Pesti Napló, 1862. május (13. évfolyam, 3666-3691. szám)

1862-05-16 / 3679. szám

113-3679 13-ik évi folyam. Péntek, május 16.1862. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám e­l-ső emelet E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek t­er­e­n 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva: félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ május—júliusi 3 hónapos folyamára. Előfizetési díj 5 frt 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, május 15. 1862. *** Bécs, május 14. Olcsóbb áron már nem lehet a próféta dicsőségére szert tenni, mint ez a „Pesti Napló“nak sikerült. E lap ugyanis Kuranda úr „hires“ beszéde után ez „C. Pest“ egy „pozsonyi“ leve­lére utalt, mely hazánkfiainak a birodalmi tanács tárgyalásait kísérő figyelméről szólt, és aztán előre mondta, hogy nem so­kára ugyanazon lap más „magyarországi“ levelében azt fogjuk olvasni, hogy most a költsgyek körüli vita óta ezen figyelem pláne óriási terjedelmet nyert. A jóslat teljesült, az „Ostd. Post“ mai számában már­is egy pesti levélre akadunk, mely a szóban álló tárgyalás mély benyomásáról akar tudni, és mellesleg azon indignatióról szól, mely nálunk otthon a magyar pub­­licistika ellen nyilvánul , minthogy ez amúgy en bagatelle veszi ama „követ­­kezménydús és jelentőség­teljes“ parlamen­ti jelenetet. Azt kérdhetnők ugyan, hogy hol van hát az a­dós következmény, és miben áll az a nagy jelentőség ? de mi­után mind a két kérdésre e lapok már ismételten adtak választ , fölöslegesnek tartjuk a további kérdezősködést. Csak őszinte sajnálatunkat fejezhetjük ki a­miatt , hogy mi is hozzájárultunk a mondott indignátió növeléséhez, és re­megve nézünk azon pillanat elé , mi­dőn a magyar lapok részvét hiánya és indignátió bősége miatt egymásután meg fognak szűnni, és Kárpátoktól Adriáig már semmi sem fog olvastatni, mint­­ az „Ostd. Post.“ Ily hatását a maga hí­res beszédének Kuranda úr sem várhatta volna, és reméljük, hogy illő elismeréssel leend irányunkban is, a­mennyiben mi fonák eljárásunk által legalább negatíve segíte­ttük a magyar lapok bukását és a bécsiek felülkerekedését Magyarországban. Ha ezen változás beáll, akkor Kuranda úr föllépése csakugyan „következmény­­dús“ és „jelentőség­teljes“ leendett, ha­bár nem azon értelemben, mint ő hiszi. Még csak egy furcsa körülményre bátor­kodunk figyelmeztetni.Ugyanis .­.z „Ostd. Post“ folyvást azon roppant sensatióról szól, melyet a bécsi Reichsrath külügyi vitája egész Európában gerjesztett , a „Presse“ pedig, mely csaknem gyanús tanú ily dolgokban, épen ellenkezőleg arról panaszkodik, hogy az európai sajtó nagyon kevésbé veszi ama discussiót, hogy a franczia lapok hallgatnak róla, mert nem szabad tudatniok, mily szabad parlamentáris élet fejlődik Ausztriában, hogy a Nationalverein közlönyei, mint Ausztria megrögzött ellenségei , elvből akarják agyonhallgatni a dolgot , sőt, hogy még az angol lapok is arra hasz­nálják fel az alkalmat, hogy néhány elis­merő parázis közé kétszer annyi maró megjegyzést­ szőjenek. Már most kinek van igaza? És ha a „sensatio“ Európában csakugyan oly rendkívüli, miért nem tud az „Ostd. Post“ többet idézni, mint egy két sziléziai lap nyilatkozatait? Ámbár a mondottak után attól kell fél­nünk, hogy az indignált közönség már aligha olvas magyar lapot, mégis el va­gyunk szánva, míg csak végképen át nem szenderedünk jobb életre, levelezői tiszt­ségünket lelkiismeretesen folytatni, és így ma néhány szót kell mondanunk a biro­dalmi tanács bankügyi bizottmányának tegnapi határzatáról. E bizottmány elve­tette azon elvet, miszerint a bankjegy - forgalomnak előre meghatározott hányad­részét nemes érczczel kell fedezni, és egye­dül a többire volna alkalmazható a bank­­szerű (váltók és zálogok általi) biztosság. Elvettetett tehát azon elv, mely a Peel­­féle bankad­áig majdnem általánosan ér­vényben volt, hogy t. i. a bankjegyfor­galom harmadrészének ezüst vagy arany által fedezve kell lennie. — Valóban nem hullatunk könyet ezen elvetés fe­lett, mert régóta csiripolják a verebek minden ház födelén, hogy ezen „Drit­teldeckung“ rendes időkben fölösleges, rendkívüli időkben pedig nem elegendő. Elfogadott tehát a bankügyi bizottmány a Peel-féléhez némileg hasonló elvet, mely szerint mindenek előtt azon bankjegy mennyiség puhatolandó ki, melyre a for­galomnak okvetlenül szüksége van, ezen bankjegy mennyiséget a kénytelenség tartván forgalomban, erre nézve semmi érczfedezés nem kell, hanem elegendő a bankszerű fedezés, de minden bankjegy­­ért, mely ezen minimumon fölül adatik ki, meg kell lenni a teljes fedezésnek nemes érctben. Nem tagadhatni, hogy ezen elv mindenesetre ésszerűbb a Dritteldeckung-é­nál, de csalódás volna azt hinni, hogy ezen után minden pénzcalamitásnak min­denkorra elejét vehetni. Tapasztaltuk ezt Angliában, midőn 4 — 5 év előtt ama nagy kereskedelmi és pénz­válság be­állott. Akkor páni rettegés fogta el a kereskedelmi világot, és mindenki ventre a térre futott a készpénz után, hogy min­den esély ellen ideje korán biztosítsa ma­gát. Az angol bank a szó teljes értelmében ostromoltatott, a pénz mázsánként hur­­czoltatott ki onnan, a bank egyre emelte fel azon kamatlábat, mely mellett tőle kölcsönt lehetett kapni, és ez irányban még 12%ig ment, a­mi csakugyan hallat­lan kamatláb egy banknál, de a kereske­dő és általában kiki, a­ki pénzre szorult, azt gondolta magában : jobb a 12'Vp-re kapott pénz, mint semmi pénz; ha pedig a Peel féle adtóban kiszabott határ egy­szer el lesz érve (és ezen eventualitás kö­zelségét kiki látta), akkor a bank semmi pénzt nem adhatna többé kölcsön. Vettek tehát tőle, a­míg még lehetett és a­meny­nyit csak lehetett, és elzárták otthon a szekrénybe, hogy minden váratlan ese­mény ellen daczolni lehessen. Ez által még növelték a bankszorultságát; kiki azt gon­dolta, csak én ne jöjjek kapuzár után, a többiekre nincs gondom, — és így csak­ugyan arra jutott volna a dolog, hogy a bank a maga működését megszüntetik kénytelen, ha a kormány — a parlament utólagos jóváhagyása mellett — a Peel­­féle bank­ad­ót ideiglenesen fel nem füg­geszti, azaz: fel nem hatalmazza a bankot, szükség esetén a Peel-féle acta határain t­ú­­ is emelkedni. Mihelyt ez ki volt mond­va, mihelyt kiki tudta, hogy a banktól pénzt lehetene kapni, még akkor is, ha az acta határai el vannak érve, a vihar le­­csendesült, azon összegek, melyekre az egyeseknek voltaképen nem volt sürgető szükségük, a forgalomnak vissza lőnek ad­va, és lassan lassan a rendes állapot helyre állt. És mi hozta létre ezen kedvező ered­ményt? A Peel-acta-e? Épen nem, hanem ellenkezőleg ennek felfüggesztetése, tehát válságos időben nem az actó léte­zése, hanem annak ideiglenes nem-létezése segített a bajon. Oly arcanum, mely min­den körülmények közt nyújtana biztosí­tékot a pénzcalamitások ellen, még nem találtatott fel. Országos jegybankokról, melyek a netaláni kicsist legalább lokali­zálhatnák, a bécsi urak nem akarnak tud­ni; tegyenek tehát Isten nevében új kísér­leteket, és ha ezek kárukra válnak , leg­alább okuljanak rajta. A tegnapi miniszteri tanácskozás a lapok szerint az erdélyi ügyekre vo­natkozott. Ámbár okunk van hinni, hogy ez nem volt egyedüli tár­gya az értekezésnek, és hogy néhány fontos kü­ügy is jött szóba, mégis helyes­nek tartjuk azon állítást, miszerint Erdély dolgai tüzetesen tárgyaltattak. — Már né­hány hét előtt, midőn a szebeni német lap megintetett, azt írtam, hogy e dolgot na­gyon komolyan veszi az államminiszté­­rium, és ezen állítást ma is fenn kell tar­tanom. Habár a gubernium utólag fel fogja terjeszteni a szász universitás felira­tát, ez nem változtat azon elégületlensé­­gen, melyet e magas hatóság „szelleme“ szült. — Az államminisztérium átalában azon véleményen van, hogy a mostani bizonytalan állapotból minden áron ki kell lábolni mind Erdélyben, mind­­ Magyarországon. A magyar kanczellár önállósága némileg gátolja az általa nem helyeselt intézkedések foganatosítását. De az erdélyi kanczellár a lényeges­ pontok­ban teljesen egyetért az államminiszter nézeteivel, és így valószínű, hogy legelőbb Erdély ügyében várható valami eldöntő fordulat, mely aztán nem lehet, hogy visz­­sza ne hasson egyszersmind Magyaror­szág sorsára is! Bécsi dolgok. „A miniszteri felelősség nem csupa el­mélet.“ Ily czím alatt hoz egy czikket a „Constitutionelle Oesterreichische.“ Azon Tamásoknak, kik kézzel fogható jeleket kívánnak, mindenekelőtt a börzei jegyzéket mutatja föl a nevezett lap, nagy diadallal, — a börzei jegyzéket, mely, szerinte, csalhatlan, és a politikai bizalom egyedül érvényes barometruma. E tekin­tetben érdekes adatokat indézhetnénk a börze hazafiságáról a franczia történelem­ből. Tudjuk, hogy a szövetséges seregek bevonulását Párisba csak a­­ börze fo­gadta örömmel Francziaországban. De ne menjünk a Szajna partjára. Jól jegyezte meg — mint egyik bécsi lapban olvas­suk — közelebb a „Hlas“, hogy a börze tekintete nem annyira Schmerling úrra, hanem Napoleon Ő felségére van füg­gesztve. Emlékezzünk a solferinoi csatá­ra. A párisi börze örömzaja — mond a Hlas — emelkedési jelül szolgált a bécsi börzének is. Alig jött híre Guyan vissza­­hivatásának s Viktor Emanuel nápolyi útjának, — azonnal emelkedést mutatott a bécsi börze, már pedig ez eseményeket csak nem mondhatni az osztrák politika diadalainak. „De — úgy mond az „Oesterr. Zrg“ — febr. 26 -án még 146 volt az ezüst ke­­lete, s az első májusi üzenetre“ . . . talán megszűnt az ágra ” fogja kérdeni az olva­só. „Nem, mond az idézett lap, hanem 128-ra sülyedt.“ Egy osztrák álla­m­férfiú helyesen jegyzi ugyan meg, hogy az agio­­nál egy-két forintnyi különbség kevés fi­gyelmet érdemel, a szökkenés föl­felé szintoly könnyen történik, mint a sülye­­dés, a baj maga az agio, és nem a meny­­nyiség. S aztán az „Oest. Ztung“ adatára meg kell még jegyeznünk, hogy azon cse­kély sülyedés is, melyet a május 2-ai bör­zei jegyzék mutat, nem egyszerre történt, hanem febr. 26-ka óta fokozatosan, több körülmény befolyása következtében. Mel­lőzzük most e körülményeket; azt sem említjük, hogy a kormánynak is módjá­ban áll olykor olykor nem politikai rend­szabályokkal is hatni a börzére, csak azt kérdezzük, hogy ha a börze részér­ől bizalom­­nyilatkozatnak tekinti az „O. Z.“ a május kezdetén jegyzett ezüst ágrót, minek tekint­sük az azóta tapasztalt emelkedést? Miért nem állapodott meg az agró 128-on, sőt miért nem sülyedt még alább május óta ? Tudjuk, hogy jelenleg is kélül van 130-on. Ne hivatkozzék tehát az „Oest. Ztg.“ a börzére, mint a politikai bizalom fok­mérőjére. De bizony a Rechberg gróf nyilatko­zatára se hivatkozzék. Maga mondja, hogy e nyilatkozatra nem helyez nagy súlyt, hogy átlátja a nemes gróf nyilatkozatá­nak hiányait, de — úgymond az Oester­ — elég kezdetnek. Tehát csak a kezdetnél vannak. S az „Oest. Ztung“ már is fennen hirdeti, hogy — a miniszteri felelősség többé nem elmélet Ausztriában! Milyen boldogság, a miniszter urak ingyen kegyelméből jutni ahhoz, a­mi annyi parliamenti küz­dés eredménye volt Angliában ! De hát ha Rechberg úrnak, vagy valamelyik utó­dának nem leszen kedve folytatni a kezdetet? Ha szorosan tartja magát a februári pátens pontjaihoz, s szószerint veszi a felelősség iránti üzenetet, mely csak elméletileg, csak a teljes resehs­­záb­ előtt ismeri el a felelősséget!? Vagy ha a félig-meddig kielégítő k­e­z­d­e­tnek olyan folytatása következnék, mely féligmeddig sem lenne kielégítő ? Mit tenne ily esetekben a reichsrath ? Megtagadná-e az adót? Fölhatalmazza-e ilyesmire a februári alkotmány ? Gondolkozzék az „Oest. Ztung“ az es­hetőségekről, s ne ámítsa magát és olva­sóit a dolgok oly szinbeni föltüntetésével, a minőre se a helyzet helyes fölfogása se azon okiratok, melyeknek alapján áll fenn a reichsrath, nem jogosíthatják. Az Oesterreichische bizonnyal nem ve­szi számba a mi jó tanácsunkat. Ő a kezdet folytatását várja. „Az állammi­nisztérium s a három kanc­ellária budge­­tének tárgyalása, úgymond, nem múlha­­tik el a nélkül, hogy Ausztria belviszo­­nyai szintén tájékozás alá ne vétessenek, s tiszta világításba ne állíttassanak.“ Meglássuk mi fog történni! Óhajtjuk azonban, hogy az „anyagolt“ tájékoz­ás több tapintattal történjék, mint a centralista párt a birodalom belü­gyei­­nek tárgyalásában eddig tanúsított! A „Vaterland“, „Neueste Nachrich­ten“ és „Ost and West“ elleni saj­tóper. (Folytatás.) Dr. Glaser védőnek kérdésére K­e­­­p­p azt válaszolja, hogy meggyőződése szerint, az általa érvényesnek ismert alkotmány minden ba­ján, a pátens 14 ik §-ának tekintetbe vételével lehetne segítni. Erre a „Waterland“ felelős szerkesztőjének, Ott Béla vallatása következik; ez kijelenti, hogy minden czikket levonatban elolvas, netalán fölmerülő akadályok elhárítása végett, csak a jelen esetben volt akadályoztatva a vádlott szám levonatának elolvasásában. Erre nézve az elnök azt jegyzi meg, hogy itt nincs szó arról, vajjon volt-e tudomása a czikkről, mert akkor bűntár­sul volna vádolva; védelme ennélfogva csak a köteles felvigyázat elhanyagolására vonatkozzék, mire ott azt feleli, hogy akkor elkésett. To­vábbá kijelenti, hogy dr. Keipp főszerkesztő lévén, kötelessége volt vezérczikkeket írni s szerkesztőtársakat választani; a vállalat tulaj­donképi feje Wolkenstein gr. Elnök: Ki kötötte a szerződést a nyom­­dászszal ? Ott: Azt az igazgató tanács tévé. Végül hozzá teszi, hogy ő (011) a gazdasági, dr. K­e­­­p­p az irodalmi kezelés vezetője, Eurich csak alap nyomdásza, s formaszerű szokás szerint nevezte­tett kiadónak. A harmadik s utolsó e sorozatból, Eurich nyomdász, azzal menti magát, hogy kötelezett­ségét a példányok annak idején eszközlendő ki­adására vélte szorítottnak, különben mind a ja­­vitnokot, mind a főszedőt oda utasítá, hogy kü­lönösen terhelő czikkeket tudomására juttassa­nak. Utal továbbá azon lapokra, melyek, mint a „Vaterland,“ „Neueste Nachrichten,“ „Donau Zeitung,“ „Ost und West,“ „Ostdeutsche Post,“ „Grade Michel“ és „Kirchen Zeitung“ mind nála nyomatnak, s hogy nem képes minden lapra kü­lönös figyelmet fordítani. Mint kiadó, legfeljebb annyi része van e lapnál, hogy neve, mint a ki­adóé, fordul elő, mert csak nyomdászok vannak jogosítva a lapokat vidéken is eladni. Védője, dr. Hofer kérdésére, azt jegyzi meg, hogy a pél­dányok ezre után fizettetik, minélfogva a lap virágzása érdekében van. Az ezek után felolvasásra került rendőri je­lentés a „Vaterland“ álláspontját a febr. 26-ki alkotmány iránt tevőleg ellenzékinek mondja. A lap, mint látszik, iparkodik a febr. alkotmányt aláásni, ellene bizalmatlanságot terjeszteni, s ez alkotmány elleneit új reményekre izgatja. A lap magaviselete, a kormány legjobb akaratú intéz­ményei ellen is, a magas nemesség több tagját, kik ezelőtt a lap gyarapodása iránt érdekkel vi­seltettek, elidegenítette. Dr. Keipp személyét illetőleg egy, a berlini rendőrségtől eredt jegyzékből az tűnik ki, hogy egy aggastyán hadnagy fia, 1847—1851-ig az egyetemi tanulmányokat folytatta, azután darab ideig mint házi tanító működött, s mint író lépett föl, később pedig több lapot szerkesztett, melyek a „Kreuz Zig“ által követett irányhoz tartoztak. Egy sajtóvétség miatti büntetésen kívül, melyre, mint a „Berliner Revue“ szerkesztője in contu­maciam ítéltetett, ott sem hozhatnak föl ellene semmi roszat. Ezek után az államhatóság szól, s a végtár­gyalás eredményéből a felségsértési bűn tény­állására az egyéni és tárgyi bizonyítékot fennál­lónak mondja. A vádlott czikk osztrák állapo­tokról szól, és az idézett hasonlítás által a csá­szár ő­felsége iránti tisztelet a legilletlenebb módon van megsértve. A vádlott tagadja ugyan a rosz szándékot, és lapja s alapítói jellemére utal, mind a mellett az államügyészség nem fo­gadhatja el e védelmet, mert általa csak annyi bizonyult be, hogy a czikknek nem czélja a kor­­mányforma és államhatóság elleni gyűlöletre és megvetésre izgatni, de amaz összehasonlítás illetlensége még nincs megsemmisítve. Az ál­lamügyészség ennélfogva azt indítványozza , hogy a törvényszék a vádlott dr. K­e­­­p­p­e­t felségsértési bűn miatt, Ott Béla felelős szerkesztőt ellenben és Eurich Sándor kiadót a sajtótörvény 34. §-ának áthágása miatt bűnös­nek vallja. Elnök azon kérdést intézi az államügyészhez, várjon a vádlott czikkeket illetőleg nem indítvá­­nyoz-e közcsendháborítási vádat is, mire az ál­lamhatóság azt válaszolja, hogy azon czikkek­­ben e bűn tényállását nem találja, s előbbi indít­ványa mellett marad. Erre Keipp és Ott urak védője, dr. Gl­a­­s­e­r szól. A politikai irány, melyet a „Vater­land“ követ, nézete szerint nem lehet tárgya a vádnak. Noha ő e lapnak politikai ellene, mégis itt, hol a sajtószabadság védelméről van szó, pártját kell fognia. A sajtószabadság valameny­­nyi pártra nézve ugyanaz; elvei törvények által vannak megállapítva, s a törvényszék gondvise­lésére bízva, a sajtószabadság határait korlátoz­ni annyi, mint azt minden pártok számára meg­szorítani. Tulajdonképi feladatának tárgyára, mindenek­előtt arra utal, hogy politikai és irány­perek nem létezhetnek, hanem, hogy a törvény­szék mindig csak azt döntheti el, vájjon egy czikk által meg van-e sértve a büntető törvény bizonyos helye. E szempontból kiindulva, azt hiszi, hogy a „Waterland“ politikai irányáról egy szót sem szabad szólni, hanem csupán azon­ogi kérdésre kell áttérni, vájjon található-e itt felségsértési bűn vagy nem. A Keipp úr által használt összehasonlítás egy déli szigetről szól, melynek lakói miveletlenek s durvák, s mely semmi viszonyban sincs Ausztriával s ennek állapotával. Noha az osztrákok szerénysége világhírű, még sem hiszi, hogy találkoznék valaki, a­ki e hason­lítást az osztrák viszonyokra alkalmazhatná. Oly nép, melynek kebeléből egy Mozart, egy Bee­thoven , egy Haydn származott, melynek úri házában egy Grün Anasziáz és Grillpar­zer ül, lehetetlen, hogy magára alkalmazza a­z összehasonlítást, legkevésbbé pedig vonhatja belé a Császár Ő Felsége személyét. A vádlott czikk egyszerűen csak polémia a „Czas“ és „Donau- Zig“ ellen, s ezek nézeteit csak nem lehet a csá­szár személyével azonosítani. Védő ezután hosz­­szabb beszédben, a törvény eddigi elméletét hi­báztatja, s a felségsértés miatt gyakran előfor­duló elítéléseket ez elméletnek róvja fel, meg­jegyzi, hogy az egyén megítélésénél külön súlyt kell a vádlott jellemére s politikai irányára fek­tetni. Szóló végre indítványozza, hogy a törvény­szék mindkét védenc­ét a vád alól fölmentse s ártatlannak nyilvánítsa, s e szavakkal végzi be­szédét . Remény­em, hogy a kizárt elmélet által ezen gyakorlati esetben nemcsak a „Vaterland“­­nak (hazának), hanem hazánknak is tettem szol­gálatot. Ugyanez értelemben szólt dr. Hofer, Eu­rich védője is, amint védenc­e ártatlanságát kideríteni iparkodott. Rövid válasz és viszonvá­lasz után, melyben mind az államhatóság, mind a védők indítványaikat fenntarták, elnök kije­lenti, hogy holnap a bűnkérdés felett fognak ta­nácskozni, s szerdán az e feletti határozat és az ítélet fog kihirdettetni. Az „Ost u. West“,vala­mint a „Neueste Nachrichten“ elleni tárgyalások másnap folytattatnak. (Folytatjuk.) M. D. Gasdaeágl s kerested, tudósítás. Pest, május 15. Szép napfényes meleg idő. A vízállás megjegyzésre méltó változás nélküli. — A tegnapi gabnavásáron a nehezebb fa­ju búzák után néhány kérdezősködés történt. 88 ftos búza 4 ft 95 krön kelt. Pár ezer mérő ro­zsot is vettek meg külföldre, változatlan áron. Árpából 2000 m. kelt pontosan tudva nem levő árért. A többi gabnaneműek el valának hanya­golva. Berlinben, ho(mint tudjuk a gaboa­­árak szilárdan tárták magukat, szintén lanyhult az üzlet, különösen a rozs ára, körülbelül 11/2 tallérral csökkent. A búzaüzlet igen el, van ott hanyagolva. Szeged, máj. 13. A szombati bécsi börze némi kiviteli kérdés hatása alatt 40,000 mérő gabonának gyors kelendőséget idézett elő, s az ár­emelkedés a búzánál 5—10 krig ment; a rozsnál és árpánál az árkeret nem változott; a zab 5 krral kelt drágábban. A repcze helyben 73/8 fton kelt; a repczeolaj őszi fizetésre 31 ft 50 kr. Szesz készpénzért 56­2 kr fokonkint. Helyi piaczunkon csekély szállítmány mellett következő áron kel a gabna : búza 83—85 fon­tos 3 ft 75 kr—4 ft, rozs 2 ft 80 kr—3 ft, árpa 2 ft 35—40 kr, zab 1 ft 80 kr halmozva, kuko­­ricza 3 —3 ft 5 kr, bab 3 ft 50 kr. Csermő paprika mázsáját 30 fton lehet venni. Enni való szalonnának 3372 fton kel mázsája. Sziszek, május 11. Utolsó tudósításunk óta körülbelül 12,000 m. kukoricza adatott el nálunk 3 ft 40—50 krjával, s 2000 m. zab 1 ft 40—50 krjával. A szállítmányok csekélyebb mérvűek kezdenek lenni. A kukoricza és zab árai valamit emelkednek, ellenben a búza és kétszeres árak változatlanok, amaz 4 ft 20—90 kr, ez 3 ft 40—60 kr, mindkettőből kevés az üzlet. Az időjárás száraz, a vízállás sekély, és még folyton száll. A Száva még jól hajózható, de ha a szárazság még tart , nem sokára hajóz­­hatlan leend a felsőbb részeken. Győr ok, máj. 12-ed. Csapás csapás után látogat bennünket, mintha csak az ég átka ne­hezednék árva fejünkre. Alig hangzottak el a hideg által okozott károk miatt sok szegénynek keble méhéből felhangzott sóhajtásai, naponkint kiáltunk az ég csatornáinak megeredéséért, most a folytonos szárazság maholnap leforrázza remé­nyeink még alig zöldülő virágát, már őszi és ta­vaszi vetéseink száradni kezdenek, legelőink oly kopárok, hogy marháink alig haraphatnak va­lamit. Íme ezekhez még ismét más járul, mert e perczben minden állat az üres ólba van zárva, hogy a gazda elrejtse a bánatból nagy szám­mal jövő úgynevezett kolombáczilegyektől, me­lyek a barmokat vérig kínozzák, rettenetes fáj­dalmakat idéző csipéseikkel marják, sokszor mégis ölik,mint a Marosmentiről hallottam,hogy ott ezen marások következtében sok állat megdöglött. — Ezen irtózatos féreg, mint állítják, csak ritkán látogat meg bennünket, 1845-re emlékeznek, a­mikor hasonképen megjelent. — Mint biztos forrásból hallottam, Lugosvidékén a sáska el­kezdett már pusztilni. Ennyi fájdalmas csapás hallására, ki az, ki aggodalmas pillantásokat ne­vetne a jövőbe, ne félne előre a bekövetkezhető drágaságtól. Pozsony, május 13. 1634 m. búza 3 ft 50 —4 ft 80 krön kelt, rozs 3 ft 20—80 kr, árpa 1 ft 90—3 ft 5 krig, zab 1 ft 90—95 kr, kukoricza 3 ft 30—60 kr. Bakonyalja, május 12. Gazdasági viszo­nyaink rövid rajzát beküldeni nem tartom feles­legesnek. Vetéseink nagy része szép, a búzát — hogy meg ne dőljön — sok helyen le kellett sar­lózni. A rozs már kihozta fejét, s az erőteljes fe­jek kedvező virágzás s szereteléskori mérsékelt melegű időjárás előföltétele mellett gazdag ter­méssel kecsegtetnek. Az árpa és zab szépen bok­­rosodott, mint szinte a zöld takarmányul vetett bükkönyös zab is. Úgy a rakott, mint a takar­mánynak vetett tengeri szép, a burgonya erős hajtásokat hoz. Gyümölcsfáinkban sok kárt tett a hideg, s azt a­mit meghagyott, féreg rágja le. Legtöbb kárt tesz a dióban és baraczkban, e fák alja dióval s illetőleg baraczkkal van boritva. Szölleinkben semmi kár, s gazdag terméssel biz­tatnak. Méheinkre az időjárás kedvező. A rajzás f. hó 7-kén általánosan megkezdődött. Az eleség ára tetemesen leszállt a veszprémi piaczon. A legszebb búza köble 16 ft, rozs 13 ft, árpa 11—12 váltó forint. 1. 1. Vegyes tudósítások. — Veszprémmegye, máj. 12. Egyhangú társaséletünkre felvillanyozólag hatott Szuper színtársulatának Veszprémvárosba érkezése, mert a jó hir, mely e társulatot Sz.-Fehérvárról Vesz­prémbe utaztában megelőzte, oly érdekeltséget keltett, hogy már az első előadások is nagy kö­zönség előtt történtek, s a részvétet a játékrend változatossága, az előadás szabatossága, s a tár­sulat egyik tehetségdús tagjának Komáromba lett elkísértetése még fölebb fokozta. A város és vidék családai, melyeknek tagjait a minden tekintetben zord időjárás saját házi körükre szorítván, egymástól elkülönözte, most a színházban ismét érintkezésbe jöttek egymás­sal, s a haldoklásnak indult társasélet ez által némi lendületet nyert, habár most is hiányzik belőle az az élénkség, melyet csak a bizalom fog visszavarázsolhatni. Bannholzer szemfényvesztő családja a Teleky kertben több előadást tartott. Előadásai kezdet­ben igen látogatottak voltak, de később a kö­zönség , különösen a műveit osztály, egészen visszavonult tőle, s távozott anélkül, hogy jó emlékezetet hagyott volna hátra. A veszprémi helv. hitv. egyh. megye f. hó 8-án tartotta Kádártán az egyházkerületi gyűlést megelőző részletes gyűlését. Képviselőkül az egyházkerületi gyűlésre világi részről tek. Vég­­hely Imre, lelkészi részről Nt. Tatay Sámuel urak választattak meg. Tek. Véghely Imre ur

Next