Pesti Napló, 1865. április (16. évfolyam, 4087–4511. szám)

1865-04-22 / 4504. szám

Erda­ribar ezen hónap utolsó harmadá­ban fordult elő, s az mindig ÉNy.-ról jött. A felső szél —• felhőbnzam — igen változé­kony és rögtönzött volt, noha leggyakrabban ÉNy., egyre-másra észleltetett É. 4V3, EK. 1, K. 1%, DK. fi'/,, D. 3%, DNy. 1V*, Ny. 1, és ÉNy 9 napon át. A csapadék, mely 16 napon észleltetett, ezen hó folytán 34*49 párisi vonal magassága emelkedett, e közben négyszer havazott, 3-ar eső esett, és 9-er eső hóval vegyítve jött elő. Köd: 4 napon át mutatkozott, s egyszer egész délig tartott. A lég azon tartalma középszámmal: év idején =4.8, nap közben = 3.4. a Schönbein-féle fok­sor szerint. Ezen hó 3 utolsó napján fordult elő a legnagyobb ózon tartalom. Légvillanyosság: túlnyomólag igen­leges , és többnyire erős, néha semleges, és igen erős. A föld megmelegedése : Az árnyékban. A napon.© M •«& © 1 I.II.III.IV.V.LII.mi.IV.V. -©ebX)3­0«s brf 1-sejea.+ ++++++++ + + + 4 167 108 609-509-903 306 608-189139-60*1*401000 S-dikaa.+++++ ++++ + + + 3 S66*29­6 32­­­9-409 80*3 706 40­7 92­­ 9009-50*3-40Jo­e +++++ ++++ + + + 15-ikén.4 006 608*109-219-763 726 297*828 60 *920*5 710*40 ++++ +++++ + + 92-ikén.4 106 508 059209-701 956-107 608-40*8 90*2­0010-20 29-ikén.++++ +++++ + + + 4 026 007-32 8 80­1 953-705 909408-20 * 8­ 80*05010*0 *) A hőmérő vízben volt. A hőmérő lesülyesztésének mélysége bajor lábakban I. 4, II. 8, HL 12, IV. 16 és V. 20. Összehasonlítás kedvéért idéztetnek az előbbi évek ugyanezen hónapjának időviszonyai. Évek. Lég­súly­mérő. Hőmérő. Pára­nyomat. Ned­vesség. Csa­padék. 1862. 831*11 + 6*a26 2*"'36 70 6 '"10 1863. 33109 + 6*a66 2*""36 66 14*""44 1864. 830*18 + 6*a20 2*""57 74 21""57 Az elpárolgás a szabad felü­leten tette hónap­ban 28*98 párisi vonalt. A delejes elemek közül e hó folytán 2 abso­lut elhajlási meghatározás vizetett véghez, és pedig mártius 26-án délben és 27-én délelőtt. Az előbbi észlelet, Paulovits László főpolgármester úr kertjében a budai várhegyen 6 leolvasásból az állandó Declmnometeren 10° 36.­ 15 nyűgöt, értéket mutatott a különbzéki készülék 169*9 állása mellett. Budán, április 12. 1865. Hibaigazítás. Lapunk tegnapi számában a harma­dik oldal harmadik hasábjának alulról számítandó 21—22-dik Boraiban Lay­a­r­d helyett Lalid olva­sandó. Nemzeti színház. Ápril 22-ére van kitűzve : „CAMILLA.“ Eredeti opera 3 felvonásban. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről ápril 21-ről. 5°/C- metalliques Nemzeti kölcsön Bankrészvény Hitelintézet Londoni váltók Ezüst . . Arany 72. 25. 76. 20. 802. —. 185. —. 108. 50. 106. 25. 5. 13%. Martius. A „P. Napló“ magán-távsürgönye. Kiel, april 21. A „Kieler Zig“ a tar­tományi kormány kijelentését közli, mely szerint a kieli tanácshoz ápril 8-kán in­tézett utasítása visszavonatik , miután Halbhuber kinyilatkoztatta, hogy a porosz biztos rendeletét csak a hírlapok­ból tudta meg, holott a polgári biztosok rendeletei csak közösen kibocsáthatók. P­á­r­i­s, apr. 21. A czár ma reggel Pá­rison keresztül utazott, Napóleon császár­ral találkozott, s azonnal folytatta útját. Nizza, apr. 21. A nhg állapota tegnap este aggasztó volt. Éjjel enyhült, a nhg az éjjel aludt. Válaszfelirati viták a franczia törvény­hozó testben. Roucher. Azt hiszik önök, hogy én nem tar­tom fontosabbnak határunkon egy 23 millió la­kost számláló országot bírni, mint egy ennél nagyobb birodalmat, egy Ausztriát ? Igen ! mi megalakulni engedtük ezen országot. De a ju­talmazások előállításának legjobb módja az ön­nagyobbodás. Ma közelítünk természetes hatá­rainkhoz, megnagyobbodtunk, s megerősödtünk szövetségesünkkel egy időben. Az egységért Francziaország nem felelős. Francziaország kezdetben a foederatiót akarta, s később a nép manifestatiójára fogadta el az egységet. Nem akarok a jövőbe hatolni, hogy megtud­jam, vájjon Olaszország majd egykor ellenünk fordítandja-e fegyvereit, s ha vájjon a kérdést nem bonyolítja-e össze a német egység. A­miről meg vagyok győződve, az abban áll, hogy a né­met egység nem az által kerülhető el, ha féljük, s ha a népek mozgalmait akadályozzuk. Arról mégis meg vagyok győződve, hogy Olaszország őszinte szövetségesünk, mely elő­nyeit nekünk tulajdoníthatja, mely ezt érzi, s mely épen ezért igen sokáig nem fog ellenünk fordulni. A septemberi egyezményre áttérve, Thiers úr azt állitá, hogy az egység fenyegetés Róma és Velencze ellen. Állitá, hogy Thouvenel a ki­vonulást kivánta, s e kívánalmának áldozta oda tárczáját, s hogy utóda Dronyn de Lhuys kétség­kívül párthive a megszállás folytatásának. Ezek meg annyi tévedések. Thouvenel úr soha se akarta a kivonulást, és Drouyn ur sem párthíve a megszállás folyta­tásának. Mindketten a fejedelem politikáját kö­vették, melynek czélja Olaszország és a pápa­ság kibékítése. És midőn az olasz kormány a velenczei kérdést állíta fel, Thouvenel úr oly értelemben nyilatko­zott, mely Thiers ur tetszését is megnyerhető. Az olasz királyságot Francziaország elismerte ;reá nem sokára Cavour gróf meghal, s utóda Rica­­soli lett. Ez Rómát és Velenczét kérte, mint az egység szükséges befejezését. Thouvenel e fel­hívásra egy igen értelmes jegyzékben válaszolt. A miniszter felolvassa a válasz szószerinti tartalmát, melyből kiderül, hogy a császári kor­mány Villafrancánál őszintén békülvén meg Ausz­­triával, javasolja a turini kormánynak, hogy Velencze birtoklását illetőleg tartózkodjék min­den olyan demonstrátiótól, a­mi egy katonai nagy­hatalom érzékenységére bántólag hatna. Rómát illetőleg a külügyminiszter kiemeli, hogy ez a császár levelében különösen fenn van tart­va, hogy tehát a körülmények másként alaku­lásáig azt a franczia csapatok őrzik, s hogy Ró­mára nézve fontosabbak a katholikus, mint az olasz egységi érdekek, miket a császári kor­mánynak szem előtt kell tartania. Láthatják önök, hogy az egység nem tekin­tetett veszélynek Francziaországra nézve, csu­­pán felfüggesztetett, vagy fentartatott a két kér­dés akkor, midőn azok felállíttattak. Kimutatva a háború szükségét és hasznossá­gát, szónok elismeri, hogy az olasz kérdések elintézése körül a franczia kormány minden esz­méi nem valósultak ; más gondolatok jutottak érvényre, miket nem ellenzett, de élt fenntartá­sával, s így jutott a kiürítés előre látásához. Itt három rendszer állíttatott szembe. Néme­lyek feltétlenül, s haladék nélkül kívánták csa­pataink visszahívását; mások é­s valószínűleg ezek közt leend Thiers úr is, határtalan idejű, permanens megszállást kívántak. A két thesis vizsgálata egyenesen a conventio szabályos­sága s­eszélyességére vezetend. Várjon a kormány visszahivhatá-e csapatait Rómából rögtön, minden készület, minden adott biztosítékok nélkül. — Ilyen eljárás megczáfo­­lása lett volna 1849-ki expeditiónknak, s elfo­gadása leendő azon tanoknak, melyek a világi hatalom eltűnését kívánják ; szóval, egy ily el­határozás veszélybe döntheté a pápaságot. E három okból a kormány azt visszautasítá. (Igen helyes.) Az 1849 ki expeditio igazolására a miniszter rövid leírását adja az akkori olasz viszonyok­nak. Piemont Novarránál elbukik, s vele sok szép csalódás. Rómában respublica, Ausztria uralkodó az egész félszigeten, s Bécsben tana­kodtak rajta, ha ne siessenek­­ a szent atya visszahelyezésére. Nekünk tehát három indokunk volt Róma ellen nyomulni. Ellensúlyozni Ausztria befolyá­sát, visszaállítani a pápaságot, s megmenteni, mi még megmenthető — a korábban engedmé­nyezett intézményekből. Avagy annyit jelente-e ez, hogy mi harczolni mentünk a rómaiak nem­zetisége ellen. Nem! A római nép nem volt cse­lekvése szabadságában; elsodorta azt a sociális mozgalom, mely akkor egész Európát felizgató. Állítom, nem a római nép ellen mentünk mi harczolni, hanem a sociális tömeg ellen, mely Párisban a júniusi napok alatt szóratott szét. A római respublica feje egy gennai volt, főve­zére Nizzában született. E helyzet veszélybe ejte a katholicismust, fel akartuk segítni a pá­pai trónt; ma nem akarhatjuk történelmünk ezen lapját széttépni, biztosíték nélkül hagyva oda Rómát. Mi nem akartunk igazat adni ama tan­nak, mely a világi hatalomról azt tartja, hogy az ellenkezik a civilisatióval. 1849 óta gondos­kodásunkkal környeztük a szent atya trónját. Tisztelettel közöltük vele tanácsainkat, szü­­netlenül kértük őt reformok adására. Midőn az olasz háború bekövetkezett, a császár első kiált­ványában megerősíté a pápai államok semle­gességét. Midőn ez elv ellen merénylet követte tett el, az nem mi tőlünk származott. Jun. 12-én az osztrákok oda hagyták a legatió­kat, hogy a solferinoi tábort erősítsék. Midőn a villafrancai béke megköttetett, az első gondo­lat, mely azt a császárral elfogadtatá, volt — a pápaság érdekeinek oltalmazása. A császár megkínálta a pápa fejedelmet az olasz confoede­­ratio elnökségével. De minden törekvése hasz­talan volt. A franczia kormány nem veszte el bátorsá­gát. Ajánlatot tett a pápának egy megszálló hadtest iránt, melyhez minden hatalmasság con­­tingenst szolgáltatna. Ekkor szerveztek egy pá­pai hadsereget, s azt Lamorid­ére parancsai alá helyzék. Ezen tábornok engedelmet kapott a császártól ezen missio elvállalhatására. Midőn Garibaldi fenyegető a pápai államok határait, ajánlottuk Angliának, tartóztatná fel e pártvezért, s egyesült hajóhadunk által akadá­lyoznék meg a pharoi szoroson való átkelését. Később is még új elutasítással, új ellenállás­sal kelle küzdenü­nk; végre bekövetkeztek az 1862-ki propositiók és alkudozások. Mi, vala­mennyi hatalmasság nevében, ajánljuk a pápá­nak mindezen államok collectív biztosítékát, a pápai kormány fényének megfelelő évi adó fize­tésével együtt. Újabban is elutasittatánk, Uraim! A sept. 15-ki egyezmény ezen elvek egyikét sem hagyja el. Rómának rögtön odaha­­gyása — mint Billault mondá, veszélybe döntené a pápát, és midőn ez államférfin 1863- ban ez eszmét elutasitá, oly gondolatot mondott ki, mely folyton a kormányé volt. De kell-e azért az állandó, a határtalan meg­szálláshoz ragaszkodni? Megenged-e ilyen poli­tikát Francziaország, a pápaság s a világbéke érdeke ? Thiers úr az állandó megszállást oly elv­hez köti, melyet lehetlen elfogadnom. Kétséget nem szenved, hogy a pápai hatalom theocratiai és electiv jelleme, a lelkiismeret szabadságának elve oly érdekeket tárnak elénk Rómában, me­lyeket nem akarhatunk elhagyni, sőt melyeket tanácsainkkal, erkölcsi, sőt néha fegyveres köz­benjárásunkkal is támogatnunk kell; de lehet-e valakinek állításában odáig menni, hogy a ró­maiaknak nincs nemzeti souverainitásuk, hogy nem bírnak se nemzetiséggel, se közjoggal, se személyi joggal, hogy szóval ők a katholicis­­mus souverainitása egy nemének vannak alá­rendelve ? E véleményt nem oszthatom. Nagy veszélyt rejt az magára a souverain pápára, és a katho­­licismusra. Ez közjogi tévedés. Midőn ön elvül állítja fel, hogy egy nép szol­gasága szükséges dolog a pápai hatalom létezé­sére, akkor ön súlyos merényt követ el a pápa­ság és a vallás ellen ; a népek közé az ingerült­ség és bizalmatlanság magvát hinti. Avagy hol találandja ön megírva azon szer­ződést, mely kötelez egy egész nemzedéket a megelőző nemzedékek nevében? És ha lenne hasonló szerződés, annak haladási korszakunk­ban, mai szokásaink között nem lenne politikai hatósága, mely érvényesítse. És ha fenntartan­­dónak tekintetnék egy ilyen szerződés, az rom­lása lenne a világi hatalomnak. Ön elismerte, hogy a rómaiaknak joguk van jól kormányoz­­tatni. De mi teszi ezen jog anyagját ? A ka­­tholikus hatalmak állandó közbejárása. Imé­t így oltalmazná ön a világi hatalom függet­lenségét. Szükséges, hogy a világi hatalom a pápai kormány és alattvalói közti kiegyezés által tartsa fenn magát, s hogy a hatalmak ez ered­ményt csupán tanácsaikkal segéljék elő. Ha tehát a megszállás nem határtalan, nem állandó, akkor ideiglenesnek kell lennie. Szóló érinti a római helyzet nehézségeit, a katonai szervezet terveit a Vatikán némely tanácsosai­nak érzelemsértő magaviseletét, az anyáktól el­ragadott gyermekeket, melyek a kormányt óva­tos eljárásra intik; s azután kérdi, eszélyes do­­logunk hiszi e valaki, s megegyezik-e Fran­cziaország általános érdekeivel, ha a római kér­dés megoldása a jövőre és a véletlenre biza­tik ? Nem feladata-e Francziaország mai ural­­kodójának e kérdés megoldását nem hagyni dynastiájára? ... A római kérdés 16 esztendeje, hogy felállit­­tatott. Megháboritá az a lelkiismereteket, feliz­­gatá az elméket, zavart keltett a franczia tár­sadalom legkülönbözőbb elemeiben. E komoly helyzet kötelességévé teszi Francziaországnak nem maradni a végtelen megszállás nyugal­mában. A miniszter megjegyzi még, hogy a megszál­lás ellenkezik a pápai souverainitás gyakorlá­sával is; ez kiindulási pontja az annyira feli­­annak : szabad egyház a szabad államban. Avagy miért mentünk mi Rómába ? Hogy visszaállítsuk a pápai hatalmat, de nem azért, hogy végtelen időkig Rómában maradjunk. Hogy a pápai trón megszilárduljon, meg kell neki adni függetlenségét, saját életét. Ha önök megtudni akarják, ha létezhetik-e, ha élhet-e önmaga által, ha van-e önmagától hatalma, életereje, szükség — hogy az odahagyás nagy vállalatát kísértsük meg. Mindaddig, míg e kérdés meg nincs oldva, — az a világbéke praejudiciuma leend. Vannak Olaszországban forradalmi szenvedé­lyek, melyek Rómát követelik , de másrészről nincsenek-e ugyanott eltitkolások, vakság és ellenségeskedés, melyek valahányszor a szent atyához fordulnak, hogy Europa collectiv bizto­sítékát ajánljuk, ellentállásra buzdítják a pápa fejedelmet, felkiáltva: potius mori, quam foedari Ezen elvakultság bírja a pápát a nem enge­désre, s a nagyszerű mozdulatlanságában­ ma­radásra. A pápa fejedelem közel környezetében van­nak bő vérű jellemek, kik a múltra visszamene­telt hiszik, kik folyvást az elvesztett tartomá­nyok visszanyeréséről álmodoznak, kik az olasz egységet, függetlenséget, mint múlékony dolgot képzelik, s megrögzöttek a véleményben, hogy a franczia vérrel összetapasztott olasz egységi mű majd csak szétmállik. Nem kivánatos-e a világra, hogy hasonló hely­zet ne hosszíttassék meg. Francziaország joga eltüntetni a nehézség okát. A­mit mi akarunk, az a pápaság és Róma, folytatva jelenlegi életét, Olaszország megtartva egységét, de ugyanakkor tisztelve a szent­atya területét, s tisztelve a katholicismus nagy ér­dekeit. Ez a probléma. Megoldását ígérheti-e a sep­temberi egyezmény. Több hang: Pihenjen, pihenjen. Néhány pillanatra a tárgyalás felfüggesz­­tetik. Roucer: Uraim ! bocsánatot kérek, hogy oly sokáig igénybe veszem figyelmöket, de e tárgy oly komoly, s a kormány czéljai oly különböző­­leg magyaráztattak, hogy kötelességem a leg­nagyobb őszinteséget és tisztaságot hozni e vi­tába (helyes). Mi értelme, mi jelleme a septemberi conven­­tionak, ime ezt akarom én megvizsgálni. A conventio két külön részre oszlik, a római állam kül és bel­viszonyára vonatkozólag. Az elsőt illetőleg : a nemzetnek, melynek ke­belében forradalmi elemek nyugtalankodnak, ezt mondtuk. Ön tisztelni fogja és tiszteletben tartatja az egyházi állam területét. Alakoskodó, határozatlan és félszeg kötelezés­e ez? Nem, ez teljes, absolut,­­ változhatatlan kötelezés. (Na­gyon jól van ) E szerint se közvetve, se közvetlenül, se a for­radalom segítése, se szabadon bocsátása által nem lehet, Olaszországnak megtámadtatni a pá­pai területet a conventio megsértése nélkül. Francziaország pedig, mely aláírta a conven­­tiot, tudni fogja azt érvényesíteni. A conventio elismeri az olasz egységet, de ugyanakkor tiszteletet követel a pápai terület határai iránt, minden meglevő szervezetet tisz­tel, de eltilt minden további terjeszkedést. És mit mond a belviszonyokra vonatkozólag? Azt mondja, hogy a pápának joga van nemcsak alattvalóiból, hanem bár­honnan való hűséges katholikusokból hadsereget szervezni, és a pápai kormány nem zavartatik meg a hadsereg szer­vezésében, melyhez a katholicusok ragaszkodá­sukkal járulandnak. Azt mondják, hogy lehetetlen ily seregnek alakulni, mert azok, kik először álltak volt a pá­pai zászlók alá, nem tarthatták meg nemzeti­ségüket. De nem kell feledni, hogy akkoriban a törvé­nyek hajtottak végre, melyeknek erejét a kor­mány nem semmisíthette meg. A törvény azt kí­vánja, hogy minden franczia, ki külföldön szol­gálatba lép, felhatalmazást kérjen rá, ha meg­akarja tartani nemzetiségét. És a kormány e felhatalmazást soha se tagad­ja meg, és készséggel adta meg a tiszteletre méltó tábornoknak, ki a pápai sereg élére állott. De ha e felhatalmazást nem kérik ki, a tör­vény megvan, és a kormánynak nincs joga azt Ily TAS­-Ar “herendianélkül hogy '‘VS*?, tehát oly helyzetbe tétetett, hogy komolyan hozzá láthat a hadsereg .Nem­^Hátra van a pénzügyi kérdés. A conventio azzal is foglalkozott, hogy könnyítsen a pápai PISg­­'megnyugtatni e tekintetben a lélek­­ismereteket? Az adósság megosztása magában foglalja-e a pápai birtokok elvételében meg­nyugvást? A dolog másként áll. _ Egy tény volt itt, mely bizonyos igaztalan kö­vetkezményeket szült, melyektől a pápai kor­mányt meg kellett kímélni, és a conventio igaz­ságosabbá tette a helyezetet. Ugyan mivel lehetne komolyabban biztosítani a pápai kormány autonómiáját, mint azzal, mi­vel megállapíttatott hadseregének és pénzügyei­nek újra­szervezése ? (Nagyon jól van.) Lehet-e jobban biztosítani a sz. atya függet­lenségét, s birtoka feletti souverainitását? Azt állították, hogy a conventioban egy más gondolat volt, s egy részről engedte az olaszok­nak hinni, hogy Róma az övék, és más részről bizonyos kételyt akart támasztani Francziaor­­szágban a katholikusok lelkében. Szükség­e ilyen gondolatokat is megc­áfolni? Szükség­e mondanom, hogy egy ily rendszer igen különös volna a nyilvánosságban mely most általános Európában. Valóban sajátságos ha dicsel volna az olasz kormánynak azt mon­dani, mi neked engedjük Romát, s ugyanakkor önökhöz jönni s itt úgy nyilatkozni, hogy szán­dékunk a pápát megtartani Rómában. A conventio pontos, tételei határozottak, s mégis azt mondják, hogy egy fátyol van ott, melyet Olaszország széttépend. Nem uraim ! ott nincs fátyol; Olaszországnak nincs széttépni va­lója, és ha megkísérte, mi tudni fogjuk tisztelet­ben tartatni a conventiót. De ilyesmire nincs kinézés Vannak egymás mellett létező souverainitások, de a­melyek azért nem emésztik fel egymást. Panaszolnak, hogy mi a római nép részére jogokat ismerünk el ; igen is, mi elismerjük jo­gait , de különböztessünk : egy nép, bizonyos esetekben módosíthatja szervezetét, s megvál­toztathatja belkormányát- Igen ! (Közbeszóllás némely padról). Pelle­tan. Tudomásul veszszük. (Hosszas zúgás.) Egy követ. Ez közvetlen felszólítás. (Rendre.) Roucer. Pelletan úr engem félbeszakított, hogy tudomásul vegye azon szavamat, hogy egy népnek joga van megváltoztatni belkormányát. Igen is, de ha egy fondorkodó kisebbség meg­kísérti a kormány felforgatását, a többség ké­pes lesz azt összezúzni. (Élénk helyeslés.) Roucher: Most már folytatom fejtegetésemet. Én Odillon Barrot úrral, 1840-ből, Tocqueville­­vel, és Billaulttal elismerem a római népnek bizonyos souvera­nitási jogát, de e jogoknak határai vannak ; egy nép megváltoztathatja belszervezetét, de nincs joga megengedni, hogy egy más nép absorbeálja őt. Ez az egyensúly kérdése, és ezen esetben a féltékeny Európa figyelő szemekkel kisérendi az események folyamát. (Helyeslés.) E pontban tehát egyetértünk. Az egyensúly kérdése mindennapi, de a­mig távol vidékeken közönynyel nézhetjük, határaink közelében ma is ép oly figyelmünk tárgya, mint 1831-ben, midőn beavatkoztunk Belgiumban, hogy meg­­védjük autonómiáját.­­ la Róma souverainitását Olaszország felolvasztaná, a kérdés módosulna, s az már nem volna souverainitás, hanem az európai egyensúly kérdése. Ám ez a conventio. — Legfontosabb hatá­­rozmánya ennek, a mi cselekvési szabadsá­gunk. — E cselekvési szabadság lehetetlen volna e? mint azt Thiers ur állítja. — Nem­uraim ! a mi cselekvési szabadságunk kz hpgy hivatkozhatunk a békülékenységre, a’kien­­geszt­ődésre; s az a kérés, melyet­ Rómához intézhetünk, hogy ne állapodjék meg az anyagi erő feltételeinél, hanem tanulmányozza a javí­tásokat is, melyeket czélszerű leend behozni. Tudom, sokan szükségt­elen­etőnek tartják a reformokat. nem akarok rájuk nézve semmi szomordót mondani; de elvégre is, miután egy keresés 1831. óta ismételve feltétetik, miután 1849 ben a tiszteletteljes tanácsok megnjittat­­tak, s ismételtettek a párisi congressuson utóbb az ausztriai császár által is, nem értik-e, hogy itt valamit tenni kell; nem a pápa trónjának biztosítására, hanem hogy kibékítsék az újabb­­kon polgárosodást a vallási tekintéllyel. Igen is, meg kell kísérteni e kissé zavart (confus) hatalomba bizonyos határvonalat húzni némi szabályt, némi elveket, melyek megelőz­ték az összeütközéseket; ideje pontosan meg­nyolt kivitele szintén nagyobbodott; az irodalmi és művészeti termelvények ki- és bevitele ör­vendetesen gyarapodott; de a gyártási anya­gok és hulladékok kivitele tetemesen csökkent. A­mi a transito kereskedést illeti, Ausztria csak 1863-ban szüntette meg az átszállító vá­mokat, s így jóformán Európa államainak utol­sója a transito forgalom jelentőségének felisme­résében , az átszállító kereskedés irányai nyu­gatról kelet felé, s a szállított áruk túlnyomólag iparczikkek.Dalmátországról,­ átalában a belke­­reskedés kimutatása után a kereskedést előmoz­dító eszközökről értekezik szerző. A kereskedést előmozdító eszközökről újabb időben az ausztrá kormány egyátalában többfé­lekép gondoskodott. Nevezetesen a közlekedés gyorsítására az állam és országutak készítése folyton gyarapodott, a vaspályahálózat mind­inkább kiterjesztetett, a postaügy tekintetében számos szerződés köttetett, s a financiar oldal teljes elvetésével, különösen a közgazdászati igényeknek megfelelőleg, új díjszabás rendelte­tett el, s a távirda jótékonyságában, habár a távirati ügy regáljognak tekintetik is , az egyes magánosok oly készségesen részesíttet­­nek,hogy itt a nemzetgazdászati érdekeknek mél­tánylásában még fényesebb diadal vivatott ki, mint a postaintézet közhasznositása terén. Az ausztr. kereskedés egyik fő hátránya a hi­tel hiánya, s habár e tekintetben történtek is ja­vítások, a hézag nincs kipótolva. A többnemű intézkedések közt első helyen sorakozik a ke­reskedelmi törvénykönyv, mely a nem magyar tartományokban 1863. jul. 1. léptetett életbe, s igy a különben minden tartományra fennálló kereskedelmi törvényeket hatályból kiemelte. Az 1862. történt kiegyezkedési eljárás megszün­tetése a kereskedelemre felette jótékony, miután a számtalan szintett bukásoknak igy eleje vé tetett.­­ A súly és mértékrendszer, daczára az újabb reformoknak, még mindig felette külön­böző az egyes tartományokban, s több kívánni valót hagy fenn. A pénzügy 1858. nov. 1-től fogva rendszeresittetett, s jelenleg már a tizedrend­­szeren alapszik. — Az ausztr. szabadalmazott nemzeti bank, mely közvetlenül hivatva lenne a kereskedés hiteligényeit busásan kielégíteni, már keletkezésének első perczeiben annyira belevo­natott az államigazgatás finánc érdekeibe, hogy valóságos államüzletté alakult. 1848—49 után készfizetéseit megszüntette, olyannyira, hogy e baj végleges kigyógyítására a birodalmi tanács az 1862. dec. 27-ei törvényében a bankkal külön szerződés köttetett, mely szerint egy részben a kormány eleget fog tenni kötelezettségeinek, de másrészt a bank 1867. után ismét kész beváltá­sokat fog tenni. A hitel támogatására több kereskedelmi bank létezik, melyek közül az 1841. keletkezett je­lenleg már 44,2 millió forintnyi mozgalommal dicsekvő magyar, a trieszti és anglo-ausztriai említendő. A takarékpénztárak száma a birodalomban mindinkább növekedik; 1863-ban 104 takarék­­pénztár volt a nem magyar tartományokban, a Magyarhonban pedig 54. A forgalom közvetítésére 1860 ban febr. 26. szerveztettek végleg az árutőzsdék ; a consularis ügy is mindinkább fejlesztetik, a mennyiben 1863-ban 303 consularis állomás volt; azonban a kereskedelmi társulatok ügyében a birodalom felette szegény, s csak újabb időben látszik itt is némi jobbulás.­­ Legnagyobb elhagyottság­­ban van azonban a kereskedelmi intézetek álla­pota a birodalomban, e tekintetben a legújabb időkig, legalább a kormány részéről, legkevésbé sem lett gondoskodva , sőt újabb időben is csak magán után keletkeztek tanintézetek, jelesen 1856. a prágai, 1857. a pesti, 1858. a bécsi. A szellemi miveltség szoros kapcsolatban áll az anyagi jólét fokaival, minél műveltebb a n­é­­zet, minél magasabb képzettségű, annál köny­­nyebben szerzi meg a fenntartására oly szüksé­ges anyagi eszközöket. Sajnos, hogy ép ezen drága nemzeti kincs szellemi lényénél fogva leginkább kifog a statistikai fényképezés mes­terségén, mindazáltal hozzávetőleg a következő­ket lehet megjegyeznünk : A népiskolák ügye, miután az a nem magyar tartományokra az 1805., 1847., Magyarhonra nézve az 1845. szabályza­tok által nagyrészben organizáltatott, különösen pedig miután a concordatum folytán a népneve­lés Ugy­e az egyház kezébe jön áttéve, legújab­ban nem részesittetett a kormány részéről nagy gondoskodásban ; mindazáltal mindinkább emel­kedik ezen, a közműveltségre oly lényeges beha­tással biró intézmény. Általában a hiányt a va­sárnapi és ismétlési iskolák pótolják némileg. 1862-ben 17,144 népiskolába 1,806,472 tanuló járt, úgy hogy 100 tanképes gyermek közül 68 jár iskolába, 32 pedig minden oktatás nélkül lézeng. Nem csekély lendületet nyert a népne­velési ügy és az elemi tanitók képzése az 1851. szabályozott időszaki értekezletek által is.­­ A középtanodák (ide nem értve a gymnasiumo­­kat és reáliskolákat) figyermekek számára alig vannak, a nőnembeli felsőbb kimivelési tanodák egészen hiányzanak, csak nőszerzetek és ma­gánintézetekben nyílik elég sovány alkalom fő­leg a női magasabb kiképzés eszközlésére. A legutóbbi adatok fonalán az összes ausztrá nem magyar tartományokban 578 iskola számíttatott 28,478 leánynövendékkel, hazánkban csak 86. — A siketnémák 18, a vakok 8 intézetben nyer­nek oktatást. — A gymnasiumok Ugye 1854. szerveztetett és vagy nyilvánosak, melyek ál­lamérvényes bizonyítványok kiállítására és érett­ségi vizsgálatok megtartására jogositvák, vagy magánosok. 1863-ban összesen 244 gymnasium volt, e számból szoros értelemben Magyar­honra esik 90. A tudomány-egyetemek újabb időben nagyszerű változáson mentek át, a meny­nyiben a tanszabadság elve léptettetett életbe, melylyel karöltve a magántanársági intézmény, tanterv stb. létesiltetett.­­ Van pedig a bi­rodalomban összesen 8 egyetem, melyek közül a bécsi, pesti, prágai, grátzi, krakkói, paduai teljesek, az insbrieki és lembergi egyetemen az orvosi kar hiányzik. Az egyetemekhez csatla­koznak a Magyarhonban fennálló jogakadémiák, melyek 1855. oct. 2. szerveztettek; itt említen­dők a sebészeti tanintézetek, a szülésznők ki­képzésére szolgáló intézetek, az állatgyógyisko­­lák, a keleti nyelvek akadémiája stb. Az okta­tásügy vezényletére újabb időben külön oktatás­ügyi tanár lön nevezve. A tan­intézeteken kívül még egyéb intézetek is gyakorolnak a műveltség fejlesztésére neve­zetes behatást, jelesen a tudományos akadé­miák. E tekintetben először említendő a bécsi cs. k. akadémia, mely 1846 ban alapittatott, az ál­lam költségén tartatik, s összesen 63,000 ft évi költséggel van az 1864. budgetben felvéve. A magy. tud. akadémia, mely egyike a legvirág­zóbbaknak, a tud. csehhoni társulata, a velen­czei tudományos intézet, a velenczei és trevisoi athenaeumok stb. Megemlíthetők még a külön czélokra létező számtalan társulat, pl. a bécsi orvosok társulata, állat- és növénytani, régiség­tani, mérnökök és építészetek stb. egylete. Min a műveltség egyik képviselője, a sajtó is jelent­kezik, csakhogy ha valahol, úgy bizonyosan a szellemi élet e küzdterén nem lehetnek döntős a puszta számok. Folyóirat az egész birodalom­ban 1846-ban 155 jelent meg, s 1863 ban 454 különös emelkedés mutatkozik e tekintetben Magyarhonra nézve. A művészet a kormány részéről nem nyer ki­váló pártolást, itt is a magánvállalkozás nagyobb tért foglalt el. Különben említendő a bécsi kép­zőművészetek akadémiája, a velenczei és vero­nai akadémiák , honunkban a műegylet és­­ képzőművészeti társulat. A színházak, tekintve a birodalom területét és népességét, azokkal éppen nincsenek arányban, összesen csak 59 színház számíttatik. Az erkölcsvallásbeli műveltség fejezetében szerző szól először az árvaházak, kisdedóvók bölcsődék, mentőintézetek, közszülőházak és le­­lenczházakról; ez utóbbinak Magyarországban honosítását nem helyesli, s inkább az angol egyheti atóm segélyt ajánlja e téren. Áttér az­ívó­statistika és a clerus viszonyai­ra. Végül kimutatja, mily kevés költséggel járul a kormány a műveltség és vallás fenntartásához, arbbb­a így átnéztük röviden e füzet tartalmát, s e lányos vázlatból a mű nagyszerűsége minden­ieSírTf1®1 elő.A lebeghető cikkünket befe­­jezőleg,kifejezzük ama óhajunkat, vajha e kézi­könyv nemsokára teljesen közkézen foroghatna, MÁTÉ S.

Next