Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)

1865-05-16 / 4524. szám

112-4524 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Kedd, május 16, 1865. 16. évi folyam. Ferencziek tere 7. szám földszint. A­ lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helybeli, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 írt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. Pest,­május 15. 1865. Miért van£az, hogy a nagy és műveit Németország, melynek papírgyárait a bü­rokraták és tudósok ernyedetlen szorga­lommal veszik igénybe, nem bir sem döntő helyzetet foglalni el Európában, sem az alkotmányos szabadság tartós és kielégítő élvezetéhez jutni ? Miért kell azt tapasztalnunk, hogy e rop­­pant lélekszámmal biró német nép, mely leg­több könyvet ír, legtöbb költő-bölcscsel és bölcselő költővel bir, s legszámosabb compendiumot és terjedelmes­­munkát irt az államrendszerekről, tulajdonkép saját ügyeit sem tudja rendben tartani, s mi­dőn elfáradt a törekvésben, azt veszi észre, hogy a sikerhez közelebb nem fért? Sok oka lehet ezen áldástalan mun­kásságnak és munkás tevéketlenségnek. Az öreg Pu­ff­endorf, ha most élne, alkalmasint megint azt mondaná, hogy ez azért történik, mert a német rendszerint a tehénnek a szarva között keresi a tölgyét. S ez valóban talpra esett észrevétel volna. Például a német tudós politikus, sőt a gyakorlati téren forgó államférfim is, ha reformálni akarja saját kis államát, vagy szélesebb hazáját, mely előbb Reich volt, de annak senki sem engedelmeske­dett, utóbb Bund jön, mely semmit össze nem köt, hanem mindent egy szeretetre méltó confusioban tart, sőt saját létezé­séért is engedelmet kérni látszik azoktól, kik alája vannak vetve : ismételjük, mi­dőn a német politikus vagy államférfim reformálni akar, csinál saját eszméiből egy keretet, s abba betör­ni akarja az életet, mely az ő engedelme nélkül ala­kult, s többnyire be nem fér eprocrustes­­ágyba, vagy jól meg nem fekszi azt. — Természetes, miként ily eljárás zászlót tűz­het ki, de az életet maga után vonni an­nál kevésbé fogja , minél régibb egy nemzet históriai múltja, s minél kifejlet­tebbek és szembenállóbbak érdekei és viszonyai. Ha csak arról volna szó, hogy egy al­kotmány gyártassák összefüggő czikkek­­kel és paragrafusokkal : ezt a pensumot minden szakember két vagy három hét alatt czélszerűen elkészíthetné. De a feladat: a létező érdekek számba­­vevése és kielégítése. A múltat alkalmassá tenni a jövő számára, a haladás nagy eszméit a nemzet individualitásával köz­vetíteni, tért nyitni az események okszerű fejlődésének , nem pedig octrogrozni irá­nyokat, melyeket a létező érdekek nem ismernek, a létező vágyak nem karolnak fel : ez a feladat, melyet a német tudósok és államférfiak rendszerint szem elől té­vesztenek, s ennélfogva az országo­s vi­­lágjavító tervek nagy bősége mellett is, híressé lön az alkotmányosság és egyesí­tés terén a német terméketlenség. Nem ócsárlásként, hanem csak meg­jegyzésül említjük, hogy Ausztriában is bőven vannak politikusok, államférfiak és journalisták, kikről Puffendorf azt mon­daná, hogy csalhatlanul elmés, szellem­­dús és gondolkodó férfiak, s csak az a szerencsétlenségök, hogy a tehén tölgyét a szarva között keresik, így például ez alkalommal csak egy pár kérdést említünk. A teljes birodalmi tanács ellenzéki több­sége a bad­­et tárgyalásakor mindent megten arra, hogy csökkentse az állam kiadásait, s ha lehet, eltüntesse a deficitet. Oly lelkiismeretes szigorral járt el, mely köztiszteletet vívott ki. Többet nem eszközölhetett, mert joga nem volt rá. Nem nyúlhatott gyökeres szabályokhoz a terhes adó csökkentésére nézve. Mert a minisztérium közelebbi alkotmány - ma­gyarázata szerint — mit egyébiránt mél­­tánylunk — az alkotmányozó gyűlés a keskeny birodalmi tanács és ennek esik illetékessége alá a közigazgatás oly szervezése, mely az olcsóbb administratív által lényegesen alább szállíthatná a köz­terheket. Szóval, a széles­­reichsratb eljárása ki­­telhetőleg correct volt, s pártolták is az úgynevezett liberális bécsi lapok. A közben Palatzky egy vezérczikk - cyc­­lust irt, melyben sok helyest és nem he­lyest mondott el, de kitűnő talentumának és patriotismusának félreismerhetlen bé­lyege van eszméire nyomva. Azt az érdekek összeütközéséből igen jól kimagyarázhattuk, hogy a specificus cseh tendentiákat nem fogják Bécsben különösen kegyelni. De Palatzky oly in­dítványt is ten, mely csak épen annyira volna hasznos Alsó- és Felső-Ausztriára, mint Csehországra nézve. Azt javasolta tudniillik, hogy a köz­­administratív felsőbb köre maradjon, mint eddig volt, centrálisait, és illetőleg bzírok­­ratás, de a megyék önkormányzási jog­gal bírjanak. Palatzky nem oda czélzott, a­mit a németek Comitats-Wirtschaftnak gúnyolnak, nem azt mondá, hogy kasz­tok kezébe kerüljön a megye, a minthogy nálunk sincs úgy, sőt a 48-as törvények szerint eléggé democraticus. Ő csak any­­nyit akart, hogy ott kímél­essék nagyban meg az adó, hol egyszersmind a közér­dek, a közszellem, az egyéni képesség, a férfi önállósága, a honpolgár becsérzete nyer, s az állam ereje nem veszít e vál­tozás miatt. S mi történt? A bécsi liberális journalistika egy ré­sze agyonhallgatta, más része megtámad­ta ezen indítványt. Pedig a keskeny reichsrath, mely az adóval nem foglalkozik, épen mert orga­­nisáló, tulajdonkép kezében tartja az adó mértékét. A­mint szervez, csökken jótékonyan, vagy növekedik elviselhetlenné az adó. Aránylag kevesett segít a dolgon, hogy a széles birodalmi tanács húzogat ki a budget tételeiből. Az igazi kímélést, me­lyet a nép is észre fog venni, a belkor­­mányzás alsóbb rétegeinek olcsó autonó­miája eszközölheti. Ez nem zárja ki — ha már volna Ausztriában — a parliamentá­­ris kormányt. Várjon a journalistika hangulata sze­rint ítélve : remélhető-e, hogy a keskeny reichstatl az administrativ költségeit te­temesen fogja szervezések útján csök­kenteni. Nem remélhető. A nélkül pedig nem fog Ausztria adója tetemesen apadni. S a­ki máskép hiszi megoldani e kérdést, mi tagadás, a tehén szarva között keresi a tölgyet. Menjünk tovább. A bécsiek féltik alkotmányukat, mint­hogy az új, s valamennyire már is apa­dásban látszik lenni. Helyes aggodalom. De miként segíthetni rajta ? Csak úgy, ha sokan érdekeltetnek az alkotmány által, és sokan gyakorlatilag szoknak az alkotmányos működéshez. A közügynek gyálpontokra van szük­sége, hogy éreztethessék és átható legyen, s a­kit semmiről sem kérdeznek meg, kevésre fog felelni tudni. A parlament gyakorlott és ügyes úgy lesz, ha nem rajta és benne kezdődik a gyakorlat és ügyesség. Jó volna tehát e részben is Puffendorf mondására gondolni, midőn az alkot­mány sorsa felett töprenkedik a német cultura s tudomány szép számú osztrák képviselője. Végre a „Neue Presse“, a „Debatte“ ismeretes három czikkéből azt következ­teti, hogy a magyarok a nemzetisége­ket le akarják igázni. Mi nem szándékozunk a „Debatte“ köz­leményei mellett polemizálni. Megválik majd, hogy a nemzetiségek­nek melyik félről jut több, a Lajthán in­­nenről-e, vagy a Lajthán túlról. De megjegyezzük, miként csupán bü­­rocratismussal nem lehet őket kielégíteni. S tanácsos lesz a „N. Pressédnek, ha tő­lünk el akarja ragadni a nemzetiségek rokonszenvét, otthon nemcsak a közpon­­tosításról gondoskodni, hanem az auto­nómiát az alsóbb rétegekben szorgalma­san tágítani. Mert a nemzetiségek szere­tik az önkormányzást, s tudják, hogy a reichsrab­ba közülök aránylag kevés em­ber mehet be , ellenben sokan lehetnek oly gyülekezet tagjai, melynek feladata a helység, a kerület és a megye ügyei által saját közvetlenebb érdekeivel fog­lalkozás. A mesében ugyan egyszer a holló a róka tanácsára a hold karimájáért kiej­tette szájából a sajtot. S ez jó praecedens lenne a „N. Presse“ vágyódásaira, de fájdalom, a mese, épen azért, mert mese, nem valóság. KEMÉNY ZSIGMOND: ja, hogy különösen a Tisza-szabályozás tekinte­téből az utóbbi összeg nem elegendő. Ennélfogva Steffery képviselő azt az indít­ványt teszi, hogy rendkívüli kiadásokra 300,000 ft (azaz 100,000 fttal több, mint a­mit a jelen­téstevő ajánl) szavaztassák meg. T­a­s­c­b­e­k képviselő pártolja az indítványt, csak azt kí­vánja, hogy az a 100.000 ft, melylyel a ma­gyar kanczelláriának több adatik meg, vonassák le a horvát udvari kanczellária budgetjéből. — Szavazásra kerülvén a dolog, a jelentéstevő in­dítványa fogadtatik el nagy többséggel. A pénzügyminisztérium költségvetése tárgyá­ban, melyben Grocholski a jelentéstevő, nem támadt említésre méltó vita.­­ A Pester Lloyd“ bécsi levelezője május 14 -étől a „Wanderer“ azon „biztos forrásból“ vett hírére nézve, mely szerint a magyar or­szággyűlés két hét alatt összehivat­nék, a következendőket írja : Már régóta komoly szándéka volt a kormány­nak az országgyűlés egybehivása, de a reichs­rath ülései miatt ezt nem vélte megtehetőnek. Végre azt határozá, hogy mindenként kiadja az összehívó rendeletet, s így mintegy anticipálja a reichsrath ülésszakának bevégződését. Elő­ször jólértesült körökben azt beszélték, hogy az összehívás máj­ 15-kén fog megtörténni. De né­mely akadályok kissé elhalasztották a szándé­kot. Most már bizonyos, hogy a ma­gyar országgyűlés legfeljebb jun,­lökéig összehivatik, s­zeptemberben megnyittatik. Mindamellett a határozó felsőbb körökben, úgy látszik, függőben van még a do­log, a­mennyiben a magyar udvari kanc­ellária nincs értesítve az egybehivás napjáról. A horvát országgyűlés egybehivása még ko­rábban várható,­­ mint jól értesült körökben beszélik, még ezen a héten. A katonai törvény­székek megszüntetésének létesülése is lépést tett előre. Most már bizonyos, hogy teljesen megszüntetik. Mindez lehet, tökéletesen igaznak bizonyul be, de valószínű, hogy mind a „Wanderer“, mind a „Lloyd“ tudósítója hibázik abban, hogy teljes hitelt ad értesülésének. Bécsi dolgok. A reichsrath képviselőházinak pénzügyi bi­zottsága máj. 13-iki ülésében a magyar udvari kanczellária és a pénzügyminisztérium 1866 iki budgetjét tárgyalta. A magyar udvari kanczellária költségeire a kormány 12,066,682 ftőt kíván. B. Streit képvi­selő, e tárgyban referens, csak 11,5 millió meg­szavazását javasolja. B­e­k­e alkanczellár előad­ Magyar Földhitelintézet. A Magyar Földhitelintézet igazgató­sága részéről ezennel értesíttetik a tisz­telt közönség, hogy Frölich Frigyes úr, ki eddig a nevezett intézet pénzügyi osztályát, mint igazgató, az intézet teljes megelégedésére vezette, saját kereskedői elfoglaltatásai és ügyletei miatt ezen állo­másáról lemondván, a pénzügyi osztály vezetését, további szabályszerű intézke­désig, ideiglenesen közvetlenül az intézet elnöksége vette által. Kelt Pesten a Ma­gyar Földhitelintézet igazgatóságának 1865. május 13-án tartott üléséből. Lónyai Menyhért alelnök, Csengery Antal titoknok. Hevesvármegye gazdasági egyesületinek rendes évi, egyszersmind alapszabályilag kitűzött, s minden harmadik évben tartat­ni szokott választó közgyűlése május 4-én Gyöngyösön tartatott meg. Elnökül az összes gyűlésnek minden szava­zatával ismét Visontai Kovács László, alelnö­­kökül B­e­r­e­c­z Ferencz és báró B­e­u­s­z Ödön lettek megválasztva. Az igazgató választmány következőképen alakult: Almásy Vincze, Alberthy Ferencz, Al­­berthy Pál, Bajza Antal,, Bartakovics Béla, Béla József, Bokross János, Boroviczényi Gyula, Bökönyi Victor, Csala Sándor, Csiky Sándor, Dessewffy Jób, Farkas János, Fáy József ifjú, Fökéry Antal, Freyburg Lajos, K. Flöttingh Adolf, Golády János, Gosztonyi Béla, Grubiczy György, Győrey Ignácz, Hegedűs Zsigmond, Horner István, Isaák László, Jablonszky Gyula, Janikovics Alajos, Jeszenszky Sándor, Kolozs­­váry Ádám, Kürthy Antal, Kürthy János, Kür­­thy Sándor, Mahovszky Antal, Majzik Victor, Malatinszky György, Mártonffy Károly, Móczár János, b. Orczy Bódog, Papp János, Platthy Jó­zsef, Sipos Orbán, Schik Ignácz, gr. Szapáry Gyula, gr. Szapáry Imre, Szathmáry László, Szávoszt Frigyes, Szerelem Géza, Tarnay Ká­roly, Zaleczky József. A választást megelőzőleg elnökünk a követke­ző jelentésben adta elő a mu­lt év történetét, egyszersmind érintvén és jelentvén a jövő évnek teendőit: Tisztelt közgyűlés ! A múlt 1864-ks év egyike a legnehezebb évek­nek. Az 1863-as aszály által okozott ínség és gazdasági bajok csak ezen évben voltak még leginkább érezhetők. A magyar gazdaközönségre nehéz évek sora következett. Alig múlt el az aszályszülte ínség, követke­zett az 1864 diki év, mely gazdasági tekintet­ben egyike volt a legsúlyosabbaknak. Az aszály által szükségessé vált áldozatok, és új, szokatlan nagy költségek, beruházások, az 1864-ks év eredményeiből alig voltak visel­hetők. A gabnatermés kielégítőnek nevezhető ugyan, de az árak felényire szállottak.­­ A gyapjú ára folytonosan nyomott, s a meg­­­­fogyatkozott és roszul, silányul telelt állatok­­ kevés gyapjút adtak. Takarmány és szénafélékből közép termés, sarja alig volt, mesterséges takarmány igen kevés. A kukoricza sz Mihály táján elfagyván, alig adott hasznot A hizlalás, a hús árának nagy, sőt hallhatat­lan sülyedésénél fogva, veszteséget hozott, s a nyereségül szolgálandott trágya igen drága áron jön megvásárolva. A bortermés rendkívül csekély, majdnem sem­­mi, s a mi szüreteltetett is, silány, savanyú és oly minőségű, hogy a szőlők munkáltatását sehol sem fizette meg. A marhavész szűnt ugyan, de még egészen az sem tűnt el rémjeivel 1864 ben ijeszteni a zaklatott gazdát. A magas adóval, nagy költséggel és kevés jö­vedelemmel járó gazdasági üzlet ezen 1864 ik évben minden egyébb üzletnél jobban megérez­te amaz átalános pangást szülő nagy pénztelen­séget, melynek orvoslása nélkül a jelen év is aggályteljesen köszöntött reánk. Az 1864 ki tél rendkívüli hosszú, a tavasz két­ségbe ejtőleg száraz, s igy az 1865-ik év remé­nyei is felettébb alacsony fokon állanak. Egyesületi életünk hogy lehetett volna tehát 1864-ben vigasztaló; oly tagok egyesülete, kik mindannyian kisebb nagyobb mérvben éreztük és érezzük folytonosan az időknek elelő mosto­­haságát. Az 1863-as évről és a múltakról maradt tar­tozások az egyesület rendeletéből birói úton let­tek behajtva. A legnagyobb kímélettel jártunk el, és még is sok érdeket kelle sértenünk, s bár mellettünk az igazság és szabály — mely reánk nézve ma­gunk alkotta törvény — mégis sokakat elidege­nített és bírói eljárás. Az első aláírások múlt évben teltek le, s ma már az egyesületnek sokkal kevesebb tagja van, a­mit határozottan az idők nagy mostohaságá­­nak kell tulajdonítanunk, miszerint 5 forint éven­kénti áldozatra sem képes száz egyesületi tag, ki ezt eddigelé örömmel fizette. A tisztelt közgyűlés bölcs intézkedésétől fog függeni annak kijelölése, miben kellessék az egyesületi működésnek jövőre szűkebb korláto­­kat vonni, hogy leapadott jövedelmei szerint mi­nél több és jelentékenyebb szolgálatot tehessen a közügynek, s a valóban nehéz csapásokkal szünet nélkül, folytonosan sújtott gazdja közön­ségnek. A múlt évben 1 köz, 11 rendes és 2 rendkívüli választmányi ülés tartazott; a szakosztályok mű­ködése kevés összejövetelre szorítkozott, mit fő­leg a maga bajával is túl a rendén elfoglalt gaz­daközönség meg nem jelenhetése okozott. Tartatott részletes kiállítás Jászberényben, mely ámbár a kezdet nehézségeivel küzdött, mégis egyike volt egyesületünk legéletrevalóbb kiállításainak.­­• Az ezen kiállításról szóló rész­letes jelentések a­­ közönségnek tudomására lé­vén, ez­úttal nem fárasztom becses türelmét az ismertetéssel, s csak annyit jegyzek meg ezúttal, hogy a jász testvérek lelkes fogadása, ernye­detlen szorgalma és áldozatkész közreműkö­dése, a már évek előtt pengetett és megindított, de az akkori viszonyok miatt megakasztott egyesülést újra kívánatosul, és olyannak tün­tette elő, mely míg egy részről a jász tagok iránti méltányosság, más részről az egyesület felvirágzása tekintetéből újból felveendő lenne. A k­öz­g­a­zd­ás­z­a­ti téren szokás szerint nagy figyelemmel kísérték egyesületünk buzgó tagjai és választmánya minden, az országban felmerült közügyet. így a magyar földhitel­intézet által czélba vett, és kormányengedélylyel szervezett úrbéri ma­radvány megváltási intézkedéseket üdvözöltük, s közbenjárásunkat nemcsak felajánlottuk, ha­nem egy 18 tagból álló állandó bizottmányt ne­veztünk ki, mely bizottmány a hitelintézetnek üdvös intézkedéseiről kiadott szabályait tanul­mányozza, s minden előforduló esetben közremű­ködni fog, sőt annak idején a kezdeményezést is kerébe fogja vonni. A marhavész megszüntetése és terjedésének közigazgatási úton való akadályozása tekin­tetéből tett czélravezető kormányrendeletek eszközlése végett alkotott bizottmányokban küldötteink által vagyunk képviselve, kiknek közreműködése a kormány által lett kérve, s egyesületünk által megajánlva. A magyar erdészegyletnek tagjául avatta magát egyesületünk, s az erdészeti szakla­pot magyar és német kiadásban járatjuk. Az 1863-diki apály által sújtottak felsegélésé­­re a malt évi közgyűlés 1000 ftot adományo­zott , s ezen adomány ámbár nagy érvágás volt az egyesületre, a nélkül is igen igénybe vett szűk pénzviszonyai között, azonnal kiosz­tatott ott, hol legsürgősebb volt a segély szük­sége. A hazánkban nem rég megtelepített földvéte­li üzlet, mely a belga bank által lett életbe lép­tetve, nagy érdeket gerjesztett egyesületünk te­st­letén, s az eszme, és kivitelnek kezelésében részt vett egynémely hazánkfiának, minek bol­dog emlékezetű elhunyt Hajnik Pál, a hazafisá­gáról és szakértelméről, s mint ezen eszme ter­jesztéséről is ismeretes Ivánka Imre stb. nem kevés bizodalmat keltettek bennünk. Azonban épen ezen bizodalom s az ügy iránti érdekelt­ség még inkább felébreszték figyelmünket, a nem kevés vizsgálódás után arról győződünk meg, hogy a külföldi bankárok túlnyereségvá­gya, s egynémely ügyvivőnek túlbuzgósága ezen földvételi társulatnak indult üzletét hazánk­ra és a földmivelő osztályra káros gyanánt tün­tette elő, mire nézve egyesületünk erélyes han­gon felszólalt, pártolásába vévén a földmivelő és gazdaközönség érdekeit, s hasonló figyelemre ébreszté az ország minden egyesületét. A Gyöngyösön alakítandó tak. pénztár egye­sületünk közreműködése által folyvást haladott, míg a múlt év tavaszán az aszály által okozott ínség miatt boldogabb időkre kelle halasztatni az életbe léptetésnek. A legújabb helytartósági intézmények azonban oly ólomsúlylyal nehe­zednek az úton alakulni óhajtó tak. pénztárak­ra, miszerint alig hihető, hogy a kormány által kiadott utasítások értelmében, bárhol újabb tak. pénztár alakulhasson. Azonban az orsz. gazd. egyesület által indít­ványozott „nép­bankok“ megalakítása a kor­mány által akadályozva nem lévén, sőt ennek egyenes pártolásában is részesülvén, azt hiszem, Gyöngyös és vidékének pénzügyi viszonyain gyökeresen segítve leend egy ily népbank fel­állítása által, mely a kisebb földbirtokos, pol­gár, mesterember és kézművesnek hitelt és ol­csó biztos kölcsönt eszközlend, s megtakarított filléreit tőkésítve , a közvagyonosodást fogja megszilárdíthatni.­­ Van szerencsém a győrvidéki és szigeti nép­bankok alapszabályait oly régből a közgyűlés asztalára letenni, hogy annak tanulmányozásá­ra egy küldöttséget kinevezni, s azt a földmi­velő gazdaközönség nagy és buzgó pártfogásába ajánlani méltóztassék-Meggyőződésem, hogy ez intézmény áldást fog hozni e vidékre, s az áldás hadd sugárzzék egyesületünk köréből, melyből már annyi jó és nemes szándék és buzgalom terjeszté a világot! Ennyit a közgazdászati szakról. Egyéb szakosztályaink is működtek kitelhe­­tőleg, s mint mondom, a mostoha évek önsúly­­lyal nehezedő nyomásai daczára nem egy ele­ven élet jelét adták. (Vége következik.) Ismertetése azon mozzanatoknak, melyek Békés vá­rosa megmentése érdekében a Körös sza­bályozási társulat által létetnek. Békés városának az árvizek általi folytonos ostromoltatása és gát rendszerének erejét felül­múló munkával­ fenntartása, azon üdvös eszmére vitte a tanácsot, hogy minden tört­évését az itt mutatkozó víztom­lás okának kipuhatolására for­dítsa, és elenyésztetésére minden tőle kitelhető módot megkísértsen. A legközelebbi januári árvíz megmutatta, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel évenként készülő munkálat csakis pillanatnyi megmentést eszkö­zöl, mert a legjobb s legbiztosabbnak hitt, a nagy vizek felszínén 2 lábbal magasabbra készített gátak is alacsonyaknak mutatkoztak, annyira, hogy a város népe két heti folyton s őrködése­s munkálata mentette meg e 22.000 lelket szám­láló várost, és vízmentesnek hitt legelő illetősé­geit az árvíz elbontásától. Többször feljajdult már a város a hathatós segítségért, többször hívta fel a szabályozási fő­tisztséget a hathatós megmentés eszközlésére, de mindannyiszor azon nyilatkozattal bocsát­tatott el, hogy Békés városa jelenlegi bajain, csupán az alsó átmetszések kiásatása, a meg­levőknek kiszélesítése és gátrendszerünk tö­kéletes jó karba hozatala által leend segítve.­­ Adattak is ki több ízben rendeletek ezen munkálatok teljesítésére, azonban a rövid 5 év alatti többszörös kormányzási változásoknak tulajdonítható, hogy ezen rendeleteknek végre­hajtása még eddigelé késett. Épen ezért Békés városa képviselő testülete elhatározta, ezen helyi bajok orvoslására min­dennemű intézkedést megtenni, de mivel na­gyobb része ezen mentesítési munkálatoknak részint kor­pányi erő, részint társulati kötele­zettségek által kell, hogy teljesítessék ; felkérte főispán a méltóságos Bonyhády Gyula urat, az árvíz tartama alatt egy szakértő bizottmány ki­nevezésére, az itt uralgó viztosulás okának ki­­puhatolása, és elhárítására szükséges intézkedé­sek megtétele végett. Méltóságos főispán úr az ügy fontosságát te­kintve, rögtönösen febr. 1-jén intézkedett, a kül­döttség megyei másod alispány, szabályozási, s állam, mérnöki hivatal egyegy tagjából meg­alakulván, a helyszínen megjelent, s a város vé­delmére készült partok megvizsgálása után, meggyőződve volt kénytelen átlátni, Békés vá­ros aggasztó helyzetét, és hogy egy nagyobb rohamú szél az alig 1 és 1/2 lábnyi kint levő partokat végelszakítással fenyegeti; meggyőző­dött arról, hogy a meglevő mentő partok csakis pillanatnyi védelmet nyújtva, egy közelebbi ára­dat ellen mondhatni semmi biztosítékot nem nyújtanak , meggyőződött arról, hogy Békés vá­rosát jelenleg csak a fentebb történt kiszakadá­sok mentették meg a végelmerüléstől. A városi képviseleti közgyűlésen, mely febr. 2-kán, a bizottmány itt léte alatt tartatott, az ügy állásáról jelentés tétetvén, kénytelen volt meggyőződni a képviselő testület, hogy a város védelmére szükséges 9000 f­­ös gátnak tökéletes jó karba hozatalára, magára hagyatva, képze­­tesen ; nemcsak azért, mert ezen gátra szüksé­ges földmennyiség kiásására elegendő erővel nem rendelkezhetik, hanem mivel ezen gátvonal nagyobbára szélső és belső telkeken vonulván keresztül, a gátjavításhoz szükséges földterület kisajátításáért járuló 10,000 ftnyi összeggel nem rendelkezik. Ezen gátvonalak pedig idővel meg­szűnendő meder partjain esvén, azok egyik közös szabályozási társulatba bevonva nem lé­vén, egyedül a város felügyelete s gondoskodá­sára vannak hagyva, illetőleg Békést terhelik , mely partok, mivel a viztosulás iszapolást okoz folytonos magasítást kívánnak. — Miután ily óriási munka, egy oly város részéről, a ki mind ezen munkálatokon kívül még a hosz­­szu foki, Alsó fehér Körösi és szalontai szak társulati kötelezettségének is eleget tartozik tenni, — emberi erőt meghaladó nem tel­jesíthető munkálat, más kisegítő módról volt kénytelen gondolkozni, s ezen módnak egyedül a fehér és fekete Körösöknek a városbeli töké­letes kizáratását találta, mivel ez által a véd­el­mi vonal a legrövidebbre, és hozzáférhető sza­bad helyre szorítkoznék. Ily értelemben és ezen kizáratási tervezet ügyelembe ajánlásával létetett küldöttségib­e el­nök úrhoz felterjesztés, felkéretvén ezen ü£v előmozdítása »pártolására. Később mart. 7 én újólag felkéretett méltósá­gos főispán úr a Város tökéletes védelmére

Next