Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)

1865-05-04 / 4514. szám

102-1514 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­­tézendők. Csütörtök, május 4. 1865. PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. 16. évi foryalm­. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt­ tér: 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. Május 1-jével kezdődő uj előfizetés PESTI NAPLÓ-ra. JE­lőfi­se­tést Május—júniusi 2 hóra........................................3 50 Tv r. Május—júliusi V. évre ......... 5 99 25 „ Május—septemberi 5 hóra..................................S „ 75 „ A „PESTI NAPLÓ“ kiadóhivatala. Pest, május 3. 1865. S z­e m 1­e. A megelevenült tavaszi természettel el­lentétet képez a napi politika. Miután kormányok, parlamentek és nagyobb testületek kifejezést adtak azon mély megilletődésnek és iszonynak, me­lyet bennük Éjszak-Amerika Egyesült Államai elnökének legyilkoltatása kel­tett, s minden ismét előbbi egy hangi­­sá­­g­ba vonult. A madridi senatus hosszas vitázás után elfogadta a kormány törvényjavaslatát, mely a spany­ol hatalom alól Domingo szigetet feloldja. Cadix és Ferrolból a ha­jók is elindíttattak, melyek azon tarto­mányból a spanyol csapatokat haza, vagy Cubába fogják szállítani. — Júniusig az egész szigetnek a spanyolok által elhagy­va, s a függetlenségnek átadva kell len­nie ; igy akarja ezt a senatus 93 szava­zata 33 ellenében, mely többség egyszer­smind a legszebb jutalom azon hazafias erőfeszítésnek, mely ama távol szigetet szegény, de kitartó és szabadon érző la­kóinak önálló birtokába visszaszerzé. Egyéb hirek, melyek a pyrenei félszi­getről érkeznek, nem oly megnyugtatók. Az ingerültség most már nemcsak a fővá­rosban, de a népesebb tartományi váro­sokban is fokozódik, s hasonlít a félig el­fojtott tűzhöz, melynek csak levegő kell, hogy magas lángokban törjön ki. Páris — az életelevenség fészke, ápril 29-ke óta mintha megszűnt volna a világ­mozgalom központja lenni, s még társa­dalmi híreiben is meddő. A törvényhozó test ellenzéki része óhaj­tana ugyan, a külföld más parlament­­jainak szép példáját követve, testületi­leg nyilatkozni a washingtoni undo­rító bűntény felett, azonban a császári kormány a külhatalmakkal való érintke­zést még ily philantróp eseteknél sem hajlandó kezeiből kibocsátani, s azt a nép küldötteivel megosztva gyakorolni. A belga lap értesülése szerint a törvény­hozó testnek meg kell elégednie a Rou­­ker államminiszter által a kamra nyílt ülésében felolvasandó külügyminiszteri részvétirat meghallgatásával, mely a fran­­czia kormány és a franczia­ nemzet nevé­ben a legmelegebb rokonszenvvel szól a reconstituált é­szak-amerikai unióról, va­lamint legmélyebb fájdalmát fejezi ki a veszteség felett, melyet nagy nevű elnö­ke halálával szenvedett. A képviselők eddig sem kétkedtek azon, hogy Drouyn úr jó stiliszta, s épen nem vonták kétségbe, hogy a császári kor­mány megilletődését híven és kifogásta­lanul fogja tolmácsolni; ez azonban csak kormányi nyilatkozat, s az által, hogy a kamrában felolvastatik, nem válik nem­zeti ténynyé ; holott a harminczöt mil­liónyi franczia nép, oly nagyszerű hagyo­mányok örököse, mely­ek hős és elszánt önkény­­esei Washington tábornok alatt is véreztek azon respublica függet­lenségéért, melyet a feloszlási catastro­­phától a most kivégzett Lincoln Ábra­hám erős jelleme, következetes kitartása és elismert mély állam tudomány­a mentett meg, — joggal kívánhatja, hogy a kor­mány legalább annyi nagykorúságot is­merjen el benne, a­mennyit másutt egy szabadalmazott testülettől sem szoknak megtagadni , hogy megmondhassa , ha barátja fájdalmában osztozik, ha törekvé­seinek szerencsét kíván. Vege­z­z­i küldetése Rómában eddig nem igazolja a kezdetben ígért ered­ményt. A „France“ rózsaszínben látja ugyan a dolgokat, s főleg a vallási ügyekről úgy szól, mintha azok már minden nehézsé­gen túl lennének elintézve. Azonban turini tudósítások azt ámitás­­nak tartják. Vegezzi nem tette és nem tehette azon, a király hatalmi állásával össze nem egyeztethető feltételeket, me­lyeket franczia források elsorolnak. Ne­vezetesen Victor Emanuel nem ígér­­te, hogy a pápai államtól átvett tarto­má­­­nyokban a praeconisált püspökök szikéi­két elfoglalhatják, a­nélkül, hogy a király iránt hűségi fogadalmat tegyenek. Ilyen feltétel az alkotmánynyal sem lenne ösz­­hangban, s a parlamentáris felelős kor­mány sem vállalkozhatnék ily feltételek­re fektetett szerződvényt a képviselet előtt védelmezni. Legújabb jelentések szerint Vegezzi római tartózkodása meghoszabbíttatott, mi szintén arra mutat, hogy a nehézsége­ken az alkudozás még nem haladott át. Nemrég a lapok jelentették, hogy Mon­tenegro ismét támadólag lépett fel a török határok ellen. Egy, azon vidékről szóló sürgöny most arról értesít, hogy a szent­pétervári kormány, mely Danilo herczeg halála óta meglehetős közönynyel nézte a hegyi lakók törekvéseit, most hangula­tot változtatva, abba­hagyott befolyását visszaszerezni készül. Az elhunyt Danilo herczeg, valamint elődei is, az orosz kormánytól, egyházi se­gélyezés czime alatt, 40 ezer rubelt kap­tak évenként; ezen segély néhány éven át kimaradt. A nemrég visszaérkezett ra­­gusai orosz consul aztán hírrel lepte meg a czernagorcziakat, hogy a kimaradt év­pénz ismét folyó­vá tétetett. Bécsi dolgok. Tegnapi esti postánkban említettük a reichs­­rath képviselő házában május 1-sején szőnyeg­re hozott tárgyat. Az ülés nagyobb részét K. H­o­c­k­nak az osztrák porosz vámszerződést in­dokoló beszéde foglalta el. Az bő kivonatban itt következik. Mindenekelőtt az ügy teljes méltányolhatása végett, szóló szükségesnek tartja azon kereske­delmi viszonyok és tárgyalások történetét elő­adni, melyek e szerződés megkötését megelőz­ték. Az Angol- és Francziaország közt 1860 ban kötött kereskedelmi szerződést hasonló szerző­déseknek egész serege követte. Holland, Belgi­um, Olaszország, Svájcz, a német vámegylet mind hasonló alapelveken nyugvó szerződése­ket kötöttek Francziaországgal. Ez által történt hogy egész nyugati határunkon, Krakótól kezd­ve Mantuáig új vámtarifta-rendszerek jöttek lét­re, melyek, úgy hiszem, kimondhatom, csaknem teljesen a szabadkereskedés elvén alapulnak. Ez­által jutottunk oda, hogy egész Európá­­pában, ha Spanyolországot kiveszem, mely már szintén ismételve tárgyalást kezdett Franczia­­országgal hasonló vámszerződés kötése végett, egyedül csak Ausztria és Oroszország azon ál­lamok, melyekben még a védvám­rendszer fen­­áll. Világosan látható, hogy ily körülmények közt nálunk nem tarthatja magát tovább fenn a magas védvámrendszer, lehetlen ellenszegülnünk a tudomány követeléseinek, mely mind hango­sabban és mind egyhangúbban nyilatkozik a sza­bad mozgást akadályozó ezen rendszer ellen. Látjuk, hogy mindenütt, h­at szabadelvűbb vám­rendszert hoztak be, kereskedés és ipar gyor­sabban s nagyszerűbben fejlettek ki, mint azelőtt. De minket osztrákokat még különösen spe­ciális okok is kényszerűnek jelenlegi vámrend­szerünk reformálására. Mi Európa közepén fek­szünk, nem vonhatjuk ki magunkat a külfölddeli forgalomból, nem zárkózhatunk el hermetb­e, oly népfajok élnek köztünk, kiknek nyelv- és törzsrokonaik országunk határain kívül vannak, s áthágyatlan vámkorlátok által nem tilthatjuk el nekik a közlekedést e rokonaikkal. Politikai tekintetben sokfélekép utalva vagyunk a nyu­gati nagy nemzetek rokonszenveire, s ezeket nem nyerjük meg, ha vámharczot viselünk el­lenük. A nagyszerű földmivelési átalakulások által, melyek nálunk az utóbbi években történtek, nagy tömeggé halmozódtak fel a földtermények, melyek számára szükséges a külföldi vásár; de nem találunk külföldi vevőket, ha az ő áruik­nak, melyek által nyers terményeinket megvá­sárolhatnák, elzárjuk az utat. S végre ne feledjük, uraim, hogy a szomszéd országok vámrendszereinek változásával hatá­runk igen nagy része, mely több pontján nagyon sűrűn be van népesítve, kitétetik ez új vámrend­szer hatásainak. Ha fenntartjuk jelenlegi magas védvám-rendszerünket, e határokon csempész­kedés támad, melyet semmiféle erőlködésünk­kel meg nem akadályozhatunk. Olasz tartomá­nyaink határain már most is a szabad kereske­dés uralkodik, ennek az a következménye, hogy e határon 30 emberből álló pénzügyőrséget kell tartanunk mértföldenként, s hogy e roppant szám sem elég a csempészet teljes megakadá­lyozására. A vámegylet felöli határunkon most csak 819 emberre van szükség mértföldenként, de ha ott a szabad kereskedés lép életbe s nálunk a magas védvám marad, itt is ép oly nagy szá­mú őrségre lesz szükségünk, mint az olasz hatá­ron. Iparunk, pénzügyeink és oly kevéssé lesz­nek az által védve, mint jelenleg az Olaszország felőli határon. Azt hiszik, uraim, hogy más országokban ez talán különben van, mint nálunk ? Oroszország­ban mértföldek bosszant ki vannak vágva az erdők, mély árkok ásva, tüskekerítések felállít­va, mindez a végre, hogy az országba a bejá­rást elzárják. Egész kozák hordák állnak a határon , s az eredmény az, hogy erdők kiir­tása, árkok, kerítések és kozákok nem a csem­pészet megakadályozására, hanem előmozdítá­sára szolgálnak. Szaló aztán áttér a Poroszországgal kezdett tárgyalások folyamára.­­ A császári kormány mindenekelőtt arra irányzotta törekvését, hogy a Porosz- és Francziaország közt kötött keres­kedelmi szerződést megsemmisíthesse, vagy leg­alább jelentékeny módosításokat eszközölhessen abban. De a cs. kormány nem ringatta magát csalódásokban e törekvések sikerültét illetőleg, ismerte a nehézségeket, melyek ellene állnak. Épen úgy nem lehetett illusióban az iránt sem, hogy törekvéseinek sikerülte esetében is saját vámtariffáját jelentékeny és teljesen átható mó­dosításnak kell alávetnie. Ez irányban fogott munkához a kormány, s e munka eredménye az 1863. nov. 18-diki vámta­­rif vázlat. E reform vázlatát aztán a kormány a birodalom minden kereskedelmi és iparkamrá­jával közölte s véleményeiket kikérte, mint szin­tén több szaktudós véleményét , a vámhatósá­gok nézeteit. Ezek alapján teljes revisió alá vétetett a tarista. Miután a vámegylettel és Poroszországgal a végből kezdett tárgyalások, hogy a porosz-fran­czia szerződésben lényeges módosítások létesse­nek , Ausztria belépjen a vámegyletbe, ered­ménytelenek maradtak, a cs. kormánynak más útra kellett lépnie. A vámtarifa reformja min­denkép kikerülhetlen volt, mert kényszerítve valónk, hogy a vámegylet által nyerendő elő­nyökért engedményeket tegyünk. Szükségünk volt a vámegylettel­ szerződésre, hogy kereske­delmileg Németországból egészen ki ne záras­sunk. Ha nem érhettünk is el semmi nagyobb­­szerűt, a czél bizonyára nagy és becsületes volt, hogy legalább azt a kedvező állást megtarthas­suk Németországban, mely az 1853. február 19- diki szerződésben nyertünk. Ez indokok bírták az osztrák kormányt arra hogy három ízben tárgyalásokba bocsátkozzék. Szóló ezután előadja a tárgyalások folyamát. Differentiális vámtarifát Ausztria számára nem lehetett a vámegylettel kieszközölni, mert az el­len Francziaország határozott kikötést tett, te­hát csak arra kellett szorítkozni, hogy Ausztria saját érdekeinek megfelelőleg mily engedmé­nyeket tehet a vámegyletnek a csempészet elle­ni kölcsönös biztosíték s más könyítések és kedvezmények fejében. Kiemeli aztán szóló a megkötött szerződés előnyeit. „Azon áruk számára, melyek a köl­csönös áruforgalom főtárgyát képezik, vám­­mentesség, illetőleg vámkedvezmény biztosít­tatott; gabonánk, földterményeink, lisztünk, keményítőnk, apró marhánk, szárított és besó­zott főzelékeink, szárított gyümölcsünk stb. vámmentesen megy ki és be. Mivel pedig mi vagyunk azon állam, mely legtöbbet visz ki e terményekből, mienk az előny. Sok más tárgy­ra nézve kölcsönös kedvezmények állapitottak meg. — A vámegylet a kölcsönös forgalomban levő áruk a m­­őkéért sokkal magasb vámot kény­telen fizetni, mint a milyet Ausztria fizet a vámegyletnek, és sok árura nézve még ma­gasabbat, mint a milyet a vámegylet azelőtt fizetett. Szóló számokkal kimutatja, hogy az áldozat, melyet a vámegylet e szerződésben Ausztriának tesz, 1,500,000 forintra megy körülbelül éven­ként, míg Ausztriának csak mintegy 885.000 ftot kellett feláldoznia. Ausztriának talán szin­tén oly nagy áldozatot kellett volna hoznia, ha a vámegylet a Francziaországgali szerződés által nem lett volna kényszerítve azon kedvezményt, melyet nekünk ad, minden nemzetnek megadni, míg nekünk hatalmunkban áll kedv­ezményeink áldásával csak Németországra szorítkozni. Minden kedvezmény, mi a franczia szerződés­ben bennfoglaltatik, most reánk is átszáll. E szerződésünk tehát oly előnyös, a­mily előnyös csak lehet valamely kereskedelmi szerződés. Önök kezeiben fekszik, uraim, a szerződés sorsa, és én egy pillanatig sem kétkedem hatá­rozatuk felett. Önök a bevételek és kiadások közti egyensúlyt akarják helyreállítani, minél­fogva nem engedhetik meg, hogy a vámjövede­­lem­ fogyatkozása még tovább is tartson; nem engedhetik meg, hogy a szerződés elvetése által határőrizetünk költségei roppantul növekedje­nek, a­nélkül, hogy iparunk az által hathatósan védetnék. Önök, uraim, érzik a nagy adóterhet, úgy­mond, mely földbirtokunkat terheli, önök ezt többször kiemelték, s ennélfogva a földtermé­nyek vámmentességét vissza nem utasíthatják, melyet ezen szerződés biztosít. Önök gyakran és erős meggyőződéssel beszéltek a Magyar-, Hor­­vát és Tótországgal, s az olasz tartományokkal való kibékülésről. Ezért nem akarhatnak tovább is fenntartani oly vámrendszert, mely emez or­szágok érdekeivel homlokegyenest ellenkezik. „A mi eddigi vámrendszerünk örökös pana­szok forrása volt Magyarországon és a lombard velenczei királyságban. A mi vámrendszerünk egyik ürügye volt Kossuth izgatásainak. Az gátolá meg a közép Olaszországgal való vám­egyesülést. Ennélfogva önök meg nem engedhe­tik, hogy tovább is fennálljon oly vámrendszer, mely, mint mondom, a birodalom ezen részeinek érdeke ellen van, s a birodalom ezen részei nem léphetnek be oly testületbe, hol kisebbségben vannak, ha ezen testület érdekeik ellen cselek­szik, s a jogeljátszás elméletét egész szigorral alkalmazza." Önök, uraim, az osztrák képviselet tekinté­lyét a közvélemény szellemére akarják alapítni. Nem szegülhetnek tehát ellene a közvélemény­nek. Ismétlem, uraim, hogy biztosan hiszem, mi­szerint e szerződést önök végre is elfogadják. A­mitől én félek, csak az, hogy az elfogadtatás nem lesz teljes, vagy nem történik meg annak idejében. A szerződést csak mint egé­szet lehet elfogadni, vagy el kell vetni. Csak arra kérem, hogy gyökerénél fogják fel önök a dolgot; a vámegylet nem kénytelen ve­lünk szerződést kötni. Várakozhatik, ha mi itt magas védvámrendszert hozunk be, mig csak arra a belátásra nem jutunk, hogy ily rendsza­bály tarthatatlan s kénytelenek leszünk mérsé­kelt vámrendszerre leszállni. Ez esetben azon­ban nem ad többé a vámegylet nekünk semmi aequivalens kedvezményt Végül hathatósan ajánlja szónak e szerződés gyors tárgyalását, s óhajtja, hogy legfölebb 14 nap alatt döntő végzést hozzon a ház ez ügyben. A szerződést a ház ezután kiadta előleges tárgyalás végett a vámtarif bizottmánynak. Folytatólag a budget néhány pontjai intéztet­tek el még ez ülésben. Érdekes­ vita azonban e pontok felett nem fejlett ki. — B. H­o­c­k beszéde sok vitára fog tárgyat szolgáltatni a sajtóban. A bécsi szabadelvű lapok nincsenek vele megelégedve, mivel többnyire a protectio, a ma­gas védvám rendszer hívei s csodálatos felfo­gással a vámszerződvényben csakugyan a sza­bad kereskedést látják megtestesítve. Nekünk épen ellenkező oldalról van kifogásunk mind az új vámjegyzék, mind a vámszerződmény ellen. Még azt sem ismerhetjük el róla, hogy termé­keinknek kivétel nélkül vámmentes piaczot nyi­tott volna. Csak egyik legfőbb termékünket, a bort említjük. Azonban a ki tudja, mennyi küz­désbe került ennyit is kivinni , nem fogja cso­dálni, ha a tisztelt férfin, ki a váltszerződményt a fentebb ismertetett beszédben bemutató, töb­bet lát,annyi küzdés eredményében, mint mi lá­tunk. Ö rajta, a birodalom e felvilágosult eszü államgazdáján nem múlt, hogy csak ennyi az eredmény, a­mennyi előttünk áll. Ö mindent el­követett a nagyobb sikerért, s nem azon kicsi­nyes gánCSoskodásra, melylyel az ausztriai tour­­nalistikában találkozik, hanem a legnagyobb elismerésre méltó, nem annyira az, a­mit tett, hanem a mire törekedett, s az a buzgóság és szakismeret, melyet e törekvése közben kifejtett. A reichsrath képviselőházának máj. 2-ki ülésé­ben a hadügyi budget tárgyalása került szőnyegre.Dr. Giskra, a bizottság jelentésttevője, indokolá a hadi budgetből való azon levonásokat, melyek jóval meghaladják azon megtakarítást, melyet a minisztérium mint maximumot lehet­ségesnek nyilvánított. Három órai folytonos és figyelemgerjesztő beszéd után szónok pár percz­­nyi pihenőt kért. Azonban a miniszterek minisz­teri tanácsba hivatván, az egész ülés másnapra halasztatott, melyen Giskra folytatni fogja még két órát alkalmasint eltartandó beszédét. Ez, mint bécsi lapok mondják, a leghosszabb beszéd, melyet eddig a reichsrathban tartanak. Dr. Giskra elejétől fogva a hadi budget refe­rense a képviselőházban, s így alaposan tanul­mányozz ezen, legnagyobb homályba burkolt ágát az államháztartásnak. Lassanként kifejle­­nek a reichsrathban is az államü­gyek minden szakába mélyen avatott férfiak, kik az alkotmá­nyos életben szakismereteik által nagy tekin­télyre emelkednek, s kikkel szemben nem mond­hatják el igazsággal, hogy a képviselők közt nincsenek kormányzásra alkalmas férfiak. — Giskra terjedelmes beszédét, helyszűke miatt, lapunk holnapi száma fogja ismertetni. Láthatni ez elemzési összeállításból, hogy a csizi iblanyos viz, iblany (jód) és büzeny tartal­mánál fogva a legkitűnőbb gyógyvizek közé tartozik, s e két alkatrészt illetőleg nemcsak minden eddig ismert hazai gyógyvizeinket sok­szorosan felülmúlja, hanem a külföld legkitű­nőbb iblanyos vizeivel is párhuzamba állítható. Ugyanis van egy fontnyi csizi vízben , halk­ vízben : Brom .... 0,41 szemer 0,39 szemer Jód.........0,24 „ 0,30 „ Az ülés végén Hunfalvy János lev. tag Dr. Jelinek Károlytól, a bécsi meteorológiai és földdelejességi cs. kir. központi intézet igazga­tójától egy értekezést nyújtott be Pest váro­sa közép­mérsékletéről. A nagy gond­dal készült értekezés az állandó mathem. és természettudományi bizottsághoz létetett által, s ennek közleményeiben fog megjelenni. Végre Jurányi értekezését az „ortho­­trichum diaphanum S­chrad. spórái­nak kifejlődési történetéhez“, me­lyet Margó lev. tag nagy dicsérettel mutatott be, Dorner lev. tag szintén méltónak ítélte a ki­­nyomatásra. Ki fog nyomatni az Értesítőben. magyar Tud. Akadémia, XIII. Május elseje, mely az áprilisi szárazság után esőt hozott, irodalmunkat is megtermékenyiti. A mathem. és természettudományi osztályok ültek együtt, s több oly értekezést hallottunk, melyeket irodalmunkra nézve valódi nyereség­nek tart minden szaktudós. Mindenekelőtt W­e­n­i­n­g­e­r Vincze lev. tag egy új lappal gazdagítá azon tudomány irodal­mát, a mely tudományt nálunk mondhatni egye­dül , mivel, s a mely irodalmat egyedül terem­tett. A politikai számtant értjük. 1861-ben az életbiztosítási díjtartalék számításának mathe­­matikai alapját terjesztette elő értekező, már azon értekezésben kifejtvén azon eszmét, mely által a díjtartalék sok esetben új, egyszerűbb módon határozható meg. Most a kibázatási tőkék biztosításánál előforduló tartalék számításának könnyebb módját adá elő. Ezután Sztoczek József r. tag S­z­i­­­y Kálmántól mutatott be egy értekezést a meleg­­ség mostani elméletének két főtéte­­léről. Már azon körülményeknek is fontossá­got tulajdonítunk, hogy az értekezést Sztoczek mutatta be, és pedig ajánlólag. Az erő fentartá­­sának elve eddigelé legpraegnánsabb és leg­­szabatosabb kifejezését a melegség mostani el­méletében találja. S­e Than és Greguss Gyula értekezéseit kivéve — alig volt szó is e fontos tárgyról irodalmunkban. Értekező Clausius sze­rint ismerteti a melegség mostani elméletét. A jeles német tudós, kinek Szily Kálmán tanítvá­nya volt, csak nem rég adta ki e tárgyban el­szórva több folyóiratban megjelent értekezései gyűjteményét „Abhandlungen Uber die Mecha­nische Wärmetheorie, Braunschweig, 1864.“ czím alatt. A melegség mostani elmélete a ré­giektől eltérő uj eszméket ültetvén a tudomány­ba, sajátságos mathematikai szemlélődéseket vont maga után, melyek előbb, ha teljesen nem­ is, de nagyobb körben még ismeretlenek voltak. A miket a mester szétszórtan irt, különféle fo­lyóiratokban, s a mik a fentebb idézett műben sincsenek rendszeres értekezésbe összeállítva, azokat a tanítvány — Szily Kálmán — összefüg­gőig, tüzetesen, s értelmes és szabatos előadás­sal tárgyalja. A harmadik előadás volt: a csizi ásván­y­­vízvegyelemzése Than Károly lev. tag­tól. Míg e vegyelemzés eredménye nemcsak a ter­mészettudósokat, hanem az orvosokat, és általá­ban a mivelt nagy közönséget is fogja érdekelni , a vegyészek bizonyára kiváló érdekkel és sok ha­szonnal olvassák az értekezés azon részét, mely a vegyelemzésnek, az eddigi eljárástól több te­kintetben eltérő, az egyes alkatrészeket bizto­sabban elkülönző és kimutató új módszerét adja elő. A szaktudósokat az Értesítőben megjelenen­dő értekezésre utasítván, mi e sorokban csupán a víz vegyalkatát feltüntető összeállítást közöljük. Azon elvek szerint készült ez összeállítás, me­lyeket a magyar orvosok és természetvizsgálók X-ik gyűlésén épen értekező kifejtett. Ez össze­állítás a szokásos összeállítások felett azzal az előnynyel bír, hogy az elemzés közvetlen adatai vannak abban kifejezve, és így teljesen tárgyi­lagos, az egyéni nézettől s minden feltevéstől független. A csizi víz (Gömör megye Csíz hely­ségében, Rimaszécstől éjszakkeletre) meglepő hasonlatot mutatván a világhírű halki vízhez, szabatos összehasonlítás végett az utóbbi viz legutóbbi elemzését, Kauer szerint, az említett elvek szerint szintén átszámítva, mellékelt érte­kező a csiziviz vegyalkatát feltüntető kimutatás­hoz. Íme az elemzések összeállítása: Csizi viz (Than.) Hal­­­i viz (Kauer.) Natrium . Mészeny . Magnesium Ammonium Kalium . Lithium . Aluminium Vas . Chlor . Szénsavsókban | ^leny^ Brom . Kovasókban . ifj°eTMDy Jod (Kén üleny . A nem illő részek összege A szabad szénsav . . . A szabad szénsav térfogata 1000 részben. Százalékos 1000 részben. Százalékos vegyképlet. vegyképle­t,1383 88,53 Na. 4,7848 92,82 Na. 0,2990 4,95 Ca. 0,1445 3,22 Ca. 0,1635 4,52 Mg. 0,0726 2,70 Mg.— — 0,0247 0,61­­MN­J. 0,2191 1,86 K. 0,0208 0,24 K. 0,0026 0,13 Li.— ----­— — 0,0078 0,38 Al. 0,0008 0,01 Fe. 0,0021 0,03 Fe. 10,3232 96,46 Cl. 7,8904 99,16 Cl. 0,0556 3,08 (C03). 0,0006 0,05 (C03). 0,2222— 0,0024 ___ 0,0531 0,22 Br. 0,0508 0,28 Br. 0,0045 0,11 (Si03). 0,0116 0,37 (Si03). 0,0057— 0,0199 0,0308 0,08 J. 0,0389 0,14 J. 0,0020 0,05 (S04).— 0,0041— — — 17,5245— 13,0719 ___ 0,2471 5,40 (C02). 0,4250 8,44 (C02). 127,23 k.c.— 218,16 k.c. - - Pécs, april 29. A városi hatóság költségvetési előirányzatát a nm. m. kir. helytartótanács azon okból, mivel abban a városi adó a császári egyenes adónak szinte 80 százalékára emeltetett, a városi ható­sághoz visszaküldötte; egyúttal megbízta a m. főispán urat, a város általános vagyoni állását megvizsgálni, róla jelentést, s a városi adó le­szállítására nézve javaslatot tenni. Az egész ügyről terjedelmes jelentést készített Személyi Ferencz ur, megyei főszámvevő, mely jelentés alapján, főispán ur elnöklete alatt, s a városi képviselők és más polgárok részvéte mellett több napig tartó tanácskozás folyt a városház nagy termében. En miniature oly eljárás követ­­tetett, mint a bécsi pénzügyi bizottmányban. Bánffy Simon úr egy bizottmányt indítványo­­zott, melynek czélja lenne a mostani városi hatóság „beteg szervezete“ helyébe jobbat ké­szíteni. Indítványa jegyzőkönyvileg fel fog ter­jesztetni a m. kormányszékhez. A tárgyalások e napokban fejeztettek be. Tegnapelőtt ünnepelte sik­abonyi Angyal Pál (volt alkotmányos főjegyző), a pécsi nem­zeti casino, takarékpénztár és dalárda elnöke, nejével, kis-jeszeni és megyefalvi Jeszenszk

Next