Pesti Napló, 1865. október (16. évfolyam, 4636–4661. szám)
1865-10-19 / 4651. szám
240 4351 Csütörtök, october 19. 1865, 16. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek : Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 60 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. é. ügvermények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj különi 30 njkr. Nyilt-tér: 6 hasábos petitsor 26 új kr. Rendkívüli előfizetés. Tekintve az országgyűlésnek közellevő megnyitási idejét és a jelen követválasztási mozgalmakat, melyek által a hírlapok érdekes olvasmányokat nyújtanak: PESTI NAPLÓ november—decemberi 2 havi folyamára rendkívüli előfizetés nyittatik. Előfizetési ára két hóra 3 frt 50 kr. October 1-től kezdve teljes példányokkal szolgálhatunk. * A „PESTI NAPLÓ“ kiadó-hivatala. Pest, oct. 18. 1865. Az october 17-ki Naplóban egy levél közöltetik Nagy-Váradról, mely többek nevében van írva. Ezen levél szerint sokak által az én nevemmel hozatik kapcsolatba némelyeknek azon eszméje, hogy „kötelesség minden 1861-ki képviselőt, ha csak az physice vagy moraliter képtelenné nem lett, saját kerületében újra megválasztani, és pedig azért, mert miután a kormány 1861-ben az ország gyűlését feloszlatta, s most az uj országgyűlés összehívásával mintegy a nemzetre appellált, a nemzetnek az 1861-diki követek újabb megválasztásával kell bebizonyítani hit ragaszkodását az alkotmányhoz és azon elvekhez, miket az 1861-ki országgyűlés kimondott.“ A választási mozgalmakba sem közvetve, sem közvetlenül nem kivánok avatkozni, s még a váradi levélre sem szóllaltam volna fel, de több oldalról, több ízben, s majdnem naponként intéztetnek hozzám egyenes felszóllítások szóban és írásban az iránt, vájjon igaz-e, hogy én voltam egyik, ki a fentebb említett elvet felállítottam, s határozattá emelni segítettem. — Egyesek és községek nevében kérdezik tőlem, szabad-e más képviselőt választaniok a helyett, ki a kerületet 1861-ben képviselte, s van-e csakugyan általános határozat, mely őket ebben gátolja? Ily, egyenesen hozzám intézett kérdések és felszólalások folytán nem lehet tovább hallgatnom, s elmondom néhány sorban mind ezekre, mind a váradi levélnek reám vonatkozó tartalmára válaszomat. Alkotmányos országban, midőn a törvényhozás terén valamely fontos kérdés felett egy részről a fejedelem, másrészről a nemzet képviselőinek többsége megegyezni nem tudnak, s a fejedelem az ország gyűlését feloszlatva, új választásokat rendel, s az országgyűlést ismét összehívja, ezen eljárásnak alkotmányos értelme csakugyan az, hogy a fejedelem a képviselők véleményének ellenében magára a nemzetre hivatkozik. Mert miután a képviselők saját egyéni meggyőződésük szerint járnak el, mindamellett, hogy őket a nemzet bizalma választotta, fontosabb kérdéseknél is megtörténhetik, hogy a képviselők többségének véleménye lényegesen eltér a nemzet többségének véleményétől. Az új választások tehát alkalmul szolgálnak a nemzetnek, hogy a választás által nyilatkozzék : váljon helyesli-e vagy kárhoztatja volt képviselőinek elveit és eljárását ? Helyeslés esetében vagy az előbbieket választja meg ismét, vagy választ más egyéneket is, de ugyan oly elvűeket. Kárhoztatás esetében pedig ellenkező elvű egyénekre megy át a többség bizalma. A helyeslés tehát nem a személyeknek, hanem az elveknek ugyanazonosságában fekszik, s a nemzet épen úgy kifejezi ragaszkodását ugyanazon elvekhez , melyekből volt képviselői kiindultak, ha némelyek helyett másokat választ, de ugyanazon elvűeket, mintha egytől egyig az előbbieket választotta volna meg. A haza érdekében szükséges, hogy a választás mindenütt a bizalom tiszta kifolyása legyen. A bizalomnak fő feltétele kétségtelenül az, hogy a választandónak elvei a választók többségének elveivel főkérdéseknél ellentétben ne legyenek. De ahol ezen feltétel több képviselői jelöltben egyaránt megvan, ott a bizalomnak több egyébb, igen alapos motívumai is vannak, melyek között bizonyosan fontosabb a nagyobb képesség, mint azon körülmény, hogy a jelöltek egyike a kerületet már előbb is képviselte. Ily esetben a választók szebben, nemesebben, s a hazára nézve hasznosabban gyakorolják választási jogukat, ha oly jelöltek közül, kik elveiknél és jellemüknél fogva egyaránt méltók a bizalomra, a nagyobb képességet veszik főkép tekintetbe. Ezen általános és tisztán objectíve tartott nézeteimből láthatja kiki, hogy én azon elvet vagy eszmét, melyet a váradi levél is említ, fel nem állítottam, s azt határozattá emelni nem segítettem és nem is óhajtottam. De nem is tudok ily határozatról semmit. Lehet, hogy valahol több hazafiak abban állapodnak meg maguk között, hogy az 1861-diki követeket fogják megválasztani, s amennyire lehet, azok megválasztására fognak törekedni. Ily megállapodás teljesen szabadságában áll bárkinek, de az egyedül azoknak szolgálhat zsinórmértékül, kik a megállapodást önként elfogadják, másokra azonban érvénynyel és kötelező erővel nem bírhat. Saját választási szabadságát kiki lekötheti, de másét senki. Nem is hiszem, hogy ily megállapodásokat maguk a megállapodók másnak kívánnak tekinteni, mint egyszerű nézetnek. Tovább menni, s arra mások irányában mint kötelezőre hivatkozni, erőltetés volna, és jogtalan korlátozása a választási szabadságnak, melyet senki nem akarhat. Ami a nagyváradi levélnek személyemre vonatkozó részét illeti, köszönöm azon kedvező véleményt, melyet a levél írói személyem iránt kijelentettek; úgy tekintem azt, mint szívélyes ragaszkodást, de ha örülni tudnék annak, hogy bárki a maga jobb meggyőződését egyenesen és egyedül az én személyem iránti tiszteletnek áldozza fel, midőn a haza javáról van szó, becsülést sem érdemelnék, annál kevésbé tiszteletet. Örülök, ha valakit okokkal tudok meggyőzni valamely nézetem helyességéről, minden más motívumot helytelennek tartok, s legforróbb óhajtásom az, hogy közdolgainkban minél több objectivitással és minél kevesebb subjectivitással járjunk el. A pietas szép és szent dolog, mely sok jónak, hasznosnak, nemesnek forrása, de politikai téren egyes ember érje be azzal, ha polgártársai becsülik, minden fáradozásainak ez legszebb jutalma. Közügyekben csak egy pietasnak szabad uralkodni, azon pietasnak, melynek tárgya a Haza. DEÁK FERENCZ: Bécsi dolgok . Bécsi lapokban egész háború - üzeneteket találunk a „Pesti Napló“ azon egyik czikkírójájának nyilatkozatára, hogy a magyar kérdés kiegyenlítése nem a Lajthán túli pártokkal való egyezkedésen fordul meg. Nekünk a „Bécsi dolgok“ rovatában az a feladat jut, hogy a bécsi lapok e tárgyban itt némely jellemzőbb czikkeit ismertessük. De legyen elég csak nagyjából tennünk ezt. A régi „Presse“ nagyhatalmi állásának érzetében azt a megdöbbentő nyilatkozatot teszi, hogy neki teljességgel nem kell a persona-is unió Magyaroszággal. Kimondja „minden habozás nélkül hogy „a nyílt vagy burkolt personális uniónál hasznosabb lenne Magyarország teljes függetlensége.“ Figyelmezteti a magyar államférfiakat, ne feledjék soha, hogy ők (a „Presse“ és német közönsége) mindenekelőtt a nagy német nemzethez tartoznak, melyet az idegenek soha le nem igáztak, s műveltségre és fejlettségre nézve végetlenül magasabban áll a Keletnél. Ha majd Németország egyesül, nem fog megfeledkezni az osztrák németekről sem. Németország örökre megáll. Ellenben pedig egy Ausztriától elvált Magyarországot csakhamar eltemetnének a szlávság hullámai, míg Cseh-, Morvaország és Slézia határánál eme hullámok okvetlenül megtörnének. Az „Ostdeutsche Post“ felteszi Magyarországról , hogy képes rá, mit sem vállalni el az államadósságokból , hogy a birodalom kiadásainak fedezéséhez nem járuland többet, mint 1848 előtt, stb. Valószínűnek tartja, hogy a magyar országgyűlés oly feltételeket fog tenni, melyeket a kormány el nem fogadhat. Az „Ost Deutsche Post“ most is vegyesen beszél a birodalom érdekeiről, s a népek és egyes országokéról, de, természetesen, a centralisatió eszméjének érdekeit védi most is, ami pedig legtávolabbról sem egy a népek érdekével, sőt azzal merőben ellenkezik. Merőben ellenkezik az a német nép érdekeivel is. Igaz, hogy a centralisatio Ausztriában is, mint Oroszországban, főkép német hivatalnokokat talál legjobb eszközének , de az Ausztriában élő németek anyagilag és szellemileg ép úgy szenvednek a centrálisaik alatt, mint a többiek, és minden szervezet közt a centralisatió az, mely legkevésbé biztosítja az alkotmányosságot és szabadságot. Hogy az osztrák német nép eddig is messze elmaradt műveltségben a német nép többi részétől, s hogy politikai fejlettség dolgában hátrább áll, mint az a Magyarország, melyet a „Presse,“ németes elhízkodással és szándékos ignorantiával Keetnek nevez, — főkép annak tulajdoníthatja, hogy mindig több gondja volt a más népek feletti uralomra és azok behallózására, mint saját szabadságára, s ezért tűrte némán oly sokáig az absolutizmust. Némely bécsi lap úgy beszél, mintha Magyarország akarna Ausztria felett uralomra jutni- Pedig ez soha sem történt Mátyás király ideje óta, ki ideiglen csakugyan leigázta volt az akkori osztrák németeket. Hogy Magyarországnak most ily vágyai lennének, azt csak ellenséges részakarat mondhatja és oly rágalom, melyet egész Magyarországon inkább csodálkozással , mint boszankodva olvasnak. Mellőzzük az uj „Presse“ malitiáját, melyben gunyorosan lecrkézi a félhivatalos „General Correspondent“-et, miért akar az elbizakodott magyarokra az ész és logica szavával hatni; mert nem akarjuk elősorolni, hogy mi hatással voltak Magyarországra és az egész birodalomra azon többi eszközök, melyeket tizenhat év óta alkalmaztak az új „Presse“ párthívei, a centra- t írták. De legyen elég ennyi is mutatványul a centralista, vagy centralisatió felé hajló bécsi lapokból. — Ennyit is csak azér teszünk közzé, mivel ezekből alkalmat akarunk venni magunknak egy kijelentés tételére, — egyszer s mindenkorra. A bécsi lapoknak a magyarság elleni nyílt és burkolt támadásait egy idő óta szándékosan mellőztük, s ezután még nagyobb mértékben fogjuk mellőzni — legfeljebb kivételes esetben, kényszerítve, fogjuk ismertetni közönségünkkel. Mi becsüljük a német elemet, elismerjük, hogy saját civilisatiónkra nagy befolyással volt (habár épen nem csak ennek tartozunk e részben köszönettel) ; őszinte rokonszenvvel kisérjük abbeli törekvését, hogy alkotmányos élethez, szabadsághoz jusson, melyet e szorgalmas és intelligens nép rég megérdemelt volna; becsüljük benne azt a solidáris érzetet is, mely által összeköti magát a német nagy nemzettel, s korántsem tekintjük a magyar nemzet elsűségének a német nemzetiségi érzelmeket, amennyiben az nem megy oly túlságokra,hogy midőn magán sem bír egészen uralkodni, ki akarja terjeszteni hatalmát a Fekete tengerig. Jól tudjuk azt is, hogy habár a német nemzetben vannak theoreticusok, akik nem hisznek az ezredéves magyar nemzet és magyar alkotmányosság jövőjében, van egy tekintélyes és intelligens rész, mely nagy rokonszenvvel viseltetik irántunk, sőt alkalmasint a nagy többség így érez. Már ezen sympathkus kapcsoknál fogva is örvendetesnek találtuk, hogy a bécsi lapok közelebbről gyakran említették az osztrák német elemek felénk fordulását, s mintegy kéznyújtását. Elsők voltunk, kik a népek kölcsönös kibékülésének ezen jelét a magyar közönség tudomására juttattuk. De épen azért, mivel ezen békülékeny és engesztelődő hangokat örömmel fogadtuk, épen mivel azt akarjuk, hogy a magyar közönségben azok viszhangra találjanak , nem akarhatjuk, hogy a bécsi lapoknak egy-egy, magukról megfeledkező pillanatban tett ellenséges kifakadásaik által közönségünkben ezen hangulatot megzavarjuk. Annál fogva minél ritkábban fogjuk a bizalmatlanság, önkényes vagy önkénytelen félreértés azon konkolyait Magyarországon hinteni segíti, melyet olykor egy-egy bécsi lapban tele marokkal találunk, s melynek más gyakorlati gyümölcse nem lehet, mint a magyar és német elem közti idegenkedés és ez által egymás kölcsönös megérthetésének gátlása. Ha a bécsi lapok egy hírlapi czikket balul értve és roszul magyarázva képesek oly harczias zajban törni ki , mi be fogjuk várni higgadtságuk teljes visszatérését. Követválasztási mozgalmak. A „Pester Lloyd“ tegnapi számának főczikke meleg és értelmes szavakkal vitatja, mily szükséges lenne hazai kereskedelmi érdekeinket a megnyitandó országgyűlésen szakértők által képviseltetni. Teljesen osztjuk a „Lloyd“ ez érdembeni nézeteit, s ép úgy, mint ő, mi is óhajtandónak tartjuk, hogy hazánk más kereskedő városaiban a választó közönség figyelmet fordítva e fontos és nagy horderejű érdekre, igyekeznek erejét és befolyását oly választás iránt öszpontosítni, mely arra képes és hivatott szakembereket szólítson a törvényhozás asztalaihoz, és így kereskedelmünk a nemzet gyűlésében nemcsak közvetett, de egyenes és szakavatott felszólalók, fejtegetők és támogatókkal bírjon. Pozsony, Győr, Temesvár, Kassa, Debreczen, Buda, Arad, vagy más nagyobb városaink közül egyik vagy másik tán szerezhetne életet ez alapos és igazságos kívánalomnak. Békés megyéből értesítenek, hogy ott a közp. választmány a szavazók összeírását nem községenként rendelte végezni, hanem az illető kerület választási helyein. A törvény ugyan nem rendeli egyenesen, hogy az összeírások mindenütt a helyszínen történjenek, ha azonban ezen törvény szellemét veszszük kiindulásul, úgy érdekünkben állónak találjuk, hogy e politikai jog gyakorlatába mindazok belevonassanak, kiket a törvény qualificatiójuk szerint választóknak ismer. E czél azonban a néha messze eső központi helyekre való beparancsolással aligha leend elérve. Jó lesz rajta változtatni. Fehér megye csak vári kerületének jelöltje, Tóth Lőrincz, kimerítő programmot bocsátott választóihoz, melyből, térhiány miatt, csak a következő lényegesebb részt veszszük át : Magyarország derék népe, e sokat szenvedett, sokat áldozott nép, megérdemli, hogy boldog legyen. E nép áldozni tudott vagyont és vért meggyőződéséért , jogaiért; — e nép tűrni tudott, keserű éveken át, bölcsen és nemesen, midőn tűrnie kellett; méltó, hogy férfias béketűrése jutalmául óhajtott ezért érhessen, hogy a küszöbön álló országgyűlésnek gazdag eredményét élvezze. Ezen eredmény csak úgy lehet kielégitő és megnyugtató, ha 1) Szent István koronájának épsége helyreállittatik, s a belőle kiszakasztott drágakövek visszakapcsoltatnak. 2) Ha az ország önállása, mint azt nemcsak az 1848-iki, hanem ez ezt megelőző törvények és királyi eskük szentesitők, teljesen biztosittatik, ha magyar hazánk semmi más népnek alá nem vetve, hanem azokkal testvéri egyetértésben, s a szabadság közös szeretetében, élvezetében és védelmében egyesülve, az 1791-iki törvény szavai szerint „szabad és egész törvényes kormányformájára nézve független, saját önállással és alkotmánynyal biró ország“ lehet és maradhat. Ebből következik, hogy az oktoberi diplomát és február 16-iki pátenst, mely az ország önállását megsemmisítené, s melyet a kormány szabad megvitatás és elfogadás vagy elvetés végett az országgyűlés elébe terjesztene, semmi áron el nem fogadhatom. Első feladatnak tekintem hazánk területi épségének, vagyis testének, s azon a történeti jogalapnak, évezredes alkotmányunknak , a test lelkének helyreállítását, vagyis: a jogfolytonosságot. Ha a történeti jogalap, a törvényes állapot helyreállítása eszközölhető lesz , a kiegészített országgyűlés átmegy törvényhozói szerepére, s első rendű feladatának tekinti, az 1848-iki organkus törvényekben foglalt nagy elveknek minden csorbítás nélküli fenntartása mellett, amenynyiben e törvényekben még hézagok vannak, ezeknek az említett nagy elvek szellemében leendő kipótlását és kiegészítését, s amennyiben a birodalommali viszony és Ausztria nagyhatalmi állásának jó ére 11 érdeke némi módosításokat tenne szükségessé, azoknak tekintetbe vételét, de csupán a fentebb említett korlátok közt, t. i. az ország önállásának és függetlenségének sértetlen fenntartásával. E helyen kell egy szót mondanom az egyazon uralkodó alatt élő testvérnépekhezi viszonyunkról. — Saját alkotmányunk és szabadságunk csak úgy állhat szilárd lábon, ha alkotmányos és szabadságszerető szomszédokkal vagyunk körülvéve, valamint ők is csak az ősi magyar szabadságban találhatják fel újoncz alkotmányuk legbiztosabb támaszát. Az érdek e közössége testvérekké tehet bennünket, kik e perezben farkasszemet nézünk egymással, s a felvilágosult nép megveti szennyes érdekű izgatóit. Erdély, Horvát- és Tótország legközelebb önmaguk fognak határozni sorsuk felett; várjuk be reményteljesen és józanságukba vetett bizodalommal elhatározásukat. A hazában élő népfajok csak részakaratú izgatás folytán lehettek irántunk ellenséges érzelmekkel, mert őket minden jogban és szabadságban testvériesen részeltettük, egész azon átkos határig, hol a haza feldarabolása, s egységének és erejének szétszaggatása következik. De sohasem ezen túl. Egyenlők lesznek velünk, mint Magyarország polgárai (de csak is igy) a jogban, mint egyenlők voltak a lefolyt keserű idők terheinek és fájdalmainak viselésében. Biharmegye szalontai kerületének jelöltje Beöthy Ákos választóihoz kibocsátott prográrumjában úgy bel állapotaink, mint a birodalom egyéb tartományaihoz viszonyainkról terjedelmesen , s részletekben nyilatkozik; a gonddal összeállított dolgozatból tárgybőség miatt csak a következőket ismertethetjük: Mindenekelőtt, mi tisztelt választóim, egymással tisztába jöttünk már a felett, hogy előttünk az 1848-as törvények alku tárgyai nem lehetnek. Ragaszkodunk e törvényeknek , a jövendőre nézve, nem betűihez, de azon szellemhez, mely bennök kifejezve van, és mely az egész magyar törvényhozásnak iránya évszázadokon által. E törvények egyrészt határozottan megállapítják azon viszonyt, melylyel Magyarország a Lajtán túli örökös tartományokhoz viseltetik, t. i. a szoros personalunió viszonyát. E kapcsolat lehetséges egyedül a birodalom között, amint volt az a múltban, úgy a jövendőre nézve is. Ez teszi lehetővé egyedül, hogy Magyarország érdekei idegen érdeknek többé alá ne rendeltessenek és hogy hazánk maradjon ezután is az, ami volt, tudniillik Sz. István Magyarországa, mely bennünket évezreden át jóléttel árasztott el. De a 48-as törvények ezenkívül oly mértékben valósíták meg a polgári szabadságot, mint előbbi összes törvényhozásunk nem. Nagy emberi igazságtalanságoknak vetettek véget. Szabad lett a föld lábaink alatt, melyet a szegény jobbágy verejtékes kézimunkája más számára ásott fel. Szónok ezután az örökös tartományokkali viszonyt, a magyar törvényhozás függetlenségét, s hazánk gazdászati viszonyait átgondolt értelmes szavakban ismertetve, és fejtegetve, így végzi . Szerettem volna e helyen több fontos tárgyat még megemlítni. De már átléptem azon határokat, melyekkel tisztelt választóim figyelmét és idejét igénybe vettem. De ha egyenként már nem is érinthetem azon számos és jelentékeny javítást és újítást, melyeket e nagy mérvben szervező és alkotó országgyűlésnek végrehajtani kell, meg kell neveznem azon irányt, melyet én ott—ha ugyan a tisztelt választókerület bizalmát elnyerni szerencsés lehetnék — és egész életemen keresztül annak minden viszonyaiban követni akarok. Én a haladás embere vagyok. Büszkén kimondom, hogy magamat a nemzet értelmesb és felvilágosodottabb részéhez tartozónak hiszem. Az értelmiség feladata, hogy elöl járjon és vezető legyen. És a jel, mely után haladnunk kell, fényes betűkkel a felhők közé van írva. Ragyogásuk betölti a világokat. A tudomány kezdi ostromolni a sebetlen és a véghezesűiek határait. A gondolattól elkölcsönzi gyorsaságát. Megfejti rég elmúlt idők titkait. Felkutatja a tenger és a föld mélyeit. Merész repüléssel hasítja át a levegőt. Új eszmék uralkodnak. A régi korhadt rendszerek ledőlnek , és az emberiség egy jobb, egy nemesebb jövő felé halad Ez eszméknek leszek én egész életemen át gyenge erővel, gyakorlatlan kézzel, de erős akarattal hit szolgája. És leszek követője annak, kit a gondviselés adott a nemzetnek hogy legyen vezére a nagy időkön keresztül. Leszek követője annak, ki példaadásával megtanított arra, hogy a valódi nagyság a becsületességben, és a kötelesség teljesítésében áll, igen, leszek követője Deák Ferencinek. Az 1848-iki törvényeknek minden lealkuvás és visszalépés nélkül fenntartandó elvei, melyeket hiszek és vallók : 1. A népképviselet, s az összes magyar nemzetnek (ide értve a nem magyar nyelvű magyarországi testvérnépeket is) jogban és érdekben egyesítése, s jogoknak úgy, mint kötelességeknek minden e házában lakó népfajjal egyazon törvényszék szerinti testvéries megosztása. 2. Szabad sajtó, esküdtszéki eljárással és törvényszéki nyilvánossággal. 3. Teljes vallásszabadság, oktatási és iparszabadság. 4. Az ország törvényes önállásának azon alakja, mely a független felelős minisztériumban s az évenkénti országgyűlésben van megtestesítve ; azonban a megyének, az önkormányzat e legéleterősebb alakjának, melyet én is igen becses nemzeti kincsül tisztelek, s czélszerü szabad községi szerkezetnek fenntartása s a felelős nemzeti minisztérium hatáskörével öszhangzásba hozatala mellett. Ezen nagy közjogi és országlási elvek fenntartása s részletes kifejtése és formulázása mellett, az országgyűlés lelkismeretes gondoskodásának tárgyai legyenek. A nép mindennemű érdekeit kielégítő polgári törvénykönyv kidolgozása, különös tekintettel a magyar hazában legtöbb figyelmet érdemlő mezei iparra, az emberiség legmelegebb rokonszenvét igénylő árvák javára, s a magyar családok fenntartására, amennyiben ez utóbbi a hitel és forgalom igényeivel egyeztethető. A gyors és olcsó igazságszolgáltatás kívánalmainak megfelelő perrendtartás és törvénykezési szerkezet és eljárás kidolgozása. A személy, vagyon és becsület biztosságát kellőképen megvédő, az egész művelt világ által jelesnek ismert 1848-iki büntető törvénykönyvnek és eljárásnak a mostani tökéletlen büntető rendszer helyébe állítása. A jobbágyi viszony minden maradványának méltányos kárpótlás melletti megszüntetése. A földmivelés, ipar és kereskedés felvirágoztatására, a nemzeti hitel és vagyonosság emelésére halaszthatatlanul szükséges rendszabályok, közgazdászat, mezei rendőrségi, ipar és kereskedelmi, vasúti és biztosítási törvények létesítése, melyek a kül- és belkereskedés szabadságának kedvezzenek, a közlekedési eszközöket tökéletesítsék, főleg pedig a földművelést, hazánknak ez ősi kedvencz iparágát, a rajta fekvő nyomasztó terhek enyhítése és ápoló rendszabályok alkalmazása által élénkítsék és emeljék, stb.