Pesti Napló, 1863. július (14. évfolyam, 4017-4038. szám)

1863-07-22 / 4030. szám

nem volna, de a nehézségek a föld minőségéből erednek, s mérnökeink egyre folytatják e vidék tanulmányozását, hogy kedvezőbb combinatio föltalálásával, a föladásnak könnyebb megoldá­­sát’eszközölni lehessen,­,minek sikerülése nagy valószínűséggel remélhető.­­ Az egész földképlet e helyütt agyag-rétegek­ből áll, melyben itt ott elvétve találtatnak egyes köb­lenczek, hol a mellőzhetlen bevágásoknál fogva, melyeknek mélysége néhol a 10—12 élet meghaladja,a nagyszerű oldalmüvek, s kövezé­sek fognak megkivántatni, hogy a partoknak beomlását vagy düledezését megakadályozni le­hessen. A vállalkozókra nézve eféle munkálatoknál a főnehézség­ó abban áll, hogy a költségeket alig le­het előre kiszámítani, minthogy az akadályok nagysága s mérvei rendesen csak munka közben szoktak mutatkozni. Nem ugyan legyőzhetlen nehézségekről, de igenis felette költséges művekről lehet itt a szó, melyek, minthogy nem ritkán négyszer, ötször változik ugyanazon egybe­vágás,­­ kész ered­ményükben keveset mutatnak, de annál több költséget emésztenek, s olyféle munkát igényel­nek, melytől a vállakozók leginkább tartanak. Ezen nehézségek meghaladása után vonalunk Homorodnál megközelíti Kőhalmot, to­vábbra A. F. Rákosnak az Olt völgyében vezettetik, hol a sziklaoldalakban tetemes mun­kálatok fognak előfordulni. — Utóbb az Olt völgye meg nyílván kedvezőbb munkát enged, — Földvártól pedig a sík mezőn Brassóiig haladva semmi nehézséggel sem találkozunk. Az egész vonalon N. Váradon, Kolozs­váron át Brassóig, ide számítva a szárny­­oldalakat N. Szebenben s Gy. Fejérvár­­r­a, összesen 50 darab kisebb nagyobb híd fog szükségeltetni. Az alagutak összes hosszúsága mintegy 17,000 láb. Az egész vonalnak kiterje­dése pedig Brassóig mintegy 73 mfld, melyek­ből közel 12 mfld sziklás alapra, a többi 61 mfld. olyféle földképletre esik, mely agyagból, vagy agyag s homokkeverékből áll. A fővona­lon 3, a szebeni mellékvonalon 1 vizválasztó­ for­­dul elő. Ezeket röviden összefoglalva, befejezett szem­­leutunkból egy a vasútépítésben elismert tekin­télynek kijelentése folytán nem csekély elégté­telünkre azon örvendetes eredményt mutathat­juk fel, hogy a n. várad-kolosvár-brassói vas­út a közönséges hegyi pályák arányait túl nem haladja, s hogy ennélfogva sem munkában, sem költségben nagyobb áldozatokat nem igé­nyel, mint a­mennyibe került akár a déli állam­­­vasút, a Semmering és Karst kizárásával, akár a nyugati vagy karantáni pálya, nem is szólva a tiroli pályákról, vagy a Brenneren most készülő vasútról. Megemlítendő e helyütt, hogy a vonalnak ked­vezőtlenebb részeit, 3 napi folytonos esőzés köz­ben jártuk be, minélfogva természetes, hogy minden a legroszabb színekben tűnt föl vállal­kozóink előtt. Mindenfelé a folyamok medreik­ből kiszorítva, a hidak beszak­adva, a közleke­dések megakasztva, s mégis mind­ezek daczára kijelentették határozottan úgy Pauwels, mint Le Gallais urak, hogy teljesen ki vannak elégítve mindazok által, miket az ország viszonyaira néz­ve tapasztaltak, valamint azon föltételekre nézve is, melyek alatt ezen nagy műnek kivitelét esz­­közölhetőnek ítélték. 5 . Hozzánk nem tartozik, mert egyedül említett urakat mint vállalkozókat illeti meg, hogy a ki­vitel kisebb nagyobb nehézségeit mérlegezzék s a szerint a költségek mennyiségét számba ve­gyék. — Részünkről azon egyszerű, de a t. bi­zottmány eddigi működésére nézve mindenek felett örvendetes ténynek bejelentésére szorítko­zunk, hogy mindazon állítások, m­el­yek­­kel v­a­n a 11 a t­u­n­k kivihetősége úgy technikai, mint financziális szem­pontból megtámadtatott, Pauwels úrnak a hely­színen tett vizsgála­tai, s fölajánlott vállalkozási kész­­sége által gyökeresen megingatva, sőt alaposan megc­áfolva lettek. Említettük fentebb, hogy Pauwels úr a bejárt vidékek műveltségi állapota felett is igen kedve­zően nyilatkozott, s azért mi sem mulaszthatjuk el, hogy jelentésünkben, bár csak futólagosan, meg ne érintsük a virágzó állapotot, melyben a szép ország virányait találtuk, melyre a termé­szet kiönté a bőség szaruját, de a mely a mai napig egy nélkülözhetlen szükségben szenved, minthogy megfelelő közlekedések hiányában termesztmé­­nyeinek fölöslegét nem értékesitheti. Folyamain a hajózás nem folytatható, századunk közleke­dési eszköze pedig a vasút — még csak határait sem közeliti meg. — Volna bárcsak készen vo­nalunk legelső része N.-Váradtól Kolozs­várig, úgy szegény testvéreink az alföldön nyugodtabban tekinthetnének a jövő tél sanya­­ruságai elé. A félig kiéhezett marha százezeren­­ként találna táplálékot a gazdag legelőkön s ott elégséges takarmányt a jövös télen át, minthogy a szénatermés Erdélyben rendkívüli bőségre mutat. — Általán a földek a Királyhágótól egész Brassóig oly szépek, s a termés oly gaz­dag, minél szebbet soha hazánk legdúsabb földje , termése nem mutatott.­­ Minden kétségen fö­lül áll, hogy idei termésének fölöslegével e szép ország képes volna a szűkölködő alföldnek leg­nagyobb részét eltartani, mely újból felvirágoz­hatna, míg amoda több pénz jöne forgalomba, úgy hogy mindkét részen bőven segítve lenne. (Folytatása következik). Előleges jelentés a hamburgi kiál­­lításr­ól. Bis dat, qui cito dat! Ma nyittatott meg zene­­szó mellett, de az eddigi világkiállításoknál tal­pasztalt többi formalitások nélkül, a kereskedő, világ e kaptárában a nagy gazdasági kiállítás Nem mérkőzhetvén, kivéve a kiállított lovak és juhok itteni roppant számát, a tavali londonival, nagyszerű mindazáltal ez is nem csak átgondolt előleges organisátiójára és felszereltetésére, ha­nem a részvétre nézve is, melynek az európai, sőt a tengerentúli gazdák részéről örvend. Nem czélja e soroknak ezúttal e gazdai közgyűlés egészéről kimerítően szólani, csak rövid tele­­grammkép szolgáljanak azok odahaza arról, mi édes honunkat közelebbről érdekli. Mindenek előtt meg kell említeni, hogy a Magyar G­zdasági Egyesület részéről rendezett collectív kiállítás nem csak a hamburgi rendező bizottmány, hanem különösen birodalmi biztos Pabst miniszteri tanácsos úr által is a legnagyobb előzékenységgel és gonddal lett elősegítve és pártoltatva, kapván egy külön egész házat a ter­mények tetszés szerinti kiállítására; az ezzel elérendő jó benyomás biztosíttatott még az ál­tal is, hogy Erdély, Slavonia, s a Határőrvidék kiállitványai is e sátorba helyezte­­ti­k, mi által Egyesületünk kiállítása kimondh­liánul nyert s jelentékeny gazdasági­ termeléseink igen­ kedve­­zően feltűnt.­­ Első rendben jó benyomást tesz boraink kü­­lönfélesége és sokasága, melyei sok szorgalom­mal és ügyességgel lettek egyesületünk titkára által kirakva, úgy hogy csaknem egy harmada a hosszú, kétsoros sátornak van ez egyik legjelen­tékenyebb termelésünknek szentelve s a közön­ség kényelmesen tanulmányozhatja, az e czélra Morócz István által összeállított magyarországi külön termény-catalog nyomát, sokféle borter­melő vidékeinket. Gabonáink hosszú sorban, csinos szekré­nyekben üveg alá téve s több gőzmalmaink igen jeles gyártmányai jó véleményt gerjesztenek ez irányú termelésünk felöl. A szekrényekben az egyes kiállítók nevei vannak Magyarország czi­­merét magában foglaló koszorúval ékesített csi­nos czédulákon közölve. Szintúgy vannak az egyes gyapjú-kiállítók ismertetve. Van mintegy 40 bunda, s ezúttal lehet mondani kül­sőleg is igen ékesen és gondosan kiállítva. A bíráló bizottmány, mely gr. Zichy Henrik és két porosz úrból, meg egy szászországi juhtenyész­­tőből alkottatott e külön czélra, csak ma reggel járt el még a megnyitás előtt functiójában a tegnapi napon el lévén egészen foglalva az élő birkák bírálatával, mely, tekintve a roppant szá­­mot, úgy sem történhetett a „nonum prematur in annum“ elve szerint. Az érmek odaítélése, a bundák, s általában a termékekre nézve, még nincs közzétéve; de te­kintve a valóban remek gyapjúkat, melyeket bárunk tenyésztői, jelesen : báró Sina Simon, gr. Károlyi Lajos, gr. Hunyady, a lánghi Zi­­chyek beküldöttek, nem lehet kételkednünk, hogy ezek, s még többen hazánkfiai közül, ily kitüntetés szerencséjében fognak­ részesülni — ha azt csakugyan annak tartják. Igen kívánatos, és mi reánk nézve tanulságos lett volna, ha e bíráló bizottmány magán­ak any­­nyi időt vehetett volna, hogy a bundáknak a te­nyésztőt érdeklő lényeges tulajdonságait is, s ezek közt főkép a súlyt vizsgálhatta volna; így a bundáknak pillanatnyi és futólagos meg­tekintésére szorítkozott bírálat legfeljebb a szem­betűnő, habár minden más érdem nélküli gyap­­júfinomságot képviselő bundákra lehetett ugyan kedvező, de a tenyésztési tudomány fejleszté­sére, s a tenyésztők felvilágosítására épen nem szolgál. Az élő állatok mind számra, mind tulaj­donságukra nézve kétségkívül fénypontját ké­pezik e kiállításnak, s ezek teszik azt igazán nagyszerűvé. Össze van állítva a viszonylagosan csekély téren, 34 ország részéről kiállított 3876 darab házi állat, és­pedig, a­mint ez magától ér­tetődik, legtökéletesb példányokban, melyeket emberi ész a maga szükségeihez képest alakíta­ni képes. Lovakat és juhokat a Battersea park­­ban korántsem láttunk ily változatos mennyi­ségben, mert itt az angol legjelesb tenyésztők mellett az egész continens első tenyésztőinek szemlélhetjük jeles terményeit, s legtanulságosb összehasonlításokra van bő alkalmunk. A telivér angol és arabs mének a Claydesdale és Suffolk óriások mellett, itt a meklenburgi, holsteini, han­­nover­i és porosz, bámulatosan előrehaladott ló­­tenyésztés remek és minden irányban haszonve­­hető terményeiben gyönyörködünk, s itt a ma­gyar ember bár­mennyire tudja is, mily becses tenyészanyagot bir a maga derék keleti lófajá­­ban, igen érzi, hogy ide kell jönnie, ha abból majdan ily felséges hintós, majoros, szóval általános haszonvehetőségű lovakat kíván ter­melni. A bírálat a lovaknál igen részletesen történt, s a bíráknak csak legismertebb kapacitások kö­züli választása s a szigorú és kellő vizsgálat, melynek minden egyes állat a közönség szeme előtt lett alávetve, a hozott ítéletek alaposságát s helyességét igen valószínűvé teszi, s általában a gond és tekintet, melyben a lovak e kiállítás­ban részesültek, igen világosan mutatja, hogy itt a ló a gazdáknak úgy, mint a nagyközönségnek kedvencze. Hazánk lovakkal képviselve nem volt. Juh mintegy 1800 darab van kiállítva. En­nek talán fele angol és angol vérrel kevert hús­­faj, melyet a mi közönségünk is eléggé ismer a londoni kiállítás tavalyi leírásaiból. Másik fele az egymással tusakodó finomsági és mennyi­ségi tenyészirány eredményeiből — s az ezen két irány szerencsés összeolvasztásának többé kevésbé sikerült példányaiból áll.­­ A gyapjú­­mennyiségi irány összekötve a húsra való te­kintettel, számra nézve túlnyomó, mint az ez irányt helyszerüség méltán pártoló országok szomszédságánál fogva csudáini nem is lehet. Sok, igen sok azonban a valóban finom, és más részt a jótenyésztés két fő haszonfactorát is ma­gában egyesítő juh. A bejelentések 4 cathego­­riában történtek, a­mint a tenyésztők vagy a) csak egyedül a gyapjúfinomságot és nemességet, vagy b) leginkább a gyapjúmennyiséget, vagy c) különös tekintetet a nagy testalkatra, vagy d) mind ezen tulajdonságokat s egyszersmind a testsúlyt is akarták juhaikkal képviselni. A­ki a bejelentésnél ennek nem volt kellő tudomásá­ban, vagy nem vigyázott erre kellően, oly osz­tályba került birkáival, a melybe soroltatni esze ágába sem jött, s ez legalább a jury bírálatára nézve pórul is járt, mely e négy tekintet szerint négy tractiora szakadván, minden osztályban csak kizárólag a kitűzött fő tényező elért foko­zatát tette ítélete alapjául. Vannak, kik hibából finom juhaikkal a rambouillet és meklenburgi fa­jok közt állottak és megfordítva! Hazánkból élő juhokkal csak gr. Zichy-Ferra­­ris Bódog vett részt 4 kössel és 4 anyával e ki­álltásban, s helyet oa­toroztatván be azokat az egyedül finom és nemes gyapjút képviselő a) osztályba, honunk e tekintetbeni dicsőségét ki is vivta, mert anyabirkáival egy első, kosaival egy második rendű jutalmat nyert. Ezenkívül a gútori juhászat is felépett 10 darab, de egyedüli eladásra szánt kossal, melyekkel pedig fájda­lom, még a d) alatti osztályba is került hi­bából. E nagyszerű juhkiállításról el kell ismerni, hogy érdekességre s a tenyésztőre való tanulsá­gosságra nézve sikerültebb még alig létezett, nem ugyan a szintén csak futtában történt s nem talán újabb nézpontokból indult vagy tudomá­nyos alapra fektetett bírálati eljárásnak köszön­hető felvilágosítás következtében, hanem azon világos képnél fogva, mely itt minden önnön szemeivel látni tudó juhte­nyésztő előtt száz és száz példányban van feltárva, a mely elébe tün­teti, hogy a gyakorlati tudomány menynyire ké­­pes már a juh hasznosság­i tulajdonságait, vagy külön és egyenként, vagy egyesítve fokozni, s TÓTH LŐRINCZ, hol éri el e fokoztatás végső s már csak a gya­korlatiasság rovására átlépett határát. A szarvasmarha, a maga nyílt, számta­lan s hosszú sátoraiban gyönyörű látvány. Nem sok azon marha, mely itt egyes válfajaiban nem volna képviselve, a stájerországi mürczthalinál kezdve, fel a német legkülönfélébb, azután a hollandi s­ostfrieslandi fajokon át egész a szar­vasmarhatenyésztés triumphueáig — az angol shorthornig. A­mint a batte­r se­apa­rki szemlén, úgy itt is a tenyésztőt azon meggyőződés hatja át, hogy az angol shorthorn még­is kétségtele­nül amaz eszmény, mely felé a tej- és húsra te­nyésztő gazdának haladnia kell, s hogy a népek növekedő fejlődésénél lassan kint valamennyi ez eszmény valósitásához fog érni. Hazánk szarvasmarba faja itt Csak négy ökör­ben volt képviselve, mely már pár év előtt ke­rült egy németországi gazda birtokába. A bírá­lat látható eredménye, t. i. a díjak táblái legin­kább az angol állatok felett szemlélhetők. Sertés számtalan van kiállítva. Fő szerepet játszik ezek közt az angol yorkshirei óriás, az­után a kisebb Yorkshire és Berkshire faj. Ismer­jük ezeket már otthon is, természetesen az itt kiállítottak már kivétel nélkül remek, sőt extrém állatok. Hazánkból egy kiállító vett részt ez osz­tályban, derék szaktársunk Hidegbéty, ki a man­­gan­éza fajt a külfölddel újra akarta megismer­tetni, s ennek örülhetünk, mert méltánylásra is talált s állatai elkeltek Holsteinba, hol kereszte­zési kísérleteket akarnak velük tenni. A kiállított b­a­r­o­m­f­i­t még nem volt érke­zésem közelebbről megnézni, s a gépek osz­tályának is csak futólagosan szentelhettem eddig némi figyelmet. A kiállított 2941 darab különféle gép és eszköz közt természetesen itt is habár nem oly nagy számban mint Londonban, a gőz­gépek élénkítik leginkább a szép nagy tért, mely a gépek kiállításának van szentelve, s körülbelöl azon módon berendezve, a­mint azt a Battersea­­parkban láttuk. Amit eddig ez osztályban láttam, nem elég, hogy még a legátalánosb jelentésbe is bocsátkozni mernék a gépekről; annyit azonban mondhatok, hogy az érdekelt gazda itt is, mind azt találja, a­mit tavar Londonban, habár nagyobb számban szemlélhetett, s a­mit hogy — legalább nem igen sok évtized után — a pesti kiállításon is láthassunk, adja a magyarok istene! Kelt Hamburgban, julius 14-én, a kiállítás megnyitása napjának estéjén. Cz. R. A Kazincsy-alapítván­yról. I. Kétségkívül k­is emlékezetében van a nemzetnek az 1859. év őszén tartott Kazinczy-ünnepély, melynek melege át­­villanyozta az egész hazát. Hosszabb zsibbadtság után az újból fellobogő ma­gyar nemzeties törekvéseknek első na­­gyobbszerű nyilvánulásai voltak a m. akadémia által rendezett pesti, s ezt or­szágszerte követő vidéki Kazinczy-ünne­­pélyek. Az akadémia által Kazinczy Fe­­rencz, nyelvünk messiása, születésének évszázados napján tartott irodalmi ünne­pélyt közlakoma követte az Európa-szál­­loda teremében , melynél az akadémia nagyérdemű elnöke, s Kazinczy Ferencz benső barátjának, gr. Dessewffy Józsefnek fia, gr. Dessewffy Emil aláirási ivet nyi­tott meg, e sorokkal homlokán . Aláirási iv egy Kazinczy alapra. Rendeltetése : a dicsőült nagy hazafi és íróhoz méltóan fejezni ki irányában a nemzet háláját. Ezen egész ügy vezetésére és intézésére felkéretnek az aláírók által : gr. Des­­sewőy Emil, b. Eötvös József, Deák Fe­rencz, Ürményi József, b. Kemény Zsig­­mond, Kazinczy Gábor. Az említett ha­zafiak mindegyike feljogosittatik halála esetére maga helyett mást jelölni ki, és nevezni a fentebbiek közzé. Pest, oct. 27. 1859. — Maga gróf Dessewffy Emil 500 fttal nyitván meg az aláírást, kevés idő alatt ez egy első ivén 5636 ftnyi ösz­­szeg jegyeztetett.­­ Azonnal aláírási ivek küldettek ismerős buzgalmu haza­fiakhoz, számszerint 233, melyeken (noha 24 közülök elveszett, vagy ekkorig be nem küldetett) mai napig befolyt, a köz­ponti adakozások spropriomotu nyújtott járulékokkal együtt, 49,557 ft 56 kr, ebből 997 ft 50 kr névszerinti értékű föld­­tehermentesitési papiros, 21 ft értékű nem­zeti kölcsön-kötelezvény és 105 ft értékű budai alagút részvény. Természetes volt fajunk jobbjainál e lelkes buzgalom, mert az aláirási ívek fejezetében kitűzött czél szóról szóra ez vala, hogy „Kazinczy Fe­rencz nemzetiségünk és irodalmunk eme­lésére tett érdemeinek emléke maradandó legyen, hogy utódai közül azok, kik sze­génységgel kü­zködnek, fölsegittessenek, és hogy Széphalom, hol fáradozott és hamvad, idegen kezekből megmentetve, biztosíttassák ezen eset megújulása ellen, és fennálljon, mint a nemzet hálájának emléke.“ — Gyönyörű és lélekemelő czél, mely magas költészetet és tapintat­teljes gyakorlati irányt, koszorút a dicső­ültnek és kenyeret a szűkölködő mara­déknak, kegyeletet s humanismust, sze­rencsésen egyesit magában. Mint a Kazinczy­ nevet viselő nemzeti alapítvány megbízott kezelője, kötele­ssé­­gemnek tartom, most, midőn az alapít­vány rendezése bevégzettnek mondható, azon nemes hazai közönségnek, melynek lelkessége az eszközöket szolgáltatta e kitűzött szent czélra, röviden számot adni. A Kazinczy-alapnak az alakulás alkal­mával közegyetértéssel megbízott keze­lői, kikhez még Kazinczy tanítványa, barátja s életirója, Toldy Ferencz járult, 1850-ben tartott legelső bizottmányi ülé­sükben a pénztár kezelésével alulirtat, a toll vezetésével Bérczy Károlyt tisztelték meg, s az alapítvány czéljául, az aláírási ívek fejezetével öszhangzólag, kitűzték : dicső emlékű Kazinczy Ferenczü­nk hát­­ramaradt birtokát a rajta fekvő terhektől mentesíteni, a követeléseket az alapít­ványhoz váltani, s a birtokot előbbi tu­lajdonosaitól megvenni, az épületeket jó karba helyezni, s abban fenntartani, Ka­zinczy születéshelyén, Érsemlyénben em­léket állítani, s a szegény sorsú Kazinczy rokonokat és maradékokat segélyezni. Különösen az első s legfontosabb, és sok nehézséggel járó feladat sikeres megoldá­sára szükségesnek tartotta a középponti bizottmány a Zemplén megyében hely­színén lakó honfiak közül : b. Sennyey Pál, Komáromy József, Évva András, Ságh Antal, gr. Károlyi Ede, Erdélyi János és Bódogh Károly (mérnök) ura­kat hívni fel arra, hogy albizottmánynyá alakulva, az alapítvány érdekeit ott hely­ben képviseljék, s a kellő intézkedések tervezetét elkészítsék. Az egész hazában oly meleg rokonszenvet felköltött ügy lel­kiismeretes intézői érezték annak szük­ségét, hogy az alapítvány nemes czéljai­­nak valósítása végett azon megyében la­kó hoc fiak közremunkálása által támo­­gattassék, melyben Kazinczy Ferencz élt, lakott és működött, s kik a helybeli és családi körülményeket teljesen felismer­ni és felderíteni képesek. — Az érsemlyéni emlék rajzának elkészíttetésére Ürményi József bizottsá tag vállalkozott. A segé­lyezés módjára nézve pedig, mely az ada­kozó nemzet szelleméből indulva, ezen rendeltetésnek lényeges és elmaradhatlan része, abban állapodott meg a bizottmány, hogy a megdicsőült gyermekeinek pilla­natnyi nyomasztó szükségeiről is, de fő­képen azon kiskorú unokák neveléséről legyen czélszerűen gondoskodva, kik a dicsőü­lt­ek névtartói, és e szerint a nem­zet hálájának örökösei. Jövőre nézve elvi­leg kimondá a bizottmány, hogy a Kazin­­­czy-alapítvány jövedelmét inkább a gyer­mekek nevelésére fordítani, mint­sem hatá­rozatlan számú szegény családtagok közt, lényeges segélyt alig nyújtható töredé­kekre forgácsolja el. II. A zempléni albizottmány 1860. má­jus 21-én tartotta első tanácskozását, s először is a széphalmi birtok lehető meg­szerzésére vonatkozó helybeli és családi, meglehetősen bonyolult körülmények fel­derítése­ és kitisztázásával foglalkodott. Az alapítvány czéljának elérésére mellőz­­hetlennek tartotta, hogy ez a széphalmi jószág tulajdonát megszerezze, mi által az alapítvány eddig fő czélja, hogy t. i. e birtok s az azt megszentelő sirhalom a nemzeti kegyeletes eszmének megfelelő és a nemzethez illő állapotban tartassák fenn, örök időkre biztosítva legyen. Érint­kezésbe tette hát magát a jószág megvé­telére nézve az örökösökkel, s miután a megszerzési feltételek ezek által az ala­pítvány intézőinek igazság­érzetére bízat­tak : az intézők kötelességüknek tartot­ták a becsár meghatározásában oly eljá­rást követni, mely a volt tulajdonosok jo­gait kimérve s minden alapos igényt tel­jesen kielégítve, más részről az alapítvány tőkéjét se terhelje túlságosan. Ily méltá­nyos árnak látszott a 20,000 frt. És a bir­tok ez áron csakugyan megszereztetett, a rajta fekvő terhek pedig letisztáztattak. A jószág megszerzése és telekkönyvezése a magyar akadémia nevére eszközöltetett, melynek igazgató tanácsára, mint halha­tatlan testületre, az intéző bizottmány az alapítók által reá bízott jogot e tekintet­ben átruházta. A megszerzett széphalmi jószág és lakház iránti intézkedésre nézve a zempléni albi­zottmány kebeléből szebbnél szebb eszmék és indítványok merültek fel. Szó volt róla, hogy az egész birtokot a zempléni gazdasá­gi egyesület vegye haszonbérbe, s minta­gazdasággá alakítsa; mely szép eszme azon­ban nem létesülhetett ? Némelyek azon vé­leményben voltak, hogy ez alapítványnál nem fő szempont a Kazinczy­ nevet viselők személyes érdeke, s a szükséget szenve­dő családtagok segélyezésének humanis­­ticus szempontja, hanem­­ a nagy ember emlékezetének dicsőítése. Az idő Szép­halom felett nem folyt le rombolás nél­kül. Kazinczy Ferencz háza rommá lett. E h­elyet a nemzet cultusának tárgyává kell tenni, mi, azon vélemények szerint, csak úgy érezhetik el, ha a lakház erede­tileg tervezett alakjában s kiterjedésében, híven egykori urának terve szerint, bármi nagy áldozattal helyreállittatik s fenn­­tartatik, mintha halhatatlan urának szel­leme által most is lakatnék; a lak körül elnyúló kert erre hivatott művész által rendeztetik; szem előtt tartva a hely jel­lemét, azaz , hogy az egész ne legyen más, mint a sir kerete, tehát inkább ár­nyas méla, csöndes, mint virágos, nyílt, vidám hely — mi azonban nem zárná ki, hogy a kert egyik félre eső része hasz­nossági czélokra is rendeztessék. E czélra Zemplén s a határos megyék birtokosai, községei, ezédei, iparosai stb. lettek vol­na az építkezéshez kellő nyers­anyagok, kézi művek, szekeres és gyalog munkák megajánlására felszólítandók. A birtokot pedig, melyet testület czélszerűen alig kezelhet,miután ingyenes felügyelők mun­kálkodását csak szű­k markú áldás szokta követni, azonnal eladni javasolták. Másik eszme volt, hogy a romépületből, mely­nek eredeti kiterjedésében helyreállítása, illetőleg kiépítése (mert elkészülve soha sem volt) az alapítvány czélját és pénz­erejét túlhaladná, csupán azon szobák tartassanak fel, melyekben Kazinczy Fe­rencz valóban lakott, s Kazinczyának múzeumává alakíttatván, aesthetikailag szép, művészi alakú, s a helyet dísze­­sitő emlékké alakíttassanak át, s így az örökitési kegyelet szorosan csak a maga illetékes tárgyára korlátoztassék. t. i. azon pár szobára, melyben Kazinczy Ferencz valóban lakott és működött, és a dicsőültnek sirkantjára. A bizottmány ez utóbbi eszmét fogad­ta el, mert: az egész nagy lakház fölépí­tése tetemesen túlhaladta volna a csak két szobát magában foglaló, de emléksze­­rüleg rendezhető kisebb épület költségét, s az utóbbi terv szerint nagyobb összeg marad fel a Kazinczy­ nevet viselő szűk­öl­­ködők segélyezésére, mi pedig az alapít­ványnak egyik nyíltan kimondott czélja, mert továbbá a lakatlan nagy épület fenn­tartása évről évre sokba kerülne, mi ismét az épen emlitett czélt csorbítaná ; mert végre a lakház Kazinczy Ferencz életé­ben sem lévén egészen kiépítve , az ő, s a múltak emlékét nem híven képviselné, s az üres hajlék csak a sors iróniája vol­na, mely az élőt nyomorogni hagyta, emlékének pedig teremeket épit, de kü­lönben is a meghalt embereknek házakat, mint emlékeket, még sehol sem építettek. Elhatároztatott tehát egy emlék­szélben emelendő, s homlokzatán és hátulsó ré­szén oszlopos tornáczczal diszlő épület felállítása, melybe foglalva lesz Kazinczy Ferencz két lakszobája, s ezekben az em­lékére visszavezető tárgyak, egykori sa­játjai, továbbá mellszobra, különböző élet­koraiban meglevő arczképei, munkái stb. múzeumi diszszel és Csinnal elrendezve ; mig a gazdasági épületeket elfedő bokrok, fasorok, s a kis Valhalla körül rendezen­dő kert, az egésznek mind a közel ország­airól megnyerő tekintetet, mind a köze­lebb érkező látogató előtt tetszős alakot nyújtanak, s mely kisebb, de díszes épü­let felállításának és fenntartásának évi költsége aránylag csekély lenne, az egész pedig mind az örökitési kegyeletnek s jó ízlésnek, mind a gyakorlati élet kívánal­mainak tökéletesen megfelel. A terv ké­szítésére Ybl Miklós építész kéretett fel, ki azt hazafias készséggel papírra is tette. A kellő dimensiókban fog az végrehaj­tatni, figyelemben tartva az ide fordít­ható költségeket. A véglegesen megálla­pított tervrajz közöltetni fog a vasárnapi újságban. A bizottmány véleménye szerint to­vábbá, jelen idő­viszonyok közt, az ala­pítvány czéljával meg nem egyeztethető­­nek találtatott azon terv, hogy a birtok földrészei azonnal eladassanak, s egyedül a lakház és kert tartassék meg , sőt megfelelőnek találtatott a birtoknak le­hető legjobb feltételek alatti bérbe adása. (Folytatása következik.) Vegyes tudósítások. — Jászapáthi, julius 18. Szomorú időt értünk ! borzadva nézünk egy egész évi sanya­­ruságnak elibe! — Bevégeztük az aratást: nem is tartott az csak egy pár napig : ez alatt szo­morú kényelemmel felkaparta mindenki a maga szemétjét, a­hol még fel lehetett kaparni, mert Bök olyan táblavetés is volt, a­melyről még ara­tás előtt sem mondhattuk volna meg biztosan, hogy vetés e ? ugsz-e? vagy legelőföld? A nyom­tatás is ki van próbálva : a­hol húsz köböl szem vettetett el, ott bemér a gazda 20—25 vékát, tehát csak a magot sem adja vissza. Nem fizet sehogy sem. Hogy élünk meg ? Hát a szénáról mit mondjak ? Háj, hát ! bizony most sem ma­gyarul, sem németül nincs hajunk! Azt merem mondani, hogy az apáthii határ jó tágas, körülbelül felvehetné magára felső ka­bát gyanánt egy kis német fejedelemség, de az egész határban nincs egy szekérke széna, sőt maholnap a legelő is úgy megfogy , hogy sze­gény marháinkat a következő télig sem tarthat­juk meg. Aztán az eső sem jön. Ha ez így lesz , a kukoricza megszárad, a bab, lencse, borsó, burgonya és minden összesül, a gyümölcs le­hull, a kender eltörpül, aligha lehet belőle ban­kót csinálni ? És mégis azt beszélik , hogy a Jászságon nem enyhítenek az adóval. Kajdaságr­a kerested,­­ adóst látok Pest, július 21-én. Derült, napfényes idő. Helyi gabnavásárunk hangulata általában lanyha most is. A búzát tegnap igen gyenge üz­let mellett 10 krral olcsóbban adták; egy rész­let 87 ftos fehérmegyei búza 5 frt 30 krjával adatott el egy gőzmalom számára. Rozs uj vagy 300 m. adatott el 3 frtjával, s 500 m. repere 7 za frtjával. A többi gabnafajokból majd semmi üzlet sem volt. A tegnapi bécsi heti marhavásáron összesen 3160 db vágó volt kiállítva, amelyek mázsa arámra 24—26% frtjával elkeltek, 113 dbot ki­véve. A Pesten julius 16-án tartatott heti marhavásár alkalmakor volt: 895 ökör, 60—230 frtig párja, 609 tehén, 45—132 írtig párja; 65 borjastehén, 70—135 írtig párja; 251 borjú, 18—32 frt pár­ja; 416 birka, 5—13 írtig párja; mázsája a marhahúsnak 20—23 írtig; 1700 sertés 17—19 krig fontja; szalonna 26—30 írtig mázsája.

Next