Pesti Napló, 1858. szeptember (9. évfolyam, 2567-2591. szám)
1858-09-21 / 2583. szám
Pest, sept 20. (Fk.) Egy fiúhoz, kinek Írása napról napra roszabb lett, ekként szóla a tanító: fiam, hogy tegnap roszabban írtál mint tegnapelőtt, s ma roszabban írsz mint tegnap, ezt megfoghatnám, hanem miért írsz ma már olyan roszul, a mint csak négy hét múlva kellene Írnod?!" Hogy Francziaország Oroszországot pártolja, s hogy e pártfogás napról napra világosabbá válik, hogy Napóleon császár e tekintetben naponként egy lépéssel tovább megy, ezt megfoghatnók, hanem miért megy ő ma már olyan meszszire, amint — várakozásunk szerint — csak hónapok múlva kellett volna mennie ? Azt írják az „Indépendance“ nak, hogy orosz mérnökök la Ciotatba érkeztek, s ezen (eddigelé a franczia „messageries“ birtokában levő) kikötőt szintén bérbe akarják venni az odessai társulat számára. La Ciotat Marseille és Toulon közt fekszik, körülbelül 20 mfdnyire a nem régen megszerzett villafrancai kikötőtől, s ha a fentebbi hit valósul, még a legélesebb dialectika által sem lehetne a világgal elhitetni, miszerint itt más forog szóban, mint a középtengereni állomások egész sorának megszerzése. Azon második hírt, miszerint Brestbe egy orosz hajóhad váratik, egyelőre mellőzhetjük, ha az oroszok hajóállomásokat szereznek, természetes, hogy hajóik által el is foglaltatják. Már most mi lesz azon szép históriából, melyet egy „jólértesültnek“ híresztelt bécsi lap a villafrancai kikötő megszerzésére nézve oly czifrán, s oly meggyőzőleg tudott előadni, hogy t. i. Oroszország és Piemont közt régen folynak az alkudozások, hogy minden tisztába vala hozva, hogy azonban "Cavour gróf még az utolsó perezben azon sajátszerü hangulatot érezte magában, melyet a közönséges életben megszeppenésnek szoktak nevezni, hogy ennek következtében Plomb’éresbe zarándokolt, hogy ott meggyőződött arról, miszerint a francziaorosz entente cordialeról túlságos fogalmai voltak s hogy ennek következtében az eredeti alkuterv tetemes módosításon ment keresztül?! „Francziaország semmiesetre nem tűrheti — mondja az idézett lap — hogy a közép tengeren orosz hajótelepítvény — akár hadi, akár kereskedelmi czélokra — létesíttessék.“ Ez mindenesetre kissé határozottan van szólva , így majd csak el kell várnunk a további híreket, mik vagy a belga vagy az osztrák lap részére fognak dönteni. Mi részünk-ről nem mernénk Francziaország jövőbeli politikájára nézve ily kathegorikus kimondást tenni. Már nem egyszer történt, hogy valamely kormány világos és kézzelfogható érdekeit háttérbe szorította más mélyebben fekvő czélok elérése végett. Francziaország beleegyezése a fenforgó esetben — miként már a minap mondtuk — talányos lehet, mert ama titkos rugókat nem ismerjük, de a talányos nem azonos a lehetetlennel. Vagy nem talányos volt-e az egész keleti háború, s a két nyugati hatalom egyesülése ? nem talányos-e a gyors békekötés? De nem volt-e talányos a híres Galvani előtt a villanygép közelében álló delejta félrehajlása is, s nem természetes-e ma ezen tünemény, miután a mozgás okát ismerjük ? Azt meghiszszük, hogy Anglia a középtengeren történőket nem örömest látja, de ha közte és Piemont közt némi feszültség uralkodik, ez azért mégsem tegnapról, nem a villafrancai alkuból veszi kezdetét, hanem azon időre vihető vissza, midőn Malmesbury lord a Népismei párhuzamok. (Utitárcza töredékek.) I. Bécstől Krakóig. by. Minden ember kinevetett, midőn azt hallá : Gallicziába készülök. Kéjutazás és Galliczia! Ha az olvasó saját szívébe néz, kénytelen lesz velem egyetérteni, miszerint nem kellemes dolog kinevettetni oly eszméért, melyre az ember, mint sajátjára, büszke. A helyzetben voltam magam is; utóbb már szégyeneltem bevallani, ha kérdék , hova szándékozom ? s e pillanatban is csaknem vonakodom meggyónni olvasómnak, hogy Gallicziában s Lengyelországban jártam, s hajlandó volnék oly körülírásokkal élni, mint a palócz, ki a lovat se meri megnevezni a nélkül, hogy előbb meg ne követne. Pedig hogy én — megkövetem a lássan — Galicziába kerekedtem, nem oly megfoghatalán valami. Mi újságírók s tárczatömnök esannyira a köz emberei vagyunk, hogy egész magánéletünk folyvást a közérdekre és szerint van intézve; azaz, hogy félre ne értessünk , arra a mi a közt érdekli. De mi nemcsak a közérdeknek élünk, hanem a közérdekből is. A mi egész tételünk hasonlít a vidrákhoz (Baggert), miket a folyammedrek mélyebbé ásatásánál használnak,mit ezek egy oldalon merítenek a másikon kiöntik, így merítünk mi is szüntelen, hogy a közönségnek tölthessünk, írunk, hogy éljünk, élünk, hogy újunk. Azt látja az olvasó, hogy mi egész éven át írunk. Egészségesek vagy betegek legyünk bár, mi folyvást írunk. Tulajdonkép nekünk betegeknek se szabad lennünk, mit mondana az előfizető, ha néhányszor évenkint a tárczát, az irányczikk- vagy „Angolóraág“ rovatát üresen hozná lapunk azon jelentéssel :szellemdús munkatársunk N. N. megbetegedvén, e rovatot ezúttal be nem tölthettük. Igen ám! mi írók nemcsak halhatatlanok vagyunk halálunk után, hanem már életünkben is sérthetlen aczélegészségnek. Hacsak az írás meg nem árt. Ami megtörténhetik a büntető codex ez s ezen dal értelmében , de megtörténhetik a büntető codex közbenjárása nélkül is, egyedül a nemesis útján. Nem ritka példa ugyan (magam is tudnék egyet kettőt fölhozni), hogy az írók aszkárságba jutnak, még pedig azon gyors nemébe, melyet a németek „galoppirende Schwindsucht“-nak neveznek; mi műszóval pedig röviden annyit teszek, hogy kiírta magát. Ezen betegségnek is az a sajátsága, hogy az egész világ észreveszi, csak az illető beteg nem. És ezért is az ilyen kiirt iró fogyhatatlanul, a hosszas megszokásból kifejlett irásbetegsége üldözi, űzi, ösztönzi. Jegyezze meg magának mindenki, legkivált a reményteljes ifjúság, hogy az irás szép mulatság, s bizonyos tökély fokára vive szép művészet is; de ha szokássá válik, vagy mesterséget csinálunk belőle, könnyen megárt! Vannak egészséges emberek, kik a betegséget előlegezik, úgynevezett hypochondristák, és vannak betegek, kik korán látnak az orvosság után. Ha egy ízó e két categória valamelyikéhez tartozik, és a mellett nem született génné, hogy ez persze soha se írhatja ki magát: igyekezni fog idejekorán szellemét fölfrissíteni, lát körét tágítani, tompuló érzékeit uj benyomások által fölingerelni, elméjének uj tápanyagokat gyűjteni vagy olvasás, vagy utazás által. Azon igaz mondat : iter longum per praecepta, breve per exempla! igen jól alkalmazható az olvasásra,, mely csak a tan, s az utazásra, mely a példa. Évekig nem lehet annyi életeleven tudást kiolvasni roltantokból, mint utazás közben egy pillanatnyi szemmel látásból tanulhatni. Tehát mi irók utazunk, hogy legyen mit írnunk. Írunk, hogy legyen miből utaznunk. Utazás alatt az élők 99 századrésze nem ért egyebet, mint egy kirándulást Parisba. És első tekintetre valóban Pária az ivó-utazóknak is kimerithetlen aranybányája. De mily nagy azok száma, kik ez aranyat meg és kidolgozták! s közlök mily genialis s szellemdús férfiak! Heine, Berne, Irinyi és mások. És ki nem ismeri Parist anélkül, hogy ott ne lett volna? ki nem tudja, mi az a Louvre, hogy néznek ki a Boulevardok, miféle mulatság az a balmobile, miféle emlékek csatlakoznak az Arcol hídhoz, vagy Vendome oszlopához? mik a párisi nép jellemvonásai? és a többi. Élvezni igen sokat lehet Párisban, de Párisról meglepőt vagy meglepőn írni nehéz. Az iró-tourista mai időban vagy egy földsarki utazást tegyen, vagy egy landparthiet Közép-Afrikába, ha érdekeset, újat akar írni, — vagy legközelebbi szomszédságába, ha lehet, saját hazájába tegyen kirándulást, s százat fogadhat egy ellen, hogy felfedezéseivel mindenkit meg fog lepni. íme ezért mentem Galicziába. A lengyel nép nyomait kutatni múltjában és jelenében , párhuzamokat vonni a Visztula és a Duna partján lakó s gyakran egymáshoz hasonlittatni szokott, s némi tekintetben hasonló, de még többen ellentétes nemzetek viszontagságai sorsa között; nyomozni a szláv miveltséget ott, hol az állami s társadalmi téren leghamarább s legteljesebben fejlett ki s hervadt el; és rögtön utána szemle alá venni az uj latin miveltséget classikus földön Olaszországban; egymás mellé állítani olaszt és szlávot, családi s magánélete, szokásai s erkölcseiben ; adatokat gyűjteni azon probléma fejtegetéséhez, mint játszhatja el egy számos s vitéz nép nemzeti önállását? mint lehet egy más a művészet terén első rangú nép államilag s társadalmilag oly jelentéktelen?? véletlen-e ez, vagy a nép s országa természetében fekvő rendeltetés ? vagy ha tetszik fatum ! Szóval rögtöni ellentétek által élénkíteni a különnemű képek benyomását, fölvilágosítani egyiket a másik által! (Folytatjuk). piemonti kabinetet a Cagliari ügyben oly szépen — cserben hagyta. Aztán már régen beszélték, miszerint Francziaország Olaszország ügyében bizonyos indítványokat tön Londonban, mik ottan ki nem hallgattattak, — nem lehetségese, hogy Oroszország kevésbbé „nagyot hall?“ Végre pedig azt csak nem mondhatja senki, hogy a keleti kérdés meg van oldva. Abdul Medsidzultán nem halhatatlan, legújabb fellépése óta még kevésbé mint valaha; öcscse Abdul Aziz, az ó-török elv megtestesülése, s ha ma hatalomra jutna, a híres hatt-humayumot egyszerűen a nyugati követek szeme közé dobná. Szóval, egy helyett száz okot képzelhetni, mely Francziaország előtt Oroszhon szövetségét még mindig — habár csak múlékony czélokra — kívánatossá teheti, hiszen mindamellett van elég mód arról gondoskodni, hogy az Oroszország által a középtenger partjain ültetett fák az égbe bele ne nőjenek. Hogy Francziaország az orosz acquisitiótól nem fél, azt a Pays legújabb czikke még a vakra nézve is, ha nem láthatóvá, de legalább kézzelfoghatóvá teszi. A félhivatalos lap teljesen meg van nyugtatva, ámbár az odessai társulat engedményi okiratát úgy látszik mindnyájunknál jobban ismeri. Szerinte ezen concessióhoz még egy utólagos záradék csatoltatott, melynek erejénél fogva az orosz hadihajóknak mindenkor szabad „tataroztatás végett“ az odessai társulat birtokában levő vagy még leendő kikötőkben tartózkodni. Tehát Párisban teljesen készülve vannak arra, hogy a középtengeri kikötőben vagy (ha még több is járul hozzá) kikötőkben nemcsak orosz kereskedelmi, hanem hadihajók is — tatarozás ürügye alatt — tetszés szerinti számban fognak mulatni, Oroszországnak ekként min- den hadihajóján csak egy árboczrudat vagy ■ kerékfentet kell eltörelnie, hogy oka legyen, egész flottáját lassan kint Kronstadtból, hol az az év" felén át a jég által el van zárva, az enyhébb égaljú középtenger felé sétáltatni. Nem ócsároljuk hát az orosz gépészeket, ha ezentúl az orosz hajókon rendkívül sok keréktörés vagy másnemű sérülés történik. Angliát a Pays azzal nyugtatja meg, hogy az orosz hajóhadnak, Kronstadtból lővén, az éjszaki tengeren át kell mennie s hogy ott az angol flotta megütközhetik vele. Lám, még tréfálni is tudnak ezen különben oly unalmas s félhivatalos lapok; ez mindenesetre rendkívüli pajkos kedvnek jele s amint a dolgok most állnak, úgy látszik, azok maguk félnek legjobbak, akik Francziaországnak folyvást azt demonstrálgatják, hogy neki kelljen félnie! Az esztergomi érsektartományi zsinat 1858. Esztergom, sept. 19. Ha jól emlékezünk, 1648-ban tartotta meg az esztergomi érsek a legközelebbi tartományi zsinatot Nagy- , Szombatban. Esztergom akkor még török kézben volt. Itt pedig az utolsó érsektartományi zsinat még régebben, . t. i. 1493 ban, tehát 365 esztendő előtt ment végbe Ib afalvi Tamás érseki helytartó elnöksége alatt, olasz fejedelmi eredetű Hippolit ér távol, több éven át Rómában tarminthogy az akkori sok primási székétől tózkodott. E hosszú időközt tekintve, a jelen esztergomi zsinat már magában történeti esemény; de ha fontolóra veszszük egy részről a fordulatot, melyet az erkölcsi és tsadalmi irány, kétségtelen vonatkozással a hitéletre vlágszerte, s így hazánkban is venni kezd, — másrészt is azon nevezetes egyházjogi változást, melyet a concoldatum különösen a magyar katholikus egyházra, s attól elválaszthatatlan magyar katholikus népességre főleg az iskolák tekintetében hozni látszik, hogy ez érsektartományi zsinat valóban felsőbb ihlettség eredménye s áldanunk kell a szent gondolatot, mely annt *» megtartását a buzgó egyházfejedelem lelkében határzattá érlelte. A zsinat tagjai már f. sept. 16 kán megérkeztek Esatergamba, s a következő napon a püspöki kar, a bibornok és herczegprimás elnöksége alatt, zárt tanácsko * mányt tartott. Tegnap, vagyis sept. 18 kán előleges közgyűlés tartatott a Sz. István templomában, hol a prímás megérketése s a sz. lélek segítségül hívása után 1 szőt ki hirdettetett a meghívott és megbízott zsinati atyák névjegyzéke, — s a távollevők és káptalanok követeinél felhatalmazási leveleik pedig a jegyzők által összegyűjtetvén, megbirálás végett jegyzék mellett a zsinat bíráknak átadattak; 2 or kihirdetettek a zsinati bírál és tisztviselők; 3 or a zsinati Promotor (alkotmányos értelemben Quaestor) indítványára eldöntetett, mi módot vehetnek részt vendégkép a közülésekben a zsinatból nem tartozó egyháziak ? — s több egyházi fegyelmi decretum elolvasása után 4- et előterjesztettek a zsinat által elvégzendő, de előbb az osztályokban megvitatandó , véleményezendő tárgyak (alkotmányosan propositiók). — Ekkor a zákma után az előleges közülés eloszlott. A kinyomatott napirend szerint a zsinatnak négyféle ülései lesznek: a) püspöki magántanácskozmányok; b) bizottmányi ülések, melyek hat szakra vannak püspökök elnöksége alatt osztva, s honnét a megvitatott tárgyakról a vélemények a közülésnek adatnak be; c) közülések, melyeken a zsinat teljes számmal együtt van, ahol nemcsak a bizottmányi dolgozatok eldöntetnek, hanem egyszersmind minden zsinattag, a Promotor által jelölt sorban, indítványt tehet; d) nyilvános ülés a bazilikában, hol a zsinatnak egy héten át történt végzései kihirdettetnek, s hol a világi hívek is jelen lehetnek, s annál helyesebben, minthogy e nyilvános ülés fényes szertartása isteni szolgálattal van összekötve. S ma tartatott az első nyilvános ülés nagyszerű ünnepélyességgel. Midőn hajnalban a nagyharang a várban az angyali üdvözletre megkondult, s egyszersmind messze viszhangzó mozsárlövések hirdeték a hívőknek a napot, melyen a szent gyülekezet Isten segedelmével munkálódásait a magyar nemzet üdvösségére megkezdi. A zsinat tagjai sz. Ignácz templomában gyűltek össze s a magyar kath. egyház Fejének elfogadása után a számtalan lobogókkal ékesített utczákon keresztül a bazilikába vonultak, megelőzve a zászlaikkal megjelent czéhek, iskolák és parochiák s a hívők töménytelen száma által. A processio közben a „Mindenszentek“ litániája énekeltetett magyar nyelven. — A bazilikába érkezve, a zsinat tagjai elfoglalák a sanctuariumban kitűzött helyeiket s az ünnepélyes szent miseáldozat után. „Jöjj el Sz.Lélek ur isten“ kezdék énekelni magyarul az ájtatos hívek s e gyönyörű hymnusz bevégezte után a szent gyülekezet rövid ima végett processiokép a magyarok Nagyasszonyának szentelt Bakacs-kápolnába vonult, hol egyszersmind az ország védszentjeihez, fa István, az László, sz. Imre, sz. Adalbert és sz. Erzsébet nemzeti dicsőültjeinkhez bizalmas szívből eredő imádságok intéztettek . Ismét visszatérve nyittatott meg az Aldornagy által a nyilvános ülés, s tulajdonkép a zsinat, szószékről hivatván fel a jelenlévő hivek, hogy a zsinat folyama alatt Isten malasztját kérjék mind a gyülekezet, mind az összes keresztyénség boldogulásáért. Ennek folytán felolvastatott a „katholikus hitvallásról“ szóló tridenti határozat s arra előbb az Aldornagy, utána pedig a zsinat minden tagjai egyenkint a hitet letették s miután még egy decretum „de residentia“ felolvastatott, a Promotor által kijelentetett, hogy a legközelebbi nyilvános gyűlés jövő vasárnap leend. Ekkor már lesznek a zsinatnak eldöntött végzései, melyek az napon kihirdettetni fognak. A kitűzött napirend szerint a harmadik nyilvános üléssel (oct. 3.) a zsinatot bevégezhetni remélik. Adja az ég, hogy a szent gyülekezetnek sikerüljön üdvös határozatai által a hitéletet hazánkban megszilárdítani, a nemzeti mivelődésnek az egyház elidegeníthetetlen jogaiban oltalmat nyújtani, s a magyar katholikus hívekben a jellem és erkölcs kitisztulásával az Istenben és önmagában való bizalmat feléleszteni és megőrizni! Az érsektartományi zsinatra egybegyült atyák jegyzéke : Püspöki kar: Popovics Vazul, Gaganecz József Ranolder János, Moyses István, Roskoványi Ágoston, Farkas Imre, Girk György, Szenczy Ferencz, Simor Jánó és Fensége Albrecht Főherczeg Fő-i kormányzó bevégzett országos körútjából a tegnapi reggeli vonattal Bécsen át Budára megérkezett. A nagyváradi cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Wiedmann Károly pénzügyőrségi utánnézőt egy III. osztályú irodasegédi állomásra ideiglenesen kinevezte. nos, Viber József, Tóth Imre, Rimely Mihály pannonhalmi főapát s Mészáros András nyitrai püspöki helytartó. Apátok és prépostok: Schultész Zsigmond telki, Párkány Miklós bakonybeli, Schwerdtieger Ödön zalavári, Komáromy Edm. az. gotthardi apátok: Répássy József, Szenczy Imre, Janikovics Alajos, Barinyay József, Kövess János prépostok. Káptalanok követei : Szájbely Henrik, Soltész József, Hucskó Vazul, Márki Ignácz, Kovács Zsigmond, Berliczi Ferencz, Kriszter Antal, Soób József, Nyirák Ignácz, Pauer János, Jónás József, Virágh Mihály, Novák Ferencz, Tatay János, Krajcsik János, Vagyon István, Cherrier Miklós, Prunyi József, Gombár Pál, Fekete Ferencz, Homoky Józs., Márkfy Sámuel. Provinciálisok (rendfőnökök) : Schwitzer Antal, Burgstaller József, Ackermann Ignácz, Repka Kassa, Agieh Cájusz, Golessényi Pál, Zoli Gerárd, Strebeczky Imre, Buzsák Boog. Hittanárok : Komp Mihály, Durgáth Józs., Szabó József, Grynaeus Alajos, Zalka János, Ruzicska János, Dankó József, Somogyi Károly, Kopsz János, Schreiber László, Rimely Károly, Costán Miklós, Brumelhuber Ferencz, Csere László, Toldy János, Gócs Mihály, Viliger József, Kosztrosics Pascal, Rezsucsek . A sz. zsinat Promotora Viber János püspök, s titoknoka Liptay Ludna apát és kanonok. A szent gyülekezet összes tagjainak száma hetvenkettő, épületes ujtestamentomi szám ! — Folytassák sikeresen a nép között, melynek véréből vannak, — az Üdvözités dicső munkáját! — Iskolai figyelmeztetés Miként iskolai tudósitványunk XI. pontjában is érintve volt, a gymnásiumi és praeparandiai tanítások Isten szent nevének segítségül hívásával folyó év od. első napján kezdetnek meg. Folyó hónap három utolsó napján javítási és fölvételi vizsgálatok s más intézkedések fognak tartatni. Kelt Nagy-Körösön, sept. 17. 1858. Az igazgatóság. — A váczi utczát mindegyre ellepik a terhes szekerek. Az ily szekerek kocsisait nem kárhoztathatjuk, hogy rontják a főutcza kövezetét s a közlekedést s a hintók forgalmát nehezítik meg. Mig tehetik, biz ők a jobb kövezetét keresik, melyen jobban forog a kerék. — A királyutcza ismét köveztetik ; 9 —10 ember nyomog a kövezés befejezésén. — Egy Bukarestben élő epirusi származású görög a görög kormány rendelkezése alá jelentékeny összeget adott oly czélból, hogy a hajdan oly híres olympiai játékok ünnepeit újra életbe hozzák. A királyné az ezen kérelemre vonatkozó rendeletet aláírta és így az alapító óhajtását az ország általános örömére teljesítette. Ezen olympiai játékokkal iparkiállítás is lesz egybekötve, melyen érmek és pénzjutalmak fognak kiosztatni. A színházlátogatók közöl „többen,“ egy panaszos közleményt küldtek a „Hír“ szerkesztőségéhez, azon gyerkéczék ellen, kik a színház udvarát ellepik, hogy a színházba járókat boszantsák. Egyik szivart, a másik pénzt, a harmadik retour-jegyet kunyerál. Ez mindenesetre oly kellemetlen dolog, hogy az igazgatóság a színházi szolgák valamelyikét menten megbízhatja, hogy a színház udvarát ez alkalmatlanságoktól kitisztítsa. — A Dr. Entz Ferencz úr haszonkertészeti intézetében, f. hó 1-jén tartott próbatérről tett tudósításunkban Csonka Gábor, mint Dorosma községének növendéke emlitetett meg, holott a nevezett kertész jelölt kiképeztetésének költségeit egészben főt. dr. Kovách Pál dorosmai lelkész és esperes úr viselte. Miért is tudósításunkat ezennel kiigazítjuk. Adakozások folytatása a nagykanizsai egyesült ref. oskolára: Szili-sárkányi ev. gyülekezet 14 ft, sz.-endrei leánygyülekezet 4 ft, Sam ev. leánygyülekezetbeliek aláírtak 40 ft vez. s ebből 15 frt meg is küldöttek, kőszegi ev. convent 5 ft, Bágvári ref. gyülekezet 8 ft, Szatmárból 30 pft. — A pestbudai hangászegyesület zenede növendékeinek beiratása 1 hó 20-tól 28-ig d. u. 3 órakor történik a zenede termében. — Többfelől érkezik hozzánk panasz lapunk rendetlen járása miatt. Több állomáson a lap több napig kimarad, s sok előfizetőnk lapunkból egyszerre kap 3—4 számot. Mi e panaszok folytán ismét tudomást szereztünk magunknak lapunk expeditiója felől s újólag meggyőződtünk, hogy az elkésésnek nem a kiadóhivatal az oka. Kiadóhivatalunk naponként minden előfizetőnknek megküldi a lapot, az elkésés oka tehát a postakezelésnél kereshető. Ez nagyon sajnos állapot. A szerkesztőségek a bélyeg- és a viteldij fizetése után az illető postahivata- Magyar könyvészet. 367. Tudósitvány a pestvárosi fő-, elemi- és magántanodákról az 1857/sodiki iskolai évben. VII. Pest, 1858. Druk von J. Beimel und Basil Kozma. 4-rét 31. lap.