Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)
1866-05-04 / 4812. szám
02 1812 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Péntek, május 4. 186*6. IT évi felvett:lmtelnényük díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt tér: 5 hasábos peti 25 uj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva: Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Május hó 1-től kezdve új előfizetés nyittatik PESTI NAPLÓ-ra. .fl-S a batárfiSD-égne? 6 5. mrs Május—június 2 hóra...........................................3 frt 50 kr. Május—septemberi 5 hóra................................8 frt 75 kr. A „PESTI NAPLÓ“ kiadóhivatala. Fest, május 3.1866. — A közös viszonyok ügyében kinevezett 67-es bizottság ma (május 3-kán) délelőtti 10 órakor tartott ülést az akadémia kisebb termében. Az ötös bizottság által készített tárgyalási sorozat három első pontja felett hozatott határozat. Az első pontra nézve egyértelműleg kimondá a 67-es bizottság, hogy nem látja czélszerűnek az egész javaslat kimerítő, részletes kidolgozásába tüstént belebocsátkozni, hanem jobbnak vél egyelőre a főelveket, s azok folytán e javaslat vázlatát alapítani meg; e javaslat, további határozás végett, a képviselőház elé lévén terjesztendő. Az 5-ös bizottság javaslatának 2. és 3. pontjai így szólanak : „2. Nem fogadván el a képviselőház azon körvonalazást, melyet az octoberi diploma tartalmaz, jelöltessenek ki a választmány által azon tárgyak, melyek, az említett közös viszonyoknál fogva, közöseknek tekintendők. „3. Határoztassák meg, minden egyes tárgyra nézve, hogy annak közössége mennyire terjed, s mik azon pontok, melyeket a képviselőház, ugyanazon tárgyakra nézve Magyarországnak és a magyar királynak kíván továbbra is szorosan fenntartani. Az e két pontban foglaltakra nézve, egy tizenöt tagból álló bizottság küldetett ki, hogy a 67-es bizottság elé javaslatot terjeszszen. A tizenötöd bizottság tagjai: Deák Ferencz, Andrássy Gyula gr., Apponyi György gr., Csengery Antal, Eötvös József b., Fest Imre, Gorove István, Ghiczy Kálmán, Hollán Ernő, Ivánka Imre, Lónyay Menyhért, Mikó Imre gr., Nyáry Pál, Somssich Pál, Tisza Kálmán, úgy halljuk, hogy e tizenötös bizottság szombaton tartja első ülését. Visszaemlékezés 1741 -re. 1741-ben az európai continens legnagyobb része fegyverben állott a Habsburgi dynastiának , mely férfi maradékaiban teljesen kihalt volt, leány örököse, Mária Terézia ellen. Egy tartomány — Slézia — elvesztésén kívül, a nevezett uralkodóház örökségét alkotott monarchia diadallal állotta ki a végpusztulással fenyegetett vészt. A fiatal királynő merőben védtelennek látszott még kisebb mérvű támadások ellen is. Nő lévén, a németországi császársághoz nem lehetett reménye, sőt a megtámadtatás hirtelensége miatt arra sem volt ideje, hogy férjét és régenstársát, Lotharingiai Ferenczet emelje ezen méltóságra, melyet csakhamar egyik ellensége, az akkori bajor fejedelem foglalt el. Mária Terézia pénztárában, trónraléptekor 1740-ben, októberben csak 90 ezer forint volt; a hadsereg összes létszáma 60.000 ember, melynek az olaszországi birtokokat és a Rajna melléki Belgiumot is fedeznie kellett. A hadsereg gyengeségéről való közvéleményhez járult az, hogy várja 11 évvel azelőtt a már akkor lenézett török sereg győzelmeket vett rajta, s a hajdani leghíresebb tábornokok meghaltak (mint Eugen herczeg), vagy nagyon elvénültek (mint gr. Pálffy János.) Alig két hóval Mária Terézia trónralépte után, Fridrik porosz király elfoglalja a csaknem egészen védtelen Sléziát, az ellene küldött osztrák dandáron győzelmet nyer; a bajor fejedelem franczia szövetségesekkel együtt 1741-ben Linzben volt, Felső-Ausztria elveszettnek látszott; Bécset komolyan féltették, s főleg az menté fel ezt, hogy a bajor fejedelem jobbnak tartá Bécs helyett Prágát foglalni is Csehországgal együtt, mi meg is történt. Olaszországban Nápoly, Spanyolország és Sardinia támadt az ausztriai ház ellen. Mindezen megtörtént csapások és fenyegető veszélyek közt elszomorító volt, hogy II-dik Fridiiket Slézia népe, kivált a protestánsok, tárt karokkal fogadták . Csehországban a legtekintélyesb családok mutatták be hódolatukat a bajornak; Felső-Ausztriában sem hiányoztak a hódolók, s maga Bécs akkori népének egy része is nem alaptalanul gyanúsíttatott, hogy titokban a bajorok felé hajlanak sympáthiái. Ily veszélyek közepett történt, hogy Mária Terézia az 1741-iki pozsonyi országgyűlésen, September havában, az ország rendeinek kijelenté, hogy egyedüli reményét a magyarok hűségében veti. És Magyarország mind dynasticus érzelemből, mind pedig a „sanctio pragmatica,“ amaz alapszerződés iránti hűségből , melyet egész Európa szentesített volt, hogy aztán csaknem egész Európa kormányai hitszegőkké legyenek iránta. — Magyarország kikiáltá Pozsonyban, hogy „életet és vért“ kész áldozni királyáért, s ezen ünnepélyes ígéretét tettekkel váltotta be. Magyarország mentette ki a veszélyből a monarchiát. Nemcsak vitéz fiakat állított a harcrtérre, s nemcsak vagyont áldozott a hadak eltartására, hanem morális erőt adott a hadseregnek, és hathatósan felemelé a levert kedélyeket a monarchia minden népeinél, míg az ellenség döbbenve vette észre, hogy nem holt területek feldarabolásáról lehet szó, mire kiindultak , hanem életerős nemzetekkel van dolga. A pozsonyi országgyűlés fellelkesedése felvillanyzza a népeket, lelket öntött az összes monarchiába, annyival inkább, hogy nem üres ovatió volt az, hanem realitás volt mögötte. 1741 táján még szó sem lehetett arról, hogy Magyarország törvényes megkérdezése nélkül vegyenek hadi subsidiumokat az országból. Amit Magyarország felajánlott, önkénytesen adta. Igaz, hogy szerződés kötelező a monarchia védelmére, de amit tett, egy függetlennek kötelesség-teljesítése, és nem egy szolga vontatott engedelmessége volt. Az uralkodó ama két oldalú szerződésnek igen lényeges részeit teljesíté a nemzet irányában, s a nemzet annyival hivebb volt a szerződés másik felének teljesítésében. a magyar pragmatica sanctiót mindkét oldalról ekkor szentesítő a tett, ekkor jön az életté, valósággá. Az országgyűlés nem is csak rendes subsidiumokat állított ki, hanem közfelkelést rendelt, s egyesek, városok, megyék önkényt, buzgalommal lőnek nagy áldozatokat, így Magyarország 1741-ki történelmi nevezetességű felkiáltása : „vitam et sangvinem,“ sokkal több volt demonstratiónál, egy ország minden erejének megfeszítését jelenté. Azért ily demonstratiónak a Lajthán túli tartományokban épen semmi jelentése sem lett volna. Ott az absolut kormány annyi pénzt és katonát szedett, amennyit akart. A pragmatica sanctio náluk csak egyoldalú szerződés volt, mely az egyik félnek, a népnek, önkénytes elhatározást nem engedett, s a passiv engedelmesség nem is szülhetett lelkesedést. Az ellenség úgy tekinthette és tekintő ama tartományokat, mint holt területet, melylyel a rendes katonaság kiszorítása után tetszése szerint lehet bánni. Nem lesz érdektelen az 1741-ki külügyi viszonyokon is rövid szemlét tartanunk. A porosz király, H. Fridrik, kinek apja a pragmatica sanctiót megerősítette volt, s nem ten kivételt és kifogást Sléziára nézve, megtámadá Sléziát. Megtámadá, holott pár héttel azelőtt a legbarátságosabban üdvözlő Mária Terézia trónraléptét, s nagy hadi készületei közt, melyeket titokban folytatott, a legmegnyugtatóbb nyilatkozatokat tette „a magyar királynő“ iránt (ez volt diplomatiai czime M. Teréziának, kinézet császár nem volt, s akkor, mint tudva van, nem létezett az „ausztriai császári“ czim.) Fridrik minden háboruszenet nélkül tört be Sléziába, és miután elfoglalá, azt mondá, Poroszországnak szüksége van ezen területre, és meg is fogja tartani,különben ő a legjobb akarója az ausztriai háznak, s kész vele nemcsak békében, hanem szövetségben is lenni. Az újabb idők alig képesek ehhez fogható perfidiát felmutatni, nagyobb cynismussal s a politikai morál nagyobb kigúnyolásával párosulva. De Poroszország akkori gonosz tette nagyobb volt egy barátságos hitegetéssel áltatott szomszéd megrablásánál. Támadása egész Európát háborúba keverte. Ő vitte bele az akkor békés szándékkal volt franczia kormányt, s ennek szövetsége által lett merészszé a bajor. — Ezen bonyodalom bátoríta fel aztán az ausztriai ház minden irigyeit és ellenségeit : a spanyolt, az olasz és a német fejedelmeket. Egyedül Anglia lépett fel Ausztria mellett. Először pénzzel segíté, aztán hadsereggel is. Az orosz nem vegyült ugyan közvetlenül a harctba, de halászott a zavarodban. Már ezelőtt belekötött volt a megalázott és megrablott Svédországba. Követe sokkal kihivóbban viselte magát Stockholmban, mint értünkre Mencsikoff Konstantinápolyban. Az 1741-ben kezdődött európai zavarok közt az orosz elvette Finnland egy részét, és Svédország még nagyobb kárt is vallott volna, ha Oroszországban a trón akkor szilárdabbul áll vala. 1741-ben Francziaország szomszédja volt a németalföldi osztrák birtokoknak. Ezen nyugati hatalom az azelőtti és azon században sokat harczolt Ausztria onnani kiszorításáért s a franczia határszél kikerekítéséért. Most elérkezettnek látta az időt vágya teljesítésére. Ez volt a fő ok, miért vitába elegyedett. De Francziaország ezen beavatkozása rántotta Angliát is mintegy akaratlanul a barczba. Ámbár az angol király akkor egyszersmind német választó fejedelem volt, tettleg nem lép vala fel, ha Francziaország terjeszkedési tervét nem kell vala gátolnia. 1866-ban Poroszország ép úgy, mint 1741-ben, csupán birtokai terjesztésére kezdene háborút. Akkor Sléziára volt étváyal most Schleswig-Holsteinra, s tán egész vagy fél Németországra. Támadó fellépése, mint már bizonyosnak látszik, maga után von egy olaszországi háborút. De két lényeges különbség van az akkori és mostani porosz közt. Akkor a maga idejének legnagyobb hadvezére, II. Fridrik vezette a porosz hadserget, akihez hogy hasonló lenne most Poroszországban, nagyon valószínűtlen. Másik az, hogy Németország nagyobb része nem fog mellette lenni, mint akkor. Az összes európai helyzet ma hasonlít annyiban az 1741-ikihez, hogy most is, mint akkor, Francziaországtól függ leginkább, hogy a háború kiterjedjen-e egész Európára, sőt minden világrészre, vagy pedig Ausztria, Porosz- és Olaszország közt folyjon le, legfeljebb Németország némely másodrendű államát sodorván bele. Francziaországnak ma nem közvetlen szomszédja Ausztria. Ha a Rajna mellékét Francziaország el akarja venni, nem Ausztriát, hanem épen Poroszországot érdekli közelebbről. De ha Francziaország erre nyújtja ki kezét, vagy ha Poroszország önkényt engedné azt át más kárpótlások fejében, Anglia mindenesetre belekeveredik a háborúba, és szövetségesévé válik Francziaország ellenségeinek. — Francziaországnak a Rajna felőli beavatkozása egy átalános európai háborúra adná meg a jelt, s egészen más károkat is vonna maga után, mint amiket indítói közvetlenül okoznának. Oroszország most is, mint százhuszonöt évvel ezelőtt, arra használná fel az átalános európai zavart, hogy valamelyik szomszédja rovására terjeszkedjék. Csaknem bizonyosnak lehet tartani, hogy mihelyt a két nyugati hatalom, Anglia és Francziaország, komoly harcban állanak egymás ellen, az oroszok karddal fognak sietni, ha nem is a keleti kérdés megoldásához, de legalább vagy a dunai fejedelemségek elvételére, vagy a török szultán közvetlenebb birtokainak megtámadására. Ha ezt nem tennék, arra mutatna, hogy végkép felhagytak az ilyen ábránddal, mit róluk elhinni alig lehet. Francziaországnak egy Olaszországban való újabb fellépte még magában nem vonná maga után Anglia beavatkozását. 1859-ben sem történt ilyes, és Anglia most még kevésbé lenne hajlandó Velencze megtartásáért pénzt és vért áldozni. De ha Francziaország olaszországi szolgálata fejében Victor Emanueltől új területi kárpótlásokat akarna nyerni. Anglia hasonlókép beavatkozik, mert az átengedendő terület alig lenne más, mint sziget és partvidék, mi Angliát, mint tengeri hatalmasságot, kellemetlenül érdekelné. De épen ezen bizonyosság teszi kevéssé hihetővé, hogy Francziaország, mely egészen ingyen nem rántana kardot, belekeveredjék jó szántából a háborúba, így legvalószínűbb az, hogy ha a háború elkezdődik, Francziaország semleges marad. Francziaország mindenesetre másodsorban áll: Anglia eventuális harczra kelése csak a harmadikban következnék, s legutoljára Oroszországé. A valószínűségek ezen rendje is mintegy logikája az, miben 1866 hasonlít 1741-hez. Oroszország ezen lesben maradása által vonna hasznot legbizonyosabban az átalános háborúból, — csakhogy ezen haszon sokkal nagyobb lehetne most, mint 1741 — 1743-ban, és bennünket sokkal közelebbről érdekelne. St.-Mihály (Komárommegye), mart. 10. „Gazdaságunk siűlödése egyik fő oka, a »sekély termést adó vetömagvainkban keresendő." A „Pesti Napló“ 95—4507. számában irt Tárczi czikkemben határozottan állítottam, hogy gazdaságunk csekély jövedelmezése egyik főoka, a vetőmagvak csekély termőképességében rejlik, s ígértem a t. szerkesztőségnek, hogy egykor tüzetesen fogom tárgyalni e hiányt, — íme, e czikkben beváltom ígéretemet. Anglia évenként több milliót költ új vetőmagvakra, igaz, hogy sokszor charlatánokra is bukkan, kik lelkiismeret nélkül, haszontalan dolgokat méregdrágán fizettetnek meg vele , de mégis ezen vállalkozó szellemben keresendő Anglia gazdasága magas fokon álló felvirágzásának egyik fő oka, mert bárhol találjanak fel a világon — akár a kertészetet, akár a mezőgazdaságot érdeklő uj növényt, vagy vetőmagvat — Anglia azt minden áron első szerzi meg, — az általam Magyarországra behozott Fluckes burgonya fontja 5 pengő frton kelt Jerseyben hozatalakor. — Hallott törzsbúzája első elterjedésekor 32 font búza 15 pengővel fizettetett. — Egy rendkívüli nagy szemű szöllőt termő tőke, milyen például a Musket Alexander még ma is két pengővel fizettetik darabja. Egy új faj geranium 10 pengő forinton is elkel cserepenként. Azt hiszem, elég ennyi példát felhoznom Anglia vállalkozó szelleme bebizonyítására , hogy azon áldozatok, melyeket Anglia e téren hoz, jól kamatoznak, mutatja virágzó kertészete és gazdag mezőgazdasága. A tapasztalásból levont általános gazdászati szabályok magyarországi tapasztalataim által is igazolvák, a climaticus viszonyok különfélesége csak leszállíthatja egy kissé a jó termékeny vetőmagvak termőképességét , de jó tulajdonságait meg nem semmisítheti. Ezen állításom igazolására legjobb lesz — ha ezen czikkemben Magyarországon 1864. és 1865 is években szerzett tapasztalataimat irandom le. A példa legjobban tanít. Lássuk tehát az általam behozott gazdasági gabonák — gyöknövények és répák Magyarországom termelési eredményét. Hogy igazságos ítéletet legyek képes hozni — hasonló körülmények hasonló jó vagy rosz földben termeltem az angol faj mellett mindig ugyanazon magyarországi gabonafajt is, mert itt természetesen csak a viszonylagos — relatív — ítélet lehet igazságos. Hoztam be magammal Jersey-ből kétféle búzát , ugyanis Hallett törzsbúzáját, mely az utolsó londoni világtárlaton az első díjt nyerte meg, a az úgynevezett Wloose, az angolok kedvencz fehérbúzáját. A „Gazdasági Lapokban leírtam ezen búzák termőképességét — t. i. Hallett búzája kedvező körülmények között egy 1200 Q holdon megad 40—50 mérőt, — a Wloose nem ad ugyan holdakként többet 25—30 mérőnél, de 32 font búzából ad 28 font lisztet és csak 4 font korpát, épen azért, ha az angol-osztrák kereskedelmi szerződés életbe léphet és politikai viszonyaink meg fogják engedhetni a tengerhez szállító vasút árjegyzéke leszállítását, ezen búzafaj roppant nyereséggel lesz termeszthető. Az 1864-ki kisérletem nagyon gyászos vala az angol búzára, csak octobei utolsó napjaiban érkezvén haza 1863 ban, a vetéssel megkéstem, a csókák gazdálkodásáról hosszas távollétem alatt megfeledkezve — vetésemet a csókák csaknem egészen elpusztították, — szerencsésnek tartottam magamat, hogy a Hallott búzából kaptam három mérő vetőmagot egy holdról, míg a fehér Wloose búzából csak hét fontot menthettem meg vetőmagul. Ismerik tisztelt hazámfiai az 1865-ki szerencsétlen évet. Én bátran, s a legjobb lelkiismerettel mondhatom, hogy az 1863-as év alig volt inságesebb az Alföldre nézve, mint vidékünkre az 1865-diki volt, mégis Hallett törzsbuzájából kaptam rostálva egy 1200 □ holdról 18 mérőt, a Wloose fehérbuzából pedig a 200 □ holdba elvetett 7 font búza után 270 fontot. — Ha tekintem a Jerseyben holdanként termett 40—50 mérő búzát, úgy a Magyarországom eredmény valóban nyomorult, de ha viszonylagosan — relative — a magyar búzaterméshez hasonlítom, akkor a 18 mérő kitűnő eredmény, mert a magyar bánáti faj veresbúza egy 12000 holdon vidékünkön nem adott többet egyremásra 1865-ben 5 és mérőnél. Az általam behozott tatár fekete zab termett 1864-ben egy 1200 Q holdon mindamellett, hogy a jég sok kárt tett benne, 42 mérőt; azt 1865-ben elvetettem nyolcz 1200 □ holdban, — nyertem holdanként 27 és */„ nérő*; mig a magyar zab holdja egyre-másra csak 9 mérőt adott, itt is szép tehát a viszonylagos eredmény; míg a Jerseyhez hasonlítva, hol egy 1200 □ hold 60 mérőt is szolgáltatott, csekélynek mondható.*) A burgonyatermés még kitűnőbb eredményt mutat fel, mert a körülmények még rosszabbak voltak nálunk a burgonyára, mint a szemes veteményekre, ugyanis az én Jersey-ből hozott burgonya fajaim csak június 16 án ázhatván meg, csak július elején kelhettek ki, aratás alatt kapáltattam meg, feltöltésről szó sem lehetvén a kölemény négű szárazföldben, mégis kaptam holdanként 45 mérőt, míg a magyar burgonya holdanként alig szolgáltatott 7—8 mérőt; meg kell még jegyeznem azt is, hogy fele részben a burgonyák kitűnő nagy példányok voltak. Nevei az általam behozott négy faj burgonyának következők : Fluckes, red corn, queen Victoria, French potatoe. A gyöknövények között a leggyönyörűbb eredményt a Guernsey-i panais-paszivák szolgáltatta , mert holdanként teljesen kifejlett 180 mázsa gyökeret termett; pedig miután hizlaló képessége e gyökérnek ötszörte is nagyobb a burgundi répáén'11, — ezen eredmény teljesnek mondható. Az 1864— 65-ki nagy télen a termést a földben hagytam, s csak april havában 1865 ben ásattam ki, a gyökér itt Magyarországon úgy, mint Jerseyben, a telet minden legkisebb kár nélkül a földben hagyva kiállotta. Mily előnyös, gazdatársaim , csupán napszám tekintetben is, mikor a burgundi és czukorrépa-fajok kiásásánál a fagytali félelem miatt sokszor felcsigázott napszámokat kénytelenek a gazdák fizetni, hátha még tekintetbe veszszük a legnagyobb táperőt, melyet gyökér szolgáltathat, s ezáltal a gyapjútermelést, tejelést, vasalást fokozhatja, valóban bámulni kellene, ha e gyökér, rövid évek alatt Magyarországon általánosan nem termeltetnék !! A pamitamag termelés is legjobban sikerült 1865-be, de minthogy az 1865-ben tavaszszal későn vetett panass csak itt-ott kelt ki, 1867-re magát Guernseyből kell hozatni, mert nekem alig lesz elég a magam szükségére, de szívesen vállalkozom bármely hazámfiának a Guernsey beli megrendelésre. A belga vagy ló-répa nálam nem a legjobban sikerült, talajom igen százas lévén , de Ördódy Pál barátomnak és a tatai uradalomnak kitűnően sikerült. A Genista Spinosa — tüskés reketytye, nálam Szent-Mihályon teljesen megbukott. — Zalamegyében azonban I. Fenvay József közbirtokos urnái Sümegben 3/1 láb magasra nőtt; s ha — mint reményiem — a mostani lágy teret ki látta, úgy reménységünk lehet, hogy nálunk is meg fog honosodni ezen sok hasznú tüske. A disznókáposzta teljesen sikerűl; az idei telet szabadban kiáltotta, — igy elég magot foghatok az idén. — Ezen káposztafaj elterjedése nagyon óhajtandó, mert a julius és augustusi nagy melegekben a disznók legegészségesebb eledelét képezi, és hüvösitő tulajdonsága által a veszedelmes disznóbetegségnek, a csik rak elejét veszi. Sajnálattal kell azonban feljegyeznem, hogy az általam hozott kitűnő jó Turnips fajok Szent- Mihályon nálam mind megbuktak, teszek azonban még az idén egy kísérletet, egy darab rétemet feltörettem csak azért, hogy ezen nedves talajú földben kísértsem meg a turnips termelést; jókor tavaszszal fogom elvetni, hogy ha lehet, a a babák pusztítását megelőzzem. Nem ajánlhatom eléggé a kísérletet azon gazdatársaimnak, akiknek nedves és hűvösebb talajuk van , mert a turnips-ek képezik a legolcsóbb, s mondhatom csaknem legjobb takarmányt; különösen a Sweedist turnips — ha sikerül — megbecsülhetetlen. A fentirtakban előadtam két évi tapasztalataimat, s azt hiszem, hogy sikerült igazolnom e csikk czímét, mert mindazon kísérletekben, melyyekben angol vetőmagvakat a Magyarországban otthonosakkal hasonlítva, egyenlő körülmények mellett együtt termeltem: az Angliából behozott vetőmagvak három annyit is termeltek, mint a magyarországi fajok. Íme, tisztelt hazafiak, van javítási tér, mely nem függ a politikai viszonyoktól, mert ha olcsón adjuk is termékeinket, a nagy termés sokat helyre pótol; mert az idel árakból is három mérő búza vagy zab ára, csakugyan felülmúl egy mérő bármily magas hajdani árt; mert amint hallom, még a nagy agró mellett sem volt a búza ára a krimi háború alatt sem nyolcz forinton felül. Egyébként el kell ismernem, hogy van a magyar gazdákban sok ismeretv így és áldozatkészség is, csak egy kis szabad mozgás, megjavult pénzviszonyok, és Magyarország gyorsan fel fogvirágozni. A magyar gazdák áldozatkészségéül szolgáljon e következő ismertetésem. Én angol termékeimet a következő árakon adtam 1865 ben : Egy mérő Hallett vagy Wloose búzát 10 o. é. forinton. Egy mérő fekete tatár zabot 5 fton. Egy mérő burgonyát 5 fton. Guernsey-i panass mag fontját 1 ft 50 krön. Disznókáposzta-mag latját 50 krért. Tettem pedig ezen mag s árakoni eladásomat, hogy akár Hírlapi hirdetések, akár gazdasági kiállitásokrai küldést használtam volna; minden angol termékem házamból levelek általi megrendelések és előjegyzések által a fenteb*) Az 1866-ki „Gazdasági Lapok” 10-ik száma „Közép-Rajna mellék gazda-szata“ czim alatt kötői Wagner László úrtól egy jeles czikket, meynek termék táblázatában az angol fekete zab adja a legnagyobb eredményt, mint ezt maga Wigner László úr is kijelenti. — Ezen becses adat felvilágosításául, csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy az angol bőtermő fekete zab, nem más, mint az általam tenyésztett, Angliából hozott nagy tatárországi fekete zab , mert van ugyanis még egy másik kisebb szemű fekete zab is Angliában , de az korántsem szolgáltat fele termést sem, mint a tatár zab s ezt a kisebb szemű fajt már akkor kiküszöbölni kezdettek az angol gazdaságokból, mikor én Jerseyt odahagytam, valamint a nagyon nehéz szürke zab termelésével is felhagytak az angol gazdák, mert 30 mérőnél holdanként az sem fizetett többet, mig a tatár zab 50—60 mérőt rendesen szokott ott fizeni. T. Zs.