Pesti Napló, 1865. április (16. évfolyam, 4087–4511. szám)
1865-04-16 / 5000. (4100.) szám
itt, annál szívesebben fogja felkeresni piaczunkat. Azonban a szerencsés geographiai fekvés, a régi jó hírnév, ma már nem nyújtanak elegendő bizonyítékot arra, hogy fővárosunk az előre törekvő versenyzésben diadalmasan megállhasson. Európának legjelesebb kereskedelmi városaiban a kormányok támogatása által fokozott tevékenységet látunk a lakosság részéről, hogy versenytársaik mögött el ne maradjanak. S amidőn fővárosunkra nézve hasonlót óhajt az emlékirat, el nem mulaszthatja a fontosabb teendők közt különösen egyet kiemelni, mely a javaslattal különben is szoros kapcsolatban áll, minthogy közlekedési rendszerünk kifejlődésében lényeges tényező gyanánt szerepel. S ez, a budai és pesti indóházak vasúttal összekötése, mi nemcsak a helyi kereskedés könnyítésére szolgál, de országos forgalmi viszonyaink tekintetéből is oly mértékben lesz mind fontosabbá, mint a Duna balpartján tervezett vasutak építése előhalad. E kapcsoló vonalnak összes szállítási költségeit 5,600,000 fta állapítja meg a tervezet, s bizton remélhető, hogy a biztosított kamatok pótlása által viselt teher, az országos forgalom egyetemes és közös felvirágzásában dúsan fog gyümölcsözni. Átmegy ezek után az emlékirat a feladat leglényegesebb részére, s azon eredmények felmutatásához fog, melyekre a javaslatba hozott rendszer alkalmazásánál financiális szempontból számítani lehet. Azon kérdéseket teszi fel nevezetesen : — minő terhekkel van a fentebb vázolt terv kivétele összekapcsolva? — s minő forrásokból lehetne e terheket fedezni ? Összehasonlítva az emlékirat tervvázlatát a cs. k. kereskedelmi minisztériumnak múlt évben közzé tett vasúti emlékiratával — melyet annak idejében e lapok is ismertettek — mindenek előtt feltűnik, hogy ez utóbbi által tervezett 921 mértföldnyi vasút, 684 milló forint kiállítási költséggel van felvéve, vagyis --750,000 forintjával aföldenként. A vasútból a magyar korona országaira esik 529 mfld, a kiállítási költségből 355 millióért. Az ismertetett emlékirat tervezetében pedig, leszámítva az örökös tartományokra eső részleteket, itt is mint amott, van: I. rendű vasút 270 mföld — 207 millió költséggel. II. rendű vasút 270 mföld — 87 millióval. III. rendű vasút 278 mföld — 53 millióval. Összesen 818 mföld vasút, 347 millió frt építési költséggel. Tehát az emlékirat tervének előnye a miniszteriális felett: 289 mértfölddel több vasút, 8 millió forinttal kevesebb költség. E meglepő eredményt motiválja a javaslat, s a legszorosabb számítás után felveszi a vonalak remélhető jövedelmezését, az üzleti költségekét a legapróbbig, s kézzelfoghatókig mutatja meg, hogy számítása nemcsak helyes, de egyszersmind biztos alapon áll. Ismertetői tisztünk nem hozza magával, hogy e számításokba belebocsátkozzunk. Itt csak azt említjük még meg, hogy előadja a tervezet az iránt is nézeteit: minő részt kellene venni a vidéki érdekeltségnek a vicinális vasutak kiállításánál, jelesen a kisajátításra, a készpénzbeli prestatiókra, s a közmunkaerőre nézve. Mérlegbe veti az államra hárulandó azon terhet, melyet az a kamatbiztosítás által viselni fogna. S végül elősorolja e tárgy körül a törvényhozás teendőit. Miből látni való, hogy e munkálat, amely Hollán Ernő által szerkesztve,a küldöttség és közgazdasági szakosztály által megvitatva, az orsz. gazd. egyesület által helybenhagyva és elfogadva, mint annak e tárgybani emlékirata fog néhány nap múlva megjelenni, korszakot fog alkotni közlekedési ügyeinkben , s mint ilyen, a legnagyobb mértékben kell hogy érdekelje a hazának minden értelmes polgárát. Az emlékiratot, mint a „P. Lloyd“ írja, az azt megelőző és követett tanácskozásokkal egyetemben, a küldöttség jegyzője, Szathmári Károly fogja kiadni magyar és német nyelven. Az or*. Magyar Gazd. Egyesület felterjesztése a vasúti árszabályzat ügyében. Nagyméltóságu magyar királyi helytartó tanács ! A magas kereskedelmi minisztérium f. é. febr. 14 -én 221. sz, kelt és másolatban ide mellékelt azon felhívására, hogy az ausztriai birodalomban létező vasutak árszabályzatának megvizsgálásával, s a közérdek, különösen az ipar tekintetéből a szabad forgalomra nézve netán kívánatos javítások javaslatba hozásával, a magas minisztérium által elrendelt Enquete Comissio munkálódását egyesületünk is, a maga részéről egyes czikkekre nézve a termést, kelendőséget és forgalmat illetőleg, adatok felküldésével gyámolítani szíveskednék, hivatásszerű kötelességének tartja egyesületünk e fontos közgazdasági ügyben is véleményét nyilvánítani, s azt netán további tárgyalás végett ezennel a nagyméltóságu magyar királyi helytartó tanácshoz tiszteletteljesen felterjeszteni. Midőn a magas kormány által a vasúti árszabályzat iránt nemzetgazdasági viszonyaink javára czélba vett intézkedést örömmel üdvözölve egyesületünk a hozzá intézett kérdések megvitatásába bocsátkozott, két körülmény merült fel előtte, mely a vasúti árszabályzat rendezését nehezíteni látszik. És ez a birodalmi kormány azon állása, melybe a vasúti engedélyek által jutott, s kezét mintegy előre megkötő, miután, a kibocsátott vasúti engedélyek erejénél fogva, a magas államkormány a megállapított maximumok alól csak úgy követelheti az árszabások leszállítását, ha beáll azon eset, hogy valamely vaspálya a befektetett tőke után 15- nél többet jövedelmez, ami eddig egyiknél sem történt meg. A másik körümény, mely a vasúti árszabályzat körül óvatos eljárást igényel, az ausztriai birodalomban létező vasutakba fektetett tőkék természete. A vasutak ugyanis a birodalomban legnagyobb részt külföldi tőkén épültek. Különösen Magyarországban a meglevő vaspályák három részvénytársulat, úgymint a déli pálya, az osztrák állampálya és a tiszai vaspályatársulat tulajdonai. A két első már magában véve külföldi, s azoknak részvényei és kötvényei majdnem kizárólag külföldi kezekben vannak. A tiszai pálya részvényei összességünkben a cs. kir. szab. hitelintézet értékbeni birtokának egy részét képezik. Ennélfogva vaspálya vonalaink túlnyomó nagyobb része külföldi vállalatnak tekintendő, melybe külhoni tőkék vannak fektetve. Tekintve tehát egyrészről, hogy a belföldi tőkeerők a magyarországi vaspálya-hálózat létrehozására eddigelé csaknem teljesen elégteleneknek mutatkoztak, s hogy e sajnos körülmény az ausztriai birodalom tőkekészleteinek az eddiginél jelenleg még inkább érezhető kimerültsége miatt még huzamos ideig eltarthat, úgy, hogy vaspálya-építészetünk majdnem kizárólag külföldi tőkére leend utalva; másrészről pedig figyelembe véve, hogy hazánk nemzetgazdasági kifejlődése szempontjából alig létezik nagyobb jelentőségű kérdés, mint vaspálya hálózatunk kiegészítése , mert míg Francziaország és Némethon jelenleg már második és harmadik rendű hálózatuk építését hajtják végre, hazánk még a legfontosabb fővonalakat is nélkülözi; hiányzik ugyanis a vaspályás összeköttetés a Feketetengerrel, valamint a magyar Alföldnek egyenes és lehető legrövidebb összeköttetése az adriai tengerrel; nemkülönben hiányzanak az éjszakról délre Pestnek átvezető fővonalak ; ugyanazért a magyarországi vaspályahálózat kiegészítésének annyira szükséges voltánál fogva midőn egyrészt fontos érdekek szóljanak a mellett, hogy az államkormányzat minden oly intézkedéseket kerüljön, melyek által a külföldi tőkék a hazai vállalatoktól elidegenednének , másrészt kötelessége a kormánynak minden rendelkezésén levő jogos módokkal oda hatni, hogy a fennálló vasúti vállalatok a nyers termények szállítási díját saját jól felfogott érdekükből is akkor mérsékeljék, miszerint ezen vállalatok nemcsak a nyers termények magasabb értéke idejében, de minden körülmények közt a forgalom idényeinek megfelelhessenek. Egyesületünk meggyőződése szerint, a vasúti árszabályzat czélba vett méltányos rendezése s a termelők és vaspálya-vállalatok közötti érdekkiegyeztetés annál inkább létrehozható, mivel hogy itt nem elvileg egymással ellenkező, hanem közös és tökéletesen egybehangzó érdekek forognak fenn. Ezen érdekkiegyeztetés körül alig lehet kétségbe vonni, hogy az államkormány, a kamatbiztosítás mellett engedélyezett vaspályák irányában — miután a kamatbiztosítást elvégre a nagyközönség fizeti meg — egyenesen hivatva érezheti magát, a vasúti árjegyzékek méltányos, a közönségre nézve jótékony, a vasúti társulatoknak pedig az olcsóság arányában tömegesebb szállítások folytán dúsan kárpótló mérséklésérül intézkedni. Azon pályáknál pedig, melyek kamatbiztosítással nincsenek ellátva, vagy azt igénybe venni nem kénytelenek, czélszerű és olcsóbb árszabásokat eszközölni nem lenne nehéz feladat) ha az államkormány minden vasúti vállalatokra nézve a folyton növekedő, súlyos, bizonytalan és soknemű adózási terhek méltányos szabályozását és könnyítését kilátásba tenné. A gazdasági egyesület úgy van meggyőződve, hogy az idegen tőkéket a vasúti vállalatoktól az még nem riasztaná viszsza, ha minden engedélyben az állam a nyers termények szállítási díjának maximumát a jelenleginél nevezetesen csekélyebbre szabná, vagy ezen dijaknak időről időre való szabályozhatására jogát fenntartaná, hiszen sokkal csekélyebb dijak mellett a külföld számos fővonalai nyereséges üzletet csinálnak; de minden újabb vállalattól a külföldi tőkéket viszszariasztja azon folyton növekedő bizonytalan teher, melylyel az ausztriai birodalomban minden, a mi érték és jövedelmet hoz, suttatik. Ezen körülmény nemcsak a vasúti vállalatokra és azok terjedésére, de minden más vállalatra, iparra, az összes nemzetgazdaságra, minden vállalkozási szellemre nyomasztólag és zsibbasztólag hat. (Vérse következik.) K u l ö n f é I i k. Pest, april 15. * A selmeczi erdészeti akadémiát a „H.“ tudósítása szerint, megszüntetik és a maria-brunni erdészeti tanodával egyesítik Ez akadémia a magyar tanulmányi alapból tartatik fenn, és örök időkre biztosított ösztöndíjakkal bir, és így megszüntetése nem pénzügyi okokból történik. Ez nagy veszteség volna a magyarországi erdészetre nézve, óhajtjuk, hogy a bir puszta bir maradjon. Tegnapelőtt d. u. 5 órakor a Dunának fenyegető áradása tekintetéből szükséges előintézkedések végett tartott bizottmányban elhatároztatott, hogy 14' 6"0 felüli vízállás elérténél megfelelő előkészületek azonnal megtétessenek, 15' elérténél pedig az alacsonyabb fekvésű zsilipek elzárattassanak, hely intézkedések megtételére a városi mérnöki hivatal, a gazdasági hivatal közreműködésével megbizatott, egyszersmind Cavaliero gőzhajó társasági kapitány inditványára a Dunapart mentében kikötött járművek kellő biztositássali megerősittetésük ellenőriztetésére a vásárfelügyelőség utasittatott, egyszersmind veszélyesnek találtatván, hogy ilyen magas s ily sebes vízfolyásnál a lánczhid-társulat személyszállító csónakjai, melyek vasból lévén, szerencsétlenségnek esetében majdnem bizonyos elsülyedésnek vannak kitéve, közlekedjenek : a lánczhidtársulat felszólíttatai határoztatok, hogy az áradás tartamáig csónakjainak járatát megszüntesse; végre pestmegyei főispáni helytartó úr ő méltósága is felkéretni inditványoztatott, hogy az újpesti Dunaparton kikötött járművek biztos megerősittetését közvetlenül elrendelni méltóztatnék, nehogy parttóli elszakadások esetében veszélyek idéztessenek elő. * Bécsnél a Duna apadni kezd. Mennyi része van a magyarországi folyóknak a Duna Pest- Buda közt tapasztalható áradásában, nem tudjuk, így azt se tudhatjuk, hogy alapos-e az áradás miatti aggodalom, azonban máris megnyugtató, ha Bécsnél rendes vízállásához kezd szállani a Duna. — A Magy. Tud. Akadémia palotájának épitése befejezéshez közeig ; mindennap egy része szedetik el a mellé emelt állásoknak, s mindannyiszor szebb és szebb alakban tűnik fel a gyönyörű épület. Hogy az építés költségei is most legsúlyosabbak, s a bevégzéskor csoportosuló nagy kiadásokon túl mily nagy összegre van még szükség, azt el tudjuk képzelni, ha a berendezés nem kis munkájára gondolunk. Azonban megnyugtató azon tapasztalás, hogy e tudományos intézetünket lelkesebb nagyjaink hazafias figyelme folyvást támogatja, s hogy a napokban általunk jelentett szép adakozásokhoz pótlólag gróf Festetich György három ezer forinttal járult. * A „Sz. H.“ írja : A rendezett tanácsot H.M. Vásárhelyen, Csongrádon és Szentesem felsőbb rendelet értelmében csakugyan meg fogják szüntetni. A törvénykezési ügyek átadása jövő hó 15 -én megkezdődik, s június 1-én már a megye fogja azokat kezelni. * A szegedi kaszinó utóbbi választmányi ülésében Deák Ferencz, K. Eötvös József, Klauzál Gábor és Trefort Ágoston köztiszteletben álló hazánkfiait tiszteletbeli tagokká megválasztotta, s a díszesen kiállított okmányt a napokban el fogja számukra küldeni. * Ascher ur, a bécsi Kari színház színésze, ki a „Cajus és Sempronius“ vígjátékban Schmerling államminiszter ur maszkjában jelent meg, a rendőrség által 8 napi fogságra ítéltetett. * Varasd megyéből jelentik, hogy C s 1 e t helységben ragályos betegség tört ki, melyben 25 ember betegedett meg, 3 közülök felgyógyult, 5 meghalt, s a többi még orvosi gyógykezelés alatt van. Részleteb értesítések még nincsenek, s igy az sincs tudva, hogy mi az a ragályos betegség. — Értesítés: Zalamegye gazdasági egylete rendes féléves, úgynevezett tavaszi közgyűlését i. e. május 9 én Zalaegerszegen az egyleti szálláson d. e. 9 órakor fogja tartani, melyre az egylet t. ez. tagjai hazafiui tisztelettel meghivatnak. A közgyűlést megelőző napon május hó 8-án Zala-Egerszegen d. e. 10 órakor igazgató választmányi ülés fog tartatni, miről az illető választmányi tagok tisztelettel értesittetnek, és szives részvételre felkéretnek. Kelt Zala-Egerszegen, 1865. április 11. Botka Mihály, egyleti elnök. * Felhívás. A fehérmegyei gazdasági egyesület f. évi april hó 24 ik napján délelőtt 9 órakor ülést tartand, (gr. Zichy-ház 2 ik emelet), mely ülésre mind a választmányi, mind a tagtársak tisztelettel meghivatnak. Székes Fehérvár, apr. 18. 1865. Elnöki megbízásból Fekete János, egyleti titkár. — Haggenmacher, a vasút melletti gőzmalmok egyikének tulajdonosa, jelenlegi helyiségével szemben egy 1880 □ téren új gőzmalmot szándékozik építtetni. Ez ügyben már meg is kezdette a tanácskozásokat a városi hatósággal. * A Rákóczi indulóról Gautier Theophil tárczaíró a „Moniteur“ben ezt írja : „Az indulót egy előjáték előzte meg, melyben a vad zaj, határozatlan sóhaj, s névtelen panaszszal vegyült, a mint a fegyver csattan, a mén dobog, a kard csörren, a sarkantyú pereg s a hadi szekér tova robog. E fenyegető zűrzavarban néhány folytonosan visszatérő hangjegy elárulja már az induló themáját s e viharos harmónia élére akarnak állni. Végül megkezdődik maga az induló elvarázsló melódiája ellentállhatatlan rythmusával s heroicus tüzével Az alapeszme — hogy úgy mondjuk — lóra ül, kardot ránt, megsattyázza lovát s vad kiáltással rohan az ellenségre , aztán megint visszafordítja ménjét, mintha el akarná hagyni a csatasikot. A méndobogás már majdnem a távolban vész el. De ekkor ismét rögtön oly ellentállhatatlanság, oly furia, oly ittasság s a deliriumhoz hasonló vitézséggel tér vissza, melynek a leghidegebb természeteket is fel kell lelkesitnie. Ki hallgathatná megindulás nélkül a vác függetlenség s hajthatlan hazafiság e borzasztó szép dalát! * Schindler követ szemrehányásait, melyekéhez a kormány ellen az ausztriai tolonczokkal Romániában való barbár bánásmódot illetőleg emelt, a „Botchaster“ alaptalanoknak nyilvánítja. Bukarestben a cs. k. főconsulatus által már a múlt évben komoly előterjesztés történt az idegen tolonctok, s így az ausztriaiaknak is — mert erről volt főkép szó — szállítási barbár módja iránt. Erre az akkori miniszterelnök, Cogolniceanu, a praefecturákhoz körlevélt bocsátott, mely igen erélyesen követelé, hogy Románia területén többé hasonló barbárság elő ne forduljon ! — A „Pesti unió“ dalügylet az 1860-ki téli időszakra utolsó dalestélyét f. é. ápril 22 -én, a pesti polgári lövészegylet helyiségeiben a következő műsorozattal tartja: 1-ör. Széchenyi halálára, Bognártól; 2-or. Dalüdvözlet, Rückentől; 3-or. Románcz, Arnaudtól, énekli franczia nyelven Hippolyte ur ; 4 er. Magán magyar népdalok, előadja zongorán Sipos ur; 5 ör. A szerelem, műdal; 6 or. Sajkás-dal, Abttól; 7-er. Hármas, Mozarttól, zongora-, hegedű- és gordonkára ; 8-or. Az éj, magánnégyes, Schuberttől; 9-er. Magyar leány, Therntől; 10-er. Dallam „Il Trovatore“ czimű operából, énekli Hippolyte ur; 11-er. Ábránd hegedűre, a „Lucia“ czímű operából, Beriottól; 12-et. a) Beteg leány, Egressitől; b) Búcsú, Wöhlertől. Belépti jegyek, mint közönségesen, ezen dalestélyhez sem fognak árultatni; aki azonban ápril 20-káig mint pártoló tag az egyletbe belép, az már ezen dalestélyre is egy családjegyet kap- Jelentkezhetni e végett az egylet elnökénél, Drucker József ügyvéd urnál (dorottya utcza 9. sz. alatt), levél útján, vagy szóval, a felvételi díjnak egyszer mindenkorra 2 ftban, s a negyedévi járuléknak 1 ft 50 krral előre leendő lefizetése mellett. Közli Drucker József, h. ügyvéd, egyleti elnök. * Székes-Fehérváron egy diszárus-lutris boltban tűsz támadt, mely nem okozott többet 1000 ftnyi kárnál. A tulajdonost, minthogy összes alig 6000 ftot érő árukészletet 20,000 ftig biztosította, gyújtogatás gyanúja miatt elfogták. * A szibériai pestis. Alig lett „Varsó nyugodt“, Európát új vészangyal fenyegeti, mely ezúttal magának a czári birodalomnak szivében, Pétervárott követeli ártatlan áldozatait. Egy ragályos betegség, melyet egy rész a „szibériai pestis“ rémitő elnevezéssel ruház fel, a másik rész egyszerű typhusnak, typhus recurrens-nek, typhinianak nevez, a pétervári lakosságnak nevezetesen alsó részeiben pusztítana, s bár a betegség jellege és kiterjedése felől a legkülönbözőbb hírek szárnyalnak, mind e hírekből annyi bizonyosnak látszik, hogy a betegség, bárminek nevezzék is hivatalos nyelven, veszélyes jellegű, és ragályos természeténél fogva sok áldozatot követel. Különösen Bécsben e hírek nagy sensatiót keltettek fel, és pedig nem annyira a végett, hogy a járvány Galliczián át Ausztriába is becsempésztethetik, mint azon okból, hogy viszszagondolnak ama borzasztó pusztításokra, melyeket az epemirigy első fellépte Európában okozott. A bécsi lapok, melyeket ijedelmük miatt az orosz hivatalos lapok kigúnyolnak, különben vigasztalódhatnak azzal, hogy Angolországban is e legújabb orosz csapás folytán valóságos panique ural”, mely minden angol lapban, s nevezetesen a „Times“-ben kifejezést talál. Egészen oly ártalmatlan, mint az orosz hivatalos lapok mondják, mégsem lesz e betegség, mert a „Times“ ápril 6-iki távsürgönye a ragályt határozottan „pestisének mondja, s e tudósítás szerint a betegségi esetek összes száma 10.000, a haláleseteké 2000, naponként százan betegednek meg, s már 40 orvos lett hivatásának áldozata Külügyi vagy belügyi minisztériumunkban — nem tudjuk, melyik ressortba tartozik a szibériai pestis, — mint látszik, Pétervárról a betegség felől még semmi tudósítást sem kaptak, különben már közhírré tehettek volna hiteles tudósításokat. Az államminiszter úr a hírod, tanácsbeli képviselőházban azt mondta ugyan, hogy Gallicziából már két orvos küldetett Szent-Pétervárra, de úgy látszik, hogy ez urak a pestist Sz. Pétervárott hasztalan keresték, mert tevékenységükről még semmi hír sincs. Azt hiszszük, helyén lett volna, nemcsak Gallicziából, hanem Bécsből is néhány orvost Sz.Pétervárra küldeni, hogy részint a betegség felől azonnal tudósítsanak, részint pedig azt tudományosan tanulmányozzák, bármily neve legyen is. (ATimes újabb tudósításai a szibériai pestist „fekete halál“ nak nevezik. A megbetegedettek közül 70% halna meg néhány óra alatt. Az orosz hivatalos lapok azt mondják, hogy Pétervárott még nem fordult elő e betegség, de a hivatalos „Nord Post“ bevallja, hogy Szanievoban, valamint a Waldai hegységek között jelentkezett. Sok esetben különben csakugyan nehéz a döghalált a febris recurrenstől megkülönböztetni, különösen oly időben, midőn a hagymát is uralt. Lengyelországban pedig legújabb tudósítások szerint a meningitis spinalis tört ki. Az első nyilvános tornacsarnokban (ötpacsirta utcza 3. sz. a.) a tavaszi, illetőleg nyári tornázás folyó évi ápriliis 18-kán kezdődik. A melegebb idő beálltával a gyakorlatok az azokra nézve külön felszerelt, szabadban a csarnoktól hat lépésre eső nagy nyári tornahelyen folytattatnak. Esős időben a tornázás a minden kényelemmel berendezett csarnokban foly. Felnőttek a 17 dik évtől kezdve — ünnep- és vasárnapok kivételével — minden napon tornáznak, és pedig: hétfőn, szerdán és pénteken esti 67-tól 9 ig; kedden, csütörtökön és szombaton esti 7-től 8-ig. Minden szerdán és csütörtökön a nevezett órákban főtornászati oktatás adatik, mely abban áll, hogy a csarnok művezetője a tehetségesebb tornászokat ama gyakorlatokban gyakorolja, melyeket aztán a főtornászok az ő csapataiknak a közönséges tornaórákban utángyakorlás végett mutatnak. Minden tornász, ki a főtornászati oktatásban részt vesz, egyúttal elvállalja ama kötelezettséget, hogy ő a művezető megkeresése folytán időről időre egy csapat vezetését átvegye, megjegyezvén , hogy mindegyik főtornászra csak felváltva kerül sor. Azon tornászoknak pedig, kik a főtornászati oktatásban nem vesznek részt, ez utóbbi alatt szabad tornászatuk van, mely abban áll, hogy a tornászok a betanult gyakorlatokat kedvük és tetszésük szerint ismétlik. Felnőttek egyszer mindenkorra három forintys beiratási díjat, és azon kívül havonként 50 kvnyi járulékot fizetnek. A csarnok minden felnőtt tornásza jogosítva van résztvehetni: 1. A rendes tornászatban hetenkint háromszor, mely mindig a testalkat figyelembe vétele mellett, rendszeresen és a tornaművészet legújabb fejlődése alapján szerkesztett magyar és német tanúsítványok szerint műveltetik, ide értve a főtornászati oktatást is, feltéve , hogy az arra jelentkező a művezető által előbb eléggé tornaképesnek ismertetett el. 2. A korszakos vasárnapi szabad- és disztornászatban, valamint a tornakirándulásokban. A rendkívüli tornászat és a tornakirándulások ideje és helye mindenkor nyolcz nappal előbb a csarnokban és hírlapokban fog közöltetni. ^3. A felnőtt tornászok jogositják továbbá a gyermekeiket belépti dij nélkül — minden hónapban fejenkint csakis ötven krajczárból álló havidij befizetése mellett — hetenkint háromszor tornáztatni. Azon gyermekek, kiknek atyái nem a csarnok tornászai, ugyan belépti dijat szintén nem, de fejenkint minden hónapban egy forintnyi illetéket tartoznak fizetni. Az ifjúság havi díja legalább is két hóra előre befizetendő, és vasár- és ünnepnapok kivételével szintén minden napon tornázik , és pedig következő rendben úgymint: Fiuk a 7. — 13. évig, hétfőn szerdán és pénteken délutáni 5-től — 6-ig. Ifjak a 13. — 17. évig, kedden csütörtökön és szombaton délutáni 5-- tól — 6*/- ig. Minden a tornászatban résztvenni kívánó a csarnokban a fentemlített órákban vétetik fel. M Más tornahelyek tornászai mindig vendégszeretettel fogadtatnak és az időszakonkénti szabad tornászatban részt is vehetnek, ha előbb a művezető vagy helyettesénél magukat bemutatják. Nézőknek mindenkor szalad a bejárás. A tornászat a legjutányosabb és legczélszerűbb eszköz a testi és lelki épség fenntartására és előmozdítására. Ennek elismert előnye és olcsósága azon reményre jogosítanak, hogy a t. ez. közönség ezen áldásdus vállalatot legnagyobb részvéttel elősegitendi. Pest, 1865. Az igazgatóság. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről april 15-ről. 5% metalliques . Nemzeti kölcsön . Bankrészvény Hitelintézet Londoni váltók Ezüst .... Arany .... . . 72 25 . . 7.6 30 . . 798. — . . 106. 70 . . 109. — . . 106. 50 Válaszfelirati viták a franczia törvényhozó testben. (Apr. 10 én.) E. 0 11 - vel indíttatva érzi magát az előtte szóló J. Favre állításait nem hagyni felelet nélkül, mert az igen szomoritaná szólót — hazája politikai érdekében, ha azt hinnék, hogy Francziaország vélekedése a herczegségek kérdésében ugyanaz, melyet J. Favre ismertetett. J. Favre vádolta a kormányt, hogy politikája bizonytalan és ellentmondó. Szóló pedig köszönetet mond a kormánynak logikája és bölcseségéért. Nem ereszkedve mélyebben a kérdésbe, röviden csak azt akarja előadni, amit Francziaország e kérdésben tett, és azt, amit tennie kell. Francziaország békén tűrte, hogy az elbei herczegségek Dániától elváljanak; ezen operatiót se nem ellenezte, se nem segítette, s csakis ez az, amit tehetett, mert ezen elszakadás legitim, megfelel az igazságnak és a elveknek. Szóló kiereszkedik a herczegségek nemzetiségi vegyülékére. Ott különböző nyelvek voltak. Egyik fél az elszakadás után sóvárgott untalan, a másik az elnyomásra törekedett. A kérdés 1848 ban hozatott szőnyegre először. A népek óhajtásának akkor nem kedveztek a viszonyok; a herczegségek ügye elbukott a csatatéren, mint Olaszország elesett Navarránál. Hanem az igaz ügynek mindig megvan a maga órája, s a herczegségek órája ütött. Es ime, ez azon mozzanat, melyre nézve kívánják, hogy Francziaország ellene nyilatkozzék! — és pedig ugyanakkor, midőn vádolják, hogy nem tépte szét a villafrancai szerződvényt, szemére vetik, hogy igen is széttépte a londoni állapítmányokat. Francziaország politikája mindenütt ugyanaz volt. Helyesen tévé Délen, hogy az olaszokat segítő, valamint erélyesen járt el Északon, hogy a németek felszabadulását nem ellenző. Ennyit a múltra. A jövőt illetőleg szóló szintén nem oszthatja az előtte vélekedőnek nézletét. Szerinte erélyes elhatározásra lenne szükség, s ez elhatározás egy diplomatiai interventionban lenne öszpontosítható, melyen át a kard éle lenne látható. Állítólag egy nagy igaztalanságot kellene meggátolni. Poroszország be akarja keblezni a herczegségeket; Bismark úr ezen gondolkodik. Szónok megengedi, hogy Poroszországnak egy pillanatra lehetett ily szándéka, de azt könnyen kivihetővé csak egy dolog tehető, t. i. a franczia diplomatának ügyetlen beavatkozása. Egy ilyen beavatkozás Németországot izgatottságba hozza, s azon gondolatban erősíti meg, hogy Francziaország a Rajna mellett terjeszkedni akar. Ily ingerültség közepett a jó ügy, s igaz értelem nem talál hallgatókra, s az aggodalmak és zavar közepette Bismark úrnak könnyű lett volna kicsig hatolni, kezet teende a herczegségekre, s azokat meg is tartá vala. Francziaországnak tudnia kell, hogy Németország irányában igazi politikája a béke. S csak is ezen tartózkodó magatartásnak tulajdonítható, hogy Bismark úr, ki már már a siker pillanatához ért, most tervei meghiúsulásához közelít, Németország középállamai mind ellene nyilatkoztak e tervnek, s pedig oly ellenállhatlanul, hogy maga a nehézkes Ausztria is megingattatott, s Frankfurtban oly szavazatot adott, mely e másodrendű államokéval találkozott, és Poroszország verve jön. Most tehát mi marad fenn azon annexióból, mely állítólag valódi igaztalanság leendő. Maga Poroszország támogatni fogja-e miniszterét hasonló körülmények közt; számíthat-e Bismark úr a porosz kamrák támogatására ? Nem ! A szabadelvű párt, mely türelme, ereje és szilárdságának példás jeleit adó, sokkal nagykorúbb, semhogy egy igaztalan kivitelhez társul szegődnék. Lehetetlen, hogy elfeledje, miszerint a közelebbi évben ő maga proclamálta Augustenburg herczeg jogait. Az lehetlen, hogy ez országgyűlés, mely oly állhatatosan küzd költség megszavazási jogai mellett, csatlakozzék Bismarkhoz, hogy a herczegségek nemcsak egy budget, de egy egész kormányzat elfogadására kényszerittessenek. Ily ellenmondás lehetlen, s igy megtörténik, hogy a mozgalom, mely magával ragadá a másodrendű hatalmakat, s magával sodorta Ausztriát, nem sokára magával viendi Poroszországot és képviselőit is, s csakhamar Bismarkot egyedül látja Európa szemben a joggal. Szónok kéri a kormányt, nem távozni el az eddig követett ösvénytől. Megengedi, hogy a diplomatiai okmányokban bizonyos ellentmondások felfedezhetők, de ez nem szónok dolga, őt csak az érdekli, hogy Francziaország érdekei tiszteletben tartassanak, s hogy az igazság jogai megvédessenek, és be kell vallania, hogy Francziaország érdekei tiszteletben tartatnak, és hogy az igazság jogai védve vannak. Ez azon mozzanat, mely eszközlé, hogy a Francziaország miatti félelem ma már nem létezik Németországban. Igazságos dolognak tartja szónok, hogy a francziák szeressék Olaszországot, szónok is szereti, de nem akarja, hogy ezen szeretet kizárólagos legyen, mert nem kell feledni, hogy ha Olaszország fedezi Francziaország határait Délről, Németország viszont annak bástyáját képezi az orosz colossalis hatalma ellen. Hogy az egyesség Franczia és Németország között megszilárduljon, ennek lényeges feltétele, hogy Németország meggyőződjék a francziák önzéstelenségéről, hogy elhigyje, miszerint nem gondolkodnak az ő rovására terület nagyobbításon. Midőn e tekintetben Németországban nem leend többé kétség, akkor a szövetség vele bizonyos, s az európai súlyegyen megszilárdul; nagy fontosságú dolog oly körülmények közt, midőn oldalról Anglia áll, mely irányunkban gyanakodó, s Olaszország, mely alakul, s előttünk Oroszország, mely fenyeget. Jules Savre azt állítá, hogy Francziaország-