Pesti Napló, 1858. november (9. évfolyam, 2619-2642. szám)

1858-11-05 / 2621. szám

vében nem énvadászatait, a veszélyeket, melyekben ezek alatt forgott, kivánja feltüntetni, hanem az oroszlán mo­nographiáját írja meg a mint bizonyítványokra hivatko­zik énkalandjaira. Midőn e művét évek előtt megírta, már 30 és néhány oroszlánt terített le A munka igen érdekes olvasmány a természetrajzi becsesei is leir. Meg­ismerkedünk e mű segítségével az oroszlán prédájának hulladékából élő állatokkal s az afrikai vadászat több nemével. Ez érdekes munkát vállalkozó kiadónk Ráth Mór lefordittatá s díszesen kiadta 4 színes nyomású kép­pel. A munka ára fűzve 1 frt 12, kötve 1 frt 20 kr pp. __Miután a­ tanrendszer következtében a 4 hangú ének tanítása a gymnasiumok és egyéb tanintézeteknél be van hozva gyakorlati becsesei bk­ Zsaszkovszky Fe­rencz és Endre (az egri képezde­s gymnasium zenetané­rainak) „Énekkönyve,“ melynek Egerben megjelent elő füzete 116 magyar, 49 latin mindennemű alkalomra szóló éneket tartalmaz. Ára a 12 ívre terjedendő műnek 1 forint. — Stöckhardt „Chemische ten“ cziműt jeles műve hány szó a gazdasági fordításban sajtó alatt van, magyar gazdaközönséget. Fe­ldpredig­­következő czim alatt: „N­é­­­vegytanról,a magyar Előre is figyelmeztetjük a — Az „ Aradi Hírmondó“ szerint az aradmegyei tör­vényszék előtt közelebb lefolyt végtárgyalásnál egy oláh pásztor tanukép hallgattatván ki, vallomásának esküvel­ megerősítésére szólittatott föl, mire ő a törvényszékhez azon kérdést intézte, hogy : „hát ki fog engem az es­küért fizetni ?“ Ehhez nem kell commentar. — Ártándon (Biharban) múlt hész­kén gyújtás kö­vetkeztében tűz támadt s 4 házat s 15 gazdasági épüle­tét, a benne levő takarmánynyal elhamvasztott. A kár 8000 ftra tehető, melyből 250 ft érték volt biztosítva.­­ H­a s­k­e és társa aczél- és kőnyomó műintézeté­ből két képet mutattak be szerkesztőségünknél, melyek úgy a sükerült kivitel, valamint az eleven színezés, tisz­taság és helyes felosztás tekintetéből dicsérettel említhe­tők meg. A képek egyike Árpádot ábrázolja, a­mint Magyarországot birtokába veszi, a másik sz. István ko­­ronáztatását állítja elő érdekes csoportozatban. Az emlí­tett műintézetről lapunk hirdetési rovata bővebb ismer­tetést közölvén, ide utasítjuk, kik e mű­intézetnél meg­rendeléseket tenni akarnának, hírlapot , mint a postán láttam a napokban az elő­fizetők névsorát, csak a közép és nemesi osztály az, mely az irodalmat pártolja, könyveket s hírlapokat szerez. — E tekintetben a főrendnek kellene jó pél­dával előmenni, de fájdalommal kell megváltanom, hogy épen ezeknél tapasztalható hazai irodalmunk iránti közöny és részvétlenség. A napi események között felemlítendőnek találom, hogy a napokban egy ácslegény a ref. templom fe­dele kiigazításával foglalkozván, iszonyú magasság­ról szédülve a földre zuhant egy szál deszkával ke­zében, a­nélkül, hogy életveszélyes sérülést kapott volna, hihetőleg a kezébe tartott deszka tartóztatá fel a sebes zuhanást. Egy zsindelyes ház padolatán a kukoric­ahéj meg­­gyuladt, de mielőtt a fedél lángba borult volna, el­­oltatott, mint mondják, előbb gyermekek játszadoz­tak a padláson, kiknek szüleik nem voltak hon. — Ilyenkor a gyermekeket óvodába kellene küldeni, fenáll gyönyörű és czélszerüen rendezett kisdedóvo­dánk, hol a tanításért nem kell fizetni s mégis hány kisded tartatik hon, kinek ott lenne helye. A helybeli birtokosok nagyobb és jelentékenyebb része a napokban egy nyilatkozatot adott be a cs. k. kerületi hivatalhoz, melyben nyilvánítják, hogy tart­ják magukat a birtokrendezés és a földek szabad használata iránt kiadott felsőbb rendeletek, mi­által egyszersmind a tagosítás óhajtása is ki van mondva,de tiltakoznak minden onnan eredhető károk és költsé­gek hordozása ellen, melyek a tagosítás iránti kérés­nek maga idejébeni be nem adása miatt származhatná­nak, ezen beadványra a­ngol cs. k. ker. hivatal ak­ként határozott, hogy a már közlött felsőbb rendele­tek szerint bárhol található földjét mindenki szaba­don has­z­nálhatja s ez ellen hozott községi vagy más­féle határozatok semmit se érnek, mert az előforduló kártételek alkalmával a hatóságok a törvényes vé­delmet egész terjedelmében alkalmazandják. Tehát a jövő évben a nyomásos legelőről s községi csordá­ról szó se lehet, marháink istállón lesznek s azt hi­szem, még több alkalmunk lesz a tagosítás üdvös voltáról elmélkedhetni.­­ A tagosítás ellenei most már más ellenokokból kifogyván, annak költsé­ges voltát hozzák fel az ügy népszerű­tlenitésé­­re, nevetséges argumentum, egy oly határnak, mely az 1851-ki, most rectificatio alatt levő catastralis fel­mérés szerint 1624 52 h. szántó, 1663 hold és 1545 öl kaszáló, 339 hold és 1806 öl legelő, 351 h., 661 dől erdő, 51 h. 802 négyszögöl szőlőből áll; nem kerülhet oly sokba, s bizonyosan fölül nem haladja azon ká­rokat, melyek a birtok rendezetlenségéből származnak. A földadó-rendszer megállapítására rendelt kerületi tanácskozmányok a napokban a mélt­ kerületi főnök úr elnöklete alatt lefogytak. — A bizottmány tagjai­­ voltak a katastralis inspector — és biztosai, a földbir- László J., ki ma ismét­­tokosok részéről gróf B­é­­­d­i Ferencz, gróf Teleki annyi diadalának volt szin-­­ Eduárd, — és Betegh Kelemen urak, mint mond­ják, a földadó leszállítását bizton várhatják ezen ta­nácskozások eredményéül. A kolozsvár-beszterczei városunkon keresztül me­nő távírda vonal már elkészült, lehet hallani fur­csábbnál furcsább megjegyzéseket az ahoz nem ér­tők részéről, a felállított oszlopok és sodronyoknak az elsőbb napokba sok bámulója volt, a nép ebből is mint az Üstökösből minden roszat combinálgat, a na­gyobb rész meg is bántva érzi magát, — hogy De és nincs állomáshelyül kijelölve. Nemzeti színház, Nov. 3. László József nyu­galmazott színész felléptéül : „Az élet színfalai,“ vigj. 5 felv. Dumanoir és Clairville után francziából for­dította Bulyovszkiné, azon színpadra lépett, mely helye, melyen ő éveken keresztül a jelesek első sorában állott, e búcsú fellépéseivel bennünk örömet és fájdalmat kelt fel egy időben; örömet, hogy ha néhány órára is, de ismét gyönyörködhetünk jeles játékában ; és fájdalmat, hogy gyengülő egészsége miatt benne ismét egyike lép le azon jeleseknek, kik művészetük fényével az alapítók érdemét kötheték egybe. László is egyike azon most élő­­ keveseknek, kiket a leküzdhetlen hivatás vont e pályára, a kiket azon az ügyszeretet tartott meg s kik a nyugalmat,­­ a nemzet méltánylását teljesen kiérdemelték. Lászlónak­­ nemcsak neve fog fenmaradni színészetünk történetében,­­ mint pályatörő és alapító tagé, hanem szerepei, az ál-­­tala teremtett alakok is fenmaradnak az emlékezetben.­­ László alkotó tehetsége oly nagy, felfogása mindig oly , szellemdús volt, hogy a közönség minden újabb alkotást e szerepkörben az elődéhez mérte. Nemzeti színházunk­­ e tekintetben azon szerencsés helyzetbe jutott, hogy a­­ lelépő László helyét egy szintén nagy tehetségű színész­­ foglalja el. E jeles tehetség — Szerdahelyi. Vajha ily­­ tehetség léphetne az idősb Lendvai, Szentpéteri nyomá­ba. — A nyugalmazott színész, ki ma Bors Joli szerepé-­­ ben lépett fel, a nagyszámú közönség által szives üdvöz­lettel s virággal fogadtatott. A tetszés-nyilatkozatok já­téka közben többször megújultak. Sajnáljuk, hogy Lász­ló úr e szerepet választó, nem a szerep, hanem a darab morálja (?) miatt. A derék művész még kétszer lépend fel. Az együtt­működő tagok u. m. Latkócziné, Lendvai­­né, Tóth József, Szerdahelyi stb. dicséretes igyekezettel iparkodtak az előadás érdekét emelni. LEVELEZÉSEK. Deén, oct. 30. Kolozsvárt a Fenséges trónörökös születése emlékének felállítandó ipar­oskola számára a kolosvári kereskedelmi és iparkamra által kibocsá­tott íveken kedvező sikerrel folynak az aláírások, a társalkodási egylethez küldött ív már szinte be van töltve, a­hol is azon kifejezés mellett történtek az aláírások, hogy mivel a magyar a műipar és mester­ség terén más miveltebb nemzeteknek utánna áll, kü­lönösen a magyar ifjaknak kell a szükséges ismerete­ket megszerezni, — hogy jó iparosokká váljanak, ta­nítási nyelv magyar legyen, — mivel ifjaink né­metül nem tudnak. A helybeli iskolák megnyittattak , azonban lehe­tetlen azon nem örvendetes körülményt fel nem emlí­teni, — miszerint az iskolába járó gyermekek száma nálunk szerfelett megapadott, — felénél kevéssel megy többre az iskolába adott gyermekek száma a tavalyinál. Mondják, hogy a takarmány betakarítá­sának nincs vége, s a szegény szülőknek szükségük van gyermekeikre otthon a gazdaság folytatásánál; mások pedig már jó korán mesterségre adják gyer­mekeiket, ámde minő iparos és gazda lehet azon gyer­mekből, ki még a legszükségesebb elemi ismeretek­kel sem bír? Azért óhajtandó volna szigorú al­kalmazása azon rendeletnek, hogy mesterinasnak oly gyermekek, a­kik írni olvasni nem tudnak, fel ne vétessenek; továbbá fel ne szabadittassanak az oly inasok, kik a vasárnapi iskolák gyakorlásáról bizonyítani nem tudnak s átalában a szülők, kik gyermekeiket az iskolábajárástól eltartóztatják, il­lőleg fenyittessenek , ezen rendszabályok szigorú alkalmazásának jó eredménye el nem maradhat­na.­­ A közműveltség és szellemi élet pangásának oka, jól tudjuk, hogy a nevelés ügyének elhanyago­lásából kimagyarázható, ez az oka, hogy különösen az alsóbb rendűek nem olvasnak. Városunk igen tisztes polgári osztálylyal bír, s mégis egyetlenegy se jártat Ausztria. Triest, nov. 3. Itt több nap óta a Korea folytonosan viharzik, mi­által a velenczei gőzös meg­érkezése is rendesen késik. Tengereni szerencsétlen­ségről még nem hallani. KÜLFÖLD. Angolország. A Weekly­ Register közli (hiteles forrásból-e, nem tudjuk) a minisztérium által a parlament elé terjesztendő reformbillvázla­­t­á­t. A minisztérium, mint a nevezett lap mondja, nem akarja a kis városokat elnyomni, hanem ezek­nek környékét fogják tágítani oly formán, hogy a kö­rüljévő kerületekig terjesztik ki s a választók száma minden városban legalább 500-ra lesz emelve. A bili a választási jogot több osztályra ki fogja terjeszteni, melyek most azzal nem birnak. Megszünteti továbbá azon törvényes botrányt, mely szerint a képzettséget s műveltséget, ha nincs hozzá földbirtok, semmibe se veszik. — Kanton­ból kevés újat hallani. H­va­n­g. aug. 17-dikén kibocsátott kiáltványban jelenté ugyan,hogy a békekötést kezéhez vette, s a vitézeket nyugalomra inté, az utóbbiak ezóta nem is zavarák meg a ren­det , de a kereskedelmi forgalom nem akar létre jönni, mert eddig még csak kevés sinai kereskedő bátorko­dott visszatérni. Pikveit a fogságból szabadon bo­csátották s ismét kantoni kormányzóvá igtatták. A szövetségesek, legalább részben, kitakarodni készül­nek, úgy hiszik, csak a vangtungi erődöket, a folyó torkolatánál, fogják továbbra is megszállva tartani. Francziaország: A „Patrie“, melynek szakmá­jába mint látszik az Ausztria elleni megtámadások tartoznak, egy állítólagos turini levelezést közöl, melyben nagy kérdések foglaltatnak aziránt, minő hasznot húz Piemont Oroszországnak Ausztria elleni magatartásából. „Ki mondotta volna — igy kiált fel a többi közt levelező — hogy C a v o u r ur, midőn Piemontot a krimiai háborúban részt venni engedte, Oroszországgal oly szövetséget alapítson, mely tar­­tós lesz azért, mivel a két félnek érdekeire és szen­vedélyeire van alapítva.“ A levelező a trieszti Lloyd ellenfelében Sándor czárnál nem lát kevesebbet, s megemlíti, hogy Nizza valóságos orosz gyarmattá válik, és hogy Péterváron egy egyszerű alárendelt piemonti fregatt tiszt Bachia alhadnagy az aris­­tocratiai körök nagy kitüntetésében részesül stb.­­ Miután a herczegminiszter a császár elé ter­jesztette, minő fontossággal bír az Algírban legköze­lebb felállított köztanácsok mielőbbi összehívása az 1859-diki tartományi budget megszavazását illető­leg , azoknak megnyitása császári rendelettel de­cember 5-dikére tűzetett ki, s üléseik ideje 14 napra határoztatott. Ezen császári rendeletet a „Monsteur“­­ben három másik követi, mely által az A­­­g­ir, Con­stantine és Oran tartomány­okbeli köztanácsok tagjai kineveztetnek, és a hivatali személyzet szer­kezete megállapittatik. Az algíri­ai köztanácsok ál­lanak gyarmatosokból, a kik Algírban letelepedtek, a francziákból, a kik Algírban földbirtokosok, és két benszülöttből, úgy hogy a mohamedán elem, mely fejszámra nézve aránytalan többséggel bir, a három köztanácsban csak hat ember által van kép­viselve, a mi Algír tartományban, mely 18 közta­nácsossal bir, egy kilenczed, Constantine tarto­mányban, mely 16 köztanácsi tagot számlál, egynyol­­czad, O­r­a­n tartományban pedig, melynek 16 köz tanácsnoka van, még egyheted részt sem tesz. V­á­­lasztmányi tagokká kizárólag francziák vannak kinevezve, legalább egyetlen nem franczia név sincs köztök. A tengerészeti miniszter elhatározta, hogy S­e­­n­e­g­a­mb­­­á­ban a helyi szolgálatra egy kis gőzös épít­tessék. A hajó neve „Kenieba“ lesz, a francziák által legközelebb birtokba vett és megkezdett egyik arany­bányáról. — Faidherbe alezredes kivonatára több hittérítő veendi útját a Senegal melletti franczia gyar­matba. — A „Moniteur de la flotte“ oct. 31-ken megerősíti, hogy D­i­a­z püspök utódja a cochinchinai kormány által üldöztetik és a hiét börtönben van. Reméli azonban, hogy a franczia flotta elég korán fog érkez­ni a végre, hogy a püspököt elődje sorsától meg­mentse.­­ A „Progrès Courrier de la Bretagne“ szabad­elvű lap jelenti, hogy azon nyomasztó viszonyok miatt, melyek közt a sajtó Francziaországban kény­telen tengeni, többé nem fog megjelenni. — Favre Gyula Genuába, Florenczbe tett uta­zásából visszatért, s Toscanából O­r­s­i­n­i két leányát hozta magával Párisba, a­kiket ott akar elhelyezni. Olaszország: Konstantinápolyból f. hó 1-ről je­lentik, hogy Ghalib pasa, Resid pasának fia, Fatime zultánné férje, egy szerencsétlen eset következtében a Bobporusba fúlt. Belgium, Brüssel, oct. 3. A Brüsselből Arlonba vezető vasútvonal ma nyittatott meg nagy ünnepély­lyel ő felsége a király által, kit családja herczegei, a koronaherczegné, s az összes minisztérium környez­tek. A szomszédos erősségek parancsnokai, vala­mint más polgári és katonai hatóságok elnökei il­lető kormányaiktól utasittattak az ünnepélyen meg­jelenni, s kik ott a legnagyobb számmal meg is jelentek. A király Arlonba érkeztekor a helybeli polgármester és a luxenburgi vaspálya társaság el­nöke által fogadtatott. Az elsőbb egy rövid beszédet tartott, köszönetét fejezve ki a vett jókért, és re­ményét a jövőre nézve. Este a király a város által rendezett tánczmulatságban vett részt. Másnap a tar­tomány és város a megnyitásra öszpontosult vendé­geknek nagy lakomát rendezett, melyre a király, és családja is megjelent. Castilyon a tartományi ta­nács elnöke a királyt pohár­ köszöntéssel üdvözlé, őt, az alkotmányos királyt éltetve, kit Belgium imád, az egész világ tisztel, s kinek méltósággal vezetett kormányzása a részrehajlatlan történet legszebb és legnemesebb lapját töltendi be. E köszöntés zajos tetszéssel fogadtatott, melynek szüntével a király felelt : „Uraim! Engedjék meg önök kifejeznem, mennyire il­letődve vagyok a pohárköszöntés fogadása által, mely annyi szeretettel, annyi jóakarattal emeltetett egészsé­gemre. Az én kormányzásom hosszú kezd lenni; hanem, uraim , az egészen ez ország jólétének volt szentelve. Ezen tartomány, mely iránt mindig őszinte hajlandósággal voltam, a ragaszkodás és hazafiságban mindig kitűnt és az eredmény, mely bennünket itt egye­sit, kiválóan fog hatni gazdagságunk nagyobb fejleszté­sére, valamint azon jó érzületre, melylyel az magát ki­tüntető. Koczczintsunk uraim a nagy vállalat sükerére, mely bennünket itt egyesít.“ A válasz szavai : „Az én kormányom hosszú kezd lenni“ —­ fájdalmas aggodalmakat keltettek a király egészségére nézve. Oct. 30-án érkezett az udvar visz­­sza Brüsselbe, Németország. Tegnapelőtt 2-kán a porosz mi­niszterelnök, társainak nagy részével együtt beadta lemondását, miután a kereskedelmi miniszter még ezelőtt vató nap kilépett. A lemondásra nézve a „Schl. Zig“ írja, hogy még mielőtt a régensség be­­végzett tény lett volna, már szó volt a minisztérium­ban, hogy jó volna megtartani most is az alkotmá­nyos kormány behozatala előtt követett szokást, tudniillik bizandék a régens herczegre , tetszik-e to­vábbra is azon minisztériumra bízni az ügyek veze­tését, a­mely eddig vezette. Nevezetes v. West­­p­h­a­­­e­n volt, ki némely miniszter ellenében, a­ki kiemelte, hogy az alkotmány némi módosítást hozott e szokásba, e nézet mellett volt. A régens herczeg tud­tára is adta az egyes minisztereknek, hogy e részben a régi szokás megtartását óhajtaná; ez szóba jött a miniszteri tanácsban is, de ott némelyek másként magyarázták a régensherczeg szavait. Mondják, a kabinet tagjai közöl Simons és von der Heydt volt, a­ki úgy vélekedett, hogy az államminisztérium­­ban a régens óhajtásának elég legyen téve. Berlin, nov. 1. Az idevaló városi tanács is közhírré teszi, hogy a választóférfiak megvá­lasztása nov. 12 kére, a képviselőké 23-ra van téve. Ennek következtében a választási lajstromok hét­főn nov. 1 én és kedden nov. 2 án délelőtt 9-től 1 óráig s délután 3-tól 6 óráig fognak kitéve lenni a berlini tanácsháznál. E hirdetés meglehetős későn történik. A reclamatio-jog 3-bán lejár. Szerbország. Tudjuk, hogy V u c­s­i­c­s az orosz befolyás képviselője volt, s hogy közelebbről azokkal fog kezet, a­kik korábban őt és pártját árulóknak ki­áltották ki: most Garasaninnal egy utón jár, s a nemzeti párt embere. A „P. O. Z.“-nak írják Bécsből, hogy oda a Szerb viszonyokba igen avatott ember a napokban levelet írt Belgrádból, melyben alaposan fejtegeti e kérdést. Azt mondja többek közt, hogy az eddig élő egymástól eltérő három párt ily egyesülése egy oly nagy hatalmasság érdekében tör­ténik, melynek a déli szláv mozgalmakra mindig nagy befolyása volt. (Azon circumspectus és lehető­leg burkolt stílből, melyben ezt a „P. O. Ztg.“ elő­adja, s mely a német előadást jellemzi, kivehetjük, hogy itt Oroszországról van szó). Vucsics mindig buzgó párihive volt e hatalmasságnak. A fejedelem ellenben az újabb időben Ausztria felé hajlott, s az Obrenovics féle közelebbi szitogatásokat az orosznak tulajdonítá. Most már, midőn a veszély nagy lett, maga a fejedelem annyival hajlandóbb ugyanazon oldal felé hajlani, hogy ama mozgalom legnépsze­rűbb emberét ezáltal ártalmatlanná tenné. Garasanin a franczia befolyás embere most Vucsicscsal kezet fog, a­mint mondtuk, Fonblanque az 1. hó 1-én volt Bécsből Bel­­grádba indulandó, de nem a Dunán teszi az utat, hanem először Triesztbe, onnan Konstantinápolyba megy, a­hol sir Henry Bulwerrel s a fényes kapu minisztereivel fog előbb Szerbország ügyeire nézve értekezni. Azon karczban, mely az alkotmányos kér­dések felett támadhat a fejedelemségben, Anglia köz­benjáró szerepet játszhatik egyfelől a pártok, másfe­lől Törökország, Szerbia és miniszterei közt. Messzebb van Anglia, semhogy egyik vagy másik párt iránt való részrehajlást, vagy valamely kormányforma iránti elfogultságot lehetne róla föltenni — legalább kevesebbet, mint más európai nagyhatalmasságok­­ról; — továbbá az angolnak a török iránt tanúsított barátsága is egy kezesség az eljárás lojalitására nézve, míg másfelől a szkupcsina emberei az alkot­mányos angolban hasonlókép védőjöket fogják látni. — Belgrádból írják: A török kormány határo­zottan kimondott szándéka, hogy a szkupstina mellé gy török kormánybiztos küldessék, ki az 1856-iki párisi szerződésben meghatározott szerb népszabad­ságokra felügyeljen ; e szándék az, a­mi minden vi­szonyt megzavart Valahányszor a török kormány jogai gyakorlatára, bármily szándékkal fellépett Szerbiában, mindannyiszor bekövetkezett, hogy a pártok a nemzeti ügyért lelkesülten kezet fogtak A közvélemény oda nyilatkozik, hogy inkább ne tartas­sák meg a szkupstina, semhogy egy török biztos fel­ügyelete alatt. ESTI POSTA, Pest, nov. 4. Mind a „Pays“ mind a „Moniteur“ megérte azon örömet, hogy a portugall kormány hivatalos lapja a „Diario do Goberno“ tökéletesen felforgatja mindazon simitgatásokat, melyekkel ők a „Charles-Georges“­­féle ökölügyet szépíteni iparkodtak. A hivatalos lap elég világosan kimondja, hogy a portugált kormány Francziaországgal való összeütközésében csak az erőszaknak engedett, s ezt a külügyminiszter az okt. 23 -ról Párisba küldött jegyzékben elég világosan ki is mondta. A világ kíváncsian várja, mit felelnek­­ erre a párisi hivatalos lapok. — Rómából oct. 31-ről Párisba érkezett tudósítá­­sok jó forrásból jelentik, hogy a pápa elhatározta volna azon canoni törvények módosítását, melyek az izraelita gyermekek megkeresztelését illetik. (Az I „Indépendance“ párisi sürgönye csak annyit mond I hogy a pápa ezen módosítások tételére el van hatá­­­rozva — „est résolu.“) — Egy nápolyi levél azt jelenti, hogy a király I gyakori találkozásokat tart Filangieri tábornok I kai, a ki újra miniszterré lenne. — E tudósítássa I alkalmasint egybefüggésben van az, a­mit a kom­­i lapnak egyik párisi levelezője Nápolynak a nyugat hatalmakhozi küszöbön álló közeledéséről jelent . Szerinte ezúttal megint a bajor király fáradoznék : a viszály kiegyenlítésén. A diplomatiai viszonyok újra­kezdésére határidőül január elejét tűzögetik ki. A calabriai herczeg mennyegzője ez idő tájban lesz.­­ November 1-sején még mindig Montalem­bert gróf perbefogatása képezte a napi beszéd tár­gyát. A tudósítás valamint egyébütt, úgy a „Palai de justice“-ben is roppant hitfedezést okozott, és pe­dig C­h­a­i­x - d’E­s­t­a­n­g­e álladalmi főügy­véd arn a legnagyobbat, a­kitől, a­mint hallatszik, az ily fonto ügyekben fenálló gyakorlat ellenére, előre még csak véleményt sem kérdeztek.­­ Az October 22-dikéről kelt konstantinápoly lapok jelentik, s az „Indépendance“-nak is írják hogy Me­he­met Ali pasa a zultán sógora min tengerészeti miniszter előbbi hivatalába visszahe­lyeztetett. A zultán hajlamaiban közbejött ezen sa­játságos fordulatot a világ Stratford de Redcliffi lordnak tulajdonította. Az „Indep.“ konstantinápo­lyi levelezője azonban ha megengedi is, hogy ezen visszahelyezést a volt brit követ közbejötté siettet­heté, azt mondja, hogy azt leginkább azon körül­ménynek lehet tulajdonítani, hogy a zultán nyomán jött, miszerint a sógora elleni gyanúkat csupán egy ügyesen szőtt seraili ármánynak kell tulajdonítani tehát óhajtott annak minden lehető elégtételt adni . Nizzából érkezett levelek szerint Gari­bal­d ügyvédnek Róma ismeretes védője öcscsének gyilko­sai vot. 28-dikán az ottani törvényszék előtt állottak Raymondo életfogytiglani kényszerített munkára Al­f­o­n­d­o húsz évire, Martin pedig háromévi fog­ságra ítéltetett. Ezen három egyén kóborló volt, a­kit Garibaldit csupa pajkos szeszélyből, de nem tu­lajdonképi szándékkal ölték meg.­­ A sokszor emlegetett republicanus Garibaldi Nizzát el­hagyta, s egy kis jószága mivelése végett Mad­dalena szigetre vette magát. Ő a tengerészi szol­gálatot még nem hagyta abba s nem sokára utat ké­szül tenni Dél-Amerikába. Fia szinte hajóskapitány, leányát pedig egy nizzai gazdag család nem rég örök­be fogadta. — Stanley 1. csakugyan nem fogadta el a man­chesten jelöltséget. Most B a­z­­­o y fog, alkalmasim ellenzék nélkül megválasztatni. — A Timesnak írják Alexandriá­ból, hogy a kárpótlási összeg, mit Sabatier­s Pullen kapi­tány Dscddában kívánni fognak, 500,000 font ster­linget tesz. Azonban úgy vélekednek, hogy mind Franczia-, mind Angolország utóvégre csekélyebb összeggel is be fogják érni. — Santa­ Féból New Yorkba érkezett társt­r­­s­gönyök szerint az Egyesült-államok hadai az indiá­­­­nokkal összeütköztek s ezeket megverték.­­ — Brazosból oct. 14-kéig terjedő hírek érkeztek !A többször említett csata Vidam­ii és Mira­­mon közt Ahualusco mellett volt s négy napig tar­tott. V­idaurri nagy vereséget szenvedett s Mon­tereybe vonult vissza. Itt új támadásra készült M­i­ramon ellen. Casanova tánok, a guadalaxars

Next