Pesti Napló, 1862. május (13. évfolyam, 3666-3691. szám)
1862-05-16 / 3679. szám
113-3679 13-ik évi folyam. Péntek, május 16.1862. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám el-ső emelet E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek teren 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva: félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ május—júliusi 3 hónapos folyamára. Előfizetési díj 5 frt 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, május 15. 1862. *** Bécs, május 14. Olcsóbb áron már nem lehet a próféta dicsőségére szert tenni, mint ez a „Pesti Napló“nak sikerült. E lap ugyanis Kuranda úr „hires“ beszéde után ez „C. Pest“ egy „pozsonyi“ levelére utalt, mely hazánkfiainak a birodalmi tanács tárgyalásait kísérő figyelméről szólt, és aztán előre mondta, hogy nem sokára ugyanazon lap más „magyarországi“ levelében azt fogjuk olvasni, hogy most a költsgyek körüli vita óta ezen figyelem pláne óriási terjedelmet nyert. A jóslat teljesült, az „Ostd. Post“ mai számában máris egy pesti levélre akadunk, mely a szóban álló tárgyalás mély benyomásáról akar tudni, és mellesleg azon indignatióról szól, mely nálunk otthon a magyar publicistika ellen nyilvánul , minthogy ez amúgy en bagatelle veszi ama „következménydús és jelentőségteljes“ parlamenti jelenetet. Azt kérdhetnők ugyan, hogy hol van hát az adós következmény, és miben áll az a nagy jelentőség ? de miután mind a két kérdésre e lapok már ismételten adtak választ , fölöslegesnek tartjuk a további kérdezősködést. Csak őszinte sajnálatunkat fejezhetjük ki amiatt , hogy mi is hozzájárultunk a mondott indignátió növeléséhez, és remegve nézünk azon pillanat elé , midőn a magyar lapok részvét hiánya és indignátió bősége miatt egymásután meg fognak szűnni, és Kárpátoktól Adriáig már semmi sem fog olvastatni, mint az „Ostd. Post.“ Ily hatását a maga híres beszédének Kuranda úr sem várhatta volna, és reméljük, hogy illő elismeréssel leend irányunkban is, amennyiben mi fonák eljárásunk által legalább negatíve segítettük a magyar lapok bukását és a bécsiek felülkerekedését Magyarországban. Ha ezen változás beáll, akkor Kuranda úr föllépése csakugyan „következménydús“ és „jelentőségteljes“ leendett, habár nem azon értelemben, mint ő hiszi. Még csak egy furcsa körülményre bátorkodunk figyelmeztetni.Ugyanis ..z „Ostd. Post“ folyvást azon roppant sensatióról szól, melyet a bécsi Reichsrath külügyi vitája egész Európában gerjesztett , a „Presse“ pedig, mely csaknem gyanús tanú ily dolgokban, épen ellenkezőleg arról panaszkodik, hogy az európai sajtó nagyon kevésbé veszi ama discussiót, hogy a franczia lapok hallgatnak róla, mert nem szabad tudatniok, mily szabad parlamentáris élet fejlődik Ausztriában, hogy a Nationalverein közlönyei, mint Ausztria megrögzött ellenségei , elvből akarják agyonhallgatni a dolgot , sőt, hogy még az angol lapok is arra használják fel az alkalmat, hogy néhány elismerő parázis közé kétszer annyi maró megjegyzést szőjenek. Már most kinek van igaza? És ha a „sensatio“ Európában csakugyan oly rendkívüli, miért nem tud az „Ostd. Post“ többet idézni, mint egy két sziléziai lap nyilatkozatait? Ámbár a mondottak után attól kell félnünk, hogy az indignált közönség már aligha olvas magyar lapot, mégis el vagyunk szánva, míg csak végképen át nem szenderedünk jobb életre, levelezői tisztségünket lelkiismeretesen folytatni, és így ma néhány szót kell mondanunk a birodalmi tanács bankügyi bizottmányának tegnapi határzatáról. E bizottmány elvetette azon elvet, miszerint a bankjegy - forgalomnak előre meghatározott hányadrészét nemes érczczel kell fedezni, és egyedül a többire volna alkalmazható a bankszerű (váltók és zálogok általi) biztosság. Elvettetett tehát azon elv, mely a Peelféle bankadáig majdnem általánosan érvényben volt, hogy t. i. a bankjegyforgalom harmadrészének ezüst vagy arany által fedezve kell lennie. — Valóban nem hullatunk könyet ezen elvetés felett, mert régóta csiripolják a verebek minden ház födelén, hogy ezen „Dritteldeckung“ rendes időkben fölösleges, rendkívüli időkben pedig nem elegendő. Elfogadott tehát a bankügyi bizottmány a Peel-féléhez némileg hasonló elvet, mely szerint mindenek előtt azon bankjegy mennyiség puhatolandó ki, melyre a forgalomnak okvetlenül szüksége van, ezen bankjegy mennyiséget a kénytelenség tartván forgalomban, erre nézve semmi érczfedezés nem kell, hanem elegendő a bankszerű fedezés, de minden bankjegyért, mely ezen minimumon fölül adatik ki, meg kell lenni a teljes fedezésnek nemes érctben. Nem tagadhatni, hogy ezen elv mindenesetre ésszerűbb a Dritteldeckung-énál, de csalódás volna azt hinni, hogy ezen után minden pénzcalamitásnak mindenkorra elejét vehetni. Tapasztaltuk ezt Angliában, midőn 4 — 5 év előtt ama nagy kereskedelmi és pénzválság beállott. Akkor páni rettegés fogta el a kereskedelmi világot, és mindenki ventre a térre futott a készpénz után, hogy minden esély ellen ideje korán biztosítsa magát. Az angol bank a szó teljes értelmében ostromoltatott, a pénz mázsánként hurczoltatott ki onnan, a bank egyre emelte fel azon kamatlábat, mely mellett tőle kölcsönt lehetett kapni, és ez irányban még 12%ig ment, ami csakugyan hallatlan kamatláb egy banknál, de a kereskedő és általában kiki, aki pénzre szorult, azt gondolta magában : jobb a 12'Vp-re kapott pénz, mint semmi pénz; ha pedig a Peel féle adtóban kiszabott határ egyszer el lesz érve (és ezen eventualitás közelségét kiki látta), akkor a bank semmi pénzt nem adhatna többé kölcsön. Vettek tehát tőle, amíg még lehetett és amenynyit csak lehetett, és elzárták otthon a szekrénybe, hogy minden váratlan esemény ellen daczolni lehessen. Ez által még növelték a bankszorultságát; kiki azt gondolta, csak én ne jöjjek kapuzár után, a többiekre nincs gondom, — és így csakugyan arra jutott volna a dolog, hogy a bank a maga működését megszüntetik kénytelen, ha a kormány — a parlament utólagos jóváhagyása mellett — a Peelféle bankadót ideiglenesen fel nem függeszti, azaz: fel nem hatalmazza a bankot, szükség esetén a Peel-féle acta határain tú is emelkedni. Mihelyt ez ki volt mondva, mihelyt kiki tudta, hogy a banktól pénzt lehetene kapni, még akkor is, ha az acta határai el vannak érve, a vihar lecsendesült, azon összegek, melyekre az egyeseknek voltaképen nem volt sürgető szükségük, a forgalomnak vissza lőnek adva, és lassan lassan a rendes állapot helyre állt. És mi hozta létre ezen kedvező eredményt? A Peel-acta-e? Épen nem, hanem ellenkezőleg ennek felfüggesztetése, tehát válságos időben nem az actó létezése, hanem annak ideiglenes nem-létezése segített a bajon. Oly arcanum, mely minden körülmények közt nyújtana biztosítékot a pénzcalamitások ellen, még nem találtatott fel. Országos jegybankokról, melyek a netaláni kicsist legalább lokalizálhatnák, a bécsi urak nem akarnak tudni; tegyenek tehát Isten nevében új kísérleteket, és ha ezek kárukra válnak , legalább okuljanak rajta. A tegnapi miniszteri tanácskozás a lapok szerint az erdélyi ügyekre vonatkozott. Ámbár okunk van hinni, hogy ez nem volt egyedüli tárgya az értekezésnek, és hogy néhány fontos küügy is jött szóba, mégis helyesnek tartjuk azon állítást, miszerint Erdély dolgai tüzetesen tárgyaltattak. — Már néhány hét előtt, midőn a szebeni német lap megintetett, azt írtam, hogy e dolgot nagyon komolyan veszi az államminisztérium, és ezen állítást ma is fenn kell tartanom. Habár a gubernium utólag fel fogja terjeszteni a szász universitás feliratát, ez nem változtat azon elégületlenségen, melyet e magas hatóság „szelleme“ szült. — Az államminisztérium átalában azon véleményen van, hogy a mostani bizonytalan állapotból minden áron ki kell lábolni mind Erdélyben, mind Magyarországon. A magyar kanczellár önállósága némileg gátolja az általa nem helyeselt intézkedések foganatosítását. De az erdélyi kanczellár a lényeges pontokban teljesen egyetért az államminiszter nézeteivel, és így valószínű, hogy legelőbb Erdély ügyében várható valami eldöntő fordulat, mely aztán nem lehet, hogy viszsza ne hasson egyszersmind Magyarország sorsára is! Bécsi dolgok. „A miniszteri felelősség nem csupa elmélet.“ Ily czím alatt hoz egy czikket a „Constitutionelle Oesterreichische.“ Azon Tamásoknak, kik kézzel fogható jeleket kívánnak, mindenekelőtt a börzei jegyzéket mutatja föl a nevezett lap, nagy diadallal, — a börzei jegyzéket, mely, szerinte, csalhatlan, és a politikai bizalom egyedül érvényes barometruma. E tekintetben érdekes adatokat indézhetnénk a börze hazafiságáról a franczia történelemből. Tudjuk, hogy a szövetséges seregek bevonulását Párisba csak a börze fogadta örömmel Francziaországban. De ne menjünk a Szajna partjára. Jól jegyezte meg — mint egyik bécsi lapban olvassuk — közelebb a „Hlas“, hogy a börze tekintete nem annyira Schmerling úrra, hanem Napoleon Ő felségére van függesztve. Emlékezzünk a solferinoi csatára. A párisi börze örömzaja — mond a Hlas — emelkedési jelül szolgált a bécsi börzének is. Alig jött híre Guyan visszahivatásának s Viktor Emanuel nápolyi útjának, — azonnal emelkedést mutatott a bécsi börze, már pedig ez eseményeket csak nem mondhatni az osztrák politika diadalainak. „De — úgy mond az „Oesterr. Zrg“ — febr. 26 -án még 146 volt az ezüst kelete, s az első májusi üzenetre“ . . . talán megszűnt az ágra ” fogja kérdeni az olvasó. „Nem, mond az idézett lap, hanem 128-ra sülyedt.“ Egy osztrák államférfiú helyesen jegyzi ugyan meg, hogy az agionál egy-két forintnyi különbség kevés figyelmet érdemel, a szökkenés fölfelé szintoly könnyen történik, mint a sülyedés, a baj maga az agio, és nem a menynyiség. S aztán az „Oest. Ztung“ adatára meg kell még jegyeznünk, hogy azon csekély sülyedés is, melyet a május 2-ai börzei jegyzék mutat, nem egyszerre történt, hanem febr. 26-ka óta fokozatosan, több körülmény befolyása következtében. Mellőzzük most e körülményeket; azt sem említjük, hogy a kormánynak is módjában áll olykor olykor nem politikai rendszabályokkal is hatni a börzére, csak azt kérdezzük, hogy ha a börze részéről bizalomnyilatkozatnak tekinti az „O. Z.“ a május kezdetén jegyzett ezüst ágrót, minek tekintsük az azóta tapasztalt emelkedést? Miért nem állapodott meg az agró 128-on, sőt miért nem sülyedt még alább május óta ? Tudjuk, hogy jelenleg is kélül van 130-on. Ne hivatkozzék tehát az „Oest. Ztg.“ a börzére, mint a politikai bizalom fokmérőjére. De bizony a Rechberg gróf nyilatkozatára se hivatkozzék. Maga mondja, hogy e nyilatkozatra nem helyez nagy súlyt, hogy átlátja a nemes gróf nyilatkozatának hiányait, de — úgymond az Oester — elég kezdetnek. Tehát csak a kezdetnél vannak. S az „Oest. Ztung“ már is fennen hirdeti, hogy — a miniszteri felelősség többé nem elmélet Ausztriában! Milyen boldogság, a miniszter urak ingyen kegyelméből jutni ahhoz, ami annyi parliamenti küzdés eredménye volt Angliában ! De hát ha Rechberg úrnak, vagy valamelyik utódának nem leszen kedve folytatni a kezdetet? Ha szorosan tartja magát a februári pátens pontjaihoz, s szószerint veszi a felelősség iránti üzenetet, mely csak elméletileg, csak a teljes resehszáb előtt ismeri el a felelősséget!? Vagy ha a félig-meddig kielégítő kezdetnek olyan folytatása következnék, mely féligmeddig sem lenne kielégítő ? Mit tenne ily esetekben a reichsrath ? Megtagadná-e az adót? Fölhatalmazza-e ilyesmire a februári alkotmány ? Gondolkozzék az „Oest. Ztung“ az eshetőségekről, s ne ámítsa magát és olvasóit a dolgok oly szinbeni föltüntetésével, a minőre se a helyzet helyes fölfogása se azon okiratok, melyeknek alapján áll fenn a reichsrath, nem jogosíthatják. Az Oesterreichische bizonnyal nem veszi számba a mi jó tanácsunkat. Ő a kezdet folytatását várja. „Az államminisztérium s a három kancellária budgetének tárgyalása, úgymond, nem múlhatik el a nélkül, hogy Ausztria belviszonyai szintén tájékozás alá ne vétessenek, s tiszta világításba ne állíttassanak.“ Meglássuk mi fog történni! Óhajtjuk azonban, hogy az „anyagolt“ tájékozás több tapintattal történjék, mint a centralista párt a birodalom belügyeinek tárgyalásában eddig tanúsított! A „Vaterland“, „Neueste Nachrichten“ és „Ost and West“ elleni sajtóper. (Folytatás.) Dr. Glaser védőnek kérdésére Kepp azt válaszolja, hogy meggyőződése szerint, az általa érvényesnek ismert alkotmány minden baján, a pátens 14 ik §-ának tekintetbe vételével lehetne segítni. Erre a „Waterland“ felelős szerkesztőjének, Ott Béla vallatása következik; ez kijelenti, hogy minden czikket levonatban elolvas, netalán fölmerülő akadályok elhárítása végett, csak a jelen esetben volt akadályoztatva a vádlott szám levonatának elolvasásában. Erre nézve az elnök azt jegyzi meg, hogy itt nincs szó arról, vajjon volt-e tudomása a czikkről, mert akkor bűntársul volna vádolva; védelme ennélfogva csak a köteles felvigyázat elhanyagolására vonatkozzék, mire ott azt feleli, hogy akkor elkésett. Továbbá kijelenti, hogy dr. Keipp főszerkesztő lévén, kötelessége volt vezérczikkeket írni s szerkesztőtársakat választani; a vállalat tulajdonképi feje Wolkenstein gr. Elnök: Ki kötötte a szerződést a nyomdászszal ? Ott: Azt az igazgató tanács tévé. Végül hozzá teszi, hogy ő (011) a gazdasági, dr. Kepp az irodalmi kezelés vezetője, Eurich csak alap nyomdásza, s formaszerű szokás szerint neveztetett kiadónak. A harmadik s utolsó e sorozatból, Eurich nyomdász, azzal menti magát, hogy kötelezettségét a példányok annak idején eszközlendő kiadására vélte szorítottnak, különben mind a javitnokot, mind a főszedőt oda utasítá, hogy különösen terhelő czikkeket tudomására juttassanak. Utal továbbá azon lapokra, melyek, mint a „Vaterland,“ „Neueste Nachrichten,“ „Donau Zeitung,“ „Ost und West,“ „Ostdeutsche Post,“ „Grade Michel“ és „Kirchen Zeitung“ mind nála nyomatnak, s hogy nem képes minden lapra különös figyelmet fordítani. Mint kiadó, legfeljebb annyi része van e lapnál, hogy neve, mint a kiadóé, fordul elő, mert csak nyomdászok vannak jogosítva a lapokat vidéken is eladni. Védője, dr. Hofer kérdésére, azt jegyzi meg, hogy a példányok ezre után fizettetik, minélfogva a lap virágzása érdekében van. Az ezek után felolvasásra került rendőri jelentés a „Vaterland“ álláspontját a febr. 26-ki alkotmány iránt tevőleg ellenzékinek mondja. A lap, mint látszik, iparkodik a febr. alkotmányt aláásni, ellene bizalmatlanságot terjeszteni, s ez alkotmány elleneit új reményekre izgatja. A lap magaviselete, a kormány legjobb akaratú intézményei ellen is, a magas nemesség több tagját, kik ezelőtt a lap gyarapodása iránt érdekkel viseltettek, elidegenítette. Dr. Keipp személyét illetőleg egy, a berlini rendőrségtől eredt jegyzékből az tűnik ki, hogy egy aggastyán hadnagy fia, 1847—1851-ig az egyetemi tanulmányokat folytatta, azután darab ideig mint házi tanító működött, s mint író lépett föl, később pedig több lapot szerkesztett, melyek a „Kreuz Zig“ által követett irányhoz tartoztak. Egy sajtóvétség miatti büntetésen kívül, melyre, mint a „Berliner Revue“ szerkesztője in contumaciam ítéltetett, ott sem hozhatnak föl ellene semmi roszat. Ezek után az államhatóság szól, s a végtárgyalás eredményéből a felségsértési bűn tényállására az egyéni és tárgyi bizonyítékot fennállónak mondja. A vádlott czikk osztrák állapotokról szól, és az idézett hasonlítás által a császár őfelsége iránti tisztelet a legilletlenebb módon van megsértve. A vádlott tagadja ugyan a rosz szándékot, és lapja s alapítói jellemére utal, mind a mellett az államügyészség nem fogadhatja el e védelmet, mert általa csak annyi bizonyult be, hogy a czikknek nem czélja a kormányforma és államhatóság elleni gyűlöletre és megvetésre izgatni, de amaz összehasonlítás illetlensége még nincs megsemmisítve. Az államügyészség ennélfogva azt indítványozza , hogy a törvényszék a vádlott dr. Keppet felségsértési bűn miatt, Ott Béla felelős szerkesztőt ellenben és Eurich Sándor kiadót a sajtótörvény 34. §-ának áthágása miatt bűnösnek vallja. Elnök azon kérdést intézi az államügyészhez, várjon a vádlott czikkeket illetőleg nem indítványoz-e közcsendháborítási vádat is, mire az államhatóság azt válaszolja, hogy azon czikkekben e bűn tényállását nem találja, s előbbi indítványa mellett marad. Erre Keipp és Ott urak védője, dr. Glaser szól. A politikai irány, melyet a „Vaterland“ követ, nézete szerint nem lehet tárgya a vádnak. Noha ő e lapnak politikai ellene, mégis itt, hol a sajtószabadság védelméről van szó, pártját kell fognia. A sajtószabadság valamenynyi pártra nézve ugyanaz; elvei törvények által vannak megállapítva, s a törvényszék gondviselésére bízva, a sajtószabadság határait korlátozni annyi, mint azt minden pártok számára megszorítani. Tulajdonképi feladatának tárgyára, mindenekelőtt arra utal, hogy politikai és irányperek nem létezhetnek, hanem, hogy a törvényszék mindig csak azt döntheti el, vájjon egy czikk által meg van-e sértve a büntető törvény bizonyos helye. E szempontból kiindulva, azt hiszi, hogy a „Waterland“ politikai irányáról egy szót sem szabad szólni, hanem csupán azonogi kérdésre kell áttérni, vájjon található-e itt felségsértési bűn vagy nem. A Keipp úr által használt összehasonlítás egy déli szigetről szól, melynek lakói miveletlenek s durvák, s mely semmi viszonyban sincs Ausztriával s ennek állapotával. Noha az osztrákok szerénysége világhírű, még sem hiszi, hogy találkoznék valaki, aki e hasonlítást az osztrák viszonyokra alkalmazhatná. Oly nép, melynek kebeléből egy Mozart, egy Beethoven , egy Haydn származott, melynek úri házában egy Grün Anasziáz és Grillparzer ül, lehetetlen, hogy magára alkalmazza az összehasonlítást, legkevésbbé pedig vonhatja belé a Császár Ő Felsége személyét. A vádlott czikk egyszerűen csak polémia a „Czas“ és „Donau- Zig“ ellen, s ezek nézeteit csak nem lehet a császár személyével azonosítani. Védő ezután hoszszabb beszédben, a törvény eddigi elméletét hibáztatja, s a felségsértés miatt gyakran előforduló elítéléseket ez elméletnek róvja fel, megjegyzi, hogy az egyén megítélésénél külön súlyt kell a vádlott jellemére s politikai irányára fektetni. Szóló végre indítványozza, hogy a törvényszék mindkét védencét a vád alól fölmentse s ártatlannak nyilvánítsa, s e szavakkal végzi beszédét . Reményem, hogy a kizárt elmélet által ezen gyakorlati esetben nemcsak a „Vaterland“nak (hazának), hanem hazánknak is tettem szolgálatot. Ugyanez értelemben szólt dr. Hofer, Eurich védője is, amint védence ártatlanságát kideríteni iparkodott. Rövid válasz és viszonválasz után, melyben mind az államhatóság, mind a védők indítványaikat fenntarták, elnök kijelenti, hogy holnap a bűnkérdés felett fognak tanácskozni, s szerdán az e feletti határozat és az ítélet fog kihirdettetni. Az „Ost u. West“,valamint a „Neueste Nachrichten“ elleni tárgyalások másnap folytattatnak. (Folytatjuk.) M. D. Gasdaeágl s kerested, tudósítás. Pest, május 15. Szép napfényes meleg idő. A vízállás megjegyzésre méltó változás nélküli. — A tegnapi gabnavásáron a nehezebb faju búzák után néhány kérdezősködés történt. 88 ftos búza 4 ft 95 krön kelt. Pár ezer mérő rozsot is vettek meg külföldre, változatlan áron. Árpából 2000 m. kelt pontosan tudva nem levő árért. A többi gabnaneműek el valának hanyagolva. Berlinben, ho(mint tudjuk a gaboaárak szilárdan tárták magukat, szintén lanyhult az üzlet, különösen a rozs ára, körülbelül 11/2 tallérral csökkent. A búzaüzlet igen el, van ott hanyagolva. Szeged, máj. 13. A szombati bécsi börze némi kiviteli kérdés hatása alatt 40,000 mérő gabonának gyors kelendőséget idézett elő, s az áremelkedés a búzánál 5—10 krig ment; a rozsnál és árpánál az árkeret nem változott; a zab 5 krral kelt drágábban. A repcze helyben 73/8 fton kelt; a repczeolaj őszi fizetésre 31 ft 50 kr. Szesz készpénzért 562 kr fokonkint. Helyi piaczunkon csekély szállítmány mellett következő áron kel a gabna : búza 83—85 fontos 3 ft 75 kr—4 ft, rozs 2 ft 80 kr—3 ft, árpa 2 ft 35—40 kr, zab 1 ft 80 kr halmozva, kukoricza 3 —3 ft 5 kr, bab 3 ft 50 kr. Csermő paprika mázsáját 30 fton lehet venni. Enni való szalonnának 3372 fton kel mázsája. Sziszek, május 11. Utolsó tudósításunk óta körülbelül 12,000 m. kukoricza adatott el nálunk 3 ft 40—50 krjával, s 2000 m. zab 1 ft 40—50 krjával. A szállítmányok csekélyebb mérvűek kezdenek lenni. A kukoricza és zab árai valamit emelkednek, ellenben a búza és kétszeres árak változatlanok, amaz 4 ft 20—90 kr, ez 3 ft 40—60 kr, mindkettőből kevés az üzlet. Az időjárás száraz, a vízállás sekély, és még folyton száll. A Száva még jól hajózható, de ha a szárazság még tart , nem sokára hajózhatlan leend a felsőbb részeken. Győr ok, máj. 12-ed. Csapás csapás után látogat bennünket, mintha csak az ég átka nehezednék árva fejünkre. Alig hangzottak el a hideg által okozott károk miatt sok szegénynek keble méhéből felhangzott sóhajtásai, naponkint kiáltunk az ég csatornáinak megeredéséért, most a folytonos szárazság maholnap leforrázza reményeink még alig zöldülő virágát, már őszi és tavaszi vetéseink száradni kezdenek, legelőink oly kopárok, hogy marháink alig haraphatnak valamit. Íme ezekhez még ismét más járul, mert e perczben minden állat az üres ólba van zárva, hogy a gazda elrejtse a bánatból nagy számmal jövő úgynevezett kolombáczilegyektől, melyek a barmokat vérig kínozzák, rettenetes fájdalmakat idéző csipéseikkel marják, sokszor mégis ölik,mint a Marosmentiről hallottam,hogy ott ezen marások következtében sok állat megdöglött. — Ezen irtózatos féreg, mint állítják, csak ritkán látogat meg bennünket, 1845-re emlékeznek, amikor hasonképen megjelent. — Mint biztos forrásból hallottam, Lugosvidékén a sáska elkezdett már pusztilni. Ennyi fájdalmas csapás hallására, ki az, ki aggodalmas pillantásokat nevetne a jövőbe, ne félne előre a bekövetkezhető drágaságtól. Pozsony, május 13. 1634 m. búza 3 ft 50 —4 ft 80 krön kelt, rozs 3 ft 20—80 kr, árpa 1 ft 90—3 ft 5 krig, zab 1 ft 90—95 kr, kukoricza 3 ft 30—60 kr. Bakonyalja, május 12. Gazdasági viszonyaink rövid rajzát beküldeni nem tartom feleslegesnek. Vetéseink nagy része szép, a búzát — hogy meg ne dőljön — sok helyen le kellett sarlózni. A rozs már kihozta fejét, s az erőteljes fejek kedvező virágzás s szereteléskori mérsékelt melegű időjárás előföltétele mellett gazdag terméssel kecsegtetnek. Az árpa és zab szépen bokrosodott, mint szinte a zöld takarmányul vetett bükkönyös zab is. Úgy a rakott, mint a takarmánynak vetett tengeri szép, a burgonya erős hajtásokat hoz. Gyümölcsfáinkban sok kárt tett a hideg, s azt amit meghagyott, féreg rágja le. Legtöbb kárt tesz a dióban és baraczkban, e fák alja dióval s illetőleg baraczkkal van boritva. Szölleinkben semmi kár, s gazdag terméssel biztatnak. Méheinkre az időjárás kedvező. A rajzás f. hó 7-kén általánosan megkezdődött. Az eleség ára tetemesen leszállt a veszprémi piaczon. A legszebb búza köble 16 ft, rozs 13 ft, árpa 11—12 váltó forint. 1. 1. Vegyes tudósítások. — Veszprémmegye, máj. 12. Egyhangú társaséletünkre felvillanyozólag hatott Szuper színtársulatának Veszprémvárosba érkezése, mert a jó hir, mely e társulatot Sz.-Fehérvárról Veszprémbe utaztában megelőzte, oly érdekeltséget keltett, hogy már az első előadások is nagy közönség előtt történtek, s a részvétet a játékrend változatossága, az előadás szabatossága, s a társulat egyik tehetségdús tagjának Komáromba lett elkísértetése még fölebb fokozta. A város és vidék családai, melyeknek tagjait a minden tekintetben zord időjárás saját házi körükre szorítván, egymástól elkülönözte, most a színházban ismét érintkezésbe jöttek egymással, s a haldoklásnak indult társasélet ez által némi lendületet nyert, habár most is hiányzik belőle az az élénkség, melyet csak a bizalom fog visszavarázsolhatni. Bannholzer szemfényvesztő családja a Teleky kertben több előadást tartott. Előadásai kezdetben igen látogatottak voltak, de később a közönség , különösen a műveit osztály, egészen visszavonult tőle, s távozott anélkül, hogy jó emlékezetet hagyott volna hátra. A veszprémi helv. hitv. egyh. megye f. hó 8-án tartotta Kádártán az egyházkerületi gyűlést megelőző részletes gyűlését. Képviselőkül az egyházkerületi gyűlésre világi részről tek. Véghely Imre, lelkészi részről Nt. Tatay Sámuel urak választattak meg. Tek. Véghely Imre ur