Pesti Napló, 1865. augusztus (16. évfolyam, 4586–4610. szám)
1865-08-02 / 4587. szám
az illető megyei állandó bizottmány által kiállított bélyegtelen bizonyítványt tartozandónak előmutatni, számszerinti kifejezésével annak, hogy a versenyző hány eperfát, vagy hány öt sövényt ültetett ki évről évre, s mily karban tartja eperfaültetvényeit? Mely alkalommal megjegyezte- , til, hogy mielőtt ezen tekintélyes jutalmak odaítéltetnének, a versenyző által a lefolyt hat év alatt alapított epres kerteket s ültetvényeket egy, az országos főkormányszéktől e végre a helyszínére kiküldendő királyi biztos, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek általa e czélból kijelölendő képviselője közbenjöttével vizsgálandja meg. Ezen eljárásról a részletes jelentés az országos főkormányszékhez felterjesztetvén, következendik ez által a jutalmak utalványozása, s azoknak a királyi biztos közbenjötte mellett a Magyar Gazdasági Egyesület általi kiosztása. 3) Az 1861-dik év előtti eperfaültetvények tulajdonosai, ha versenyezni akarnak, szintén a megyei állandó bizottmány bélyegtelen bizonyítványával tartozandnak kimutatni nemcsak a régi ültetvény létszámát, hanem azt is, hogy az 1880/06-dik évi időszak alatt évről évre mennyivel szaporították, és mily mivelési állapotban tartották ültetvényeiket ? 4) A jutalmazásoknál elsőséggel fognak bírni: a) Az esetek egyenlősége mellett az új eperfaültetvények a régiek felett; b) a nemesített ültetvények a természeti vad állapotban levők felett; c) a terméketlen és egyéb gazdasági miveletre alig használható tereken állított ültetvények, úgyszintén a tagok körül s a dűlőutakon, tehát a földnek minden más mivelési ágtól való elvonása nélkül eszközlött eperfaültetések és sövényezések. II. A kitűnő módon űzött selyemtenyésztésre vonatkozólag. Összesen 2000 darab arany jutalom tűzetik ki, nevezetesen egy 1000, egy 500, egy 300, kettő pedig 100—100 db aranynyal, szintén 6 évi időszakra, t. i. az 1861-dik évtől kezdve 1866-ik évig bezárólag felmutatott eredményekre, s hasonlóan csak 1866-ban lesznek kiosztandók. A versenyzési feltételek a következők : 1) A 100—100 db aranyból álló két jutalomra a selyemtenyésztési üzlet legkisebbike a 6 évi saját tenyésztés után összesen 8 mázsa gubó ; 2) a 300 db aranyra a selyemtenyésztési üzlet legkisebbike a 6 évi saját tenyésztés után öszszesen 24 mázsa gubó ; 3) az 500 db aranyra a selyemtenyésztési üzlet legkisebbike a 6 évi összes termés után 70 mázsa gubó; és 4) az 1000 db aranyra az üzlet legkisebbje , ugyancsak 6 évi összes termés után 140 mázsa gubó. Megjegyeztetvén e helyet, hogy a 100 és 300 db aranyra csak saját tenyésztési gubókkal lehetett versenyezni, ellenben az 500 és 1000 db aranyból álló jutalmakra azon selyemtenyésztők is versenyezhetnek, akik a kivánt gubó"s mennyiséget részint saját tenyésztéssel, részint a falu vagy környékbeli nép által tenyésztett és beváltott gubókkal állítják ki. 5) Azon tenyésztők, akiknek a gubóbeváltással összekötött saját filandájuk vagyon, a jutalmazásnál — a többi körülmények egyenlősége mellett — elsőséggel birandnak. 6) A versenyzők az 1886/6c-dik évi időszak alatt a selyemtenyésztésben nyert eredményeket az illető megyei állandó bizottmány bélyegtelen bizonyítványával tartoznak igazolni, kimutatván évről évre a saját tenyésztéssel előállított, valamint a falu vagy környékbeli nép által tenyésztett, név szerint kiktől és mi áron beváltott gubómennyiségét. 7) A selyemipar fejlődésének figyelemmel kisérhetése végre ezenkívül a versenyzők a menynyiségről kinyert bizonyítványnyal (6-ik pont) egyszersmind minden évben october havában selyemgubókat és legombolyított selymet és pedig minden osztályból küldeni fognak az. orsz. Ma TÁRCZA. Költész-irodalmunk jelen állapota nyelvészeti tekintetben. H. (Folytatás) Térjünk át — az olvasó kegyes engedelmével — a ráértékes versírásra. Szép nyelvünk e részben is kitesz igen sok más nyelven, mert: ,egyszerűségben pompázik/ Míg ugyanis — hogy a hírlapi czikk szűkebb keretében maradva, például csak egy nyelvet említsünk — míg mondom a latin nyelvben az egyszerű b r e v i s (w) és longa (—) syllabákon kivül ott van a h betűnek magánhangzói minősége, mi kétségkívül a görög (‘) aspiratióból vétetett át; — és ott van a tömérdekeibio (autem cito~autego), de meg ott a sok anceps vocalis (tetszés szerint — vagy ^), és ott végre a sok longa vei brevis ,autoritate‘, aszerint tudniillik, amint valamely magánhangzót ez vagy ama classicus hosszú vagy rövidnek használt volt , eme tekintélynél fogva tehát azon szótag hosszú vagy rövid, kell, hogy legyen a későbbi költők verseiben is, addig nálunk csak kétféle szótag van, u. m. hosszú és rövid ; minden magán- és minden mássalhangzó egymás között tökéletesen egyforma. Vagyis nálunk a, V is olyan mássalhangzó, mint a többi, és semmi o is jónk , meg semmi ,tekintélyünk (a veraruértéket illetőleg) nincsen. És ez is nagyon egyszerű. T. i. hosszú minden ékes (nem ékes) magánhangzó (á, é, stb.) — és az éketlen*) (o, u) mind rövid átalában, a (z) háza fényre dérül. Továbbá minden magánhangzó, habár magában rövid volna is, bosszúvá lesz, mihelyt utána két mássalhangzó következik, avvagy ha mostani irásmodorunk szerint az egyik kihagyatik is, s csak a gondolatban létezik ott, p. o. A jövendőnek sívíttág homegát. És nincs nálunk, mondám, semmi tekintély,**) mely a rövid szótagot hosszúvá vág) viszont, jogosan elváltoztathatta volna. Ennek oka pedig nemcsak az, hogy Horatius és Virgiliusunk — az igazat megvallva, fájdalom, bizony nincsen, de ez épen a nyelv benső természetében is gyökeredzik, és ezt tanuljuk megbecsülni. Már hiában, a magyar a tekintélyt annyira nem emeli fel saját józan esze fölibe, hogy bárkinek elhigyje, hogy pl. a ,b az a felső éy babája hosszú (hisz egészen más a házat), csak azért, mert valaki — legyen ez bármi különben igen tisztelt lángész — szorultságában és épen hibásan hosszúnak használta; mivel akkor azt is el kellene hinnie, hogy a második meg rövid (házit), csak azért, mert az ,valaki által már így használtatott. Ezekre, s csupán ezekre, de már ezekre igen is szorosan kell ( ne) hát ügyelnünk. És hol állunk e tekintetben, még jobbjaink is mit és mennyit engednek meg ez iránt maguknak ? Arról a ki meg akar győződni, csak olvassa mértékes verseinket, s látni fogja, hogy kevés kivételekkel, kiknek hát annál nagyobb tisztelet és becsület, valóban ott vagyunk, hol maholnap mértékes verseink, az úgynevezett ,szabad jámbusok sorsára jutva, nem lesznek egyebek, szakgatott sorokban irt prózánál. Mindkét nemű verseink béltartalmát (sajátkép tartalomnélküliségét) illetőleg pedig, még szomorítóbb horoscop áll előttünk.*) Hogy e részben is igen sok dicső kivétel van, melyek előtt tisztelettel emelhetünk kalapot, hazafias örömmel constatáljuk. De, fájdalom, vannak sajnálandó silányságok is, nálunk is, mint mindenütt a világon. Aki azt követelné, hogy minden vers megannyi Cató- vagy Seneca-féle mondatot, vagyis mély bölcseséget tartalmazzon ,nem tudná, mit kíván. De aki meg azt hiszi, hogy elég a közönségnek , ha egy pár rész rím vagy versmértékben néhány potyogatott szót olvashat, melyekben azonban semmi — de épen semmi — ép gondolat, józan eszme, vagy egészséges élet nincsen , véghetetlen csalódik. — Épen úgy áll tudniillik a dolog itt is, mint a gabona rostálásnál. Minden értelmes olvasó combinálja a mit olvas , megrostálja. S ha csupán csak polyvát, ocsut, üres kláhot — mit a szél is elhord — vagy épen gazt talál a rostáló, és rostája semmi szilárd magot fel nem fogott , boszankodva löki el az ilyet magától. És méltán. Nagyon helyesen van az mondva, hogy : „amely ma meg nem érdemli, hogy kétszer elolvassuk, azt sem érdemli, hogy egyszer elolvastuk.“ Sajátkép pedig követelheti az ember minden irodalmi terménytől, hogy belőle valamit tanult legyen, vagyis póriasan mondva, hogy : elolvasás után ha csak valamivel is okosabb legyen, mint mielőtt azt elolvasta. A költészet az ég kegyadománya, melylyel csak választottait boldogitá. A nyelvnek pedig ez ihletvilága. Ha tehát még közbeszédben, annál inkább a közönséges irályban is szabatosaknak illő lennünk : kell hogy költőink a nyelvészeti hanyagságot teljesen kerülvén, mint lángelméik terményeiben, ugy correctségben is példaadó példánykép tündököljenek. Ide járul, hogy : E honnak virágzása, sőt életfenntartásának „conditio sine qua non“-ja, a mivelt magyar nemzetiség, mit az érzékeny szívhez meleg szavalban szóló költészetnél semmi jobban elő nem mozdit. Igenis, miveltség *) az egész mivelt világ jelszava. És ezen miveltségre való törekedés nem abból áll, hogy a miveletlenekhez alászálljunk, vagyis, közelebbi példában szólva, hogy mi aljasítsuk le magunkat, idomtalanságaikat elsajátítólag nyelvjárásunkban is az aljasokhoz, hanem hogy azokat emeljük fel magunkhoz, mi pedig törekedjünk más, nálunknál miveltségben feljebb állókhoz, felemelkedni. Ezt én oly axiómának tartom, mit bővebben magyarázni a művelt közönségre nézve sértésnek tartanék. De egy bámulatomat — szokott őszinteségemnél fogva — mégsem hallgathatom el. Lehetetlen ugyanis nem bámulnom, minő igazak és helyeseknek ismertetnek el bonunkban, mondhatnám általában, a szózat nagy szerzőjének még bordalában is kitűnő bölcselmei (philosophema), mondhatnám világnézetei. És méltán. Ott van pedig — többek között — a „fölfelé megy borban a gyöngy; —, törjön is mind fölfelé az, a mi gyöngy, —a ne maradjon gyáva földön , csak göröngy.“ S különös, és mégis úgy van, hogy ugyane szent igazságot „juhász kamuval,“ vagy „csáti bottal“ kezében (notabene városban ám !) szintoly lelkesedéssel énekli, ki „nagyot iszik a hazáért, s fölsivit;“ mint az, ki megértvén e nagy szavak mély értelmét, épen ezekből meríti azon maga elhatározását — hogy nagyjainkat nem elég „megéljenezni“ még holtuk után is, de a miveltségre törekvést ajánló jó intéseiket megfogadni, és követni is kell. És így a miveltségre törekvés elutasíthatlan kötelessége lévén minden igaz magyarnak, ő is erre fog törekedni. Mihez ismét „éjjeli nappali tanulás," és a megtanultak jól megemésztése, s maga idején és helyén tapintatos alkalmazása kívántatik. Ámde mig a többi miveit nemzetbeliek, angol, német, franczia és olaszoknak — mert én ezeket tartom pár excellence miveiteknek — hit nélkül lehet el lenni, habár ők a miveltséget bármi után és módon iparkodnak is megszerezni, vagyis a tudományok bányáit bármi nyelven aknázzák is ki, mert az ő megszilárdult nemzetiségük azért csorbát nem szenved ; addig a szegény magyarnak — e mellett — még egy más, mondhatnám még dicsőbb feladat is jön a sorsrendező végzeténél fogva kitűzve, s ez a magyar miveltség, illetőleg a miveltségnek magyar nyelv enterjesztése. Hogy félre ne értessem, bátorkodom egy pár felvilágosítást adni ezen állítmányt illetőleg. Először is tiltakoznom kell azon reá(m) fogás ellen, mintha én a más nyelvek tanulását, s az idegen nyelveken írt remekek ignorálását akarnám javaslani. Ilyesmi valóban csak távolról sincs szándékomban, sőt inkább nyíltan kimondom, hogy fájdalom, de úgy van, miszerint sajnálattal kénytelenek vagyunk megvallani, hogy a tudományokat illetőleg minden más mivelt nyelven több valódi kincset találunk, mint még most,az igazat megvallva, kelleténél szűkebb hazai irodalmunkban. Ezt én nem kicsinylőleg hozom fel, mert ki ne tudná, hány száz meg száz oka van ennek ? mit jelenleg fejtegetni, már csak azért sem kívánok, mert valóban felesleges volna. De aki ezen sajnálatos tényt át nem látja, vagy épen tagadná, azt meg én sajnálom. Annál inkább pedig, mert ha van igaz közmondás, úgy a „quot linguas calles, tot horaines vales“ valóban az. Másodszor:restekém, ha valaki azt vélné, mint ha én a „magyar miveltség“ alatt olyan „Magyar philosophia“ féle valamit, értenék. Teljességgel nem. Én a magyar philosophiát én olyannak tartottam mindig, és tartom most is, mintha valaki „német chemiát“ és „franczia hadtant“ emlegetne. Ez mind „contradictio in adjecto.“ — Ilyeneken én csak mosolyogni tudok. Sem több, sem nem kevesebb tehát amit én ez által kifejezni akarok, mint amit a magyar akadémia dicső alapítói is ezen tudományos társulat egyedüli feladatául tűztek ki, úgymint: a tudományoknál, magyar nyelven i m i v e |é s e. És ez a mi feladatunk mindnyájan magyarokul, ha ugyan azt akarjuk, hogy kedves hazánk ne csak ország legyen, de magyar Magyarország maradjon. E nemzeti föczél mellett a más nyelvűek méltánylása is megfér. — Ha valahol, itt van helyén a: ~ •------------------Sunt certi denique f i n e s : C i t r a quoa et u 11 r a, nequit consistere rectum. Ezeken túl hajtani akarni, káros megfontolatlanság; de innen maradni, veszedelmes hanyagság volna. „A mely nemzet önmagát elhagyja, sorsát megérdemelte“ — mondá Deák, egykori elhirhedt követjelentésében. Mi pedig csekélyebbek, az alsóbb régiókban maradva, mondjuk, hogy: a mindent csak magához zsugorgatni kívánó fukarság, nevezzük ezt hát kislelkűségnek, ha mindent mással megosztani, vagyis magától elhányni- vetni kész tékozlás — hívjuk ezt bár nagylelkűségnek, egyformán, sőt ez utóbbi még inkább kárhozatos az életben.*) (Vége következik.) *) Hadd álljanak itt ez érdemleni emlékül Ő cs s ap. kir. Felségének 1860. oct. 20. kibocsátott legfelsőbb kézirata saját szavai : A mai nap kelt elhatározásaim folytán a magyar nyelvet minden közigazgatási hatóságoknál és törvényszékeknél Magyarországomban, mint hivatalos és ügykezelési nyelvet, mind a belső szolgálatban, mind a kölcsönös érintkezésben ismét helyreállítván, — rendelem egyszersmind, hogy a városi és falusi községek, egyházi és tanodaügyekben, a hivatalos nyelv használatát szabadon választhassák; hogy továbbá mindenkinek szabadságában álljon a megyei, városi és községi gyülekezetekben az országban divatozó bármely nyelvet használhatni, s bármelyiken beadványokat és folyamodásokat a hatóságokhoz intézhetni, a melyekre a végzés ugyanazon nyelven kiadandó , hogy végre a közigazgatási tisztviselők mindennemű rendeleteket és meghagyásokat, melyek közvetlenül a községhez utasítják, azon nyelven szerkeszszenek, amely ezen község ügyeinek hivatalos nyelve leend. A pesti egyetemnél sat. Végre kijelentem, miszerint szilárd elhatározásom következtében, valamint ezen, úgy mindazon tereken, hol különféle nyelvek és nemzetiségek érdekei érintkeznek, bárminemű erőszakot és nyomást épen úgy, mint minden nemzetiségi és nyelvbeli ellentétek illetéktelen előidézését és elkeserítését egész erélylyel akadályozni fogom. P. Noct. 21.1860. 38 *.) Ismét nem ,ékteren‘ (rút) ám! ■**) És nincs azon eset is, mint a latin nyelvben, hol ugyanazon betű, mely magában rövid (pl. a), hosz- j szúvá lesz, mihelyt ablativusba van. P. o. Fíliá subtilia, nehát subtiliá filá. 1 *) A classica literatura elhanyagolásának szomorú következményeit alig lehet valamiben inkább, mint költészetünk benső hanyatlásában már is észrevenni. Ezt kell hát tanulmányoznia, aki tudományos műveltségről beszélni akar. Hic Rhodus, hic salta ! Hiában: genialis verset Hans Sachsok is írhatnak az igaz, mint kincset a földszinén is lehet találni, ép ugy, mint a nagy sorsjegy megnyeréséhez a vak szerencse maga is elegendő. De a nemes érczet Californiában is ásó és kapával a föld gyomrában, és nem sétabottal keresik a föld porában. A miveit és műveit kifejezések közt sem árt tán különbséget tenni. Az első inkább szellemi, atóbbi technikai képzettségre vonatkozván. Es ekkr a „gebildeter Künstler“ eszméjét is kifejezheti „miveit művész“ szavakkal. gyar Gazdasági Egyesületnek Pestre mutatványul s mintegy állandó kiállításra. 8) A versenyző selyemtenyésztési vállalatok szintén királyi biztos által, s a Magyar Gazdasági Egyesület kiküldöttjei kíséretében fognak a helyszínen megszemléltetni, hogy a helyszínen nyert meggyőződés alapján annál igazságosabb ítéletet lehessen hozni. Végre megjegyeztetik, miszerint a bejelentések, illetőleg a bizonyítványok mind az eperfaültetvényekre, mind pedig a selyemtenyésztésre nézve az 1866-ik évi október 15-ik napjáig Pestre az orsz. Magyar Gazdasági Egyesülethez lesznek halaszthatlanul beküldendők. Sárosból, jul. 30. Az utolsó idő politikai eseményeit megyénk közönsége őszinte osztatlan örömmel üdvözlé, mit ő Felsége pesti utazása óta bizalomteljes hittel várunk: a provisorium megszüntetése, s az országgyűlés egybehivása nem tartozik már az alaptalan hiú remények sorába, s ezen biztató reménynyel szemközt örömünk természetes. De bár öröm és reményteljes várakozás, s a jövő iránti ifjúti bizalom válta fel hazafias érzületünkben gyökerező kételyeink s aggodalmainkat, megyénk hangulata higgadt és nyugodt, miként azt a helyzet komolysága, s a pillanat fontossága méltán igényli. Megnyugvással várjuk a jövő fejleményeit, hisz a hosszú türelemhez képest, melyet közéletünk szünetelése óta tanúsítani bőségesen volt alkalmunk, vajmi csekélység pár heti sőt havi várakozás, s a kormányra lépett férfiak nevei és ismert politikai érzületük biztosítékai annak, hogy az oly rég óhajtott, oly epedve várt fordulat hazánk jövőjére nézve kedvező eredményeket szülene. — Hiszszük és reméljük a jobb jövőt, s ezen hitünk azon szilárd meggyőződésben rejlik, hogy kölcsönös őszinte bizalom, s a közös szükség érzetétől áthatott jóakarattal, a törvényes jogok tiszteletben tartása, sa kor igényei és a változott tényleges viszonyok méltánylatával, meg fognak végre kölcsönös megelégedésünkre oldatni azon nagy és fontos közjogi kérdések, melyeknek függőben tartása és elferdítése annyi bajt és zavart hozott mindnyájunkra, szerencsés megoldása hatalmat, díszt és fényt árasztand a birodalomra. És hiszszük, hogy a miután az összbirodalom népei és velük mi is oly régóta epedünk, megszilárdult közjogi viszonyok, szabad alkotmányos élet, s az alkotmányos haladás terén egymást kölcsönösen buzdító és támogató törekvés váltandja fel a kísérletek és ideiglenességeknek a birodalom legjobb életnedvét felemésztő mindenféle meddő korszakát; s hogy ez, bár hosszas küzdelem árán meg fog történni, kezeskedik róla Felséges urunk nyilvánított akarata, kezeskedik az összbirodalom népeinek a törvényes megoldást óhajtó közhangulata. De midőn a jövőben vetett teljes bizalommal átengedjük magunkat ez édes reménynek, nem ismerjük félre a helyzet nehézségeit és azon akadályokat, melyek közjogi kérdéseink törvényes, kölcsönös beleegyezésen alapuló megoldásának útjában állanak, nem ismerjük félre hivatásunkat és feladatunkat, mely e válságos átmeneti korszakban hazafias kötelességünkké teszi, a törvény iránti tisztelet megóvása mellett, erőnkhöz mérten egyengetni a kibontakozás rögös pályáját. Feladatunk a higgadt fontoló ész fegyverével küzdeni, a szenvedélyesség és talán alapos keserűség mindig káros kitörései ellen, feladatunk a jövő kedvéért méltányolni a jelen nehézségeit, hogy azon nagy mit, melynek létrejöttétől függ hazánknak, s az egész birodalomnak jövője, magunk tartásán hajótörést ne szenvedjen. Törvényes jogaink iránti szilárd ragaszkodás, de a helyzet nehézségeinek kellő méltánylata, s a törvényes kiegyenlítés szükségének érzete, ez megyénk közönségének közhangulata, ezek azon irányeszmék, melyeknek szellemében fog működni, ha majd — mit bizton reménylünk — megnyílnak megyei közéletünk sorompói. Bujanovics Sándor: A kőolaj (Petroleum) elhelyezése, raktározása és szállítása iránt Pest város hatósága által megállapított, s a magy. kir. helytartótanács által jóváhagyott szabályok. Minthogy az újabb időben kereskedelmi czikké lett, s nevezetesen Amerikából behozott kőolaj (Tetroleum) — mely felette gyúlékony 36° A melegségben már meggyujtható gőzöket fejt ki, s vízzel el nem oltható — vigyázatlan kezelésnél, elhelyezésnél vagy szállításnál gyakorta tűzveszélyt okoz , ennélfogva ily szerencsétlenség elhárítása tekintetéből mihez tartásul a következők rendeltetnek : il. A kőolaj elhelyezése és eltartására nézve. 1. §. A kőolaj tisztítása, az ezék a tisztító gyárak felállítása sz. kir. Pest városa beépített és lakott részein belül tilos. 2. §.Aki a város belső vagy külső részében kőolajt raktárban tartani, vagy ezzel kereskedni szándékozik, ezt előre a városi kapitányságnál bejelenteni köteles. Az e rendelet közhírré tételekor már beszerzett kőolajmennyiségek a városi kapitányi hivatalnál 8 nap alatt bejelentendők. 3. §: Nem tisztított kőolajt a város területén betározni nem szabad. — Kivételkép csak a fűszerárusoknak engedtetik meg tisztítatlan kőolajat legfeljebb 50 ftnyi mennyiségben oly helyeken tarthatni, melyek melegségnek kitéve nincsenek. 4. §. A tisztított kőolaj boltokban legfeljebb 50 fontnyi mennyiségben tartható, nagyobb és legfeljebb öt mázsáig terjedő mennyiségben csak oly pinczehelyiségekben szabad kőolajat tartani , melyek légmentesen zárhatók , kellőleg szellőztethetők, s e czélra az iparrend 31, 32. §-ai értelmében hatóságilag engedélyezték. Ily helyiségek azonban utczákra, csatornákba vagy udvarokra vezető kifolyástól elzárandók, és 6"-nyi küszöbfával a kőolaj kifolyása ellen biztositandók. Mindezen esetekben a kőolaj kizárólag csak erős és horgonynyal bevonandó vaslemezekből készített palackokban, vagy tokokban tartandó. Öt mázsánál nagyobb mennyiségben a kőolaj csak a város beépített részein kívül, vagy tűzmentes oly földszinti épületekben tartható, melyek minden más épülettől 60 lábnyi távolságban fekvők, mely esetben a légmentesen elzárható raktárak szintén az utczára, udvarba, vagy csatornába történhető kifolyás ellen elzárandók, és 6" vastag küszöbfákkal biztositandók. — Oly esetekben, hol a kőolaj nagyobb mennyiségben tartatik, a raktárak kisebb, egymástól tökéletesen elzárható térségekre osztandók fel. 5. §. Helyiségek, melyekben kőolaj tartatik, folyvást zár alatt tartandók, a bejárás csak Davyféle biztonsági lámpákkal eszközlendő; — a dohányzás és gyufák tartása vagy használata ily helyiségekben tilos. 6. §. Mindazon áruboltokban vagy helyiségekben, ahol kőolaj tartatik,hagyany-só szesz, melynek ereje 0 91 fajsúlynak megfelel, a kőolajhoz mért, még pedig körülbelül 10% mennyiségben, tehát oly helyiségekben, melyekben öt mázsa kőolaj tartatik 50 font hugyang-só szesz könnyen eltörhető üvegekben készen tartandó, mely üvegek a kőolaj meggyuladása esetében összetörendők. Azonkívül ily helyiségben homok is megfelelő mennyiségben, a kőolaj lángjának eloltására készen tartandó. (Folytatása következik.) Gazdasági tudósítások. Pest, aug. 1. Nagy hőség. A tegnapi eső nem hűsített. A gabonaüzletben határozatlan hangulat uralkodik még mindig s az üzérek folyvást biztosabb alapot várnak. Itteni malomtulajdonosok részéről félénkebb kereslet tapasztaltatott a búzára nézve, a forgalom azonban mindamellett élettelen volt, mivel jó minőségű termelvényből csekélyek a szállítmányok s a tulajdonosok lözölelései szilárdak. Eladatott 3000 mérő tiszamelléki 88— 89 fontos 3 ft 25 krjával készpénz és 3 ft 30 krjával háromhavi fizetésre, 1000 mérő 86 — 88 ms 3 ft 15 krjával 3 havi, 1500 mérő idei 89— 90 ms 3 ft 30 krjával készpénz fizetésre. Rozsra nézve a kedvező hangulat fenntartja magát ; a kereslet élénk volt, eladatott 2000 mérő 76—78 ms 1 ft 83 krjával a budai pályafőn átvéve, 1600 mérő 79—80 ms 1 ft 92% krjával. Serfőzésre alkalmas árpából 2000 mérő tiszamelléki 71—72 ms 2 ft 40 krjával három havi fizetésre és 1200 mérő silányabb fajta 1 ft 75 krjával készpénz fizetésre. Zabra nézve csendes az üzlet; forgalma nem volt. Kukoricza ma is keresett volt s ára fenntartotta magát; eladatott 2000 mérő bánsági 1 ft 80—95 krjával. Kölesből mintegy 1300 mérő kelt el 1 ft 85 krjával; a hangulat változatlanul kedvező. (H.gy.) Debreczen, jul. 23. A gabnaüzlet e héten igen csendes volt, az üzérek nem foglalkoztak a vétellel, habár az aratás eredménye mé az ehez kötött várakozásoknak sem felel meg ; de hiába, üzletünknek csak a külföld ad irányt, és míg onnan rendelések nem érkeznek, addig üzletünk nyugodni fog. A folyó gabnaárak következők : tiszta búza 2 ft 20—75 kr, rozs 1 ft 25—30 kr, árpa 90—95 kr, zab 80—85 kr, kukoricza 2 ft—2 ft 20 kr. Gyapjú keresettebb jön, az utolsó két héten részint külföldi, de többnyire belföldi kereskedők által mintegy 3000 mázsa vásároltatott és hibátlan egynyiretü 85—100 ft; homokos egynyiretü 70—75 ft; kétnyiretü 75—82 fttal fizettetett. Repcze kevés készlet mellett, a tulajdonosok által magas áron tartatik , mi által e czikkben semmi forgalom nincs. Baromvásár. Egy pár jármos ökör 190 ft, egy pár vágó tehén 148 ft, negyedfü tinó párja 156 ft, harmadfü tinó párja 130 ft, rúgott borjú párja 65 ft, igás ló párja 95 ft, sertés párja 36 ft, juh párja 11 ft. (Ard) Arad, jul. 29. Azon körülménynél fogva, hogy a kivitelt illetőleg jelenleg egyátalában üzlet nem történik, új gabonából is, az alább következendő két készletet kivéve, mi sem vásároltatott. Eladatott 2000 mérő 88—90 ms 2 ft 70 kron 2 százalék elengedéssel azonnali fizetés esetében, 1000 m. 89—90 ms 2 ft 75 kr, szintén 2 százalék elengedéssel, mindkét készlet a helybeli mümalmok számára. A hetivásárra behozott gabna mennyisége jelentékenynek mondható, s leginkább molnároktól vétetett. — Minőségileg e czikk átalában 87—88 fons s 2 ft 40—50 kron kelt. Múlt évi rozsból 1000 m. 1 ft 37 kr adatott el. A kukoricza még mind bő eset szükséges, mit fájdalom nagy mértékben nélkülözünk , mert kivéve a hét folyamában két igen jelentéktelen csepergést, még mindig száraz s rekkenő meleg időjárásunk van. A kukoricza mai ára 1 ft 55 kr mér. Szesz leginkább apró részletekben Erdély számára vétetik, 41 krral fokától, hordó nélkül. A termények többi fajaiban teljesen pang az üzlet. A mai hetivásárra behajtatott ökör 67, 75—80 ft dbja; tehén 45, eladatott egy része 60—70 ft darabja; borjú 39, 5—12 ft dbja; sertés 145 db, nagyobb része vevőt talált, és pedig kövérje 20—21 forint mázsája, soványa 6—13 ft dbja; ló 74, 18—80 ft dbja, mind elkelt. (Gy. K.) Győr, julius 28. A gabnaüzlet e hét folytán is csendes magatartásu volt; a búzában igen korlátolt lévén, tetemesb eladások nem történtek, kivéve 1600 m. 88 ftos tiszavidéki, melyet egy svájczi ház 3 ft 15 kron megvett. Uj búzát illető forgalomból említést érdemel, hogy egy jelentékenyebb alföldi kereskedő Győrött September hóban szállítandó 2090 m. bácskai 87 — 88 ms árut 3 ft 15 kron vásárolt. Rozsból néhány csekélyebb tételű áru kelt el 1 ft 70—80 kr mellett. Árpa semmi forgalomban nem részesült, és az árak csak névleges érvénynyel bírnak. Zab 50—51 ms 1 ft 28—31 kron kelt el. Kukoriczát tekintve, a kínálat előtérbe lépett, és az 5—60 krnyi árcsökkenés daczára sem tehetett szert élénkebb forgalomra. Árak : bánáti búza 88—89 mns 3 ft 25—3 ft 35 kr, bácskai b. 85—87 mns 3 ft 10—3 ft 20 kr, uj b, vidékünk-beli 88—89 mns 3 ft 20—3 ft 30 kr, rozs 78-80 mns 1 ft 70—1 ft 90 kr, árpa 70—72 mns 1 ft 40 —1 ft 60 kr, zab 50—51 fns 1 ft 28 — 31 kr, bánáti kukoricza 1 ft 95 —2 ft 5 kr, bácskai kukoricza 1 ft 90—2 ft. Pest, súg. 1. — A „Wiener Zeitung“ aug.sei számában olvassuk : Ó cs. k. apostoli Felsége jul. 1-sejéről ezt rendezi legkegyelmesebben : „1. Mindazon személyeknek, kiket a sajtó által elkövetett és hivatalos uton kereset alá vett büntetendő cselekedet miatt törvényesen elitéltek, de a büntetés vagy nem kezdetett meg rajtok, vagy nem bűnhődtek még teljesen, méltóztatott a büntetést vagy annak hátralevő részét, a kimondott cautio-veszteséggel együtt elengedni. „2. Ő Felsége méltóztatott igazságügy miniszterét felhatalmazni, szüntesse meg azonnal azon kereseteket, melyek ilynemű büntetendő cselekedetekért indíttattak, s még törvényszékileg el nem intéztettek. „Oly személyekre, kiket a sajtó utján elkövetett vétségeken kívül más büntetendő cselekedetek is terhelnek, az 1. alatti büntetés-elengedés épen nem, a 2. alatti fölhatalmazás csak a sajtó-edictum tekintetében alkalmaztassák.“ — A „Wiener Zig“ ugyanazon számában írja, hogy Bartakovics Béla egri érsek ötven évi papi jubilaeuma alkalmából s „kitűnő egyházi működése elismeréséül“ a Sz. István rend nagy keresztjével diszíttetik díjtalanul, ő Felségének július 25-kén kelt kabineti irata által. A Az országos magyar kertészeti társulat hétfőn m. hó 31-én délután tartotta meg az újból megalakuló értekezletét a pesti takarékpénztár nagyobb tanácskozmányi teremében, hova az érdekeltek közül számosabban lévén meghiva, az értekezletben Hajós József előadta, miszerint a társulat alapszabályai aláírási íveivel s az aláírásra felhívó levél már ki van nyomatva, csupán annak szétküldési módja forog kérdésben ; — a nyomatási, szétküldési s egyéb előfordulható költségeknek előlegezését Vargha Lajos társulati ügynök sajátjából önkényt magára vállalni szíveskedvén, buzgósága és készsége a jelenlévők által egyhangúlag köszönettel fogadtatott. Továbbá Szupa György azon indítványa, hogy miután az említett társulat országos czímet és érdeket képvisel, annálfogva keressék fel Sennyey Pál b. főtárnokmester arra, hogy az egylet alapszabályait, aláírási iveivel Magyarország s hozzákapcsolt részei minden megyei, kerületi s városi hatóságainak hivatalosan s a helytartóság ajánlata mellett megküldetni kegyeskednék, szintén egyhangúlag elfogadtatott. — Végre a társulat képviselőiül, kik a legközelebb megtartandó közgyűlésig mind a fentebbiek teljesítésére, mind egyéb lehetőségek eszközlésbe és foganatba vételére felkérettek, következő bizottmány választatott meg: Vitái Alajos mint elnök, Barna Ignácz tudor, Sztupa György és Vargha Lajos, mint bizottmányi tagok. Miután mind értekezleteinken, mind pedig ezen hasznos és üdvös társulat érdekeltségében eddigelég legnagyobb öszhangzást és előszeretetet tapasztalhattunk, annálfogva legbiztosabb reményünk van, a társulat mielőbbi életbelépte és felvirágzása felől. — Rosenfeld s Brentano, írja egy bécsi távirat, a pénzügyminisztérium osztályfőnökei, saját kérelmükre nyugdíjaztattak. — A „Debatte“ hallja, hogy az országbírói méltóság majd csak közvetlenül az országgyűlés összeülése előtt fog betöltetni. — Ugyancsak a „Debatte“ értesülése szerint Vay Miklós b. a volt kanczellár borsodmegyei s Szögyényi fehérmegyei főispánynyá fognak kineveztetni. — A régi „Presse“ írja: A régi miniszteriuru