Pesti Napló, 1866. június (17. évfolyam, 4834-4858. szám)
1866-06-10 / 4841. szám
131-4841. Vasárnap, június 10. 1866. 17. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet E lap szellemi rászát illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bár mentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: ▼ég7 helyben, házhoz hordva: Félévre . . 10 fit 60 kr. o. é. Évnegyedre . 5 Ért 25 kr. o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petitsor egyszeri hírdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 80 g kr. Eynttér: 5 hasábos peticsor • 25 ty kr. Pest, junius 9,1866. (Fi) A bécsi félhivatalos sajtó újabb okoskodásai sem birtak bennünket meggyőzni arról, hogy az osztrák kormány mostani magatartása nem ellenkezik a gasteini szerződés betűjével, s még ma is minden szavát fenntartjuk annak, amit múlt csütörtöki cikkünkben mondtunk : Ausztria eljárása nem áll minden kifogáson felül a merev jog szempontjából, hanem a legnagyobb dicséretre méltó a politikai ildom, az osztrák érdek szempontjából ! De vájjon szabad-e ez utóbbi szempontra állani ott, ahol írott szerződés szavaival van dolgunk ? — Vagy pedig nemzetközti szerződések megítélésében is ugyanazon szigor szab-e törvényt, melylyel magán- vagy közjogi szerződések körül el kell járni? A felelet nem nehéz : a magán- vagy közjogi szerződés épen csak jogi cselekvény , a nemzetközti szerződés pedig egyszersmind a politikai cselekvény is, azaz olyan, melyre nézve a merev jogi szempont a politikai által enyhíttetik. Vattol (II. 295.) e tekintetben ezt mondja: „Ha a tárgy vagy anyag, melyről szó van, nem engedi meg, hogy a szavak teljes terjedelmük szerint vétessenek, azoknak értelmét akként kell megszorítani, amint a tárgy megkívánja.“ Megengedjü,hogy ezzel bizony nagyon ingadozó alapra van állítva a nemzetközi szerződések érvénye, de ha az egész világ él ezen enyhe praxissal, ha ezt számtalanszor alkalmazták — lásd a zürichi szerződést — és fogják még alkalmazni Ausztria ellen, ez valóban nem cselekednék okosan, ha ugyanazon joggal nem akarna élni akkor, amidőn ez hasznára válik. — És már most nem feszegetjük tovább a jogi kérdést , csak azt kívánva még, vajha a félhivatalosok is békét hagynának neki ! Ami azonban a politikai szempontot illeti, Ausztria két nagy előnyt ért el legújabb fellépésével. Egyik, melyet már megemlítettünk, abban áll, hogy mármost a középállamok alkalmat és okot nyertek, a szövetség joga mellett fellépni, és — miután Ausztria a szövetség álláspontjával azonosította a magáét — Ausztria mellett is. A „Magyar Világ“ midőn következetlenséget lát abban, hogy előbb azt mondtuk, miszerint a középállamoknak semlegeseknek kell maradniok, most meg azt mondjuk, hogy alkalmat nyertek (ha tetszik) Ausztria részére állni — ignorálja azt, hogy a két kimondás közt a fontos frankfurti nyilatkozat fekszik, mely az egész helyzetet, Ausztriának úgy, miként a szövetségnek állá-sát, gyökeresen megváltoztatta. — Mig Ausztria csak úgy, miként Poroszország, a gasteini szerződés alapján állott, míg , egyik csak úgy ignorálta a szövetség jogogait, miként a másik , a közép-államoknak valóban sem okuk, sem kedvök nem lehetett, akár az egyik, akár a másik nagyhatalom részére állni. De midőn Ausztria teljes vitorlákkal a szövetségi jog ölelbe hajtatja hajóját, a közép-államok már nem az osztrák, hanem a maguk politikáját védik, midőn Poroszország ellen síkra szállnak. Azt ugyan nem hiszszük, hogy már most egész Németország — az egy Poroszország kivételével — a kétfejű sas szárnyai alá fog sietni. Elegen lesznek még a középállamuk sorában, akik vagy egyéni hajlamuk, vagy földirati helyzetüknél fogva Poroszországhoz fognak csatlakozni, de a többiek legalább igazolhatni fogják saját népeik előtt, ha Ausztriával fognak kezet. Ez, mondjuk, az első előny ! A másik meg az, miszerint Poroszország kénytelen a casus belli-t abban keresni, hogy Ausztria a schleswig-holsteini nép jogait akarja védeni és érvényre juttatni, hogy tehát Poroszország ugyanazon ágyújával, melyet Ausztria ellen el fog sütni, megsebzi egyszersmind a schleswig-bakreiniak alkotmányos jogát is. — Ausztria teljesíti ama nép leghőbb óhaját, a midőn a holsteini képviseletet lépteti egybe, Poroszország pedig kardot ránt e képviseleti ellen, s ezzel eljátsza — a mivel Bis-mark kormánya alatt tán amúgy sem birta az alkotmányosság barátjának rokonszenvét. Ez mindenesetre ügyes fordulat volt a bécsi kabinet részéről. Ha most Holstein- ban kitör a háború, Ausztria elmondhatja : Európának: látod-e, miért támadtak meg engem ott fenn ? Tán saját érdekem javára akartam ott valamit kieszközölni? Nem, semmi egyebet nem tettem, minthogy az ország törvényes képviselőit hívtam össze, hadd döntsenek ők hazájuk sorsa felett; tiszteletben tartottam tehát, érvényre akartam juttatni a nép önhatározási jogát, és ezért kell most háborúba bonyolódnom Poroszországgal. Alkalmunk volt e napban oly személyekkel szólni, kik sokáig éltek a Schleswig-holsteiniak közt, még pedig oly állásban, melyben a nép jellemével alaposan lehetett megismerkedniök. Ezek azt mondják, hogy az ottani lakosság igen nagyon higgadt, de egyszersmind erőteljes és szívós faj, mely nehezen határozza el magát valami fontos lépésre, de ha teszi, nem így könnyen szokott hátrálni. Ezen ismerőseink nem tartják lehetetlennek, hogy a schleswig-holsteini nép felveszi azt a keztyűt, melyet tulajdonképen ő neki vetne oda Poroszország, ha képviselői szétkergetésére akarna kísérletet tenni, és hogy akkor talán nyílt lázadás törne ki az Eider partjai mellett a poroszok ellen, kiknek aztán nemcsak a csekély számú osztrák őrség, hanem a schleswig-holsteini szép ellen is kellene küzdeniük. Ez azon két előnye Ausztria legújabb fellépésének, melyet nemcsak az imént említett közvetlen, hanem még közvetett okból is örvendetes tudomásul veszünk. Ugyanis e fellépés által szakasztott ő a gasteini szerződéssel, azaz oly szerződéssel, melyet ő egy régibb jog rovására kötött vala, és a forma szempontjából jognak látszó jogtalanságot feláldozva, a valódi jog álláspontjára tért vissza, amiről hinni akarjuk, hogy ez nemcsak opportunitásból, nemcsak politikai taktikából, hanem elvből történt, s hogy az osztrák kormány mindenütt és mindenben ezen elvhez fog ragaszkodni. Továbbá az osztrák kormány a herczegségekben semmi költséggel nem járó, és mégis a legköltségesebbnél is erősebb támaszt alkotott magának az ottani nép ragaszkodásában; e ragaszkodásra pedig az által ten szert, hogy ama nép törvényes igényeit kielégítő, hogy alkotmányos jogait elismeré, mégpedig nemcsak „elvben,“ hanem azokat gyakorlati érvényre is juttatni kész volt. Reméljük, ez is, nemcsak a herczegségekre szorítkozó opportunitási intézkedés, hanem általános érvényű vezérelv gyanánt fog tekintetni a bécsi államférfiak által! Országgyűlési tudósítás. A képviselőház június 9-én tartott ülése. (**) Elnök: Szentiványi Károly ; az ülés jegyzője Joannovics György ; a szólni kivánókat jegyzi gróf Ráday László. A közelebbi ülés jegyzőkönyve felolvastatván, csekélyebb styláris módosítással hitelesíttetett. Ezután elnök úr a házhoz időközben érkezett következő irományokat jelent be: Hrabovszky Zsigmond Kiskun-Félegyháza város képviselője, eredeti megbízó levelét mutatta be. Az állandó igazoló bizottsághoz fog áttétetni. Ó-Kécske, Tatár-Szent-György és Örkény községek , továbbá Nagy-Kőrös város és Abony mezőváros lakosai a rendkívüli hideg által okozott roppant károkat panaszolván, szomorú helyzetek enyhítése végett intézkedéseket kérnek tétezni. Elnök azt hiszi, hogy ezen folyamodványok a nemzetgazdasági érdekek ügyében kiküldött bizottsághoz volnának utasítandók. (Helyeslés.) Poroszkay Ignácz mérnök egy csatornázási tervet mutatott be, melynek segélyével Pest városát jobb vízzel és jéggel lehetne ellátni, továbbá a Duna balpartján levő mocsárakat lecsapolni. Kéri e tervét a nemzetgazdászati választmánynak átadatni. (Helyeslés.) Jankó Vincze a földmivelő osztály pénzbeli bajainak enyhítésére egy pénzügyi javaslatot terjesztett elő, kérvén azt a nemzetgazdászati választmányhoz utasítani. (Helyeslés.) Kubinyi Ferencz, a magyar földtani társulat elnöke, e társulatot országossá nyilváníttatni, egyszersmind az országos pénztárból segélyezést kér. SzepesvármegyeLubló egyházi kerület római kath. tanítói szellemi és anyagi állásuknak megfelelő törvény alkotását kérik. Temesmegye Schöndorf községe a Maros által elszakított és a mandorlaki aradmegyei kamarába uradalom által elfoglalt kaszálókat kérik visszaadatni. Szathmármegyei Cseke község úrbéres majorsági és kisbirtokos lakosai az úrbéri szabályozás és tagosítás által okozott tetemes sérelmeket orvosoltatni kérik. Heves-Szolnokmegye Tisza-Földvár községe az 1846. évben kölcsönkért öszszegen történt örök váltságot, az 1848. IX. tezikk értelmében, a nemzeti közbecsülés védpajzsa alá helyeztetni, továbbá az 1863. évi ínsége országos kölcsönt elengedtetni kérik. Békésmegye Bánfalva imigarginak némely lakosai kérik, hogy valamely kamarába pusztán, mint kertészek, letelepedhessenek. A paulisi Promontorium részéről kérik régi jogaikba és kiváltságaikba való visszahelyezésöket, mit a provisorium alat elvesztettek. Nagy Zoltán, a selyemtenyésztés érdekében az eperfa ültetést a törvényhozás által elősegíttetni kéri Gyoma város lakói az alföld-fiumei vasutat pártoltatni kérik. Ugocsa megye több birtokosai és lakói a debreczen-szathmár szigeti vasút tárgyában a háznak mártius 22-én hozott határozatát megköszönvén, e vasútvonalat az első teendők közé soroltatni kérik. 111 és János a helytartótanácsnak számvevői hivatalába való visszahelyeztetését kéri. Perl Ferencz, a pesti polgári szatócsok nevében, a jogtalanul házalókat a kereskedéstől eltiltatni kéri. Mindezen kérvények a kórványi bizottságnak fognak átadatni. Draskóczy Gyula, mint a rozsnyói ágostai egyház főiskolájának felügyelője, és a kecskeméti helyét hitv. jogakademia igazgatósági, kérik az országgyűlési irományokat. E kérvények iránt, a hozott határozat értelmében, az elnökség fog intézkedni. Elnök: Heves megye fegyíző törvényszéke Eger város képviselőjét, Csiky Sándort, mint bizonyos takarékpénztári részvények tárgyában vádlottat, kihallgattatni, s erre a képviselőház engedélyét kéri, miután az illető irományokat már Pest városa törvényszékéhez átküldötte. Ugyane tárgyban Csiky Sándor ártatlanságát tárgyazó nyilatkozatot adott be, szóval kérvén előttem, hgy ezen nyilatkozatai a kérvényi bizottsághoz ad issék át. Méltóztatik-e a t. ház a kihallgatási engedélyt mindjárt megadni, vagy mindkét kérvényt a kérvényi bizottsághoz utasítani ? — (Felkiáltások: a kérvényi bizottsághoz !) Ghiczy Kálmán: Én is azon véleményben vagyok, tehát, hogy mind a két beadvány ezúttal a kérvényi bizottsághoz tétessék át; csak azon óhajtásomat fejezem ki, hogy a kérvényi bizottság egyszersmind oda utasíttassék, hogy e tárgyban mielőbb jelentést tegyen. (Helyeslés.) Elnök. Ennélfogva mind Heves megye törvényszékének kérése, mind pedig Csiky Sándor, Eger városi képviselő úrnak nyilatkozat.., a kérvényi bizottságnak fog átadatni, azzal az utasítással, hogy e tárgyban mihamarább tegyen jelentést. (Helyeslés.) Az irományok bejelentése után Lónyay Gábor, az anyagi érdekek tárgyában kiküldött bizottmány helyettes elnöke, hívta fel a ház figyelőét azon jelentésre vonatkozólag, melyet ezen bizottmány a hazánkat közelebbről ért elemi csapások folytán a ház határozata értelmében kidolgozott, s melyet a ház asztalára letévén, kéri azt a bizottmány elő-adója, Kautz Gyula képviselő által felolvastatott kívánat helyeseltetvén, a bizottmányi jelentés a ház mély figyelme közt felolvastatott, — tartalma következő: Az anyagi érdekek ügyében kiküldött választmánynak az országot fenyegető inlég tárgyában tartott tanácskozásai felöl a képviselőház elé be terjesztett jelentése és felirati javaslata. A képviselőház folyó évi június hó 2-kán tartott országos ülésében azon kiküldéssel bízván meg az anyagi érdekek tárgyában működő választmányt, hogy — tekintettel az országot legújabban ért súlyos csapásra, egyfelől az ez irányban szükségleti adatok minél teljesb mértékbeni beszerzésére lépéseket tegyen, s másfelől az országgyűlésnek a jelen törvényhozási viszonyok által megengedett hatásköréhez képest és ennek korlátai között, mielőbb oly javaslatot készítsen, mely az elemi csapások által a földművelőkre nehezedett állapotoknak megkönnyítésére és orvoslására szolgáljon , az alulírott választmány e tárgy iáni véleményét a következőkben terjeszti a tisztelt képviselőház elébe. A kiküldetés első részét, vagyis a történt károk kiterjedésére vonatkozó adatokat illetőleg, az alulírott választmány felszólítást intézett az országos gazdasági egyesülethez, az erdélyi gazdasági egylet s a vidéki gazdasági egyesületek, nemkülönben az országban létező kereskedelmi testületekhez, hogy összeköttetéseik alapján, s a rendelkezésekre álló eszközök felhasználásával, a viszon időjárás által okozott károkra vonatkozólag, lehetőleg alapos és részletes adatokat gyűjteni, s az alulírott Választmánynyal közleni siessenek , hogy az utóbbi, támaszkodva ezen és egyéb, szintén megbízható forrásokból merítendő közleményekre, a fenyegető veszély nagysága és terjedelme felől mielőbb alapos tájékozást nyerhessen, annak minél teljeseb kimerítőbb képét egybeállíthassa, s annak idejében nyomozásainak eredménye felől a tisztelt képviselőházhoz tüzetes jelentést tehessen. Minthogy azonban az alólírott választmány a már eddig is mindünnen beérkezett és hiteltérdemlő tudósítások nyomán azon meggyőződésre jutott, hogy a legközelebb lefolyt májushó utolsó szakában beállott rendkívüli fagy, meg az erre hirtelen következett forróság: mind szöllőkben és gabnaneműekben, mind egyéb termesztményekben oly mértékbeni pusztítást okozott, hogy sok helyütt az amúgy is kimerült földműves osztályt , ínség veszélye fenyegeti, s némely vidékeken még a termelésre szükséges vetőmag is hiányozani fog : a választmány véleménye oda járul, miszerint, nem várván be a csak nehezen és hoszszabb idő alatt egybegyűjthető részletes adatok beérkezését, szemben a hazára nehezedő veszély annyi nyugtalanító jelenségeivel, s hogy a nyújtandó segély minél eredményesebb lehessen, s haladék nélkül volnának azon lépések s megteendők, melyek az előttünk álló nagy fontosságú czél elérésére szükségesek és alkalmasaknak mutatkoznak. Az alulírott választmány ennélfogva, tekintettel az ügy sürgős voltára, mindenekelőtt egy, ő Felségéhez a királyhoz terjesztendő alázatos feliratot vél indítványba hozaménak, — amely felirat a következőkép volna szerkesztendő : „Az időjárás viszontagsága, a késő tavaszi fagyok, pusztítást okoztak hazánk több vidékén. A szöllök, a gabonanemüek, a gyümölcs és tavaszi vetemények nagy része sok helyütt megsemmisíttetett. A kárnak és fenyegető veszélynek egész terjedelmét határozottan megállapítani még most nem lehet, mert ehhez részletes adatok volnának szükségesek, és az ezutáni időjárásnak jó vagy részfolyamatokban enyhítheti vagy fokozhatja a bajt. Annyit azonban már eddig is bizonyos adatok kétségtelenné tesznek, hogy a legkedvezőbb esetben is méltán tarthatni az ország több részében bekövetkezhető ínségtől. Magánsegélyezések útján e rendkívüli bajt elhárítani nem lehet, mert az évek óta egymást váltó elemi csapások, az 1863-ik évi Súlyos inség, melynek terhei még most is nyomják a földmivelőket, a marhavész, mely éveken át nagy mértékben pusztított, s ezeken felül az ország alkotmányos befolyása nélkül folytonosan növekedő közterhek, kimerítették a nép erejét, s az jelenleg magán segíteni nem képes. A fenyegető rendkívüli veszély tehát rendkívüli eszközöket tesz szükségessé. Ha felelős kormányunk volna, felszólítanók azt, a czélszerű intézkedések megtételére, az terjesztené Felséged elé a veszély elhárítására szükséges módokat, és ha e rendkívüli segédeszközök megszerzése az országgyűlés közbejöttét kívánná, felszólítaná Felséged nevében közreműködésre az országgyűlést is. — Ha törvényhatóságaink alkotmányos állapotban volnának, azok, a megyei közélet nyilvánosságának ellenőrködése mellett, a nép bizodalmának segítségével, sok bajt megelőzhetnének, s a veszélyt sokban enyhíthetnék. De miután sem a felelős kormány, sem a törvényhatóságok alkotmányos hatósága még vissza nem állíttatott, a jelen nehéz körülmények között, melyek halasztást nem szenvednek, egyenesen Felségedhez járulunk, mint országunk örökös királyához, s hódoló tisztelettel kérjük Felségedet, méltóztassék a kimerült népnek nehéz sorsát minden lehető módon enyhíteni, s a fenyegető bajnak megelőzésére, királyi hatalmával olyképen intézkedni, hogy a szükséges segélyzésre megkivántató összegek mielőbb megszerettethessenek, s a nép szivét és bizalmát megnyerő pontossággal, gyorsan és kizárólag a kitűzött czélra fordíttassanak. Mi, az országgyűlés részéről ezennel kijelentjük, hogy ha a fenyegető ínségnek elhárítása a jelen rendkívüli körülmények között rendkívüli erőfeszítést igényel, s az országgyűlés hozzájárulását is szükségessé teszi, az országgyűlés mindazt, mit e részben alkotmány és törvény szerint tehet, a legnagyobb készséggel megteendi. Az anyagi érdekek és közgazdaság tárgyában kiküldött választmány.“ A felolvasás megtörténvén, a jelentés és felirati javaslat kinyomatása elrendeltetett, és tárgyalásukra a hétfői (jan. 11.) ülés napirendje megállapíttatott. Elnök úr szükségét látja annak is, hogy mivel az országgyűlési szakból fél év a múltó végével letelt, az ezen lefolyt félévről szóló országgyűlési számadások egy , a ház által kiküldött öt tagból álló bizottság által megvizsgáltassanak, s a vizsgálat eredményéről a ház értesittessék. Ezen elnöki javaslat helyeseltetek, s az öttagú bizottság megválasztása szintén a hétfői ülésben fog megtörténni. Vay Lajos b., mint a kérvényezési bizottmány elnöke, jelenti, hogy a kérv. bizottmány a hozzá áttett kérvények tárgyábani véleményes jelentésével elkészült, s ennek a ház elé terjeszthetésére napirendet kér. Nemkülönben figyelmezteti szóló a házat, hogy az egy hónap, mely a kérv. bizottmány tagjainak működésére kiszabva van, letelt, s kéri a házat, a bizottmánynak más tagokból leendő újra alakítására. A bizottmányelnök ezen előterjesztését nyomatékosan támogatta K. Kemény Gábor bizott, előadó, hivatkozva a különféle bizottmányi elfoglalt áltásokra, melyek eléggé indokolják, hogy a havonként újra választható kérv. választmányba új tagok külhessenek. A ház a bizottmány véleményes jelentés tárgyalására a keddi (jún. 12-ki) ülést tűzi ki; ami egyébiránt a bizottmány újra alakítását illeti, ezt azért is feleslegesnek tartja, mert a ház a bizottmány szorgalmas és lélekismeretes munkálkodásával teljesen meg van elégedve. Az ülés dél tájban eloszlott. A megyék, városok, kerületek és községek rendezése tárgyában kiküldött teljes számú választmány folyó hó 7-én gyűlést tartott, s a kilencven alválasztmány javaslatát, miszerint az irányadó főelveknek kijelölésére, s a munkálat vázlatának kidolgozására egy, az elnökön és jegyzőn kívül még 29 tagból áll újabb alválasztmány küldessék ki, elfogadta. Ezen újabb választmány tagjait megválasztotta; a választás következő képviselőkre esett: Béniz Sámuel, Csengery Imre, Ghiczy Kálmán, Kubicza Pál, Tisza Kálmán, Madocsányi Pál, Szapáry Gyula gr., Kállay Ödön, Dózsa Dániel, Gorove István, Ujfalusy Lajos, Lónyay Menyhért, Bogyó Sándor, Lukács György, Kra Miklós, Vay Lajos, Szaplomzay József, Miskolczy Lajos, Soraossy Ignácz, Német Károly, Binder Mihály, Szél József, Somsich Pál, Bánó József, Hertelendy György, Kis Lajos, Simay Gergely, Ráday László, Dessewffy Ottó. A codificationalis bizottmány f. hó 9-én tartott ülésében tárgyalás alá vette a kilenczes választmánynak a munkálati sorrendre vonatkozó javaslatát, melyet érdemleges megvitatás után a részletetes tanácskozások alapjául — általánosságban elfogadott. A javaslat pontonkénti tárgyalására hétfőn délután 4 órakor bizottmányi ülés tartása határoztatok. — Bécs, jun. 9. A „Wiener Z.“ ő Felségének Colloredo Mansfeld herczeghez intézett, az államadósságokat ellenőrző bizottság máj. 11* ki előterjesztvényére vonatkozólag legf. kéziratát hozza, melyben legf. megelégedés nyilváníttatik a bizottmány feladatának lelkiismeretes felfogása, s általában az egész államadóssági ügy tökéletes rendbentartása felett. Amennyiben a bizottság indíttatva érzé magát a törvényesen szentesített pénzügyi rendszabályok minéműségét is vizsgálatai körébe vonni, s ezekkel általános politikai észrevételeket is kapcsolatba hozni, ő Felsége a bizottság tagjainak hazafiai szándékát félre nem ismeri. „A népnek azon joga — mond — hogy a törvényhozásnál s a pénzügy rendezetnél törvényes képviseltetés útján határozólag közreműködjenek . Általam ünnepélyesen biztosíttatott. Valósítani e biztosítást, folyvást komoly és szünetnélküli törekvésem tárgya, és semmi sem fogja szívemet úgy boldogítani, mint az egyetértés és hazafias összeműködés érzete, mely a fenyegető háboruveszély pillanatában birodalmam összes népeinél oly hatalmasan érvényesül, s Ausztriát kifelé oly tiszteletparancsolólag erőssé teszi: a belső jogalakulási kérdéseknél is vezetőleg és határozólag működjék, s végül életerős alkotmányszerű organismusban teljes szentesítést és megerősítést nyerjen. Az erdélyi ref. egyház ügyében. A „Pesti Napló“nak május legi száma a Szamosvölgyből egy leverő tudósítást hozott az erdélyi refom egyház-állapotokról. A tárgyban jobban értesült. szerkesztőség megjegyezte ugyan egy csillag alatt, hogy a közlő „téves állításból“ indult ki, de kiadandónak találta a közleményt, „mert következtetett részletei olyanok, mikre figyelmet fordítani egyik fő feladat. — Úgy van, főfeladat, hanem miután az ismeretlen közlő ama csikkben következtetett részleteiben sokképen tévedett, nem lehet azt egészen szó nélkül hagyni. Meghiszem, jó szándék mozgatja tollát — ez egész érdeme— hanem az meg nem gátolhatja a téves eszmék rész következésért. Már azt sem tartom tapintatosnak, csak egyik felekezetnek állapotával indokolni a két haza uniójának szükséges voltát, mint a közlő mindjárt kezdő soraiban teszi, vélvén, hogy valami hatásos újat mondott. Mindenik felekezetnek és nemzetiségnek legvalódibb érdekében van, t. i. hogy az unió nagy igéje minél hamarább megtestesüljön, semmi politikai jövendője nem lévén egyik nemzetiségnek is ezen országban az unió nélkül, hanem épen ezért nem jó szolgálat a nagy üdvet magában hordó kérdésnek csak felekezeti szempontokból indulni ki, lévén az unió a társadalom jövőjének ékes mennyezete, melynek mindenek közérdekét fedezni, védeni valóban nagy feladata. Ha egyik felekezet vagy nemzetiség csak saját szempontjából mondja : szükséges az unió, akkor a másik oldalon ; amint történt is, azt mondják: nekünk nem szükességes az unió épen azon okból, melyért nektek kell. Ilyen módon a vitából soha ki nem fogyhatnánk, a vita csak késlelteti a való aulát ,, márpedig épen csak a nagy eszmének megvalósulása eszközlendi azon, minden vitatkozást megszüntető nagy meggyőződést, hogy ezen szép, de szerencsétlen országrészt a politikai haláltól csak az unió védhette meg! Ekkor lészen az, hogy az unió szentel élőfájának nagy terebélye alatt " a szép és nagy Magyarországnak minden fiai, felekezetei, nemzetiségei, az egyediség szűk korlátain felül emelkedve, az államiét rangaik czéljára közösen fognak törekedni. Hanem lássuk a szamosvölgyi tudósításnak egyéb tartalmát A közlemény egy oly bizarr s több helyütt ; ellenmondásos egybeelegyedése az igaz —• fél; igaz — rávitelesen igaz — és merőben igaztalan állításoknak, hogy lehetetlen külön szedni azokat, mint az összetöltött bor és víz részeit. — Csak bajjal lehet kicsomózni e közleményből két állítást, mely egyszersmind két flagráns vád is. „Nálunk Erdélyben — úgymond -s re- f form, egyházi ügyekre a világiaknak kevés be■ folyása van, az egyházkerületek, vidékek túl,nyomólag papi befolyás alatt állanak, az egyházak vagyonát ők kezelik, az iskolákat ők ügyelik fel stb., s ez oka, hogy egyáltalában az egyháznak ügyei roszul mennek, sok egyházak (sok egyház) elpusztultak stb.“• És hogy közlőnek logikátlan irályából is mutatványt nyújtsunk, ezen előzményből, hogy a papoknak túl befolyása van, tudja következtetni ezt is: „A