Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)
1865-05-16 / 4524. szám
112-4524 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Kedd, május 16, 1865. 16. évi folyam. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helybeli, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 írt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Pest,május 15. 1865. Miért van£az, hogy a nagy és műveit Németország, melynek papírgyárait a bürokraták és tudósok ernyedetlen szorgalommal veszik igénybe, nem bir sem döntő helyzetet foglalni el Európában, sem az alkotmányos szabadság tartós és kielégítő élvezetéhez jutni ? Miért kell azt tapasztalnunk, hogy e roppant lélekszámmal biró német nép, mely legtöbb könyvet ír, legtöbb költő-bölcscsel és bölcselő költővel bir, s legszámosabb compendiumot és terjedelmesmunkát irt az államrendszerekről, tulajdonkép saját ügyeit sem tudja rendben tartani, s midőn elfáradt a törekvésben, azt veszi észre, hogy a sikerhez közelebb nem fért? Sok oka lehet ezen áldástalan munkásságnak és munkás tevéketlenségnek. Az öreg Puffendorf, ha most élne, alkalmasint megint azt mondaná, hogy ez azért történik, mert a német rendszerint a tehénnek a szarva között keresi a tölgyét. S ez valóban talpra esett észrevétel volna. Például a német tudós politikus, sőt a gyakorlati téren forgó államférfim is, ha reformálni akarja saját kis államát, vagy szélesebb hazáját, mely előbb Reich volt, de annak senki sem engedelmeskedett, utóbb Bund jön, mely semmit össze nem köt, hanem mindent egy szeretetre méltó confusioban tart, sőt saját létezéséért is engedelmet kérni látszik azoktól, kik alája vannak vetve : ismételjük, midőn a német politikus vagy államférfim reformálni akar, csinál saját eszméiből egy keretet, s abba betörni akarja az életet, mely az ő engedelme nélkül alakult, s többnyire be nem fér eprocrusteságyba, vagy jól meg nem fekszi azt. — Természetes, miként ily eljárás zászlót tűzhet ki, de az életet maga után vonni annál kevésbé fogja , minél régibb egy nemzet históriai múltja, s minél kifejlettebbek és szembenállóbbak érdekei és viszonyai. Ha csak arról volna szó, hogy egy alkotmány gyártassák összefüggő czikkekkel és paragrafusokkal : ezt a pensumot minden szakember két vagy három hét alatt czélszerűen elkészíthetné. De a feladat: a létező érdekek számbavevése és kielégítése. A múltat alkalmassá tenni a jövő számára, a haladás nagy eszméit a nemzet individualitásával közvetíteni, tért nyitni az események okszerű fejlődésének , nem pedig octrogrozni irányokat, melyeket a létező érdekek nem ismernek, a létező vágyak nem karolnak fel : ez a feladat, melyet a német tudósok és államférfiak rendszerint szem elől tévesztenek, s ennélfogva az országos világjavító tervek nagy bősége mellett is, híressé lön az alkotmányosság és egyesítés terén a német terméketlenség. Nem ócsárlásként, hanem csak megjegyzésül említjük, hogy Ausztriában is bőven vannak politikusok, államférfiak és journalisták, kikről Puffendorf azt mondaná, hogy csalhatlanul elmés, szellemdús és gondolkodó férfiak, s csak az a szerencsétlenségök, hogy a tehén tölgyét a szarva között keresik, így például ez alkalommal csak egy pár kérdést említünk. A teljes birodalmi tanács ellenzéki többsége a badet tárgyalásakor mindent megten arra, hogy csökkentse az állam kiadásait, s ha lehet, eltüntesse a deficitet. Oly lelkiismeretes szigorral járt el, mely köztiszteletet vívott ki. Többet nem eszközölhetett, mert joga nem volt rá. Nem nyúlhatott gyökeres szabályokhoz a terhes adó csökkentésére nézve. Mert a minisztérium közelebbi alkotmány - magyarázata szerint — mit egyébiránt méltánylunk — az alkotmányozó gyűlés a keskeny birodalmi tanács és ennek esik illetékessége alá a közigazgatás oly szervezése, mely az olcsóbb administratív által lényegesen alább szállíthatná a közterheket. Szóval, a szélesreichsratb eljárása kitelhetőleg correct volt, s pártolták is az úgynevezett liberális bécsi lapok. A közben Palatzky egy vezérczikk - cyclust irt, melyben sok helyest és nem helyest mondott el, de kitűnő talentumának és patriotismusának félreismerhetlen bélyege van eszméire nyomva. Azt az érdekek összeütközéséből igen jól kimagyarázhattuk, hogy a specificus cseh tendentiákat nem fogják Bécsben különösen kegyelni. De Palatzky oly indítványt is ten, mely csak épen annyira volna hasznos Alsó- és Felső-Ausztriára, mint Csehországra nézve. Azt javasolta tudniillik, hogy a közadministratív felsőbb köre maradjon, mint eddig volt, centrálisait, és illetőleg bzírokratás, de a megyék önkormányzási joggal bírjanak. Palatzky nem oda czélzott, amit a németek Comitats-Wirtschaftnak gúnyolnak, nem azt mondá, hogy kasztok kezébe kerüljön a megye, a minthogy nálunk sincs úgy, sőt a 48-as törvények szerint eléggé democraticus. Ő csak anynyit akart, hogy ott kímélessék nagyban meg az adó, hol egyszersmind a közérdek, a közszellem, az egyéni képesség, a férfi önállósága, a honpolgár becsérzete nyer, s az állam ereje nem veszít e változás miatt. S mi történt? A bécsi liberális journalistika egy része agyonhallgatta, más része megtámadta ezen indítványt. Pedig a keskeny reichsrath, mely az adóval nem foglalkozik, épen mert organisáló, tulajdonkép kezében tartja az adó mértékét. Amint szervez, csökken jótékonyan, vagy növekedik elviselhetlenné az adó. Aránylag kevesett segít a dolgon, hogy a széles birodalmi tanács húzogat ki a budget tételeiből. Az igazi kímélést, melyet a nép is észre fog venni, a belkormányzás alsóbb rétegeinek olcsó autonómiája eszközölheti. Ez nem zárja ki — ha már volna Ausztriában — a parliamentáris kormányt. Várjon a journalistika hangulata szerint ítélve : remélhető-e, hogy a keskeny reichstatl az administrativ költségeit tetemesen fogja szervezések útján csökkenteni. Nem remélhető. A nélkül pedig nem fog Ausztria adója tetemesen apadni. S aki máskép hiszi megoldani e kérdést, mi tagadás, a tehén szarva között keresi a tölgyet. Menjünk tovább. A bécsiek féltik alkotmányukat, minthogy az új, s valamennyire már is apadásban látszik lenni. Helyes aggodalom. De miként segíthetni rajta ? Csak úgy, ha sokan érdekeltetnek az alkotmány által, és sokan gyakorlatilag szoknak az alkotmányos működéshez. A közügynek gyálpontokra van szüksége, hogy éreztethessék és átható legyen, s akit semmiről sem kérdeznek meg, kevésre fog felelni tudni. A parlament gyakorlott és ügyes úgy lesz, ha nem rajta és benne kezdődik a gyakorlat és ügyesség. Jó volna tehát e részben is Puffendorf mondására gondolni, midőn az alkotmány sorsa felett töprenkedik a német cultura s tudomány szép számú osztrák képviselője. Végre a „Neue Presse“, a „Debatte“ ismeretes három czikkéből azt következteti, hogy a magyarok a nemzetiségeket le akarják igázni. Mi nem szándékozunk a „Debatte“ közleményei mellett polemizálni. Megválik majd, hogy a nemzetiségeknek melyik félről jut több, a Lajthán innenről-e, vagy a Lajthán túlról. De megjegyezzük, miként csupán bürocratismussal nem lehet őket kielégíteni. S tanácsos lesz a „N. Pressédnek, ha tőlünk el akarja ragadni a nemzetiségek rokonszenvét, otthon nemcsak a központosításról gondoskodni, hanem az autonómiát az alsóbb rétegekben szorgalmasan tágítani. Mert a nemzetiségek szeretik az önkormányzást, s tudják, hogy a reichsrabba közülök aránylag kevés ember mehet be , ellenben sokan lehetnek oly gyülekezet tagjai, melynek feladata a helység, a kerület és a megye ügyei által saját közvetlenebb érdekeivel foglalkozás. A mesében ugyan egyszer a holló a róka tanácsára a hold karimájáért kiejtette szájából a sajtot. S ez jó praecedens lenne a „N. Presse“ vágyódásaira, de fájdalom, a mese, épen azért, mert mese, nem valóság. KEMÉNY ZSIGMOND: ja, hogy különösen a Tisza-szabályozás tekintetéből az utóbbi összeg nem elegendő. Ennélfogva Steffery képviselő azt az indítványt teszi, hogy rendkívüli kiadásokra 300,000 ft (azaz 100,000 fttal több, mint amit a jelentéstevő ajánl) szavaztassák meg. Tascbek képviselő pártolja az indítványt, csak azt kívánja, hogy az a 100.000 ft, melylyel a magyar kanczelláriának több adatik meg, vonassák le a horvát udvari kanczellária budgetjéből. — Szavazásra kerülvén a dolog, a jelentéstevő indítványa fogadtatik el nagy többséggel. A pénzügyminisztérium költségvetése tárgyában, melyben Grocholski a jelentéstevő, nem támadt említésre méltó vita. A Pester Lloyd“ bécsi levelezője május 14 -étől a „Wanderer“ azon „biztos forrásból“ vett hírére nézve, mely szerint a magyar országgyűlés két hét alatt összehivatnék, a következendőket írja : Már régóta komoly szándéka volt a kormánynak az országgyűlés egybehivása, de a reichsrath ülései miatt ezt nem vélte megtehetőnek. Végre azt határozá, hogy mindenként kiadja az összehívó rendeletet, s így mintegy anticipálja a reichsrath ülésszakának bevégződését. Először jólértesült körökben azt beszélték, hogy az összehívás máj 15-kén fog megtörténni. De némely akadályok kissé elhalasztották a szándékot. Most már bizonyos, hogy a magyar országgyűlés legfeljebb jun,lökéig összehivatik, szeptemberben megnyittatik. Mindamellett a határozó felsőbb körökben, úgy látszik, függőben van még a dolog, amennyiben a magyar udvari kancellária nincs értesítve az egybehivás napjáról. A horvát országgyűlés egybehivása még korábban várható, mint jól értesült körökben beszélik, még ezen a héten. A katonai törvényszékek megszüntetésének létesülése is lépést tett előre. Most már bizonyos, hogy teljesen megszüntetik. Mindez lehet, tökéletesen igaznak bizonyul be, de valószínű, hogy mind a „Wanderer“, mind a „Lloyd“ tudósítója hibázik abban, hogy teljes hitelt ad értesülésének. Bécsi dolgok. A reichsrath képviselőházinak pénzügyi bizottsága máj. 13-iki ülésében a magyar udvari kanczellária és a pénzügyminisztérium 1866 iki budgetjét tárgyalta. A magyar udvari kanczellária költségeire a kormány 12,066,682 ftőt kíván. B. Streit képviselő, e tárgyban referens, csak 11,5 millió megszavazását javasolja. Beke alkanczellár előad Magyar Földhitelintézet. A Magyar Földhitelintézet igazgatósága részéről ezennel értesíttetik a tisztelt közönség, hogy Frölich Frigyes úr, ki eddig a nevezett intézet pénzügyi osztályát, mint igazgató, az intézet teljes megelégedésére vezette, saját kereskedői elfoglaltatásai és ügyletei miatt ezen állomásáról lemondván, a pénzügyi osztály vezetését, további szabályszerű intézkedésig, ideiglenesen közvetlenül az intézet elnöksége vette által. Kelt Pesten a Magyar Földhitelintézet igazgatóságának 1865. május 13-án tartott üléséből. Lónyai Menyhért alelnök, Csengery Antal titoknok. Hevesvármegye gazdasági egyesületinek rendes évi, egyszersmind alapszabályilag kitűzött, s minden harmadik évben tartatni szokott választó közgyűlése május 4-én Gyöngyösön tartatott meg. Elnökül az összes gyűlésnek minden szavazatával ismét Visontai Kovács László, alelnökökül Berecz Ferencz és báró Beusz Ödön lettek megválasztva. Az igazgató választmány következőképen alakult: Almásy Vincze, Alberthy Ferencz, Alberthy Pál, Bajza Antal,, Bartakovics Béla, Béla József, Bokross János, Boroviczényi Gyula, Bökönyi Victor, Csala Sándor, Csiky Sándor, Dessewffy Jób, Farkas János, Fáy József ifjú, Fökéry Antal, Freyburg Lajos, K. Flöttingh Adolf, Golády János, Gosztonyi Béla, Grubiczy György, Győrey Ignácz, Hegedűs Zsigmond, Horner István, Isaák László, Jablonszky Gyula, Janikovics Alajos, Jeszenszky Sándor, Kolozsváry Ádám, Kürthy Antal, Kürthy János, Kürthy Sándor, Mahovszky Antal, Majzik Victor, Malatinszky György, Mártonffy Károly, Móczár János, b. Orczy Bódog, Papp János, Platthy József, Sipos Orbán, Schik Ignácz, gr. Szapáry Gyula, gr. Szapáry Imre, Szathmáry László, Szávoszt Frigyes, Szerelem Géza, Tarnay Károly, Zaleczky József. A választást megelőzőleg elnökünk a következő jelentésben adta elő a mult év történetét, egyszersmind érintvén és jelentvén a jövő évnek teendőit: Tisztelt közgyűlés ! A múlt 1864-ks év egyike a legnehezebb éveknek. Az 1863-as aszály által okozott ínség és gazdasági bajok csak ezen évben voltak még leginkább érezhetők. A magyar gazdaközönségre nehéz évek sora következett. Alig múlt el az aszályszülte ínség, következett az 1864 diki év, mely gazdasági tekintetben egyike volt a legsúlyosabbaknak. Az aszály által szükségessé vált áldozatok, és új, szokatlan nagy költségek, beruházások, az 1864-ks év eredményeiből alig voltak viselhetők. A gabnatermés kielégítőnek nevezhető ugyan, de az árak felényire szállottak. A gyapjú ára folytonosan nyomott, s a megfogyatkozott és roszul, silányul telelt állatok kevés gyapjút adtak. Takarmány és szénafélékből közép termés, sarja alig volt, mesterséges takarmány igen kevés. A kukoricza sz Mihály táján elfagyván, alig adott hasznot A hizlalás, a hús árának nagy, sőt hallhatatlan sülyedésénél fogva, veszteséget hozott, s a nyereségül szolgálandott trágya igen drága áron jön megvásárolva. A bortermés rendkívül csekély, majdnem semmi, s a mi szüreteltetett is, silány, savanyú és oly minőségű, hogy a szőlők munkáltatását sehol sem fizette meg. A marhavész szűnt ugyan, de még egészen az sem tűnt el rémjeivel 1864 ben ijeszteni a zaklatott gazdát. A magas adóval, nagy költséggel és kevés jövedelemmel járó gazdasági üzlet ezen 1864 ik évben minden egyébb üzletnél jobban megérezte amaz átalános pangást szülő nagy pénztelenséget, melynek orvoslása nélkül a jelen év is aggályteljesen köszöntött reánk. Az 1864 ki tél rendkívüli hosszú, a tavasz kétségbe ejtőleg száraz, s igy az 1865-ik év reményei is felettébb alacsony fokon állanak. Egyesületi életünk hogy lehetett volna tehát 1864-ben vigasztaló; oly tagok egyesülete, kik mindannyian kisebb nagyobb mérvben éreztük és érezzük folytonosan az időknek elelő mostohaságát. Az 1863-as évről és a múltakról maradt tartozások az egyesület rendeletéből birói úton lettek behajtva. A legnagyobb kímélettel jártunk el, és még is sok érdeket kelle sértenünk, s bár mellettünk az igazság és szabály — mely reánk nézve magunk alkotta törvény — mégis sokakat elidegenített és bírói eljárás. Az első aláírások múlt évben teltek le, s ma már az egyesületnek sokkal kevesebb tagja van, amit határozottan az idők nagy mostohaságának kell tulajdonítanunk, miszerint 5 forint évenkénti áldozatra sem képes száz egyesületi tag, ki ezt eddigelé örömmel fizette. A tisztelt közgyűlés bölcs intézkedésétől fog függeni annak kijelölése, miben kellessék az egyesületi működésnek jövőre szűkebb korlátokat vonni, hogy leapadott jövedelmei szerint minél több és jelentékenyebb szolgálatot tehessen a közügynek, s a valóban nehéz csapásokkal szünet nélkül, folytonosan sújtott gazdja közönségnek. A múlt évben 1 köz, 11 rendes és 2 rendkívüli választmányi ülés tartazott; a szakosztályok működése kevés összejövetelre szorítkozott, mit főleg a maga bajával is túl a rendén elfoglalt gazdaközönség meg nem jelenhetése okozott. Tartatott részletes kiállítás Jászberényben, mely ámbár a kezdet nehézségeivel küzdött, mégis egyike volt egyesületünk legéletrevalóbb kiállításainak.• Az ezen kiállításról szóló részletes jelentések a közönségnek tudomására lévén, ezúttal nem fárasztom becses türelmét az ismertetéssel, s csak annyit jegyzek meg ezúttal, hogy a jász testvérek lelkes fogadása, ernyedetlen szorgalma és áldozatkész közreműködése, a már évek előtt pengetett és megindított, de az akkori viszonyok miatt megakasztott egyesülést újra kívánatosul, és olyannak tüntette elő, mely míg egy részről a jász tagok iránti méltányosság, más részről az egyesület felvirágzása tekintetéből újból felveendő lenne. A közgazdászati téren szokás szerint nagy figyelemmel kísérték egyesületünk buzgó tagjai és választmánya minden, az országban felmerült közügyet. így a magyar földhitelintézet által czélba vett, és kormányengedélylyel szervezett úrbéri maradvány megváltási intézkedéseket üdvözöltük, s közbenjárásunkat nemcsak felajánlottuk, hanem egy 18 tagból álló állandó bizottmányt neveztünk ki, mely bizottmány a hitelintézetnek üdvös intézkedéseiről kiadott szabályait tanulmányozza, s minden előforduló esetben közreműködni fog, sőt annak idején a kezdeményezést is kerébe fogja vonni. A marhavész megszüntetése és terjedésének közigazgatási úton való akadályozása tekintetéből tett czélravezető kormányrendeletek eszközlése végett alkotott bizottmányokban küldötteink által vagyunk képviselve, kiknek közreműködése a kormány által lett kérve, s egyesületünk által megajánlva. A magyar erdészegyletnek tagjául avatta magát egyesületünk, s az erdészeti szaklapot magyar és német kiadásban járatjuk. Az 1863-diki apály által sújtottak felsegélésére a malt évi közgyűlés 1000 ftot adományozott , s ezen adomány ámbár nagy érvágás volt az egyesületre, a nélkül is igen igénybe vett szűk pénzviszonyai között, azonnal kiosztatott ott, hol legsürgősebb volt a segély szüksége. A hazánkban nem rég megtelepített földvételi üzlet, mely a belga bank által lett életbe léptetve, nagy érdeket gerjesztett egyesületünk testletén, s az eszme, és kivitelnek kezelésében részt vett egynémely hazánkfiának, minek boldog emlékezetű elhunyt Hajnik Pál, a hazafiságáról és szakértelméről, s mint ezen eszme terjesztéséről is ismeretes Ivánka Imre stb. nem kevés bizodalmat keltettek bennünk. Azonban épen ezen bizodalom s az ügy iránti érdekeltség még inkább felébreszték figyelmünket, a nem kevés vizsgálódás után arról győződünk meg, hogy a külföldi bankárok túlnyereségvágya, s egynémely ügyvivőnek túlbuzgósága ezen földvételi társulatnak indult üzletét hazánkra és a földmivelő osztályra káros gyanánt tüntette elő, mire nézve egyesületünk erélyes hangon felszólalt, pártolásába vévén a földmivelő és gazdaközönség érdekeit, s hasonló figyelemre ébreszté az ország minden egyesületét. A Gyöngyösön alakítandó tak. pénztár egyesületünk közreműködése által folyvást haladott, míg a múlt év tavaszán az aszály által okozott ínség miatt boldogabb időkre kelle halasztatni az életbe léptetésnek. A legújabb helytartósági intézmények azonban oly ólomsúlylyal nehezednek az úton alakulni óhajtó tak. pénztárakra, miszerint alig hihető, hogy a kormány által kiadott utasítások értelmében, bárhol újabb tak. pénztár alakulhasson. Azonban az orsz. gazd. egyesület által indítványozott „népbankok“ megalakítása a kormány által akadályozva nem lévén, sőt ennek egyenes pártolásában is részesülvén, azt hiszem, Gyöngyös és vidékének pénzügyi viszonyain gyökeresen segítve leend egy ily népbank felállítása által, mely a kisebb földbirtokos, polgár, mesterember és kézművesnek hitelt és olcsó biztos kölcsönt eszközlend, s megtakarított filléreit tőkésítve , a közvagyonosodást fogja megszilárdíthatni. Van szerencsém a győrvidéki és szigeti népbankok alapszabályait oly régből a közgyűlés asztalára letenni, hogy annak tanulmányozására egy küldöttséget kinevezni, s azt a földmivelő gazdaközönség nagy és buzgó pártfogásába ajánlani méltóztassék-Meggyőződésem, hogy ez intézmény áldást fog hozni e vidékre, s az áldás hadd sugárzzék egyesületünk köréből, melyből már annyi jó és nemes szándék és buzgalom terjeszté a világot! Ennyit a közgazdászati szakról. Egyéb szakosztályaink is működtek kitelhetőleg, s mint mondom, a mostoha évek önsúlylyal nehezedő nyomásai daczára nem egy eleven élet jelét adták. (Vége következik.) Ismertetése azon mozzanatoknak, melyek Békés városa megmentése érdekében a Körös szabályozási társulat által létetnek. Békés városának az árvizek általi folytonos ostromoltatása és gát rendszerének erejét felülmúló munkával fenntartása, azon üdvös eszmére vitte a tanácsot, hogy minden törtévését az itt mutatkozó víztomlás okának kipuhatolására fordítsa, és elenyésztetésére minden tőle kitelhető módot megkísértsen. A legközelebbi januári árvíz megmutatta, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel évenként készülő munkálat csakis pillanatnyi megmentést eszközöl, mert a legjobb s legbiztosabbnak hitt, a nagy vizek felszínén 2 lábbal magasabbra készített gátak is alacsonyaknak mutatkoztak, annyira, hogy a város népe két heti folyton s őrködéses munkálata mentette meg e 22.000 lelket számláló várost, és vízmentesnek hitt legelő illetőségeit az árvíz elbontásától. Többször feljajdult már a város a hathatós segítségért, többször hívta fel a szabályozási főtisztséget a hathatós megmentés eszközlésére, de mindannyiszor azon nyilatkozattal bocsáttatott el, hogy Békés városa jelenlegi bajain, csupán az alsó átmetszések kiásatása, a meglevőknek kiszélesítése és gátrendszerünk tökéletes jó karba hozatala által leend segítve. Adattak is ki több ízben rendeletek ezen munkálatok teljesítésére, azonban a rövid 5 év alatti többszörös kormányzási változásoknak tulajdonítható, hogy ezen rendeleteknek végrehajtása még eddigelé késett. Épen ezért Békés városa képviselő testülete elhatározta, ezen helyi bajok orvoslására mindennemű intézkedést megtenni, de mivel nagyobb része ezen mentesítési munkálatoknak részint korpányi erő, részint társulati kötelezettségek által kell, hogy teljesítessék ; felkérte főispán a méltóságos Bonyhády Gyula urat, az árvíz tartama alatt egy szakértő bizottmány kinevezésére, az itt uralgó viztosulás okának kipuhatolása, és elhárítására szükséges intézkedések megtétele végett. Méltóságos főispán úr az ügy fontosságát tekintve, rögtönösen febr. 1-jén intézkedett, a küldöttség megyei másod alispány, szabályozási, s állam, mérnöki hivatal egyegy tagjából megalakulván, a helyszínen megjelent, s a város védelmére készült partok megvizsgálása után, meggyőződve volt kénytelen átlátni, Békés város aggasztó helyzetét, és hogy egy nagyobb rohamú szél az alig 1 és 1/2 lábnyi kint levő partokat végelszakítással fenyegeti; meggyőződött arról, hogy a meglevő mentő partok csakis pillanatnyi védelmet nyújtva, egy közelebbi áradat ellen mondhatni semmi biztosítékot nem nyújtanak , meggyőződött arról, hogy Békés városát jelenleg csak a fentebb történt kiszakadások mentették meg a végelmerüléstől. A városi képviseleti közgyűlésen, mely febr. 2-kán, a bizottmány itt léte alatt tartatott, az ügy állásáról jelentés tétetvén, kénytelen volt meggyőződni a képviselő testület, hogy a város védelmére szükséges 9000 fös gátnak tökéletes jó karba hozatalára, magára hagyatva, képzetesen ; nemcsak azért, mert ezen gátra szükséges földmennyiség kiásására elegendő erővel nem rendelkezhetik, hanem mivel ezen gátvonal nagyobbára szélső és belső telkeken vonulván keresztül, a gátjavításhoz szükséges földterület kisajátításáért járuló 10,000 ftnyi összeggel nem rendelkezik. Ezen gátvonalak pedig idővel megszűnendő meder partjain esvén, azok egyik közös szabályozási társulatba bevonva nem lévén, egyedül a város felügyelete s gondoskodására vannak hagyva, illetőleg Békést terhelik , mely partok, mivel a viztosulás iszapolást okoz folytonos magasítást kívánnak. — Miután ily óriási munka, egy oly város részéről, a ki mind ezen munkálatokon kívül még a hoszszu foki, Alsó fehér Körösi és szalontai szak társulati kötelezettségének is eleget tartozik tenni, — emberi erőt meghaladó nem teljesíthető munkálat, más kisegítő módról volt kénytelen gondolkozni, s ezen módnak egyedül a fehér és fekete Körösöknek a városbeli tökéletes kizáratását találta, mivel ez által a védelmi vonal a legrövidebbre, és hozzáférhető szabad helyre szorítkoznék. Ily értelemben és ezen kizáratási tervezet ügyelembe ajánlásával létetett küldöttségibe elnök úrhoz felterjesztés, felkéretvén ezen ü£v előmozdítása »pártolására. Később mart. 7 én újólag felkéretett méltóságos főispán úr a Város tökéletes védelmére