Pesti Napló, 1858. szeptember (9. évfolyam, 2567-2591. szám)

1858-09-21 / 2583. szám

Pest, sept 20. (Fk.) Egy fiúhoz, kinek Írása napról napra roszabb lett, ekként szóla a tanító: fiam, hogy tegnap roszabban írtál mint tegnapelőtt, s ma roszabban írsz mint tegnap, ezt megfoghat­nám, hanem miért írsz m­a már olyan roszul, a mint csak négy hét múlva kellene Írnod?!" Hogy Francziaország Oroszországot pár­tolja, s hogy e pártfogás napról napra világo­sabbá válik, hogy Napóleon császár e tekin­tetben naponként egy lépéssel tovább megy, ezt megfoghatnók, hanem miért megy ő ma már olyan meszszire, a­mint — várakozásunk szerint — csak hónapok múlva kellett volna mennie ? Azt írják az „Indépendance“ nak, hogy orosz mérnökök la Ciotatba érkeztek, s ezen (eddigelé a franczia „messageries“ birtokában levő) kikötőt szintén bérbe akarják venni az odessai társulat számára. La Ciotat Marseille és Toulon közt fekszik, körülbelül 20 mfdnyire a nem régen megszerzett villafrancai kikötő­től, s ha a fentebbi hit valósul, még a legéle­sebb dialectika által sem lehetne a világgal el­hitetni, miszerint itt más forog szóban, mint a középtengereni állomások egész sorának megszerzése. Azon második hírt, miszerint Brestbe egy orosz hajóhad váratik, egyelőre mellőzhetjük, ha az oroszok hajóállomá­sokat szereznek, természetes, hogy hajóik által el is foglaltatják. Már most mi lesz azon szép históriából, me­lyet egy „jólértesültnek“ híresztelt bécsi lap a villafrancai kikötő megszerzésére nézve oly czifrán, s oly meggyőzőleg tudott előadni, hogy t. i. Oroszország és Piemont közt régen folynak az alkudozások, hogy minden tisztába vala hozva, hogy azonban "Cavour gróf még az utolsó perezben azon sajátszerü hangulatot érezte magában, melyet a közönséges életben megszeppenésnek szoktak nevezni, hogy ennek következtében Plomb’éresbe zarándokolt, hogy ott meggyőződött arról, miszerint a franczia­­orosz entente cordiale­ról túlságos fogalmai voltak s hogy ennek következtében az eredeti alku­terv tetemes módosításon ment keresz­tül?! „Francziaország semmiesetre nem tűr­heti — mondja az idézett lap — hogy a közép ­tengeren orosz hajótelepítvény — akár hadi, akár kereskedelmi czélokra — létesíttessék.“ Ez mindenesetre kissé határozottan van szólva , így majd csak el kell várnunk a to­vábbi híreket, mik vagy a belga vagy az osz­trák lap részére fognak dönteni. Mi részünk-­­­ről nem mernénk Francziaország jövőbeli politikájára nézve ily kathegorikus kimon­dást tenni. Már nem egyszer történt, hogy va­lamely kormány világos és kézzelfogható ér­dekeit háttérbe szorította más mélyebben fek­vő czélok elérése végett. Francziaország bele­egyezése a fenforgó esetben — miként már a minap mondtuk — talányos lehet, mert ama titkos rugókat nem ismerjük, de a talányos nem azonos a lehetetlennel. Vagy nem talányos volt-e az egész keleti háború, s a két nyugati hatalom egyesülése ? nem talányos-e a gyors békekötés? De nem volt-e talányos a híres Galvani előtt a villany­gép közelében álló delejta félrehajlása is, s nem természetes-e ma ezen tünemény, miután a mozgás okát ismerjük ? Azt meghiszszük, hogy Anglia a közép­­tengeren történőket nem örömest látja, de ha közte és Piemont közt némi feszültség uralko­dik, ez azért mégsem tegnapról, nem a villa­francai alkuból veszi kezdetét, hanem azon időre vihető vissza, midőn Malmesbury lord a Népismei párhuzamok. (Utitárcza töredékek.) I. Bécstől Krakóig. b­y. Minden ember kinevetett, midőn azt hallá : Gallicziába készülök. Kéjutazás és Galliczia! Ha az olvasó saját szívébe néz, kénytelen lesz velem egyet­érteni, miszerint nem kellemes dolog kinevettetni oly eszméért, melyre az ember, mint sajátjára, büszke. A helyzetben voltam magam is; utóbb már szégye­­neltem bevallani, ha kérdék , hova szándékozom ? s e pillanatban is csaknem vonakodom meggyónni olvasómnak, hogy Gallicziában s Lengyelországban jártam, s hajlandó volnék oly körülírásokkal élni, mint a palócz, ki a lovat se meri megnevezni a nél­kül, hogy előbb meg ne követne. Pedig hogy én — megkövetem a lássan — Galicziá­­ba kerekedtem, nem oly megfoghat­alán valami. Mi újságírók s tárczatömnök esannyira a köz emberei vagyunk, hogy egész magán­életünk folyvást a köz­érdekre és szerint van intézve; azaz, hogy félre ne értessünk , arra a mi a közt érdekli. De mi nem­csak a közérdeknek élünk, hanem a közérdekből is. A mi egész tételünk hasonlít a vidrákhoz (Baggert), miket a folyammedrek mélyebbé ásatásánál használ­nak­­,mit ezek egy oldalon merítenek a másikon ki­öntik, így merítünk mi is szüntelen, hogy a közön­ségnek tölthessünk, írunk, hogy éljünk, élünk, hogy újunk. Azt látja az olvasó, hogy mi egész éven át írunk. Egészségesek vagy betegek legyünk bár, mi folyvást írunk. Tulajdonkép nekünk betegeknek se szabad lennünk, mit mondana az előfizető, ha né­hányszor évenkint a tárczát, az irányczikk- vagy­­ „Angolóra­ág“ rovatát üresen hozná lapunk azon je­lentéssel :szellemdús munkatársunk N. N. meg­betegedvén, e rovatot ez­úttal be nem tölthettük. Igen ám! mi írók nemcsak halhatatlanok vagyunk halá­lunk után, hanem már életünkben is sérthetlen aczél­­egészségnek. Hacsak az írás meg nem árt. Ami megtörténhetik a büntető codex ez s ezen d­al értel­mében , de megtörténhetik a büntető codex közben­járása nélkül is, egyedül a nemesis útján. Nem ritka példa ugyan (magam is tudnék egyet kettőt fölhozni), hogy az írók aszkárságba jutnak, még pe­dig azon gyors nemébe, melyet a németek „galoppi­­rende Schwindsucht“-nak neveznek; mi műszóval pedig röviden annyit teszek, hogy­­ kiírta ma­gát. Ezen betegségnek is az a sajátsága, hogy az egész világ észreveszi, csak az illető beteg nem. És ezért is az ilyen kiirt iró fogyhatatlanul, a hosszas megszokásból kifejlett irásbetegsége üldözi, űzi, ösztönzi. Jegyezze meg magának mindenki, leg­­kivált a reményteljes ifjúság, hogy az irás szép mu­latság, s bizonyos tökély fokára vive szép művészet is; de ha szokássá válik, vagy mesterséget csinálunk belőle, könnyen megárt! Vannak egészséges emberek, kik a betegséget elő­legezik, úgynevezett hypochondristák, és vannak be­tegek, kik korán látnak az orvosság után. Ha egy ízó e két categória valamelyikéhez tartozik, és a mel­lett nem született génné, hogy ez persze soha se írhatja ki magát: igyekezni fog idejekorán szellemét föl­frissíteni, lát körét tágítani, tompuló ér­zékeit uj benyomások által fölingerelni, elméjének uj tápanyagokat gyűjteni vagy olvasás, vagy utazás ál­tal. Azon igaz mondat : iter longum per praecepta, breve per exempla! igen jól alkalmazható az olva­sásra,, mely csak a tan, s az utazásra, mely a p­é­l­­d­a. Évekig nem lehet annyi életeleven tudást kiol­vasni roltantokból, mint utazás közben egy pillanat­nyi szemmel­ látásból tanulhatni. Tehát mi irók uta­zunk, hogy legyen mit írnunk. Írunk, hogy legyen miből utaznunk. Utazás alatt az élők 99 századrésze nem ért egye­bet, mint egy kirándulást Parisba. És első tekintetre valóban Pária az ivó-utazóknak is kimerithetlen aranybányája. De mily nagy azok száma, kik ez aranyat meg és kidolgozták! s közlök mily genialis s szellemdús férfiak! Heine, Berne, Irinyi és mások. És ki nem ismeri Parist a­nélkül, hogy ott ne lett volna? ki nem tudja, mi az a Louvre, hogy néz­nek ki a Boulevardok, miféle mulatság az a balmobile, miféle emlékek csatlakoznak az Ar­­col­­ hídhoz, vagy Vendome oszlopához? mik a pá­risi nép jellemvonásai? és a többi. Élvezni igen so­kat lehet Párisban, de Párisról meglepőt vagy megle­pőn írni nehéz. Az iró-tourista mai időban vagy egy földsarki utazást tegyen, vagy egy landparthiet Kö­zép-Afrikába, ha érdekeset, újat akar írni, — vagy legközelebbi szomszédságába, ha lehet, saját hazájá­ba tegyen kirándulást, s százat fogadhat egy ellen, hogy felfedezéseivel mindenkit meg fog lepni. íme ezért mentem Galicziába. A lengyel nép nyomait kutatni múltjában és jele­nében , párhuzamokat vonni a Visztula és a Duna partján lakó s gyakran egymáshoz hasonlittatni szo­kott, s némi tekintetben hasonló, de még többen el­lentétes nemzetek viszontagságai s­­orsa között; nyo­mozni a szláv miveltséget ott, hol az állami s társa­dalmi téren leghamarább s legteljesebben fejlett ki s hervadt el; és rögtön utána szemle alá venni az uj latin miveltséget classikus földön Olaszországban; egymás mellé állítani olaszt és szlávot, családi s ma­gán­élete, szokásai s erkölcseiben ; adatokat gyűjteni azon probléma fejtegetéséhez, mint játszhatja el egy számos s vitéz nép nemzeti önállását? mint lehet egy más a művészet terén első rangú nép államilag s tár­sadalmilag oly jelentéktelen?? véletlen-e ez, vagy a nép s országa természetében fekvő rendeltetés ? vagy ha tetszik fatum ! Szóval rögtöni ellentétek által élén­kíteni a különnemű képek benyomását, fölvilágosí­tani egyiket a másik által! (Folytatjuk). piemonti kabinetet a Cagliari ügyben oly szé­pen — cserben hagyta. Aztán már régen beszélték, miszerint Fran­cziaország Olaszország ügyében bizonyos in­dítványokat tön Londonban, mik ottan ki nem hallgattattak, — nem lehetségese, hogy Oroszország kevésbbé „nagyot hall?“ Végre pedig azt csak nem mondhatja senki, hogy a keleti kérdés meg van oldva. Abdul Medsid­zultán nem halhatatlan, legújabb fellé­pése óta még kevésbé mint valaha; öcscse Abdul Aziz, az ó-török elv megtestesülése, s ha ma hatalomra jutna, a híres hatt-humayu­­mot egyszerűen a nyugati követek szeme közé dobná. Szóval, egy helyett száz okot képzelhetni, mely Francziaország előtt Oroszhon szövetsé­gét még mindig — ha­bár csak múlékony czélokra — kívánatossá teheti, hiszen mind­amellett van elég mód arról gondoskodni, hogy az Oroszország által a középtenger partjain ültetett fák az égbe bele ne nőjenek. Hogy Francziaország az orosz acquisitiótól nem fél, azt a Pays legújabb czikke még a vakra nézve is, ha nem láthatóvá, de legalább kézzelfoghatóvá teszi. A félhivatalos lap tel­jesen meg van nyugtatva, ámbár az odessai társulat engedményi okiratát úgy látszik mind­nyájunknál jobban ismeri. Szerinte ezen con­­cessióhoz még egy utólagos záradék csatolta­­tott, melynek erejénél fogva az orosz hadi­hajóknak mindenkor szabad „tataroztatás vé­gett“ az odessai társulat birtokában levő vagy még leendő kikötőkben tartózkodni. Tehát Párisban teljesen készülve vannak arra, hogy a középtengeri kikötőben vagy (ha még több is járul hozzá) kikötőkben nemcsak orosz kereskedelmi, hanem hadi­hajók is — tata­rozás ürügye alatt — tetszés szerinti számban fognak mulatni, Oroszországnak ekként min-­­ den hadihajóján csak egy árboczrudat vagy ■ kerékfentet kell eltörelnie, hogy oka legyen, egész flottáját lassan kint Kronstadtból, hol az­­ az év" felén át a jég által el van zárva, az eny­hébb égaljú középtenger felé sétáltatni. Ne­m ócsároljuk hát az orosz gépészeket, ha­ ezentúl az orosz hajókon rendkívül sok ke­réktörés vagy másnemű sérülés történik. Angliát a Pays azzal nyugtatja meg, hogy­­ az orosz hajóhadnak, Kronstadtból lővén, az­­ éj­szaki tengeren át kell mennie s hogy ott az­­ angol flotta megütközhetik vele. Lám, még­­ tréfálni is tudnak ezen különben oly unalmas s félhivatalos lapok; ez mindenesetre rendkívüli pajkos kedvnek jele s a­mint a dolgok most állnak, úgy látszik, azok maguk félnek legjob­­bak­, a­kik Francziaországnak folyvást azt demonstrálgatják, hogy neki kelljen félnie! Az esztergomi érsektartományi zsinat 1858. Esztergom, sept. 19. Ha jól emlékezünk, 1648-ban tartotta meg az eszter­­gomi érsek a legközelebbi tartományi zsinatot Nagy- , Szombatban. Esztergom akkor még török kézben volt. Itt pedig az utolsó érsektartományi zsinat még régebben, . t. i. 1493 ban, tehát 365 esztendő előtt ment végbe I­b a­f­a­l­v­i Tamás érseki helytartó elnöksége alatt, olasz fejedelmi eredetű Hippolit ér­­ távol, több éven át Rómában tar­minthogy az akkori sok primási székétől tózkodott. E hosszú időközt tekintve, a jelen esztergomi zsinat már magában történeti esemény; de ha fontolóra vesz­szük egy részről a fordulatot, melyet az erkölcsi és t­­sadalmi irány, kétségtelen vonatkozással a hitéletre v­lágszerte, s így hazánkban is venni kezd, — más­részt is azon nevezetes egyházjogi változást, melyet a c­o­n­c­o­l­­datum különösen a magyar katholikus egyházra, s­­ attól elválaszthatatlan magyar katholikus népességre f­ő­leg az iskolák tekintetében hozni látszik, h­ogy ez é­r­sektartományi zsinat valóban felsőbb ihlettség eredm­é­nye s áldanunk kell a szent gondolatot, mely annt *» megtartását a buzgó egyházfejedelem lelkében határ­­­zattá érlelte. A zsinat tagjai már f. sept. 16 kán megérkeztek Es­­a­tergamba, s a következő napon a püspöki kar, a bibor­nok és herczegprimás elnöksége alatt, zárt tanácsko­ * mányt tartott. Tegnap, vagyis sept. 18 kán előleges közgyűlés tar­­­tatott a Sz. István templomában, hol a prímás megér­ketése s a sz. lélek segítségül hívása után 1 szőt ki hirdettetett a meghívott és megbízott zsinati atyá­k névjegyzéke, — s a távollevők és káptalanok követeinél felhatalmazási leveleik pedig a jegyzők által össze­gyű­jtetvén, megbirálás végett jegyzék mellett a zsinat bíráknak átadattak; 2 or kihirdetettek a zsinati bírál és tisztviselők; 3 or a zsinati Promotor (alkotmányos értelemben Quaestor) indítványára eldöntetett, mi módot vehetnek részt vendégkép a közülésekben a zsinatból­­ nem­ tartozó egyháziak ? — s több egyházi fegyelmi de­­­cretum elolvasása után 4- et előterjesztettek a zsinat ál­­­­tal elvégzendő, de előbb az osztályokban megvitatandó , véleményezendő tárgyak (alkotmányosan propositiók). — Ekkor a zák­ma után az előleges közülés eloszlott. A kinyomatott napirend szerint a zsinatnak négyféle ülései lesznek: a) püspöki magántanácskozmányok; b) bizott­mányi ülések, melyek hat szakra vannak püspökök elnöksége alatt osztva, s honnét a megvitatott­­ tárgyakról a vélemények a közülésnek adatnak be; c) közülések, melyeken a zsinat teljes számmal együtt van, a­hol nemcsak a bizottmányi dolgozatok el­döntetnek, hanem egyszersmind minden zsinattag, a Pro­motor által jelölt sorban, indítványt tehet; d) nyilvá­­n­o­s ü­l­é­s a bazilikában, hol a zsinatnak egy héten át történt végzései kihirdettetnek, s hol a világi hívek is je­len lehetnek, s annál helyesebben, minthogy e nyilvános ülés fényes szertartása isteni szolgálattal van összekötve. S ma tartatott az első nyilvános ülés nagyszerű ünne­pélyességgel. Midőn hajnalban a nagyharang a várban az angyali üdvözletre megkondult, s egyszersmind messze viszhang­­zó mozsárlövések hirdeték a hívőknek a napot, melyen a szent gyülekezet Isten segedelmével munkálódásait a ma­gyar nemzet üdvösségére megkezdi. A zsinat tagjai sz. Ignácz templomában gyűltek össze s a magyar kath. egyház Fejének elfogadása után a számtalan lobogókkal ékesített utczákon keresztül a ba­zilikába vonultak, megelőzve a zászlaikkal megjelent czé­­hek, iskolák és parochiák s a hívők töménytelen száma által. A processio közben a „Minden­szentek“ litániája énekeltetett magyar nyelven. — A bazilikába érkezve, a zsinat tagjai elfoglalák a sanctuariumban kitűzött helyei­ket s az ünnepélyes szent miseáldozat után. „Jöjj el Sz.­­Lélek ur isten“ kezdék énekelni magyarul az ájtatos hí­vek s e gyönyörű hymnusz bevégezte után a szent gyüle­kezet rövid ima végett processiokép a magyarok Nagy­asszonyának szentelt Bakacs-kápolnába vonult, hol egy­szersmind az ország védszentjeihez, fa István, az L­á­s­z­l­ó, sz. I­m­r­e, sz. Adalbert és sz. Erzsé­bet nemzeti dicsőültjeinkhez bizalmas szívből eredő imádságok intéztettek . Ismét visszatérve nyittatott meg az Aldornagy által a nyilvános ülés, s tulajdonkép a zsinat, szószékről hivatván fel a jelenlévő hivek, hogy a zsinat folyama alatt Isten malasztját kérjék mind a gyü­lekezet, mind az összes keresztyénség boldogulásáért. Ennek folytán felolvastatott a „katholikus hit­vallásról“ szóló tridenti határozat s arra előbb az Aldornagy, utána pedig a zsinat minden tagjai egyenkint a hitet letették s miután még egy decretum „de residen­­tia“ felolvastatott, a Promotor által kijelentetett, hogy a legközelebbi nyilvános gyűlés jövő vasárnap leend. Ekkor már lesznek a zsinatnak eldöntött végzései, me­lyek az napon kihirdettetni fognak. A kitűzött napirend szerint a harmadik nyilvános ülés­sel (oct. 3.) a zsinatot bevégezhetni remélik. Adja az ég, hogy a szent gyülekezetnek sikerüljön üd­vös határozatai által a hitéletet hazánkban megszilárdí­tani, a nemzeti mivelődésnek az egyház elidegeníthetet­len jogaiban oltalmat nyújtani, s a magyar katholikus hívekben a jellem és erkölcs kitisztulásával az Istenben és önmagában való bizalmat feléleszteni és megőrizni! Az érsektartományi zsinatra egybegyült atyák jegy­zéke : Püspöki kar: Popovics Vazul, Gaganecz József Ranolder János, Moyses István, Roskoványi Ágoston, Farkas Imre, Girk György, Szenczy Ferencz, Simor Já­n­ó és Fensége Albrecht Főhercz­eg Fő-i kormányzó bevégzett országos körútjából a tegnapi­­ reggeli vonattal Bécsen át Budára megérkezett. A nagyváradi cs. kir. országos pénzügyigazgatósági­­ osztály Wiedmann Károly pénzügyőrségi utánnézőt egy III. osztályú irodasegédi állomásra ideiglenesen ki­nevezte. nos, Viber József, Tóth Imre, Rimely Mihály p­annonhal­mi főapát s Mészáros András nyitrai püspöki helytartó. Apátok és prépostok: Schultész Zsigmond tel­ki, Párkány Miklós bakonybeli, Schwerdtie­ger Ödön za­­lavári, Komáromy Edm. az. gotthardi apá­tok: Répássy József, Szenczy Imre, Janikovics Alajos, B­arinyay József, Kövess János prépostok. Káptalanok követei : Szájbely Henrik, Sol­tész József, Hucskó Vazul, Márki Ignácz, Kovács Zsig­mond, Berliczi Ferencz, Kriszter Antal, Soób József, Nyirák Ignácz, Pauer János, Jónás József, Virágh Mi­hály, Novák Ferencz, Tatay János, Krajcsik János, Va­gyon István, Cherrier Miklós, Prunyi József, Gombár Pál, Fekete Ferencz, Homoky Józs., Márkfy Sámuel. Provinciálisok (rendfőnökök) : Schwitzer An­tal, Burgstaller József, Ackermann Ignácz, Repka Kassa, Agieh Cájusz, Golessényi Pál, Zoli Gerárd, Strebeczky Imre, Buzsák Boog. Hittanárok : Komp Mihály, Durgáth Józs., Szabó József, Grynaeus Alajos, Zalka János, Ruz­icska János, Dankó József, Somogyi Károly, Kopsz Já­nos, Schrei­ber László, Rimely Károly, Costán Miklós, Bru­melhuber Ferencz, Csere László, Toldy János, Gócs Mi­hály, Vil­iger József, Kosztrosics Pascal, Rezsucsek . A sz. zsinat Promotora Viber János püspök, s ti­toknoka Liptay Ludna apát és kanonok. A szent gyülekezet összes tagjainak száma hetven­kettő, épületes ujtestamentomi szám ! — Folytassák sikeresen a nép között, melynek véréből vannak, — az Üdvözités dicső munkáját! — Iskolai figyel­m­­ezteté­s­ Miként iskolai tudósitványunk XI. pontjában is érintve volt, a gym­­násiumi és praeparandiai tanítások Isten szent nevé­nek segítségül hívásával folyó év od­. első napján kezdetnek meg. Folyó hónap három utolsó napján javítási és fölvételi vizsgálatok s más intézkedések fognak tartatni. Kelt Nagy-Körösön, sept. 17. 1858. Az igazgatóság. — A váczi utczát mindegyre ellepik a terhes szekerek. Az ily szekerek kocsisait nem kárhoztathatjuk, hogy rontják a főutcza kövezetét s a közlekedést s a hintók forgalmát nehezítik meg. Mig tehetik, biz ők a jobb köve­zetét keresik, melyen jobban forog a kerék. — A király­­utcza ismét köveztetik ; 9 —10 ember nyomog a kövezés befejezésén. — Egy Bukarestben élő epirusi származású görög a görög kormány rendelkezése alá jelentékeny összeget adott oly czélból, hogy a hajdan oly híres olympiai já­tékok ünnepeit újra életbe hozzák. A királyné az ezen kérelemre vonatkozó rendeletet aláírta és így az alapító óhajtását az ország általános örömére teljesítette. Ezen olympiai játékokkal iparkiállítás is lesz egybekötve, me­lyen érmek és pénzjutalmak fognak kiosztatni.­­ A színház­látogatók közöl „többen,“ egy panaszos közleményt küldtek a „Hír“ szerkesztőségéhez, azon gyerkéczék ellen, kik a színház udvarát ellepik, hogy a színházba járókat boszantsák. Egyik szivart, a másik pénzt, a harmadik retour-jegyet kunyerál. Ez minden­esetre oly kellemetlen dolog, hogy az igazgatóság a szín­házi szolgák valamelyikét menten megbízhatja, hogy a színház udvarát ez alkalmatlanságoktól kitisztítsa. — A Dr. Entz Ferencz úr haszonkertészeti intézeté­ben, f. hó 1-jén tartott próbatérről tett tudósításunkban Csonka Gábor, mint Dorosma községének növendéke em­­­litetett meg, holott a nevezett kertész jelölt kiképezte­­tésének költségeit egészben főt. dr. Kovách Pál dorosmai lelkész és esperes úr viselte. Miért is tudósításunkat ezennel kiigazítjuk. Adakozások folytatása a nagykanizsai egyesült ref. oskolára: Szili-sárkányi ev. gyü­lekezet 14 ft, sz.-endrei leánygyülekezet 4 ft, Sam ev. leánygyülekezetbeliek aláírtak 40 ft vez. s ebből 15 frt meg is küldöttek, kőszegi ev. convent 5 ft, Bágvári ref. gyülekezet 8 ft, Szatmárból 30 pft. — A pestbudai hangászegyesület zene­de növendékeinek beiratása 1 hó 20-tól 28-ig d. u. 3 órakor történik a zenede termében. — Többfelől érkezik hozzánk panasz lapunk rendet­len járása miatt. Több állomáson a lap több napig kima­rad, s sok előfizetőnk lapunkból egyszerre kap 3—4 szá­mot. Mi e panaszok folytán ismét tudomást szereztünk magunknak lapunk expeditiója felől s újólag meggyőződ­tünk, hogy az elkésésnek nem a kiadóhivatal az oka. Kiadóhivatalunk naponként minden előfizetőnknek meg­küldi a lapot, az elkésés oka tehát a postakezelésnél ke­reshető. Ez nagyon sajnos állapot. A szerkesztőségek a bélyeg- és a viteldij fizetése után az illető postahivata- Magyar könyvészet. 367. Tudósitvány a pestvárosi fő-, elemi- és magán­­tanodákról az 1857/sodiki iskolai évben. VII. Pest, 1858. Druk von J. Beimel und Basil Kozma. 4-rét 31. lap.

Next