Pesti Napló, 1861. április (12. évfolyam, 3342-3365. szám)

1861-04-20 / 3357. szám

PEST, április 19. (Fk.)Három nemzet az, melynek egységi törekvése jelenleg Európa figyelmét vonja magára: az olasz, a lengyel és a német, hanem mind a három mozgalom — bár czélja ugyanaz — mind keletkezésére, mind eredményeire nézve tetemes különb­séget mutat föl. Olaszországban a mozgalom a néptől indult ki, mely azonban egy eré­lyes kormány vezérlete alatt állott; az olaszok tehát mind a közlelkesedés, mind a diplomatia, mind a fegyvertárak eszközeivel küzdöttek. Viktor Emánuel más hatalmakkal szövetkezett, a maga és szövetségeseinek hadsergét mozgóvá tette és a nemzet milliói oldala mellett állottak, így történt az, hogy a­mi még 2 —3 év előtt lehetetlennek látszott, rögtön valósággá vált; régi trónok ledőltek, óriási akadá­lyok legyőzettek, európai szerződések szétszakíttattak és — Európa mindezt békén nézte, sőt Russel lord múlt hó 30-dikán azt írta d’ Azeglio marquis­­nak : „A királynőd felsége, mint II. Vik­tor Emmanuel, Olaszország ki­­rályának követjét fogadandja Önt.“ Ez által a fiatal olasz királyság hatal­mas támaszt nyert. Anglia elismeri, az új államot, egyik másik hatalom nem­sokára követni fogja e példát és igy a vonakodók hallgatása aránylag kevés sulylyal fog birni. Ezt eszközölte ki egy tettre kész nemzetnek szintoly tettre kész kormánynyal való egyesülése! Másként áll a dolog Lengyelors­s­z­á g­b­a­n! Ott a mozgalom egyedül a nemzettől indul ki és semmiféle kormány nem gyámolítja. Hatalmas fegyelmezett hadsergek, rontcsövű ágyuk és minia­­puskák nem állnak a nép rendelkezésé­re; ő csak a békés tüntetések terén ér­vényesítheti igényeit. A­mi ezen túlmegy, őrültség volna; a varsói fellegvárban 15.000 ember hónapokig tarthatja magát, a helytartó kastélya egy kis erősség, a katonai laktanyák megannyi elsánczolt tábort képeznek; az 1830-ks tapasztalás után, a midőn a rendes katonaság nagy része a néphez pártolt át, a többi pedig önkényt vonult ki, az orosz kormány ar­ról gondoskodott, hogy Lengyelországot biztos csapatok által őriztesse. Itt tehát az anyagi erők mérkőzéséről nem lehet szó, itt csak a passiv ellenállás lassan ható, de mégis ható fegyvere alkalmazha­tó és — miként egy angol lap a minap oly találóan mondá — mai nap még­sem oly könnyű ám imádkozó néptömeget, síró nőket, térdelő gyermekeket lekartácsol­­tatni. És a lengyel nép ezen erkölcsi fegy­vereivel mégis legalább valamire ment; az orosz kormány újra meg újra habozik; ma két tábornokot küld Varsóba a leg­szigorúbb utasításokkal; holnap ismét Varsóból hivat meg kettőt Pétervárra, hogy a dolgok állásáról informálja ma­gát; ma kiutasítással fenyegetik Zamois­­ki grófot, a lengyelek kedvenczét, hol­nap befolyásos hivatallal kínálják meg; ma roppant pénzbírságokat rónak a varsói lakosságra, holnap megszüntetik, legalább részben, a gyászruha viselésé­nek tilalmát; mindez arra mutat, hogy az orosz kormány még nem állapodott meg bizonyos határozatban, de hogy a lengyel mozgalom legalább hatást ten reá és hogy legalább remélni szabad. Ezt oly mozgalom eszközölte ki, mely egyedül a néptől indult ki, a­nélkül, hogy valamely kormány gyámolította volna. Ismét más képe van a németorszá­gi egységi mozgalomnak. Itt a nemzet üres szavak csépelésére, haszontalan ér­tekezletekre és röpiratgyártásra adja magát, de az egységi törekvés valósítá­sát a kormányok, vagy helyesebben a porosz kormány vette kezébe. És mire ment ő eddig? Jelszava : „mások jogai­nak tiszteletben tartása!“ Ez elvnél fogva a három tuc­at souverain legkisebbiké­­nek ellenállása is tökéletesen elegendő a siker meghiúsítására. A német fejedel­mek csak egyben értenek egyet, hogy t. i. a maga souverainitásából egyik sem akar egy hajszálnyit is engedni; mind­egyik pompás udvart akar tartani, köve­teket maga köré gyűjteni és szintúgy maga is követeket küldeni minden euró­pai udvarokhoz, kisebb-nagyobb ármá­diával birni és ezen armadia felett le­hetőleg függetlenül parancsolni. Minden egyébre nézve bábeli zavar uralkodik ezen koronás urak nézetei és kivonatai közt, oly zavar, mely a porosz kormányt alaposan meggyőzte arról, hogy politi­kai egységről ily körülmények közt és azon számtalan kisebb-nagyobb szuve­­rainitás fenntartása mellett, nem lehet szó. Poroszország azonban nem lévén haj­landó, Szardínia példája szerint, a német nemzet egységét akár egy pár „jogsér­tés“ árán is valósítani, legaláb arra töre­kedett, hogy a szövetségi had szervezete alakíttassák át az egység értelmében, még­pedig olyformán, hogy miután egy szövetségi háború kitörése esetén Ausz­tria minden valószínűség szerint úgyis csak papíron állíthatandja a maga il­letéket a szövetségi hadhoz — a fővezér­­ség Poroszországnak jusson, úgy hogy azon tarka egyveleg, melyet „deutsches Bundesheer“-nek neveznek, legalább csú­csán egységes legyen. Azt hiszi az olva­só, hogy Ausztria erre ráállt? Esze ágá­ban sincs! Négy hónap óta folynak az ebbeli tanácskozások és most befejeztet­tek, nem mert az eredmény megvan, ha­nem épen megfordítva, mert azt látják, hogy nem lesz eredménye ! Pedig 1859. oly tanulságos volt e tekintetben! Ausz­tria részéről már hatalmasan folyt a küz­delem és Németország egy ideig meg se mocrczant. Egyszerre Lichtenstein moz­gósította a maga 91 emberét; Hessen- Hamburg e példát követte és a maga se­regét — 3 emberből álló tüzérségét is beleértve — mobilizálta; mások csak részbeni mozgósítást, ismét mások csak „hadkészültséget“ határoztak, többen pe­dig­­ semmit sem tettek. Azóta két év folyt le és ha ma ismét háború lenne, a dolog ismét csak úgy volna, mint anno Domini 1869. Ennyire ment a német egy­ség a kormányok regidája alatt! . . . A német kormányok valóban jól ten­nék, ha e párhuzamot némi figyelemre méltatnák és szemmel tartanák azon kö­vetkeztetéseket, miket végre a német nem­zet is Olasz- és Lengyelország legújabb történeteiből vonhatna. Országgyűlési tudósítások. A képviselő­ház ülése ápril 19-ikén. A tegnapi Ülés jegyzőkönyve Csáky Tivadar gróf körjegyző által fölolvastatván, hitelesítte­tett. A jegyzőkönyv fölolvasása után, a közsze­retetben álló korelnök, megindulástól reszkető hangon következő beszéddel szólita föl a ház választott képviselőit helyeik elfoglalására. „Követvén a házszabályok rendeletét, a teendő most az, hogy a mélyen tisztelt képviselő­ház ál­talános szavazatai által megválasztott hivatalnokok helyeiket elfoglalják, t. i. az első elnök, két alel­nök, és a jegyző úrról, kiket ezennel van szeren­csém fölszólítani hivatalosan, hogy helyeiket fog­lalják el. Tisztelt képviselők! a házszabályok által körvonalazott korelnöki hivatalomnak vége van, s midőn e helyről eltávozom, helyet adandók annak, ki azt annyira megérdemli, kit ti magatok választottatok, ő fogja hirdetni néktek, hogy a ház megalakulva van.Ma ápril 19. napján,e dicső napon, melyen hazánk egyedüli boldogságát magában fog­lalt 1848-ki törvények felséges 5­ ik Ferdinand királyunk által éppen e napon szentesittettek. — 36 éve annak, mióta előbb ugyan Borsodvármegyé­nek számos nemesei, később Miskolcz szülő­váro­somnak polgárai a törvényhozó test­verére mun­kálkodni engem elküldöttek, e téren működtem te­hetségemhez képest, honfi­társaimmal együtt, velük együtt élveztem azon kedves örömöket, melyeket a haza a unit országgyűlésig élvezett. Szenvedtem, tűrtem, azon keserveket is, melye­ket édes hazám szenvedett. De hazafiul szivemnek édes örömére szolgál, hogy munka- és követtár­saim megajándékoztak becses irnalmokkal és haj­landóságokkal. Ti követtársaim is azt tettétek ve­lem , mindenki tudja, hogy midőn utoljára megje­lentem köztetek, szeretettel fogadtatok és megtisz­teltetek azzal, minél többet nem adtatok öreg szolgátoknak, és kevesebbet nem adathattatok, mint e nehány napi­ elnökséget. Fogadjátok tiszta hálámat és köszönetemet, azon hálát, melyet mifélék, el nem felejtek, sőt midőn majd többé nem leszek, elviszem magammal azt majd oda is, hol számomra nemsokára az örökké­valóság kapui megnyilandanak (hosszas éljenzés). Újra hálát és köszönetet mondok. — Most felejt­sétek el a netalán történt megbotlásomat és fo­gyatkozásaimat ; tulajdonítsátok azokat korom­nak, és bontsatok rá fátyolt. Mint magános kép­viselőt fogadjatok vissza diszes soraitokba, és csak szivem és lelkem egyedüli táplálójával és ha­zai barátságtokkal, de csak addig, mig azt meg­érdemlem, megajándékozni szíveskedjetek.“ A tisztes aggbeszédének végefelé elragad­tatva érzelmeitől, könnyes szemekkel vett bú­csút azon széktől, melyen őt a mai napig oly osztatlan kegyelettel nézte a nemzet képviselő testülete, de a képviselők között is nem egyet láttunk, ki az ősz szónok szavai által megin­dulva, könyeit törte, s alig volt képes annak az elnöki székről leszálltakor, hangjával járulni azon szűnni nem akaró éljenhez, melylyel a ház tiszteletét és elismerését fejezé ki az érde­mekben őszült hazafi iránt. A tetszés nyilatkozat után Nyáry Pál kép­­viselő emelt szót, a háznak a lelépett korelnök iránti elismerését, jegyzőkönyvbe ígtattatni in­dítványozván. Ez indítvány egyhangú helyes­léssel fogadtatván, Ghiczy Kálmán elnök és a jegyzők, kik közül azonban Jura György hi­ányzott, székeiket hangos éljenzés közt fogla­­lák el. Az elnöki csengettyű hangjára lecsendesül­­vén a zaj, mindenki feszült figyelemmel várta az elnök ajkáról a ház alakulását jelentő be­szédet, melynek tartalma következő : „Midőn 1848. észt, tavaszhó közepén az ország­gyűlés , hazánk törvényes önállásának biztosítása és a jogegyenlőség nagy elvének, a hon minden polgárai között örök megállapítása után, Pozsony­ból szétoszlott, a hon sorsa felől reményteljes ke­bellel néztünk a jövendőnek elébe; nem azért, mintha komoly aggodalommal nem szemléltük vol­na mindnyájan a sötét felhőket, melyek mint a kö­zelgő viharnak mind­annyi bizonyos előjelei, több oldalról tornyosultak azon irány felé, melyen a törvény által szentesített nagy elvek kifejlesztésé­nek ösvényén a hon közügyeinek kezelésében ha­ladnunk kellett, hanem azért, mert meg voltunk győződve, hogy az előbb külön jogú , és így külön érdekű osztályokra szétszakadt népnek, jogban és kötelességben, polgári állás és nemzetiség különb­sége nélküli egyesítése, s az innét fejlődő érdek­egység, kölcsönös bizalom és egyetértés hazánk minden ajkú fiainak kitűnő sajátját képező jogér­zéssel , hon- és szabadság-szeretettel párosulva, a nemzetet nagy veszélyek leküzdésére szilárdították meg (hangos tetszés.) E meggyőződésünkben nem is csalatkozunk. A vihar bekövetkezett, iszonyú szélvészek vo­nultak el fölöttünk, temérdek szenvedések sújtot­ták úgy a hazát, mint annak egyes polgárait, s az annyit szenvedett nemzet él, és erőteljesen, a haza fönnáll. úgy áll ugyan, fájdalom, csak fönn, mint a föl­­zúdult tenger hullámai által vitorláitól, árboczai­­tól, kormányától megfosztott, tetemében sokszo­rosan megcsonkított, népének hűsége által azon­ban alkatának főbb részeiben mégis épen megtar­tott, és még sok és nagy veszélyeknek kiállására teljesen képes hajó: (tetszés) — de a mi leg­főbb , fennáll, a magyar hon összes népének érdekegysége, egyetértése, törvény s szabad­ság szeretete s lelkesült hazafiusága által, és az országgyűlés 12 évi szünetelése után ismét együtt ül, hogy kezébe vegye ujjalag a haza kormányza­ta irányzatának vezérletét: — gyógyítsa az idők viszontagsága által is­ett, még most is vérző se­beket , — ki­javítsa a dühöngött szélvészek által okozott pusztításokat : — állítsa helyre mindazt, a­mi a hon alkotmányos intézményeiben az idő és erőszak hatalma által lerontatott: — fejlesz­­sze ez intézményeket s hasonló veszélyek ellen minden jövendő időre szilárdítsa meg. Nagy és nehéz föladat! de nem azért, mintha a megoldásnak nehézségei leginkább magában a föladatnak természetében feküdnének,­­ hanem főképen azért, mert a nemzet legszentebb jogának nem ismerése, vagy félreértése, s az állami élet valódi érdeke felől oly körökben, melyekre köz­vetlen hatásunk nincsen, létező térfogalmak foly­tán, azon veszélyek vagy részben még most is lé­teznek, melyek átalakulásunknak bölcsőjét kör­nyezték ; és így a nagy munka, mely az ország­­gyűlésére vár, nemcsak az illető törvénykezési tárgyak, saját önmagukban is eléggé bokros ne­hézségeinek legyőzésével, hanem a mi légnyomása több, egyszersmind nem jogosított kül­befolyás el­­leni folytonos küzdelem közt les­z folytatandó. Azon anyagi és szellemi erők azonban, melyek a nemzetet eddig fönntartották, hű, tántoríthatatlan, semmi veszélyek által meg nem ingatható ragasz­kodás az ország jogaihoz s törvényeihez, egybe­kötve folytonos következetes haladással a polgá­­risodás nagy czéljai felé, s más nemzetek és álla­mok jogos érdekeinek méltányos kíméletével, a népek sorsát intéző isteni gondviselés segélyének hozzá­járultával ezentúl fönntartandják a hazát, fönntartandják számára a helyet, mely azt múlt­jánál, s jelenénél, s nagyszerű fejlődési képessé­géhez képest, jövőjénél fogva is a világ e részé­ben megilleti. Midőn e tényállás mellett meggondolom , hogy ily felette nehéz körülmények között, ezen ország­gyűlésen, amelynél nagyobb és nehezebb teendői nem voltak még egy hongyűlésnek sem, nagy érdekű országos tanácskozásaik vezérletére önök, min­den előleges érdemem nélkül, engemet választottak ki; mélyen érzett hálával elismerem e megtisztelő bizalomnak nagy becsét, de tehetségem gyengesé­gének érzetében elrémülök egyszersmind a teher nagysága előtt, mely vállaimra van fektetve, s an­nak viselését csak azon tekintetből merészlem el­vállalni , mert önök ítéletét tisztelettel fogadni tartozom, s köteles vagyok teljesíteni meghagyá­sukat, mert tudom, hogy önöknek bölcsesége s egyéni véleményeiknek lehető különbsége mellett is tántoríthatatlan egyetértése a haza közjavának előmozdításában, megkönnyítendik tisztemnek ne­hézségeit , s meg vagyok győződve, hogy önök, kik­et állásra emeltek, melynél díszesebben magyar honpolgár nem állhat, nehéz tűztem köteleségei­­nek teljesítésére szakadtlanul irányzandó álhata­­tos igyekezetemben, hazafias, baráti indulattal se­gélyemre is leendenek. Tisztem kötelességeinek legfőbbike a tanácsko­zások folyamának részrehajlatlan vezérletében áll. Ennek teljesítését szentül ígérem , de az őszin­teség egyszersmind azon nyílt vallomásra is köte­lez, miszerint vannak kérdések , melyekre nézve részrehajlatlan lenni nem tudok. Ki is lehetne, például, ha magyar, részrehajlatlan, a jog­egyenlőség szent elvének, a nemzetiségi jo­gos igények méltányos kiegyenlítésének, a hon te­rületi épségeinek, s mindenek felett a nemzet ősei­től öröklött legbecsesebb, elidegeníthetetlen kin­csének, az ország törvényes függetlenségének és önállásának kérdésében. De ez aggodalmat nem okoz nekem,mert hiszen­ ezen kérdéseknek lényegére nézve önök is mind­nyájan egyet­értenek velem: erre nézve részre­­hajlatlanságot nem is követelnek tőlem; sőt a rész­vétlenséget haza elleni­­bűnnek tekintenék (tet­szés); egyébbiránt pedig egyéni nézeteimnek nyil­vánítását mind­azon esetekben, melyekben ezt tenni czélszerűnek, vélendem, a házszabályainak értelmében különben is megengedni fogják, így most sem hallgathatom el a fájdalmat, me­lyet a miatt érezek, hogy nem látom itt helyet foglalni köztünk szeretett véreinket, barátainkat, Erdély-, Horvát-Szlavonország s a határőrvidék és Fiuménak képviselőit, kiket a törvénykezésben és így a ház hivatalnokainak választásában is a rész­vét e helyen tagadhatatlanul megillet, e jog tiszte­leténél fogva tehát s ismert egyértelmű nézeteink szerint tudván azt, hogy nyilatkozatom önök ál­talános jóváhagyásával találkozand, úgy magam, mint minden tiszttársaim, az engemet e nyilatko­zatra szintén fölhívott két alelnök s hat jegyző nev­ében is kijelentem , hogy helyeinkről azonnal is­mét lelépendünk , azokat a ház szabad rendelke­zése alá azon pillanatban visszabocsátandjuk, mi­dőn az említett képviselők, kiknek itteni jelenlétét szivünk vágyai, a közös érdek s a törvények szent­sége egyiránt követelik, a közös haza java fölötti országos tanácskozásaikat, a hon lakói mindannyi millióinak osztatlan örömére s miként a jog és tör­vény szentségébe helyezett bizalmamtól fogva erő­sen hiszem, nemsokára önökkel vállvetve megkez­­dendik. Midőn ezek után az elnöki széket önök megha­gyásából s azon buzgó kéréssel elfoglalom, hogy azon nagybecsű bizodalmát, melyet velem ez alka­lommal éreztetni szívesek valának, számomra to­vábbá is tartsák főn, legelső elnöki kötelességemet annak kijelentésével teljesítem , hogy a ház ala­kulva van és önök általános kivonatát vélem nyilvánítani, midőn az e képen megalakult ház első határozatául az alkotmányos szabadság körül sok érdemeket szerzett, sokat szenvedett s mindig tán­toríthatatlan ősz bajnokának, a képviselő ház ne­­storának, a mindnyájunk által tisztelt és szeretett elnök szives fáradozásaiért, a ház nevében köszö­netet szavazok.“ Az elnök után­ T­isza Kálmán első alelnök emelt szót, meleg köszönetét mondván a ház­nak bizalmáért, melylyel öt oly helyre állitá, ho­va nem vágyakozott ugyan ,de melyet ahogy még­is vissza nem utasított, annak oka az, hogy je­lenleg minden hazafinak kötelessége elfoglalni azon tért, melyre őt akár a sors, akár társainak bizalma helyezé. Kimondja, hogy a háznak bá­tornak kell lennie, nemcsak egyénileg, de poli­tikájában is, nehogy azt, mit veszélyeztetni nem akartunk, félénkségünk által veszélyeztessük “ E rövid de tartalmas beszédet is a ház osztat­lan tetszése kisérte, melynek lecsendesültével a másod alelnök Podmaniczky Frigyes báró kelt föl, s így szólt : „Tisztelt képviselőházi Legyen szabad nekem is, rövid szavakban meg­köszönni azon bizalmat, melyet irányomban tanu­­sított a tisztelt ház, midőn másod alelnökének megválasztott. Hazánk jelen válságteljes perczeiben, úgy tar­tom, minden egyes honpolgár legelső kötelessége: tétova nélkül elfoglalni azon helyet, melyet számá­ra akár a sors, akár némi bizalom kijelölt, — de kötelessége egyszersmind feltétlen megadást, te­vékenységet s szorgalmat adni cserébe, honpolgá­rai e jóvoltáért. Értem egyik legboldogabb percze volna az,­­ a szerencsés leendhetnék kiérdemelni e tisztelt kép­viselőház megelégedését, — annyival is inkább, mert mindnyájunknak csak egy lehet közös c­é­­lünk, hazánk jövendő boldogságának lehető meg­alapítása. Adja az ég, hogy testvér s társorszá­gaink küldöttei hová hamarább megjelenjetek kö­rünkben , hogy részint a viszontlátás, részint a ki­békülés magasztos ünnepét üljük meg, mely ünnep fogja majdan összeforrasztani újból egy tömör egész Szé sz. István koronáját, ellentállandó azontúl ellenei akár alattomos, akár nyilt fondorkodásai­­nak. Kedves kötelességemnek fogom ekkor ismerni hivatalomról azonnal lemondani, nehogy azt sért­sem meg másban, nehogy attól fos­szak meg mást, mit magam annyira szentnek s elévülhetlennek t­artok. Midőn magamat a tisztelt ház kegyeibe ajánlom, midőn annak idején igénybe veendő elnézéséért es­­deklem, azon óhajomat s mintegy imámat fejezem ki: engedje meg végzetünk, hogy ha folytonos egyetértés nem is, de minden körülmények között az oly annyira nélkülözhetlen összetartás vezérelje népeinket s ezek nyomán honunk sorsát ! Éljen az összetartás, éljen a haza! Az alakult ház most már napi­rendre térvén át, az elnök mindenekelőtt kijelenti, hogy a jegyzőkönyvet Csengeri Imre vezetendő, a szóló­kat pedig Tanárky Gedeon úr fogja följegyezni. A ház már alakulva lévén, szükséges, hogy a teendők iránt ezentúl intézkedni méltóztassa­­nak. Mielőtt azonban a teendők iránt tovább nyilatkoznánk, kötelességem a tisztelt háznak jelenteni, hogy a felsőház felejthetetlen elnöké­nek, a nagy törvénytudónak , hazáját szeretett államférfinak, az ország bölcs és igazságos fő­­birájának, néhai idősb székhelyi Majláth György urnak emlékére, holnap reggeli 9 óra­kor a városi plébánia templomában egy igen rövid, s az azután tartandó ülést semmiben sem akadályozandó halotti misét rendez. A hozzám érkezett hivatalos értesítés szerint, a felsőház arra ezen tisztelt házat is hazafias bizodalommal meghívja. Méltóztassék tehát fél kilenczkor ide eljönni, hogy 9 órára a templom­ba mehessünk. — Bátor leszek ezután előadni azon iratokat, melyek az elnökséghez érkeztek, valamint előterjesztendőm nézeteimet azon tár­gyak iránt, melyeket a ház belső oeconomiájá­­ra nézve legelőször elintézendőnek vélek. Ném­ey új választásokról érkeztek újabban megbízó levelek, a következő képviselők részé­ről, a­kik : gróf Vay Mihály Szathmármegyé­­böl, Bogdanovich Willibald Torontálmegyéből, Kende Kauut Szatmármegyéböl, Pongrácz La­jos Trencsénmegyéböl, Bárány Ágoston So­mogy megyéből, Királyi Pál Zala megyéből, Erős Lajos Szabolcs megyéből, Lukinits Mihály Sop­­ron megyéből, Csernovich Péter Torontálból és Pápa György Arad megyéből. Érkezett még Pe­­titio Pongrácz Lajos Trencsén megyében meg­választott képviselő ellen, továbbá nagy­vá­­zsonyi képviselő Gál Péter ellen, úgy szintén alsó-kubinyi kerületi képviselő Kubinyi Flórián ellen. Ezek nézetem szerint a megválasztandó 9 tagú bizottmánynak lesznek kiadandók. Itt van még Simonyi Ernő privigyei képvi­selő levele Londonból, úgy szinte Pulszky Fe­­rencz Széchenyi képviselőnek levele Turinból. Ezekben megbizó leveleiket másolatban ide küldvén, előadják az akadályokat, melyeknél fogva meg nem jelenhetnek s menlevélnek ki­eszközlését kérik. Ez is talán ezen bizottmány­nak lesz átadandó. — Átadatott ezenfelül ne­kem egy felvilágosítás Fodor Pál képviselő úr részéről, más részről pedig egy másik a makói petitionariusok részéről. Ezeknek elsejében Fodor Pál képviselő úr fölvilágosítást ad az osztály által tett észrevételekre, a makói peti­­tionariusok pedig indokolják Návay Tamás el­leni folyamodásukat. Ezeket, csak hogy megér­kezésüknek ideje constatkroztassék, adtam elő, de úgy hiszem, legczélszerűbb lesz azokba bele­bocsátkozni, midőn az illető osztályok jelenté­sei föl fognak olvastatni. Itt van még a tisztelt korelnök úr által nekem átadott azon két irat, melyeket a fölső háznak jegyzője Gozsdu Manó úr kézbesített a korelnök úrnak. (Több oldalról, ki kell nyomatni.) Ezeket tehát, ha ekkor méltóztatnak rendel­kezni, mielőbb ki fogom nyomatni s a képvi­selő urak közt kiosztatni. (Helyes ) A­mi már a ház oeconomiáját illetőleg nézetem szerint teendő volna, kijelentvén , mikép tudom , hogy a határozat a házat illeti, csupán tu­dósításul vagyok bátor előterjeszteni , hogy szükség lesz gondolkodni a 9 tagú bizottmány kinevezéséről.­­ Másodszor, minthogy napon­ként érkezhetnek kérvények, a kérvényi bizott­mány megválasztásáról is fog kelleni a tisztelt háznak intézkedni. Továbbá különös ügyeimébe vagyok bátor ajánlani a tisztelt háznak a kö­rülményt, miszerint a gyorsírói jegyzetek na­ponkint vezettetvén, a ház naplója elkészítte­tik. Köztudomásra van azonban, miként nyom­tatás alá nem juthatnak, azért, mert az 1848-ki szokás szerint az akkori hivatalos lap a „Köz­löny“ által közöltettek, hivatalos lap pedig most nem létezvén, nem tartozik a házhoz, a fennálló lapok egyikének elsőbbséget adni a többiek felett. Több oldalról halottam a hiá­nyokat felemlíteni, hogy az 1848-ki tárgyalá­sokról nem létezik gyűjtemény, melyben az ok­iratok mind egybe foglalva — mint a hajdani naplókban történt, — kiállíttattak volna. Mint­hogy pedig naponkint lesznek üléseink, hogy a gyorsírói jegyzetek iránt intézkedni lehessen, bátor vagyok a tisztelt ház határozatát e részben is kikérni, azon megjegyzéssel, hogy a naplónak kinyomatása költségbe nem kerülend, a hírlapi tudósítások iránt értesítve nem vagyok. Mél­­óztatnak továbbá még azt is tudni, hogy a ház­nak tiszti és szolgálati személyzete van; ezek­nek rendezéséről , fizetéséről is fog kelleni gondoskodni. Vannak egyébiránt naponkénti kiadások is, melyek a ház határozatát megkí­vánják. Hogy ezek iránt a ház kellőleg intéz­­kedhessék, legczélszerűbb lesz, ha méltóztat­­nak egy bizottmányt kinevezni, mely aztán a tiszti és szolgálati személyzet szervezése, köte­lessége és fizetése, úgy a naponkénti kiadások iránt is kimerítő jelentést terjeszthetne a ház elébe. S itt legyen szabad még egyről megem­lékeznem. Máltoztatunk tudni mindnyájan, mi­kép ezen teremnek azon czélra, hogy benne ta­­nácskozhas­unk, ha nem is kényelemmeli el­látásáról, minthogy ez a székhely miatt nem történhetett, de minden esetre czélszerű elren­dezéséről, s a karzatoknak rendben tartásáról, tisztelt követtársunk Hajnik Pál úr kitűnő ta­pintattal s buzgó önfeláldozással gondosko­dott. (Éljen). Minthogy egyébb teendőim elfog­lalnak, s kénytelen vagyok egyébiránt megvál­tani azt is, miként elegendő gyakorlottsággal az e részbeni eljárásban nem is bírok: bátor vagyok a tisztelt ház jóváhagyását kikérni, méltóztatnék a karzati jegyek kiosztásával, s az azokra leendő felügyeléssel tisztelt követtár­­sunk Hajnik Pál urat, ezentúl is megbízni. (Ál­talános helyeslés). Ezeket tartottam szüksége­seknek a ház e­mbe terjeszteni, méltóztassanak mindezek iránt határozatukat kimondani (több oldalról: válasszuk meg a 9 tagú bizottmányt). A ház mindenekelőtt az állandó - es bizott­mány kinevezését tartván legfontosabbnak, a bizottmány a működött IX. osztály elnökeiből alakíttatik meg, azon megjegyzéssel, hogy a IX. osztály elnöke, jelenleg a ház tisztelt el­nöke lévén, helyére a negyedik osztály tagjai által Somsich Pál választatik meg, s a bi­zottmány jelenleg Palóczy László, K. Eötvös József, Gorove István, Somsich Pál, Kubinyi Ferencz, Csáky László gr., Bernáth Zsigmond, gr. Dessewffy Emil és Luzsénszky Pál képvise­lőkből áll. A bizottmány megalakulása után a ház azon képviselők verifikatiójára tér át, kiknek válasz­tása ellen panasz emeltetett. A mai ülésben Szüllő György, Papp Mór és Bánó József vá­lasztott képviselők ellen emelt panaszok az il­lető előadók által alaptalanoknak véleményez­tetvén, a nevezettek igazoltaknak nyilvánultat­tak, Zsitvay József és Németh Albert választásai ügyében pedig vizsgálat rendeztetik, mely vizs­gálatra nézve, azon támadt vita után, vájjon a ház kebeléből küldessenek e ki vizsgáló tagok vagy a vizsgálat eszközlése az illető törvény­­hatóságokra bizassék, s ha a ház kebeléből, hány tag küldessék ki, elhatároztatott, hogy mindenkor egy tag küldessék ki, s az érintett két vizsgálat eszközlésére, és pedig Zsitvay Jó­zsef ügyében Szaplonczay József gobózás, Németh Albert ügyében pedig H­o­r­v­á­t­h Döme közfelkiáltás útján kiküldettek. A verificatio holnap reggel 10­­/a órakor foly­­tattatni fog. 1861. Szombat, apr. 20. 91—3357. 12-ik évi folyam. e lap szan­emi részét illető minden közlemény . Kiadó-hivatal: Előfizetési föltételek: Hirdetmények dija. Szerkesztési iroda: a szerkesztőséghez intézendő.­­ Perencziek terén 7 dik szám földszint. Vidékre, postán. Helyben, házhoz hordva: 6 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. a .__.­­ „ _man Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- a lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Bélyegdij külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos Szép-utcza 1-ső szám, 1-ső emelet g adtatnak el. I körUU panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. petit-sor 25 ujkr. ____ . .i i ■ mmmmmmes ijjp m .■■»ee— U-Li-ii u ii yiT—^ -lllJ U1’■■LL—""'Xi i ilj. ' J i m ............ f ............ .......... .. i p—. '■■■■ i . . . ■■ ' ■ i -■■■-"■■i—í ■ . l".k Tisza Kálmán alelnök beszéde.*) Nem fogom a tisztelt ház figyelmét hoszsza­­san igénybe venni, mert azon föltételt, mely mellett egyedül lehet törvényes nézeteim sze­rint az alelnök­séget elfoglalnom, e háznak tisz­telt elnöke már nevemben is kinyilatkoztatta, alig marad tehát egyéb fenn számomra, mint rövid szavakban megköszönni azon bizodalmát, melylyel megtisztelni méltóztattak s melyet a haza s a szabadság ügyei iránt hűségemmel kell a jövőben legalább kiérdemelnem. Ha e szám gyenge kend az olykor netalán reám nehezedő elnöki teendők elviselésére, ha nem fogok a várakozásnak megfelelhetni, le­gyenek önök elnézők irántam, ki nemcsak nem vágytam e megtis­teltetésre, de az önök paran­csai iránti minden hódolatom daczára is el nem fogadtam volna azt, ha nem hinném, hogy az a mai perezben nem a hiúságnak, mely bennem ügy sincsen kielégítve, hanem komoly hazafiai kötelességekkel­ felruháztatás, melyek elől ki* *) Országgyűlési tudósításaink befejezése után kap­hattuk csak meg Tisza Kálmán beszédét, s en­nélfogva közöljük külön. S­z­e­r­k.

Next