsége m. hó 25-ki leg­felsőbb határozatával, a belügyminiszter által egyet­értésben a cs. k. hadseregi főparancsnoksággal elő­terjesztett szabályzatot a lóversenyeket és ló-juta­­lomdíjakat illetőleg a kocsi-versenydíjak kizárásával legkegyelmesebben jóváhagyni, az utóbbit illetőleg pedig megrendelni méltóztatott, hogy azok, miután a javaslatba hozott módozat szerint az elérendő czél­­nek nem felelnek meg, ez évben ne tűzessenek ki. O cs. k. Apostoli Felsége egyszersmind te­kintettel az utolsó verseny-határidő közelségére, a versenylovak 1 és 2 osztályú államdijainak azonnali közzétételét legkegyelmesebben megrendelni méltóz­tatott. Az ez évre kocsiversenydíjakra rend­lt összegből legmagasb parancsra a harmadrész az illető verseny­bizottmányoknak azon határozattal adandó ki, hogy azt saját belátásuk szerint a lótenyésztés javára, fő­leg a lótenyésztők serkentésére a földmívesek s a ki­sebb földbirtokosok közt fehasználják, e mellett kü­lönösen a lovassági pótlovak javítását tartsák szem előtt, a­nnak hová fordíttatásáról annak idején je­lentést tegyenek. Ezen legmagasb parancsok végrehajtása végett a belügyminiszter úr, a f. é. ápril 30-ai 4227. sz. alatti nyilatkozvány szerint, egyetértésben a hadseregi fő­parancsnokság elnökségével a szükséges rendelete­ket szerkesztette, melyeknek közzététele mind a bi­rodalmi törvénylapban mind a „Wiener Zeitung“ út­ján, egyúttal megrendeltetett. Ön ennélfogva itt mellékletben veszi ezen rende­letek egy példányát a szabályzattal együtt azon hoz­záadással, hogy a fölebbi miniszteri irat további tar­talma szerint haladéktalan közzététele annál sürge­tőbbnek látszik, miután az illető választmányi ta­­nácskozatokon Bécsben a verseny határidejének be­zárása a pesti versenyhelyre nézve május 15-ére ál­lapíttatott meg, egyszersmind intézkedés történendő, hogy a pesti verseny­választmány a versenydíjakra nézve a szabályzat szerint alkalmazandó biztosokat, kik maguk részéről helyetteseket jelölnek ki, vala­mint egy vagy két dijbirót is kinevezzen, s ezt mind a belügyminisztériumhoz, mind a cs. k. hadseregi főparancsnokságnak tudtul adja. Ezen biztosok leggyorsabb kinevezése annál keve­sebb akadálynak lehetne alávetve, miután a pesti verseny­választmány szabályai szerint kinevezett dij­­birák a verseny­biztosok működéseire kifogás nélkül meghivattathatnak. A kinevezett biztosok tiszte leend­ő programmot azonnal megállapítani s a nyilvános lapok utján ha­ladéktalanul közzétenni. A programm megállapításánál különösen arra le­end tekintet, hogy az által az államversenydíjak iránti rendelet 6—14 .§-ainak általános és a 16. §-nak különös határtotmányai, továbbá az illető sza­bályzat 6.-a a) betűje alatti közelebbről jelölt, meg­állapítás végett a biztosokra, bízott pontok köztudo­másra hozassanak. Miután a pesti versenyhelyen az idei versenynél tüstént 7 ló-jutalomdíj 100 aranynyi összegben jó ki­osztás alá, ennélfogva az illető programm a ló-juta­­lomdíjak kiosztására is kiterjedend, különösen e te­kintetből a vidéki lótenyésztők érte ülése végett a lótenyésztési díjak iránti rendelet 7. § ában foglalt utolsó pont határozmányának megtartása mellett le­hető legnagyobb nyilvánosságra hozandó. Miután különben a kezdetben említett legmagasb határozat tartalma szerint a pesti versenyválaszt­mánynak a tervezett kocsiversenydíjak helyett ez évben 200 darab aranyból álló összeg áll a lótenyész­tés érdekében leendő felhasználás végett rendelke­zésre, ennélfogva azon kellene lenni, hogy ezen fel­­használás módozataira nézve a legmagasb akarat szerint határozat hozassák, s ezen határozat, mennyi­ben annak kivitelére szükségeltetik, ha lehetséges egyszersmind a programm által közzététessék. A pesti lóverseny-egylet továbbá a szabályzat 5. §-a szerint a bécsi központi választmányba egy kül­döttet nevezend, s ezt a belügyminisztériumnak tudo­másra juttatja A lójutalomdíjak Magyarország többi verseny-ál­lomásain későbbi hónapokban történendő kiosztásá­nak módozatai utólag fognak közzététetni. Miniszteri biztossá a pesti ez idei lóverseny szá­­­mára nemes dr. Mayer Kajetán miniszteri tanácsos van kinevezve, s a belügyminiszter úr már a cs. kir. hadseregi főparancsnoksági elnökséget is megkereste maga részéről egy biztos kinevezése végett, ki utólag fog közzététetni. A pesti versenyhelyen ez évben kiosztandó össze­get u. m. : versenydijakul............................ 1600 aranyat lójutalmakul ..................................100 „ a tervezett kocsiversenydijak har­madrészével együtt .... 200 „ egészben 1900 aranyat a nevezett miniszteri biztos úr fogja átvenni. KÜLFÖLD. Angolország, London, máj. 11. A „M. Post“ hosszas vezérczikkben üdvözli Constantin főher­­czeget. Előrebocsátván nagy Péter vándorlását, ekkér folytatja : Sándor czár, Mihály nagyhg és az o­l­d­e­n­b­u­r­g­i herczegnő szintén meglátogat­ták Angliát a régensség és IV. György uralkodása alatt. Victoria királynő uralkodása alatt Mária fő­­herczegasszony és Miklós czár is látogatóba jöt­tek , s most, az 1854, 1855 és­ 56 évi háború után az előbbi czár fia s a mostaninak testvére lesz nem so­kára azon királynő vendége, a ki “"An Oroszország ellenséges­e"van volt el de a béke ne­oreal ittt minden ellenséges érzelem elenyészett Angliában ; s miután a háború fő czéljai szerencsé­sen el vannak érve, nincs semmi ok, újra nem kez­deni a békés viszonyt. Valóban egyetlen hónap kivé­telével, 1800 és 1801 közt, a boldogtalan emléke­zetű Pál czár uralkodása alatt, 160 éven által a legbarátságosabb és legjobb viszony volt köztünk és Oroszország közt. A­nélkül, hogy azon ország po­litikai és társadalmi rendszerét bámulná, s kész ne lenne kormánya támadó irányainak ellenszegülni, s minden hírneves angol államférfiúnak el kell ismer­nie, hogy a két ország kereskedői közt mindkét or­szág hasznára s a polgárosodás előmenetelére folyhat nagy terjedelmű kereskedés. Ez okból a legnagyobb örömmel üdvözöljük a főherczeg megérkezését, üdvö­zöljük őt, mint ő felsége vendégét. Az orosz tenger­­nagy kétségkívül kötelességének tartja, meglátogatni azon fővárost, a­hol nagy előde jó ideig élt, a­hol két nagybátyja, s atyja és nővére is mulatott. Nagy Péter s utóbb Sándor, Mihály és Miklós meglátogat­ták a To­wert, a pénzverő- és parliamentházakat, az operát és színházat. Nagy Péter kétszer három­szor ment színházba , bár egyik életírója azt

Next