Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)

1866-05-16 / 4821. szám

fit 4821 Szerda, május 16. 1866. 17. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 írt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­­tésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Nyílt­ tér: 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. - '• • ■ ' V c •• Pest, máj. 13. A balaton-gőzhajózási társulat közelebbi köz­gyűlésén a lenni vagy nem lenni forgott kér­désben. Az elnöki jelentés szerint az 1865-ki üzlet­ év közönséges jó év volt, s a számadás 2450 ft 54 kr tiszta nyereményt mutat, — noha múlt év­ben azon, több mint 24.000 ftnyi mindenféle régi tartozásnak, melyet a mostani igazgatóság az előbbitől átvett, s évről évre törlesztgetett, leg­utolsó maradványa is (1575 ft) kifizettetett, s e mellett igazításokra is 1929 ft fordittatott. Letisztázva lévén tehát már minden adósság, s még tiszta nyereség is fennmaradván, és igy elérve lévén egy oly eredmény, melyet ezelőtt öt-hat évvel csak reményleni is merészség lett volna , most már némi osztalékot is adhatna a vállalat az oly soká hazafias kitartással áldozó részvényeseknek. Azonban miután a sfaludy-gőzös már busz Fost, május 15.1866. (Fk) Politikai czikk e pillanatban a fel­vonás közti zene szerepére van kárhoz­tatva , a szünetet ki kell tölteni, de érde­ket ébreszteni aligha sikerül. A diploma­ta a működéséről már nincs mit írni, a hadsergekéről még nincs. Azon kérdés: lesz-e háború? már túlérett, és magától hull le a fáról; az pedig: mikor lesz és hol fog kezdődni? még nagyon magasan függ, nem lehet még megmarkolni. Csak annyi kétségtelen, hogy e bizonytalanság egypár napnál nem tarthat tovább. Egy­­pár csekély teendőt kivéve, a készületek mindenünnen be vannak fejezve; az osz­trák ordre de bataille nemcsak kész, ha­nem és­zak felé az egyes csapatrészek már el is foglalták az abban számukra megje­lölt állomásokat, és Benedek táborszer­nagy e perc­ben tartja az utolsó értekez­leteket Bécsben, melyet e hét vége felé oda fog hagyni, hogy az éjszaki hadsereg feletti főparancsnokságot átvállalja. E tábornok hadvezéri tehetségét igen kitű­nőnek tartják, ámbár annak teljes mér­­tékébeni bebizonyítására még nem volt alkalma. De két nagybecsű előnynyel már most is bír az in­spe éjszaki főpa­rancsnok. — Egyik az, hogy a hadse­reg rendkívüli bizalommal viseltetik irányában, és hadvezéreknél úgy, mi­ként orvosoknál, a bizalom máris fél­siker. — Másodszor pedig tudják, hogy Benedek határozottan utasítana vissza minden jogosulatlan beavatkozást, s mi­dőn a felelősséget magára veszi, tántorít­­hatlanul fog ragaszkodni annak nélkülöz­­hetlen előfeltételéhez is, t.i. hogy teljesen „szabad keze“ legyen, és hogy a­miről felelnie kell, az úgy történjék, a­mint ő jónak hiszi. A déli csatatéren az intézkedések kivá­lóan védelmi jellemmel brnak, és arra mutatnak, hogy Ausztria minden erejének összpontosításával lehető legrövidebb idő múlva akar végezni Poroszországgal, az­tán peedig az olaszok felé fordulni, és eze­ket, ha időközben előnyomultak volna, mostani határaik közé visszaszorítani, ha pedig lehet, visszavenni tőlük egynémely annectált területet, mely nincs a zürichi békekötés értelmében Francziaország ál­tal biztosítva. E tárgyban szakértők nem lévén, egyszerűen feljegyezzük ezt, nem ítélhetvén arról, várjon jó és kivihető-e az imént említett terv. Katonai tekinté­lyek, kiknek nemcsak képességében, ha­nem elfogulatlanságában is bízni teljes okunk van, azt mondják, hogy a tett intézkedések teljesen kielégítők, és oly oly jók, a­milyenek az adott viszonyok közt csak lehetnek. De a­miről nagy csodálkozásunkra semmi szó nincs, az a harmadik eset­leges harcztér, mert hogy a küzdelem az imént említett két térre szorítkoznék, az máris nagyon valószínűtlenné lett. Hol leendőne a harmadik harcztér? kérdi az olvasó. Úgy hiszszük, a monarchia délkeleti ha­társzélén, Moldva és Oláhország felé.­­ Ugyanis semmi kétséget sem szenved az, hogy a német és olasz kérdéssel nemso­kára a keleti is fog társulni. Párisi tudó­sítások szerint az ottani konferentiában képviselt hatalmak többsége meghatal­mazta a portát a Dunafejedelemségek megszállására. Mit mondott erre Orosz­ország, az nincs hozzátéve, de könnyű kitalálni, hogy az orosz kormány vagy az együttes megszállás jogát fogja igény­be venni, vagy pedig a porta részéről­ egyoldalú megszállásra azzal felelni, hogy a maga csapatait, melyek úgyis Pruth mellett állnak, szintén berukkol­­tatja Romániába. — Ilyesmi több íz­ben történt már, és mindannyiszor — habár nem közvetlenül, de aránylag rö­­vid idő múlva — Oroszország és a porta közti összeütközésre vezetett, és oda vezetne most is annyival inkább, mivel több európai nagyhatalomnak érdekében áll a czár hadait ott lemn foglalkoztatni, és mivel Grortsakoff ug tán maga is ked­vezőnek tartja Oroszország régi terveinek kivitelére azt a pillanatot, a midőn Ausz­tria teljes ereje másfelé van igénybe véve, midőn Francziaországnak készen kell áll­nia arra, hogy minden perczben akár a­­ Rajna, akár a Pó mellett ő is szálljon az arénába, s midőn Anglia oly legyőzhetlen nyugalom-vágyat tanúsít, hogy még a reá nézve épen nem közömbös közép-európai háborúba sem akar avatkozni. Nem tudjuk elképzelni, hogy Ausztria veszteg nézhetné, ha Oroszország az alsó Duna táján foglalásokat tenne, vagy a porta amúgy is csekély hatalmát végké­pen megtörné. Sőt bátrak vagyunk oly véleménynyel lenni, hogy a monarchiára nézve Kelet semmivel sem kevésbé fontos, mint Németország, és hasonlíthatlanul fontosabb , mint Olaszország. Hónapok előtt, midőn a német villon­gások még csak felfedező félben voltak, megemlítők azon hírt, hogy a franc­ia csá­szár ez alkalmat fel fogja használni a len­gyel ügyben szenvedett csorba kifenésé­­re. Azóta Fama nem igen foglalkozott többé e tárgygyal. Nem csekély meglepe­tésünkre azonban most újból kezd szár­nyalni azon hir, hogy Bismark gróf III. Napóleonnal a lengyel kérdésre nézve is közölt oly megoldási tervet, melyet a ha­talmas imperator épen nem talált volna megvetendőnek, s mely szerint illő kár­pótlásért mind Porosz, mind Oroszország lemondana a maga lengyel birtokáról, — Poroszország Németországban, Oroszor­szág padig az Al-Duna mellett kárta­lanit­­tatván. Ezzel egyszersmind megjelöltet­nek azon szálak, mik által a romániai események az európai összhelyzettel, a­mint e pillanatban fejlődni látjuk, össze­függésben állanának. Furcsa, hogy ez összefüggés létezését némely bécsi körökben is megengedik, csakhogy ott azon variánssal adatik elő a dolog, miszerint Francziaország a bécsi kabinetnek proponálta volna a lengyel kérdés ilynemű megoldását, melynél fogva Galliczia helyett a dunai fejedelemsége­ket nyerné Ausztria, s ha aztán Velen­­czére nézve is lehetne egyezkedni, Ausz­tria, Franczia, Olasz- és talán még Török­ország is, Porosz- és Oroszország ellené­ben szállana síkra. Ha az olvasó azt kérdené tőlünk : váj­jon e versiók melyikét tartjuk mi valószí­nűnek, erre minden habozás nélkül ezt felelnők : azt hinészük, hogy a franczia császár valamint az olasz, úgy a lengyel kérdésre nézve is tisztán tudja, mit a­kar, de arra nézve, hogy kinek se­gélyével valósítsa a maga terveit, a­míg csak lehet, mind a két utat törekszik nyitva tartani. Ha választania lehet, talán jobban szeretne Ausztriával szövetkezni, mint a sem Francziaországban, sem egye­bütt nem igen kedvelt Bismark féle Po­roszországgal. De ha Bécsben süket fü­lekre találnak az ő indítványai, ha ott sem az olasz, sem a lengyel kérdésre néz­ve nem fogadják el II. Napóleon czél­­jait , akkor ő nem ezen czéljait fogná fel­áldozni Ausztria barátsága kedvéért, ha­nem­­ megfordítva. A nemzetiségi kérdés megoldásával megbí­zott választmány ma tartotta mag­asan ülését, melyet némely lapok hibás tudósítása szerint már tegnapi napon megtartottnak hitt az olvasó kö­zönség. Tárgya ez ülésnek, az albizottmány megválasztása volt. Bár­ a nagy bizottmány több tagja már oda hagyta a fővárost, ez ülésben mégis 27 tag vett részt. Az elnök, S­o­m­s­i­c­h Pál, megnyitván az ülést, mindenekelőtt az e hó 12-én tartott ülés jegyző­­könyvét hitelesítette meg, majd a hitelesített jegyzőkönyv tartalmához képest, felhívta a jelen volt tagokat, az előkészítő 11 tagú albizottmány tagjait titkos szavazás mellett megválasztani. A beadott szavazatok a teljes ülésben és azon­nal összeolvastatván: Kubicza Pál és Markos István 25, b. Eötvös József 24, Nyáry Pál 23, Zsedényi Ede és Kerkápolyi Károly 22, Szent­­királyi Mór és Armbruszt Péter 21, b. Podma­­niczky Frigyes és Faur János 20, végre Brano­­vacsky István 20 szavazattal lettek az albizott­­mányba megválasztva, egyszersmind elnöki ki­mondással oda utasítva, hogy megalakulván, a hozzájuk jutandó segédadatok felhasználása mel­lett igyekezzenek javaslatukat hova­ előbb a nagy bizottság eleibe terjeszteni, év óta van használatban, s annak állapota évi öt­­évre több-több elővigyázatot igényelt; a választ­mány már tavaly megvizsgáltatta a baját szak­értők által, kik azt vélelmezték, hogy a gőzöst némely kijavítások után még egy évig aggály nél­kül járatni lehet, de tovább nem lenne tanácsos lényeges igazítások nélkül. Az ily gyökeres igazításhoz szükségelt na­gyobb pénzérem­vel azonban a társulat nem bír­ván, de kölcsönszerzése nem sikerülvén, már múlt évben a hajónak eladatása czéloztatott, de vevő nem akadt. A választmány azonban úgy maga a vállalat, mint a közönség érdekében minden lehetőt megtenni kívánván a gőzös já­rat hatása végett, az idén újra felkérte a szak­értőket, hogy a hajót ismét legnagyobb gonddal vizsgálják meg, annál is inkább, mert a társu­latra azon szerencse is várt, királyné ő Felségét is Füredre szállíthatni, és tegyenek költségvetést, de csak a múlhatlan kijavításra szorítkozva. A szakértők a hajót még romlottabb állapotban találván, mint tavaly is, anak járhatását — ha csak előbb a hajótest, kazán és gép teljesen hely­re nem hozatik, semmi esetre sem tartották ta­nácsosnak­­ — az ajánlott gyökeres kijavításo­kat pedig — mi­által azonban a gőzös majdnem egy új hajó­­szilárdságára t­ene szert, legalább 15 — 20 ezer forintra számították. Noha már a múlt évi jelentés szerint is na­­gyobbszerű javítások voltak várhatók, mégis a hiányoknak, s következőleg a veszélynek és költ­ségnek ily váratlanul nagy mértéke megdöbben­­tő a választmányt, annál is inkább, mert a válla­lat alig egy tizedrészével bír a szükségelt pénz­­erőnek , és így fájdalmasan le kellett mondani minden reményről, hogy a társaság a gőzöst ki­­javítni és járatni egyelőre képes legyen. Ez aggasztó helyzet közben arról értesült a választmány, hogy egy új vállalat van keletke­zőben, mely a Balatonra új gőzöst állítni kíván, de a társasággal értekezni és egyezkedni óhaj­tana. Elégett tehát egy bizottmány kinevezése legczélszerűbb lenne. Végre a választmány általában kötelességé­nek tartotta, az eddigi húsz évi tapasztaláson alapuló azon meggyőződését kijelenteni, a társu­kat jövőbeli terveiben leendő irányadás végett,­­ miszerint egy gőzhajó a Balatonon fenntarthatja ugyan magát, ha kivált ha oly nehéz idők jönnek­­ közbe, mint a minőt e társulat átélt, s ha csak­­ a forgalom sokkal nagyob­bá nem leend, mint­­ eddig volt — osztalékot adni képes talán soha ; nem leend, mert a koronkénti kijavítások majd­­­­nem minden jövedelmét felemésztik. ’ E jelentés után a közgyűlés fájdalmát nyilvá­nitván, hogy a h­ajó jelenleg még csak a szokott­­ járások folytatására sem alkalmas, szem előtt­­ tartva azonban azon hazafi kötelességet, hogy a honunk e szép vidékén és bájos taván, kivált Fü­red tekintetéből a gőzhajóság minél előbb hely­­reállhasson : egy bizottmányt nevezett ki úgy a kellő pénzerőnek megszerzése, a gőzösnek h­ely­­rehozatasa, másrészről az érintett új vállalattali egyezkedés, vagy ha ez nem sikerülne, más vevő szerzése végett. Ezen bizottmány véleményes jelentése alapján rendkívüli közgyűlés fog ösz­­­szehivatni, hogy átalában a társulat jövője iránt véghatározat hozassák. | I a ! Észrevételek a magyar bányászat felett, I különös tekintettel a kőszénre és vas­­gyártásra. I. Olcsó és sok kőszén, olcsó és sok vas. E jelszó hangzik már régóta a nemzet­­­­gazdászati pályán előre haladottabb orszá­­­­gokban. | Legyen szabad előbb az olcsó és sok , vas fontosságát vázolnom, hogy annál­­ jobban kitűnjék azután az olcsó és sok­­ kőszénnek nagy jelentősége.­­ Elemezve a jelszóban foglalt kívánat­­ kútfejét, keresztül látunk a mindennapi , szokás által borított fátyolon . Vassal kapálunk és kaszálunk, vassal szántunk, vetünk; vetünk ? Igen, mert gépekkel is vetünk már, ezeknek lényeges­ részei pedig vasból alkotvák; vassal aratunk ; nyers terményeinknek akár házias, akár gyárilagos további feldolgozásának szám­talan ágazatában feltűnően szerepel a vas. Aczél-tollal és vastartalmú folyadékkal írunk; gondolatainkat vasfonalak viszik villámsebességgel földszinti, földalatti és tenger alatti utakon a legtávolabb vi­dékekre nemcsak, hanem már-már az egész földgömböt távirdai vasszálakkal körülhálózva, mintegy folytatásával az agyból eredt idegeinknek, átöleljük e vi­lágot. Majd ismét párhuzamosan a távir­dai vonalokkal, a nem csekélyebb érdek­kel bíró vasutakon feltűnik a vasnak nagy jelentősége. Alig van anyag, mely képes volna az emberi nemnek művelődésében neveze­tesebb tényezőül szolgálni, mint a vas. Terjedésében látjuk a vasat az építészet­ben és gépészetben vele versenyző anya­gokon sűrűen diadalmaskodni. A távír­dás sodronyokon legyőzte a rezet; vas­­utaink helyettesítik a közönséges utak kö­vezetét; hajókat már vasbádogból épí­tünk ; harangokat is öntünk már aczél­­ból; a szalma-, fa- és cserépfedél helyett vasból kezdjük építeni a háztetőket. Gőzgépeink, mind a csekélyebbek, mind pedig a több száz lóerő hatásúak alig ál­lanak egyébből, mint vasból. Vas hiányá­ban nem is volnánk képesek a roppant távolságú szárazföldi és tengeri utazáso­kat hetekről napokra kurtított idő alatt oly gyorsasággal megtenni. Ezek és többek mind megannyi diada­lai a vasnak a békés polgárosodás terén, s ez irányban további terjedéséről és el­érendő túlsúlyáról most még alig lehet sejtelmünk, mert valóban a vas- és aczél­­puska, a vas- és aczélágyú, akár vontcsö­vű, akár nem, a barczias szellemnek eme legjelesb találmányai, mily cseké­lyeknek tűnnek fel a távírdák, vasutak, gőzhajók, és az emberiség jobblétét elő­mozdító egyéb művelődési eszközök mel­lett, melyek már most is uralják a vilá­got. Az örök gondviselés e tekintetben nagy jutalékot fektetett a vasba, anyagi támaszul magasztos végczélunk felé irány­zott haladásunkban. Példabeszédes és általánosan ismeretes Angliának az olcsó és sok kőszén, s ol­csó és sok vas alapján elért vagyoni gyarapodása. — Az angolok most már nemcsak jelesek az iparban, hanem ki­tűnőek a földmivelésben is, de ők s­em haladhattak volna oly sikeresen ez utób­bi pályán, ha az ipar nem szolgáltatja ne­kik az előnyös eszközöket. Mivel nem oszthatom azon nézetet, mintha hazánk jövője anyagi gyarapodá­sára nézve kiválóan csak földmiveléshez lenne kötve, és az ipart csak igen mellé­kesen kellene ápolnunk ; épen azért szi­vemen fekszik eme nézet eloszlatásához csekély erőmmel járulni, s honi iparunk mellett általánosan, különösen pedig kő­szénbányászatunk és vasgyártásunk ér­dekében igénytelenül felszólalni , egyet­­értvén azokkal, kik földművelésünk áldá­sos haladását, nemzetünk anyagi ereje emelését , az iparnak józan fejlesztése által elérendőnek tartják. Kezdem ezt egy példával, t. i. egy oly gyártással, mely a földműveléshez lgközelebben áll. Ki ta­gadhatja, hogy a gőzmalmok már nem a földműveléshez, hanem az iparhoz tartoz­nak? Ki tagadhatja ez iparágunk nagy fontosságát,üdvös befolyását a földművelés­­re is, és biztos, szép jövedelmezését? Ki ta­gadhatja, hogy gőzmalmaink vállalkozói előnyösebben és biztosabban kamatoztatják tőkéjüket, mint a földművelő ? De az is való, hogy mielőtt ezen iparághoz hozzá fogtunk, a most ebből eredő vagyoni gyarapodás ránk nézve egészen veszve, és csak azon országok hasznára volt, hova gabonánkat nagy mennyiségben szállítot­tuk, vagy eladtuk.­­ Hasonlóan állunk mai napig egyéb számtalan terményeink­kel és nyers­anyagainkkal. A jelen kort azon elvitázhatlan tapasz­talás jellemzi, hogy egy, csupán földmű­velő ország, magára hagyatva, ipar nél­kül szegény marad, mert munkásságának különben tőkésíthető gyümölcse, s így anyagi vagyona, átszivárog azon iparos országokba, melyekkel kereskedési vi­szonyban áll. Az iparnak fő c­élja, az em­beri élet szükségleteit lehető legolcsóbban előállítani. Már­pedig bizonyos az , hogy a­ki ugyanazon körülmények között ol­csóbban él, többet is takaríthat, és legtöb­bet takaríthat az, ki az élet szükségleteit legközelebb tudja előteremteni, mivel a messzehozás egyenlő körülmények között azokat elkerülhetlenül drágítja. Ennek következése még az is, hogy egy ország, melynek nagy földművelési tere van, az iparban is nagy fejlődést, s így az anyagi jólétnek magas fokát is képes elérni.­­ Ellenben egy, a földművelési elemeket nélkülöző, s egyedül iparra szorított or­szág pillanatnyi előnyöket is vívhat ki a földművelő országok felett, de ez utóbbia­kon soha felül nem emelkedhetik, ha ezek be nem várván végkimerüléseket, az anya­gi gyarapodásnak közvetlen két főténye­zőjét elég korán fel tudják használni. A nemzetgazdászati nagy versenyben ezen egyensúlyozásnak igazsága igen feltűnően bizonyul be. Ott a dúsgazdag Britannia, ott a hanyatló Spanyolország. Mindkettőnek kereskedelmi szempontból hasonló földrajzi fekvése van, sőt Spa­nyolországé még előnyösebb. Ez utóbbi természetadta kincsekben jobban bővel­kedik, mint Angolország, és még­is a kettő közt mily nagy a különbség szel­lemi és anyagi jólét, és hatalmi állásra nézve! Spanyolországnak ipara annyi mint semmi; e részben szolgáltatja ma­gát Anglia és Francziaország által. Az ipar vállvetve jár nemcsak anyagi gyarapodással, hanem szellemi általános művelődéssel is, s emennek mintegy ha­ladási bérmérője. így állíthatjuk szembe Angliát, Belgiumot, Francziaországot, Svájczot Oroszországgal és Törökor­szággal. Ettem az ellenvetést­­. olvasó, misze­rint van elég, a műveltség csekély fokán álló nagy iparos és gazdag gyártulajdo­nos, ki nevét alig tudja helyesen leírni; de nézzük sarjadékai nevelő körét: ebben a nyelvészet, művészet, classicus tanulmá­nyok és természettudományok többnyire otthonosak. Az apa iparkodik sokszoro­san pótolni gyermekeiben mind azt, mit a sors tőle megtagadott, s melynek hiá­nyát vele számtalanszor megérezteté. Félreismerhetlen tény, hogy a jelenkori és végtelen jövő iparnak leglényegesb rugója marad a gépészet, valamint a tűz­nek gőzfejlesztő, olvasztó, izzó, forrasztó, szárító és egyéb átváltoztató elemi ereje, mindezeknek alapja pedig az alkalmas és olcsó tűzi anyag, továbbá olcsó és sok vas. Ha olcsó és sok kőszenet, olcsó és sok vasat tudunk termeszteni, olcsón épít­hetjük gépeinket, gyárainkat, vasutain­­kat, hajóinkat, s ezáltal elérjük a nem­zetgazdaságnak főtényezőjét, a jó és olcsó közlekedést; olcsóbban és tökéletesebben művelhetjük földeinket is, de a mi leg­fontosabb mindazáltal, sokat megtakarít­ván ide benn, terményeinknek és vas­gyártmányainknak lehetővé lett nagyobb mérvbeni külföldre való kivitele folytán pénzünk is szaporodván, elérjük mindezt megtakarított saját tőkéinkkel,saját erőnk­kel. Korántsem azt akarom érteni, hogy ne építsük talán mindaddig vasutainkat, míg a vasipar országunkban ennyire nem fejlődött, elég tér és alkalom marad akár idegen tőkével megkezdett hálózatnak további fejlesztésére ön vagyonunk szá­mára is. Hazánkban mind az ásvány-szén, mind a vas-ércz tömérdek nagy mennyiségben van lerakva, elegendő, századokra, sőt év­­ezeredekre terjedő nagyszerű kiaknázásá­nak. Ebben nemcsak hogy hiányt nem szenvedünk, hanem előnynyel bírunk sol, szomszédos ország és több európai állam felett. Úgy gondolom, nagyon hibáznánk ha ezen előnyöket, melyek után más nem­zetek sóvárognak, hazánknak anyagi jobblétére kellően fel nem használnánk Erre talán némely­­. olvasó azt fogja, megjegyezni: igen, van sok barna kő­szén, de ez nem használható nyers va termesztésére, az erre alkalmas fekete kőszén pedig hazánkban ritkább. Tekint­ve jelen vasgyártási módunkat, ez a vá­lasz alapos, de csak félig, t. i. annyiban, mennyiben a barna kőszenet vas-ércz o­vasztására még eddig alkalmazni nem tudjuk; de igenis használjuk azt már je­lenleg is kisebb mérvben a nyersvasnak mindennemű finomítására. Míg a kokszo­lás fel nem találtatott és a vasnak érez bőr olvasztására nem alkalmaztatott, a vas-éreznek fekete kőszénnek­ olvasztására nézve épen a fentebbi vélemény uralko­dott annak előtte; már pedig arra, hogy barnaszénnel­ nyersvas termesztésére ne­künk az utat szintén egy angol mutassa hiába várnánk, mivel Angliának nincse­nek terjedelmes barna-kőszén telepei, te­hát ezzel foglalkoznia sem alkalma nincs, sem érdekében nem áll. Itt csak mi segít­hetünk önmagunkon, és kell is hogy se­gítsünk, mert a jutalom nagy egész ha­zánkra nézve, mely e feladat kivitelét el­várja. Hogy pedig ez a lehetőségek közé tartozik, bátorkodom oly röviden, a­mint ez a tisztelt olvasó közönség elébe alkal­mas, előadni. Vidéki tudósítások. Belső-Szolnokmegye, D­e­é­s, máj. 10. A lápos detreki határon, a V i r a Z e p o d i nev­ű helyen, odavaló lakos F­u­l­ga Melentye szántóföldjében mint­egy 2 kupányi ezüst pénzt találtak, mely megszámláltatván, 1151 darab apró ezüst pénz, a mostani 10 krajcsárosokhoz hasonló, és 3 két ftos tallér alakú. Találták 1. hó 2­kán, a mint az ekéhez mentek volna a mezőre — egy cserép kancsóban. A pénzek verési ideje 1563 és 1621., melynek fele már a rozsdától meg van emésztve, s alig olvasható körülírása. Jelenleg az láposi szol­­gabirói hivatalnál van letéve, további rendeletig. A rozsdától megtisztítva, a darabok évszámát is meg lehetne látni a szakértőnek, azért óhajtandó

Next