Pesti Napló, 1858. augusztus (9. évfolyam, 2542-2566. szám)
1858-08-19 / 2557. szám
Europa vasúti térképe van mellékelve. Hisszük, hogy ez emlékiratra teendő észrevételeit t. barátunk Visontai urnak, nem Bokára közölhetni fogjuk. Az A tiszaszabályozási társulat f. hó 30 -án Szolnokra rendkívüli gyűlést hirdet, melyre a mellék társulatok tagjait is figyelmezteti. A szolnoki lovas és gazdasági egylet őszi közgyűlése pedig jövő sept. hó 5-kén Török-Sz.-Miklóson fog megtartatni, hol azon hó utolsó napjain a lófuttatás és — hir szerint__ a jutalmazásokkal összekötött gazdasági kiállítás is meg fog történni. — A Sandwich-szigeteken egy vízesés fedeztetett fel, mely nagyobb a Niagaráénál. Az esés 5000 láb magas. _ Wagner szobrász Rómában meghalt. Hálanyilvánitás. Lelkipásztori gondviselésemre bizott szemerei községben egy kis koldus- eb kórházat építtetvén, ezt az első magyar általános biztosítótársaságnál biztosítani kívántam; e végre a csuzi ügynökség által a járuló biztosítási összeg diját az illető főügynökséghez megküldöm; innét a bevallási jegygyel a pénzem is visszaküldetett; azon szeretetteljes nyilatkozattal, hogy koldus- és kórházam biztosítása minden dij nélkül fogadtatik. A bőkezű jó Isten áldása szálljon a keresztény szellemtől áthatott társaságra, mely már első zsengéjében is oly példás jótékonyságot tanúsít. Kelt Szemerén, aug. 16 -án 1858. Zaklukállvánsk. szemerei plébános. — Nemzeti színház. Aug. 18-án («A) czárnő.“ Dráma 5 felv. Irta Seribe. Francziából fordította Huszár Imre. Ez úgynevezett dráma a krimi hadjárat ideje alatt íratott és került először színre, midőn I. i. Pádéban az oroszok elleni gyűlölet divatczikk volt. Seribe ennélfogva a múlt század legnagyobb lángelméjének egyikét I. Péter orosz czárt oly kisszerű szenvedélyekkel, oly visszataszító hibákkal lépteti a színpadra, amilyenekkel csak egy lélekben elsatnyult ember bírhat. A közönség egy pillanatig se érez iránta vonzalmat, avvagy szánakozást szembe I. Pétere csak annyiban tragikus hős, a mennyiben a tragikum Rozsaági urnak a „Gy. Közlöny“ben olvasható definitiója szerint nem egyéb, mint sajnálatraméltó állapot. Sajnálatraméltó állapot ugyanis , midőn egy nagy embert mindenki, neje úgy, mint a még majdnem gyermek Olga bolonddá tehet, midőn 4 felvonáson át szüntelen gyanúval, a szerelemféltés tépelődéseivel van elfoglalva Oroszország legnagyobb uralkodója. Katalin is ily Scribe-teremtette jellem ; szilárd, magán uralkodó, midőn a színpadi hatás azt kívánja s önfeledő, indulatos, ügyetlen, midőn a csattanósság ezt követeli. Legtökéletesebb jellem Olgáé és sikerült typus Takinszki. E nagyon hibás mű, mégis érdekkel köti le a közönség figyelmét, mulattat, mert Seribe ügyes, routinirt tolla írta azt. Az előadás lényeges hiánya volt, hogy Egressi és Munkácsy Flóra k. a. kivételével, egyik szerepvivő sem tudta szerepét annyira, hogy ne kellett volna küzdenie a hűtlen emlékező tehetséggel. Azonban Jókainé a. jeles alakot tüntetett elénk a czimszerepben. Egressi igen jelesül személyesítő az ingerlékeny, fellobbanó és töprenkedő,czárt. Munkácsy Flóra k. a. igen kedves Olga volt. Örömmel jegyezzük fel, hogy játéka, szavalata haladást tanúsít. A jeles tehetségű fiatal színésznő társai felett azon nagy előnynyel bír, hogy a rezjátéka mindig visszatükrözi a kedélyhangulatot, a helyzetből támadó érzéseket. E játékban, e szavalatban érzés van. A szép számú közönség méltánylattal kisérte jeles játékát. Lendvai játékának csak egy sikerült helye volt, u. m. a 3-ik felvonás végjelenete. Szigeti jól fogta fel s jól adta szerepét. Tóth J. túlzott földig boruló hajlongásaival. Takinszki nem határzottan komikus alak. Hű, engedelmes, mogorva jellem, ki előtt a czár minden parancsa szent s ki sohasem ellenkezik és mindenre igent mond. De mindemellett különbségnek kell közte (a testőrszázados) s a rabszolga közt lenni. A sok nyelvtani hibát, mit többen elkövettek, nem tudjuk, a fordításnak vagy a szerepnemtudásnak tulajdonítsuk-e ? Ausztria. A „LI.“ bécsi levelezője aug. 17-ki tudósításában állítja, miszerint a hírt, mintha Danilo herczeg Napoleon császártól egy sajátkezűleg írt levelet kapott volna, valósuknak tekintik. Ezen levél a montenegrói főnökre nemcsak azért lehet örvendetes, mert az a mai kor uralkodó hatalmasságainak egyik legnevezetesbikétől érkezik, hanem — és főleg azért, mert ama levélben a francziák császára — nevezetes pénzösszeg évi segélyezést ígér feketehegyi pártokjának. Minthogy a franczia-muszka barátság jelenleg még jó lábon áll, Danilót nem fenyegetheti az ajánlat elvállalásával a két kulacsos , fenmaradt vád; megtörténhető azonban, hogy a két pártfogónak majd némelyekben elágazható kivánatai teljesítésénél ő is rájön az írás szavainak igazságára: nemo duobus dominis serviet. Addig pedig Danilo bg mindent el fog követni párisi hatalmas pártfogója és jótevőinek azon vidékekre szóló érdekeit annyira elősegíteni, mennyire csak lehet, sőt feltehetjük róla, miszerint a párisi utasítások a sz.-péterváriak fölött is elsőséggel birondnak, ha az ígért subventió pár aranynyal meghaladja a muszka rubeleket. KÜLFÖLD. Angolország. Nincsenek parlamenti tárgyalások és interpellare, az alsóházi tagok beszámolásai is végeket értek. Cherbourgról is elhallgattak: meddőség van a politikai hírek világában. A villanypostának Londonból semmi fontosabb jelenteni valója (aug. 18 dikáról) nincs, mint az, hogy Valenciából már most óránként 100—100 szót táviratoznak Új-Foundlandba. Ez mindenesetre jó újság, mert az atlanti táviró teljes elkészültét jelenti , de amennyiben az alattság sikerült lebocsátása óta már egész bizonyossággal előre látható volt, érdekessége s ujdonsági ingere megcsökkent. — Az egyesült királyságban nem találván semmi közlésre méltó, nevezetes újságot, pillantsunk át Indiákra és a sinai földre, illetőleg vizekre, — tán ott akad még valami tarlózni való. Indiából közlünk néhány részletet a navaldsundsei csatáról, mely óta a fölkelők — mint a Timesnak tegnap közlöttük sürgönye mondja — elcsüggedtek. A Kalkutta Englishman így írja le azt: 11 Hope Grant Clinatból haladt elő, míg a m u 1-vi vezérlete alatti fölkelőkkel találkozók. A mulvi derekasan ellenszegült, hadainkat élőbről, hátulról s mindkét oldalról megtámadó, ágyúit a nyílt sikon előtolatás „Deen Deen!“ kiáltozás közben néhány zöld muzulmán zászlót tűzött ki. Grant ágyúi 200 yardnyi távolból kezdtek tüzelni és tizével söprötték az ellenséget Ugyanekkor három század lovas és két század gyalog előnyomulván, az ellenség közül, mely erősen tartotta magát, valami 600-at terített le. Az ágyuk körül működő lázadók közül egyetlenegy sem maradt életben. A csata hét nagy ágyú elfoglalásával végződött. A megvert mulin Sadsehaupor felé vonula vissza, útközben bizonyosan segítséget kapott, aztán Powayre rádsa palotáját szállá körül s a radsához menekült tehzildarésthamnadar*) kiadatását követelé. Kivonata megtagadtatván, támadáshoz fogott. A rádsa s két öcscse hadaikkal kivonultak a mulvi ellen s ez utóbbi, makacs ütközet közben meglövetett. Fejét levágták s a törzzsel együtt a sadsohanpori biztosnak küldék. Ugyanazon lap még következőkről értesil „A mynpuredei rádsa önkényt megadta magát, de nem hallani, hogy törvényszék elé akarnák állítani. Dolporban a gwaliori rádió elpártolt kincstárnokát, a chunderi kerületben pedig Yakut Rao fölkelővezért elfogták s igy az árulók sorban kezünkre kerülnek. Mindazáltal a lázadók is még folyvást gyarapodnak uj hírekkel, így Cawpurban egy benszülött hadélelmezési hivatalnokot rajtakaptak, midőn épen budmasheket **) toborzott a lázadók részére. „Alsó-Bengáliában sok baj van a lázadókkal. Buxarban felhagytak volt a dsungle ***) kivágásával, mert úgy hallatszott, hogy a lázadók odahagyták. Douglas ezredes tehát tovább indult Benaresz felé. De alig volt néhány midet, midőn Buxarba visszahivák, mert a lázadók újra megszállották a cserjést. — Egy másik fölkelőcsapatyát támadó meg, hol az európaiaknak sánczolatok mögé kellett menekülniök, a bazárokat kifosztó s 150 foglyot szabadon bocsáta. Az őrök pajtáskodtak a lázadókkal. Hasonló történt a gyai börtönben. A szabadon bocsátott gonosztevők és fölkelők szétmenvén a vidéken, mindenütt borzasztó dolgokat miveltek s megöltek minden benszülöttet, ki a kormányt szolgálta.“ — Hongkongból jul. 22-kéről írják a „Timea“nak : „Ti e n cz i n ből halljuk, hogy a meghatalmazások kicserélése alkalmával a sinaiaké nem találtatván kielégítőnek, a tanácskozások megszakadtak, hogy a sinaiak újólag írjanak Pekingbe. — Ma három gőzös ment innen a Peihora : a „Retribution“, „Fury“ és „Adventure“, az utóbbi szállítja az 59-dik ezredet Graham ezredes alatt. — Nemrég több franczia hadihajó vitorlázott éjszakra, köztük a „Gironde“ 800 tengeri katonával. — Kantonban oly roszul állnak az ügyek, hogy roszabbnak képzelni sem lehet, s igen valószínű, hogy Elgin 1., ha értesül az ottani dolgokról, a Kanton folyamát ismét ostromzár alá véteti. — Megkaptuk az új alkirály Hvang által kibocsátott kiáltvány másolatát, de már rá nem érünk lefordíttatni. Hvang fölhívja a kantoniakat, hogy a várost minden áron foglalják vissza. „ Azon hír, hogy a fölkelők Ningpot bevették, nem valósult.“ Francziaország. A „Moniteurt“ aug. 15-ikén mindig feszült kíváncsisággal várják Párisban. Sok évek nagyravágyása reméli ezen napon elérhetni óhajtásai czélját. Annyival nagyobb volt ez idén a várakozók kedvetlensége, midőn a hivatalos lapot kezekbe vévén, látták, hogy az érdemjel-adományozások csupán a tengerészetet, a bírói testületet és a kereskedelmi minisztériumot, tehát épen azokat illetik, ahol kevésbbé lehet szó politikai, mint hierarchiai jutalmazásokról. Kivévén Chaix d’Estange álladalmi főügyvédet, aki a becsületrend commandeurjévé és Rigault de Genouilly ellenadmirált, a chinai hajóraj parancsnokát, aki al-admirállá neveztetett, az illető lajstromokban egyetlen név sincs, mely tágabb körben volna ismeretes. A „Moniteur“ 16-bán nem jelenvén meg, a párisiaknak 17-kig kellett várakozniuk, hogy megtudják, kik kaptak a bel-oktatás-, kül- és pénzügyi minisztériumokból rendjeleket. Egy porosz lap szerint ezúttal az ünnephez való hivatalos készületek meglehetősen szerényen ütöttek ki, s tudósító azt veszi észre, hogy az efféle nemzeti ünnepek fénye nem épen követte a többi intézményeket a haladásban. Az e fajta ünnepek legfényesebbek voltak Párisban a köztársaság alatt 1848-ban és 1849-ben. A „Moniteur“ folytatja jelentéseit a császárnak Lorient-bani tartózkodásáról, s azon látogatásról, melyet a Port-Louis fellegvárban tett, ugyanabban, ahol Lajos Napóleon 1836-ban, a strassburgi esemény után mint fogoly mintegy 10 napig állomásozott, mielőtt hajón Amerikába szállíttatott volna. Érzékeny felismerési jelenet fordult itt most elő a császár és egy hajdani „Garde du génie“ özvegye közt, aki a császárnak Port-Louisban tartózkodása alatt róla anyai módon gondoskodott. Perreaux asszony boldognak valla magát, hogy a császárt halála előtt még egyszer láthatja, s az utóbbi nem késett az ő és családja jövőjét biztosítani. A Párisi tudósítások említették már egyszer, hogy a brit kormány és annak konstantinápolyi követe közt a Porta irányában követendő eljárásra nézve véleménykülönbség forog fen. A „Nat. Ztg“-nak a dologról úgy írnak, mintha e tárgyban magában a londoni kabinetben is meghasonlán uralkodnék. Ezen tudósítás szerint ugyanis Stratford de Redcliffe lord, aki a keleti ügyekben még mindig tekintély, habár most már hivatalos állásban nincsen is, azon meggyőződésre jutott volna, hogy a párisi békekötéskor létrejött Hathumájum szigorú keresztülvitele, amely valamennyi nemzetiség és vallás egyenjogúságát tárgyazza, Törökország fenmaradására nézve nagy veszélyekkel van egybekötve, hogy e szerint nem tanácsos jelenleg azon Hat valóságos keresztülvitelét sarkalni, kivált amint azt Franczia- és Oroszország teszi. Ezen nézetet már párisi hírek szerint a kabinet egy része, nevezetesen pedig Disraeli és lord Malmesbury osztja, ellenben a konstantinápolyi követ sir H. Buwer épen az ellenkező nézetet vallja, sőt a mi több, a kabinet feje Derby lord e tárgyban mellette volna. A porosz lap levelezője megjegyzi, hogy ezen meghasonlás — ha csakugyan valósulna — minden esetre sajnálatos fogna lenni azért, mivel azáltal Anglia a keleti politikában könnyen elveszthetné azon biztosságot és következetességet, melyre Franczia és Oroszország cselszövényeivel szemközt most mindenek felett szükség van. — A Peiho-melléki erődök megtámadása előtt Rigault de Genouilly tengernagy a következő napiparancsot bocsátotta ki: „Nemesis fregatte, május 19. Tengerészek és katonák! A Peiho-melléki erődök megtámadása új alkalmat nyújt nektek arra, hogy a haza és a császár iránti hűségteket tettleg tanúsítsátok. Maradjatok azok, akik Cantonban voltatok , hevesek az ütközetben, irgalmasok a győzelemben. Maradjanak kezeitek tisztán minden zsákmányolástól, maradjatok a vitézség és fegyelem példánya, — mutassátok magatokat úgy mint feláldozó szövetségesei a ti vitéz angol fegyveres bajtársaitoknak. A peihoi erődök mieink lesznek vitéz bajtársak !s Francziaország zászlaja, mely a pecseli öbölben először mutatja magát, dicsőségesen fog kitüzelni a partokon ezen kiáltások közt: éljen a mi császárunk.“ — Senegali legújabb (júl. 19.) tudósítások szerint, Faidherbe kormányzó azon hó 4-én elindult Konnéba felé a bambuki bányák kizsákmányolása végett a kellő személyzettel, és az anyagszerek egy részével. Faidherbe úr jul. 18 án két békekötést hajtott végre: egyiket Elman Abdul-Boly deniari főnökkel, a másikat Mohammed Sidi brajnai főnökkel. Olaszország, Málta, aug. 7. A Bengazyból jövő hajókra a veszteglés 21 napra hosszabbíttatott meg, és a tripolisi kormányzóság többi kikötőiben 15 napra. Ha ezen szigorú rendszabályok már hamarabb léptettek volna életbe, akkor a nápolyi és görög kormánynak nem lett volna oka a Máltából jövő minden hajóra 15 napi vesztegzárt rendelni. Aki most Nápolyba akar utazni, annak ez utat Marseillen át kell tennie, mert az Olaszországba és keletre menő gőzösök sem utasokat, sem árukat nem vesznek fel. Egyébiránt nemcsak itt, de a déli Francziaországból és Corsicából jövő szállítmányokra is Nápolyban hasonlóan 10 napi veszteglés van behozva. Alexandriával ellenben teljesen szabad a közlekedés. — Turin, Mazzininek Londonból f. évi ápril 26- kán kelt kiáltványát .Section du parti de action en Suisse, az „Opinione“ egész kiterjedésében utánközli, nehogy azonban olvasói közül valaki azon véleményre jusson, mintha a miniszteri lap a kiáltványt helyeselné, vagy az abban kifejtett nézeteket csak legtávolabbról is osztaná, azt olyannak jelenti ki, mint mely épen azáltal veszti el hatását, ha lenyomatva higgadtan olvassák, s meggyőződnek, miszerint az a 19 dik században oly maximák mellett harczol, melyeket az erkölcsi élet, s minden jóra való társadalom rég elitélt. Hogy az „Opinione“ komolyan szól, hogy érzülete szavaival egyértelmű, hozzá teszi még: „Európában két tábor van. A szabadság és az egyesülés férfiainak tábora egy részről, és a despotismusé más részről. Minden egyéb e pillanatban csak alárendelt természetű. Ezen két tábor közt háború kérdése forog. De e háború nem azáltal fog megvitatni, ha a tábor részei elforgácsoltan verekednek a sorok előtt, hanem ha az összes erő a kijelölt ponton egyesül, hogy elhatárzó diadalt küzdhessen ki. Nekünk nem kellenek lázadások, de szükségünk van forradalomra. Nem akarunk mi tíz csatát, egy nagy ütközet elegendő. Ezen ütközet számára kell a tért kiszemelni. Ezen tér a sociális kérdésekre nézve, mint előbb utóbb megválik, Francziaország,a nemzetiségi kérdésekre nézve pedig egyenesen Itália. — Itália megérett. Ezen többé nem kell kétkedni. Ma mi vagyunk az egyetlen nép, mely protestál. Inkább mint bárhol szervezve van minálunk a párt. Mi vagyunk azok, kikre a kormányok szemei leginkább függesztvék. A mi nézeteink nem kétségesek. Elég zálogát adtuk már annak, hogy hidyenek, ha mondjuk, hogy cselekedni akarunk. Minden egyesnek kötelessége és érdeke úgy cselekedni, hogy közös működésünk győzelemre jusson. E czélra pénzerőre van szükségünk. Épen azon dolgozunk, hogy ezt elérhessük. Testvéreink más nemzetek közt kötelesek minket segíteni. Midőn ők fölkelési alapunkra aláírnak, akkor azon ütközet jó sükerére imák alá, mely mindnyájunkért fog vivatni.“ Spanyolország. Bayonneból jelentik, miszerint a a „Santander“ spanyol gőzös Bilbaonal elmerült. Tizenkét személy a habok között lelte halálát. Németország. Berlini lapok azt írják, miszerint Viktória angol királynő ő felsége f. hó 15-kén Berlinbe érkezett. A nép minden oldalról szívélyes éljenzésekkel fogadta, midőn a vonat, melyhez több kocsi is csatoltatott, a nézők nagy száma előtt elhaladt. 11 óra után ő felsége a királyné a porosz herczeg palotájába szállott. Egy félóra múlva ő felsége, a porosz herczeg kíséretében, a palota erkélyén megjelent s a folyvást szaporodó embertömeget üdvözölte, melynek szakadatlan éljenzései felharsogtak. Stuttgart, aug. 17. A követek kamarája azon indítványt, miszerint a királyi kormány kerestessék meg, hogy szövetségi követét oda utasítaná, miszerint Holstein-Lauenburgnak teljes igazság szolgáltassék, — majdnem egyhangúlag elfogadta. Oroszország. Az orosz „Invalide“ az ez évi kaukázusi első hadműködésekről igen terjedelmes tudósítást közöl. Miután Samyl többször sikertelenül kisértette meg az orosz területre való behatolást, minthogy mindig visszavezetett, július elején Jevdokimoff tábornok kisértette meg Argunsknál a hegyen felfelé a subutzi kerületbe benyomulni, mely vidéken akkorig az oroszok még soha sem jártak. Nagy nehézségekkel kellett a hegyi uton át megküzdeniök, végre csekély veszteség mellett mégis sikerült azon áthatolni. Jul. 16-kán az oroszok eljutottak a nevezett kerülethez, melynek lakói által barátságosan (?) fogadtattak. — A moszkvai egyetem, mint mondják, átalakíttatni, vagy jobban mondva, „németesittetni“ fog. Nevezetesen az előbbeni éves tanfolyamok megszüntetnek s helyökbe féléves felolvasások hozatnak be; a szakosztályoknak eddigi szigorú elkülönzöttsége, az éves vizsgálatok, az ezüst gombos, felálló kék galléros, kokárdás egyenruhák, valamint a háromszögletű kalapok s az ártatlan tompa egyenes kardok meg fognak szüntettetni; magántanárok, kik Oroszországban az egyetem által szintén fizettetnek, nagy számban fognak felvétetni, és pedig meg van engedve, hogy minden tanár két magántanárt vehessen fel, kik az előadás alatt oldala mellett legyenek. Amerika. Uj-Yorkból aug. 4dikéről jelentik. * *) Angol hivatalnokok. **) Budmasher városi rendőr. ***) Csungler cserjés, hogy a mexikói követ e hó közepe táján készült Washingtonból Mexikóba visszatérni. — Új-Orleansban pusztít a sárgaláz. A „Pesti Napló“ magán távsürgönye* Londonba, aug. 19-kén érkezett tudósítás szerint a Dsheddah előtt horgonyzó „Cyclops“ három napig bombázta Dsheddaht, miután a bűnösök megbüntetéséről szóló tudósításra negyven óráig várt . A halálitéletek ugyan ki voltak már mondva, azonban a pasa azok végrehajtására nem tartotta magát felhatalmazottnak. E közben azonban Ismail pasa oda érkezvén, a vétkesek közül tizenegyet felakasztatott és többeket pedig Sztambulba szállíttatott. ESTI POSTA, Pest, aug. 19. A párisi tudósítások aug. 16 ról szólnak. E napon tartotta a párisi conferentia 18 dik ülését. A 19-dik ülésnek e hó 18-kán kellett lenni, legalább akkorra, volt kitűzve. Ekkor volt aláírandó az egyezmény is,amelyet a meghatalmazottak a Dunai-fejedelemségeket illetőleg létrehoztak. Előre úgy voltelhatározva, hogy a császárhoz annak másolatával azonnal egy futár fog indulni, s az utóbbi Rennes-ben tartandó beszédében fogja először hírül adni, hogy a dunai fejedelemségek szervezése bevégzett tény. Megtörtént-e mindez csakugyan, még eddig nem tudjuk. Azt írják, hogy a 16 dik ülés a havasalföldi fejedelemségek szervezésének művét lényegesen előmozdította , s hogy a 17-dik ülésben már csak 15 czikk volt az egyezményi tervből megszavazni való. Mint a kölni lapnak írják, az országos képviseletnek eddigi „diván“ elnevezése eltöröltetett, s ezzel helyettesíttetett „választott gyülekezetek“, miután a conferentiai tagok többsége az indítványozott „képviseleti gyűlés“ nevezetet mód nélkül forradalminak találta. —■ A Napoleon-nap örömére a császár 1241 megkegyelmezést és büntetésenyhítést osztott ki, melyek közül 1020 oly fegyenczekre esett, akik súlyos büntettek miatt, 221 pedig olyanokra, kik fenyitő rendőri büntetésekre voltak ítélve. Brestben is teljesen elengedte a császár büntetési idejét a császárné körtére, a cs. ügyész előterjesztése folytán öt elítéltnek, azok közt egy hét gyermekes anyának. A kegyelmet nyertek azonnal szabad lábra lőnek helyezve. — A „Moniteur“ egy sereg rendjelt oszt ki a hadseregben. Elöl áll négy osztálytábornoknak, kiknek neve Grand, Robert, Goyon és Duchussoy becsületrendi nagy tisztekké neveztetése. Latour d’Auvergne hg, turini rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, valamint Roches tanisi főkonsul és ügyvivő commandeurökké lettek. A „Moniteur“ jelenti továbbá Rose és d’Oullenbourg ezredeseknek dandártábornokokká lett előmozdítását, és 12 ezredévek kinevezését. Napóleon napján St. Cloudban a testőr-voltigeurök 3-ik ezredebeli tisztek a kis császári herczeg elé bocsáttattak. Az első testőr-gránátos ezredbeli katonák gyermekei, akiknek lajstromába a kis herczeg tudomás szerint be van írva, virágbokrétát nyújtottak át neki. Különben ő herczegsége aug.lökén a nevezett ezred első zászlóaljának első századában káplár lett, s bajtársait már az ezred egyenruhájában s kápláros sujtással fogadta. — A löki ünnepély kivilágítással és tűzijátékkal végződött Párisban. Ez idén egyik sem ütött ki nagyon fényesen. Az utóbbi még kárt is tett, miután egy rajgó Passyban egy mosóházra esvén, az egy pillanat alatt lángokban állt s csupán a gyors segítségnek sikerült az égést éjfél utáni egy órakor meggátolni. — Az angol királynő, az eddigi megegyezés szerint, e hó utolsó napján tér Angolországba vissza. Ma lakosság e hó 14-én estre Londonba visszatért, 15-én pedig, Napóleon napján megvolt a fényes lakoma a franczia követségi palotában. A vendégek huszonnyolcan valának, köztük a török, belga, bajor, orosz, németalföldi és svéd követek, továbbá Wellington hg, a lord-.a kanczellár, Derby gr. s a franczia főkonzul. — A Times, aug. 16-dikai vezérczikkei élén, a veszteglőintézetek ellen menydörög. — Kanadából jul. 30-áról azon tudósítás érkezett, hogy a kanadai miniszterium — mivel Brown képviselőnek az ellenzék tagjaiból új minisztériumot alkotni nem sikerült — hivatalába viszszalépett. A „Times“ nagy örömmel jelenti, hogy Currie Frigyes és Rawlinson Henrik az új indiai tanácskamrában nekik ajánlott helyeket elfogadók. Stuart Mill és Willoughby szintén megkínáltatván, elutasíták az ajánlatot, az előbbeni betegeskedése miatt. Másnak még senkinek se kínáltak ily helyet. — A pecseli tengeröbölből a szövetségesek működéseiről egy angol tengerész jun. 3-dikán következőket ír a Timesnak : „A fölösleges óvatosság, mit Tienczin felé nyomulásunk alkalmával tanusitánk, s azon mód, melylyel vízi állásunkat elfoglalók — nemhogy a városon keresztülvonultunk s lobogónkat falain kitürítik vagy pedig más módon kimutattuk volna, hogy a hely a mienk —a sinai embernek muldatlanul arra szolgál bizonyságul, hogy nem bízunk erőnkben. Taku postán épen 24 órányira esik Pekingtől, s bár amaz előbbit már két héttel ezelőtt kezünkre kerítettük, egy egész álló hétig pedig fél után ácsorogtunk Taku és Peking között, a császár mégis csak máig ért rá meghatalmazottat küldeni hozzánk az alkudozásra. Ha egy könnyű hadosztályt Tungcso felé előtolunk, Tienczint működési