Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)

1866-05-04 / 4812. szám

02 1812 Szerkesztési iroda: F­erencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bem­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­ hivatalhoz­ in­tézendők. Péntek, május 4. 186*6. IT évi felvett:­l­mtelnén­yük díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt­ tér: 5 hasábos peti 25 u­j kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva: Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Május hó 1-től kezdve új előfizetés nyittatik PESTI NAPLÓ-ra. .fl-S a batár­fiSD-égne? 6 5. mr­s Május—június 2 hóra...........................................3 frt 50 kr. Május—septemberi 5 hóra................................8 frt 75 kr. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó­hivatala. Fest, május 3.1866. — A közös viszonyok ügyében kine­vezett 67-es bizottság ma (május 3-kán) délelőtti 10 órakor tartott ülést az aka­démia kisebb termében. Az ötös bizottság által készített tárgyalási sorozat három első pontja felett hozatott határozat. Az első pontra nézve egyértelmű­leg kimon­­dá a 67-es bizottság, hogy nem látja czél­­szerűnek az egész javaslat kimerítő, rész­letes kidolgozásába tüstént belebocsát­kozni, hanem jobbnak vé­l egyelőre a főelveket, s azok folytán e j­avas­lat vázlatát alapítani meg; e javaslat, további határozás vé­gett, a képviselőház elé lévén terjesztendő. Az 5-ös bizottság ja­vaslatának 2. és 3. pontjai így szólanak : „2. Nem fogadván el a képviselőház azon körvonalazást, melyet az octoberi diploma tartal­maz, jelöltessenek ki a választmány által azon tárgyak, melyek, az említett közös viszonyoknál fog­va, közöseknek tekintendők. „3. Határoztassák meg, minden egyes tárgyra nézve, hogy annak közössége mennyire terjed, s mik azon pontok, melyeket a képviselőház, ugyanazon tárgyakra nézve Magyarországnak és a magyar királynak kíván továbbra is szorosan fenntartani.­ Az e két pontban foglaltakra nézve, egy tizenöt tagból álló bizottság külde­tett ki, hogy a 67-es bizottság elé javas­latot terjeszszen. A tizenötöd bizottság tagjai: Deák Ferencz, Andrássy Gyula gr., Apponyi György gr., Csengery An­tal, Eötvös József b., Fest Imre, Gorove István, Ghiczy Kálmán, Hollán Ernő, Ivánka Imre, Lónyay Menyhért, Mikó Imre gr., Nyáry Pál, Somssich Pál, Tisza Kálmán, úgy halljuk, hogy e tizenötös bizottság szombaton tartja első ülését. Visszaemlékezés 1741 -re.­ ­ 1741-ben az európai continens leg­nagyobb része fegyverben állott a Habs­­burgi dynastiának , mely férfi mara­dékaiban teljesen kihalt volt, leány örö­köse, Mária Terézia ellen. Egy tarto­mány — Slézia — elvesztésén kívül, a nevezett uralkodó­ház örökségét alkotott monarchia diadallal állotta ki a végpusz­tulással fenyegetett vészt. A fiatal királynő merőben védtelennek látszott még kisebb mérvű támadások el­len is. Nő lévén, a németországi császár­sághoz nem lehetett reménye, sőt a meg­­támadtatás hirtelensége miatt arra sem volt ideje, hogy férjét és régenstársát, Lotharingiai Ferenczet emelje ezen mél­tóságra, melyet csakhamar egyik ellen­sége, az akkori bajor fejedelem foglalt el. Mária Terézia pénztárában, trónralépte­­kor 1740-ben, októberben csak 90 ezer forint volt; a hadsereg összes létszáma 60.000 ember, melynek az olaszországi birtokokat és a Rajna melléki Belgiumot is fedeznie kellett. A hadsereg gyengeségé­ről való közvéleményhez járult az, hogy várja 11­ évvel azelőtt a már akkor lenézett török sereg győzelmeket vett rajta, s a hajdani leghíresebb tábornokok meghal­tak (mint Eugen herczeg), vagy nagyon elvénültek (mint gr. Pálffy János.) Alig két hóval Mária Terézia trónra­­lépte után, Fridrik porosz király elfog­lalja a csaknem egészen védtelen Sléziát, az ellene küldött osztrák dandáron győ­zelmet nyer; a­ bajor fejedelem franczia szö­vetségesekkel együtt 1741-ben Linzben volt, Felső-Ausztria elveszettnek látszott; Bécset komolyan féltették, s főleg az menté fel ezt, hogy a bajor fejedelem jobbnak tartá Bécs helyett Prágát fog­lalni is Csehországgal együtt, mi meg is történt. Olaszországban Nápoly, Spanyol­ország és Sardinia támadt az ausztriai ház ellen. Mindezen megtörtént csapások és fe­nyegető veszélyek közt elszomorító volt, hogy II-dik Fridiiket Slézia népe, kivált a protestánsok, tárt karokkal fogadták . Csehországban a legtekintélyesb csalá­dok mutatták be hódolatukat a bajornak; Felső-Ausztriában sem hiányoztak a hó­dolók, s maga Bécs akkori népének egy része is nem alaptalanul gyanúsíttatott, hogy titokban a bajorok felé hajlanak sympáthiái. Ily veszélyek közepett történt, hogy Mária Terézia az 1741-iki pozsonyi or­szággyűlésen, September havában, az or­szág rendeinek kijelenté, hogy egyedüli reményét a magyarok hűségében veti. És Magyarország mind dynasticus ér­zelemből, mind pedig a „sanctio prag­­matica,“ amaz alapszerződés iránti hű­ségből , melyet egész Európa szente­sített volt, hogy aztán csaknem egész Európa kormányai hitszegőkké legyenek iránta. — Magyarország kikiáltá Po­zsonyban, hogy „életet és vért“ kész áldozni királyáért, s ezen ünnepélyes ígé­retét tettekkel váltotta be. Magyarország mentette ki a veszély­ből a monarchiát. Nemcsak vitéz fiakat állí­tott a harcrtérre, s nemcsak vagyont ál­dozott a hadak eltartására, hanem morá­lis erőt adott a hadseregnek, és hathatósan felemelé a levert kedélyeket a monarchia minden népeinél, míg az ellenség döbben­ve vette észre, hogy nem holt területek feldarabolásáról lehet szó, mire kiindul­tak , hanem életerős nemzetekkel van dolga. A pozsonyi országgyűlés fellelke­­sedése fel­villany­zza a népeket, lelket ön­tött az összes monarchiába, annyival in­kább, hogy nem üre­s ovatió volt az, ha­nem realitás volt mögötte. 1741 táján még szó sem lehetett arról, hogy Magyar­­ország törvényes megkérdezése nélkül vegyenek hadi subsidiumokat az ország­ból. A­mit Magyarország felajánlott, ö­n­­kénytesen adta. Igaz, hogy szerződés kö­­telező a monarchia védelmére, de a­mit tett, egy függetlennek kötelesség-teljesí­tése, és nem egy szolga vontatott engedel­messége volt. Az uralkodó ama két oldalú szerződés­nek igen lényeges részeit teljesíté a nem­zet irányában, s a nemzet annyival hi­­vebb volt a szerződés másik felének telje­sítésében. a­ magyar pragmatica sanctiót mindkét oldalról ekkor szentesítő a tett, ekkor jön az életté, valósággá. Az országgyűlés nem is csak rendes subsidiumokat állított ki, hanem közfel­kelést rendelt, s egyesek, városok, me­gyék önkényt, buzgalommal lőnek nagy áldozatokat, így Magyarország 1741-ki történelmi nevezetességű felkiáltása : „vi­tam et sangvinem,“ sokkal több volt demonstratiónál, egy ország minden ere­jének megfeszítését jelenté. Azért ily de­­monstratiónak a Lajthán túli tartomá­nyokban épen semmi jelentése sem lett volna. Ott az absolut kormány annyi pénzt és katonát szedett, a­mennyit akart. A pragmatica sanctio náluk csak egy­oldalú szerződés volt, mely az egyik fél­nek, a népnek, önkénytes elhatározást nem engedett, s a passiv engedelmesség nem is szülhetett lelkesedést. Az ellenség úgy tekinthette és tekintő ama tartomá­nyokat, mint holt területet, melylyel a rendes katonaság kiszorítása után tetszése szerint lehet bánni. Nem lesz érdektelen az 1741-ki kül­ügyi viszonyokon is rövid szemlét tar­tanunk. A porosz király, H. Fridrik, kinek apja a pragmatica sanctiót megerősítette volt, s nem ten kivételt és kifogást Sléziára nézve, megtámadá Sléziát. Megtámadá, holott pár héttel azelőtt a legbarátságo­­sabban üdvözlő Mária Terézia trónralép­­tét, s nagy hadi készületei közt, melye­ket titokban folytatott, a legmegnyugta­tóbb nyilatkozatokat tette „a magyar ki­rálynő“ iránt (ez volt diplomatiai czime M. Teréziának, ki­néz­et császár nem volt, s akkor, mint tudva van, nem létezett az „ausztriai császári“ czim.) Fridrik minden háboruszenet nélkül tört be Sléziába, é­s miután elfoglalá, azt mondá, Poroszor­szágnak szüksége van ezen területre, és meg is fogja tartani,­különben ő a legjobb akarója az ausztriai háznak, s kész vele nemcsak békében, hanem szövetség­be­n is lenni. Az újabb idők alig képesek ehhez fog­ható perfidiát felmutatni, nagyobb cynis­­mussal s a politikai morál nagyobb kigú­nyolásával párosulva. De Poroszország akkori gonosz tette nagyobb volt egy ba­rátságos hitegetéssel áltatott szomszéd megrablásánál. Támadása egész Európát háborúba keverte. Ő vitte bele az akkor békés szándékkal volt franczia kormányt, s ennek szövetsége által lett merészszé a bajor. — Ezen bonyodalom bátoríta fel aztán az ausztriai ház minden irigy­eit és ellenségeit : a spanyolt, az olasz és a né­met fejedelmeket. Egyedül Anglia lépett fel Ausztria mel­lett. Először pénzzel segíté, aztán hadse­reggel is. Az orosz nem vegyült ugyan közvetlenül a harctba, de halászott a zavarodban. Már ezelőtt bele­kötött volt a megalázott és megrablott Svédországba. Követe sokkal kihivóbban viselte magát Stockholmban, mint értünkre Mencsikoff Konstantinápolyban. Az 1741-ben kezdő­dött európai zavarok közt az orosz elvette Finnland egy részét,­­ és Svédország még nagyobb kárt is vallott volna, ha Oroszországban a trón akkor szilárdab­­bul áll vala. 1741-ben Francziaország szomszédja volt a német­alföldi osztrák birtokoknak. Ezen nyugati hatalom az azelőtti és azon században sokat harczolt Ausztria onnani kiszorításáért s a franczia határszél kike­­rekítéséért. Most elérkezettnek látta az időt vágya teljesítésére. Ez volt a fő ok, miért vitába elegyedett. De Francziaor­szág ezen beavatkozása rántotta Angliát is mintegy akaratlanul a barczba. Ámbár az angol király akkor egyszersmind né­met választó fejedelem volt, tettleg nem lép vala fel, ha Francziaország terjeszke­dési tervét nem kell vala gátolnia. 1866-ban Poroszország ép úgy, mint 1741-ben, csupán birtokai terjesztésére kezdene háborút. Akkor Sléziára volt ét­­váyal m­ost Schleswig-Holsteinra, s tán egész vagy fél Németországra. Támadó fellépése, mint már bizonyosnak látszik, maga után von egy olaszországi háborút. De két lényeges különbség van az ak­kori és mostani porosz közt. Akkor a maga idejének legnagyobb hadvezére, II. Fridrik vezette a porosz hadserget, a­kihez hogy hasonló lenne most Porosz­­országban, nagyon valószínűtlen. Másik az, hogy Németország nagyobb része nem fog mellette lenni, mint akkor. Az összes európai helyzet ma hasonlít annyiban az 1741-ikihez, hogy most is, mint akkor, Francziaországtól függ leg­inkább, hogy a háború kiterjedjen-e egész Európára, sőt minden világrészre, vagy pedig Ausztria, Porosz- és Olaszország közt folyjon le,­­ legfeljebb Németor­szág némely másodrendű államát sodor­ván bele. Francziaországnak ma nem közvetlen szomszédja Ausztria. Ha a Rajna mellé­két Francziaország el akarja venni, nem Ausztriát, hanem épen Poroszországot érdekli közelebbről.­­ De ha Franczia­ország erre nyújtja ki kezét, vagy ha Po­roszország önkényt engedné azt át más kárpótlások fejében, Anglia mindenesetre belekeveredik a háborúba, és szövetsége­sévé válik Francziaország ellenségeinek. — Francziaországnak a Rajna felőli be­avatkozása egy átalános európai háborúra adná meg a jelt, s egészen más károkat is vonna maga után, mint a­miket indítói közvetlenül okoznának. Oroszország most is, mint százhuszon­öt évvel ezelőtt, arra használná fel az áta­lános európai zavart, hogy valamelyik szomszédja rovására terjeszkedjék. Csak­nem bizonyosnak lehet tartani, hogy mi­helyt a két nyugati hatalom, Anglia és Francziaország, komoly harc­ban állanak egymás ellen, az oroszok karddal fognak sietni, ha nem is a keleti kérdés megoldá­sához, de legalább vagy a dunai fejede­lemségek elvételére, vagy a török szultán közvetlenebb birtokainak megtámadására. Ha ezt nem tennék, arra mutatna, hogy végkép felhagytak az ilyen ábránddal, mit róluk elhinni alig lehet. Francziaországnak egy Olaszországban való újabb fellépte még magában nem vonná maga után Anglia beavatkozását. 1859-ben sem történt ilyes, és Anglia most még kevésbé lenne hajlandó Velencze megtartásáért pénzt és vért áldozni. De ha Francziaország olaszországi szolgálata fejében Victor Emanueltől új területi kár­pótlásokat akarna nyerni. Anglia hason­lókép beavatkozik, mert az átengedendő terület alig lenne más, mint sziget és partvidék, mi Angliát, mint tengeri hatal­masságot, kellemetlenül érdekelné. De épen ezen bizonyosság teszi kevéssé hi­hetővé, hogy Francziaország, mely egé­szen ingyen nem rántana kardot, bele­keveredjék jó szántából a háborúba, így legvalószínűbb az, hogy ha a há­ború elkezdődik,­­ Francziaország sem­leges marad. Francziaország mindenesetre másod­sorban áll: Anglia eventuális harczra kelése csak a harmadikban kö­vetkeznék, s legutoljára Oroszországé. A valószínűségek ezen rendje is mintegy lo­gikája az, miben 1866 hasonlít 1741-hez. Oroszország ezen lesben maradása ál­tal vonna hasznot legbizonyosabban az átalános háborúból, — csakhogy ezen haszon sokkal nagyobb lehetne most, mint 1741 — 1743-ban, és bennünket sok­kal közelebbről érdekelne. St.-Mihály (Komárommegye), mart. 10. „Gazdaságunk siűlödése egyik fő oka, a »­sekély termést adó vetöm­agvainkban keresendő." A „Pesti Napló“ 95—4507. számában irt Tár­­czi czikkemben határozottan állítottam, hogy gazdaságunk csekély jövedelmezése egyik fő­­oka, a vetőmagvak csekély termőképességében rejlik, s ígértem a t. szerkesztőségnek, hogy egykor tüzetesen fogom tárgyalni e hiányt, — íme, e czikkben beváltom ígéretemet. Anglia évenként több milliót költ új vető­magvakra, igaz, hogy sokszor charlatánokra is bukkan, kik lelkiismeret nélkül, haszontalan dol­gokat méreg­drágán fizet­tetnek meg vele , de mégis ezen vállalkozó szellemben keresendő An­glia gazdasága magas fokon álló felvirágzásának egyik fő oka, mert bárhol találjanak fel a vilá­gon — akár a kertészetet, akár a mezőgazdasá­got érdeklő uj növényt, vagy vetőmagvat — Anglia azt minden áron első szerzi meg, — az általam Magyarországra behozott Fluckes bur­gonya fontja 5 pengő frton kelt Jersey­ben hozatalakor. — Hallott törzs­búzája első el­terjedésekor 32 font búza 15 pengővel fizettetett. — Egy rendkívüli nagy szemű szöllőt termő tőke, milyen például a Musket Alexander még ma is két pengővel fizettetik da­rabja. Egy új faj geranium 10 pengő forinton is el­kel cserepenként. Azt hiszem, elég ennyi példát felhoznom An­glia vállalkozó szelleme bebizonyítására , hogy azon áldozatok, melyeket Anglia e téren hoz, jól kamatoznak, mutatja virágzó kertészete és gazdag mezőgazdasága. A tapasztalásból levont általános gazdászati szabályok magyarországi tapasztalataim által is igazolvák, a climaticus viszonyok különfélesége csak leszállíthatja egy kissé a jó termékeny ve­tőmagvak termőképességét , de jó tulajdonsá­gait meg nem semmisítheti. Ezen állításom igazolására legjobb lesz — ha ezen czikkemben Magyarországon 1864. és 1865 is években szerzett tapasztalataimat iran­­dom le. A példa legjobban tanít. Lássuk tehát az általam behozott gazdasági gabonák — gyöknövények és répák Magyaror­szágom termelési eredményét. Hogy igazságos ítéletet legyek képes hozni — hasonló körülmé­nyek hasonló jó vagy rosz földben termel­tem az angol faj mellett mindig ugyanazon ma­gyarországi gabona­fajt is, mert itt természe­tesen csak a viszonylagos — relatív — ítélet le­het igazságos. Hoztam be magammal Jersey-ből kétféle bú­zát , ugyanis Hallett törzsbúzáját, mely az utolsó londoni világtárlaton az első díjt nyerte meg, a az úgynevezett Wloose, az angolok kedvencz fehérbúzáját. A „Gazdasági Lapok­ban leírtam ezen búzák termőképességét — t. i. Hallett bú­zája kedvező körülmények között egy 1200 Q holdon megad 40—50 mérőt, — a Wloose nem ad ugyan holdakként többet 25—30 mérőnél, de 32 font búzából ad 28 font lisztet és csak 4 font korpát, épen azért, ha az angol-osztrák ke­reskedelmi szerződés életbe léphet és politikai viszonyaink meg fogják engedhetni a tengerhez szállító vasút árjegyzéke leszállítását, ezen bú­­za­faj roppant nyereséggel lesz termeszthető. Az 1864-ki kisérletem nagyon gyászos vala az angol búzára, csak octobei utolsó napjaiban érkezvén ha­za 1863 ban, a vetéssel megkéstem, a csókák gazdálkodásáról hosszas távol­létem alatt megfeledkezve — vetésemet a csókák csak­nem egészen elpusztították, — szerencsésnek tar­tottam magamat, hogy a Hallott búzából kap­tam három mérő vetőmagot egy holdról, míg a fehér Wloose búzából csak hét fontot menthet­tem meg vetőmagul. Ismerik tiszt­elt hazámfiai az 1865-ki szeren­csétlen évet. Én bátran, s a legjobb lelkiismeret­tel mondhatom, hogy az 1863-as év alig volt in­­ságesebb az Alföldre nézve, mint vidékünkre az 1865-diki volt, mégis Hallett törzsbuzájából kaptam rostálva egy 1200 □ holdról 18 mérőt, a Wloose fehérbuzából pedig a 200 □ holdba elvetett 7 font búza után 270 fontot. — Ha tekintem a Jersey­ben holdanként termett 40—50 mérő búzát, úgy a Magyarországom eredmény valóban nyomorult, de ha viszonyla­gosan — relative — a magyar búzaterméshez hasonlítom, akkor a 18 mérő kitűnő eredmény, mert a magyar bánáti faj veresbúza egy 1200­0 holdon vidékünkön nem adott többet egyre­­másra 1865-ben 5 és mérőnél. Az általam behozott tatár fekete zab termett 1864-ben egy 1200 Q holdon mindamellett, hogy a jég sok kárt tett benne, 42 mérőt; azt 1865-ben elvetettem nyolcz 1200 □ holdban, — nyertem holdanként 27 és */„ n­érő*; mig a magyar zab holdja egyre-m­ásra csak 9 mérőt adott,­­ itt is szép tehát a viszonylagos eredmény; míg a Jer­sey­hez hasonlítva, hol egy 1200­ □ hold 60 mé­rőt is szolgáltatott, csekélynek mondható.*) A burgonyatermés még kitűnőbb eredményt mutat fel, mert a körülmények még rosszabbak voltak nálunk a burgonyára, mint a szemes ve­­teményekre, ugyanis az én Jersey-ből hozott burgonya fajaim csak június 16 án ázhatván meg, csak július elején kelhettek ki, aratás alatt ka­­páltattam meg, feltöltésről szó sem lehetvén a kö­­lemény négű száraz­földben, mégis kaptam hol­danként 45 mérőt, míg a magyar burgonya hol­danként alig szolgáltatott 7—8 mérőt; meg kell még jegyeznem azt is, hogy fele részben a bur­gonyák kitűnő nagy példányok voltak. Nevei az általam behozott négy faj burgonyának követke­zők : Fluckes, red corn, queen Victoria, French potatoe­. A gyöknövények között a leggyönyörűbb eredményt a Guernsey-i panais-paszivák szolgál­tatta , mert holdanként teljesen kifejlett 180 má­zsa gyökeret termett; pedig miután hizlaló ké­pessége e gyökérnek ötszörte is nagyobb a bur­gundi répáén'11, — ezen eredmény teljesnek mondható. Az 1864— 65-ki nagy télen a termést a földben hagytam, s csak april havában 1865 ben ásattam ki, a gyökér itt Magyarországon úgy, mint Jer­seyben, a telet minden legkisebb kár nélkül a­ földben hagyva kiállotta. Mily előny­ös, gazda­társaim , csupán napszám tekintetben is, mikor a burgundi és czukorrépa-fajok kiásásánál a fagy­­tali félelem miatt sokszor felcsigázott napszámo­kat kénytelenek a gazdák fizetni, hátha még te­kintetbe veszszük a legnagyobb táperőt, melyet gyökér szolgáltathat, s ez­által a gyapjútermelést, tejelést, vasalást fokozhatja, valóban bámulni kellene, ha e gyökér, rövid évek alatt Magyaror­szágon általánosan nem termeltetnék !! A pamita­­mag termelés is legjobban sikerült 1865-b­e, de minthogy az 1865-ben tavasz­szal későn vetett panass csak itt-ott kelt ki, 1867-re magát Guern­sey­ből kell hozatni, mert nekem alig lesz elég a magam szükségére, de szívesen vállalkozom bár­mely hazámfiának a Guernsey beli me­grende­lésre. A belga vagy ló-répa nálam nem a legjobban siker­ült, talajom igen százas lévén , de Ördódy Pál barátomnak és a tatai uradalomnak kitűnően sikerült. A Genista Spinosa — tüskés reketytye, nálam Szent-Mihályon teljesen megbukott. — Zalame­­gyében azonban I. Fenvay József közbirtokos urnái Sümegben 3/1 láb magasra nőtt; s ha — mint reményiem — a mostani lágy teret ki lát­­ta, úgy reménységünk lehet, hogy nálun­k is meg fog honosodni ezen sok hasznú tüske. A disznókáposzta teljesen sikerűl; az idei telet szabadban kiáltotta, — igy elég magot fog­hatok az idén. — Ezen káposztafaj elterjedése nagyon óhajtandó, mert a julius és augustusi nagy melegekben a disznók legegészségesebb eledelét képezi, és hüvösitő tulajdonsága által a veszedelmes disznóbetegségnek, a csik r­ak elejét veszi. Sajnálattal kell azonban feljegyeznem, hogy az általam hozott kitűnő jó Turnips fajok Szent- Mihályon nálam mind megbuktak, teszek azon­ban még az idén egy kísérletet, egy darab réte­met feltörettem csak azért, hogy ezen nedves talajú földben kísértsem meg a turnips termelést; jókor tavaszszal fogom elvetni, hogy ha lehet, a a bab­ák pusztítását megelőzzem. Nem ajánlha­tom eléggé a kísérletet azon gazdatársaimnak, a­kiknek nedves és hűvösebb talajuk van , mert a turnips-ek képezik a legolcsóbb, s mondhatom csaknem legjobb takarmányt; különösen a Swee­­dist turnips — ha sikerül — megbecsülhetetlen. A fentirtakban előadtam két évi tapasztalatai­mat, s azt hiszem, hogy sikerült igazolnom e csikk czímét, mert mind­azon kísérletekben, mely­­yekben angol vetőmagvakat a Magyarországban otthonosakkal hasonlítva, egyenlő körülmények mellett együtt termeltem: az Angliából behozott vetőmagvak három annyit is termeltek, mint a magyarországi fajok. Íme, tisztelt hazafiak, van javítási tér, mely nem függ a politikai viszonyoktól, mert ha ol­csón adjuk is termékeinket, a nagy termés sokat helyre pótol; mert az idel árakból is három mé­rő búza vagy zab ára, csakugyan felül­múl egy mérő bármily magas hajdani árt; mert a­mint hallom, még a nagy agró­ mellett sem volt a búza ára a krimi háború alatt sem nyolcz forinton felül. Egyébként el kell ismernem, hogy van a ma­gyar gazdákban sok ism­eretv­ így és áldozatkész­ség is, csak egy kis szabad mozgás, megjavult pénzviszonyok, és Magyarország gyorsan fel fog­­virágozni. A magyar gazdák áldozatkészségéül szolgáljon e következő ismertetésem. Én angol termékeimet a következő árakon ad­tam 1865 ben : Egy mérő Hallett vagy Wloose búzát 10 o. é. forinton. Egy mérő fekete tatár zabot 5 fton. Egy mérő burgonyát 5 fton. Guernsey-i panass mag fontját 1 ft 50 krön. Disznókáposzta-mag latját 50 krért. Tettem pedig ezen mag s árakoni eladásomat, hogy akár Hírlapi hirdetések, akár gazdasági kiállitásokrai küldést használtam volna; min­den angol termékem házamból levelek általi megrendelések és előjegyzések által a fente­b­*) Az 1866-ki „Gazdasági Lapok” 10-ik száma „Kö­zép-Rajna mellék gazda-szata“ czim alatt kötői Wagner László úrtól egy jeles czikket, me­ynek ter­mék táblázatában az angol fekete zab adja a legna­gyobb eredményt, mint ezt maga Wigner László úr is kijelenti. — Ezen becses adat felvilágosításául, csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy az angol bőtermő fekete zab, nem más, mint az álta­lam tenyésztett, Angliából hozott nagy tatárországi fekete zab , mert van ugyanis még egy másik kisebb szemű fekete zab is Angliában , de az korántsem szolgáltat fele termést sem, mint a tatár zab s ezt a kisebb szemű fajt már akkor kiküszöbölni kezdettek az angol gazdaságokból, mikor én Jerseyt oda­hagytam, valamint a nagyon nehéz szürke zab ter­melésével is felhagytak az angol gazdák, mert 30 mérőnél holdanként az sem fizetett többet, mig a tatár zab 50—60 mérőt rendesen szokott ott fizeni. T. Zs.

Next