Pesti Napló, 1858. október (9. évfolyam, 2592-2618. szám)

1858-10-03 / 2594. szám

Pest, oct. 2. A moldva és oláhországi egyesült fejedelem­ségek szervezése III. Napóleon császár eré­lyének köszöni lételét. Ő volt, ki bizonyos napon kinyilatkoztatá, hogy kész a párisi béke kötelezettségei alól kivonni magát, ha a fejedelemségek szerve­zése körül a más véleményben levő hatalmak részéről engedélyek nem adatnak. Az áldozat meghozaték. A császár politikája diadalmaskodott, mert Anglia erős ellenzéket nem képezett, s mert Oroszország minden lényeges kérdésre nézve egyértelműben volt Francziaországgal. Kiváncsiak valánk tehát tudni, hogy a ro­mán földbe miként plántáltatnak át a napó­leoni eszmék, s íme, azok helyett parlamen­tárisokat találunk. A júliusi dynastia a szervezésnek a bel­­kormányzásra vonatkozó részét csak úgy formulázta volna a románok számára, mint a december 2-iki dynastia. Guizot inspi­­ratiója alatt, bár szabatosabb, de irányaikra nézve hasonló horderejű törvények határozták volna el a korm­ány és a képviselet közti viszonyokat, mint most történt, Yalewski gróf sugallatai szerint. E tény csodálkozást gerjeszt egész Euró­pában. Hisz december 2 ának ereje abban kereste­tett, hogy július 30-ának szembetétele volt. Napóleon tagadta a Parlamentarismus he­lyességét, s midőn első alkalma volt Franczia­­­országon kívül szervezni,­­­ódolt a parlamen­­tarismusnak. Minek jelensége ez ? A hírlapok egy része cselt lát a követett el­járásban. I. Napóleon — mint sokan állítják — azért működött erélyesen arra, hogy az aldu­nai fejedelemségeket a párisi értekezlet kép­viseleti rendszerrel ajándékozza meg, mert előrelátható, mikép belőle számtalan za­var, békétlenség, nyugtalanság, izgalom tá­mad, s tehát hamar fog bebizonyulni, hogy a Parlamentarismus a dec. 3-át megelőzött el­méletek rongytárába való; egy a visszaélések és forradalmak által szétszakított foszlány, melynek hasznát venni többé nem lehet. Ha ennélfogva az új szervezés következésében a románok roszul kormányoztatnak, akkor majd szép alkalmat nyernek a franczia imperialis­ták elmondani : most már kisült, most m­ár czáfolhatlan példa bizonyítja, hogy a parla­mentáris,j­ós­merő haszontalanság, melyre a haladás igazi barátja csak megvetéssel te­kinthet. Mi ily ravaszságot nem keresünk Yalewski gróf eljárásában. Miért? Mert az nem volna ravaszság, az együgyüség volna: miután, bár minő eredményre vezet a Dunafejedelem­ségek uj szervezetének az eddigi alkot­mányos eszmékkel öszhangzó ré­sze, abból épen semmi uj tapasztalással nem fogunk gazdagodni, abból épen semmi új érvet nem fedezünk föl a különböző kormányzati rendszerek részére. Eddig is tudtuk, hogy mentül kevesebb con­­solidált érdeket fejtett ki egy ország törté­nelmi múltja, mentül csekélyebb a nép mi­­veltsége és romlottabb az erkölcse, annál több akadályokkal kell küzdeni, hogy sikert állíthasson elő az önkormányzás rendszeré­nek , sőt általában mindennemű kér Hiány­zásnak Lehet, hogy ezen régi igazságot, me­lyet soha senki elvitatni nem akart, Moldva és Oláhország szervezete megint fölfrissíti a feledékenyek emlékezetében , de követ­keznék-e ebből­ az, hogy Európában min­den állam hasonló erkölcsi s miveltségi fok­kal bír, és hasonló politikai szétmállásban­ szenved mint Moldva és Oláhország? S ha nem következik , akkor ki tudna józan ész­szel a román állapotokból fl­met varrni Po­roszország, Belgium, Hollandia, Francziaor­szág, Amerika, Anglia, s bármi más ország incompetentiájára az alkotmányosság iránt Lehet, hogy a Dunafejedelemségekben­­ parlamentáris alapra fektetett belkormányzó mellett is villongás, bojárok közti ármányko­dás, corruptio, idegen hatalmakkal űzött ka­czérkodás fog napi­renden lenni. De nem for­dultak-e elő ott mindezen vétkek az új szer­vezés előtt, midőn a politikai szabadságba híre sem vala, midőn a hoszpodár és Mvats nokai intéztek mindent? A legroszabb est­ben is érheti-e tehát több vád az alkotmányo­ságot, mint az, hogy Moldvában és Oláho­szágban nem szolgált panaczeául, nem szü­lethette meg sem rögtön, sem gyökeresei román nemzet üdült betegségeit? Azonban, hitte valaha és valahol az alkotmányosság általános gyógyszernek, a boldogság, az i­desség titkának, a szétdúlt erkölcsiség reg­nerátorának, a nemzet halhatatlansága keres­­sének, azon legfőbb jónak, melylyel mindent kipótolni lehet még a becsületességet, még a miveltséget, még a hazafi érzést, még a polgári erényt is? S ha ily badar vélemény soha sem volt divatban, mit bizonyíthatna be III. Napo­leon vagy Valevszki gróf Moldva és Oláhor­szág sorsának bárminő fordulata által a kor­mányzati rendszerekre nézve? Épen semmit. Mi nem állítjuk, hogy a párisi tanácskozat által elfogadott szervezetnek a régi alkotmá­nyos elméletekkel ősz hrán­gzó része a­rra mutatna, hogy december 2 ha mindig kény­telen ellenmondásba jönni saját elveivel, mi­dőn Francziaország területén kívül kell vala­mit alkotnia; nem mondjuk, hogy a napóleoni eszmék inkább csak házi mint közhaszná­latra valók , de azt a tételt még­sem fogad­hatjuk el, hogy csupán mephistoi czélok elé­rése végett lehet a december másodika előtti elméletekből valamit akár a miveit, akár a miveletlen nemzeteknek nyújtani. Vannak valóban veszélyes következményű pontjai a Dunafejedelemségek végletes szer­vezését tárgyazó egyezménynek, melyek Portas szerainitásának körülírására, a hoszpo­­dárok külhelyzetére, a­ két fejedelemség egye­sítését előkészítő némely intézkedésekre, és a nagyhatalmak részére fnntartott jogokra vo­natkoznak; de a­melyek az alkotmányos el­méletekkel énen semmi kapcsolatban nem ál­­lnak, s csak a papíron estek egymáshoz közel. Ezekre a jövő számban vissza fogunk térni. KEMÉNY ZS. Pest, October 2. (Fk.) A­kikre nézve egy franczia-orosz szö­vetség létrejötte kevéssé lenne kellemes, azok azzal vigasztalják magukat, hogy ily szövet­ség létesítésére semmi ok nincsen, s miután ennek egyedül harczias czéljai lehetnek, e bé­kés időben ily frigy puszta agyrémnek tekint­hető. Ez mind tökéletesen igaz! Ha valaki há­zamnak tőszomszédságában minden ponton te­mérdek gyúanyagot halmoz fel, szintúgy az­zal vigasztalhatom magamat, hogy ez igen ártatlan mulatság, mert csak akkor lehetne reám nézve veszélyes, ha meg is gyújtanák, de ezt nem teszik, ergo — — Lesznek azonban emberek, kik ily alka­lommal azt gondolják : de hát minek halmoz­zák fel aztán a sok gyúlékony anyagot, s ha ma nit­cs szándékukban azt lángra lobbantam, mi lesz majd holnap vagy holnapután ? Ha ily k­érdés a politikában tilos, akkor a politika — miként mondani szokás — általá­ban csak kézről szájba élne, akkor minden esemény által meglepetnék s akkor maga teljesen felesleges is lenne, mert igy nem kel­lene egyéb, mint a Ganges partjain andalgó brahminok megrendithetlen nyugalmával az idő hullámainak folyását tekinteni s mindegyik babot csak akkor venni szemügyre, a mikor már előttünk áll. Túl merész combinatiók tévútra vezet­het­nek, de a gondatlanság már maga is tévút, s az utóbb szükségtelennek bizonyult óvatosság soha nem árthat annyit, mint a semmi veszély­től nem tartó könnyelműség. A­mit tehát múlt keddi czikkünkben az eu­rópai helyzetről mondtunk, azt még ma is fen­tartjuk, annyival inkább, mert azóta még né­hány esemény újra megerősíti nézeteinket. Nem csak Napóleon herczeg varsói útjá értjük, hanem azon — minden hivatalos szé­pítés daczára is jelentékeny — tényt, misze­rint a lombard velenczei királyság fensége kormányzója személyesen nem üdvözlé Matil herczegnőt, Napóleon császár közel rokonát , midőn ez a lagúnák városába megérkezett. Még sokkal nagyobb jelentőséget tulajdo­­ nitunk azon hírnek, hogy Fuad pasa a Duns I hajózási kérdésbeni magatartását rögtön meg I változtatta. Úgy látszik, fogott rajta a szé I szó, s míg a conferentiában csak azon engec I ményt bírták tőle kicsikarni, miszerint I Porta az általa is szentesített hajózási szer­­­ződésnek kivitelét mindaddig felfüggeszti, mi I e szerződés a conferentia helyeslését is meg­­­nyerte : most a török meghatalmazott bajlai I dónak látszik a meglevő szerződést végképe­n f elejteni, s újat léptetni helyébe. Minő b­ei 11 ezen uj szerződés, az teljesen közömbös; j ■1 elvről van szó, s a kérdés lényege ekké »-1 formulázható : lehet-e valamely souverain b­i-1 talmat a conferentia által ,egy már létező r-1 ama hatalom által szentesített nemzetköz­i i-­llayitmány megmásítására vagy épen megse a­m misitésére kényszeríteni ? u I A Porta ezen kényes kérdés elöl ki al­at­t térni, s maga ejtvén el a szerződést, legali 1-1 azon kellemetlenségtől óvja magát, hogy e-lépésre kénytelenitettnek látszható ! Hanem Ausztria mindeddig szilárdul ragasz­­t­oo­­tt a hajózási ad­óhoz, azon egy betűt sem akart változtatni — quod seripsi, seripsi , é­s legfölebb toldalék alakjában fogadta volna el a kívánt módosításokat. A dolog végre ugyanaz marad, s a forma a Duna melletti nagyhatalom tekintélyére nézve így előnyö­sebb lett volna. Hanem Párisban e gyöngéd forma épen gyöngédsége miatt nem tetszett, ott egyik részről teljes győzelmet, a másikról teljes megveretést kívánnak, s Fuad pasa által akar­ják a gesztenyét a parázsból kikapartatni. A Dunahajózási kérdésben eddig is csak a Porta állt Ausztria mellett; ha ez is elpártol, Hübner b. a fenál­ló szerződés egyetlen istápja s ez úgy calculálnak — hatszoros nyomásnak el­lene nem állhatna, minél következetesebben védi Ausztria a megtörtént lépéseket, annál nagyobb lenne az adlat, ha végre mégis en­gedne. Redcliffe lord épen jó időben érkezett Kon­­stantinápolyba. Igaz ugyan, hogy Bécs és London közt az első szerelmi rajongás szintén már elmúlt, de Páris­­és London közt a kiábrándulás még sok­kal tovább ért már s így Anglia — habár a kérdés lényegét illetőleg nincs Ausztria részén — legalább a formára nézve tán mégis na­gyobb gyöngédséget fog kivívhatni; neveze­tesen pedig a Portánál arra törekedni, hogy a szerződés másik aláíróját oly nyíltan cserbe ne hagyják. Mindezen apró csatározások — az igaz — nem mondhatók háborúnak s nem teszik szük­ségessé egy formaszerű franczia orosz szövet­ség létrejöttét, hanem — úti figura docet­­~ már az egyszerű „jó egyetértés“ is elegendő az ily gonosz „tracasserie“k folytatására, mik az európai helyzetre a szétziláltság bélyegét nyomják. Olyan e helyzet, mint a szegény ember attilája; ha a vállon kifoldozza, a kö­nyök körül szakadozik; bizony ideje volna újat csináltatni a vén Europa számára; vagy ha ezt nem lehet, bár csak akadna legalább egypár olyan fia, minő Nooh apának volt, ki meztelenségeket a „profanum vulgus“ sze­me előtt betakarja, mert e meztelenségek va­­óban legkevésbbé sem kecsesek, s a népek moralitására nem igen üdvösen ható látványt nyújtanak. — A magas cs. k. belügyi minisztériumnak a magas cs. k. igazság- s pénzügyi minisztériummal egyetértőleg évi aug. 3 -án 6374 sz. a. kelt rendelete folytán az­­ eddig a Veszprémmegyebeli devecseri járásban kebelezett­­ Puszta-Urkut községnek Nagy-Vázsony községgeli egye- ,­e­sitése és igy a veszprémi járásba átkebeleztetése helyben hagyatott. 1 j( Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pozsoni orsz. j n főtörvényszéki kerületben Kr­e­m­p a Mihály kinevez- , tetett. ^ HB Pestnek e napokban nagy vendége volt. Dr Barth­­­a hires afrikai utazó egy napot töltött fővárosunkban, s­s több órát töltvén nemzeti múzeumunkban, s Pestnek eg s e­gyébb nevezetességeivel is megismerkedvén Hartleben i­s könyvkereskedésének útmutatása szerint, hol több, ha­­­­z­zánkat illető munkát vásárolt. A nagy utazó megláto­­g­­atá a nemzeti casinót, névjegyét hagyván ott, valamint­­ a tudós társaság elnökénél b. Eötvös József urnál, ki­­ jelenleg Pestről távol van. Dr. Barth Stambulba utazott.­­ — A tudomány oly jeles képviselője mint dr. Barth, megbocsát, hogy tisztelt neve után oly neveket merünk megemliteni, mint Cassel és Mayer. De hadd bizo­­r­nyodjék be itt is, hogy a szélsőségek találkoznak. Tehát­­ mint látjuk, ketten vannak. Az egyik megírta, a másik­­ kiadta a terpedt munkát s megjelent Mainzban, czíme­­ pedig „Der Kaufmann in Geschäfte und­­ auf dem Comptoir.“ Ez a derék német tudós, ki­­j­­­nek neve Cassel, fogja magát s a kereskedők számára­­ irt oly munkát, mely őket megismertesse a föld minden ( nevezetest) kereskedési pontjával s a külön országokban­­ használt mértékekkel. Miután Magyarország véletlenül a­­ földön van, illőnek tartá a „Gründlichkeit“ egyik képvi­­­­selője Cassel úr, hogy szegény hazánkról, mely a föld t; még alig ismert táján fekszik, a Kulturvölkerektől mesz­­sze, mintegy 100 mértföldnyire, megemlékezzék. Tehát méltányoljuk e jó akaratot, hogy ily félvad, csak bátor j­ág­utasok leírásaiból ismeretes országot mint hazánk, mely­­­k­nek se nagy folyói, se vasutai nincsenek, melyben a­­­ földmivelés ép oly primitiv állapotban van, mint Afrika­­ belsejében, szintén szives volt Cassel ur nagy könyvébe i­s felvenni. E nagy gonddal s az ősi Gründlichkeit-tal ké­szített munka 509-ik lapján olvassuk : „Preszburg a Hauptstadt Ungarns, 40,001) Einwohner.“ A C­ szokásos mérték „die Ulma oder Ref.“ stb. Több várost is meg sem említ, csak az ország fővárosát Pozsonyt. Több ró­kereskedési városunk nincs. Tudjuk, nevetne a német tu­­­dós, de elkárhoztatna is, ha valamelyik magyar iskolames­­­­ter azt mondaná, hogy Bajorország fővárosa Regensburg.­­ Bizony félünk, hogy dr. Barth megjelenése Pesten a­nd „Gründlichkeit“ több képviselőjében azon gondolatot tá­­masztandja, miként a jeles utazó hozzánk ép oly szándék­­i aj­­kar jött, mint a­milyennel Afrika belsejét utazta be. — A drámabíráló választmány a „B. H.“ tudósítása­­­­ szerint Lendvaitól egy vígjátékot fogadott el. Az úl- I említett vígjáték a színészet iránti előítélet ellen lép se­i­-­rempóba. Kívánjuk, hogy a szinműitást megelőzött ta­nulmány ne veszett el légyen siker nélkül. I&T I , — A „Griff“ szállodában Pesten érdekes vendégek i­s vannak, kikről az olvasó szívesen fog valamit hallani. T­e| Ezek : 9 fiú a beaszarábiai úgynevezett csángó m­a­­ék­­gyár­ok közöl. Katholikus vallásunk és csupán magya­rul beszélnek.. Egy lelkész és egy kántor kiséretében jöttek. Mint említik, a­­z István társulat különös érdek­kel viseltetik a magyar népfaj lelki mivelése iránt, s az ő költségén történt ezen ifjak idehozatala is. Szüleik csak nehezen voltak rábeszélhetők, hogy fiaikat a nagyvilágba bocsássák. Már erdélyi útjukban több emberbarát fölka­rolt néhányat közülök nevelés végett, és Nagyváradon főtiszt. S­z a n i s z l­ó püspök ő exja hasonlókép gondjai alá vett egyet, úgy hogy közülök csak kilencz érkezett ide. Hallomás szerint már mindnyájukról gondoskodva van. Néhányan a sz. István társulat közbenjárása mellett fognak tanittatni s majdan hazájokban tanítók lesznek. Egy csizmadiához s egy másik szabóhoz adatott mester­ségre. Miután nekik otthon nincsenek mesterembereik, és péld.­a csizmát is Beszterczéről hozatják, ennélfogva ezen ifjak kitanitása által a nevezett vidékeken első ala­pot szándékoznak vetni az iparos osztály felállásához. Kétséget sem szenved, hogy e magyar rokonfajnak még több gyermekei fogják e példát követni, hogy itt helyütt szükséges kiképeztetésüket megszerezzék. (B. H.) # A philologusok congressusáról Bécs­­ben a temesvári újságból olvasunk egy jelentést, mely szerint abban 346 tudós vesz részt, kik közül 117 nem ausztriai, hanem többnyire porosz és szász. Magyar­­országból 15 egyéniség van megnevezve, kik közül azon­ban csak három magyar, 12 pedig az ausztriai tarto­mányokból az új magyarországi német gymnasiumokhoz és reáliskolákhoz kinevezett német tanár, így a magyar philologusok nem igen vannak ott képviselve A temes­vári újság referense egyébiránt panaszoskodik, hogy a congressus tiszteletére rendezett semmeringi kirándulás­hoz számukra a legpiszkosabb harmadrendű kocsik s igen gyanús korú s izü hideg ételek, a többi közt tormás vürstlik is szolgáltattak; mindamellett az érdemes né­met philologusok derült kedélyhangulatban voltak, i­fjusági emlékezetek éledtek fel bennük. A tisz­­telt urak azonkívül még egy nagy diner­ben, s egy tiszteleti színházi előadásban részesültek. Kiváncsiak vagyunk a nyereményre, mely e congressus után a phi­­lologiát érni fogja. U. i. számos philologus beszédes ne­jét is magával hozta a congressusra. — Azon lapok és írók, melyek és a kik a nemzeti színház műintendánsa szívességéből szabadjegyeket nyer­tek, azokat szintén el nem fogadják a tegnap általunk bővebben kifejtett okoknál fogva. Nem hiszszük, hogy legyen a lapok és írók között egy is, ki ne sietne meg­hozni az áldozatot, melyet az irodalom és Journalistik­á­­tól az igazgató bizottmány követelni czélszerűnek lát. De nem hiszszük egyszersmind azt is, hogy ha az új rend­szabály takarékossági hajlamból eredt, az áldozat ép azoktól követeltessék csupán, kik legtöbb szolgálatot tesznek a nemzetiség és irodalom ügyének. Nagyon rosz­szul esnék nekünk a tapasztalás s meg vagyunk győződ­ve, az ország is igen fájdalmasan fogadná azon értesí­tést, hogy az uj rendszabály mellett is tengernyi szabad­jegy bsztatik ki s­ ez előnyben a t. igazgató bizottmány által olyak részesittetnek, kik a színházhoz nem állnak oly közel rokonságban mint a lapok és az irók. — A pesti apáczák nőneveldéjében egy magyar nemes kisasszony részére alapított hely megürült s e hely el­nyeréséért a csődület nov. 15-ig nyitva tartatik. — Mint a „P. O. Z.“ írja, Érsekújvártól Komáromig szárnyvonal fogna építtetni. — Bő-Sárkányban (Sopron megyében) 82 és Zaránd­­falván (Mosonyban) 52 ház égett le. — Az Újvidéken megjelenő „Srbski dnevnik“ 3 havi időre felfüggesztetett. A temesi Bánság kormányzóságá­nak felfüggesztő rendeletében olvassuk, hogy a felfüg­gesztett lap törekvése volt : a szomszéd Szerbiában a rend megháboritását előidézni.­­ A józsef téren jövő évben fölállítandó József ná­dor szobor gypsmintája Hal­big tanár ur által Mün­chenben befejeztetett s múlt hó 24 én szállították a királyi érezöntődébe A nádor alakja álló helyzetben van ábrá­zolva a fényes sz. István jelmezben, mellén az arany­­gyapju és a sz. István rendet viseli. Bal kezében a nagy, gazdagon himzett kerek köpeny­eg egy részét tartja s jobb­jában a nádori föveget A szobor maga 15, és a talapzat, mely waldhausi­ gránitból készül, 17 láb magas (B. H.) * A pestbudai dalárda ezennel jelenti, misze­rint ez idén is, úgy mint minden évben, az új énektaní­­tási folyam october 15-től kezdődik. Megkéretnek tehát mindazok, a­kik e tanításban részt venni akarnak, be­hatásaikat oktober 1 -től 15-éig a dalárda elnökénél, még­pedig az egylet termeiben a városi Redout épület I. eme­let, minden kedd és péntek esti 8—9 óráig, vagy az elnök lakásán (vár. Redoutépület II. emelet) naponként 2 — 3 óráig eszközölni, a­hol is a közelebbi feltételek megtu­dandók. A Ki gyermeke lelkiismeretes nevelése s tanítását, melytől az emberi élet minden viszonya föltételezte­tik, főgondjául tekinti, annak mindenekelőtt szakavatott és hü kezekről kell gondoskodnia. — Egy ily oklevelezett szakismeretü gymnasialis tanár s nevelő iránt, kinek még idegen nyelvekbeni jártassága is előnyt nyújt, szer­kesztőségi irodánkban bővebb tudomást nyerhet. •­ Nemzeti színház, történeti vigj. 5 felv. Irta g­e­t­i József. Octob. 1 én Gottschall. „Fox és Pitt.“ Fordította Szi­­ lt­a I,­­­O­L­D. Angolország. Sir James Brooke, szaravaki rádió (Borneo szigetén), kinek tiszteletére a napok­ban a liverpooli polgármester és testület lakomát adott, ez alkalommal igen erélyes beszédet mondott Szaravaknak angol koronajószággá vagy gyarmattá emeltetése mellett. Ez ügyben, mint olvasóink tudják, már a Times is több ízben fölszólalt; az okok, me­lyekkel Brooke előállt, ugyanazok, melyeket a Tí­meából már ismerünk. Nevezetesebb, hogy a szónok az angol miniszterektől régebben kapott ígéretekre is hivatkozott. Hogy azonban a tisztelt gyarmatosító az ország vagy csak zsebe érdekében dolgozik e, ne­héz volna hamarjában eldönteni; azt az egyet nagyon rebesgetik, hogy e brit vádka minél hamarabb túl sze­retne adni borneói földjein. — Valentiából új, félhivatalos jelentés érkezett az atlanti távíró állapotáról. E szerint a távíró se jobb se roszabb karban nincs, mint elébb volt. Azon

Next