Pesti Napló, 1866. április (17. évfolyam, 4783-4808. szám)
1866-04-01 / 4785. szám
variasság, nem őszinte szó, mert amit tisztel az ember, azt el is fogadja. Az elvek szembe állnak, küzdenek, emelik, megsemmisítik egymást; az elveket képviselő személyek, művelt emberek körében csak annyira érzik meg a harcz hevét, amennyiben hiúságuk, önhittségük saját személyeiket is előtérbe tolta. A „M. Világ“ ez utóbbiak közé tartozik, kikkel tiszta elvi harczot folytatni nem lehet. Mert ennek nemcsak politikája áll velünk szemben, hanem az az önhitt hang, mellyel a politikai discussiót kíséri, s legtöbbnyire pótolja, elméséget helyettesítő szójáték, s legfeljebb csak a pajtásság által korlátolt zabolátlansága, felületessége annyira visszatetszik nekünk, hogy létezését az irodalmi ízlés és a társadalom nemessége szempontjából is tévesztettnek kell tartanunk. Ily modor és szellem, repcze és búza eladásnál alkalmas lehet, de kevésbé alkalmas és rokonszenves, ha politikai nézeteket akarnak vele forgalomba bocsátani. Úgy hisszük, elég világosan megértettük magunkat a „M. Világ“gal; most már csak tudni fogja, hogy miért nem állunk vele szóba oly mértékben, mint ő kívánja. Az ok nem bennünk, hanem az ő szellemében és modorában van. És most még jobban fel van nyitva előtte a pálya : újabb henczegéssel és illedelmetlen kifejezésekkel bebizonyítani , hogy mennyire igazat szóltunk róla. Nemzetgazdaságunk és a vámpolitika, folytonos tekintettel törvényhozási feladatainkra és társadalmi teendőkre az anyagi érdekek terén. Irta: Kautz Gyula egyetemi tanár, m. tud. akad. tag és országgyűlési képviselő. Kiadja Heckenast G. 1866. A munka, melynek czimét e sorok fölé irtuk, Csengery Antal, Korizmics és Lónyay Menyhért egyhangú magasztaló ítélete folytán, ezer forinttal jutalmaztatott a Magyar Tudományos Akadémia által. Nem ok nélkül! A kérdések, melyekkel szerző foglalkozik, legfontosabb állami és közgazdasági érdekeinkkel s az épen szőnyegen levő törvényhozási munkálatokkal is szoros kapcsolatban állanak, s emeli a mű becsét a tudományos alaposság, az érintett nagy kérdések felderítésére egybehordott történelmi és statistikai adatok rendkívüli bősége, s szerző ítéleteinek helyessége. Lássuk e mű tartalmát: Öt főszakaszra oszlik az. Az első főszakaszban, mely az elméleti alapokat fejtegeti, a nemzetgazdaság főágai, ezek jelentősége és kapcsolata, s a szabadkereskedés vagy védvám nagy vitakérdése tárgyaltatnak, az utóbbi folytonos tekintettel az európai törvényhozás, tudomány és gyakorlat tanulságaira s határozott igazolásával a forgalomszabadság szintoly termékenyítő, mint üdvös hatású és immár visszautasíthatlan rendszerének. A második főszakaszt az osztrák birodalmi vámrendszer és közgazdasági politika hatását hazánk anyagi fejlődésére elemzi, s rövid utalás után a vámügy és vámtörvényhozás történeteire, egyebek közt tüzetesen kimutatja, hogy Austria prohibitiv és protectiv vámrendszere, mely egész a legújabb időkig fennállott, mind magukra az osztrák tartományokra, mind pedig és főleg Magyarországra nézve káros hatású volt; kimutatja, hogy Magyarország az utóbbi 100—150 év alatt közgazdasági tekintetben a vele egy uralkodó alatt álló osztrák tartományokkal és országokkal egyenjogú félnek, önmagára álló s anyagi fejlődésének minden lényeges állami feltételeit jogosan igénybe vehető „egésznek“ nem tekinteteit, s igy sem önmagának, sem a monarchiának javára és érdekében anyagilag erőssé, hatalmassá nem válhatott. — Kiváló érdekű azonkívül e szakaszban részletesb ecsetelése azon társadalmi és törvényhozási törekvéseknek eszmemozgalmaknak és agitatióknak, melyek hazánkban 1825-től 1848-ig a fennálló vámrendszer félszeg hatásainak ellensúlyozására stb. felmerültek , s a melyeknek ismertetésénél szerző egyebek közt a védegyleti mozgalmaknak ép oly beható , mint részrehajlatlan és élénk színezetű bírálatát adja. — Szól továbbá szerző e szakaszban még tüzetesen a közbenső vámok eltörlésének, azután az 185% óta a múlt év közepéig fennállott birodalmi vámszabályzatnak hatásairól, kijelölve mindenütt a fény- és árnyoldalakat, s lelkiismeretesen mérlegelve mindazt, a mi hazánkra nézve ez irányban jónak és üdvösnek, vagy károsnak és helytelennek bizonyult. — A harmadik főszakaszban áttér szerző munkájának statistikai (alapvető) részére, s „nemzetgazdaságunk jelen állása, szükségei és feladatai czim alatt ipari és forgalmi életünk egész rendszerének, anyagi előhaladásunk feltételeinek, akadályainak és eszközeinek kimerítőbb elemzésébe bocsátkozván, a következő nagyfontosságú feladatokat fejtegeti : Magyarország, mint kiválólag földművelő állam ; — Magyarország érdeke és szükséges műipari tekintetben; — Magyarország viszonya Ausztriához közgazdasági szempontból (hol a Magyarország és az örökös tartományok közötti érdek kölcsönösségét, s ez azért a két önálló rész természetes egyenjogúságát vitatja) ; az osztrák monarchia anyagi felvirágzásának akadályai s ezek elhárítása módjai stb. Evvel a munka „első fele“, mely imént hagyta el a sajtót, véget ér. Miután azonban (mint tudjuk) a „második fele“ is legközelebb ki lesz nyomatva, ide igtatjuk ennek is tartalmát, a mennyiben abban e sorok írójának bepillantani alkalma volt. A harmadik főszakasz két utolsó fejezete bővebben foglalkozik Ausztria és Magyarország műipari és kereskedési viszonyaital, mely tekintetben (támaszkodva felette bő statistikai anyagra, s szerzőnek rendelkezésére állott igen gazdag segédforrásokra) a többi köza birodalmi gyártás és ipar jelen fejlődési foka, és versenyzési képessége, azután a magyar birodalom őstermelési erőforrásai, majd a kiviteli és beviteli forgalom (utolsó 20 évi) alakulása, s azon államok és vidékek ismertetnek, melyek felé hazánk exportjának leginkább irányulnia, és a honnan importunknak legjutányosban eszközöltetnie kellene. A negyedik főszakasz két rendkívül érdekes és kivált gyakorlati üzletemberekre nézve is nagy beccsel bíró kérdéssel foglalkozik. Az egyik ugyanis a külországokban fennálló vámtariffák, s ezek főbb tételeinek részletes ismertetése, hol szerző (kit e tekintetben is gazdag irodalmi segédszerei hathatósan támogatták), az Európa és Amerika minden fontos államában érvényben lévő beviteli vámdíjakat (folytonos figyelemmel Magyarország és Ausztria kiviteli áruczikkeire) sorolja elő, s ez által a practicus kereskedőnek, valamint az iparosnak, mezei gazdának, sőt a törvényhozónak és kormányférfinak is jól használható, sőt majdnem nélkülözhetetlen adatgyűjteményt bocsát rendelkezése alá. A másik fejezet e második „részben“ az 1862—1865- diki nagy német-osztrák (illetőleg európai) vámerisis történetét és befolyását a legújabb vámügyi reformokra és intézkedésekre tárgyalja, ügyelve mindenütt Magyarország érdekeire és feltüntetve egyidejűleg azon okokat is, melyeknél fogva Ausztria, daczára hatalmi állásának, ez egész, mondhatni internationalia peres ügyben, épugy mint 1840-ben és 1853-ban ismét a vesztes fél volt, s mind politikailag, mind közgazdaságilag vereséget szenvedett. Az ötödik vagy utolsó főszakaszban a kitűzött feladat legfontosb és legnehezebb részéhez fordul szerző, s azon kérdést vitatja, mily vámpolitikai rendszer felelne már most meg leginkább a monarchiának általában, s Magyarország érdekeinek különösen.“ A fejtegetés maga öt fejezetre oszlik, melyeknek tartalma, dióhéjba összeszorítva, következő : a birodalom kifelé (a külfölddel szemben) nemzetgazdasági tekintetben csak egy nagy s összefüggő vámterületet képezhet, melyben a külvámtariffa tételei egyenlő , tehát közösen megállapítandó, elveken és alapokon kell, hogy nyugodjanak. Magyarország és Ausztria közt a közbenső vámsorompók közgazdasági szempontokból nem állíthatók vissza. A vámpolitika alapelveinek megállapításánál az alkotmányosság szigorú igényeivel megegyezőig a törvényhozás, jelesül az országgyűlések határozó közreműködése okvetlenül szükséges, s a monarchia nyugati felében még mindig túlnyomó protectiv irányoknál fogva főleg Magyarország szempontjából semmikép sem nélkülözhető. — A birodalmi vámpolitika töelvéül szerző a szabad kereskedést tűzi ki, s megmutatja, hogy ez nemcsak Magyarországnak, hanem maguknak az iparos örökös tartományoknak is érdekében fekszik, miután a protectionismus fenntartása a jelen korban már lehetetlen, a forgalomszabadság, a productió, az őstermelés, a gyártás, a kereskedelem intensívebb kifejlése és felvirágzására vezetend, és az állami pénzügyeknek is előnyére válandik ; sőt culturai és politikai tekintetben is magabb polezra emelendi a monarchiát stb. Hozzáteszi azután szerző, hogy a forgalmi szabadság főleg hazánk anyagi megerősbödése, erőforrásaink gyorsabb értékesítésére, s a magas műveltségű népekkel való (s igen szükséges, mert tőkék hazánk fordulását előmozdító) összeköttetésünknek megalapítására az egyedüli eszköz. Eltekintve attól, hogy ránk nézve a protectionismus, mint rendszer, helyzetünkben és körülményeinkben képtelenség volna; eltekintve attól, hogy ő Felsége nyugati országaira nézve is a kereskedési szabadság életbeléptetésétől nem kell tartani, miután az osztrák ipar igen sok üzleti ágban határozottan versenyképesnek, tehát a külfölddel megmérkőzni képesnek nyilvánítható. — Nem vonja egyébiránt szerző kétségbe, hogy az átmenetnek a protectiv rendszerről a szabad kereskedésbe az iparosokat sújtó számos terhek és nem tőlük függő bajoknál fogva nem történhetik egyszerre s rögtön, minden előkészület és fokozat nélkül, s hogy ugyanazon mértékben, a melyben mi magyarok a nyugati tartományok részéről a kereskedési szabadság elismerését és érvényre juttatását igényeljük, mi is tartozunk emezek irányában annyi kímélettel és méltányossággal viseltetni, hogy az új rendszerre való átmenet tekintetében a magyar érdekeknek inkább megfelelő teljes forgalomszabadság egyszerre és rögtön való életbeléptetését nem követelhetjük. Tárgyalja végre szerző még e szakaszban tüzetesen az általa indítványba hozott új vámpolitikai rendszer gyakorlati kivitelének módozatait, a kormány és törvényhozás ez iránybani teendőit, az általa legczélszerűbbnek tartott tariffát, s főleg azt, mely államokkal és mily irányelvek szerint lépjen vámegyezményekre a monarchia, s mire legyenek e tekintetben a birodalom államférfiamnat gondjai s figyelme leginkább irányozva. A „Függelékében közli végre szerző a legújabb időkben idegen államokkal kötött kereskedelmi szerződéseket, kritikai méltatásával ezeknek, különösen Magyarország szempontjából. Íme rövid kivonata a gazdag irodalmi és szakismerettel kidolgozott, rendkívül tanulságos műnek, melyről joggal elmondhatjuk, hogy első és e nemben úttörő munka majdnem az összes világirodalomban ; s oly tudományos dolgozat, mely midőn a derék szerzőnek és irodalmunknak díszére válik, hazánk közgazdasági állásának és szükségeinek a múltban és jelenben helyes felfogására és megítélésére lényeges segédeszközül, az elmélet emberének és gyakorlati nemzetgazdának, s a törvényhozónak és kormányférfiunak pedig egyaránt világitó szövetnekül, kalauzul szolgálhat. K I 15 n féle k. Pest mart. 31. — Galauthai gr. Eszterházy Mihály mart. 29 kén Bécsben kimúlt. — A tegnapi lapban érintett jótékony hangversenyre, mely a vigadó termében fog tartatni, és előreláthatólag igen látogatott leszen, kör- és zártszékekre előjegyzést elfogad Rózsavölgyi és társa műkereskedésük. V A „Fővárosi Lapok,“ szép számú hölgy olvasói iránti figyelemből, évnegyedenként divatlapot is szokott adni. A most megjelent tavaszi divatkép igen sok ízléssel van kiállítva, és bizonyára megnyeri a nővilág tetszését. A tapintatteljesen szerkesztett lap azonban leginkább a tartalom gazdagságára fekteti a fősúlyt. Számos és elevenen írt napi újdonságai, naponkénti irodalmi becsű tárczái, valamint egyéb tartalma, megérdemlik a közpártokat, és azért szívesen ajánljuk a t. közönség figyelmébe. • A Bartl-féle villában az évenként történni szokott virágkiállítás f. é. április 2-kán veszi kezdetét. — A pesti első bölcsőde igazgató választmánya kötelességének tartja legszivélyesebb háláját nyilvánítani b. Révay Simon ö méltóságának, ki a mártius 17-kén tartott hangverseny rendezésénél ismert nemesszivüségében fáradhatlan tevékenységet kifejteni kegyeskedett. — Pest, mart. 31-kén 1866. ő méltósága gr. Károlyi Edéné mint elnök, s a választmány meghagyásából Kanovics egyl. titoknok. *) Sz A „P. Lloyd“ egész elragadtatással ir az egyetemi templomban tegnap véghez ment lamentatiókról, melyben két kitűnő műkedvelő énekelt. Az ez alkalommal gyűjtött adakozások hir szerint meglehetős összeget tesznek. V A Vörösmarty - szobor - leleplezési ünnepélyre, mely f. évi május 6 -án megy végbe Székesfehérvárott, a fővárosból nagyon sokan készülnek, főleg az irói körökből. — A lelenczügyben gr. Nádasdy Lipót ö exjánál megtartott értekezlet eredménye jön, hogy egy nagygyűlés megtartásának szükségessége kimondatott. Az ide vonatkozó előmunkálatokkal Vasvári Kovács Ferencz bízatván meg, mely előmunkálatok megállapítására pedig husvét napján, déli 12 órakor, Vodjánai Albert urnái a házi uron kívül még Krászonyi József kir. tanácsnok, dr. Bókay János, Simon Florent és Vasvári Kovács Ferencz urakból alakult bizottmány fog együttműködni. V Dr. Wünsch, a „Magyar jogtudományi hetilap“ tulajdonosa, most azon fáradozik, hogy „fegyenczóvó egyletet“ létesítsen. — Molnár Endre Pesten — az erdélyi inségesek javára 1 szot, s az elaggott világtalan családapa számára szintén 1 ftot tett le szerkesztőségünknél, mely két rendbeli adományért az illetők nevében köszönetet mondva, az utóbbit legott kézbesítjük, az elsőt posta utján küldjük el. Megbízható forrásból értesülünk, hogy hat külföldi biztosító társaság folyamodott az ausztriai, de kiválólag a magyar területen való működtetésért. — Meglehetős képzelőtehetséggel bírhatnak az illető folyamodók, ha azt hiszik, hogy most is úgy van, mint régen volt. Amit eddigelé el nem vesztettünk, azt magunk is biztosíthatjuk ; ami pedig látszólag, vagy tettlegesen elveszett, attól vajmi kevés dijat kaphatnak a nevezett társulatok. V A nemzeti szinház uj idénye a „Szent- Iván éji álom“mal veszi kezdetét. — Gyoma városa összes polgárai Deák Ferencz nagy hazánkfiához hódoló nyilatkozatot szerkesztettek, melyet diszkötésben egy — két tagból álló, a nép által választott polgári küldöttség adand által áprilikén. —E nyilatkozat tartalmát tudósítónk szívességéből közelebbről fogjuk közölni. *** Egy kiváló tehetségű fiatal festészt mutat be a „Hazánk s Külföld“ utolsó számában, közölvén ettől fametszetben egy gyönyörű, „Húsvéti öntözés“ czimü képet, melynek eredetije a képzömüv. társulat kiállításán látható. Az ifjú festész neve Munkácsy Mihály, kit a képzömüv. társulat darab ideig a bécsi akadémián taníttatott, a művész azonban később anyagi segély hiányában haza, B.Csabára, onnan pedig megvakulással fenyegetett szemei gyógyíttatása végett a pesti Rókus - kórházba kényszerült menni. Most már jobban van, de vágyai Mekkájába, a külföldi mesterekhez mégsem mehet, hacsak valamely nagylelkű s jóizlését kielégíteni akaró pártfogó a tárlatban kiállított s 350 ftra becsült nagy olajfestményét meg nem veszi. V Maygraber Ágoston „A docks-rendszer“ czimü munkáját németre fordítva is kiadja, miután a benne előforduló gyakorlati eszmék a németeknél viszhangra találnak. V Barna Ignácz orvostudor és itteni gyakorló fogorvosnak megengedtetett, hogy a magy. kir. egyetemen a fogászat tanából magántanári minőségben előadásokat tarthasson ; Navratil Imre itteni gyakorló orvos és sebész-tudor, szülész, szemészmester és műtő pedig ugyanezen egyetemen a Caryngoskopia tanából lett magántanári előadások tartására jogosítva. V Boka József, a hírnerves Boka Károly fia, kis zenetársaságával Pestre érkezett, és hétfőtől kezdve egy héten keresztül az „arany sas,“ „nemzeti szálloda“ és a „vadászkürt“höz czímzett szállodákban felváltva, quartettekben fogja magát produkálni. Ha az alma csakugyan nem messze esik fájától, úgy a kis Boka nagy közönségre számíthat, minthogy a fővárosban sok kedvelője van az eredeti magyar zenének. — Nyilvános köszönet. SuhrW urnak, ki virágvasárnapján lovardájában a zenészsegélyző egylet javára egy nagy díszelőadást rendezett, továbbá a 20-ik számú poroszkoronaherczeg gyalogezred, az 55 dik számú Gondrecourt gyalogezred, a 10-dik számú Glinzendorf tüzérezred és az 5 ik számú gr. Wallmoden-Gimborn dzsidás ezred t. karmester urainak Hajek, Hellvig, Pába, és ezek zenekarjainak, kik ezen díszelőadásnál minden jutalom nélkül szíveskedtek közreműködni, — továbbá a Hoch Deutschmeister 4 ik számú gyalogezred karmesterének Dube z urnak , ki mart. 11-én a nemzeti színházban zenekarával a színházi zenekart helyettesitette, minthogy ez a vigadótermében a zenészsegélyző egylet javára rendezett philharmóniai hangversenynél működött ; — végre a pesti légszesztársulat igazgatóságának, mely a lovardának ingyen világittatását elrendelni nagylelkű volt , mindezeknek ezennel lekötelező hálás köszönet nyilvánittatik. Bartay Ede, a zenészsegélyző egylet elnöke: — Jelenleg az egész művelt világ a börtönreform kérdésében igen élénk részt vesz, és a büntetés javító czélját lelkes emberbarátok „fegyencz-óvóegyletek“ által a börtön szűk falain kívül is előmozdítani törekednek. A „M. jogt. hetilap“ nem régen a Pest megyei fogházat éles bírálat alá véve, újólag Pest város fogházait meglátogatván, ezek siralmas állapotát kíméletlenül felderíti, mert úgymond, kötelességünkben áll a társadalmi élet azon sebeire mutatni, melyek mulhatlan orvoslást igényelnek. A rendőri fogdának leírásában olvassuk, hogy a sepredék nép különválasztatik a jobb öltözetüektől. Ez az egyetlen rendszer, mely e letartóztatás helyén található ! Azonban az ifjút s gyermeket, ha koldult, összezárják a már kitanult gazemberekkel, kik megtaníthatják arra, hogy a zsebtolvajlás jövedelmezőbb és hogy azon nem is kapják oly hamar rajta! Idéztük lap az illető hatóság belátására bízza, hogy az „öltözet“ kritériuma helyett az iránt intézkedjék, hogy az ifjak s gyermekek a többiektől különválasztassanak, nehogy maga a börtön-helyiség a gazság nevelő intézetévé fajuljon. Az egyes tömlöczök alacson ajtain meghajolva kell bebújni s az ajtó feltárásra büzdödt levegő csap ki, melyben a délben kiosztott káposztának szaga egybevegyül egy másiknak, ugyan e helyiségben tett ülíték szagával. A börtönben rendőrileg 2—3 hónapra elitélt egyének is vannak, kik azonnal kérdés nélkül a tisztátalanság iránti panaszokkal álltak elő. Mennyire lehet igazuk? Ítélje meg az olvasó következő adatokból : évenként 2000-re megy a rendőri foglyok száma (jelenleg a létszám 70-en felül van) kiknek 15 származták, 7 lepedő és 6 pokrócz áll szolgálatra ! Mosókonyha nincsen és azok, kik hónapokra elitélve lettek, fehér ruhájukat ugyan annyi ideig testükön hordják és mint egy fegyencz monda: ha a féreg nagyon elszaporodik, kénytelenek kenyerüket eladni, hogy ruházatukat kimosathassák! A tisztviselők azzal mentegetik e nyomort, hogy a kormány egy krajczárral nem járul a költségek fedezéséhez, és így az egész birodalomból egybegyült csavargók eltartása a város terhére esik. Qui bene distinguit, bene docet. — Bécsben a rendőri hatóságok a kormány közegei, és azok fogdái a birodalom budgetéből fedeztetvén, a városnak, mint a Jogt. hetilap állítja, egy fillérébe sem kerülnek. Íme ilyenek eddig a mi közös ügyeink ! Ugyan drágán fizetjük municipális jogunkat. — Színészi felhívás! Szerencsés lévén a jövő téli idényre a szabadkai színházat megnyerhetni, s ezenkívül a nyári időszakra (állandóan bírván a keszthelyi színházat, hol ez évben az idény már a jövő május hótökén meg fog *) kéretnek a t. lapszerkesztők e közlemény szives átvételére. TÁRCZA. Nemzetit egészségüáu, vagyis életrendi szabályok Magyar ember számára.*) Irta Pete Zsigmond. A levegőt illetőleg némely részletes életrendi szabályokat kell felállítanunk, hogy a szabad tiszta levegőnek élvezetét és annak hasznait, amennyire lehet, sajátunkká tegyük. Nemzetünk fiait először ni úgy tekinti én, mint egy szerves — organicus — testületté összeforrt egészet, állami életében, szükséges kimutatnunk, hogy a mi egészségi jólétünknek törvényei minő rendszabályok kivitelét követelik az államhatalomtól, feltévén, hogy az államhatalom a kormányzottk jólétét előmozdtani valóban akarja. Azon senki sem kételkedik, hogy valamely állam kormánya köteles a kormányzottak javát előmozdítani , mert először is hogy egyik embernek a másik, vagy többek felett hatalma jogos legyen, annak semmi egyéb jogclime nincs, mint hogy a hatalmas a gyengébbek javára fordítja erejét és minden képességét. Valamint az embernek szabadságát csak élete fenntartásáért szabad oda adni, úgy másnak a szabadságát elvenni csak az esetben lehetne jogos, amikor ennek élete fenntartása végett azt tenni szükséges volna , valószínűen akkor is csak az illetők beleegyezése mellett. — Az államhatalom pedig a nemzet kifolyása lévén, igen természetes, hogy egy nemzet sem akarhat más hatalmat, mint olyant, mely az ő javát eszközölje kitelhetőleg. Ezen jogi okoskodást, mely szorosan véve nem tartozik tárgyunkhoz, szükséges volt felhoznunk azért, hogy megmutassuk, miként egy nemzetnek kormánya köteles mindazt, mit a tudomány az embernek testi és szellemi javára hasznosan felismer, a néki kölcsönzött hatalom segélyével kormányzataik részére gyümölcsözővé tenni, és pedig minél kimerítőbb mértékben, máskép a kormányoknak olyannyiszor önmaguk által emlegetett atyáskodása merő csalódás lesz, nem egyéb, mint cnimaera, a midőn kormányzottaikat olyan betegségben sinteni hagyják, melynek biztos szerét kezeik közt tartják, vagy ha azon javakat nélkülöztetik alattvalóikkal, melyekben ezeket részesíttetni csupán hatalmi szavakon múlik. Ezen körülményt feltaláljuk a szabad, tiszta levegőnek élvezete körül. Miután a tudomány igen pontosan kimutatta, hogy a poslég, jöjjön az mocsáraktól, vagy az emberek és állatok korhadó anyagától, az egészségnek s az életnek egyaránt nagy ellensége, úgy hogy az emberek betegeskedése és fölös halandósága legalább háromnegyed részben ettől jó ; kétségtelen dolog, hogy bárminő államhatalomnak sürgősb tend öje sem lehet, mint az egészség ezen ellenségét, mely annyi életet, és annyi jólétet rabol az emberektől el, minden kitelhető eszközökkel ártalmatlanná tenni, s illetőleg megsemmisíteni. Pedig a magukat fennen magasztaló czivilizált országok kormányai ahhoz képest, amit tenni kellene, alig tettek valamit: némely országban, mint nálunk, még mondhatni semmit, pedig az emberek ezen legvészesebb ellenségét országos erővel elnyomni, a legsürgősb feladatok egyike lenne. A szabad, tiszta levegőnek szempontjából két fő életrendi szabály adja magát elő az állami egészségtanban, s az országos egészségi rendőrségnek két sürgős kötelessége ismerhető fel. Először a mocsárak és posványok kiirtását eszközölni: másodszor a helységekben, falukon és városokon minden levegőt fertőztető anyagok legczélszerűbb eltávolítását intéztetni, a lehető legnagyobb pontossággal. Hajdan, a harczosabb időkben, a városokat nemcsak folyókkal és vízzel telt árkokkal védelmezték, hanem mocsárok közepébe, ahol csak lehetett, építették városaikat és váraikat, azon hiszemben, hogy a tavak és a mocsárak őket az ellenség ostromától megóvják. Az meglehet, hogy ezen posványok az ellenséget feltartották némileg, mindenkor azonban az sem történt, mert az ilyen víz közepén épített városokat is meghódította egyik vagy másik ellenség. Ilyen volt hajdan hazánkban Kanizsa, Szigetvár, Fehérvár, Olaszhonban Mantua stb., de azt fel nem tudták fogni apáink, hogy a mocsárok sokkal több ember-élet áldozatot követeltek, mint az ellenség maga, mely csak néha, időszakonként végezte pusztításait, a mocsárok pedig évente folyton tizedelték ama városok lakóit, és sanyargatták számtalan betegségekkel. Hanem mai napon, midőn a tudomány az ártalmat és annak nagyságát tisztán megismerteti, midőn a statistikai adatok számokkal kimutatják a poslég okozta halandóságot, valóban nem lehet egyébnek, mint a népek jóléte irányában való vétkes közömbösségnek nevezni, ha ezen pusztító vésznek kiirtását a kormányok bárhol is a lehetőleg nem eszközlik. A poslég Európában legalább egy országot sem sújt annyira, mint hazánkat, és miután a talajnak kövérsége nagy részben együtt jár a posványok gyakoriságával, azért a posványok azt mutatják, hogy a hanyag gazdának az isten legnagyobb áldása is átokká válik. Így járt nemzetünk is, és miután sem országos, sem magán erővel e czélra nem törekedett, azért bünteté a végzet oly nagy halandósággal saját, mely miatt minden erélyessége mellett sem tud kellőleg épülni és gyarapodni. Újabb évtizedekben mondhatni igen sok történt a posványok kiszárítása körül, például a Tisza szabályozása, a Balaton lecsapolása, a Fertő tavának kiszáradása által; mindezeket nagyban elősegíté a már több mint tizenkét év óta uralkodó szárazság. Mindazon lecsapolások azonban nyerészkedési szempontból történtek, ha hasznot nem hajtottak volna, úgy a nemzet és kormány a mai nap is oly közönnyel nézné azon ezer és ezernyi nyomorkodókat, és az ismét ezerekre menő halálozók számát, kiket évente a pőslég áldozatul ragadni szokott. — A szerencsés véletlen úgy akarta, hogy a posványok, és vele együtt a poslégnek kiirtása még nyereséges is legyen, mert’csak igy élvezhetjük azon tapasztalást, hogy a mely vidéken a lecsapolás előtt a postát, hagymát, cholera a lakosságot nyomorgatta és tizedelte, ott jelenleg a lecsapolás után alig jön elő ezen betegségeknek egy-két esete, s a népesség jó egészségnek örvend. Azt mondtuk, szerencsére a lecsapolás vagyonbeli haszonnal is jár. Igen, mert pusztán egészségi szempontból sok idő kellett volna reá, hogy a nemzet vagy kormánya az ilyen vidékek lakóinak egészsége és élete fenntartására valamit is tegyen, daczára annak, hogy évente tíszszer annyi ember betegeskedik, és legalább kétszer annyi hal meg, mint egészséges levegőben történnék. Más oldalról a városok levegőjének tisztán tartása még kevesebb figyelemben részesül azon szerencsétlenebb viszony mellett, hogy ez hasznot nem hajt, mint a mocsarak lecsapolása. Az iparos nemzeteknél persze ez is másként áll, mert azoknál a városok szentjét is fel tudják használni gazdasági czélokra, miután ez a legjobb trágyát szolgáltatja. Erre azon népeket a soványabb talaj, s a lakosok felszaporodott száma késztette: mi azonban, a kik még könnyen termő mezőkkel bírunk, a városok trágyáját magára hagyjuk, és levegőjében élünk, beszívjuk mérges páráját, s az innen eredő veszendőségünket összetett kézzel nézzük. A törvényhozásnak s a végrehajtó hatalomnak tisztében áll: a nemzet jóléte felett őrködni s azt kitelhetőleg előmozdítani, sőt minden hazafinak keblében ég a vágy, hogy nemzete gyarapodását, nagyobbodását és jólétét előmozdítsa, íme, a statistika kimutatja, hogy hazánkban évente kétszázezer emberrel több hal el, mint más oly országban, hol a halandósági viszonyok kedvezőbbek, mint például Angliában. Miután azonban népünk nagy halandóságát egészségi intézkedések által ha alábbra nem, de legalábbis arra a mértékre lehetne leszállítani, innét világosan következik, hogy a nemzet évente annyival szaporodnék és erősbödnék, amennyit mai napon még a legpusztítóbb háború sem fogna igényelni. Sőt azt lehet bizton állítani, hogy ha valamely felsőbb végzet a magyar hazának azon egészségi intézkedéseket csak egy olyan háború árán adná meg, mely részünkről évenként százezernek életébe kerülne, mégis a számítás szerint ez esetben hazánk évenként százezer élettel gyarapodnék. Ezen dolgok, bárminő hihetetleneknek látszassanak is, mégis czáfolhatlan igazságok, és ha valaki azt a kérdést tenné hogy hát miért nem igyekszik a nemzet és kormánya a népesség ily nagy sanyarán segíteni, és miért nem igyekezett örök idő óta ? — mi feleletül szintén azt kérdeznők viszont tőle, hogy hát miért nem segít az, aki segíthet? Azt mondja ilyenekre a komoly bölcs: való, hogy — parva sapientia regitur inundus — (a népek kevés ésszel kormányoztatnak), de a nevető bölcs azt feleli: igenis! — regitur magna stultitia — kormányoztatnak nagy esztelenséggel. A szabad, tiszta levegőnek érdekében még egy mozzanata van kultúrás életünknek, amelyben az emberek az éltető levegőnek hijjában sünlödve élnek és nagy mértékben hullanak: s ez a gyáripar. Tavaly évfolyamatunk 126-dik lapján kimutattuk a gyáriparosok nyomorát és halandóságát, és ezek a gyáripartól elválaszthatlanok, miután kétségtelen, hogy nagyon is szerencsétlen végzete van azon nemzetnek, vagy valamely nemzet azon osztályának, amely gyáripar által kénytelen életét tengetni, ebből egyszerűen következik, hogy azon nemzet vagy kormány, mely a gyáripart fejleszti, ott, hol arra szükség nincsen, semmivel sem tesz kevesebbet, mint hogy azokat, kiket ezen pályára vezetett, mindazon nyomoroknak áldozza, melyek a gyáripartól elválaszthatlanok. Vészes betegségek, kora halál, gyakori ínség, zsarolt életmód, túlnépesedés, a tömeg szegénysége, proletariátus, és a legnagyobb halandóság képezik a gyáriparnak elválaszthatlan kíséretét, mihez a föld mivelő életmód mellett hasonlót nem tapasztalhatni sehol. Elég legyen ennyit felszámlálnunk abból, ami az egészségi rendőrségnek minden államban feladatul esik az embernek a szabad és tiszta levegő iránt való viszonyából. (Ezután értekező ur némely szabályokat sorol el, melyek az egyes embert magánosan érdeklik. A szakavatott értelemmel irt czikk ezen része is olvasható lesz az „Egészségi Tanácsadó“ april havi első számában. Szerk.) *) A nagy szorgalommal és helyes tapintattal szerkesztett „Egészségi Tanácsadó“ ápril havi I. füzetének eme czikkét, mint közegészségi szempontból is nagy érdeküt, midőn latunkba átvesszük, szívesen hívjuk fel közönségünk figyelmét a közhasznú, s a mezei életben igen szükséges orvosi útmutató pártolására. Szerk.