Pesti Napló, 1862. augusztus (13. évfolyam, 3742-3766. szám)
1862-08-05 / 3745. szám
konstantinápolyi conferentiáról lévén szó, nem hagyhatjuk említés nélkül azon különös, az „Ind.beige“ által tett megjegyzést, hogy az olasz követ szinte ott figurál az összejövetelben, bárha a szultán által még eddig nem fogadtatott. — Közölvén utolsó számunkban Lorencez tábornok jelentését a jun. 13—14 győzelemről — említettük, mennyire feltűnt Francziaországban, hogy a mexicóiaktól elfogott ágyuk amerikai öntödékből kerültek ki, s úgy hozattak mexicói területre. A „Patrie“ső számában írja, hogy csakugyan bebizonyosodott, miszerint az amerikaiak szállítottak ágyukat a mexicóiak számára és pedig a tamaulipasi partvidék felöl, amely vidék most már partzár alá van véve, s így minden fegyvercsempészet lehetetlenné tétetett. A „Pays“ s „Patrie“ azonban egy napi kelet- különbséggel írják, hogy a czirkáló franczia hajók — a kereskedelmi érdekek megóvása végett — rendeletet kaptak, kikötni engedni mindazon hajókat, melyek békésen alávetik magukat a hajómotozásnak, bebizonyítandók, hogy semme sem fegyverkészlet nincs hajóikra rakva. A mexicóiak állása különben igen szorult, s ha a „Const.“ „Patrie“ s „Phare de la Loire“ legújabb tudósításaiban föltétlen bizalmat lehetne helyezni,bizton állíthatnók, hogy a had kockája a franczia lobogóhoz szegődött. A „Const.“ jun. 28-ról datált mexicói leveleinek következő a foglalatja : „A guerilla-csapatok Juarezt — elnökségi székvesztettnek jelentvén ki — mindinkább szaporodnak a mexicói területen. Híres főnökük, Exutron, harczosaival csaknem Mexico kapujáig portyáz, s bősz csatázást folytat a mexicói kormány hadaival. Zaragoza tábornok megveretése a katonák közt roppant zászlóodahagyási s elszökési mozgalmat idézett elő. E tábornok 20 ezer ember felett parancsnokolt, midőn az alcultzingai hegyszorosokon áttörhetett Orizaba felé. Mostanság a seregvár alig számlál 8 ezer harcfit; a többi vagy elszökött, vagy csataképtelenné lett, vagy átpártolt Almonte tábornokhoz. A legutóbbi napokban azon hír is szállongott Mexicóban, hogy a francziák megkezdették előre irányzott mozdulataikat. Juarez kormánya a végsőkön van. Legközelebb elrendelte, hogy a magánvagyonok fedezzék a közhadi pénztár kiadásait. A közjótékonysági s nevelési adomány-tőkék s járulékok lefoglaltattak ; a kényszerkölcsönök s rendkivülicontributiók egymást érik , s pedig oly sebesen, hogy a nyomor már már a küszöbön áll.“ — Említi ezután a „Const.“, hogy a vett tudósításokból kiderül, miszerint, ha jövőben is így tart a gazdálkodás, az ország népe a közönség áldozata leend. Több mexicói városban ismét „pronunciamentosok“ történtek. A jun. 13—14. győzelemnap előtt Lorencez tábornokhoz intézett feladási felszólításban „capitulatiót ajánlj Zaragoza a franczia főhadparancsnoknak, mert tudja annak nehéz helyzetét, s szeretne neki egy becsületes visszavonulást lehetővé tenni; szánalom fogja elő, s kímélni óhajtja a franczia vért stb. Az „Eco del Europa“ spanyol lap közli Juareznek azon rendeletét melylyel Mexicó fővárosa ostromállapotba helyeztetett. Magánosok éhe s vagyona felett korlátlan hatalom illeti meg a katonai parancsnokot, ha az állam üdvének czéljából ezen korlátlan hatalom használatbavétele szükségeltetnék.„ Az „Opin Nat“ nemcsak az ellenfélt ütteti tudósítóival, de Almontelek számára is tart fenn néhány keserű lapdúcsot. A tábornok az „Opin Nat.“ tudósítása szerint még mindig űzi önkénykedéseit; az 500,000 piaszternyi bankjegy-emissió csak el van halasztva, de mihelyt a tábornok akarja, hatályba lép. Egyelőre Almonte megrendelte a veracruzi álladalom kormányzójának hogy a vera cruzi legjelentékenyebb kereskedelmi házaktól 31 ezernyi kényszer kölcsönt szedjen be. Ezenkívül a 20 - 2570-nyiadópótlék is beszedetni, rendeltetett. A „Patrie“ Vera Cruzból közöl egy levelet, melyben a francziák megnyugtatása végett a vomito negro — vagy sárgaláz betegsége iratik le. E betegség korántsem oly veszélyes, — s az ország bensőjében nem lehet tőle annyira tartani. — Fes gyomor fájdalommal, szaggatással kezdődik — s 9 nap a betegség lefolyása. — Ha a hányás a 9 ik napon is tart, akkor veszve van a beteg. Legjobb szer a jó ápolás, s mig az orvosi felügyelet alatt, bekövetkezik — légmentesen elzárt szobába kell visszavonulni s olajassal vegyített 12 czitrom levét bevenni, melybe egy csipetnyi sót dobnak bele. — A betegség ezen orvosi szer használata által igen veszt általános intenzitásából. OLASZORSZÁG. Turinból Írják a „Journal des Déb.“nak jul. 27 röl : A higgadt emberek föl nem foghatják itt Garibaldi beszédmodorát. Rosz politikának tartják, hogy ő fenyegető szavakkal s fegyvert szegezve akarja elrémülni a francziákat, hogy Rómából kivonuljanak. Úgy látszik Garibaldinak 3—4 ezer önkénytes áll rendelkezése alatt, kik Olaszország minden részéből hozzásereglenek. Beszélik azt is, hogy vagy három amerikai hajó áll készen az ő számára. Annyi bizonyos, mond a nevezett lap, hogy e dolog már soká nem tarthat, s okvetetten ki kell törni valaminek. És csakugyan magunk is úgy véljük, hogy Garibaldi szavai és esküje nem lehetett egyszerű fenyegetődzés. Miután ennyire ment, bajos lenne hátrálnia, ha akarna is. A „Journal d. Déb.“ levelezője továbbá megemlíti a római nép izgatottságát, melyet a tett párt lázadásra izgat. A franczia őrségre nézve úgy vélekedik, hogy az mindenesetre visszaveri a netán támadó Garibaldi-önkényteseket, de a fellázadó nép ellen nem fogja használni fegyverét. — Beszélik, hogy Garibaldi, mielőtt Róma elleni vállalatára indulna, Nápolyba megy. La Marmora megtette már az intézkedéseket minden eshetőségre. Éjszaki Olaszországban egyébiránt nyugalom van, s hogy a kormány nem aggódik felettébb a déli eseményeken, mutatja már csak az is, hogy Cugia tábornok, ki Pallavicino helyett palermói praefectusnak van kinevezve, nem indul állomására a parlamenti ülésszak befejezéséig. A „Diritto“ szerint Garibaldi ezen beszédet tart a palermói, syracusai stb. munkás egyletek küldöttségéhez : „Vagy kezdeni sem kell, vagy ha kezd az ember, vigye végig. Hogy pedig véget érjünk, elegendő fegyver 63 ember szükséges. A nemzet mind a kettőből többet állíthat ki, mint amenynyi szükséges. Háború esetében Poroszország népessége 15 perczentjét állítja ki. Olaszország csak 10 perczentet állítva is ki, 2 millió emberrel rendelkeznék, s ily erővel, minden harcz nélkül Rómába és Velenczébe mehetnénk. Francziaország és a diplomatia igazat adna nekünk, Ausztria pedig hátrálna. Legyetek meggyőződve, hogy a jog ereje az erő jogában áll.“ — A milánói „Pingolo“-nak írják Tur’inból jul. 26. „Örömmel jelenthetem, hogy azon európai nagy congressus terve, melynek feladata békésen oldani meg a nagy politikai kérdéseket, az utóbbi napokban nagy valószínűséget nyert a létesülésre. Több kabinet munkás benne, hogy találkozásokat hozzon létre az uralkodók közt, hogy a congressus alaptételei fölött értekezzenek. Állítják, hogy az olasz kormány beleegyezett már. — Az olasz képviselőház 27-iki üléséből a telegraf már közlött egy rövid jelentést. Most előttünk feküsznek a beszédek, melyek a külügyekre vonatkozólag tartatának. Közöljük a lényeges helyeket belőlök. M o r d i n i : Óhajtja , hogy minisztérium nyilatkozzék határozottan, minő módon akarja megoldani a függőben levő nevezetes kérdéseket. * Oroszország elismert minket, — ez jó. Reméljük, követni fogja példánkat. Poroszország elismerését is örömmel vettük, reméljük, jó befolyással lesz Németországra. Francziaország elismert s ez jó ; reméljük, ide adja Rómát, fővárosunkat. De sokat lehetne fölhozni azon modor ellen, melyet a kormány használt ez ügyben. Visszautasít minden neki ajánlott törvényes eszközt, a törvénytelen utakról pedig tudni nem akar, és ez renden is van. (A képviselő itt előadja röviden Durando tábornok egész beszédét, s aztán folytatja) : Ő nem akar e pillanatban pártember, hanem teljesen őszinte lenni, s azért így szól a kormányhoz : Vigyázzatok, figyeljetek a nemzet közakaratára , az idegenekkel szembeni mutassátok erőseknek magatokat, mint erősek vagytok a hazában. Való, hogy nagy fontosságú tény az orosz és porosz elismerés. A porosz kamara akár elismeri, akár nem az olasz nemzetet, közönyös ránk nézve : erősek vagyunk az egyesülésben. De az elismerés ne feledtesse velünk, honnan indulunk, s hova akarunk érkezni, meg kell tartanunk a szövetségeket, de nem kell tágutnunk elidegeníthetlen jogaink tárgyában. Forradalmunk a külföld szemei előtt annyit jelent, mint polgári és vallásos szabadság, ezért kell erőseknek lennünk. Ez erőhöz nem hiányzik az erkölcsi és anyagi elemek egyike sem — csak egy rendező, egy teremtő szellem kívántatik hozzá. Ő nincs megnyugtatva a kormány külügyi politikája tárgyában, s úgy véli, a kormány a nemzeti érdekkel ellenkező utat követ. Fájlalja belföldön a gyengeséget, de a külügyekre nézve a gyöngeséget föl nem foghatja. A c u n e o i lengyel iskola föloszlatását érti, melylyel az orosz elismerést akará megnyerni a kormány. Olaszországnak nem volna szabad felednie, mennyit köszönhet a népek szabadsága ügye a lengyel nemzetnek. Ami Rómát illeti, hódolattal van eltelve a vallásos érzelmek iránt, akár ktuholikusok, akár protestánsok legyenek — s ebben különbözik e Petrucellitől. — A második császárság három féle reactiót képvisel: a reactio a socialisticus elvek, reactio a szabadság elve , és reactio a bécsi szerződések ellen. Méltó, hogy e tárgyban őszintén szóljunk. Francziaország nincs jó indulattal Olaszország iránt. Villa-francánál abban járt, hogy gátat vessen nekünk. Nem hiszem, hogy a franczia császár Olaszország kedvéért kockáztatta volna életét és koronáját. Olaszország oly nagy partjainál, szigeteinél, gazdagságánál, fényes városainál, dicső traditióinál fogva s Rómát fővárosul birván, hogy méltán fölébresztheti Európa féltékenységét. Lehet-e tehát csodálkozni rajta , hogy Francziaország folyton Rómában akar maradni . Nem akarom határozottan állitni, hogy a császár örökre Rómában szeretné tartani csapatjait Olaszország jogai ellenére. A császárnak be kell látnia, menynyit veszít nimbunából, ha a franczia lobogóval fedezi Róma minden cselszövényeit; amin pedig mindenek fölött csodálkozunk — az a római nép s az egész nép türelme (Hatás). A mai rómaiak az 1848-dikiak. Az olaszoknak meg kell bánniok, hogy sokáig megfeledkeztek Rómáról. Ám ezért kellene hát e házban egy férfias hangnak igy szólalnia meg : Ne bántsátok a franczia lobogót, de emlékezzetek meg, hogy olaszok vagyunk, s mint ilyenek, juttassátok eszébe a francziáknak, hogy nekünk jogunk van háborút üzenni Rómának (tetszés). Amik 1848 -ban valánk Rómában, Velenczében, Milanóban, ismét ugyanazoknak kell ma lennünk Rómában (helyeslések). S a baloldali képviselők, a szabadság emez öreg veteránjai, rögtön idehagyják ülésöket, s kardot rántva követni fognak titeket ez után. (balról helyeslések). De hogy ide jussatok, ne ellenkezzetek a nemzet óhajtásával, ne vessetek útjába akadályokat, ne támaszszatok nehézségeket Garibaldi, a szabadság ez oroszlánja ellen (balról helyeslés.) Nem feledjük a hálát, de nem tűrjük, hogy valaki a fejünkön tartsa lábát s elgázolással fenyegessen, (tapsok). Reméljük, hogy az olasz nemzet majd képes lesz kimutatni háláját Francziaország iránt. De azt kérdem: jutott-e már eszetekbe, mit cselekedjetek azon esetben, ha a római nép fellázad, minő eszközökhöz nyúltok majd ? E kérdésre várok egyenes, legális választ. — Petrucelli azt mondá, a római kérdés politikai. Durando szerint vallásos ; magam azt hiszem, hogy az katonai, vallásos, politikai és európai kérdés. — A franczia-orosz szövetség veszélyes az olaszokra, veszélyes a szlávokra nézve. E kérdést soha komoly figyelemre nem méltatta egy olasz államférfiu is. Európa békéjére nézve nem az, hanem az angol franczia szövetség szükséges, mely mindig fenntartja, a maga helyén alkalmazandó non interventio elvét. Gátoltassék meg minden interventió az elnyomók és elnyomottak közti ügyben, s Olaszország akkor fog megalakulni. De úgy látszik , ez angolfranczia szövetség már csak a történet birodalmába tartozik. Olaszországnak 500,000 katonáéval s 240 nemzetörségi zászlóaljával, akiket legyen szabad Ratazzitól számon kérnem, — továbbá két nagy emberével, Victor Emanuellel és Garibaldival, nem szabad nyomás alatti szövetségét kötnie ; fenhangon beszélhet s követelheti jogait. Uraim ! úgy vélem, Olaszországnak ki kellene kiáltania a hadi állapotot — többet ér a becsületes halál a gyáva életnél! (tapsok). Boggio interpellátiójára a siciliai események tárgyában Ratazzi felel, hogy hírét vette Garibaldi marsalai beszédének. Nem tudja jelen volt-e a marsalai polgármester. De ha jelen volt, leteszi hivatalából, aminthogy Pallaviscino sem palermói praefectus többé. Több heves szóváltás és zaj után Cr ispi szólalt meg. Ő is jobbnak tartja, hogy Orosz és Poroszország barátjai legyenek Olaszországnak, mintsem ellenségei; de Oroszország , mint a diplomatiai okmányokból kitűnik, abbeli aggodalmában ismeré el az olasz királyságot, hogy ez lángba borítja egész Európát, s az olasz minisztérium kötelezte magát amaz elismerés fejében a forradalmi mozgalmak elnyomására. A kormány el akarja hát fojtani a nemzeti egyesületeket s meggátolni, hogy Róma és Velencze ellen ne mehessünk. Poroszország, az orosz despotismus e szülöttje, hasonlót akart. Megígérte neki Victor Emánuel kormánya, hogy Rómát és Velenczét megtámadni nem fogja. Crispi szól ezután Spanyolországról is, s ennek Siciliára fenntartott régi jogairól. Spanyolország nem hogy okult volna, de sőt elfelejtő mindent. Áttérvén a franczia szövetségre, úgy véli, hogy a szövetségnek soha sem szabad függésnek lennie. Francziaország nem lehet barátunk. Villafrancánál aláírta a birtoktalan fejedelmek visszahelyezését , azután külön akarta választani Siciliát a nápolyi királyságtól, hogy egy Bourbon herczegnek adja, így akarván központot alakítni azon olasz confoederatiónak, mely mindig ábrándja volt a franczia császárnak. A külügyminiszter igen szelden rótta meg Murat Lucian levelét. A francziák mindig csak uralkodni jöttek Olaszországba. Lamartine kimondá, hogy Francziaország nem türhel egy erős államot túl az Alpokon. A mai Francziaország is így vélekedik. Midőn már bebizonyult, hogy Olaszorzág el van határozva a tökéletes egyesítésre, nincs veszteni való idő. Merő utópia Cavour azon mondása: „szabad egyház a szabad államban.“ De ha valaha el lehetett volna érni e czért, mi lettünk volna az elsők, kik segítünk vala. A népek soha sem gyávák — csak egyesek azok. Mihelyt kimondjátok a haza felszabadítását, az egész nemzet fölkel, mint egy ember. Találkoznának-e Garibaldi szavai oly viszhangra délen, ha nem volnának mindenki gondolatainak kifejezései? E hangra kell hallgatni, mert el kell ismerni, hogy különben sehogy ki nem jutunk a mostani szorult helyzetből. Afferi védi a maga pártját és a kormányt a felhozott vádak ellen. Anglia mindig conservatív, reagáló hatalom volt. Anglia nem bánja, hogy Rómába menjünk, de nem akarja, hogy Velenczét megtámadjuk. Csak azon csodálkozom, úgymond, hogy oly bizalmatlanság nyilatkozik az orosz és porosz elismerés iránt. Ez elismerés több erőt adott nekünk a római és velenczei kérdésben. Nem bizonyítja semmi, hogy a minisztériumnak ne volna programmja Rómát illetőleg. Szónok hosszasan mutogatja aztán a nehézségeket s bonyolult viszonyokat, melyek a római kérdés megoldását késleltetik. Felel e tárgyban Petrucellinek és Mordininak. Ő nem helyesli azon politikát, mely Olaszországot harczba keverné Francziaországgal , s nem helyesli főkép Garibaldi politikáját. Ha a nemzeti szellemet folyton ébren akarjuk tartani, nem szabad a parlamenten kívül határozatokat hozni. Hosszas személyes vita után a miniszterelnök előre bocsátá, hogy az időből kifogytak s az interpellátiókra nem felelhet, csak a Perruzzi (a Ricasoli minisztérium volt tagjaéra), s némely baloldali képviselő támadásaira válaszolván, erélyes hangon így szólt többek közt: „Azt vitatják némelyek, hogy csak ők a szabadság zászlójának hordozói, de szerint mi ellenségek volnánk ?“ „Miután tizennégy évig küzdöttem a szabadságért, miután annyival kelle szembe szállanom érdekében, nem hittem volna, hogy e helyen hang emeltethessék ellenem, s engem ellenségének kiáltson ki. Szívemből sajnálom, hogy ezeket kell hallanom. Tisztelem a véleményeket, de midőn fogalommá fajulnak, hathatósan vissza kell utasítanom. (Hosszas tapsok). Mordini azt mondá, hogyha Roma föllázad, maga és barátai segítségére fognak sietni, így szólt Massari úr is: Uraim! Ha valaha a király szava felszólít, hogy a hazáért harczoljunk, mind a bal, mind a jobboldal, mind a központ egyetlen pártot fog alakítani ,de valameddig a király szavát nem halljuk, kinek egyedül van joga háborút üzenni, mi itt maradunk, senki sem merheti kitűzni a lázadás lobogóját törvényeink megsértésével.“ (Tapsok. — Baloldalról óvások). Igen, a törvények megsértésével.“ — Mint Rómából, jul. 26-ról írják a kölni lapnak, ott rendkivüli izgatottságot idézett elő a népben a hír, hogy Garibaldi csapatai közelednek, s a nép a francziákban fölszabadulásának egyedüli gátjait látja, sőt némely hevesebbek már a siciliai vecsernye ismétlését is emlegetik. — Turinból jelentik augl.ról : Állítják, hogy folyvást érkeznek önkénytesek Corleonéba. Garibaldit minden órán várják Messinába. Hire jár, hogy egy amerikai, fegyverrel terhelt hajó érkezett Palermóba. A „Giornale di Napoli“ írja : A francziák odahagyták állomásaikat a római határszélen, s Terracinában, Frosinonében és Velletriben öszpontosultak. Nápolyba száz ifjú érkekezett. Partra szállásukat meggátolták. Tovább utaztak Palermóba. A kormány erősítéseket küldött oda s erélyes intézkedéseket tön az expeditio meggátlására. NÉMETORSZÁG. A berlini „Börzen Zig“nak írják Bécsbe 1 : „Mint bizonyosat állíthatom, hogy Francziaország hajlandónak nyilatkozott, nem csupán egy kereskedelmi szerződés feletti alkudozásra Ausztriával, hanem arra is, hogy a Poroszországgal kötött szerződést, mihelyt egyik vagy másik vámegyleti kormány hiányzó beleegyezése erre neki kívánt alkalmat nyújt, mindaddig felfüggeszti, míg nem belátható lesz, várjon sikerülhet-e, az azon szerződésben érvényesített elvek alapján, Ausztriával is szerződési viszonyba lépni, már akár lépett addig életbe, akár nem Ausztria és a vámegylet közt a vámegyesítés.“ A levelező még azt a csodálatos megjegyzést veti utána, hogy a Rechberg gróf viszonzó jegyzékének alapul, épen a Bécs és Páris közt kicserélt nézetek szolgáltak. AMERIKA, New York júl. 19. Lee tábornok szerencsét kíván a déli seregnek Richmond ostrom alól felszabadításáért, s azzal dicsekszik, hogy az északiaktól a legközelebbi ütközetekben 53 ágyút vettek Price (déli) tónok a Mississippin át Arkansasba ment, hogy Curtis északi tbnok ellen operáljon, és Hindman szintén déli tbnok, Little Rockból kiáltványt intéz a lakossághoz, melyben felhívja őket, hogy mindent megtegyenek, miszerint Curtis ne menekülhessen. Utóbbi azonban erőszakolt járatban Helénába (Arkansasban) érkezett — az északiak több apró ütközetben szerencsések voltak. Stonewall Jackson tbnok szándéka a Sheenandenthalba visszatérni s Harpers Ferry-ig nyomulni. Pope thnok, az ottani északi sereg főparancsnoka, Gordonsvillebe érkezett, s az Orange-Alexandria és Virginia központi pálya összeköttetéseit elmetszette, ez által a richmondiak szállításának tetemes részét elvágta. Richmondi lapok attól tartanak, hogy M’Ce 11 a n ismét előre megy s földsánczok hányását indítványozzák. Azt állítja, hogy tartós értelemben való múltat, azaz imperfectumot jelentenek. Ezen példák közül 19-et ki kell vetni, mivelhogy bennök a v a 1 a szó bizonyít, p. o. hol v a 1 a a gyermek , és v a 1 a ott Herodes meg holtiglan ; ötke pedig v a 1 a stb. ez pedig nem bir egy maga bizonyítani, mert verbum defectivum, nem fordulván elő van vaa. A többi 98 példáról pedig vajmi bajos azt állítani , hogy tartós múltat jelentenek. Példának okáért, az első példa köztük ez : És azok mondának (dixerunt, naev). Nagyon szeretném, ha Fogarasi ezen és a többi hason példákat egy philologicus congressusnak küldené el a végett, döntsék el, lehet-e azokban imperfectumi értelmet fölfedezni ? S ilyen példa, és monda, ki monda, azok mondának, 78 van a 98 között!! Ha nem tudnák a szöveget, honnan vétették, soha sem lehetne csak sejtenünk is, miféle jelentésűek ezen múltak, mert valamely múltnak jelentését két-három szóból megtudni lehetetlen. De a szövegből tudjuk, hogy ezek mind, kivétel nélkül, praeteritum historicumok. Tehát ezen sok száz példa azt bizonyítja, hogy a tud a alak praeteritum historicum, és egyetlen egy sem imperfectum ! Ha különbözik Fogarasinak nézete az általa igen nagy számmal előhordott példák tanúságától, az onnan jó, hogy némely fogalmakat nem azon értelemben veszen, melyben az európai nyelvtanokban ismeretesek. Praeteritum historicumról beszélnek azok (tehát elbeszélési időről), körülbelül úgy, mint Fogarasinál (53. lap) Buttman jellemzi a görög aoristust. Fogarasi azonban azt tanítja az 50. lapon : „Széles értelemben véve legalább is hat elbeszélési múltunk van, szorosabb értelemben pedig három.“ — „a múltak tehát általában elbeszélési múltak.“ Igaz, hogy minden időalak elbeszél, mert rendesen arról beszélünk, mit a hallgató vagy olvasó nem lát, mégis jó volna különbséget, még pedig olyatén különbséget tenni köztök, melyet fogalomszerűen lehetne meghatározni, s melyet más is megérthet, még Magyarországon kívül is. Azon régi nyelvemlék, melyből szedegeté példáit Fogarasi, teszen olyatén érthető különbséget. A nagy nyereség azonban ezúttal az, hogy Fogarasi bevallja a 103. lapon, hogy „a magyar fordító latin példányát, az úgynevezett Vulgatát, az indicativusi időkben teljességgel nem követte,é s a 104. lapon: „A magyar fordító az indicativusi időkre nézve egyedül a magyar nyelv egyedi sajátságát tartó szeme előtt úgy, a mint azt az ő nyelvérzése, vagy — ha úgy tetszik — nyelvtudománya ismerni engedé vala.“ Ez Hunfalvyra nézve nagy nyereség. Még inkább örülhet a harmadik eredményen, melyet Fogarasi kihoz, s mely igy hangzik ugyanott, a 104. lapon : „Az e codexból összeírt nyolczszáz hét (807) példa közöl 738 egészen megegyezik a föntebb előadtan szabályok lényegével, s mondhatni, mai általánosabb nyelvőrzésünkkel is, úgy hogy csak 69 azok száma, tehát az egésznek alig egy tizenketted része, mely a szigorú szabatossággal össze nem egyeztethető.“ Ennyit soha sem mertem reményleni Hunfalvy kutatásaiból. Azt gondoltam ugyan, hogy tán sikerül megmutatnia, hogy a régi bibliafordítók nem követik vala a latin nyelvet az indicativusi idők használatában; azt is mertem gondolni, hogy tán sikerül megmutatnia, hogy azon régi irók a magyar nyelv szelleme által, tehát nyelvérzékektől ösztönözve, teszik vala azt, amit tettek. Fogarasi bebizoníta most, hogy azon régi irók nyelvérzése is a mai általánosabb nyelvérzéssel egészen megegyezik! Ezentúl hát lesz az idők használatára nézve is olyan prózánk, hogy minden tekintetben majd dicsekedhetünk vele. Most már arról ír meggyőződöm, hogy Brassai Ítélete (Szépired. Figyelő, 1862. jul. 3-kai számának 131. lapján), mely szerint Hunfalvynak „a syntactical szélre tévedő csapongásai inkább kártékonyak lehetnek, mintsem idvesek“, talán csak annyiban áll, menynyiben a nyelvérzék híjával van Hunfalvy, de nem áll arra nézve, hogy okot szolgáltat annak kinyomozására, amit még nem tudtunk, vagy már elfelejtettünk. — Még csak egyre akarom figyelmessé tenni Fogarasi urat. A 104 lapon ezt mondja: „A mássalhangzó a múltnak (tudott) a latinban általán perfectum felel meg, még pedig olyan lati® perfectum, mely egy-két eset kivételével szinte független múltban van. Ez tehát határozott és kétségtelen elbeszélési idő, és pedig (a latin perfectummal és kiváltképen a görög aoristussal egybe vetve) független mondatban egyszerre történő vagy beálló (momentan eintretend) múlt értelmében.“ Akármely görög idő álljon is szemközt ezen alakkal; az az egy tény, hogy a magyar nyelv ezt participiális értelemben használja, igy: sokat olvasott, sokat utazott ember; vájjon már kifejtett és még kifejtendő irányunkban általán szólva előképül szolgálhatnak-e ? stb. világosan bizonyítja, hogy ezen magyar alak nem momentán eintretend múltat jelent, hanem olyat, melynek hatása a jelenben is áll, mely tehát nem pratericum historicum. Szegények a mi nyelvészeink Mr-’A i Sirhez képest, ki a füzet 113 lapján álló tudósítás szerint 1500-ban halt meg Kr. után, ki az ékesen szólók aratásának katásszedője és a szó drága gyöngykincsének felügyelője, a versek rózsás kertjének éneklő csalogánya (a 114 lapon) s azt mondja: „A szó egy gyöngy, melynek tengere a szív, ez lévén a részletes és általános értelmek gyűjtő tára. Valamint a tengerből búvár által napfényre hozva diszlik és ragyogáshoz képest értékesnek mutatkozik a drágagyöngy , úgy a szívből a kiszabott beszéd mestere által előhozatva ékességet nyer a szógyöngy is, s értékének foka szerint székiben híresül.“ A 1 i-S 1 r szerint a földön valami 72 féle nyelv van, melyek mind különböznek egymástól. Közülök leginkább kiválik az arab nyelv, melyen a korán ért az emberekhez, és a próféta boldogságos hagyománya s a nagy szentek és a nagytiszteletü sejkhek tantételei jutottak az élőkhöz. Az arab nyelv után még három nyelv van, melyek tiszteletben állanak , a török (türki), perzsa (fárszi) és hindu nyelv. Ali-Sir megvetéssel szól a hindu nyelvről, a török és perzsa felülmúlják azt. E két utolsót így jellemzi: „Tudva van, hogy a török ember a perzsánál sokkal élesebb eszű és jobb felfogású, és lelki mivoltánál fogva tisztább és őszintébb , de a perzsa a töröknél a tudományban finomabb és mélyebb gondolkozása,mi a török ember nyiltszivüségéböl és’egyenességébül, a perzsának meg tudományából és bölcs.eségéböl is kitetszik. Azonban nyelveik közt a tökéletesség és hiányosság szempontjából fölötte nagy különbség van. A török szavai használásában a perzsát sokkal fölülmúlja, sőt velük a perzsa nyelvnek is ékességet adott stb.“ Folytatja még a hasonlítást, azt is felhozván, hogy a török ember tökéletesen megtanulja a perzsa nyelvet, ellenben perzsa ember nem birja megtanulni a török nyelvet. Felhoz azután száz török igészót, melyek értelmét nem fejezheti jól ki a perzsa nyelv. Mindebből azt a tanúságot hozza ki, hogy ilyen tökéletes nyelve lévén a töröknek, kár neki perzsa nyelvben írni, mit sokan tesznek. A könyvismertetés rovata alatt Budenz József Ponori Thewrewk Emil Iliászának első könyvét ismerteti meg. „Th. E. ur, igy szól ismertető, tudtomra első, ki magyarul irt magyarázatokkal való Hornért vállalkozott volna kiadni, s igy imer első füzet, melylyel kezdi vállalatát, méltán vonja magára figyelmünket. S meg kell vallani, a figyelem, melylyel kezünkbe veszszük Thur könyvecskéjét, azonnal örvendezéssé is válik, mihelyt rövid bepillantás után észreveszszük, hogy a kiadó és magyarázó úr nemcsak általában alapos philologiai képzettségének szép mutatványát adja abban, hanem különösen, a homéri munkák kritikai olvasását és magyarázatát illető legújabb külföldi kutatásoknak értelmes ismeretét és alkalmazásukban való önálló ítéletét is bizonyítja, sőt már a hasonlító görög-ár a tudománynak némely eredményeit igyekszik felhasználni, és aminek legjobban s a minek legjobban örülünk, sokhelyt de suo is előmozdítja auctorjának helyes olvasását ésmegértetését, valamint magyarázatait magyar ifjú fölfogására nézve a magyar nyelv eszejárásához alkalmazza.“ Budenznek emez ítéletével mutatván be ezt a homéri kiadási kísérletet, úgy hiszszük, legjobban ajánljuk e lap olvasóinak is s ezzel befejezzük a Nyelvtudományi közlemények I. füzetének ismertetését. XX. távirati Jelentései. — Turin, aug. 2. Palermo ideiglenes praefectjének egyik kiáltványa igy hangzik : „Egy idő óta bizonyos forrongás uralkodók. Egyedül a törvényszerűség akadályoza a kormányt, hogy az előjött tényeknek hatalommal ne szegüljön ellen. Most azonban, midőn a gyülekezés fegyverre kel, s katonai jelleget ölt , amit a törvények megtiltanak, nem tűrheti azt tovább a kormány, azért minden eszközt igénybe veene, hogy a gyülekezőket szétoszlassa, —amiről a polgárság tudósíttatik. A kormány saját missiójáról nem mondhat le. Egy név sem követelheti magának — legyen bár a haza előtt bármily dicső — Victor Emánuelnek, a nemzet által választott királynak, előjogait.“ A „Monarchia Nationale“ erősíti, hogy a kormány nem engedendi meg a hajóra szállást Palermoban. Garibaldi elutazott Bosco-Firuzziba, Corleone tartományban. Egy innen keletezett kiáltványa Garibaldinak így szól : „Bajtársak ! Ismét szent ügy gyűjt bennünket össze. Anélkül, hogy kérdeztétek volna : hová megyünk , siettetek egybegyűlni, hogy gőgös idegen uralkodókat legyőzzünk. Kívánom, hogy a gondviselés tartsa meg bennem való bizodalmatokat. Én csak munkát és fáradalmat ígérhetek nektek. Fölösleges lenne vitézséget követelni tteletek, de fegyelmet, ezt kell, hogy követeljek. A rómaiak fegyelem által uralkodtak a világ felett. Nyerjétek meg a lakosság hajlamát, s vitéz hadseregünk tiszteletét, hogy a haza egysége megvalósittassék. Ezúttal siciliaiak is leendnek előfutárai eme nagy faladatnak, amelyre az ország hivatva van.“ A mai senatusülésben Ratazzi kijelente, hogy a kormány minden erőfeszítést megtesz a toborzások megakadályozására, s el van határozva a netáni expeditiónak elejét venni, a szükséges intézkedések megtettek. — Új-York, jun. 24. Az önkénytesek toborzása csekély eredményt mutat fel, újabban jutalom tűzetett ki. Az ohioi kormányzó kiáltványt adott ki, azt jelentet, hogy azon esetben, ha a tartományára eső katonailleték a toborzások útján ki nem telnék, ő az összeíráshoz fog folyamodni. Popetlik hadtestének egy része szerencsés harczot vívott a szakadárokkal Frederiksborg mellett, ezeknek táborát fölégetvén. Lincoln elnök kiáltványa felhatalmazást ad a szakadárok minden vagyonának elkobzására, katonai ezéfokra. — A négerek alkalmazhatása (a háborúban?) megengedtetett. Hídponta. Pest, augusztus 4. — Belgrádból írják jul. 29. A készületek folyton folynak. Aki csak képes fegyvert fogni, a polgári katonaság és önkénytesek közé sorozza magát. Belga fegyvergyárakból 80,000 miniapuskát várnak. E fegyvereket Orosz- és Oláhországon keresztül szállítják. 80,000 már korábban megérkezett, s már ki van osztva a militia közt.