Pesti Napló, 1865. április (16. évfolyam, 4087–4511. szám)
1865-04-22 / 4504. szám
Erdaribar ezen hónap utolsó harmadában fordult elő, s az mindig ÉNy.-ról jött. A felső szél —• felhőbnzam — igen változékony és rögtönzött volt, noha leggyakrabban ÉNy., egyre-másra észleltetett É. 4V3, EK. 1, K. 1%, DK. fi'/,, D. 3%, DNy. 1V*, Ny. 1, és ÉNy 9 napon át. A csapadék, mely 16 napon észleltetett, ezen hó folytán 34*49 párisi vonal magassága emelkedett, e közben négyszer havazott, 3-ar eső esett, és 9-er eső hóval vegyítve jött elő. Köd: 4 napon át mutatkozott, s egyszer egész délig tartott. A lég azon tartalma középszámmal: év idején =4.8, nap közben = 3.4. a Schönbein-féle foksor szerint. Ezen hó 3 utolsó napján fordult elő a legnagyobb ózon tartalom. Légvillanyosság: túlnyomólag igenleges , és többnyire erős, néha semleges, és igen erős. A föld megmelegedése : Az árnyékban. A napon.© M •«& © 1 I.II.III.IV.V.LII.mi.IV.V. -©ebX)30«s brf 1-sejea.+ ++++++++ + + + 4 167 108 609-509-903 306 608-189139-60*1*401000 S-dikaa.+++++ ++++ + + + 3 S66*296 329-409 80*3 706 407 92 9009-50*3-40Joe +++++ ++++ + + + 15-ikén.4 006 608*109-219-763 726 297*828 60 *920*5 710*40 ++++ +++++ + + 92-ikén.4 106 508 059209-701 956-107 608-40*8 90*20010-20 29-ikén.++++ +++++ + + + 4 026 007-32 8 801 953-705 909408-20 * 8 80*05010*0 *) A hőmérő vízben volt. A hőmérő lesülyesztésének mélysége bajor lábakban I. 4, II. 8, HL 12, IV. 16 és V. 20. Összehasonlítás kedvéért idéztetnek az előbbi évek ugyanezen hónapjának időviszonyai. Évek. Légsúlymérő. Hőmérő. Páranyomat. Nedvesség. Csapadék. 1862. 831*11 + 6*a26 2*"'36 70 6 '"10 1863. 33109 + 6*a66 2*""36 66 14*""44 1864. 830*18 + 6*a20 2*""57 74 21""57 Az elpárolgás a szabad felületen tette hónapban 28*98 párisi vonalt. A delejes elemek közül e hó folytán 2 absolut elhajlási meghatározás vizetett véghez, és pedig mártius 26-án délben és 27-én délelőtt. Az előbbi észlelet, Paulovits László főpolgármester úr kertjében a budai várhegyen 6 leolvasásból az állandó Declmnometeren 10° 36. 15 nyűgöt, értéket mutatott a különbzéki készülék 169*9 állása mellett. Budán, április 12. 1865. Hibaigazítás. Lapunk tegnapi számában a harmadik oldal harmadik hasábjának alulról számítandó 21—22-dik Boraiban Layard helyett Lalid olvasandó. Nemzeti színház. Ápril 22-ére van kitűzve : „CAMILLA.“ Eredeti opera 3 felvonásban. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről ápril 21-ről. 5°/C- metalliques Nemzeti kölcsön Bankrészvény Hitelintézet Londoni váltók Ezüst . . Arany 72. 25. 76. 20. 802. —. 185. —. 108. 50. 106. 25. 5. 13%. Martius. A „P. Napló“ magán-távsürgönye. Kiel, april 21. A „Kieler Zig“ a tartományi kormány kijelentését közli, mely szerint a kieli tanácshoz ápril 8-kán intézett utasítása visszavonatik , miután Halbhuber kinyilatkoztatta, hogy a porosz biztos rendeletét csak a hírlapokból tudta meg, holott a polgári biztosok rendeletei csak közösen kibocsáthatók. Páris, apr. 21. A czár ma reggel Párison keresztül utazott, Napóleon császárral találkozott, s azonnal folytatta útját. Nizza, apr. 21. A nhg állapota tegnap este aggasztó volt. Éjjel enyhült, a nhg az éjjel aludt. Válaszfelirati viták a franczia törvényhozó testben. Roucher. Azt hiszik önök, hogy én nem tartom fontosabbnak határunkon egy 23 millió lakost számláló országot bírni, mint egy ennél nagyobb birodalmat, egy Ausztriát ? Igen ! mi megalakulni engedtük ezen országot. De a jutalmazások előállításának legjobb módja az önnagyobbodás. Ma közelítünk természetes határainkhoz, megnagyobbodtunk, s megerősödtünk szövetségesünkkel egy időben. Az egységért Francziaország nem felelős. Francziaország kezdetben a foederatiót akarta, s később a nép manifestatiójára fogadta el az egységet. Nem akarok a jövőbe hatolni, hogy megtudjam, vájjon Olaszország majd egykor ellenünk fordítandja-e fegyvereit, s ha vájjon a kérdést nem bonyolítja-e össze a német egység. Amiről meg vagyok győződve, az abban áll, hogy a német egység nem az által kerülhető el, ha féljük, s ha a népek mozgalmait akadályozzuk. Arról mégis meg vagyok győződve, hogy Olaszország őszinte szövetségesünk, mely előnyeit nekünk tulajdoníthatja, mely ezt érzi, s mely épen ezért igen sokáig nem fog ellenünk fordulni. A septemberi egyezményre áttérve, Thiers úr azt állitá, hogy az egység fenyegetés Róma és Velencze ellen. Állitá, hogy Thouvenel a kivonulást kivánta, s e kívánalmának áldozta oda tárczáját, s hogy utóda Dronyn de Lhuys kétségkívül párthive a megszállás folytatásának. Ezek meg annyi tévedések. Thouvenel úr soha se akarta a kivonulást, és Drouyn ur sem párthíve a megszállás folytatásának. Mindketten a fejedelem politikáját követték, melynek czélja Olaszország és a pápaság kibékítése. És midőn az olasz kormány a velenczei kérdést állíta fel, Thouvenel úr oly értelemben nyilatkozott, mely Thiers ur tetszését is megnyerhető. Az olasz királyságot Francziaország elismerte ;reá nem sokára Cavour gróf meghal, s utóda Ricasoli lett. Ez Rómát és Velenczét kérte, mint az egység szükséges befejezését. Thouvenel e felhívásra egy igen értelmes jegyzékben válaszolt. A miniszter felolvassa a válasz szószerinti tartalmát, melyből kiderül, hogy a császári kormány Villafrancánál őszintén békülvén meg Ausztriával, javasolja a turini kormánynak, hogy Velencze birtoklását illetőleg tartózkodjék minden olyan demonstrátiótól, ami egy katonai nagyhatalom érzékenységére bántólag hatna. Rómát illetőleg a külügyminiszter kiemeli, hogy ez a császár levelében különösen fenn van tartva, hogy tehát a körülmények másként alakulásáig azt a franczia csapatok őrzik, s hogy Rómára nézve fontosabbak a katholikus, mint az olasz egységi érdekek, miket a császári kormánynak szem előtt kell tartania. Láthatják önök, hogy az egység nem tekintetett veszélynek Francziaországra nézve, csupán felfüggesztetett, vagy fentartatott a két kérdés akkor, midőn azok felállíttattak. Kimutatva a háború szükségét és hasznosságát, szónok elismeri, hogy az olasz kérdések elintézése körül a franczia kormány minden eszméi nem valósultak ; más gondolatok jutottak érvényre, miket nem ellenzett, de élt fenntartásával, s így jutott a kiürítés előre látásához. Itt három rendszer állíttatott szembe. Némelyek feltétlenül, s haladék nélkül kívánták csapataink visszahívását; mások és valószínűleg ezek közt leend Thiers úr is, határtalan idejű, permanens megszállást kívántak. A két thesis vizsgálata egyenesen a conventio szabályossága seszélyességére vezetend. Várjon a kormány visszahivhatá-e csapatait Rómából rögtön, minden készület, minden adott biztosítékok nélkül. — Ilyen eljárás megczáfolása lett volna 1849-ki expeditiónknak, s elfogadása leendő azon tanoknak, melyek a világi hatalom eltűnését kívánják ; szóval, egy ily elhatározás veszélybe döntheté a pápaságot. E három okból a kormány azt visszautasítá. (Igen helyes.) Az 1849 ki expeditio igazolására a miniszter rövid leírását adja az akkori olasz viszonyoknak. Piemont Novarránál elbukik, s vele sok szép csalódás. Rómában respublica, Ausztria uralkodó az egész félszigeten, s Bécsben tanakodtak rajta, ha ne siessenek a szent atya visszahelyezésére. Nekünk tehát három indokunk volt Róma ellen nyomulni. Ellensúlyozni Ausztria befolyását, visszaállítani a pápaságot, s megmenteni, mi még megmenthető — a korábban engedményezett intézményekből. Avagy annyit jelente-e ez, hogy mi harczolni mentünk a rómaiak nemzetisége ellen. Nem! A római nép nem volt cselekvése szabadságában; elsodorta azt a sociális mozgalom, mely akkor egész Európát felizgató. Állítom, nem a római nép ellen mentünk mi harczolni, hanem a sociális tömeg ellen, mely Párisban a júniusi napok alatt szóratott szét. A római respublica feje egy gennai volt, fővezére Nizzában született. E helyzet veszélybe ejte a katholicismust, fel akartuk segítni a pápai trónt; ma nem akarhatjuk történelmünk ezen lapját széttépni, biztosíték nélkül hagyva oda Rómát. Mi nem akartunk igazat adni ama tannak, mely a világi hatalomról azt tartja, hogy az ellenkezik a civilisatióval. 1849 óta gondoskodásunkkal környeztük a szent atya trónját. Tisztelettel közöltük vele tanácsainkat, szünetlenül kértük őt reformok adására. Midőn az olasz háború bekövetkezett, a császár első kiáltványában megerősíté a pápai államok semlegességét. Midőn ez elv ellen merénylet követte tett el, az nem mi tőlünk származott. Jun. 12-én az osztrákok oda hagyták a legatiókat, hogy a solferinoi tábort erősítsék. Midőn a villafrancai béke megköttetett, az első gondolat, mely azt a császárral elfogadtatá, volt — a pápaság érdekeinek oltalmazása. A császár megkínálta a pápa fejedelmet az olasz confoederatio elnökségével. De minden törekvése hasztalan volt. A franczia kormány nem veszte el bátorságát. Ajánlatot tett a pápának egy megszálló hadtest iránt, melyhez minden hatalmasság contingenst szolgáltatna. Ekkor szerveztek egy pápai hadsereget, s azt Lamoridére parancsai alá helyzék. Ezen tábornok engedelmet kapott a császártól ezen missio elvállalhatására. Midőn Garibaldi fenyegető a pápai államok határait, ajánlottuk Angliának, tartóztatná fel e pártvezért, s egyesült hajóhadunk által akadályoznék meg a pharoi szoroson való átkelését. Később is még új elutasítással, új ellenállással kelle küzdenünk; végre bekövetkeztek az 1862-ki propositiók és alkudozások. Mi, valamennyi hatalmasság nevében, ajánljuk a pápának mindezen államok collectív biztosítékát, a pápai kormány fényének megfelelő évi adó fizetésével együtt. Újabban is elutasittatánk, Uraim! A sept. 15-ki egyezmény ezen elvek egyikét sem hagyja el. Rómának rögtön odahagyása — mint Billault mondá, veszélybe döntené a pápát, és midőn ez államférfin 1863- ban ez eszmét elutasitá, oly gondolatot mondott ki, mely folyton a kormányé volt. De kell-e azért az állandó, a határtalan megszálláshoz ragaszkodni? Megenged-e ilyen politikát Francziaország, a pápaság s a világbéke érdeke ? Thiers úr az állandó megszállást oly elvhez köti, melyet lehetlen elfogadnom. Kétséget nem szenved, hogy a pápai hatalom theocratiai és electiv jelleme, a lelkiismeret szabadságának elve oly érdekeket tárnak elénk Rómában, melyeket nem akarhatunk elhagyni, sőt melyeket tanácsainkkal, erkölcsi, sőt néha fegyveres közbenjárásunkkal is támogatnunk kell; de lehet-e valakinek állításában odáig menni, hogy a rómaiaknak nincs nemzeti souverainitásuk, hogy nem bírnak se nemzetiséggel, se közjoggal, se személyi joggal, hogy szóval ők a katholicismus souverainitása egy nemének vannak alárendelve ? E véleményt nem oszthatom. Nagy veszélyt rejt az magára a souverain pápára, és a katholicismusra. Ez közjogi tévedés. Midőn ön elvül állítja fel, hogy egy nép szolgasága szükséges dolog a pápai hatalom létezésére, akkor ön súlyos merényt követ el a pápaság és a vallás ellen ; a népek közé az ingerültség és bizalmatlanság magvát hinti. Avagy hol találandja ön megírva azon szerződést, mely kötelez egy egész nemzedéket a megelőző nemzedékek nevében? És ha lenne hasonló szerződés, annak haladási korszakunkban, mai szokásaink között nem lenne politikai hatósága, mely érvényesítse. És ha fenntartandónak tekintetnék egy ilyen szerződés, az romlása lenne a világi hatalomnak. Ön elismerte, hogy a rómaiaknak joguk van jól kormányoztatni. De mi teszi ezen jog anyagját ? A katholikus hatalmak állandó közbejárása. Imét így oltalmazná ön a világi hatalom függetlenségét. Szükséges, hogy a világi hatalom a pápai kormány és alattvalói közti kiegyezés által tartsa fenn magát, s hogy a hatalmak ez eredményt csupán tanácsaikkal segéljék elő. Ha tehát a megszállás nem határtalan, nem állandó, akkor ideiglenesnek kell lennie. Szóló érinti a római helyzet nehézségeit, a katonai szervezet terveit a Vatikán némely tanácsosainak érzelemsértő magaviseletét, az anyáktól elragadott gyermekeket, melyek a kormányt óvatos eljárásra intik; s azután kérdi, eszélyes dologunk hiszi e valaki, s megegyezik-e Francziaország általános érdekeivel, ha a római kérdés megoldása a jövőre és a véletlenre bizatik ? Nem feladata-e Francziaország mai uralkodójának e kérdés megoldását nem hagyni dynastiájára? ... A római kérdés 16 esztendeje, hogy felállittatott. Megháboritá az a lelkiismereteket, felizgatá az elméket, zavart keltett a franczia társadalom legkülönbözőbb elemeiben. E komoly helyzet kötelességévé teszi Francziaországnak nem maradni a végtelen megszállás nyugalmában. A miniszter megjegyzi még, hogy a megszállás ellenkezik a pápai souverainitás gyakorlásával is; ez kiindulási pontja az annyira feliannak : szabad egyház a szabad államban. Avagy miért mentünk mi Rómába ? Hogy visszaállítsuk a pápai hatalmat, de nem azért, hogy végtelen időkig Rómában maradjunk. Hogy a pápai trón megszilárduljon, meg kell neki adni függetlenségét, saját életét. Ha önök megtudni akarják, ha létezhetik-e, ha élhet-e önmaga által, ha van-e önmagától hatalma, életereje, szükség — hogy az odahagyás nagy vállalatát kísértsük meg. Mindaddig, míg e kérdés meg nincs oldva, — az a világbéke praejudiciuma leend. Vannak Olaszországban forradalmi szenvedélyek, melyek Rómát követelik , de másrészről nincsenek-e ugyanott eltitkolások, vakság és ellenségeskedés, melyek valahányszor a szent atyához fordulnak, hogy Europa collectiv biztosítékát ajánljuk, ellentállásra buzdítják a pápa fejedelmet, felkiáltva: potius mori, quam foedari Ezen elvakultság bírja a pápát a nem engedésre, s a nagyszerű mozdulatlanságában maradásra. A pápa fejedelem közel környezetében vannak bő vérű jellemek, kik a múltra visszamenetelt hiszik, kik folyvást az elvesztett tartományok visszanyeréséről álmodoznak, kik az olasz egységet, függetlenséget, mint múlékony dolgot képzelik, s megrögzöttek a véleményben, hogy a franczia vérrel összetapasztott olasz egységi mű majd csak szétmállik. Nem kivánatos-e a világra, hogy hasonló helyzet ne hosszíttassék meg. Francziaország joga eltüntetni a nehézség okát. Amit mi akarunk, az a pápaság és Róma, folytatva jelenlegi életét, Olaszország megtartva egységét, de ugyanakkor tisztelve a szentatya területét, s tisztelve a katholicismus nagy érdekeit. Ez a probléma. Megoldását ígérheti-e a septemberi egyezmény. Több hang: Pihenjen, pihenjen. Néhány pillanatra a tárgyalás felfüggesztetik. Roucer: Uraim ! bocsánatot kérek, hogy oly sokáig igénybe veszem figyelmöket, de e tárgy oly komoly, s a kormány czéljai oly különbözőleg magyaráztattak, hogy kötelességem a legnagyobb őszinteséget és tisztaságot hozni e vitába (helyes). Mi értelme, mi jelleme a septemberi conventionak, ime ezt akarom én megvizsgálni. A conventio két külön részre oszlik, a római állam kül és belviszonyára vonatkozólag. Az elsőt illetőleg : a nemzetnek, melynek kebelében forradalmi elemek nyugtalankodnak, ezt mondtuk. Ön tisztelni fogja és tiszteletben tartatja az egyházi állam területét. Alakoskodó, határozatlan és félszeg kötelezése ez? Nem, ez teljes, absolut, változhatatlan kötelezés. (Nagyon jól van ) E szerint se közvetve, se közvetlenül, se a forradalom segítése, se szabadon bocsátása által nem lehet, Olaszországnak megtámadtatni a pápai területet a conventio megsértése nélkül. Francziaország pedig, mely aláírta a conventiot, tudni fogja azt érvényesíteni. A conventio elismeri az olasz egységet, de ugyanakkor tiszteletet követel a pápai terület határai iránt, minden meglevő szervezetet tisztel, de eltilt minden további terjeszkedést. És mit mond a belviszonyokra vonatkozólag? Azt mondja, hogy a pápának joga van nemcsak alattvalóiból, hanem bárhonnan való hűséges katholikusokból hadsereget szervezni, és a pápai kormány nem zavartatik meg a hadsereg szervezésében, melyhez a katholicusok ragaszkodásukkal járulandnak. Azt mondják, hogy lehetetlen ily seregnek alakulni, mert azok, kik először álltak volt a pápai zászlók alá, nem tarthatták meg nemzetiségüket. De nem kell feledni, hogy akkoriban a törvények hajtottak végre, melyeknek erejét a kormány nem semmisíthette meg. A törvény azt kívánja, hogy minden franczia, ki külföldön szolgálatba lép, felhatalmazást kérjen rá, ha megakarja tartani nemzetiségét. És a kormány e felhatalmazást soha se tagadja meg, és készséggel adta meg a tiszteletre méltó tábornoknak, ki a pápai sereg élére állott. De ha e felhatalmazást nem kérik ki, a törvény megvan, és a kormánynak nincs joga azt Ily TAS-Ar “herendianélkül hogy '‘VS*?, tehát oly helyzetbe tétetett, hogy komolyan hozzá láthat a hadsereg .Nem^Hátra van a pénzügyi kérdés. A conventio azzal is foglalkozott, hogy könnyítsen a pápai PISg'megnyugtatni e tekintetben a lélekismereteket? Az adósság megosztása magában foglalja-e a pápai birtokok elvételében megnyugvást? A dolog másként áll. _ Egy tény volt itt, mely bizonyos igaztalan következményeket szült, melyektől a pápai kormányt meg kellett kímélni, és a conventio igazságosabbá tette a helyezetet. Ugyan mivel lehetne komolyabban biztosítani a pápai kormány autonómiáját, mint azzal, mivel megállapíttatott hadseregének és pénzügyeinek újraszervezése ? (Nagyon jól van.) Lehet-e jobban biztosítani a sz. atya függetlenségét, s birtoka feletti souverainitását? Azt állították, hogy a conventioban egy más gondolat volt, s egy részről engedte az olaszoknak hinni, hogy Róma az övék, és más részről bizonyos kételyt akart támasztani Francziaországban a katholikusok lelkében. Szüksége ilyen gondolatokat is megcáfolni? Szüksége mondanom, hogy egy ily rendszer igen különös volna a nyilvánosságban mely most általános Európában. Valóban sajátságos ha dicsel volna az olasz kormánynak azt mondani, mi neked engedjük Romát, s ugyanakkor önökhöz jönni s itt úgy nyilatkozni, hogy szándékunk a pápát megtartani Rómában. A conventio pontos, tételei határozottak, s mégis azt mondják, hogy egy fátyol van ott, melyet Olaszország széttépend. Nem uraim ! ott nincs fátyol; Olaszországnak nincs széttépni valója, és ha megkísérte, mi tudni fogjuk tiszteletben tartatni a conventiót. De ilyesmire nincs kinézés Vannak egymás mellett létező souverainitások, de amelyek azért nem emésztik fel egymást. Panaszolnak, hogy mi a római nép részére jogokat ismerünk el ; igen is, mi elismerjük jogait , de különböztessünk : egy nép, bizonyos esetekben módosíthatja szervezetét, s megváltoztathatja belkormányát- Igen ! (Közbeszóllás némely padról). Pelletan. Tudomásul veszszük. (Hosszas zúgás.) Egy követ. Ez közvetlen felszólítás. (Rendre.) Roucer. Pelletan úr engem félbeszakított, hogy tudomásul vegye azon szavamat, hogy egy népnek joga van megváltoztatni belkormányát. Igen is, de ha egy fondorkodó kisebbség megkísérti a kormány felforgatását, a többség képes lesz azt összezúzni. (Élénk helyeslés.) Roucher: Most már folytatom fejtegetésemet. Én Odillon Barrot úrral, 1840-ből, Tocquevillevel, és Billaulttal elismerem a római népnek bizonyos souveranitási jogát, de e jogoknak határai vannak ; egy nép megváltoztathatja belszervezetét, de nincs joga megengedni, hogy egy más nép absorbeálja őt. Ez az egyensúly kérdése, és ezen esetben a féltékeny Európa figyelő szemekkel kisérendi az események folyamát. (Helyeslés.) E pontban tehát egyetértünk. Az egyensúly kérdése mindennapi, de amig távol vidékeken közönynyel nézhetjük, határaink közelében ma is ép oly figyelmünk tárgya, mint 1831-ben, midőn beavatkoztunk Belgiumban, hogy megvédjük autonómiáját. la Róma souverainitását Olaszország felolvasztaná, a kérdés módosulna, s az már nem volna souverainitás, hanem az európai egyensúly kérdése. Ám ez a conventio. — Legfontosabb határozmánya ennek, a mi cselekvési szabadságunk. — E cselekvési szabadság lehetetlen volna e? mint azt Thiers ur állítja. — Nemuraim ! a mi cselekvési szabadságunk kz hpgy hivatkozhatunk a békülékenységre, a’kiengesztődésre; s az a kérés, melyet Rómához intézhetünk, hogy ne állapodjék meg az anyagi erő feltételeinél, hanem tanulmányozza a javításokat is, melyeket czélszerű leend behozni. Tudom, sokan szükségtelenetőnek tartják a reformokat. nem akarok rájuk nézve semmi szomordót mondani; de elvégre is, miután egy keresés 1831. óta ismételve feltétetik, miután 1849 ben a tiszteletteljes tanácsok megnjittattak, s ismételtettek a párisi congressuson utóbb az ausztriai császár által is, nem értik-e, hogy itt valamit tenni kell; nem a pápa trónjának biztosítására, hanem hogy kibékítsék az újabbkon polgárosodást a vallási tekintéllyel. Igen is, meg kell kísérteni e kissé zavart (confus) hatalomba bizonyos határvonalat húzni némi szabályt, némi elveket, melyek megelőzték az összeütközéseket; ideje pontosan megnyolt kivitele szintén nagyobbodott; az irodalmi és művészeti termelvények ki- és bevitele örvendetesen gyarapodott; de a gyártási anyagok és hulladékok kivitele tetemesen csökkent. Ami a transito kereskedést illeti, Ausztria csak 1863-ban szüntette meg az átszállító vámokat, s így jóformán Európa államainak utolsója a transito forgalom jelentőségének felismerésében , az átszállító kereskedés irányai nyugatról kelet felé, s a szállított áruk túlnyomólag iparczikkek.Dalmátországról, átalában a belkereskedés kimutatása után a kereskedést előmozdító eszközökről értekezik szerző. A kereskedést előmozdító eszközökről újabb időben az ausztrá kormány egyátalában többfélekép gondoskodott. Nevezetesen a közlekedés gyorsítására az állam és országutak készítése folyton gyarapodott, a vaspályahálózat mindinkább kiterjesztetett, a postaügy tekintetében számos szerződés köttetett, s a financiar oldal teljes elvetésével, különösen a közgazdászati igényeknek megfelelőleg, új díjszabás rendeltetett el, s a távirda jótékonyságában, habár a távirati ügy regáljognak tekintetik is , az egyes magánosok oly készségesen részesíttetnek,hogy itt a nemzetgazdászati érdekeknek méltánylásában még fényesebb diadal vivatott ki, mint a postaintézet közhasznositása terén. Az ausztr. kereskedés egyik fő hátránya a hitel hiánya, s habár e tekintetben történtek is javítások, a hézag nincs kipótolva. A többnemű intézkedések közt első helyen sorakozik a kereskedelmi törvénykönyv, mely a nem magyar tartományokban 1863. jul. 1. léptetett életbe, s igy a különben minden tartományra fennálló kereskedelmi törvényeket hatályból kiemelte. Az 1862. történt kiegyezkedési eljárás megszüntetése a kereskedelemre felette jótékony, miután a számtalan szintett bukásoknak igy eleje vé tetett. A súly és mértékrendszer, daczára az újabb reformoknak, még mindig felette különböző az egyes tartományokban, s több kívánni valót hagy fenn. A pénzügy 1858. nov. 1-től fogva rendszeresittetett, s jelenleg már a tizedrendszeren alapszik. — Az ausztr. szabadalmazott nemzeti bank, mely közvetlenül hivatva lenne a kereskedés hiteligényeit busásan kielégíteni, már keletkezésének első perczeiben annyira belevonatott az államigazgatás finánc érdekeibe, hogy valóságos államüzletté alakult. 1848—49 után készfizetéseit megszüntette, olyannyira, hogy e baj végleges kigyógyítására a birodalmi tanács az 1862. dec. 27-ei törvényében a bankkal külön szerződés köttetett, mely szerint egy részben a kormány eleget fog tenni kötelezettségeinek, de másrészt a bank 1867. után ismét kész beváltásokat fog tenni. A hitel támogatására több kereskedelmi bank létezik, melyek közül az 1841. keletkezett jelenleg már 44,2 millió forintnyi mozgalommal dicsekvő magyar, a trieszti és anglo-ausztriai említendő. A takarékpénztárak száma a birodalomban mindinkább növekedik; 1863-ban 104 takarékpénztár volt a nem magyar tartományokban, a Magyarhonban pedig 54. A forgalom közvetítésére 1860 ban febr. 26. szerveztettek végleg az árutőzsdék ; a consularis ügy is mindinkább fejlesztetik, a mennyiben 1863-ban 303 consularis állomás volt; azonban a kereskedelmi társulatok ügyében a birodalom felette szegény, s csak újabb időben látszik itt is némi jobbulás. Legnagyobb elhagyottságban van azonban a kereskedelmi intézetek állapota a birodalomban, e tekintetben a legújabb időkig, legalább a kormány részéről, legkevésbé sem lett gondoskodva , sőt újabb időben is csak magán után keletkeztek tanintézetek, jelesen 1856. a prágai, 1857. a pesti, 1858. a bécsi. A szellemi miveltség szoros kapcsolatban áll az anyagi jólét fokaival, minél műveltebb a nézet, minél magasabb képzettségű, annál könynyebben szerzi meg a fenntartására oly szükséges anyagi eszközöket. Sajnos, hogy ép ezen drága nemzeti kincs szellemi lényénél fogva leginkább kifog a statistikai fényképezés mesterségén, mindazáltal hozzávetőleg a következőket lehet megjegyeznünk : A népiskolák ügye, miután az a nem magyar tartományokra az 1805., 1847., Magyarhonra nézve az 1845. szabályzatok által nagyrészben organizáltatott, különösen pedig miután a concordatum folytán a népnevelés Ugye az egyház kezébe jön áttéve, legújabban nem részesittetett a kormány részéről nagy gondoskodásban ; mindazáltal mindinkább emelkedik ezen, a közműveltségre oly lényeges behatással biró intézmény. Általában a hiányt a vasárnapi és ismétlési iskolák pótolják némileg. 1862-ben 17,144 népiskolába 1,806,472 tanuló járt, úgy hogy 100 tanképes gyermek közül 68 jár iskolába, 32 pedig minden oktatás nélkül lézeng. Nem csekély lendületet nyert a népnevelési ügy és az elemi tanitók képzése az 1851. szabályozott időszaki értekezletek által is. A középtanodák (ide nem értve a gymnasiumokat és reáliskolákat) figyermekek számára alig vannak, a nőnembeli felsőbb kimivelési tanodák egészen hiányzanak, csak nőszerzetek és magánintézetekben nyílik elég sovány alkalom főleg a női magasabb kiképzés eszközlésére. A legutóbbi adatok fonalán az összes ausztrá nem magyar tartományokban 578 iskola számíttatott 28,478 leánynövendékkel, hazánkban csak 86. — A siketnémák 18, a vakok 8 intézetben nyernek oktatást. — A gymnasiumok Ugye 1854. szerveztetett és vagy nyilvánosak, melyek államérvényes bizonyítványok kiállítására és érettségi vizsgálatok megtartására jogositvák, vagy magánosok. 1863-ban összesen 244 gymnasium volt, e számból szoros értelemben Magyarhonra esik 90. A tudomány-egyetemek újabb időben nagyszerű változáson mentek át, a menynyiben a tanszabadság elve léptettetett életbe, melylyel karöltve a magántanársági intézmény, tanterv stb. létesiltetett. Van pedig a birodalomban összesen 8 egyetem, melyek közül a bécsi, pesti, prágai, grátzi, krakkói, paduai teljesek, az insbrieki és lembergi egyetemen az orvosi kar hiányzik. Az egyetemekhez csatlakoznak a Magyarhonban fennálló jogakadémiák, melyek 1855. oct. 2. szerveztettek; itt említendők a sebészeti tanintézetek, a szülésznők kiképzésére szolgáló intézetek, az állatgyógyiskolák, a keleti nyelvek akadémiája stb. Az oktatásügy vezényletére újabb időben külön oktatásügyi tanár lön nevezve. A tanintézeteken kívül még egyéb intézetek is gyakorolnak a műveltség fejlesztésére nevezetes behatást, jelesen a tudományos akadémiák. E tekintetben először említendő a bécsi cs. k. akadémia, mely 1846 ban alapittatott, az állam költségén tartatik, s összesen 63,000 ft évi költséggel van az 1864. budgetben felvéve. A magy. tud. akadémia, mely egyike a legvirágzóbbaknak, a tud. csehhoni társulata, a velenczei tudományos intézet, a velenczei és trevisoi athenaeumok stb. Megemlíthetők még a külön czélokra létező számtalan társulat, pl. a bécsi orvosok társulata, állat- és növénytani, régiségtani, mérnökök és építészetek stb. egylete. Min a műveltség egyik képviselője, a sajtó is jelentkezik, csakhogy ha valahol, úgy bizonyosan a szellemi élet e küzdterén nem lehetnek döntős a puszta számok. Folyóirat az egész birodalomban 1846-ban 155 jelent meg, s 1863 ban 454 különös emelkedés mutatkozik e tekintetben Magyarhonra nézve. A művészet a kormány részéről nem nyer kiváló pártolást, itt is a magánvállalkozás nagyobb tért foglalt el. Különben említendő a bécsi képzőművészetek akadémiája, a velenczei és veronai akadémiák , honunkban a műegylet és képzőművészeti társulat. A színházak, tekintve a birodalom területét és népességét, azokkal éppen nincsenek arányban, összesen csak 59 színház számíttatik. Az erkölcsvallásbeli műveltség fejezetében szerző szól először az árvaházak, kisdedóvók bölcsődék, mentőintézetek, közszülőházak és lelenczházakról; ez utóbbinak Magyarországban honosítását nem helyesli, s inkább az angol egyheti atóm segélyt ajánlja e téren. Áttér azívóstatistika és a clerus viszonyaira. Végül kimutatja, mily kevés költséggel járul a kormány a műveltség és vallás fenntartásához, arbbba így átnéztük röviden e füzet tartalmát, s e lányos vázlatból a mű nagyszerűsége mindenieSírTf1®1 elő.A lebeghető cikkünket befejezőleg,kifejezzük ama óhajunkat, vajha e kézikönyv nemsokára teljesen közkézen foroghatna, MÁTÉ S.