Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)

1863-10-14 / 4099. szám

a közéletre alkalmazva, az sem méltányos, s a la­kosságot arányosan terhelő, sem pedig oly köny­­nyen nem ellenőrködhető, legalább nem oly mér­tékben, mint ez a pénzügyminiszteri előterjesz­tésben — az államköltségvetés deficitje fedezé­kére — kecsegtető kilátásba helyezve van, a bi­rodalmi tanács lényeges feladatához tartozand te­hát a csupán vázul tekinthető „járadék-élv­adó” eszméjét minden irányban a közélettel alkalmaz­­hatásra használhatólag kiegészítve átdolgozni. SCHWARTZ BÉLA: Ügy szó fővárosunk ügyében. A legkisebb társaságnál, a családnál a házi­asszony után ité­lnk a házban uralkodó tisztaság és boldogság felett, és viszont a házi asszony példa a háznál, mely a család többi tagjaitól utánoztatik, s ki ha fel tudja használni állását, mely szerint hatáskörébe eső teendő­­, jó gazda­ság s czélszerű berendezés által a család jólétét bo­dogságát elősegíti, a boldogító öntudaton kí­vül a család tisztelete és szeretetében talál köBZÖ- nevet. E­lenkező esetben a rész példa is talál köve­tőkre, s a házi­asszony rész tulajdonai sok­kor az ártatlan családra nagyon is nagy visszahatás­sal bírnak, s a házba toppanó idegen a házi asz­­szonytól a család egyéb tagjaira és viszonyaira szokott következtetni. E noha biztos következte­tésre alapul nem szolgálhat, mégis úgy van, s valamennyien tudunk rá szám­os példát saját éle­tünkből. Mi ezen kis társaságra nézve áll, áll nagyobb­ra is, s áll azon társaságra nézve, melyet egy or­szág lakói képeznek, itt a főváros viszi a házi­asszony szerepét, itt ez az irányadó, nemcsak íz­lés és divat dolgában, de mindig példa általáno­san uralkodó rend, tisztaság és munkásságra nézve, és többé kevésbé mindig visszahatással bír az egész országra. Fővárosunk, ámbár haladása el nem tagad­ható, tisztaságra nézve nem tudom, hogy irány­adónak utánozandó példaképen ajánlhatónak volna e mondható? — vájjon nem volna-e Po­zsony és Temesvár jobb példa? A lánczhíd a Dunáróli kilátás a város úgy mondható belle vitejére, az­az a Lloyd épülettől egész a belvárosi templomig terjedő része a Du­npartnak ha ez hajók által történetesen eltakarva nincsen, azt a benyomást teszi a nézőre, mint egy piszkosan le­csüngő abrosz szélei egy, különben elég gazda­gon megrakott, díszesen kiállítót asztalnak, halljuk ugyan, hogy ezen partépítéshez ismét közelebb állunk, azt hogy a város ezen irányban mindent elkövetett, s hogy csak a magas kor­mányszék jóváhagyása váratik még ezen ügy tényleges valósításához. Mily fontossággal bír ezen partkikötő kiépí­tése a forgalomra és kereskedésre, eltekintve egyéb előnyöktől a fővárosra, az országra nézve, az mindenki előtt, ki ezen eszme valósítása felett bármi keveset gondolkozott, nagyon is világos. Van azonban annak kivitelében is sok megvi­tatni való, vannak kérdések, melyek annak tett­leges valósítása előtt megvitatandók, tüzetesen meghatározandók volnának. Mint nem szakemberek, csakis a laikusnak is feltűnő körülményekre nézve szólhatunk, s figyel­meztethetjük a közönséget azokra, melyek talán bizottmányilag és szakemberek hozzájárulásával volnának véglegesen megállapitandók. Hallomás után az alsó Dunapart kikötő által tá­madó telek el fog adatni s a felső parton történ­tekhez hasonlóan itt is támadnak majd házsorok részben kertek is. Ezen terv,főkép miután ez által nem csak az épí­tési költség fedeztetik, hanem még azonkívül te­temes készpénzösszegek nyeretnek a város ez irányábani haladása elősegítésére — egyenesen nem roszalható, méltán követelhető azonban, hogy a lehető legnagyobb összeg elnyerhetése végett olyanok ne tétessenek, melyek következtében talán a most szép Dunasor egy toronyként kiálló , ismét alacsonyabb épületekkel felváltott ház­tömkeleget mutasson, s így épen ellenkezője éres­sék el annak, mi az anyagi hasznon kívül el akar érezni. Meg volna tehát határozandó, hogy csak bi­zonyos magass­ágú, legfeljebb 3 emeletes házak építendők az egy nagy nyilvános épület jellegé­vel bíró redout épütet el jobbra balra, hogy a nyilvános kertek alacsonyan tartassanak s ma- TÁRCZA. A fehér embervásár 100 év előtt. A fehér embervásár, úgy a mint egy század előtt fennállt, hála az égnek, mai nap már nincs többé. Igaz­­ a hajhászok és vásárlók, kik a bra­zíliai telepítvényesek megbízásából ez üdvtelen üzlettel foglalkoztak, csak üzleti modort változ­tattak ; de ki ütköznék meg ezen ? Ki nem tudná, hogy az emberi hiszékenység, mely akkor a csábí­tás képeire mosolygott, ma­jd csak úgy mosolyog, mint ezelőtt 100 évvel. Brémát és Hamburgot illeti azon érdem, hogy egymással versenyt mindkettő azon volt, hogy a kivándorlók átszállítását szabályozza; ők azok, melyekben az ez iránt hozott intézmények végre­hajtására nézve soha sem hiányzók a gondosság, a jóakarat és szigor, és e gondosság, e jó akarat az, melynek beismerése minden népek, de külö­nösen a Hanza városok közvéleményében, mint egykor, úgy mai napig is visszhangra talál. E két tengeri város a szál­­tóktól minden körülmények közt becsületességet és tisztekben­ pontos eljá­rást követelt, a szándékos mulasztást pedig ke­ményen bünteté. A fehér embervásár 100 év előtt oly minden­napi foglalkozás volt, hogy Északamerikában senki meg nem botránkozik abban. Az 1761-iki philadelphiai „Staatschote“ egy fölhívást foglal ma­gában, melynek ny­omán bizonyos Moser Fülöp 40 shillingnyi jutalmat ígér annak, a ki megszökött szolgáját kötve visszaviszi. Különben e dolgot, mely ma inkább már csak a történetbuvárt ér­dekli, igen könnyen megfejthetni bizonyos, ma már igen ritkává vált könyvből, melynek czíme: „Gotti­ob Mittelberger, Reise nach Pensylva­­nien im Jahre 1750“, és „Rückreise nach Teutsch­­land im Jahre 1754.“ Ezen könyvben Pensyl­­vania, s benne a kivándorlottak nyomasztó hely­zete élénk színnel van lefestve. A könyv Frank­furtban jelent meg 1756-ban. Mittelberger 1750-ben würtembergai Ent­­zweihingenből Heilbronba ment, honnan egy or­gonát akart Pensylvaniába vinni. Az orgonát hajóra szállítván, a Neckaron és Rajnán Rotter­damba, innen pedig egy teherszállító hajón an­gliai Knaupba (Cowes) hajózott. Kívüle a hajón 400 würtembergai, durlachi, pfalzi és svájczi utazó volt. A hajó csak october 10-én, tehát fél év lefolyása után érkezett Philadelphiába, mert Rotterdamig 7, onnan pedig Pensylvaniába 15 hétig késett a tengeren. Földjei szánalomra méltó sorsa szivét megil­letvén, őket útközben a neulandiek fondorkodá­­saitól óvakodásra inté. — Esen neulandi hajcsá­rok, ezen emberrablók azok, kik még korunkban is szép remények rajzával egész Európa, de fő­leg Nemethon polgárait hálóba kerítik, hogy az­tán őket Hollandia szivtelen lélekárulóinak ke­zeibe játszszák. A rajnai hajóknak, melyek Hei­bronnból Hol­landiába eveztek, nem kevesebb mint 36 vámte­lepen kell­ megállapodniuk és átvizsgáltatniuk. Végre Rotterdam és Amsterdam réveiben az el­csábított fehéreket nagy piszkos hajókba, hering módjára összerakták, s miután a tikkadásig zsú­folt hajóba már több emberáru nem tért el, ki­úszott az a bűn és átoktól ütköztetve — a sík ten­gerre. Azon perestől fogva a hajó már nem volt hajó, hanem fájdalom és gyötrelem háza, egy poshadt kórház, melynek kinágyait nem vad ka­­raibok vagy emberevő négerek, hanem fehér fe­hérnek, keresztyén keresztyénnek alapítá meg. Fölkerekedett — mondván — a hajó rothadó deszkáin és megrémült népe közt a postég, irtó járvány, mirigyvészes ragály, vérhas, súly, rák, éhhalál, bököl, varangy és döghalált, ölt és pusz­tított. A kiket pedig erősebb alkotásuk az elhalástól megóva, azok egy végtiben szitkozódtak és ká­romkodtak, végre m­gdühödtek, és egymást ha­rapni és szakgatni kezdék. Egy viharos napon lehetett — mond Mittel­­berger — emlékszem egy vajúdó asszonyra, kit szülni egy faketreczbe taszigáltak, este aztán, midőn a nap utolsó sugara is letűnt, s a gonoszt csak Isten láthatta, e szerencsétlen nőt a kanni­bálok a ketreczc­el egy­ütt az Óceánba lökték. Három—négy éves gyermekek közül egy sem láthatta az új világrészt, mert útközben mind el­haltak, s a szülőknek látni kellett, mint dobták őket kegyetlen közöny­nyel egymásután a ten­gerbe. Egy nap — mond Mittell. — 32 kis gyermeket láttam ily sorsra jutni. Végre elértük Philadelphiát, de itt csak azok­nak volt szabad kiszállani, kik személyükért vagy áruikért a viteldíjt lefizették, vagy magu­kért kezest állítottak, a többi ott feküdt mindad­dig a bűzös hajó celláiban, míg megvásárlója akadt. E megvásárlás pedig következendőkép történt meg: Philadelphiából és környékéről, közelről és messziről naponkint jöttek angolok és hollandusok a hajó piaczára, megvizsgálták elöl-hátul a még életben maradt néhány fehér európait, ama, Némethon egykor szabadabb pol­gárait, s a­kiknek karján még néhány nyaláb ép izomrostot találtak, azt vagy a hajós kapitánytól megvették, vagy a szállítási, és érettek kifizetett díj lerovására velük egyenes alkuba bocsátkoz­tak ; ily alku mellett aztán megtörtént, hogy egyesek magukat 5—6 szolgasági évre leköték. A 10—12 éves gyermekeknek pedig föltétlenül 21 éves korukig kellett szolgálniok, hogy kajá­nul elrabolt szabadságukat visszanyervén, hazá­jukba visszatérhessenek. Sok szülő kénytelen volt szülötteit baromként áruba bocsátani, hogy gyermekük vásárdiján szabadulva, őket is a conaulok segélyével maguk és az anyahon ré­szére kiszabadíthassák, föltéve, ha gyermekeiket még egyszer életben láthatók. A férjnek beteg nejéért és viszont a tengeri úti díj fejében jót kellő államok: e szerint tehát nemcsak önmegváltásáért, hanem elhalt vagy nyomorék nejéért is köteles volt 5—6 évig ra­boskodni, gyomlálni, gyökereket tépni, fatuskó­­kat irtani. Gyakran egész családok a hajó pia­­czáról szétszórattak, a­miatt, hogy különféle tele­­pítvényesek kezébe jutottak, mi főkép akkor tör­tént meg, ha az átszállítási díjból a család sem­mit se nem fizethetett. Az igy bevásárolt fehér rabok tova­szökési me­­rénye — a befogás jól dijaitatván — jobbára mindig meghiúsult. A kötve visszahurczolt sző-i­kevény aztán korbácsszó mellett oda kénysze­­ríttetett, hogy minden naphoz még egy hetet, egy héthez egy hónapot, s egy hónaphoz félévet bűn­­törlesztési szolgá­latkép pótoljon, ha máskép vér­szopó gazdájuknak nem tetszett inkább őket áru­kép odább lódítani. Láttam —mond továbbá Mittelberger —mily sanyarú munkára fogták a kegyetlenek honfi­tár­saimat ; tudom, a szerenc­étleneknek munka köz­ben volt elég alkalmuk észrevenni, hogy az ame­rikai csertuskók az irtási helyeken csak oly ke­mények, vagy tán még keményebbek, mint Eu­rópában. A többek közt — folytatja elbeszélését Mittel­­berger — egy würtemberg­i Daser nevű, Leje­b gyermekei valóban szánalomra méltó helyzetben érkeztek Philadelphiába. Ezen kivándorlót az után 1800 ftig lopták meg; a meglopott család­apa e­miatt vádat emelt a kapitány ellen, de kö­vetelése jogtalannak ítéltetvén, a perköltség megtérítésében marasztaltatott el; e fölött még 600 ftnyi teherdíjt kellett fizetnie. E végett pénzt kölcsönöze, de ebben is hitelezői gáládul meg­csalták, mert hamis váltót írattak vele alá, s mi­dőn ennek lejártával fizetni nem tudott, végig levetkőztették és rabságra hurczolták el. 1752-ben egy megrongált személyszállító hajó vánszorgott ba Philadelphia kikötőjébe, e hajó 6 hóig hányatott a tengeren, és 340 utazó közül még csak 21 fehér élt rajta, a többit dög és éh­halál pusztította ki. 1754-ben a neulandiek csalfa hitegetése nyomán 22,000 európai vándorolt ki Amerikába, ezen lélekrablók minden rendű és üzleti em­bert, fontosnak állított ipar és kereskedési ter­vek és vívmányok álreményével hálójukba keri­­ték,Rotterdam és Amsterdamba czipelték, s végre fejenkint 3 fijával orgazdájuknak a hollandusok­nak eladák, kik aztán maguk rész­ér­öl újra el­adták őket Philadelphiába személyenkint 80 ftért. Ezen neulandi hajcsárok emberáruikat őszszel eladván, a telet rendesen Hollandiában törték el, tavaszra kelve aztán orgazdáik pénzével ismét fölkerekedtek, bebarangolták Németországot, s azt hazudták az embereknek, ifjúnak, vénnek, hogy Pensylvániából jönnek egyenes irányban, s meg vannak bízva, nagy számú és választékú kelmék bevásárlására, sőt azt is állíták, hogy teljhatalommal ellátvák, európai örökségi hagya­tékokat átvenni, és viszont a kihalt amerikaiak örököseit átszállítani, ne­hogy az állami ügyész törvényes illetményeiket eaducitásnak tekintve, via facti elfogalja. Fájdalom­­ a nyegle hazugok­nak mindig találkoznak könnyeb­ivel, a néma­tek is hittek a nagyot ígérőknek, s vesztükre ro­hantak, szép honi szabadságuknak megásták ön­maguk a sirt, néha mélyet, sokszor feneketlent.. Láttam — mond továbbá Mittelberger — Euró­pa magasrangu szülötteit is Pensylvánia erdeiben vérig ázva, kapa és ásó fölött görbedezni; hal­lám nyögéseiket, láttam azokat, kik ez istent ha­ragító rendszert átkozák, megkötözve halálra korbácsolni. Mit mondjunk többet e pokol po­roszlóiról­­ gonosz lelkük a tiszta szerződés elle­nére oda vetemedett, hogy a kivándorló keresz­tyéneket nem Pensylvániában 80 ftért, hanem ismeretlen dögleletes égaljakon 100 talléron adák el. Mai nap is megtörténik, főkép Brasiliában, hogy a kivándoroltak panaszos levelei, mikben azok európai rokonukat óvatosságra intik, elfor­gatnak, és hamisított dicsőítő­s meghívókkal he­­­lyettesittetnek. De hisz ezen praxis sem új már, mert vannak Hollandiában, mint némelyek állít­ják, jobbára zsidók, kik olcsó áron, kevés pén­zért a levél pecséteket és autographiákat csaló­dásig hűn lemetszik és utánozzák, és csakugyan ezen embertolvajok is bevallák, hogy ezen ha­misí­tási praxist üzletükre nézve fő előnyül te­kintik, csak igy szedhetvén kedvük szerint rá az európai kincskereső kivándorlókat. Később a növekedő nyomor jajszavára felzú­­dult egész Európa, és elkezdenek a baj enyhíté­sére társulatokat túl az Óceán­on alakítani. Az első ilyszerű társulat Philadelphiában jött létre 1764-ben, mely a legközelebbi időkig, sőt most is, a kivándorlók segélyezésében folytonos mű­ködésben van. Patrubány Antal táá­ gas fák által a nyilvános épületek el ne fedesse­­nek stb. ez ha csak a telkek valaminél olcsóbb árom­ túladásával érhető is el, mindig érdemes, hogy figyelembe vétessék, mert csak igy emel­kednék a szemlélőre való hatás, csak igy képez az alsó Dunasor a redout épülettel mint a többi­ek felett emelkedő központtal egészet, mely az előtérben levő partfallal együtt a Dunáról vagy Budáról nézve a Dunábani tükrödzéssel oly lát­ványt nyújt, melyhez hasonlót hiába keresünk másutt. *) Ha tehát csakugyan oly közel volna már ezen Pestre nézve oly fontos építés valósulása, el ne mulasztassék ezen kérdések megvitatása,megálla­pítása is, nehogy csekély kisszerű indokok miatt valósuljon ismét rajtunk a latin közmondás: par­­tum­unt montes etc., mint az nem rég egy nyilvá­nos épületünkön megesett, hanem hogy vihesse el magával minden idegen a legjobb a legszebb er­­léket, hogy ítélhessen és következtethessen legelőnyösebben mindenki a fővárosból az or­szágra. (Beküldetett.) Vidéki tudósítások. — Sárosból, oct. 9-én. A burgonya kapálás befejezéséhez közel áll, s a benne vetett remé­nyek nagy részben meghiúsultak, a­mennyiben az ez idei burgonyatermés, kevés kivétellel, általá­ban ki nem elégítőnek mondható. Különös tüne­mény mutatkozott ez idén több hely­ütt a burgo­­­nyánál, szára ugyan­is igen buja,­­ mindvégig egészséges sötét zöld vala, augusztus vége felé, és septemberben azonban másodszor s igen gaz­dagon virágzott, a helyett, hogy gumókat kötött volna, s igy a belső földalatti fejlődés helyett, minden erejét a külső fejlődésre fogyasztotta, mit szintén a szár­zságnak tulajdonitunk, ily helye­ken a termés majdnem semmi. — Általán véve alig fog a burgonya négyszeres magot adni, mi megyénkben, hűl e gyümölcs egyik fótermény, nagyon lesújtó. — A burgonyabe­tegség sehol nem mutatkozik. Egybe véve a burgonya termést, az általa már közlött gabnatermés eredményével, ez idei termésünk a középszerűnél sokkal roszabb s rosznak csak azért nem nevezzük, mert az ez idei szárazsággal, s alföldi testvéreink nyomoré­­val szemközt, még a jelen termésben is a gond­viselés különös kedvezményét látjuk. Bár tehát élelemben hiányt nem szenvedünk, a jelen év minden esetre szomorú következmé­nyű gazdaközönségünk­­­özvagyonosodására, és megyénk általános termelési viszonyaira nézve. Mert az általános takarmányhiány minden gaz­dát kényszerít marhaállományának leszállítá­sára, kénytelen tehát ki nem telelhető marháját vagy potom áron eladni, vagy leöletni, sióval el­pocsékolni, s ez által forgalmi tőkéjén csorbát ejteni, de a marha számának leszállításé, s a ta­karmányhiány következtében a szalmának brecs­­kázás általi tökéletes felétetése által, nagy mér­tékben fog csökkenni a trágya ten­yelés, s mi több évi termelésünkre kiható következményű. De tekintve átalános adózási képességű,két, valóban szomorú ez idén megyénkben a gazda helyzete. Az őszi igaz kielégítő termést adott, de ez termelésünknek alig hatodrészét képezvén , az ebben levő csekély felesleget kétszeresen el­nyeli a tavaszi hiánya, s a gazdaság kezelési költségei. — A burgonya, mely ed­dig a gaz­dának kisegítője, a fentartója vala, ez idén szín­tén keveset termett, de még ezt is kénytelen lé­vén a gazda takarmány helyett felétetni, kiapad minden forrás­, s az oly pontosan követelt adót csupán vagyona csonkításával, a nálunk oly gyenge lábon álló hitel igénybe vétele által fogja fedezhetni, mi, tekintve gazda közönségünknek anyagilag már különben is sülyedt állását, na­gyon lesújtó. A marhavész helyenként szintén tetemesen megdézmálta a marhaállományt, szerencsére azonban megyénkben már szünedező félben van, míg a szomszéd Szepességen még mindig nagy mértékben dühöng. A gyakori tűzvészek is tetemesen csonkítot­­tatták megyénk vagyonosságát,vajha köznépünk, mely még mindig előítélettel, sőt bizalmatlanság­") A mi véleményünk szerint úgy szépségi, mint köz­­egészségi szempontból az aldonsparton új sorház nem építhető. A városi hatóságnak e két szempontot figyelembe kell vennie, még akkor is, ha másrészről, mint czikkiró említő, dús jövedelem mutatkoznék is, mert Pest nem egy megye, nem egy v­dék, hanem a országnak fővárosa, mely ha sza­bad Dunával bír, a szabad Dunapartot sem nélkü­lözheti. Szerk. gal viseltetik a biztosítás iránt, okulna a szomo­rú példákon. Gabnakereskedésünk meglehetősen pang, a gabnaárak nyomottak, s a vételkedv általában hi­ányzik, kivéve a zabot, mely magas áron keres­tetik. — Piaczi áraink köd­önként: Búza: 7 ft —8 ft. Rozs: 5 ft 50 kr—6 ft, árpa : 4 ft 50— 5 ft, zab: 4 ft, Burgonya kicsibe 1 ft 60 kr—2 ft. — Nagyobb eladásról még nincs tudo­másom. Időjárásunk szép, meleg, s az őszi vetésre, mely mindenütt szépen kikelt, különösen kedvező. A hosszú ősz, melyet annyira óhajtunk és remélünk, nagy mértékben leszállítaná a gazda aggodal­mait, mert legalább birkáját könnyebben telel­tethetné. Szűkölködő testvéreink javára megyénkben is buzgón s reméljük anyagi állapotunkhoz ké­pest sikerdúsan folynak a gyűjtések. Az eper­jesi dalárda e czélra hangversenyt rendezett, mely meglehetősen látogatott volt, a megyei jó­tékony nőegylet, hallomás szerint ugyan­ e czélra műkedvelői színelőadást rendez, a vidéken pe­dig a hatóságok megkezdék a gyűjtést,s reméljük, eredménydúsan. Társadalmi életünkbe egy kis változatosságot hozott Szabó és Phillipo­­vicsnak jelenleg Eperjesen működő jeles opera, s népszinműtársulata, mely az itt annyira ritka operai előadásai által nagy vonzerőt gyako­rol a közönségre. B u j­a n­o­v i­c­s Sándor: Még egy szó hazánk ínsége ügyében. Szerény egyéniségem nem szólalt volna fel e tárgyban, miután az már legjelesbjeink által any­­agi versiókban ventiláltatott, de jelen felszólalá­somat teszem csupán azért , mert szűkölködő véreinkre nézve egy legfontosabb tárgy semmi­kép, vagy i­agyon is felületesen jön előhozva, vagy megérintve. Szólottak eddig az élelmezésről, a szükséges vetőmagról, a hasznos faültetésekről. A faültetés mindenes­tre egyike volna a legfontosabb teen­dőknek az alföldön , főleg akáczifa ültetése jól tudjuk, hogy ezen neme a fáknak legjobban diszlik az alföldön, s jó tüzelő, s szer számfát is ad; mert fája kemény, mint a vas; s parázsa soká tart. Ismerek Bácskában Madarason egy szép bir­tokot, melyet méltán e megye díszének lehet ne­vezni, ezen birtokban évek elő­­ se­mmi fa sem volt, s most már száz és kétszáz öt akácza tűzi fát vágnak, pedig csupán a birtok faszegélyéből; hát ha még haszonvehetlen homok részei a bir­toknak, mely erdőnek van beültetve, vágás alá kerülend, pedig mennyi homokos földje van az alföldnek, melyben sem búza nem terem, sem legelőnek nem jó, ekáczfa erdő pedig benne disz­­lenék, természetesen egy kis szorgalommal, de térjün­k a dologra. Igen keveset szóllottak az ez évi ínségben szükséges téli tüzelőről, mi pe­dig ép oly szükséges s elkerülhetetlen, mint egy falat kenyér. „Íme lássunk egy példát: Bács-Bodrog me­gyében 1846-ban nagy vit­ég volt, s annak foly­tán télen nem lévén szalmájok tüzelni, mi ott legnagyobb részt egyedüli tü­llő — s igy kény­telenek lőnek több falvak lakosai házaik fede­leit feltüzelni; de még az sem lön elég: végre a telet bunyák között vol­ak kénytelenek tölteni, úgy hogy sokan meg is fagytak. A falvak ta­vaszkor pedig úgy néztek ki, mintha bennek tűzvész dühöngött volna szerte szét. Ezért tehát eleve gondoskodni kellene szűköl­ködő véreink számára tüzelőről; a nagy meny­­nyiség miatt főkép a magas kormány , mely a mint vető magot osztatott szét a nép között, úgy czélszerű lenne, ha tüzelőfát is osztatva, mert legkevesebbet számítva egy millió öt fa kell. Tallián Gyula: Gazdasági a keresked. indósinkok. Pest, oct. 13. Az éjjel kevés esőnk volt, ma a légmérséklet kellemes meleg. A Duna vize apadóban, tegnap 5' 1". Gabonapiaczunkon ke­véssé élénk üzlet mellett az árak csaknem egé­szen változatlanul maradtak. Tiszta­­ urát a be­jegyzett árakért nem igen keresték. Rocs, árpa és zabnál csekély forgalom. Kölesből egy pár apróbb szállítmány 3 ft 30—50 krért adatott el. Szeged, oct. 9. Az őszi vetés nagyrészt be van végezve, s némely búzaföld már szép zöld színben díszeleg. Az utolsó 10 nap alatt igen jó időjárásunk volt, s csak egy kis esőre lett volna még szükségünk, mezőink különösen szomjaz­nak utána, mert még eddig nem alakulhattak át legelővé, mindamellett itt-ott mégis talál már a marha valami ennivalót. A repere kitűnően szép. A nagy mennyiségben ideszállított szénakész­let nem igen talál vevőre; ennek oka részint a bar­om megfogyatkozásában, részint a legelők füvesedésében, de leginkább a roppant pénz­hiányban keresendő, s e mellett több felől pana­szokat hallunk, hogy a szállított széna nem bír szükséges egészséggel. E héten a piacz minden eleségneművel is bő­ven volt ellátva, s az árak általában hanyatlot­tak, bár a fogyasztó néposztálynak így is elég magasak. A barom állásáról, húsárakról stb. legközeleb­bi vásári tudósításunkban szólunk. Piaczunkra e héten kevés gabonát szállítottak. Jegyzeteink a következők : búza 85—87 fontos 4 ft 80—5 ft 15 kr, 80—84 fontos 4 ft 45—60 kr, rozs 3 ft 60—70 kr, árpa 3 ft 10—15 kr, zab tetejezve 3 ft 60— 63 kr, csutkás kukoricza vékája 1 ft, régi kukoricza 4 ft 20 kr, paszuly 5 ft 60—80 kr, 100 fej káposzta 12—13 ft. Arad, oct. 9. Az üzletre nézve jelentékeny mozgalom nem történt. A múlt heti üzlet ismét korlátolt volt, búzából csupán 2000 mérő 1860. évi minőségű á 4 ft 80 kr, és 600 m. 85 fontos 4 ft 50 krral került eladásra. A mai hetivásárra gabnaszállitás tekintélyes mennyiségben tör­tént. Búzából mintegy 2000 mérő molnárok ál­tal 4 ft 70—80 krön vétetett meg. Kétszeres 1000 mérő kelt el a 3 ft 75 kr, rozs mintegy 4000 m. s nyirből itt helyben 3 ft 33 krön ada­tott el. Szeszvétel csekély volt, a helybeli fo­gyasztás csekély, mai ára 51—52 kr hordóval. Hüvelyes vetemények Erdélyből nagy mennyi­ségben szállíttatnak, az árak :­bab 5 ft 50 kr, bors és lencsének 6 ft mérője. A hitelintézet részéről a magas kormány szá­mára Arad részére meghatározott 70,000 mérő gabonából eddigelé 50,000 mérő megérkezett éb az illető községeknek kiosztatott. Minőségre nézve meglehetős, és a kiosztás minden akad­ály nélkül végbe ment. úgy látszik, hogy a hitelin­tézet minden tekintetben azon volt, hogy a vető­magok a legjobb forrásokból és a legbiztosabb kezekből meríttessenek. A mai hetivásárra hajtottak 58 darab ökröt, darabja kelt 35—75 ttjával ; 33 darab tehenet, része elkelt 25—45 ftjával; 30 darab borjút, melyek darabját 4— 4 fa ftjával vették ; 55 db birkát, legnagyobb része elkelt 2 ft 50 kr—4 ft 50 krjával ; sertést szinte sokat hajtottak be, darabja 15—30 fton kelt. Ló 63 darab volt a piaczon, néhány kelt el belölök 5—38 ftjával. Különfélék. Pest, oct. 13. ** A gróf Teleki-család erdélyi közös pénztá­rából a mag­yarországi ínségesek számára 1000 ftot utalvány­ozván,ezen összegből id. gróf Teleki Domokos utasítása folytán Lugosi József ur 700 ftot kü­pött be szerkesztőségünkhöz illető helyre juttatás végett. — A hazai szükölködők fölsegé­­lésére továbbá Markovics Mihály sajóvárko­­nyi esperes és plébános úr 60 ftot, özvegy Kon­koly Lajosné szül. Kuccz Antonia asszony 10 ftot, J. A. Pesten szintén 10 ftot küldtek be szer­kesztőségünkhöz. — A hozzánk begyült és át­szolgáltatott összeg tesz : 1912 forint 65 krt és három darab aran­yt. — A helv. hitv. négy egyház kerülete October 8 án kezdte meg ülésezéseit, melyeken a négy egy­házkerületet közösen illető s az egyházi és is­kolai élet kifejlődhetése útjába gördített akadá­lyok elhárításáról folynak a tanácskozások.­ Eddigelé a malt évben tartott convent jegyző­könyve olvastatott fel, s ennek folytán határozta­­tott, hogy a convent megtartása nem köttetik bi­zonyos időhöz, hanem összegyűl az mindannyi­szor, a­mennyiszer az egyházkerületek szüksé­gesnek látják; olvastatott az égostai testvéregy­­ház conventjének a felséghez intézett azon föl­terjesztés­e, melyben a közhatálan botrányt elő­idéző s e conventen is mély megilletődést ger­jesztett. Hodzsa-féle egyházi zavargás van ecse­telve, s ennek elhárítására kéretik fel e fel­égé; ezen ügyben a helv. hitv. convent is a prot. egyházat közösen illető mély sérelmet látsa test­­vér-egyháznak nemcsak részvétét nyilvánitja,ha­nem erkölcsi támogatását is ígéri. Olvastattak továbbá a a. m. magyar kir. helytartótanács többrendbeli oly intézményei, melyek a magyar­honi prot. egyházak 179%-diki alaptörvényeibe ütköznek, s mint ilyenek igen is felhívják az egyház közös figyelmét a törvények feletti őr­ködésre. Azon intézmények egyike felett, mely a prot. egyház iskoláiban az érettségi vizsgák mód­ját s a bizonyítvány kiállítása alakját kívánja meghatározni, folyt eddig a tanácskozás; de mi­után ezen intézmény az 179°/i­ dik 26. törv. 4§-a ellenér­e a prot. iskolák ügyei rendezésébe el­egyedik, határoztatott, hogy egy feliratban figyel­meztessék s keressék meg a n. m. magyar kir. helytartótanács, miszerint a ref. egyházi hatóság, valamint csaknem 300 év óta, tehát századokkal előbb, mint a m. kormány az érettségi vizsgák­ról intézkedett volna, a ref. egyház iskoláiban a közmiveltség előmozdítása, s ez ifjak tanulásra szorgalmazása érdekében tartott érettségi vizs­gálatokat, azokat ezután is saját meggyőződése alapján fenn fogja tartani, de az­ országos alaptör­vény értelmében magának tartja fenn a vizsgá­nak mind megtartása módját, mind az érettségi bizonyítvány kiállítása alakját. ** Az alföldi vaspálya ügye a „Sony“ bécsi levelezője szerint teljesen tisztába van hozva. Az eddig fennforgott legnagyobb nehézség, hogy t. i. az alföldi vaspálya építésére még nem alakult társas , és nem létezik engedély, kegyelmi után elhárittatott, s ő Felsége megengedte, hogy a se­gélyezési összegekből 750,000 ft fordíttassék elő­­legképen alföldi vaspályára. A munka keresztül­­vitele a főkanczellár és a pénzügy­minisz­erium között létrejött egyezkedés folytán azon bizott­mánynak hagyatik kezére, mely eddig is kép­viselő az alföldi vasút vállalatát. A munka esz­közlése a községekre fog bizatni, s a nm. hely­tartótanács felügyelete alatt álland, mely ellen­őrzési jogát a hatóságok által fogja gyakorolni. A kölcsönt annak idejében a megalakítandó tár­sult fogja öt száztéli kamattal visszafizetni. A finánczminisztérium e megtérítéshez mint felté­telhez köti az engedélye­k megadását. Ugyan­csak a nevezett levelező szerint a napokban 500.000 fős int utalván­yoztatott előlegképen azon egyletek és községek számára, melyek a tisza­­szabályozási és hasonnemű munkák körül fára­doznak. E hó elején szintén jön egy fél millió ugyane czélra utalványozva. A­mint hallatszik, a közmunkák ezen ágára még további két milliót akar a kormány szánni. ** Erzsébet császárné ő Felsége számára Alter és Kiss urak divatcsarnokában egy k­laszin bársony mente, egy fekete selyem attila és egy lovagló-öltözethez használandó fehér selyem ott­honba rendeltetett meg. ** Simor János győri püspök m­éga a nádor­­városi tűzkárosultak részére 300 ftot ajándé­kozott. ** Kóródy Lajostól Brassóban egy füzet köl­temény jelent meg, mely az „Érd. Posta“ sze­rint Arany János n­eveiből német nyelven sike­rült fordításokat tartalmaz. A munka megjelené­sét a brassói lövész-egylet tette lehetővé. ** A budai népszínház külsejének helyreállí­tása még e hó folytán be fogna fejeztetni. A költség 2938 ftra van kiszámítva. A színház de­rék tagjai fizetésükből 300 ftot adtak e czélra, a többit Molnár úr az intézet pártolóinak adako­­­zásaiból reméli fedezhetni. ** A Gyöngyösön tervezett takarékpénztár alakítása a f. hó 4-ikén tartott közgyűlés hatá­­rozata folytán jobb időkre halasztatott, miután a megyei föstpáni helytartó átirata szerint a 100 ftos részvények helyett 200 frtosokat kellene kibocsátani, s a mostani viszonyok között nincs reá kilátás, hogy azok elkelnének. ** Napjainkban, midőn a tűzvész oly rendkí­vül nagy mértékben pusztít hazánk majd min­den vidékén, és annyi szegény családot tesz kol­dussá, minden eszköz vagy mód megérdemli fi­gyelmünket, mely az égések terjedését meggátol­hatja, ennél fogva meg kell említenünk Schosber­­ger Zsigmond pesti lakos találmányát, ki a fát, zsindelyt, vásznat, s bármely gyúlékony anyagot egy vegyészileg összeállított folyadék által tűz­­hatlanná képes tenni.Volt alkalmunk­ személy­esen meggyőződni, hogy az ezen a folyadékkal bekent fadarab, bármily erős láng érje is, nem gyullad meg. Az egész folyadék a legegyszerűbb vegyé­­szi compositio, s nagyon olcsón előállítható, mi­nél fogva nem járna rendkívüli nehézségekkel a házfedelekhez szükséges minden fadarabot be­kenni vele és tűzhatlanná tenni. Még azon jó ol­dala is van ezen folyadéknak, hogy a rothadás­tól, férgektől és az elemek káros behatásától is megvédi az épületfát. Schosberger úr hajlandó egész épületeket, például színházakat, hol legtöbb a fa és vászonkészlet, tuzhatlanná tenni, s az érdekelteknek találmányára s ennek alkalmazá­sára vonatkozólag mindenkor kész bővebb ma­gyarázatokkal szolgálni. Lakása Terézkülváros öregutcza 14. szám. (Beküldetett.)

Next