Pesti Napló, 1860. május (11. évfolyam, 3067-3091. szám)
1860-05-04 / 3070. szám
senki sem tiltakozott a középolaszhoni annexio ellen, és így a nagyhatalmak, habár nem egyenesen, de legalább „tacendo“, helyeselték Szardinia nagyobbítását. Már most forduljunk dél felé! A minap azt mondtuk, hogy a sziciliai lázadás elnyomatásáról még nincs szó, bármit mondjon és írasson is a bécsi nápolyi követség. Szerencsére Bécsben a nápolyin kívül még más követségek is vannak, melyek szintén némi tudomásával bírnak a történőknek. Ezek folyvást azt állították, hogy Petrulla herczeg palotájában inkább azt hallani, amit a nápolyi kormány kíván, mint azt, ami a valódi helyzetnek megfelel. A legújabb nápolyi sürgöny egyszerre vakító világosságot áraszt a sziciliai sziget helyzetére. E sürgönyt, térképpel kezünkben, kell olvasni. Először az mondatik, hogy a Messinából kiindult nápolyi katonaság Galati mellett a felkelőkkel megütközött, a várost földúlta és aztán visszavonult. A város földúlása nápolyi katonaság részéről semmit sem jelent. Hiszen tudjuk, hogy ezen vitézek Palermónak toledói utczáját órákon át söpörgették kartácsaikkal, ámbár az egész utczában egyetlen halandó lény sem volt látható. Hogy a katonaság előre nem nyomult, hanem visszavonult, nyilvános jele annak, hogy legfölebb Galati város falait verte meg, de nem a felkelőket. Tovább! „A fölkelők új megtámadást terveznek Palermo ellen.“ E főváros Szicília éjszaki partvonalának közepe táján fekszik, és a fentebbi közlemény szerint tehát, ott is tetemes számú felkelőnek kell jelen lennie, ha megtámadásra gondolhatnak. Végre Messinából szintén egy hadicsapat indult ki „Trapanit alávetendő.“ Trapani a sziget éjszaknyugati csúcsán fekszik, miként Messina az éjszakkeletin. Tehát az éjszaknyugati rész is a lázadók kezében van, és így a szigetnek egész éjszaki partvonala Messinától Palermón át Trapanáig. Hogy a lázadás a sziget belsejében nincs elnyomva, azt még Nápolyban sem tagadták soha; most még az egész éjszaki partvonalt is Palermo és Messina városok kivételével — a fölkelők lepik el, és ha Garibaldi csakugyan oda érkezik, a fölkelés új lendületet fog venni. A dolognak tehát még távolról sincs vége! Ami Garibaldit illeti, mi nem osztozunk azon véleményben, mintha ő a piemonti kormány akarata ellenére indult volna útnak. Talán megfordítva, azon ellenséges állás, melyet ő a szárd kormány irányában venni látszott, csak arra czélzott, hogy a híres guerillatábornoknak szabad keze legyen és hogy próbált kardjával a sziciliai lázadást gyámolíthassa, anélkül, hogy ezáltal a piemonti kormány compromittáltatnék. Az éjszakolaszhoni olasz kérdés tehát be van fejezve; a középolaszhoni, a hatalmak hallgatag beleegyezésénél fogva legalább további összeütközésre nem fog alkalmat adni; déli Olaszországban azonban véresen kezdődik a dráma harmadik fölvonása, mely talán nem igen hosszú, de azért a többinél nem kevésbbé érdekes leend. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi ápril 27-ről kelt legfelsőbb határozatával Peresi János helység-birót Dádon Esztergommegyében, igen érdemteljes módon tanúsított körültekintése, s a köznyugalom fönntartásával közreműködésének elismeréséül, koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földissitni méltóztatott. Az igazságügy-miniszter Bellaágh István államügyészi helyettest a pesti országos törvényszéknél, főállamügyészi helyettessé a pesti országos főtörvényszéknél, tanácstitkári ranggal kinevezte. A cs. k. magyarországi főkormány Szuper Lászlót a pozsonyi pénzügyi ügyészség tisztjét, az ottani segédhivatalok főnökévé kinevezte. A kassai cs. k. helytartósági kerületben a vegyes szolgabiróhivatalok személyzeti ügyeire nézve fönnálló orsz. bizottmány Nyilasy Károly cs. k. szolgabirói írnokot II. osztály szolgabirói tollnokká ideiglenesen kinevezte. Magyar tudományos Akadémia. (A nyelv- és széptudományi osztály ülése máj. 2-dikán.) Tárkányi Béla, mint a XX-dik nagygyűlés által a nyelv- és széptudományi osztályba választott levelező tag, a vallási költészetről, különösen a népénekekről szóló értekezéssel foglalá el székét. Oly tárgy, melyhez hozzászólani hazánk ezen jeles vallási költője s egyházi énekeink szorgalmas búvára és gyűjtője kiválóképen hivatva van. S annál örömestebb is üdvözöljük ez értekezést, mert a szépészeti szakba vágó értekezések Akadémiánkban tán a legritkábban fordulnak elő. Az értekező nem általánosan szólt a vallási költészetről, de különösen a magyar vallásos költészetről, a magyar vallásos népénekekről —s ez az értekezés fő érdeme. A vallás egyik leglényegesb tüneménye lévén a nép életének, annak ismerete pedig minden nemzeti költészetnek is igen előkelő tényezője lévén, értekező azt mutogatta, mint kapcsolódnak, fűződnek öszsze a magyar nép vallásos énekeiben a vallásos érzelmek a nemzeti érzelmekkel, mint erősítik s támogatják egymást ez érzelmek kölcsönösen és mennyire elválhatlanok egymástól. Szóval: értekező megmutatta vallásos nép-énekeinkben a nemzetiséget; megmutatta , hogyan beleforradt ez énekekbe a nemzeti elem; megmutatta, hogy a magyarnak egészen saját, eredeti vallásos népköltészete van. Szeretnők az egész értekezést kiírni, hogy azt, még mielőtt az „Akadémiai Értesítő“ben megjelennék , ismertessük meg olvasóinkkal, de a hely szűke arra kényszerít, hogy csak egy-két részletet emeljünk ki belőle. A tisztelt tag, mintegy bevezetésül, számos példában egyes költői szépségeit tünteti föl azon énekeknek, melyek — mint egyszerűségek, természetes eszmemenetek, keresetlen kitételeik, ártatlan gyermetegségök, mélabús dallamuk s igazi magyar hangmenetök bizonyítja — magából közvetlenül a népből eredtek, s a mellett, hogy vallásos énekek, egyszersmind népdalok ; de oly népdalok, melyekben az Isten iránt égő szeretet, a jutalomra nem számitó, szenvedéstől nem rettegő önzetlenség, a föláldozás, Istenben való megnyugvás, a halottak iránti kegyelet, általában a tiszta s mély vallásosság a legerőteljesebben van kifejezve — bizonyságul, hogy a vallásos türelmesség, mely a magyart mindenkor kitüntette, koránsem ellenkezik, sőt a legszebben összefér a vallásos buzgósággal. Jellemzők azon idilles énekek is, melyekben a nép kedélye, gondolkozásmódja egész őszinte ártatlanságban tükröződik ; ilyenek különösen azon karácsoni énekek, melyekben a pásztorok egymást a kis Jézus üdvözlésére, egészen a magok egyszerű módja szerint serkentik. Képzeletök a Jézuskát néha épen oly ruhába öltözteti, mint aminőt nálunk a falusi gyermekek viselnek: Vedd fel, juhász, az bundát, Takargasd be Jézuskád, . Mert nincs neki bocskorkája, Sem sarkantyus csizmácskája, Fázik az ő lábacskája. Ez anachronismus, de gyönyörű anachronismus, mint a németalföldi festészeknél, kik mindenben az élet és természet hasonlatát vitatva, minden gondolatot nemzetiesíteni igyekeztek a külső által. Rembrandt „Ecce homo“ján például a katonák egészen a középkori leventék vasas fegyverzetében ábrázolóik. E kedélyes énekekben az ünnep tárgya, egy vagy más, hitbeli vagy erkölcsi igazság meglepő szabatossággal és szépséggel van kifejezve; mint például midőn a pásztorok azon éjfélt, melyben Jézus született, igy jellemzik: Ezt fényes délnek, És nem éjfélnek Mondhatjuk; Mert Isten fia Igazság napja, Tudhatjuk. Hát e szavak, melyeket a szűzanyával altatódalképen zengedeztet a jámbor nép költészete: Midőn a szűz magzatát, Jászolban sirő fiát El akarja altatni, így énekel ő neki: Oh napfény! Oh élet! Oh édes Jézus! Épen ez eszmét fejezik ki Correggio és Guido Reni festvényei, melyek Krisztus születését ábrázolják; a fény nem a természeti világból árad el a jelenetre, hanem a jászolban fekvő kisdedtől sugárzik szét, legnagyobb mértékben a hozzáhajló szűzanyára s úgy a többi környezetre. A szűzanyát viszonyuk a fiával általában nagyon szereti a népköltészet kegyeletteljesen föltüntetni, minek egyik okát az értekező a romlatlan magyar jellemnek ama nemes vonásában is találja, mely a szülő és gyermek közti viszonyt oly kedélyessé s tiszteletessé teszi; e gyöngéd gyermeki kegyeletben találja tiszta kútfejét ama szeretetteljes, édes ömlengéseknek, melyek népünk buzgalmát a megváltó szűz anyja, a nőnem magasztos eszménye, iránt kifejezik, s a szűzanya tisztelete méltán tekinthető a vallás költészetének. Szebbnél szebbek, gyöngédebbnél gyöngédebbek a czimek, melyekkel őt a gyermeki kegyelet és lángoló szeretet illeti. Benne látja a nép a szépség eszményét is, szivesen és gyakorta nevezvén öt szép szűz Máriának, szép, virágszűznek stb. De mint feljebb említettük, vallásos népénekeinknek egészen saját, nemzeti jellemek, eredeti magyarosságuk lévén, e magyarosság különösen a szűz anya irányában mindig a legnagyobb határozottsággal nyilatkozik, így például egyik, énekünkben a megszólításban kifejezett magasztaló két eszme után : Egek ékessége, Földnek dicssősége! nyomban a nemzetiség eszméje következik: Magyarok asiszonya 8 királynéja. Alább, ugyanez ének így foly: Mert belénk ontatott, Szivünkbe oktatott Eleink vérével szereteted ; Azért fenn is marad, Soha ki nem szakad Igaz magyar szívből tiszteleted. Egy másik ének is/ lelkesítő felhívással kezdődik a magyarhoz: Magyar ! szűz anyádnak ! Ki kincse hazádnak, Ének éld dicséretét, Örökös asszonyod, Pártfogód s gyámolod, stb. A régi zsidó, midőn Istenéhez könyörgött, meghallgattatása iránti bizalmát azon szövetségre építette, melyet az ur a választott nép őseivel kötött; a magyar nép pedig szintén azért folyamodik oly nagy bizodalommal nemzete nagy asszonyához, mert első királya , sz. István a szent koronával Magyarországot az ő pártfogásába ajánlván, ebben könyörgésének meghallgattatatására nézve mintegy erős alapot, kezességet és biztositékot nyert. Tudod — igy szól egyik énekben e bizodalom — Tudod, hogy szent István örökségben hagyott, Szent László király is minket reád bízott. Egy másikban: Nálad menedket keres magyar néped, Mert tebenned bízván, Rád hagyott szent István, Oh szűz Mária! Egyik bucsujárási népéneknek pedig épen refrainje is ez : Esedezzél mi érettünk, oh Mária ! Mert szent István országunkat reád bízta, Azt akarta és kívánta, légy oltalma. S hasonló vonatkozások számtalanok. Népünk oly annyira sajátjának tartja a boldogságos szüzet, hogy sok helyen, még oltárain is az ő fejére Magyarország koronáját festeti. Fischer egri érsek is igy festette az egri lyceumi kápolna oltárképén. Más helyeken a menyasszonyok arakoszorújukat adják a magyarok nagyasszonyának földiszitésére. Néha magyaros vállba öltöztetik. A pozsonyi templom főoltárán sz. Márton szobra is magyar kucsmával és mentével van fölruházva. „A magyar népénekeket“ — úgymond értekező — „annál nagyobb figyelemre méltóknak tartom, mert egyik bizonyságát látom bennök Erdélyi János azon állításának, hogy nemzetiségünk valaha mélyen egybe volt forrva a vallással, ez abban s az ebben látta fődicsőségét. Én hozzáteszem, hogy nem csak volt, hanem egybe van forrva maiglan is, mert csak is a vallás emeli föl és magasztosítja, szentesíti meg és egyetemesíti a hon eszméjét a nép előtt, mely — mint mindnyájan tudjuk — csak születése vagy lahelye táját nevezi hazájának. A hon-eszmét látom megszentelve és népszerűsítve azon vallási emlékekben, melyeket dicső honfitettek, nevezetes győzedelmek helyein keresztek, kálváriák, kápolnák stb. alakjában emeltetett a vallásos hazafiúi kegyelet, amiről csak úgy bizonyságot tesz a sz. István által fogadalomból alapított pannonhegyi monostor, mint Hunyadi János kenyérmezei kápolnája, vagy az egri kálvária, melyet Dobó István szép győzedelme színhelyén a lángszellemű Pyrker érsek emeltetett.“ Tárkányi után Czuczor Gergely rendes tag ülvén a szószékre, fejtegeté a képzőfogalmát és külömbözését a ragtól. Erről már csak röviden szólhatunk. A képzőnek, mely a gyökhöz járul, szóalkotási műkőre van; a ragnak, mely a már kész szóhoz járul, csak szókötési műkőre. A rágós szó rendszerint már nem vesz föl több ragot vagy képzőt; itt azonban számos a kivétel. A képzők magokban nem ragozhatók. A képzők lehetnek elő-, közép- és utótétesek; a ragok csak utótétesek. A szóképzés kétféleképen történik: belváltozás és hozzátét által, a hozzátét lévén ismét vagy elő , vagy közép-, vagy — a mi leggyakoribb — utótét. Értekező fölemlítés példákkal világosítá föl azon, Hunfalvy Páltól és Ballagitól is vitatott állítást, hogy a belhajlítás szintúgy megvan az altáji nyelvekben, mint az úgynevezett agglutinatio az árja nyelvekben, különösen a németben is; mutogató egyszersmind, hogy öszhangzós képzőink gyakran rokonabbak az árja, mint az altáji nyelvek képzőivel. Ezután következik a gr. Károlyi Zichy Paulina féle díj odaítélése, miről már lapunk csütörtöki számában tettünk jelentést. Végül a titkár a könyvtár számára beérkezett uj ajándékokat mutatá be. is. A tiszáninneni h. h. egyházkerület f. hó 1-jén tarta meg gyűlését Miskolczon, az uj templomban. Reggeli ima végeztével h. superintendens Szakál ur egyházkerületi gondnok és superintendent?. választását, jelzté ki a gyűlés főtárgyaiul, minek folytán az egyházak vonatkozó szavazatai az egyházmegyék átat beadattak. Az ekkor közbenjött cs. kir. biztos azon felszólalása, miszerint a gyűlést a m. minisztériumtól vett utasítás folytán a megyei főnökség nevében megtiltja, azt törvénytelennek nyilvánítja, és ha mégis megtartatnék az elnökséget felelőssé teszi , eredménytelen maradt, és a jelen volt egyházmegyei képviselők kijelenték, hogy a felelősség az elnököket nem terhelheti, mert e tettet mindnyájan magukévá teszik, és azért magát kiki, különbség nélkül felelősnek nyilvánítja. A cs. kir. biztos eltávozta után a szavazatok felbontattak, és egyházkerületi főgondnokul 858 egyház közöl 338 szavazattal b. Vay Miklós úr ő nagyméltósága, superintendensül 308 szavazattal főtiszt Zsarnay Lajos ur, eddigi superintendentialis főjegyző, és a pataki főiskola algondnokául Ragályi Károly úr 236 szavazattal választattak meg. A szavazás ezen eredménye általános lelkesedést szült. A megválasztottak hivatalos esküjöket letévén, a tiszántúli egyházkerület gyűlésének jegyzőkönyve olvastatott fel, melynek intézkedései általános helyesléssel találkoztak. A gyűlés folytatása másnapra halasztatott; délután diszebéd volt, melyben 300 vendégnél több vett részt. A „Szent Isván-társulat“ f. hó 3-án délelőtt megtartott választmányi ülésén előfordult lényeges tárgyak valának a következők: a múlt választmányi gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után olvastatott ft.s tudós Somogyi Károly úr levele, melyben az eddig a társulatnál viselt igazgatói tisztjéről lemond, köszönetét jelentvén ki az egész társulatnak, különösen pedig az igazgató-választmánynak a részekről tapasztalt kegyesség- és bizodalomért, melyet azon időtől fogva, hogy igazgatónak megválasztatott, irányában több évek lefolyta alatt különféle alkalmakkal tanusitani méltóztattak.“ Az ég áldása — mond továbbá a lelépett igazgató úr — ne távozzék a társulattól, s engedje azt mindig ama szent czélra működni, melynek elérése végett alapítva jön. Részemről mindenkor örömmel fogok tehetségem szerint a t. társulat javára minden olyast megtenni, mit erőm és meggyőződésem mint czélirányost teljesíthetni megenged.“ A választmány e lemondást, sajnálva bár, tudomásul vévén, a lelépett igazgató úr érdemeit újólag a jegyzőkönyvben tolmácsoltatni elhatározta. Alelnök úr ezután a múlt gyűlésből nyert megbízás folytán előterjeszté azon intézkedéseket, melyeket a bérbevett egri érseki nyomda körül tett, s melyek a választmánynak osztatlan helybenhagyásával találkoztak; a végleges rendelkezés a jövő közgyűlésre utasittatván. Olvastatott Vezerle János társulati számvevő ur m mga irata, mely szerint „Hindy Iván urnak 1855 — 1858 diki ügynöki számadásait megvizsgálván s helyeseknek találván, azokat a levéltárba leendő eltétel végett oly hozzáadással adja vissza, hogy azok iránt ügynök urnak a föloldozó levél kiadandó leend.“ A tagok szaporodása következtében az „Egyetemes Encyclopaedia“ és a »Szentek élete“ I. kötete, s a különben Cantu Caesar világtörténelmének már szintén elfogyott I. és II. könyvei második kiadása és az „Egyetemes Encyclopaedia“ 2-ik és a további köteteinél a nyomtatandó példányok száma 10,000-re emeltetni határoztatott. A múlt évi dec. 7-i választm. gyűlés óta 28 alapitó, 1252 rendes, összen 1280 uj tag lépett a társulatba. Az ügynöki számadások előterjesztése és némi apróbb tárgyak elintézése után a gyűlés eloszlott. KÜLÖNFÉLÉK. — A magyar tudományos Akadémia házára szerkesztőségünknél adakoztak A mezőkeresztesi ref. egyház Borsodmegyében 37 frt 60 frt. Az érmihályfalvai közbirtokosság f. évi február hóban tett ajánlata folytán beküldött 210 frtot. A magyaróvári felsőbb gazdasági intézet magyar hallgatósága kebelében alakult Kazinczy-egylet tagjai 50 frtot. Nagy P. nevelő és papjelölt küldeménye N.Almásról 20 frt; ehez járultak : Simai Miklós 3 frt, Ábrahám János 3 frt, Herczeg Sándorzsé assz. 2 frt, Nagy Dénes 2 ft, Lőrinczy Sándor 2 frt, Nagy Dénesné assz. 1 frt, G. Csáky Miklós 1 frt, G. Csáky Ilén 1 frt, agy Pista 2 frt, Fábri József 1 frt, Greff Teréz 1 frt, Fazekas Márton 1 frt. A mai kimutatás összege 317 frt 60 njkr. — Horvátországi szűkölködő rokonunk felsegélésére következő adakozások létettek szerkesztőségünknél : Reményi Ede f. évi ápril 30-án Aradon e czélra rendezett hangversenyének illető részét, kerek számmal 150 forintot. Csermelyi Sándor P. Sz. Mihályról (Vas megye) a Széchenyi gyászünnep alkalmával a helybeli lelkésznél öszszetett 20 frtot, melyhez járultak egy-egy forintjával. Asztaller Antal, Vajda Sándor, Tollasy Károly, Ausserneck, Schaffer György, Kiss Sándor, Szánthó Péter, Csigaházy Pál, Herbst József, de Rivó Károly, Hedlinger Imre, Ruzitska Ferencz, Murittz Antal, Bodó Antal, Stirling Rudolf, Koch Izidor, Asztaller Károly, Förster Elek, Schuschitz Jakab és Csermelyi Sándor. Ezen adományokat illető helyre fogjuk szolgáltatni. — Am. nemzti Muzeum dísztermeinek felszerelésére Rósa Ferdinándné Aradról 28 frtot, és Kenessey Kálmánná Nyékről 40 frtot és 3 db cs. aranyot küldtek be hozzánk, mely összegeket, az adakozási névjegyzékekkel együtt, ez utóbbiakat hivatalos közlés végett, illető helyen átadtuk. — A budai takarékpénztár következő levelet intézett gr. Széchenyi Istvánnéhoz: „Mélyen tisztelt nagyméltóságu grófnő! Nagyméltóságodat s mélyen tisztelt családját a sorsnak oly csapása érte, melynek súlya alatt az egész nemzet meghajlik. Hazánk egéről letűnt a vezércsillag, melynek ragyogását bámultara irigyelte a világ öt része. Széchenyi István, a legnagyobb magyar, jobb életre költözött.... veszteségünk megmérhetlen! A tudományok, művészet, gazdászat, ipar, kereskedelem, közlekedés, a honi társulatok nemtetüket gyászolják! — s mi, a legelső magyart, a legjobb honfit, s a legnemesebb embert siratják ő benne, kinek áldott emléke fennmarad míg magyar fog élni. Fogadja, kérjük, nagyméltóságod jelen sorainkat, mint a nemzet pótolhatlan vesztesége fölötti gyászunknak szivünk mélyéből eredő kifolyását ; megrendítő fájdalmunkban egyedüli támaszunk a hit, hogy a dicsőült szelleme által a magyar nemzetbe ihletett új életet, Isten oltalma alatt, ki nem fogják irtani évezredek ! Mert: „Si Deus pro nobis,, quis contra nos?!“ Wodianer Albert m. k. igazgató ; Kósa Lajos m. k. gondnok; Opiczky János egyleti jegyző.“ — Ugyancsak a budai tkarékpénztár e hó 2-kán tartott választmányi ülésében elhatározta, hogy a Széchenyi-emlékhez a maga részéről is pénzbeli adománynyal hozzájárul. — Az egri gyászszertartásról már közölvén tudósítást, az Egerből újabban hozzánk érkezett tudósításnak csak Makiárra vonatkozó végsírait veszszük ki: „Az ide másfél órányira fekvő Makiár faluban e hó 29-én lesz gyászisteni tisztelet. Erre a ref. pap az itteni nőegyletet testületileg meghívta s ez el is megy; mint halljuk, nagy néptömeg fog itt egybegyűlni, csak az kár, hogy az imaház szűk lévén, az idő zordona előtt nem fognak megvédetni, pedig az eső lába csak úgy lóg már.“ (A „komédiás111 fel nem hozhatjuk, de jobb is föl nem hozni.) Egy másik, későbbi tudósítás szerint a maklári gyászisteni tisztelet csakugyan mégis taratott, mely alkalommal Prágai lelkész igen jeles és buzdító beszédet mondott. — Tudósítanak még Egerből, hogy az ottani gyászisteni tisztelet alkalmával a cisterciták, ha nem is egész testületben, de számosan résztvettek , s csak az elnök