Pesti Napló, 1861. május (12. évfolyam, 3366-3389. szám)
1861-05-11 / 3374. szám
108—3374. 12-ik évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szára, 1-ső emelet E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán. Helyben, házhoz hordva, félévre .... 10 írt 50 kr. a. é. Évnegyedre ... 5 írt 25 kr. a. é. 1861. Szombat, máj. 11. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Magánvita : hasábos petit-sor 25 ujkr. PEST, május 10. Megrendülve értesültünk, a haza egyik leghttbb és legnagyobb fia, gr. Teleky Lászlónak váratlan halálaiéról, mely hir hallatára a nemzet feljajdult, mint hajó népe a vész idején, ha egyik árbocra eltörik. Mi ismertük a nemes szivet, melynek minden dobbanása a hazai emberiség Ügyeért szőkést, mi ismertük a hozzá nem férhető becsületeséget, a rettenthetlen bátorságot, mi tanúskodhatunk mindent feláldozó készségéről, mely elveiért csüggedetten küzd és mosolygva hal meg. Európa mivelt népei tisztelték a száműzöttben a lángoló honszeretetet, az államférfias bölcseséget, lovagiasságot, bátorságot és rendithetlen következetességet, s benne tisztelni tanultuk a magyart, sőt ismerve, többé kétségbe nem vonták, hogy a nemzet, mely oly nagy fiakat szül és nevel, hivatva val, hogy a műveit szabad népi színpadán szerepet nyerjen. Ők tanúskodhatnak, mily férfiúi törhetlen lélekkel hordozá édes hazájáért a száműzetés sajtoló keresztjét, nem szűnve meg egy perezre sem szeretett hazája s nemzetéért, s annak szabadsága s becsületéért küzdeni. Most a döntő küzdelem elött elveszteni őt a nemzetnek, megrendítő ! mintha a tábor elveszti egyik legbátrabb vezérét a kétes harcz előtt. De van egy, mit a dicső halott nemzetünknek drága kincsként itt hagyott! Ha lelkesítő példát kell a késő nemzedéknek a lángoló hazaszeretet, feledhetetlen becsületesség, s minden áldozatra készségre felemlíteni, nem lesz szüksége a magyarnak az ókor történetét lapozni, hogy felmutasson egy Aristidest, egy Mucius Scaevolát, ki, mert elhibázta a zsarnokot, a tűzön mosolygva és jaj nélkül égeté el kezét, nem lesz szükség fölemlegetni Marcus Curtiust, ki, midőn Róma alapja, a föld, ketté hasadt s a nép kétségbe esve meredt halakkal a mélység előtt kétkedve állt: az áldozatkészség szent ihletésével a nyílásba temetkezett, hogy engesztelje Roma boszus istenit, menjetek ifjak és uj nemzedék, Teleki sírjához, e sok dicső erényt mind magába zárja hazánk földjén a drága sirhalom. Áldás, béke, poraira! Fáy Béla, pestmegyei bizottmányi tag. Gr. Teleky László halálára. Máj. 8. 1861. Nem érzünk mi, nem mondunk mi egyebet. Vezérünk volt, elől ment — és elesett.... Elesett, de leng a zászló, mely alatt küzdelemben annyi nagy szív megszakadt. Eshetik el több is még, de hiába . . . Megindult már, s megy a sereg nyomába. Fére most a gyászszal, a szemfedőre Nézzetek csak, az van rajt, hogy : előre!-----Vecsey Sándor: Gr. Teleki László temetése. Még föl sem száradtak könnyeink, melyeket a legjobb hazafiért, a lovagok lovagjáért, az erény, a becsület, a tiszta jellem jelképesített férfidért hullattunk, midőn journalistikai tisztünknél fogva azon temetés leírásához kell fognunk, melynek párját nemcsak a testvér főváros Budapest nem látta, hanem a világvárosokban is ritkaság. Jól monda Eötvös, hogy gr. Teleky iránti szeretete a magyar népnek temetéséből leginkább kitűnik. S valóban, százezret meghaladta azok száma, kik nemcsak a testvérfővárosból, de a legtávolabb vidékéről is az országnak, siettek megadni a végtiszteletet azon férfinak, ki egészen életén keresztül, ha nem mindig a hazában is, de mindig a hazának s a hazaértést. Azon pillanat óta, hogy mint villám csapás futott szét a városban gr. Teleki halálának hire, a családi ház, hol megszűnt a legnemesb szív dobogni, a museum, hol tegnap és ma kiterítve feküdt, körül volt véve a siró néptől, a koporsó az ifjúságtól, mely éjjel nappal koporsójánál őrködött, mintha még a halálban is féltené azt, kit éltében egyik legnagyobb kincsének vallott a nemzet. Ma délután már 2 órakor nagyobbodni kezdett a museum előtti gyülekezet, mely idő múltával mindig jobban-jobban növekedett, hasonlóan a hegyről lefutó lavinával,s fél négykor már a széles országút annyira tömve volt, hogy csak nagy bajjal lehetett az egyleteknek, küldöttségeknek s testületeknek is bejuthatni a múzeum csarnokába. Négy órakor pontban megérkezett főtisztelendő Török Pál superintendens s elkezdődött a temetési szertartás. Legelőször Ghiczy Kálmán, a képviselőház közszeretetü elnöke emelt szót a mint következik: Tisztelt gyászoló gyülekezet: Midőn Isten keze nehezedik a népekre, az államélet alapjában van megingatva, s nemzetek jogaikért, szabadságukért, tételükért harczot vivni kénytelenek, a történelem tanúsága szerint támadni szoktak férfiak, kik szellemi felsőbbségükből, honszeretettel lángoló keblüknek magasztos ihletettségéből, a polgártársaiknak ezek által indokolt bizalmából merítvén erőt és jogosultságot hivatásukra, nemzetük élére lépnek és vezérei lesznek küzdelmeiben. Voltak ily férfiai minden nemzetnek, melynek történelme van, voltak nekünk is történetünk minden időszakában, s nagy hatást gyakorolnak azok korukra mindenkor, mert hazájuknak jó vagy bal sorsa, főleg szabad nemzeteknél és válságos időkben, nagy részben az ő kezükbe van letéve és az államok története jobbára az ő tetteiknek följegyzéséből áll. Ha egy ily férfiú eltávolittatik pályájáról, kidül az élők sorából, nagy veszteség mindig, mert a nemzeti bizalom világának, hogy gyümölcsöse érlelődjék — és e nélkül álomférfiaknak a hon ügyeire tartós hatásuk nem lehet — sok időre van szüksége, s a szellemi tehetségeknek, a szív érzéseinek, s a jellemszilárdságának nagy férfiaknál megkivántató öszhangzása az égnek ritka adománya lévén, a nemzeti ügynek kidőlt oszlopai nem könnyen, nem hamar pótolhatók. De kétszeres az ily veszteség akkor, ha a csapás a nemzetet nemcsak a küzdelem korszakában, hanem a küzdelem közepette is sújtja, mert a nemzetnek jövőjébeni reményét hervaszthatja el, s a nemzet, mely reménylenn megszűnt, elveszett. Ily vezér férfiú volt gr. Teleki László képviselő, kinek gyászravatala áll előttünk. Ki nem emlékezik közülünk azon szellemdús főrendi országgyűlési tagra, ki midőn az 1843. évben, férfi korának legszebb világában, a magyar országgyűlésen legelőször fölszólalt, láng esze, megragadó szónoklata, s hazafiui lelkesedése által azonnal azoknak sorába lépett, kik vezetői voltak azon nemzeti mozgalomnak, mely a nemzet rokonszenve által magasan fennlobogtatott zászlójára, az ország polgári alkotmányának tökéletes megszilárdítását, s a polgári jogoknak a hon minden polgáraira egyenlő kiterjesztését, már akkor is jelszóul tűzte ki. Ismerjük mindnyájan a túlsúlyú befolyást, melyet e férfiú az 1847. évi országgyűlésen azon törvényeknek alkotására gyakorlott, melyek 1848. évben a királyi Felség által szentesittetvén , egyedül magok képezhetik egy örök szent frigynek alapját Magyarhon minden polgárai, s a Magyarhon és fejedelme között. Tudjuk mindnyájan, hogy miként küzdött ezen törvényekért ernyedetlenül, mint tagja az 1843. esztendei nemzeti gyűlésnek, itt a hazában , de csak képzeletünk világánál ismerhetjük fel, csak egy későbbi és jobb kornak van fönntartva tudni mindazt, amit ő a törvényekért, amit a hazáért, a hazán kívül tett és szenvedett. A honáért dobogó szívének élénk érzékenységével a messze távolban is velünk együtt kiszenvedte Hazánk múlt évtizedi keserves szenvedéseit úgy, mintha azoknak súlya alatt együtt élt volna velünk a hazában, és szenvedte e felett a fájdalmaknak legnagyobbikát, azt, hogy szeretett hazájában nem élhetett. És a midőn azután hontalanságának 12-ik évében Ogy eupronoDillon 218««élTAr:M^n melyet e helyen jellemezni nem akarok, mely azonban végkövetkezményében reá és reánk egyaránt gyászossá lett, honának ismét visszaadatott, megjelenése öröm hir lett a hazában. A nemzetnek régi bizalma, szeretete, tisztelete a hazáját forrón szerető, mély belátásu, megingathatatlan jellemű államférfiú, a most már a szenvedések tűzpróbája által is megedzett elviül honpolgár iránt újra és fokozva nyilvánult, s nem csupán egy kerületnek, azon millióknak képviselője volt, kiknek bizalmát és rokonszenvét birta. Hogy egy ily férfiúnak, ily társunknak váratlan halála, mely úgy hatott, mint villámcsapás a tiszta, felhőtlen égből, mély fájdalommal töltötte el a nemzet képviselőinek kebelét, elég említenem, de a fájdalom nagyságát ecsetelni, tehetségem gyengeségét érezve, magamnak föladatul nem tűzhetem ki. Képviselőinek fájdalmát a nemzet, a törvény szerint egygyéolvadott hajdan két magyar bűn, melyek között egy kapcsot a boldogultnak személye is képezett, fogják viszhangoztatni, s ezeknek érzéseit is nyilvánitja a képviselőház, midőn e végtisztelettételben a boldogultnak a Hazának már annyi jeles férfiakat adott, s annak minden részeiben századok óta tisztelt családjával osztozván, ez által az elhunyt jeles honpolgár hazánk körül szerzett nagy érdemeinek, magas tehetségeinek szeplőtelenül tiszta polgári és hazafiai szellemének elismerését, és az alkotmányosság, polgári szabadság és jogegyenlőség azon nagy elvei iránti rokonszenvét fejezi ki, melyeknek a boldogult politikai pályájának egész folyama alatt mindig egyik zászlóvivője volt. Nagy a veszteség, képviselőtársaim, melyet szenvedünk, de azért nem csüggedünk. Az említett nagy elvek, melyeknek a boldogult személyesitője vala, nem voltak az ő kizárólagos sajátjai: az összes nemzetnek tulajdonai azok, s annak szivéből kiirthatatlanok. Mi gyengülve bár, egy nagy tehetségnek eltűntével , de erősödve az elvhűségnek és állhatatosságnak példája által, melyet ő életében adott nekünk, és bízva a törvény szentségében és ügyünk igazságában, törhetlen erővel haladni fogunk a törvényszerűségnek ösvényén s ha munkánkat Isten áldása követi, törvényes alkotmányunknak minden tekintetbeni teljes visszaállítása lesz a legdicsőbb, hozzá legméltóbb örök emlékjel, melyet a boldogultnak az alkotmányosság érdekében szerzett érdemeiért emelhetünk, s midőn törvényeink oltalmának és élvezetének az utánunk következő nemzedékek is örvendendnek, a késő utókornak hálája a dicsőültnek nevét is környezendi, ki e czélnak elérhetésére önzéstelen önfeláldozással annyit tett és szenvedett. Áldás emlékére.“ Ezután Török Pál mondott egy megható beszédet, mely után a nemzeti színház énekkara zengett egy gyászdalt s 12 képviselő fölfogva az egyszerű érczkoporsót, a múzeum udvarára vitte s az ott álló 6 lovas kocsira téve, megindult a százezeren fölül menő népség. Miután egyes kiváló személyek megnevezése lehetetlen, csak a testületeket és a nagyobb számú küldöttségeket soroljuk elő. Ezek a következők voltak: Az abonyi választókerület küldöttsége egy gyászlobogóval, Pest város hatósága, Buda A Szent-László-Társulat első, alakító közgyűlése. A Szent-László-Társulat múlt vasárnap, azaz f. hó - én tartotta meg első, alakító közgyűlését. Előleges felhívás következtében délután négy órakor a központi papnöveldéi épületben öszszegyült nagy része azon lelkeseknek, kik az uj egyesület jövendő tagjaiul már az elmúlt pár hét lefolyta alatt magukat beíratták. Azonkívül részt vett e gyűlésben a közönségnek egy része osztálykülönbség nélkül, mely az eszme által érdekelve érezte magát. Különösen szép lelkesedést tanúsított a növendékpapság, az egyetemi világi tanulóifjúság és a pesti kath. legény-egylet küldöttsége, mind megannyi szép reményei hazánknak. A gyülekezetre benső kegyeleti hatást gyakorolt a megjelent, többnyire őszbeborult főpapjaink tekintete. Mindenki örvendett az alkalomnak, mely a jelen mozgalmas, remény és félelem közt lebegő körülmények között a béke apostolait hozta körünkbe. Jelen voltak ugyanis az érsekek s megyés püspökök közöl:Bartakovics Béla, Kunszt József, Lonovics József érseki exciiáik, nagymit. Ranolder János, mélt. Kolárcsik István, nmlt. Haynald Lajos, mélt. Simor János, mélt. Bonnár Sándor megyéspüspökök; továbbá méltóságos Répássy József jászói prépost, mélt. Viber József fölsz. püspök s pozsonyi nagyprépost, mélt. Danielik János és mélt. Lipthay András ez. püspökök, ngs Kovács József kir. táblai praelatus, ngs Szajbély Henrik apát s esztergomi kanonok stb. Az elnöki széket az erre a beirt tagok által már eleve fölkért, s ezt, mint ismert lelkületektől és buzgóságuktól mást várni nem is lehetett, elvállalt két egyház- és országnagy, úgymint: amlt. Lonovics József érsek s hétszemély T.XI- e«'- Aaruignaivu» n .; főispáni helytartó, foglalták el. A két elnök, valamint tiszt s főpapjaink a terembe léptükkor lelkes éljenekkel fogadtattak. Lonovics József érsek excellentiája szellemdús sirályilag is kitünően jeles megnyitó beszédében röviden fejtegette az alakítandó társulatnak czélját, mire Danieik János pristini választott püspök s magyar királyi helytartótanácsos lelkes előadásban azon nehézségek és akadályok legyőzhetéséről értekezett, melyek valamely, kivált a mindennapi arányokat ba adó megalakulásnál rendesen jelentkezni szoktak. A szónoklatok befejeztével az elnöklő érsek a gyülekezet közkivánságára a társulatot megalakultak nyilvánította, fölszólítván a gyűlést, hogy az alapszabályoknak már eleve elkészített s külön bizottmányilag megvizsgált tervezetét revisto alá venni, észrevételeit megtenni, s véglegesen megállapítani szíveskedjék. Mielőtt e fölhívásnak engedne a gyűlés, a megalakítás vezetésére fölkért két elnököt véglegesen kívánta megválasztatni. Az összes gyülekezet átalános harsány éljenzések közt Lonovics és Károlyi neveket hangoztató, mire Lonovics érsek őexcellentiája, szerencséjüknek mondván, hogy ily jeles társulat élére állhatnak, a közakaratnak engedni elnöktársa nevében is késznek nyilatkozott. Erre a jegyzői toll vitelére e gyűlésre Danielik János ez. püspöki méltósága és ft. Hopf János ez. kanonok elnökileg fölkéretvén, az alapszabályi tervezet került megvitatás alá. A tervezet majdnem egészen helyeseltetvén, elfogadtatott. Csupán a következő fokra nézve létettek észrevételek; nevezetesen : Gróf Festetics Leon méltósága a 2 ik §nál indítványba hozza, hogy az idő, melyre az aláíró a havi 6 krnak fizetésére magát kötelezi, határoztatnék meg. Megjegyeztetvén, hogy a szervet-társulatokban nem lenne helyén kényszerítő kötelezettséget megállapítani, miután föl kell tenni mindenkiről, hogy az ily társulatok czélja mindig jó maradván, ő is mindig erkölcsi kötelességének tartandja azt tehetsége szerint előmozdítani, mely erkölcsi kötelesség alól csupán physikai lehetetlenség oldhatja föl, — a gyűlés megnyugodott, s a §-t változatlanul meghagyta. Ugyane §-ra vonatkozólag indítványba hozatott: engedtetnék meg,hogy az évenkinti 72 kv. a megfelelő tőkének egyszerű lefizetése által megváltathassék, mire nézve 2© frtnyi összeg javaslatba is hozatott. B. Wenkheim László méltósága igazán vallásos érzülettel kifejti azon nézetet, hogy a társulat erkölcsi szellemének folytonos ápolására kívánatosabb azon csekély gond és figyelem, melyet a parányi járulék időnkénti beszolgáltatása megkíván; következőleg az eredeti szerkezet megtartása mellett nyilatkozott. Gróf Károlyi István elnök e méltósága megjegyzi, hogy a társulatot még sem kellene megfosztani az oly alapítványoktól, melyeknek jótékonyságát az, az illető tagnak halála után is élvezendi; míg ellenben a G kr beszolgáltatása az illető életével megszűnik. Mind a két nézet előadáskor lelkes éljenekkel fogadtatván, Danielik János ez. püspöki méltósága a kettőt úgy egyeztette ki, hogy annak megfejtését a gyakorlatnak kívánta fentartani, nagyon természetesnek mondván, hogy, ha valaki a társulatnak 20 forintot ad, ez azt, valamint minden más, bármi csekély adományt, bizony örömest el fog fogadni. Miben, miután ez nm. Haynad Lajos erdélyi püspöki excellentiája véleményével is találkozott, mint aki szereteti szempontból a kegyes adományokat visszautasíthatlanoknak jelentette ki, a gyűlés is megnyugodott. A 3-, 4-, 5- és 6 ik §-ok fölolvasása után Ko- tárcsik István rosnyói püspök e méltósága szót emelvén, hogy a püspökök, kik a társulatot köreikben előmozdítani készek, a szervezetből nem volnának kifelejtendők, a következő órai utalás folytán, amelyben a püspökök megyei védnöki minősége kimondatik, megnyugodott. A 9-iknál szervezeti következetesség végett kivántatott, hogy az elnököt akadályoztatások eseteiben pótlandó alelnökre nézve világosan kitétessék, miszerint alelnök is kettő van, kiknek egyike mindig világi. Amit elnök is helyesnek talált. A 13 dik §-nál azon pontra nézve, melyben kimondatik, hogy a választmányi gyűléseken érvényes határozat hozatalára legalább 11 tag jelenléte szükséges, e szám némelyek által kevesetetett. Az eredeti szerkezet azonban meghagyatott, miután más részről megjegyeztetett, hogy minden társulat jól teszi, ha szabadságát minél kevesebb korlátokhoz köti, mert megtörténhetik, hogy néha okvetlenül szükséges határozni valamit, és az esetleges körülmények folytán számosan mégsem jöhetnek össze. Ily esetben tudniillik némely társulatok még magát az elnököt is felruházzák a határozati joggal. Nagy tetszéssel fogadtatott a 14-ik §. azon pontja, melyben meghatároztatik, hogy a közgyűlést a kerületi képviselők alkotják, s hogy az Pisten kivül az országban más, kivált érseki és püspöki városokban is megtartathatók. Az alapszabályok megvitatása befejeztetvén, az elnöklő érseki excellentiája az elnökök és egyéb társulati tisztviselők, valamint a központi választmány megválasztását a pár hét múlva mintegy folytatólag megtartandó közgyűlésre a ön okból kívánja elhalasztatni, mert az aláírási ivek még vissza nem küldetvén, az aláíró tagokat, kikből választani kellene, nagy részben még nem ismerjük. Miután azonban befizetések már most is történnek, kiadásaink is lesznek : pénztárnok és számvevő megválasztását már most hozza javaslatba. Mely indítvány elfogadtatván, pénztárnoknak Hindy Iván a Szent Istán Társulat ügyvivője, számvevőnek Vezere János ugyanezen társulat hasonminőségbeli tisztje, egyhangúlag megválasztattak. Az alapszabályok az egyházi és polgári hatóságoknak fölterjesztetni rendeltettek. Mielőtt a gyűlés eloszolnék, az elnöklő érsek excellentiája határozatul kimondatni kivánja, hogy a társulat megalakulásához Isten áldását és segítségét óhajtván kikérni, az ünnepélyes „Veni Sancte“ megtartására egy közelebbi nap volna kitűzendő. Mire a következő vasárnap, 173.7 fovaalló fl hívást 07 éo-PArnyoi ifjúság sürgetésére az egyetemi templom, és ebben az ifjúsági isteni tisztelet órája (tudnillik délelőtti 10 óra) jelöltetett ki. Közkivánságra, hogy az ünnepély dísze ez által is emeltessék s a társulat szent czélja nagyobb körben is megismertessék, egyházi szónoklat tartására a jelenlevő ft. Szabó Imre iszkázi plébános s esperes, országgyűlési képviselő kéretett meg, ki is e megtisztelő meghívásnak örömest engedett. Végül Danielik János ez. püspök ő méltósága megköszönte a gyülekezet nevében buzgó fáradságukat a két elnöknek s az e napi tanácskozások jeles vezényletét, hogy ha, amin nem kételkedik, a társulat úgy, mint mindnyájan óhajtjuk, megalakul, ez egy, a magyar történetben páratlan látvány fog lenni, hogy tudnillik a nemzet, melynek ezeréves európai élete csaknem folytonos harctok képét nyújtja, most azon erkölcsi hódítások sorát nyitja meg, melyek napjainkban csaknem egymaguk határoznak nemzetek léte, vagy nem léte fölött. Mire a gyűlés azon elnöki kijelentés után, hogy a közelebb megtartandó közgyűlés napja lapok utján fog közhírré tétetni, élénk éljenzések között eloszlott. (Katholikus Néplap.) 1. §. A Dalmát, Horvát és Szlavón háromegy királyság nemzete, politikai területének jelen határai közt, fenntartván egyúttal jogát területi épségének azon részeire, melyek jelenleg idegen birtokban vannak, törvényes országgyűlése által kinyilatkoztatja az 1848-as évtől fogva fennálló elválását Magyarországtól, ősrégi törvényei alapján, melyek elejénél fogva az a magyar koronához, önálló létére, szabad akarattal csatlakozott, jogérvényesnek, s e szerint magát Magyarország irányában önállónak tekinti s kikiáltja. 2. §. Minthogy az 1860-ik évi October 20-ai legfelsőbb oklevélnél fogva a háromegy királyságnak alkotmányos őrjogai részben visszaadattak, annálfogva ugyanazon háromegy királyság országgyűlése, mint annak alkotmányos nemzeti közlönye kijelenti, hogy az ezen lefolyt 12 év alatt az ausztriai kormány által államjogi és polgári politikai tekintetben hozott, s ezen királyságokban alkotmánytalanul bevett, részben még tettleg fennálló törvényektől és rendeletektől alkotmányos törvények és rendeletek kötelező erejét megtagadja, fenntartván magának teljes jogát, az 1860 ik évi October 20-án kelt legfelsőbb rendeletnél fogva feléledt alkotmányának alapján államjogi szervezetét önállólag megállapítani, s e szerint a törvény hozatala végett alkotmányos úton eljárni. Éhez képest: 3. §. A háromegy királyság nemzete kikiáltott független helyzeténél fogva, ugyanazon királyságok államjogi rendezése, valamint alkotmányos szabadságuk és politikai nemzetiségük megszilárdítása és biztosítása végett, az eddig szerzett hétszázados tapasztalás, úgy mint a magyar korona nemzeteivel kölcsönösen osztott sorsintézés folytán nyilatkozik szabad akarattal a Magyarországgal való „szövetség“ vagy „szövetkezés“ (társul leendő egyesülés) mellett, e következő czím alatt: A közös magyar-, dalmát-, horvát-, szlavón-korona; az ugyanazon korona valamennyi nemzeteivel közös alkotmány ; az alkotmányilag szükségelt egy azon kölcsönös törvényhozás; s egy azon végrehajtó főbb hatalom alatti szövetséges Dalmát-, Horvát- és Szlavón királyságok. Fönntartván maguk részére : a saját honi közigazgatási-politikai és szintúgy közigazgatási-bírósági önkormányzás jogát, mint a három egy királyság országgyűlésén folytatandó külön honi törvényhozás jogát mindazon ügyekben, melyek a valamennyi nemzeteknek egyenlő honpolgár! — politikai jogai tekintetében a közös törvényhozás körébe nem tartoznak. 4. §: A Dalmát, Horvát és Szlavón háromegy királyságnak Magyarországhoz való ezen fennkitett államjogi viszonya kell, hogy nemzetközileg mindkét országgyűlés közreműködése mellet megállapittassék, s az alkotmányos király általi szentesítése után „pactum conventum-ul“ olyírti.nfiA.1 mit An nm.-um hí)n nemzetközi szerzetesnek egyoldalulag se a közös magyar országgyűlés részéről tárgyalás alá vétetni, megmásittatni, vagy megszüntetnie ne szabadjon. Zágráb, ápril 30 án 1861. város tisztikara, Nagyvárad küldöttsége, a m. academia, a m. gazdasági egyesület, a „Nemzeti kör“ zászlóval, a nemzeti casino, a főrendek s mindjárt a koporsó után, mely körül százakra menő kardos ifjúság tartotta a fáklyát s a rendet, az üdvözültnek rokonai, az alsóház, mintegy 24 főrangú hölgy gyászban, a pesti evangelicus egyház, az izraelita gyülekezet, a nemzeti színház, a jogászok zászlóval, az orvosnövendékek szinte zászlóval, a kir. curia több tagja, a széhek közöl nagyobb rész, a honvédek stb. A házak gyászlobogókkal voltak díszítve; az utczák, ablakok, a házak fedelei megszámlálhatlan nézőkkel telve egész a kerepesi vámsorompóig, hol a fogyni nem akaró sereg megállt, s a képviselőház nevében K. Eötvös mondott egy rövid, de nagy hatású beszédet, melyet holnapi számunkban közlendünk. Az „Ost und West“ bécsi lap szerint ausztriai Császár Ő Felsége május 8-dikán fogadta a horvát-szlavóniai országgyűlés küldöttségét, mely Ő Felségének a katonai határőrségnek az országgyűlésen leendő képviseltetését és Dalmatiának az említett két királysághoz csatolását tárgyazó ismeretes feliratot nyújtá át. A Császár a küldöttségnek a bécsi lap szerint a következő feleletet adta: „A határvidék katonai institutiója szükségesség az összállamra, valamint azon nagy küldetésre nézve, melyet a horvát-szlavon nemzetnek kell megoldania. A katonai institutióval a határőrvidéknek a horvát-szlavón országgyűlésen való képviselete összeegyeztethetlen. Miután azonban a mostani horvát szlavón országgyűlésnek Horvátország és Szlavónia államjogi viszonyai fölött kell határoznia , miután továbbá a határőrvidék horvátországi és szlavóniai királyságom kiegészítő részét képezi, tehát ezen kérdések megoldása végett, melyek a katonai határőrvidéket is érdeklik, a határvidéknek az 1848 diki választási törvény alapján képviseltetését ezúttal megengedem. — Az én óhajtásom mindig az volt, s az most is, hogy Dalmáczia Horvátországgal és Szlavóniával egyesíttessék. Miután azonban a dalmát országgyűlésnek mind többsége, mind kevesebbsége oda nyilatkozik, hogy az egyesítési kérdés mindaddig, míg Horvátország és Szlavónia államjogi állása megállapítva nem lesz, el ne döntessék ; s miután én ezt jogosnak és méltányosnak tartom, tehát az uraknak csak azt ajánlhatom, hogy a Horvátország és Szlavónia államjogi állását tárgyazó kérdés az önök országgyűlésén minél előbb tárgyaltassék s megerősítés végett elém terjesztessék.“ A horvát országgyűlés bizottmánya egyik osztályának törvényjavaslata. Czikk : a Dalmát, Horvát és Szlavón királyságok Magyarországhoz való viszonyáról. Pestmegyének 1861-dik évi május 7-kén tartott kisgyűlésének jegyzőkönyve. 2009. Olvastatott a magyar kir. helytartótanácsnak folyó évi apr. 24-ről 19.193. szám a. kelt intézvénye, melyben tudatja Pestmegye közönségével, hogy Ő Felségének elhatározásánál fogva, az adó kivetése és behajtása körüli eljárás, melyre nézve a t.hatóságok közreműködésöket megtagadták, közvetlenül a cs. kir. ker. pénzügyigazgatóságokra ruháztatott át, kik azt szükség esetében, katonai hatalom közbejövetele mellett is — eszközlendik. Olvastatott továbbá föszletre Szilassy Istvánnak jelentése, melyben jelenti, hogy folyó évi május 3 án Monor mezővárosban, a cs. királyi szolnoki kerületi pénzügyigazgatóság részéről elmaradott törvényellenes adóhátralékok és díjak behajtása végett, 8 csendőr és 8 gyalogkatona kíséretében két pénzügyi bizottmányi hivatalnok megjelent s a község elöljáróit, az elmaradott adónemek behajtására szólította föl. S végre első alispán Nyáry Pál szerentvén, hogy Kecskeméten és Váczon hasonló pénzügyigazgatósági bizottmány jelent meg, az elmaradott törvénytelen adónemek behajtását katonai karhatalommal eszközlendő, s ezek folytán azon kérdést intézte a kisgyűléshez, ha váljon ezen fontos ügyben, rendkívüli közgyűlésnek összehívását szükségesnek találja-e? Határoztatott: Miután a megye megalakulásakor azonnal és később is több végzéseiben kimondotta azon elvet, hogy Magyarországban bárminemű adókivetés és beszedés csak s egyedül az országgyűlés határozata s annak alapján alkotott törvény értelmében történhetik, következéskép minden az országgyűlés beleegyezése nélkül kivetett adót — törvénytelennek tekint s annak behajtásába nemcsak maga határozatilag, tisztviselői által be nem folyhat, hanem azok behajtásától, a megyei városok és községek elöljáróit is — eltiltani, kötelességének tartotta, miután a községek és városok minden osztályú lakosai, az 1847/8-ki t.czikkek erejénél fogva, a megyei helyhatóságnak kiegészítő részei lettek , ennélfogva a már megállapított alapelvek nyomán, magát a kisgyűlés följogosítottnak érezvén a jelen sürgetős ügybeni intézkedésre s nem találván azt egy rendkívüli közgyűlés egybehívásáig is halaszthatónak. 1. Kijelenti helyeslését Monor város elöljáróságának eljárására, mely az ekként törvénytelen adók behajtását megkísértő császári királyi pénzügyi bizottmánynak megjelenésekor tanácsülést tartván, jegyzőkönyvileg kimondotta, hogy szorosan magát a megyének folyó évi 1859. számú végzéséhez , minden törvénytelen adók behajtása megkísértésénél, minden közreműködéstől és segédkéznyújtástól vissza tartózkodik , annak kijelentése mellett, hogy erőszak ellenében erőszakos visszatolást használni nem fog, s ezen határozatát-jegyzőkönyvi