Pesti Napló, 1860. május (11. évfolyam, 3067-3091. szám)
1860-05-16 / 3080. szám
mi ügy látszik eddig elég még nem mondható. Napóleon császár még egész sorát akarja létrehozni a bevégzett tényeknek; ezekkel aztán az európai hatalmak elé fog lépni, így szólva: „Ime,ilyen most az európai térkép; bírjátok-e azt erőszakosan visszaváltoztatni ? Ha nem, ismerjétek el az új állapotot és zárjátok be ez által Janus templomát; adjátok meg Európának a kívánt békét és fektessétek azt a népek jogos követeléseinek kielégítésére.“ Tehát nem csak újra fel nem oldandja a szövevény máris kész részét, hanem munkáját végig folytatandja, és csak ezután fogja számára igénybe venni Európa ünnepélyes sanctióját. Ezen szempontból tekintjük mi a délolaszhoni eseményeket is, és részünkön legalább azon előny van, hogy e véleményünket az előttünk fekvő tagadhatlan ténybeli előzményekre vezethetjük vissza. Vagy nem ugyanaz történik-e most délen, ami azelőtt Közép Olaszhonban történt? Szardinia itt is ott is látszólag tartózkodik minden kézzelfogható beavatkozástól. Francziaország szinteg a status quo fönntartása, vagy helyreállítását sürgeti — szavakkal, de végre tehetlenségét vallja be, mert Anglia gátolja az ő jóindulatú terveinek kivitelét! A középolaszhoni annexiót Párisban szintúgy rátukmálták Angliára, valamint rátukmálják most a sziciliai és a nápolyi krízis előidézését. A félhivatalos párisi lapok dúlnak fúlnak Britannia ellen, hanem a brit oroszlán cseppet sem törődik ezekkel a papírsárkányokkal, mik Páris felől a kandi tömeg mulattatására eresztetnek szélnek, hogy e tömeg igen nagyon figyelmesen ne nézzen arra, ami ezalatt idelent történik. Meglehet, sőt valószínű, hogy Rómára nézve hasonló játék áll háttérben, és hogy csak addig takarják el a kártyát, míg Nápolyban teljes érettségre nem fejlődtek a dolgok. Mikor Lamoridére Rómába ment és innenonnan úgy hallatszott, hogy Napóleon a tábornok e föllépésétől „fél“, azt mondták, hogy — épen megfordítva — csak örülnie lehet rajta, ha a tábornok a hadsereg és a szabadelvűek előtt népszerűtlenné teszi magát. Miként halljuk — magunk nem olvastuk — bizonyos oldalról e kimondásunkat „eretnekségnek“ czimezték és „sede ab alta“ a colophonium- Vidámok egész csomagát szórják árva fejünkre. Ajánljuk ezen uraknak a „Kreuz-Zeitung“ legújabb számában található római levélolvasását és meglepetésekre — csak az övékre, nem a miénkre — meg fognak győződni, hogy igazunk volt, és hogy Napóleonnak teljes oka van Lamoridére „sikerével* megelégedve lenni, a tábornoknak adott pillanatban nem leendőén más választása, mint magát a franczia közvéleményben végképen tönkre tenni, vagy Rómában nem a pápa, hanem Francziaország érdekeit szolgálni. Tán a „Kreuz-Zeitung“ is az eretnekek közé tartozik ? Hanem kik lennének aztán a jámborok ? Egyébiránt a középkorban is sokszor nevezték eretneknek azt, aki azt mondta, ami némely oldal felé nem tetszett, — azaz az igazságot! Különben tessék a „Constitutionnel“ legújabb czikkét a távirati sürgönyök közt olvasni és ha ez sem bizonyít a Szardinia, Anglia és Francziaország közti egyetértés mellett, akkor csakugyan minden hitről lemondunk és igazán az eretnekek közé állunk! Magyar tudományos Akadémia. (A mathematikai s természettudományi osztályok ülése május 14 dikén.) Kovács Gyula, kit a XX-ik nagygyűlés a természettudományi osztályba levelező tagul választott, székét „Adatokkal a kis Vértes és a velennczei tó természetrajzi ösmeretéhez“ foglalá el, előadván a tájék felületét s földtani viszonyait, állatságát és növényzetét, fölemlítvén a velenczei tó kiszárítása kérdését, végül pedig bemutatván egy,általa a leirt vidéken talált római régiséget: egy mittaszt. Követelt a szószéken Györy Sándor rendes tag : „Némely, kéteseknek állított mathematikai alapelvek igazolásáról“ szóló értekezése első részét olvasván föl. E két előadás között Csengery Antal rendes tag következő indítványt tön : „Tekintetes Akadémia ! Közelebb, midőn egy statistikai bizottság alakítását indítványozom jelentem egyszersmind, hogy az illető osztályok előtt egy oly állandó bizottság fölállítását is fogom indítványozni, mely a hazánk természettud. leírására vonatkozó adatokat gyűjtse, rendezze s koronként füzetekben közrebocsássa. „Engedje meg a tek. Akadémia, hogy indokoljam ezen indítványt, s elmondjam röviden, hacsak töredékesen is, nézeteimet e kérdés körül. „Jól tudom, tek. Akadémia! hogy az akadémiák feladata főleg a tudományok magasabb régióit mivelni, az egyes tudományokat fejleszteni, előbbre vinni. Méltó követelés, ahol a világ minden tudományos mozgalmait fölkaroló irodalom van ; ahol az egyetemeken hazai nyelven szól minden tudomány; s az oktatási szabadság oly mértékben divatozik, mint Német- és Angolomigban, ahol az állam, mint Francziaországban és egyes vagyonosok, mint Angliában, milliókat áldoznak évenkint a tudományokért. A franczia méltán várhatja például a csillagászat előbbrevitelét gazdagon fizetett tudósaitól, kik dúsan fölszerelt observatóriumokban ülhetnek a legtökéletesebb távcsövek előtt; méltán várhatják a természettudományok előbbrevitelét azoktól, akik minden szükséges eszközzel ellátott laboratóriumaikban tölthetik napjaikat; s csak természetes, ha azon szakférfiak közt, akik Anglia nagy iparvállalatainak élén állanak, Stephensek állanak elő. A tudományok mezeje szintúgy megkívánja a nagy beruházásokat, mint a földbirtok; a tudományok terén szint annyi, sőt aránylag sokkal több költséggel jár minden terjeszkedés, minden foglalás, mint a hadviselés útján. A tudományok terén is áll, hogy a nagy alkalmak szülik a nagy embereket. Nem szólok egyes ritka kivételekről. Jól tudom, hogy a lángész utat tör magának nehéz körülmények között is. Ez azonban ritkább az úgynevezett inductív tudományok terén, mint az erkölcsi tudományokban vagy épen a költészet mezején. S aztán nagyobbszerű, nemzeti tudományos működésről van itt szó. Kérdem, hogy állunk mi e részben, nem is tekintve beruházásaink, segédeszközeink nyomora voltát. Másutt a hazai tudományos intézeteknek betetézője s koronája mintegy az Akadémia. Nálunk úgyszólván egyedüli nemzetinek mondható ösztudományos intézet, melynek működését az alsó iskoláktól föl az egyetemig nem készíti elő jelenleg a tudományok hazai nyelven előadása, nem támogatja oly tudományos irodalom, mely legalább azt ülteti vala át a világirodalomból , amire minden szakban előismeretül szükség van. Ily körülmények közt, ez idő szerint, szerényebben kell nekünk formuláznunk az Akadémia czélját, mint más, szerencsésebb állású nemzeteknél. A mi feladatunk, még most, inkább nemzeti , mint a tudomány végálláspontjáról kiinduló. Kétségkívül nagyon örvendünk, hogy vannak egyes tudósaink, akik a tudományokat, nyomott helyzetekben, előbbre is képesek vinni, de a magyar tudós, úgy hiszem, jelenleg betölti hivatását, ha nem ragyog is neve a tudományok egyetemes évkönyveiben, csupán a hazai történet jegyzi föl róla, hogy nemzetét a miveltség és polgárisodás azon fokára segített emelni, melyen más mivelt nemzet, mint nemzet áll. „Vannak azonban a tudományos működésnek egyes ágai, melyeknek mivelését, előbbrevitelét s lehető kifejtését mindenekfölött hazai tudósainktól várjuk. Ilyen a magyar nyelvészet s a magyar történelem és statistika; ilyen a természettudományi osztályt illetőleg , hazánk földének , égalji viszonyainak, virányának és állatvilágának ismertetése, szóval minden oldalról kimerítő természettudományi leírása. „Ez utóbbiról szólok ez alkalommal. „Oly munka ez, tek. Akad, melyre vállalkoznunk a nemzeti becsület és saját anyagi érdekeink egyiránt késztenek. Szaktudósaink nem nézhetik összetett kézzel, hogy idegen tudósok járjanak hazánkba fölfedezési utazásokra , mint egészen miveletlen, barbár népek országaiba. A nemzeti becsület kívánja, hogy az egyetemes tudománynak hazai tudósaink szolgáltassák az adatokat magyar hazánkról. A tudomány ingerén kívül a hazaszeretet s a hazai kultúra érdekei is elősegítik őket e munkában. S míg az idegen tudóst például hazánk földének alakulási viszonyai csak nagyban érdeklik: bennünket úgyszólván minden talpalatnyi tér ismerete érdekel , mint részéé azon földnek, hol élnünk halnunk kell. „Hazánk ily részletes természettudományi ismertetésére sok történt a közelebbi években is a m. tud. Akadémia egyes köztiszteletű tagjai által. Az Akadémia azonban, mint testület, két jutalomkérdésen kívül, melyek közöl csak az elsőt koszorúzta kellő eredmény, alig tön valamit. S amit az egyes tagok tőnek is, szét van szórva. Szükséges lenne e szétszórt munkálatokat s azt, amit e részben mások az Akadémián kívül is tettek, valahára megkezdeni egybegyűjteni, rendezni; szükséges volna a megkezdett munkálatokat nagyobb erővel mint eddig történt s több áldozattal az Akadémia részéről folytatni. Részemről nagy nyammatékot helyezek már csak abban is, ha a munkásság ezen irányát az Akadémia utasításul mondja ki, s még inkább előmozdítja a tek. Akad ezen üdvös irányt, ha annak úgyszólván testet ad egy állandó bizottságban, mely a természettudományi osztály különböző ágait képviselő szakférfiakból neveztetnék ki. Oly munkát, mint egy ország természettudományi leírása, vezetni kell. Czélszerű munkafelosztás a tudományos téren is gyorsabb és biztosabb sikert ígér, sok erőpazarlást megkímél, főleg oly országban , hol nem igen bővében vagyunk valódi szaktudósoknak. S egy oly bizottság, mely a tudomány minden ágát legjelesebb szakférfiúinkban képviseli, az egyoldalúság ellen is kezességet nyújt és ekép a legbiztosabb tanácsadóul kínálkozik mind Akadémiánknak, mind az Akadémián kívül működő szakembereknek és tudománykedvelőknek. Különösen az utóbbiakat, az Akadémián kívül álló erőket bevonni a közremunkálásba, nem látom részemről egyéb módját, mint ezen állandó bizottság útján. Márpedig valamint az építészetben az építész mellett értelmes felügyelőkre, mesterekre, sőt napszámosokra is szükség va , úgy a tudomány épületénél is. Meg vagyok győződve, hogy jelesebb szakembereink ily segítség igénybevételével sokkal többre mennek, mint ha magoknak kell végezni a napszámosi munkát is, közvetlen beszerezniök minden adatot, magoknak hajtani végre minden analysist. „S még egy tekintet van, mely a tek. Akadémiát az indítványozott bizottság fölállítására indíthatja. A nemzet, mostoha anyagi viszonyai közt, kétségkívül sokat áldozott az újabb időkben intézetünkért, s a m. tud. Akadémia, Istennek hála, nem sokára saját házába fog költözhetni, úgy hiszem, tek, Akadémia! nem köszönhetjük meg illő módon a nemzet tanusított áldozatkészségét, mint ha ez intézet minden osztálya, minden egyes tagja kétszeres törekvést tanúsít előmozdítani azon nagy érdekeket, melyekért az Akadémia fönnáll. S mindenki fölfogja — mert különben Gazdasági Egyesületünk nem utaztatná geológusainkat, nem tűzött volna jutalmat növénytani kézikönyvre, — mindenki fölfogja, mondom, hogy azon beruházás, mely a hazai föld természettudományi ismertetésére fordíttatik, nem csak a tudományt, hanem a nemzet iparos és gazdasági érdekeit is előmozdítja. A nemzet bizonyára köztetszéssel kíséri az Akadémia ez irányban tett törekvéseit, s épen ez után fog legkézzel foghatóbban meggyőződhetni, hogy bármi nagy az áldozat, melyet ez idő szerint, viszonyaihoz képest, mondhatni hazafias bőkezűséggel jőn, távolról sem elegendő az, ha az Akadémia feladatának mindenben teljesen meg akar felelni. „Aztán , tekint, Akadémia! oly ponton állunk, melyen a jövendővel is számot kell vetnünk. Az Akarnia épületének, Isten és a nemzet kegyelméből, ma holnap leteszszük alapját. Ez épületben, úgy hiszem, nem csupán a könyvtár s a kis és nagygyűlések számára szükségesek alkalmas teremek. Részemről tek. Akadémia, sokszor foglalkozom ez intézet jövendőjével, s azon haladásból következtetve, melynek hazai tudományosságunk terén naponként tanúi vagyunk, látom immár és pedig nem messze jövőben, mikor az állam részéről évenkénti segélyezéssel dotált Akadémiában Observatorium, nagyszerű physikai terem és vegyészi laboratórium lesz minden szükségesekkel fölszerelve, s a nemzet tekintélyesebb tudósai, biztosítva anyagi gondok ellen, az ifjabb erők segédkezése mellett, tisztán tudományuknak élve, töltik napjaikat. Mennyiben vérmesek reményeim, a jövendő fogja megmutatni , de annyit bizton vélek állíthatni, hogy a tudományok akadémiája épülettervében az érintett helyiségekről gondoskodni nem épen fölösleges; s hogy az általam érintett jövendő is azon állandó bizottság által készíttethetnék elő legczélszerűbben, melyet ezennel fölállíttatni indítványozok. Hazánk természettudományi leirása természettudósainkat a tisztán elméleti térről a gyakorlatira, a közvetlen észlelés és kísérletek terére szükségkép átvezeti. A föld és vizek vegybontása, hogy egyebet ne is említsek, okvetlenül szükségessé teszi minél előbb a vegybontáshoz kivontató készületek beszerzését és fölállítását az Akadémia egyik teremében. Meg vagyok győződve , ismervén mezei gazdaságunk újabb észszerű irányát, hogy nem csak tudományos szempontból hasznos, hanem egyszersmind jövedelmező lenne e beruházás. Említsem-e továbbá a magasságmérések s a meteorológiai vizsgálatok minden lépten nyomon előforduló szükségét, s említsem-e e mellett azon körülményt, hogy az egész országban nem találunk egy normál barométert ? Mind e hiányokra figyelmeztetni, a tudomány nélkülözhetlen eszközeit az Akadémia által beszereztetni s a házában tett észlelések egyformaságát és pontosságát ekép lehetőleg biztosítani szintén egyik feladata lenne a többször érintett bizottságnak. „Azonban nem untatom többé a tek. Akadémiát s azon kéréssel zárom be ez előterjesztésemet, hogy ha ily természettudományi bizottság kinevezése helyeseltetnék, e bizottság teendőinek főbb vonalakban meghatározására méltóztassanak az osztályból néhány tagot kinevezni.“ Ez indítványt az Akadémia közhelyesléssel fogadván, bizottságot küldeni, melynek feladata lesz tervet dolgozni ki, mely szerint az indítványozott állandó bizottság szervezendő. E tervkészítő bizottság tagjai, Kubinyi Ferencz tiszt. tag elnöklete alatt: Frivaldszky Imre, Jedlik Ányos, Nendtvich Károly rendes, és Kovács Gyula, Szabó József, Sztoczek József levelező tagok. —is. Különfélék. — A Széchenyi-emlék jelenleg általánosan foglalkoztatja az eszméket, és különösen a hely, hova az állíttatnék. Általános az óhajtás, hogy az a Duna parton legyen, hol a híd és a gőzhajózás oly szépen emlékeztetnek a dicsőültnek nagyszerű tevékenységére. S ha ezzel még azt lehetne összekötni, hogy az Akadémia palotája előtt látnék Széchenyinket, s látná az utókor, úgy hozzá és a hazához méltóan jártunk volna el. De így már az Akadémia palotájának kellene épen a híd közelébe azon telekre építtetni, mely a Dunagőzhajózásé, de üresen áll. Hallomás szerint ezen társulat egyelőre építeni nem szándékozik. Nem volna-e tehát czélszerű ezen telket az Akadémiának a Dunagőzhajózással megcserélni ? Ezen kérdést sokan teszik maguknak , kiknek minden fönnebbieken kívül a város szépítése is szivökön fekszik. — Újabban következő gyászünnepélyekről értesülünk. Gyászisteni tisztelet tartatott Széchenyiért: april. 26 án M.-Szigeten, N. Szécsényben a kath. egyházban (misézett Glacz Pál alesperes), Zilahon a kath. meg a h. h. egyházban; april 29-kén Bogáton (Szabolcsmegyében) a helv. h. egyházban (az egyházi tisztet Pallai István végezvén); april 26-án Kolozson (a Mezőnégen) a kath. egyházban; máj. 1-én Szempozen a kath. egyházban; máj. 3-kán Koltán (Vasmegyében) az ev. egyházban; máj. 4 kén Belényesen a kath. egyházban (Horváth Mihály esp. misézvén); máj. 6-kán Szilágy-Somlyón a h. h. egyházban, Zsibón ; máj. 7 én ismét Belényesen a g. n. e. és a h. h. egyházban ; máj. 8-án Dubiczán (Trencsinmegyében) a kath. egyházban (misézett az agg Bucsánszky Ferencs esp.), Kapuváron a kath. egyházban (misézett Thury Mihály), Pankotán (Aradmegyében) a kath. egyházban ; máj. 10 én S. A. Ujhelyben a kath., a helv, meg a gör. n. e. egyházban (a kath. egyházban V. V főesperes misézvén, a h. h. egyházban V. P. szónokolván, a görögben pedig szintén egy főesperes végezvén az egyházi szertartást) ; máj. 12 én Maros-Vásárhelyen a kath., a h. h. meg a gör. e. egyházban (a kath. egyházban, hol többek közt a ravatalra Teleki Mihály történeti emlékű kardja volt téve, Hoppe esp., a helv. hitvallásúban Molnár János tanár és Péterfi esp., a görögben Krizsán esp. végezték az egyházi tisztet, továbbá Nagy Szebenben a kath. meg a h. hitv. egyházban. — A kaposvári főutcza „Széchenyi-utcza“ nevet kapott. —Alig múlik el most nap, hogy hazánkban itt egy utczát vagy tért, amott valami berket vagy ligetet, másutt alapítványokat és intézeteket Széchenyi nevével ne ruházzanak föl. A magyar közszellem magasztos nyilatkozatai közt a halhatatlan névnek ezen sokszerű beoltogatása nem utólsó helyen élt. De — du sublime au ridcule il n’y qu’un pas. Ezen „pas“t megtette egy lap szerkesztője, indítványozván, hogy a budapesti tánczhidat Széchenyi-hídnak kellene elnevezni. Hallgatnánk ez indítványról , ha nem akadtak volna lapok, melyek utána mondták. Nevet adni olyasminek, a minek már van neve, még pedig a tárgy minőségével összeforrt és kizárólagos neve ! Budapestnek ezer meg ezer utczája, száz meg száz a tere, hegyein, völgyein, síkjain száma nincs mind oly ilyeket akár igy, akár amúgy el lehet nevei hidja csak egy van, s ennek eltörülhetlen dapesti lánczhid. A köznév itt egyszersmin is, vagy jobban mondva, oly köznév, mely lajdonnév merőben fölösleges, sőt hijábaval köznév mindig elnyomná. Legjobb lesz tehányozó elteszi indítványát azon időre, mikor két lánczhidja lesz s a kettőt majd meg ke különböztetni, — csakhogy akkor megint merőben fölösleges és hijábavaló, mert a ne indítvány nélkül önkényt fogja Széchenyi övezni a nagyszerű kő- és vasalkotmányt, mellel együtt Széchenyi lelkének köszönheti létt — Török János közrebocsátotta Sz 6 ,he kiadatlan iratainak néhány töredékét az 184 országgyűlések közti időszakból, midőn a mint a kiadó előszavában mondja — reform-ír kimenetele fölött aggódott. E nagybecsű fa terjedt igen díszesen van kiállítva. — A darmstadti Lange „Magyarország esedeti képekben“ czimü vállalatából imént je 39 és 40 ik füzet következő aczélmetszvénye garas vára; Talmács ; a radnai zárda ; Gyál Kézsmárk s a Tátra hegység; Pécsvárad. — Esztergom, Tata, Komárom, Nagy Győr leírás magában. — „Flóra dalai“ csinosan kiállítva 94 tiző lapon megjelentek. Azt hiszszük nem kell ajánl. — Pécsett, máj. 8-án csakugyan megtartat rendes levelezőnk Írja, a nemzeti kaszinó álta kötő horvát atyánkfiai részre rendezett zeneeste közönség jelenlétében. A színház a fölemelt árai tele volt. Különös tetszésben részesült Kaka költeménye „A divat“, szavalta Jánosi ur, a malók énekelve Mezey ur által s a hytr pusz a szinh személyzet s mintegy 40 műkedvelte által énekelveket mind ismételni kellett. A tiszta jövedelemrtot tett, melyet a kaszinó másnap mindjárt Hszágba küldött. A rendező kaszinón kivül, mind Reszler István színigazgató úr is kiérdemelte a szőköszönetét. — A Vasárnapi Ujság szerkesztőségéné Akadémiára eddig összesen 6372 frt gyűlt le — A pesti román g. n. e. egyházközség, mely már jelentettük volt — a m. Akadémiára 2orintot ajánlott föl s Széchenyi érte hó 20-án requiemet, a pesti gyermekkórházról is gondos 1000 írttal. — A „F o r t s o h r i 11“ pesti levelezője írja, h( Eötvös József Ő Felségénél külön kihallgatáson le birodalmi tanácsba tett kineveztetését legalázatosi megköszöné s annak el nem válalkatását azzal kolá, hogy őt 1848-ban letett esküje köti. — Somsich Pál és ifj. Majláth György hir szerint tén vonakodnak a birodalmi tanácsba lépni, Nikolicsrót pedig egészségi állapota tartóztatja a belépéstől — Gr. Nákó Kálmán Bécsből Pestre költözik át. — Dlelvéd követ a bécsi udvarnál néhány napig tudóstul Pestin mulatott. — Tán csak lesz mégis Pestnek vízvezetéke. Egységtanácsi tagokból szakértőkből álló bizottság véleményt is mondott ez ügyben, azt t. i., hogy s Föl Dunasoron, az Ullmann féle ház előtt volna föli tandó. A község naponkinti 20,000 akó víz átvétel nyilatkozott késznek a nyilvános helyeken, tereken szélesebb utczákon készítendő kutakba; egyesektől ponkinti 500 akó elfogyasztására érkeztek ajánlatok. — Egressyt valahára hát mégis szerződtették. Hórn (szerdán) lép föl, mint új szerződött tag először, „Brskovics György“ szerepében. — Thun gr., mint hírlik, beadta lemondását. — A Magyar Színházi lap szerkesztősége kvetkező sorokat intéz ügytársaihoz és barátihoz : Többfelöli kérdésekre válaszul emlékezetbe hozzuk „E köszönő'“ czikkünk azon sorait, melyek az írói karbe voltak intézve. „Lapunk leginkább a szinművészettel les ugyan elfoglalva, hanem tudvalevő dolog, hogy e művésze mint saját elemeit, a múzsák egész zenekarát magába foglalja és e legbentőbb összetartozás hozza magával, hogy a szépművészeti kar nemes tagjai e folyóiratot mindannyian sajá közlönyüknek tekintvén, benne önállóan is helyet foglaljanak.“ Tehát a költészet fajait illetőleg lapunk társaim vállalatát a legtágabb értelemben kivánjuk vétetni. E szerint távol vagyunk attól, hogy a lyrában csupán az elbeszélő fajra s ebben is csak a történetire akarnék lapunkat szonítani, valamint a kötetlen nyelvű költészet mezején sem kötjük magunkat csupán a történeti beszélyekhez ; mi csak első helyre teszszük a többi közt azon költői műveket, melyek hazai történetünkből kölcsönzik tárgyaikat, s melyek a nemzet múltja s ez ősi nagy tulajdonok iránti lelkesedésnek lobogványai. Különben lapunk az egyetemes költészet közlönyének kivánja magát tekintetni, s a szellem, bárminő alakjában nyilatkozzék a szépművészetnek, szerény körünkben sem kevesbbé becses vendég , mint másutt akárhol. — Mégis lesz Bukarestben magyar vendégszínészet. A „Kolozsvári Közlöny“ írja, hogy Havinak sikerült pénzügyét annyira rendbe szedni, hogy társulata már indulfélben van Oláhország fővárosa felé. — Tiffenberg nyelvtanár az angol, franczia és olasz nyelvleczkéit ajánlja a közönségnek, különösen kereskedőknek és hivatalnokoknak , kik iránti tekintetből leczkéit reggel 6 órától 8-ig, délután pedig 6-tól 9-ig tartja. Lakik a városháztéren a Fabricius házban. — Figyelmeztetjük a közönséget, hogy az „optikai képek“ kiállítója képtárlatát az Ypsilanti melletti boltból áttette a „Nádor-szálloda“ második emeletére, hol azt áldozó csütörtökön megnyitja *) és az eddigi 12 képet még 14-gyel szaporítja. IXI. kimutatása a nemzeti Muzeum dísztermeinek földiszitésére és fölszerelésére begyült adakozásoknak. (Vége.) 168. Tóth-Barcsik Erzsébet Jász-Fényszarun 22 frt. Éhez járultak : Barcsik Erzsébet 2 frt 10 kr, Ficzek-Tóth Katalin 2 frt, Káté-Dorfner Anna 1 frt, Kozma Antónia 1 frt, Scipiades Betti 1 frt, Kada Klára 50 kr, Ozoróczky Klára 1 frt, Kovács Ferencz 2 frt, Török-Fecske Mária 1 frt, Hertendy Hermin 50 kr , Székécs Teréz 1 frt, Kiss Krisztina 1 frt, Kiss Anna 50 kr , Cserháti Erzsébet 1 frt, özv. Szántay Jánosné 1 frt, Zsámboky Mihályné 40 kr, Bencze Emília 50 kr, Menyhárt Anna 1 frt, Rimóczy Pálné 50 kr, Rapi Veronka 1 frt, Rimóczyné 1 frt, Majzik Emer 1 frt. 169. Roses Izabella a Sári pusztán (Veszprém) 31 forint. *) Az e napi tiszta jövedelem, mint már tudattuk, a m. tud. Akadémia által állítandó Széchenyi-szoborra van szánva.