Pesti Napló, 1863. június (14. évfolyam, 3989-4011. szám)
1863-06-11 / 3996. szám
131 3 196 14-ik évi folyam. Csütörtök, jun. 11.1863. E lap szellemi részét illető minden közlemény Szerkesztési iroda : a szerkesztőséghez intézendő. __Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva Félévre .... 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Pest, jun. 10. !§Ö3. □ A „Donau Z “ nagy-szebeni vezérczikkírója bírál, panaszol és jósol. Nem tartja czélszerünek a választási törvény némely pontjait, jelesen, hogy a követek száma a legnagyobb városokban aránylag csekély, az iparűző helységekre kevésbé tekintettek a szászföldön, mint a magyarok és a románok közt, és a választási helyek több kerületben hibásan jelöltettek ki. A czikkíró szeretné, ha a regalisták az érdekképviselet szerint osztályoztatak volna, és csak itt neveztetnék ki a nagybirtokosok közül, míg a többi a főpapokon kívül, az írókból, a kamaraelnökökből és hivatalnokokból neveztetnék ki. Nem szándékunk a nagyszebeni czikkező kritikáját kritikával kisérni, s a sajátságost csak abban találjuk föl, hogy a félhivatalos „Donau Zeitung“, unván a mély csendet, mely az erdélyi ügyekben uraló, maga kezd ellenzéki szerephez. Ezt a modort ezentúl sem árt ismételni, mert érdekessé nőheti ki magát. A czikkíró panaszt emel egy keletkezőben levő fiatal szász párt ellen, mely nem akar hivatalnokot választani követté, attól tartván, hogy az ország jogait nem védendik meg erélylyel. — A „Donau- Zeitung“ megengedi, hogy ezen, az eleliyészésig kicsiny töredék jó indulata , azonban rész után jár. Csak azzal vigasztalja magát és a közönséget, miképp bal irányra tévedtek valódi nagy osztrákok és nem a magyar ügy pártolói. A „Donau Zeitung“ czikkírója pontosan megjövendöli, hogy 125 követ közül mennyi fog a különböző nemzetiségekhez tartozni. A magyarokból és székelyekből 60 lesz követté, 30 fog a nagyosztrák szászokra esni, és szintén 30 a nagyosztrák románokra. Végre 5 kétséges politikai irányú teend. Ha e jóslat igaz, akkor megérhetjük, hogy az öt kétkedő bölcs még valaha oly híressé fog válni, mint a hét görög bölcs. Tehát, a „Donau Zig“ szerint, egy ország sorsa öt kétséges politikusnak a kezébe van letéve Kiváncsiak vagyunk ezen fontos egyének nevét tudni, akik arra valódi hivatást és tehetséget éreznek, s nem vonzana e pályára, nem tartana meg azon sokakat az államhivatal, minden tehetség és valódi vonzalom nélkül. A polgári mérnökök behozatala nemcsak az államháztartásnak, de a magánosoknak is hasznára volna. Az „Österreichische Ztung“ Thiers, Berryer, Odilon Barrot stb. példáját ajánlja követésre Deáknak, Eötvösnek stb. Hasonló önmegtagadásra kell, úgymond, a magyaroknak is emelkedniük, aminőre emelkedtek az említett franczia államférfiak. S aztán álmokról beszél a jócollega, melyekben egymásután elvonulnak az alvó magyar szemei előtt Francziaország, Olaszország, Montenegró, Görögország, Szerbia és Lengyelország! Rémek, melyek csak a collega fejében kisértenek, az egészséges velejű magyar álmait nem háborgatják ! A „Presse“ tovább megy. Azt látja, hogy a passivitás politikáját már megtörték a magyarok — Erdélyben. Tehát a mi rokonaink és atyánkfiai eljárása, túl a Királyhágón,a „Presse“ helyeslésével találkozik ! Bécsi dolgok. Csak a napokban olvasók, hogy Horvátországban az építészeti hivatalokat szintén felállították. A „Wanderer“ több czikkben ott is meg akarja szüntetni e hivatalokat, ahol eddig fennállottak. Kimutatta már régebben, mennyire nem alkalmas a hivatalnoki pályamérnökök kiképzésére. Belép az ifjú technikus a bureaucratia alsó fokára, s onnan emelkedik föl, amint a sor rá kerül, nem technikus ügyességeiért, hanem mint hivatalnok. S mennyi költséggel, mennyi irkafirkával jár az építészeti hivatalok eljárása. Most tehát indítványozza az idéztük lap, töröltessenek el az építészeti hivatalok, s a bureaucraták helyett polgári mérnökök alkalmaztassanak. Az államnak csak arra kell szorítkoznia, hogy alkalmat nyújtson a technikusoknak a szükséges ismeretekben kiképezniük magukat, s megszabadulhat egy nagy sereg hivatalnoktól. A mérnöki pályára készülő ifjaknak előbb mérnökök mellett kellene gyakorlaton lenniök, s aztán elméleti és gyakorlati vizsgálatot tenniök. Az ekkér kiképezett polgári mérnökökre egyesek és az állam egyaránt biztosan támaszkodhatnának. A kerületi építészeti hivatalokra ekkor aztán nem lenne szükség. E hivatalok tisztán administratív részét a közigazgatási tisztviselők vinnék, s azon teendőkre nézve, melyek technikus ismereteket igényelnek, a polgári mérnököket használhatnák, alkalmazásukhoz vagy tett szolgálatukhoz mért fizetés mellett. Az utak fenntartását, mint Francziaországban van, haszonbérbe lehetne kiadni. Az administratív tisztviselők részben, polgári mérnökkel együtt tett körút alkalmával, ellenőrködhetnek. S az országos építészeti hivatalok is eltörlendők. Az állam úgy járna el, mint a magánember, egy vagy több magán szakember tanácsát kérve ki. A nagyobb tervek úgy is most is pályázat útján készítetnek. Ez újításoknak az a haszna lenne, hogy a kormány nem fizetne tandíjt az ifjú hivatalnokoknak, hanem csak valódi szakmunkákat fizetne, soha sem lenne dolga tapasztalatlan emberekkel, és biztos lenne benne, hogy soha nem alkalmaz és fizet több technikust, mint amenynyire valóban szüksége van. Ez esetben csak azok vágynának a mérnöki pályára. Vasúti levelek. I. A vasutak keletkezése, különösebben azoknak hazánkba érkezése óta ezen építményekhez kötött érdekek s ezen építkezések által támasztott értékek mindinkább evidentiába helyezkednek, s mindinkább előtérbe nyomul azon viszony, hogy ma már a vasút mintegy számokkal kifejezhető értékszorozó jó számításba ország világszerte. Azon országok, városok, falvak és földbirtokok, gyárak, bányák és iparüzletek, különösen azok, melyek hajókázható folyamtól távol esnek, és a közlekedésnek ezek eszközeit megnyerni szerencsések, bizonyos, ma már senki által kétségbe nem vont, sőt egynémelyek általán kelleténél magasabbra becsült értéknövekedést nyernek. Nem kétli senki, hogy a közlekedési eszközöknek bősége az ipar minden nemének emeltyűje, valamint arról is meg van győződve, hogy a közlekedési eszközöknek legolcsóbb neme a vízi fuvarozás, leggyorsabb a vasút, s ennél fogva amaz olcsósága, emez gyorsasága a tál egyenértékűvé válik a forgalomra nézve. Az egyszerű földmivelő ujjain kiszámíthatja, s ki is számítja, hogy földje, mely most minden közlekedési eszköztől távol fekszik , melyhez nincsen közel vizi út, s igy nincsen olcsó fuvarozási eszköz, melyhez nincsen közel vasúti állomás, s igy nincsen gyors közlekedési vonala — kevesebbet ér, mint az, mely ily közlekedési eszközökhöz közel fekszik ; ujjain kiszámithatja, hogy ugyan azon földje, akkor, ha ily közlekedési eszköz által megközelíttetik, bizonyos arányban növekedik értékében. Azon földbirtok, mely ma száz köböl búza termése után jövedelmez hatszáz forintot, ugyan azon termeléssel fog jövedelmezni hétszázat , mert most a ma száz köböl búzának ára helyben hat forint, s vasútra téve lesz hét forint. Mi könyebb s egyszerűbb, mint eme számítás, s ki ne tudná kiszámítani, hogy ama birtok, mely értéke után behozta a hatos kamatot, azután behozza a hetediket is. Annyira tudja, annyira számítja ezt napjainkban mindenki , hogy nem kevés esetben túl a rendén magasra számíttatik azon előny, mely vasutak keletkezése szerint a közel esőkre hárul. A haszonszámításnak bizonyos aránya, kulcsa van, mely szerint a távolság nem kis szerepet játszik a haszon osztásában ; minél közelebb esik a vasútvonal sugarába valamely üzlet, földbirtok vagy gyár, annál nagyobb mértékben élvezi jótékonyságát, ellenkezőleg, minél távolabb, annál kevésbé veszi hasznát, annál kevesebb százlolival emeltetik értéke. És mert ezen haszonszámítás ma már közönségesen ismert dolog, mert eme haszon földerítéséhez ma már majd minden ember ért; természetes, hogy a vasutak vonatozásánál az érdekek előtérbe lépése mindinkább emelkedik, sőt némely részben túl is emelkedik azon korlátokon, melyeket annak egyébb, nem mellőzhető szempontok kitűznek. Még pár évtizeddel ezelőtt alig lehetett némi rokonszenvet találni a vasúti megközelítések részére, ma eme rokonszenvek egynémely helyeken már annyira emelkednek, hogy az elérhetőnek és megengedhetőnek mérlegén is majdan túlhaladnak. Ez az oka, hogy a vonatozásokat mindig országos szempontokból kívántuk és kívánjuk mindenkor kitüzetni. Nemcsak az irányra, nemcsak a végpontok meghatározására kívánjuk az országos szempontoknak megállapítását és tekintetbe vételét , hanem mellőzhetlenül szükségesnek tartjuk a nemzetgazdászati és országos közlekedést, valamint minden egyébb közszempontok tekintetéből azt is, hogy a kitűzött végpontok egybekapcsolásánál, a vonalozásnak mikép való vezetése és megállapításánál az országos érdek s az országos közlekedésnek postulátuma irányt adó befolyást nyerjen. Az általános elvek mellőzése megboszulja magát, s azoknak kül-vagy magánérdekek miatti föláldozása, csonkítása, vagy bármi tekintetek miatti elhanyagolása érzékenyen hat az országos közlekedés, kereskedelmi, sőt világforgalmi és nemzetgazdászati érdekekre. Ez oknál fogva óhajtanók, hogy, különösen hazánkban, hol most oly nagy élénkség mutatkozik közlekedési eszközeink létrehozatala körül, minden magán- és vidéki érdekeknek teljes háttérbe szorításával is igyekezzünk az országos szempontoknak érvényre emelésén, minden, netalán felülkerekedhető provinciális és önző érdekeknek visszautasítására hatni. Ez idő szerint a sajtó azon egyetlen fegyver , melyet országos közlekedési ügyünk érdekében úgy, ahogy forgathatunk , használjuk e fegyvert egész súlylyal, engedjünk csatározást, csaljuk ki a rejtekből a sompolygókat, bocsátkozzunk, ha kell, vitába az országos szempontokat szem elől tévesztőkkel, használjuk e fegyvert gyöngéden, de egészen, s ha kell, huszárosan, keményen, élesen. Nem kívánunk senki ellen harczba szállani, bármely érdeket védelmez, csak azt kívánjuk, hogy legyen azon érdek az országos szempontokkal egybeférkeztethető, ne legyen az országos közlekedési ügynek országos rendszerével élesen öszszeütköző. Feladatunknak valljuk a sajtó minden fegyverével, ágyújával, szuronyával és kardjával küzdeni oly vonalzások ellenében is, melyek az országos közlekedési rendszernek helytelen irányba terelését, meglassítását, nehezítését, költségebbítését, végre zsibbasztását vonnák maguk után. Magánérdekek „összege“ teszi a hazai érdekek czélját, de magánérdekek elvont része vagy „tömege“ nincs jogosítva az országos érdeknek tekintetbe nem vételére vagy föláldozására. VISONTAI- nek feladata lenne, tanítva és vezetőleg a selyembogár tenyésztésre hatni, a netalán azt igénylők, vagy szükséggel küzdőknek kis előlegeket eszközölni, a tenyésztőktől a gubót súly szerint átvenni, s azoknak a városokbani eladásáról gondoskodni, az eladásból mutatkozó összegeket pedig az illető tenyésztők közti termelésük arányához képest kiosztani kötelességévé kellene tenni minden egyes bizottmánynak, hogy tevékenységük eredményéről évenként az illető polgári hatóságnak rövid, de kimerítő jelentést tegyen ; ezen hatóságok ezeket a nm. helytartótanácshoz felterjesztvén, ott ezen egyes jelentésforrásokból kimerítő tudósítások szerkesztendők, és nyilvánosan alkalmas módon kihirdetendők lennének, hogy a közönség és a vevők a selyemtenyésztéssel foglalkozó községekről, úgy a selyembogár tenyésztés nagyságáról tudomással bírjanak. Ezen tudósítások öfelsége által engedélyezett jutalmak kiosztásával tekintetbe, s illetőleg irányadóul vétethessenek, nemcsak, hanem szükség esetében buzdítás, vagy netán ügyszeretetlenség esetében megrovás alapjául szolgálhassanak. Amint a mutatkozó anyagi haszon, melyet egyik vagy másik tenyésztő élvezett, példái szaporodni fognak , akként fog ezen iparág eredménye biztosként tekintetni különösen azért, mivel az egész eljárás 8 hétnél alig vesz többet igénybe. A gubók eladásánál a lehető legszabadabb verseny mellett emelünk szót, és határozottan ellene vagyunk minden kényszerített beváltásnak. Kereskedelmünk szabad lendülete mellett , valamint egyéb, úgy a jelen kérdésben levő terménynél is csakhamar akként fogják az árak magukat szabályozni, hogy azok a méltányos igényeknek megfelelhetni fognak, e mellett azon házaknak, melyek az államigazgatóság által eddigelég beváltásra felhatalmaztattak, szabadságukban kellene állni, nyilvánosságra hozni, vájjon mily árakat készek kínálni, hogy azok — kik gubóikat jobban eladni nem képesek — legalább ott biztos átvállalásra számolhassanak. Mi a gombolyító intézeteket illeti: ezeknek felállíthatása a magániparnak lenne engedélyezendő, mely is ezen intézetek felállításának kellő idejét bizonynyal figyelemben tartandja , ma ilyeneknek felállításáról gondoskodni még elkoránlott lenne; és a tapasztalás megmutatá, hogy az államigazgatóság által sok helyütt felállított gombolyító intézetek fenntartásuk tekintetében nemcsak sok költséget okoztak, hanem, mivel ezen gonbolydák a selyemtenyésztés elterjedése reményében lettek felállítva, foglalatosság hiányában lassan kint pusztulásnak indultak. Nehogy egy ugyanazon hibábat visszaesésre ok adattassék, azon eszmével, hogy a községek által gombolydák állíttassanak fel, egyelőre fel kellene hagyni, annyival is inkább, mivel kétséget nem szenved, hogy ott, hol a gubók kellő mennyiségben előállittatnak, ugyanott csakhamar gombolydák is fognak állíttatni. Azon biztosítással zárjuk be előterjesztésünket, hogy a kereskedelmi és iparkamra hazafiai kedves kötelességének ismeri mindenütt és minden alkalommal, amennyiben csak erejétől kitelend, oda intézkedni és hatni, hogy a selyemtenyésztést a hazai ipar és kereskedelemre hasznosként tüntesse elő, azon felül, hogy a tenyésztő és beváltók közt alkalmas közlegül szerepelhessen. Pest, September 23. 1862. A pest-budai kereskedelmi, s ipar kamra. győzhetjük, és pedig — jó kezelés és jólelkűséggel; de ha nem győzzük le, úgy magyar boraink soha és sehol virágzó borkereskedésnek nem fognak örvendeni, mit aztán csak magunknak tulajdoníthatunk. Igen szükséges kellék, mint tapasztaltatott, magyar boraink megismertetése végett azokról kimerítő statistikát is írnunk, hogy az angol, vagy más külföldi fogyasztók lássák, hogy hazai boraink közt ki ki megtalálhatja a maga ízlésének is megfelelőt. Ennyi, amennyit több oldalról történt felszólítás folytán és okulás végett borászatunk érdekében előlegesen közölni elegendőnek véltünk; az üzlet további folyamáról is azt tenni el nem mulasztandjuk. Kopcsányi József, az aradhegyaljai borászati egylet titkára: A kereskedelmi és iparkamra előterjesztése a selyemtenyésztés előmozditása ügyében. Nagyméltóságu m. kir. helytartó tanács! Folyó évi május 29 én 21413. és erre vonatkozólag September 4-én 57985. szám alatt kelt kegyes intézmény által felhivatott alálirt kereskedelmi és iparkamra, hogy a selyemtenyésztésnek hazánkbani előmozdítása tekintetéből az ipar, és kereskedelm osztályokat e fontos vállalatra buzdítólag figyelmeztetvén, az eredmény, illetőleg a kilátások felől szakavatott javaslatot terjeszszen elő ; — az ügy mindenesetre a kereskedelem és iparnak lendületet kölcsönözendvén, oly szép, hogy kilátásba lehet helyezni az irányában mutatkozandó rokonszenvet; de oly fontos is, mely komoly megvitatást igényelt arra nézve, hogy a lelírt kereskedelmi és iparkamara a gyakorlati téren hasznosként feltűnhető véleményt terjeszthessen elő. Mire nézve igénytelen nézeteink szerint: A selyemtenyésztés sikeresítésére megkívántató lenne: 1- szer. A szederfáknak ültetése, ápolása, szaporítása; s 2- szor. Hogy a földész vagy földbirtokos ezen iparág hasznosságáról és előnyeiről meggyőződjék. Kívánt eredményre csak akkor számíthatni, ha oly helyeken, hol a föld és égalj a selyemtenyésztésre alkalmatos, jó minőségű szederfák termeltetnek és ápoltatnak , és pedig lehető legnagyobb mennyiségben ott, hol ezen fák a por hozzáférhetőségének kitéve nincsenek. Mindekelőtt azon ellenszenv legyőzésére kellene törekedni, mely különösen Magyarhon termelőinél a fatenyésztés ellenében gyökeret vert, és szükséges lenne, hogy az ország mindinkább faültetvényekkel behálóztassék. Dél-Tirol és Olaszország északi része például szolgálnak arra, hogy a szederfák olyanoknak is, kik a selyembogár tenyésztéssel nem foglalkoznak — igen jelentékeny jövedelmet hajtanak, miután a selyemtenyésztők csupán egyetlen szederfának leveleiért évenkint a fa nagyságához képest 2— 5 ftot fizetnek. Csak ha a szederfák kivánt elterjedtségben neveltetni fognak , lehetne a selyembogár tenyésztésre gondolni, vagy áttérni; s hogy az eszme lehető népszerűvé tétessék, oda kellene intézkedni , hogy minden községben a nép idősbjei és asszonyai közül — a lelkész, iskolatanító, jegyző vagy egy, a műveltebb osztályhoz tartozó, s az ügy iránt lelkesedett egyén elnöklete alatt egy vezető bizottmány alakuljon, mely Gróf Zelinski László londoni borkereskedése. Minthogy azon kedvező helyzetben vagyunk, hogy a borüzlet menetéről már némi értesítést írhatunk , teszszük azt, megfelelendők azon általános érdekeltségnek s tudakozásoknak, melyek e borkereskedést, mint részörét Angliában, hazánkban minden oldalról oly nagy figyelemmel kisérik. Ezen üzlet, melynek egyedüli czélja a magyar borok számára Angliában positiót foglalni, állandósitottan van berendezve gróf Zelinski László czége alatt, és annak megnyitása egész Angol-, Skót- és Irhonban tízezer hirdetménypéldányban közzétéve. Ezenkívül e borüzlet programmja, üzleti összeköttetések megnyithatása végett, minden jelentékenyebb hazai borásznak meg fog küldetni. Továbbá ezen üzlet át van adva, mint üzletvezetőnek, Veniger Lajos urnak, ki fia a Krassómegyében, Nadrágon, becsületessége s tudományossága folytán köztiszteletben álló bányatanácsosnak. Veniger Lajos ur fiatal, tevékeny, s mint eddigi közleményeiből kitűnik, értelmes és helyes felfogással áír az ügyről, és a borkereskedésnek az angol piaczokról való sikeres bevezetése módjáról. Tapasztalatai és praktikussága dússágáról jó bizonyítványul szolgálnak azon körülmények, hogy Londonban két nagy telepítvényháznál hat évig, s egész mostanig működött. Bordeauxban Frauch testvérek és társai borkereskedők üzletében három és fél évig volt, s ez évi február és mártius hónapokban pedig nyolcz héten át utazgatta be egész Angol, Skót és Irhont, a föntebbi kereskedők borüzlete érdekében, mi neki a fogyasztók igényei, a borkereskedés egyéb körülményei és az összeköttetésekről széles ismereteket szerezni bő alkalmat adott. Ily tényezők mellett remélhető, hogy az angol piaczok, habár tán lassan, de biztosan megnyílandnak a magyar borokok. De hogy e piaczok megnyíljanak, azokon positiót ne csak foglalhassunk, hanem azt meg is tarthassuk , különösen megjegyzendő, hogy tőlünk, itthoniaktól függ leginkább. Igaz, hogy Londonban nagy, képzelhetlen nagy nehézségekkel kell küzdeni, és erős phalanxon kell rést törni, de mindamellett borkereskedésünk legnagyobbb gátjai és legveszélyesebb ellenségei benn hazánkban, köztünk székelnek és ezek orosz kezelés és a rosz lelkesség. Minthogy azonban ezen ellenségek köztünk vannak, azért azokat könnyebben le is Az olasz kékkönyv a lengyel ügyben, melyről közelebbről szóltunk röviden, s melynek okmányaiból már korábban közlünk nehányat, mindössze 29 jegyzéket és sürgönyt foglal magában, melyek főkép a római, lengyel és keleti kérdésre vonatkoznak. A jelen minisztérium program mja is bennök foglaltatik, mely egyezik Cavouréval ; de, mond az olasz miniszter, nem látja czélirányosnak jelenleg bővebb vitába bocsátkozni. Ami a lengyel kérdést illeti, az ezt illető okmányok Pasolini grófnak Pepoli marquishoz mart. 8 ikán intézett sürgönyével kezdődnek, melyben kijelenti, hogy az Olaszországban tartott lengyel meetingek a törvény korlátai közt maradnak, s nem történik velük semmi, amiben egy külső hatalmasság megsértve érezhetné magát. Annyival inkább fel van jogosítva a kormány azon kívánság kijelentésére, hogy Sándor czár, nagylelkűségében, a Lengyelországban véghez ment rettentő jeleneteket feledni akarja. Maga Oroszország érdekében áll a törekvés, hogy a veszélyes probléma megoldassék, s a vallásukra és történetekre nézve külön választott, de fajbeli rokonságra nézve közel álló nemzetek komolyan és maradandókig kibékíttessenek. E sürgöny lényegében csak utasításul volt szolgálandó Pepoli marquisnak Gorcsakoff herczeggel tartandó beszélgetéseiben, s az olasz követ még Berlinben kapta azt, midőn útban volt. Egy, márt. 21-ikén kelt sürgönyben, mely a londoni olasz követséghez szól, Pasolini felel az ismeretes fölhívásra. E szerint Pepoli már eleve fölhatalmaztatott, hogy Sz.-Péterváron az angol és a franczia követtel egyetértésbe tegye magát, s hogy az olasz kormány habozás nélkül beleegyezzék egy collectiv lépésbe , de Olaszország nem az 1815 iki szerződésekből indul ki, hanem egyszerűen az igazság és emberiség terére áll, s Oroszország valódi érdekeit tartja szem előtt. Hasonló értelemben szól egy, ugyanaznap Nigra úrhoz intézett sürgöny. Következik Visconti Venosta april 25-iki jegyzéke, mely már ismeretes. Pepoli marquis egy, april 30-ikán kelt sürgönyben jelentést tesz arról, miként fogadta Gorcsakoff hg az olasz jegyzéket, s e jelentés így szól : „Mindenekelőtt azon reményemet fejeztem ki Gorcsakoff hgnek, hogy az orosz kormány számba fogja venni Olaszország különös helyzetét, miután ezen, a nemzeti érzelem által alapított állam félre nem ismerheti más nemzeteknél se ez érzelmek jogosultságát. Azért kormányunk a régi államok részéről történt elismertetése után sem hagyhat fel hallgatólag elveivel, s meg nem tagadhatja eredetét, melyre büszke. „A herczeg azon megjegyzéssel szakasztotta félbe, hogy Oroszország méltányolja ez érzelmet, feltéve, hogy mi nem akarjuk a forradalmat a többi nemzetek közt terjeszteni, s az elismerési okmány e tekintetben világosan szól. Azt válaszoltam, hogy nekünk soha sem volt ily szándékunk , de Olaszország nem maradhat közönyös és nem hallgathat, ha Európa közvéleménye a lengyel nemzetiség mellett nyilatkozik, sőt a hatalmakat a nemzetiségi eszmék elismerésére kényszeríti, melyeknek még Olaszország tekintetében ellene szegültek, és még ellene szegülnek. „A herczeg félbeszakasztott ismét, s azt mondá, tévedek, mivel se Franczia, se Angolország, se Ausztria nem állottak e kérdésben a nemzetiség terére. „Azt feleltem, hogy ez elveket nemcsak az olasz, hanem az egész európai közvélemény elismerte, mely utóbbi a lengyel kérdést hasonló oldalról fogja fel. Ez elég kifejezéseim igazolás kötelezve érzem magamat, hogy a jegyjavazék fölolvasása előtt előadjam az indokokat, melyek a turini cabinetet oly lépésre késztetik, melyet kötelességének tart. Erre fölolvastam a jegyzékeket. A herczeg úgy találta, hogy udvarias modorban van szerkesztve, s kijelenté, hogy a császár hárolatait bevárja.“ Következik egy Pepoli marquishoz intézett sürgöny, mely az orosz válasz nyomán kelt: Turin, máj. 12. 1863. „Miniszter ur ! Gróf Stackelberg megjelent nálam tegnap, fölolvasni előttem azon sügönyt s másolatát közleni, melyet Gorcsakoff máj. 1-sején intézett hozzá, s mely válasz az ápril 23-kán általam önhöz küldött sürgönyre. Az orosz követ egyszersmind hivatalosan közlé velem azon válaszokat, melyeket az orosz kormány Franczia- és Angolország kormányainak adott, s ezekre hivatkozott azon nyilatkozataiban, melyeknek tételére a Gorcsakoff hg által hozzánk intézett válasz tárgyában fölhatalmazatott. Olaszország, mint Gorcsakoff hg megjegyzi, hosszú és fájdalmas tapasztalatokat tett a forradalmak tárgyában. Megtanulta, hogy az izgatásokat másként elhárítni nem lehet, mint a monarchiai elv erkölcsi tekintélye s a népek állandó szükségeinek és jogos törekvéseinek tekintetbe vétele által. így az olasz kormány, midőn fölerakta a Sándor czár ő felsége által már keresztül vitt refor