Pesti Napló, 1858. augusztus (9. évfolyam, 2542-2566. szám)

1858-08-19 / 2557. szám

Europa vasúti térképe van mellékelve. Hisszük, hogy ez emlékiratra teendő észrevételeit t. barátunk Visontai urnak, nem Bokára közölhetni fogjuk. Az A tiszaszabályozási társulat f. hó 30 -án Szolnokra rendkívüli gyűlést hirdet, melyre a mellék társulatok tagjait is figyelmezteti.­­ A szolnoki lovas és gazdasági egylet őszi közgyű­lése pedig jövő sept. hó 5-kén Török-Sz.-Miklóson fog megtartatni, hol azon hó utolsó napjain a lófuttatás és — hir szerint__ a jutalmazásokkal összekötött gazdasági kiállítás is meg fog történni. — A Sandwich-szigeteken egy vízesés fedeztetett fel, mely nagyobb a Niagaráénál. Az esés 5000 láb magas. _ Wagner szobrász Rómában meghalt. Hálanyilvánitás. Lelkipásztori gondviselésemre bizott szemerei községben egy kis koldus- eb kórházat építtetvén, ezt az első magyar általános biztosító­társa­ságnál biztosítani kívántam; e végre a csuzi ügynökség által a járuló biztosítási összeg diját az illető főügynök­­séghez megkü­ldöm; innét a bevallási jegygyel a pénzem is visszakü­ldetett; azon szeretetteljes nyilat­kozattal, hogy koldus- és kórházam biztosítása min­den dij nélkül fogadtatik. A bőkezű jó Isten áldása szálljon a keresztény szellemtől áthatott társaságra, mely már első zsengéjében is oly példás jótékonyságot tanú­sít. Kelt Szemerén, aug. 16 -án 1858. Zaklukállvánsk. szemerei plébános. — Nemzeti színház. Aug. 18-án («A) czárnő.“ Dráma 5 felv. Irta Seribe. Francziából fordította Huszár Imre. Ez úgynevezett dráma a krimi hadjárat ideje alatt íratott és került először színre, midőn I. i. Pá­déban az oroszok elleni gyűlölet divatczikk volt. Seribe ennélfogva a múlt század legnagyobb lángelméjének egyikét I. Péter orosz czárt oly kisszerű szenvedélyek­kel, oly visszataszító hibákkal lépteti a színpadra, a­mi­lyenekkel csak egy lélekben elsatnyult ember bírhat. A közönség egy pillanatig se érez iránta vonzalmat, avvagy szánakozást s­zem­be I. Pétere csak annyiban tragikus hős, a mennyiben a tragikum Rozsaági urnak a „Gy. Közlöny“­­ben olvasható definitiója szerint nem egyéb, mint sajnálat­­raméltó állapot. Sajnálatraméltó állapot ugyanis , midőn egy nagy embert mindenki, neje úgy, mint a még majd­nem gyermek Olga bolonddá tehet, midőn 4 felvonáson át szüntelen gyanúval, a szerelemféltés tépelődéseivel van elfoglalva Oroszország legnagyobb uralkodója. Ka­talin is ily Scribe-teremtette jellem ; szilárd, magán ural­kodó, midőn a színpadi hatás azt kívánja s önfeledő, in­dulatos, ügyetlen, midőn a csattanósság ezt követeli. Leg­tökéletesebb jellem Olgáé és sikerült typus Takinszki. E nagyon hibás mű, mégis érdekkel köti le a közönség figyelmét, mulattat, mert Seribe ügyes, routinirt tolla írta azt. Az előadás lényeges hiánya volt, hogy Egressi és Munkácsy Flóra k. a. kivételével, egyik szerepvivő sem tudta szerepét annyira, hogy ne kellett volna küzdenie a hűtlen emlékező tehetséggel. Azonban J­ó­k­a­i­n­é a. je­les alakot tüntetett elénk a czimszerepben. Egressi igen jelesül személyesítő az ingerlékeny, fellobbanó és töprenkedő,czárt. Munkácsy Flóra k. a. igen kedves Olga volt. Örömmel jegyezzük fel, hogy játéka, szavalata haladást tanúsít. A jeles tehetségű fiatal színésznő társai felett azon nagy előnynyel bír, hogy a rezjátéka mindig visszatükrözi a kedélyhangulatot, a helyzetből támadó érzéseket. E játékban, e szavalatban érzés van. A szép számú közönség méltánylattal kisérte jeles játékát. Lendvai játékának csak egy sikerült helye volt, u. m. a 3-ik felvonás végjelenete. Szigeti jól fogta fel s jól adta szerepét. Tóth J. túlzott földig boruló hajlongá­­saival. Takinszki nem határzottan komikus alak. Hű, en­gedelmes, mogorva jellem, ki előtt a czár minden paran­csa szent s ki sohasem ellenkezik és mindenre igent mond. De mindemellett különbségnek kell közte (a test­őrszázados) s a rabszolga közt lenni. A sok nyelvtani hibát, mit többen elkövettek, nem tudjuk, a fordításnak vagy a szerepnemtudásnak tulajdonítsuk-e ? Ausztria. A „LI.“ bécsi levelezője aug. 17-ki tu­dósításában állítja, miszerint a hírt, mintha D­a­n­i­l­o herczeg Napoleon császártól egy­­ sajátkezűleg írt levelet kapott volna, valósuknak tekintik. Ezen levél a montenegrói főnökre nemcsak azért lehet örvende­tes, mert az a mai kor uralkodó hatalmasságainak egyik legnevezetesbikétől érkezik, hanem — és fő­leg azért, mert ama levélben a francziák császára — nevezetes pénzösszeg évi segélyezést ígér feketehe­gyi pártok­jának. Minthogy a franczia-muszka ba­rátság jelenleg még jó lábon áll, Danilót nem fenye­getheti az ajánlat elvállalásával a két kulacsos , fenmaradt vád; megtörténhető azonban, hogy a két pártfogónak majd némelyekben elágazható kivá­­natai teljesítésénél ő is rájön az írás szavainak igazságára: nemo duobus dominis serviet. Addig pe­dig Danilo bg mindent el fog követni párisi hatalmas pártfogója és jótevőinek azon vidékekre szóló érde­keit annyira elősegíteni, mennyire csak lehet, sőt fel­tehetjük róla, miszerint a párisi utasítások a sz.-pé­­terváriak fölött is elsőséggel birondnak, ha az ígért subventió pár aranynyal meghaladja a muszka rube­leket. KÜLFÖLD. Angolország. Nincsenek parlamenti tárgyalások és interpellare, az alsóházi tagok beszámolásai is végeket értek. Cherbourgról is elhallgattak: meddő­ség van a politikai hírek világában. A villanypostá­nak Londonból semmi fontosabb jelenteni valója (aug. 18 dikáról) nincs, mint az, hogy Valenciából már most óránként 100—100 szót távira­toznak Új-Foundlandba. Ez mindenesetre jó újság, mert az atlanti táviró teljes elkészültét je­lenti , de a­mennyiben az alattság sikerült lebocsá­­tása óta már egész bizonyossággal előre látható volt, érdekessége s ujdonsági ingere megcsökkent. — Az egyesült királyságban nem találván semmi közlésre méltó, nevezetes­ újságot, pillantsunk át In­diákra és a sinai földre, illetőleg vizekre, — tán ott akad még valami tarlózni való. Indiából közlünk néhány részletet a navaldsundsei csatáról, mely óta a fölkelők — mint a Timesnak tegnap közlöttük sürgönye mondja — elcsüggedtek. A Kalkutta Englishman így írja le azt: 11 Hope Grant Clinatból haladt elő, míg a m u 1-­v­i vezérlete alatti fölkelőkkel találkozók. A mulvi de­rekasan ellenszegült, hadainkat élőbről, hátulról s mind­két oldalról megtámadó, ágyúit a nyílt sikon előtolatá­s „Deen­­ Deen!“ kiáltozás közben néhány zöld muzulmán zászlót tűzött ki. Grant ágyúi 200 yardnyi távolból kezdtek tüzelni és tizével söprötték az ellenséget Ugyan­ekkor három század lovas és két század gyalog előnyo­mulván, az ellenség közül, mely erősen tartotta magát, valami 600-at terített le. Az ágyuk körül működő láza­dók­ közül egyetlenegy sem maradt életben. A csata hét nagy ágyú elfoglalásával végződött. A megvert mulin Sadsehaupor felé vonula vissza, útközben bizonyosan se­gítséget kapott, aztán Powayre rádsa palotáját szállá körül s a radsához menekült tehzildarésthamna­­dar*) kiadatását követelé. Kivonata megtagadtatván, támadáshoz fogott. A rádsa s két öcscse hadaikkal kivo­nultak a mulvi ellen s ez utóbbi, makacs ütközet közben meglövetett. Fejét levágták s a törz­zsel együtt a sadso­­hanpori biztosnak küldék.­ Ugyanazon lap még következőkről értesi­l­ „A mynpuredei rádsa önkényt megadta magát, de nem hallani, hogy törvényszék elé akarnák állítani. Dolpor­­ban a gwaliori rádió elpártolt kincstárnokát, a chunderi kerületben pedig Yakut R­a­o fölkelővezért elfogták s igy az árulók sorban kezünkre kerülnek. Mindazáltal a lázadók is még folyvást gyarapodnak uj hírekkel, így Cawpurban egy benszülött hadélelmezési hivatalnokot rajtakaptak, midőn épen budmasheket **) toborzott a lá­zadók részére. „Alsó-Bengáliában sok baj van a lázadókkal. Buxar­­ban felhagytak volt a dsungle ***) kivágásával, mert úgy hallatszott, hogy a lázadók odahagyták. Douglas ezredes tehát tovább indult Benaresz felé. De alig volt néhány midet, midőn Buxarba visszahivák, mert a láza­dók újra megszállották a cserjést. — Egy másik fölkelő­­csapat­­yát támadó meg, hol az európaiaknak sánczola­­tok mögé kellett menekülniök, a bazárokat kifosztó s 150 foglyot szabadon bocsáta. Az őrök pajtáskodtak a lázadókkal. Hasonló történt a gyai börtönben. A szaba­don bocsátott gonosztevők és fölkelők szétmenvén a vi­déken, mindenütt borzasztó dolgokat miveltek s megöl­tek minden benszülöttet, ki a kormányt szolgálta.“ — Hongkongból jul. 22-kéről írják a „Ti­­mea“nak : „T­i e n c­z i n ből halljuk, hogy a meghatalmazások kicserélése alkalmával a sinaiaké nem találtatván kielé­gítőnek, a tanácskozások megszakadtak, hogy a sinaiak újólag írjanak Pekingbe. — Ma három gőzös ment innen a Peihora : a „Retribution“, „Fury“ és „Adventure“, az utóbbi szállítja az 59-dik ezredet Graham ezredes alatt. — Nem­rég több franczia hadihajó vitorlázott éj­szakra, köztük a „Gironde“ 800 tengeri katonával. — Kantonban oly roszul állnak az ügyek, hogy roszabbnak képzelni sem lehet, s igen valószínű, hogy Elgin 1., ha értesül az ottani dolgokról, a Kanton folyamát ismét ostromzár alá véteti. — Megkaptuk az új alkirály H­v­a­n­g által kibocsátott kiáltvány másolatát, de már rá nem érünk lefordíttatni. Hva­ng fölhívja a kantonia­­kat, hogy a várost minden áron foglalják vissza. „ Azon hír, hogy a fölkelők Ningpot bevették, nem valósult.“ Francziaország. A „Moniteurt“ aug. 15-ikén min­dig feszült kíváncsisággal várják Párisban. Sok évek nagyravágyása reméli ezen napon elérhetni óhajtásai czélját. Annyival nagyobb volt ez idén a várakozók kedvetlensége, midőn a hivatalos lapot kezekbe vé­­vén, látták, hogy az érdemjel-adományozások csupán a tengerészetet, a bírói testületet és a kereskedelmi minisztériumot, tehát épen azokat illetik, a­hol ke­­vésbbé lehet szó politikai, mint hierarchiai jutalmazá­sokról. Kivévén C­h­a­i­x d’E­s­t­a­n­g­e álladalmi fő­­ügyvédet, a­ki a becsületrend commandeurjévé és Rigault de Genouilly ellenadmirált, a chinai h­ajóraj parancsnokát, a­ki al-admirállá neveztetett, az illető lajstromokban egyetlen név sincs, mely tá­­gabb körben volna ismeretes. A „Moniteur“ 16-bán nem jelenvén meg, a párisiaknak 17-kig kellett vára­­kozniuk, hogy megtudják, kik kaptak a bel-oktatás-, kül- és pénzügyi minisztériumokból rendjeleket. Egy porosz lap szerint ezúttal az ünnephez való hivatalos készületek meglehetősen szerényen ütöttek ki, s tudó­sító azt veszi észre, hogy az efféle nemzeti ünnepek fénye nem épen követte a többi intézményeket a ha­ladásban. Az e fajta ünnepek legfényesebbek voltak Párisban a köztársaság alatt 1848-ban és 1849-ben.­­ A „Moniteur“ folytatja jelentéseit a császárnak Lorient-bani tartózkodásáról, s azon látogatásról, melyet a Port-Louis fellegvárban tett, ugyanabban, a­hol Lajos Napóleon 1836-ban, a strassburgi esemény után mint fogoly mintegy 10 napig állomásozott, mi­előtt­ hajón Amerikába szállíttatott volna. Érzékeny felismerési jelenet fordult itt most elő a császár és egy hajdani „Garde du génie“ özvegye közt, a­ki a császárnak Port-Louisban tartózkodása alatt róla anyai módon gondoskodott. Perreaux asszony boldognak valla magát, hogy a császárt halála előtt még egyszer láthatja, s az utóbbi nem késett az ő és családja jövőjét biztosítani. A Párisi tudósítások említették már egyszer, hogy a brit kormány és annak konstantinápolyi követe közt a Porta irányában követendő eljárásra nézve véle­­mény­különbség forog fen. A „Nat. Ztg“-nak a do­logról úgy írnak, mintha e tárgyban magában a lon­doni kabinetben is meghasonlán uralkodnék. Ezen tu­dósítás szerint ugyanis Stratford de Redcliffe lord, a­ki a keleti ügyekben még mindig tekintély, habár most már hivatalos állásban nincsen is, azon meggyőződésre jutott volna, hogy a párisi békekötés­kor létre­jött Hat­humájum szigorú keresztülvitele, a­mely valamennyi nemzetiség és vallás egyenjogúságát tárgyazza, Törökország fenmaradására nézve nagy veszélyekkel van egybekötve, hogy e szerint nem ta­nácsos jelenleg azon Hat valóságos keresztülvitelét sarkalni, kivált a­mint azt Franczia- és Oroszország teszi. Ezen nézetet már párisi hírek szerint a kabinet egy része, nevezetesen pedig Dis­r­a­e­l­i és lord Mal­mesbury osztja, ellenben a konstantinápolyi követ sir H. Bu­­­wer épen az ellenkező nézetet vallja, sőt a mi több, a kabinet feje Derby lord e tárgyban mellette volna. A porosz lap levelezője megjegyzi, hogy ezen meghasonlás — ha csakugyan valósulna — minden esetre sajnálatos fogna lenni azért, mivel azáltal Anglia a keleti politikában könnyen elveszt­hetné azon biztosságot és következetességet, melyre Franczia­ és Oroszország cselszövényeivel szemközt most mindenek felett szükség van. — A Peiho-melléki erődök megtámadása előtt Ri­gault de Genouilly tengernagy a következő napiparancsot bocsátotta ki: „Nemesis fregatte, május 19. Tengerészek és katonák! A Peiho-melléki erődök megtámadása új alkalmat nyújt nektek arra, hogy a haza és a császár iránti hűségteket tettleg tanúsítsátok. Maradjatok azok, akik Cant­on­ban voltatok , hevesek az ütközetben, irgalmasok a győ­zelemben. Maradjanak kezeitek tisztán minden zsákmá­nyolástól, maradjatok a vitézség és fegyelem példánya, — mutassátok magatokat úgy mint feláldozó szövetsége­sei a ti vitéz angol fegyveres bajtársaitoknak. A peihoi erődök mieink lesznek vitéz bajtársak !­s Francziaország zászlaja, mely a pecseli öbölben először mutatja magát, dicsőségesen fog kitüzelni a partokon ezen kiáltások közt: éljen a mi császárunk.“ — Senegali legújabb (júl. 19.) tudósítások szerint, Faidherbe kormányzó azon hó 4-én elindult K­o­­nnéba felé a bambuk­i bányák kizsákmányolása végett a kellő személyzettel, és az anyagszerek egy részével. Faidherbe úr jul. 18 án két békekö­tést hajtott végre: egyiket El­man­ Abdul-Boly de­ni­a­ri főnökkel, a másikat Mohammed Sidi b­r­a­j­­nai főnökkel. Olaszország, Málta, aug. 7. A Bengazyból jövő hajókra a veszteglés 21 napra hosszabbíttatott meg, és a tripolisi kormányzóság többi kikötőiben 15 napra. Ha ezen szigorú rendszabályok már hamarabb lép­tettek volna életbe, akkor a nápolyi és görög kor­mánynak nem lett volna oka a Máltából jövő minden hajóra 15 napi vesztegzárt rendelni. A­ki most Ná­polyba akar utazni, annak ez utat Marseillen át kell tennie, mert az Olaszországba és keletre menő gőzö­sök sem utasokat, sem árukat nem vesznek fel. Egyéb­iránt nemcsak itt, de a déli Francziaországból és Corsicából jövő szállítmányokra is Nápolyban hason­lóan 10 napi veszteglés van behozva. Alexandriával ellenben teljesen szabad a közlekedés. — Turin, Mazzininek Londonból f. évi ápril 26- kán kelt kiáltványát .Section du parti de ac­tion en Suisse, az „Opinione“ egész kiterjedésé­ben utánközli, nehogy azonban olvasói közül valaki azon véleményre jusson, mintha a miniszteri lap a kiáltványt helyeselné, vagy az abban kifejtett néze­teket csak legtávolabbról is osztaná, azt olyannak je­lenti ki, mint mely épen azáltal veszti el hatását, ha lenyomatva higgadtan olvassák, s meggyőződnek, mi­szerint az a 19 dik században oly maximák mellett harczol, melyeket az erkölcsi élet, s minden jóra való társadalom rég elitélt. Hogy az „Opinione“ komolyan szól,­­ hogy érzülete szavaival egyértelmű, hozzá teszi még: „Európában két tábor van. A szabadság és az egye­sülés férfiainak tábora egy részről, és a despotismusé más részről. Minden egyéb e pillanatban csak alárendelt ter­mészetű. Ezen két tábor közt háború kérdése forog. De e háború nem azáltal fog megvitatni, ha a tábor részei elforgácsoltan verekednek a sorok előtt, hanem ha az összes erő a kijelölt ponton egyesül, hogy elhatárzó diadalt küzdhessen ki. Nekünk nem kellenek lázadá­sok, de szükségünk van forradalomra. Nem akarunk mi tíz csatát, egy nagy ütközet elegendő. Ezen ütközet szá­mára kell a tért kiszemelni. Ezen tér a sociális kér­désekre nézve, mint előbb utóbb megválik, Franczia­­ország,a nemzetiségi kérdésekre nézve pedig egye­nesen Itália. — Itália megérett. Ezen többé nem kell kétkedni. Ma mi vagyunk az egyetlen nép, mely protestál. Inkább mint bárhol szervezve van minálunk a párt. Mi vagyunk azok, kikre a kormá­nyok szemei leginkább függesztvék. A mi nézeteink nem kétségesek. Elég zálogát adtuk már annak, hogy hidyenek, ha mondjuk, hogy cselekedni akarunk. Minden egyesnek kötelessége és érdeke úgy cselekedni, hogy közös működésünk győzelemre jusson. E czélra pénz­erőre van szükségünk. Épen azon dolgozunk, hogy ezt elérhessük. Testvéreink más nemzetek közt kötelesek minket segíteni. Midőn ők fölkelési alapunkra aláírnak, akkor azon ütközet jó sükerére imák alá, mely mindnyá­junkért fog vivatni.“ Spanyolország. Bayonneból jelentik, miszerint a a „Santander“ spanyol gőzös Bilbaonal elmerült. Ti­zenkét személy a habok között lelte halálát.­­ Németország. Berlini lapok azt írják, miszerint Viktória angol királynő ő felsége f. hó 15-kén Ber­linbe érkezett. A nép minden oldalról szívélyes éljen­zésekkel fogadta, midőn a vonat, melyhez több kocsi is csatoltatott, a nézők nagy száma előtt elhaladt. 11 óra után ő felsége a királyné a porosz herczeg palo­tájába szállott. Egy félóra múlva ő felsége, a porosz herczeg kíséretében, a palota erkélyén megjelent s a folyvást szaporodó embertömeget üdvözölte, melynek szakadatlan éljenzései felharsogtak. Stuttgart, aug. 17. A követek kamarája azon indítványt,­­ miszerint a királyi kormány kerestes­sék meg, hogy szövetségi követét oda utasítaná, mi­szerint Holstein-Lauenburgnak teljes igazság szol­­gáltassék, — majdnem egyhangúlag elfogadta. Oroszország. Az orosz „Invalide“ az ez évi kauká­zusi első hadműködésekről igen terjedelmes tudósítást közöl. Miután Samyl többször sikertelenül kisértette meg az orosz területre való behatolást, minthogy min­dig visszavezetett, július elején Jevdokimoff tábornok kisértette meg Argunsknál a hegyen felfelé a subutzi kerületbe benyomulni, mely vidéken akkorig az oro­szok még soha sem jártak. Nagy nehézségekkel kel­lett a hegyi uton át megküzdeniök, végre csekély veszteség mellett mégis sikerült azon áthatolni. Jul. 16-kán az oroszok eljutottak a nevezett kerülethez, melynek lakói által barátságosan (?) fogadtattak. — A moszkvai egyetem, mint mondják, átalakíttat­ni, vagy jobban mondva, „németesittetni“ fog. Neve­zetesen az előbbeni éves tanfolyamok megszüntetnek s helyökbe féléves felolvasások hozatnak be; a szak­osztályoknak eddigi szigorú elkülönzöttsége, az éves vizsgálatok, az ezüst gombos, felálló kék galléros, kokárdás egyenruhák, valamint a háromszögletű ka­lapok s az ártatlan tompa egyenes kardok meg fog­nak szüntettetni; magántanárok, kik Oroszországban az egyetem által szintén fizettetnek, nagy számban fognak felvétetni, és pedig meg van engedve, hogy minden tanár két magántanárt vehessen fel, kik az előadás alatt oldala mellett legyenek. Amerika. Uj-Yorkból aug. 4dikéről jelentik.­ * *) Angol hivatalnokok. **) Budmashe­r városi rendőr. ***) Csungle­r cserjés, hogy a mexikói követ e hó közepe táján készült Was­hingtonból Mexikóba visszatérni. — Új-Orleansban pusztít a sárgaláz. A „Pesti Napló“ magán távsürgönye* Londonba, aug. 19-kén érkezett tudósí­tás szerint a Dsheddah előtt horgonyzó „Cy­clops“ három napig bombázta Dsheddaht, mi­után a bűnösök megbüntetéséről szóló tudó­sításra negyven óráig várt . A halálitéletek ugyan ki voltak már mondva, azonban a pasa azok végrehajtására nem tartotta magát fel­hatalmazottnak. E közben azonban Ismail pa­sa oda érkezvén, a vétkesek közül tizenegyet felakasztatott és többeket pedig Sztambulba szállíttatott. ESTI POSTA, Pest, aug. 19. A párisi tudósítások aug. 16 ról szólnak. E napon tartotta a párisi conferentia 18 dik ülését. A 19-dik ülésnek e hó 18-kán kellett lenni, legalább akkorra, volt kitűzve. Ekkor volt aláírandó az egyezmény is,a­melyet a meghatalmazottak a Dunai-fejedelemsége­ket illetőleg létrehoztak. Előre úgy volt­­elhatározva, hogy a császárhoz annak másolatával azonnal egy futár fog indulni, s az utóbbi Rennes-ben tartandó be­szédében fogja először hírül adni, hogy a dunai feje­delemségek szervezése bevégzett tény. Megtörtént-e mindez csakugyan, még eddig nem tudjuk. Azt írják, hogy a 16 dik ülés a havasalföldi fejedelemségek szervezésének művét lényegesen előmozdította , s hogy a 17-dik ülésben már csak 15 czikk volt az egyezményi tervből megszavazni való.­ Mint a kölni lapnak írják, az országos képviseletnek eddigi „di­­ván“ elnevezése eltöröltetett, s ezzel h­elyettesíttetett „választott gyülekezetek“, miután a conferentiai ta­gok többsége az indítványozott „képviseleti gyűlés“ nevezetet mód nélkül forradalminak találta. —■ A Napoleon-nap örömére a császár 1241 meg­­kegyelmezést és büntetésenyhítést osztott ki, melyek közül 1020 oly fegyenczekre esett, a­kik súlyos bün­tettek miatt, 221 pedig olyanokra, kik fenyitő rend­őri büntetésekre voltak ítélve. Brestben is teljesen elengedte a császár büntetési idejét a császárné kör­tére, a cs. ügyész előterjesztése folytán öt elítéltnek, azok közt egy hét gyermekes anyának. A kegyelmet nyertek azonnal szabad lábra lőnek helyezve. — A „Moniteur“ egy sereg rendjelt oszt ki a had­seregben. Elöl áll négy osztálytábornoknak, kiknek neve Grand, Robert, Goyon és Duchussoy becsület­rendi nagy tisztekké neveztetése. Latour d’Au­­vergne hg, turini rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszter, valamint Roches tanisi főkonsul és ügyvivő commandeurökké lettek. A „Moniteur“ je­lenti továbbá R­o­s­e és d’Oullenbourg ezredeseknek dandár­tábornokokká lett előmozdítását, és 12 ezre­­d­évek kinevezését. Napóleon napján St. Cloudban a testőr-voltigeurök 3-ik ezredebeli tisztek a kis császári herczeg elé bo­csáttattak. Az első testőr-gránátos ezredbeli kato­nák gyermekei, a­kiknek lajstromába a kis herczeg tudomás szerint be van írva, virágbokrétát nyújtot­tak át neki. Különben ő herczegsége aug.­lö­kén a nevezett ezred első zászlóaljának első századában káplár lett, s bajtársait már az ezred egyenruhájában s kápláros sujtással fogadta. — A lö­ki ünnepély kivilágítással és tűzijátékkal végződött Párisban. Ez idén egyik sem ütött ki na­­­­gyon fényesen. Az utóbbi még kárt is tett, miután egy rajgó Passyban egy mosóházra esvén, az egy pillanat alatt lángokban állt s csupán a gyors segít­ségnek sikerült az égést éjfél utáni egy órakor meg­gátolni. — Az angol királynő, az eddigi megegyezés szerint, e hó­ utolsó napján tér Angolországba vissza.­­ Ma lako­ss­ág e hó 14-én estre Londonba visszatért, 15-én pedig, Napóleon napján megvolt a fényes lakoma a franczia követségi palotában. A ven­dégek huszonnyolc­an valának, köztük a török, belga, baj­or, orosz, németalföldi és svéd követek, továbbá Wellington hg, a lord-.a kanczellár, Derby gr. s a franczia fő­konzul. — A Times, aug. 16-dikai vezérczikkei élén, a veszteglőintézetek ellen menydörög. — Kanadából jul. 30-áról azon tudósítás érke­zett, hogy a kanadai miniszterium — mivel­­ Brown képviselőnek az ellenzék tagjaiból új mi­nisztériumot alkotni nem sikerült — hivatalába visz­­szalépett.­­ A „Times“ nagy örömmel jelenti, hogy Cur­rie Frigyes és Rawlinson Henrik az új indiai ta­­­­­nácskamrában nekik ajánlott helyeket elfogadók. Stuart Mill és Willoughby szintén megkí­­náltatván, elutasíták az ajánlatot, az előbbeni bete­geskedése miatt. Másnak még senkinek se kínáltak ily helyet. — A pecseli tengeröbölből a szövetsége­sek működéseiről egy angol tengerész jun. 3-dikán következőket ír a Timesnak : „A fölösleges óvatosság, mit Tienczin felé nyo­mulásunk alkalmával tanusitánk, s azon mód, melylyel vízi állásunkat elfoglalók — nemhogy a városon keresz­tülvonultunk s lobogónkat falain kitürítik vagy pedig más módon kimutattuk volna, hogy a hely a mienk —a sinai embernek muldatlanul arra szolgál bizonyságul, hogy nem bízunk erőnkben. Taku postán épen 24 órányira esik P­e­k­i­n­g­től, s bár amaz előbbit már két héttel ezelőtt kezünkre kerítettük, egy egész álló hétig pe­dig fél után ácsorogtunk Taku és Peking között, a császár mégis csak máig ért rá meghatalmazottat küldeni hozzánk az alkudozásra. Ha egy könnyű had­osztályt Tungcso felé előtolunk, Tienczint működési

Next