Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)

1863-05-16 / 3976. szám

esetben ők az alosztályok által formálandó bi­zottmányba kétannyi tagot küldenek, mint egyik a többi hat osztályból. § 28. §. Minden tárgy előleges tanácskozás alá vétele végett bizottmányok képeztetnek, oly mó­don, hogy a felnevezett osztályok mindenike előleges értekezés folytán egy tagot választ az alakítandó bizottmányba. 29. §. Egyes esetekben az országgyűlés meg­határozhatja, hogy ezen bizottmányok az osztá­lyoknak kiküldendő két-két tagjai által képez­­tessenek. 30 §. Az országgyűléstől függ bizonyos nemű tárgyaknak előleges tanácskozás alá vétele czél­­jából állandó bizottmányokat állítani. 31. §. Ily állandó bizottmányt képez név sze­­rint: az igazolási bizottmány, ha a 15. §. szerint annak alakitása szükséges; az országgyűlési jegyzőkönyveket hitelesítő bizottmány (74. §.) a gyorsírók jelentését hitelesítő bizottmány (21 §.) és a kéremény bizottmány,­t, 32. §. Minden osztály és bizottmány kebelé­ből egy elnököt, annak helyttesét és egy, sőt ha szükség kívánja, két jegyzőt is választ, és megtörtént a­lkulását az országgyűlés elnökének bejelenti. Minden bizottmány, minden egyes előleges ta­nácskozások végett neki adott tárgynál, egy elő­adót vála­szt. 33. §. Az osztályok és bizottmányok ügyke­zelésére általában a mennyire alkalmazhatók, a jelen ügyrend­artás szabályai érvényesek. Az osztályok és bizottmányok határozatképe­sek, ha tagjaiknak legalább fele jelen van. Határozataikat általános szavazat­többséggel hoznák. Az elnök mindig szavazhat. 34. §. Minden, a­ki a bizottmányokba meg­­választatott, köteles annak üléseiben rész­­venni. Az elnök azon esetben, ha egy tag három ülés­ből — elfogadható mentség nélkül — elmarad, a­ választást eszközlend. 35. §. Ha a kormány hivatalnokok közül vagy egy tagnak megjelenése egy bizottmány­ban, felvilágosítás vagy értesítések adása végett, szükséges vagy kívánatos a bizottmány ebbeli meghívását az országgyűlés elnöke utján teszi meg (az országgyű­és a sz. 18­­. sz.) És úgy illeti a bizottmányokat azon jog, szakértőket szó­­beli kihallgatás végett meghívni, vagy azokat írásbeli véleményadásra felszólítani. A főkormány­szék elnökének, aleln­ökeinek vagy az elnök által kiküldött biztosoknak joguk­ban áll a bizottmányok tanácskozásában meg­jelenni (az országgyűlés a. sz. 18. §. sz.) 36. §. Szabadságában áll a bizottmányoknak, oly országgyűlési tagokat, kiknek különös tárgy­­ismeretet tulajdonítanak, az ülésben való rész­vételre tanácskozási szavazatul meghívni. Az indítványtevőt, hogyha ő nem tagja azon bizottmánynak, melybe indítványa előleges ta­nácskozás végett utasítatott, legalább egyszer meg kell hívni a bizottmány üléseibe, indítvá­nyának okadatolása végett, azonkívül mind­annyiszor meghivathatik, valahányszor a bizott­mány czélirány­osnak látja. Az országgyűlési elnök és alelnökök a bizott­mányok üléseiben mindig megjelenhetnek, de szavazatjog nélkül. 37. §. Mihelyt egy bizottmány egy neki átadott tárgy feletti előleges tanácskozásait befejezte, annak elöl ülője a hozott határzatok feletti jelen­tést az országgyűlés elnökének átszolgáltatja. 38. §. Ha egy tárgyban a véleményadás egy előkérdéstől függene, mely különféle módon el­dönthető, a bizottmány ezen előkérdés miként eldöntése iránti javaslatát az országgyűlés elé terjesztheti, és további tanácskozásait csak az előkérdés eldöntése után folytathatja. 39. §. Ha a bizottmánynak szavazattöbbség által hozott határzatánál, vagy indítványánál az országgyűlés elibe terjesztés alkalmával egy leg­alább 3 tagból álló kisebbség véleményének az országgyűlés elibe terjesztését kívánja, annak jogában áll azt a jelentéshez, vagy indítványhoz csatolni, és e részben egy előadót is választani, csakhogy ez által a jelentés, vagy indítvány megtétele, vagy beadása ne hátráltassák. Az ily indítványok is csa­k akkor bocsáttathatnak az országgyűlésben szavazat alá, ha mint más in­dítványok, támogatást nyertek. 40. §: Az országgyűlés ülései nyilvánosak, kivételképen egy bizalmas ülés is tartathazik, ha azt az elnök, vagy 10 tagja kívánja, és az or­­szággyűlés mindazoknak, kiknek nem áll jo­gukban az országgyűlési tanácskozásban részt venni, eltávolítása után annak megtartását el­határozza (az országgyűlés a. szab. 11- és 14-ik §. sz.) 41. §. Az országgyűlés határzatképes, ha azon tagok számának, kik széköket az országgyűlés­ben elfoglalták, legalább fele jelen van (az or­­szággyűlés a. sz. 19. §. sz.) 42. §. Az egyes tanácskozások tárgyai az or­­szággy­űlés­el­be kerülnek : 1) Mint kormányi előterjesztmények, az or­­szággyűlési biztos útján. 2) Mint egyes országgyűlési tagok indítvá­nyai (az országgyűlés a. sz. 15. §. sz.) 43. §. Egyes tagok önálló indítványai az or­­szággyűlés elnökének írásban adandók, s ha az elnök, vagy ezáltali elutasítás esetében a k. biz­tos által (id. országgyűlés a. szab. 14. §. sz.) tár­gyaltatásra bocsáttatnak, előlegesen bizottmá­­nyi tanácskozás alá veendők. Ily indítványokat legalább is 10 tagnak kell támogatni. Ha egy indítvány elegendőleg nem támogattatik, egy­szerűen félretétetik. Ha egy ily önálló indít­vány ezért a bizonyos törvényt alkotni, azt tör­vényjavaslatképp kell szerkeszteni és benyúj­tani. 44. §. Egy elegendőleg támogatott indítvány, mind a három országos nyelvben nyomtatva, az országgyűlés tagjai közt kiosztandó, az indítvá­nyozó egy napnak meghatározását sürgetheti, melyben a tárgy első felolvasásra és az indítvá­nyozó indítványának okadatolására bocsáttatik. Ezen napot az országgyűlés elnöke határozza meg. 45. §. A tárgyalandó ügyek sorozata az or­­szággyűlés elnöke által határoztatik meg (az id. a. 15. §. sz.) Minden ülés napirende az országgyűlés tag­jainak, ha lehet, az azelőtti ülés végén, min­denesetre pedig az ülés kezdete előtt tudtul adandó. 46­ §. Az ülés az elnök által, mihelyt a tagok határozatképes számmal megjelentek, megnyit­­tatik (id. al.­sz. 19. §. sz.) 47. §. Az ülés megnyitása után az elnök azon kérdé­s teszi : nem kívánja-e valaki a jegyző­könyv , ezen ü­gyrendtartás 74. §-a értelmében kiigazítását ? Ha azt senki sem kívánja, a jegy­zőkönyv helyesnek tekintendő. Ellenkező eset­ben az országgyűlés határoz a kívánt kiigazítás felett. Ezután az elnök, vagy az országgyűlési kit. biztos által tárgyalásra bocsátott indítványok és jelentések ki­­zetnek, és azok iránt szükség ese­tében azon kérdés intéztetik : támogattatnak-e azok ? Ezek után a kormány, az osztályok és bi­zottmányok közleményei, végre a többi bead­ványok hozatnak a ház tudomására. 48. §. Az országgyűléshez érkezett kormá­nyi elő­terjesztések minden más tárgyak előtt tár­gyalás alá veendők és elintézendők (az id. a. sz. 16. §. sz.) De a kormány előterjesztései is a bizott­mányok előleges tanácskozásai alá bocsátandók. A kormány előterjesztései iránt a támoga­tás kérdésére nincs szükség, és azok előleges tanácskozás alá vétel nélkül is el nem mellőz­hetők. Hogyha az ily előterjesztésekre vonatkozó bizottmányi indítványok az előterjesztéstől egé­szen vagy egyes részletekben eltérnek, az ily indítványok visszautasítása esetében az előter­jesztések eredeti szövegekben szavazat alá bo­csátandók. A kormány jogában áll előterjesztéseit akár­mikor módosítani, vagy egészen visszavonni. 49. §. Az nap, melyen egy indítvány legelőször áll a napirenden, az indítványozónak indítványa okadatolására szó adandó. Az Országgyűlés ezután minden vitatás nél­kül meghatározza, hogy az indítvány egy, már fennálló, vagy pedig egy, az egyes osztá­sokból kikü­ld­ödő egy vagy két tagból összeállítandó bizottmánynak adassék-e át ? Ha az országgyűlés ez indítványt egy bizott­mányhoz nem utasítja, az, a­mennyiben nem a kormány indítványa, elmelőzöttnek tekintendő. 50. §. Ha a fentem­etett határzat következtében a bizottmányi jelentés az elnöknek átadatott, ez annak a három, az országban divatozó nyel­vekre leendő átfordítását és kinyomtatását, s azután annak kiosztását elrendeli , és a tár­­gyal­ó szót, és­pedig az indítvány egyes részleteinek tárgyalás alá vétele , és annak részei feletti szavazat alá bocsátása végett napi­rendre teszi. A tárgyalás a nyomtatott bizottmányi jelen­tés kiosztása után csak 24 óra után kezdődhe­tik meg. Ha egy tárgy 2­ik felolvasás végett van napi­renden, az országgyűlés a feletti tanácskozását a bizot­mányi vélemény kifejtésével a bizottmányi előadó által nyitja meg. 51. §. Ha egy indítvány több részekből áll, akkor az átalános vitatás bocsátandó előre, mely­nek befejezése után következik a részletes vita­tás az egyes pontok fe­­tt. Az általános vita végével a szavazásnak csak annyiban van helye, a­mennyiben indtványoz­­tatott a napirendre való átmenet, vagy az el­napolás. Ha a bizottmány jelentése a tárgyalás folyama alatt egyik vagy másik részében nem találtatnék eléggé kimerítőnek, az országgyűlés azt a bizott­mánynak kiegészítés végett visszaadhatja. 52. §. Az indítvány egyes részletei feletti sza­vazás után mindig az egész indítvány feletti szavazás (a 3-dik felolvasás) következ­i, még­pedig rendesen a legközelebbi ülés napján, ha a ház ez iránt nem határoz másképen. Az egész indítvány feletti szavazásnál mellék­indítványok figyelembe nem veendők, és egyál­talában vitatásnak nincs helye. Csak­is azon esetben, ha egy, módosítványok alapján létrejött ha­­rzat egyes részletei nem ál­lanának egymással összehangzásban, engedhető meg egy indítvány ezen hiányok kiigazítására, melyek iránt az országgyűlés a szükséges kiiga­zításokat meghatározhatja. (Folyt köv.) Puebla bevétele a francsiák által. Egy sürgöny, mely Vera­ Cruzban ápril 16 án kelt, s május 11-én közlé a londoni táviró, je­lenti, hogy a francziák mart. 23 án teljesen el­zárolták Pueblát, 27-én behatoltak a városba, melynek nagy fogháza meg lévén erősítve, egész 31 ig még védte magát; ekkor az ostromlóknak sikerült rést nyitni, s a helyet rohammal be­vették. Az ostromlók folytatólag még két megerősí­tett állomást foglaltak szurony támadással, meg­szállták a fegyvertérre vezető két fő utczát, ké­véve az ezekben emelt torlaszokat, s ezután a zuávok és a 99-ik gyalog­ezred, támogatatva az aknász csapat által, a házsorok hosszában nyomultak előre , s szob­ták ki mindenütt a mexikóiakat, míg végre elfoglalák az erődként megerősített fegyvertárt és a katedrálét. A francziák birtokába jutottak a Rio Petro hídjának is. Comonfort parancsa alatt 12 ezer ember állott, oda értve a Juarez által küldött segély­csapatokat is. Az egyedüli állomások, melyek még a mexi­­cóiak birtokában vannak, Guadelupe és Lo­­r­e 11­6 erődök. A francziák vesztesége halottakban 150, sebe­sültekben 500-ra létezik. Ennyit jelent a Londonban közzétett sürgöny, melyhez amerikai lapok és tudósítások után, hogy e nevezetes fegyvertény előzményeivel együtt ismeretes legyen, mi még oda csatoljuk a következőket: Tudva van, hogy a megszálló franczia hadak főmozgásai febr. 20-án kezdettek meg.­­ a­z a­i­­n­e­tlek ugyanakkor indult el Jalapából, midőn D­o­u­a­y tábornok az orizabai után a magasla­tok felé irányzó menetét; az összes haderő, 22— 23.000 ember, mart. 16 án egyesült Amazocnál, három mértföldre Pueblától. Mart. 18-án B­a­z­a­i­n­e­tlek délnek nyomult előre, ugyanakkor D­o­u­a­y észak felé, s másnap a főparancsnok már a san-juani halmon ütheté fel főhadi­szállását, honnét a város egész belse­jét kiszemlélheti. E napon kezdődött meg a rendszeres ostromlás, melyet akkor mindenki legalább egy hónapig tartandónak vélt. A tüzelés, mely 22-én nyittatott meg, 24-én álalános­­ön, s leginkább a Saint-Xavier és P­a­r­r­a­­ erődök ellen volt intézve, mint melyek Pueblát a mexicói oldalról védik. Ezen ostrom­ról Ortega tábornok egy hosszú sürgönyben tett jelentést, melyből franczia lapok után a kö­vetkező kivonatot iktatjuk ide : „ Puebla, mart. 24. A tüzelés különféle pontok ellen mindkét részről már három nap óta tart, különösen részünkről nagyon élénk volt az teg­nap. Cote felé az ellenség Starbide és Mo­relos erődöket kezd­ lövetni, ugyanezek Saint Xavier és Parral néven is neveztetnek, s a mexi­kói oldalon feküsznek. Az ágyúzás gyengén foly­­tattatott egész éjen át, ismételgetett ma, kisérve a két tábor puskatüze által. Én a tüzelést 24 emberből álló csapatokban kezdettem meg az erőd körüli minden magaslaton, a lehető legrö­videbb távolban. „Halottaink és sebesülteink száma csekély volt; csapataink kirohanásokat tettek, s elűzték az ellent az általuk elfoglalva tartott állomások­ról. Azon csapat, mely Santiago bevételére vál­lalkozott, visszavettetett. Morélia ereje ha­­sonlag szerencsés volt San Martin-nál. Az ellen­ség néhány házat foglalt el ma a San Mathias negyedben, de az elfoglalt épületek leromboltat­ván, magukat ott nem tarthatók. Kinyilatkoztat­hatja ön a legfőbb kormánynak, hogy ha a had­viselés viszontagságai elvesztetik velünk e he­lyet, az ellenség csak romoknak jön birtokába, mert a helyőrség megesküdött : a legvégsőig vé­delmezni az erődöket, melyek a várost körzik. Fo­­golylyá ejtettünk egy mexikóit, ki az ellenséges táborban őrmesteri szolgálatot teljesít; paran­csoltam, hogy jelöltessék meg arcra, mint áruló, s küldessék vissza. „Mart. 25. A tüzelés egész éjen át nagy erővel folytattatott. Most reggeli nyolc­ óra, s úgy érte­sülök, hogy a francziák rohamra készülnek, me­gyek a védelemre mindent elkészíteni. „Mart. 26., reggeli 9 óra. Tagnap esti 11 órakor egy erős rohamoszlop közeledett. Min­den mozdulás megrohanásra mutatott. Megpa­rancsol­om, hogy a tüzelés azonnal kezdessék meg. A franczia tüzérség viszonza,­s lövegei most is dörögnek. A város központja s délnyu­gati része a bombázás alatt szenvedni kezdenek. Vannak vesztesé­gink is, de melyek, tekintve az ellenséges tüzelés erőszakosságát, nem mondha­tók nagyoknak. „Mart. 27. A vitéz hadsereg, melyet vezé­nyelhetni szerencsém van, nagy sikert aratott. A tegnapi nap folyama alatt az ellenség golyói és bombái levonták a Saint Xavier erőd egy részét, s esti nyolcz és kilencz óra közt hadoszlopokat indított a része , hogy a varacsot rohammal kerítse birtokba. Ezen rohamoszlopok nem egé­szen egy óra alatt visszanyomattak, a­nélkül, hogy a tartalékban álló hét erős dandárból csak egyetlen embert is kényszerültem volna segít­ségre rendelni. Esti hat óra volt, midőn az ellen­ség rohamintézkedését észrevevem , ekkor ad­tam parancsot a lőtartalék négy ütegének, a Zacatekas­­-ból háromnak, s egynek a v­e­r­a­­cruziból, hogy készen­­­artsák magukat, az első jelre nyílt táborba szállhatni. „Ezen parancs oly pontossággal jön teljesítve Paez és Garcia tábornokok által, hogy ugyanazon időben, midőn a gyalog fegyvertűz megnyittatott, egyszersmind tüzérségünk löve­gei, valamint a Ghilardi tábornok által vezé­nyelt erőd ágyúi az ellenséget elárasztók. A város sokat szenvedett a bombázás miatt. Sze­rencsét kívánhatunk magunknak, hogy összes veszteségünk halottak és sebesültekben e mér­kőzés alatt nem tesz többet hatvannál. „M­art. 28. Ma reggel egy és fél órakor új roham intéztetett Saint Xavier és Iturbide erő­dök ellen, a varacsok homlokban s oldalról egyenlő erős megtámadásnak valónak kitéve. A franczia rohamoszlopok az általuk nagy ügyes­séggel hányt parallellák fedezése alatt a sán­­czok közelébe jutottak; a tüzérség összes mérge most ezen erőd és a Morelos vára­s ellen intéz­tetett ; a város bombázása a roham alatt is tar­tott ; veszteségünket halottak és sebesültekben nem tudom.“ Kétségesnek látszik , hogy Ortega tábor­nok szigorú tudomást szerezhetett volna magá­nak a helyzetről a 26, 27, és 28 ki éjjeli csaták alatt, melyeknek eredménye volt, hogy a fran­cziák elfoglalták a Saint Xavier erődött, mely eseményt maga a mexikói „Monitor“ következő­leg jelent „A Saint Xavier erőd, honnét a franczia csa­patok többször viss­zaverettek, végre ezek által elfoglaltatott Minthogy az erőd lerombolva, s a bástyázat romokban hevert, Ortega tábornok ismert előrelátásánál fogva onnét elszállitá ösz­­szes tüzérségét és csapatait, 300 ember kivéte­lével. — Saint Xavier háta megett azonban egy másik erőd emeltetett. A védelmi terv sze­rint a franczia kézben levő Saint Xavier erőd több irányban van kereszttűznek kitéve.“ Comonfort tooknak mart. 31-én kelt egy sürgönye igy szól: „Moyotzingo, mart. mart. 31. éjfél. A S. Xavier irányában hallott, s folyást erős tüzelés, egyszerre megszűnt; úgy tetszik, hogy e váracs többé nem versengési tárgy. Egész e perczig semmi tudósításom sincs Or­tegától, a­mi engem nyugtalanít.“ Comonfort. Egy másik apr. 1-ről szóló sürgönyben C­o­­m­onfort előadja, hogy összeköttetéseit Orte­ga tábornokkal nem állíthat­a vissza. A S. Xa­vier erőd elfoglalása kiindulási pont volt több határozott mozdulatra, mert a Vera­ Cruzból ér­kezett, s ápr. 16-ig terjedő hírek jelentik, hogy a város legnagyobb része, valamint az azt kör­nyező magaslatok, Guadelupe és Loretto kivéte­lével, a francziák birtokában vannak. Lengyelországi Május 13-ika, az orosz amnestia határnapja el­telt. Kérdés, minő eljárást fog követni most az orosz kormány ? Míg a hivatalos közsegek s az orosz katonák fennhangon hirdeték, hogy csak 13-ika után fog kezdődni a valódi hadd el hadd, addig másfelül a „Czas“, mint állítja, hiteles for­rásból épen ellenkezőről értesít. A nevezett lap szerint ugyanis míg a diplomatiai értekezletek folynak, melyek Lengyelország megnyugtatását czélozzák, addig az orosz kormány mindent el fog követni, hogy a katonaságot zabolán tartsa. Sőt az amnestia határidejének meghosszabbítá­sáról, a­mi pedig kissé különös, még arról is len­ne szó, hogy az orosz tartományi kormányzóknál könyvek fognának közhelyre tétetni, melyekbe a lakosok beigtatnák nyilatkozataikat, váljon a fel­kelés mellett, vagy ellene vannak-e? A „Czas“ kétkedik e sajátszerű népszavazat jó sikerén, szabadjon nekünk a hit valóságán kétkednünk. Katona-rendőrségi intézkedéseket azonban 12-ika után többeket volt teendő az orosz kor­mány, így jelesen a királyságot 200 katonai kerü­letre osztják, mindenik egy-egy kerületi főnökkel. Egyik kerületből a másikba csak a főnök által láttamozott útlevéllel lehet menni. Varsó maga három kerületet képez, sat. A nemzeti kormány sem pihen. Közelebbi napi parancsában rendeli: 1) Most, midőn a nép betolakodó ellenével szemben egész erejét ösz­­szeszedi, s a hazájokat szerető polgárok életöket és vagyonukat a haza oltárára teszik, fordulnak esetek elő, hogy kicsinyhitű éb félénk emberek nem igazolható okokból külföldre távoznak, s reszelge­tetlenségek által a hozzánk rokonszenv­­vel viseltető Európa szemei előtt a lengyel nevet megbecstelenítik. Hogy tehát e gyalázatos ki­vándorlásnak véget vessen, rendeli magasabb hatóság megbízása folytán a varsói polgármester: „A nemzeti kormány engedelme nélkül egy pol­gárnak sem szabad átlépnie az ország határát. Valódi szükség esetén a kormány a nemzeti ha­tóságok útján a kellő útlevelet kiszolgál­tatja. “ Jelenleg külföldön mulató egyének, ha a hozzá­­juk intézett felhívásra vissza nem térnek, felelő­sök lesznek érte. Erre vonatkozó vétségekről a nemzeti hatóságoknak haladéktalanul jelentést kell tenniök. 2) A kiküldötteket, (Ausztigler) ha úti jegyekkel netalán a közönséghez folyamod­nának segélyezésért, inti a kormány, és a közön­séget figyelmezteti, ne engedje magát rászedetni, minthogy a nemzeti kormány kiküldöttei el van­nak látva a szükségekkel. Tudatja továbbá a vá­rosi polgármester, hogy nem való az, miszerint a nemz. kormány Prága külváros lakóit a város el­­hagyására intette volna, valamint az sem, hogy a nemz. kormány a lámpák hordását eltiltotta vol­na, mindezeket rosz­indulatú koholmánynak nyi­­latkoztatja.Végül közli a napi parancs, hogy f. hó 7-én Bonczynski nyomdászon a nemzeti törvény­szék által kiszabott halálbüntetés végrehajtatott. Az illető nyomdász iratai közt következő tartal­mú iratot kaptak: Ezen irat előmutatójának a végrehajtó rendőrség haladéktalanul minden kí­vánt segélyt megadjon, s működése szigorú ti­tokban tartassék. Lowszyn, rendőrfőnök. Egy január 21-ről kelt jegy pedig minden időre sza­bad bejáratot engedett Bonczynskinak az erődbe. Egyszersmind utasítást tett közzé és paran­csot a titkos bizo­tmány, mely a felkelés szerve­zésére vonatkozik, minden tartomány számára egy vezért nevez ki. Ez nevezi ki azután száza­­donkint a tiszteket és a századparancsnokok al­­tiszteiket. Minden 50,000 lakosra egy század esik, s mindenik század legalább 100—120 em­­ber, 11 altiszt s egy őrmesterből áll, minden gyalog századnál 10—12 ló, s minden lovas szá­zadnál 6—20 lovas lövész. A századokat kerü­leteik sz­erint számozzák. A tisztek választásá­ban feddhetlen mocsoktalan jellem első kellék. Az egyenruhára nézve legkönnyebb és legczél­­szerűbb a lengyel földnép viselete, csak a löve­­gekre tűzött szalagcsokor jelzi a katonát, az al­tisztet a karra tűzött keskeny gyapjú szalag különbözteti meg, melyeket szükség esetén mind könnyen el lehet távolítni. Semmi ter­helő csomag, egy kenyértarisznya, s egy má­sik a lőszer számára elég, az altiszteknek lega­lább egy csavaró­nynyal (Schraubenzieher) kell birniük. A lőfegyvereken kívül legalább 20 bal­tának kell lennie minden századnál stb. Minde­nek felett szigorú fegyelemnek kell uralkodnia, mert anélkül semmit sem végezhetvén, csapás lenne a hazára a hazafiak serege. Zsákmányon az osztály közös, fegyver és lőszer a nemzet tulaj­dona. Életemmel azon községek látják el a csapatokat, melyekhez tartoznak. A századok alakításával egyszerre postákat is kell állitni, s városokon vagy falvakon minden időben éjjel vagy nappal egy gyalog vagy lovas postának — a helység szerint — készen kell állani, írott helyett biztos embertől küldendő szóbeli szenet ajánlandó stb. Apróbb részletekre is kiterjed ez utasít­ás, még azt is megemlíti, hogy a kato­nának lábát pálinkával és szappannal jó meg­mosnia. Nagyobb támadást csak akkor lehet kezdeni, ha a századok szervezve és a legény­ségnek önbizalma van, előbb minden nagyobb összecsapástól tartózkodni s csupán futárok, tábornokok, hivatalnokok elfogása, s kisebb őr­szemek szétverésére kell törekedniök. Támadás alkalmával kétharmad működik, a többi tarta­léknak kell, hogy maradjon. Különösen az el­lenség lovai ellen intézendő a működés. Éjjel meg kell lepni a legelőket, ólakat, hol a lovak vannak, a­mit lehet elhajtani, a­mit nem, elpusz­­títni, felégetni a széna- s­zabtárakat, ha t. i. azok kizsákmányolása nem történhetik. (Ezt a­hol csak lehetett, mindenütt meg is tették.) A varsói katonai főparancsnokság május 10-én haditanácsot tartott, melyben a Varsóban mű­ködő porosz tisztek is részt vettek. A tanácsko­zás hosszas ideig tartott, s a közönség azt hiszi, hogy összefüggésben áll azon hírrel, miszerint a királyságot porosz katonaság szállaná meg. Más oldalról jelenti a „Czas“, hogy Minkwitz orosz tbk polgári ruhában és álnév alatt Berlinben járt, a vasútról állami kocsin a királyi palotába ment, s a királylyal tartott hosszabb értekezlete után Bismarkkal néhány óráig] értekezett. Azután útra kelvén Posenbe ment, hol Werder tookkal s porosz-orosz vegyes haditanácscsal értekezett. Ezen értekezlet következése az lett, hogy egy ha­r­ma­dik porosz hadtest haladéktalan moz­gósítását rendelték meg a­ lengyel határok szigo­rúbb ellenőrzésére. Az orosz katonai­­növeldékből majdnem vala­mennyi ifjú a felkeléshez szökött, s a Breslauer Zig varrói levelezője fénykép állítja fel, hogy az orosz ezredekből jelentékeny számmal történtek átszökések, s történnek folytonosan. A „Zemlja da volja“ (föld és szabadság) czímű orosz titkos társulat kiáltványt tett közzé, melyben minden baj okát H. Sándor orosz czár kormányára hárítja. „10,000-en a legjobb lengyel polgárok közül — úgymond a többek közt — fogságban tűntek vagy pusztultak el ártatla­nul a várakban és Szibériában, és azt tankint ölik és akasztják az embereket. E nyomás két­­ségbeejté a lengyeledet, s felkeléshez vezeté.“ Ezután leírja az ismer ujonczozást, melynek névsorát mint írja, az i­f­j­a­b­b Wielopolszki ké­­szité Wrzesniewskivel. „Felkelés vihara hatotta át az országot — folytatja — vér folyt. Mire ve­zethet e vérontás ? Lengyelországon mi nem ural­kodhatunk. Polgári törvényei és miveltségében mindig felettünk állt. Már akkor nem tűrheté a szabadság korlátozósát Lengyelország, midőn mi örültünk, hogy rabszolgák lehetünk. Lengyelor­szág leigázására 100.000-nyi hadsereg kell, a­mi a birodalomra roppant teherrel súlyosul. Miért nem akar tehát lemondani Lengyelország­ról a kormány ? Mert Lengyelország szabadsá­gában Oroszország szabadságát és saját bukását látja.“ — Taczanowski hadcsapatának megveretésé­­ről egy porosz lap részleteket közöl. Május 7-én Taczanowski Ignacewo német telephez érkezett, s minthogy az oroszokat várta, jól elsánczolt és torlaszolá magát. Közép­pontja a helységben, bal és jobb szárnya az erdőre támaszkodva állt. Az oroszok különböző ponton nyomultak elő : 12 század gyalog, 8 ágyú, és 4 század huszár­ 1 század kozák és egy csapat határvadász Lubs­­tow és Stompolnon át, ezenkívül gyorsított me­nettel Wlozlawek felöl 6 század gyalog és egy csapat lovasság. Az oroszok ágyutüzelést kezd­tek, mire Taczanowski három ágyújával felelt. A lengyelek élénk puskatüzet folytattak, de az orosz rendületlenül állott. Egy orosz csapat Budán át megtámadta a lengyel balszárnyat, az itt álló kaszások Granier vezénylete alatt há­romszor visszaverték a támadást, de mind jobban gyengülésüket Taczanowski észrevé­vén, midőn egy csapattal segítségekre sietett, háta mögött a csatarendet az oroszok áttör­ték, s így csapata nagyobb részétől különvál­va Slesin felé kelle visszavonulnia. Az oroszok­nak a helység elfoglalása roppant munkájukba került, minden házat egyenkint rohammal kelle bevenniük. Némely tudósítások szerint a lengye­lek itt tökéletesen szétverettek. — A lengyelek veszteségét a „Dz. pozn.“ 150—170 halott és 100 sebesült vagy elégettre teszi. A lengyelek közül többen estek el a vezetők, így Strzelecki őrnagy, Sokolnicki, Jackowski, Zaborowszki, Dzierzanowski. — A „Czas“ meghazudtolja, hogy Jezio­­r­a­n­s­k­i május 8 án osztrák területre nyomatott volna. Körülvették ugyan az orosz csapatok a G-ki ütközet után, de ügyes csatározással kime­nekült.­­ Ugyancsak a „Czas“ jelenti, hogy D. orosz csendőrnagy 50 huszárral és 30 kozákkal Osz­­trolenkából Osztrovó felé nyomult nehány birto­kos elfogása végett, Myszkowski lengyel csapat­vezér azonban erről értesülvén, csapatával Ko­­morow és Télén mellett a semmit sem gyanitó oroszokat meglepte és szétverte . D. őrnagy és Cywinaki kapitány elfogatván, kivégeztettek.­­ Vegyes tudósítások. — D­e­é­s, ápril 28. Április 24-én csütörtö­kön tarta a deési társalkodási egylet rendes évi közgyűlését, a­mely alkalommal életének új kor­szakába lépett, s fennállásának 30 ik évnapját ünneplé. Azért nevezem új korszaknak, mivel az alakulás 4 évre történt, 8 fő évi díj mellett, melynek évenkint augusztus 20-ig leendő befi­zetésére a tagok közlevélileg kötelezék magu­kat. Szükséges volt pedig ezen hosszabb időre a biztosítás azért, mivel az egylet mától kezdve házbért fizet, — az épület átmenvén az ev. ref. egyház birtokába, a szerződésnél fogva, mivel az építés az egyház helyén történt, 25 évekkel ezelőtt. A gyűlés Torma István volt országgyű­lési képviselő elnöklete alatt tartatott meg. — Mindjárt a megnyitó beszéd után inditványozta­­tott, hogy azon tagok névsora, kik 30 éven ke­resztül részvényesek, s e szerint mondhatni a társulat alapitói valának, jegyzőkönyvileg örö­­kíttessék, mely inditvány elfogadtatott.­­ Az­után következett a pénztár állásáról a kimutatás felolvasása, melyből kitűnt, hogy jelenleg van a pénztárban 383 ft, a miből kivonva a még ki­­vonandókat, marad 50 ft, van azonban az egylet­nek kamatozó tőkében 1000 ftja. Az új tagok névsora felolvastatván, kitűnt, hogy 62 tag írt alá kötlevelet, s mivel azok jegyzéke még mind nem jött be, bizonyos, hogy a fennállásra szük­séges 72 szám még felül is lesz haladva. Meg kell még említenem az indítványok közül, hogy nagy hazánkfia Deák Ferencz, úgy b. Eötvös József, g. Teleki Domokos és rom. katholikus püspök Hajnald Lajos az egylet tiszteletbeli tag­jaiul lőnek megválasztva. A választási oklevél szerkesztése Torma Károly és Medgyes Lajosra bízatott. A könyvtár állásáróli kimutatás felolvastat­ván, azon említésre méltó körülmény jött az egy­let örvendetes tudomására, hogy az olvasó ta­goktól s az olvasási díjból bejött összegből szin­te fedezve jön a könyvvásárlási költség, mi­nek megértésére tudni kell, hogy a tagok az ol­vasásra kivett szépirodalmi munkák olvasási dí­jába naponkint 1 krt fizetnek, úgy a női olvasó részvényesek is, kik ezenkívül még 2 fz évi ol­vasó díjt is fizetnek. Ezen szabály ellen, mely a gyűlés jóváhagyás­t is megnyerte, nincs ki­fogás, csakhogy ha már az egylet könyvtá­rát mondhatni kölcsön­ könyvtárrá alakította, legalább 2 példányban kellene megszerezni a nevezetesebb munkákat, mert most meg­történik, hogy az egyleti tag néha egy éven át is alig jut az óhajtott művek olvasásá­hoz, ez csak a szépirodalmi művekre áll. A tu­dományos munkákért nem fizettetik olvasási díj, és mégis benn hevernek, de azért az egyletnek mulaszthatlan kötelessége lenne legalább a ma­radandó becsű oly tudományos munkákat, mint az erdélyi múzeumi egylet, s a tudós társaság évkönyvei, s a Budapesti Szemle megszerezni. Ha nem jut az olvasási díjból, pótolhatná az egyleti pénztár. Ezután tisztválasztásra került­­ sor a szabályok értelmében. Igazgatókul a folyó­ évre Véér Zsigm., Ungvári György, választmó tagokul : Tatrasi Fer­, Krémer Samu, Medgyes Lajos, Véér György és Kovács Samu, pénztár­­nokul Govrik Péter, jegyzőül Keresztes Nándor, könyvtárnokul: Szabó Gerg­lőnek, szózaz több­séggel megválasztva. Végül a pénztári számadá­sok megvizsgálására, s a könyvtár számba véte­lére bizottságok neveztettek ki, oly utasítással, hogy eljárásuk eredményéről a jövő gyűlésre tegyenek tudósítást. Ezek voltak a gyűlés nevezetesebb tárgyai. Hogy kissé terjedelmesebben írtam, kaszinónk iránti közérdekeltségnek, s azon körülménynek kérem tulajdonítani, hogy jelen viszonyaink között a socialis térem­ minden mozzanatot figye­lemre méltó jelenségnek tartok ; mert ez azon it, a­melyen minden körülmények közt haszno­san működhetünk hazánk anyagi és szellemi felvirágozására. Különfélék. Pest, május 15. — Figyelmeztetés. Ő cs. s apostoli kir. Felsége legmagasabb határozványa folytán, a nmést. m. kir. helytartótanács által, az ennek kezelése alá bocsátott Fekésházi alapítványból, a m, tudom, akadémia javaslata alapján, minden ötödik évben ötszáz forintnyi jutalom fog ki­adatni egy nem-magyarok számára, a hazában divatozó bármely nyelven (a magyaron kívül) irt, a magyar nyelv és irodalom megismerteté­sére rendeltetett, a nyomtatásban megjelent tan-, kézi- vagy olvasó-könyvnek , mire a hazai irók ezennel figyelmesekké tétetnek. Az első ily ju­talom 1867-ben adatik ki. Azon esetben, ha az akadémia véleménye szerint ily, jutalomra érde­mes könyv nem találkoznék, jogában álland­ó m­. kir. helytartótanácsnak ilyen könyvekre az akadémia utján pályázatot hirdetni. Kelt Pesten, az 1863. évi május 11-kén tar­tott összes akadémiai ülésből. S­z­a­l­a­y László, titoknok. * Gr. Dessewffy Emil, mint az alakulandó első magyar gőzhajózási társulat elnöke, benyúj­totta lemondását.­­ A tegnapi városligeti népünnep általában véve nem felelt meg a várakozásnak. Legtöbbet tett erre nézve a délelőtti borongós idő, melyet dél tájban égiháborus zápor követett, s mely még néhány óráig felhős maradt úgy, hogy eső­től féltükben igen sokan nem mertek kimenni as

Next