Pesti Napló, 1863. április (14. évfolyam, 3939-3963. szám)
1863-04-17 / 3952. szám
nyomattak Szuvalkiba, miután 7 ágyút, számos fegyvert, 200 halottat vesztettek. A fölkelők közül 11 esett el. Ez april 10-kén történt.Ugyancsak az augusztovói kormányzóságban ápril 8-ikán a mirczeni birtok mellett a fölkelők megverték az oroszokat. April 1-sején a mariampoli kerületben egy kis osztály fölkelő az oroszokra bukkanván, a kaszások rohamot intéztek az utóbbiakra, s 15-öt ejtettek el közülök. Az oroszoknak lovas segítségek érkezvén, a fölkelök Kozliszki mellett az erdőbe vonultak. E tájon Andruszkievicz a fölkelők vezére. Lithvániában, úgy látszik, megszilárdult a fölkelés. Több fölkelő csapatról érkeznek jelentések minden oldalról. Lithvánia fővárosában, Vilnában, egy nemzeti bizottmány működik, mely közlekedésben áll a varsói központival. Mártius 31 -kén kiáltványt bocsátott közre, melyben fölkelésre szólítja a lithván és fehéroroszországi népet, minden régi lengyel tartományt Lengyelország elválaszthatlan részének mondván. A fiatalság, nemesek és a parasztok részt vesznek a fölkelésben. A „Czas“ szerint a szelszavi, poniewieczi és szaveli kerületben legalább is 10,000 fölkelő kezdette meg a harczot. A bizottmány ápril 1-jén a vitebszki kerülethez is felszólítást intézett az átalános fölkelésre . A fölkelő seregek használhatóságára nézve e hűnek látszó jelentést köztik. A fölkelő lovasság csaknem használhatatlan, ami természetes is, miután a lovasság alakítása több időt és költséget kivon , mint amennyivel a felkelés eddig rendelkezhetett. A kaszások csak olyan helyen bizonyultak be használhatóknak, hol élemedett emberek, s különösen parasztok képezték. A lengyel kasza jó fegyver, de valamint a vágó szurony, ez is erős karokat kíván. A fiatalságot ennél fogva nem lehet a kaszás csapatban alkalmazni. Legjobbaknak bizonyultak be eddig a lengyel lövészek, kik a guerilla csatákban a talán véve leghasznosabbak. Legnevezetesebb volna ennél fogva azon hít, ha valósul, hogy több ezer finn és kurlandi lövész akar csatlakozni a lengyel fölkelőkhöz. Ezek kitűnő vadászok, s ha föl tudnák fegyverkeztetni, hatalmas erővé válnának. Szintoly jeles vadászok vannak Lithvánia, Podolia és Volhynia némely vidékein. A „Gaz. Narod.“ a fölkelők két győzelmes ütközetéről szól. Egyik 5-ikén történt Ivangorodnál, másik 3-ikán Szkierneviczénél, de részletes tudósítások mindeddig hiányzanak róluk. Szerződvény az államigazgatás és bank közt. (Folytatás.) Alapszabályok. I. A nemzeti bank szabadalmáról és a bank társulatról általában. 1. §. A nemzeti banknak az 1841. julius 1-én kelt nyilt parancs által adományozott szabadalom, a mely 1866. deczember végéig volt tartandó, jelen alapszabályok értelmében megváltoztattatik és 1876. dec. utolsó napjáig tartand. 2. §. A nemzeti bank részvénytársaság szabadalmának meghosszabitott tartama alatt is ezen czéget használja: „Szabadalmazott ausztriai nemzeti bank“, és a császári állam czsmert, pecsétjén ugyanezen körirattal. 3. §. A nemzeti bank székhelye Bécs. A banknak jogában áll a birodalom más helyén egy vagy több üzletágának számára fiókintézeteket állítani; kötelezve van a bankigazgatóság és államigazgatás által egyetértőleg elismert szükségesség esetében a leszámítolási, kölcsön- és utalványüzletben fiókokat szervezni. A fennálló fiókintézetek a banktársulat fennállásának tartamára meghatározott idő befolyása előtt csak a pénzügyigazgató beleegyezésével oszlattathatnak fel, gyümölcsözőleg a tartalék összegbe évenkint fektetett pénzmennyiség. Azonban a tőkésítésnek nem szabad bankrészvényekben történnie. IH: A nemzeti bank üzleteiről. 12. §. Az ausztriai nemzeti bank, szabadalmának tartama alatt, kizárólag van jogosítva önmagára szóló utalványokat kiállítani s kiadni, melyek kamatnélküliek, és kívánatra az átadónak kifizettetnek. Az ausztriai nemzeti bank ezen utalványai (bankjegyek) 10 ftnál kisebb összegre nem szólhatnak. . 13. §. Az ausztriai nemzeti bank kötelezve van, az általa kiadott bankjegyeket a tulajdonos kivonatára bécsi főpénztáránál és más, a pénzügyigazgatás által az igazgatóság meghallgatásával kijelölendő helyeken levő pénztárainál mindenkor teljes érték szerint törvényes ezüst pénzzel beváltani. Ezen kötelezettség teljesítésének elmulasztása, amennyiben az a bécsi főpénztárnál fordul elő, a szabadalom elvesztését vonja maga után, kivéve azon esetet, midőn a bankjegyek beváltása ideiglenesen törvényes úton függesztetek fel. * 14. §. A bankigazgatóságnak gondoskodnia kell, hogy az érezpénz a bankjegy kibocsátáshoz oly arányban álljon, miszerint ezen kötelezettség teljes betöltése biztosítva legyen. Azonban azon összegnek, melylyel a forgalomban levő bankjegyek 200 milliót fölülhaladnak, mindenesetre törvényes ezüst pénzben vagy ezüst rudakban kell meglennie. Épen úgy azon összegnek,melylyel a forgalomban a bankjegyek a meglevő készpénz-készletet fölülhaladják , alapszabályszerűleg leszámított vagy rájuk adott kikölcsönzés útján birtokolt értékpapírok, avagy földtehermentesítési lejárt s beváltott szelvényekkel kell födözve lennie, továbbá a banknak alapszabályszerűleg (a jelzáloghitel-osztály alapsz. 44. §.) beváltott és ismért értékesítésére alkalmas zálogleveleivel, mely utóbbiaknak azonban nem szabad 20 milliót fölülhaladniok, és a névszerinti értéknek csak %-adával szolgálhatnak födözetre. Az érczkészlet ö/t részéig ezüst helyett arany is alkalmaztathatik födözetre készpénzben, vagy rudakban. Forgalomban levőknek tekintendők a nemzeti bank által kiadott és pénztáraihoz még vissza nem jutott bankjegyek. A forgalomban levő bankjegyek összege és födezetük állása hetenként közzéteendő. Ha a tapasztalásból az tűnnék ki, hogy itt nem a csupán bankszerűleg födözött bankjegyek megállapított összege elegendő, a nemzeti bank fel van jogosítva ide vonatkozó és ténylegesen megállapított javaslatait a pénzügyigazgatás elé terjeszteni, és alkotmányszerű tárgyalását kérni. 15. §. A bank köteleztetik bankjegyeit pénztárainál más osztálybeliekkel a felek ez iránti kívonataihoz képest becserélni. 16. §. Az ausztriai nemzeti bank bankjegyei,» az 1856. febr. 7-iki császári rendeletben (b. 1. 1. 21. sz.), és az 1858. ápril 27-iki nyilt parancsban (b. 1.1. 63. sz.) foglalt rendeletek határozatainak épségben tartása mellett kizárólag élvezik azon kedvezményt, hogy az ausztriai értékben teljesítendő minden fizetésnél az egész ausztriai birodalomban, a lombard-velenczei királyságot kivéve, mindenki, valamint minden nyilvános pénztár által, teljes név szerinti értékükben kell elfogadtatniok. 17. §: A bankjegyek nem amortizálhatók. (Folyt. köv.) II. A társulati alapról és a részvényesek jogviszonyairól. 4. §. A bankvagyon a bank- és tartalékalapból áll. A bankalapnak száztíz millió kétszázötvenezer ftból o. é. kell állania , mely összeg 150.000 részvényre van befizetve. Ezen alap növelése vagy korlátozása csak a közgyűlés beleegyezésével és a törvényhozás jóváhagyásával történhetik meg. 5. §. A részvényeseket minden részvény után hasonló rész illet a bank összes vagyonából. 6. §. Az összes bankvagyon kezeskedik a nemzeti bank minden kötelezettségéért. 7. §. A részvényesek összege képezi a banktársulatot. A részvények névre szólnak és egy külön részvénykönyvbe jegyeztetnek. A részvények feloszthatlanok. 8. §. A részvény átíratására a banknak leendő visszaszolgáltatása és az utolsó tulajdonos forgatmánya szükséges. 9. §. Ha a részvények hivatalos tárgyalás folytán perrel, vagy e nélkül mennek át az új szerzőre, az illetékes hatóságoknak kell magán a részvényen — azonban az egész összegre nézve — a törvényes átadást bizonyítnia, és a tulajdonosnak a részvényt kiadnia, aki aztán az átíratást a szokásos módon kieszközölheti. 10. §. Az üzletek és bank vagyonának évi jövedelméből a bankrészvényeseket minden költség levonása után mindenekelőtt a bankalap 100 ftjából 5 ft illeti (4. §.) A fennmaradandó tiszta évi jövedelemből egy negyedrész a tartalékalapba tétetik, a többi rész pedig felülosztalékra van kitűzve. Az első évszak tiszta jövedelméből, amennyiben ez az előrebocsátott határozatok szerint a részvényesek közti szétosztásra alkalmas, minden év július havában 20 ft, vagy az igazgatóság belátása szerint több is fog minden részvény után a részvényeseknek kiadatni. Az évi tiszta jövedelem maradványa a következő év január havában tartandó közgyűlés után fizettetik ki. Ha a tiszta jövedelem nem elegendő arra, hogy a bankalap után 5% vétessék el, a hiányzó összeg a tartalékból vétethetik el, amig ez az által a bankalap 10% alóli összegére nem száll alá." 11. §. A tartalékalapról külön számadás létezik és még azon 5% kamat kiegészítése előtt (10. §.) a veszteségek vagy bárminemű leszámítások fedezésére szolgál. Ha a tartalék azon nap árkerete szerint, melyen a bank zárszámadása véghez megy, a befizetett bankalap 20% magasságát elérte, az évi tiszta jövedelemből, míg ezen magasságon áll, nem csatolandó hozzá szaporítás. A bankigazgatóság és választmány közösen határozzák el, mily módon használtassák fel A német herczegségek a passiv ellentállás terén. Az európai politikai kérdések közt alig-alig merült fel olyan, melynek huzamosabban megújuló ismertetései álmosítóbb hatással lettek volna az olcsóra, mint a holsteini ügy. Időszakonként fennen hirdette a németországi sajtó, hogy a holsteini ügy új stádiumba lépett, holott csak az acák szaporodtak, s mindössze is a papíron tett ígéretek száma nőtt. Ma azonban csakugyan uj stádiumban áll előttünk azon viszály, mely a dán kormány s a német herczegségek közt az 1850-iki porosz fiaskótól óta csak bonyolultabbá vált. Az uj stádiumba lépést, mint már a múltkor mondottuk, a dán kormány f. é. márt. 30-iki államcsinyje idézte elő. A dán királyi kibocsátványok célzata volt : magán kegyelmességet mutatni, vélt concessiókat tenni Holstein számára, hogy gyérüljön az ellenzék Schleswig bekebleztetése ellen. A mart. 30-ai kibocsátványok, melyek országos jogok s az 1851- és 1852-ben ünnepélyesen tett dán királyi ígéretek kárpótlásának fejében szűkebb autonomikus jogokat engedélyeznek, nem hogy majnémet szövetséggyűlés, vagy az illető herczegség megelégedésével dicsekedhetnének, de sőt határozott ellenzékre, kedvezőtlen bírálatokra találtak maguknál a dán lapoknál is. A dán közvéleménynek csak egy szava van a tett engedményekre. „Das Ding wird nicht gehen“ hangzik a dán lapokban s a közvéleményben úton-útfélen. A koppenhágai sajtó minden árnyalatai találkoznak azon egy pontban , hogy a mart. 30-diki dán királyi petrováki s a Schlezwig végleges incorporatiójára czélzó szándék hiúságos törekvés s halva született kiegyenlítési s megnyugtatási terv. A „Faedralandet“ és „Flyposten“, „Danmark“ és „Berlingske Tidende“ a rosszalás s komor jóslatok ugyanazon húrjait pengetik. A „Tidende“ maga, mely ez ideig a hódoló alattvalói servilizmusnak mintalapja volt s a dán minisztériumot a csalhatatlanság attribútumával ékesité, 15 hasábon azon nehézségeket számlálja elő, melyek a dán királyi kettős politika útját állják, s a felsülést igen valószínűvé teszik. A dán lapok egyhangú nyilatkozata az, hogy a dán kormány megbocsáthatlan „Schnitzert“ követett el, midőn a holsteini rendek engedékenységére számított oly téren, melyen a jogi tett ígéretek teljesítése a legkisebb szerepet sem játsza. A holsteini rendek semmire sem fognak reáállani, s ha tízszer hívja is össze őket a dán kormány, feleletök mindig az lesz : jogot és törvényt! A Schlezwigiek elkeseredését pedig oly élénken veszik a dán lapok, hogy a herczegségeknek passiv ellentállása ma már bevégzett ténynek látszik. Ha már maguk a dán lapok — a dán őszbirodalmi érdekeknek ez ideig nagyhangú védői ily kilátást nyitnak a dán királyi odtroyk előtt, s ajánlják a passivitást előbb, hogy sem a herczegségek rendei egy árva szót is szólottak volna — képzelhetni azon elenyésző törpe minoritást mely a dán államban a birodalmi egységesítés csendes mániájában szenved. E betegség legujabb kitörésének a mart. 30-diki láznak is meg vannak közvetlen indító okai. A kölni lap s az észak-németországi sajtó a leghitelesebb forrásból úgy értesül, hogy a dán kormány ezen újabb politikai ballépésére a porosz kormány izoláltsága s a porosz politika népszerűtlensége adott alkalmat. A dán kormány ugyanis fel akarta használni azon kedvező pillanatot, melyben a porosz bismarkismus megfoszta a porosz politikát a szabadelvű Németország sympathiáitól, s meglévén győződve, hogy a porosz kormány erélyesen bele nem avatkozik a herczegségek ügyeibe , amennyiben lengyel politikája miatt csaknem egyedül áll, a végrehajtás sebessége által akarta elejét venni a később előkerülendő demonstrátióknak. A helyzetben az azután a különös, hogy midőn a kedvező percet csakugyan sikerült galléron ragadni, az összbirodalmi célzatok eddigi kántánsai s a dán közvélemény indul fel ellene, hogy mintegy lökést adjon az ellentállásra elszánt schleswig-holsteiniaknak. A dán October 20-kának tehát még azon körökben sincsenek barátai, melyekben a politikai szédelgések elemei legotthonosabbak. A legközelebbi kérdés most már az : mit teend a dán kormány, ha — mint bizonyos — a herczegségek passiv ellentállásán megtörik az octrog-láz? s mit teendnek a német kormányok a herczegségek érdekében ? A dán kormány — azt hiszszük — egyelőre minden erejével azon lesz, hogy a dán reichsrath fogadja el állami alaptörvényül a mártius 30-ai királyi kibocsátványokat, melyeknek életbeléptetése ellen azután a herczegségek rendi gyűlései fognak tiltakozni, s folyamodni a németországi szövetséggyüléshez s kormányokhoz, azon tudat daczára is, hogy a porosz kormánytól kezdeményezést és oly kevéssé várhatnak, mint fegyveres beavatkozást,határozását a szövetséggyülés részéről. — Hátra lenne Ausztria, mely eddig osientált rokonszenvénél fogva erélyesen léphetne fel a herczegségek ügyében. Ha nem is veszszük figyelembe, hogy Ausztria itt oly politika ellen kelne síkra, melyet bent sanctionáltatni szeretne, s szívósan üz — mégis reményünk lehet ahhoz, hogy e kormányt a német herczegségek ügyében sükerre vezető erélylyel lássuk fellépni. A német herczegségekre nézve tehát aközeljövő a megpróbáltatás egy újabb korszaka lesz, melyben jogtalan czélzatok ellenében egy fegyver van : a törvény tisztelte s passiv ellentállás. Erdélyi ügyek. F.-Fejér V. megye f. é. mart. 28-án tartá Erzsébetvárosában főkormányszéki rendeletre ideig, bizottmányi gyűlését, a midőn főispán ő maga elfoglalva elnöki székét, a bizottmányi tagok névsorát felolvastatni rendelé, a minek eredménye 40 jelenlevő tag lévén, a b. gyűlést a 30. §. értelmében (? ! !) érvényesnek s megalakultnak nyilvánitá Névsora a jeleni ideigl. bizottmánynak, mint felolvastatott, következő: I. A legnagyobb földbirtok részéről: gr. Bethlen Gábor, gr. Mikes Benedek, Pócsa Ferencz, gr. Nemes Ábrahám, Péchy János, Erzsébetvárosa képviselve Karácsonyi János által; pótló tagok : Pócsa János, Volkány közönsége : b. Schweinitz. II. A nagyobb földbirtokosok által választott r. tagok a külkerületből: Szoboszlai B.Lajos, Maurer Gábor, László Ede, Mihály Károly, Könczei Károly, Gilyén József, Eperjesi Albert; póttagok: Bolyai Gergely, Motok Ferencz, Marosán Simon, Popovics János. A belkerületből: Maurer István, gr. Kálnoki Pál, Földvári Pál, Tamási György, Somogy István, Móga János, Joannovics J. IH. A községi képviselők által vál. 1. tagok : 1) a bolyai járásban: Fronius György s Schobel Márton, póttag Dumitru Romaniu; 2) a peselneki jár. Könczei Ferencz s Sebestyén János, póttag Pap Miklós; 3) a gezésii jár. Fekete János g. e. pap O Újfaluból, J. Béla görög egyesült pap, póttag Weltyán J.; 4) a hidegvízi jár. Opris J. s Nagy Tamás , póttag Reindl Ernő; 5) a keresdi j. Juan Bániu s Hartmann Georg, póttag Andreas Kraft; 6) bürkösi jár. Niculai Milic Románu, póttag Dumitru Ruszu és Schromm Simon; 7) pálosi jár. Tamási Béla s Niculay Andreas, póttag Fodor Mihály; 8) hídvégi j. Bartha Lajos s Constantin Niculaj, póttag Csulak Zsigmond; 9) rétenijár. Csiki József s Vetesaniu J., póttag Georg Benning; 10) hévízi j. Georgge Mikaille siSzamoille Andronne, póttag Atyim Pekale. IV. A brassói iparkamara részéről Jordatye Zaharia, Juan Naorea , póttag Niculai Zaharia. A főispán 6 mag a megnyitó magyar szövegű beszédjét elolvasva, s azután románul hasonlóan annak tartalmát elmondván, az ideiglenes főjegyző Mihály Károly hasonlóan leolvasva fogadá egy terjedelmes magyar szövegű beszédben ... A főispáni beszéden a jeleni „ideiglenesség“ szelleme, azaz „időszerűség“ lengett végig. Megnyitódnak nyilváníttatván elnökileg a gyűlés, miután az 1861-beli 12-ik december utasítást, feltéve, hogy minden bizottmányi tag olvasta s ismeri annak tartalmát, létező hosszadalmasságáért három nyelven elolvastatni idővesztegetés lenne, a főispán ur nézete szerint , a miért id. főjegyző felhivatik a főkormányszéki rendeleteket, a mint kitüzetve leendnek felolvasni, mire az alkotmányos s hazafias szabadelvű küzdelmekben e megyét 1834 óta minden törv. országgyűlésen képviselt, tisztelt s szeretett veteránja, idősb gróf Bethlen Gáborlga szólalt fel, az utasítás egyik pontjának értelmében, miután egy önálló felirati indítványnak egy 301 ev. szám alatti válaszban már sor adatott, lemond jelenleg azon jogáról, hogy az utasítás felolvastassék, ami egyhangúlag elfogadtatott. Főispán ö mlga előterjeszti a főkormány szék 24.249 1862. rendeletét, hol az ideigl. bizottmányok magoktartása, s az utasítás pontjainak szigorú megtartása rendeltetik, mire elnökileg ennek tárgyalása kitüzetvén, a hosszason tartó néma csendet gr. Bethlen Gábor ö mlga felszólalása szakitá meg, „hogy miután e rendelet, s elnökhöz czimzett utasító tárgy, mint nem bizottmányhoz szóló, tanácskozás tárgya nem lehet, hanem mint rendelet kihirdetendő, s szolgáljon tudásul, elfogadtatott. Főispán ö mlga előterjeszti a f. k. szék mart. 4. 1863-ban 7739. szám alatti válaszát a belső-szolnokmegyei feliratra, mely, miután csak a „válasz“ közöltetett ezen ideiglenes bizottmánynyal, s a felirat hivatalosan ismeretlen, nem tárgyalható, de mégis Péchy János s Fekete Jván megjegyzései alapján jegyzőkönyvbe iktattatott, hogy miután Ő Felségének ezen 1. k. leiratából azon atyáskodó szándéka nyilvánul, miszerint ezen nyomasztó provisoriumot minél előbb megszüntetendi, tudásul vétetett. Olvastatik a f. k. szék 1863-beli 1513. sz. rendelete, a mely a földmérlet elleni felszólalások körül némely egerpataki földbirtokosoknak követésül ajánlt buzgó részvéte méltányoltatván,e megye adózóit is felhívja hasonlóra, a közigazgatási hivatalok által kellő tudomásra juttatni; tudásul vétetett A földmérleti munkálatok nyilvántartása körüli közreműködésre, a községek mikénti hozzájárulta iránti tervet mielőbb fölterjeszteni, a jeleni id. kormány alközege, a megyei tisztség bízatott meg. Mint közigazgatási kérdést a főispán , maga előterjeszti 6353. sz. f. k. székről véleményt készíteni, egy 4 tagú úrbéri állományú család fentartó élelmére igényelt felek terjedelméről, az egyetlen fiuk s unokák hadkötelezettség alóli fölmentése tekintetéből, amely esetre egy hivatalnokokból álló albizottmány adatokat gyűjteni, s kellő helyre fölterjeszteni neveztetett ki elnökileg ; az ideigl.bizottmány, ezen országgyűlési tárgyhoz, miután több létező törvényeink, úgy az 1848 beli XX-ik és XXI. t. sz. tettlegesen a tényleges hatalom által megváltoztattak, tárgyalásul nem szólhat hozzá. Továbbá főispán ő maga 5955. szám alatt elterjeszti a f. k. széknek rendeletét, melyben az 1854-beli urb. p. jelzett majorsági földek s megváltható tartozások mikénti nem túlterhelő megválthatása iránt véleményt kér ezen ideigl. bizottmánytól, mire gr. Mikes Benedek ő maga lelkes indítványa alapján, a mi egyhangúlag elfogadtatva kimondatott, hogy ezen fontos, s az egész államra kiterjedő kérdést, noha elvileg helyeseljük s elfogadjuk, de miután ez a törvényes országgyűlés teendői közé sorozott tárgy, nem vegyülhet bele ezen ideigl. bizotmány. Olvastatik 5599 számú fkszéki rendelet, amely a szétszórt Felső-Fehér megye végleges, azaz saját önmagunk felosztását ajánlja, amelynek alapján gr. Bethlen Gábor maga indítványa alapján határozatul egyhangúlag kimondatott, hogy miután ez egy törvényes országgyűlés tárgya, s annak rendelkezése alá tartozik, ezen id. bizottmány annál kevésbbé tárgyalhatja, mivel ha már tényleg is áll,, hogy F.-Fehér megye nincsen czélszerűen összealkotva, ugyanazt lehet több megyékről, mint p. Doboka, Kolozs, Torda, stb. mondani, s igy ezen félszegségeken csak törvényes országgyűlés segíthet, annál inkább, mivel systhematika deputatiók működtek e tárgyban, de végre maga ő Felsége 24. mart. 1861. kelt 1. a megyéket a magok előbbi határaikba s kiterjedéseikbe, előbbi törvényes autonomiájokba állította vissza, a miért ezen ideigl. bizottmány ennek felosztásában még elvileg se kiván tárgyalva részt venni. Ezen rendeletek előterjesztése után főispán ö méltósága kitűzi az „utasítás“ 23. §-a értelmében a felsőbb megerősítést igénylő megyei tisztviselők választását, mire gr. Bethlen Gábor e méltósága s K. K. által a létező alkotó törvényekből indokoltan támogatva elfogadtatott,hogy miután a jogegyenlőség a hon minden lakosára nézve nemzet-, nyelv- s valláskülönbség nélkül örök s változhatlan elvül „törvényesen“ ki van mondva, tettlegesen ennek alapján életbeléptetve s ez által minden ezzel ellenkező törvények eltöröltetteknek nyilvánítottak , arról azonban kellő törvényes országgyűlési gondoskodás nem történhetett, hogy a különböző vallási felekezetek jogérvei fentartása mellett mikép történjék a candidatio (a bevett vallás lévén e megyében) miután egyébiránt ez nem megyei, hanem országgyűlési tárgy, a tisztválasztás ezennel elhalasztatik, a hiányokat a főispán ő maga helyettesítvén; mire a főispán ur megjegyezve, hogy az utas. 23-ik §-a gondoskodott némileg a fentebb elősorolt aggodalom felett, mi némileg megczáfoltatván, gr. Mikes Benedek ur annál inkább elhalasztatni kívánja, mivel csak a felső megerősítést igénylőkre szól a főkormányszéki rendelet s kitűzés, már pedig vagy mindent restaurálunk s élünk szabad választási joggal, vagy egyet se, a mi egyhangúlag elfogadtatott. Végül a főispán ő maga kitűzi a gr. Bethlen Gábor ő maga által maga idejében benyújtott ö cs. kir. apóst. Felsége éleibe juttatandó fölirati indítványának tárgyalását, a melynek miután egy feliratot ő Felségéhez mind az utas. 29-ik §., mind pedig annak legális, mérsékelt, s helyes tapintatteljes hangja megengedi, mint a főispán ur nyilatkozni méltóztatott, megbirálásául egy több tagú mind a magyar, román s germán elemből, s érdek képviselőiből összeállított albizottmány neveztetvén ki, főbíró Szőcs János ur elnöklete alatt, a gyűlés folyamán szünetelni mig az albizottmány bíráló munkálatát bevégzendi — megszakittatott. A felirat átvizsgálása után a gyűlés folytattatva főbíró Szőcs János ur által, annak szövege felolvastatott s annak — tanúsított alkotmányos elveinél fogva — elfogadása általa román testvéreinknek is ajánltatva, egyhangúlag minden nemzetiség s érdekképviselet által egy értelemben helyeseltetve elfogadtatott. Mire a főispán e méltósága másnapi 24/3-diki bizottmányi gyűlésre, mint jegyzőkönyi igazolásra, 9 órára megjelenni mindenkit fölhiva, egy „éljen“ kíséretében az ideigl. bizottmány a legnagyobb egyetértésben szétoszlott. Másnap a 24-diki mart. folytatólag a jegyzőkönyvigazolás után köszönetét nyilvánítva a bizottmány részvétéért a főispán úr, a gyűlés véglegesen ez alkalommal hazaoszlott. 23-kán főispán e méltga által a Sedelmayerféle szállodába meghivatott a bizottmány, hol időszerű, de lelkes s jobb reményt ébresztő s testvéri érzelmű pohár köszöntések nem hiányoztak. Az egész gyűlés folyama a leghiggadtabb, testvéries tapintatos csenddel s egyetértéssel folyt le, egy óhaj lengve által minden egybegyültet, hogy a végzet ura mielőbb egy alkotmányos révpartra vezesse e hon hánykodó sajkáját, hol ezen nyomasztó provisoriumtól valahára menekülve, minden sebek az egyedüli érvényes s mindenkit kielégítő utón — egy országgyűlés utján behegyesztendők lennének — ezt mielőbb elérni hitünk, reményünk s vágyunk. . . . __________ (K. K.) Gazdasági s keresked, tudósítások. — Pest, ápril 15. Gyönyörű napfényes idő. A viz apadóban. Gabnavásárunkon pangás ; a búzából tegnap csakis a helybeli fogyasztásra történt csekély mérvű adás-vevés. Gőzmalomtulajdonosaink nem vásárolnak, külföldi vevő nincs, és a kirakodás még sem nagy, s a szállítmányok sem jelentékenyek. Rozsból 77—78 fontos termék adatott el 2 ft 35 krjával. Másból nem volt üzlet. Belényes, ápril 9. Mai napon tartott hstivásárunkon a gabona megtartotta a múlt heti árát, jelesen : tiszta búza mérője 3 ft 40 kr, kétszeres 2 ft 60 kr, rozs 2 ft 40 kr, zab 1 ft 60 kr, tengeri 2 ft 40 kr. Marg it a, ápr. 10-én tartott hetivásárunkon a piaczi árak következők voltak : Ausztr. mérő. Tiszta búza 3 ft, kétszeres 2 ft 80 kr, rozs 2 ft, árpa 1 ft 80 kr, zab 1 ft 30 kr, szemes tengeri 1 ft 80 kr, krumpli 1 ft, lencse 3 ft 20 kr, köleskása 4 ft 80 kr, paszuly 3 ft 20 kr, öreg cseber uj bor 6 ft, ó bor 8 ft, szere zsir 40 kr, sör 10 kr, pálinka 20 kr, font sertéshús 16 kr,marhahús 14 kr, szalonna uj 24 kr, szappan 30 kr, faggyúgyertya 44 kr, öl keményfa 7 ft, ágfa 5 ft, 10 fontos részlet széna 20 kr, szalma 6 kr, db, középtestü ökör 80 ft, közép testű tehén 40 ft. Vegyes tudósítások. — Trencsin, april 12. 1863. Múlt havi értesítésem, úgy látszik, a postakezelők áldozata lett; álljanak tehát e sorok utólag tudósitásul mozgalmainkat s állapotunkat illetőig. Trencsin határának egyik legszebb, legregényesb tája az úgynevezett sziget, mely kis völgyecske magában véve ugyan nem annyira vonzó, mint inkább azzá teszi a Vág,melynek hosszában nyúlik, továbbá a vár- és az ellenoldali sz. Benedek-féle egyházromok, nemkülönben az északkeleti oldalról felnyúló hegyek , míg délről egészen nyitva a látkör, mely a falvak tarkasága, s a morva határszéli hegyek változatosságával gyönyörködteti a néző szemeit. E kies völgyben Trencsin közönségének számára jelenleg pompás sétány készül, mit eddig majdnem teljesen nélkülözött, mert legalább „népkertünket“ nem akarom azon sétányok közé sorozni, hol az ember felüdüthetné magát, lévén az oly szorult és girbegörbe helyen, hogy benne az egészségre nézve inkább ártalomtól lehet tartani, semmintremény sem egy kis felüdülést. A sétány eszméjének megpendítése s valósításának megteremtője méltóságos kiskovalóci és vaszkai Vietorisz László, trencsinmegyei főispán úr. Hiszszük, hogy a hazai művelődés története kijelöl számára is egy lapot, hol a hálás utód tisztelettel olvasandja nevét. Nem ugyan váratlanul, de annál fájdalmasabban lepett meg bennünket múlt hó 22 én főtiszt. Sztárek Lajos, helybeli plébános és apát hoszszas szenvedés után történt halála. A részvét, mely 25-én végbevitt temetésén mutatkozik, rendkívüli volt; valláskülönbség nélkül roppant néptömeg kísérte hült tetemeit az örök nyugalomra. A szerény külsejű s majdnem túlleereszkedő tudós férfiút nem ismerte a haza; de nem csodálom, hisz szerénysége azokkal sem éreztette saját becsét, kik egyébkénnt közelebbről ismerték ; pedig ő a hazának, illetőleg a hazai történelemnek megbecsülhetlen kincseket hagyott kéziratban, u. m.: Zsolna- és Trencsin-városok történetét, mely utóbbi város történetének kivonata meg is jelent a múlt tizedben a városi évkönyvekben. Két kitűnő akadémiai tag s hírneves írók múlt évben itt megfordultakban kértek tőle történelmi adatokat; magától a boldogulttól hallottam volt, hogy szolgált is nekik, a mivel szolgálhatott, de rendezett s majdan nyomda alá bocsátandó kéziratait mindenesetre megtartotta magának. Hazafias szándékában azonban megakadályozá a jelest hosszas és súlyos betegeskedése, meg végre a halál. Én azt hiszem, hogy hazai történelmünk gyarapítására épen nem lenne érdemetlen az akadémia részéről ez ügyben lépéseket tenni, mert tudjuk mindnyájan, hogy a felsővidéki városok, például veszem csak Ziska és Rákóczy korát, tagadhatatlanul nagy szerepet játszottak. Trencsin kiválólag, úgyszólván, a rómaiak korától fogva ismeretes, s egész II. Rákóczy Ferenczig kisebb nagyobb mértékben folyvást játszta szerepét. Pénzgyűjteménye is volt a boldogultnak, ezt a nemzeti múzeumnak hagyományozta. Legyenek e csekély sorok szentelve a jeles elhunytnak, kiben hívei nagyrabecsülték az erénydus papot, ismerői tisztelték az emberbarátot, s az értők gyászolják az alapos történettudóst. Béke lebegjen sirkantjai fölött ! A várromokban történt ugyan ásatás, de eredmény nélkül. Iskolai tót lapunk újra megindult Král József elemi tanitó szerkesztése alatt. K. L. I Nevezések a pesti lóversenyekre 1863-ki martius 31-ig. Junius 6-án. Junius 7-én. I. Gróf Kinsky Octavian-dij 500 forint. 1. Hg Auersperg sp. k. ap. Clair de _Lune, any. Pupil-k. 2. B. Bethmann vp. k. Cordelia, ap. Mr. Charles, any. The Esmerald Isle. 3. Hg Eszterházy p. k. Rambouillet. 4. Gr. Eszterházy Mihály p. m. Northcountryman. 5. Gr. Harrach sp. k. Zoe, ap. Cotswold, any. King Charies-k. 6. Gr. Kinsky Octáv p. m. Sheet Anchor. 7. Ugyanaz sga m. Hampton 8. Ugyanaz p. k. Malibran. 9. Ugyanaz p. k. ap. Grizzly Boy,any. White Stockings. 10. Hg Kinsky p. k. Handsom Doe. II. Gr. Károlyi István tétversenye 5000 forint. 1. Gr. Henckel Hugo id. 4é. vp. m. Arthur, ap. Hartneitsein, any. Royal Highness, 108 font. 2. Ugyanaz 4é.[sp.m. Ocean, ap. Sheet Anchor, any. Carolina, 100 font. 3. Hg Eszterházy 5é. p. k. The Lady of the Lake, ap. Teddigton, any. Mermaid, 116‘font. 4. Gróf HompeschjEmil 3 éves pej méné, Richard,88 font. 5. Ugyanaz 4é. p. m. Brahmin, ap.Lambton, any. Cristabelle, 108 font. 6. Gr. Renard János 6é. fek. k. Comesta, ap. Testator, any. Comus, 115 font. 7. Gr. Hunyady József 5é. p. k. Cofidante, ap. Stockwell, any. Confidence, 111 font. 8. Gr. Batthyány Istv. ifj. 4é. sga m. King of Kars, ap. General Williams, any. Miss Agnes, 108 font. 9. Gr. Alberti (a kisb. cs. k. ménes.) 6é. mp. m. Bivouac, ap. Voltigeur, any. Calcutta, 118 font. 10. Gr. Esterházy Miklós 4ó. p. k. Maid of Kars, ap. General Williams, any. Abbesse of Jerveaux, 105 font. IH. Második Császárdij 600 darab arany. 1. Gr. Henckel Hugo id. 5é. p. k. Aurora, ap. Ephesus, any. Maid of Saragossa, 113 font. 2. Ugyanaz asp. 4e. m. Ocean, 113 font 3. Ugyanaz 4é. vp. m. Arthur, 110 font. 4. Gr. Esterházy Mihály 3é. p. m. Northcountryman, 90 font, 5. Hg Auersperg Vince 4é. sp. k. Ellen, ap. Clair de Lune, any. Elastic, 107 font. 6. Gr, Wenkheim Rúd. 4é. vp. m. Alföld, 110 font. 7. Gr. Szápáry Iván 3é. sga m. Szathmár, 90 font, 8. Hg Rohan ‘Lajos 4é. p. k. Euphrosine, ap Ehesus, any. Enterprise, 107 font. 9.Gr. Hunyady Józs. 3é. p. k. Topsz, 87 font.’lO. Ugyanaz 4ó. sga k. Jenny, ap. Scothman, any. Sylph. 107 font. 11. Gr. Kinsky Oct. 4é. vp. m. Whiteno#©,