Pesti Napló, 1858. november (9. évfolyam, 2619-2642. szám)

1858-11-11 / 2626. szám

kifejezni, mester a jellem visszaadásában, ismeri nyelvünket, irodalmunkban jártas, ízlése kitünő, öltö­zete pedig oly választékos és pompás, hogy abban még a p. . .i mérges kritikusok sem tudnának bele­akasztani. — Armandot P­au­lay játszotta, s egy­szerű s mégis különös észrevételünk reá az, hogy a pesti és miskolczi ízlés nem egy vonalon áll, mert nekünk ő tetszik. — A 4-ik felvonásban K­á r­o -­­­y­i (Duval György) János­y­n­é (Margit) asszon­­­nyali jelenete__értelmes színésznő és gondolkozó színészhez méltó nagyszerűen meglepő volt. Oct. 27-én szinházunk javára Fem­ az ernyő nincsen kas. Ezen, az elharapódzott fényűzési vágyat ostorozó korszerű darab előadására már múlt levelemben elmondtam a mondani valókat, most csak ismétlem hogy G­ö­n­c­z­y mint Donátfi, Kecskés­­né mint Donátfiné a potencirozott kisunalmaknak is megfeleltek. — Szilágyit — mint Rejteit — va­lódi élvezet volt látni, szereptudás, könnyű játék, ele­venség megtették hatásukat; ajánlom neki, hogy te­hetségét ezen genjében minél gyakrabban próbálja. Kitűnően játszottak mindnyájan, fogadják érte sze­rény elismerő dicséretünket.­­ A kitűzött nemes czél iránti kegyeletből a Radios Rudi vezénylete alatt álló színházi zenekar több darabot közmegelégedésre ját­szott el. — A 2-ik felvonás után Zarkavölgyi úr Hátszeg vidéki magány oláh tánczot lejtett. — A táncz c­aracterét jól fogta föl, és azt elég rugéko­­nyan lejtette. — A közönség zajos tapssal nyilvání­totta ezen igen ügyes tánczos iránti vonzalmát, ki mint színész erősen természetes, de mint tánczművész igen jeles egyéniség. Hallom,hogy jövő tavaszszal a hideg Muszkaország felé irányítja szekere rúdját, bizonyos zenetársulattal ott akarja tánczainkat teljes erélyök, szépségök és méltóságuk­ban bemutatni s megkedvelteim. Sok szerencsét ki­­vánunk hozzá ! Az előadásból színházunk javára be­jött tiszta jövedelem 130 párt volt, mit Latabár Endre urnak ezennel megköszönünk A színházi fűtő eszkö­zök beszerzésére ezek szerint már 400 párt áll ren­delkezés alatt, mely azonban kevés ahoz, hogy azon kedves eszközök iránti kívánalmunkat a „ke­gyes óhajtások“ sorából kitörülje. Oct. 28 kán Ördög naplója, Robin de Boist Paulay kívánt könnyűséggel játszotta, azonban az előadást nem lehet egyöntetűnek, kere­­ednek mon­danom, meglátszott rajta a kellő próbák hiánya, bi­zonyos lankadtság, kedvetlenség sóhajtott ki a sze­replők játékából, maga a mindig elemében lévő Já­­nossynő is — mint Ronquerolles marquisnő — a leg­nagyobb közönynyel hajigálta közénk a szót. Oct. 30-án Paulay Ede legtehetségesebb színészünk jutalomjátékául, „Vasálarczos“ — F. M. kedves barátom és collegámnak megígértem, hogy ezen általa nagyon megszeretett s szerinte a dráma minden kel­lékeivel biró darab bírálatába — nehogy gustusát el­rontsam — nem bocsátkozom. A jutalmazott Gas­on szerepében egész a sajnálatig kínozta magát, mert 20 évig 25 fontos vasálarcz alatt rabul élni, nem tréfa dolog.—A J­á­n­o­s­s­y - pár, Károlyi, Kecskés mindent elkövettek, hogy a jutalmazott érdemeit mél­­tánylólag megjelent középszámú, de műveit közönség élvvágya kielégíttessék. — Marton Frigyes súgónk a jutalmazott iránti tisztelete jeléül „Nerli“ csillagjós szerepét vállalta el, és a jós facultás hócus-pócusát úgy megteremtette, mintha csak vitéz Hári Jánostól tanulta volna el e végre a „hat vágást.“ Oct. 31 cu Parlagi Jancsi. A czímszerepet Szilágyi ügyes színészünk játszotta, kiről vélemé­nyemet már máskor is nyilatkoztattam, a Szerdahelyi — azelőtt László-féle szerepekben igen élvezetes, — míg a dallamos népszínművekben nem találja magát, a jellemzetes szakra semmi súlyt sem fektet, hidegen ejti ki azokat, nyomaték nélkül, közönyösen szaval, pedig minden szónak el kell találni hangját, hogy annak valódi értelmét a közönséggel elhitessük. — Megtörténik néha, hogy azon hanglejtést használja, melyen a városi hajdú a „közhírré tétetik“et nyag­­gatja. — Együtet, bár tagjátéka még kissé szögletes — e szerepkörben szívesebben nézzük. — Rózsit Szi­lág­y­i­n­é játszotta, ki kedves színésznő minden sze­repeiben, azonban bocsásson meg, ha őt, mint a pász­tori költészet, regényes reminiscentiák és epedő sze­relem tolmácsát szoktam lélek-elragadtatással cso­dálni. — Kecskés Barádi Ferencz öreg urat sok eredetiséggel és jellemzőleg személyesítette, s neki mint mindenható rendezőnek ezúttal le lennénk köte­lezve, ha egy „ifjú asszony“ kappan szavalatától jövőre megkímélne. Ezekből látni való, hogy míg némely színházaknál a legbéketűrőbb közönséget is kifárasztó sületlen já­­tékrenddel találkozunk, addig Latabár Endre Mis­­kolcz büszkeségére mindent elkövet, hogy a repertoár bő választéka legyen, a színtársulatát pedig a vidé­ki színészet példányképéül emelhesse. Miután mindezeket elmondtam, következik, hogy afeletti határtalan örömemet nyilvánítsam, mikép hirlapokbani szerény figyelmeztetéseim ott, a hol, czéljokat érik. — A színházi nagy csillár szemkáp­­ráztatólag nemcsak világit már — de melegít is, — az olajéhes ajtó-sarkvasak pedig megjuhászittattak miért is jövőre sem fogok késni — a közönség, mint a színészek érdekében — javalló nézeteimmel a nyíl­vánosság sorompóiban magamat jelenteni. 1. 1.­gönyére, várjon ezek közül fogja-e valaki a legközelebbi föliratban indítványozni, hogy a ház sajnálja, hogy a mi­nisztérium nyilvánosan nem tiltakozott Francziaország erőszakos eljárása ellen.“ — Az „Elcho“ rabszolgahajóról megszakad­­­­ott szerecsenyeknek Afrikába vissza­­zállítására, mint olvasóink emlékezni fognak, Niagara­ amerikai fregatt jön kirendelve. Mint az amerikai kormány külön ügynöke, Rainey tudor kiséri őket. Ez St. Vincentsból, hol a „Niagara“ oct. 23-dikán horgonyt vetett volt, rövid útrajzt küldött egyik angolországi barátjához. Rainey írja, hogy a szerecseny utasok igen tisztátalanok s nem tűrnek magukon semmi ruhát. Az egészségre nézve leg­­nélkülözhetlenebb tisztálkodásra sem lehet őket, még korbácscsal sem, rávenni. Hetenkint kétszer tömlőkből öntözik őket, s ez ingekre van. A ru­hát ledobják s összetépik. A piszok a fő oka, hogy úgy halnak. Egyébiránt valamint önmagukkal, úgy egymással sem törődnek. A betegekre s haldok­lókra sincs semmi gondjuk. Ha valaki közü­lök meghal, holt­testét órákig ott hagyják maguk közt, mintha semmi se történt volna, csak takaróját kanalát s egyéb metyemotyóját kapkodják el. — Rainey tudor azon észrevéttel fejezi be levelét, hogy a rabszolgavásárnak nem igen lehet máskép végét szakítani, csak, ha a rabszolgakereskedőkkel tettleg úgy nem fognak bánni, mint tengeri rablókkal, azaz, ha föl nem kötik őket. Meg is érdemlik. Olaszország. A Mortara-féle ügyben a szent­szék által kiadott emlékirat Bécsbe megérkezett, s Wien. Z.“ annak lényeges tartalmáról következőt közöl. Miután a bolognai egyházi hatóságnak tudomására jött, hogy M o r t a r a zsidó házaspár keresztény szol­gálója M o r i­s­i Anna az utóbbiaknak egy — akkor még csak két éves fiát ennek halálos betegségében szük­ségből megkeresztelt, ez iránt vizsgálatot rendelt, mely a tény constatirozására vezetett. Ennek következtében a gyermek Mortara Edgard I. évi junius hóban az egyház felügyelete alá adatott s Rómában a katechumenek há­zában a kereszténységben neveltetés alá vétetett. Itt te­hát az egyház atyai hatalmának, melyet a keresztségi cselekmény által a gyermek fölött nyert, a „patria potes­­tas“szal a szó természetes értelmébeni összeütközésről van szó.T­ermészetes értelmet mondunk,mert az atyai hatalom pozitív jogának gyermeke fölött minden időben, még akkor is, midőn az élet és halálra kiterjedt, korlátok szabattak, és épen a mai állam megy ezen korlátozásban, főleg a nevelés ügyét illetőleg, az ókornál jóval messzebb. Az egyház az ő szelídsége és bölcseségében igyekszik ezen összeütközéseket, mennyire tőle telik, lehetleníteni; Így pld. ezen czélra bocsátá ki a rendeletet, hogy „zsidók keresztény cselédeket házaikba ne fogadjanak. “ Ha azon­ban már megtörtént, akkor a jus canonicum értelme és szabályai szerint kell eldöntenie, melyiknek van az egy­házi államban tökéletes érvénye. A szülők könnyen megfogható fájdalomérzetek hevében sem feledék a kérdés ezen jogi oldalát, hanem a Mortara atya által benyújtott Promemoria gyermeke visszaadatása iránti kérelmét ezen tételek kanonicai bizonyítékára támasztja, hogy zsidó­­gyermekeket szüleik akarata nélkül megkeresztelni nem szabad; hogy föltéve egy ilyen keresztség valóságos vég­rehajtását, az érvénytelen és hatás nélkül marad, hogy érvényüket elismerve is, az ilyen gyermekek a termé­szeti jognál fogva is szüleiknek visszaadandók; és hogy végre e kérdéses esetben a végrehajtott keresztség bizo­­­nyítéka hiányzik.­­ Az előttünk fekvő elleniratban pe­dig bebizonyíttatik, hogy igenis „az egyház minden idő­ben a zsidógyermekeknek szüleik akarata elleni megke­reszteltetését tiltá“, részint hogy természeti jogaikat­­ sértse, részint hogy a megkereszteltet, ha felnőtt, azoi veszedelemnek ne tegye ki, hogy az egyháztól elessék és a J­é­z­u­s nevét, melynek letörölhetlen jegyet visel magán, megbántsa ; hogy azonban egy ilyen keresztség ha az tényleg végrehajtatott, bizonyos esetben érvénye, sőt másokban meg van engedve. Meg van engedve, ha gyermekek szüleik által részakaratilag elhagyatnak, azu­tán a fenyegető halálos veszedelemben (in articul mortis) érvényes a keresztség, hol anyag, a ke­resztség formája és keresztelhetőképes tárgy és a szénn­­­ségnek egy feladója találtatik, kinek szándéka va azt tenni, mit az egyház tesz, tehát az a szándéka, mely által az egyház a keresztelendő gyer­mek intenzióját helyettesíti. A fenebb érintett, a bo­­­lognai egyházi törvényszék előtt, a hasonló esetekre élt irt törvényes formák szerint megtartott vizsgálatból k­­i­tűnik, hogy Mortara Edgard megkereszteltetésénél mind­két kellék jelen volt, és így az egyházat illeti­­, jog és kötelesség, magát a megkeresztelt gyermek bir­­­tokába tenni, hogy a szentség jellegét benne megőriz­ze, és őt a keresztény vallásban nevelje. Régidő él : ez volt az egyháznak tana, valamint elismert gya­­­korlata, mit nemcsak az ősidő számos példái, ha­nem az újabb kornak is egy emlékezetes esete ti­r nusit. — 1840-ben kötött ki Fiumicinoban egy Marsei­l­léből jövő zsidó házaspár. Alig hagyták el a hajót, s e nőt szülési fájdalmak verék elé, s egy lánykát szül - Minthogy a gyermek halálos veszedelemben forgol - egy — ugyanazon fogadóban szállásoló hölgy kötele . Bégének ismeré azt megkeresztelni. — Mihelyt ezt­­ esemény az egyházi hatóságok által konstatirozva vo - a megkeresztelt gyermek azonnal Rómába a katech menek házába vitetett.­­ A zsidó szülők, az akk Rómában volt franczia követ gróf Raynevaldhoz fo­r­dúltak, hogy gyermekök kiadatását eszközölje, min­d azáltal az Isten színe előtt átvett kötelességhez hűn,­i 8 úton született lélek örök üdvéről gondoskodva, a sze­­ atya csak akkor adatá azt a franczia képviselő kezeik s ekkor is azon kikötött föltétellel, hogy zsidó szüleim többé soha vissza ne adassék, miután ez hivatalosan ünnepélyesen kormánya nevében megígérte, hogy a ko­mány a lánynak a keresztény vallásbani neveltetéséi­g­ maga fog gondoskodni, s ezért Isten előtt felelősség­­t vállal. „Miként lehetne, jegyzi meg a szóban forgó o­k­mány — egy ily előeset után, szemben egy idegen hazs­­­mássággal, a szentszéket a jelen esetben, midőn saj­­ alattvalójáról van szó, a legkisebb szemrehányással­­ lenni azért, hogy magára veszi a felelősséget s Edgar - fiúnak helyet jelöl ki, hol vallásos és polgári nevek­­t nyer. Ez félreismerése volna a vallás, a moral és az á­l­lam minden jogának, és hasonló ráfogások csak a va­ll­­ási dolgokbani hideg indifferentiamusból eredhetnek.“­i- Dánia, Kopenhága, nov. 7. A holsten­ - ügyben a dán kormány a következő hirdetések­­ adta ki :­­ „Mi Fridrik stb. tudtál adjuk: Miután a nem Ausztria. Trieszt, nov. 9. A „Caradoc“ an­gol hadi gőzös Máltából jőve, tegnap ide érkezett. A Nápolyból érkezett távsürgöny szerint „Emmy“ és „Giacchimo“ osztrák briggek Ortona mellett hajótö­rést szenvedtek. KÜLFÖLD. Angolország. Edinburgban nov. 3 -án tartott nép­gyűlés alkalmával a skót főváros két képviselője Cowan és Black szólottak választóikhoz. Mind a ketten a Palmerston féle minisztériumot védel­mezék s kivált az utóbbi erősen kikelt a fenálló mi­nisztérium ellen. Mondá többi közt : „A mostani minisztérium azon szín alatt jutott polcz­­ra, hogy Anglia becsületét Francziaország irányában job­ban megóvja. A „Charles-et Georges“ esetiből azonban kiviláglott, hogy a franczia császár ennek becsületbeli érzékenysége felől korán sincs valami magasztos véle­ménynyel. Majd meglátjuk most, hogy a kik oly bőszül­­teknek tették magukat, mivel Clarendon lord nem írásban, csak szóval válaszolt a Walewaki gróf szír­szövetségi gyűlés 1858. febr. 11-ei határozatával köz­hírré tette, hogy a monarchia közös ügyeire szóló alkot­mányi törvényt, a­mennyiben az Holstein és Lauenburg herczegségekre szól, nem ismerheti el alkotmányszerű hatályban levőnek, mi a közállami alkotmány 23-ik c­ik­kéhez képest, melynél fogva Holsteinnak és Lauenburgnak a német szövetséghez való viszonya nem érintetik e tör­vény által, és az e viszonyból folyó kötelezettségek külö­nös, az államtanácsnak illetékességet nem adó ügyet képez­nek, elhatároztuk, hogy a többször említett al­kotmányi törvényt Holstein és Lauen­burg herczegségekre nézve megszüntes­sük. Fentartván magunknak, hogy a czélszerű lépése­ket megtegyük a két herczegségnek a monarchia többi részéhez leendő alkotmányos hozzácsatlakozására, paran­csoljuk: Holsteinra és Lauenburgra nézve a közállami alkot­mány megszüntettetik. A közállamminisztérium Holsteint és Lauenburgot il­letőleg csak Nekünk felelős.“ A másik rendelet ez: „Mi Fridrik stb. tudtul adjuk . Miután a német szö­vetségi gyűlés 1858. febr. 11-ki határozatával közhírré tette, hogy a Holstein alkotmányát illető 1854. jan 11-i rendeletet, a mennyiben annak pontjai a nevezett herczeg­­ség tartományi rendes ülésein elő nem terjesztettek, vala­mint az 1856. június 23-iki, Holstein külön ügyeinek szorosabb meghatározását illető hirdetményt el nem is­merheti alkotmányszerű hatályban levőknek, el kell ha­tároznunk, rendelnünk és ezennel rendeljük. Az 1854. június 11-iki rendelet 1-től 6-ig terjedő czikkelyeit, melyek Holstein alkotmányát illetik, vala­mint a felnevezett hirdetményt, melyek Holstein külön ügyeinek szorosabb meghatározását illetik, ezennel meg­szüntetjük.“ Egy harmadik rendelet a holsteini rendeket jan. 3-ára hivja össze. Poroszország, Berlin, nov. 8. Jól értesültek ál­lítják, hogy a régens-herczeg a volt miniszterelnök­nek, Manteuffel­nek nagy kegygyel köszönte meg minisztersége alatti buzgalmát, s­ grófi czimmel s az urak házának firól fira szálló tagságával akarta ki­tüntetni, de Manteuffel mindezt elutasította, és pedig azon megjegyzéssel, hogy a veszélyes időkben a ju­talom minden reménye nélkül vállalta el a minisz­terséget, s ő a kegyvesztés egy nemének tekintené, ha a külső kitüntetés ily jeleivel bocsátnák el, holott jó lelkiismerete a legnagyobb jutalom. Ellenben az alatta szolgált hivatalnokok részére kért a régens­­herczegtől kitüntetéseket, melyek azonnal meg is adattak. — Manteuffel ur már a közelebbi napokban odahagyja Berlint s a közelebbi évek alatt Lau­­sitzban szerzett birtokára költözik. Szerencsés üzér­kedések útján szerezte három szép birtokát, melyek korábban bírt jószágaival együtt a porosz földbirto­kosság jelen állásában tekintélyes vagyont képeznek Lausitzban. A miniszteri változásnak első következménye kö­zelebbi napokban több főhivatalnok elbocsátása lesz valamint több bel­követségi állomás betöltése, mely jó ideje üres volt. Pest, nov. 10. Míg a franczia lapok azon vak lármát, mely a kis angol tengerparti városban néhány ágyulövés miatt támadt, úgy tüntetik fel, mint a jelen politikai hely­zetek képét, s e képet erőnek erejével rá akarják erőszakolni Németország egy részére, sőt egy nagy hatalom államaira is , addig a kölni lapnak Páriából nov. 7-től eléggé jellemzőleg a vidéki színházakban az új játékszak megkezdésekor előfordult nyugtalan jelenetekről szinte úgy imák, mint egy beteges inge­rült közvélemény kórjeleiről. Azt mondják, hogy De­­langle úr a bajon a sajtótörvény apródonkénti enyhí­tése által akar segíteni. — Úgy látszik, Fould ál­lamminiszter úr elegendőnek tartja maga a mutatko­zó symptoma ellen lépni fel, midőn a főnökökhez igy ír . I . " „Főnök úr! A megyékben a színházi év kezdetét a művészi fellépések alkalmával minden évben botrá­nyos jelenetek és sajnálatos rendetlenségek jelölik. Óhajtván megorvosolni oly helyzetet, mely komoly alkalmatlanságokkal van összekötve és a mely már is kelletinél tovább tartott, én hajlandó lennék eltö­rülni a fellépések mostani formaságát, azonban mi­előtt e tárgyban intézkedésekhez nyúlnék, kérem önt, tudassa velem azt, hiszi-e ön, hogy lehet valamely más eszközt találni, a­melynél fogva biztosabban el lehet jutni azon czélra, melyet én a közönség, a mű­vészek és az igazgatók közös érdekében kitűztem, (aláírva) Fould Achill­es.“­­ Másfelől a párisi rendőrség folyvást különös szigorral lép fel a kávéhá­zak és vendéglők ellenében. A Páris környékén fekvő Montmartre-ban is be kell most minden vendég­­fogadót zárni éji 11 órakor, holott eddig 12-kor kel­lett. Még több hasonló rendszabályra is van kilátás. A kölni lap egyik párisi levelezője csodálatosnak ta­lálja, hogy míg az utóbbi időben a decentralisatióról annyit beszéltek, a központosítási rendszert épen most viszik legszigorúbban keresztül; különösnek találja, hogy a belügyminiszter most még a kávéházak és vendégfogadók rendőrségével is foglalkozik; és hogy Fould úr a vidék lakóinak eléjök akarja szabni, hogyan viseljék magukat az általuk fizetett mulatsá­gokban. — Vichy város tanácsa Allier megy­ében oct. 16-kán feloszlattatott, még pedig, mint egy odavaló lap mondja, azért, mivel az a városi hatóság min­den, a város és a fürdők szépítésére és nagyobbitá­­sára irányzott javas­latainak rendszeresen ellene sze­gült. — A „Constitutionnel“ nov. 7-ről ellene mond a belga „Indépendance“ azon tudósításának, mintha az 1855. május 5-diki törvény óta a községi tanácsok egy harmadrésze feloszlattatott volna. A félhivatalos lap szerint a 36,826 községi tanácsból, a mennyi Francziaországban van, csak 354 oszlattatott fel. (Ez is szép szám.) — Mint az „Indépendance“-nak Páriából írják, több megyében, nevezetesen Vienne- ben, és Puy­­d­e - D­o­m­e-ban újra elfogatások történtek a közbiz­­tossági törvény erejénél fogva. — Hivatalos kiszámítás szerint Páris város népes­sége a tervezett nagyobbításnál fogva 2 millió lelket haladni fog.­­ Mint a kölni lapnak Páriából írják, Fuad basa Konstantinápolyba megérkezett, s a tultán ál­tal hírszerint, azonnal nagyvezírré neveztetett volna. Redcliffe lord­e szerint Stambulban nem hiába töl­tötte volna az időt, miután F­a­a­d basa az angol po­litika legbuzgóbb hívei közé tartozik. Azt mondják, a­zultán ily módon szándékozik az angol és franczia követ jegyzékére felelni. Természetes, hogy sir H. B­o­­­w­e­r egy angol szellemű minisztérium ellen nem tiltakozhatnék, ha mindjárt az Redcliffe lordnak kö­szönné is eredetét. Még azonban kérdés, vájjon Fuad pasa a nagyvezirséget elfogadja-e. — A „Presse“ Tripolisból odt. 22 dikéről a következő levelet hozza: „A helyőrség fellázadása óta, és mind a mellett, hogy a lázadókat Te­fem­ bentfekvő várba küldték, a lakosság, különösen pe­dig a keresztények félelme növekedett. A vakbuzgók most tudják, hogy a kormány a Nizám szuronyaira hőbbé nem támaszkodhatik. Két ízben fordult elő, hogy általános rettegés terjedt el, és hogy az idegen konzulok védelme alatt álló személyek a konzulsá­­gokba és a kikötőben lévő hajókra menekültek. Na­gyok voltak az aggodalmak a török karácsonynapon (Milud), azonban, hála a hatóságok erélyének, és a konzulok szilárd magok viseletének, minden csende­sen folyt le. A város ostromállapotban van, erős őr­csapatok vonulnak rajta keresztül, és a keresztyén vá­rosnegyed bejárásánál 200 katona tanyáz az ég alatt. Az európaiak fegyverben vannak. Türelmetlenül vár­ják azon erősítéseket, melyek az új kormányzó­t Mehemet Izzet pasával elindíttattak. Bengáziban a pestis alábbhagyott. Naponta már csak egy halálozás fordul elő.“ — A „Constitutionnel“ jelenti, hogy a mexicói kormány a Cuernavacában meggyilkolt spa­nyolok gyilkosait kivégeztette, és hogy a maroccó i császár a Riffparti rablók által tett legújabb tá­madásokért 40,000 reál kárpótlást ajánlott Spanyol­­országnak. E szerint mind a Mexico, mind a Marocco elleni spanyol expeditió feleslegessé válnék. A kis Queenstown (angol tengerparti város) lakosai minap ágyuszót hallván, szinte odalettek ijedtebben , tökéletesen azt hitték, hogy már a fran­czia hadak szállanak partra. Utóbb kisült, hogy egy részeg angol hajóparancsnok süttette el bolondjában ágyúit. Nem első eset Angolországban, hogy egyik­másik hely lakosságát ily nevetséges rémület fogja el. Természetes következése az a­lapok tollharczai által kivált a politikai mozgalmak központjaitól fél­reeső helyeken előidézett izgultságnak. Most a portu­­gal-franczia viszály fölötti vezérczikkezések ismét újólag felkeltötték a francziák ellenségeskedésétől való félelmet. Az eset egyébiránt tökéletes allegóriája a mostani állapotnak : senki sem tesz, mindenki fél. Mikép vélekednek Angliában a portuga­l- franczia viszályról, csak azon egy körül­ményből eléggé kiviláglik, hogy a heti­lapok rávo­natkozó vezérczikkeinek ilyféle czímeik vannak: „Az új rabszolgavásár“ (Examiner), a „Erőszak jog el­len“ (Saturday Review). Az „Examiner,“ a „M. He­rald“ adatai alapján, egyenesen azt mondja, hogy az angol kabinet nagy ügyet árult el s Anglia legjobb szövetségesét idegenítette el magától. „Azon gyanút támasztá“ — úgymond — „hogy Anglia megszegte kötelességét s ezáltal a világ minden rabszolgakeres­kedőibe uj bátorságot öntött.“ — A kormány által előterjesztendő reformbill­­i­g­­­us hit merült föl, mely két körülménynél fogva érdemel különös­ figyelmet: először, mert fontos tar­talmú ; másodszor, mert a conservativ clubból szár­mazik. A legutóbbi miniszteri tanácsban ugyanis, mint hallik, azt indítványozták, sőt soknak állítása szerint elhatározták, hogy a parlamenti választások­nál leendő titkos szavazást a bilibe fölveszik, sza­­bálylyá azonban az egész ország számára nézve nem teszik, de minden egyes választó­kerületnek szabad­ságában lesz magát vagy a nyilvános vagy a titkos szavazásra határozni el, azaz : minden választókerü­let maga fogja választási módját meghatározni. — A szabadelvűek reformügyi ta­nácskozásán, melynek határozatait tegnap je­lentettük, ki a­z elnökölt, ki is az ülést rövid beszéd­del nyitá meg, melyben szükségét fejtegette, hogy a legközelebbi parlamentben a radikál párt külön re­­formbillel álljon elő. A tanácskozásban csak kü­lön­­külön meghívottak vettek részt s azért mindössze csak valami 120-an lehettek. Parlament tagjai közül (B­r­i­g­h­t­ot nem is említve) Roebuch, Cox és M­­­a 11 voltak ott. — A glasgowi egyetem conservativ clubja abban állapodott meg, hogy lordigazgatóul D­i­s­r­a­e-­­i­t fogja javaslatba tenni. Az egyetem mostani lord­igazgatója L. B­u­l­w­e­r. A conservativok ellenei Dickens és Thakeray közt haboznak.­­ A Manchester Guardian szerint Gladstonet nem Gordon, de Casta (született nápolyi ember) fogja a roniai szigetekre kisérni. A­mi Gladsto­net illeti, mondják, hogy ő még a parlament megnyílása előtt visszatér. Elvállalt kor­­mánybiztosságáért semmi fizetést sem vesz.­­ A brazíliai országgyűlést September 12-dikén bezárták. A császár által mondott beszéd igen szószegény volt. Röviden megemlíté, hogy a császárság jó viszonyban áll a többi hatalmasságok­kal, megköszöné a nemzet képviselőinek a közszolgá­latra szükséges költségek megszavazását s kéré őket, hogy példájukkal igyekezzenek a nép minden osztá­lyai között egyetértést eszközölni.­­— Alaplatai merényről (aug. 10-én éjjel) érkezett újabb tudósítások szerint az elnök oldalán elesettek mindketten katonák voltak : az egyik Pra­don c­­­o­tlonok, a másik V­i­r­n­e­z ezredes. A golyók nedű erkélyen, de ablakban érték őket. Ortiz ezre­dest, a merény állítólagos szerzőjét, nyomban elfog­ták s meglőtték. — A gneseni és poseni érsek egyháztartománya papságához egy pásztori levelet bocsátott ki, melyből a következőket emeljük ki : A főpap figyelembe vé­­vén azt, hogy az egybehívandó országgyűlésre a kép­viselők választásának ideje van jelen, mely egyház és államra egyiránt fontos, ez okból érsekmegyéjé­­ben nyilvános imádságokat rendel, hogy a minden­ható kegyelme jó választásokra vezessen. Megrendeli tovább, hogy minden lelkész pünkösd utáni 2-dik vasárnaptól kezdve egész a választások bevégez­­téig a misében a „Deus, qui corda fidelium“ imát el­mondja, s hogy minden szombaton ugyanezen ima a

Next