Pesti Napló, 1864. május (15. évfolyam, 4263-4285. szám)

1864-05-08 / 4268. szám

105-4268 15. évf folyam. Szerkesztési iroda: Fe­rencziek terek 7-dik szém­,­l-ső emelet. 1864. Vasárnap, május 8 . lap .^lend8°Elemény K 1 a d ó • h 1 T a t a 1 : Előfizetési feltételek : Hirdetmények dija : Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. Vidékre, postát) : Helyben, házhoz hordra : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli Félévre...................10 írt 50 kr o. é. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Magánvita 5 hasábos fogadtatnak el, panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Évnegyedre. . . 5 írt 25 kr o. é. P® ~*OT Előfizethetni a PESTI NAPLÓ május—június? 2 hóra 3 fi 50 kr. m­ájus—juliusi 7é évrt­ 5 fi 25 kr. május—septemb. 5 hóra 8 ft ?5 kr. A „Pesti Napló“ kiadósága. Pest, május 7. 1864 (Fk) Unalmas emberek elől végképen és mindenkorra kitérni lehetetlen; a­ki akár csak arra viheti, hogy minél ritkáb­ban találkozik velük, az e tekintetben „omne talit punctum.“ Ez okból lehető­leg ritkán alkalmatlankodunk az olvasó­nak a londoni conferentia feletti elmélke­désekkel is, hanem hébehóba mégis szóba kell állani ezen valóban kevéssé mulat­tató vendéggel. Tartottak tehát megint egy ülést, ha jól hallottuk, múlt szerdán, beszéltek ide, beszéltek oda; ez ezt mondta, a másik amazt és a sok száz szónak a volt a vége, hogy a hallottakat ad referendum vették, és azt határozták, hogy majd jövő hétfőn fognak határozni, ha határoznak. Meglehet, hogy in­nen-onnan frivolitás­­ról fogunk vádoltatni, de őszintén megvall­­juk, hogy az eddigi értekezés részleteinek semmi komoly jelentőséget nem tulajdo­­nítunk és azon régebben kimondott meg- g­yőződésünkh­öz még most is ragaszko­dunk, azon meggyőződéshez, hogy — ha csakugyan komoly szándék léteznék a ki­békülésre — egyezkedhettek volna kö­zönséges diplomatiai után is és legfölebb aj egyezkedés után léphetett volna egy­be a conferentia, a szerződés ünnepélyes ratificátiója végett. A­mint azonban most állanak a dolgok és azok után, miket eddig tapasztaltunk, kötve hiszszük, hogy komoly kibékülési szándék léteznék; még pedig főleg két hatalom az, melyről elejétől fogva nem tudtunk és mind ez óráig sem tudunk ily szándékot feltenni és e két hatalom: Fran­cai­a­ és Poroszország. E napokban Garibaldi londoni utazá­sáról szólván, azt mondtuk, hogy a britt kormány felhasználta az olasz nemzet kedvenczének jelenlétét annak feltünteté­sére, hogy — ha Olaszország kivonatai nem teljesülnek — az akadályt nem Angliában, hanem egyebütt kell keresni. Hozzátettük, hogy Napoleon gentleman létére pontosan fogja visszaadni a köl­csönt és úgy látszik, a lejárat napja már elérkezett. Azt beszélik, hogy a franczia épen n­ője nagy ostentátióval 45.000 katonát akar szabadsággal hazabocsátani. Tud­juk, hogy e rendszabály valódi értéke annyi mint semmi; a szám aránylag cse­kély és c­­­sekély számú katonaság is egy hét alatt ismét zászló alá hívható. Hanem tüntetésnek megjárja. A­mit a britt ál­lamférfiak a Garibaldi cultus útján tudat­tak az olaszokkal, azt Napóleon a fen­tebbi tüntetés útján tudatná a németek­kel t. i. azt, hogy nem ő az oka, ha a né­metek kivána­tói a schleswig-h­olsteni ügy­re nézve nem teljesülnek. Russel gróf egyre zsémbelődik, sőt a csatornás flotta kiküldésével is fenyeget; a franciai csá­szár azonban közvetve azt jelenti ki, ho­gy nem kell félni Joh­n Pulitól , mert Francziaország nélkül ez nem fog erőszakhoz nyúlni; Francziaországnak pedig esze ágában sincs valami har­­czias vállalatba bocsátkozni, tehát­­ rajta, ti németek, főleg pedig ti poro­szok ! Poroszországnak pedig nem szükség ilyesmit kétszer mondani, engedékeny­ségre neki amúgy sincs nagy kedve. Hát­rálásra csak az bírhatná, ha Francziaor­szág felől fenyegetné veszély; ha ettől nem kell tartania, nehezen fog­­ szelídebb húrokat pengetni. Azt ugyanis Bismark­­ is igen jól tudja, hogy Angliának nem lehet hajlama Németországgal hajba kap­ni, mert ha a kő egyszer gördülésnek in­­d­ul, senki sem bírná többé feltartóztat­ni, de akkor Francziaország pasai vitájá­nak is azonnal vége volna és az Anglia által meglendített eseményeket TIT- Na­poleon a maga érdekei javára fogná fel­használni. Ekként Francziaország magatartása bátorítja Poroszország ellenállását, de , Poroszország ellenállása Dánia konoksá­­­­gát is növeli. A koppenhágai udvar nyilván úgy­­ okoskodik : minél elfogadhatlanabbak Poroszország követelései, annál kevésbé valószínű a békés kiegyezkedés és annál bizonyosb a küzdelem folytatása ; — szárazföldön nekem — Dániának — már nincs mit vesztenem ; tengeren pedig enyém a túlhatalom, ha az osztrák-po­rosz hajóraj a keleti tengerről ki van tiltva ; tehát e hajóraj a britt tilalomnál fogva nem jő oda, és akkor én gazdál­­kod­ni ott tetszésem szerint vagy pedig a két németországi nagyhatalom fity­málja a britt tilalmat , akkor Nagy- Brittanniának tettleg kell fellépnie mel­lettem. Képzelhető, hogy ily körülmények közt nem igen kényelmesen érzi magát Ausztria, mely — Anglia mellett — ta­lán azon egyetlenegy hatalom, mely száz­­egy okból őszintén kívánja a békét. — Benső valószinüsége tehát legalább nem hiányzik azon — Bécs politikai köreiben szállangó hirnek, miszerint az osztrák és britt kabinet közt külön alkudozások foly­nak bizonyos békeprogramm megállapi­­tása körül, mely Dánia integritásának fenntartásán alapulna és ez alapon aztán a herczegségek helyzetén javítani töre­kednék. Ez eszmét Dánia sem utasítaná vissza, mert integritásának fenntartása oly békealap, melynél kedvezőbbet ő a conferentiától épen nem várhatna és a harerterén sem vivhatna ki. Mondják, hogy Dánia az imént em­lített osztrák britt szándékról értesítve van, és hogy ebben keresendő egy né­mely rejtélyes esemény kulcsa, nevezete­sen pedig Fridericia cserbe hagyatásának­ oka. Katonai tekintélyektől hallottuk, hogy Fridericia — rendszeres erősség létére — a megszállók részéről legalább is annyi időt, fáradságot és áldozatot igé­nyelt volna, mint a düppeli földsánczok, és hogy katonai szempontból az erős­ség rögtöni odahagyatása teljességgel magyarázhatlan. —Magyarázható volna azonban politikai okokból, ha t. i. Dániának érdekében volt, e becses tár­gyat, nem Poroszország, hanem Ausz­tria kezére juttatni, mintegy ellensú­lyul a poroszok birtokában levő düppeli sánczokért. A­mi az imént említett híreknek némi táplálékot nyújt, az azon tény, hogy a poroszok nem akarják megengedni, mi­szerint Fridericia őrsége kizárólag osz­trákokból álljon, hanem azt kívánják, hogy hasonszámú porosz had is vegyen részt a megszállásban — oly követelés — melyre a bécsi kormány mindeddig még nem válaszolt. Úgy látszik, Berlinben is finom hallással bírnak a színfalak mö­gött történőkre nézve! Szegény conferentia! kik nem akarják a békét, azok úgyis az ő kora halálára törekszenek; a­kik pedig akarnak, a con­­ferentián kívül törekszenek egyezkedni, így aztán e conferentiának nehezen lesz más örvendetes eredménye, mint azon a borravaló, melyet a britt kü­lügyminiszte­­riund­inas a diplomata urak felső kabát­jainak őrzéséért kap! Bécsi dolgok.­ ­ A „Const. Oestr. Ztg“ nagyon jól lehet ér­tesülve Oroszországból. Varsóból máj. 2-kán ezt írják neki: Német lapok írták, hogy itt Varsóban több uralkodó fog találkozni. Nyilvánvaló, hogy ez a hir csak következtetéseken alapul. Hire járt, hogy a Lazienski palotát (a varsói császári nyá­ri lakot) nagy vendégek elfogadására készítik. Ebből származik aztán az a hir, hogy Varsóban uralkodók fognak értekezletet tartani.­­ Azon­ban csak az orosz czárt várják ide, ki feleségét egy déli német fürdőbe odáig kiséri. A helyte­len magyarázatból kerekedtek az ostromállapot szelidítését illető hírek is. (Azaz a lengyelek elleni irtó háború még­sem szűnik meg.) Ugyancsak az „Oest. Ztg.“ nagy szörnyű­kö­­dések kíséretében közli IX. Pius pápa allocutió­­ját,melyet az a lengyel ügy érdekében tartott kö­zelebbről. Ezen allocutióval, úgymond, a len­gyel felkelők lobogója, legalább azon felén, me­lyen szent.­Mária képe látszik, Rómában van felszentelve. Az akasztó zsandarmok kötelei szabados eszközökké váltak a védelemben. A muszkák világi és egyházi fejedelme kény­szer­í­t­v­e van ily támadás ellen intézni fegy­vereit, s Sándor czár világszerte méltán ma­gasztalt humanitásának hátrálnia kell a pápa­­czár kötelességei elől. Egész Orosz­ország, csupán a katholikus lengyelek kivéte­lével, életét és vérét a czár rendelkezése alá adja, de nem tudjuk (folytatja a bécsi lap) minő eszközökről rendelkezhe­tik ez ellen a római pápa! A c­enns ! ezen defensivát áttörni nem elég erős­­ hadsereg............A pápa beszéde a római­ királynak nem használ s Oroszországban f el nem éri czélját. Nem azért közöljük az „Oest. Ztg.“ szavait, mintha akár igazaknak tartanók, akár hamisak­nak szándékoznánk bélyegezni. Ezen bécsi lap, mint társainak többsége — nem a szerint beszél leggyakrabban, a mint valamit igaznak tart. Sza­va csak hajlamainak és indulatának sympto­­mája, s ebben az esetben érdekes, hogy inkább hajlik a schismaticus sz.-pétervári pápa, mint az általa római királynak nevezett római katho­­likus pápa felé. Egy bécsi lap írja : Hiteles forrásból értesü­lünk, hogy gr. Eszterházy Mór hivatalban ma­radásának napjai meg vannak számlálva. Egyik versió szerint egy Deák pártbeli férfin van kiszemelve helyébe t. i. a tárcza nélküli mi­niszterségre, ha ez kész a kiegyenlítés most ter­vezett módjára szolgálatát felajánlani. Ha ez meg nem lesz nyerhető, a tárcza nélküli minisz­terség állomása betöltetlen marad. (A „Wiener Lloyd“ az a bécsi lap, mely azt mondja, hogy egy hiteles ember mondá neki, hogy neki ezt mondták, ő­se szerint a­„Pesti Napló“ nak legkevésbé sincs kedve jót állni a mondot­takért). A „Presse“ arról értesül, h­ogy a minisztérium folyvást alkudozik egy vállalkozóval az arad­sz­e­b­e­n­i vasútvonal építésér­e. — Csak annyit akar egyelőre, hogy ezen vonalon s csak Arad­tól Szebenig a földmunkálatok megtétes­senek. Majd aztán a reichsrathtal szavaztatja meg az alkotmányos minisztérium a garantiát ezen vasútvonalra. Ha a „Presse“ nem ima is oly jól értesült határozottsággal, nem kételked­nénk benne. Egy, a buzavetéseket honunkban pusz­tító, igen kártékony légyfaj. Közli Margó Tivadar tudor, a m. kir. egyetem­nél az állattan és összehasonlító boncttan tanára. (Folytatása. A tökéletesen kifejtett búzapusztító g­u­­bacslégynek hossza 31­,—4 milliméternyi, szélessége pedig a potroh elején körülbelül 1 mm.-nyi; nagyságára nézve tehát körülbe­lül fél akkora, mint a közönséges szúnyog (culex pipiens). — Feje kicsiny, fekete barna színű; szemei egészen feketék, fejteteje pe­dig, arcza és a 4 tagból álló falámok (pal­pi) sárgabarnák; csápjai hosszabbak a fej­nél, hímeknél igen hosszúak, — alakra nézve gombfüzér alakúak s gyűrűs szörvese (virtelhaa­­rig); a tor háti része dombos, hátul kiál­ló kis pajzskával különben fényes fekete szinti, — melle pedig barnás , potroha 8 gyűrű­ből áll s majdnem hengerded alakú, színe vilá­gosabb barnavörös, végén majdnem testszint­, kivált a nőstényeknél. A p­o­t­r­o­h végén látni az ivarkészülékhez tartozó részeket, melyek nőstényeknél egy távcsőszerű­leg kitolha­tó s bevonható peterakóból állanak,h­í­m­e­k­­n­é­l pedig e helyen párzásra szolgáló s fogóhoz hasonló szervet találunk, mely e miatt az állat­­búvárok által fogónak (forceps, Zange) nevez­tetett el. A fej, tor és potroh azonkívül, kivált az utóbbi, igen kicsiny, nagyító üveggel köny­­nyen látható, fekete, lapult (pikkely alakú) sző­rökkel van ellepve. Végtagjai, vagy lábai (6) hosszúak, vékonyak, hímeknél hosszabbak, mint nőstényeknél, a hátsó lábszár mindegyiknél leg­hosszabb ezeknek színe szintén feketebarna, a c­ombok tövén valamivel világosabb színű,s ezen felül feketebarna apró szőrökkel sűrűen vannak ellepve. A tor háti részén vannak a szár­nyak és billérek (balteres). Mi a két szárnyat ille­ti, ezek — mint minden gubacslegynél — szé­lesek és hártyásak, s szabad szemmel úgy lát­szanak, mintha kormosak vagy füstösek volná­nak, — azonban nagyító üveggel s górcsővel (Mikroskop) láthatni, hogy az egészen színtelen áttetsző hártyás szárnyak mindkét felülete feke­te sarlószerű­leg görbült szétszórt szőrökkel van fedve; hátsó dombom széle a szárnynak pilla szőrökhöz hasonló kiálló szőrökkel szegélyzett. A szárny edényzetét illetőleg­­ez igen egy­szerű, csak­­ a szárny hosszában lefaló, többé­­kevésbbé görbült edény, vagyis érből áll, min­den mellék- vagy közág nélkül. A szárnyak megett látni a két hosszú t­e­n­g­e­l­y­t vagy billért (halteres); ezek egészen fedetlenek, s egy tojásdad, világos sárgás színű véggömb, é­s egy hosszú szürkés kocsánból ál­lanak. A teljesen kifejlett pusztító gubacslégy maga a búzának közvetlenül ugyan nem, de az által árt, hogy nőstényei a párzás után peterakójuk­­kal, 1—8 petét raknak a búzanövény levélhüve­­lye és szára közé, mi rendesen május és június hónapokban, s valószínűleg aug. és sept.-ben is történik, hol bizonyos idő múlva a lerakott pe­tékből apró, férgecskékhez hasonló, lábatlan ál­­czák vagy kukaczok bújnak ki. Ezek azon he­lyen, hol kifejlődtek, t. i. a növény levélhü­velye alatt tartózkodván, a zsenge buzaszárból éled­nek, s igy a növény káros elhervadását idézik elő, a­mi annál könnyebben bekövetkezik, minthogy az álczák mindig a buzaszár első gö­­cse felett találhatók, többnyire 3—8 an együtt társaságban. Ezen pondró korsó idomú, hátul he­gyesen végződő testtel bírnak, színük fehéres, áttetsző testükön át bélcsövük rövid zöldes csik alakjában látható. Hossza a pondrónak S­ay T. szerint V.", szé­lessége Zao"-nyi- Igen valószínű, hogy az álerák eleinte sokkal kisebbek, és csak közvetlenül bá­bokká való átalakulásuk előtt érik el az említett nagyságot. Az álezákat észlelhetni még magamnak nem lévén alkalmam, igen örvendenék, ha­­. For­­gách A. ur Hőgyészen oly szives lenne, azok­nak pontosabb leírása és bővebb ismertetése végett, a jövő május és junius hóban néhány buzaszárat küldeni azon szántóföldről, melyen az álezák és bábjaik a múlt őszszel és télen át előfordultak. Annyi azonban bizonyos, hogy a mondott ál­ezák a búzaszár rovására lassan kint erősödvén, végre a zártakhoz hasonló nagyságú, sötét vörö­ses barna, orsó alakú mozdulatlan bá­bokká változnak át. Ezek szintén ott találhatók, hol az álczák éltek, t. i. a búza levélhüvelyétől elfedve rendesen a szár első göcse felett, közel a gyökérhez, többnyire 3—8-ból álló csoportok­­vagy nyalábokban, és pedig úgy, hogy vasta­gabb végöket, hol fejek van, mindig lefelé lát­juk fordulva. — Ezen bábok merev rugalmas tokokból állnak, melyek belsejében találtatik a tulajdonképi b­á­b­­­a­­­a­k elrejtve; a tok az ál­ra kiszáradt bőréből származik, mely a to­vábbi átalakulásban levő rovart egészen bebur­kolja. E bábtokok, melyeken sem lábak, sem csápok vagy más testrészek kívülről nem láthatók, valószínűleg védbarokul szolgálnak a fiatal báboknak a hideg s más ártalmas befo­lyások ellen ; a benne foglalt valódi bábok már tovább kifejlődvek, úgy, hogy azoknak egyes részei, mint a lábak, csápok, szemek, szárnyak s billérek, egy finom ezüstfényű áttet­sző hártyával minden oldalról fedve, mintegy múmia módra bepólyázva láthatók. Ezen már tovább kifejlett, átalakult bábok végre barnavörös szilárd tokjukból kibújva, s azután áttetsző finom hártyás hüvelyüket vedlés által levetve, mint tökéletesen kifejlett rovarok, azaz legyek repülnek ki. A buzapusztító gubacslégy élettörténetének további mozzanatai a következők. A teljesen kifejlett legyek minden működése egyedül a faj létének fenntartása, s biztosításában ösz­­pontosul; a hímek e miatt párzásuk után elvesz­nek, nőstényeik pedig petéiket a buzalevél hü­velye alá rakván, szintén elpusztulnak; — a petékből bizonyos idő múlva a fenn leírt apró fehéres pondrók (vagyis lábatlan álcrák) fej­lődnek, melyek — mint már elmondtuk — a zsenge buzanövény rovására éled­vén, hosszabb vagy rövidebb idő múltával isa két betokolt, sötét vörösbarna színű, mozdulatlan bábokká válnak, melyekből aztán hosszabb idő után murat­­­­alakú, finom hártyával fedett, átalakult bábok vagy nymphák, s ezekből a teljesen kifejlődött gubacslegyek származnak. Tavaszkor május vagy junius hóban, midőn e rovarok első ál­rái fejlődnek ki a petékből, legnagyobb pusztításokat visznek végbe a bú­­zavetéseken, kivált ha igen elszaporodva jelent­keznek ; minthogy Say és Kollár tapasz­talatai szerint az álezák és bábok kifejlődésé­hez 24—30 nap kívántatik, s igen valószínű, hogy egy nemzedéknek egész élettartama leg­alább 6—8 hétre terjed, miből ismét azt lehet következtetni, hogy egy év lefolyta alatt, ked­vező körülménye­k mellett, két új nemzedéke fejlődhetik ki e rovarnak. Az első álezák ugyan­is rendesen május és júniusban, a második nem­zedék álezái pedig őszszel szoktak megjelenni, ez utóbbi ivadéknak bábjai rendesen buzalevél alatt eltakarva kitelelvén, csak a jövő tavasz­­szal fejlődnek ki tökéletes légügyé. A mi itt még homályos, tán idővel kiderü­lend. Vájjon fognak-e e kártékony rovarok a leg­közelebbi május és junius hónapokban buzave­­téseinkben sok kárt okozhatun ? e kérdésre csak úgy lehetne határozottan felelni, ha már előre biztos tudomásunk volna mindazon körül­ményekről, melyek a rovarok kifejlődésére ked­­vezőleg, vagy gátlólag hatnak, mert csak akkor tehetnek jelentékeny pusztítást a búzavetések­­ben, midőn igen megszaporodnak, nagy szám­mal s tömegesen fejlődnek,­­ holott ha cse­kély számmal mutatkoznak, már parányiságuk­nál fogva sem igen okozhatnak nagy kárt. Itt is tehát, mint sok más hasonló esetben, a hatás csak a kifejlődő rovarok számától függ, ennek pedig meghatározására mindenekelőtt előre ismernünk kellene mindazon tényező­ket, melyek a szóban forgó rovarok kifejlődé­sére hatnak. E tényezőkhez tartozik először is az i­d­ő­j­á­r­á­s, kivált azon hónapokban, midőn a kifejlett rovarok párzani s petéiket lerakni szokták. Meleg és száraz időben a legyek köny­­nyen fejlődnek ki bábjaikból, s petéiket is köny­­nyen rakhatják le a búzanövényekre, innen van, hogy a múlt évi nyárban uralkodó nagy száraz­ság miatt némely vidékeken annyira elszapo­rodtak e kártékony rovarok, mint például Tolna­megyében, s hihetőleg még más helyeken is, me­lyekről még eddig semmiféle hírt nem kap­tunk, valószínűleg azért, mert a gazdák nem­ fordítottak rá kellő figyelmet. E kártékony ro­varok irtására, s azok számának csökkentésére mi sem hat jobban, mint a tartós és hűvös eső­zések május hóban, mert az ekkor épen legelő­ször bábjaikból kiröpülő legyek ez által töm­e­gesen pusztulnak, még mielőtt petéiket lerak­hatták volna. Van azután még egy másik té­n­y­e­z­ő is, mely e rovarok túlságos elszaporo­dását a ten­yészetben gátolja, s ez egy másik rovarnak, mely a hártyaröpnek rendében a fürkészfélék — Ichneumonida — családjához tartozik, álezája, az úgynevezett Ceraphron destructor Say, mely ismét a szóban levő búzapusztító gubacslégy természetes ellenségének tekinthető. Ennek nőstényei t. i. petéiket a gubacslegyek pondrói, vagy álezáiba szokták rakni, a­­ pe­tékből kifejlődő fürkész álezák a gubacslegyek álezáinak testében élődvén, azoknak rovására fejlődnek ki. Ebből ismét az tűnik ki, hogy a Ceraphron destructor álezái mint élő­­diek ellensúlyozzák a búza-pusztító gubacslégy számát, mert minél nagyobb számmal fejlődnek ama fürkészek egy évben, annál inkább fogják álcráik, a gubacslegyeket pusztíthatni, s ezek annál kevesebb számmal érhetik el teljes érett­ségüket. Ez oly bizonyos és állandó törvény a természetben, hogy e szerint a gubacslégybábo­­kat előre belsőleg megvizsgálván, a tudomá­nyos állatbúvár elég nagy biztossággal képes meghatározni (az azokban talált éledi fürkész álcrák nagyobb vagy kisebb számából), vájjon fognak-e a jövő tavaszszal és nyáron a gubacs­­legyek nagyon elszaporodhatni vagy nem. Mi ezen fürkészeket illeti, ezekről itt csak annyit mondhatok, hogy az általam bonettani­­lag és górcsővel vizsgált gubacslégybábok tes­tében azoknak álozáit, mint elődieket feltalál­tam, de nem mindegyikben, hanem 8 gubacs­­légybáb közül csak 3-ban; miből azt lehetne következtetnem, hogy a Ceraphron de­structor álozái a jelen évben nem leendnek képesek az igen kártékony gubacslegyeket hat­hatósan pusztítani, s igy azok elszaporodásá­nak elejét venni. Egy másik, a gazdákat igen érdeklő kérdés az : vájjon tehet e az ember valamit e rovarok káros pusztításai ellen? —Tekintve ez állatkák természetét s egész élettörténetét, az eddigi ta­pasztalatok nyomán e fontos kérdésre — fájda­lom — csak azt felelhetjük, hogy az ember, bármily nagy is annak esze és hatalma e földön, e parányi állatkák ellen mégis keveset tet­t. E gubacsjegyek t. i. s kivált azoknak petéi, álczái s bábjai nemcsak hogy igen kicsinyek, de azon­­lelü­l még a búzán is a levélhüvely alatt fész­kükben elrejtve tartózkodnak, úgy, hogy az em­ber azoknak valódi létéről tudomást csak akkor nyerhet, midőn már késő, mert a beteg búza­­szárak mind ledőltek. Azonban az ember e pa­rányi legyek ellen mégis tehet valami észszerűt, s ez abban áll, hogy a szokott időben történt aratás vagy kaszálás után a tarló a rajta ma­radt bábokkal együtt azonnal elégettessék. Hol pedig ez tehetlen, ott nem marad más hátra, mint azon tájékon, hol e kártékony gubacsle­gyek igen elszaporodtak, a szántóföldeket azon évben más gabnanemű­ekkel (rozs, árpa, zab stb ) a tarló alászántása után — bevetni, mert a rovar természete az, hogy csak a búzavetése­­ken fejlődhetik. Vidéki tudósítások. Pécs, május 3-án. T. szerkesztő úr ! A pécsi dalárda a legközelebb múlt l­apokban küldötte meg tiszteletbeli tagjainak a díszoklevelet. Mi­dőn itt helyben egy küldöttség átnyújtotta az oklevelet megyénk egy hazaszerte ismert és tisztelt jeles politikai kapacitásának, kit a da­lárda első tiszteletbeli tagjául választott, egye­bek közt ezt nyerte válaszul: „szeret­n­é­m, ha a dalárda működő tagja lehet­nék, de fájdalom! 48 óta nincs hangom“ E hó elején lejárt a dalárda második éve, melyben a dalárda pártoló tagjaiban nemcsak meg nem fogyott, hanem meglehetősen gyara­podott, míg ugyanezt mű­ködő tagjairól nem mondhatni. — Utóbbi tény okául egyesek, kik még mindig vonakodnak belépni, kü­lönféléket mondanak. Annyi bizonyos , hogy a felhozott akadályok egynémelyike a most múlt egyleti év lefolyása alatt elháríttatott és remélhető, hogy ezeknek legalább nagyobb ré­sze idővel el fog enyészni. Azon sajnálatra méltó ténynyel szemben, hogy a dalárda kevés és roszul választott eredeti magyar dalt énekel, csak helyeselhető a működő tagok nagy részé­nek azon szándéka, hogy a közeledő választás­kor még egy, a magyar dalokban jártasabb va­lóságos és nem csupán névszerinti karmestert válaszszon. Ez intézkedés a jelenleg működő karmesternek, a pécsi dalárda alapítójának ér­deméből mit sem vonna le, hasznos versenyt tá­masztana, és jobban előmozdítaná a dalárda egyik félreismerhetlen czélját, mint eddig. A nm. m. k. helytartótanács és városunk kö­zött tárgyalások vannak folyamatban a meg­nyitandó pécsi jogakadémia tárgyában. E jog­­akadémia érdekében egy év előtt szerződés köt­tetett a pécsi egyházmegye és a zirczi rend között azon kikötéssel, hogy a zircz-czisterczi rend 65/66-ki iskolai évben mulaszthatlanul át­vegye az egész 8 osztályú gymnasiumot, mikor aztán a jogakadémia is megnyittatnék. Van azonban mód mind a gymnasium átvételét, mind a jogakadémia felállítását — legalább részben — siettetni, és ez indoka a jelen tárgyalások­nak. J­e L. városi tanácsos úr a városi közgyűlé­sen nemrég az egész ügy kiindulási pontját, a fentebb érintett szerződést ingatta meg, oda nyi­latkozván, hogy a szerződés nem köttetett egé­szen illetékes felek által, a­mennyiben t. i. annál a jogakadémiát alapító Szepessy Ignácz püspök által az alapítvány őréül rendelt bizottmány meg nem kérdeztetett. Úgy vagyok meggyőződve, hogy ama szerződést e bizottmány nélkül nem lehet­ megkötni, s ha a bizottmány e jogát kér­dés alá helyezné valaki, az iránt már nem le­het kétség, hogy azon kamatoknak, melyek az alapítvány úgynevezett kisebb (55.000 ft) tőké­jéből befolynak, folyóvá tétele a jogakadémiára — azon „nagyobb költségek“ közé tartozik, melyek megszavazását, vagy megtagadását Sze­­pessy a nevezett bizottmány jogává tette. L. ur e tagadhatlan jogot védelmezte és csak sajnálni lehet, hogy nyilatkozata jegyzőkönyvbe nem ig­­tattatott hivatalos és nyilvános bizonyítékául azon elégedetlenségnek, mely a szerződés iránt, oly sok oldalról nyilatkozik. Daczára annak, hogy e szerződés a jogaka­démia érdekében köttetett úgy, a mint kötte­tett, oly differentiák vannak a jogakadémiára maradandó alapítvány és a nm. m. k. helytar­tótanács kivonatai közt, melyek igen késleltet­hetik a jogakadémia megnyitását. Az egész ügy betegségét legtartósabban gyógyíthatná meg a szerződés revisiója. Hire járt itt, hogy a pesti nemzeti színház 18 tagja júliusban se szándékozott hozzánk rán­­dulni 12 előadásra. Mondják, hogy ez átalános örömmel fogadott terv csak azért hiúsul meg, mivel színházunk tulajdonosa szavát adt­a Szige­­thy Imre színigazgatónak, hogy semmiféle ma­gyar társulatot sem enged fellépni színházában, míg Szigethy ismét le nem érkezik. Szigethy a

Next