Pesti Napló, 1864. március (15. évfolyam, 4212-4237. szám)

1864-03-22 / 4230. szám

67-4230 15. évf folyam. 1864. Kedd, martius 22. Szerkesztési iroda: E '‘r **“5! SSIdS8“”'"7 Kiadd-hivatal: Előfizetési feltételek : Hirdetmények díja: Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Perencziek térek 7-dik szám, 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pen., kiadása körüli Félévre . . . . . 10 frt 60 kr o. é. Bélyegdij külön 30 nj kr Magánvita 5 hasábos fogadtatnak el,______________________ panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. _____________Évnegyedre. ... 6 frt 26 kr o. é. pelt-sor 25 g kr. r é­n.nwrriiia»ri'WahllTN­^—HB——BBagHBaBMiMillItiiriiaMHWBHHBMg Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ ápril—júniusi évnegyedek folyamára. Előfizetési ár 5 frt 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, mart. 21. 1864. (Fk) Hogy a német vámegylet Porosz­­ország vezénylete alatt létrejött, az ak­kori porosz kormánynak egyik legna­gyobb érdeme, s egyszersmind Metter­nich­ig kormányának egyik legnagyobb hibája volt — osztrák szempontból. Ránk, magyarokra nézve jóformán közönbös vala a dolog, mert Sz.­István koronájá­nak területe, s a birodalom egyéb ré­szei közt a közbenső vámsorompó léte­zett, mely alig érezteté meg velünk az­ e sorompón túl történő változásokat. Bár­mily vámtételek léteztek Ausztria és Né­metország közt, a nyersterményeinket terhelő magas vám ugyanaz maradt vol­na, s ugyanaz azon vám is, melyet a Lajthán táb­an behozott gyártmányoktól fizetnünk kell­, akármily vám mellett jutnak azok a birodalom határain át. E közbenső vámsorompó lehullása óta azonban az osztrák-német vámügy kö­rül magunk is közvetlenül érdekeltetünk, és így azon törekvések által is, mik Ausztria részéről e téren legújabban nyil­vánulnak. A Schwarzenberg-Bruck-féle kormány, helyre akarván hozni Metternich hibáját, vagy egészen bejutni törekedett a vám­egyletbe, vagy — ha ez nem valósítható — legalább közeledni feléje. Ez utóbbi sikerült az 1853-as osztrák porosz keres­kedelmi és vámszövetség létrehozása ál­tal. Németosztrák szempontból nem egy kifogás létetett ezen szerződés ellen, mely a német-osztrák ipart a haladottabb német ipar veszélyes versenyének kitette. Ma­gyar szempontból másként állott a dolog. Magyarország ipara ez idő szerint még kevéssé tekintélyes ; hazánk gazdagsága nyers terményeiben rejlik, ha ezeknek kivitele az iparűző vámegylet felé köny­­nyíttetik, s ha viszont olcsó vám mellett a vámegylet jeles gyártmányait vásárol­hatjuk, ez reánk nézve csak örvendetes lehet. Ha — csak egyetlen példát em­lítve —■ az 1853-as szerződés következ­tében Ausztria és a vámegylet közt a nyers gyapjú kivitele 140,000 mázsára rúgott (2000 m. bevitellel szemben), míg a gyap­júfonal és gyapjúgyártmány bevi­tele 13,000 mázsára ment (4200 mázsa kivitellel szemben), ez kellemetlen lehe­tett a német-osztrák tartományokra, de nem Magyarországra nézve, mely két­szeresen nyert a nyers gyapjú gyarapo­dott kivitele, s az olcsóbb külgyártmány bevitele által. Hazánk tehát jó reménynyel nézhetett azon korszak elé, a midőn - miként ez az 1853-as szerződésben 1865-re ígérve volt —• Ausztria és a vámegylet közt a teljes vámegység létre­jő. De a politikai feszültség, mely a két németországi nagy­hatalom közt helyt foglalt, kártékonyan hatott az 1853-ban megkezdett mű fej­lesztésére. Midőn Poroszország — az egyesülés előkészülete gyanánt — a szö­vetvámok lejebbszállítását indítványozta, az osztrák kormány egyszerű nem­mel felelt, mire aztán persze a vámegyletnek sem volt kedve a horvám leszállításával kedveskedni Ausztriának. Az olaszorszá­gi háború , a villafrancai béke még jobban eltávolítá egymástól Ausztriát és Por­oszországot, s midőn amaz arra emlékeztető, miszerint az 1853-as szerző­dés ért­elmében 1860-ban egybe kellene lépniök az egyes kormány­ok biztosainak, hogy a teljes vámegység létesítése iránt tanácskozzanak, Poroszország azt vála­­szolá, miszerint ily vámegységről egye­lőre még nem lehet szó, mellesleg azon piquant megjegyzés is hallatszott, hogy Ausztria financziái a dohány-monopólium jövedelmét nem nélkülözhetvén, a vám­­egyletnek pedig e monopólium honosítá­sára semmi kedve nem lévén, a vámegye­sülés már ezen egy okból is lehetetlen,­­ hogy az osztrák valuta ingadozása mellett közös vámpénztárról nem lehetne szó, hogy az osztrák kormány a valuta­viszo­nyok j­avulására nézve igen szép remé­nyeket fejez ki ugyan, mikben azonban Poroszország nem osztozkodhatik, és több efféle komplimentum! Hogy pedig Ausztria és a vám­egylet közt minden szorosabb viszony végképen lehet­lenné tétessék, Poroszország Francziaor­­szággal az ismeretes kereskedelmi szerző­désre lépett,oly vámtételek mellett,melyek — ha Ausztriára nézve is érvényesek — az osztrák ipart tökéletesen tönkre tették volna. Tudva levő dolog, hogy e szerző­dés még a vámegylet tagjai közt is nagy izgatottságot okozott. A vámegylet tagjai közt t. i. bizonyos dualismus létezik; az éjszakiak a szabad kereskedelem, a dé­liek a védvámrendszer szószólói; amazok a világkereskedelemben tetemes részt ve­­vén, imezek pedig gyáriparukra lévén utalva. Ausztriára nézve, némi erély mel­lett, az izgatottság első perczeiben talán nem lett volna nehéz az egész vámegyle­tet légbe röpíteni, vagy helyesebben, ketté szakítani, s a déli tagokat maga köré gyüjtvén, legfeljebb az éjszakiakat Porosz­­ország vezénylete alatt hagyni. De ezen erély hiányzott,­­ hiányzott továbbá a tárgyismeret, hiányzott a szilárd rend­szer , mely tudta volna , mit akar és mivel kínálhatja meg a déli né­met államokat. Bruck báró rég alud­­ta már az örökké való álmot, köve­tői pedig egytől egyig igen derék embe­rek voltak, de nagyon rosz muzsikusok. More consueto a titkos fondorlatoktól re­méltek mindent, remélték nevezetesen azt, hogy a porosz-franczia szerződés az újdonszületett gyermekek menyországá­ba fog jutni, a­nélkül, hogy még jó for­mán élni kezdett volna.­­ így a déliek nem találván más központot, mely köré csoportosulhattak volna , taliterqualiter egyezkedni törekedtek Poroszországgal, mely e téren Francziaország által is gyá­­molíttatott. Az egyezkedés még nem jött ugyan létre, de az erre való kilátások gyarapodtak , főleg mióta Ausztria a schleswig-holsteini ügyben kevéssé nép­szerű politikát követett. A müncheni kereskedelmi kamara leg­újabb évi jelentése mutatja, hogy Bajor­országban , melyre Ausztria leginkább számolhatott, az Ausztria és a vámegylet közti egyesülésre, valamint a német fran­­czia kereskedelmi szerződésre vonatkozó nézetek tetemes, s Ausztriára nézve ko­rántsem kedvező változáson mentek ke­resztül. E jelentésben azonkívül száraz szavakkal ki van mondva, hogy Ausztria utóbbi időben Bajorország rokonszenvét vesztette, s ugyanezen passusra más ba­jorországi kereskedelmi kamarák jelenté­seiben is akadhatni. Ily körülmények közt utazott Prágába Hock báró, osztrák meghatalmazott, hogy egy oda érkezendő porosz meghatalma­zottal az Ausztria és a vámegylet közti vi­szony jövője iránt tanácskozzék, s ez egye­sülés lehetősége iránt tájékozza magát. Erre csak azt mondhatni, hogy — ten­­tare licet! A­kik azt hiszik, hogy Bis­­mark úr — mióta az osztrákok a po­roszok oldala mellett harczolnak — a maga osztrák ellenes indulatát a Lethé­­be sülyesztette, tán némi reménységgel kisérik ez utazást; mások ellenben úgy vélekednek , miszerint az osztrák kor­­mány gyámolításáért még a kereske­delmi érdekek terén sem fog kellő kár­pótlást kapni. Bécsi dolgok.­ ­ A „Rothschafter“ az ausztriai vámügyre nézve, mely most Prágában értekezlet tárgya Ausztria és Poroszország közt, érdekes czikket közöl. Kevés idő van már hátra addig, úgy­mond, míg a német vámegyesülettel kötött, úgy­nevezett februári szerződés érvénye lejár, s le­járnak a vámegyleti szerződések is nemsokára. Most már sürgőssé lett oly útra térni, melyen az ügy vagy egy vagy más oldalra eldöntessék. A vámértekezleten csaknem minden német állam azt a nézetet nyilvánítá, hogy először tisztába kell jönni Ausztriának a német vámegylettel való csatkozásában ennek a februári szerződés­­ből folyó követeléseivel, s csak azután lehet el­fogadni a franczia-porosz kereskedelmi szerző­dést. Ki jön ugyan nyilatkoztatva, hogy a vám­­tarifta vitatásába bebocsátkoznak, de azon ki­kötéssel, hogy ez nem történik a fentebbi néz­­pont rovására. Poroszország eddigelé semminemű nyilat­kozatot nem tett az 1862. július 10-ei, a vám- és kereskedelmi egyesülést illető osztrák javas­latra, hanem mindig a porosz franczia kereske­delmi szerződés egyszerű elfogadását sürgette. Tény, hogy eddigelé az ausztriai ja­vaslatok válasz nélkül maradtak. Mi hát a legközelebbi teendő ? N­y­ilván nem egyéb, mint Poroszországtól válasz n­y­e­r­n­i, s mivel eddigelé a vámegyleti kormá­nyok fáradozása e részben sikeretlen volt, csak a közvetlen egyezkedés útja van még hátra, e czélra szolgál a prágai értekezlet is. A­mit Ausz­tria eddig kívánt, a­mit eddig ajánlott, a mellett marad most is. Ha jól vagyunk értesülve, azt kí­vánja, teljesítse Poroszország a februári szerző­désben a vámegyesítés iránt tett ígéretét, me­lyet a többi német állam is magáévá tett ama szerződés elfogadásával. Oly alacsony árszabás ajánltatik, hogy a vámegyesülés óhajtása gya­korlati megvalósulást nyer általa, a­nélkül, hogy a vámszövetségtől az kivántatnék, hogy a maga vámtételeit az osztrákéinak magasságára emel­je. Ausztria ahhoz ragaszkodik most is a porosz kormánynyal való egyezkedésben, mit egy cso­port vámegyleti kormánynyal együtt elfogadott. Először is: vámegyesülés Németor­szággal, azután kereskedelmi szer­ződés Francziaország és az összes, vám­ilag egyesült Németorsz­ág közt, azaz : a már meglevő franczia-porosz szerződés­nek módosításokkal való elfogadása. A Poroszor­szág és Ausztria közt létező mostani barátsá­gos viszonyban remélni lehet, hogy Poroszor­szág nem marad meg az eddigi merev negatív­­ban. Poroszország eddigi törekvése az volt, hogy Ausztriát kereskedelmi politikára nézve merőben kizárja Németországból. És oly haj­landó Ausztriának engedményeket tenni, mint Ausztriát kizárni a vámegyesülésből. A porosz franczia szerződés egy pontja azt köti ki, hogy mindazon előnyben, melyet Poroszország és a vámegylet valamely más államnak megad, magától érthetőleg részesülnie kell Francziaor­­szágnak is. De Ausztriának a februári szerződés­nél, azon államjogi kapcsolatnál fogva, melyben Németországgal áll, s történelmi állásánál fogva joga van többet követelnie Francziaországnál, s ezt a jogot Poroszországnak is el kell valahára ismernie. Ausztria kárpótolhatja magának azon áldozatokat, melyeket a vámegylethez való csatlakozás rá mér , de lehetetlen, hogy tönkre akarja magát tenni a franczia és angol üzlet kedvéért. Ajánlják Ausztriának a tel­jes vámegyesülést Németország­gal, s nem fog nála hiányzani a készség, megtenni minden telhetőt e czélra. Vagy pedig ki kell eszközölni a franczia szerződés fent érintett pontjának meg­semmisítését, s akkor egy széles­ alapú februári szerződésbe is beleegyezik. De vagy az egyik, vagy a másik nélkül Ausztria visszavonja magát. Ausztria utóbbi esetre is el van készülve, ha t. i. nem sikerül a vámegyletbe való felvétetése. De a mi védvám pártolóink, kik elég képtelenül 1864 ben is államgazdasá­gi tekintélynek ismerik el a védvá­­mosti József császárt, ezen esetben sem fognak diadalünapet tartatni. Rechberg gróf is kinyilatkoztatá nem­régiben, hogy Ausztria kereskedelmileg nem zárhatja el magát chinai falakkal a többi államoktól. N­é­­m­e­t-,O­laszország,Schweicz a szabad kereskedés elveit vallják. A csempé­szet óriási mérvűvé fejlődnek, s az adókat meg kellene kétszerezni a határok gondos őriztetése végett. Az állam pénze elérhetetlen czélra paza­­roltatnék el. Jó lesz, hogy az ausztriai iparo­sok a maga idejében megbarátkoz­zanak az e­lkerü­­­lhetet­len szükség­gel. Ausztria minden újabb szerző­­d­ések nélkül is kénytelen alább szállítni vám­árszabályát a szom­­széd államok tariftájára. Az iparosok­nak nemcsak tulajdon érdeküket, hanem az áta­­lános érdeket is tekintetbe kell venniök. Végül úgy hallja a „Botschafter“, hogy Ausz­tria minden német államokbeli képviselőihez körsürgönyt intézett, melyben kijelenti, hogy eddigi álláspontján marad; reméli, hogy a rokon gondolkodású német államok is hasonlót tesznek, s reményét fejezi ki, hogy Poroszorszá­got sikerülene rábírni a kiegyezésre. Egyszer­smind nyomatékosan van kiemelve Ausztriának a szabadelmű vám­po­litikához való ragaszkodása. A „Both.“ fentebbi czikkével összhangzik az ausztriai pénzügyminiszternek egy, minden or­szágos pénzügyi igazgatósághoz intézett kör­irata (kelt 1864. febr. 4.), melyben felszólittat­­nak véleményadásra az ausztriai vámtarifta­­tervet illetőleg. Ki van ebben mondva, hogy Ausztria minden esetben, ha t. i. a vámegyletbe be nem állana is, kénytelen alábbszállítni a vámárszabásokat, mert Ausztria nyuga­ton a szabad kereskedés elvét el­fogadott államokkal környeztet­­vén, semmi emberi erő nem lenne képes tovább fenn­tartani a magas vámtariffát. Az 1862. júl. 10 -i javaslat (mely a német vámegylettel való egyezkedésre készült) alapul fog vétetni az ausztriai vámügy átalakítására azon esetben is, ha a német vám­egylettel való új alkudozás nem vezetne ered­ményre.­­ Az illető pénzügyi hatóságoknak a véleményeket márt. 15 éig kellett beküldeniök a pénzügyminisztériumhoz. Mindezen közlemények, melyek jó forrásból vétettek, meggyőznek arról, hogy Ausztria, ha a vámszövetségbe felvétetése nem sikerülvén, nem lesz jó a szabad kereskedés elveinek feltétlen elfogadójává, azon ponton áll, hogy nevezetes közelítő lépést tegyen meg a szabadkereskedés felé, s a tulajdonképi szoros védvámrendszer fenntartását lehetetlennek vallja. Az országos magyar Grazd­ Egyesület f. évi márt. 10-ki gyűléséből a vámtételi tervezetre nézve a következő véleményt terjeszté a nm. Helytartó Tanácshoz : Nagyméltóságu magyar kir. helytartó tanács! Midőn a nm. magyar kir. helytartó tanács 1864 évi január 17 -én 2550. és február 25 én 15.940. sz. a kelt intézvénye folytán azon vámtételi tervezetre nézve, mely a birodalmi kormány által az ausztriai birodalom és német vámszövet­ség között czélbavett új vámrendezésnél érvény­re emeltetni szándékoltatik, az országos magyar Gazdasági Egyesület véleményét előterjeszti, úgy, mint hasonló más alkalomkor, ha a nemzet óhajtásai és szükségei körül emelt szót, hivatá­sának megfelelőleg vél eljárni, de legkeveseb­bé sem ismeri félre, hogy a jelen tárgy is egyi­két képezi azon nagy országos jelentőségű kérdéseknek, melyek megoldása csak a tör­vényes országgyűlés befolyásával eszkö­zölhető. Magyarország előkelőleg mezőgazdasá­gi állam, mely nyers termények és ős­anya­gok előállításában bírja nemzeti vagyonosságá­­nak főforrását és tényezőjét. Az orsz. Magyar Gazd. Egyesület véleménye ennek folytán egy­­átalában oda járul, miszerint hazánk közgazda­­sági érdekeinek, jelen fejlődési polctunkon, azon vámpolitikai irány leszen a legmegfelelőbb, mely nemzetközi szerződések alapján a sza­bad kereskedés és szabad forgalom elvé­nek mindinkábbi érvényre emelésére vezetend; és igy terményeinknek az európai piaczokon kelendőséget biztosítva, bennünket egyidejűleg a magas­ miveltségű s ipari virágzásnak örven­dő nyugati és középern­ópai népekkel szoros­, s mind anyagi, mind erkölcsi és társadalmi tekin­tetben jótékony hatású érintkezésbe hozand. Ezekkel kapcsolatban egyébiránt szükséges­nek tartjuk utalni arra, miszerint az orsz. Ma­gyar Gazd. Egyesület a nemesitő ipar­nak s a műipari érdekeknek, mind közgazdasági, mind culturai és országos fontos­ságát teljesen méltányolja; — jelen felszólalá­sában azonban e tárgyat tüzetesen megérinteni — egyfelől hivatási állásából folyó tulajdonké­­peni, meg a hozzája intézett kérdés tüzetesen megállapított szűkebb köre a­iájt, — másfelől az e tekintetben szükségleti adatok hiányánál fogva — ezés- és alkalomszerűnek nem te­­kinté. Véve ezek szerint az előttünk levő vámtételi tervezetet, erre vonatkozó nézeteinket a követ­kezőkben foglaljuk össze. Azon hazai terményeink sorában, melyek ki­­válólag hivatvák a külkereskedésnek tárgyait képezni, leginkább a következők említendők: a gabnafélék és a liszt, a bor, a do­hány, a gyapjú, a kender, a rep­­c­e, a szeszfélék, az olajcs a fa. Ezen termékek legnagyobb részére a véleményezésül közlött tervezet (illetőleg a jelenleg is fennálló vámszabályzat) az ausztriai birodalombeli kivitelnél a német vámszövetség­be — vámadót nem vetvén, országos gazda­ságunk érdekét ezen irányban illetőleg figye­lembe véve s biztosítva látjuk. Két jelentékeny és bő jövedelmességűvé válható földipari termelvényünkről azonban ezt nem mondhatjuk, miért is hivatottaknak érezzük magunkat ebbeli óhajtásunkat kife­jezni. E termékek egyike a dohány, a másika a bor. A dohányra nézve jelesül mulaszthatlan kö­telességüknek tartjuk ez alkalommal is a fenn­álló egyedárusági és fogyasz­tási adórendszer lankasztó hatá­sára utalni, s azon meggyőződésünket fejez­ni ki, miszerint az ez iránybani reform, mely különösen elismert jelességű dohányunknak a világpiaczokat megnyitná, s azon intézkedése­ket, melyek a dohánynak külföldre vitelét súlyo­sítják — megszüntetné , nemcsak összes nem­zetgazdaságunkra, hanem végfolyamatban ma­gára az államháztartásra nézve is előnyösnek bizonyulna be. A bort illetőleg, az orsz. Magyar Gazdasági Egyesület azt óhajtaná, hogy a bor a többi fent említett czikkek cathegoriájába soroltatva, az az ausztriai birodalomból a német vámegyleti területre szintén szabadon és vámmentesen vi­tethetnék be. Ekkép boraink nemcsak közelebbi érintkezésbe hozatnának a nyugati forgalom­­piaczokkal, s nemcsak jövedelmes elárusításra lelnének alkalmat, hanem hazai bortermelésünk belterjes tökélyesedése is hathatós lendületet nyerne, s így kilátás is nyílnék az ausztriai bi­rodalomra nézve oly világpiaczok visszahódítá­­sára is, melyeken boraink e­gykor fényesen sze­repeltek (például Hollandia, éjszaki Németor­szág, Porosz- és Lengyelország), de később a tilalomrendszerű­ vámpolitikai tévedések folytán ellenünk it­­ézett visszatorló rendszabályok miatt többé meg nem jelenhettek. Ugyanezen okokból, s tekintettel hazai borter­melésünk állására és terjedelmére: az előttünk fekvő vámtételi tervezetben a borra vetett be­viteli vámot a német vámegyleti területre szerfelett magasnak tartjuk, sőt olyannak, hogy az a magyar boroknak a létező viszonyok kö­zött csaknem átlagos árával érvén­yi­­, a kivitelt lényegesen, mondhatni tilalom gyanánt gátolja, azért Egyesületünk, ha a borok vámmentes be­vitelét a német vámegyleti területre kieszkö­zölni nem lehetne — legalább azt óhajtaná, hog­y e vám a lehető legmérsékeltebb tételre szállíttassék. Az orsz. Magyar Gazd. Egyesület egyébiránt felkarolva a kínálkozó alkalmat, figyelmét egy­idejűleg Európa egyéb államainak ha­tályban levő vámszabályzataira is kiterjesztette. E ez irányban azon, nem épen megnyugtató ta­pasztalásra jutott, hogy több rendbeli fontos, vagy a jövőben fontossá válható ősterményein­­ken az idegen országokbai bevitelnél még min­dig szerfeletti vámadók nyugszanak, s hogy e szerint a birodalombeli szabad kivitel még nem szolgál elégséges emeltyűjéül annak, hogy ter­­melvényeink a világpiac­okon nagyobb mérv­ben meg is jelenhessenek. Feleslegesnek tartjuk e tekintetben tüzetesen kiemelni azt, hogy ezen érintett hiányok orvos­lására a legbiztosb módot: czél- és időszerű kereskedési szerződések kötése ké­pezné, melyek jelesül a viszonyosság és kölcsönösség elvére alapítva, egyfelől saját fogyasztási piac­ainknak olcsó és jó minőségű árakkali ellátására, másfelől terményeinknek odakünn nyereséges elárusitására utakat nyit­nának, mi által egykorilag összes közgazdasá­gunk belterjes fejlődése, s nemzeti vagyonoso­­dásunk is hathatósan előmozdittathatnék. Pesten, 1864. márt. 10-én tartott igazg. vá­lasztmányi ülésből. Az országos Magyar Gazd. Egyesület. A pestbudai keresk. és iparkamra f. évi mart. 9-kén tartott üléséből a pesti aldu­­napart beépítése tárgyában a következő felterjesztést tette a nm. m. kir. udv. kan­­czelláriához : Főméltósága m. kir. udv. kanczellária! A pestvárosi hatóságnak az aldunapart beépítése iránt érvényre emelendő határozata a főváros lakosaiban annyira megdöbbenést szült, hogy alálírt kamra meg nem tartóztathatja magát, most még alkalmas időben ezen határozatnak hatályon kívüli tétele iránt a fennezimzett m. kir. udv. kanczelláriéhoz legalázatosb kérelme és ellen­javaslatával fordulni. A pestvárosi hatóság által elhatározott aldu­napart beépítése ellen egy számos pesti lakosok által aláirt kérvény fog szinte felterjesztetni, mely három fő­, jelesül szépitészi, egészségügyi és kereskedelmi szempontból indul ki, a­mi az amúgy is derekasan kifejtett két előbbi pont­tól eltekintve, itt pusztán kereskedelmi, ipar és közlekedési nézetekből kiindulva, a pestvárosi hatóság határozatának foganatosítása ellen, de az elöl hivatott kérvény támogatásául következő­ket bátorkodunk felhozni: Pestet, fekvésénél fogva, már maga a termé­szet kereskedelmi várossá jelölé ki, a tengelye­­ni közlekedés könnyítése végett lapályos terület­tel, vizeni szállítmányainak tekintetéből a Duna folyamával áldván meg, mintegy kijelölé azon módot és utat, melyek által a város egykoron hírnevessé és gazdaggá válhatik.­­ Virágozhat­nak helyben a tudományok és szépművész­etek, de a mi az anyagi gyarapodás zászlóját fogja elővinni, az, Pest fekvésénél fogva, csak is a ke­reskedelem és ipar lehet. Ezekkel karöltve jár a forgalom és közlekedés; egyik a másik nélkül fenn nem állhat, mert kölcsönösen éltetik egy­mást, ez utóbbiak nélkül amazok legfeljebb csak pangani fognak. De a forgalmi közlekedés könnyű mozogha­­tást, ez tágas tért igényel. Senkinek sincs jo­gost­ igénye a Dunához közelebb jutni, s ott biz­ton, kényelmesen közlekedni, mint a kereskede­lemnek, mely az ország beltermékeit értékesíti, s külröl pénzt szerezvén, a honnak jólétet bizto­sit. A kereskedelem tehát jogosan tör magának utat ott is, hol még nincs; — ha pedig már ké­szen levő útja szándékoltatik elzáratni, jogosan harczol minden mellékérdekek ellen, s e tusá­ban a hon jólétének felügyeletére hivatott fő­­kormányszékek segélye és támogatására méltán számolhat. Avagy, nem tett erre érdemeket ? nem a ke­reskedelem lendületének köszönhető-e, hogy a szomorú emlékű 26 év előtti árvíz által semmi­vé lett Lipótváros romjaiból, — phönixként — egy déli, ifjú városrész keletkezett , ennek pa­lotaszerű épületeiben díszelegvén a városnak építési tekintetbeni fénye, anyagi tekintetben gazdagsága és kereskedelme. S mi lett jutalma ? Az, hogy a földunasoron várva várt rakpartról, s az ehhezi juttatás vé­gett, a kereskedelmi forgalom és közlekedés ál­tal igényelt terekről új házak által leszoríttatott ! A kereskedelmet mindenki ott hagyja, ha az azzali összeköttetés nemcsak fáradsággal, ha­nem időrablással is karöltve jár. Már a beépített feldunaparti közlekedhetés­­ről még századok utáni utódaink sem álmodoz­hatnak. E végrehajtott ballépésnek már kézzel­fogható következményein se­m okulva, midőn az egyedüli aldunapart is házak által szándékolta­­tik beépíttetni , ki ne tekintene a szomorú jö­vőbe, s ki ne riadna vissza ettől, ha a hon anya­gi jólétének előmozdítója, az országos központi kereskedelem sorsa iránt féltékeny szeretettel visz­­telőnek kétségbe kell esnie ! A néhány ölnyi térség, mely a közlekedésre fennhagyatik, még az országos kereskedés szük­séges igényeinek sem felelhet meg, s miután a Duna szabaddá tétetett, s a világkereskedésnek a korábbi bilincsek összetörésével megnyittatott, arról kellene inkább első helyen gondoskodni, hogy a partok táguttassanak, s a közforgalom­ra alkalmas állapotban tartassanak fenn, nem pedig, hogy törpe nyerészkedés miatt házakkali beépítés által a kereskedés iszonyú hátrányára ettől örök időkre elzáratta­ssanak. Különben ily intézkedések iránti kérdéseknek az országgyűlések számára kellene fenntartatniuk, a jelenlegi sem kisebb horderejű kérdés, mintegy lánczhidnak felépítése iránt annak idejében fel­merült kérdése volt. A kereskedelemnek, hogy virágozhassék, ol­csó, s lehetőleg rövid közlekedési eszközökkel kell rendelkeznie; mennyire fognának ennek forgalmi költségei szaporodni, ha a most néhány lépésnyire levő dunaparthozi juttatás végett rö­vid időn órányi kerüléssel lehetene a Dunához közelednie. De mily hosszadalmasoknak kellene lennünk, ha ezen a hírlapok, magán­értekezletek, tilta?

Next