Pesti Napló, 1864. június (15. évfolyam, 4286-4310. szám)
1864-06-10 / 4294. szám
131-42945. évf folyam Szerkesztési iroda: Ferencziek terek 7-dik s&m,l-ső emelet. E lep szellemi régiót illető mindéét közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: t'szencsisk terén, 7-dik szem, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Félévre...................10 írt 60 kr o. é. Évnegyedre. . . . 6 írt 25 kr o. é. 1864. Péntek, junius 10 Hirdetmények díja: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj Hifin 30 nj kr. Magán vita fi hasábot petit-sor 26 nj fc, JMMHSHBHHBMBBS Pest, junius 9. 1864 .su ■ • A franczia császári család f. hó 6-án hagyta el a tuilleriákat, s költözött át Fontainebleauba, honnét pár hónapi időzés után a vichyi és biaritzi fürdőhelyek látogatására menend. Ezen szállásváltoztatást csak azért jegyeztük ide, hogy a saison morte kezdetét jelezzük. Ez, úgy hiszszük, annál kevésbbé lep meg bárkit is, mert a holt idény — daczára a háborús viszonyoknak, s az innét eredt európai conferentiának— már jó idő óta tart, s e szerint a császári háznak elköltözése Fárisból csak a már rég folyamatba jött lanyha hangulatot eddigi szintelenségében folytatja. Ezzel azonban nem azt akarjuk állítni, mintha ő franczia felségének érintett kirándulásai befejeztéig az események kerekei szintén pihenőre szállnának. Sőt inkább tehető, s némely jelek nem épen homályosan mutatnak erre, hogy a párisi egyhangú szünetelést fontainebleaui erélyes munka válthatja fel. Dánia vonakodik a fegyvernyugvás bármily meghosszabbításába egyezni mindaddig, míg a békének elfogadható bázisa meg nem állapíttatik. Más oldalról azonban kijelenti azt is, miszerint elfogadja a semleges hatalmak által javaslatba hozott határvonalt, de visszautasítja azon ajánlatot, melyet a német hatalmasságok választottak a béke alapjául. Az ismét magától értetik, hogy a két német nagyhatalom, mint harczoló fél, s a Bund megbízottja, részükről meg azon feltételeket tartják elfogadhatlanoknak, melyek Dánia megnyugtatására a semlegesek által terveztettek. Miként Palmerston lord az angol alsóházi ülésben tett interpellátióra megjegyzi, a jan. 6-ki értekezleti ülés eredmény nélkül oszlott szét, s minthogy a meghatalmazottak részletes utasítások hiányában voltak, a közelebbi ülésnek határnapja sem tűzethetett ki. Természetes, hogy a lord premier bátran teheté az ígéretet, miszerint 12-ke előtt, mely napon t. i. az egy hónapos fegyvernyugvás letelik, a conferentia még össze fog jöni. Ez nemcsak valószínű, de igen hihető is. Azonban a kérdés ennek daczára sem válhatik feleslegessé,hogy — ha június 12- re letelik, anélkül, hogy a fegyverszünetet újabb feltételek mellett további időhatárig megállapítni sikerülne, az ellenségeskedések újra megkezdetnek-e, vagy a közbenjáró hatalmak, mint a brüsseli lap véli, akadályozni fogják a háború tettlegességeit ? Ez utóbbi eset valószínűtlen ; az elsőt Dánia kimerültsége egyrészről, s másrészről Anglia nagy érdekeltsége ezen ország ügyei iránt megelőzhetőnek reméltetik. Ha egyébiránt a táviró újabb híreire hallgatunk, azt is feltehetőnek találjuk, hogy a fegyverszünet Dánia minden ellenzése daczára pár hétre meg fog hosszabbittatni, — de az csak ideiglenes, palliativ segély; s e nézetből vélik sokan a Themse mellett, hogy az értekezlet nem fog eredményes lenni, s hogy legjobban használja idejét a svéd király, ki hadi szemléket tart, táborokat és hajóhadakat összpontosít, készül erélyesen, hogy ha az ellenségeskedések csakugyan megújulnának, országát a viszonyok készületlenül ne találják. vényszékét az ország határain kívüli területre kívánná helyezni, s Erdély ezt cselekedvén, csak szegénységi bizonyítványt állítna ki magáról. Schu 11 er segesvári képviselő, a minoritás véleményét támogatja, még pedig a nép nézetének szempontjából, mely jogi ügyekben üdvét végre is az országfejedelem jogérzetében és kegyelménél találja. Pártolja Herbert indítványát, s Erdélynek a bécsi legfőbb törvényszék alá rendelését kívánja, s ha ezen indítvány elesnék, akkor a kormányjavaslat mellett szavaz. Maga a majoritás véleményét pártolja, s ezt a lakosság kifejezett kívánságával indokolja. Ranicher, kinek beszédét idézett kútfőnk a mai ülésben legnyomatékosabbnak írja, legott annak kezdetén konstatálja, miként a feleknek a fennforgó kérdésbeni ellenkező nézeteik annyira gyökeresek, hogy azok össze nem egyeztethetők. Jóllehet szóló dr Teutschnak a közelebbi ülésben tartott beszéde iránt teljes elismeréssel van, de azon állítást, hogy az erdélyi legfőbb törvényszék a bécsivel egyesíttethetnék, anélkül, hogy ezáltal az alkotmány megsértetnék, nem fogadhatja el, mert ez Erdélynek a szűkebb birodalmi tanácsba való vonását jelentené, mi pedig az állam alaptörvényeivel ellenkeznék, s nem is oly könnyen lenne kivihető. (Helyes balról.) Szóló hivatkozik Schmerling államminiszternek a f. é. febr. 10 -i reichsrathülésben Rygernek azon indítványa folytán mondott beszédére, mely a birodalom összes tartományainak igazságügyi törvényhozását a szélesebb reichsrathba kívánta vonni. Az államminiszter ezen indítványt időszerűtlennek, s nem alkalmasnak jelente ki. Másrészről úgy is eleget ingatják az állam alaptörvényeit, Erdély képviselőinek feladatuk annál erősebben ragaszkodni azokhoz. Ami a hivatal helyiségét illeti, e végre az egyedül fontos álláspont, melyre a majoritás támaszkodik, az 1861. mártius 31-én kelt legm. határozat. Hanem ez a Kemény-féle időszakba esik; szóló egy jelen nem levőre, kinek országgyűlési széke még üres, egyetlen szót sem akar mondani, mi helytelenítéshez hasonlitna; hanem hivatkozik ezen férfiú saját szavaira, melyeket az 1841-iki országgyűlés megnyitásakor a hazai törvények hiányai felett mondott, s később a sokkal jobb osztrák törvényeket ugyanazoknak áldozatul akarta hozni. A majoritás javaslatának támogatására felhozza a nép óhajtását is. Ez azonban sokféle természetű, a szerint, a mint a nép szemei részint a kormányszék felé, részint Budapestre, részint Bécs, mint a birodalmi egység széke felé fordítvák. A pénzügyek túlságos terhelése iránti félelemből az országgyűlés ne legyen a reichsrath sparmeister-je. Ameddig a történeti emlékezet elhat, Erdély legfőbb törvényszéke mindig az országfejedelem székhelyén volt, s még egy törvényhozás sem téve a kísérletet, hogy ezt megváltoztassa. Kell tehát, hogy ezen történeti jog tiszteltessék, s a legfőbb törvényszék a császári udvar székhelyén állíttassák fel. Schmidt Henrik (A Herrn. Zeitung szerkesztője) daczára annak, hogy az előtte szóló a Herbert-féle indítvány pártját igyekezett lebeszélleni, az indítvány mellett akar szóllani. Támogatja az indítványt az igazságszolgáltatási egység szempontjából. Ugyanazon országban több legfelsőbb törvényszék fennállása különféle döntvényeket, illetékességi viszályokat idéz elő, terheli az államkincstárt, s öregbíti a különállási vágyakat. A baloldal néhány nappal ezelőtt, midőn az egyenlőségi törvény sanctionálása kihirdettetett,ünnepélyesen megígérte, hogy a birodalmi egységet a lehetőség szerint fogja előmozdítani: íme most erre az alkalom. Szalló indokolja Erdélynek a bécsi legfelsőbb törvényszék illetékességi körébe való bevonatását, a végül a Herbert-féle indítvány mellett nyilatkozik. Baomr ismétli a többségnek már többször említett és felhozott érveit, s a bizottmányi indítvány mellett szól. Schaller-Libby egy hosszabb bevezetés kezdetén kijelenti, hogy szerinte Erdélynek a magyar koronával való kapcsolata, mely a vita alatt több ízben ki lön emelve, nem egyéb históriai földrajzi fogalomnál, miután Erdély az államalaptörvények elfogadása és a pragmatica sanctió erejénél fogva az osztrák birodalomhoz reális viszonyba lépett. Szóló figyelmeztet azon különbségre, mely az autonómnak nevezett históriai álláspont, s azon másik álláspont közt fennáll, melynek jelenleg egy igazságügyi szervezésnél irányadónak kell lenni. A történeti jog szerint az ítéleteknek, ha egyszer a legfelsőbb törvényszék előtt is megfordultak, őfelsége elé kell terjesztetniük, hogyha tehát ezen álláspontra állanánk, könnyen azon veszélybe jöhetnénk, hogy ismét a kabineti igazságszolgáltatás hozatnék be, vagyis azon törvényszéki ítéletek fölé, melyek a mostani felfogás szerint megváltoztathatlanok, még a császár akarata helyeztetnék, ki felségi jogánál fogva, mint summus justitionarius, még a legfelsőbb bírósági ítéletet is megváltoztathatja. Ezen consequentia szerint az országfejelemnek is jogában állana az erdélyi legfelsőbb törvényszék által elintézett pert ismét revisió alá vétetni. Szálló szintén mellette van Heribert indítványának. G a 11 éles czélzásokkal s mindennemű mellékvágásokkal küzd a bizottmányi többség érvei ellen, s végül a kormányi előterjesztés mellett szól. Dr. Rau, ki a mai ülésben utoljára szóllott, a legfelsőbb törvényszéknek az országban való bennhagyása mellett emelt szót. Általánosságban véve a balpárt egy szónoka sem szóllott még e pont iránt a kormányi előterjesztés mellett s úgy látszik, hogy a holnapi ülésben hihetőleg bekövetkezendő szavazásnál a többség megmarad eddigi álláspontján, s az 1. §. a bizottmány indítványa szerint határozottá fog felemeltetni. Megjegyzésre méltó még, hogy a legtöbb szász szónok tetszését nyilvánítá a kormány képviselőnek a históriai álláspontnak az által történt előadásáért. Erdélyi országgyűlés. (S. G.) Jun. 6. Az erdélyi legfőbb törvényszék felállításáról szóló kormányjavaslat első §-a feletti vita ma sem fejeztetett be. Összesen 9 szónok nyilatkozott, kiknek többnyire hosszú beszédeiből a következőket vonjuk ki: A szólók sorát Vajd a oláh követ magyar nyelven tartott beszéde nyitotta meg. Kívánta volna, hogy a törvényszékek rendezése alól kezdetnék, s hogy különösen a legfőbb törvényszék tagjainak kinevezésénél oly norma hozatott volna be, mely a korábbi alkotmánynak megfelelve, vagy az országgyűlés kijelölését, s az országfejedelem általi kinevezést állapítná meg, vagy pedig a kinevezési előterjesztés egy felelős minisztériumra bízatnék. A bizottságban, melynek tagjai közé szóló is tartozott, ő volt az első, ki a kormányjavaslat ezen §-nak módosítását indítványozá; minthogy azonban az okokat, melyeket a legfőbb törvényszéknek az országban hagyása mellett Fogarassy püspök előadott, szóló is igen fontosaknak találta, e tekintetből azokhoz csak keveset csatolhat. Szóló azt hiszi, hogy a felek érdekei, az állam pénzügyeinek lendülete, s az, hogy a bírák illetékei az országban maradnak, s végre a nemzetiség iránti tekintet elég érvül szolgálnak arra, hogy a legfőbb törvényszék az országban maradjon. Szóló alig tudna a történelemben oly esetet találni, hogy egy tartomány legfőbb tör Gr. Zichy Ferencz kir. biztos jelentése a Balaton szabályozási ügyben. (Folyt, és vége.) Továbbá a nagy magyar kir. udv. kanczelláriának 1862. sz. Jakab hó 29-én 11.656. sz. a. kelt magas rendeletével arra lettem felhatalmazva, hogy az érdeklett felek közt létrejött kiegyezés alapján hozandó határozatokat azonnal foganatba vétessem. Ezen magas udvari rendelet erejénél fogva, minthogy a sárvízi társulat követelései kiegyenlítve, szinte a somogyi és sióberki társulatok közt fennforgott nehézségek is megszüntetve voltak , elrendeltem , „hogy a somogyi Balaton-szabályozási társulat által, a kilitsi malom egész esetének felhasználásával, a Balatonig tervezett ásatások megkezdessenek“ ; úgyszintén határozattá emeltem,hogy a Sióberke, a kilitsi és ozorai malmok közt, ez utóbbitól nyerendő esettel, a sióberki társulat befolyásával megállapítandó terv szerint fog szabályoztatni, mégpedig a fent érintett egyezkedés értelmében oly módon, hogy a juthi révtől a kilitsi malomig tervezett ásatásokat a somogyi, a juthi révtől az ozorai malomig a sióberki társulat fogja teljesíteni.“ „A Kapos-csatornai társulat fent idézett méltányos kívánsága legkevesebb ellenzésre sem találván, szinte határozatul kimondatott.“ Nyolcz nap alatt az említett határozatok hozatalától számítva, az ozorai malom zugó táblái elszedettek,a munkálatok, melyeknek végrehajtását, a somogyi társulat beleegyezésével, a vasúti társaság magára vállalta — megkezdettek. Fennmarad még a kivitel módjára nézve intézkedni, különösen oly közegek felállításáról gondoskodni, melyek a szabályozásnak terv szerinti végrehajtását eszközölni fogják. Erre nézve közakarattal határozatba ment, hogy a társulatok részéről választandó, s teljhatalommal megbízandó küldöttekből egy központi bizottmány alakíttassák, melynek székhelyéül Pest jön kitűzve, nehogy a társulatok minden tagjai, valamint a megyék küldöttei, minden alkalommal és mindnyájan egybegyülni kénytelenittessenek. Végre az illető társulatok a pártvámszedési jognak kieszközlésére szolgáló adatok gyűjtésére kerettek fel, s elrendeltetett, hogy a szabályozási részletes tervek és költségvetések a legközelebbi központi gyűlés elé terjesztessenek. Ily szerencsés eredménynyel végződött a B.Füreden 1862. aug. 28-tól 30-ig tartott közgyűlés, bőr az évtizedes viszályok helyére testvéries egyetértés lépett, hogy a közhatznú vállalat megalapításával e vidék,felvirágzását és közjólétét állandóan biztosítsa. Emlíítetlenül nem hagyhatom, hogy az előadott határozatok ellenében a tihanyi apátság, valamint a kenezsei és vörösberényi uradalmak jogi képviselői részéről,kijelentetett,hogy a törvényes kártalanítás jogához ragaszkodni kívánnak azon esetre, ha a Balatonnak a többség által elhatározott szabályozása a b.-füredi fürdőre vagy a nevezett uradalmakra nézve káros hatású lenne. Ehhez csatlakozott Mórocza Dániel úr is, küldői, valamint saját nádasai érdekében, mire nézve írásbeli óvását benyújtotta. Az elkészült szabályozási tervek és költségvetések 1863-as ápri 1 9-én, Pesten, a központi bizottmány által helybenhagyattak. A példás erélyességgel vezetett munkák pedig oly gyorsan haladtak, hogy az időjárásnak nevezetes kedvezése mellett, még ugyanazon évben őszszel tökéletesen elkészültek, miszerint october 23-án a Balaton kifolyását elzáró töltést, ünnepélyesen elbontani, s a szabad kifolyást megnyitni lehetett. November 25-én az első hajó érkezett Jathra, hírül adván e vidéknek, hogy számára az új kereskedelmi ut, le a Dunáig, megnyílt A nmlgy magyar kir. Helytartótanács 1864. évi febr. 17-én 10,496. sz. a. kelt magas leiratával közöltetett velem Somogy vármegye főispánjának azon előterjesztése, mely szerint a Balatonnak megkezdett lecsapolása óta Juth és Ádánd községek határai, a Sió vizének kiáradása által elöntettek, midőn egyúttal felszóllittattam, hogy az alapos panaszok megszüntetésére szolgáló intézkedéseket elrendeljem. Erre vonatkozólag I. 1864. évi mártius 24-én volt szerencsém jelenteni, hogy a középponti bizottmány f. évi február 12-én Pesten tartott ülésében a sióberki társulat panaszos előterjesztése, de a többi egyesült szabályozási társulatok javaslata folytán is, — elhatározta, hogy kikelettel, mihelyt az eső és hóvizek lefolyása után, az ily természetű műszaki vizsgálatokra alkalmas idő megengedi, saját felügyeletem alatt, a befejezett szabályozási műnek felülvizsgálata foganatba vétessék, hogy alapos körültekintés után megítélhessük, várjon a munka valósággal úgy lett-e végrehajtva, amint közös megállapodással elrendelve volt, hogy továbbá a felmerült hiányok pótlására, vagy felismert bajok orvoslására a szükséges intézkedések megtétethessenek. Ezen vizsgálat az egész vonalon f. hó 18-án és 19-én végbement, mely czélra a középponti bizottmány tagjait Siófokra meghívtam, honnét szemle utunkat, a Balaton-gőzhajózási társulat szives előzékenységéből oda állított négy evezős hajón, megkezdtük. A kész munkálatokat mindenütt a megállapított tervekkel teljes összhangzásban találtuk. Utunkat első nap az úgynevezett péli hídig folytatták, s ez alkalommal azt tapasztaltuk, hogy a partok kellő magassága és szilárd állapota mellett, a tiszta meder képes annyi, sőt még több vizet is befogadni, s minden károsodás nélkül levezetni, mennyi — mint jelenleg volt az eset — a siófoki zugónak 3 tábláján lebocsáttatik. Kivételt mintegy 500 ölnyire a mtbi átjárásán felül egyedül azon hely szenved, hol a csatorna, az úgynevezett Bőrgátnál, egy mélyebben fekvő tó közepén lelte természetszerű útját. S a mennyiben a helyütt a mederben némi zátonyosodást tapasztaltunk, annak haladék - ■ talán eltávolítását megrendeltem. Különben nagy elégtételemre a helyszínen teljesített vizsgálatból mindnyájan azon meggyőződést merítettük, hogy a Balaton vizének m. é. October hóban történt lebocsátása folytán, sehol legkisebb károsodás nem mutatkozott. Az alaptalan aggodalmak önkényt elnémul- ttak a nagy siker előtt, mely kétségbevonhatlan tényekben nyilatkozott. S a vizsgáló bizottság tagjai örömmel győződtek meg a felől, hogy az eddig teljesített műtétéi máris minden , várakozásokat felülmúló javításokat eredményezett, bár az véglegesen befejezettnek mindaddig nem tekinthető, míg a Balaton vízszine a czélbavett mélységre le nem szállott 1862.ik évi augustusban a terjedt mocsárak és tavakból kiemelkedő, s a kilátást előttünk elzáró nádasok közt nagy bajjal lélekvesztőkön erőszakoltuk első szemloutunkat. Most kényelmes evező hajókon könnyedén haladtunk a szabad folyáson, s a viruló partok gyönyörű növényzete gyönyörködtető szemeinket ma már kaszálható réteken s gulyáktól borított legelőkön. Az ádándi község panaszos területén czövekekkel jelezve találtuk a rétmivelésre szánt bozótokat. Nevezett község részéről senki ez alkalommal panaszt nem emelt, minélfogva erősen hiszem, hogy valamint szomszédjaik, úgy ők is megnyugosznak a Sió völgyében fekvő birtokuk jelen állapotán, hol eddig nem remélt haszon élvezetében vannak. Mégis a sióberki társulat területére nézve tett fentebbi észrevételemhez képest szükséges volt mindenekelőtt arról gondoskodni, hogy a siófoki táblás zugóval a Balatonból kitóduló vízmennyiség akként mérsékeltessék, miszerint a Sió csatornába több vizet ne bocsássanak, mint a mennyi medrének jelen állapotához képest, a szomszéd földbirtokosok károsodása nélkül, lefolyhat. E kérdés több oldalról jön megvitatva, míg az ellenkező érdekek szempontjából nyilatkozó vélemények azon nézetben egyesültek, hogy a körülmények és czélhoz alkalmazott zúgó kezelését merev szabályokhoz kötni nem lehet, s hogy arra nézve a társulatokat egyaránt megnyugtató, a minden érdekek kielégítését biztosító elveket kell felállítni, minélfogva határozatban ment,hogy a siófoki zugó kezelése a lebocsátandó vízmennyiség, a csatorna vízbefogadási békessége s a kitűzött társasági czélok figyelembe vétele mellett, a vasúti, sióberki és sárréti társulatok mérnökeire bizatik, miáltal a két utóbbira nézve lehetővé tétetett, hogy befolyásukat a zúgó kezelését illetőleg, saját közegeik által gyakorolják.“ Ezen intézkedés úgy látszik, megegyez azon óhajtással, melyet Somogy megye főispánja a fent említett községek érdekében s az országos építészeti hivatallal egyetértőleg kifejezett. Midőn a somogyi Balaton szabályozási s a déli államvasúttársaságok egyesülése a Balaton lejjebb szállításának czéljából létrejött, saját érdekeik mellett a hazai közügyet sem tévesztették szem elöl, mely a Sió völgyének szabályozásán kívül a készülő csatorna hajózhatásában leső kielégítését. Múlt évi novemberben, alig négy hétre a zártöltés megnyitása után, megjelent, mint fennebb említem, az első dunai hajó, hírnöke az onnét remélhető forgalomnak. De a partok jelen állapota s egynémely akadályok, melyek helyenként előfordulnak, még korántsem jogosítottak azon reményre, hogy a kereskedelmi szállítás közel időben ez úton nevezetesebb lendületet nyerjen. Mennyire meglepő volt tehát reám nézve t. hó 18-án a siófoki vasúti hivatalnok jelentéséből megérteném, hogy i. é. május 1-től már 1700 mázsa árnezikk érkezett a csatornán a vasúti állomásra, hogy még ugyanannyi úton van, s hogy nagyobb, rendszeres szállításokra komoly készületek történnek. Igazolva láttam ezen állítást számos kereskedők aláírásával kezeimhez jutott azon folyamodásból is, melyben az említettekre támaszkodva, a vontató útnak jó karba helyezését, s egyéb, a hajózást elősegítő intézkedéseket sürgetik. Ezeknél fogva indíttatva láttam magamat az illető társulatok figyelmét a vizi út tökélyesítésére, s egy alkalmas vontató út készítésére felhívni, annál inkább, minthogy a kieszközlendő vámszedési szabadalom azt mintegy természetes következményül s elengedhetlen feltételül követeli. Szakértők számítása szerint ezen vontató útnak Siófoktól Ozoráig leendő építése, mintegy 22.000 ft befordítását igényelné. Ennek fedezésére javaslatba hoztam, hogy a többi érdekelt társaságok ezen vontató út készítése fejében engedjék át a vasúttársaságnak a részükre még ezután kieszközlendő vámszedési szabadalmat, beleértve a somogyi társaságnak a sárvízi társulat irányában vállalt kötelezettsége pótlásának fejében átengedett 5 évet is, összesen 25 évre; felkértem egyszersmind a tanácskormányt, hogy a szükséges terület mi módom megszerzése, az anyagok megajánlása, s a vontató atnak elhelyezése iránt véleményeiket kijelentsék. A társulatok jelen volt képviselői egyaránt kötelező nyilatkozatok tételére ugyan felhatalmazva nem voltak, mégis ajánlatomat méltányló figyelembe véve, „a vontató út építésének szükségét beismerték, annak kivitelét a vasúttársaságra bízták, a kiállítási költségek fejében megállapított 22.000 ftnyi összegre nézve pedig kijelentették, hogy a vámszedési szabadalmat a kívánt 25 évre — beleértve a somogyi társulat részére már átengedett 5 évet is — a vállalkozó vasút és somogyi társaság javára átengedik, valamint a fentebbi javaslat többi pontjaira vonatkozó megállapodásaikat a jegyzőkönyvbe felvétetni határozik. Megjegyzendő e helyütt, hogy a helybenhagyott szabályozási terv nyomán, a Sió folyásának medrét Mező Komárom és Hidvég közt megváltoztatni, s az új csatornát Komárom alatt egészen Veszprém vármegye területén kellett megásatni. Ezen új csatorna a hajózásra való tekintettel tervezett új hidat fömeng Batthyányi Fülöp már el is készíttette, minek folytán a Hidvég melletti régi hid megszűnik, s a vámsorompó és az uj hid mellett Veszprém vármegyében lészen felállítandó. Ugyanezen szabályozás folytán Hidvég és M. Komárom közt a régi és tekervényes közlekedési útvonal is megszűnik, s e helyett a szabályozási tervvel összhangzásban egyenes, rövidebb, a czélszerűség szempontjából általán helyeselt új út lesz készítendő és fenntartandó azon soprony- és veszprémmegyei községek által, melyek eddig is, a vámmentesség haszonvételének élvezete mellett, a régit fenntartani kötelesek voltak Az új útra szükséges területért kárpótlást az uradalomtól nyertek, a megállapított egyesség szerint. Ennek folytán felkértem. Veszprém- és Somogy megye főispánjait, hogy a már most szükségtelen hidak elhányatása iránt haladéktalan intézkedni szíveskedjenek, annál inkább, minthogy az új csatornán épített, szükségből kisegítő híd, a fel- és lemenő hajók közlekedését majd csaknem lehetetlenné teszi. Minthogy továbbá a csatorna ásatása alkalmával kiemelt földtömeg, amely egyszersmind védtöltéstől ib szolgál, a partokra kihányatott, ez, természet szerint, magánosok birtokán lett elterítve. Annálfogva szükséges volt ezen partoknak, itt e tőleg töltéseknek használati és tulajdoni viszonyait akként szabályozni, hogy egyrészt a társaságoknak azokban rejlő érdekeik megóvassanak, másrészt az illető birtokosok kárpótlási vagy kisajátítási igényeit megelőzni lehessen. Mire nézve felkérettek a Nádor-csatorna társulat 1. képviselői, hogy a felsőbb helyen megerősített és kötelező erővel bíró szabályzataikat a sieberki társulattal közölni szíveskedjenek, hogy megegyező szellemben részére is hasonló társulati szabályzatot kidolgozni lehessen, minek helybenhagyására és megerősítésére a szükséges lépéseket megtenni magamra vállaltam. Felkértem ezúttal I. Veszprém, Somogy és Tolnavármegyék főispánjait, hogy a Sió torkolatától lefelé egész megyéjükben, az újból ásott csatorna partjainak minden rongálástóli megóvását, tekintettel az 1840. 10. t. czikkre, az illető fő- és járásbeli szolgabiráknak figyelmébe ajánlani szíveskedjenek. Minthogy időközben az 1862-ik évi aug. 30-i jegyzőkönyv 25-ik pontjának értelmében a talpbér és vámszedési jog kieszközlésére szükséges adatok összeállítása is megtörtént, különben a szabályozási ügynek haladásához képest annak mielőbbi elnyerése és gyakorlata kívánatosnak mutatkozik; —a Nádor, Kapos, sióberki és balaton-társulati képviselők kijelentették abbeli óhajtásukat, hogy küldőik részére a talpbér és vámszedési szabadalom kinyerésére a szükséges lépéseket megtegyem, fenntartva mindenesetre a társaságoknak azon jogot, hogy e szabadalom mellett a csatorna vizeit saját czéljaikra fordíthassák, s azoknak használatában ne gátoltassanak, mire nézve tiszteletteljes folyamodásunkat legközelebb előterjeszteni fogom. Figyelembe véve továbbá azon körülményt is, hogy a lecsapolt területek mesterséges öntözésének szüksége előbb utóbb beállandó megfelelő szerkezetek felállítására szolgáló tervek és költségvetések elkészítéséről gondoskodtam, melyeket ez alkalommal bemutatva, az érdekelt társulatok figyelmébe ajánlottam, mit méltányló köszönettel fogadván, elhatároztatott, hogy addig is, míg azoknak kivitele a szükség által sürgetve, vagy a társulatok anyagi terheltetése nélkül kedvezőbb körülmények által könnyítve lesz a betekintés és használat végett, a kir. biztossági irományok közé helyeztessenek. Szabadjon ezek után meleg köszönetemet kijelentenem a nálságú országos kormányszék részéről tapasztalt nagybecsű készségért, melylyel teendőimet e fontos hazai ügy vezetésében előmozdította. S midőn méltó elismeréssel felemlíteném nemes,, hazafias buzgóságát, melylyel engem a szabályozó társulatok tisztelt képviselői, is különösen a középponti bizottmány tagjai támogattak, el nem hallgathatom a szabályozás körül foglalkozó mérnök urak dicséretes eljárását, kik a tervezésben kitűnő szakismerettel, a kivitelben példás erélyességgel mindnyájunk elismerésére és köszönetére érdemesítették magukat. Részemről a kitüntető megbízatást befejezettnek nem tekinthetem mindaddig, míg a teljesen végrehajtott szabályozási művet az illető társulatoknak át nem adhatom, mi csak akkor fog bekövetkezni, ha midőn a Balaton vizszine a szabályozás czéljaival kitűzött határig leszállott. Időszakonként, s a szükséghez képest tiszteletteljes jelentéseimet felterjeszteni el nem mulasztandom. Kelt Bécsben, május 25-én 1864. A nagyméltóságú magyar királyi helytartótanácsnak alázatos szolgája, gróf Zichy Ferencz, s. k. Szarvas, jun. 2. Tegnap előtt és tegnap tartatott itt a békési ág. hitv. evang. esperesség ,tavaszi közgyűlése, mely azon örvendetes jelentéssel nyittatott meg, hogy rendkívüli szeretetünk és tiszteletünk tárgya, báró Podmaniczky Frigyes az egyházak