Pesti Napló, 1861. április (12. évfolyam, 3342-3365. szám)
1861-04-20 / 3357. szám
PEST, április 19. (Fk.)Három nemzet az, melynek egységi törekvése jelenleg Európa figyelmét vonja magára: az olasz, a lengyel és a német, hanem mind a három mozgalom — bár czélja ugyanaz — mind keletkezésére, mind eredményeire nézve tetemes különbséget mutat föl. Olaszországban a mozgalom a néptől indult ki, mely azonban egy erélyes kormány vezérlete alatt állott; az olaszok tehát mind a közlelkesedés, mind a diplomatia, mind a fegyvertárak eszközeivel küzdöttek. Viktor Emánuel más hatalmakkal szövetkezett, a maga és szövetségeseinek hadsergét mozgóvá tette és a nemzet milliói oldala mellett állottak, így történt az, hogy ami még 2 —3 év előtt lehetetlennek látszott, rögtön valósággá vált; régi trónok ledőltek, óriási akadályok legyőzettek, európai szerződések szétszakíttattak és — Európa mindezt békén nézte, sőt Russel lord múlt hó 30-dikán azt írta d’ Azeglio marquisnak : „A királynőd felsége, mint II. Viktor Emmanuel, Olaszország királyának követjét fogadandja Önt.“ Ez által a fiatal olasz királyság hatalmas támaszt nyert. Anglia elismeri, az új államot, egyik másik hatalom nemsokára követni fogja e példát és igy a vonakodók hallgatása aránylag kevés sulylyal fog birni. Ezt eszközölte ki egy tettre kész nemzetnek szintoly tettre kész kormánynyal való egyesülése! Másként áll a dolog Lengyelorsszá gban! Ott a mozgalom egyedül a nemzettől indul ki és semmiféle kormány nem gyámolítja. Hatalmas fegyelmezett hadsergek, rontcsövű ágyuk és miniapuskák nem állnak a nép rendelkezésére; ő csak a békés tüntetések terén érvényesítheti igényeit. Ami ezen túlmegy, őrültség volna; a varsói fellegvárban 15.000 ember hónapokig tarthatja magát, a helytartó kastélya egy kis erősség, a katonai laktanyák megannyi elsánczolt tábort képeznek; az 1830-ks tapasztalás után, a midőn a rendes katonaság nagy része a néphez pártolt át, a többi pedig önkényt vonult ki, az orosz kormány arról gondoskodott, hogy Lengyelországot biztos csapatok által őriztesse. Itt tehát az anyagi erők mérkőzéséről nem lehet szó, itt csak a passiv ellenállás lassan ható, de mégis ható fegyvere alkalmazható és — miként egy angol lap a minap oly találóan mondá — mai nap mégsem oly könnyű ám imádkozó néptömeget, síró nőket, térdelő gyermekeket lekartácsoltatni. És a lengyel nép ezen erkölcsi fegyvereivel mégis legalább valamire ment; az orosz kormány újra meg újra habozik; ma két tábornokot küld Varsóba a legszigorúbb utasításokkal; holnap ismét Varsóból hivat meg kettőt Pétervárra, hogy a dolgok állásáról informálja magát; ma kiutasítással fenyegetik Zamoiski grófot, a lengyelek kedvenczét, holnap befolyásos hivatallal kínálják meg; ma roppant pénzbírságokat rónak a varsói lakosságra, holnap megszüntetik, legalább részben, a gyászruha viselésének tilalmát; mindez arra mutat, hogy az orosz kormány még nem állapodott meg bizonyos határozatban, de hogy a lengyel mozgalom legalább hatást ten reá és hogy legalább remélni szabad. Ezt oly mozgalom eszközölte ki, mely egyedül a néptől indult ki, anélkül, hogy valamely kormány gyámolította volna. Ismét más képe van a németországi egységi mozgalomnak. Itt a nemzet üres szavak csépelésére, haszontalan értekezletekre és röpiratgyártásra adja magát, de az egységi törekvés valósítását a kormányok, vagy helyesebben a porosz kormány vette kezébe. És mire ment ő eddig? Jelszava : „mások jogainak tiszteletben tartása!“ Ez elvnél fogva a három tucat souverain legkisebbikének ellenállása is tökéletesen elegendő a siker meghiúsítására. A német fejedelmek csak egyben értenek egyet, hogy t. i. a maga souverainitásából egyik sem akar egy hajszálnyit is engedni; mindegyik pompás udvart akar tartani, követeket maga köré gyűjteni és szintúgy maga is követeket küldeni minden európai udvarokhoz, kisebb-nagyobb ármádiával birni és ezen armadia felett lehetőleg függetlenül parancsolni. Minden egyébre nézve bábeli zavar uralkodik ezen koronás urak nézetei és kivonatai közt, oly zavar, mely a porosz kormányt alaposan meggyőzte arról, hogy politikai egységről ily körülmények közt és azon számtalan kisebb-nagyobb szuverainitás fenntartása mellett, nem lehet szó. Poroszország azonban nem lévén hajlandó, Szardínia példája szerint, a német nemzet egységét akár egy pár „jogsértés“ árán is valósítani, legaláb arra törekedett, hogy a szövetségi had szervezete alakíttassák át az egység értelmében, mégpedig olyformán, hogy miután egy szövetségi háború kitörése esetén Ausztria minden valószínűség szerint úgyis csak papíron állíthatandja a maga illetéket a szövetségi hadhoz — a fővezérség Poroszországnak jusson, úgy hogy azon tarka egyveleg, melyet „deutsches Bundesheer“-nek neveznek, legalább csúcsán egységes legyen. Azt hiszi az olvasó, hogy Ausztria erre ráállt? Esze ágában sincs! Négy hónap óta folynak az ebbeli tanácskozások és most befejeztettek, nem mert az eredmény megvan, hanem épen megfordítva, mert azt látják, hogy nem lesz eredménye ! Pedig 1859. oly tanulságos volt e tekintetben! Ausztria részéről már hatalmasan folyt a küzdelem és Németország egy ideig meg se mocrczant. Egyszerre Lichtenstein mozgósította a maga 91 emberét; Hessen- Hamburg e példát követte és a maga seregét — 3 emberből álló tüzérségét is beleértve — mobilizálta; mások csak részbeni mozgósítást, ismét mások csak „hadkészültséget“ határoztak, többen pedig semmit sem tettek. Azóta két év folyt le és ha ma ismét háború lenne, a dolog ismét csak úgy volna, mint anno Domini 1869. Ennyire ment a német egység a kormányok regidája alatt! . . . A német kormányok valóban jól tennék, ha e párhuzamot némi figyelemre méltatnák és szemmel tartanák azon következtetéseket, miket végre a német nemzet is Olasz- és Lengyelország legújabb történeteiből vonhatna. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése ápril 19-ikén. A tegnapi Ülés jegyzőkönyve Csáky Tivadar gróf körjegyző által fölolvastatván, hitelesíttetett. A jegyzőkönyv fölolvasása után, a közszeretetben álló korelnök, megindulástól reszkető hangon következő beszéddel szólita föl a ház választott képviselőit helyeik elfoglalására. „Követvén a házszabályok rendeletét, a teendő most az, hogy a mélyen tisztelt képviselőház általános szavazatai által megválasztott hivatalnokok helyeiket elfoglalják, t. i. az első elnök, két alelnök, és a jegyző úrról, kiket ezennel van szerencsém fölszólítani hivatalosan, hogy helyeiket foglalják el. Tisztelt képviselők! a házszabályok által körvonalazott korelnöki hivatalomnak vége van, s midőn e helyről eltávozom, helyet adandók annak, ki azt annyira megérdemli, kit ti magatok választottatok, ő fogja hirdetni néktek, hogy a ház megalakulva van.Ma ápril 19. napján,e dicső napon, melyen hazánk egyedüli boldogságát magában foglalt 1848-ki törvények felséges 5 ik Ferdinand királyunk által éppen e napon szentesittettek. — 36 éve annak, mióta előbb ugyan Borsodvármegyének számos nemesei, később Miskolcz szülővárosomnak polgárai a törvényhozó testverére munkálkodni engem elküldöttek, e téren működtem tehetségemhez képest, honfitársaimmal együtt, velük együtt élveztem azon kedves örömöket, melyeket a haza a unit országgyűlésig élvezett. Szenvedtem, tűrtem, azon keserveket is, melyeket édes hazám szenvedett. De hazafiul szivemnek édes örömére szolgál, hogy munka- és követtársaim megajándékoztak becses irnalmokkal és hajlandóságokkal. Ti követtársaim is azt tettétek velem , mindenki tudja, hogy midőn utoljára megjelentem köztetek, szeretettel fogadtatok és megtiszteltetek azzal, minél többet nem adtatok öreg szolgátoknak, és kevesebbet nem adathattatok, mint e nehány napi elnökséget. Fogadjátok tiszta hálámat és köszönetemet, azon hálát, melyet mifélék, el nem felejtek, sőt midőn majd többé nem leszek, elviszem magammal azt majd oda is, hol számomra nemsokára az örökkévalóság kapui megnyilandanak (hosszas éljenzés). Újra hálát és köszönetet mondok. — Most felejtsétek el a netalán történt megbotlásomat és fogyatkozásaimat ; tulajdonítsátok azokat koromnak, és bontsatok rá fátyolt. Mint magános képviselőt fogadjatok vissza diszes soraitokba, és csak szivem és lelkem egyedüli táplálójával és hazai barátságtokkal, de csak addig, mig azt megérdemlem, megajándékozni szíveskedjetek.“ A tisztes aggbeszédének végefelé elragadtatva érzelmeitől, könnyes szemekkel vett búcsút azon széktől, melyen őt a mai napig oly osztatlan kegyelettel nézte a nemzet képviselő testülete, de a képviselők között is nem egyet láttunk, ki az ősz szónok szavai által megindulva, könyeit törte, s alig volt képes annak az elnöki székről leszálltakor, hangjával járulni azon szűnni nem akaró éljenhez, melylyel a ház tiszteletét és elismerését fejezé ki az érdemekben őszült hazafi iránt. A tetszés nyilatkozat után Nyáry Pál képviselő emelt szót, a háznak a lelépett korelnök iránti elismerését, jegyzőkönyvbe ígtattatni indítványozván. Ez indítvány egyhangú helyesléssel fogadtatván, Ghiczy Kálmán elnök és a jegyzők, kik közül azonban Jura György hiányzott, székeiket hangos éljenzés közt foglalák el. Az elnöki csengettyű hangjára lecsendesülvén a zaj, mindenki feszült figyelemmel várta az elnök ajkáról a ház alakulását jelentő beszédet, melynek tartalma következő : „Midőn 1848. észt, tavaszhó közepén az országgyűlés , hazánk törvényes önállásának biztosítása és a jogegyenlőség nagy elvének, a hon minden polgárai között örök megállapítása után, Pozsonyból szétoszlott, a hon sorsa felől reményteljes kebellel néztünk a jövendőnek elébe; nem azért, mintha komoly aggodalommal nem szemléltük volna mindnyájan a sötét felhőket, melyek mint a közelgő viharnak mindannyi bizonyos előjelei, több oldalról tornyosultak azon irány felé, melyen a törvény által szentesített nagy elvek kifejlesztésének ösvényén a hon közügyeinek kezelésében haladnunk kellett, hanem azért, mert meg voltunk győződve, hogy az előbb külön jogú , és így külön érdekű osztályokra szétszakadt népnek, jogban és kötelességben, polgári állás és nemzetiség különbsége nélküli egyesítése, s az innét fejlődő érdekegység, kölcsönös bizalom és egyetértés hazánk minden ajkú fiainak kitűnő sajátját képező jogérzéssel , hon- és szabadság-szeretettel párosulva, a nemzetet nagy veszélyek leküzdésére szilárdították meg (hangos tetszés.) E meggyőződésünkben nem is csalatkozunk. A vihar bekövetkezett, iszonyú szélvészek vonultak el fölöttünk, temérdek szenvedések sújtották úgy a hazát, mint annak egyes polgárait, s az annyit szenvedett nemzet él, és erőteljesen, a haza fönnáll. úgy áll ugyan, fájdalom, csak fönn, mint a fölzúdult tenger hullámai által vitorláitól, árboczaitól, kormányától megfosztott, tetemében sokszorosan megcsonkított, népének hűsége által azonban alkatának főbb részeiben mégis épen megtartott, és még sok és nagy veszélyeknek kiállására teljesen képes hajó: (tetszés) — de a mi legfőbb , fennáll, a magyar hon összes népének érdekegysége, egyetértése, törvény s szabadság szeretete s lelkesült hazafiusága által, és az országgyűlés 12 évi szünetelése után ismét együtt ül, hogy kezébe vegye ujjalag a haza kormányzata irányzatának vezérletét: — gyógyítsa az idők viszontagsága által isett, még most is vérző sebeket , — kijavítsa a dühöngött szélvészek által okozott pusztításokat : — állítsa helyre mindazt, ami a hon alkotmányos intézményeiben az idő és erőszak hatalma által lerontatott: — fejleszsze ez intézményeket s hasonló veszélyek ellen minden jövendő időre szilárdítsa meg. Nagy és nehéz föladat! de nem azért, mintha a megoldásnak nehézségei leginkább magában a föladatnak természetében feküdnének, hanem főképen azért, mert a nemzet legszentebb jogának nem ismerése, vagy félreértése, s az állami élet valódi érdeke felől oly körökben, melyekre közvetlen hatásunk nincsen, létező térfogalmak folytán, azon veszélyek vagy részben még most is léteznek, melyek átalakulásunknak bölcsőjét környezték ; és így a nagy munka, mely az országgyűlésére vár, nemcsak az illető törvénykezési tárgyak, saját önmagukban is eléggé bokros nehézségeinek legyőzésével, hanem a mi légnyomása több, egyszersmind nem jogosított külbefolyás elleni folytonos küzdelem közt lesz folytatandó. Azon anyagi és szellemi erők azonban, melyek a nemzetet eddig fönntartották, hű, tántoríthatatlan, semmi veszélyek által meg nem ingatható ragaszkodás az ország jogaihoz s törvényeihez, egybekötve folytonos következetes haladással a polgárisodás nagy czéljai felé, s más nemzetek és államok jogos érdekeinek méltányos kíméletével, a népek sorsát intéző isteni gondviselés segélyének hozzájárultával ezentúl fönntartandják a hazát, fönntartandják számára a helyet, mely azt múltjánál, s jelenénél, s nagyszerű fejlődési képességéhez képest, jövőjénél fogva is a világ e részében megilleti. Midőn e tényállás mellett meggondolom , hogy ily felette nehéz körülmények között, ezen országgyűlésen, amelynél nagyobb és nehezebb teendői nem voltak még egy hongyűlésnek sem, nagy érdekű országos tanácskozásaik vezérletére önök, minden előleges érdemem nélkül, engemet választottak ki; mélyen érzett hálával elismerem e megtisztelő bizalomnak nagy becsét, de tehetségem gyengeségének érzetében elrémülök egyszersmind a teher nagysága előtt, mely vállaimra van fektetve, s annak viselését csak azon tekintetből merészlem elvállalni , mert önök ítéletét tisztelettel fogadni tartozom, s köteles vagyok teljesíteni meghagyásukat, mert tudom, hogy önöknek bölcsesége s egyéni véleményeiknek lehető különbsége mellett is tántoríthatatlan egyetértése a haza közjavának előmozdításában, megkönnyítendik tisztemnek nehézségeit , s meg vagyok győződve, hogy önök, kiket állásra emeltek, melynél díszesebben magyar honpolgár nem állhat, nehéz tűztem köteleségeinek teljesítésére szakadtlanul irányzandó álhatatos igyekezetemben, hazafias, baráti indulattal segélyemre is leendenek. Tisztem kötelességeinek legfőbbike a tanácskozások folyamának részrehajlatlan vezérletében áll. Ennek teljesítését szentül ígérem , de az őszinteség egyszersmind azon nyílt vallomásra is kötelez, miszerint vannak kérdések , melyekre nézve részrehajlatlan lenni nem tudok. Ki is lehetne, például, ha magyar, részrehajlatlan, a jogegyenlőség szent elvének, a nemzetiségi jogos igények méltányos kiegyenlítésének, a hon területi épségeinek, s mindenek felett a nemzet őseitől öröklött legbecsesebb, elidegeníthetetlen kincsének, az ország törvényes függetlenségének és önállásának kérdésében. De ez aggodalmat nem okoz nekem,mert hiszen ezen kérdéseknek lényegére nézve önök is mindnyájan egyetértenek velem: erre nézve részrehajlatlanságot nem is követelnek tőlem; sőt a részvétlenséget haza ellenibűnnek tekintenék (tetszés); egyébbiránt pedig egyéni nézeteimnek nyilvánítását mindazon esetekben, melyekben ezt tenni czélszerűnek, vélendem, a házszabályainak értelmében különben is megengedni fogják, így most sem hallgathatom el a fájdalmat, melyet a miatt érezek, hogy nem látom itt helyet foglalni köztünk szeretett véreinket, barátainkat, Erdély-, Horvát-Szlavonország s a határőrvidék és Fiuménak képviselőit, kiket a törvénykezésben és így a ház hivatalnokainak választásában is a részvét e helyen tagadhatatlanul megillet, e jog tiszteleténél fogva tehát s ismert egyértelmű nézeteink szerint tudván azt, hogy nyilatkozatom önök általános jóváhagyásával találkozand, úgy magam, mint minden tiszttársaim, az engemet e nyilatkozatra szintén fölhívott két alelnök s hat jegyző nevében is kijelentem , hogy helyeinkről azonnal ismét lelépendünk , azokat a ház szabad rendelkezése alá azon pillanatban visszabocsátandjuk, midőn az említett képviselők, kiknek itteni jelenlétét szivünk vágyai, a közös érdek s a törvények szentsége egyiránt követelik, a közös haza java fölötti országos tanácskozásaikat, a hon lakói mindannyi millióinak osztatlan örömére s miként a jog és törvény szentségébe helyezett bizalmamtól fogva erősen hiszem, nemsokára önökkel vállvetve megkezdendik. Midőn ezek után az elnöki széket önök meghagyásából s azon buzgó kéréssel elfoglalom, hogy azon nagybecsű bizodalmát, melyet velem ez alkalommal éreztetni szívesek valának, számomra továbbá is tartsák főn, legelső elnöki kötelességemet annak kijelentésével teljesítem , hogy a ház alakulva van és önök általános kivonatát vélem nyilvánítani, midőn az e képen megalakult ház első határozatául az alkotmányos szabadság körül sok érdemeket szerzett, sokat szenvedett s mindig tántoríthatatlan ősz bajnokának, a képviselő ház nestorának, a mindnyájunk által tisztelt és szeretett elnök szives fáradozásaiért, a ház nevében köszönetet szavazok.“ Az elnök után Tisza Kálmán első alelnök emelt szót, meleg köszönetét mondván a háznak bizalmáért, melylyel öt oly helyre állitá, hova nem vágyakozott ugyan ,de melyet ahogy mégis vissza nem utasított, annak oka az, hogy jelenleg minden hazafinak kötelessége elfoglalni azon tért, melyre őt akár a sors, akár társainak bizalma helyezé. Kimondja, hogy a háznak bátornak kell lennie, nemcsak egyénileg, de politikájában is, nehogy azt, mit veszélyeztetni nem akartunk, félénkségünk által veszélyeztessük “ E rövid de tartalmas beszédet is a ház osztatlan tetszése kisérte, melynek lecsendesültével a másod alelnök Podmaniczky Frigyes báró kelt föl, s így szólt : „Tisztelt képviselőházi Legyen szabad nekem is, rövid szavakban megköszönni azon bizalmat, melyet irányomban tanusított a tisztelt ház, midőn másod alelnökének megválasztott. Hazánk jelen válságteljes perczeiben, úgy tartom, minden egyes honpolgár legelső kötelessége: tétova nélkül elfoglalni azon helyet, melyet számára akár a sors, akár némi bizalom kijelölt, — de kötelessége egyszersmind feltétlen megadást, tevékenységet s szorgalmat adni cserébe, honpolgárai e jóvoltáért. Értem egyik legboldogabb percze volna az, a szerencsés leendhetnék kiérdemelni e tisztelt képviselőház megelégedését, — annyival is inkább, mert mindnyájunknak csak egy lehet közös célünk, hazánk jövendő boldogságának lehető megalapítása. Adja az ég, hogy testvér s társországaink küldöttei hová hamarább megjelenjetek körünkben , hogy részint a viszontlátás, részint a kibékülés magasztos ünnepét üljük meg, mely ünnep fogja majdan összeforrasztani újból egy tömör egész Szé sz. István koronáját, ellentállandó azontúl ellenei akár alattomos, akár nyilt fondorkodásainak. Kedves kötelességemnek fogom ekkor ismerni hivatalomról azonnal lemondani, nehogy azt sértsem meg másban, nehogy attól fosszak meg mást, mit magam annyira szentnek s elévülhetlennek tartok. Midőn magamat a tisztelt ház kegyeibe ajánlom, midőn annak idején igénybe veendő elnézéséért esdeklem, azon óhajomat s mintegy imámat fejezem ki: engedje meg végzetünk, hogy ha folytonos egyetértés nem is, de minden körülmények között az oly annyira nélkülözhetlen összetartás vezérelje népeinket s ezek nyomán honunk sorsát ! Éljen az összetartás, éljen a haza! Az alakult ház most már napirendre térvén át, az elnök mindenekelőtt kijelenti, hogy a jegyzőkönyvet Csengeri Imre vezetendő, a szólókat pedig Tanárky Gedeon úr fogja följegyezni. A ház már alakulva lévén, szükséges, hogy a teendők iránt ezentúl intézkedni méltóztassanak. Mielőtt azonban a teendők iránt tovább nyilatkoznánk, kötelességem a tisztelt háznak jelenteni, hogy a felsőház felejthetetlen elnökének, a nagy törvénytudónak , hazáját szeretett államférfinak, az ország bölcs és igazságos főbirájának, néhai idősb székhelyi Majláth György urnak emlékére, holnap reggeli 9 órakor a városi plébánia templomában egy igen rövid, s az azután tartandó ülést semmiben sem akadályozandó halotti misét rendez. A hozzám érkezett hivatalos értesítés szerint, a felsőház arra ezen tisztelt házat is hazafias bizodalommal meghívja. Méltóztassék tehát fél kilenczkor ide eljönni, hogy 9 órára a templomba mehessünk. — Bátor leszek ezután előadni azon iratokat, melyek az elnökséghez érkeztek, valamint előterjesztendőm nézeteimet azon tárgyak iránt, melyeket a ház belső oeconomiájára nézve legelőször elintézendőnek vélek. Némey új választásokról érkeztek újabban megbízó levelek, a következő képviselők részéről, akik : gróf Vay Mihály Szathmármegyéböl, Bogdanovich Willibald Torontálmegyéből, Kende Kauut Szatmármegyéböl, Pongrácz Lajos Trencsénmegyéböl, Bárány Ágoston Somogy megyéből, Királyi Pál Zala megyéből, Erős Lajos Szabolcs megyéből, Lukinits Mihály Sopron megyéből, Csernovich Péter Torontálból és Pápa György Arad megyéből. Érkezett még Petitio Pongrácz Lajos Trencsén megyében megválasztott képviselő ellen, továbbá nagyvázsonyi képviselő Gál Péter ellen, úgy szintén alsó-kubinyi kerületi képviselő Kubinyi Flórián ellen. Ezek nézetem szerint a megválasztandó 9 tagú bizottmánynak lesznek kiadandók. Itt van még Simonyi Ernő privigyei képviselő levele Londonból, úgy szinte Pulszky Ferencz Széchenyi képviselőnek levele Turinból. Ezekben megbizó leveleiket másolatban ide küldvén, előadják az akadályokat, melyeknél fogva meg nem jelenhetnek s menlevélnek kieszközlését kérik. Ez is talán ezen bizottmánynak lesz átadandó. — Átadatott ezenfelül nekem egy felvilágosítás Fodor Pál képviselő úr részéről, más részről pedig egy másik a makói petitionariusok részéről. Ezeknek elsejében Fodor Pál képviselő úr fölvilágosítást ad az osztály által tett észrevételekre, a makói petitionariusok pedig indokolják Návay Tamás elleni folyamodásukat. Ezeket, csak hogy megérkezésüknek ideje constatkroztassék, adtam elő, de úgy hiszem, legczélszerűbb lesz azokba belebocsátkozni, midőn az illető osztályok jelentései föl fognak olvastatni. Itt van még a tisztelt korelnök úr által nekem átadott azon két irat, melyeket a fölső háznak jegyzője Gozsdu Manó úr kézbesített a korelnök úrnak. (Több oldalról, ki kell nyomatni.) Ezeket tehát, ha ekkor méltóztatnak rendelkezni, mielőbb ki fogom nyomatni s a képviselő urak közt kiosztatni. (Helyes ) Ami már a ház oeconomiáját illetőleg nézetem szerint teendő volna, kijelentvén , mikép tudom , hogy a határozat a házat illeti, csupán tudósításul vagyok bátor előterjeszteni , hogy szükség lesz gondolkodni a 9 tagú bizottmány kinevezéséről. Másodszor, minthogy naponként érkezhetnek kérvények, a kérvényi bizottmány megválasztásáról is fog kelleni a tisztelt háznak intézkedni. Továbbá különös ügyeimébe vagyok bátor ajánlani a tisztelt háznak a körülményt, miszerint a gyorsírói jegyzetek naponkint vezettetvén, a ház naplója elkészíttetik. Köztudomásra van azonban, miként nyomtatás alá nem juthatnak, azért, mert az 1848-ki szokás szerint az akkori hivatalos lap a „Közlöny“ által közöltettek, hivatalos lap pedig most nem létezvén, nem tartozik a házhoz, a fennálló lapok egyikének elsőbbséget adni a többiek felett. Több oldalról halottam a hiányokat felemlíteni, hogy az 1848-ki tárgyalásokról nem létezik gyűjtemény, melyben az okiratok mind egybe foglalva — mint a hajdani naplókban történt, — kiállíttattak volna. Minthogy pedig naponkint lesznek üléseink, hogy a gyorsírói jegyzetek iránt intézkedni lehessen, bátor vagyok a tisztelt ház határozatát e részben is kikérni, azon megjegyzéssel, hogy a naplónak kinyomatása költségbe nem kerülend, a hírlapi tudósítások iránt értesítve nem vagyok. Mélóztatnak továbbá még azt is tudni, hogy a háznak tiszti és szolgálati személyzete van; ezeknek rendezéséről , fizetéséről is fog kelleni gondoskodni. Vannak egyébiránt naponkénti kiadások is, melyek a ház határozatát megkívánják. Hogy ezek iránt a ház kellőleg intézkedhessék, legczélszerűbb lesz, ha méltóztatnak egy bizottmányt kinevezni, mely aztán a tiszti és szolgálati személyzet szervezése, kötelessége és fizetése, úgy a naponkénti kiadások iránt is kimerítő jelentést terjeszthetne a ház elébe. S itt legyen szabad még egyről megemlékeznem. Máltoztatunk tudni mindnyájan, mikép ezen teremnek azon czélra, hogy benne tanácskozhasunk, ha nem is kényelemmeli ellátásáról, minthogy ez a székhely miatt nem történhetett, de minden esetre czélszerű elrendezéséről, s a karzatoknak rendben tartásáról, tisztelt követtársunk Hajnik Pál úr kitűnő tapintattal s buzgó önfeláldozással gondoskodott. (Éljen). Minthogy egyébb teendőim elfoglalnak, s kénytelen vagyok egyébiránt megváltani azt is, miként elegendő gyakorlottsággal az e részbeni eljárásban nem is bírok: bátor vagyok a tisztelt ház jóváhagyását kikérni, méltóztatnék a karzati jegyek kiosztásával, s az azokra leendő felügyeléssel tisztelt követtársunk Hajnik Pál urat, ezentúl is megbízni. (Általános helyeslés). Ezeket tartottam szükségeseknek a ház embe terjeszteni, méltóztassanak mindezek iránt határozatukat kimondani (több oldalról: válasszuk meg a 9 tagú bizottmányt). A ház mindenekelőtt az állandó - es bizottmány kinevezését tartván legfontosabbnak, a bizottmány a működött IX. osztály elnökeiből alakíttatik meg, azon megjegyzéssel, hogy a IX. osztály elnöke, jelenleg a ház tisztelt elnöke lévén, helyére a negyedik osztály tagjai által Somsich Pál választatik meg, s a bizottmány jelenleg Palóczy László, K. Eötvös József, Gorove István, Somsich Pál, Kubinyi Ferencz, Csáky László gr., Bernáth Zsigmond, gr. Dessewffy Emil és Luzsénszky Pál képviselőkből áll. A bizottmány megalakulása után a ház azon képviselők verifikatiójára tér át, kiknek választása ellen panasz emeltetett. A mai ülésben Szüllő György, Papp Mór és Bánó József választott képviselők ellen emelt panaszok az illető előadók által alaptalanoknak véleményeztetvén, a nevezettek igazoltaknak nyilvánultattak, Zsitvay József és Németh Albert választásai ügyében pedig vizsgálat rendeztetik, mely vizsgálatra nézve, azon támadt vita után, vájjon a ház kebeléből küldessenek e ki vizsgáló tagok vagy a vizsgálat eszközlése az illető törvényhatóságokra bizassék, s ha a ház kebeléből, hány tag küldessék ki, elhatároztatott, hogy mindenkor egy tag küldessék ki, s az érintett két vizsgálat eszközlésére, és pedig Zsitvay József ügyében Szaplonczay József gobózás, Németh Albert ügyében pedig Horváth Döme közfelkiáltás útján kiküldettek. A verificatio holnap reggel 10/a órakor folytattatni fog. 1861. Szombat, apr. 20. 91—3357. 12-ik évi folyam. e lap szanemi részét illető minden közlemény . Kiadó-hivatal: Előfizetési föltételek: Hirdetmények dija. Szerkesztési iroda: a szerkesztőséghez intézendő. Perencziek terén 7 dik szám földszint. Vidékre, postán. Helyben, házhoz hordva: 6 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. a .__. „ _man Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- a lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Bélyegdij külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos Szép-utcza 1-ső szám, 1-ső emelet g adtatnak el. I körUU panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. petit-sor 25 ujkr. ____ . .i i ■ mmmmmmes ijjp m .■■»ee— U-Li-ii u ii yiT—^ -lllJ U1’■■LL—""'Xi i ilj. ' J i m ............ f ............ .......... .. i p—. '■■■■ i . . . ■■ ' ■ i -■■■-"■■i—í ■ . l".k Tisza Kálmán alelnök beszéde.*) Nem fogom a tisztelt ház figyelmét hoszszasan igénybe venni, mert azon föltételt, mely mellett egyedül lehet törvényes nézeteim szerint az alelnökséget elfoglalnom, e háznak tisztelt elnöke már nevemben is kinyilatkoztatta, alig marad tehát egyéb fenn számomra, mint rövid szavakban megköszönni azon bizodalmát, melylyel megtisztelni méltóztattak s melyet a haza s a szabadság ügyei iránt hűségemmel kell a jövőben legalább kiérdemelnem. Ha e szám gyenge kend az olykor netalán reám nehezedő elnöki teendők elviselésére, ha nem fogok a várakozásnak megfelelhetni, legyenek önök elnézők irántam, ki nemcsak nem vágytam e megtisteltetésre, de az önök parancsai iránti minden hódolatom daczára is el nem fogadtam volna azt, ha nem hinném, hogy az a mai perezben nem a hiúságnak, mely bennem ügy sincsen kielégítve, hanem komoly hazafiai kötelességekkel felruháztatás, melyek elől ki* *) Országgyűlési tudósításaink befejezése után kaphattuk csak meg Tisza Kálmán beszédét, s ennélfogva közöljük külön. Szerk.