Pesti Napló, 1861. március (12. évfolyam, 3316-3341. szám)
1861-03-01 / 3316. szám
Melléklet a „Pesti Napló“ martius 1-ei számához. Hetedik ülés. 1861. február 18. Tárgy : Sajtó- és bányatörvény. (Folytatás.) Wenczer Gusztáv így folytatván tovább : Látjuk tehát, hogy 1854 ig Magyarországban a nyajig a legnagyobb zavarban volt, s hogy a hazai rgaérdekek koczkáztatása nélkül ezen állapot tűrte) már nem volt többé. Ezen körülménye közt volt hirdetve és életbeléptetve nálunk is az 1854-ki általos austriai bányatörvény; s ennek főelveire nézve kell ismerni, hogy valóságos liberális szellemben hozva. Azonban arról se felejtkezzünk meg, így a birtok- és iparviszonyok a föld felszíne alatt isyen más feltételekhez vannak kötve, mint a föld színe felett. A föld felszíne feletti birtok, ha pusztíttatik, mi károsodással is jár ez, néhány év alatt helyretható ismét, s ugyanez áll a föld felszíne feletti vvállalatoknál is. De a föld felszíne alatti jogállaponál legnagyobb kímélettel kell élnünk, mert az ftyagolt, zavart, vagy tönkre jutott bányabirtok és igaipar azonnal romlott levegő és víz által kiszorult, s az így szenvedett kár gyakran egyáltalán vévesre nem igazítható többé, sőt ha remény van is elháríthatni, mindig tőkében és munkában igen , áldozatok szükségesek. Ez tehát oly tér, hol teryhozói gyakori változásoktól vagy experimentbooktól különösen óvakodnunk kell. A miután az 54-ki bányacodex a magyarországi bányászatnál életbeléptétre van, az előbbi zavart állapothoz, sőt a magyar törvényhozás soha nem szentesitett, szentesíthetett, sőt mely felett már palozát tört, «átérni nem lehet, nem szabad. S igy, ide nem re a kőszénbányászatot, legtanácsosbnakzik, a legközelebbi országgyűlési intézkedésig az »4 ki bányacodex főelveinél ideiglenesen megmannak; és pedg annál inkább, mert 1) a bányabirtokot liberális szellemben rendez, azt a bányászati feudalismus bilincseiből fölszántja és a bányakönyv biztos alapjára fekteti; 2) a bányaipart a czéhformákból kivetkőzteti, s részről annak lehetőleges szabadságát hirdetvén, »részről a bányamunka történetileg alakult szerveit, mely valóságos észszerű organisation du travail, startja; és 3) a bányamegyék, vagyis Berg-Revier-ek mumiilis állásának elismerése mellett, meghagyja nekik, a concessioképen, hanem rendszeres álláspontjánál va, hogy a codexben kimondott általános elveket íri viszonyaikhoz képest módosítsák és egészítsék Ez mindazáltal csak az általános bányaviszonyokra le legyen mondva. Mert a kőszénbányászat tekinben nálunk oly sajátságos körülmények forognak, hogy az alválasztmány arra nézve különös javast készütni helyénvalónak látta. Elnök : Az eddigi előadásokból kitűnik, hogy más a dolog helyzete, mint egyéb kérdésekben. Ami eddig előfordul kérdésekben mindig a hazai ények alkalmazásáról vagy nem alkalmazásáról szó, itt pedig hazai törvények alkalmazásáról sen szó; mert a bányászatban tulajdonkép soha volt hazai törvényünk, hanem csak rendeletek léek; s úgy látszik, hogy ezek is — csak ellenzések edlamat ok mellett alkalmaztattak. Annálfogva, ha a nm. tanácskozna eny szükségesnek találja,jabb zavarok elkerülése tekintetéből, a mostani állást meg nem változtatni, körülbelül oly elvet követ, jet követne, ha mondaná, hogy az 1854. előtti állt állíttassák vissza; mert az utóbbi esetben is csak at állítana vissza, mi tökéletesen egytermészetü atani állapottal. Somoskeöy Antal: Az újabb kérdés lényege az áll, hogy a mostani tényleges állapot tartase meg a jövő országgyűésig ? vagy pedig az 3—44-ki törvényjavaslat, mely mindkét tábla jóhagyásán keresztül ment? Az alkottmány úgy védett, hogy e jeles 1843—44-ki bányatörvénykönyv, a magyarországi bányászatnak sajátlagos érdekeiül forog,gy Magyarország érdekeinek sokfobban megfelelne, mindenesetre ajánlandó, fősége megkérendő volna, hogy azt alkotmányos tervhozás útján törvény erejére emelni kegyeskedjék, ig a tényleges állapot megtartása volna czélszerű. Elnök: E részben tisztába kell jönnünk, nem következetlenségbe essünk. Azon t. tagjai a tm.iskozusánlak, kik a bányatörvényekben jártaleginkább megnyugtathatnak az iránt, vájjon a jászaira nézve 1848-ig fennállott rendeletek törvén erővel birnak-e. Wenczel Gusztáv: A magyar törvényhozásalphija és ómegája sz 1723 ki 108. tez.; legtöretbe . mne még felhozd az 1791 ki 22. tezikket, mely azt dja, hogy a bányászatra nézve lehat törvényt is Ő Felsége jus regáléjának respeetálásával. Jendrassek Miksa : Tagadhatatlan tény az, s Magyarországnak ekkoráig sincsenek alkotmát után keletkezett oly bányatörvényei, melyek akár nyarvérnök jogait s kötelezettségeit, akár pedig agy bányajogot, akár elvégre a bányai törvényhogot, annak köreit, szervezetét, s a perrendtartást leznéz. A rendes legislatio országgyülésileg alko- 1523. évi 39, és más nehány czikkekben mindösz- 18 a fémbányászatnak a magánipar üzletére való lábdá tételére, meg az államnak a fémektől való favám-szedési jogának elismerésére szorítkozott, mennyi többi intézkedések egyoldalú magántervét, miket az 1723. évi 108-dik iczikk egészbevéve , tudomásul vett, mig 1764. 1790. s 1827. években szerves összes bányajognak alkotmányos utód hozása törvényezikki meg, tehát Ő Felsége a király új kultával elrendeltetett; azonban ekkoráig nem tt siltetvén az 1844 ki kimerítő törvényjavaslat, a var bányász, valamint azelőtt, úgy ekkoráig sem alkotmányos bányatörvénykönyvet. A bányász-bírk azonban, miket felkérések folytán birnak a madarosok, az 1523. évi 39-dik czikkben gyökerezközjogi tekintetben is alkotmányszerűek, valaha az előttem szóló tisztelt Wenczel tanár úr által ett 1790. évi 22 dik tezikkben előforduló abbeli leimi Reserváténak, t. i. salva rei montanae oecolta administratione, helyes értelme csak az állam miveit bányaüzlet felőli, mintegy házi intézkedésre vonatkozhatván, véleményem szerint maga a báadományzási s egedélyezési rendszabályok megirása alkotmányos honunkban igenis tárgyát te. fejedelem és kongyűlés közt megosztott törvényisnak, mert ez egyenesen monorariuma azon honiényeknek, melyek a fémbányászatnak az állami kizárólagos miveltetése alóli felszabadítását, a magánosok bányafelkérhetési s birhatási jogát, s a bányavám megadási kötelességét elrendelték. Mindezekről intézkedett is az 1844-ks országgyűlés a felterjesztett törvényjavaslatban, melyre véleményem szerint a királyi Resolutionak bekövetkezni kell; mindaddig tehát, mig országos bányatörvényekhez jut a hon, ezentúl is csak magánbányatörvényekkel kell beérnünk, legyen az bár a régi Miksa-bányatörvény , melynek nagy része még az 1854. austriai bányatörvény hatályba lépte előtt elavult, s számtalan rendeletekkel bővíttetett, akár pedig maga az országra nézve mindenesetre csak magántörvény természetű, tehát ideiglenes 1854-es austriai bányatörvény. S jóllehet kívánatos, hogy ezen utóbbi törvény a magyarországi fémbányászatra nézve mielőbb egy a speciális szükségletnek inkább megfelelő, s az összes bányajogot kimerítő alkotmányos bányatörvénynyel fölváltassék; mindamellett ideiglenesen segíteni lehetvén a bajon a széles alapra fektetendő vidéki szabályok által, és a mostani viszonyokhoz idomítandó némely anyagi jogpontoknak még a törvénykezésnek az 1841-dik évi országos megállapodás alapján elrendezése által, ama régiebb magántörvényekhez való ideiglenes visszatérés annál kevésbébé ajánlhatónak mutatkozik , mert hiszen már maga a kamarától függő s nagyrészt mégis a városi hatósággal összekapcsolt bányabírósági institutiókhoz mintegy lehetetlen visszatérni; ugyanez áll sok egyébb akkori törvényszakaszokról, mik már csak az újabb országos viszonyok változtával is tökéletesen elavulttá lettek; egy szóval, mindössze is csak egy része a régibb institutióknak, mégpedig ez is sokban módosítva, lehetne visszaállítandó; egy ily sokféleségnek megállapítása azonban már a kitűzött folytonossági elvvel sem férne meg. E sajátságos helyzetben tehát, hol ekkoráig merő magántörvények léteztek, még a legkönnyebb expediens az, hogy különben is az 1854. évi osztrák törvény egy igen nagy birodalomban lévő legkülönbfélébb bányászatra kiterjedvén, azt nagyrészt csak mintegy többelvű törvénynek tekintve, részint statútumok által, részint az 1854. törvényjavaslatból pótolva s bővítve, kellőleg idomuttassék; hiszem, hogy ez expediens a bányaiparosokat s főleg a felső magyarországiakat ideigenesen megnyugtatandja. Jóllehet pedig tudtomra, Erdélyt kivéve, a többi bányakerületek ekkoráig sem készítik a vidéki statútumaikat, mik által az inkább a kőszénbányászatra illő némely törvényrendeletek a fémbányászat viszonyaira módosíthatók; mégis bizton hiszem, hogy ez, könnyítve leendőén a dolgon, az időközbeni általános viszonyok változtával is, immár most be fog következni. Javasolja az ideiglenességet az is, hogy magát az 1844-ki törvényjavaslatot is kellend annak idejében új revisió alá venni, mert több rendeltei szintén elavultak. Mi pedig illeti e nagyméltóságú tanácskozmány egyik tisztelt tagja által idézett magánjogsérelmet, melyet az 1854 ki osztrák bányatörvény a magyar földbirtokosokon esett, t. i. a kőszén regalitását, erre nézve megjegyzem, hogy ez az albizottmány figyelmét el nem kerülte, s hogy az ez iránti nézetek s javaslatok a jelentésben kimerítőleg ki vannak fejtve, mégpedig akkép, hogy az e részbeni elve az osztrák törvénynek jövőre ideiglenesen sem ismerteik el törvényesnek ; azon körülmény tehát, hogy az 1854-ks osztrák bányatörvény a köszént a regale alá tartozó ásványok közé sorozó, nem teszi okvetetlenül szükségessé ezen törvénynek azonnali félretételét, mert e bajon másként segíteni igenis lehet, valamint segíteni kellene a bányatörvényhatóság szervezésére nézve is, minthogy e részben is a folytonosságra és más országos viszonyok változtára való tekintettel, szükséges megfelelőleg intézkedni a nélkül, hogy az 1848. előtti állapot visszaállíttassék, mely szerint a bányabíróság legnagyobb részt egyszersmind az állam bányászati műveinek oeconomicus főfelügyelőségével megbízott testület vala; az ilyen viszonyra való visszaélés viszszalépés fogna lenni, mely épen nem ajánlható, minthogy épen a bányatörvény hanúságnak e viszás helyzete ellen jajdult föl mindig a bányamivel), e sérelmén pedig épen az 1854. évi osztrák áfatörvény segített, csak hogy ez megint a bányamivelők kívánságánál is többet nyújtott t. i. megkülönböztette s elválasztotta az adományozási, engedélyezési s rendőri hatóságot a bírótól, mely rendszabály által azonban a bányamivelő csak terhelve van. Melczer István: Azok közé tartozom, kivel parancsolni méltóztattak, hogy az albizottmányban részt vegyek, noha szakember nem vagyok ; ennélfogva nekem talán könnyebben fog sikerülni, azon általános kézpontokat előadni, melyek a szőnyegen lévő tárgynál fölmerülnek, mintha annak minden részleteibe tökéletesbben lennék beavatva. Az egyik előttem szóló tagtárs mellékesen egy igen helyes megkülönböztetést tett azzal , midőn érintő, hogy a régibb állapot visszaállítása sem a hazafit, sem a bányászt ki nem elégítené. Ezen megkülönböztetés igen találó. Megnyugvással mondhatom, hogy az albizottmány üléseiben mindaz, mi a haza iránti tartozásunkat illeti, figyelmünket el nem kerülte, a nyíltan bevallom, egyikünknek sem volt legtávolabbról is szándéka, a közjogi szempontokat bármi magánviszonyoknak alárendelni. De itt a kérdés a körül fordul meg: váljon oly esetben, hol a haza közjava egyenesen nem parancsolja, kell-e a bányászt működésében akadályoztatni, vagy pedig lehet-e ott, hol a hazafi a magánvállalkozóval össze nem ütközik, neki szabad tért engedni, miután termelésének végeredménye közvetve úgy is a bon kincsének szaporítását eszközli. Példát hozok reá: azt fölfogom, hogy ellenséges táborozáskor meg kell tiltani bármilyen tűznek vagy világításnak meggyújtását, nehogy az ellenségnek iránypontul szolgáljon; azonban hogy béke idején méltánytalan nem volna gáz- vagy gőzképeknél parancsolni a tűz eloltását, s vele azon iparvállalatok folytonosságát zavarni, mivel az más magán-konyhán nem ég, ezt belátni képes nem vagyok. Stockinger Mór tisztelt tagtársam nyilatkozatát úgy fogtam föl, mintha az albizottmány javaslatával kiküldetésének határát túllépte volna. Erre meg kell jegyeznem: igaz , látszólag egy egész códex fekszik előttünk; az is igaz, hogy ha ezen nagyméltóságú tanácskozmány munkálatunknál helyesebbet fog fölállítani, mi, elégtelenségünket bevallva, szíves készséggel meghajtunk. Mi is szerettük volna a bányajog körében mindazt visszaállítani, mielőbbi alkotmányos életünkben fönnállót; azonban miért nem véltük ezt tehetni, arra nézve az indokokat híven elősoroltuk. A nagyméltóságú értekezlettől függ azoknak helyes vagy helytelen voltát megítélni. Ezeket fölösleges volna ismételni, csak eljárásunk oeconómiáját legyen szabad röviden érinteni. Miután az albizottmány a dolog megvitatása folytán belátni kénytelen volt, miszerint az előbbi állapotra, a bányászati viszonyok megzavarása nélkül, visszalépni nem lehet; gondoskodnia kellett azon módokról is, mik által a tényleges állapotot az alkotmányossággal kiegyeztetni vélte. Mondatott ugyan, hogy ha 1854-ig a bányászat az előbbi állapotban fönnállhatott, úgy azt most is abba vissza lehet helyeztetni. Azonban 1854-ben lényeges és a bányászat kezdete óta fönnállott viszonyoktól merően eltérő különbség hozatott be Az oszt. át. bányatörvény szerint az administrativ t. i. az adományzási és engedélyezési rész egészen új és különvált hivatalokra, az úgynevezett bányakapitányságokra bízatott; a törvénykezés pedig a cs.k. országos, illetőleg némely cs. k. megyei törvényszékekbe beolvasztatott. Azelőtt nemcsak mindezen ágak, de még a bányagazdászat is ugyanazon egy hivatalnál volt egyesítve. Ha már minden tekintet nélkül kimondatnék, hogy a régi állíttassák vissza, akkor a főkamaragrófságok, illetőleg inspectoratusok visszakozását is kellene indítványozni, melyek azelőtt némileg a judicialét is kezelték, s ezzel vissza kellene idézni mindazt, mi ellen annyi sérelem registráltatott s mi talán ezen nagyméltóságú értekezlet feladatán is kívül áll. A dolog előadott helyzetében az albizottmány tartva attól, hogy ha a most fönnálló cs. k. országos vagy megyei törvényszékek, hol a bányaperek most folynak, megszüntetnének, a bányakérdések végkép bíróság nélkül ne maradjanak; a törvénykezési részt, mint azelőtt is volt, az administratív bányakapitányságokkal egyesíttetni javasolja. Úgy de akkor, ezen a köztörvényszékektől külön álló, speciális bíróságok számára szükségesnek látta az egész eljárást is kidolgozni. E végre, nehogy a törvényhozási körbe lépjen át, az idevonatkozó czikkeket az 1844. magyar bányatörvényjavaslatból vette át. De mivel az 1843—4. országgyűlési irományok közkézen nem is forognak és némi szóbeli eltéréseket is kelle a közbejött viszonyok miatt használni, úgy gondolkoztunk : legjobb lesz az 1844 ki törvényjavaslat illető czikkeit a nagyméltóságú értekezet számára kinyomatni, és ez teszi munkálatunknak, mely egész codexnek látszik, majdnem egész tömegét. Ezen igénytelen fölvilágosítás gondolom, elég arra, hogy kitűnjék, miszerint ezen albizottmány kiküldetésén kívülinek nem látta, ha a régi cháosz helyett az országgyűlésig a mostani állapotot kiegyenlíteni törekedett , nem ugyan magánvéleményből kifolyó rendelkezésekkel, de a törvényhozás egyik tényezőjének kifejezett s már csak királyi szentesítést váró akaratával. Van azonban az albizottmány munkálatának egy része, melyben tagadhatatlanul új, határozott provisokat javasol, mely a tényleg behozott s nézetünk szerint hatályban hagyandó általános osztr. bányatörvény intézkedéseitől is eltér. Ezek azon pontok, mik a köszönre nézve javaslatba hozatnak. Nyíltan kifejezte az albizottmány e tárgyra vonatkozólag nézeteit. Ez azon elvkérdés, mit tanácskozásunk folytán a nm. értekezlet ítélete alá egész őszinteséggel előterjeszteni bátorkodtunk, s mire nézve az eldöntő határozatot nyugton bevárjuk. Jendrassek Miksa : Hozzá kell hogy tegyem, miszerint az állambányászat mívelésének administratióját a bányafőjog, azaz a regálénak administrátiójától meg kell különböztetni, vntéz meg nem férvén ugyanazon egy orgánum általi kezeléssel, de igenis megférvén a bányatörvénykezeléssel megbízott orgánum teendőivel. B. Prónay Albert: Ezen kérdésben kezet fogok m. Melczer úrral, azon egy föltétel alatt, hogy kiemeltessék, mégpedig erősen, azon kívánat, hogy a jövő országgyűlésen vagy annak idejében az Ő Felségének már 1848 ban fölterjesztett javaslat hozassák létre, mert ha ez nem így emeltetik ki, inkább kívánnám a legutolsóig visszahozni a régi állapotot, mint a mostanit megtartani, s ezt korántsem technikai és nemzőgazdászati szempontokból mondom, hanem mivel a Felségének kormánya két századon át fönnállott magántulajdont egy tollvonással státusbirtokká kanonizált, s ez által oly példát adott, mely után, ha tovább halad a kormány szeszélye, az a magántulajdon biztonságának megingatása által többet ártana a nemzetnek,mint a mennyit nemzetgazdászati s technikai tekintetben használna. Wenczel Gusztáv: Hozzájárulok b. Prónay erllsga előadásához, s csak azon csekély megjegyzést kell tennem, hogy 1844. óta a bányászat külső viszonyai tökéletesen — megváltoztak, — hozzájárulok mu- Utis mutandis. Sárközy Kázmér: Úgy értettem az albizottmány véleményét, hogy ezen 1844-ben készült javaslat mielőbb sanctiót nyerhessen, de annak módjára nézve mégis szükségesnek látom, hogy miután a viszonyok megváltoztak, s némely módosításokat igényelnek, tehát annak útján, t. i. a legközelebbi országgyűlésen történjék az meg. Somoskeöy Antal: Az albizottmány jegyzőkönyvében ez benne van, legalább közvetve. (Hol?) Meczer István: A jegyzőkönyv erre vonatkozó részét bátor vagyok fölolvasni: (fölolvassa azon pontot, mely így kezdődik: „Noha az albizottmány.“ Kénytelenitve érzem magam e helyen azm. értekezlet figyelmét arra hívni föl, hogy az 1844. magyar bányatörvény javaslat és az 1854. austriai bányatörvény elvei közt lényeges különbség van, olyan mint a kézmű s gyáripar fölfogása közt szokott lenni, ezen irányban térnek tehát el egymástól az intézkedések is. Az austriai 1854 bányacodex, — melyet élezésen kőszéntörvénynek is neveznek — már azon tekintetnél fogva is, mivel a kőszén-bányászat nagyobb tért stb. igényel, figyelmét a nagyobbszerű vállalatokra irányozta inkább, mintsem az apróbb érezbányászatra, holott az 1844. javaslat ellenkezőleg eleinte pusztán csak az érezbányászatot vette tárgyául, ésannyira, mikép a főrendi táblának figyelmeztetésére volt szükség, hogy a kőszén illő fontossága miatt, a törvény rendelkezésének tárgyául szinte fölvetessék, s csak is így keletkezett pótlólag azon megállapodás, mely a kőszén iránt mint 24. czikk később szaratott be a törvényjavaslatba. Ha mindazáltal akár az időközben hazánkban is kifejlett ipart, akár azon nemzetgazdászati fontosságot tekintjük, mit azóta a kőszén nyert, úgy tagadni alig lehet, hogy ezen most érintett 24-ik czikk az országgyűlés előtt is már szűknek vagy elégtelennek fogna tekintetni. Egyébiránt nem csak a fönnforgó elvi különbség, de több más időközileg megváltozott viszonyok miatt, oly praecisáltan alig lehetne kifejezni már most azon óhajtást, hogy Ő Felsége az 1844 ben fölterjesztett bányatörvény-javaslatra, úgy mint az előtte fekszik, szentesítését kiadni méltóztassék. Nem hallgathatom ugyanis el, hogy ha a dolgot itt törvényhozói szempontból lehetne vizsgálni, be kellene vallani, hogy az általános osztrák bányatörvényt liberálisabb eszmék lengik át, mint a más viszonyok közt keletkezett magyar törvényjavaslatot. Például : nálunk a nemes éreznek a kincstár részére való beváltási kényszere egyik főteher volt; most ezen kötelezettség alól a bányaipar föl van mentve. Nálunk előbb bányavám fejében az éreznek 10-ed része természetben adatott, mi most az ásvány értékének pénzben fizetendő 5%, sőt illetőleg alább is szállíttatott; továbbá a bányaipar a hűbériség szűk és szorító korlátai közöl kiemeltetett. Mindezeket megítélni ugyan a törvényhozás dolga, de mindenesetre olyanok mégis, mik figyelmet érdemelnek. Ezen nézpontok tartóztattak minket is azon indítvány tételétől, hogy az ország által fölterjesztett, alkotmányos állásunkkal és érezbányáink sajátlagos természetével inkább megegyező bányatörvényjavaslatnak ideiglenes alkalmazását most, midőn az országgyűlés küszöbén állunk, ne javasoljuk. Meg kell ugyanis győződnünk, hogy ha az ország azon munkálatot még csak most terjesztené föl, a haza viszonyainak időközben történt átalakulása miatt, de a bányaipar szabadabb mozogtatása nézetéből is, azon javaslatot bizonyosan még előbb revisto alá venné, s abban, ha nem is lényeges, de mégis némi változásokat tenne; márpedig az albizottmány oly munkában, mely országos megállapodás folytán terjesztetett Ő Felsége elébe, a viszonyok parancsolta módosítások kezdeményezésébe való bocsátkozást is körét meghaladónak találta. Elnök: A nm. tanácskozmány főelvül tűzte ki, hogy a hazai törvények, amennyiben a megváltozó viszonyoknál fogva a jogbiztonságnak veszélyeztetése nélkül lehetséges, visszaállíttassanak. Ha ezt a nm. tanácskozmány a hazai törvényekre alkalmazta, anynyival inkább ki lehet ezen elvet oly rendeletekre is terjeszteni, melyek magyar törvény erejére soha sem emeltettek. Azonkívül az albizottmány észrevételei olyanok, hogy a nm. tanácskozmány láthatja azokból, miszerint az 1854. év előtti állapot visszaállítása a magánjogi viszonyok megzavarása nélkül nem volna eszközölhető, s az albizottmány az 1854-ki rendszert a függelékben oly javaslatokkal bővítette, melyek átal az 1843—4-ki országos bányatörvényjavaslatban kimondott elvekhez fog a jövő állapot közelittetni. Az volt tehát az albizottmány czélja, hogy azon alkotmányos elvek, melyek az 1843—44-ki javaslatban foglaltatnak, ideiglenesen alkalmaztassanak, s ez által az 1854 ótai állapot, melyet jogzavarás nélkül lényegileg megváltoztatni nem lehet, némileg enyhíttessék. Úgy hiszem, hogy a nm. tanácskozmány megnyugodhatok az albizottmány véleményében. Jendrassek Miksa: A javaslat abban központosul, hogy valamint az ősidők óta egész 1854 ig az összes bányatörvényhatóság ugyanazon egytestűlet által kezeltetett, és valamint az 1844. magyar törvényjavaslat is ez elvet fentartá, úgy az albizottmány is azt javasolja, miszerint ne legyen a bányatörvény hatóságnak törvénykezési része más testületre bizva, mint a bányafőjog administratioja, hanem e mindkét része a hatóságnak egyesittessék megint, önmagától értetvén, oly testületben, melynek semmi köze nincsen a kincstár által mivelt bányák paconomiai administratijához. Az albizottmány javaslata tehát át van véve az 1854. év előtti folytonosságból, s az azzal összehangzó 1844. törvényjavaslat elvéből. Elnök : Méltó, tutik megnyugodni az albizottmány véleményében! (Közfelkiáltás: megnyugszunk!) Most átmegyünk a kőszén tárgyára. Felolvastatik az albizotmány ebbeli jelentése. Elnök : E nagyfontosságú tárgyhoz először átalánosságban méltózassanak szólni. Zsoldos Ignác.: Mindamellett, hogy az 1813 — 44-ki országgyűlési munkálatban, melyről itt szó van, tényleges részt vettem, nem tartván magamat szakértőnek, érzem, hogy több hivatásuk van azoknak a tárgyhoz szólni, kik azt inkább ismerik, mint csekélységem. Azonban az épen most felolvasott operáimot csak most kapván kézhez, és így csak most ismerhetvén meg e részbeni vélekedésemet, mint kötelességem kifolyását, előterjeszem. Én is szinte ott veszem föl az egész munkálatnak alapját, hol az már többek által fölvetetett, t. i. azon kérdésben,hogy van-e oly hazai bányatörvényünk, mely már többé visszaállítható bármi okból nem volna ? mert általános volt a megállapodás, hogy ami visszaállítható, az állíttassék vissza. A választmány erre adott feleletét egyenesen olyannak, mely részben teljes lehetetlenséget foglalna magában, nem találom ugyan, mindazáltal az okokat, melyek részéről fölhozattak, mégis oly nyomatékosaknak érzem, hogy magamnak a szakértők véleményének tiszteletben tartása mellett, azon feleletet vagyok kénytelen ezen javaslat alapján adni, hogy lehetetlen a mostani előtti bányatörvénykezési állapot visszahozatala, főképen azért, mert oly alkotmányszerű törvényünk, mely visszahozható volna, nem is létezik. Én részemről ezen nézetben megnyugszom. Az alválasztmány ezen kérdésre eszerint felelvén meg, azt mondja továbbá, hogy mivel az 1843-as operátum óta nevezetes változások történtek, az ipar, és különösen a bányászati ügyekre nézve, ő a diaetális törvényjavaslatnak oly módon, mint az akkori időben volt, újban egyszerű fölterjesztését, szenesítését, és életbehozását ezélirányosnak nem tartja. És e nézetből kiindulva utóbb ismét azt mondja, hogy az 184-ben kiadott átalános bányatörvényből azt, ami jó, összetéve az 1843-as operátummal, egy egészet kívánt készitni, s ezt javasolja ideiglenesen is Ő Felsége által behozandónak. Mely munkálatot az eddig hallottak szerint, és ismerve az 1843 ki operátumot is, magában véve igen jónak, üdvösnek és czélszerűnek találok én is. De nekem egy nagy nehézségem van mégis, melyet el nem hallgathatok. T. i. egészen más volna, ha mint a tegnapelőtti ülésben egynémelyikünk részéről a büntető codexre nézve történt, az hozatnék javaslatba, hogy az országgyűlés a bányaügy iránt 1843 ban már határozván, s igy at az országnak meghallgatása megtörténvén, kérnők Ő Felségét a fejedelmet, hogy méltóztassék ezen országgyűlési törvényjavaslatot addig is életbe léptetni. “MS a Országgyűlés is máskép