Pesti Napló, 1861. május (12. évfolyam, 3366-3389. szám)
1861-05-04 / 3369. szám
103—3369. 12-ik évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. e lap szellemi részét illeti minden közlemény Kiadóhivatal. Előfizetési föltételek: a szerkesztőséghez intézendő. _Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fő- a lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása félévre . . . , 10 frt 50 kr. a. é.gadtatnak el. körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők«. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. o. 1861. Szombat, máj. 4. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. PEST, május 3. (Fk.) Néhány hét óta az angol parlament sűrűen foglalkozik Ausztriának, különösen pedig Magyarországnak ügyeivel és hazánkban kiki megfogható feszültséggel követi az ebbeli tárgyalását. haEgészbe véve azt mondhatni, hogy a hangulat nemcsak a parlamenti tagok közt, hanem a miniszterek részéről is irányunkban eléggé kedvező és a be nem avatkozás elve a magyar-osztrák viszályra nézve is hirdettetett érvényesnek. Hogy azonban a szóban álló nyilatkozatok súlya se nagyon kevésre, se nagyon sokra ne becsültessék, legyen szabad az angol pártoknak és a mostani kormánynak állására futólagos szempillantást vetnünk. A régi két nagy párt — a whigek és toryk — lassankénti fölbomlása mindenki előtt tudva levő dolog. A toryk aránylag még kevesebbet szenvedtek az átalakulás által, míg a whig majdnem minden gyakorlati jelentőségét vesztette, mióta az e nevű párt liberálisokra és radicalisokra szakadt. A radicalismus új és nagyon fontos elem Angliában, nem mintha a nemzet keblében túlsúlya volna, hanem épen ellenkezőleg, mivel önállóságra és vezérszerep játszására még neki biz elegendő erővel és így mindig kénytelen vagy a conservativ vagy a liberális párthoz csatlakozni, melynek ezáltal győzelmét biztosítja, ámbár tulajdonképen mind a két mérsékelt párt az ő ellensége. A radicálisok — hogy egyebek kött csak a reform kérdéséről szóljunk.— a felsőház megszüntetésére törekszenek. Hogy ezt a conservativok ellenzik, -magától érthető dolog, de ellenzik a szabadelvűek is. — Miért? Mert attól tartanak , hogy a felsőház megszűntével a gazdag lordok elég utat-módot találnának, az alsóház legtöbb székét maguk számára lefoglalni és a szabadelvűeket onnan kiszorítani. A két mérsékelt párt ezen közös ellenségeskedése képezi a radicálisok gyöngeségét, erejök pedig abban áll, hogy ők egyszersmind socialistikus tanokat hirdetvén, minden adott pillanatban, a tömegeket fölvenni képesek, miként ezt a Bright által előidézett „nine hours movement“ (a 12 munkaórának 9 re való leszállítása) mutatta. E tömegben elpusztíthatlan jog- és függetlenségi érzet, megtörhetlen nemzeti büszkeség él, és ezen két emeltyű által bármily pillanatban is nagyszerű népmozgalom idézhető elő. Ezt nevezetesen 1858 óta — Francziaország ellenében — több ízben tapasztaltuk és — a mint a Nord a minap igen találóan megjegyzős Bernard orvos mellett roppant meetingek rendeztettek, midőn pedig a jury által föl volt mentve, sárral dobálgatták, annak jeléül, hogy ők Francziaország által mit sem parancsoltatnak magukra, de azért a bűnt mégis utálják. Ekként magyarázható az is, hogy bármily nemzetbeli emigratió Angliában annyi rokonszenvvel fogadtatik; az eminsokban az angol nép az erősebb által * legyőzött gyöngét látja és ez teljes részvételére számolhat. Innen van aztán az is, hogy minden nemzet felszabadulási törekvései az angol nemzet élénk sympatinájának tárgyát képezik, a függetlenségi érzete ott oly nagy, hogy ezt másokban is tudják becsülni, hogy ily dolgokban az egész angol nemzet úgy gondolkodik, mint II egyik nemeskeblü franczia király, ki egy alkalommal azt mondta valakiről: „il a raison, puisqui est — malheureus“ (igaza van, mert szerencsétlen). Angliában is a szerencsétlennek mindig igaza van! Ha mindezeket szemmel tartjuk és eö ‘tt figyelembe vesszük még azt is, a nemzet hangulata az angol kormányra nézve mindig irányt adó, akkor megvan a kulcs az angol politika nem !Így rejtélyének megfejtésére, megvan a kulcs annak megfejtésére, hogy Anglia soha nem ellenezheti tettleg bármely nemzet szabadsági mozgalmát, hogy Derby lord conservativ létére sem válthatta be 11 — két év előtt kimondott— szavát. * ■ /érint e legottan leveri azt, aki elsőnkarítja meg a békét. * Van azonban a dolognak még más oldala is, melynek figyelembe vétele nélkül az angol helyzetről képzelnünk tökélytelen volna. Közönségesen azt mondják : az angol — kalmár! Ez igen erős, sőt igazságtalan kifejezése egy magában véve tagadhatlan dolognak. A britt t. i. érzi és tudja, hogy az ő ereje nem a nép számában, nem roppant hadseregben, de még óriási hajóhadában sem rejlik, hanem — gazdagságában. Ezért oly féltékeny ő a maga anyagi jóllétére, ezért kerül ő mindent, ami e jóllétet csökkenthetné, mindenek előtt pedig az anyagi jóllét legnagyobb ellenségét — a háborút, ha csak önvédelmi háború nem forog szóban. E tekintetben nincs véleménykülönbség a pártok közt, e tekintetben conservativok, liberálisok és radicálisok ugyanazon hitet vallják. Az imént elősorolt tényezőkből a facitot származtatva, ez egyszerűen a következő : Minden szabadsági és függetlenségi mozgalom az angol nemzet rokonszenvére számolhat és ennek következtében bármily minisztériumra nézve is lehetetlenség, ily mozgalom ellenében ellenséges állást venni, sőt helylyel közzel azt erkölcsileg még támogatnia is kell. De ezen erkölcsi támogatáson túl a kormány nem mehet, és a nemzet előtt bármennyire sympathicus ügy mellett fegyvert nem ragadhat, hacsak Anglia érdeke nincs fenyegetve. E tétel első részének ignorálása a conservatív kormányoknak, a másodiknak ignorálása a szabadságra törő nemzeteknek már nem egy keserű csalódást szerzett. Amazok csalódtak, midőn azt várták, hogy Anglia őket a szabadság elnyomásában gyámolitandja, imezek csalódtak, midőn ugyanezen Angliától szabadságuk kivivására vártak tettleges segélyt. A ki pedig a dolog mindkét oldalát helyesen fogta föl, az Napóleon császár volt; ő folyvást arra törekedett, hogy az általa pártolt ügy olyan legyen, mely az angol nemzet rokonszenvére tarthat számot, másfelől pedig egyetlen pillanatra sem hitte, hogy Angliától tettleges segélyt várhat, ha ily segélyadás Nagybrittania saját érdekeinek szempontjából nem volna indokolva. Ez okból egymás mellett vívtak a nyugati hadak keleten, mert az orosz flotta megsemmisítése és az orosz túlhatalom megtörése Angliára nézve a legnagyobb közvetlen fontossággal bírt és ugyanazon okból maradtak el Olaszhonból az angol csapatok, mert ott csak egy „eszme“ körül folyt a harcz. Úgy hisszük, hogy nem fogunk csalatkozni, ha Anglia további magatartásának megítélésénél is ezen két szempontból indulunk ki. A whigkabinet minden szabadsági mozgalmat erkölcsi gyámolításában fog részesíteni, mert különben a radicálisokat magától elidegenitvén és őket az ellenzék soraiba kergetvén, saját lételét koczkáztatná; bukása azonban még bizonyosabb volna, még bizonyosabb a conservativok és radicálisok coalitiója, ha a britt kormány — bármely fél javára— tettleg avatkoznék oly viszályba, mely körül Anglia közvetlenül nincs érdekelve. Országgyűlési tudósítás. Képviselőházi ülés május án a Révész Imre által szerkesztett jegyzőkönyv fölolvastatván hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy Torontál megye feliratot intézett a házhoz, mely szerint a m. k. helytartótanácsnak az adószedést illető rendelete folytán Nagy-Becskereken 4 század katonaság jelent meg, melynek parancsnoka felszólita a városi tanácsot, hogy ha az adót hat óra alatt mind be nem fizetik, az a lakosokra egyenlően elosztatván erővel fog rögtön behajtatni. Ezen eljárás ellen Torontál megye ünnepélyes óvást tett s kéri a házat, hogy oda működjék, miszerint jövőre az osztrák kormány Magyarország ügyeibe ne avatkozzék (helyes.) E felirat jelenleg tudomásul szolgálván, tárgyalás végett a holnapi magán bizottmányi ülés elé utasittatott. Beérkezett továbbá a Jász-kunkerületek abbeli kérelme, hogy a hazaszeretetükért a lefolyt rémuralom által kivégeztetett, börtönre vagy száműzetésre ítéltek emléke törvénybe igtattassék és a hon védelmében elesetteknek Pesten, mint az ország szívében, dicső halálukhoz méltó emlék emeltessék. Ez indítvány általános helyesléssel fogadtatott. Érkezett még be panasz Fasko N. képviselő megválasztása ellen is, de minthogy az illetőnek megbízó levele még nem érkezett be, adandó alkalommali használat végett a 9es bizottmányhoz utasittatott. Következett az igazolás folytatása. Olvastattak a gr. Vay Mihály választása ellen beadott kérvény és mellékletek, melyekből azonban okadatolt kifogás nem derülvén ki, a nevezett képviselő igazoltnak nyilváníttatott. Egyhangúlag igazoltatott még Popa György világosi képviselő is. Bárány Gusztáv választása ellen panasz nem emeltetett ugyan, de mivel a választási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a nevezett általános többséget nem nyert, a bizottmány nézetével egyetértőig a ház új választást határoz elrendeltetni. Hollán Ernő választása ellen Kőszeg városa adott be panaszt, s mivel a kőszegi kerület részéről még e napig sem érkezett be képviselő, az elnökség akkpp intézkedni kéretett föl, hogy az illető kerület, képviselőjének mielőbb beérkezését eszközölje. Pongrácz Lajos ellen benyújtott panaszból és mellékleteiből a választás törvénytelensége kitűnvén, miután Kubinyi Rudolf a választást igazoltatni, Besze János pedig azt megsemmisíttetni kívánták, a ház az osztály véleménye, vagyis a vizsgálat mellett nyilatkozott, s annak eszközlésére Benyiczky Lajos ki is küldetett. Olvastattak még Pulszky Ferencz és Simonyi Ernő külföldön tartózkodó hazánkfiai, levelei is, melyekben választási jegyzőkönyveiknek másolatban beküldése mellett tudatják a házzal, hogy az udvari cancelláriához menlevél kiadása végett folyamodtak, de az osztrák külügyminisztérium által kérelmük tagadó válasszal láttatott el. — E folyamodásokra mielőtt a ház határozatot hozna, az elnök felkéretett, hogy az illető választási jegyzőkönyveknek egy-egy eredeti példányát kérje be. Elnök ezután jelenti, hogy a ház, az igazolási munkálatokat, Kubinyi és Gál képviselők esetét kivéve, keresztül esett, holnap a ház magánbizottmányi ülést fog tartani, s annak végeztével, különösen a még hátra levő igazolások befejezése tekintetéből, ha lehet, nyilvános ülést is, melynek kezdetét azonban előre meghatározni nem lehet — az ülés eloszlik. Egy londoni magánlevélből vesszük át a következendőket : London, ápr. 28. „A legrészvékenyebb figyelemmel kísérjük itt a Kossuth féle pert, s minisztériumunk nem közönyös semmi iránt, a mi Magyarországot érdekli. Soha sem volt még miniszter, aki oly nyíltan érdeklődnék a nemzetiségi kérdések iránt, mint lord John Russell, s mégis folytonosan a kiengesztelődést tanácsolja a nemzetiségeknek, így jár el Magyarország irányában is. Értesültem, hogy közte és gól Apponyi között már több tanácskozmány folyt a magyar kérdésben, s hathatósan ajánlja Ausztriának az engesztelődést, a a többi pártoknak a mérsékletet. „A nemes lord e rendkívüli mérséklettsége, melyet a nemzetiségek minden jogai és követelései ellenében mutat, azon aggodalmaknak tulajdonítandó, mely saját kormányunkat, jónai szigeteink iránt eltölti. Tegnap indult el innen a „Vulcano“, hatszáz embert vive fedelén Korfuba. Hirszerint e szigeteken, s főleg Zantéban nagy az ingerültség. Ez utóbbi szigeten mindennap összeütközések történnek hazánkfiai és a görög lakosság között. E mozgalom nincs kapcsolat nélkül a franczia befolyással; — itt mindenki e hitben van, hogy a franczia egyfelől itt csökkenteni akarja befolyásunkat,mig Szíriát megszállva tartja. Kormányunk szándéka, minden áron elfojtani bármely forradalomra irányzott mozgalmat, s athénéi követünk rendeletet kapott, járjon végére e mozgalmak kútfejének, melyeket, ugy látszik, Görögország is táplálz„Tegnap az itteni orosz, lengyel és magyar emigratió egy nagy része összegyűlt Herzennél, a „Kolokol“ szerkesztőjénél. Amint egy jelen volt értesít, elhatároztatott, hogy jelenleg semmi módon nem kell bátorítni a lengyel ügyet. A királyságban levő 80,000 orosz eltipor minden mozgalmat s veszélyessé tesz minden demonstrátiót. Nagy reménynyel vannak a román mozgalom iránt is, amennyiben a lengyel ügyet ezzel kapcsolatba hozhatják, de így is kell a remény a sikerre. Egy tag indítványa, mely szerint az angol minisztériumhoz a lengyel ügyben petitio nyújtassék be, egyhangúlg elvettetett. „Kormányunk azt sürgeti az ottomán portánál, hogy a franczia expeditioból egyetlenegy ember se maradjon Syriában , de nem hiszem, hogy a török kabinet e kívánatba egyezzék. — Végre sikerült kieszközlenünk , hogy szorosan tartassék meg a syriai expeditio határnapjául jun. 5-re, habár megvalljuk, hogy így a keresztyén lakosság biztosságának semmi kezessége nem marad , mert a porta nem képes egymaga védelmezni őket. De tudva van, hogy politikánkban az érdek mindig túlsulylyal bir az emberiségi szempontok fölött, midőn ez oly önző alakban nyilatkozik, mint a syriai franczia segítség. Felelet az anmale-i herczegnek. (Vége.) „Zajt ütnek egy nagy ajándékkal, melyet Jerome király kap vala Lajos Fülöptől, ha a februári forradalom be nem következik. Nemes terveihez Jerome király birtokait 1815 ben jogtalanul vették el. Mit gondoljon az ember azokról, kik az igazságot, a mit meg sem tettek, jótéteményként hányják fel ? stb. „A herczeg nehezen titkolhatja sajnálkozását azon, hogy az afrikai hadsereg nem hivatott Párisba a népmozgalom elnyomására. De minő elv alapján történhetett ez ? A nemzetőrség elhagyta a családot, melyet trónra emelt volt. Joinville és Aumale bg azért haragudtak testvéreikre, Nemours és Montpensier herczegekre, mert a Tuileriákban február 14 én nem akartak kezdeményezőleg lépni fel. De helyökben ők is ép úgy tettek volna, miről mindenki meggyőződhetett, aki Párisban volt. Egyik bizalmas emberük beszélte, hogy a király és királyné elfutásuk után csaknem egy hétig bolyongtak a tengerparton, nem tudva, kiben bízhatnak, s hogyan jussanak át a tengerszoroson. De midőn Angliába érkeztek, azon előzékenység daczára, melyet Lajos Fülöp mutatott mindig Anglia iránt, az udvarnál nem fogadtattak, sőt még látogatást sem kaptak. „Nem jól áll a bourbonoknak, ha szószgést vetnek a Napóleonok szemére. Nincs uralkodó család, mely többször esett az esküszegés bűnébe, mint ők. Csak három nápolyi királyra 20 esküszegést lehet bebizonyítani, s hányat még a franczia és spanyol királyokra ! Fönn vannak Lajos Filep szavatartásával; de ő, ki a tanácsháznál a koronát Lafayette és a nép kezéből csak azon feltétel alatt fogadta el, hogy népszerű programmot ad s köztársasági intézmény cs. és ap. kir. Felsége magyar k. helytartótanácsának nevében : a pesti kereskedelmi és iparkamrának. A f. Sz.-Györgyhó 5-én kelt 4027. sz. a. udvari rendelettel a cs. k. külügyminisztériumnak azon értesítése közöltetvén e m. k. helytartótanácscsal , hogy Angolhonban, London városában, a jövő 1862. év máj. 1. napján kezdetét veendő általános világ-iparműkiállitás fog tartatni; erre nézve egy Pesten felállítandó oly központi község terveztetik, mely a küldendő ipar, mű és termesztményi czikkek Londonba szállítását azon kedvezmények mellett eszközlendené, melyek ezen küldemények tovaszállitására nézve az illető közsegekkel s hatóságokkal történendő kölcsönös egyetértés alapján megállapíttatni fognak. Miután hazánknak, mint alkotmányos önállással bíró országnak, a londoni általános világkiállításon minél méltóbban leendő képviseltetését annak tekintélye és jelentősége szintúgy mint műveltsége s a nemzeti ipar iránti jó vélemény fönntartásának nagy fontosságú tekintete egyiránt igényi , s ennélfogva különösen kívánatossá teszik, hogy a hazai gazdászati ipar és művészeti czikkek ezen világkiállításra úgy minőség,valamint mennyiségre nézve is minél fényesebb eredménynyel állíttassanak ki. Fölhivatik a kereskedelmi és iparkamara, hogy fölszólítva különösen a pesti műegyesületet, a kereskedelmi kebelezet igazgatóságot és az ipartársulatok elöljáróit, ezekkel egyetemben a bécsi angol követségnek és a cs. k. külügyminisztériumnak erre vonatkozó s másolatban itt közlött jegyzékeikben bővebben kifejtett adatok alapján hazánknak, a londoni kiállításon leendő minél czélszerűbb képviseltetése iránt tüzetesen tanácskozzék s ide czélzó gyakorlati javaslatait mielőbb, legfeljebb ezen áprilió végéig*) halasztatlanul terjessze föl, egyszersmind alapos megfontolás után oly szakértő, különösen azonban a hazai ipar emelése iránti kitűnő hazafias buzgalmakról ismeretes egyéneket nevezzen meg, kik Magyarország számára Pesten fölállítandó, s magát annak idejében a londoni bizottmánynyal közvetlen érintkezésbe teendő központi bizottmány tagjául kinevezendők volnának, egyúttal a kereskedelmi és iparkamra értesíttetik, hogy e fontos tárgyban közreműködésre s javaslatának előterjesztése végett, a m. gazd. egyesület is fölszólittatott. Philippopolis, april 17. Nem tudom, kedves szolgálatot teszek-e , ha városunkból némi értesítéssel akarok kedveskedni. Meg vagyok győződve, hogy t. szerkesztő ur becses lapja hasábjait csekélységek számára nem tárhatja föl, de azt is tudom, hogy néha a külföldről hallható újdonságok is kevés szolgálatot tehetnek a szerkesztőségeknek. Becses lapja politikai lap lévén, ennek programmja értelmében kellene haladnom, de a mi városunk e tárgyra nézve csekély adatokkal bír, ha csak a keleti vallási kérdés annak nem tekinthető, csekély belátásom szerint e kérdés nagyobb szerepet kezd játszani nálunk is, mint tán * *) Ennek következtében az iparkamrára javaslatát, úgy halljuk, már fel is terjesztette. Szeréényekkel környezeti polgári királyságot állít föl, 1832-ben, június 5 -én tagadta, hogy volt valaha tanácsházbeli programja, s a lázadókat épen mint egy legitim, a trans-nonain-i utczában és Lyonnak Vaise külvárosában összelövette. „A ligur bámulja családja múltját. A királyság, valamint a nemesség, ha csak múltja van, s jelene nincs, halott. Hol vannak önök jelenlegi tettei és áldozatai? Tán hiányzik az alkalom, hogy erejöket magasztos elveknek és nagy vállalatoknak szenteljék ? Az orleans-i család tagjai állítják, hogy mindig készek Francziaországnak szolgálni. De azalatt a világ minden hatalmasságainak udvarolnak. „Francziaország a császári kormány alatt visszanyerte korábbi hatalmi állását, s épen ez az, mi oly igen fáj az elkergetett családnak; mert minden lépésnél, melyet Francziaország a Napóleonok vezetése alatt előre tesz, érzik az orleanisták,, hogy a közvéleményben tizszerte alantabb állanak; ennyire lesülyesztették ők Francziaországot. „Az aumale-i lg apjának tulajdonítja a non interventio elvének föltalálását. De Lajos Fülöp tétlenül nézte el, mint nyomják el Lengyel- és Olaszországot elleneik. III. Napokon ellenben segítette az olaszokat, s a lengyelek jól tudják, hogy ő nem Lajos Filep. Napóleonnak megmarad a dicsősége, hogy maga interveniált, s másokat interveniálni nem engedett. Ő szabaddá tette a népet az idegen hatalomtól, s sorsát kezébe adá. „A hg úgy véli, szerencséje III. Napóleonnak, hogy Páris erődítvényeit készen találta. De különös, hogy az Orleansok politikája az erődítés bevégzése után még szolgaibbá lett, mint azelőtt volt. . . . „A hg különösen sajnálja, hogy a franczia parlamentnek nincs szólása a háború és béke ügyébe. Kétségkívül nem azért, hogy így a népek szabadabbakká lennének, hanem mivel reméli, hogy minden háborúnak bármikor gátat lehetne vetni egy parlamentáris cselszövénynyel. Vegyük hozzá még az a fölötti óbégatást, hogy a franczia nép oly szerencsétlen, hogy a védvámok elveiben alszik el és a szabad kereskedés karjaiban ébred fel. „Mi kell tehát a herczegnek ? Egy trón unokatestvére számára! Ez áron, úgy véli, Francziaország boldog s a világ békéje biztosítva. „Senkinek sincs kevesebb joga, mint önöknek, ismétlem a kérdést, melyet Napolon tábornok a directoriumhoz intézett: „Mivé tették önök Francziaországot?“ — Mert látta a világ, mivé tették önök Francziaországot, s látja, mik most a népek és mi Francziaország. „Kötelességünk emlékeztetni önöket azon feleletre, melyet az első császár a provence-i grófhoz, a későbbi XVIII-dik Lajoshoz intézett: „Nem helyesen teszi öd, hogy visszakivánkozik Francziaországba; bevonulását százezer holttesten keresztül volna kénytelen megtartani !“ mi itt tartózkodók, azt hinni tudtuk volna. Mind a nagyobb város bolgár lakosai vidékiekkel egy értve egy-egy követet küldöttek Konstantinápolyi vallási kérdésük megoldása ügyében, úgy városunkból bizonyos Stojan Tchomakot küldetett el a Phlippopolis és vidékének bolgár nemzedéke részére! Programmjok: Nem akarnak ők sem görög sem bolgár patriarchát, hanem csak synodat, mely sj nőd rendelkezéseit a török császár jóváhagyás szentesítvén, érvényesek legyenek vallási ügyeik, nézve, más szóval belátásom szerint egy új részé akarják alkotni a protestantismusnak, e czél elérése végett küldetnek a megválasztott egyének , magas portához, minő leend az eredményt az idi meg fogja mutatni. Városunk török lakosi haragudni kezdenek az európaiakra azon meggyőződésben lévén, hogy azol bujtogatják a montenegróiakat s nekik nem lévét felfogások a Garibaldistákról, csak a magyaroka gyanúsítják, s minden európaii utas előttük jelenleg magyar, szerintük butogató. Gyáva gyanúsítások hallanak jelenleg valamit a magyarisztánról, s ha valami történik inyek ellen, a magyarokkal zavarják össze. Az igaz, hogy a görög újságok is sokat beszélnek most Magyarországról, valamint a Gari-i baldistákról is, s minthogy a forgalom igen rosz lábon áll, innen következtetni akarják a bekövetkezhető zavarokat Európai török honban is. P. E. Megyei élet. Komárom, május 3-án. Az ápril hó 30-án megnyitott bizottmányi közgyűlés a népesebbek egyike volt, miután oly tárgyak voltak szőnyegre kerítlendők, melyek közérdekűségüknél fogva minél pontosabb és tüzetesebb tárgyalást igényeltek. Néhány kevésbbé lényeges helytartósági intézmény fölolvasása után indítvány létetett az iránt, hogy Benedek táborszernagy ismeretes s az egész nemzetre nézve sértő nyilatkozata iránti rászólását a közgyűlés jegyzőkönyvileg kifejezze. Többen szóltak az indítvány mellett, ellen, s végre határozatba ment, hogy a jegyzőkönyvben csupán az említtessék meg, miszerint e megye méltóságán alulinak tartja, Benedek táborszernagy proclamatiójára testületileg nyilatkozni. Tárgyaltatott ezen fölül a helytartótanácsnak az adóügyben kiadott intézménye, melyre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot sietek e lapok 1. olvasóival közölni. Pest megyének azon határozata, mely szerint a képviselők mindaddig, míg törvényes országos pénztár nincs, a megyei házi pénztárból hazaadják napi dijaikat, megyénkben is egyhangú helyeslésre talált és végzésileg kimondatott. — Ma reggel 8 órakor a helybeli református egyházban gyász isteni tisztelet tartatott Palóczy Lászlóért, annek natáját a megyeházunk ablakában kitűzött gyászlobogó is hirdeti. Főtiszt, Nagy Mihály superintended úr tartalmas egyházi beszédében kiemelte az elhunytnak nagy érdemeit, melyek világitó szövésekként például fognak szolgálni az utódoknak a haza és nemzet iránti szeretetben. Az ájtatos hallgatóság, melyben az egész megyei és városi tisztikar képviselve volt,, a „Szózat“ eléneklése után oszlott s szét; közgyűlési határozat folytán pedig jegyző- könyvbe igtattatott, hogy Palóczy László halálát a megye szivében gyászolja. —1.— Jegyzőkönyvi kivonat, Komáromi megyének 1861. évi apr. 30 án tartott bizottmányi közgyűléséből. 425. sz. Olvastatott a magyar kir. helytartó- tanács 19193 sz. intézvénye, melyben értesíti e megyét, hogy miután a törvényhatóságok az adó befizetésében közreműködésöket megtagadták, annak kivetése és behajtása Ő Felsége elhatározásánál fogva közvetlenül a cs. k. kerületi pénzügyigazgatóságokra Hibáztatott át, melyek azt a nekiek kiadott utasítás szerint önállóan és szükség esetén katonai hatalom közbejöttével is eszközlendik; — egyúttal felszólítván a megyét, hogy e legfelsőbb helyről kiadott kivételes intézkedést a megyebeli községek elöljáróival és adófiető lakosságával tudassa. Végzés. E megye közönsége már múlt évi decz. 28-án alaphatározatába kimondotta, sőt f. é. januárius 28-ki közgyűléséből ő Felsége elé terjesztett eliratban is újólag kijelentette , hogy a törvény megszegéséhez polgári és törvényhatósági legszentebb kötelességeink megsértése nélkül nem járulhatván, semmiféle közadónak, mely a törvényes magyar országgyűlés által megajánlva nincs — behajtásához segédkezet nem nyújthat. Ezzel csak alkotmányos kötelességét teljesiti, minek megsértésével, az 1504-ki I. f. sz. szerint hitszegés és árulás bűnének részesévé lett volna. De biztatá magát azon reménnyel is, hogy ama kormány, mely a béke, kiegyenlítés és kibékés eszközlését vallá feladatául, őrizkedni fog hazánk törvényeinek megsértésétől, és bevárandja az adó tárgyában is a kilátásba helyzett országgyűlés intézkedéseit, melyek kétségtelenül, egyedül annak köréhez tartoznak. Mellőzve 1848-ik évi törvényeinket, számtalan régibb törvényeink közül elég legyen itt csak az 1471. - XI . 1504. —I., 1791. - XIX. 1802.1., 1827. 111. és IV. törvényczikkeket idézni, melyek a közadónak és katona állításnak jogát, — még rendkívüli eseteket sem véve ki — kizárólag az alkotmányos nemzeti törvényhozásnak tartják fen. Hogy a magyar nemzet ezen elévülhetlen jogairól soha le nem mondott, sőt azokat minden megsértési kísérlet után az uralkodó által ismételve elismertetni bírta, azt a többek között II. Leopold és I. Ferencz példái is igazolják.. Hazánkban törvény hozására, annak eltörlésére vagy magyarázására az 1790. XII. törv. czikk világos szavai szerint is, a törvényesen koronázott magyar király egyedül a magyar országgyűléssel van feljogosítva, a végrehajtó hatalom pedig a király által, csak hazai törvényeink értelmében gyakorolható. —■ Nem évült el sem az 1507. V. törv. czikk, mely mind azt, mit a fejedelem tanácsosai tudtán kívül tenne, semmisnek nyilatkoztatja, — sem az 1507. VII. törv. czikk, mely ezen tanácsosokat, ha azok a királyi tanácsban az ország törvényei ellen véd