Pesti Napló, 1858. január (9. évfolyam, 2387-2411. szám)
1858-01-31 / 2411. szám
25-2411. 9-dik évffolyam.PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása : Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet. Angol királynő 53. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utca, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közremények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, Évnegyedre Félévre postán . . . 6 frt pp. 11 frt pp. , Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . 5 frt pkr. pp. Félévre . ... 9 frt 30 kr. pp. Hirdatmánkak (Ina ) 6 hasáb, petit sor 3-szeri hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdij Üli UCllllClIj CK Uljd . külön 15 pkr. Magán vita 6 hasábos petit sor 6 pkr. 1858. Vasárnap, jan. 3. Előfizetés nyittatik PESTI NAPLÓ 2 és 5 havi folyamára, ugyais 1: Vidékre postán küldve Február és martins hónapokra 4 frt. Február — Junius hónapokra 9 frt. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, jan. 31. Pest, jan. 30. (Közszemle.) Kesid pasa halála és a hatalmas angol nagykövetnek bizonytalan ideig terjedő eltávozása azon diplomatiai küzdelmekre nézve, melyek Stambulban kitűnő erélylyel s néha kitűnő keserűséggel is folytak,csilapitó hatású volt. Az angol befolyás, midőn háttérbe szorult, respectáltatik. Érzi Thouve. cl ar, hogy egy török státus férfiunak kimúlása s egy angol státus férfiunak pihenése, mi nem jelenti a franczia politika diadalát; de érzi a másik fél is, hogy befolyásának teljes érvényesítésére az alkalmas idő vagy már elmúlt, vagy csak ezentúl jön meg. Ezért a szélcsend a szambuli diplomaták termeiben . Mi magát a török birodalmat illeti , az a szétmállás vagy újjászületés ügyfolyamában naponként tovább halad. A keresztény alattvalók hangulata igerült. S bár még csak Herczegovina egyes vidékein látjuk kitűzve a felkelés lobogóját, s bár még csak a montenegróiak önkéntesen csatlakoztak a Trebinyét ostromlókhoz; attól lehet tartani, hogy a szláv - ajkú és göröghitű népség a fejleményeket várja, és ha kedvezőknek mutatkoznak, föl fogja használni. A békétlenek Szerbiában leltek volna törekvéseikre fő támaszt, de a fejdelem élete ellen szőtt és rajtavesztett összeesküvés után ezen tartományban a rend és béke biztosítottnak látszik. Ha a herczegovinai mozgalom a török csapatok gyors öszpontosítása által localizáltatni fog, mire biztos kilátás mutatkozik, akkor az egész lázadási kísérlet oly fontosságúvá sem nőheti ki magát, ha mekkora az Omer pasa által elnyomott albániai fölkelés és a montenegróiak ellen megkezdett, de félbeszakadt táborozás volt. Az ad hoc divánok — e legkisebb kiadású parliamentek — befejezték ülésezéseiket. A moldovai díván a párizsi kötést aláírt hatalmak iránti hálája nyilvánításául elég csinosan írt föliratot szerkesztett, melyben azon óhaját fejezi ki , vajha a fejdelemségek egyidegen herczeg alatt egyesülnének. A franczia félhivatalos „Pays“, a tegnap általunk is közlött vezérczikkében, nem látszik a moldvai cítán ezen óhajára haragudni, sőt kifejezéseiben valami biztatót, s csaknem reményekre jogosítót fognak találni a Dunafejdelemségek egyesítésének barátjai. Mi azt hittük , hogy a divánok az idegen herczegekről rég lemondottak, s hogy III. Napóleon a II-dik Sándor czárral folytatott beszélgetések után nem is gondol többé ily megoldásra. Ezenkívül elejtettnek véltük a fejdelemségek politikai egyesítését is. De a moldovai adhocs hálanyilvánításának, s a félhivatalos „Pays“ vezérczikkének szövege ellenkezőt hagy sejtetni. Miből, nézetünk szerint, nem következik ugyan sem az unió, sem egy idegen herczeg számára a beigtatási ünnep , de az következik, hogy a párizsi conferenczia megnyílására hoszasabb ideig kell várnunk, mint sokan képzelik. A nagy és mély folyók s a keleti kérdés lassan haladnak. A merénylet is, mely Francziaországot borzadással s aggodalmakkal töltő, kétségkívül hátrább napolja a párizsi értekezleteket. A pillanat heve a különben barátságos hatalmak közt támaszthatott apró nehezteléseket, melyeket az udvarias modor eltakart, anélkül, hogy megszüntessen. Francziaország tán többet várt az angol kormánytól a menekültek ügyében, mint amennyit teljesíteni lehet; az angol kormány a megtagadásban tán kellemetlenebb szavakat használt, mint okvetlenül szükséges volt. A többi hatalmak sem tartózkodtak vissza az általuk mellőzhetlennek vélt figyelmeztetésektől, s bár súrlódás nem, de csekély félreértések minden oldalról támadhattak. S ha ez nem is történt volna, Páris a borzasztó merény még el nem törölt benyomása közt az európai conferentiák számára kellemetlen hely. Még ezentúl fog kinyomoztatni, hogy volt-e egy általános felkelés tervével összekötve az attentatum ?, még ezentúl fog a nagy pör folyamatba indulni, fölfedezéseivel, nyilvánosságával, a közmegdöbbenéssel és a nagy emotiókkal együtt, melyek ily jelenetektől elválhatlanok. Még hetek vagy tán hónapok múlva merül a tények és adatok egész összegéből ki, hogy Francziaország közelebbről mily veszélynek volt kitéve, és hogy helyzete mekkora kezességet nyújt az európai béke szilárdítására? A Moniteur szükségesnek találta a merénylet miatt beküldött katonai feliratokat közleni, hogy az ország a hadsereg szellemét ismerje, Cleremboult tábornok jogosítottnak érzi magát azon nyilvánításra, hogy a hadsereg a válságos időkben politikai szerep játszására van hivatva. Francziaország öt nagy katonai parancsnokságra osztatik, s Vaillant tábornagy azt mondja előterjesztésében, hogy ily módon a csapatok egyetlen főnök parancsa alatt minden pillanatban tömegestől összehúzathatnak és a tábornagyoknak méltó hatáskör jeleltetik ki azon czélra, hogy a csapatokra való befolyásukat béke idején is elevenen fentarthassák. Mindezen adatok oda mutatnak, miként Francziaországban a kitört mozgalom el fogna nyomattatni ;• de oda nem mutatnak, hogy Francziaországban a hangulat egésen kedvező, a kedélyek egészen lecsillapnak volnának. Már pedig mi a congressusok . *■lyét csendes és békés helynek szeretjük képzelni, s nem gondoljuk, hogy a hatalmak azzal legkevesebb bizodalmatlanságot fejeznének ki III-ik Napóleon személye és politikája iránt, ha a párisi tanácskozatok megnyitását néhány héttel későbbre is halasztanák, mint különben szándékukbal TVt1TT. Angliában rövid idő múlva a parliament a gyarmati politikára vonatkozó legnagyszerűbb kérdés küzdhelyévé válik. A keletindiai kereskedelmi társaság jövője fölött töretik el a palota. Ezen urak helyzete megindító. Alig fél évvel előbb a világ legalább oly joggal tarthatta volna őket a királyok csoportozatának, mint Pyrrhus követe a római senatorokat Nem volt koronájuk és trónjuk, bíbor helyett fekete kabátot öltenek magukra, s a fejdelmi palota dísztermét irodáik egyszerű szobái képviselték , de drága kövekkel borított királyok élete és hatalma függött szeszélyeiktől, hírvágyuktól, dicsszomjoktól. Uralkodók, kiknek nagyobb országuk volt, mint Europa másodrendű hatalmasságai közül akármelyiknek, lesték ezen igénytelen külsejü urak mosolyát, rettegték hatalmát, s Európa népességének felét megközelité a kereskedelmi társaság alattvalóinak és védenczei száma. A magas helyzet varázsa Calcuttától és a Vilmos-erődtől London belvárosáig szétterjedt. A directorium udvarának tagjai, bár hatáskörük megnyirbáltatott, roppant tekintélyű egyének voltak, kik magas szemöldeikkel tudtak imponálni gazdagnak és szegénynek egyaránt. Most bezzeg írják az alázatos kérelemleveleket a parliamenthez, informálják a minisztereket, gyűjtik össze a meetingek éts még az általuk lenézett chartisták rokonszenvét is hálásan köszönik és élénken járnak-kelnek a reformerek közt, csakhogy Keletindia fölötti uralkodásuk napjait meghosszabbíthassák. Hihető, hogy egyéb hibájuk a supoi lázadás előidézése körül nincs, mi irt az a passivitás, melylyel Dalhousie lord bekeblezési politikáját tűrték; de a rendszer, melylyel Keletindia eddig kormányoztaték, gyökerében rész volt s ha most Anglia közvetlenül átveszi Indiát, legalább annyi meg lesz nyerve, hogy a visszaélésekért valaki felelősséggel fog tartozni. Anglia méltó aggodalommal nyúlhat a keletindiai kettős kormányzati rendszer megszüntetéséhez, mert államadósságait roppant összeggel fogja szaporítani a társulat részvényeinek beváltása s mert a kormány nagy mennyiségű hivatalnok kinevezésére nyervén jogot , hatalmával és befolyásával az alkotmányos intézményeket is előbbutóbb fenyegethetné. De Keletindia régi igazgatási formái elnyűtték magukat. A kereskedelmi társaság számára Viktória királyné sergei lenyomhatnák ugyan a mostani lázadást, azonban a keletindiai társaság nem volna többé képes Indiát Anglia számára biztosítani. A sypoik hűségében állott ereje, a sypoik elpártolása által tűnt ki gyöngesége. Az északamerikai egyesült államok a pénzkrízisből lassan kint kezdenek kigázolni. A szélsőig vitt vállalkozási szellem sok romot okozott náluk és Európában is. Az amerikaiak főleg a vasúti építkezések miatt jöttek zavarba. Néhol ugyanazon irányban három négy vonalat vezettek, nem gondolva arra, hogy amely forgalom egy vonalat eléggé kamatozóvá tehet, még azért nem képes többnek csak középszerű osztalékot is biztosítni. Népetlen, kereskedés nélküli, sőt az ekevasat sem ismerő sivatagokra is elvitte síneit a szédelgés. A részvényes nem a végczést, nem a vállalat sikerét vette szemügyre, hanem csak azon pillanat után lesködött,amelyben nyereséggel adhasson túl részvényein. Ily percek mutatkoztak is, de az összes eredmény a pénzkrízis volt. Kétségtelenül segítette elő a tömeges csődöt az is, hogy a vámtarifát a congressus nem módosította azon mértékben mint a gyamnokok előre számították. Külföldről nem vitethetők be több oly czikk, melynek fölgyártására nagy készületeket tettek, roppant épületeket emeltek, sok munkást gyűjtöttek össze. Megrohanták tehát a bankokat az értékpapírok és váltók, míg végre a magasra emelt disconto mellett sem lehetett többé készpénzül fizetni. Most Északamerikában az industrializmus megint természetes medrébe kezd viszszatérni, hogy évek múlva ismét kiáradjon és féktelenségeit űzze. KEMÉNY ZSIGMOND. MÁRTHA. Irta VALKEY. V. „— Tudtam hogy be fog következni, alig hogy gazdagok lehetek. „—■ , ha nem gondoltam volna! De még nem tudsz mindent. Anyám azt is akarja hogy Montbrun grófnak neje legyek. ..— Sejthetted volna rég óta. Anyád jelleme nem tűr más eredményt. Nos mit teszesz ? „— Nem tudom. Tanácsolj. — Beszéltem atyámmal de ... ■ „Rozina közbe szólt. „■— Épen olyan jól tudod, mint én, hogy ezen ügyben atyádra nem lehet számitni. Ő engedni fog anyád akaratának, anyád pedig soha nem fog engedni. — Én csak egyetlen tanácsot adhatok, de mond előbb szereted-e komolyan Luigit? „— Szivemből. „— Tehát halgass rám. Szegény leány vagyok. Nem ismerem jól a világot, de meg vagyok győződve (a nélkül hogy tudnám miért) hogy a nemes urak nagylelkűek és gyöngéd érzésűek, ezen szép tulajdonokat, magunk fajtájú embereknél nem találhatni fel mindenkor. — Valld be a grófnak őszintén hogy szereted Luigit és nyugodj meg, ő nem fog többé arra gondolni fi°Sy téged nőül vegyen. n — A Grófnak bevallani ? nem lesz bátorságom! n— Hinni akarod hogy szeretsz, és nincs bátorságod! felelt megvetőleg Rozina. I „Fölizgatva szavai által, meghatároztam, az első alkalommal midőn magunk leszünk, Luigi iránti szerelmemet fölfedezni a grófnak. Az alkalom nem késett. — Az atyám kószobájában történt találkozásunk és szóváltásunk óta, anyám Montbrun grófot folyton úgy tekintette és úgy fogadta mint leendőket. — Ilyen volt az ő természete. Szándéka nyilvánitásával egyszerre rohant elé és soha nem gondolt arra hogy még akadályokra is tudna találni. Egy estvén, a teremben csak hárman voltunk, anyám a gróf és én. Anyám rendeleteket teendő kitekintett. A mint magunk maradtunk, a gróf hozzám fordult s a párisi élet gyönyöreiről beszélt. Bált, színházat, estélyeket és azon boldogságot emlité, mely részébe jutand, midőn engemet ezen it és előttem még ismeretlen világba bevezet. — Annyira elfogulva voltam, hogy sohá nem bírtam ügyelni. „ — Gróf úr ! — szóltam egyszerre szavába vágva — komolyan akarok önnel beszélni. „A gróf a lehető kegydúsan tekintett rám, én pedig éreztem hogy a vér arczomba futott. „— Gróf ur! folytattam nem csekély megerőltetéssel önnek tudni kell, hogy rokonommal házassági összeköttetésem régóta elhatározva van. „ — Ha jól emlékszem, hallottam már valamit a család jó embereitől, felelt a gróf nyájasan. „Fejem szédült, lármaharang zúgott füleimben, de öszve szedtem végerőmet és kitagoltam a rettegett tételt. „— Uram! gróf úr! Luigit szeretem. „úgy tetszett, hogy a föld inog alattam. — A gróf egy mellettünk játszó kis kóczos vadász ehhez hajolt, egy párszor fejét nyájasan végig simította, s aztán a legnagyobb hidegvérrel felelt. „— Természetesnek találom. Önök együtt neveltettek, és ön rokona a mint mondják, ön rokona deli, szép fiatal ember. „Szoborrá merevültem bámulatomban. — Anyám épen belépett, én szobámba menekültem és bezárkóztam, hogy szabadon sírhassak. Nem tudom, hogy mit végeztek tovább anyám és Montbrun gróf, elég hogy másnap (nem csekély meglepetésemre) anyám nem volt zord, nem volt haragos irántam. „Az első kedvező alkalommal Rozinához szöktem és elmondtam neki mindent. „ — Nem úgy adtad elé a dolgot, mint kellett volna. — Gyermeknek tekintettek,élett Rozina. „ — Most mit tegyek ? „— Nem tudom. „— Mit tennél, helyemben ? „— Oh nekem bátorságom van — felelt Rozina gyermekes büszkeséggel —,én oltárhoz vezettetném magamat Luigi által; de tes te gyenge vagy mint atyád, te a gróffal fogsz hitet mondani és szerencsétlen leszesz. „Rozinának igaza volt. Két hóval utóbb, amint ezen beszélgetés történt, gróf Montbrun neje lettem. Sok küzdelembe és könyhullatásomba került. Kétségbeesésem miatt, hat egész hét folytán házunk valóságos pokol volt. Örökös perpatvar váltotta fel az otthonos csendet, a régi nyugalmat. — Atyám egyfelől az irántam érzett meleg részvét, másfelől családi alsórendüségének önérzete által zaklatva csakhamar elvesztette eszméletét. Véralkatának első szüksége volt a nyugalom és a béke minden áron csakhamar is sürgette hogy a grófot fogadjam el. — A gróf elhódította atyámat is, a művészetről oly hízelgő fölfogással értekezvén, a minőt csak finom tapintatu és jó ízlésű világfitól várhatni. Azonfölül atyám szokva volt (anyám szoktatta rá) hogy szorgalma gúnytárgya, hajlandóságai pedig megcáfolva legyenek, miért is a Montbrun részéről, ami tulajdonkép csak jó nevelés eredménye volt rokonszenvnek magyarázta és határtalan bizalmával ajándékozta meg. Luigi felöl ezentul mit sem hallottam. — Három hét múlva hosszú levelet menesztettem hozzá; szenvedésem mélységeit festettem és fölszólítottam őt, hogy ha még szeret térjen vissza sietve Florenczbe. Megírtam neki hogy válaszát Rozinához czimezze. Egyetlen betűi választ sem kaptam. „Egy napon midőn reggeliznénk anyám, mintha csak az utczáról, szedett kósza hirt mondana, kedélyes nyugalommal beszélte el hogy a Luigi Velenczét elhagyta s egy franczia tánczosnővel Rómába utazott. — Egyszerre és oly heves görcseim támadtak, hogy majd megfultam. Több napon át az ágyat őriztem. (Folytatjuk.) PESTI NAPLÓ. Pest, jan. 31. Mint tegnap fájdalommal jelentettük, színészetünk egyik régi, s legjelesebb bajnoka nincs többé. Lendvai Márton, ki elejétől fogva, ereje utolsó kimerüléséig annyi szeretettel, önfeláldozással szolgált a magyar drámának, folyó hó 29-kén szenderült jobb létre. Még csak 51 éves volt, s ha a koszorúkat saját kezével többé nem szedhette már, ha nem élvezheté a diadalokat közvetlenül, mindenki óhajtotta, hogy legalább nyugalomban s közvetve részesüljön lelépte után is a közbecsülésben és elismerésben, s legalább folytonos élénk részvéte által élhessen a magyar művészetben. Nincsenek-e az elaggott kornak is örömei ? — Nem második megifjodást éreznek az elaggottak gyermekeikben, unokáikban, kiktől a végperczekben annyira fáj megválniok! Még meg volt számára a boldogság. Még élvezetes órákat tölthet vala hosszú időkig pályatársainak ifjabb nemzedékével, elmondván nekik, hogy volt régen, a mik voltak és kik valának egykorúi, a Megyerik, Bartók, Szentpéteri s más jeleseink. "Mily édes volt neki elbeszélnie : nem hogy mit szenvedett, hanem mit élvezett művészetében ; a mily diadalok, az elismerés mennyi nyilatkozatai vették körül. Mert hisz a ki annyira művészetének élt, nem hiúságból, hanem természet szerint miről is beszélhet vala egyébről, mint hogy ő mennyire szerette a * művészetet, s hogy ez nem gazdag ajándékokban, hanem egyszerű szivből folyó nyilatkozata által, mennyire hálás volt iránta. Mindezeknek vége. A múlt iránti kegyelet- TUDOMÁNY IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Én, a forma és a próza. (Gyulai Pálnak.) II. *). Magára önre bizom ama kérdésnek eldöntését, hogy mikor valaki a költői forma jogát elismeri, szinte kulzussá emeli, ugyanekkor szükséges igazság-e, hogy a forma jogait a tudományban vagy megvetni lássék, vagy megvetette legyen ; számon kérhető-e tőle, ha épen ezen alkalommal az utóbbiról szólani vagy kedve vagy feladata vagy épen tul) Lásd Pesti II. 1857.167—2255. Tárcza.