Pesti Napló, 1866. április (17. évfolyam, 4783-4808. szám)
1866-04-22 / 4802. szám
92-4802 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-havatalhoz intézendők. Vasárnap, april 22. 1866. Post, april 21.1866. (Fk) Tehát együttes lefegyverkezés! Ez a legújabb jelszó. Ausztria e hó 25-én kezdené meg, Poroszország ugyanezen hó 26-án. És aztán? Ezen „és aztán“ az, amire még sehol nem találtunk választ. — Kiemeltük e napokban, hogy az utolsó porosz-osztrák jegyzékváltás mindig és mindig csak a hadi készületekkel, tehát a kórnak jelenségével foglalkoztak, de teljes hallgatással mellőzték a kór okát, a vita tulajdonképeni tárgyát. De vajjon a kórjelenség megszüntetésével megszünik-e maga a betegség is, el van-e távolítva egyszersmind a kóranyag is, s ha nincs eltávolítva, nem kell-e attól félni, hogy maholnap más helyen újra kitör ? Ezen kóranyag pedig az utóbbi hetek alatt nemcsak hogy nem csökkent, hanem még gyarapodott is. A herczegségek annexiójának kérdéséhez hozzájárult még a szövetségi reform kérdése, és Poroszország ebben úgy, miként amabban, az osztrák politikának határozott ellenlábasa, sőt bátran állíthatni, hogy ha az annexio körüli antagonizmus talán valami módon orvosolható lett volna, a szövetségi reform terén a két nagyhatalom érdeke kiengesztelhetlenül áll egymással szemben. Az úgynevezett együttes lefegyverkezés tehát legfeljebb egyike volna azon meglepetéseknek, mikre folyvás készülve kellett lennünk, mióta tudjuk, hogy Berlin és Bécs közt oly szálak is szövődnek, melyek néma diplomatia kezén mennek keresztül. E befolyások, miként a gasteini szerződés mutatta, elég erősek arra, hogy pillanatnyi fordulatot vagy legalább megállapodást hozzanak létre, de nem képesek a két nagyhatalom politikáját félreterelni azon út mellől, melyet saját érdeke jelöl meg mindegyiknek. Az együttes lefegyverkezésnek csak akkor lehetne tartósabb hatása, ha egyszersmind az említett fő-főkérdésekre nézve valami közvetítési javaslat forogna szőnyegen, melynek elfogadására mindkét részről legalább előleges kilátás volna. Így aztán a lefegyverkezés mintegy fegyverszünetet képezne, mely alatt a hadsergek, míg az alkudozások tartanak, bizonyos határvonalig hátrálnak. Megvan-e az ily kilátás ? Bécsi hírek szerint ott véleménykülönbség léteznék a kabinet kiváló tagjai közt. Mensdorff gróf azon nézeten volna, miszerint Ausztriának minden áron fenn kell tartania a maga németországi állását ; Belcredi gróf pedig, ami különben teljes összhangzásban volna ezen államférfi federalistikus irányával, azt tanácsolja, hogy Ausztria „vonuljon vissza magára,“ és határozza el magát, a német kérdésben Poroszországnak engedményeket tenni. A bécsi félhivatalos lapok tagadják ugyan, hogy ismét miniszteri válság van, de ez csak annyit bizonyítana — feltéve, hogy átalában bizonyít valamit — miszerint az érintett véleménykülönbség még nem ölte magára a válság jellemét, a nézeteltérés létezése azért mégis lehetséges. Osztrák részről tehát az eldöntés attól függne, valjon a két miniszter melyike leend az, akinek nézetei győzni fognak. Erről egyelőre nincs tudomásunk. Világosabb a helyzet, ami Poroszországot illeti. Ott senki sem kételkedik arról, miszerint az engedés és kibékülés csak Bismark úr lelépésével volna kivihető, s itt azon meglepő tüneményre akadunk, hogy a porosz független és szabadelvű sajtó Bismark grófnak ez okból történendő visszalépése ellen nyilatkozik. „Ha a mostani miniszterelnököt — így szól e lapok egyike — a szabadelvű áramlat seperné el, ezt diadalnak vennők, de nemzeti szerencsétlenségnek tartanók, ha ő excja az annexio és szövetségi reform körüli vereség következtében kénytelenülne visszalépni.* Ezt pedig,nagyon értelmesen, azzal indokolják, hogy ez idő szerint a porosz liberálisok nincsenek ugyan megelégedve a belpolitikai rendszerrel, de egyetértenek azon czélokkal, melyek felé Bismark gróf a külpolitika terén törekszik. Utóda pedig alkalmasint valami pur sang reactionarius volna, aki a belpolitikát illetőleg az eddigi húron pendülne, de a külkérdésekben a helyeselt mostani iránytól eltérne. Változást tehát csak úgy kívánnának, ha a kecske is jóllakna , de a káposztát is meg lehetne menteni, azaz, ha szabadelvű minisztérium folytatná mind az annexió, mind a szövetségi reform munkáját. Ily minisztérium azonban nem hogy a mostaninál közelebb állana Ausztriához, hanem még inkább eltávoznék tőle. Valóban, nem csekélyszerű dolog az, mely Poroszországra nézve koczkán forog, sőt a mi több, Bismark gróf egész Németországban a szellemek oly mozgalmát idézte elő a reformjavaslat által, melyet az ő visszalépése által sem lehetne azonnal lecsillapítani. Nagy és igaz szó az, amit ez államférfi e napokban a maga közlönyével kimondatott, s bármily csekély is a rokonszenv a porosz miniszter irányában, ezen szava általános viszhangra fog találni. „Vak pártember előtt conservativ eljárásnak tetszhetik — ezt mondá Bismark meghitt közlönye — a roskadozó házat utolsó perczben ismét valami új támasszal ellátni, és nem gondolni a legközelebbi viharra, mely a gyönge támaszt elsodorja, a ház lakóját a ledőlő épület romjai alá temeti ; de conservativ államférfinak egészen más a feladata ; ennek, hogy conservativ lehessen, azaz hogy fenntarthasson, el kell távolitnia azon intézményeket, amelyekről az a meggyőződése, hogy fenn nem tarthatók ; reformálnia kell, nehogy a fennálló, a helyett, hogy átalakítás utján pótoltatnék, forradalom által a cáosz felé tereltessék.* . . . Arany szavak, melyek korántsem egyedül a német szövetségi reform ügyére alkalmazhatók, s amiket nem egyedül a német államférfiaknak kellene szívökre venniük. Ez utóbbiak, úgy látszik, megértik a pillanat fontosságát, s nevezetesen a kisebb német államok miniszterei e perezben együtt vannak, hogy a reformügy körül tanácskozzanak. A frankfurti diéta e tárggyal foglalkozandó ülése elnapoltatolt, alkalmasint mivel előbb tudni kell, miben van a dolog arra az együttes lefegyverkezésre nézve, melyet hallomás szerint Ausztria egyenesen inditványozott az ápril 15-iki porosz jegyzékre adott válaszában. Egyelőre tehát a helyzet még mindig a régi, s a háború veszélye ma nem nagyobb ugyan, de kisebbnek sem mondható, mint egy héttel ezelőtt. — A börze, természetesen, felhasználja e szünetet mindenféle csinos külsejű kacsák kiköltésére. Ez mulatságos dolog, és aki ért hozzá, a legnagyobb könnyűséggel ezreket nyerhét mellette. A nagy közönség azonban ilyen ámítással nem nyer semmit, és azért kötelességünknek tartjuk, folyvást figyelmeztetni arra, mily nagy dolgok azok, melyek Poroszország részéről koczkán forognak, ha a sok zajnak, a dicsekvésnek és neki gyürkőzéseknek végkimenetele egyszerű hátrálás volna. Az olvasón áll aztán, várjon a felmerülő hírek közül melyiket akar ő hihetőnek, vagy épen valószínűnek tartani, melyiket nem. A horvát ügyben kiküldött magyar országos bizottság a horvát küldöttséggel mai (ápril 21-kén) délután 6 órakor, az akadémia épületében tartó első formális ülését. Gróf Hoj Iáth Antal, a magyar országos küldöttség részéről magyarul üdvözli a horvát országos küldötteket, s bemutató a magyar felső- és képviselőház határozatait, melyek az orsz. küldöttség kiküldéséről s a küldöttség tagjainak megválasztásáról szólanak. E jegyzőkönyveket Csengery Antal felolvasá. Majd Strossmayer József György püspök, a horvát küldöttség nevében, horvát nyelven, viszonü idvözölte a magyar országos küldöttség tagjait, s szintén bemutatá a horvát küldöttek megbízó levelét, melyet Perkovac János felolvasott. Ezek után Strossmayer püspök indítványa folytán, közakarattal, gróf Majláth Antal felkéretett elnöknek, jegyzőknek pedig a magyar országos küldöttség részéről Csengery Antal, s a horvát országos küldöttség részéről Perkovac János választottak meg. A jegyzőkönyvek e szerint magyar és horvát nyelven vitetnek. Mindkettőt, az illető jegyzőn kívül, a közös elnök fogja aláírni. Egyelőre magánértekezletekben folynak a tanácskozások, melyekre nézve a bizottságok tagjai titoktartást fogadtak. A formális ülések eredményeiről, úgy hisszük, értesíthetjük olvasóinkat. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. 17. évi folyam. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petitsor 25 nj kr. Országgyűlési tudósítás. A képviselőhöz ápr. 21-én tartott Ülése. (*#) Elnök: Szentiványi Károly, jegyző: Tóth Vilmos. A közelebbi ülés jegyzőkönyvének hitelesitése után bevezettetett a főrendi tábla jegyzője, ifj. b. Majthényi László, ki az elnökhöz a következő szavakat intézte: A f. évi mart. 3-kán kelt kegyelmes királyi leiratra a kpviselőház részéröl készített, s a mélt. főrendekkel azon óhajtás kijelentésével közölt felirat folytán, hogy az velők együtt és egyetemesen terjesztessék fel ő o.s. kir. Felsége elébe, a mélt. főrendek részéről hozott határozatot tartalmazó jegyzőkönyvet, mint válaszizenetüket, van szerencsém Méltóságodnak tiszteletteljesen átadni. (Éljenzés.) Az átnyújtott jegyzőkönyv felolvastatván, tartalma helyesléssel fogadtatott. Úgy az átadó főrendi tag beszéde, valamint a felolvasott jegyzőkönyv, a ház tagjai által megéljeneztetvén, elnök kijelenté, hogy a most már mindkét ház által elfogadott felirat a hétfői ülésben hitelesítés végett fel fog olvastatni, s ugyanazon alkalommal aláíratni. A szerdai ülés jegyzőkönyvének azon pontjára vonatkozólag, mely az ideiglenes országházban tétetni rendelt átalakításokról szól, Deák Ferencz indítványozza, hogy mivel azon épület még kiszáradva nincs, s az abban való ülésezés az egészségnek nem kedvező, mondaná ki a ház, hogy azon helyiséget június előtt nem szállja meg, addig a falak is megszáradhatnak jobban, s a szükségeseknek talált átalakítások is megtétethetnek. A ház ezen indítványt helyeselvén, azt b. Eötvös József azon hozzáaadásával fogadta el, hogy a ház annak idejében a bevégzett javításokat bizottmányilag fogja előbb megvizsgáltatni, s csak ezen bizottmány jelentése után fog a végleges átköltözködés iránt határozni. Elnök ezután bejelentvén Ran icher képviselő megbízó levelét, — Rainer Pál felolvasá a költségvetési bizottmánynak ápril hóra szóló költségvetését. Bánó József ezen költségvetési dolgozatnak előbb kinyomatását kívánná, hogy — számokról lévén szó, a ház tagjai biztosan szólhassanak hozzá. Ezen kivánatot azonban a ház az okból, mert e jelentések hónapról hónapra ugyanazon tételeket és számokat foglalják magukban, mellőzhetőnek tartván, a javaslatot elfogadá. Ugyanazon előadó olvassa a bizottmánynak Kauser Lipót építész folyamodására adott véleményét ; folyamodó építész az ideiglenes országház tervezésére kiküldött 1861-ki országos bizottmány által a Lloyd teremnek felszerelésével és egyéb tervkészítésekkel is megbizatván, ebbeli fáradozásait 600 fttal kéri jutalmazni ; a bizottmány ezen összeget összesen 300 ftban állapítja meg, mit a ház megszavazott. A ház pénztári hivatalának alárendelt hivatalnokai, valamint a cselédszemélyzetnek fizetés-nagyobbítási folyamodványa, minthogy ezen fizetések megállapítása óta a körülmények a felemelést indokolhatólag nem változtak, — a bizottmányi vélemény alapján elutasíttatott. Halász Boldizsár és Lator Gábor képviselőknek az általuk végzett vizsgálatok költségeinek fejében , a bizottmányi véleményezés nyomán, az elsőnek 103, s a másodiknak 160 ft a ház pénztárából utalványoztatik, mely összegek a vesztes felektől fognak behajtatni. Felvétetett a napirendre kitűzött tizenkettes bizottmányi jelentés, mely — valamint Dobóczky képviselőnek a Tisza-szabályozásra vonatkozó külön indítványa is felolvastatván, ezen utóbbira nézve a ház Deák Ferencz indítványára abban állapodott meg, hogy annak közgazdászati része az anyagi érdekek tárgyában indítványozott és kiküldendő bizottmányhoz tartozik, — az ártérekre vonatkozó rész kívánalmai pedig a codificatióra kiküldendő bizottmány eljárási köréhez fognak tartozni. Ezután felolvastatott a következő pótindítvány: „Pótindítvány a bizottmányok alakítására és szervezésére kiküldött 12 tagú választmány véleménye a jelentéséhez. Tekintetbe véve, hogy a ház első feliratában kimondotta, miszerint a nemzetiségeket illető törvények alkotásában az igazság és testvériség elveit követendő; tekintetbe véve, miként a nemzetiségek mindmegannyi lényeges és egyenjogú tényezők — ezen fontos kérdés megoldásánál egyenlő közreműködésre vannak hivatva; indítványozzuk, miszerint: a nemzetiségi ügyben kiküldendő választmány — ezen ügy fontosságához képest — az ország nemzetiségeinek kellő figyelembe vételével és azok számához aránylag alkottassák. Pest, ápril 18-án 1866. Popovits Zsigmond m. k., Varga Flórián m k., Mihályi Péter m. k., Mocsonyi Antal m. k., Mocsonyi Sándor m. k., Borba Zsigmond m. k., Mocsonyi György m. k., Babos Vincie m. k., Hodossn József m. k., Mania Aurél m. k., Faur János m. k., Pap Zsigmond m. k., Wlác Alajos m. k., Romann Sándor m. k.“ A most felolvasott pótjavaslat hosszú és igen élénk vitára adott alkalmat, mely e bevezetésnél is eléggé rámutatott a nehézségre, melylyel ezen országgyűlésnek e részről is megküzdenie kell. Deák Ferenc: A t. ház törvény által óhajtja elintéztetni a nemzetiségi kérdéseket, s előlegesen egy bizottmányt akar kiküldeni saját kebeléből a törvényjavaslat elkészítésére. Nem egyes nemzetiségeknek külön ügye ez, hanem az egész országé (helyeslés, s mi nem egyes nemzetiségeket képviselünk itt, hanem képviseljük valamennyien az egész országot. (Úgy van !) Az alkotmány nem a külön nemzetiségeket ruházza fel képviseleti joggal, hanem az ország polgárait, kik valamennyien azon egy hazának polgárai, ugyanazon egy politikai nemzetnek tagjai. (Helyeslés.) Midőn tehát a nemzetiségi kérdések felett tanácskozunk, a feladat nem az, hogy a nemzetiségek, mint egymással szemben álló ellenfelek alkudozzanak egymással, hanem hogy mint képviselői az országnak, a haza érdekében igyekezzenek intézkedni (élénk helyeslés), s e részben valamennyünknek ugyanazon kötelességünk van, valamennyünknek ugyanazon tekinteteket kell szem előtt tartanunk, az igazságnak, méltányosságnak, testvériségnek és a haza közjavának tekinteteit. (Élénk tetszés.) E nézetek vezéreltek bennünket feliratainkban, e nézetek fognak vezetni ezentúl is. De sértetlennek kell maradni a választási szabadságnak, s a ház bizalmát megkötni nem lehet. (Úgy van !) Előre látható, hogy a ház saját érdekében, és igy ekkép több oly tagokat fog választani, kik, mint különféle nemzetiségek tagjai, leginkább ismerik mindazon különféle érdekeket, melyek a törvényjavaslat kidolgozásánál tekintetet érdemelnek, de hány választassák egyik és másik nemzetiségbeliekből, azt előre kiszabni nem lehet. (Úgy van !) A következés meg fogja mutatni, hogy nem csalódom, midőn azt hiszem, miszerint a házat e választásoknál sem fogja ellenséges indulat és egyoldalúság vezetni, de a választások szabadságát már előre ily módon korlátozni sem helyesnek, sem szabadnak nem tartom, a módosítványt tehát el nem fogadom. (Élénk helyeslés.) Hodossu József: T. ház! Én a nemzetiségi ügyet tekintem legfontosabb, legégetőbb kérdésnek, oly sürgetőnek tartom azt, hogy egy sorba kell tennünk a közös ügyek kérdésének elintézésével, sőt, ha lehetne, még ezen kérdés előtt intéztetnék el. Valamint a közös ügyek eldöntésének egyik fő célja a trónnali kiegyezkedés, épen úgy a nemzetiségi kérdés megoldásának czélja: a nemzetiségek egymás közti kiegyezkedése, valamint az egyik, úgy a másik, a trónra, a hazára és a benne való nemzetiségekre nézve egyaránt szükséges. Én úgy hiszem, hogy mindaddig, míg a nemzetiségi kérdés az országban lakó nemzetiségek közmegelégedésével megállapítva rém lesz, addig közmegnyugvás alig, sőt még alig sem lehetséges. Mindaddig uraim, míg egy nemzet nyelve törvényes praerogativával bír, a többi nemzetiségek nyelvei használata pedig semmi, de semmi törvény által biztosítva nincs, addig közmegnyugvás és béke nem lehet, pedig az nagyon óhajtandó volna. A nemzetiségi érzet mindinkább fejlődik, ez elismertetett már az első feliratban. Nálunk, románoknál, ezen érzet egykorú életünkkel, sőt megelőzi még azon kort is, midőn mondatott rólunk hogy : „Non tam pro vitae, quam pro linguae incolumnitate — certasse videbantur.“ De a nemzetiségi kérdés rendezése és elintézése iránti hajlam ez országban leginkább az 1848 dik évtől datáltatik. Emlékszem 1849-ből valami Dragoss-féle pontokról a románokat illetőleg, — de ezen pontok igen későn tétettek. Tudom, hogy az 1861-beli országgyűlés kiküldött egy országos bizottmányt, mely egy munkálatot készített a nemzetiségeket illetőleg ; tudom, hogy Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam [ az 1861 dik évi országgyűlés eloszlása alkalmával e czélból egy indítványt tett. — De, uraim, mindezen pontok, mindezen munkálatok, és mindezen indítványok csak az utolsó perczben létettek. Én nem tudom, meddig fog tartani ezen országgyűlés, de úgy hiszem, annyi időnk van, hogy a nemzetiségi kérdést megoldjuk. De, uraim, oldjuk meg mindannyian, minden azon ügyben érdekelt fél, érdekelt fél pedig minden nemzetiség, nemcsak az egyik, hanem mindannyi, tehát mindannyian működjünk közre és egyaránt nemzetiségeket illető operátum kidolgozásában, — mint megannyi érdekelt factorok (Halljuk ! Zaj.) A nemzetiségeket nem a politikai nemzet kiegészítő részeiül tekintem, hanem én azokat az ország kiegészítő részeiül tekintem és ezen szempontból tekintve tudom, hogy az ország mindannyiunké, jól tudom, hogy mindannyian törekedünk a hon fenntartására, a haza szabadságára. De higgjék el uraim, ha körül tekintünk, én ezen hazát mostani zilált és abnormis állapotában — úgy szólván — egy romnak tartom, mely romnak azonban jó, tartós és szilárd alapja van. Ezen törvényes alapon építsünk egy uj hazát, melyben mindannyian elférünk nem egyike a másika felett, hanem egyike a másika mellett; béküljünk ki önmagunkkal, békítsük ki a nemzetiségeket, adjuk meg mindenkinek a magáét, mindenek előtt adjuk meg magunkét, és az ország egy szív, egy lélek lesz; a haza közös lesz. Én tehát a módosítvány mellett vagyok, mely szerint a nemzetiségeket kellő tekintetbe venni kívánom. Tóth Vilmos a jj pótindítványt nem pártolja, mert az kivihetlen; a választás bizalmi dolog, azt határozattal erőszakolni nem lehet; pártolja a választmányi javaslatot. Babos Vincze a pótjavaslat czélszerűségét mutogatja ; nagyon szükségesnek tartja a külön nemzetiségek megnyugtatását; különbséget tesz a jó és nem jó románok közt stb. Dedinszky József a pótjavaslat ellen elmondottakhoz meg akarja jegyezni, miként ha a ház ezen javaslat szerint akarna eljárni, egy második verificatióra lenne szükség, hogy megtudja, kik a jó románok, a választmányi javaslat mellett szavaz. Zsedényi Ede. T. ház ! Tisztelt tagtársunk, Babes, azt mondó, hogy nem minden román egyforma román. Elismeréssel veszem nyilatkozatát, mert reménylem, hogy Magyarország románnyelvű lakosainak többsége vele nem egyforma véleményű. (Helyeslés.) Elismerem, hogy vannak a különböző nemzetiségek szószólói közt önzéstelen és higgadt férfiak, kik nyelvöknek a közigazgatás és iskola körében méltó szerepet, nyelvük kifejlődhetésének törvényes garantiát kívánva, minden oly gondolatot kizárnak, mely országunk állami létét kérdésessé tehetné (úgy van,) vagy pedig csak zavart idézhetne elő. Az ily jogos kivánatokat mi mindnyájan ki akarjuk és ki fogjuk elégíteni (helyesés";) de ezen jogos kívánatok közé nem tartozik az indítványozóknak azon követeése, hogy az összes Magyarország képviselői közepette egy külön nemzetiségi párt választást proponáljon, mert ezen ház az ország minden rendű és minden nyelvű lakosainak képviselete, nem pedig egy oly egyesület, mely czélul tűzte ki magának ennek vagy amannak a nemzetiségnek terjesztését, és azzal bízta volna meg az indítványozókat, kik csakis egyedül mint Magyarország, mint az összes magyar nemzet képviselői,foglalnak itten helyet. (Gr. Apponyi György: És nem mint részvényesek.) (Helyes. Igaz.) Ily nemű agitatiót semmi nemü jól rendezett alkotmányos statusban magára nem vehetne a nemzeti képviselet. — Egyébiránt különös ezen fellépés, mely egyszersmind oly követelő modorban létetik, mintha ezen indítványozók nem valamely nemzetiség , hanem valamely külön nemzet vezetői, vagy társország képviselői lennének (helyeslés), és nem pedig ezen képviselőház tagjai, kiknek sem több, sem kevesebb befolyásuk nem lehet a többség választására, mint akármelyikünknek. (ügy van !) Azt hiszem, hogy akik ez indítványt aláírták, át fogják látni, hogy eltévesztették képviselői szerepüket, midőn itt kiválólag mint románok lépnek fel, nem mint román nyelvű polgárai Magyarországnak, holott először is magyarok, azután románok. (Helyes ! Úgy van !) Mily joggal követelhetik a külön megválasztást ? Mintha nem velünk vállvetve és karöltve akarnának munkálódni nemzetünk közös jólétén. Ha jobban fontolóra veszik az indítvány irányát, azt hiszem, hogy át fogják látni, miszerint itt más rendeltetésük nem lehet, minthogy mint ezen képviselőház kiegészítő rendes — nem rendkívüli tagjai, velünk együtt hazánk boldogságát, s azzal nemzetiségük jogos igényeit érvényesítsék. Felhívom tehát ez indítvány visszavételére, azon meggyőződésben, hogy velünk való egyetértésben, nem viszálkodásban fogják találni nemzetiségük biztosítását. (Zajos helyeslés.) Bónis Samu meg van győződve, hogy' a haza szeretetében egyek vagyunk, hogy a sebet, melyet mindnyájan érzünk közös az igyekezet begyógyítani; szóló szerint a legbiztosabb szer, mely e sikerre vezethet,a kölcsönös bizalom.Épitsenek a nemzetiségek a ház méltányosságára, mit eddig is — valahányszor a? soron volt, a ház egész készséggel tanúsított, hogy ebbeli óhajtásuknak is eleget tehessen, de pótindítványuk kivihetlen lévén, azt pártolni nem lehet. Nikolics Sándor szintén ellene mond a pótjavaslatnak; itt csak bizottmányalakításról van szó, melynek munkálata majd a ház elé kerül, mikor aztán minden képviselő joggal szólhat hozzá. Ragályi Ferdinand: T. ház ! Azok közé tartozom, kik csak akkor vetnének gátat a nemzetiségi kívánságoknak, ha csak az ország szétdarabolása, vagy pedig a magyar nemzetnek, min politikai nemzetnek lehetetlenné tételére czéloznának. De mindemellett kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én nem értem ez indítványt, nem értem azon nyughatatlanságot, mely a nemzetiségi képviselőket szüntelen készti hol indítványozásra, hol szónoklatokra; nem értem Hodossn képviselőtársam azon véleményét, hogy ez csaknem a legelső kérdés. A legelső kérdés az, hogy visszaszerezzük azon hazát, azon alkotmányos hazát, melyből mi épen úgy ki vagyunk szorítva, mint ők, és azután jön csak a kérdés, hogy hol lakunk legildomosabban és legjobban ezen házban. De nem értem, sőt inpolitikusnak tartom, midőn azok szólalnak fel minduntalan, kiknek hivatalos állásuk a Bach és Schmerling idejéből datálódik. (Hodossn közbeszólj Nem igaz, tiltakozom!) Mert, kérem, lehetnek oly gyanakodó emberek e házban, kik — megengedem, hogy indokolatlanul— azt fogják gondolni, hogy ezek még most is a bécsi kormány eszközei, hogy reánk pressiót gyakoroljanak. (Zaj.) Stephanidesz Henrich a kérdést kimeritettnek találván, szavazást kér. Kubicia Pal. T. ház! Igen sajnálom, hogy ki kell jelentenem, miként a ház asztalán fekvő indítványhoz részemről nem járulok. Én is, mind nemzetiségi, mind képviselői állásomnál fogva le vagyok kötve azon érdeknek, mely a nemzetiségeknek Magyarországban érdeke, de csak úgy vagyok lekötve, hogy ezen lekötés mellett nem ignorálhatom sem egységes hazám érdekeit, melyek nem különbözők azon érdekektől, melyek az egyes népfajok érdekei. Nem pártolhatom itt az előttem szóló 1. képviselő véleményét, sőt ki kell jelentenem, hogy az indítványhoz azért nem járulok, mert azt hiszem, hogy minden választás, miként itt megjegyezve volt, bizalmi kérdés, és én ezen bizalmi kérdésnek nem akarok más korlátokat szabni, mint amit egyik vagy másik egyéniségnek képzettsége