Pesti Napló, 1857. június (8. évfolyam, 2213-2234. szám)

1857-06-10 / 2219. szám

131-2219. 8-dik évf­folyam. Szerkesztő szállása : Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadói hi­vatal, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körü­lti panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. 0­- i . /„»„l j•• 6 hasábos petit sor három­szori hirdetésnél 4 p. kr. o*­iraetmenyek Q-lla. -lyggdij külön 10pkr. Magán vita 6hasábos petit sorópkr. 1857. Szerda, jun. 10. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre.....................8 frt p. p. Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre.....................6 frt p. p. PEST, junius 10. Az 1857. jan. 24. kelt pénzesvedvény. •I. 1% A mi az állati testben a vér, az a népek for­galmában a pénz, melynek jó vagy rész, czélszerű­ vagy czélszerütlensége, összetolulása vagy hiánya — a társadalom, az állam testében különbnél különb­­féle károkat idéz elő. —■ A pénz oly jószág, mely kisebb nagyobb mértékben mindenki birtokában, ha­bár nem is kivánatának megfelelő mennyiségben, létezik, miért is a pénz kérdése a szó teljes ér­telmében közérdekű. Ezen közérdekűsége daczára kevesen lesznek, kik a pénz lényegéről maguknak tiszta, öntudatos fogalmat, szerezni igyekeztek, mi természetes dolog, miután az ember a mindennapi tárgyakkal, bármi nevezetesek legyenek is, keve­sebbet szokott foglalkozni, mint a leghaszonta­lanabb humbuggal , mely a rendkívüliség káp­­rázó fényében jelenik meg. — így sokkal többen lesznek, kik a f. hó 13-ára megjelenendő problemati­kus üstökössel, mint a múlt hó 1-ső napjától fogva hatályba lépett, új pénzegyezvénynyel foglalkoznak,­ melynek következményei kisebb nagyobb mértékben mindenkit érdekelendnek, holott az üstökös, ha meg is jelenne, senkinek se kárára se hasznára nem leend. Mielőtt e fontos szerződvény ismertetéséhez fog­nánk, szabadjon néhány pénzügyi alapfogalmat tisz­telt olvasóinknak emlékezetébe visszahívni, melyek a szerződvény jelentőségének s horderejének megíté­lésére bajosan szolgálandnak. Minden kereskedés eredetileg cserekereske­dés volt, mely sok akadálylyal, nehézséggel járván, egy közös csereeszköznek megállapítását tette szük­ségessé. E közös csereeszközül, legalkalmatosabb­­nak mutatkoztak a nemes­fémek nagy belérté­­kük, állandó áruk, oszthatóságuk, könnyű szállítha­­tásuk s egyéb tulajdonaiknál fogva, miért is már a legrégiebb időkben, ily czélra forditottak, még pedig eleinte súly szerint (font számra). A kezelés ezen módja azonban szinte nehézségekkel járt, a da­rabok súlyának s az egyes fémrudak (Barren) finom­tartalmának, tisztaságának kipuhatolása sok kelle­metlenséget s vesződséget szült. Ennek elhárí­tása végett divatba jött a csereeszközül szolgálandó fémdarabokra bizonyos jelt nyomni, melyből az illető darab súlya s fémtartalma értéke minden további kutatás nélkül könnyen kitudható volt, így keletkezett századunk egyik fő tényezője a pénz, melynek egyes darabjai eredetileg a divatozó a súly egységnek megfeleltek s vele egyenlő neve­zettel bírtak. *) Idővel azonban a jelelt és va­lódi súly, vagyis a pénzdarab valódi s névsze­rinti értéke között különbség támadt, a­mennyiben a súly csekélyebb jön, a név pedig ugyanaz maradt; ehhez járult a más úgyis csekély súlyú pénzeknek, tetemes mennyiségű nemtelen érczek vegyítése általi silányítása, miáltal a pénz értéke a forgalom nagy hátrányára túlzólag csökkent. Ezen különbség már magában baj volt, de még nagyobb jen az, hogy különböző országokban különbféle mértékben eszkö­zöltetvén, az ugyanazon nevezettel bíró pénzek kü­lönböző országokban különbféle értékkal bírtak, így például a finom kölni, markból vagyis a font ezüstből 20 forint conventios pénzben , 24 rajnai forint,­­­40 hollandi, s 80 lengyel forint vezeték, mi a kereskedésben számos tévedés és baj forrásává válik. Valamenynyi pénznemeknek egy pénzlábra leendő átalakítása (reducálása) tehát a világkereskedelem egyik kegyes óhaja, de addig is, míg ez létesíthető leszen, igyekezni kell, hogy leg­alább a szomszédállamok, melyek területeik hatá­rossága folytán sokszorosabb összeköttetésben álla­nak, lehetőleg egyforma pénzlábbal bírjanak. Ezen fontos feladat megoldása végett köttetett a német szövetség tagjai között az 1857. január 24-ki pénzszerződés, mely 1857 ápril 30-án , Apostoli fel­­sége által jóváhagyatván, 1857. május 1-jén életbe lépett. Ezen 28 czikkből álló szerződvény értelmében, minden pénzverés alapjául kizárólag a vámegy­leti font (30 lat) 500 grammal veendő , mely font ezer részre s ezek ismét tovább tizedes osztályba osztandók (1 ez.). A pénzérték tiszta ezüstér­ték leend, mely az uj font alapján de a szerződő államokban divatozó nevezet szerint, tallér és garas, vagy forint és százas, vagy krajczáros osztály szerint fog veretni, még pedig úgy, hogy egy font finom ezüstből harminc­ darab ezüst tallér, negy­venöt forint, vagy ötvenkét és fél forint fog veretni, a pénzláb tehát 30 talléros, 45 forintos és 52­­/1 fo­rintos leend. (2. Czikk.) Porosz­országban s a né­met szövetség éjszaki országaiban a 30 talléros, Ausztriában a 45 ftos, Délnémetországokban s Bajorhonban az 52% ftos pénzláb fog országos pénzlábul tekintetni. Mindegyik szerződő állam csak oly pénzeket fog veretni, melyek az egyezségi pénzlábban megállapított számításnak megfelelnek. — Ki vannak véve az úgy nevezett Mária Teré­zia tallérok, melyek jövőre is fognak Ausztriában veretni. A fő pénznemek legkissebb részdarabja a 30 talléros pénzlábnál Ve tallér, a 45 ftosnál 1/4 fo­rint (­ 15 kr.) az 52 ftosnál szinte V1 forint, (5 sz.) A kölcsönös forgalom könnyítése tekintetéből a 2. czikkben említett pénzláb szerint fő pénzül az egy­leli tallér fog veretni még pedig egyesek, 30 darab egy font tiszta ezüstből, mely a talléros pénz­láb szerint 1 tallért, az ausztriai pénzérték szerint 1% pftot (1 fr. 30 krt.) s a t. délnémet pénzértékben 13/4 ffbt; továbbá képvisel :egyleti két tallér darabokat egy fontból 15 darabot melyek mindegyi­ke érend­ő: 2 porosz tallért, vagy 3 ausztriai forintot vagy 3 1/2 délnémet forintot. Ezen egyleti pénzek a kitett értékben minden közpénztárnál, vala­mint a magánforgalom­ban, nevezetesen váltó fizetéseknél korlátlan érvénynyel bír­­n­a­k. Ezenfelül még azon esetben sem szabad azok­nak teljes értékbeni elfogadását megtagadni, ha a fi­zetés valamely országos pénzérték egyik pénznemében volna kikötve. Nem különben mindenkinek szabad­ságában álland valamely fizetést csak ezen pénznem­ben kikötni. (8. sz.) A vegyarány az egyleti pénznél 900 rész ezüst és 100 rész réz­ben állapittatik meg. Az egyleti pénzekre az ország fejedelmé­nek arczképe, a hátlapra pedig az ország czimere s a részleteknek egy font tiszta ezüstközi aránya, azon világos megfelelés egy illetőleg két egyleti tal­lér, s az évszám kiteendő. (10. czikk.) A kettős tal­lérok verése az egyes államok kényétől függ, ellen­ben az egytalléros egyleti pénzekből 1857-től 1862. december 31-éig mindegyik állam minden 100 lako­sára 24 darabot; 1863 január 1-től fogva, minden következő négy év alatt minden 100 lakosára 16 da­rabot számítva, verni köteles. (11. sz.) Minden szer­ződő állam arra kötelezi magát, miszerint a nehéz ezüstpénz értékét le nem szállítandja, sem azt forga­lomból ki nem veendi, hacsak négyheti határidőt ki nem tűz, s azt három hónappal előbb ki nem hirdeté. István elnök, ki az elnöki széket az országosan tisz­telt egri érsek Bartako­vics Béla ő excjának ad­ta át. A gyűlésen jelen volt tagok közül megemlítjük­­ a következőket : Gróf N­á­d­a­s­d­y Lipót, báró E­ö­t­vös József, gróf C­z­i­r­á­k­y János, Ü­r­m­é­n­y­i F­e­­rencz és Tomsich Pál, Brüneck József, Lipthay Endre kanonok, Peitf­er Antal praelatus, Egyed Antal apát, Haas Mihály prépost, Holló Mihály prépost, Eötvös Fal, Krászonyi József, Szci­­tovszky Márton, Nagy Péter provinczialis, Hu­­s­z­á­r Ferencz, Császár Ferencz, báró W­e­n­k­­h­e­i­m László, Tol­d­y Ferencz , Vas Gereben, Friebeisz István sat. sat. — Ft. Danie­l­ik János kanonok s alelnök ur­a­nga a társulat iránya­ s szükségéről, irodalmi, vallási s közéleti hatása­ és be­­­folyásáról megragadó szónoklattal tartott előadást. Tán minden eddig tartott beszéde közt a köztiszte­­letű alelnöknek ez előadása bír legtöbb bölcselmi becscsel, legtöbb költői szépséggel, legnagyobb szó­noklati erővel. Valóban, miről holnap­­. olvasóink is meg fognak győződhetni, ez előadás alatt mint a tör­ténelem tanulmányaiból okult bölcsész, mint a ha­zaszeretet által lelkesített költő és az iigy szentségé­től ihletett szónok tűnt fel előttünk Danielik János, kinek gyönyörű beszédét szerencsénk leend holnap egész terjedelmében közölni. A hatás nyilatkozatai által kisért beszéd végeztével a szép számú közönség hosszas éljenekkel Üdvözlő t. alelnökét. E beszéd után következett a felsőbb helyen megerősített alap­szabályok kihirdetése, mi is a jelen gyűlés főtárgyát képezé. A nagy­gyűlés Albrecht cs. k. félig főkormányzó úrnak a társulat iránt tanúsított pártfogásáért hálaköszönetet szavazott, mi is az eddig megjelent társulati művek egy-egy példányának át­­nyújtásával feliratban fog ő Fenségének felterjesztetni. Az elnökség előterjesztésére szintén határozatba ment, hogy pápa ő­szentségének a megerősített alapszabá­lyokkal a társulatnak eddig megjelent összes köny­vei megküldessenek s apostoli áldása kikeressék. A tót néplap jövő félévben megszűnik, a ruthen néplap azonban, a munkácsi g. egyesült püspök­­ méltósága anyagi s főpásztori pártfogást nagylelkűen fölajánl­ván, folytattatni fog. A nagy­gyűlés figyelmét kitü­­nöleg lekötötte az ö e­s. kfr. Fö­­­ségeik"Üdvöz­­lésére a társulat által nagy költséggel s ritka műér­­dekességgel kiállított diszalbum, melynek kiállítása hazai nyomdászatunk történetében epochát képez s becsületére válik Kozma nyomdájának. Az album rajzolati része színben nyomatott s mind a nyomta­tás technikai ügyességénél, mind a nyomás tisztasá­gánál fogva vetélkedik a bécsi államnyomda hasonló nyomtatványaival. E dísz album tartalma: egy régi eredeti magyar codex ősrégi betűkkel; ennek szö­vege a mai írásmód szerint nyelvészeti jegyzetekkel Toldytól és magyarországi sz. Erzsébet élete)) A gyűlés által elfogadott indítványokról legkö­zelebb. °) P. o. a rómaiaknál az A e s , mely egy font rezet ért és nyomott. AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. REGÉNY . IRTA .I Y»La» I UK «* HARMADIK KÖTET. (Folytatás.) A furcsa ember hagyománya. — Elvégeztetett­ valóban elvégeztetett, mondá Gu­tai Thaddeus , és azután még egyszer elmondta azt a szót, és azzal hanyatt esett végig a pallón. Az emberek az utczán megint látták végig futni hajadon fővel Malárdy Ferenczet, az előfutól talál­taktól kérdezgetve : hol lakik itt egy orvos, vagy borbély ? a lelkészt megütötte a szél. Pedig, én Iste­nem ! milyen jól tudhatta a városban a járást, hiszen uralkodott benne mennyi ideig ! Csakugyan talált is egy orvost valahol, azt vitte sietve érvágó eszközeivel a lelkész lakára. Mire odaért, már akkor eszméleténél volt Gutai. Mintegy öt hat férfi volt jelen szobájában, az egyház alsóbbrendű szolgái; ágya lábánál egy még nálánál is halaványabb alak feküdt, fogadott leánya. A leány megrettent, midőn Malárdyt az orvossal belépni látta, szivén egyszerre villámlott keresztül az a gondolat, hogy Thaddeus balesete az övével van kapcsolatban s remegve nézett gyámatyja felnyíló szemeibe. Azok mosolyogva tekintenek reá. Most is mosolygott rá, miként azelőtt mindig. Szi­vének ő adta a haláldöfést, de azért most is szerette *) Lásd „Pesti Napló“ 130. számát, őt, és azután nem is vádolható semmivel : mit tehet a fiatal szív arról, hogy szeretni kénytelen ? mit tehet­­ a virág arról, hogy kinyílik ? mit tehet a vén fa arról, hogy kiszárad ? Ifjú virágnak, vén fának az a sorsa. Amazt a napsugár kinyitja, ezt a szél ledönti. Thaddeus odainté a lyánkát magához s kérte halk hangon, hogy fogja meg kezét; az ő keze már úgy reszketett. — Menj gyermekem át lelkésztársamhoz; mondd neki vegye fel palástját, kösse fel övét, s hozza el magával hozzám a szent bort és kenyeret, mert áhi­­tom azt. A leány reszketve tekinte szét a körülállókon, azok hallgattak, és utat nyitottak előtte. Senki sem magyarázta neki a mondást. Ő hallgatva távozott el s csak odakünn kezdett el sírni, hogy benn meg ne hallják. Ekkor az egyházfit kérte Thaddeus, hogy nyissa fel szekrényét és keresse fel abban ama bádogtokot, melyben végrendelete áll. Az okirat le volt pecsételve; tartalmát nem kelle­t tanuknak ismerni, a­kik azt kivülről aláírásaikkal megerősíték. Ezután félre vonultak mind a tornácz­­ba ; Malárdy és az orvos egyedül maradtak Thádé­­val. A lelkész nem engedett magán eret vágatni. „Szük­ségtelen ez,“ mondá. „Egy óráig fogok még élni, nem tovább, azt ne töltsük haszontalan kísérletek­kel.“ Azzal Malárdyhoz fordult. — Vége van ennek uram. Mi ketten fölösleges em­berek vagyunk e földön, az ki vagyon ránk mondva. Boldogabb én, kit előbb magához szólít az úr. Én nemsokára az ő orczája előtt állok. Meghajtom feje­met. Legyen meg szent akaratja. Egy óra még, és azután amoda túl leszek. Uram, Malárdy Xavér Fe-I­rencz, amottan túl nincs a hívők között felekezet, s ott nem kezdjük újra a harczot; ott kezeink nem fogják fenyegetni egymást és abból csak egy óra van még hátra. Malárdy elérte a haldokló szavait s közelebb lépett ágyához és megfogta a lelkész kezét; azt a kezet, mely­et megátkozá, mely őt úgy megverte és meg­­szok­ta azt. A lelkész szemében köny volt. — Ne szálljon le a nap a te haragoddal , hörgő elérzékenyült hangon. Malárdy szilárd hangon monda. — Együtt fektetett le bennünket a sors, te koráb­ban alszol el , alágyál békével, nem hívogatlak. — Köszönöm, köszönöm. — Vétettem ellened, szenvedtem miattad, ne vá­dolj be odafenn az én birám előtt. Thaddé felemelé szemeit. — Bocsásd meg bűneinket, mint mi is megbocsá­tunk ellenünk vétetteknek. E pillanatban jött a lelkész, kit az egyház fiata­labb társul rendelt Thaddeus mellé, az arany kelyhet s a fehér selyemmel letakart tányért hozva kezé­ben a szent vacsora jelvényeit. Azokat letevő az asztalra, s akkor Thaddeus elé lépve, egy levelet vont ki öve mellől. — E levél az öreg báró Kadarkuthy küldeménye, ki ezt végrendeletében hagyta fötisztelendő Gútai Thaddeus uramnak, azon világos parancsolattal, hogy ez mind azon óráig a lelkészi hivatalban le­gyen letéve, a mig a főtisztelendő ur a végső szent vacsorát felvenni nem kívánja. Mert olyan kincs van ebben a Gútai családnak hagyományozva, mely azt egyszerre gazdaggá teendi, de melyet csak a végső vigasztalás órájában lehet a főtisztelendő urnák gyönyörűségére fordítani. A segédpap nem igen nagy szónok volt; a haldok­lóra nem látszott hatni dialecticájával. Thaddeus inte neki, hogy ne szóljon. — Az én kincseim nem e világból valók. A­mit magammal elviszek, kevés az és szegény kincs, mint a milyennel a koldusok kelnek útra. Hiú dolgokról miért szólnánk még sokáig ? — Nekem kötelességemmé van téve, szólt a segéd­­lelkész, hogy igy cselekedjem. Azzal feltöré Kadarkuthy hagyományának pe­csétjeit s annak összehajtogatott tartalmát átnyujtá Thaddeusnak. Az ősz pap szemei még most is oly tiszták voltak, hogy szemüveg nélkül tudott olvasni. Megismerő az öreg Kadarkuthy báró szétszórt vo­násait, kivel régente levelezésben állott. A körül állók feszült figyelemmel lesték a lelkész arczvonásait; legtöbben azt hitték, hogy az átvett irat valami nagyszerű adományról szóló levél lehet. De mi hasznát vehetné annak egy haldokló ? Egy haldokló, ki gyermekét maga előtt látta meghalni. És ime, a mint a pap ama levelet végig olvasó, arczvonásaira valami csodálatos öröm fénye szállott alá, hasonlatos azon glóriához, mely a dicsőültek ar­­czait környezi. Szemei könyekben úsztak, midőn azokat az ég felé emelte s arkait egy hosszú, lélekenyhitő sóhaj­tás hagyta el. A rejtélyes levelet mind­két reszkető kezével oda szok­ta szivéhez, és azután megcsókolá­s ismét elol­vasta. Az üdv sugára reszketett minden vonásán, így mosolyog az igaz ember, ki súlyos terhet szerzett lelkére s bűnbocsánatát hallja az égből. A furcsa ember levelében ez volt : „Nagytiszteletű uram!“ „Furcsa az ember, mig eleven, de még furcsább. A szent István társulat gyűlése. Pest, jun. 9. A sz. István társulatnak ma tartott rendkívüli nagy­gyűléséről előlegesen és röviden a következőket je­gyezzük meg. A gyűlést megnyitó gróf Károlyi PESTI NAPLÓ. Pest, jun. 9. Az „Orvosi Hetilap“ első száma megjelent. Irodalmunknak egygyel újra több közege állott helyre, mely a múlt tizedben a tudomány és magyar tudományos irodalom érdekét mozdította elő a maga körében. — Hány orvos és gyógyszerész van hazánkban, ki egy magyar szakfolyóirat hiányában, kénytelen volt vagy számos éven át, míg a tudomány reá nem várva óriási léptekkel hala­dott előre, elzárva lenni az újabb fölfedezések, újabb esz­méktől mintegy chinai fal által, tudománya kárával, vagy pedig idegen nyelven írt folyóiratokat járatni, nyelvünk hátrányára. Még ennél is több kár volt egy magyar or­vosi folyóirat nem létében. Hazánk különböző vidékeinek egészségi viszonyai, az orvostanhoz tartozó természeti tár­gyai és tüneményei, melyeket egyes szaktudósaink kétség­kívül búvárlottak és ismertek, s hogy egy legközelebb fekvő példát hozzunk fel, a pesti nagyobb kórodák elmé­leti s tapasztalati tanulsági, nem lehettek közkincsekké, és ha töredékes közlések egy s más nem szaklapban meg­jelentek is, oly elszigetelt tünemények voltak, melyek egy­felől csak kivételek valának, másfelől külön állva nem te­hettek oly hatást, nem adhattak oly lendületet a tudomá­nyok érdekeinek, mint egy minden héten ily czikkeket hozó szakfolyóirat. Az „Orv. Hetilap“ első számában leg­elői is B­a­l­a­s­s­a J. egyetemi tanár nevével találkozónk, ki oly tárgyban, melyben nemcsak hazánkban, hanem kül­földön is tekintély, egy czikksorozatot nyit meg. A máso­dik czikk Sauer tanár orvosi kórodájának ismertetését kezdi meg, a tudományos szigor pontosságával. Utána kö­vetkezik : „Külföldi irodalom“ rovata, (egy czikk az angol „Med. Times“ után) , mely rovat nélkülözhetlen, mert a lap egyik czélja a tudomány legújabb mozgalmait ismer­hetni — e mozgalmak pedig nincsenek nemzethez, hazához kötve. Ezután következnek a Társulatok működései. (A „Budapesti orvosegylet“ , s a „Természettudományi társu­lat). Befejezi a lap főrészét a „Gyógyszerészi közlemé­nyek“ czimű rovat, melyhez járulnak vegyes köztemé­­nyek. A lap tárczával is el van látva. A hirdetések az orvosi és gyógyszerészi szakba tartozó tárgyakra vonat­koznak. — Orvosaink, gyógyszerészeink kétségtelenül kap­­va kapnak ez új vállalaton, melynek élete s virágzása csu­pán anyagi és szellemi támogatásaiktól függ, a­mi annyi­val inkább remélhető , mivel itt nem áldozatról van szó, hanem az orvosi ügyről, minden egyes szakember saját szellemi érdekéről, s tegyük hozzá : tudományos irodal­munk érdekéről! Irodalmunk minden ágának virulnia kell, hogy azt virágzónak nevezhessük. Az orvosi lap, hogy egyebet ne említsünk, néhány igen terjedelmes tudomány­ban, a műszavakat fogja remélhetőleg tisztába hozni a min­dennapi használat által, mely egyedül képes megrostálni az életrevalót a nem életrevalótól. — Erre nézve óhajtandó, hogy a lap különös kritikával járjon el, s nem hogy újabb szavakat gyártana, hanem a régebbiek közöl is a csinálva­­csináltakat rostáján kiejtené! A lap szerkesztője Eár Mar­­kusovszky L., kiadója Müller Emil. Előfizetés egy évre helyben 4 frt 40, vidékre 5 frt 20 kr. p.p. — A következő uj könyveket vettük : „Mátyás diák könyves háza“ 1, 3. és 4. füzete. Szerkeszti Vahot Imre. A „Hétköznapi könyvtár“ 2. sz., melyben a betűrendben szerkesztett „Ismerettár“ az „Alma“ szótól az „Arany“ szóig terjed. „Az árvák“ elbeszélés az ifjúság számára, Hoffmann Ferencz után Remellay Gusztáv (4 aczélmazszcs­­sel), megjelent Lampelnél: „Kis általános föl­d­irat különös tekintettel az ausztriai császárságra, rövid vázlatá­val a bibliai földiratnak,“ írta Kuttner Sándor, fordította Dallos Gy. Lajos, kiadja Lampel. (Második kiadás). — „A pesti műveit társalgó“ szerző egy pesti arszlán, tar­talma : Illemszabályok; a régi istenek neveinek jelentése 5- 50 társasjáték zálogváltásokkal­; ezermester; kártyaforté­lyok ; találkák ; tréfás kérdések és feladványok ; szeszély­szikrák (anekdoták;; komoly szerelmi és humoristikus köl­temények ismert költőinktől; emlékversek ; névrejtő em­lékversek ; szinnyelv; egészen új virágnyelv; szerelmes levelek, házassági ajánlatok stb. Kiadta Lampel Róbert — „Praktischer Lehrgang zur schnellen und leichten Erler­nung der ungarischen Sprache“ (Ahn tanmódja szerint) Dallos Gy. Lajos, megjelent Lampelnél. „Schlüssel zu der nach Ollendorff’s neuer Methode bearbeiteten ungarischen Sprachlehre von Fr. Ney.“ Lampelnél. „Fr. Ney’s unga­rische Sprachlehre nach Ollendorff’s Methode,“ Lampelnél. — A kassa-eperjesi német „egylet-tudósító“ írja, hogy a kassai kereskedelmi kamara által rendezendő ipar- és ter­ménytárlat vasárnap jan. 21-kén fog megnyittatni. — Rimaszombatból írják nekünk : Miksch Ferencz helybeli építőmester, az úgynevezett „Temetőpatak“ árkában száza­dok óta heverő gránitsziklák egyikét akarván lőporral szét­vettetni, két — e tekintetben már tapasztaltnak hitt — em­berét megbízta a szikla kivésése, és szétrepesztésével, s maga is kiment a hely­színére. A — mint egy félláb mély­ségre bevésett, s lőporral keményen megtöltött — lyukba kanócz illesztetvén, ez elégett anélkül, hogy az explosio megtörtént volna. Embereink eddig kellő távolságban va­lának, látván azonban a kanócznak sikeretlenült elégését

Next