Pesti Napló, 1863. június (14. évfolyam, 3989-4011. szám)

1863-06-10 / 3995. szám

130-3995 14-ik évi folyam. Szerda, jun. 10.1863. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi rész­ét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Előfizetési feltételek : Ferencziek terén 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli I Félévre .... 10 frt 50 kr o. é. panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. I Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Pest, jun. 9.1863. S­zemle. □ Ha valamiből lehet azt következ­tetni, hogy a porosz udvar jobban fogja föl a helyzet veszélyeit és a reactiónak sikertelen vergődését, mint a miniszté­rium , úgy bizonyára leginkább a trón­örökös magaviseletéből és ama nyílt őszin­teségből, melylyel a kamara és a sajtó el­len követett politika iránt nyilatkozik. Fájdalom, Berlinben már nem annyira miniszteri válságról, mint az uralkodó le­mondásáról van szó. Nincs szándékunk a kormányformák előnyei felől értekezni, de nekünk úgy tetszik, hogy az állami institutióknak nem lehet az a legböl­­csebbike, a­mely az emberi sors válto­­zandóságán kívül még a politikai esz­mék hullámzásait is a legmagasabb fo­kon , melyet mindenki biztosnak hisz, érezteti leginkább. Természetesebb volna talán, ha a miniszterek buknának az ügy­gyel együtt, melyet képviseltek, mint ha az uralkodók, nevökkel fedvén miniszte­reiket, midőn a kivitel akadályai össze­torlódnak, maguk vonulnak vissza, hogy a feltartóztatott események lefolyására rés nyittassák. Már is beszélnek Vilmos király beteg­ségéről, s azt egy új königsbergi ünne­­pélylyel képzelik kapcsolatban, melyen utódja venné el az oltárról a koronát, s bár ugyanazon szertartások mellett, más eszmék kíséretében. Küldene-e ismét oda a franczia császár tábornagyot és magentai herczeget; azt nem tudjuk; de arról nincs kétségünk, hogy Anglia kellő fénynyel és örömmel jelennék meg. Midőn Victoria királyné egyik leányá­nak férje nincs oly távol a porosz trónra jutástól, mint a franczia kegyben állott Bismark miniszter­elnöksége előtt gondol­tuk ; ugyanakkor látunk egy dán herczeg­­urfit, Victoria másik leányának leendő fér­jét, a görög trónra szánva, Anglia pártfogá­sa alatt, s mint a görög urak óhajtják, egy­részt Anglia által fizetendő civilistával, mi a lekötelezettség és alárendültetés nem csekély foka volna. Valóban, Angliának okos kormánya van, s e szigetkirályságon nincs halász, ki akár hálóval apróbb halat, akár szi­gonynyal fókát és szettet jobban fogjon, mint a­hogy tud Palmerston a politika zavaros vizében sikerre találni. Csakhogy Anglia vívmányai a nagy szívélyesség daczára is mindig nyugtalanítni szokták III-dik Napóleont, és méltán. Mit fog tehát ő tenni ? Ily kérdés a számítás hideg férfiait szintúgy üldöz­heti, mint magukat a politikai álomfejtő­­ket, kik képzelődésükkel szeretik kipó­tolni azt, mi a tényekből hiányzik. A lengyel kérdés, s vele együtt a leg­erősebb csoportosító eszme, még most fő­leg Napóleon kezében van; de ha Porosz­­ország helyzete tisztul, ha az alkotmá­nyosság és az angol befolyás ott diadal­maskodik , akkor a lengyel ügynek csak a békés megoldásra lehet némi kilátása. A rajnai expeditiók igen koc­káztatókká válnának, sőt Dánia miatt még a keleti tengeri hadjárat is, Finnland föllázításá­­val és Kronstadt ostromával együtt. Ausztria a nyugati hatalmakkal ro­konszenvez, azonban barátságos viszo­nyainak kedvéért háborúra aligha vállal­koznék, s legkevésbé, ha a kérdés úgy té­tetnék föl, hogy válaszszon Anglia békés és a franczia császár háborús hajlamai közt. Olaszország még az aspromontei fegy­vertény után is vár, s ha ezt nem tenné, fél Francziaországtól, de nehezen csa­tolná zászlóit az osztrákhoz, s ettől el sem fogadtatnék. A franczia követválasztások két szem­pontból nevezetesek, azért is, a­mit a la­pok rég­óta kiemeltek, hogy t. i. a régi parlamentáris kormány tekintélyei közül néhány nagy nevű egyén megválaszta­­tott, és hihetőleg ellenzéket fog formálni, de ezenkívül még azért is, a­miről lapunk mai száma szól, hogy a kormány saját követjelöltjei közül az ultramontán párt­hoz tartozó tekintélyeket kihagyta, s a jobb­oldalról a baloldal felé vetette a súlyt, mintegy kecsegtetve Victor Ema­­nuelt, s aggasztva Rómát. A franczia követkamara a tagok iga­zolása után el fog napaltatni,­­ azon­ban szellemét a névsorból már gyanítani lehet: hajlandóbb az, mint elődje volt, mind a valódibb alkotmányosságra, mind a háborúra. Napóleon vagy az alkotmányossági vágyakat háttérbe szoríthatja a háború által, vagy a háborút a szabadelvű refor­mok megadásával. Választhat a „dicsőség“ és a „szónok­lat“ között. De a szónoklat csak Lajos Fülöp kor­szaka ragyogó vitáinak bánjadt utánzá­sa lehet , ellenben a dicsőség mámora a napóleoni politika hagyományainak kö­zéppontja. Melyikhez fog a császár szegődni ? az­tán St.­Cloud magányának titka, miről később lesz sejtelmünk, de Anglia terjeszkedő befolyása arra utal, hogy a lengyelek, ha Francziaország még so­káig kétkedik és hallgat, már csak a diplomatia felé fogják segélyért­eldő szemeiket fordíthatni. — A legújabb hírek szerint Franczia­ország, főleg Anglia sürgetésére, már be­le is egyezett volna, hogy a lengyel ügy minden más kérdések kizárásával terjesz­tessék congressus elébe, s hogy e tanács­kozásban c­s­a­k a bécsi szerződést aláírt hatalmak vegyenek részt, tehát az olasz királyság ez alkalommal számításon kí­vül esend, és III. Napóleon most először fogja elismerni — a revisio minden köve­telése nélkül — a bécsi szerződéseket. Ezen intercalaris tény, vezessen bár eredményre vagy nem — mi szintén hi­hető — Anglia újabb diadalainak nem volna a legcsekélyebbike. Az alföldi csapatok és a segély­forrásai. 1. Néhány nappal ezelőtt érkeztem visz­­sza a Tisza vidékére tett kirándulásomból. Huzamosabb időn át önszemeimmel győ­ződtem meg azon ínséges gazdasági vi­szonyokról, melyeknek fájó egyes részle­teiről hetek óta értesítenek a hírlapiroda­lom alföldi levelezői. Elborul a lélek és mély aggodalom szállja meg az embert, ha csak egy napig is utazik azon vidéke­ken, melyeknek kalász- s legelőgazdagsága jobb időkben külkereskedelmünk élénkü­lését idézte elő, míg ma kiaszott térségei­vel, szárazságsujtotta s hasznavehetlen legelőivel , itt-amott feltünedező gyér, sovány , ritka vetés-szigeteivel s éhen szerteszétzüllő nyájaival oly képet tár elénk, mint tűzzel perzselt tartomány. Az Alföld, s jelesen a Tiszavidék nem emlékezik oly időre, midőn súlyosabb köz­gazdasági s adózási állapotok közt mé­lyebb csapás érte volna hazánk e kanaán­­ját, mint a jelen évben. Az innen-onnan két éves szárazság rop­pant legelő térségeket égetett ki egész a gyökérig; a Tiszaszabályozás által történt ármentesítések előnyét megsemmisítette az időjárás­ terjedelmes mocsárok el- ki­gőzölgése sivár homoktalajt hagyott hát­ra; a tavaszi­ és őszi vetések reményét, mely egyúttal mindig az ország reménye is volt egyszersmind, meghiúsiták a foly­tonosan száraz , tikkadt légjárás vagy szikkasztó szélrohamok; a marhatenyész­­tés, juhászat mostohán tengődtek a mind­inkább soványuló s szapora felszántások által szüntelen kisebbített legelőkön, míg ma éhen vesznek el, vagy bitangjában dob­bannak le a tar mezőkön, hol csak imitt­­amott kapnak homokkal egyveleges szá­raz gyökereket. A szénatermés egy fű­szálig leperzselve; sarju szénára semmi kilátás; nyári legeltetésnek se hire se hamva. Takarmány dolgában oly kol­­dusnyomoruság , hogy a gaz , szal­­ma-házfedél aranyat érő kincs az éhen kínlódó marha számára. — A gabo­natermés a szokásos rengeteg térsé­gekről kis darab földekre szorítva, melye­ken két-három lábnyira egymástól lézeng egy-egy hálátlan ösztövér kalász ; e tél-túl egy darab zöld sziget, mely­­ bur­gonya vagy kukoricza­ vetésével apróbb pásztás esők jótéteményéből zöldell s csalogatja reményre a gazdát ; azon túl fehérlő talaj szem fárasztó távolságig, a száraz, égető alföldi nap alatt, melynek heve, éltető nedv szűkében elkésettnek mutatja azok reményét, kik a főtakar­mány hiányában muhar, köles, tarló­vagy ugarrépa, takarmányrozs, káposzta­­repcze-surrogatumokról beszélnek. Szükségnek , hallatlan drágaságnak, pusztító ínségnek kitéve a gazda ép úgy, mint gazdaságának marhaállománya. — Visszavetve a trágyázási rendszer, mar­hatenyésztés, juhászat évekre, — s meg­semmisítve az alföld óriás productivi­­tásához kötött remények. Kiviteli ke­reskedelmünk életére kettévágva ezen évre,melynek terhei pedig nem könnyűű­tek az adózás súlyát tekintve. Íme, fővonásokban azon gonddal feltöltő kép, mely a Tiszavidékén elterül. Csak egy esetet említek a szükség jel­lemzésére. Több, ezelőtt jómódú, szűrös gazdaember a tiszavidéki falvak egyik tekintélyesőjében eladta földjét, hogy az adóexecutiótól menekülhessen, melyet marha­állományának árából csak azért nem birt kielégíteni, mert senki sem vette meg lábas jószágát a legnyomorultabb potom áron sem. Túrkevén a vásáron, el­adásra szánt, de senki által meg nem vett lónak farkára köté a marha­járlatot gaz­dája, fiazérnek bocsátá az éhen lézengő ál­latot, hadd legyen azé, ki enni ad neki. Bizony, bizony, kony­­olul az ember szemébe, ha napokig utazva a Tisza men­­tén, kutyém mellett látja mindenütt vesz­tegelni a marhacsordákat, juhnyájakat, mint egy-egy tarka csoportot a kiégett fakó és fehérlő térségek közt. A Tiszá­nak özönét kívánja az ember e helyekre, melyeket most a száraz, esőtlen meleg sokkal inkább tönkre tett, mint a Tisza féktelen rombolása egykoron. Elég lesz, azt hiszszük, a képből ennyi, hogy minden hazafi ösztönszerüleg kezd­jen a segély módjairól gondolkozni, oly módokról, melyek a küszöbön álló nyo­mornak elejét vegyék, s meggátolják a közönség természetszerű sajnos következ­ményeit. A m. o. gazdasági egyesület az alföldi kalamitás tárgyában felterjesztést határo­zott el, melyben a közös csapások kon­­statk­oztatván, a segély módozatai általá­nosságban emlittetnek fel. A m. n. kan­­czellária a szárazság okozta ezen bajok orvoslása tekintetéből tanácskozmányo­­kat indított meg. A nm. m. k. helytartó­­tanács egy biztost küldött ki a sujtolt vi­dékekre, ki hivatalos jelentést tegyen a tényleges csapások s a szükséges segély módja iránt. Ennyiből áll, a­mi ez ideig a sujtolt vi­dékek érdekében történt. Kezdetnek elég — de csak úgy, ha a segély minél hamarább, minél gyorsab­ban, s minél közvetlenebbül követke­zik reá. E végre mi a következő pro­grammal állunk elő, mint a­mely szerint a szükséges segélyt nemcsak általánosítani,de gyorssá tenni is reméljük. A mi programmunk szerint nem elég, ha azon vidékeknek, melyeknek a megvizs­gálandó viszonyok bizonyságához képest a mondott calamitások egyike vagy másikáért elengedtetik az adó, — s azok felmentetnek a katonai végre­hajtás terhe alól, vagy megkiméltetnek a katonai elszállásolások költségeitől, s igy tovább, — mert az ily, álladalmilag ép annyira szükségelt, mint a méltányos­ság által parancsolt előnyökben idegen országokban (például Francziaországban) még szűk termés idejében is részesülnek az illetők. Ezen előnyök mind passiv ter­mészetűek, és mert csak terhet könyíte­­nek, de nem tettlegesen, közvet­lenül segítenek, nem is állhatnak első­sorban már azért sem, mert az államnak nem lehet czélja az adóalap megtá­madásával adóztatni s az elemi csapások súlyát szaporítani. Szerintünk a fentnevezett passiv ter­mészetű kedvezményeket eszélyességi szempontból­sem lehet megtagadni, mert a nyomor nem mindig jó tanácsadó. Ide já­rulván az állampolitikai s közgazdasági, valamint humanitási tekintetek; jelen esetben péld. mellőzhetlen kezdete a segélyezésnek minden pénz­értékbeli terhek könnyítése, leszállítása, sőt megszüntetése a kalamitás terjedel­méhez képest. Főszempont — az előbbi biztosított kedvezmények után — a tettleges gyors, közvetlen, mindenoldalú segély, mely a mi programmunk szerint a jelen esetben három féle lehet: 1- ér. Pénz. 2- or. Természetbeli segély, akár élelmi­szerek, akár vető­mag s takarmány dol­gában. 3- or. Rendes napszámos, szakmányos, nagyobb mérvű munkaadás. Az alföldi agriculturális ál­lapotok természetéből foly, hogy itt a hivatott segélyzés mind­három módját kell alkal­ma­­zni. Az eljárás következő volna: Minden oly vármegyében, vagy vár­megyék complexusában, melyben gazda­sági egyesület létezik, tartson közgyűlést a gazdasági egyesület, s nevezzen fel ke­beléből egy bizottmányt, mely a sújtolt vidékeken személyesen megjelenvén a szenvedett csapások s az elkerülhetlenül szükséges pénz- és természetbeli segély mennyisége , valamint a napszám mel­lett végezhető közérdekű munkák miben­léte és czélszerűsége iránt kimerítő jelen­tést készítsen, formulázván az általa meg­vizsgált vidékek égető segélyigényeit, s kifejezvén pénzben és termesztményben azon mennyiséget, melyre a vidéknek szüksége van. Ugyanezen közsegély­­zési bizottmány feladata lenne az egyes gazdák s segélyt igénylők közt ki­osztani a segélypénzt, jobban mondva kölcsönt és természetbeli segélyt, s ren­des lajstromozás mellett nyilvánosságban tartani, hogy ki mennyit kapott. Oly vármegyékben, hol gazdasági egyesüle­tek nem léteznek — a kormánynak e czélból meg kellene engedni, hogy a füg­getlen közbirtokosság, tanácskozmányt tartva, egy, kebeléből kinevezendő állandó közsegélyzési bizottmány által végeztesse a fentebb kijelölt teendőket. Ezen bizottmány részint a gazda­egyesü­letek, részint a független közbirtokosság bizalmának kifolyásai lévén, sokkal kö­zelebb esnének a köznép bizalmához is, mint más rendű orgánumok. Ezen közse­gélyzési bizottmányok kötelessége lenne, az előterjesztett jelentés szerint igényelt, s a kormány által az országos adózási alapösszegből utalvá­nyozott kölcsön segélyösszegeket ki­osztani, melyeknek visszafizetése idővel egy pár év alatt az adóilletékbe való be­tudással történnék. Továbbá a közalapból bevásárolt ga­bona s más élelmi­szer, vagy takar­mánymennyiség ugyanezen bizottmá­nyok közbenjárása mellett osztatnék ki az illetők közt. Ezen közsegélyzési bizott­mányok a m. orsz. gazd. egyesület által kinevezett, s a m. k. helytartótanács ré­széről is kiküldött egyénekből alakult fő­bizottmány alatt állanának. Szerintem első fődolog a pénzse­gély. Ott pedig, hol a hazai adóerőnek kérdése s jövője forog szóban, rokonér­­dekű tényezőknek kell segedelemre sietni. Csak a méltányosság parancsát látom ab­ban, ha az elemi csapások által ért adó­erőnek kölcsön nyúttatik az országos adó­összegből későbbi adókba való törlesztési betudással. Itt a nemzet egyik része köl­csönöz a másiknak, s mivel most nem ül együtt a hongyülés, az eszély parancsol­ja, hogy a főtekintetnek, mely a segély­zés, alárendeljük az alsóbb rendű mellék­tekinteteket. Szerintünk a kormány hivatása lenne, a magyar adóalapból előlegezni az elemi csapások által sajtolt magyar vidékek­nek, de oly közegek közbenjárásával, me­lyek a nép bizalmát birják, s annak ke­belében élve, szükségeivel is ismeretesek. A segélyzésnek ez csak egyik neme lenne. REVICZKY SZEVER. Pest, juntus 9. Az országos magyar gazda­sági egyesület ismét egy újabb bi­zonyságát adta annak, hogy hazánk anya­gi érdekeit, kivételes helyzetünk által ne­ki jutott hivatásához képest, kiváló gond­dal figyeli és ápolja, s a nép jobblétéért mindent, a mi viszonyaink között lehet megtennie nemes kötelességének tartja. Tegnap közgyűlése volt az egyesü­letnek. M. Korizmics László úr elnökölt. A mint a gyűlés meg volt nyitva, leg­először gróf Károlyi Lajos emelkedett föl székéből,s vázolván az országnak e pél­dátlan időjárás miatti se nyara gazdasági helyzetét, inditványozá, hogy miután je­lenleg megyei élet nincs, honnan felirato­kat lehetne intézni a kormányhoz, az or­szágos gazdasági egyesület tegye magáé­vá az ügyet, adjon hangot az általános nyomor feljajdulásának, s átalános voná­sokban egy hű képet adván a köztudo­másban lévő aggasztó helyzetről, egy, azonnal felterjesztendő föliratban hívja fel arra a magas kormány legkomolyabb figyelmét, s a nagyobb calamitás lehető elhárítására rögtönös és érdemleges intézkedéseket, különösen pedig azt kérje, hogy a jelenleg is teljes szigorral folyó adóexecutio szüntettessék meg, maga az adó pedig egészen engedtessék el. Báró W­e­n­c­k­h­e­i­m Béla, csatlakozván az indítványhoz, a feliratra nézve külö­nösen kiemeli, hogy az a legelső teendőül jelölje meg az adó tekintetében gyako­rolt rendkívüli szigor azonnali megszün­tetését , e mellett még egy más körül­ményre is felhívja a gyűlés figyelmét. Nem kell ugyanis feledni, hogy azok közt, a­kikre a jelen mostoha év­ínséget áraszt, igen tekintélyes számot képeznek a kézi munkájuk után élő földetlen emberek, kik az idén sem kaszálással, sem kapálással, sem aratással nem lévén képesek élelmü­ket a nyárra, annál kevésbé télire meg­keresni: az ez oldalról eredhető veszély elhárítására szükségesnek látná, hogy a kormány ezek számára valami közhasznú munkáról, kereseti forrásról gondoskod­jék, s a felírásban erre egyenesen fölhi­vass­ék. Ü­r­m­é­n­y­i József nem gondolhatja, hogy az adó — melyet jég és árvíz által okozott részletes károk alkalmával is el szoktak engedni — ily általánosan érzett csapás idején el ne engedtessék. De ma­gában ezt elegendőnek ő sem tartja, hanem, b. Weinckheim Béla figyelmezte­tését méltányolván, a munkás osztályon, szerinte is, pénzes munka szolgáltatása által kell segíteni, de a földmivelő-osz­­tályra nézve is megjegyzendőnek vélné átalánosságban azon segédeszközöket, me­lyeket az egyesület alkalmazandóknak vél, milyenek volnának: a takarmány- és vetőmagnak a kormány általi beszerzése, gyors és olcsó kölcsön stb. A felírás ily értelemben elhatároztatott, szerkesztésével és mielőbbi fölterjesztésé­vel az elnökség bízatott meg. T r­e­f­o­r­t Ágoston azonban úgy véli, hogy itt megállapodni nem lehet. A baj elnyomására rögtöni szereknek jók és czélszerűek a felírás, és abban sürgetett segélési módok, de ő e hirtelen előállí­tt crisis okát mélyebben keresi, s egy ala­pos tanulmányozást tart szükségesnek arra, hogy helyes diagnosist, s annak folytán czélszerű gyógyjavallatot lehes­sen tenni. Azért indítványozza, hogy egy bizottmány neveztessék ki, mely érintke­zésbe tegye magát a vidéki gazdasági egyesülettel, s a jelen viszonyokról ki­merítő adatokat szerezvén, igyekezzék a bajt egész terjedelmében és okaival együtt felismerni, s annakutánra a talál­takról és teendőkről készítsen egy em­lékiratot. Báró Eötvös József ez indítványt különös figyelmet érdemlőnek tartja, mert, jóllehet, azt, hogy a baj ily nagy mérték­ben tör ki, climatikus okoknak tulajdo­nítja, magát a baj fészkét azonban a gaz­dálkodás hibás módjában hiszi rejleni, s azért annak tanulmányozását a­mily szükségesnek, és oly hasznosnak tartja. S hogy a tett indítványt az egész gyű­lés magáévá teendi, annál inkább reméli, mert ha feladata a gazdasági egyesület­nek egyes gazdaságokat tanulmányoz­­tatni, hogy azokból a közönség hasznos tudnivalókat merítsen , sokkal inkább feladata az ily bajokat tanulmányozni, annak okait kikeresni, s kijelölni azon módokat, melyek szerint jövőre ily cala­­mitást elkerülni lehessen. Ha valaha — mond a nemes báró — most lehet megmutatni azoknak, kiket rész gaz­dálkodásukból oly nehéz jobb útra térí­teni, hogy az elmélet tanácsát el kell fogadni. Ü­r­m­é­n­y­­ szólott még az indítvány mellett, mely elfogadva, s foganatosítás végett az igazgató válaszmányhoz jön áttéve. Ezek után az elnökség jelentését olvasta föl a titoknak, melyben röviden vissza­pillantván a lefolyt félév munkálataira, számot ad 1. a gazdasági oktatás, 2. az István telek felszerelése, 3. a borászati ügy körül, s 4. a hamburgi kiállításra nézve történtekről, a­mik felől e la­pok olvasói már a maga idején értesítve voltak. A borászat ügyébeni teendőkről külö­nösen egy terjedelmes jelentése olvasta­tott fel az igazgató választmánynak, me­lyet fontosságánál fogva legközelebb mi is terjedelmesen fogunk ismertetni, s mely­ben foglalt nagy horderejű indítványok életbeléptetésével az igazgatóság bíza­tott meg. Az köztelki szelvényekből tíznek ki­sorsolása a gyűlés színe előtt következő eredménynyel ment végbe. Kihúzottak a­­ 241, 158, 238, 185, 108, 167, 176, 161, 252, 234 számok. Az igazgató választmányban Nagy István septemvir halálával megürült helyre 19 szóval Bezerédy László vá­lasztatott el. Az egyesületnek jelenleg 1259 tagja van. SZATHMÁRI KÁROLY: A francziaországi választások uto° hangjai. Granier de Cassagnac űrlapja,a „Nation“, még jobban szivére vette a párisi választások ered.

Next