Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)
1857-10-10 / 2319. szám
231—2319. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása: Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüti panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. tt* j nt.vigri-ircL rliro .® h®sSbos P«tit sor híromsiorl Mrdstésnél 4 p. kr. Bímraetmenyek (UJ a, .Iye»dli külön lOpkr.Magin vita chaaSbos petit sor5pkr Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, 1857. Szombat, oct. 10. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. Pesten, húshol hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS PESTI NAPLÓ !SŐT. October—decemberi negyedévi folyamára. BUDAPESTEN, házhoz hordva 8 pfrt. VIDÉKEN, posta-küldéssel 4 frt. pp. A lap nagy elterjedése mellett a lapunkbani hirdetés a t. hirdetőkre nézve nagy előnynyel lévén összekötve, bátorkodunk a t. közönséget mentül gyakoribb hirdetésekre felhívni. Egy petit sor háromszori hirdetésnél 4 párral számíttatik. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala. PEST, oct. 10. Tájékozás. (Fk.) A weimári találkozás után minden ember azt hitte volna, miszerint nemcsak az ausztriai és orosz császár személyes viszonya lényeges változáson ment keresztül, hanem hogy a politikai constellatio is az eddigitől teljesen különböző leend. Ezen vélemény azonban mindeddig nincs igazolva s némi meglepetéssel látjuk, hogy példa a brüsseli „Nord“ Ausztriáról még mindig elég ingerült hangon szól, nem oly ingerülten, hogy az ausztriai „postdébit“ elvonásától kellene tartania, hanem mégis elég barátságtalanul azon rózsás reményekhez képest, mik innen-onnan a weimári találkozáshoz csatlakoztak. Az orosz közlöny minden hasábján majd eredeti majd átvett czikkekben lehető legkirivóbb módon hirdeti, miszerint Ausztria kereste fel Oroszországot, miszerint amaz vala az engedő fél, mely csak a maga érdekében s úgyszólván kénytelenségből cselekedett, midőn a weimári napot előidézte. Meglehet, hogy a „Nordnak“ — mi a tényeket illeti — igaza van, hanem hogy minderre a világot naponkint oly nagy ostentátióval figyelmezteti, az mindenesetre igen jellemző. Egyébiránt mit végeztek, mit nem végeztek Stuttgartban és Weimarban, annak nem sokára ki kell derülni, mert a párisi conferentia már november első felében akar egybelépni, mindenekelőtt a Dunafejedelemségek sorsát eldöntendő. Nem látszik, mintha az egymással szemben álló nézetek e tekintetben sokat változtak volna. Frankfurti lapok, melyek közhiedelem szerint Bécsből veszik inspirálóikat, azt mondják, hogy az unióból semmi sem lesz, a „Nord“ azt válaszolja : Attendons és a franczia lapok sem akarnak még hátrálóra fúni. Tehát mi haszna volt a fejedelmi találkozásnak? Azokat az átalános világboldogítási elméleteket, az új európai szövetségteli ábrándozást maga a „Nord“ is nevetségesnek találja s ő maga sem gyakorlatinak sem lehetségesnek nem tartja azon eszme kivitelét, miszerint az európai fejedelmek közti egyetértés alapján a világrész örökkévaló béke jótéteményében részesittessék. Miként olvasóink látják, félig meddig máris helyesnek kezd bizonyulni mindaz, mit mi eleitől fogva a stuttgarti és weimari esemény mélyebb politikai jelentőségére nézve mondtunk . Oroszország, mely önkénytes visszavonultságban tölté az utolsó két évet, azon diadalt akar magának szerezni, hogy barátságát mindenünnen keresik, s e czélját el is érte. Európa még most is megrémül, ha a czár szemöldökeit összehúzza s a túlsúlyt mindig azon oldalon véli, ahol Oroszország áll, azon roppant „erkölcsi“ előnyök, miknek hirdetése által a keleti háború csekély anyagi eredményét annak idején felejtetni akarták, bizony az észrevehetlenségig törpültek össze, s maholnap teljesen el fognak tűnni. Oroszország ott leend, ahol 1853 elején volt. Várjon hatalmát másodszor is hasonló elbizakodással fogja használni , azt nem tudjuk. A többi Európa egysége — az bizonyos — ebben nem gátolandja az orosz diplomatiát, mely már most is tárgya a világ méltó bámulatának, mert úgy, amint ő a vereséget hasznosítani tudta, úgy mások még a győzelmet sem tudják hasznosítani. E szerint a jövőt mi nem látjuk oly idylli alakban, miként ezt némely oldalról elhitetni akarnák; egyetlen elvies ellentétet sem tudunk, mely a stuttgarti vagy weimari találkozás által kiegyenlittetett volna; a legitimitás egy lépést sem engedett a maga területéből s a parvenünek eléje megy ugyan, de a maga területére lépni nem engedi; a Duna alsó részén az ellenkező érdekek kibékületlenül áll TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Miklós czár trónralépte. (Folytatás.) A nagyherczeg egyedül érkezett nejével. Bje- p u s s o ff hirtelen megérkezik Varsóból. A nagyhg felnyitván a neki átadott levelet, mindjárt az első sorokban látja, hogy sorsa véglegesen el van döntve. Constantin ismételte előtte változhatatlan elhatározását ; egy másik, az anya császárnőhöz intézett levelében pedig világosan és újólag megírta, hogy Pétervárra személyesen nem jövend. Pawlowits Miklósnak most már nem lehetett tovább is késlekedni. Elérkezett az utolsó pillanat a trón életerejének ismétl fölébresztésére. Pavlowits Miklós teljesítette hazafiai kötelességét. Császárrá lön... Most csak a körül forgott a kérdés, miként intéztessenek el az előkészítő rendszabályok, miként kell a közönséggel a viszonyoknak bekövetkezett változását oly módon tudatni, hogy tévedésekre vagy részakaratú beszédekre alkalom ne szolgáltassák. A császár mindenek előtt anyjával értekezett. A császárnő megörülve azon, hogy a bizonytalan állapot valahára véget érte, áldást kívánt rá e tettéért. Ezután a császár Adlerberg hadsegédének tollba mondta a manifestum , annak történelmi része főbb pontjait, leírván benne az események egész lefolyását, s utalván egyszersmind az azokra vonatkozó eredeti okmányokra. Nem maradt egyéb hátra, mint hogy az egésznek a kellő forma megadassék és a manifestum bevezetésének és befejezésének fogalmazása. Speranski a birodalmi tanács egyik tagja hivatott meg a manifestum szerkesztésére. E cselekvény által akarta Pawlowits Miklós kormányraléptét a birodalmi tanács ünnepélyes ülésében köztudomásúvá tenni Pawlowits Mihály nagyhg, mint személyes tanú és a Caesarewits akaratának meghozója jelenlétében. Azonnal futárt küldöttek utána. „Végre minden el van határozva“ — így írt testvérének — el kell vállalnom a császárság terhét. Pawlowits Constantin testvérünk a legbarátságosabb levelet írja nekem. Siess Toll tónokkal ide. Minden békés és csendes.“ Ezenkívül meghivattak még s a bekövetkezendő változásról tudósitottak S o c a s c h i n, sz. pétervári metropolita, Lopuchin,a birodalmi tanács elölülője és Woinow tlok, ki ez időben a gárdetest főparancsnoka volt. Az elsőre a papi osztályban teendő rendelkezések bízattak. Lopuchin utasítást kapott, hogy a birodalmi tanácsot a következő napon (14/26. dec.) estel 8 órára egybehívja, mert ez időre várták Pawlowits Mihály nagyhg megérkezését; végre Woinow teck parancsot kapott, hogy 14/26- dikén reggel a gárdatest minden parancsnokát a téli palotában egybegyűjtse. Pawlowits Miklós személyesen kívánta velük a dolgok állását közleni és részletesen megmagyarázni, hogy ők aztán minden rendetlenségre szolgáló alkalmat elhárítandók, alárendeltjeiket e fölött fölvilágosíthassák. A manifestum kihirdetése s az uj eskü letétele szintén dec. 14/26-dikára volt kitűzve. Mindez titokban történt. A történt változás s az eskületételre kitűzött nap csak az összeesküvők előtt nem maradt titok. Senki sem tudott felőle, de ők mindent tudtak. De December 12/24 dikének nevezetes napja még nem volt bevégezve. Az általunk említett rendelkezések közben, estek mintegy 9 órakor hírül adják Pawlowits Miklósnak, hogy Bistrom gróf, a gárdatest főparancsnokának hadsegéde egy saját kezeibe átadandó csomaggal várja az előszobában. A császár, még akkor a nevezett személyeken kivül, mindenekre nézve nagyherczeg, azonnal kiment, átvette a csomagot s miután a hadsegédnek várakozást parancsolt , visszatért kabinetjébe. Ez iratcsomag egy 20 éves nemes ifjútól származott, ki égett a haza iránti szeretettől s a nagyhihez ragaszkodott s ki az összeesküvők egyikének törzsszolgálatbani társa volt, kit ő mind esze mind erkölcsi tulajdonságainál fogva az ifjúság teljes odaadásával szeretett. Nemsokára a Pawlowits Constantin hűségére letett eskü után az öregebbik társ elkezdett gyakran az ifjabbik előtt, majd csak négyszemközt, majd mások jelenlétében is úgy nyilatkozni, miszerint minden rendszabályt életbe kell léptetni annak megakadályozására, hogy Pavlovits Miklós uralkodjék s a neki leteendő esküt meg nem engedni. Fiatal emberünk, ki hathónapi szolgálata alatt a törzskarnál ezen tisztnek az előtte nem igen kedvelt Pawlowits Miklós irányábani erős kifakadásaihoz már hozzá szokott, mindezt szokásos elkeseredésének tartotta s szavainak semmi különös fontosságot nem tulajdonított. De midőn dec. 12/24-kén déltájban bajtársához ment, mintegy 20, különböző ezredbeli tisztet talált nála. Mindnyájan igen lassú hangon beszéltek s azonnal elhallgattak, mihelyt idegen lépett be. Az ifjú ember azonnal távozott, de igen borzasztó helyzetben , csak most fogta föl, hogy szeretett társának szavai tettekké válhatnak. Anélkül, hogy pontos tudomással bírna az összeesküvők létezéséről, anélkül, hogy tudná, váljon az összeesküvés az egész országban elterjedt-e, vagy pedig csak az általa látott fiatal emberekre szorítkozik, a közjóllétet fenyegető veszély nagyságát igen jól fel tudta fogni. Végre pedig, midőn látná a városban a kedélyek általános és rendkívüli izgatottságát, mely a tartós bizonytalanság következtében keletkezett, világosan képzelte a nyomort, mely Oroszországot talán fenyegeti s ifjúi lelkesedése kitörésében, maga elibe tűzte a nehéz feladatot, hogy,ha mindjárt életébe kerülne is, a hazát, a monarchát és azokat, kikre, habár még nem volt is meggyőződve, gyanakodott, egyszerre menti meg. Ez ifjú a gárdagyalogság törzskari hadsegédes alhadnagy a gárda lövészezredben, Rostowtzow József volt. A csomagban egy levél volt Pawlowits Miklóshoz. „Négy év lefolyta alatt,“igy irta, „szívbeli örömmel tapasztaltam önnek irántami barátságos hajlandóságát. Midőn azt hiszem, hogy azon emberek, kik önt környezik, az elhatárzó pillanatban nem bizondnak elegendő bátorsággal arra, hogy őszinték legyenek ön irányában; midőn égek a vágytól, hogy erőim mértékéhez képest Oroszország nyugalma és dicsőségének használhassák; végre azon meggyőződésben, hogy oly emberhez, ki a koronát visszautasította, mint valóságosan nemes férfiúhoz teljes bizalommal viseltethetünk, elhatároztam magamat e merész lépésre. Ne tartson engem valami alávaló gaz árulónak, ne higye ön, hogy valamiben eszköz valók, vagy pedig aljas személyes tekintetekből cselekedtem , — nem! Tiszta lélekismerettel mondom ki ön előtt az igazságot.“----------E levél folytán Rostowtzow, eleven színekkel rajzolá a veszélyeket, melyek Oroszországra nézve abból támadhatnának, ha a most uralkodó izgatottságnál Konstantin lemondása köztudomásúvá tétetnék és Miklós lépne a trónra, anélkül, hogy Constantin maga személyesen Pétervárott az egész nép előtt ünnepélyesen mondana le a koronáról. A levél a következő szavakkal végződött: „Legkegyelmesebb Úr! Ha lépésemet vakmerőnek találja, büntessen meg. Szerencsésnek érzendem magamat, ha Oroszországért meghalhatok s még halálomban is dicsőitendem a mindenhatót. Ha pedig lépésemet dicséretesnek találandja, ne jutalmazzon meg, hogy mind az én mind saját szemeimben önhaszonkeresés nélküli és nemes maradhassak! Csak az egyre bátorkodom önt kérni, fogasson el engem.“ „Ha önnek trónralépése, mit adjon a mindenható, békés és szerencsés reend, úgy büntessen meg, mint méltatlan embert, ki személyes tekintetekből ön nyugalmát meg akarta háborítni; ha pedig, Oroszország szerencsétlenségére borzasztó jóslataim beteljesülnének, jutalmazzon meg bizalmával, s engedje meg nekem, hogy ön védelmében halhassak meg.“ Tíz perccel később Pawlowits Miklós Rostowtzowot a kabinetbe hívta, elővigyázattal zárta be mind a két ajtót maga után, kezénél fogta, s több ízben megölelte s megcsókolta őt, e szavakkal : „Látod, mire vagy érdemes; ily igazságot sohasem hallottam!“ „Fenség!“ mondá Rostowtzow, „ne tartson engem feladónak, s ne higye ön, hogy azon kívánsággal jöttem ide, hogy magamat behízeleghessem!“ „Hasonló gondolat“, mondá a császár, „sem hozzám sem hozzád nem méltó, — értelek.“ Aztán kérdező, nem létezik-e összesküvés ellene ? Rostowtzow felelé, hogy senkit nem nevezhet, hogy sokan elégedetlenek irányában, de hogy a helyesen gondolkozó emberek békés trónraléptében Oroszország nyugalmát látják , végre hogy, jóllehet azon 14 nap alatt, mióta a trónon koporsó áll, a szokásos csend nem zavartatott meg, de magába e csendbe rejtőzhetik az izgatottság. Rövid hallgatás után a császár folytatá : „Lehet, hogy néhány elégedetlent ismersz, s nem akarod őket megnevezni, mert nemesen gondolkozol — ne nevezd meg őket! — Barátom, bizalmadat bizalommal fogom visszafizetni! Sem anyám rábeszélése, sem kéréseim nem valának képesek testvéremet rávenni, hogy a koronát elfogadja; ő határozottan vonakodik. Egy magánlevelében megrótt, hogy őt császárnak hirdettem, s Pawlowits Mihálylyal megküldte nekem a lemondási okmányt; úgy hiszem, hogy ennyi elég.“ (Folytatjuk.) nak egymással szemközt ; a dán holsteini ügyet a német nagyhatalmak elméletileg megtagadni nem merik, de gyakorlatilag mégsem akarnak hozzányúlni — mindent az európai béke kedvéért, — szóval nem azért áll fen a béke, mert minden renden van, hanem mindezt renden levőnek találják, hogy a béke fenállhasson. Ezen mesterséges állapot, sok ildom és jóakarat mellett, hoszabb rövidebb ideig fentartható, de a valódi természetes békét kísérő benső megnyugtatást soha nem fogja meghozhatni. A szolnokmegyei lovar- és gazdasági egylet gazdasági kiállítása és lóversenye Törökszentmiklóson. I. Omne initium durum est. Ime teljesítem ígéretemet és jelentést teszek ez új egylet születésnapjáról, mert tényleg a mai napot, midőn első futtatását és gazdasági kiállítását tartja meg, lehet csak az egylet születésnapjának tekinteni ; az új egylet pedig legott első évnapján életrevalónak és valóban hasznosnak mutatta magát. De hisz oly ügy, melynek valósításában annyi nemcsak elméletileg mívelt, hanem egyszersmind gazdag tapasztalattal biró férfiú fárad, lehetlen, hogy életrevaló és hasznos ne legyen! S a mai napnak fényes eredménye újra igazolta ama régi de mindig új nagy tanúságot , hogy a jó akarat, párosulva szilárd kitartás és ernyedetlen buzgósággal, a fölmerülő akadályok daczára is, végre eléri a kitűzött czélt. Voltak és pedig nem kis számmal, kik az ügy vezetésében nem lévén vagy nem akarván lenni beavatva — még tegnapelőtt kétkedőn csóválták fejeiket. Törökszentmiklóson futtatás ! és, mondák, pláne gazdasági kiállítás! nem lesz annak sikere! S ugyanazon kétkedők, midőn ma a kiállított gyönyörű termény, marha és mi több gazdag gazdasági gépgyűjteményt örömmel szemlélték, felkiáltottak : „hála az égnek, hogy csalódtunk. Bizony csak akarni kell.“ S voltak örömtől sugárzó arczu fiatal és őszszakálú egyének, kik az egészben több hónapi ernyedetlen buzgóságuk gyümölcsét látták. Lesz alkalmam igénytelen tudósításom folytán. neveiket közzé tenni, de most, könnyebb áttekintés végett ide igtatom az egylet ez évi programmját. Oct. 4 én : 1-szer. Gazdasági tárgyak s állatok megszemlélése az Almásy család udvarában reg. 8 órától déli 12 óráig. Rendezők: Fazekas Károly, Jurenák Sándor urak. Bíráló tagok : B. Wenkheim László, Domonkos Mihály, Lo- Konczy László, Menyhárt Gusztáv és Orczy Antal urak. 2-szer. Délután 1 órakor Lóverseny t. ez. Serák István ur tarlaján. Oct. 5 én : Gazdasági eszközök próbája és dijjazása 9 órakor. Úgy az ökrökkeli erőmérés is ugyanakkor. Oct. 6-án: A garászat 10 arany dij mellett. *) II. Oct. 5. A gazdasági kiállítás. A gazdasági kiállítás a közönség részéről ép oly nagy vagy talán még nagyobb érdekeltséggel fogadtatott, mint a lóverseny. Ez érdekeltség a közönség részéről elég ok arra, hogy az illető termesztők és géptulajdonosok jövőre a lehető legnagyobb részvétet tanúsítsák ezen közhasznú ügy irányában. Hány egyszerű földmivelőt láttam én a kiállított gépek közül kíváncsian és tud vágyással forgolódni, valamely rendező tagtól vagy a jelenlevő gépészektől fölvilágosítást kérni, és biz tetszettek az atyafiaknak a szép lovak, a kövér nagy szarvasmarha, és a szép búza, repere, kukoricza, répa stb. is. Az értelmes gazda uraknak jutott ama szép és irigylendő szerep a kölcsönös fölvilágosításon kívül a néposztályt vezérelni és megmutatni neki az utat, melyen haladva a lehető legkedvezőbb eredményt és legnagyobb jólétet szerezhet. A kiállítás fáradhatlan rendezői voltak. Fazekas Károly és Jurenák Sándor urak, kik Taubinger Béla úrral a sz. tamási puszta jeles kezelőjével , nemcsak a kiállítás rendezésében kifejtett buzgóságuk, hanem a kiállított czikkek mennyisége által is általános elismerést és érdemeket szerzettek maguknak, amint azt a következő kimutatás is igazolja. Terményeket állítottak ki a következő urak : Jurenák Sándor Ujkutról; Kiriák György T.-Sz.-Miklósról; Lipcsey Lajos Kis Ujszállásról; Menyhárdt Gusztáv T.-Sz.Miklósról ; Landtner Ágoston Pásztóról (ezen igen fiatal gazda is számos és jeles czikkel támogatta a kiállítást); gróf Szapáry Gyula Fegyvernek- és Bánhalmáról; Szodoray Elek Várkonyból; Szarvasy Mór T.-Sz.-Miklósról; Stepper Károly; Siebenfreund N.-Szombatból; Tassy Károly Póról ;Taubinger Béla Sz.-Tamásról; Taubinger Pál; Wagner Dániel és Hoilbreng Dániel Hitzingből (Bécs mellett). A termények nemeit tekintve : búza *) T. barátunk Dallos Gyula úr ez első tudósítása a lóversenyre szorítkozván, miután e felöl egyik jelen volt t. munkatársunk tudósításában már jelentést adtunk, csak a mezei gazdák versenyét illető sorok kiegészítéséül még megjegyezzük, hogy Felbermann Lőrincz sz. tamási pusztai ispán s Tóth Zsigmond török sz. miklósi lakos lován kívül ditt még Juhász Miklós lova is nyert; és megjegyezzük, hogy az ügető versenyben gr. Szapáry nem versenyezett s nem gróf Vay J., hanem Blaskovics Ernő volt a nyertes. Szerk. Magyar könyvészeti. 487. Sárvári Béla. Történelmi viszhangok élet-, jellem- és korrajzokban. Irta Sárváry Béla, kegyes rendi áldoz s a pesti nagygymnasiumban ny. r. tanár. I. Füzet. Pest, Pfeifer Ferdinand bizománya. 1857. Nyomatott Pesten Herz Jánosnál. 8 ad rét 1 —160 lap. 488. Erdélyi Indali Péter. Egészen uj szerkezetű ABC vagyis vezérkönyv az olvasni tanításban és tanulásban. Irta Erdélyi Indali Péter tanár. Ötödik javított és bővített kiadás. Pesten, 1857. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. Kisrét. 96 lap, Ára kötetlen : 10 pkr.