Pesti Napló, 1863. április (14. évfolyam, 3939-3963. szám)

1863-04-17 / 3952. szám

nyomattak Szuvalkiba, miután 7 ágyút, számos fegyvert, 200 halottat vesztettek. A fölkelők kö­zül 11 esett el. Ez april 10-kén történt.­Ugyan­csak az augusztovói kormányzóságban ápril 8-ikán a mirczeni birtok mellett a fölkelők meg­verték az oroszokat. April 1-sején a mariampoli kerületben egy kis osztály fölkelő az oroszokra bukkanván, a kaszások rohamot intéztek az utób­biakra, s 15-öt ejtettek el közülök. Az oroszok­nak lovas segítségek érkezvén, a fölkelök Koz­­liszki mellett az erdőbe vonultak. E tájon A­n­­druszkievicz a fölkelők vezére. Lithvániában, úgy látszik, megszilárdult a föl­kelés. Több fölkelő csapatról érkeznek jelentések minden oldalról. Lithvánia fővárosában, Vilnában, egy nemzeti bizottmány működik, mely közleke­désben áll a varsói központival. Mártius 31 -kén ki­áltványt bocsátott közre, melyben fölkelésre szó­lítja a lithván és fehér­oroszországi népet, m­i­n­­den régi lengyel tartományt Len­gyelország elválaszthatlan részé­nek mondván. A fiatalság, nemesek és a pa­rasztok részt vesznek a fölkelésben. A „Czas“ szerint a szelszavi, poniewieczi és szaveli kerü­letben legalább is 10,000 fölkelő kezdette meg a harczot. A bizottmány ápril 1-j­én a vitebszki kerülethez is felszólítást intézett az átalános föl­kelésre . A fölkelő seregek használhatóságára nézve e hűnek látszó jelentést köztik. A fölkelő lovas­ság csaknem használhatatlan, a­mi természetes is, miután a lovasság alakítása több időt és költ­séget kivon , mint a­mennyivel a felkelés eddig rendelkezhetett. A kaszások csak olyan helyen bizonyultak be használhatóknak, hol élemedett emberek, s különösen parasztok ké­pezték. A lengyel kasza jó fegyver, de valamint a vágó szurony, ez is erős karokat kíván. A fia­talságot ennél fogva nem lehet a kaszás csapat­ban alkalmazni. Legjobbaknak bizonyultak be eddig a lengyel lövészek, kik a guerilla csa­tákban a talán véve leghasznosabbak. Legneve­zetesebb volna ennél fogva azon hít, ha valósul, hogy több ezer finn és kurlandi lövész akar csat­­lakozni a lengyel fölkelőkhöz. Ezek kitűnő va­dászok, s ha föl tudnák fegy­verkeztetni, hatalmas erővé válnának. Szintoly jeles vadászok vannak Lithvánia, Podolia és Volhynia némely vidékein. A „Gaz. Narod.“ a fölkelők két győzelmes üt­közetéről szól. Egyik 5-ikén történt Ivangorod­­nál, másik 3-ikán Szkierneviczénél, de részle­­tes­ tudósítások mindeddig hiányzanak róluk. Szerződvény az államigazgatás és bank közt. (Folytatás.) Alapszabályok. I. A nemzeti bank szabadalmáról és a bank társulatról általában. 1. §. A nemzeti banknak az 1841. julius 1-én kelt nyilt parancs által adományozott szabada­lom, a mely 1866. deczember végéig volt tar­tandó, jelen alapszabályok értelmében megvál­­toztattatik és 1876. dec. utolsó napjáig tartand. 2. §. A nemzeti bank részvény­társaság sza­badalmának meghosszabitott tartama alatt is ezen czéget használja: „Szabadalmazott ausz­triai nemzeti bank“, és a császári állam czsmert, pecsétjén ugyanezen körirattal. 3. §. A nemzeti bank székhelye Bécs. A banknak jogában áll a birodalom más he­lyén egy vagy több üzletágának számára fiók­intézeteket állítani; kötelezve van a bank­igaz­gatóság és államigazgatás által egyetértőleg el­ismert szükségesség esetében a leszámítolási, kölcsön- és utalványüzletben fiókokat szervezni. A fennálló fiók­intézetek a banktársulat fenn­állásának tartamára meghatározott idő befolyása előtt csak a pénzügy­igazgató beleegyezésével oszlattathatnak fel, gyümölcsözőleg a tartalék összegbe évenkint fektetett pénzmennyiség. Azonban a tőkésítésnek nem szabad bank­­részvényekben történnie. IH: A nemzeti bank üzleteiről. 12. §. Az ausztriai nemzeti bank, szabadalmá­nak tartama alatt, kizárólag van jogosítva önma­gára szóló utalványokat kiállítani s kiadni, me­lyek kamatnélküliek, és kívánatra az átadónak kifizettetnek. Az ausztriai nemzeti bank ezen utalványai (bankjegyek) 10 ftnál kisebb összegre nem szól­hatnak. . 13. §. Az ausztriai nemzeti bank kötelezve van, az általa kiadott bankjegyeket a tulajdonos kivonatára bécsi főpénztáránál és más, a pénzügy­­igazgatás által az igazgatóság meghallgatásával kijelölendő helyeken levő pénztárainál minden­kor teljes érték szerint törvényes ezüst pénzzel beváltani. Ezen kötelezettség teljesítésének elmulasztása, a­mennyiben az a bécsi főpénztárnál fordul elő, a szabadalom elvesztését vonja maga után, kivéve azon esetet, midőn a bankjegyek beváltása ideig­lenesen törvényes úton függesztetek fel. * 14. §. A bank­igazgatóságnak gondoskodnia kell, hogy az érezpénz a bankjegy kibocsátáshoz oly arányban álljon, miszerint ezen kötelezettség teljes betöltése biztosítva legyen. Azonban azon összegnek, melylyel a forgalom­ban levő bankjegyek 200 milliót fölülhaladnak, mindenesetre törvényes ezüst pénzben vagy ezüst­ rudakban kell meglennie. Épen úgy azon összegnek,melylyel a forgalom­ban a bankjegyek a meglevő készpénz-készletet fölülhaladják , alapszabályszerűleg leszámított vagy rájuk adott kikölcsönzés útján birtokolt érték­papírok, avagy földtehermentesítési lejárt s beváltott szelvényekkel kell födözve lennie, továbbá a banknak alapszabályszerűleg (a jel­zálog­­hitel-osztály alapsz. 44. §.) beváltott és ismért értékesítésére alkalmas zálogleveleivel, mely utóbbiaknak azonban nem szabad 20 mil­liót fölülhaladniok, és a névszerinti értéknek csak %-adával szolgálhatnak födözetre. Az érczkészlet ö/t részéig ezüst helyett arany is alkalmaztathatik födözetre készpénzben, vagy rudakban. Forgalomban levőknek tekintendők a nemzeti bank által kiadott és pénztáraihoz még vissza nem jutott bankjegyek. A forgalomban levő bankjegyek összege és födezetük állása hetenként közzéteendő. Ha a tapasztalásból az tűnnék ki, hogy itt nem a csupán bankszerűleg födözött bankjegyek megállapított összege elegendő, a nemzeti bank fel van jogosítva ide vonatko­zó és ténylegesen megállapított javaslatait a pénzügyigazgatás elé terjeszteni, és alkotmányszerű tárgyalását kérni. 15. §. A bank köteleztetik bankjegyeit pénz­tárainál más osztálybeliekkel a felek ez iránti kívonataihoz képest becserélni. 16. §. Az ausztriai nemzeti bank bankjegyei,» az 1856. febr. 7-iki császári rendeletben (b. 1. 1. 21. sz.), és az 1858. ápril 27-iki nyilt parancs­­ban (b. 1.1. 63. sz.) foglalt rendeletek határoza­tainak épségben tartása mellett kizárólag élve­zik azon kedvezményt, hogy az ausztriai érték­ben teljesítendő minden fizetésnél az egész ausz­triai birodalomban, a lombard-velenczei király­ságot kivéve, mindenki, valamint minden nyil­vános pénztár által, teljes név szerinti értékük­ben kell elfogadtatniok. 17. §: A bankjegyek nem amortizálhatók. (Folyt. köv.) II. A társulati alapról és a részvénye­sek jogviszonyairól. 4. §. A bank­vagyon a bank- és tartalékalap­ból áll. A bankalapnak száztíz millió kétszázötvenezer ftból o. é. kell állania , mely összeg 150.000 rész­vényre van befizetve. Ezen alap növelése vagy korlátozása csak a közgyűlés beleegyezésével és a törvényhozás jó­váhagyásával történhetik meg. 5. §. A részvényeseket minden részvény után hasonló rész illet a bank összes vagyonából. 6. §. Az összes bankvagyon kezeskedik a nem­zeti bank minden kötelezettségéért. 7. §. A részvényesek összege képezi a bank­társulatot. A részvények névre szólnak és egy külön részvénykönyvbe jegyeztetnek. A részvé­nyek feloszthatlanok. 8. §. A részvény átíratására a banknak leendő visszaszolgáltatása és az utolsó tulajdonos for­gatmánya szükséges. 9. §. Ha a részvények hivatalos tárgyalás foly­tán perrel, vagy e nélkül mennek át az új szer­zőre, az illetékes hatóságoknak kell magán a részvényen — azonban az egész összegre nézve — a törvényes átadást bizonyítnia, és a tulajdo­nosnak a részvényt kiadnia, a­ki aztán az átíra­tást a szokásos módon kieszközölheti. 10. §. Az üzletek és bank vagyonának évi jö­vedelméből a bankrészvényeseket minden költ­ség levonása után mindenekelőtt a bankalap 100 ftjából 5 ft illeti (4. §.) A fennmaradandó tiszta évi jövedelemből egy negyedrész a tartalékalap­ba tétetik, a többi­­ rész pedig felülosztalékra van kitűzve. Az első évszak tiszta jövedelméből, a­mennyi­ben ez az előrebocsátott határozatok szerint a részvényesek közti szétosztásra alkalmas, min­den év július havában 20 ft, vagy az igazgatóság belátása szerint több is fog minden részvény után a részvényeseknek kiadatni. Az évi tiszta jövedelem maradványa a követ­kező év január havában tartandó közgyűlés után fizettetik ki. Ha a tiszta jövedelem nem elegendő arra, hogy a bankalap után 5% vétessék el, a hiányzó összeg a tartalékból vétethetik el, a­mig ez az által a bankalap 10% alóli összegére nem száll alá." 11. §. A tartalékalapról külön számadás lé­tezik és még azon 5% kamat kiegészítése előtt (10. §.) a veszteségek vagy bárminemű leszámí­tások fedezésére szolgál. Ha a tartalék azon nap árkerete szerint, me­lyen a bank zárszámadása véghez megy, a befi­zetett bankalap 20% magasságát elérte, az évi tiszta jövedelemből, míg ezen magasságon áll, nem csatolandó hozzá szaporítás. A bankigazgatóság és választmány közösen határozzák el, mily módon használtassák fel A német herczegségek a passiv ellentállás terén. Az európai politikai kérdések közt alig-alig me­rült fel olyan, melynek huzamosabban megújuló ismertetései álmosítóbb hatással lettek volna az ol­csóra, mint a holsteini ügy. Időszakonként fennen hirdette a németországi sajtó, hogy a hol­steini ügy új stádiumba lépett, holott csak az ac­ák szaporodtak, s mindössze is a papíron tett ígéretek száma nőtt. Ma azonban csakugyan uj stádiumban áll előt­tünk azon viszály, mely a dán kormány s a né­met herczegségek közt az 1850-iki porosz fias­kótól óta csak bonyolultabbá vált. Az uj stádiumba lépést, mint már a múltkor mondottuk, a dán kormány f. é. márt. 30-iki ál­­lamcsinyje idézte elő. A dán királyi kibocsátvá­­nyok c­élzata volt : magán kegyelmességet mu­tatni, vélt concessiókat tenni Holstein számára, hogy gyérüljön az ellenzék Schleswig bekeblez­­tetése ellen. A mart. 30-ai kibocsátványok, melyek orszá­gos jogok s az 1851- és 1852-ben ünnepélyesen tett dán királyi ígéretek kárpótlásának fejében szűkebb autonomikus jogokat engedélyeznek, nem hogy majnémet szövetséggyűlés, vagy az illető herczegség megelégedésével dicsekedhetnének, de sőt határozott ellenzékre, kedvezőtlen bírála­tokra találtak maguknál a dán lapoknál is. A dán közvéleménynek csak egy szava van a tett engedményekre. „Das Ding wird nicht ge­hen“ hangzik a dán lapokban s a közvélemény­ben úton-útfélen. A koppenhágai sajtó minden árnyalatai találkoznak azon egy pontban , hogy a mart. 30-diki dán királyi petrováki s a Schlez­wig végleges incorporatiójára czélzó szándék hiúságos törekvés s halva született kiegyenlítési s megnyugtatási terv. A „Faedralandet“ és „Fly­­posten“, „Danmark“ és „Berlingske Tidende“ a rosszalás s komor jóslatok ugyanazon húrjait pengetik. A „Tidende“ maga, mely ez ideig a hódoló alattvalói servilizmusnak mintalapja volt s a dán minisztériumot a csalhatatlanság attribú­tumával ékesité, 15 hasábon azon nehézségeket számlálja elő, melyek a dán királyi kettős poli­tika útját állják, s a felsülést igen valószínűvé teszik. A dán lapok egyhangú nyilatkozata az, hogy a dán kormány megbocsáthatlan „Schnitzert“ követett el, midőn a holsteini rendek engedé­kenységére számított oly téren, melyen a jog­i tett ígéretek teljesítése a legkisebb szerepet sem játsza. A holsteini rendek semmire sem fognak reáállani, s ha tízszer hívja is össze őket a dán kormány, feleletök mindig az lesz : jogot és tör­vényt! A Schlezwigiek elkeseredését pedig oly élénken veszik a dán lapok, hogy a herczegsé­­geknek passiv ellentállása ma már bevégzett ténynek látszik. Ha már maguk a dán lapok —­ a dán ősz­­birodalmi érdekeknek ez ideig nagyhangú védői ily kilátást nyitnak a dán királyi odtroyk előtt, s ajánlják a passivitást előbb, hogy sem a her­czegségek rendei egy árva szót is szólottak vol­na — képzelhetni azon elenyésző törpe minori­tást mely a dán államban a birodalmi egységesí­tés csendes mániájában szenved. E betegség legujab­b kitörésének a mart. 30-diki láznak is meg vannak közvetlen in­dító okai. A kölni lap s az észak-németországi sajtó a leghitelesebb forrásból úgy értesül, hogy a dán kormány ezen újabb politikai ballépésére a po­rosz kormány izoláltsága s a porosz politika nép­szerűtlensége adott alkalmat. A dán kormány ugyanis fel akarta használni azon kedvező pilla­natot, melyben a porosz bismarkismus megfoszta a porosz politikát a szabadelvű Németország sympathiáitól, s meglévén győződve, hogy a po­rosz kormány erélyesen bele nem avatkozik a herczegségek ügyeibe , a­­­mennyiben lengyel politikája miatt csaknem egyedül áll, a végre­hajtás sebessége által akarta elejét venni a ké­sőbb előkerülendő demonstrátióknak. A helyzetben az azután a különös, hogy mi­dőn a kedvező perc­et csakugyan sikerült gal­léron ragadni, az összbirodalmi c­élzatok eddigi kántánsai s a dán közvélemény indul fel ellene, hogy mintegy lökést adjon az ellentállásra el­szánt schleswig-holsteiniaknak. A dán October 20-kának tehát még azon kö­rökben sincsenek barátai, melyekben a politikai szédelgések elemei legotthonosabbak. A legközelebbi kérdés most már az : mit teend a dán kormány, ha — mint bizonyos — a her­czegségek passiv ellentállásán megtörik az oc­trog-láz? s mit teendnek a német kormányok a herczegségek érdekében ? A dán kormány — azt hiszszük — egyelőre minden erejével azon lesz, hogy a dán reichs­­rath fogadja el állami alaptörvényül a mártius 30-ai királyi kibocsátványokat, melyeknek élet­­beléptetése ellen azután a herczegségek rendi gyűlései fognak tiltakozni, s folyamodni a német­­országi szövetséggyüléshez s kormányokhoz, azon tudat daczára is, hogy a porosz kormány­tól kezdeményezést és oly kevéssé várhatnak, mint fegyveres beavatkozás­t,­határozását a szö­vetséggyülés részéről. — Hátra lenne Ausztria, mely eddig osientált rokonszenvénél fogva eré­lyesen léphetne fel a herczegségek ügyében. Ha nem is veszszük figyelembe, hogy Ausztria itt oly politika ellen kelne síkra, melyet bent sanctionáltatni szeretne, s szívósan üz — mégis reményünk lehet ahhoz, hogy e kormányt a né­met herczegségek ügyében sükerre vezető erély­­lyel lássuk fellépni. A német herczegségekre nézve tehát a­­közel­jövő a megpróbáltatás egy újabb korszaka lesz, melyben jogtalan czélzatok ellenében egy fegy­ver van : a törvény tisztel­te s passiv ellent­állás. Erdélyi ügyek. F.-Fej­é­r V. m­e­g­y­e f. é. mart. 28-án tartá Erzsébetvárosában főkormányszéki rendeletre ideig, bizottmányi gyűlését, a midőn főispán ő maga elfoglalva elnöki székét, a bizottmányi ta­gok névsorát felolvastatni rendelé, a minek ered­ménye 40 jelenlevő tag lévén, a b. gyűlést a 30. §. értelmében (? ! !) érvényesnek s megalakult­­nak nyilvánitá Névsora a jeleni ideigl. bizottmánynak, mint felolvastatott, következő­: I. A legnagyobb földbirtok részé­ről: gr. Bethlen Gábor, gr. Mikes Benedek, Pócsa Ferencz, gr. Nemes Ábrahám,­ Péchy Já­nos, Erzsébetvárosa képviselve Karácsonyi Já­nos által; pótló tagok : Pócsa János, Volkány kö­zönsége : b. Schweinitz. II. A n­a­g­y­o­b­b földbirtokoso­k által választott r. tagok a külkerületből: Szoboszlai B.­Lajos, Maurer Gábor, László Ede, Mihály Károly, Könczei Károly, Gilyén József, Eperjesi Albert; póttagok: Bolyai Gergely, Motok Ferencz, Marosán Simon, Popovics János. A belkerületből: Maurer István, gr. Kálno­­ki Pál, Földvári Pál, Tamási György, Somogy István, Móga János, Joannovics J. IH. A községi képvisel­ők által vál. 1. t­a­g­o­k : 1) a bolyai járásban: Fronius György s Schobel Márton, póttag Dumitru Romaniu; 2) a peselneki jár. Könczei Ferencz s Sebestyén János, póttag Pap Miklós; 3) a gezésii jár. Fekete János g. e. pap O­ Újfaluból, J. Béla görög egye­sült pap, póttag Weltyán J.; 4) a hidegvízi jár. Opris J. s Nagy Tamás , póttag Reindl Ernő; 5) a keresdi j. Juan Bániu s Hartmann Georg, póttag Andreas Kraft; 6) bürkösi jár. Niculai Milic Románu, póttag Dumitru Ruszu és Schromm Simon; 7) pálosi jár. Tamási Béla s Niculay Andreas, póttag Fodor Mihály; 8) hídvégi j. Bartha Lajos s Constantin Niculaj, póttag Csulak Zsigmond; 9) rétenijár. Csiki Jó­zsef s Vetesaniu J., póttag Georg Benning; 10) hévízi j. Georgge Mikaille siSzamoille Andronne, póttag Atyim Pekale. IV. A brassói iparkamara részéről Jordatye Zaharia, Juan Naorea , póttag Niculai Zaharia. A főispán 6 mag a megnyitó magyar szövegű beszédjét elolvasva, s azután románul hasonlóan annak tartalmát elmondván, az ideiglenes fő­jegyző Mihály Károly hasonlóan leolvasva foga­­dá egy terjedelmes magyar szövegű beszéd­ben ... A főispáni beszéden a jeleni „ideig­lenesség“ szelleme, azaz „időszerűség“ lengett végig. Megnyitódnak nyilváníttatván elnökileg a gyűlés, miután az 1861-beli 12-ik december uta­sítást, feltéve, hogy minden bizottmányi tag ol­vasta s ismeri annak tartalmát, létező hosszadal­masságáért három nyelven elolvastatni idővesz­­tegetés lenne, a főispán ur nézete szerint , a mi­ért id. főjegyző felhivatik a főkormányszéki ren­deleteket, a mint kitüzetve leendnek felolvasni, mire az alkotmányos s hazafias szabadelvű küz­delmekben e megyét 1834 óta minden törv. or­szággyűlésen képviselt, tisztelt s szeretett vete­ránja, idősb gróf Bethlen Gábor­­­­lga szólalt fel, az utasítás egyik pontjának értelmében, mi­után egy önálló felirati indítványnak egy 301 ev­. szám alatti válaszban már sor adatott, le­mond jelenleg azon jogáról, hogy az utasítás fel­­olvastassék, a­mi egyhangúlag elfogadtatott. Főispán ö mlga előterjeszti a fők­ormány szék 24.249 1862. rendeletét, hol az ideigl. bizottmá­nyok magoktartása, s az utasítás pontjainak szi­gorú megtartása rendeltetik, mire elnökileg en­nek tárgyalása kitüzetvén, a hosszason tartó né­ma csendet gr. Bethlen Gábor ö mlga felszóla­lása szakitá meg, „hogy miután e rendelet, s elnökhöz czimzett utasító tárgy, mint nem bizott­mányhoz szóló, tanácskozás tárgya nem lehet, hanem mint rendelet kihirdetendő, s szolgáljon tudásul, elfogadtatott. Főispán ö mlga előterjesz­ti a f. k. szék mart. 4. 1863-ban 7739. szám alatti válaszát a belső-szolnokmegyei feliratra, mely, miután csak a „válasz“ közöltetett ezen ideiglenes bizottmánynyal, s a felirat hivatalosan ismeretlen, nem tárgyalható, de mégis Péchy János s Fekete Jván megjegyzései alapján jegy­zőkönyvbe iktattatott, hogy miután Ő Felsé­gének ezen 1. k. leiratából azon atyáskodó szán­déka nyilvánul, miszerint ezen nyomasztó pro­­visoriumot minél előbb megszüntetendi, tudásul vétetett. Olvastatik a f. k. szék 1863-beli 1513. sz. rendelete, a mely a földmérlet elleni felszólalá­sok körül némely egerpataki földbirtokosoknak követésül ajánlt buzgó részvéte méltányoltatván,e megye adózóit is felhívja hasonlóra, a közigazga­tási hivatalok által kellő tudomásra juttatni; tu­dásul vétetett A földmérleti munkálatok nyilván­tartá­sa körüli közreműködésre, a községek mi­kénti hozzájárulta iránti tervet mielőbb fölter­jeszteni, a jeleni id. kormány alközege, a megyei tisztség bízatott meg. Mint közigazgatási kérdést a főispán , maga előterjeszti 6353. sz. f. k. székről véleményt ké­szíteni, egy 4 tagú úrbéri állományú család fen­­tartó élelmére igényelt felek terjedelméről, az egyetlen fiuk s unokák hadkötelezettség alóli fölmentése tekintetéből, a­mely esetre egy hiva­talnokokból álló albizottmány adatokat gyűjteni, s kellő helyre fölterjeszteni neveztetett ki elnö­kileg ; az ideigl.­bizottmány, ezen országgyűlési tárgyhoz, miután több létező törvényeink, úgy az 1848 beli XX-ik és XXI. t. sz. tettlegesen a tényleges hatalom által megváltoztattak, tár­gyalásul nem szólhat hozzá. Továbbá főispán ő maga 5955. szám alatt el­terjeszti a f. k. széknek rendeletét, melyben az 1854-beli urb. p. jelzett majorsági földek s megváltható tartozások mikénti nem túlterhelő megválthatása iránt véleményt kér ezen ideigl. bizottmánytól, mire gr. Mikes Benedek ő maga lelkes indítványa alapján, a mi egyhangúlag el­fogadtatva kimondatott, hogy ezen fontos, s az egész államra kiterjedő kérdést, noha elvileg he­lyeseljük s elfogadjuk, de miután ez a törvényes országgyűlés teendői közé sorozott tárgy, nem vegyülhet bele ezen ideigl. bizot­mány. Olvastatik 5599 számú fkszéki rendelet, a­mely a szétszórt Felső-Fehér megye végleges, azaz saját önmagunk felosztását ajánlja, a­mely­nek alapján gr. Bethlen Gábor­­ maga indítvá­nya alapján határozatul egyhangúlag kimonda­tott, hogy miután ez egy törvényes országgyűlés tárgya, s annak rendelkezése alá tartozik, ezen id. bizottmány annál kevésbbé tárgyalhatja, mi­vel ha már tényleg is áll,, hogy F.-Fehér megye nincsen czélszerűen összealkotva, ugyanazt lehet több megyékről, mint p. Doboka, Kolozs, Torda, stb. mondani, s igy ezen félszegségeken csak törvényes országgyűlés segíthet, annál inkább, mivel systhematika deputatiók működtek e tárgy­ban, de végre maga ő Felsége 24. mart. 1861. kelt 1. a megyéket a magok előbbi határaikba s kiterjedéseikbe, előbbi törvényes autonomiá­­jokba állította vissza, a miért ezen ideigl. bizott­mány ennek felosztásában még elvileg se kiván tárgyalva részt venni. Ezen rendeletek előterjesztése után főispán ö méltósága kitűzi az „utasítás“ 23. §-a értelmé­ben a felsőbb megerősítést igénylő megyei tiszt­viselők választását, mire gr. Bethlen Gábor e méltósága s K. K. által a létező alkotó törvé­nyekből indokoltan támogatva elfogadtatott,hogy miután a jogegyenlőség a hon minden lakosára nézve nemzet-, nyelv- s valláskülönbség nélkül örök s változhatlan elvül „törvényesen“ ki van mondva, tettlegesen ennek alapján életbelép­tetve s ez által minden ezzel ellenkező tör­vények eltöröltetteknek nyilvánítottak , arról azonban kellő törvényes országgyűlési gondos­kodás nem történhetett, hogy a különböző val­lási felekezetek jogérvei fentartása mellett mi­kép történjék a candidatio (a bevett vallás lévén e megyében) miután egyébiránt ez nem megyei, hanem országgyűlési tárgy, a tisztválasztás ezen­nel elhalasztatik, a hiányokat a főispán ő maga helyettesítvén; mire a főispán ur megjegyezve, hogy az utas. 23-ik §-a gondoskodott némileg a fentebb elősorolt aggodalom felett, mi némileg megczáfoltatván, gr. Mikes Benedek ur annál inkább elhalasztatni kívánja, mivel csak a felső megerősítést igénylőkre szól a főkormányszéki rendelet s kitűzés, már pedig vagy mindent re­staurálunk s élünk szabad választási joggal, vagy egyet se, a mi egyhangúlag elfogadtatott. Végül a főispán ő maga kitűzi a gr. Bethlen Gábor ő maga által maga idejében benyújtott ö cs. kir. apóst. Felsége éleibe juttatandó fölirati indítványának tárgyalását, a melynek miután egy feliratot ő Felségéhez mind az utas. 29-ik §., mind pedig annak legális, mérsékelt, s helyes tapintatteljes hangja megengedi, mint a főispán ur nyilatkozni méltóztatott, megbirálásául egy több tagú mind a magyar, román s germán elem­ből, s érdek képviselőiből összeállított albizott­mány neveztetvén ki, főbíró Szőcs János ur el­nöklete alatt, a gyűlés folyamá­n szünetelni mig az albizottmány bíráló munkálatát bevég­­zendi — megszakittatott. A felirat átvizsgálása után a gyűlés folytattat­­va főbíró Szőcs János ur által, annak szövege fel­olvastatott s annak — tanúsított alkotmányos el­veinél fogva — elfogadása általa román testvé­reinknek is ajánltatva, egyhangúlag minden nemzetiség s érdekképviselet által egy értelem­ben helyeseltetve elfogadtatott. Mire a főispán e méltósága másnapi 24/3-diki bizottmányi gyűlésre, mint jegyzőkönyi iga­zolásra, 9 órára megjelenni mindenkit fölhiva, egy „éljen“ kíséretében az ideigl. bizottmány a leg­nagyobb egyetértésben szétoszlott. Másnap a 24-diki mart. folytatólag a jegy­­zőkönyvigazolás után köszönetét nyilvánítva a bizottmány részvétéért a főispán úr, a gyűlés véglegesen ez alkalommal hazaoszlott. 23-kán főispán e méltga által a Sedelmayer­­féle szállodába meghivatott a bizottmány, hol időszerű, de lelkes s jobb reményt ébresztő s testvéri érzelmű pohár­ köszöntések nem hiá­nyoztak. Az egész gyűlés folyama a leghiggadtabb, testvéries tapintatos csenddel s egyetértéssel folyt le, egy óhaj lengve által minden egybegyül­­tet, hogy a végzet ura mielőbb egy alkotmányos révpartra vezesse e hon hánykodó sajkáját, hol ezen nyomasztó provisoriumtól valahára mene­külve, minden sebek az egyedüli érvényes s mindenkit kielégítő utón — egy országgyűlés utján behegyesztendők lennének — ezt mielőbb elérni hitünk, reményünk s vágyunk. . . . __________ (K. K.) Gazdasági s keresk­ed, tudósítások. — Pest, ápril 15. Gyönyörű napfényes idő. A viz apadóban. Gabnavásárunkon pangás ; a búzából tegnap csakis a helybeli fogyasztásra történt csekély mérvű adás-vevés. Gőzmalomtulajdonosaink nem vásárolnak, külföldi vevő nincs, és a kirakodás még sem nagy, s a szállítmányok sem jelenté­kenyek. Rozsból 77—78 fontos termék adatott el 2 ft 35 krjával. Másból nem volt üzlet. Belényes, ápril 9. Mai napon tartott hsti­­vásárunkon a gabona megtartotta a múlt heti árát, jelesen : tiszta búza mérője 3 ft 40 kr, két­szeres 2 ft 60 kr, rozs 2 ft 40 kr, zab 1 ft 60 kr, tengeri 2 ft 40 kr. M­a­r­g i­t a, ápr. 10-én tartott hetivásárunkon a piaczi árak következők voltak : Ausztr. mérő. Tiszta búza 3 ft, kétszeres 2 ft 80 kr, rozs 2 ft, árpa 1 ft 80 kr, zab 1 ft 30 kr, szemes tengeri 1 ft 80 kr, krumpli 1 ft, lencse 3 ft 20 kr, köles­­kása 4 ft 80 kr, paszuly 3 ft 20 kr, öreg cseber uj bor 6 ft, ó bor 8 ft, szere zsir 40 kr, sör 10 kr, pálinka 20 kr, font sertés­hús 16 kr,­­marha­hús 14 kr, szalonna uj 24 kr, szappan 30 kr, faggyúgyertya 44 kr, öl keményfa 7 ft, ágfa 5 ft, 10 fontos részlet széna 20 kr, szalma 6 kr, db, középtestü ökör 80 ft, közép testű tehén 40 ft. Vegyes tudósítások. — Trencsin, april 12. 1863. Múlt havi értesítésem, úgy látszik, a postakezelők áldozata lett; álljanak tehát e sorok utólag tudósitásul mozgalmainkat s állapotunkat illetői­g. Trencsin határának egyik legszebb, legregé­­nyesb tája az úgynevezett sziget, mely kis völ­­gyecske magában véve ugyan nem annyira vonzó, mint inkább azzá teszi a Vág,melynek hosszában nyúlik, továbbá a vár- és az ellenoldali sz. Be­­nedek-féle egyházromok, nemkülönben az észak­keleti oldalról felnyúló hegyek , míg délről egé­szen nyitva a látkör, mely a falvak tarkasága, s a morva határszéli hegyek változatosságával gyönyörködteti a néző szemeit. E kies völgyben Trencsin közönségének számára jelenleg pom­pás sétány készül, mit eddig majdnem teljesen nélkülözött, mert legalább „népkertünket“ nem akarom azon sétányok közé sorozni, hol az em­ber felüdüthetné magát, lévén az oly szorult és girbegörbe helyen, hogy benne az egészségre nézve inkább ártalomtól lehet tartani, semmint­­remény sem egy kis felüdülést. A sétány eszmé­jének megpendítése s valósításának megterem­tője méltóságos kiskovalóci és vaszkai Vieto­­risz László, trencsinmegyei főispán úr. Hiszszük, hogy a hazai művelődés története kijelöl számá­ra is egy lapot, hol a hálás utód tisztelettel ol­­vasandja nevét. Nem ugyan váratlanul, de annál fájdalmasab­ban lepett meg bennünket múlt hó 22 én főtiszt. Sztárek Lajos, helybeli plébános és apát hosz­­szas szenvedés után történt halála. A részvét, mely 25-én végbevitt temetésén mutatkozik, rendkívüli volt; valláskülönbség nélkül roppant néptömeg kísérte hült tetemeit az örök nyuga­lomra. A szerény külsejű s majdnem túlleeresz­­kedő tudós férfiút nem ismerte a haza; de nem csodálom, hisz szerénysége azokkal sem érez­tette saját becsét, kik egyébkénnt közelebbről is­merték ; pedig ő a hazának, illetőleg a hazai tör­ténelemnek megbecsülhetlen kincseket hagyott kéziratban, u. m.: Zsolna- és Trencsin-városok történetét, mely utóbbi város történetének ki­vonata meg is jelent a múlt tizedben a városi évkönyvekben. Két kitűnő akadémiai tag s hír­neves írók múlt évben itt megfordultakban kér­tek tőle történelmi adatokat; magától a boldo­­gulttól hallottam volt, hogy szolgált is nekik, a mivel szolgálhatott, de rendezett s majdan nyom­da alá bocsátandó kéziratait mindenesetre meg­tartotta magának. Hazafias szándékában azon­ban megakadályozá a jelest hosszas és súlyos betegeskedése, meg végre a halál. Én azt hi­szem, hogy hazai történelmünk gyarapítására épen nem lenne érdemetlen az akadémia részé­ről ez ügyben lépéseket tenni,­­ mert tudjuk mindnyájan, hogy a felsővidéki városok, pél­dául veszem csak Ziska és Rákóczy korát, ta­gadhatatlanul nagy szerepet játszottak. Trencsin kiválólag, úgy­szólván, a rómaiak korától fogva ismeretes, s egész II. Rákóczy Ferenczig kisebb nagyobb mértékben folyvást játszta szerepét. Pénzgyűjteménye is volt a boldogultnak, ezt­ a nemzeti múzeumnak hagyományozta. Legyenek e csekély sorok szentelve a jeles elhunytnak, ki­ben hívei nagyrabecsülték az erénydus papot, ismerői tisztelték az emberbarátot, s az értők gyászolják az alapos történettudóst. Béke lebeg­jen sirkantjai fölött ! A várromokban történt ugyan ásatás, de ered­mény nélkül. Iskolai tót lapunk újra megindult Král József elemi tanitó szerkesztése alatt. K. L. I Nevezések a pesti lóversenyekre 1863-ki martius 31-ig. Junius 6-án. Junius 7-én. I. Gróf Kinsky Octavian-dij 500 forint. 1. Hg Auersperg sp. k. ap. Clair de _Lune, any. Pupil-k. 2. B. Bethmann vp. k. Cordelia, ap. Mr. Charles, any. The Esmerald Isle. 3. Hg Eszter­­házy p. k. Rambouillet. 4. Gr. Eszterházy Mihály p. m. Northcountryman. 5. Gr. Harrach sp. k. Zoe, ap. Cotswold, any. King Charies-k. 6. Gr. Kinsky Octáv p. m. Sheet Anchor. 7. Ugyanaz sga m. Hampton 8. Ugyanaz p. k. Malibran. 9. Ugyanaz p. k. ap. Grizzly Boy,any. White Stockings. 10. Hg Kinsky p. k. Hand­­som Doe. II. Gr. Károlyi István tétverse­nye 5000 forint. 1. Gr. Henckel Hugo id. 4é. vp. m. Arthur, ap. Hartneitsein, any. Royal Highness, 108 font. 2. Ugyanaz 4é.[sp.m. Ocean, ap. Sheet Anchor, any. Carolina, 100 font. 3. Hg Eszterházy 5é. p. k. The Lady of the Lake, ap. Teddigton, any. Mermaid, 116‘font. 4. Gróf HompeschjEmil 3 éves pej méné, Richard,88 font. 5. Ugyanaz 4é. p. m. Brahmin, ap.Lambton, any. Cristabelle, 108 font. 6. Gr. Renard János 6é. fek. k. Comesta, ap. Testator, any. Comus, 115 font. 7. Gr. Hunyady József 5é. p. k. Cofidante, ap. Stockwell, any. Confidence, 111 font. 8. Gr. Batthyány Istv. ifj. 4é. sga m. King of Kars, ap. General Williams, any. Miss Agnes, 108 font. 9. Gr. Alberti (a kisb. cs. k. ménes.) 6é. mp. m. Bivouac, ap. Voltigeur, any. Calcutta, 118 font. 10. Gr. Esterházy Miklós 4ó. p. k. Maid of Kars, ap. General Williams, any. Abbesse of Jerveaux, 105 font. IH. Második Császárdij 600 da­­rab arany. 1. Gr. Henckel Hugo id. 5é. p. k. Aurora, ap. Ephesus, any. Maid of Saragossa, 113 font. 2. Ugyanaz asp. 4e. m. Ocean, 113 font 3. Ugyanaz 4é. vp. m. Arthur, 110 font. 4. Gr. Esterházy Mihály 3é. p. m. Northcountryman, 90 font, 5. Hg Auersperg Vince 4é. sp. k. Ellen, ap. Clair de Lune, any. Elastic, 107 font. 6. Gr, Wenkheim Rúd. 4é. vp. m. Alföld, 110 font. 7. Gr. Szápáry Iván 3é. sga m. Szathmár, 90 font, 8. Hg Rohan ‘Lajos 4é. p. k. Euphrosine, ap Ehesus, any. Enterprise, 107 font. 9.Gr. Hunyady Józs. 3é. p. k. Topsz, 87 font.’lO. Ugyanaz 4ó. sga k. Jenny, ap. Scothman, any. Sylph. 107 font. 11. Gr. Kinsky Oct. 4é. vp. m. Whiteno#©,

Next