Pesti Napló, 1865. június (16. évfolyam, 4537–4559. szám)

1865-06-10 / 4544. szám

132—4544 Szerkesztési iroda: Fere­ncziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Hermestetelen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Szombat, Junius 10, 1865. 16. évf folyam. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , Tígy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdete­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj küclön 30 uj kr. Nyílt-tér: 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. Pest, junius 1). 1865. (Fkrj Feszítsd meg — t. i. a páriámén tarisutust! — ez most a porosz reactió köz­lönyeinek egyhangú felkiáltása. Vala­hányszor egyik vagy másik miniszter , összezörren az ellenzék valamelyik tagjá­val, valahányszor éles szavak váltaznak a miniszteri szék és a baloldal padjai közt, azonnal megcsendül azon ceterum cen­­seo, hogy ez tovább nem mehet így, hogy ezeknek a botrányoknak véget kell vetni, hogy a korona méltóságát nem lehet na­ponként ily bántalmaknak kitenni, és így tovább. Az igaz, hogy nemigen szívélyes hang az, melyen Bismark úr és társai a porosz alsóház többségével társalognak és az is igaz, hogy a képviselők a durva czövek­­re durva éket alkalmaznak, de ennek nem a Parlamentarismus az oka, hanem épen az, hogy parlamentáris külszín alá tel­jesen inparlamentáris kormány rejtőzik, és hogy Bismark úr társaival együtt vagy nem ismeri, vagy szándékosan igno­­rálja egy alkotmányos kormány állását és kötelességeit. Alkotmányos államban a souverain mind a törvényhozás, mind a végrehajtás élén áll, azon különbséggel, hogy a tör­vényhozás terén a maga hatalmát m­e­g­­osztja a képviselettel, mig a végrehaj­tás terén ő parancsol és miniszterei engedelmeskednek, mig ez engedelmes­ség mellett hivatalban maradhatni vél­nek. A törvényhozás terén tehát két egyenrangú tényezővel van dolgunk s e téren a korona és képviselet közt sem­mi alárendeltség nincsen. A végrehajtás terén pedig a miniszterek alá vannak ren­delve a souverain akaratának, mely e téren egymaga dönt. E viszonynál fogva a képviselet, szorosan véve, még maga­sabban áll a minisztériumnál, s így l­e­g­­alább is azt követelheti, hogy a minisz­terek felsőbbséget ne igényeljenek irá­nyában, minthogy ők, miként mondtuk, csak eszközei a fejedelem akaratának végrehajtására, ez akaratnak pedig a tör­vény ad irányt, azon törvény, mely a korona és képviselet egyezkedése által jött létre. Vájjon ily állást foglalnak-e el a porosz miniszterek? Nincs ülés, mely ennek ellenkezőjét ne bizonyítaná. A porosz miniszterek, ha udvariasak, ezt leereszkedésnek veszik, s ha nincs kedvük leereszkedni, egyszerűen gorombák. Bismark úr a követeknek szeme közé mondja, hogy tetszésökre nem vágyódik, rászólásuk nem érinti őt, hogy olyasmiről beszélnek, a­mihez nem­ értenek, és még több ily kellemes dolgot. Ha mindez csak külsőség, csak „mo­dor” volna, a követek tán eltűrnék, de végre nekik is eszökbe jut azon adoma, melyet Hock báró nem régen említett midőn t. i. a plébános nagyon gazdag de nagyon fukar és nagyon heves em­berhez koldulni jött a szegényekért, a Croezus pofonütötte a szegény papot. Ez azonban teljes lelki nyugalommal mondá erre : „Jól van, ezt én kaptam, de mit kap­nak az én szegényeim ?“ Bismark úr go­rombaságaira is azt mondhatják a köve­tek: Jól van, ezt mi kapjuk, de mit kap­nak küldőink? Mit kap az úgynevezett alkotmányos kormány alatt álló porosz nép, melynek állítólag bizonyos jogai is vannak ? És midőn aztán látják, hogy a köve­tek csak a gorombaságokat kapják, kül­dőik pedig semmit sem, hogy ezeknek jogai állhatatosan ignoráltatnak, és ha ilyenkor a követek eréje is túlárad, ez az emberi természet oly egyszerű hatása, melyhez a parlamentarismusnak semmi köze sincs. — Igaz, hogy ha nincs köve­tek háza, gorombáskodni sem lehet vele, és hogy a követek sem viszonozhat­ják aztán a gorombaságot, hanem ak­kor egyszerűen vissza kell térni az ab­­solutismusra, a rendőri államhoz, mely mindenkit bezárat, a­ki egy közhivatal portása botjának gombja előtt nem veszi le kalapját. Csak néhány napja, hogy magunk is kimondtuk, miszerint a porosz alsóház magatartása politikai ildomosság tekin­tetében némi kívánni valót hagy,­­ hogy oly ravasz cgnikussal, a­milyen a porosz miniszterelnök, másképen kellene bánni, de hogy ennek neveletlenségeit békén zsebre kellene tenni, ezt valóban nem kí­vánhatja senki a porosz nép képviselői­től. E képviselőket, az igaz, a „Kreuzzei­tung“ hívei csak canaille-nak tartják. Le­gyen ! De mikor a pénzes zacskó zsinó­­rait ez a canaille tartja kezében, csinnyán kell vele bánni, semmi esetre pedig azt nem kívánhatni, hogy ő finomabb legyen a pár excellence finom uraknál. Ezen urak, a­mi­nt zártkörű táncrestélyeket rendeznek, rendezzenek ám zártkörű köl­­csönaláírást is, adják meg — hisz ők gazda­gok — az állam, illetőleg a kormány részé­ről kívánt összegeket, és minden vitának vége leend De ha az Itzenplitzek és Rum­­pelskirchenek erre nem éreznek hajlamot, ha azt akarják, hogy a varga meg a sza­tócs is áldozzon a maga véres verejték­kel szerzett filléreiből, ám legyenek egy kis respectussal ezen vargák és szató­csoknak habár kissé szurok vagy hagy­­maszagú képviselői iránt. Midőn tehát a reactió közlönyei azt ki­áltják­­ le a parlamentarismussal! ez ellen semmi kifogásunk nincs, csak azt tessék még hozzá tenni, hogy mit akarnak hát ennek helyébe léptetni! Ha oly módot tudnak, mely a nép részérőli támogatást feleslegessé teszi, akkor tökéletesen iga­zuk van, hogy a Parlamentarismus által nem akarják magukat goni­oztatni. De ha ama támogatás nélkül el­lenni nem tud­nak, akkor legyenek tisztelettel a képvi­selet iránt, mert az az idő, a­midőn a „fizess és hallgass” volt a jelszó, minde­nütt elmúlt.Most pedig a nép, úgy hiszszük, nagyon helyes logikával mondja: ha csak ti fizettek, akkor mi hallgatunk, de ha azt akarjátok, hogy mi is fizessünk, akkor bi­zony szólni is fogunk, és a milyen része­tekről az adjon Isten, olyan lesz a mi ré­szünkről a fogadj Isten! Ő Felsége látogatása Pesten. Ma, junius 9-kén, császár Ő Felsége m­a 11-kor átjővén Pestre, a Ludoviceumot, s azután a Josephinumot tekinté meg. Innen az egyetemhez ment. Az egyetem bejáratánál az egyetemi tanács élén a rector magnificus fogadó, s felvezeté Ő Felségét a nagy díszterembe, hol az egyetemi ifjúság nagy számmal összegyűlve vala. Itt, miután az egyetemi dalárda egy dallal kedveskedett volna, Ő Felsége így szólt: Örülök, hogy önöket ily szép számmal látom itt, igyekezzenek és haladjanak ezután is úgy, mint eddig haladtak. Isten áldja meg önöket. E szavait dörgő éljenzés követé. Az egyetemből a városi főreáltanodába ment, hol a főigazgató, N­e­y Ferencz, és a ta­nári testület fogadó. Itt először az igazgatósági termet látogatá meg, honnan, miután nevét az intézet vendégkönyvébe sajátkezű­leg beírta volna, a VI. osztályba ment ő Felsége. Laczenbacher VI. osztálybeli növendék itt alkalomszerű üdvözlő beszédet mondott, mely után az egyes osztályokat és rajztermet tekinté meg ő Flge, s a növendékekhez itt ott egyes kérdéseket intézett. A reáltanoda után a vakok intézete követ­kezett. Itt az intézeti bizottmány élén K­a­p­a pest­megyei főispáni helytartó fogadá és vezeté ö­sigét az első emeleti terembe, hol a világtalan növendékek zenével és énekkel fogadák. Meg­­tekinté itt a háló és ebédlő helyeket, s miután a konyhában az ételeket megszek­te, az udvarra lé­pett, hol a világtalan növendékek szép haladású testgyakorlatát szemlélte meg. Ezután gal­kor kocsira ülve, kíséretével visz­­szabújtatott Budára. Ma délután a lóversenyt, visszajövet alkalma­sint az izraelita templomot, s ha lehet, a német színházat tekinti meg, és 11-kor, mint jelentve volt, visszaindul Bécsbe ő Flge. Elutazása alkalmából következő búcsú leira­tot bocsátott ki : Fige. Legfelsőbb kézirat: Kedves Gróf P­á­­­f­f­y! Kedvelt Magyarországom szivébeni időzésem alatt a testvér-fővárosok lakos­ságának valamennyi osztályaiból és réte­geiből, mint szintén az ország minden ré­szeiből folytonosan jobbágyi hű ragasz­kodásnak meleg és félreismerhetlen bizo­nyítékait tapasztalára. Meghatva azon szívélyes bizalomtól, mely atyai szándékaimat legjobban visz­­szatükrözi, meghagyom önnek, miszerint mindnyájoknak őszinte köszönetemet és teljes hajlandóságom biztosítását kifejezze. Midőn kedves Magyarországomat, hol örömest töltöttem volna több időt, elha­gyom, magammal viszem a nem sokára visszatérhetés kedves reményét, hogy ak­kor azon örvendetes művet , melynek mindnyájunk szivén kell állandóan fe­küdnie, úgy, miként azt megérkezésem napján ünnepélyesen kijelentem­, befejez­hessem. E részben Isten oltalmába vetem bizal­mamat, s elvárom minden hit magyarnak tett­ erős gyámolitását. Budán, junius 9-én 1865. Ferenci József a. k. Bácsi dolgok. — Az „Ostdeutsche Post" jun. 8 diki számá­ban a „Deák-Eötvös párt“ nézeteit, sőt a jövő országgyűlésen előterjesztendő „programmját” véli közzétenni egy pesti levélben. — Az „O.­d Post" értesülése ezen esetben sem szabatos, és nem jól formulázza azon párt nézeteit, mely­ről szól. — A reichsrath képviselőházának június 8-ai ülésében felolvasásra került a bizottsági jelentés a hitelintézeteknek adott enged­mények tárgyában. A bizottsági javaslat így szól : „Az ausztriai, magyar és cseh hypotheka­­banknak adott kivételes engedmények koránt­sem tartoznak azon sürgős rendszabályok közé, melyekre a kormány a 13. §-nál fogva teljhatal­mú eljárásra volt volna jogosítva. A kormány­nak ezen határozatokat a maga idejében a reichsrab­ elé kell vala terjesztenie alkotmányos tárgyalás végett. A kormány az alkotmánynak még 13. §-át sem tarta meg,­ stb. Ugyanazon ülésben előterjesztetett a kassa­­nderbergi vasútengedélyt illető törvényjavaslat. De legnevezetesebb volt ezen ülésben P­­­e­­n­e­r pénzügyminiszter beszéde, mely valódi meglepetést okozott. A miniszter kevés híjján 117 millió ft uj kölcsönt vél szükségesnek részint azért,­­“hogy az állam a banknak való tartozását lefizesse, ré­szint hogy az államnak 1865. és 1866-iki szük­ségei fedezve legyenek. — A beszéd ismerteté­sére visszatérünk. Az 1865-iki budget Ugye nem egy hamar dől el — írja egyik bécsi lap. Még egy két utat kell tennie az urak házából a képviselőházba és vissza, mert az urak házának pénzügyi bizott­sága némely pontra nézve nem ért egyet a kép­viselőház határozataival. Mondják, hogy külö­nösen a hadügyminiszter igen szerencsés volt az urak háza bizottságában tartott fejtegetéseivel, melyek következtében a bizottság azt határozta, hogy több nem vonandó le a hadi budgetből, mint a­mennyire a miniszter ajánlkozott. Alig lehet feltenni, hogy az urak háza el ne fogadja bizottsága javaslatát, s így hosszas alkudozás és kiegyenlítő bizottságok tanácskozása vár­ható, mielőtt a folyó évi budget elkészülne.­­ Az államadósságokat ellenőrző reichsrab­­beli bizottság elkészítő munkálatát az állam­­adósságok tárgyában, úgy a mint azok 1864-ben october végén, valamint ugyanazon év decem­ber végén állottak. 1864. végével az összes ál­lamadósság 2601 millió ftot tett névleges érték­ben, minek évi kamatja 116,700,000 ftot, miben benne foglaltatik a tőkevisszafizetés is. Kaiserfeld azon beszédének, melyet teg­napelőtt röviden emlitünk egy telegramus nyo­mán, s melyben a reichsrath kitűnő szónoka megköszöné G­ikán a grácziaknak tiszteletbeli polgárrá lett választatását, bennünket érdeklő része itt következik: „Ő Felsége épen ma hagyja el székváro­sát , hogy magyar királyságának fővárosát meglátogassa. A nemes magyar nemzet öröm­mel és lelkesedéssel fogadandja. Ezen utazás­hoz azt a reményt csatolhatjuk, hogy a törvé­nyes magyar országgyűlés, mely rövid időn egybe fog hivatni, megadja azon kiegyenlítés­hez az alapot, melyben a birodalom és az alkot­mányos jog szent érdekei, valamint az ezen jog­­hoz képest alakítandó kormány összhangzólag ki lesz egyenlíthető a magyar korona önállóságával. Ezen eredmény az eszménye minden osztrák hazafinak, a­ki a jelenkor követeléseit elismeri s a jövő békességét akarja. Ezen czélra törek­szik — azt hiszem, bátran mondhatom, — az ausztriai reichsratbban levő minden barátom, mely nem hasztalanul ülésezett, ha ezen kérdés megoldásában mind Magyarország mind a reichs­rath jogai tiszteletben maradnak. „ Tekintsünk ennélfogva bizalommal a jövőbe, ma inkább, mint valaha!“ Ezután felolvastatott a január óta újon­nan belépett tagok névsora, melyet la­punk egyes közleményeiből már ismer a közönség. Felolvastatott a megjutalmazottak név­sora , mely sornak egy részét már kö­zöltük , a többit jövő alalommal köz­­lendjük. Érkövy az egylet 30 évi munkásságá­nak áttekintéséről szóló jelentését a kiál­lítási teendők sokasága miatt nem ké­­szithető el, azonban ígéri, hogy minél előbb kidolgozza. Ezután a köztelki részvények kisorso­lása következett, kihúzattak a következő sorsjegyek: 126. Károlyi Laj­os gróf. 16. Andrássy György gr. 37. Keglevich László gr. 198. Károlyi György gr. 152. Szabó István. 24. Andrássy György gr. 169. Károlyi György gr. 17. Andrássy György gr. 62. Széchenyi István gr. 135. Károlyi Lajos gr. És ezzel a gyűlés 11 óra körül eloszlott. Az országos magyar gazdasági egyesület közgyűlése. Ma délelőtt 10 órakor tartá a Köztel­ken közgyűlését az országos gazdasági egyesület. Elnökölt Festetics György gróf. Az elnök megnyitó beszédében előadá, hogy az idei kiállítás igen érdekes és vá­logatott volt. Fokozta érdekességét ő Fel­sége megjelenése, ki további pártfogását ígérte az egyesületnek, végül áldást kí­vánt az elnöklő gróf az egyesületre. A szokott elnöki jelentést nem mutat­ható be az elnök, s ezért bocsánatot kért a közgyűléstől, mert az utóbbi idők sok teendői gátolák, és azon körülmény, hogy több tárgy még elintézetlen. E jelentés bemutatásának az év végére halasztását kérte. Déva, máj. 22. Nyári hőséggel járó tavaszunk, melyet még csak egy eső üdített fel némileg, veszélyes ven­dégeket haza a Duna alsó vidékéről, melyek a szarvas jószágban igen sok kárt tettek. Ezek az úgynevezett kolumbácsi szúnyogok , melyek miatt több napokig a mezőt elhagyva, ólba zár­ták gazdáink karmaikat,­­ a szorgos szántást is kénytelenek valának abban hagyni, de ezen elő­vigyázat daczára is igen sokan fájdalmasan töp­rengenek rajta : miért teremtvék ezen veszélyes állatkák, és kicsinységök mellett miként ölhetik meg a legnagyobb és leghasznosabb házi állato­kat. Nemcsak itt helyben, hanem a vidéken is sok szarvasmarha , sőt sertések is elvesztek miattuk. Egy jóltevő eső elverte ugyanezen, mil­liókra menő ellenséget, úgy hogy a lábas jószág ismét künn járhat, de újabb rohamtól félünk, mert csak mintegy hadi cselből, az erdők hü­­sébe vonultak, s a viszont égető nagy hőség szövetségesek. Mivel a baj egyedül nem jár, ezen veszede­lemből nagy szerencsétlenség származék ve­lünk átellenben a Maros jobb partján fekvő fla­­ró magyar községünkre. — E hó 12-kén a hely­ségben az egyik gazda füstöléssel akarván védeni ökreit benn az ólban a szúnyogok el­len , rémületes láng rohant ki a füstből, s nem egészen két óra alatt a gazdasági épü­leteken kívül 43 lakház lett a tűz martaléka. Az épületek szalma­fedelűek, a hosszas hőség által kiszáradvak, s a szerencsétlenségre épen a gyuladáskor zugott nagy szélvész, melyhez járult, hogy a szerencsétlen lakosok a nagy ré­mülettel, ki ki csak saját botorkáját akarván menteni, az oltásról elfeledkeztek, mind­ezek eléggé megmagyarázzák az elem rettentő pusz­tításait. Azonban még is jött segély ! A vasút munkásai közül 23 derék magyar — szegediek, szentesiek, h.­m.-vásárhelyiek — felhivatva H. I. megyei Írnoktól, a tűzvész tovább terjedésé­nek dicséretre méltó önfeláldozással gátat veté­­□ek, s ha a távolság és a Maroson átkelés miatt nem gátoltatván, hamarább érkezhetnek, úgy a leégettek száma sokkal kevesebb volna. A falusiak hálásan emlegetik és bizonyítják, hogy ezek segélye nélkül a rettentő szélvészben az egész fám­ leégett volna. A megye tisztelt fő­ispánja előlegesen is megjutalmazá őket, s mi­vel valóban nagy szolgálatot tettek, saját ke­nyérkereső munkájokat félbenhagyva siettek a falu megmentésére,nincs kétség benne, a felsőség is megjutalmazandja őket. Megérdemelnék, hogy név szerint mutassam be őket itt a közönség­­nek, de a névsort még eddig — ámbár ígérték — meg nem kaphatom. — A megye alispánja, J. Cs. Gy. ur is megjelent a veszély helyén, s jó­tékonyan felügyelte az oltási munkálatokat, a dévai uradalom meg a katonai parancsnokság vízfecskendői is megérkeztek, s ámbár a távol­ság miatt elég korán ott nem lehettek, mégis je­lentékeny szolgálatot tevének a tűz terjedésének meggátlására. A falunak semmi tűzoltó készü­léke nem lévén, s lakosai az oltásban részt nem vevén, idegen kezek szolgálata által szabadult meg egy nagyobb veszélytől, mert hogy az igen sűrűn épített szalma fedelű házak mind le­égnek az érkezett segély nélkül, azt mindnyájan vall­ják. Biztosítva — úgy mondják — egy ház sem voló a leégettek közül. S ilyen szerencsétlensé­gek alkalmával nem lehet eléggé sajnálni, miért nem számlálja a mi népünk a biztosítás költsé­gét rendes kiadásai közé ? Hiszen ha égés nem történik, annál jobb, ha pedig a szerencsétlenség — mint itt is — bekövetkezik, bizony nagyon megvigasztalja a károst az a kárpótlás. A vasúti munkálatok itt helyben nagy elha­ladást tettek, mert a földmunkálato­kon, s főkép a tavasz kezdete óta, sok kéz dolgozik. Szántó­földeink és kaszálóink legjavát átmetszték, s a kiásásokkal elékteleníték, és csak 9 krou vált­ván meg □ ölét, sok birtokosnak jelentékeny kárt okozának. Ha az ország népe által óhajtott vonal miatt történnék , akkor a hazafiságra hi­vatkozván senki sem panaszkodnék, de igy bi­zony senki nem örül a vállalatnak. A dévai szántóföldek az országban az első osztályúak közé számíthatók, s a kilencz krajczáros vált­ság­díj szerint megtörténik, hogy egynémely oly szántóföldje vagy kaszálójáért, melyet csak néhány év előtt százakon vásárolt, félszázat sem kaphat a vasutáraktól. Oláh Bretty­én a négy év előtt munkába vett tagosítás be van fejezve. Ez évben először szánt és vet ki ki új birtokán. A földmérési mun­kát László Ignácz mérnök úr dolgozta ki. A köz­ségi kisebb földtulajdonosok, az oláhok, biztat­va olyanoktól is, kiktől azt épen nem várta vol­na az ember, nagyban kezdettek volt zúgolódni az ügy ellen, a felsőbbséghez folyamodtak is, melynek reményében a nekik kimért birtokrészt átvenni nem is akarták, hanem a felsőség meg­­erősíté a bevégzett munkálatot, s most már a zúgolódók is hozzá látnak az uj birtok szántásá­hoz. Ez az első tagosítási példa Hunyadme­­gyénknen, nem szám­tva ide a dedácsi uradalom tulajdonosának forradalom előtt elintézett tago­sítását, mely akkor könnyű dolog volt. Megtörtént, a mint elöl írtam, a szúnyogok csak­ ugyan uj rohamot tevének A ma reggel legelő­re kihajtott nyájak és csordák egybetarthatlanul szét- és hazafutának , nagy része koplalni, mert kevés gazdának van szénakészlete. A tíz nap előtt oly vigasztalva hullott drága esőnek áldá­sa, a rögtön rákövetkezett kérlelhetlen száraz­ság miatt csaknem megsemmisült. Szárazság a földben ! A hetek óta elvetett kukoricza nem mu­tat csirát, minden tavaszi vetés a rögök alá szo­rult, az olyan jól telelt, s a tavasz kezdetén re­ményteljesen zöldért őszi vetések arasznyi nö­vésnél megállapodtak, kinteljesen erőltetik ka­­lászfejeket, melyekben gabnaszemet nem fogunk találni. Szárazság a földben, mint a szivekben ! Jövő héten a szászvárosi ref. gymnasium he­lyiségében évi rendes értekezletre gyűlnek egy­be az erdélyi ref. tanár urak. Reméljük, ott nem lesz szárazság ! Egyszersmind a gróf Kun Ko­­csárd gymnasiumi igazi főgondnok bőkezűsége és nagylelkűségéből gyorsan felépült gymnasiumi új szárnyépület ünnepélytyé adatik át a neve­lésnek használatra, vagy—a­mint mondani szo­kás — felszenteltetik. 1. 1. Gazdasági tudósítás Pest, jan. 9. Időjárásunk e héten is száraz és meleg; fellegek ugyan több ízben mutatkoz­tak az égen, de csupán perczekig tartó eső hul­lott belőlök néhányszor. Vidékről több felől esőt jelentenek ; azon tájak legnagyobb részén, me­lyeket eddig elkerült, a lefolyt héten volt eső, a hervadó vetéseken üdített valamit; arra nézve azonban, hogy bőtermést idézzen elő, már elké­sett : átalános azon nézet, hogy bármily ked­vező lesz is ezentúl az időjárás, ez év aratási eredménye a középszerűn felül emelkedni sem­mi esetre sem fog, de igen valószínűleg azon alól álland. Nem csupán Magyarország, hanem egy­­átalában Európa egész keleti része szenvedett ez évben a szárazságtól, s így keleti Poroszor­szág, Lengyelország és a fekete tenger melléke; déli Oroszországban, Angol- és Francziaország e gabnacsarnokában, komoly aggodalmak táp­­láltatnak. Ellenben kedvező idő járt a növény­zetre Európa nyugati részeiben, főleg Angolor­­szágban, hol kitűnő termést várnak, és Német­országban a Rajna mentén, Francziaországban is úgy látszik kevesebb kárt tett a jég, mint eleinte gondolták. Gabnaüzletben e héten nem sok változás ta­­pasztaltatott, a hangulat elejétől végig állandón szilárd maradt, de a forgalom jelentéktelen volt, mi egy­részt azon körülménynek tulajdonítandó, hogy az izraeliták pünkösdi ünnepei e hétre estek, minélfogva a valódi üzleti hét tulajdon­képen csak 3-4 napból állott. Búzát illető­leg, a kedvezőtlen aratási kilátások miatt, élénk hangulat volt tapasztalható, főleg miután az alvidék különböző helyeiről tetemes jégkárok­ról érkeztek jelentések, igen visszatartókká ettek a tulajdonosok, a múlt heti árak szilár­dan fenn is tartották magukat, és valószínűleg emelkedtek volna is, ha a külföldön tapasztal­ható lanyha vagy csökkenő irányzat, a vetések ottani kedvező állása, nem tennék valószínűt­lenné, hogy kivitelt remélhessünk. Külföld szá­mára már régebben nem is történnek bevásár­lások, és e héten is csupán itteni fogyasztásra és üzérkedésre vetetett meg mintegy 20.000 mérő. A e­z 8 r­a nézve meglehetős vásárlási kedv volt tapasztalható, e termelvény állása Németországban is roszabb lévén, idegen ve­vők részéről is mutatkozott kereslet, de mivel a tulajdonosok nem akartak az eddigi árakból engedni, és ezek öszhangban nem állanak a külföldi piac­okon jegyzettekkel, a forgalom ne­m nyerhetett nagyobb kiterjedést és összesen mintegy 9—10,000 mérőre ment; az árak a múlt hetiek ; egyes részletek 5 krral drágáb­ban adattak el, minélfogva az irányzat e, czik­­ket illetőleg emelkedőnek mondható. Árpá­nak csendes üzlete volt; ára nem változott és forgalma csekély. Zabot illetőleg valamivel lanyhábbra vált a hangulat és a múlt heti árak alig tarthatták fenn magukat; eladatott öszesen mintegy 10.000 mérő a bejegyzett áron. K­u­­koriczára nézve is kissé bágyadt hangulat volt észrevehető a lefolyt héten, mi leginkább a tetemes szállítmányoknak, s az innen eredő na­gyobb kínálatnak tulajdonítandó; e mellett a szeszgyárak szükséglete is egy időre fedezve lévén, a kereslet kevésbé élénk volt: mindössze is valami 8000 mérő adatott el; ára mintegy 5 krral szállott alább. Állandóan kedvelt czikk a köles ; készlete csekély, míg a kereslet nem szűnik, minélfogva ára igen szilárd; eladatott mintegy 2500 mérő, minősége szerint 1 ft 80 kr — 2 ft 40 krjával. Hüvelyes veteményeket illetőleg általában elég szilárd a hangulat. Fehér babból eladatott mintegy 500 mérő 4 frt 45—50 krjával, a tu­lajdonosok 4 frt 60—80 krt is kívántak, nagy szeműre lanyha a hangulat, s ez könnyen kap­ható 4 ft 20 - 30 krjával. Nagy kelendőségnek örvendett a köleskása, melyből mi szállítmányok érkeztek, mind eladottak, összesen mintegy 800 mérő; ára 2 frt—30 kr, a tulajdonosok 3 frt 40 —50 krt is követelnek. Gyapjuüzletben határozatlan irányzat volt ed­­dig tapasztalható; mai napig összesen mintegy 11,000 mázsa adatott el, legnagyobbrészt két* nyiretü, mivel egynyiretü még kevés van a piac­ezen. A vevők legnagyobbrészt belföldiek, miu­tán a külföldiek be akarják várni a most kez­dődött németországi gyapjúvásárok és a londo­ni árverések eredményét. Az árak következők : losonczi hegységi 100—117 ft, miskolcz heves

Next