Pesti Napló, 1858. november (9. évfolyam, 2619-2642. szám)
1858-11-11 / 2626. szám
kifejezni, mester a jellem visszaadásában, ismeri nyelvünket, irodalmunkban jártas, ízlése kitünő, öltözete pedig oly választékos és pompás, hogy abban még a p. . .i mérges kritikusok sem tudnának beleakasztani. — Armandot Paulay játszotta, s egyszerű s mégis különös észrevételünk reá az, hogy a pesti és miskolczi ízlés nem egy vonalon áll, mert nekünk ő tetszik. — A 4-ik felvonásban Ká ro -yi (Duval György) Jánosyné (Margit) asszonnyali jelenete__értelmes színésznő és gondolkozó színészhez méltó nagyszerűen meglepő volt. Oct. 27-én szinházunk javára Fem az ernyő nincsen kas. Ezen, az elharapódzott fényűzési vágyat ostorozó korszerű darab előadására már múlt levelemben elmondtam a mondani valókat, most csak ismétlem hogy Gönczy mint Donátfi, Kecskésné mint Donátfiné a potencirozott kisunalmaknak is megfeleltek. — Szilágyit — mint Rejteit — valódi élvezet volt látni, szereptudás, könnyű játék, elevenség megtették hatásukat; ajánlom neki, hogy tehetségét ezen genjében minél gyakrabban próbálja. Kitűnően játszottak mindnyájan, fogadják érte szerény elismerő dicséretünket. A kitűzött nemes czél iránti kegyeletből a Radios Rudi vezénylete alatt álló színházi zenekar több darabot közmegelégedésre játszott el. — A 2-ik felvonás után Zarkavölgyi úr Hátszeg vidéki magány oláh tánczot lejtett. — A táncz caracterét jól fogta föl, és azt elég rugékonyan lejtette. — A közönség zajos tapssal nyilvánította ezen igen ügyes tánczos iránti vonzalmát, ki mint színész erősen természetes, de mint tánczművész igen jeles egyéniség. Hallom,hogy jövő tavaszszal a hideg Muszkaország felé irányítja szekere rúdját, bizonyos zenetársulattal ott akarja tánczainkat teljes erélyök, szépségök és méltóságukban bemutatni s megkedvelteim. Sok szerencsét kivánunk hozzá ! Az előadásból színházunk javára bejött tiszta jövedelem 130 párt volt, mit Latabár Endre urnak ezennel megköszönünk A színházi fűtő eszközök beszerzésére ezek szerint már 400 párt áll rendelkezés alatt, mely azonban kevés ahoz, hogy azon kedves eszközök iránti kívánalmunkat a „kegyes óhajtások“ sorából kitörülje. Oct. 28 kán Ördög naplója, Robin de Boist Paulay kívánt könnyűséggel játszotta, azonban az előadást nem lehet egyöntetűnek, kereednek mondanom, meglátszott rajta a kellő próbák hiánya, bizonyos lankadtság, kedvetlenség sóhajtott ki a szereplők játékából, maga a mindig elemében lévő Jánossynő is — mint Ronquerolles marquisnő — a legnagyobb közönynyel hajigálta közénk a szót. Oct. 30-án Paulay Ede legtehetségesebb színészünk jutalomjátékául, „Vasálarczos“ — F. M. kedves barátom és collegámnak megígértem, hogy ezen általa nagyon megszeretett s szerinte a dráma minden kellékeivel biró darab bírálatába — nehogy gustusát elrontsam — nem bocsátkozom. A jutalmazott Gason szerepében egész a sajnálatig kínozta magát, mert 20 évig 25 fontos vasálarcz alatt rabul élni, nem tréfa dolog.—A Jánossy - pár, Károlyi, Kecskés mindent elkövettek, hogy a jutalmazott érdemeit méltánylólag megjelent középszámú, de műveit közönség élvvágya kielégíttessék. — Marton Frigyes súgónk a jutalmazott iránti tisztelete jeléül „Nerli“ csillagjós szerepét vállalta el, és a jós facultás hócus-pócusát úgy megteremtette, mintha csak vitéz Hári Jánostól tanulta volna el e végre a „hat vágást.“ Oct. 31 cu Parlagi Jancsi. A czímszerepet Szilágyi ügyes színészünk játszotta, kiről véleményemet már máskor is nyilatkoztattam, a Szerdahelyi — azelőtt László-féle szerepekben igen élvezetes, — míg a dallamos népszínművekben nem találja magát, a jellemzetes szakra semmi súlyt sem fektet, hidegen ejti ki azokat, nyomaték nélkül, közönyösen szaval, pedig minden szónak el kell találni hangját, hogy annak valódi értelmét a közönséggel elhitessük. — Megtörténik néha, hogy azon hanglejtést használja, melyen a városi hajdú a „közhírré tétetik“et nyaggatja. — Együtet, bár tagjátéka még kissé szögletes — e szerepkörben szívesebben nézzük. — Rózsit Szilágyiné játszotta, ki kedves színésznő minden szerepeiben, azonban bocsásson meg, ha őt, mint a pásztori költészet, regényes reminiscentiák és epedő szerelem tolmácsát szoktam lélek-elragadtatással csodálni. — Kecskés Barádi Ferencz öreg urat sok eredetiséggel és jellemzőleg személyesítette, s neki mint mindenható rendezőnek ezúttal le lennénk kötelezve, ha egy „ifjú asszony“ kappan szavalatától jövőre megkímélne. Ezekből látni való, hogy míg némely színházaknál a legbéketűrőbb közönséget is kifárasztó sületlen játékrenddel találkozunk, addig Latabár Endre Miskolcz büszkeségére mindent elkövet, hogy a repertoár bő választéka legyen, a színtársulatát pedig a vidéki színészet példányképéül emelhesse. Miután mindezeket elmondtam, következik, hogy afeletti határtalan örömemet nyilvánítsam, mikép hirlapokbani szerény figyelmeztetéseim ott, a hol, czéljokat érik. — A színházi nagy csillár szemkápráztatólag nemcsak világit már — de melegít is, — az olajéhes ajtó-sarkvasak pedig megjuhászittattak miért is jövőre sem fogok késni — a közönség, mint a színészek érdekében — javalló nézeteimmel a nyílvánosság sorompóiban magamat jelenteni. 1. 1.gönyére, várjon ezek közül fogja-e valaki a legközelebbi föliratban indítványozni, hogy a ház sajnálja, hogy a minisztérium nyilvánosan nem tiltakozott Francziaország erőszakos eljárása ellen.“ — Az „Elcho“ rabszolgahajóról megszakadott szerecsenyeknek Afrikába visszazállítására, mint olvasóink emlékezni fognak, Niagara amerikai fregatt jön kirendelve. Mint az amerikai kormány külön ügynöke, Rainey tudor kiséri őket. Ez St. Vincentsból, hol a „Niagara“ oct. 23-dikán horgonyt vetett volt, rövid útrajzt küldött egyik angolországi barátjához. Rainey írja, hogy a szerecseny utasok igen tisztátalanok s nem tűrnek magukon semmi ruhát. Az egészségre nézve legnélkülözhetlenebb tisztálkodásra sem lehet őket, még korbácscsal sem, rávenni. Hetenkint kétszer tömlőkből öntözik őket, s ez ingekre van. A ruhát ledobják s összetépik. A piszok a fő oka, hogy úgy halnak. Egyébiránt valamint önmagukkal, úgy egymással sem törődnek. A betegekre s haldoklókra sincs semmi gondjuk. Ha valaki közülök meghal, holttestét órákig ott hagyják maguk közt, mintha semmi se történt volna, csak takaróját kanalát s egyéb metyemotyóját kapkodják el. — Rainey tudor azon észrevéttel fejezi be levelét, hogy a rabszolgavásárnak nem igen lehet máskép végét szakítani, csak, ha a rabszolgakereskedőkkel tettleg úgy nem fognak bánni, mint tengeri rablókkal, azaz, ha föl nem kötik őket. Meg is érdemlik. Olaszország. A Mortara-féle ügyben a szentszék által kiadott emlékirat Bécsbe megérkezett, s Wien. Z.“ annak lényeges tartalmáról következőt közöl. Miután a bolognai egyházi hatóságnak tudomására jött, hogy M o r t a r a zsidó házaspár keresztény szolgálója M o r isi Anna az utóbbiaknak egy — akkor még csak két éves fiát ennek halálos betegségében szükségből megkeresztelt, ez iránt vizsgálatot rendelt, mely a tény constatirozására vezetett. Ennek következtében a gyermek Mortara Edgard I. évi junius hóban az egyház felügyelete alá adatott s Rómában a katechumenek házában a kereszténységben neveltetés alá vétetett. Itt tehát az egyház atyai hatalmának, melyet a keresztségi cselekmény által a gyermek fölött nyert, a „patria potestas“szal a szó természetes értelmébeni összeütközésről van szó.Természetes értelmet mondunk,mert az atyai hatalom pozitív jogának gyermeke fölött minden időben, még akkor is, midőn az élet és halálra kiterjedt, korlátok szabattak, és épen a mai állam megy ezen korlátozásban, főleg a nevelés ügyét illetőleg, az ókornál jóval messzebb. Az egyház az ő szelídsége és bölcseségében igyekszik ezen összeütközéseket, mennyire tőle telik, lehetleníteni; Így pld. ezen czélra bocsátá ki a rendeletet, hogy „zsidók keresztény cselédeket házaikba ne fogadjanak. “ Ha azonban már megtörtént, akkor a jus canonicum értelme és szabályai szerint kell eldöntenie, melyiknek van az egyházi államban tökéletes érvénye. A szülők könnyen megfogható fájdalomérzetek hevében sem feledék a kérdés ezen jogi oldalát, hanem a Mortara atya által benyújtott Promemoria gyermeke visszaadatása iránti kérelmét ezen tételek kanonicai bizonyítékára támasztja, hogy zsidógyermekeket szüleik akarata nélkül megkeresztelni nem szabad; hogy föltéve egy ilyen keresztség valóságos végrehajtását, az érvénytelen és hatás nélkül marad, hogy érvényüket elismerve is, az ilyen gyermekek a természeti jognál fogva is szüleiknek visszaadandók; és hogy végre e kérdéses esetben a végrehajtott keresztség bizonyítéka hiányzik. Az előttünk fekvő elleniratban pedig bebizonyíttatik, hogy igenis „az egyház minden időben a zsidógyermekeknek szüleik akarata elleni megkereszteltetését tiltá“, részint hogy természeti jogaikat sértse, részint hogy a megkereszteltet, ha felnőtt, azoi veszedelemnek ne tegye ki, hogy az egyháztól elessék és a Jézus nevét, melynek letörölhetlen jegyet visel magán, megbántsa ; hogy azonban egy ilyen keresztség ha az tényleg végrehajtatott, bizonyos esetben érvénye, sőt másokban meg van engedve. Meg van engedve, ha gyermekek szüleik által részakaratilag elhagyatnak, azután a fenyegető halálos veszedelemben (in articul mortis) érvényes a keresztség, hol anyag, a keresztség formája és keresztelhetőképes tárgy és a szénnségnek egy feladója találtatik, kinek szándéka va azt tenni, mit az egyház tesz, tehát az a szándéka, mely által az egyház a keresztelendő gyermek intenzióját helyettesíti. A fenebb érintett, a bolognai egyházi törvényszék előtt, a hasonló esetekre élt irt törvényes formák szerint megtartott vizsgálatból kitűnik, hogy Mortara Edgard megkereszteltetésénél mindkét kellék jelen volt, és így az egyházat illeti, jog és kötelesség, magát a megkeresztelt gyermek birtokába tenni, hogy a szentség jellegét benne megőrizze, és őt a keresztény vallásban nevelje. Régidő él : ez volt az egyháznak tana, valamint elismert gyakorlata, mit nemcsak az ősidő számos példái, hanem az újabb kornak is egy emlékezetes esete tir nusit. — 1840-ben kötött ki Fiumicinoban egy Marseilléből jövő zsidó házaspár. Alig hagyták el a hajót, s e nőt szülési fájdalmak verék elé, s egy lánykát szül - Minthogy a gyermek halálos veszedelemben forgol - egy — ugyanazon fogadóban szállásoló hölgy kötele . Bégének ismeré azt megkeresztelni. — Mihelyt ezt esemény az egyházi hatóságok által konstatirozva vo - a megkeresztelt gyermek azonnal Rómába a katech menek házába vitetett. A zsidó szülők, az akk Rómában volt franczia követ gróf Raynevaldhoz fordúltak, hogy gyermekök kiadatását eszközölje, mind azáltal az Isten színe előtt átvett kötelességhez hűn,i 8 úton született lélek örök üdvéről gondoskodva, a sze atya csak akkor adatá azt a franczia képviselő kezeik s ekkor is azon kikötött föltétellel, hogy zsidó szüleim többé soha vissza ne adassék, miután ez hivatalosan ünnepélyesen kormánya nevében megígérte, hogy a komány a lánynak a keresztény vallásbani neveltetéséig maga fog gondoskodni, s ezért Isten előtt felelősségt vállal. „Miként lehetne, jegyzi meg a szóban forgó okmány — egy ily előeset után, szemben egy idegen hazsmássággal, a szentszéket a jelen esetben, midőn saj alattvalójáról van szó, a legkisebb szemrehányással lenni azért, hogy magára veszi a felelősséget s Edgar - fiúnak helyet jelöl ki, hol vallásos és polgári nevekt nyer. Ez félreismerése volna a vallás, a moral és az állam minden jogának, és hasonló ráfogások csak a vallási dolgokbani hideg indifferentiamusból eredhetnek.“i- Dánia, Kopenhága, nov. 7. A holsten - ügyben a dán kormány a következő hirdetések adta ki : „Mi Fridrik stb. tudtál adjuk: Miután a nem Ausztria. Trieszt, nov. 9. A „Caradoc“ angol hadi gőzös Máltából jőve, tegnap ide érkezett. A Nápolyból érkezett távsürgöny szerint „Emmy“ és „Giacchimo“ osztrák briggek Ortona mellett hajótörést szenvedtek. KÜLFÖLD. Angolország. Edinburgban nov. 3 -án tartott népgyűlés alkalmával a skót főváros két képviselője Cowan és Black szólottak választóikhoz. Mind a ketten a Palmerston féle minisztériumot védelmezék s kivált az utóbbi erősen kikelt a fenálló minisztérium ellen. Mondá többi közt : „A mostani minisztérium azon szín alatt jutott polczra, hogy Anglia becsületét Francziaország irányában jobban megóvja. A „Charles-et Georges“ esetiből azonban kiviláglott, hogy a franczia császár ennek becsületbeli érzékenysége felől korán sincs valami magasztos véleménynyel. Majd meglátjuk most, hogy a kik oly bőszülteknek tették magukat, mivel Clarendon lord nem írásban, csak szóval válaszolt a Walewaki gróf szírszövetségi gyűlés 1858. febr. 11-ei határozatával közhírré tette, hogy a monarchia közös ügyeire szóló alkotmányi törvényt, amennyiben az Holstein és Lauenburg herczegségekre szól, nem ismerheti el alkotmányszerű hatályban levőnek, mi a közállami alkotmány 23-ik cikkéhez képest, melynél fogva Holsteinnak és Lauenburgnak a német szövetséghez való viszonya nem érintetik e törvény által, és az e viszonyból folyó kötelezettségek különös, az államtanácsnak illetékességet nem adó ügyet képeznek, elhatároztuk, hogy a többször említett alkotmányi törvényt Holstein és Lauenburg herczegségekre nézve megszüntessük. Fentartván magunknak, hogy a czélszerű lépéseket megtegyük a két herczegségnek a monarchia többi részéhez leendő alkotmányos hozzácsatlakozására, parancsoljuk: Holsteinra és Lauenburgra nézve a közállami alkotmány megszüntettetik. A közállamminisztérium Holsteint és Lauenburgot illetőleg csak Nekünk felelős.“ A másik rendelet ez: „Mi Fridrik stb. tudtul adjuk . Miután a német szövetségi gyűlés 1858. febr. 11-ki határozatával közhírré tette, hogy a Holstein alkotmányát illető 1854. jan 11-i rendeletet, a mennyiben annak pontjai a nevezett herczegség tartományi rendes ülésein elő nem terjesztettek, valamint az 1856. június 23-iki, Holstein külön ügyeinek szorosabb meghatározását illető hirdetményt el nem ismerheti alkotmányszerű hatályban levőknek, el kell határoznunk, rendelnünk és ezennel rendeljük. Az 1854. június 11-iki rendelet 1-től 6-ig terjedő czikkelyeit, melyek Holstein alkotmányát illetik, valamint a felnevezett hirdetményt, melyek Holstein külön ügyeinek szorosabb meghatározását illetik, ezennel megszüntetjük.“ Egy harmadik rendelet a holsteini rendeket jan. 3-ára hivja össze. Poroszország, Berlin, nov. 8. Jól értesültek állítják, hogy a régens-herczeg a volt miniszterelnöknek, Manteuffelnek nagy kegygyel köszönte meg minisztersége alatti buzgalmát, s grófi czimmel s az urak házának firól fira szálló tagságával akarta kitüntetni, de Manteuffel mindezt elutasította, és pedig azon megjegyzéssel, hogy a veszélyes időkben a jutalom minden reménye nélkül vállalta el a miniszterséget, s ő a kegyvesztés egy nemének tekintené, ha a külső kitüntetés ily jeleivel bocsátnák el, holott jó lelkiismerete a legnagyobb jutalom. Ellenben az alatta szolgált hivatalnokok részére kért a régensherczegtől kitüntetéseket, melyek azonnal meg is adattak. — Manteuffel ur már a közelebbi napokban odahagyja Berlint s a közelebbi évek alatt Lausitzban szerzett birtokára költözik. Szerencsés üzérkedések útján szerezte három szép birtokát, melyek korábban bírt jószágaival együtt a porosz földbirtokosság jelen állásában tekintélyes vagyont képeznek Lausitzban. A miniszteri változásnak első következménye közelebbi napokban több főhivatalnok elbocsátása lesz valamint több belkövetségi állomás betöltése, mely jó ideje üres volt. Pest, nov. 10. Míg a franczia lapok azon vak lármát, mely a kis angol tengerparti városban néhány ágyulövés miatt támadt, úgy tüntetik fel, mint a jelen politikai helyzetek képét, s e képet erőnek erejével rá akarják erőszakolni Németország egy részére, sőt egy nagy hatalom államaira is , addig a kölni lapnak Páriából nov. 7-től eléggé jellemzőleg a vidéki színházakban az új játékszak megkezdésekor előfordult nyugtalan jelenetekről szinte úgy imák, mint egy beteges ingerült közvélemény kórjeleiről. Azt mondják, hogy Delangle úr a bajon a sajtótörvény apródonkénti enyhítése által akar segíteni. — Úgy látszik, Fould államminiszter úr elegendőnek tartja maga a mutatkozó symptoma ellen lépni fel, midőn a főnökökhez igy ír . I . " „Főnök úr! A megyékben a színházi év kezdetét a művészi fellépések alkalmával minden évben botrányos jelenetek és sajnálatos rendetlenségek jelölik. Óhajtván megorvosolni oly helyzetet, mely komoly alkalmatlanságokkal van összekötve és a mely már is kelletinél tovább tartott, én hajlandó lennék eltörülni a fellépések mostani formaságát, azonban mielőtt e tárgyban intézkedésekhez nyúlnék, kérem önt, tudassa velem azt, hiszi-e ön, hogy lehet valamely más eszközt találni, amelynél fogva biztosabban el lehet jutni azon czélra, melyet én a közönség, a művészek és az igazgatók közös érdekében kitűztem, (aláírva) Fould Achilles.“ Másfelől a párisi rendőrség folyvást különös szigorral lép fel a kávéházak és vendéglők ellenében. A Páris környékén fekvő Montmartre-ban is be kell most minden vendégfogadót zárni éji 11 órakor, holott eddig 12-kor kellett. Még több hasonló rendszabályra is van kilátás. A kölni lap egyik párisi levelezője csodálatosnak találja, hogy míg az utóbbi időben a decentralisatióról annyit beszéltek, a központosítási rendszert épen most viszik legszigorúbban keresztül; különösnek találja, hogy a belügyminiszter most még a kávéházak és vendégfogadók rendőrségével is foglalkozik; és hogy Fould úr a vidék lakóinak eléjök akarja szabni, hogyan viseljék magukat az általuk fizetett mulatságokban. — Vichy város tanácsa Allier megyében oct. 16-kán feloszlattatott, még pedig, mint egy odavaló lap mondja, azért, mivel az a városi hatóság minden, a város és a fürdők szépítésére és nagyobbitására irányzott javaslatainak rendszeresen ellene szegült. — A „Constitutionnel“ nov. 7-ről ellene mond a belga „Indépendance“ azon tudósításának, mintha az 1855. május 5-diki törvény óta a községi tanácsok egy harmadrésze feloszlattatott volna. A félhivatalos lap szerint a 36,826 községi tanácsból, a mennyi Francziaországban van, csak 354 oszlattatott fel. (Ez is szép szám.) — Mint az „Indépendance“-nak Páriából írják, több megyében, nevezetesen Vienne- ben, és Puyde - Dome-ban újra elfogatások történtek a közbiztossági törvény erejénél fogva. — Hivatalos kiszámítás szerint Páris város népessége a tervezett nagyobbításnál fogva 2 millió lelket haladni fog. Mint a kölni lapnak Páriából írják, Fuad basa Konstantinápolyba megérkezett, s a tultán által hírszerint, azonnal nagyvezírré neveztetett volna. Redcliffe lorde szerint Stambulban nem hiába töltötte volna az időt, miután Faad basa az angol politika legbuzgóbb hívei közé tartozik. Azt mondják, azultán ily módon szándékozik az angol és franczia követ jegyzékére felelni. Természetes, hogy sir H. Bower egy angol szellemű minisztérium ellen nem tiltakozhatnék, ha mindjárt az Redcliffe lordnak köszönné is eredetét. Még azonban kérdés, vájjon Fuad pasa a nagyvezirséget elfogadja-e. — A „Presse“ Tripolisból odt. 22 dikéről a következő levelet hozza: „A helyőrség fellázadása óta, és mind a mellett, hogy a lázadókat Tefem bentfekvő várba küldték, a lakosság, különösen pedig a keresztények félelme növekedett. A vakbuzgók most tudják, hogy a kormány a Nizám szuronyaira hőbbé nem támaszkodhatik. Két ízben fordult elő, hogy általános rettegés terjedt el, és hogy az idegen konzulok védelme alatt álló személyek a konzulságokba és a kikötőben lévő hajókra menekültek. Nagyok voltak az aggodalmak a török karácsonynapon (Milud), azonban, hála a hatóságok erélyének, és a konzulok szilárd magok viseletének, minden csendesen folyt le. A város ostromállapotban van, erős őrcsapatok vonulnak rajta keresztül, és a keresztyén városnegyed bejárásánál 200 katona tanyáz az ég alatt. Az európaiak fegyverben vannak. Türelmetlenül várják azon erősítéseket, melyek az új kormányzót Mehemet Izzet pasával elindíttattak. Bengáziban a pestis alábbhagyott. Naponta már csak egy halálozás fordul elő.“ — A „Constitutionnel“ jelenti, hogy a mexicói kormány a Cuernavacában meggyilkolt spanyolok gyilkosait kivégeztette, és hogy a maroccó i császár a Riffparti rablók által tett legújabb támadásokért 40,000 reál kárpótlást ajánlott Spanyolországnak. E szerint mind a Mexico, mind a Marocco elleni spanyol expeditió feleslegessé válnék. A kis Queenstown (angol tengerparti város) lakosai minap ágyuszót hallván, szinte odalettek ijedtebben , tökéletesen azt hitték, hogy már a franczia hadak szállanak partra. Utóbb kisült, hogy egy részeg angol hajóparancsnok süttette el bolondjában ágyúit. Nem első eset Angolországban, hogy egyikmásik hely lakosságát ily nevetséges rémület fogja el. Természetes következése az alapok tollharczai által kivált a politikai mozgalmak központjaitól félreeső helyeken előidézett izgultságnak. Most a portugal-franczia viszály fölötti vezérczikkezések ismét újólag felkeltötték a francziák ellenségeskedésétől való félelmet. Az eset egyébiránt tökéletes allegóriája a mostani állapotnak : senki sem tesz, mindenki fél. Mikép vélekednek Angliában a portugal- franczia viszályról, csak azon egy körülményből eléggé kiviláglik, hogy a hetilapok rávonatkozó vezérczikkeinek ilyféle czímeik vannak: „Az új rabszolgavásár“ (Examiner), a „Erőszak jog ellen“ (Saturday Review). Az „Examiner,“ a „M. Herald“ adatai alapján, egyenesen azt mondja, hogy az angol kabinet nagy ügyet árult el s Anglia legjobb szövetségesét idegenítette el magától. „Azon gyanút támasztá“ — úgymond — „hogy Anglia megszegte kötelességét s ezáltal a világ minden rabszolgakereskedőibe uj bátorságot öntött.“ — A kormány által előterjesztendő reformbilligus hit merült föl, mely két körülménynél fogva érdemel különös figyelmet: először, mert fontos tartalmú ; másodszor, mert a conservativ clubból származik. A legutóbbi miniszteri tanácsban ugyanis, mint hallik, azt indítványozták, sőt soknak állítása szerint elhatározták, hogy a parlamenti választásoknál leendő titkos szavazást a bilibe fölveszik, szabálylyá azonban az egész ország számára nézve nem teszik, de minden egyes választókerületnek szabadságában lesz magát vagy a nyilvános vagy a titkos szavazásra határozni el, azaz : minden választókerület maga fogja választási módját meghatározni. — A szabadelvűek reformügyi tanácskozásán, melynek határozatait tegnap jelentettük, ki az elnökölt, ki is az ülést rövid beszéddel nyitá meg, melyben szükségét fejtegette, hogy a legközelebbi parlamentben a radikál párt külön reformbillel álljon elő. A tanácskozásban csak különkülön meghívottak vettek részt s azért mindössze csak valami 120-an lehettek. Parlament tagjai közül (Brightot nem is említve) Roebuch, Cox és Ma 11 voltak ott. — A glasgowi egyetem conservativ clubja abban állapodott meg, hogy lordigazgatóul Disrae-it fogja javaslatba tenni. Az egyetem mostani lordigazgatója L. Bulwer. A conservativok ellenei Dickens és Thakeray közt haboznak. A Manchester Guardian szerint Gladstonet nem Gordon, de Casta (született nápolyi ember) fogja a roniai szigetekre kisérni. Ami Gladstonet illeti, mondják, hogy ő még a parlament megnyílása előtt visszatér. Elvállalt kormánybiztosságáért semmi fizetést sem vesz. A brazíliai országgyűlést September 12-dikén bezárták. A császár által mondott beszéd igen szószegény volt. Röviden megemlíté, hogy a császárság jó viszonyban áll a többi hatalmasságokkal, megköszöné a nemzet képviselőinek a közszolgálatra szükséges költségek megszavazását s kéré őket, hogy példájukkal igyekezzenek a nép minden osztályai között egyetértést eszközölni.— Alaplatai merényről (aug. 10-én éjjel) érkezett újabb tudósítások szerint az elnök oldalán elesettek mindketten katonák voltak : az egyik Pradon cotlonok, a másik Virnez ezredes. A golyók nedű erkélyen, de ablakban érték őket. Ortiz ezredest, a merény állítólagos szerzőjét, nyomban elfogták s meglőtték. — A gneseni és poseni érsek egyháztartománya papságához egy pásztori levelet bocsátott ki, melyből a következőket emeljük ki : A főpap figyelembe vévén azt, hogy az egybehívandó országgyűlésre a képviselők választásának ideje van jelen, mely egyház és államra egyiránt fontos, ez okból érsekmegyéjében nyilvános imádságokat rendel, hogy a mindenható kegyelme jó választásokra vezessen. Megrendeli tovább, hogy minden lelkész pünkösd utáni 2-dik vasárnaptól kezdve egész a választások bevégeztéig a misében a „Deus, qui corda fidelium“ imát elmondja, s hogy minden szombaton ugyanezen ima a