Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)
1857-05-16 / 2200. szám
is legnagyobb mértékben veszélyes dolog a hitelzálogi osztály által nyújtott segélyt venni igénybe.“ Megismertetjük a „P. N.“ t. olvasóival is dr M. ur e művét, mert bizonyítékai, kimutatásai a magyar földbirtokviszonyokra is alkalmazhatók. A bizonyíték, melyet szerző állításának első része mellett felhoz, e következtetéseken alapszik : A záloglevelek kiadatása s a hitelzálogi osztály alaptőkéjére 40 millió forint értékű részvények kibocsátása által, a cseh hypothekáktól, kétségen kívül sok tőke, mely egy tartományi közbenjáró intézetre fordíttatott volna, elvonatott. Hasonló itézetek alapítása a tartományokban, melyek a helybeli viszonyokat és szükségleteket, sokkal jobban vehetnék tekintetbe, a nemzeti bank szabadalma által akadályozva van. Ugyanezen okból úgy látszik, a hasonló czélokra szolgálandó társaságok alakulásának okvetlenül el kell maradnia, vagy legalább, ha megengedtetik is, a nemzeti bank előjogaival a versenyzés miatt igen megnehezíttetik. A kölcsönzési üzlet centralisatiója arta, Bécsben, mely egyszersmind az ez ügyben egyedül illetékes cs. k. országos törvényszék főhelye, e város és Alsó- Ausztria előnyben tűnik fel a többi tartományokhoz mérve, azaz, hogy kiknek az utóbbiakban hitelre van szükségök, azoknak a segély lehetősége az idő- és költségpazarlás által aránytalanul megdrágíttatik. A nemzeti bank által elfogadott reális biztosságnak a földbirtoknál is a becsérték felére f a különben törvényes 2/3 helyett) reducálása, idővel a reálhitelt a földbirtoknál átalánosabban ez alacsony mértékre nyomhatja le; mert ha a nemzeti bank, melynek annyi rendkívüli bitosítási és behajtási eszközök állnak rendelkezésére, a fél földértékben talál csak elegendő garantiát, végre a pupilláris, hitbizományi vagy alapítványi tőkék csak félig-meddig aggodalmas vagy előre gondoskodó kezelője sem elégedhetik meg csekélyebb biztossággal. Az ily eljárás által azonban vesztenek a földbirtokosok még akkor is, ha a nemzeti bankot épen nem használják, elveszték pedig reálhitelük hatodrészét; tehát mindig lényeges veszteséget szenvedtek reálhitelekre nézve, anélkül, hogy a még megmaradt reálhitelekön segítve lett volna. Igaz, hogy mindezen consequentiák jelenleg, midőn alig forditatnak fölemlítésre méltó öszvegek a reálhitelre, nem igen kerülnek úgy napfényre ; de azok mégis kimaradhatlanok,ha a hitelzálogi osztály munkálatai nagyobb terjedelmet veendnek s nagyobb mérvben terjednének ki több vagy minden koronaországra. A nyilvános lapokban több ízben világosan ki jön mutatva, mennyi körülményességgel jár s mennyi költség és időpazarlást okoz, mielőtt annak , kinek reálhitelre van szüksége, csak kilátása volna arra, hogy a hitelzálogi osztálytól kölcsönt kaphasson, sőt az is megtörténhetik, hogy még más esetlegességek is léphetnek be, melyek a kölcsön leolvasását még az intabulatios illetékek lefizetése után is akadályozzák. E pontot jelenleg itt mellőzzük s egyedül a hypothekaintézet alapszabályai 20. és 21 ik §-ának*) magyarázatához fordulunk, mert szerző tudtunkkal legelső, ki igen éles modorban a rendes s törvényes mértéket jóval túlhaladó hatalomra utal, melylyel a nemzeti bank a hypothekabirtokosok ellenében ad personam felruháztatott. PESTI NAPLÓ. Pest, máj. 16. G iz e 11 a főherczegnő ő cs. fensége hogylétében e pillanatban annyiban megnyugvást nyújtó javulás állt be, mennyiben a tegnapi nap folyó) A 20. §. következőleg hangzik : „Ha a kamatok vagy a tőke, a tőkerészletek s évi törlesztések befizetése a kitűzött határidőre meg nem történik , a nemzeti bank fel van jogosítva, magát a személyes adós olyan pénzét és papirosaiból is kifizettetni, melyeknek birtokába a nemzeti bank bármely üzlet által jutott, minden törvényes közbenjárás nélkül. De egyszersmind arra is föl van jogosítva, hogy kölcsön követelését azonnal, végrehajtási úton (§. 2. d ) behajthatja. A 21. §. pedig így hangzik : „A törvényes végrehajtás a személyes adósnak a 20. §-ban megemlített ingó javaitól külön ingóságaira vagy pedig a nemzeti banknál elzálogosított ingatlan jószágra nézve végrehajtathatik. Mind a két esetben az alsóausztriai orsz. törvényszék , a benyújtott kimutatások alapján , a végrehajtást helyben hagyandja s teljesitendi is, mely, ha nem volna az illetékes hatóság, a végrehajtás teljesítését az illetőtől kivánandja. tán semmi fogzási görcsrohamok *) nem mutatkoztak ; azonban a kis Zsófia főherczegné ő cs. fensége, ki tegnap szintén lázba esett, abban még folyvást szenvedvén, aligha nem lesz késytelen néhány napig az ágyat őrzeni. (B. H.) — A „B. H.“ nemhivatalos részében olvassuk : „Gizella főherczegné ő cs. fensége megbetegedésének az ország általános örömét és lelkesedését oly rögtön szomorúsággá változtatott váratlan eseménye, és az ország Ő cs. k. F elségek általi beutazásának az által föltételezett elnapolása természetesen azt következtette, hogy a felséges császári pária sóvárogva várakozó lakosságnak inkább pillanatra számított némely elfogadási ünnepélykészületeiben ideiglenes természetüknél fogva tetemes károk történtek, vagy pedig a hosszabb idő alatt egészen elromlottak. Nem hisszük, hogy tévedünk, azon nézetet fejezvén ki, hogy legkegyelmesebb uralkodónknak sehogy sem akarata, sőt még csak óhajtásában sem fektűtnék, ha ezen fölötte sajnálandó közbejött eset folytán, az említett elnapolás által meghiúsult elfogadási előkészületeket egészen megújítani, és ezen megújítás, vagy kiterjedt helyreállítás által az azokat készítő községek, területek, vagy egyesek már történt kiadásaikat szaporítani akarnák. Hisz a lakosságnak valódi szeretete és ragaszkodásáról tanúságot tevő fogadási ünnepélyek legkegyelmesebb Uralkodónk szemében nem külfenyük, hanem csak a hűn ragaszkodó népnek azokat előkészítő, őszinte akarata által nyerhetnek tulajdonképi jelentőséget, magasabb becset, és legkegyelmesb Urunk szívét csak szomoríthatná, ha az illető kiadások újabb szaporítása által az ismételvé nyilvánított határozott legmagasb akaratnak ellene cselekednének. Ezen megjegyzésünket az összes érdekelt községeknek és testületeknek szívükre kötendőnek hiszsüük, s azon meggyőződésünket fejezzük ki, hogy az őfelségeik iránti, a közbejött elhalasztás által bizonyosan nem csökkent, az egész országot átható lelkesedés mellett, ezen érzelmek zavartalan kifejezése a legmagasb Császári Párnak mindenkoron a legbecsesebb, szivüket legbensőbben megörvendeztető „Üdvözlégy!“ leend.“ A Folyó évi júliustól kezdve irodalmunk egy új szaklappal fog gazdagodni. Ez gyakorlati irányú törvény tudományi heti folyóirat lesz ily czim alatt: „Törvénykezési lapok“, szerkeszteni fogja Császár Ferencz. Megjelenik minden szombaton magas 4-rét ivén. Tartalmát fogják tenni : 1) Értekezések , jobbadán gyakorlati irányúak , az összes polgári, egyházi és bünfenyitő jogtudomány mezejéről. 1) Az uj törvények és törvényes erejű felsőbb kibocsátványok szöveg szerinti közlése, vagy terjedelmes s itt-ott jegyzetekkel kisért kivonata. 3) Ritkább nevezetes jogesetek, kellő tekintettel az úrbéri s váltó kereskedelmi ügyekre is. 4) Vitatkozások különböző jogelvek és nézetek felett. 5) Élő vagy elhunyt kitűnő jogászok életrajza, különös tekintettel honfiainkra. 6) Törvénykezési csarnok, polgári és bűnvádi tárgyalásokról. 7) Jogkönyvészet. 8) Vegyes, előléptetési, üresedési, halálozási stb. hirek. 9) Hirdetmények. — Előfizetési díj a júliusdecemberi félévre, helyben és vidéken egyaránt 3 frt p. p. Az előfizetési levelek bérmentesen küldendők Pestre, Lipót-ueza 5. sz. alatti házba Császár Ferencz nyug. kir. Hétszemélynök és h. ügyvédhez E vállalat, mely nagy szükséget pótoland, szerkesztőjének tárgyismerete s nagy gyakorlati avatottságánál fogva is, hisszük jogtudósaink kitűnő részvétével fog találkozni. — A Marmaros számára újonnan felállított cs. kir. bányászati, sóaknászati, erdészeti és jószágigazgatóság Marmaros-Szigetben f. hó elsején kezdte meg működését. — Az erdélyi múzeumegyletnek tett újabb ajánlatok : Barcsay Gergely, Barcsay Ákos, Földvári Sándor, Domsa György 500—500 forintot; Kéméndi Váradi Ádám Cajus Valerius Ursus római hősnek Veczel helységben talált veres gránit sarcophagiát, egy abban talált ritka gyűrűvel, továbbá egy ölnyi magasságú faragványnyal ékített római síremlékkövet ; éremgyűjteményéből azokat, melyek a mások által felajánlottak közt nem lennének meg; több régi római gyűrűk fejébe foglalt metszvények viasznyomatát; négy db domború metszvényes római kőemléket, egy a kenyérmezei ütközet helyén talált s az idvezitő képével diszitett vas-kő-tresztet, IV. Béla idejebeli hadjárat korszakából különféle alakú réz-nyilveszszövegeket és 500 frtot. Kéméndi Váradi Gyula, pesti egyetemi jogász, Hunyadmegyében *) A tegnapi jelentésbe tévedésből csúszott be a „rasztkór“ elnevezés. (B. H.) ____ gyűjtött 500 darab kagylót és egy ásványgyüjteményt; Ujfalvi Ádám, Simó Lajos, Sándor László 100— 100 frtot. — A pesti jótékony nőegylet javára, f. hó 12-én a nemz. színházban adott „academia“ alkalmával következő kegyes adományok folytak be: Ő cs. kir Fensége Albrecht Főherczeg ajándékozott 100 pftot, gr. Károly István 100 ft, b. Sina Simon 100 ft, gr. Königsegg 20 ft, hg Batthyányi 10 ft, hg Eszterházy Pál 10 ft, báró Senyey 10 ft, gr. Braida 10 ft, Eötvös Julia szül. Batthyány grófnő 6 ft, gr Sándor 5 ft, gr. Apponyi 5 ft. báró Luzsinszky 5 ft. összesen 381 pftot Továbbá a rendes páholyárak helyett küldtek : gróf Zichy Felix és neje 25 ftot, gr. Cziráky János és neje 26 ft, Rohan hy 12 ft, Mesko-Fáy Erné 20 ft, Wodiáner Albert ur 20 ft, Csekonits János ur 20 ft, Végh Janka k. a. két erkélyszékért 10 ftot küldeni sziveskedett. A nőegylet ezen nagylelkű adományokért, melyek annyi keserű könyet fognak felszáritni , szegényei nevében legforróbb háláját, nyilvánítja. — Pest 1857. május 15-én. Busbach Péter, titkár. Relszeti színház. Máj. 14. „Festész álomképe“ hallet 2 felv. Szerzette Perrot zenéjét irta Pugni. Ezt megelőzte : „Elveszem nőmet“ Vígjáték 1 felv. Elmenreich után ford. Sz. A hallétben Aranyvári E., a vígjátékban Bulyovszkiné és Szerdahelyi részesült a szép számú közönség érdemelt tapsaiban A kétféle előadás mindössze is oly rövid volt, hogy nem tartott 9 óráig, pedig a sziklapra az volt írva : „vége 9 után.“ Gyalog embernek ez igen örvendetes dolog lehet, de kik kocsijukat a színlapon meghatározott órára rendelik a színházhoz, azoknak nagy kényelmetlenség az előadás után vagy egy óranegyedet várni, vagy gyalog sétálni haza. Szerencsére tegnapelőtt nem volt eső. Ezenkívül óhajtandó volna, hogy miután most 7 órakor még fényes nappal van, az előadások kezdete nyolczadfélre tétetnék. — Ma adatik : Füredy Mihály javára : Guzmatus Johanna. Opera 5 felv. Zenéjét irta Verdi, szemle-iró a bizonyos pontig való rokonságon? — Óhajtja tudni, váljon a finn nyelvvizsgálók is, nyomozásaikban, fogadják-e a magyart zsinórmértéknek a finn szók fejtegetésében.— Bizonyosan, úgy véve a zsinórmértéket a mint fentebb mondtam, —■ mert különben semmit sem jelent a szó — ! Tanúsítják azt az ő irataik, p. o. Castronét, s fogják mind inkább tenni, a mint jobban-jobban megtanulják a magyart. A korán elhunyt Kegrén, kinek utolsó munkája: „Grammatik der osmanischen Sprache“, Helsingfors 1855, törökből fordítva, azt írja egyik levelében (lásd Zeitschrift der deutschen morgens. Gesellschaft, a X-ik köt.), hogy a török igét senki se értheti meg jól, aki nem ismeri vagy a finn vagy a magyar igét. A kölcsönös fölvilágosítás oly kétségtelen, mint akármi. Aztán nem az bizonyít, hogy mások teszik vagy nem teszik, hanem az bizonyítana, ha a jeles finn tudósok, ismervén a magyar nyelvet, azt találnák, hogy vele nem mennek annyira a magok nyelvének fölvilágosításában, mint p. o. a svéddel vagy oroszszal; valamint a magyar tudósok, kik ismerik a finnet, bizonyíthatják csak, hogy a finn nyelv nem használ nekünk többet, mint akár a német, akár a szláv. Az első okos nyelvhasonlítás a rokon nyelveket tanulja a végett, hogy felfogja a fajbeliséget, mert ezután megértheti (t. i. az azon nyelvfajhoz tartozó) a nyelvnek egyedi voltát. Hogy egyedül ezen az utón épül biztos nyelvtudomány, arról tudók előtt nincs kétség többé. Nálunk van még kétség ez iránt, azért is telhető erővel azon vagyunk, hogy a kétkedők tanulják a rokon nyelveket. Semmi sem oldozhatja fel őket ezen legelső magyar nyelvészi kötelességtől. Hijába tudnátok valamennyi tudós és nem-tudós nyelvet; ha nem ismeritek a lappot, finnet, észtet, törököt, jakutot stb. stb. lehetetlen tudnotok, mi a magyar nyelv fajbelisége, mi annak egyedi volta. Döntő példával szolgál a „Magyar Nyelvészet“ most megjelent füzete. Ebben a magyar igének kettős ragozása van kifejtve, s annak szófüzési szabályai megalapítva, melyeket könnyű lesz megigazítani (345—351. 1. és 362—370. 1.) Hogy ezt tehettem, a rokon nyelvek szövétneke világított nekem. Mondhatni-e, hogy a mordvín nyelvet zsinórmértékül vettem a magyar ige fejtegetésében ? — Csak úgy lehetne azt mondani, mint ezt, hogy a magyar nyelvet vettem zsinórmértékül a mordvin ige fejtegetésében. A valóság ez: a rokoni nyelvek kiegészítik és megfejtik egymást. Vájjon erre vezetett volna-e a szanszkrit, görög, latin, német stb. nyelvek tudása és egybevetegetése ? Hisz ezekben ép az nincsen meg, mi a magyar fajbeliséget teszi, hogyan lehet meg bennök, ami ennek egyedi voltára tartozik ? Ha mindenik nyelv a maga faja szerint ki lesz tanulva, azután következik majd a különböző fajok egybevetése. Ez lesz a másodfokú nyelvhasonlítás. Erre czéloznak többnyire nálunk — az előbbvalók nem-tudásából. Hogy ebben nem járni, de állani sem tudunk még, azt meghiszik majd, ha az előbbvalókat megtanulandják. A szemle-iró többféle kifogást teszen még azon szófejtegetésim ellen, melyeket e lapok olvasói az akadémiai tudósításból ismernek. Ha majd megolvasandja azokat, látni fogja, hogy részint megvan az, mint hozzákiván, p. o. a nap-leáldozás; részint teljesebben van előadva, mint ő egyszeri hallomásból felfoghatta, p. o. hogy maga a s a c e r szó már áldozott és átkozott jelentéssel bir, mint: auri sacra fames ; — részint hogy sehol sem mondom, hogy ime ennek vagy annak gyökere;'—én azon értelemben, melyben mások keresik a gyökereket, nem bírom keresni azokat. Tehát vájjon be az ü dv-nek gyökérhangja ? az látkörömön túl van még. Az á d szónak származottságát sem sejtem a rokon nyelvek segítségével. Ha az származék volna, d-nek képzőnek kellene lenni, de az ellen tanúskodnak a rokon nyelvek tényei, a mennyire eddigelé értem; tanúskodik a magyar nyelv is, melynek analógiája á 1-az idomot követelne áld vagy á d helyett. Az áldád-ban hangpótlás vagy legfeljebb összehúzás lehet. — Imádra nézve nagy kérdés, mond a szemle-iró, használt-e a magyar, de más nép is, összetételeket azon ős időben, melyben ez ős szó támadt ? Az in-nep, isten stb. akkor támadhattak, mikor az im-ád (v im - ád), melynek m-je változott n-re, nem megfordítva ; de azok idejét meg nem határozhatjuk, s ha ősinek mondjuk is, ezzel sem határozzuk mikorságát. Végre hogy Kerekes Ferencz után elkésett az ingy e n szónak származtatása, ki azt szinte a nyelvhasonlitó módszer szerinti ej tegett e, azt nem tudtam, mert nem tudtam, hogy Kerekes F. az altaji nyelveket nyomozta. Különben valamennyi szófejtegetés elkésett volna, mivel régen is nyelvhasonlítgattak , de azt hiszem, más a mi nyelvhasonlításunk. Midőn azonban eljárásunk mellett szólok, ezzel korántsem akarom szófejtegetésimet csalhatlanoknak állítani. Együl egyig lehetnek elhibázottak , de a hibát ezen eljárás fogja észrevenni s helyrehozni. Reményem, a M. Nyelvészet megjelent új füzete inkább és világosan hirdeti, mi a rokon nyelvek tanulása, s mi hasznot várunk és várhatunk belőle. A mordvin nyelvrül czímzett czikkben az igét látjuk, részben összehasonlítva a finn, szűrjön, magyar, török, jakuttal; különösen az igének tárgyias ragozását tanuljuk megismerni, mind a mordvin, mind a magyar nyelvben. — Gyergyai Ferencz könyvét (a magyar nyelv sajátságairól) ismertetvén, alkalmam volt a szófűzési szabályokat is kifejezni, melyek a magyar igének tárgyias ragozásában rejlenek; — valamint Imre Sándor értekezéséről beszélvén, a mi nyelveink infinitivusát adtam elő. A magyar nyelvtudományra nézve, úgy látszik nekem, legtöbbet hozott eddig a M. Ny. tavasi folyamának azon füzete, mely a hangsúly hatását közli, s a mostani folyam Vdik füzete. Volt alkalmam ismét figyelmeztetni a magyar igének idői különbségeire is. Két idő kíván visszahelyezést, a történeti múlt (tuda, kére), s az egészen ferdén használt á n d é n d képzőjű jövő. A tárgyias igeragozáson kívül alig van valami, mit a nyelv múltja egészen e század elejéig erősebben bizonyít, mint a két nevezett időnek hol használhatását. Mégis van nyelvtani szó, ki állítja, hogy a magyarnak nincs szüksége ez idő különböztetésre az igében! A nyelvnek legbecsesebb tulajdonát szükségtelennek és magyartalannak tartják, mert dajkájok beérte egy igemulttal! Még az hibázik, hogy igy okoskodjanak : a nevezett idők azért sem kellenek, mert a finnismus ajánlja. — Mi ezen legerősebb és legphilologusabb argumentum ellenér is kötelességünknek tartjuk, kutatni nyelvünk múltját, s másokat is minduntalan figyelmeztetni rája. A rokon nyelvek tanulása megismerteti velünk a magyar nyelv fajbeli jellemét, melynek segítségével az egyedi jelleme HIVATALOS. Kibocsátva fra a magyarországi cs. k. főkormánynak Budáról 1857. máj. 3-ról, 3684. sz. a., a pesti mezőgazdasági egylet főnöke Heinrich János hadseregi századoshoz. A cs. k. Apostoli Felsége m. hó 25-ki legfelsőbb határozatával, a belügyminiszter által egyetértésben a cs. k. hadseregi főparancsnoksággal előterjesztett szabályzatot a lóversenyeket és ló-jutalomdíjakat illetőleg a kocsi-versenydíjak kizárásával legkegyelmesebben jóváhagyni, az utóbbit illetőleg pedig megrendelni méltóztatott, hogy azok, miután a javaslatba hozott módozat szerint az elérendő czélnek nem felelnek meg, ez évben ne tűzessenek ki. O cs. k. Apostoli Felsége egyszersmind tekintettel az utolsó verseny-határidő közelségére, a versenylovak 1 és 2 osztályú államdijainak azonnali közzétételét legkegyelmesebben megrendelni méltóztatott. Az ez évre kocsiversenydíjakra rendlt összegből legmagasb parancsra a harmadrész az illető versenybizottmányoknak azon határozattal adandó ki, hogy azt saját belátásuk szerint a lótenyésztés javára, főleg a lótenyésztők serkentésére a földmívesek s a kisebb földbirtokosok közt fehasználják, e mellett különösen a lovassági pótlovak javítását tartsák szem előtt, annak hová fordíttatásáról annak idején jelentést tegyenek. Ezen legmagasb parancsok végrehajtása végett a belügyminiszter úr, a f. é. ápril 30-ai 4227. sz. alatti nyilatkozvány szerint, egyetértésben a hadseregi főparancsnokság elnökségével a szükséges rendeleteket szerkesztette, melyeknek közzététele mind a birodalmi törvénylapban mind a „Wiener Zeitung“ útján, egyúttal megrendeltetett. Ön ennélfogva itt mellékletben veszi ezen rendeletek egy példányát a szabályzattal együtt azon hozzáadással, hogy a fölebbi miniszteri irat további tartalma szerint haladéktalan közzététele annál sürgetőbbnek látszik, miután az illető választmányi tanácskozatokon Bécsben a verseny határidejének bezárása a pesti versenyhelyre nézve május 15-ére állapíttatott meg, egyszersmind intézkedés történendő, hogy a pesti versenyválasztmány a versenydíjakra nézve a szabályzat szerint alkalmazandó biztosokat, kik maguk részéről helyetteseket jelölnek ki, valamint egy vagy két dijbirót is kinevezzen, s ezt mind a belügyminisztériumhoz, mind a cs. k. hadseregi főparancsnokságnak tudtul adja. Ezen biztosok leggyorsabb kinevezése annál kevesebb akadálynak lehetne alávetve, miután a pesti versenyválasztmány szabályai szerint kinevezett dijbirák a versenybiztosok működéseire kifogás nélkül meghivattathatnak. A kinevezett biztosok tiszte leendő programmot azonnal megállapítani s a nyilvános lapok utján haladéktalanul közzétenni. A programm megállapításánál különösen arra leend tekintet, hogy az által az államversenydíjak iránti rendelet 6—14 .§-ainak általános és a 16. §-nak különös határtotmányai, továbbá az illető szabályzat 6.-a a) betűje alatti közelebbről jelölt, megállapítás végett a biztosokra, bízott pontok köztudomásra hozassanak. Miután a pesti versenyhelyen az idei versenynél tüstént 7 ló-jutalomdíj 100 aranynyi összegben jó kiosztás alá, ennélfogva az illető programm a ló-jutalomdíjak kiosztására is kiterjedend, különösen e tekintetből a vidéki lótenyésztők érte ülése végett a lótenyésztési díjak iránti rendelet 7. § ában foglalt utolsó pont határozmányának megtartása mellett lehető legnagyobb nyilvánosságra hozandó. Miután különben a kezdetben említett legmagasb határozat tartalma szerint a pesti versenyválasztmánynak a tervezett kocsiversenydíjak helyett ez évben 200 darab aranyból álló összeg áll a lótenyésztés érdekében leendő felhasználás végett rendelkezésre, ennélfogva azon kellene lenni, hogy ezen felhasználás módozataira nézve a legmagasb akarat szerint határozat hozassák, s ezen határozat, mennyiben annak kivitelére szükségeltetik, ha lehetséges egyszersmind a programm által közzététessék. A pesti lóverseny-egylet továbbá a szabályzat 5. §-a szerint a bécsi központi választmányba egy küldöttet nevezend, s ezt a belügyminisztériumnak tudomásra juttatja A lójutalomdíjak Magyarország többi verseny-állomásain későbbi hónapokban történendő kiosztásának módozatai utólag fognak közzététetni. Miniszteri biztossá a pesti ez idei lóverseny számára nemes dr. Mayer Kajetán miniszteri tanácsos van kinevezve, s a belügyminiszter úr már a cs. kir. hadseregi főparancsnoksági elnökséget is megkereste maga részéről egy biztos kinevezése végett, ki utólag fog közzététetni. A pesti versenyhelyen ez évben kiosztandó összeget u. m. : versenydijakul............................ 1600 aranyat lójutalmakul ..................................100 „ a tervezett kocsiversenydijak harmadrészével együtt .... 200 „ egészben 1900 aranyat a nevezett miniszteri biztos úr fogja átvenni. KÜLFÖLD. Angolország, London, máj. 11. A „M. Post“ hosszas vezérczikkben üdvözli Constantin főherczeget. Előrebocsátván nagy Péter vándorlását, ekkér folytatja : Sándor czár, Mihály nagyhg és az oldenburgi herczegnő szintén meglátogatták Angliát a régensség és IV. György uralkodása alatt. Victoria királynő uralkodása alatt Mária főherczegasszony és Miklós czár is látogatóba jöttek , s most, az 1854, 1855 és 56 évi háború után az előbbi czár fia s a mostaninak testvére lesz nem sokára azon királynő vendége, a ki “"An Oroszország ellenségese"van volt el de a béke neoreal ittt minden ellenséges érzelem elenyészett Angliában ; s miután a háború fő czéljai szerencsésen el vannak érve, nincs semmi ok, újra nem kezdeni a békés viszonyt. Valóban egyetlen hónap kivételével, 1800 és 1801 közt, a boldogtalan emlékezetű Pál czár uralkodása alatt, 160 éven által a legbarátságosabb és legjobb viszony volt köztünk és Oroszország közt. Anélkül, hogy azon ország politikai és társadalmi rendszerét bámulná, s kész ne lenne kormánya támadó irányainak ellenszegülni, s minden hírneves angol államférfiúnak el kell ismernie, hogy a két ország kereskedői közt mindkét ország hasznára s a polgárosodás előmenetelére folyhat nagy terjedelmű kereskedés. Ez okból a legnagyobb örömmel üdvözöljük a főherczeg megérkezését, üdvözöljük őt, mint ő felsége vendégét. Az orosz tengernagy kétségkívül kötelességének tartja, meglátogatni azon fővárost, ahol nagy előde jó ideig élt, ahol két nagybátyja, s atyja és nővére is mulatott. Nagy Péter s utóbb Sándor, Mihály és Miklós meglátogatták a Towert, a pénzverő- és parliamentházakat, az operát és színházat. Nagy Péter kétszer háromszor ment színházba , bár egyik életírója azt