Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)
1863-10-14 / 4099. szám
a közéletre alkalmazva, az sem méltányos, s a lakosságot arányosan terhelő, sem pedig oly könynyen nem ellenőrködhető, legalább nem oly mértékben, mint ez a pénzügyminiszteri előterjesztésben — az államköltségvetés deficitje fedezékére — kecsegtető kilátásba helyezve van, a birodalmi tanács lényeges feladatához tartozand tehát a csupán vázul tekinthető „járadék-élvadó” eszméjét minden irányban a közélettel alkalmazhatásra használhatólag kiegészítve átdolgozni. SCHWARTZ BÉLA: Ügy szó fővárosunk ügyében. A legkisebb társaságnál, a családnál a háziasszony után itélnk a házban uralkodó tisztaság és boldogság felett, és viszont a házi asszony példa a háznál, mely a család többi tagjaitól utánoztatik, s ki ha fel tudja használni állását, mely szerint hatáskörébe eső teendő, jó gazdaság s czélszerű berendezés által a család jólétét bodogságát elősegíti, a boldogító öntudaton kívül a család tisztelete és szeretetében talál köBZÖ- nevet. Elenkező esetben a rész példa is talál követőkre, s a háziasszony rész tulajdonai sokkor az ártatlan családra nagyon is nagy visszahatással bírnak, s a házba toppanó idegen a házi aszszonytól a család egyéb tagjaira és viszonyaira szokott következtetni. E noha biztos következtetésre alapul nem szolgálhat, mégis úgy van, s valamennyien tudunk rá számos példát saját életünkből. Mi ezen kis társaságra nézve áll, áll nagyobbra is, s áll azon társaságra nézve, melyet egy ország lakói képeznek, itt a főváros viszi a háziasszony szerepét, itt ez az irányadó, nemcsak ízlés és divat dolgában, de mindig példa általánosan uralkodó rend, tisztaság és munkásságra nézve, és többé kevésbé mindig visszahatással bír az egész országra. Fővárosunk, ámbár haladása el nem tagadható, tisztaságra nézve nem tudom, hogy irányadónak utánozandó példaképen ajánlhatónak volna e mondható? — vájjon nem volna-e Pozsony és Temesvár jobb példa? A lánczhíd a Dunáróli kilátás a város úgy mondható belle vitejére, azaz a Lloyd épülettől egész a belvárosi templomig terjedő része a Dunpartnak ha ez hajók által történetesen eltakarva nincsen, azt a benyomást teszi a nézőre, mint egy piszkosan lecsüngő abrosz szélei egy, különben elég gazdagon megrakott, díszesen kiállítót asztalnak, halljuk ugyan, hogy ezen partépítéshez ismét közelebb állunk, azt hogy a város ezen irányban mindent elkövetett, s hogy csak a magas kormányszék jóváhagyása váratik még ezen ügy tényleges valósításához. Mily fontossággal bír ezen partkikötő kiépítése a forgalomra és kereskedésre, eltekintve egyéb előnyöktől a fővárosra, az országra nézve, az mindenki előtt, ki ezen eszme valósítása felett bármi keveset gondolkozott, nagyon is világos. Van azonban annak kivitelében is sok megvitatni való, vannak kérdések, melyek annak tettleges valósítása előtt megvitatandók, tüzetesen meghatározandók volnának. Mint nem szakemberek, csakis a laikusnak is feltűnő körülményekre nézve szólhatunk, s figyelmeztethetjük a közönséget azokra, melyek talán bizottmányilag és szakemberek hozzájárulásával volnának véglegesen megállapitandók. Hallomás után az alsó Dunapart kikötő által támadó telek el fog adatni s a felső parton történtekhez hasonlóan itt is támadnak majd házsorok részben kertek is. Ezen terv,főkép miután ez által nem csak az építési költség fedeztetik, hanem még azonkívül tetemes készpénzösszegek nyeretnek a város ez irányábani haladása elősegítésére — egyenesen nem roszalható, méltán követelhető azonban, hogy a lehető legnagyobb összeg elnyerhetése végett olyanok ne tétessenek, melyek következtében talán a most szép Dunasor egy toronyként kiálló , ismét alacsonyabb épületekkel felváltott háztömkeleget mutasson, s így épen ellenkezője éressék el annak, mi az anyagi hasznon kívül el akar érezni. Meg volna tehát határozandó, hogy csak bizonyos magasságú, legfeljebb 3 emeletes házak építendők az egy nagy nyilvános épület jellegével bíró redout épütet el jobbra balra, hogy a nyilvános kertek alacsonyan tartassanak s ma- TÁRCZA. A fehér embervásár 100 év előtt. A fehér embervásár, úgy a mint egy század előtt fennállt, hála az égnek, mai nap már nincs többé. Igaz a hajhászok és vásárlók, kik a brazíliai telepítvényesek megbízásából ez üdvtelen üzlettel foglalkoztak, csak üzleti modort változtattak ; de ki ütköznék meg ezen ? Ki nem tudná, hogy az emberi hiszékenység, mely akkor a csábítás képeire mosolygott, majd csak úgy mosolyog, mint ezelőtt 100 évvel. Brémát és Hamburgot illeti azon érdem, hogy egymással versenyt mindkettő azon volt, hogy a kivándorlók átszállítását szabályozza; ők azok, melyekben az ez iránt hozott intézmények végrehajtására nézve soha sem hiányzók a gondosság, a jóakarat és szigor, és e gondosság, e jó akarat az, melynek beismerése minden népek, de különösen a Hanza városok közvéleményében, mint egykor, úgy mai napig is visszhangra talál. E két tengeri város a száltóktól minden körülmények közt becsületességet és tisztekben pontos eljárást követelt, a szándékos mulasztást pedig keményen bünteté. A fehér embervásár 100 év előtt oly mindennapi foglalkozás volt, hogy Északamerikában senki meg nem botránkozik abban. Az 1761-iki philadelphiai „Staatschote“ egy fölhívást foglal magában, melynek nyomán bizonyos Moser Fülöp 40 shillingnyi jutalmat ígér annak, a ki megszökött szolgáját kötve visszaviszi. Különben e dolgot, mely ma inkább már csak a történetbuvárt érdekli, igen könnyen megfejthetni bizonyos, ma már igen ritkává vált könyvből, melynek czíme: „Gottiob Mittelberger, Reise nach Pensylvanien im Jahre 1750“, és „Rückreise nach Teutschland im Jahre 1754.“ Ezen könyvben Pensylvania, s benne a kivándorlottak nyomasztó helyzete élénk színnel van lefestve. A könyv Frankfurtban jelent meg 1756-ban. Mittelberger 1750-ben würtembergai Entzweihingenből Heilbronba ment, honnan egy orgonát akart Pensylvaniába vinni. Az orgonát hajóra szállítván, a Neckaron és Rajnán Rotterdamba, innen pedig egy teherszállító hajón angliai Knaupba (Cowes) hajózott. Kívüle a hajón 400 würtembergai, durlachi, pfalzi és svájczi utazó volt. A hajó csak october 10-én, tehát fél év lefolyása után érkezett Philadelphiába, mert Rotterdamig 7, onnan pedig Pensylvaniába 15 hétig késett a tengeren. Földjei szánalomra méltó sorsa szivét megilletvén, őket útközben a neulandiek fondorkodásaitól óvakodásra inté. — Esen neulandi hajcsárok, ezen emberrablók azok, kik még korunkban is szép remények rajzával egész Európa, de főleg Nemethon polgárait hálóba kerítik, hogy aztán őket Hollandia szivtelen lélekárulóinak kezeibe játszszák. A rajnai hajóknak, melyek Heibronnból Hollandiába eveztek, nem kevesebb mint 36 vámtelepen kell megállapodniuk és átvizsgáltatniuk. Végre Rotterdam és Amsterdam réveiben az elcsábított fehéreket nagy piszkos hajókba, hering módjára összerakták, s miután a tikkadásig zsúfolt hajóba már több emberáru nem tért el, kiúszott az a bűn és átoktól ütköztetve — a sík tengerre. Azon perestől fogva a hajó már nem volt hajó, hanem fájdalom és gyötrelem háza, egy poshadt kórház, melynek kinágyait nem vad karaibok vagy emberevő négerek, hanem fehér fehérnek, keresztyén keresztyénnek alapítá meg. Fölkerekedett — mondván — a hajó rothadó deszkáin és megrémült népe közt a postég, irtó járvány, mirigyvészes ragály, vérhas, súly, rák, éhhalál, bököl, varangy és döghalált, ölt és pusztított. A kiket pedig erősebb alkotásuk az elhalástól megóva, azok egy végtiben szitkozódtak és káromkodtak, végre mgdühödtek, és egymást harapni és szakgatni kezdék. Egy viharos napon lehetett — mond Mittelberger — emlékszem egy vajúdó asszonyra, kit szülni egy faketreczbe taszigáltak, este aztán, midőn a nap utolsó sugara is letűnt, s a gonoszt csak Isten láthatta, e szerencsétlen nőt a kannibálok a ketreczcel együtt az Óceánba lökték. Három—négy éves gyermekek közül egy sem láthatta az új világrészt, mert útközben mind elhaltak, s a szülőknek látni kellett, mint dobták őket kegyetlen közönynyel egymásután a tengerbe. Egy nap — mond Mittell. — 32 kis gyermeket láttam ily sorsra jutni. Végre elértük Philadelphiát, de itt csak azoknak volt szabad kiszállani, kik személyükért vagy áruikért a viteldíjt lefizették, vagy magukért kezest állítottak, a többi ott feküdt mindaddig a bűzös hajó celláiban, míg megvásárlója akadt. E megvásárlás pedig következendőkép történt meg: Philadelphiából és környékéről, közelről és messziről naponkint jöttek angolok és hollandusok a hajó piaczára, megvizsgálták elöl-hátul a még életben maradt néhány fehér európait, ama, Némethon egykor szabadabb polgárait, s akiknek karján még néhány nyaláb ép izomrostot találtak, azt vagy a hajós kapitánytól megvették, vagy a szállítási, és érettek kifizetett díj lerovására velük egyenes alkuba bocsátkoztak ; ily alku mellett aztán megtörtént, hogy egyesek magukat 5—6 szolgasági évre leköték. A 10—12 éves gyermekeknek pedig föltétlenül 21 éves korukig kellett szolgálniok, hogy kajánul elrabolt szabadságukat visszanyervén, hazájukba visszatérhessenek. Sok szülő kénytelen volt szülötteit baromként áruba bocsátani, hogy gyermekük vásárdiján szabadulva, őket is a conaulok segélyével maguk és az anyahon részére kiszabadíthassák, föltéve, ha gyermekeiket még egyszer életben láthatók. A férjnek beteg nejéért és viszont a tengeri úti díj fejében jót kellő államok: e szerint tehát nemcsak önmegváltásáért, hanem elhalt vagy nyomorék nejéért is köteles volt 5—6 évig raboskodni, gyomlálni, gyökereket tépni, fatuskókat irtani. Gyakran egész családok a hajó piaczáról szétszórattak, amiatt, hogy különféle telepítvényesek kezébe jutottak, mi főkép akkor történt meg, ha az átszállítási díjból a család semmit se nem fizethetett. Az igy bevásárolt fehér rabok tovaszökési merénye — a befogás jól dijaitatván — jobbára mindig meghiúsult. A kötve visszahurczolt sző-ikevény aztán korbácsszó mellett oda kényszeríttetett, hogy minden naphoz még egy hetet, egy héthez egy hónapot, s egy hónaphoz félévet bűntörlesztési szolgálatkép pótoljon, ha máskép vérszopó gazdájuknak nem tetszett inkább őket árukép odább lódítani. Láttam —mond továbbá Mittelberger —mily sanyarú munkára fogták a kegyetlenek honfitársaimat ; tudom, a szerencétleneknek munka közben volt elég alkalmuk észrevenni, hogy az amerikai csertuskók az irtási helyeken csak oly kemények, vagy tán még keményebbek, mint Európában. A többek közt — folytatja elbeszélését Mittelberger — egy würtembergi Daser nevű, Lejeb gyermekei valóban szánalomra méltó helyzetben érkeztek Philadelphiába. Ezen kivándorlót az után 1800 ftig lopták meg; a meglopott családapa emiatt vádat emelt a kapitány ellen, de követelése jogtalannak ítéltetvén, a perköltség megtérítésében marasztaltatott el; e fölött még 600 ftnyi teherdíjt kellett fizetnie. E végett pénzt kölcsönöze, de ebben is hitelezői gáládul megcsalták, mert hamis váltót írattak vele alá, s midőn ennek lejártával fizetni nem tudott, végig levetkőztették és rabságra hurczolták el. 1752-ben egy megrongált személyszállító hajó vánszorgott ba Philadelphia kikötőjébe, e hajó 6 hóig hányatott a tengeren, és 340 utazó közül még csak 21 fehér élt rajta, a többit dög és éhhalál pusztította ki. 1754-ben a neulandiek csalfa hitegetése nyomán 22,000 európai vándorolt ki Amerikába, ezen lélekrablók minden rendű és üzleti embert, fontosnak állított ipar és kereskedési tervek és vívmányok álreményével hálójukba keriték,Rotterdam és Amsterdamba czipelték, s végre fejenkint 3 fijával orgazdájuknak a hollandusoknak eladák, kik aztán maguk részéröl újra eladták őket Philadelphiába személyenkint 80 ftért. Ezen neulandi hajcsárok emberáruikat őszszel eladván, a telet rendesen Hollandiában törték el, tavaszra kelve aztán orgazdáik pénzével ismét fölkerekedtek, bebarangolták Németországot, s azt hazudták az embereknek, ifjúnak, vénnek, hogy Pensylvániából jönnek egyenes irányban, s meg vannak bízva, nagy számú és választékú kelmék bevásárlására, sőt azt is állíták, hogy teljhatalommal ellátvák, európai örökségi hagyatékokat átvenni, és viszont a kihalt amerikaiak örököseit átszállítani, nehogy az állami ügyész törvényes illetményeiket eaducitásnak tekintve, via facti elfogalja. Fájdalom a nyegle hazugoknak mindig találkoznak könnyebivel, a nématek is hittek a nagyot ígérőknek, s vesztükre rohantak, szép honi szabadságuknak megásták önmaguk a sirt, néha mélyet, sokszor feneketlent.. Láttam — mond továbbá Mittelberger — Európa magasrangu szülötteit is Pensylvánia erdeiben vérig ázva, kapa és ásó fölött görbedezni; hallám nyögéseiket, láttam azokat, kik ez istent haragító rendszert átkozák, megkötözve halálra korbácsolni. Mit mondjunk többet e pokol poroszlóiról gonosz lelkük a tiszta szerződés ellenére oda vetemedett, hogy a kivándorló keresztyéneket nem Pensylvániában 80 ftért, hanem ismeretlen dögleletes égaljakon 100 talléron adák el. Mai nap is megtörténik, főkép Brasiliában, hogy a kivándoroltak panaszos levelei, mikben azok európai rokonukat óvatosságra intik, elforgatnak, és hamisított dicsőítős meghívókkal helyettesittetnek. De hisz ezen praxis sem új már, mert vannak Hollandiában, mint némelyek állítják, jobbára zsidók, kik olcsó áron, kevés pénzért a levél pecséteket és autographiákat csalódásig hűn lemetszik és utánozzák, és csakugyan ezen embertolvajok is bevallák, hogy ezen hamisítási praxist üzletükre nézve fő előnyül tekintik, csak igy szedhetvén kedvük szerint rá az európai kincskereső kivándorlókat. Később a növekedő nyomor jajszavára felzúdult egész Európa, és elkezdenek a baj enyhítésére társulatokat túl az Óceánon alakítani. Az első ilyszerű társulat Philadelphiában jött létre 1764-ben, mely a legközelebbi időkig, sőt most is, a kivándorlók segélyezésében folytonos működésben van. Patrubány Antal táá gas fák által a nyilvános épületek el ne fedessenek stb. ez ha csak a telkek valaminél olcsóbb árom túladásával érhető is el, mindig érdemes, hogy figyelembe vétessék, mert csak igy emelkednék a szemlélőre való hatás, csak igy képez az alsó Dunasor a redout épülettel mint a többiek felett emelkedő központtal egészet, mely az előtérben levő partfallal együtt a Dunáról vagy Budáról nézve a Dunábani tükrödzéssel oly látványt nyújt, melyhez hasonlót hiába keresünk másutt. *) Ha tehát csakugyan oly közel volna már ezen Pestre nézve oly fontos építés valósulása, el ne mulasztassék ezen kérdések megvitatása,megállapítása is, nehogy csekély kisszerű indokok miatt valósuljon ismét rajtunk a latin közmondás: partumunt montes etc., mint az nem rég egy nyilvános épületünkön megesett, hanem hogy vihesse el magával minden idegen a legjobb a legszebb erléket, hogy ítélhessen és következtethessen legelőnyösebben mindenki a fővárosból az országra. (Beküldetett.) Vidéki tudósítások. — Sárosból, oct. 9-én. A burgonya kapálás befejezéséhez közel áll, s a benne vetett remények nagy részben meghiúsultak, amennyiben az ez idei burgonyatermés, kevés kivétellel, általában ki nem elégítőnek mondható. Különös tünemény mutatkozott ez idén több helyütt a burgonyánál, szára ugyanis igen buja, mindvégig egészséges sötét zöld vala, augusztus vége felé, és septemberben azonban másodszor s igen gazdagon virágzott, a helyett, hogy gumókat kötött volna, s igy a belső földalatti fejlődés helyett, minden erejét a külső fejlődésre fogyasztotta, mit szintén a szárzságnak tulajdonitunk, ily helyeken a termés majdnem semmi. — Általán véve alig fog a burgonya négyszeres magot adni, mi megyénkben, hűl e gyümölcs egyik fótermény, nagyon lesújtó. — A burgonyabetegség sehol nem mutatkozik. Egybe véve a burgonya termést, az általa már közlött gabnatermés eredményével, ez idei termésünk a középszerűnél sokkal roszabb s rosznak csak azért nem nevezzük, mert az ez idei szárazsággal, s alföldi testvéreink nyomoréval szemközt, még a jelen termésben is a gondviselés különös kedvezményét látjuk. Bár tehát élelemben hiányt nem szenvedünk, a jelen év minden esetre szomorú következményű gazdaközönségünközvagyonosodására, és megyénk általános termelési viszonyaira nézve. Mert az általános takarmányhiány minden gazdát kényszerít marhaállományának leszállítására, kénytelen tehát ki nem telelhető marháját vagy potom áron eladni, vagy leöletni, sióval elpocsékolni, s ez által forgalmi tőkéjén csorbát ejteni, de a marha számának leszállításé, s a takarmányhiány következtében a szalmának brecskázás általi tökéletes felétetése által, nagy mértékben fog csökkenni a trágya tenyelés, s mi több évi termelésünkre kiható következményű. De tekintve átalános adózási képességű,két, valóban szomorú ez idén megyénkben a gazda helyzete. Az őszi igaz kielégítő termést adott, de ez termelésünknek alig hatodrészét képezvén , az ebben levő csekély felesleget kétszeresen elnyeli a tavaszi hiánya, s a gazdaság kezelési költségei. — A burgonya, mely eddig a gazdának kisegítője, a fentartója vala, ez idén színtén keveset termett, de még ezt is kénytelen lévén a gazda takarmány helyett felétetni, kiapad minden forrás, s az oly pontosan követelt adót csupán vagyona csonkításával, a nálunk oly gyenge lábon álló hitel igénybe vétele által fogja fedezhetni, mi, tekintve gazda közönségünknek anyagilag már különben is sülyedt állását, nagyon lesújtó. A marhavész helyenként szintén tetemesen megdézmálta a marhaállományt, szerencsére azonban megyénkben már szünedező félben van, míg a szomszéd Szepességen még mindig nagy mértékben dühöng. A gyakori tűzvészek is tetemesen csonkítottatták megyénk vagyonosságát,vajha köznépünk, mely még mindig előítélettel, sőt bizalmatlanság") A mi véleményünk szerint úgy szépségi, mint közegészségi szempontból az aldonsparton új sorház nem építhető. A városi hatóságnak e két szempontot figyelembe kell vennie, még akkor is, ha másrészről, mint czikkiró említő, dús jövedelem mutatkoznék is, mert Pest nem egy megye, nem egy vdék, hanem a országnak fővárosa, mely ha szabad Dunával bír, a szabad Dunapartot sem nélkülözheti. Szerk. gal viseltetik a biztosítás iránt, okulna a szomorú példákon. Gabnakereskedésünk meglehetősen pang, a gabnaárak nyomottak, s a vételkedv általában hiányzik, kivéve a zabot, mely magas áron kerestetik. — Piaczi áraink ködönként: Búza: 7 ft —8 ft. Rozs: 5 ft 50 kr—6 ft, árpa : 4 ft 50— 5 ft, zab: 4 ft, Burgonya kicsibe 1 ft 60 kr—2 ft. — Nagyobb eladásról még nincs tudomásom. Időjárásunk szép, meleg, s az őszi vetésre, mely mindenütt szépen kikelt, különösen kedvező. A hosszú ősz, melyet annyira óhajtunk és remélünk, nagy mértékben leszállítaná a gazda aggodalmait, mert legalább birkáját könnyebben teleltethetné. Szűkölködő testvéreink javára megyénkben is buzgón s reméljük anyagi állapotunkhoz képest sikerdúsan folynak a gyűjtések. Az eperjesi dalárda e czélra hangversenyt rendezett, mely meglehetősen látogatott volt, a megyei jótékony nőegylet, hallomás szerint ugyan e czélra műkedvelői színelőadást rendez, a vidéken pedig a hatóságok megkezdék a gyűjtést,s reméljük, eredménydúsan. Társadalmi életünkbe egy kis változatosságot hozott Szabó és Phillipovicsnak jelenleg Eperjesen működő jeles opera, s népszinműtársulata, mely az itt annyira ritka operai előadásai által nagy vonzerőt gyakorol a közönségre. B u ja nov ics Sándor: Még egy szó hazánk ínsége ügyében. Szerény egyéniségem nem szólalt volna fel e tárgyban, miután az már legjelesbjeink által anyagi versiókban ventiláltatott, de jelen felszólalásomat teszem csupán azért , mert szűkölködő véreinkre nézve egy legfontosabb tárgy semmikép, vagy iagyon is felületesen jön előhozva, vagy megérintve. Szólottak eddig az élelmezésről, a szükséges vetőmagról, a hasznos faültetésekről. A faültetés mindenestre egyike volna a legfontosabb teendőknek az alföldön , főleg akáczifa ültetése jól tudjuk, hogy ezen neme a fáknak legjobban diszlik az alföldön, s jó tüzelő, s szer számfát is ad; mert fája kemény, mint a vas; s parázsa soká tart. Ismerek Bácskában Madarason egy szép birtokot, melyet méltán e megye díszének lehet nevezni, ezen birtokban évek elő semmi fa sem volt, s most már száz és kétszáz öt akácza tűzi fát vágnak, pedig csupán a birtok faszegélyéből; hát ha még haszonvehetlen homok részei a birtoknak, mely erdőnek van beültetve, vágás alá kerülend, pedig mennyi homokos földje van az alföldnek, melyben sem búza nem terem, sem legelőnek nem jó, ekáczfa erdő pedig benne diszlenék, természetesen egy kis szorgalommal, de térjünk a dologra. Igen keveset szóllottak az ez évi ínségben szükséges téli tüzelőről, mi pedig ép oly szükséges s elkerülhetetlen, mint egy falat kenyér. „Íme lássunk egy példát: Bács-Bodrog megyében 1846-ban nagy vitég volt, s annak folytán télen nem lévén szalmájok tüzelni, mi ott legnagyobb részt egyedüli tüllő — s igy kénytelenek lőnek több falvak lakosai házaik fedeleit feltüzelni; de még az sem lön elég: végre a telet bunyák között volak kénytelenek tölteni, úgy hogy sokan meg is fagytak. A falvak tavaszkor pedig úgy néztek ki, mintha bennek tűzvész dühöngött volna szerte szét. Ezért tehát eleve gondoskodni kellene szűkölködő véreink számára tüzelőről; a nagy menynyiség miatt főkép a magas kormány , mely a mint vető magot osztatott szét a nép között, úgy czélszerű lenne, ha tüzelőfát is osztatva, mert legkevesebbet számítva egy millió öt fa kell. Tallián Gyula: Gazdasági a keresked. indósinkok. Pest, oct. 13. Az éjjel kevés esőnk volt, ma a légmérséklet kellemes meleg. A Duna vize apadóban, tegnap 5' 1". Gabonapiaczunkon kevéssé élénk üzlet mellett az árak csaknem egészen változatlanul maradtak. Tiszta urát a bejegyzett árakért nem igen keresték. Rocs, árpa és zabnál csekély forgalom. Kölesből egy pár apróbb szállítmány 3 ft 30—50 krért adatott el. Szeged, oct. 9. Az őszi vetés nagyrészt be van végezve, s némely búzaföld már szép zöld színben díszeleg. Az utolsó 10 nap alatt igen jó időjárásunk volt, s csak egy kis esőre lett volna még szükségünk, mezőink különösen szomjaznak utána, mert még eddig nem alakulhattak át legelővé, mindamellett itt-ott mégis talál már a marha valami ennivalót. A repere kitűnően szép. A nagy mennyiségben ideszállított szénakészlet nem igen talál vevőre; ennek oka részint a barom megfogyatkozásában, részint a legelők füvesedésében, de leginkább a roppant pénzhiányban keresendő, s e mellett több felől panaszokat hallunk, hogy a szállított széna nem bír szükséges egészséggel. E héten a piacz minden eleségneművel is bőven volt ellátva, s az árak általában hanyatlottak, bár a fogyasztó néposztálynak így is elég magasak. A barom állásáról, húsárakról stb. legközelebbi vásári tudósításunkban szólunk. Piaczunkra e héten kevés gabonát szállítottak. Jegyzeteink a következők : búza 85—87 fontos 4 ft 80—5 ft 15 kr, 80—84 fontos 4 ft 45—60 kr, rozs 3 ft 60—70 kr, árpa 3 ft 10—15 kr, zab tetejezve 3 ft 60— 63 kr, csutkás kukoricza vékája 1 ft, régi kukoricza 4 ft 20 kr, paszuly 5 ft 60—80 kr, 100 fej káposzta 12—13 ft. Arad, oct. 9. Az üzletre nézve jelentékeny mozgalom nem történt. A múlt heti üzlet ismét korlátolt volt, búzából csupán 2000 mérő 1860. évi minőségű á 4 ft 80 kr, és 600 m. 85 fontos 4 ft 50 krral került eladásra. A mai hetivásárra gabnaszállitás tekintélyes mennyiségben történt. Búzából mintegy 2000 mérő molnárok által 4 ft 70—80 krön vétetett meg. Kétszeres 1000 mérő kelt el a 3 ft 75 kr, rozs mintegy 4000 m. s nyirből itt helyben 3 ft 33 krön adatott el. Szeszvétel csekély volt, a helybeli fogyasztás csekély, mai ára 51—52 kr hordóval. Hüvelyes vetemények Erdélyből nagy mennyiségben szállíttatnak, az árak :bab 5 ft 50 kr, bors és lencsének 6 ft mérője. A hitelintézet részéről a magas kormány számára Arad részére meghatározott 70,000 mérő gabonából eddigelé 50,000 mérő megérkezett éb az illető községeknek kiosztatott. Minőségre nézve meglehetős, és a kiosztás minden akadály nélkül végbe ment. úgy látszik, hogy a hitelintézet minden tekintetben azon volt, hogy a vetőmagok a legjobb forrásokból és a legbiztosabb kezekből meríttessenek. A mai hetivásárra hajtottak 58 darab ökröt, darabja kelt 35—75 ttjával ; 33 darab tehenet, része elkelt 25—45 ftjával; 30 darab borjút, melyek darabját 4— 4 fa ftjával vették ; 55 db birkát, legnagyobb része elkelt 2 ft 50 kr—4 ft 50 krjával ; sertést szinte sokat hajtottak be, darabja 15—30 fton kelt. Ló 63 darab volt a piaczon, néhány kelt el belölök 5—38 ftjával. Különfélék. Pest, oct. 13. ** A gróf Teleki-család erdélyi közös pénztárából a magyarországi ínségesek számára 1000 ftot utalványozván,ezen összegből id. gróf Teleki Domokos utasítása folytán Lugosi József ur 700 ftot küpött be szerkesztőségünkhöz illető helyre juttatás végett. — A hazai szükölködők fölsegélésére továbbá Markovics Mihály sajóvárkonyi esperes és plébános úr 60 ftot, özvegy Konkoly Lajosné szül. Kuccz Antonia asszony 10 ftot, J. A. Pesten szintén 10 ftot küldtek be szerkesztőségünkhöz. — A hozzánk begyült és átszolgáltatott összeg tesz : 1912 forint 65 krt és három darab aranyt. — A helv. hitv. négy egyház kerülete October 8 án kezdte meg ülésezéseit, melyeken a négy egyházkerületet közösen illető s az egyházi és iskolai élet kifejlődhetése útjába gördített akadályok elhárításáról folynak a tanácskozások. Eddigelé a malt évben tartott convent jegyzőkönyve olvastatott fel, s ennek folytán határoztatott, hogy a convent megtartása nem köttetik bizonyos időhöz, hanem összegyűl az mindannyiszor, amennyiszer az egyházkerületek szükségesnek látják; olvastatott az égostai testvéregyház conventjének a felséghez intézett azon fölterjesztése, melyben a közhatálan botrányt előidéző s e conventen is mély megilletődést gerjesztett. Hodzsa-féle egyházi zavargás van ecsetelve, s ennek elhárítására kéretik fel e felégé; ezen ügyben a helv. hitv. convent is a prot. egyházat közösen illető mély sérelmet látsa testvér-egyháznak nemcsak részvétét nyilvánitja,hanem erkölcsi támogatását is ígéri. Olvastattak továbbá a a. m. magyar kir. helytartótanács többrendbeli oly intézményei, melyek a magyarhoni prot. egyházak 179%-diki alaptörvényeibe ütköznek, s mint ilyenek igen is felhívják az egyház közös figyelmét a törvények feletti őrködésre. Azon intézmények egyike felett, mely a prot. egyház iskoláiban az érettségi vizsgák módját s a bizonyítvány kiállítása alakját kívánja meghatározni, folyt eddig a tanácskozás; de miután ezen intézmény az 179°/i dik 26. törv. 4§-a ellenére a prot. iskolák ügyei rendezésébe elegyedik, határoztatott, hogy egy feliratban figyelmeztessék s keressék meg a n. m. magyar kir. helytartótanács, miszerint a ref. egyházi hatóság, valamint csaknem 300 év óta, tehát századokkal előbb, mint a m. kormány az érettségi vizsgákról intézkedett volna, a ref. egyház iskoláiban a közmiveltség előmozdítása, s ez ifjak tanulásra szorgalmazása érdekében tartott érettségi vizsgálatokat, azokat ezután is saját meggyőződése alapján fenn fogja tartani, de az országos alaptörvény értelmében magának tartja fenn a vizsgának mind megtartása módját, mind az érettségi bizonyítvány kiállítása alakját. ** Az alföldi vaspálya ügye a „Sony“ bécsi levelezője szerint teljesen tisztába van hozva. Az eddig fennforgott legnagyobb nehézség, hogy t. i. az alföldi vaspálya építésére még nem alakult társas , és nem létezik engedély, kegyelmi után elhárittatott, s ő Felsége megengedte, hogy a segélyezési összegekből 750,000 ft fordíttassék előlegképen alföldi vaspályára. A munka keresztülvitele a főkanczellár és a pénzügyminiszerium között létrejött egyezkedés folytán azon bizottmánynak hagyatik kezére, mely eddig is képviselő az alföldi vasút vállalatát. A munka eszközlése a községekre fog bizatni, s a nm. helytartótanács felügyelete alatt álland, mely ellenőrzési jogát a hatóságok által fogja gyakorolni. A kölcsönt annak idejében a megalakítandó társult fogja öt száztéli kamattal visszafizetni. A finánczminisztérium e megtérítéshez mint feltételhez köti az engedélyek megadását. Ugyancsak a nevezett levelező szerint a napokban 500.000 fős int utalványoztatott előlegképen azon egyletek és községek számára, melyek a tiszaszabályozási és hasonnemű munkák körül fáradoznak. E hó elején szintén jön egy fél millió ugyane czélra utalványozva. Amint hallatszik, a közmunkák ezen ágára még további két milliót akar a kormány szánni. ** Erzsébet császárné ő Felsége számára Alter és Kiss urak divatcsarnokában egy klaszin bársony mente, egy fekete selyem attila és egy lovagló-öltözethez használandó fehér selyem otthonba rendeltetett meg. ** Simor János győri püspök méga a nádorvárosi tűzkárosultak részére 300 ftot ajándékozott. ** Kóródy Lajostól Brassóban egy füzet költemény jelent meg, mely az „Érd. Posta“ szerint Arany János neveiből német nyelven sikerült fordításokat tartalmaz. A munka megjelenését a brassói lövész-egylet tette lehetővé. ** A budai népszínház külsejének helyreállítása még e hó folytán be fogna fejeztetni. A költség 2938 ftra van kiszámítva. A színház derék tagjai fizetésükből 300 ftot adtak e czélra, a többit Molnár úr az intézet pártolóinak adakozásaiból reméli fedezhetni. ** A Gyöngyösön tervezett takarékpénztár alakítása a f. hó 4-ikén tartott közgyűlés határozata folytán jobb időkre halasztatott, miután a megyei föstpáni helytartó átirata szerint a 100 ftos részvények helyett 200 frtosokat kellene kibocsátani, s a mostani viszonyok között nincs reá kilátás, hogy azok elkelnének. ** Napjainkban, midőn a tűzvész oly rendkívül nagy mértékben pusztít hazánk majd minden vidékén, és annyi szegény családot tesz koldussá, minden eszköz vagy mód megérdemli figyelmünket, mely az égések terjedését meggátolhatja, ennél fogva meg kell említenünk Schosberger Zsigmond pesti lakos találmányát, ki a fát, zsindelyt, vásznat, s bármely gyúlékony anyagot egy vegyészileg összeállított folyadék által tűzhatlanná képes tenni.Volt alkalmunk személyesen meggyőződni, hogy az ezen a folyadékkal bekent fadarab, bármily erős láng érje is, nem gyullad meg. Az egész folyadék a legegyszerűbb vegyészi compositio, s nagyon olcsón előállítható, minél fogva nem járna rendkívüli nehézségekkel a házfedelekhez szükséges minden fadarabot bekenni vele és tűzhatlanná tenni. Még azon jó oldala is van ezen folyadéknak, hogy a rothadástól, férgektől és az elemek káros behatásától is megvédi az épületfát. Schosberger úr hajlandó egész épületeket, például színházakat, hol legtöbb a fa és vászonkészlet, tuzhatlanná tenni, s az érdekelteknek találmányára s ennek alkalmazására vonatkozólag mindenkor kész bővebb magyarázatokkal szolgálni. Lakása Terézkülváros öregutcza 14. szám. (Beküldetett.)