Pesti Napló, 1861. április (12. évfolyam, 3342-3365. szám)
1861-04-27 / 3363. szám
fűzze hozzá, k ti oly emlékszobrot emeltetek magatoknak, mely örökké állni fog. Mezőfi Manó: A cs. kir. pénzügyministeriumnak 1861. ápril 20-tól kelt kibocsátványa,a mely a monarchia összes országaira nézve érvényes, a belföldi gyári só árai, s a külföldi sónak technikai czélokral vámmentes bevitele iránt. A cs. k. Apostoli Felsége 1861. ápril 12-ről kelt legfelsőbb határozatával a gyári sónak, a pénzügyministerium 1858. sept. 13-ról kelt kibocsátványával (bir. tervlap 186. sz.) s illetőleg a pénzügyministerium 1857. márt. 6-ról kelt rendeletével (bir. tervlap 49. sz.) kihirdetett árait következőkép méltóztatott legkegyelmesebben szabályozni, illetőleg leszállitni. a) A főtt sót illetőleg: (Bécsi mázsájától, bepakolatlan állapotban.) austr. ért. st kr. Hallban............................................. — Gmundenben...................................— 80 Halleinban...................................— ÖB A kelet-galicziai sóbányáknál . . — 70 Kaczikában, Bukovinában . . — 85 Sóváron, Magyarországban . — 65 b) A tengeri sót illetőleg: Capodistria, Piranóban . . . — 60 Velenczében...................................— 75 c) A kősót illetőleg: Wieliczka-, s Bochniában, valamint a mármarosi s erdélyi sóbányáknál . — 328 ama hulladékokat illetőleg, ezen kősóhelyeken, melyek emberi élvezetre nem fordíthatók . . . . — 21 Ezen árak 1861. máj. 1-jén lépnek hatályba. Egyszersmind a cs. k. Apostoli Felsége a belföldi ipar előmozdítása végett legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy azon ipartűzekön kívül, kiknek számára a pénzügyminisztérium 1851. jun. 27-töl kelt kibocsátványa (Bir. törvl. 169. sz.) s a pénzügyminisztérium 1857. márt. 6-ról kelt rendelete (Biz. törvl. 49. sz.) értelmében, vegytermékek előállítása végett a belföldi sónak mérsékleti áron (a gyári sónak) kapása vagy a külföldi só vámmentes bevitele megengedtetett, ugyanezen kedvezményekben oly más iparűzek is részesittessenek, kiknek az élveszközök sorába nem tartozó termékeik előállítása végett a sóra nagyobb mennyiségben, mint lényeges gyártási eszközre van szükségük, s kiknek termékei ama kedvezményeket a közjó tekintetéből igazolják, kiknek üzletfolytatása azonban másrészről a visszaélések elleni szükséges elővigyázat alkalmazását megengedi. E tekintetben a pénzügyministérium az általa nyert legfelsőbb felhatalmazás következtében, a fölebbi kedvezményekérti kérelem folytán, valamely, az eddigi határozatokban benn nem foglalt iparág javára, ezen iparág viszonyait közelebbről megvizsgálandja, s ha az eszközlött vizsgálatok szerint a kért kedvezmény megadhatónak látszik, hirdetményt adand ki ama föltételek iránt, melyek alatt amaz iparágnak a gyári só karcaa.-jUJlfit*’'- ' ’ Plener s. k. (Sürg.) Megyei élet. (Bihar vármegye 1861-ik évi mart. 20 án s tebb napjain Nagyváradon tartott bizottmányi közgyűlése jegyzőkönyvéből Csengery Imrére vonatkozó végzés.) Főispán ur a gyűlést megnyitódnak nyilvánitván, Csengery Imre Bihar vármegyének főjegyzője, mint a hosszupályi kerület által elválasztott országgyűlési képviselő, meghatott szavakban nyilvánítja, miszerint főjegyzői hivatalát, melylyel a közvélemény osztatlan bizalma megtisztelte, de melyet a megyének 1848-ik évben 1871. szám alatt hozott határozatánál fogva, mint képviselő meg nem tarthat, a megyei bizottmány kezeibe leteszi, s azon reménynyel távozik, hogy szép, de nehéz pályájáról házi tűz helyéhez visszatérve, a részvét és rokonszenv itthon hagyott örökségét ismét birtokába veheti Végzés. Ámbár az 1848-ik évben hozott megyei határozat, minden hivatalnoknak kötelességévé tette azt, hogy országgyűlési képviselővé lett megválasztatása után hivataláról lemondjon ; de ezen határozat alkotóinak nem lehet, és nem volt czéljuk, intézkedéseiknek nagyobb horderőt tulajdonítani, mint mennyivel általában, a kor szükségeiből eredeti társadalmi intézmények bírhattak, melyek változott viszonyok rendkívüli követeléseit nem zárhatták el. S még ha hazánk rendkívüli körülményei nem indokolnák is a határozatok változtatását, magának a szeretett főjegyző Csengery Imrének kivételes egyénisége parancsolná azt, midőn eltávozásával kedvező alkalmat nyújtott, hogy a megyei bizottmány köznapi mérték alól kivett jeles fiában önbüszkeségét örökítse meg. Ki, saját szavai szerint, mint egy tiszta patak, siet a törvényhozás tengeröblébe, arany fövényt, az értelem és tanulmány arany fövényét rakta le azon mederben, hol múltja folyt Biharvármegye jegyzőkönyve, mióta Csengery Imre vezeti, egy nagyszerű emlék, mely az ész dicsőségét hirdeti, egy magában önmagát jutalmazó hála, melyet a köszönni kifáradt megye helyett érdemeinek teremtett. Talán a végzet követelése és jutalma az, hogy Bihar vármegye, mely már egyszer az ország gondolatához Szacsvay Imrében vértanisággal szentelt tollat adott, másodszor adja oda jobb kezét, hogy a bekövetkező nagy napok emlékét történetünknek följegyezze. De midőn a megyének kitűnő fia távozik, nem lehet azon közvetlen kapcsot eltépni, mely őt a megyéhez köti, hanem csak kölcsön adatik a hazának, hogy, mint távozó nap, melynek búcsújában látszik legszebb fénye, nyilatkozik hiánya : a kivívott nemzeti önállóság hajnalán, óhajtva térhessen vissza. A megye jogát, Csengery Imre birtokához, megakarja örökíteni, midőn főjegyzőségről történt lemondását el nem fogadva , méltólag be nem tölthető helyét üresen hagyja, s a főjegy *) Bir. törv. lap. 1861. apr. 24-én kiadott XX. darabjában 47. sz. a. zői teendőket ideiglenesen az utánna következő jegyzőre ruházza át. Jegyzetté Gyalokay Lajos, helyettes főjőjegyző. Belső-Szolnokmegye, ápril 20. Belső- Szolnokmegye bizottmányi közgyűlése április 19-kén. A bizottmányi tagok névsora felolvastatván, megállítatott; tagjai száma valamivel többre megy 250-nél, de lehető kihalások esetében ezen menyiség fölebb emeltetni nem fog. Deák Ferencz, Teleky László és Dózsa Dániel, a két első G. S. az utóbbi M. L. indítványára tiszteletbeli bizottmányi tagokká lőnek kinevezve. Szamosujvár városa 2 tag kinevezésére felkéretett. Főispán ő mag a tanácskozás tárgyául tűze ki a tegnapi napon felolvasott román petitiót, mely következőleg hangzik: Méltóságos főispán ur ! tisztelt gyülekezet! Alulirt görög egyesült szamosujvári püspök és káptalan, valamint más papok és világiak, román birtokosok Belső Szolnosmegyéből, a legmélyebb fájdalommal látván, hogy ő Felsége a császár és Erdély nagyfejedelme 1860-beli octob. 20-iki diplomája ellen és kikerülésével, a hazai alaptörvényektől, különösen az 1791-beli 12-ik törvényczikktől eltérve, mlgod kiegészítette és kinevezte az 1848-ks bizottmányt, és a Bach-rendszer mintájára mlgod 1—2 egyéneivel kinevezett férfiakat a mi nemzetünkből, a mi nemzetünkért, aggódva a jövendő iránt, ezennel ünnepélyesen kinyilatkoztajuk, hogy mi ezen tényt, mely össze nem hangzik az 1791-ki 12. törvényczikkel, sem az October 20 -i diplomával, s a mely által veszélyeztetve látjuk román nemzetiségünket annyival inkább, mivel közönségesen tudva van, hogy a legválságosabb időkben édes hazánk alkotmánya a megyék autonómiája által tartatott fenn leginkább, — ezen lépést mintegy monipolizálásául tekintjük a polgári dolgoknak — általa folytatását látjuk egy nyomásnak és egy gondnokságnak felettünk, következőleg törvénytelennek nyilvánítjuk, óvakodván, hogy ezen bizottmánynyal, melyet nem ismerünk elégségesnek az egész megye népességét képviselni, nem is ismerjük összhangzónak az 1791-beli 12. törvényczikkel, sem az 1860. októberi rendelettel — ne elegyedjenek sem a tisztujitásba, sem más tényezésekbe, melyek az egész megyét érdekelnék, és bele vgnak a marchalis gyűlés jogába. Azonban, hogy ne legyenek veszélyezve sem a mi nemzeti municipális jogaink, és ne is legyen akadályozva minél előbbi elfoglalása a közigazgatásnak, amit mi is ókatunk, nyilvánítjuk kivánatainkat a következőkben: „1. Hogy ezen bizottmány — melynek kinevezésénél teljesült a román mondás: aki oszt, osztalékot csinál magának,és amelyben 9 ,0 rész magyar és csak '19 román, így minden 100 magyar megyei képviselete egy képviselő és csak 6000 román képviseletre esik egy képviselő — állítassék össze ideiglenesen a magyarokból és románokból akkora számban, hogy a képviseletek arányához és azokéhoz, kik jogosítva vannak részt venni a marchalis gyűlésben, legyenek a románok is képviselve a népesség arányában szembe a magyarokkal. Azonban ezt csak a jelen sürgető szükségesség tekintetéből, és anélkül, hogy ezen esetekből vaientian ’---'- if!—'1K„2. A félőbb megírt mód szerint összealkotott bizottmány migoddal egyetemben először határozza meg a megyei ősgyűlés napját, legfeljebb 30 napra; nevezzen ki bizottmányokat összeírására a megyei gyűlésben részt venni jogosultaknak, és ha szükség leend, bizottmányokat a levéltáraknak a volt cs. k. hivataloktól átvételére és a közigazgatás átadásának kieszközlésére is. „3. Újittassék meg ideiglenesen a tiszti kar, megválasztásától számítva egy hóra, a mely azonban úgy legyen összealkotva, hogy megfeleljen mind a két nemzet egyenjogúságának, azaz, hogy csak azok választassanak meg, kik mind a két, megyebeli nyelvben jártasok, és mindjárt, amint a tiszti kar megválasztatott és a bizottmányok kineveztettek, a kiegészített bizottmány még a mostani ülés tartalma alatt adja be lemondását, az ideiglenes tisztség azonban egy hónapon túl nyilvánittassék hivatalában megszűntnek. „4. A közgyűlés összehívására nézve megkívánjuk, tartsa magát szorosan az 1791-beli 12. törv. czikkhez — kiterjesztésével ezen jognak, az oct. 20-ai diploma értelmében — azokra is, kik 1848 előtt nem voltak jogosítva, önkényt értve oda az espereseket, papokat, tanítókat és minden értelmeseket — a jogok egyenlősége szerint. „5. Megkívánjuk, hogy a nyelv tekintetében tartsa magát szorosan a minden nemzetek jogegyenlősége elvéhez, mely a trón által mondatott ki és az egész polgárosodott világ közvéleménye által szentesittetett, az az, hogy mind a két nyelv a megyében minden köztényezésekben egyenlőleg legyen jogosítva és hitelességgel bírjon, és a gyűlések jegyzőkönyvei vitessenek mindkét nyelven. „6. Kívánjuk, hogy mindenekben tartassák alapul az 1860-ki octoberi diploma — s különösen Erdélynek Magyarországgali egyesülése tárgyában egy határozat se siettessék el, a mig előlegesen meg nem oldatik a nemzetiség Ügye, és nem nyilvánittatik a román nemzet politikai nemzetnek, hasonló nemzeti politikai jogokkal, és a nyelvre nézve is a magyar nemzetéhez hasonlólag, amig el nem töröltetnek minden approbatalis, compilatalis törvények és a novellaris articulusok, melyek a román nemzet jogtalanságáról szólanak. „7. Kívánjuk, hogy ezen ünnepélyes nyilatkozatunk jegyzőkönyvre vétessék és maradunk különös tisztelettel .Szolnokmegye közönségének — ápril 18-án 1861.“ Torma Károly erre a következő választ adni indítványozza: 1. Fejezze ki az állandó képviselő bizottmány őszinte sajnálatát a felett, hogy ilyen nemzetiségi igényeket érvényesíteni óhajtó kérvénynek szerkesztésére, sőt hivatalos benyújtására oly testület érezte magát hivatva, mely testületnek épen állásából kifolyólag, értelmiségi előnyénél fogva,hasonló tiltakozások vagy kérvények követelő hangja által előidézhető nemzetiségi féltékenységek eleve meggátlása lenne, a hazában lakó nemzetiségek közötti egyetértés és érdekegységből kifolyólag, egyik fő fő elhivatása. 2. Fejezze ki továbbá az állandó képviselő bizottmány sajnálatát még a kérvény tiltakozó és a volt állandó megyei bizottmányt többnemű vádakkal terhelő hangját is illetőleg, azon tiltakozó hangot illetőleg, mely elvonatkozva a testületi tiltakozás czélszerű és alkalmatos, avagy czélszerűtlen voltától, kora előttinek, illetőleg pedig már elkésettnek volna nevezhető. Elkésettnek, mert az állandó képviselő bizottmány már tegnapi napon tartott ülésének határozatai szerint a beadott kérvény 1 5 pontjait részint megelőzte az által, hogy a román nemzet igényeinek méltánylása tekintetéből kiindulva, a román értelmiségnek az állandó képviselő bizottmányban sem a riginélnagyobb mérvű repraesentatioját elvileg és tettleg is elfogadó; megelőzte továbbá azáltal, hogy a bizottmányi gyűlésben való nyilatkozást illetőleg a nyelv egyenjogúságát elfogadó; megelőzte végre azáltal, hogy a román nemzet f értelmiségének a megyei hivatalokbani részvétet kész örömmel megnyitó. 3. Nyilvánittassék végre a beadott kérvény 6k pontja kora előtt nek azon okból, hogy a megyei törvényes hatóság, mint ilyen, mint a törvényhatóságnak csak egyes tagja, soha sem érezheti magát jogosítottnak ilyes, a haza törvényhozását illető kérdésekben érdemleges határozatok hozására. Maga Demeter a szőnyegen levő petitiót maga is elhibázott lépésnek, mondhatni túlbuzgóság szüleményének tartja s épen nem időszerinti, hanem idő utáninak, mit annak tulajdonit, hogy a kérelmező, nagyobb részt tisztelendő urak, nem ismeretesek az előzményekkel. Ő maga akarta előkérni az első értekezleten a románok aránylagos képviseltetését az állandó bizottmányban, de nem volt szükséges, mert a megye lelkes főispánja által megelőztetett, ki azonnal felkérte az illetőket, a megyében lakó minden arra való románt összeírni az állandó bizottmány számára, mi meg is történt s az összeirottak valóságos tagjai a képviselő választmánynak, miért köszönetet mond a magos főispán urnak, kinek ragyogó talentumát, igazságszeretet s diplomatiai bölcs tapintatát nem 1849 től 1861-ig, nem a diplomák és manifestumok korából ismeri, hanem még a törvényes, alkotmányos időszakból. Ami a petitio 1 4 pontját illeti holmi 30 napos képviseleti bizottmányok s tiszti kar rögtönzésére nézve, ez, mint a törvényekkel s rendeletekkel ellenkező, el nem fogadható, de elfogadása a bizottmány hatáskörét túl is hágja. A ötödik pont az országgyűlés tárgya. Ami az unióra vezető lépések elleni tiltakozást illeti a nemzetiségi kérdés eldöntése előtt, ez is a román érdekek hibás felfogásából származik csak ha a testvérnemzetek összetartanak, lehet erős a hon; a megosztott erő gyengülésre vezet — ezt meggondolhatnák román atyánkfiai Erdélyből 4 megyét már visszavettek; ha a megmaradt kis földterületen is a nemzetek meghasonlanak, kész a feloszlás, mi ellen csak az unió, Erdélynek Magyarországgali egyesítése menthet meg, aminek meg kell lenni a maga utján, mert szentesített törvény van róla. (Szűnni nem akaró éljenzés.) Timbus, mint román, hibáztatja az idő előtti kérelemben, hogy a nemzet nevében szól. Ez egy törvényes, alkotmányos gyűlés, nem a szebeni conferentia, hol néhány ember a nemzet nevében szólott, s tiltakozik a szamosujvári püspökségnek a nemzet nevébeni föllépés ellen. Ami a kérés azon ágát illeti, hogy töröltessenek ki a román nemzet önérzetét sértő approbekkéit a Frytekula’16 menyelv törvények által, melyek a nemzetek jogegyenlőségét kimondják. Nagy Farkas azt jegyzi meg, hogy a kérelemben sok ellenmondás van; a többek között a tisztújítások és közgyűlések tartására nézve az 1791-beli 12-ik törvényczikkre történik hivatkozás és mégis egészen más s ezzel ellenkező terv adatik. Torma István óhajtotta volna, hogy a szamosujvári g. e. hitű tisztelendő clerus és papság, melynek szép hivatása a szellemi téren, a lelki dolgokban, a vallásos ügyekben oly szép, oly magasztos — mondhatni testületileg, politikai kérdésekbe mint kezdeményező ne elegyednék, s a helyett békitőleg, nem kedélyizgatólag gyakorolná a népre befolyását, s a bizalmatlanságot, féltékenységet alaptalanul ne terjesztené. Gulovics g. e. h. szamosujvári kanonok. A szamosujvári káptalan és clerus tudja kötelességét, tudja hivatását s azt teljesíti rá ; állítja, hogy a kérelem pontjait támogatni fogja s kívánja egyenként felolvastatni. (Többen. Nem kívánjuk a pontonkénti tárgyalást, mivel már minden pontok meg vannak czáfolva.) Gulovics meg van győződve az igazságos méltányos s vitéz magyar nemzet lojalitása felől, de a szeplőtlen hűségű román nemzet nemzeti érdekei iránti buzgóságát ne vegyék részében; ez nem viszongás, nem egyenetlenkedés vagy más okok szüleménye; csak egyetértőt kíván, mert „concordia parvae res crescunt, discorcsia maxima quoque dilabuntur“, — hisz ha a bizottmányban a nép, arányához képest képviseltetik , úgy a hivatalokban nem lesz ok a békétlenségre. Újabban a pontonkénti tárgyalást kivánja. Főisp. fölszólítja a jelenlevő románokat nyilatkozni: kivánják-e a pontonkénti tárgyalást (egy, hang sem emelkedik). Ő mlsga nagyon óhajtotta volna, hogy ezen petitiv föl ne merült volna, mely már eddig is annyi időt vett igénybe, s annyira hátratartja a dolgok folyamát, pedig oly sok végzendő van, s nem kellett volna alkotmányos téreni működésünket ily bizalmatlansági nyilatkozat czáfolgatásával tölteni. Gr. Mikes Benedek: Van a petitiónak egy pontja, melyre nézve, míg országgyűlési intézkedés történnék, határozni jónak látná. Ez a nyelv kérdése a hivatalos ügyek tárgyalására vonatkozólag. Erre nézve ajánlja Krassó megyének a nyelv kérdésében tett határozatát elfogadni, mit elolvas. Kevés módosítással elfogadtatott, amint következik: 1. A bizottmányi tanácskozásokban, a bizottmányi tagok bármely e megyében hivatozó nyelven fölszólalhatnak. 2. A bizottmányi gyűlések jegyzőkönyvei, a magyar nyelv hivatalos szövege mellett, román nyelven is hitelesítendő alakban, külön-külön lesznek vezetendők az illető jegyzők által, kétség esetében a magyar szöveg bírván döntő erővel. 3. A főbb irományszékekkel és más megyei bizottmányokkal érintkezésben, valamint minden külhatóságokkal s az ezen megyei hivatalnokok egymássali levelezéseik közben s az ezek által a megyei bizottmányhoz, valamint az alispánhoz teendő jelentésekben a magyar nyelv használtassék. A hivatalnokok a községekkels magánosokkal érintkezésükben a vizsgálatokat s mindennemű ügyleteket, valamint minden ezekhez intézendő hivatalos meghagyásokat s végzéseket, magyar vagy román nyelven olyképen intézzék, miként ezt a magánosok vagy községek kívánják. Gulovics csak azt adja hozzá, hogy azon nyelven adassanak ki a válasz és határozat a román beadványokra, amelyen beadatnak. Főispán ő maga ámbár értette az itt elmondott román beszédeket, de a nyelvet annyira nem bírja, hogy egy román fogalmazást aláírhasson, azért szüséges egy felesküdt román translatori hivatalnok felállítása, mire a tiszti személyzet megállításakor lehet figyelem. Tormái. De hivatalos nyelv csak egy lehet előforduló kétségek esetében, s ez a magyar, mert ez volt régebben is. Gubovics : hogy melyik legyen, afölött az országgyűlés határozhat. Határozatkép kimondatott, hogy addig, míg az országgyűlés határozna, a magyar tartatik hitelesnek kétség esetében. Főispán maga azért nem tartja a mostani körülmények között tanácsosnak a petitio pontonkénti tárgyalását, mivel az csak nagyobbra fokozná az izgatottságot, mit kerülnünk kell, s a pontonkénti tárgyalást már azon kérdéssel kellene kezdeni, hogy miért vádolja tolakodással a bizottmányi tagokat a megyei képviselésre, midőn épen a kérelmezők tolták fel magukat a nemzet képvislőjéül. így mennénk tovább a tárgyalással s azonban ezt, mint be nem adottat, már nem lehet tekinteni, mivel discussio tárgya volt; újabban ismétli, hogy óhajtotta volna, ha egészen elmarad a kérés, mely annyi kellemetlen húrokat pendített meg, de miután már tény, arra válaszolni kell, azért a Torma Károly által formulázott határozatot ajánlja. Elfogadtatott. Végül főispán ő maga a gyűléssel egyetértőleg gr. Mikes Benedek úr elnöklete alatt egy 12 tagból álló bizottmányt nevezett ki a tiszti combinatió összeállítására, mely e hó 22 fő munkálatát beadja, ez nap lévén a tisztikar a bizottmány által megalakítandó. Némelyek mindjárt másnap akarták volna a tisztikar megalakítását, de mivel az újonnan kinevezett megyebizottmányi tagok addig kineveztetésükről nem értesülhetnének, s a tisztikar megalakításába be nem folyhatnának, nehogy újabb gyanúsítások következzenek, különösen a kanonok és esperes urak kivonatára hétfőre halasztatott a tisztválasztás, Kisfaludy-társaság. A társaságnak folyó hó 25-én tartott rendes havi ülésében ismét több rendbeli adomány jön bejelentve. Az alapítók sorába állottak név szerint: gr. Batthyány Lajosné, Emich Gusztávné, Hertelendy Karácsonyi Mária, Szűcs Lajosné asszonyságok; gr. Batthyány Géza, Emich Gusztáv, Ranolder János veszprémi püspök, Sztankovánszky Imre tolnamegyei főispán urak; a nagyváradi takarékpénztár, a pesti takarékpénztár, (ez utóbbi 200 fttal.) Az alaptőkét a bonyhádi kaszinó 10 frttal gyarapította. A könyvtárt Garay Jánosné asszonyság Ga»•»J V viuva la.ii*dású példányával ajándékozta meg. A régi alapítók közül Lukács Móricz, egyszersmind a Kisfaludy-társaság rendes tagja, régi 50 ftos alapítványát 100 ftosra változtatta, ugyanerre az ülésben jelen volt régi alapítók közül többen is készeknek nyilatkoztak. Ez ajánlatokról,mihelyt formaszerűen be lesznek jelentve, szintén nyilvános tudósítás fog tétetni. Most, midőn az országos főérdekek mellől egyéb hazai érdekek háttérbe kénytelenek szorulni, a Kisfaludy-társaság kétszeres hálával fogadja a lelkes honleányok és honfiak áldozatait. A Kisfaludy-társaság az utóbbi hetekben két jeles tagját vesztette el : Szemere Pált (márt. 18.) és Vahot Sándort (ápril 9.) Emlékekteli kegyelettel fog áldozni a társaság. A jelen étében következő előadások történtek. A titoknak fölolvasá Camoens Luziádájának második énekét Gregruss Gyula ur forditásában, ki ezen — mint Humboldt Sándor nevezte — világtengeri hősköltemény magyar áttételén már több éve dolgozik s eddig három énekkel készült el teljesen’. (Az első ének az „Uj Magyar Muzeum“ tavalyi, az ötödik a „Család Könyve“ 1856-ks folyamában jelent meg.) Arany János és Hunfalvy Pál Aischylosnak Zilahi Károly ur által fordított „Lelánczolt Prometheus“-áról olvasák föl véleményüket, mely egyezőleg oda járul, hogy a fordítás, jelen alakéban, kiadás végett nem ajánlható. A pártolóknak járandó kiadványok első füzete : „Külföldi népdalok Greguss Ágosttól,“ megjelent s a legközelebb elkészülendő második füzettel együtt fog szétkölöztetni. Pesten, april 26-án 1861. Greguss Ágost, titoknok. Különfélék. Pest, apr. 26 . Tegnap d. u. 5 órakor tartatott az Europa szálloda termében Weiss Alfonsina báróné hangversenye. A hangversenyzőnőtől négy darabot hallottunk, s ezek közül először J a e 11 ábrándját a „Norma“ opera fölött. Ez igen nehéz látszatú mű, melyben a bárónő a zongorakezelésbeni ügyességét és gyorsaságát szépen kimutatta. Ezután Székely Imre „Magyar ábránd“ját játszá szintén szép sikerrel, a magyar ömlengés melegségét elég hűn tükrözvén vissza ; majd Chopin tól adott elő egy igen szép mazurt, a lengyel zene egész szilajságával, s Mendelsohn tól egy népdalt. Midőn pedig végül kitapsoltatott: a Rákóczi-indulót játszás nem valami különösen. Amint az előadott darabokból felfoghattuk, hangversenyzőnő inkább van hivatva a szelíd ábrándos vagy kedélyesen enyelgő zeneművek, mint a harczias dalok, indulók előadására; játékában sok az ügyesség, hajlékonyság , de kevés az erő. — Közben Ho 1lósy Kornélia énekelt néhány gyönyörű népdalt Petőfitől, melyek közül különösen a „Zöld leveles, fehér virágos akáczfa..kezdetű idézett elő nagy hatást. — Szerdahelyi Kálmán igen nagy tetszést aratva szavalá Thay Kálmán „Divatos eszmék“ czimü költeményét, melynek egyes versszakai után szavalatközben is előtörtek a közönség tapsai, kivált midőn ezen versszakhoz ért .Tizenhárom tábornok S Batthyányinak vere Még melegen párolog — S fölkiált az égre !“ Közönség nem igen nagy számú volt, a mi leginkább az idő zordonságának tulajdonítandó. Az egész hangverseny alig tartott háromnegyed óráig. — Melanie, az ismert nevű kedves költőnő, a nagytudományu dr. Balogh Pál leánya, april 22 én, ifjú férje, szülei, testvei s mindazoknak, kik ismerték, vigasztalan bánatára megszűnt élni. Vadnai Károly a Hölgyfutárban igen szép nekrológot irt róla. Áldás, béke hamvaira. — Komárommegye Oroszlán nevű helységében a protestánsok Mária Terézia idejében építvén templomot, ez megengedő nekik — az akkori vallási elnyomatás ellenére — hogy hozzá tornyot is építhessenek; ezek tehát hálából a torony föl a fejedelemné czimerét — a kétfejű sast tűzették föl. Most — írja a „Bolond Miska,“ és mi komolyan erősíthetek, hogy ez valóságosan megtörtént tény — a nevezett helység küldöttséget indított a komáromi várparancsnokhoz, adna nekik egy ágyút. Mi czélra kérdezé a parancsnok? „Hát hogy a toronyról lelőjjük a — két fejű sast!“ No képzelhető hogy a várparancsnok mint kergette el őket ! — Egy külföldi származású cs. hivatalnok hazafelé tértében Kolozsvártt megmérgezé magát, nyomorult nejét és 3 gyermekét ínségben hagyván. — Bécsi lapokban olvassuk : A bécsi tartományi gyűlés közelebbi ülésében Schuselka újonnan történt megválasztatása jelentetvén be, Berger Schuselkához közeledett s kezet nyújtott neki, mit ez a közönség éljen-kiáltása közt elfogadott. Tehát szent a békeség, de azért sem Schuselkát, sem Bergert nem választották meg birodalmi tanácsosnak, — és általában az egész választás a minisztérium szellemében ütött ki. Hanem meg van választva Schindler, a „Vindobona“ czimű biztosító társulat főjegyzője, ki követjelölti programmjában azon lelkes maximával állott volt elő, hogy a magyarokat, szükség esetén, tüzes karddal kell a szabadság édenébe (értsd: a birod. tanácsba) kergetni. E gesammtmonarchicus arkangyalon kívül ott van még az „O. D. P.“ szerkesztője, Kuranda, — az egyetlen zudó birodalmi tanácsos a német tartományokból. — Több előkelő ifjakból csónakász-társulat alakult fővárosunkban. E társulat czélja a mulatságon kivül az, hogy az illető részvényesek magukat a hajókázás, kormányzás mesterségében gyakorolják. — A budai színkörben tegnap előadott „Kpfelhauser és családja“ czimü darabot — a kik látták, határozottan gyöngének mondják. — Holnap színre fog kerülni Budán Szigligetinek 1849 ben oly zajos hatással adatott —s azóta a nyomasztó viszonyok miatt nemcsak elé, de sőt még csak ki sem adathatott nagyhírű színműve : „II. Rákóczy Ferencz fogsága“ drámai felvonásban. Bizonyára szűk leend a színkör e mű előadatásakor, s szűk lenne a nemzeti színház is, ha igazgatóságának eszébe jutna e mű adatása. — Szegeden Burger Zsigmondnál egypár érdekes munka hagyta el a sajtót : „A nemzeti művelődés alapja,“ írta Korcsanyéki G. „Történelmi és vallástudományi értekezések“ Löw Lipót, szegedi főrabbitól. Az első értekezés a jelenleg gyakran fölmerülő tárgyat veszi szintén alapul : a magyar nemzetiség és a zsidók, melynek ez oldalróli nyugodt és figyelemmel való megnallgattsa is igen szükséges törvényhozóknak úgy, mint a közönségnek; a második a zsidóságnak, mint vallástestületnek ismeretére vezeti az olvasót, a mennyiben itt egy 1847- ben eredetileg francziául megjelent műből a zsidó valláselvek közöltélnek. Alkotmányi zsebkönyv magyar publicisták számára, közzé tette Osztrovszky József. E parányka füzetben az alkotmányos életben előjövő szavak és nevek magyaráztatnak, s a velük összeköttetésben levő törvényczikkelyek idéztetnek. Záradékul benne van dióhéjban az 1847/6-ki országgyűlési törvényczikkek rubruma (czimzete.) Ára 20 kr. — A „Sürgöny“ újdonságai között olvassuk : Vannak a hazában, de különösen a fővárosban egyes tudománybarátok, kik, ha épen valami kedvező vétel kínálkozik , és a múzeumi pénztár erre nem eléséges, ami legtöbb esetben történik — megveszik e tárgyakat, és oda ajándékozzák a Múzeumnak. Ezen tudománybarátok közé tartozik id. Kubinyi Ferencz ur is, ki nem rég egy eladó kis régiséggyüjteményt 262 írton megvett, és a Múzeumnak abból szabad választást engedett. Vannak ezek között kő-, bronz, cserép-, üveg- és középkori vastárgyak, valamint különféle gyűrűk, füzérek, színes mozaik kövecskék, tök, többféle anyagból levő kis alakok stb. A kőtárgyak Hatvan vidékén találtattak ; a bronz-, cserép- és üvegtárgyak Szombathelyen , egy hosszas tégla „EXER. PAN. INF.“ bélyegirattal, valamint egy vörös, kék és sárga színekkel festett falrész Ó-Budán, több borostyánkő tárgy s egy kőtábla domború férfi-alakkal Szombathelyen. Helyén tartjuk itt megemlíteni, hogy a nevezett hazafi az 1832/6-diki országgyülésen (ugy mint most) nógrádi követ s nagy tényezője volt a Muzeum létrejöttének is. — Jókainak az „Üstökös“ben kiadott azon jeles költeménye, melyet Schuselkához irt, a „Neueste Nachrichten“ czimü bécsi lap tárczájában sikerült német fordításban jelent meg. Jó volna, ha Jókaink azon költeményét pedig, melyet szintén az Üstökösben adott ki feleletül Benedeknek a nemesség nevében,— a „Militär Zeitung“ közölné. — Komáromban a komárommegyei honvédsegélyező egylet javára hang- és szavalatversenyt fognak rendezni máj. hó 6-án. — Medgyesen a szászoknak ezen, azelőtt legmagyarellenesebb fészkében a Bezirkvorstehert macskazenével boszanták meg, (miután a macskazenét bajos lenne megtiszteltetésnek nevezni) vagy 60 ablak is vezetett be ez alkalommal. A régen úgynevezett Ferdinánd-hegy Krassómegyében, a magyar minisztérium által elrendelt nevét „Bem hegye“ ismét visszakapta. Helyesen, miután, ha e nagy bérez dicsszoborrá válnék is , mégsem volna elégséges ama nagy szabadsághősnek hazánkbani érdemeit, vitézi tetteit dicsőíteni. • — A nyugati vaspálya vaggonjai légszeszszé fognak világíttatni. Ez az ausztriai birodalomban az első gázzal világított vasút. — Maki városa elrendelte, hogy mindazon lakójának, ki 1848—9-ben a magyar hadseregben szolgált, egy házhely adományoztassék. — A főrangú körök beszéd tárgyát mostanában egy érdekes egybekelés képezi. Ez bécsbe menend végbe holnap. A vőlegény ifj. gr. Széchenyi Pál, a bájdús menyasszony gr. Andrássy Erzsébet, gr. Andrássy György leánya. Az esketést prímás ő eminencziája végezi, ki e végből Bécsbe rándult. Násznagyok b. Vay Mikló