Pesti Napló, 1863. június (14. évfolyam, 3989-4011. szám)
1863-06-10 / 3995. szám
130-3995 14-ik évi folyam. Szerda, jun. 10.1863. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Előfizetési feltételek : Ferencziek terén 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli I Félévre .... 10 frt 50 kr o. é. panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. I Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Pest, jun. 9.1863. Szemle. □ Ha valamiből lehet azt következtetni, hogy a porosz udvar jobban fogja föl a helyzet veszélyeit és a reactiónak sikertelen vergődését, mint a minisztérium , úgy bizonyára leginkább a trónörökös magaviseletéből és ama nyílt őszinteségből, melylyel a kamara és a sajtó ellen követett politika iránt nyilatkozik. Fájdalom, Berlinben már nem annyira miniszteri válságról, mint az uralkodó lemondásáról van szó. Nincs szándékunk a kormányformák előnyei felől értekezni, de nekünk úgy tetszik, hogy az állami institutióknak nem lehet az a legbölcsebbike, amely az emberi sors változandóságán kívül még a politikai eszmék hullámzásait is a legmagasabb fokon , melyet mindenki biztosnak hisz, érezteti leginkább. Természetesebb volna talán, ha a miniszterek buknának az ügygyel együtt, melyet képviseltek, mint ha az uralkodók, nevökkel fedvén minisztereiket, midőn a kivitel akadályai összetorlódnak, maguk vonulnak vissza, hogy a feltartóztatott események lefolyására rés nyittassák. Már is beszélnek Vilmos király betegségéről, s azt egy új königsbergi ünnepélylyel képzelik kapcsolatban, melyen utódja venné el az oltárról a koronát, s bár ugyanazon szertartások mellett, más eszmék kíséretében. Küldene-e ismét oda a franczia császár tábornagyot és magentai herczeget; azt nem tudjuk; de arról nincs kétségünk, hogy Anglia kellő fénynyel és örömmel jelennék meg. Midőn Victoria királyné egyik leányának férje nincs oly távol a porosz trónra jutástól, mint a franczia kegyben állott Bismark miniszterelnöksége előtt gondoltuk ; ugyanakkor látunk egy dán herczegurfit, Victoria másik leányának leendő férjét, a görög trónra szánva, Anglia pártfogása alatt, s mint a görög urak óhajtják, egyrészt Anglia által fizetendő civilistával, mi a lekötelezettség és alárendültetés nem csekély foka volna. Valóban, Angliának okos kormánya van, s e szigetkirályságon nincs halász, ki akár hálóval apróbb halat, akár szigonynyal fókát és szettet jobban fogjon, mint ahogy tud Palmerston a politika zavaros vizében sikerre találni. Csakhogy Anglia vívmányai a nagy szívélyesség daczára is mindig nyugtalanítni szokták III-dik Napóleont, és méltán. Mit fog tehát ő tenni ? Ily kérdés a számítás hideg férfiait szintúgy üldözheti, mint magukat a politikai álomfejtőket, kik képzelődésükkel szeretik kipótolni azt, mi a tényekből hiányzik. A lengyel kérdés, s vele együtt a legerősebb csoportosító eszme, még most főleg Napóleon kezében van; de ha Poroszország helyzete tisztul, ha az alkotmányosság és az angol befolyás ott diadalmaskodik , akkor a lengyel ügynek csak a békés megoldásra lehet némi kilátása. A rajnai expeditiók igen kockáztatókká válnának, sőt Dánia miatt még a keleti tengeri hadjárat is, Finnland föllázításával és Kronstadt ostromával együtt. Ausztria a nyugati hatalmakkal rokonszenvez, azonban barátságos viszonyainak kedvéért háborúra aligha vállalkoznék, s legkevésbé, ha a kérdés úgy tétetnék föl, hogy válaszszon Anglia békés és a franczia császár háborús hajlamai közt. Olaszország még az aspromontei fegyvertény után is vár, s ha ezt nem tenné, fél Francziaországtól, de nehezen csatolná zászlóit az osztrákhoz, s ettől el sem fogadtatnék. A franczia követválasztások két szempontból nevezetesek, azért is, amit a lapok régóta kiemeltek, hogy t. i. a régi parlamentáris kormány tekintélyei közül néhány nagy nevű egyén megválasztatott, és hihetőleg ellenzéket fog formálni, de ezenkívül még azért is, amiről lapunk mai száma szól, hogy a kormány saját követjelöltjei közül az ultramontán párthoz tartozó tekintélyeket kihagyta, s a jobboldalról a baloldal felé vetette a súlyt, mintegy kecsegtetve Victor Emanuelt, s aggasztva Rómát. A franczia követkamara a tagok igazolása után el fog napaltatni, azonban szellemét a névsorból már gyanítani lehet: hajlandóbb az, mint elődje volt, mind a valódibb alkotmányosságra, mind a háborúra. Napóleon vagy az alkotmányossági vágyakat háttérbe szoríthatja a háború által, vagy a háborút a szabadelvű reformok megadásával. Választhat a „dicsőség“ és a „szónoklat“ között. De a szónoklat csak Lajos Fülöp korszaka ragyogó vitáinak bánjadt utánzása lehet , ellenben a dicsőség mámora a napóleoni politika hagyományainak középpontja. Melyikhez fog a császár szegődni ? aztán St.Cloud magányának titka, miről később lesz sejtelmünk, de Anglia terjeszkedő befolyása arra utal, hogy a lengyelek, ha Francziaország még sokáig kétkedik és hallgat, már csak a diplomatia felé fogják segélyérteldő szemeiket fordíthatni. — A legújabb hírek szerint Francziaország, főleg Anglia sürgetésére, már bele is egyezett volna, hogy a lengyel ügy minden más kérdések kizárásával terjesztessék congressus elébe, s hogy e tanácskozásban csak a bécsi szerződést aláírt hatalmak vegyenek részt, tehát az olasz királyság ez alkalommal számításon kívül esend, és III. Napóleon most először fogja elismerni — a revisio minden követelése nélkül — a bécsi szerződéseket. Ezen intercalaris tény, vezessen bár eredményre vagy nem — mi szintén hihető — Anglia újabb diadalainak nem volna a legcsekélyebbike. Az alföldi csapatok és a segélyforrásai. 1. Néhány nappal ezelőtt érkeztem viszsza a Tisza vidékére tett kirándulásomból. Huzamosabb időn át önszemeimmel győződtem meg azon ínséges gazdasági viszonyokról, melyeknek fájó egyes részleteiről hetek óta értesítenek a hírlapirodalom alföldi levelezői. Elborul a lélek és mély aggodalom szállja meg az embert, ha csak egy napig is utazik azon vidékeken, melyeknek kalász- s legelőgazdagsága jobb időkben külkereskedelmünk élénkülését idézte elő, míg ma kiaszott térségeivel, szárazságsujtotta s hasznavehetlen legelőivel , itt-amott feltünedező gyér, sovány , ritka vetés-szigeteivel s éhen szerteszétzüllő nyájaival oly képet tár elénk, mint tűzzel perzselt tartomány. Az Alföld, s jelesen a Tiszavidék nem emlékezik oly időre, midőn súlyosabb közgazdasági s adózási állapotok közt mélyebb csapás érte volna hazánk e kanaánját, mint a jelen évben. Az innen-onnan két éves szárazság roppant legelő térségeket égetett ki egész a gyökérig; a Tiszaszabályozás által történt ármentesítések előnyét megsemmisítette az időjárás terjedelmes mocsárok el- kigőzölgése sivár homoktalajt hagyott hátra; a tavaszi és őszi vetések reményét, mely egyúttal mindig az ország reménye is volt egyszersmind, meghiúsiták a folytonosan száraz , tikkadt légjárás vagy szikkasztó szélrohamok; a marhatenyésztés, juhászat mostohán tengődtek a mindinkább soványuló s szapora felszántások által szüntelen kisebbített legelőkön, míg ma éhen vesznek el, vagy bitangjában dobbannak le a tar mezőkön, hol csak imittamott kapnak homokkal egyveleges száraz gyökereket. A szénatermés egy fűszálig leperzselve; sarju szénára semmi kilátás; nyári legeltetésnek se hire se hamva. Takarmány dolgában oly koldusnyomoruság , hogy a gaz , szalma-házfedél aranyat érő kincs az éhen kínlódó marha számára. — A gabonatermés a szokásos rengeteg térségekről kis darab földekre szorítva, melyeken két-három lábnyira egymástól lézeng egy-egy hálátlan ösztövér kalász ; e tél-túl egy darab zöld sziget, mely burgonya vagy kukoricza vetésével apróbb pásztás esők jótéteményéből zöldell s csalogatja reményre a gazdát ; azon túl fehérlő talaj szem fárasztó távolságig, a száraz, égető alföldi nap alatt, melynek heve, éltető nedv szűkében elkésettnek mutatja azok reményét, kik a főtakarmány hiányában muhar, köles, tarlóvagy ugarrépa, takarmányrozs, káposztarepcze-surrogatumokról beszélnek. Szükségnek , hallatlan drágaságnak, pusztító ínségnek kitéve a gazda ép úgy, mint gazdaságának marhaállománya. — Visszavetve a trágyázási rendszer, marhatenyésztés, juhászat évekre, — s megsemmisítve az alföld óriás productivitásához kötött remények. Kiviteli kereskedelmünk életére kettévágva ezen évre,melynek terhei pedig nem könnyűűtek az adózás súlyát tekintve. Íme, fővonásokban azon gonddal feltöltő kép, mely a Tiszavidékén elterül. Csak egy esetet említek a szükség jellemzésére. Több, ezelőtt jómódú, szűrös gazdaember a tiszavidéki falvak egyik tekintélyesőjében eladta földjét, hogy az adóexecutiótól menekülhessen, melyet marhaállományának árából csak azért nem birt kielégíteni, mert senki sem vette meg lábas jószágát a legnyomorultabb potom áron sem. Túrkevén a vásáron, eladásra szánt, de senki által meg nem vett lónak farkára köté a marhajárlatot gazdája, fiazérnek bocsátá az éhen lézengő állatot, hadd legyen azé, ki enni ad neki. Bizony, bizony, konyolul az ember szemébe, ha napokig utazva a Tisza mentén, kutyém mellett látja mindenütt vesztegelni a marhacsordákat, juhnyájakat, mint egy-egy tarka csoportot a kiégett fakó és fehérlő térségek közt. A Tiszának özönét kívánja az ember e helyekre, melyeket most a száraz, esőtlen meleg sokkal inkább tönkre tett, mint a Tisza féktelen rombolása egykoron. Elég lesz, azt hiszszük, a képből ennyi, hogy minden hazafi ösztönszerüleg kezdjen a segély módjairól gondolkozni, oly módokról, melyek a küszöbön álló nyomornak elejét vegyék, s meggátolják a közönség természetszerű sajnos következményeit. A m. o. gazdasági egyesület az alföldi kalamitás tárgyában felterjesztést határozott el, melyben a közös csapások konstatkoztatván, a segély módozatai általánosságban emlittetnek fel. A m. n. kanczellária a szárazság okozta ezen bajok orvoslása tekintetéből tanácskozmányokat indított meg. A nm. m. k. helytartótanács egy biztost küldött ki a sujtolt vidékekre, ki hivatalos jelentést tegyen a tényleges csapások s a szükséges segély módja iránt. Ennyiből áll, ami ez ideig a sujtolt vidékek érdekében történt. Kezdetnek elég — de csak úgy, ha a segély minél hamarább, minél gyorsabban, s minél közvetlenebbül következik reá. E végre mi a következő programmal állunk elő, mint amely szerint a szükséges segélyt nemcsak általánosítani,de gyorssá tenni is reméljük. A mi programmunk szerint nem elég, ha azon vidékeknek, melyeknek a megvizsgálandó viszonyok bizonyságához képest a mondott calamitások egyike vagy másikáért elengedtetik az adó, — s azok felmentetnek a katonai végrehajtás terhe alól, vagy megkiméltetnek a katonai elszállásolások költségeitől, s igy tovább, — mert az ily, álladalmilag ép annyira szükségelt, mint a méltányosság által parancsolt előnyökben idegen országokban (például Francziaországban) még szűk termés idejében is részesülnek az illetők. Ezen előnyök mind passiv természetűek, és mert csak terhet könyítenek, de nem tettlegesen, közvetlenül segítenek, nem is állhatnak elsősorban már azért sem, mert az államnak nem lehet czélja az adóalap megtámadásával adóztatni s az elemi csapások súlyát szaporítani. Szerintünk a fentnevezett passiv természetű kedvezményeket eszélyességi szempontbólsem lehet megtagadni, mert a nyomor nem mindig jó tanácsadó. Ide járulván az állampolitikai s közgazdasági, valamint humanitási tekintetek; jelen esetben péld. mellőzhetlen kezdete a segélyezésnek minden pénzértékbeli terhek könnyítése, leszállítása, sőt megszüntetése a kalamitás terjedelméhez képest. Főszempont — az előbbi biztosított kedvezmények után — a tettleges gyors, közvetlen, mindenoldalú segély, mely a mi programmunk szerint a jelen esetben három féle lehet: 1- ér. Pénz. 2- or. Természetbeli segély, akár élelmiszerek, akár vetőmag s takarmány dolgában. 3- or. Rendes napszámos, szakmányos, nagyobb mérvű munkaadás. Az alföldi agriculturális állapotok természetéből foly, hogy itt a hivatott segélyzés mindhárom módját kell alkalmazni. Az eljárás következő volna: Minden oly vármegyében, vagy vármegyék complexusában, melyben gazdasági egyesület létezik, tartson közgyűlést a gazdasági egyesület, s nevezzen fel kebeléből egy bizottmányt, mely a sújtolt vidékeken személyesen megjelenvén a szenvedett csapások s az elkerülhetlenül szükséges pénz- és természetbeli segély mennyisége , valamint a napszám mellett végezhető közérdekű munkák mibenléte és czélszerűsége iránt kimerítő jelentést készítsen, formulázván az általa megvizsgált vidékek égető segélyigényeit, s kifejezvén pénzben és termesztményben azon mennyiséget, melyre a vidéknek szüksége van. Ugyanezen közsegélyzési bizottmány feladata lenne az egyes gazdák s segélyt igénylők közt kiosztani a segélypénzt, jobban mondva kölcsönt és természetbeli segélyt, s rendes lajstromozás mellett nyilvánosságban tartani, hogy ki mennyit kapott. Oly vármegyékben, hol gazdasági egyesületek nem léteznek — a kormánynak e czélból meg kellene engedni, hogy a független közbirtokosság, tanácskozmányt tartva, egy, kebeléből kinevezendő állandó közsegélyzési bizottmány által végeztesse a fentebb kijelölt teendőket. Ezen bizottmány részint a gazdaegyesületek, részint a független közbirtokosság bizalmának kifolyásai lévén, sokkal közelebb esnének a köznép bizalmához is, mint más rendű orgánumok. Ezen közsegélyzési bizottmányok kötelessége lenne, az előterjesztett jelentés szerint igényelt, s a kormány által az országos adózási alapösszegből utalványozott kölcsön segélyösszegeket kiosztani, melyeknek visszafizetése idővel egy pár év alatt az adóilletékbe való betudással történnék. Továbbá a közalapból bevásárolt gabona s más élelmiszer, vagy takarmánymennyiség ugyanezen bizottmányok közbenjárása mellett osztatnék ki az illetők közt. Ezen közsegélyzési bizottmányok a m. orsz. gazd. egyesület által kinevezett, s a m. k. helytartótanács részéről is kiküldött egyénekből alakult főbizottmány alatt állanának. Szerintem első fődolog a pénzsegély. Ott pedig, hol a hazai adóerőnek kérdése s jövője forog szóban, rokonérdekű tényezőknek kell segedelemre sietni. Csak a méltányosság parancsát látom abban, ha az elemi csapások által ért adóerőnek kölcsön nyúttatik az országos adóösszegből későbbi adókba való törlesztési betudással. Itt a nemzet egyik része kölcsönöz a másiknak, s mivel most nem ül együtt a hongyülés, az eszély parancsolja, hogy a főtekintetnek, mely a segélyzés, alárendeljük az alsóbb rendű melléktekinteteket. Szerintünk a kormány hivatása lenne, a magyar adóalapból előlegezni az elemi csapások által sajtolt magyar vidékeknek, de oly közegek közbenjárásával, melyek a nép bizalmát birják, s annak kebelében élve, szükségeivel is ismeretesek. A segélyzésnek ez csak egyik neme lenne. REVICZKY SZEVER. Pest, juntus 9. Az országos magyar gazdasági egyesület ismét egy újabb bizonyságát adta annak, hogy hazánk anyagi érdekeit, kivételes helyzetünk által neki jutott hivatásához képest, kiváló gonddal figyeli és ápolja, s a nép jobblétéért mindent, a mi viszonyaink között lehet megtennie nemes kötelességének tartja. Tegnap közgyűlése volt az egyesületnek. M. Korizmics László úr elnökölt. A mint a gyűlés meg volt nyitva, legelőször gróf Károlyi Lajos emelkedett föl székéből,s vázolván az országnak e példátlan időjárás miatti se nyara gazdasági helyzetét, inditványozá, hogy miután jelenleg megyei élet nincs, honnan feliratokat lehetne intézni a kormányhoz, az országos gazdasági egyesület tegye magáévá az ügyet, adjon hangot az általános nyomor feljajdulásának, s átalános vonásokban egy hű képet adván a köztudomásban lévő aggasztó helyzetről, egy, azonnal felterjesztendő föliratban hívja fel arra a magas kormány legkomolyabb figyelmét, s a nagyobb calamitás lehető elhárítására rögtönös és érdemleges intézkedéseket, különösen pedig azt kérje, hogy a jelenleg is teljes szigorral folyó adóexecutio szüntettessék meg, maga az adó pedig egészen engedtessék el. Báró Wenckheim Béla, csatlakozván az indítványhoz, a feliratra nézve különösen kiemeli, hogy az a legelső teendőül jelölje meg az adó tekintetében gyakorolt rendkívüli szigor azonnali megszüntetését , e mellett még egy más körülményre is felhívja a gyűlés figyelmét. Nem kell ugyanis feledni, hogy azok közt, akikre a jelen mostoha évínséget áraszt, igen tekintélyes számot képeznek a kézi munkájuk után élő földetlen emberek, kik az idén sem kaszálással, sem kapálással, sem aratással nem lévén képesek élelmüket a nyárra, annál kevésbé télire megkeresni: az ez oldalról eredhető veszély elhárítására szükségesnek látná, hogy a kormány ezek számára valami közhasznú munkáról, kereseti forrásról gondoskodjék, s a felírásban erre egyenesen fölhivassék. Ürményi József nem gondolhatja, hogy az adó — melyet jég és árvíz által okozott részletes károk alkalmával is el szoktak engedni — ily általánosan érzett csapás idején el ne engedtessék. De magában ezt elegendőnek ő sem tartja, hanem, b. Weinckheim Béla figyelmeztetését méltányolván, a munkás osztályon, szerinte is, pénzes munka szolgáltatása által kell segíteni, de a földmivelő-osztályra nézve is megjegyzendőnek vélné átalánosságban azon segédeszközöket, melyeket az egyesület alkalmazandóknak vél, milyenek volnának: a takarmány- és vetőmagnak a kormány általi beszerzése, gyors és olcsó kölcsön stb. A felírás ily értelemben elhatároztatott, szerkesztésével és mielőbbi fölterjesztésével az elnökség bízatott meg. T refort Ágoston azonban úgy véli, hogy itt megállapodni nem lehet. A baj elnyomására rögtöni szereknek jók és czélszerűek a felírás, és abban sürgetett segélési módok, de ő e hirtelen előállítt crisis okát mélyebben keresi, s egy alapos tanulmányozást tart szükségesnek arra, hogy helyes diagnosist, s annak folytán czélszerű gyógyjavallatot lehessen tenni. Azért indítványozza, hogy egy bizottmány neveztessék ki, mely érintkezésbe tegye magát a vidéki gazdasági egyesülettel, s a jelen viszonyokról kimerítő adatokat szerezvén, igyekezzék a bajt egész terjedelmében és okaival együtt felismerni, s annakutánra a találtakról és teendőkről készítsen egy emlékiratot. Báró Eötvös József ez indítványt különös figyelmet érdemlőnek tartja, mert, jóllehet, azt, hogy a baj ily nagy mértékben tör ki, climatikus okoknak tulajdonítja, magát a baj fészkét azonban a gazdálkodás hibás módjában hiszi rejleni, s azért annak tanulmányozását amily szükségesnek, és oly hasznosnak tartja. S hogy a tett indítványt az egész gyűlés magáévá teendi, annál inkább reméli, mert ha feladata a gazdasági egyesületnek egyes gazdaságokat tanulmányoztatni, hogy azokból a közönség hasznos tudnivalókat merítsen , sokkal inkább feladata az ily bajokat tanulmányozni, annak okait kikeresni, s kijelölni azon módokat, melyek szerint jövőre ily calamitást elkerülni lehessen. Ha valaha — mond a nemes báró — most lehet megmutatni azoknak, kiket rész gazdálkodásukból oly nehéz jobb útra téríteni, hogy az elmélet tanácsát el kell fogadni. Ürmény szólott még az indítvány mellett, mely elfogadva, s foganatosítás végett az igazgató válaszmányhoz jön áttéve. Ezek után az elnökség jelentését olvasta föl a titoknak, melyben röviden visszapillantván a lefolyt félév munkálataira, számot ad 1. a gazdasági oktatás, 2. az István telek felszerelése, 3. a borászati ügy körül, s 4. a hamburgi kiállításra nézve történtekről, amik felől e lapok olvasói már a maga idején értesítve voltak. A borászat ügyébeni teendőkről különösen egy terjedelmes jelentése olvastatott fel az igazgató választmánynak, melyet fontosságánál fogva legközelebb mi is terjedelmesen fogunk ismertetni, s melyben foglalt nagy horderejű indítványok életbeléptetésével az igazgatóság bízatott meg. Az köztelki szelvényekből tíznek kisorsolása a gyűlés színe előtt következő eredménynyel ment végbe. Kihúzottak a 241, 158, 238, 185, 108, 167, 176, 161, 252, 234 számok. Az igazgató választmányban Nagy István septemvir halálával megürült helyre 19 szóval Bezerédy László választatott el. Az egyesületnek jelenleg 1259 tagja van. SZATHMÁRI KÁROLY: A francziaországi választások uto° hangjai. Granier de Cassagnac űrlapja,a „Nation“, még jobban szivére vette a párisi választások ered.