Pesti Napló, 1862. június (13. évfolyam, 3692-3714. szám)
1862-06-27 / 3712. szám
T 146-3712 13-ik évi folyam. Péntek, jun. 27.1862. E lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatali Előfizetési föltételek Szerkesztési iroda : * szerkesztőséghez intézendő. Ferenciek terén 7-dik szim földszint. Vidékre, postán. Helyben, házhoz hordva: r. - tar.Az 1-ső emelet Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- A. lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. I Ferencziek tere 7ik szám, 1 ső emelet. gadtatnak el.____________________körtili panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.__________Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ julius-decemberi folyamára Előfizetési ár : julius—decemberi évre 10 frt 50 kr. julius—septemberi */4 évre 5 frt 25 kr. Az előfizetési dijak közvetlenül a kiadó- h ivatalhoz intézendők. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, junius 26. 1862. Bécsi dolgok. Czoernig bárótól közelebb egy ily czimü munka jelent meg : „Das österreichische Budget für 1862 im Vergleiche mit jenem der vorzüglichen andern Europäischen Staaten.“ E munka czélja: megmutatni, hogy Ausztria a többi európai államokhoz képest kevéssé van terhelve adóval. A statistika oly tudomány, melyben a számok magukban semmit sem jelentenek, — értenünk, magyaráznunk kell tudni azokat. Nem elég azt mondani, hogy Angliában 2475 forint esik az államkiadásokból egy főre, míg Ausztriában (állítólag) csak 1270 , tehát az angol irigyelheti az ausztriai alattvaló sorsát! Hátha Angliában három annyi a jövedelem. Rothschild és Sina bárók bizonyosan több adót fizetnek, mint Czoernig biró; vájjon azért sokkal inkább vannak-e ők terhelve, mint a fentebb érintett munka szerzője ? A „N. Nachr.“ ez okból nem ok nélkül tesz ellenvetéseket azon számítások ellen, melyeken a kérdéses mű alapszik. Lássunk némi részleteket! Czörniger szerint a földadó teszen: Nagy-Brittanniában 66.5 mil. o. ért. Francziaországban . 113.4 „ „ „ Poroszországban 19.3 „ „ „ Ausztriában ! •62.6 „ „ „ Úgy de a Nagy-Brittanniára eső 66.5 millióban 117 millió sajátképeni földadó, s 50 millió jövedelmi adó, melyet a földbirtokos fizet. — A Francziaországra számított 113 millióban csak 67.4 millió ft sajátlag földadó, s 46 millió megyei és községi adó. S a 113.4 millióban meg az épületek tiszta jövedelmétől fizetett adó is benne van. — Végre a poroszországi 19 millióban is benn foglaltatik az épületi adó. Ausztriában ellenkezőleg nem számítja be a 62,6 millióba, mint Francziaországnál, az országos és községi szükségekre kivetett pótlékokat, se az épületek tiszta jövedelmétől fizetett adót, mint Porosz- és Francziaországnál. Márpedig a statistikában csak egyenlő természetű mennyiségeket hasonlíthatni egybe. Ha csak az épületi adót hozzáadjuk a földadóhoz , már a következő arány áll elő : Francziaország . 67.4 millió. Poroszország . . 19.3 „ Ausztria .... 81.5 „ Menjünk tovább. Számítsuk a földadóhoz az országos és községi szükségekre kivetett pótadókat, s 123 milliónyi ősziét áll előttünk, tehát jóval több, mint amennyi a francziaországi földbirtokot terheli (113 millió). Íme, csak e néhány megjegyzés összerontja Czoernig úr egész épületét! Munkája mindazáltal érdekes részleteket nyújt, megismertetvén bennünket az angol, franczia, porosz költségvetésekkel és háztartásával. Csak egybeállításai, csak következtetései hibásak! Azonban ne zavarjuk ezúttal tovább a hivatalos statistikus cirkulusait! Tekintsünk be a helyett a reichsrathhba! A közoktatási budget van napirenden. A reichsrathban képviselt országokban összesen 41 gymnasium van egyházi rendek kezében. E gymnasiumokban 431 tanár működik — a hivatalos jelentés szerint. S e tanárok közül csak 89, azaz 17 százalék ten tanári vizsgálatot. Vannak gymnasiumok, amelyek mind oly tanárok által vezettetnek , akik kivonták magukat a vizsgálat alól. A bécsi lapok nagy része nem barátja annak, hogy tisztán egyházi kezekben legyen a gymnasiumi oktatás; csak az olcsóbbság szempontjából védik, mint a „Wanderer“. Azonban ha az állam szükséges biztosítéknak tartja a tanári vizsgát a közoktatás ügyére nézve, nem foghatják meg, miért tétessék különbség az egyházi és világi tanárok közt. Különösen a jezsuita rend az, mely legkevesbbé akarja magát az állami rendszabályokhoz, mind a vizsgát, mind egyebet illetőleg, alkalmazni. Az alsóház ez okból kimondó június 24-ei ülésében anathemáját a jezsuitákra, azt határozván, hogy a feldkirchi és ragusai gymnasiumok, mihelyt lehetséges, vétessenek el tőlök. Schmerling államminiszter urat ugyanez alkalommal ugyancsak megbrávózták, midőn kijelenté , hogy a kormány a jesuita szerzet főnökének már tukára adta, hogy ezen szerzet iskolái vagy vessék alá magukat a fennálló tanügyi rendszernek s feltételeknek, vagy elveszítik a nyilvánossági jogot. A viták közben, melyek a közoktatási ügyek fölött folytak, sok szóbeli párbaj fordult elő, mint a „Morg. Post“ mondja. Herbst professor megtámadta Brinz professort. Herbst a reáliskolák ügyében, azok tanárai érdekében emel vala szót, mint akik háttérbe vannak helyezve a gymnasiális tanárokkal szemközt. Thoman meg a szlovén nyelv mellett szólal föl, ami Deschman követtársával hozá erős összeütközésbe. E viták jellemzésére írja a „Sürgöny“ bécsi levelezője: Brinz és Herbst a két legtudósabb tagja az alsóház majoritásának. Eleinte karöltve jártak , később elkezdettek válni egymástól. Herbst a gros österreicherek közé állt, kik centralista elveik daczára is szeretnek néha oppositiót csinálni, különösen a mikor ez semmi veszélylyel nem jár; míg Brinz úr az unió-clubbot szervezte, mely feltétlenül miniszteriális. — Herbst igen józan gondolkozásu ember s minthogy minden mellék-érdekekre való tekintet nélkül csak meggyőződését követi, fogalmai tisztulni kezdenek, mióta a politikai életbe beletekintett, s nézetei sok részben egészen mások kezdenek lenni, mint a milyeneket magának tanszékén képzett vala. Midőn minap a „Concordia“ íróegylet ünnepélyes estélyt rendezett tiszteletére (Herbst akkor a sajtószabadság lelkes szószólója volt a birod. tanácsban), egy hazánkfia e szavakkal köszöntött reá: „Ünnepelt vendégünk centralista. Az én véleményem nem az övé. Mindamellett a jelenlevő decentralisták nevében őszinte tisztelettel emelem poharamat éltetésére, mert a sajtószabadságot véleménykülönbség nélkül védjük.“ Ekkor Herbst megközelete hazánkfiát, s kezet szorítva vele, mondá: „Ön engem a centralisták közé soroz, pedig az nem vagyok, s bizonyosan nem azon értelemben, melyet kegyed e szónak ad“ ... Herbst úr mindenesetre a birodalmi tanács alsóházának azon kevés férfiai közé tartozik, kik hivatva látszanak még akkor is üdvösen szerepelni, midőn majd a változott körülmények jelenlegi bajtársainak legnagyobb részét eltüntették a politikai színpadról Az ellenesség közte és Brinz közt a mai vitában már igen feltűnően jelenkezett, és ez figyelemreméltó jele a lassan haladó, de mégis fejlődő itteni pártalakulásoknak. Erősen hiszem, hogy ha ezen reichsrath még hivatva lesz a magyar kérdéshez hozzászólani, hangja egészen más leend, mint volt tavar ilyenkor. A két szlovén közti jelenet igen jellemző volt. Thoman indítványt tett a Krajnában használandó tannyelvre nézve, s különösen azt óhajta, hogy az ottani tanodákban minden tanártól a szlovén nyelvnek ismerete megkívántassék. Deschman erre azt felelte, hogy ő is szereti nemzetét, de meg kell vallani, hogy a szlovének nem igen sopánkodnak a szlovén nyelv után, hogy a német iskolákat sokkal inkáb látogatják, mint a szlovéneket. Thoman: Deschman úr tegnap velem együtt nyújtott át az államminiszter úrnak egy kérvényt, mely ugyanazt tartalmazza, mit én indítványomban javaslok. Ez alkalommal Deschman úr azt mondotta nekem : „Testvérem , te derekasan szólsz nemzetünk mellett.“ Aztán együtt mentünk a távirdába, hogy egy reményteljes telegrammot küldjünk haza, ma pedig ugyanazon Deschman ur ellenem és indítványom ellen szól. (Nevetés). Deschman: Kérem a lássan,én csak amúgy privative egy conversationalis complimentet akartam Thoman urnak csinálni. A nevetés és zaj növekszik. Thoman úr méltó indignatióval honfitársa ellen, elhagyja az ülést és a jelenetnek vége szakad. Végül Schindler ur szerepelt, feltalálója azon híres arkangyalnak, kinek kötelességévé tette, a magyarokat lángkarddal kergetni a szabadság paradicsomába. Schindler ur gáncsolva beszéli el, hogy gróf Thun egy némethoni tanárt hívott ide (Philipps, a bécsi egyetemen az egyházi jog tanára), kinek 5000 főnyi évi dijt, azaz : épen kétszer annyit, mint más tanárnak, s e mellett öt évi szabadságot adtak , hogy pihenjen ki, nem tudja, micsoda fáradságtól. Indítványozza, hogy ezen tanár urnak dija szállíttassák le a rendes összegre...........Schindler úr ennekelőtte legengedelmesebb s legjámborabb tagja volt az unió-clubbnak. Amióta azonban jegyzőnek (notár) neveztetett ki az államminiszterium által, minduntalan alkalmat vesz majd az egyik, majd a másik miniszterrel ujjat húzni. Alkalmasint fáj még a foga valamire . . . Schindler urnak indítványa egyébiránt meg is bukott. Holnap a ház szünetelni fog. Holnapután a többi közt a három kancellárra, azaz a magyar-, horvát- és erdélyországinak költségvetéseire kerül a sor. Néhány héttel ezelőtt sokat beszéltek, hogy az ebbeli tárgyalások igen nevezetesek leendőek, hogy lesznek interpellációk és miniszteri kijelentések, hogy a ház követelni fogja a kancellárok megjelenését a miniszteri padon stb. Ma minderről semmi sem hallik többé. Alkalmasint meggondolták magukat, s ezt igen jól tették. Tárcza. Az uj földesúri Regény. Irta Jókai Mór. (Folytatás. **) Egy kis tréfa a Cabinet noirban. Öt levél, mely egyszerre csúszik a ládába, hasonló kéz vonásaival czimzetén, s hozzá még oly gyanút gerjesztő czimekkel, mint egy elitélt s megkegyelmezett forradalmi főnök, egy régi császári főtiszt, most magyar földesur, egy ügyvéd, egy journalista, s egy zúgolódó táblabiró, akárki előtt is szemet fogna szúrni. Nevelné a gyanút még az, hogy e levelek mind Bécsben keltek s Magyarországra szólnak. Az ilyen gyanús közlemények tartalmát csakugyan érdekében áll a státusnak megismerni, mert ez legalább is havalami összeesküvés elágazó fonalaira fog vezetni. A cabinet már tudjuk, hogy micsoda intézmény ? Straff úr, kárbaveszett házassága után, ismét visszakerült oda. Az embernek, hiába, élni kell! Ez a mai kor jelszava. Egyikünk igy szerzi a kenyeret, másikunk amúgy szégyen csak az éhenhalás. Aztán ha az ember utczasepréssel keresi a kenyerét, akkor besározza a ruháit s annálfogva komisz ember; mig ha csak a jellemét sározza be, azért lehet gavallér és gentleman. Tehát Straff ur, régi ismerősünk, ott ül az öt levél előtt. Gyakorlott szeme a kéz vonásain megismeri azoknak íróját. Valaha hozzá is érkeztek levelek ily kézirással. Mikor még azok irónéjának szüksége volt a titkokra, miként Straff ur magát külön is megfizetteté. Azonban az ő dolga vizsgálni és értesíteni, tehát szóljanak a lezárt ajkak. •) A fordítási jog fenntartatik. **) Lásd a „P. N.“ 3. 4. 6. 7. 8. 9. 12. 13. 14. 16. 17. 20. 21. 23. 24. 25. 28. 29. 30. 33. 35. 36.37. 38. 40. 41. 44. 45. 47. 49. 53. 54. 57. 59. 61. 64. 65. 68. 70. 72. 74. 77. 78. 80. 81. 83. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 92. 100. 103.105. 110.114. 116. 118. 119. 120.126.127.130.132.133. 185.189.141. 140. Máriáit, Straff urnak igen jó mulatság volt e levelek végigbetűzése. Nagyokat nevetett magában. Szokása volt csak olyankor nevetni, mikor egyedül van, és soha sem kinyitott szájjal, mindig csak az orrán keresztül. Szegény bolondok! Hogy engedik magukat lóvá tétetni! Mindeniknek mylése szerint választja a tálalást, s mindegyiknek „nesze semmi, fogd meg jól.“ Vagy talán szeretné valamelyiket definitíve megfogni? Az is meglehet. Utoljára jutott Straff körmei közé az Ankerschmidthez irt levél. Míg az előbbenieket csak úgy vette, mint pokolbeli élvezetet, mely támad olyan titkok megoldásakor, a mikből az érdekelteknek veszedelme, a távol nézőknek nevetsége ígérkezik, addig az utolsó levél ördögi dühvel önté el epését. „A madám még engem üldöztetni akar! Engemet talál legolcsóbb portékának, akit a vén gyereknek játékszerül vigyen, mikor Bécsből megérkezik. Hohó asszonyom ! Harapós majmot választott ki a menageriából! Ez még megkörmölheti útközben! Tehát ő elárulna engem ? Velem akar versenyezni az árulkodásban. Hahaha. Hahaha. No majd meglássuk, melyikünk ért ehhez a mesterséghez jobban ? Majd meglássuk. Straff folyvást tüszkölt és nevetett magában, amíg egy izzó lámpalemezen megszárta a lágy matriceot, mely a levelek újra lepecsételéséhez szolgált; jó tréfát gondolt ki, nagy mulatság lesz annak a vége. Azt gondolta ki magában, hogy midőn a leveleket újra visszarakta borítékaikba, először is a táblabirónak szólót, mely Szellemfi poétát ócsárolja az utóbbinak rendelt borítékba pecsételő le. A journalistához intézett levelet , melyben Grisák tolakodásai ellen lovagias védelem követik, azt bezárta Grisák levélboritékába. A német nyelven irt levél, melyben contestáltatik, hogy :z anyanyelv elfeledése miatt óhajtandó egy idegen nyelvben jártas társalkodó jelenléte; ez a vad táblabiró levélczime alá került. És végül Ankerschmidt és Aladár levelei egyszerűen megcseréltettek. Ankerschmidt olvassa azt, hogy a leányával jegybenjáró ifjút, hűtlen menyasszonya, hogy iparkodik visszacsábítani; Aladár pedig mulassa magát avval, hogy egykori menyasszonya, hogy törekszik azon, miszerint valahai vőlegényének napává lehessen. Igen tréfás gondolat vola ez! Két héttel a levelek útbaindítása után alkalmasnak vélte az időt Pajtayné a Balaton-Füredeni megjelenésre. Ezóta imádói már lesik a posta érkezését mindennap, s készen tartják a színházi vocalquartettet megérkezése estéjén adandó serenadera. Legelsőbben is azonban kénytelen volt azt tapasztalni, hogy aki legkevésbé udvarias a hölgyek iránt, az az időjárás. Azért kiállhatatlan egy ország ez, mihelyt eső esik , mindjárt sár van. Az ember Bécsben soha sem lát sarat, mindjárt feltisztogatják. Itt pedig elkezdve attól, mikor a Tigrisben felül a gyorskocsira, nem lát egyebet, mint előcsapkodta ablakot, s azon keresztül sáros utat, sáros után ázott szürü parasztokat s krinolintalan parasztasszonyokat, kik a felső szoknyájukat a fejükre kerítették. Legnagyobb baj pedig az, hogy ilyen esőben az imádók, ha maguk ott várnák is a gyorskocsit a kávéház előtt, de csődületet csakugyan nem támaszthatnak a sétányon; mire a gyorsszekér meg fog érkezni, este lesz, senki sem lesz a fürdőudvaron, mint a savanyúvizes emberek, kik akkor dugaszolják a palaczkokat. Egészen igy történt. A gyorskocsi csengős fogatának érkezési zaja alig csalt ki valakit a kávéház ajtajába; az is megsokalta az áldást, mely onnan felülről jön, s nem bátorkodott kijebb az eresznél. A gyorsszekér fogadtatlanul gördült be a nagy Horváthház udvarára. Ugyanott volt Pajtayné előre megrendelt szállása, a legszebb és jobb, ami Füreden kapható, következőleg a legdrágább is. Alig helyeze el magát szobáiba, első gondja az volt, hogy a vendégek lajstromát felkéressé. Annyi száz nevet végig futni, nem csekély munka, s nem találni esözte a keresettek közül többet egynél nagyon szegény nyereség. Az az egy volt Szellemfi, a rimkészítő. A többi várjon hol késik? Bizonyosan levelet írtak, melyben tudatják, hogy már útban vannak. Corinna nem várhatott végig egy éjszakát ily kétségek között; még azon este fölkeresteté a postakiadót, hogy ha számára levelek érkeztek, adja ide mindjárt. A füredi postakiadó igen jó fiú; épen táncz volt a vendéglő teremében; épen a csárdást járta, mikor az attiláját rángatni kezdték, hogy valakinek gyors segélyre van szüksége, aki meghal reggelig, ha netalán érkezett leveleit még ma meg nem kaphatja. A szolgálatra kész ifjú, megsértve a veszedelmet, nem késett a „három a táncz“ végét abbahagyni s leszaladni a szállására, kikeresni a fiókból a Pajtayné asszonyság nevére szóló leveleket, valának pedig számszerűit öten. Azzal ment vissza megint a tánctterembe. Corinna dobogó szívvel véve e leveleket. Tehát mind az öt sietett válaszolni. De várjon miért a verstakács is, ha személyesen is itt van ? Alkalmasint a levele korábban érkezett. Melyiket bontsa fel elébb ? Ankerschmidt írásának adott előnyt. Ez a legjobb lábon álló a partiek közül. Amint felbontotta, nagy meglepetésére saját levelét látta abból kihullani. Hogyan? visszaküldi a vett levelet is? Ez nagy gyöngédtelenség! Mit irhat mellé? „Tisztelt asszonyság! Máskor, ha egyszerre két embernek ir kegyed levelet, vigyázzon rá, nehogy eltéveszsze a borítékokat.“ Ankerschmidt.“ Egyebet semmit. Hogyan van ez? Corinna kiránta saját levelét a borítékból, melyre világosan Ankerschmidt neve volt írva s ijedten ejté ki kezéből. Ez az Aladárhoz irt szöveg volt. Azután sebtén feltörő Aladár levelét. Abból is a hozzá intézett saját levele fordult ki, de Aladár olyan jó volt, hogy semmi kísérő észrevételt sem irt mellé. Ez a két levél elcserélődött! Ez már világos. Hogyan történhetett ? Az megfoghatatlan. Mikor ő kétszer is megnézte, hogy jó helyre teszi-e ? Ejh? Ezek a férfiak egy faluban laknak , bizonyosan elég lovagiatlanok voltak a kapott leveleket egymásnak megmutatni, s ők maguk gondolták ki ezt a tréfát, amivel egy nőt megsértsenek. Ez bizonyosan Aladár ötlete, mert ő gonosz szivü és gunyoros hangulatú. Tőle telhetett ki ilyen! Ezzel megvigasztalta magát s feltörő a harmadik levelet. Ez a táblabiróé volt. Mintha kígyó esett volna ölébe ? E borítékból a doctor Gusákhoz irt levél fordult ki. Az a levél a német szöveggel. A táblabiró felelete massachrozó volt. Németül felelt: „Also gnädiger Frau; nicht mehr wajsz ungrisch. Hat vergessen Allen, vergessen Mutterzungen, Vaterlanden; ergo : mich auch sollen | vergessen ? j Volt ott még több is, de az nem ide való. Corinna az ájuláshoz volt közel. A negyedik levél feltörésénél úgy reszketett a keze, majd elhullatá azt. Hogy e szerint Grisák is nem neki szánt levelet kapott, is kétségtelen. S ha épen a divaturacshoz intézettet kapta, melyben róla van szó . . .? A feltört levél igazolá a félelem alaposságát. Grisák is szépen küldé vissza a hozzá intézett levelet, mely az ő czime alatt a Szellemfyhez írott volt. Dr. Grisák hosszan válaszolt, hosszan és „sebzőn.“ Egy év kétrétbe hajtva teli volt válaszával, melynek folytán pontról pontra kimutatta, dátum szerint mikor, hányszor és mennyi ideig volt látogatáson a nagyságos asszonynál? a végén öszszeadva, summa summarum , ennyi meg ennyi „ügyvédi consultatióért“, per tiz forintjával, kér magának egy kerek summácskát megtérítetni, ellenkező esetben kénytelen lévén per útjához folyamodni. Ez kellett még csak! Hogy egy szép asszony az imádójával töltött tété a tété óráit fizesse meg 10 forintjával, mint ügyvédi tanácskozmányt! Pedig, ahogy mi ismerjük a viszonyokat, ezt aligha meg nem fogja fizetni. (Folytatása következik.) B. Prónay Gábor a. h. egyetem, felügyelő körútja Szepesben. A rosnyói fényes fogadtatás és ünnepélyek után junius 21-én 1274 órakor Rosnyóról indulván ő maga, az egyet, felügyelő főtiszt, Máday Károly superintended úrral együtt, s az útba eső betleri és veszvérési tótajku evang. községek tisztelgését fogadván, és üdvözlő szónoklataikra nagy örömük és elragadtatásukra szinte tót nyelvelven válaszolván, 6 óra tájban a Graetl hegyre értek szeretett vendégeink. Onnan egész le az iglói völgyig az iglói lovasok előőrsei valának helyezve, kik a menethez csatlakozván, azt a völgybe vezették. Ott a János huta közelében várta az iglói község az érkezőket, s a viszhangtól gyönyörűen sokszorozott mozsárdurrogás közben üdvözlé az iglói község és XIII. városi esperesség nevében,mindkettőnek felügyelője, Fest Imre úr, így a gyönyörű lovas sereg és hosszú kocsisor kíséretében minden harangok zúgása közt megtörtént a bevonulás Iglóra,Fest Imre felügyelő házához, ő maga szállásához, honnan fötisztelendő superintendens ur a bandérium által az evang. papiakhoz elkisértetett. Fél óra múlva az evang. szép templom jön meglátogatva, melynek küszöbén Fábry János derék lelkész ur fogadá a magas vendégeket, s melynek karzatairól az ifaság vegyes karéneke, Isten áld meg, zendült meg. Onnan az oskolába mentünk, s ex improviso, minden osztályban nehány tanuló vizsgáltaték meg. Estve válogatott kör gyűlt egybe felügyelő ur házában, s az iglói dalárda néhány lelkes magyar dallal kedveskedett, miközben önkéntes kivilágítás rögtönöztetett. Június 22-én 63/4 órakor Iglóról Késmárk felé verék utjukat tisztelt vendégeink, a szmisáni határig elkisértetvén a lovas sereg által. Csütörtökhelyen "Menhard XVI. szepesi város lovas serege — sötétkék mente, hoszszu ezüst gombkötővel — véve körül a vendéghintókat, s innen már egyik lovas osztály átada bennünket a másiknak. A Maholcz és Farkasfalu közti dombtetőn a zsakóczi bandérium csatlakozott, így érvén harangok zúgása mellett Menhard városába, s a templom előtti diadalív alá, ott volt az egész község, elöl fehérben tündöklő szüzek, kiknek egyike versben üdvözlé a vendégeket, mig Ganovszky lelkész hoszszabb beszédet tartott. Innen egész Késmárkig (egy óra járás) menetünk valóságos népvándorlássá lett , a menhárdi és leibiczi lakosság kisérvén folyvást bennünket. Menhard és Leibitz közé a díszes leibiczi lovasság csatlakozott, s a leibiczi evang. templom mellett egy gyönyörű ízlésben épült diadalkapu alatt (melynek felső részéből 6 fehér kis leányka szórta a virágokat), a leibiczi nagy számú község volt összeseregelve, tolmácsolván érzelmeit Wittchen János lelkésze, magyar válogatott kifejezésekkel. A diadalíven túl fogadott Késmárk déli lovas serege, s igy értünk Késmárk elébe, hol nagyszerű diadalkapu alatt fényes küldöttség vala felállítva. Sponer Tivadar és Schwarz Károly, amaz a késmárki kerület 1861-dik országgy.v. képviselője, emez a késmárki község lelkes felügyelője, tartottak üdvözlő szónoklatokat. Innen gyalog mentünk a templomba, de a templom előtt elragadtatva léptünk a késmárki fehérre öltözött hires szépségű hölgyek virágkoszorujába — mely látvány valóban magasztos és bájoló volt. A templom 1717-ben épült, egészen fából, s remekje az akkori időnek — annak küszöbén fogadá az egyház főnökeit Kuncz Dávid helybeli lelkész —, s igy bevonultunk az isten házába, hol a canoni látogatás szivemelő ünnepélye azonnal véve kezdetét. Annak leírását más avatottabb tollra bízván, csak azt jelentem meg, hogy délben közeledünk fűszerezve vagy 30 érdekes felköszöntés által, estve közvacsoránk és végre fáklyás menetünk volt, melyet az ifjúság rendezett. Az egész körútnak képes egy folytonos magasztos bizalomnyilatkozat, s a hódolat azon édes illatú igazi virága, mely oly ritka, s oly gyakran csinált virág. Itt nem volt egyetlenegy község, hol valaki otthon maradt volna; nagyja kicsinye ott akart lenni leróni tisztelete adóját. Sőt a mi igen jellemző, a lovas seregekben katholikus polgártársaink közül többen vettek részt. Az egyetemes felügyelők maga szívből eredő nyájassága minden evang.kebelre kedvező benyomást tett, s e vidéken népszerűsége meg van alapítva, mig a főtiszt, superintendens úr úgy jött ide a Kárpát regényes altjára, mint ha az apa hosszabb távollét után szerető családi körébe érkezik vissza. Gazdasági s keresked, tudósítás. Pest, jan. 26. Szép derült idő. A víz apadóban. Az időjárási viszonyok nemcsak Magyarországon, de külföldön is újra javulván egy kissé : a gabnavevők ismét tartózkodnak nagyobb árakat adni, s inkább visszahúzódnak. Tegnapi gabonaüzletünk e körülmény folytán tehát, a búzát illetőleg, jelentékenyen gyengébb volt, s a forgalom csakis a helybeli fogyasztásra szorítkozott. Az árak említésre méltó változás alá nem estek. Szeged, jan. 24. Vetéseinket illetőleg, jelenleg mindegyre hitelesebben állíthatjuk, hogy sem az őszi, sem a tavaszi vetések nem kecsegtetnek középszerű termésnél jobbal; a magvak súlya kielégítő, de mennyiségre a tavalyi termésnél sokkal alantabb állnak. Az időjárás egy hét óta igen kedvező , az aratás már több helységben megkezdetett. Az új gabna ára biztosan nem határozható meg; tudtunkra a 84 fontos búza mérőjére 4 fíjával köttetett alku, s úgy hiszszük, ezen ár maradandó is lesz, főleg miután kirándulás a tengerre. (Vége.) A tengerre három nagy Lloyd-gőzösön valánk indulandók. Ezek voltak a „Vulcán“, „Bombay“ és „Mahmudie“. Hajóra szálltunkkor a terjedelmes San Carlo-molót, honnan indulunk , a két parttal s a szomszédban horgonyozó hajók fedélzeteivel egyetemben, roppant néptömeg bolttá. A mólón a hajó bejáratáig az ifjúság sorfalat képezett, amelyen párosával haladtunk végig. Mindegyik hajóra csatlakozott hozzánk legalább 2—300 trieszti is. Volt továbbá mindegyiken egy-egy jó zenebanda, a Vulcanon a Hess ezred kitűnő zenekara, a Bombayon a városi zenekar, a Mahmudien ismét katonai zene. , A Vulcán indult legelőször,s folyton ez vezetett. Én e pompásan épült,kényelmesen fölszerelt gőzösön valók. Amint megindulunk, a mólóról, a partokról egetverő „Evviva Ungheria !“ „Evvivand Ungheresi!“ és „Éljen Magyarország!“ „Éljeek a magyarok!“ kiáltások hangozanak, mert