Pesti Napló, 1866. július (17. évfolyam, 4859–4884. szám)
1866-07-01 / 4859. szám
sok időnk nincs, s még kevésbé van pénzünk, miután gondoskodtak arról, hogy ne legyen. Mit tegyünk tehát? A régi status quo-t helyreállítani lehetetlen, hozzá hasonlót ? — talán, ha leapadt folyóinkat torkolatainknál kezdve fölfelé, vagy ahonnét képesek vagyunk, országszerte visszatartjuk, hogy ezáltal mindenütt egyszerre áradást idézzünk elő. A Balaton szükségtelen apadását korlátozni, a Fertőnek vízzel ellátását, ha máshonnan nem, a tőle egy mértföldre folyó Lajtából, minden áron jó teendők közé sorolván. Az esőly intézkedések megtétele után bizonynyal nem váratna magára, mig ha a természetre hagyunk mindent, újra ki leszünk oly csalódásnak téve, mely az idén ért bennünket, midőn pár hét alatt legszebb reményeink tönkre jutásának voltunk szemtanúi. Mert eső nélkül hiába műveli földjeit a gazda, hiába temeti porba drága magvait, melyek, ha kikelnek is, idő előtt elúsznak a nap égető sugarai alatt. Mi érlelné Hegyaljának királyi borát, ha rém a páratelt meleg levegő, melynek Alldünkröl kellene déli szellő általa termét törvényei szerint éjszak felé hajtatni, gy a bérezek oldalain felemelkedve, aagasban éjszakról délre siető hideg légkörbe jusson, s innét felhővé alakulva, térjen vissza szülőföldére, az alföldi zónára. Kellene, mondom, mert ez most nem történik, hanem honosulni látszanak a koronként Szahara Számumjára emlékeztető orkánok, melyek mindent felforgatással fenyegetnek, s csekély fellegeinket magukkal ragadva, még azon kis leverődéstöl is megfosztják terményeinket, melyek harmat helyett felüdülésükre szolgálnának. Ily körülmények által legjelesebb gabona és bortermő vidékeink jövője van fenyegetve, s hogy gabonáink és tőkéink kifagyása, illetőleg kiszáradása úgy, mint a megmaradottak silány termése, a kellő nedvhiányával köszöntött be, jól tudjuk. Hegyaljától Bánátig, Balatontól Királyhágóig, Fertő-melléktől Esztergomig terjedő térségeink, úgy hiszem, elég bizonyságot nyújtanak ezen állítás igazsága mellett. Ha tehát azt akarjuk, hogy se dermesztő hideg telek tavaszi utófagyokkal, se fonnyasztó forró nyarak hazánkban ne uralkodjanak, hanem helyettük az időszakokhoz képest mérsékelt időjárásunk legyen, igyekezzünk vizeink felszínét a régi arány szerint növelni, s különösen minél előbb az öntöző csatorna-rendszert kifejteni, mert csak igy remélhetünk hazánk számára virágzó jövőt, csak igy fog mindnyájunknak örömére azon idő bekövetkezni, midőn majd alkalmazhatjuk hazánkra ama régi mondatot: „calor humidus omnes referent.“ DOCTORICS SÁNDOR. Kstlönfélék. Pest, jun. 30. Prímás eminentiája e napokban Roitsba megy az ottani fürdőt használandó. TARCZA. A magyar királyi szék betöltése a pragmatica sanctio története. — Irta Salamon Ferencz. — Pest, 1866. Kiadja Ráth Mór. VIII. és 25(Vlap. 3-adrét. Ara 2 frt. Salamon e munkája kizárólag történelmi értekezés. Sem több sem kevesebb, mint történelmi megfejtése a felvett kérdésnek. Tagadhatatlanul tárgyának e pillanatban politikai érdeke is van, de azért a munkának semmi köze a politikával. Nem foglal el pártállást, nem tolmácsol pártnézeteket, az igazságot akarja napfényre hozni. A magyar közjog egyik főmomentumának alakulásait festi — de nem mint jogi, hanem mint történeti kérdést. Az elsőt, a jogi oldalt úgy is megvitatták kitűnő tudósok, az utóbbit, a történelmit, a történetírók eddigelé még kérdésbe is alig tették. Ki fogná kétségbe hozni, hogy nálunk a jog fejlődésének története a legszorosabb és legbensibb összefüggésben van magával a hazai történettel ? Minden egyes, minden újabb lapja a közjognak a históriától nyer illustratiót — nem, többet, felvilágosítást. Az mindig valamely benső szükség következménye, kifolyása volt, melyet a jogban nem, csak a történetben találunk fel. Mondhatni, az egyik a lélektani mozzanatokat, a másik az eredményeket adja. Íme, Salamon művének fő érdeke és érdeme, hogy a bőven ismert jogi fejlődést, mint a historiai szükségesség eredményeit tünteti fel. Ez nála mindig következménye az adott viszonyoknak és előzményeinek. A hazai állapotok, melyek közt valamely tárgyára tartozó jogkérdés megoldatott, kapcsolatba vannak hozva az idő magasabb követelményeivel, s az európai viszonyokkal. Magasabb lázpontot nyer méltányoltatásuk. S ez kétségtelenül kötelessége a történetírónak. Sajnálom, hogy Salamonnak egyik korábbi munkájáról írt bírálatom e lapok hasábjain nem talált felvételt, mert abban nézetemet szerző történetírói működéséről bőven kifejtettem, így az ismertetés megkezdése előtt kénytelen vagyok egyet s mást elmondani. Salamont egy kitűnő búvárunk és feldolgozónk a homályos kérdések történetírójának nevezé. Valóban, ez ítélettel lehet őt legjobban jellemezni, öt és egész működését. A hódoltság vi-szonyairól, mielőtt ő e kérdést feltette és megoldotta volna, tájékozva sem voltunk. Az oligarchia szereplését, s a partvidékek befolyását hazánk történetére, behatóbban senki sem tárgyalta. Azon elveket, melyeket őseink a magyar királyi szék betöltése körül, nyomon haladva követtek , mígnem a leány - örökösödés elfogadásáig jutottak, rendezte. Ily kérdéseket csak gondolkodó követ fel, és szervező tehetség old meg. Tudjuk, hogy Salamon fiatal éveiben a szépirodalmi kritikával foglalkozott. Ennek is a történetíró vette hasznát. A magasabb aesthheticai szempontok alkotásainak nevezetes részét kitűnőnek fogják találni, sőt például Sziget ostromát irodalmunkban egyetlennek mondhatják, bár viszont minden egyes részlet correctségét kétségbe is vonandják. Az ily nézet azonban nem irodalmi viszonyainkban keres támpontot, s bár ez nézeteit saját szempontjából indokolni tudja is, de annyit be kell vallania, hogy Salamonnál még ahol hiányzik is a correetség, feltalálható az arra való törekvés. Aztán ő a személyek, a kor s az események küzdelmei kritikáját nyújtja, nem polemium alakban, nem a munkába szőtt vitatkozásokban, hanem meglepő eredményekben. Ezeket köszönheti kritikai tanulmányainak. Ily eljárás mellett az olvasó munkájában új nézeteket, váratlan megfejtéseket talál. — Sok kérdéssel tisztába jő, sok ténynek kulcsát leli fel, s gyakran összefüggetleneknek látszó események belső összefüggését találja meg. Történetírása tükre a kornak, melyet fest, s előadása uralkodó eszméinek, vezérelveinek , melyeket cselekvéseiben követett, vagy a melyekért küzdött. Legtöbbnyire teljes hűséggel festi az idők jellemét. Azonban nemcsak a kort, épen ily pontossággal jellemzi a szereplő egyéneket is. Jellemet festeni atalán nem könnyű, s az mindig a nehezebb feladatok közé tartozik. De jellemet festeni a történetben még nehezebb. Ide valóban beható tanulmány, éles ítélő tehetség és bírói részrehajlatlanság kívántatik. — Mit sem mondó nagy szavak, üres phrasisok csak nevetséges dolgok, de a részrehajlás, ha pártérdekből történik, bűn, s még a jóhiszemű sem lelhet feloldozást. Salamon jellemzéseinél higgadtsággal, megfontolással járt el. Az események részleteinek tanulmányozása,fitélő tehetségének élessége, felfogásának helyessége képessé teszik őt, hogy az egyének jellemeit a maguk valóságában felismerje, és sem magasztalásaiban ne ragadtassék az idealizmus régiójába, sem megrovásaival ne lépje át a való korlátait, s az elítéltet bűnbakká ne tegye. Történetírásának e kiváló tulajdonai feltételezik szerzőnél az alapos tudást. Valóban, ő a dolgok mélyébe hatol, s nemcsak ítéleteiben, hanem a felvett tárgy adatainak túlnyomozása körül is. Kútfő ismerete a lehetőségig teljes, és kutatásait a kiadatlan feljegyzésekre is kiterjeszti. Gyűjti és felhasználja a kézirati adatokat, úgy hogy minden munkájával e részben is előbb viszi a történettudást. Egynémely többé kevésbé fontos tévedés nem cáfolja meg ez állítást. Ilyesmit az olyan feldolgozó, ki maga előtt csaknem parlagot talált, ki sem kerülheti. íme, átalános jellemvonásokban ilyennek tartom Salamon történetírói működését. Ha részletezni akarnám ez állításaimat, az ő egész működését bonczkés alá kellene vennem. Arra a mostani zaklatott viszonyok épen nem alkalmasak, s ezért ezúttal nem is vállalkozom többre, mint épen ez utolsó munkájának jellemzésére. A munka XII. fejezetből áll: a hat első a királyi szék betöltésének, a hat utolsó a pragmatica sanctiónak adja történetét. Az I. fejezet az Árpád-ház idejében uralkodott elvet adja elő. Szerző szerint az örökösödés elve nem volt meghatározva, s a nemzet szabadon választa uralkodóit ama házból. Ez 1000— 1200-ig sok zavart okozott, de 1200—1300 közt már csaknem rendszeres trónöröklés volt, mert az utód mindig az uralkodó életében jön megkoronázva. De ha veszszük,hogy az első két században hányszor volt villongás nagybátya és elsőszülött közt, egy pillanatra e határozott kimondást nem is fogjuk igazolhatónak találni. Pedig valóban úgy volt, csak a szabadválasztás minőségét nem kell félreértenünk. Másnemű volt ez, mint akár az erdélyi fejedelem-választás, akár I. Ferdinánd utódainak megválasztása. Pártok állottak egymással szemben, s igyekeztek jelöltjüket a szabadválasztás elvén, de korántsem az elsőszülöttségi vagy testvéri következés alapján trónra juttatni, mi ellen a királyok az elsőszülött megkoronázása által mintegy praeservativot akartak felállítani. Ama pártok, kivált eleinte, elvnek is voltak képviselői, úgy hogy e kérdés nem épen meddő párttusából állott. A Ilik fejezet az Anjoui házat adja elő. Okulva az előzményeken már az elsőszülött megkoronázása nem fordul elő, ellenben a szabadválasztás elve nem szolgált gátul, hogy leány ne nyerje el a trónt. De e korra vihető fel még más két fontos dolognak nyoma is. Lajos vetette meg azon politikának alapját, hogy Magyarország igyekezzék más államokkal közös fő alatt egyesülni, s valószínű, hogy a két anjoui hozta be azt a szokást is, hogy a főrendek előre lekössék javaikat a jövendő királyválasztásra. E fejezetbe (10-ik lapon) egy, mondhatni tollhiba csúszott be: schweidenitzi herczegné Károlynak, Erzsébet pedig Lajosnak lettek nejeivé. A III. és IV-ik fejezet a szabadválasztás elvének tovább fejlődését adja, egész a Habsburg-ház trónrajutásáig. Kis Károly trónrajutását főként annak köszönhető, hogy pártja a magyar és nápolyi trón egyesítését, s ez által Velencze ellenében az adriai tenger szabadságát akarták elérni. Zsigmond trónraemelésében e nézetek mellett országos zavarok és Mária fogsága is játsztak szerepet. Hogy a trónkövetkezésben — mondja szerző — mily nagy szerepet játszott már az ország külügyi érdeke, arra az események egy sajátságos experimentumot rögtönöztek Zsigmond életében. Zsigmondot egyszer az országnagyok törvénytelen tettei miatt fogságra vetik. Az ország egyszerre új királyválasztáson kezdett gondolkozni. S hogyan gondolkozott? Az éjszaki megyék a lengyel királyt, Hedvig férjét hívták, ki meg is indult; a nyugati megyék Vilmos herczeget, Hedvig mellőzött jegyesét, és a déli részek: Horvátország, Dalmatia és Bosnia, durrazói Lászlót. Zsigmond kiszabadulván, csak utóbbi maradt meg boszniói praetendensnek, s később ennek kis pártja is szétveretett. Íme, a véletlen mily világosan kimutatta, hogy az ország már választásaiban nem a legitimitást, hanem a külső szövetségeket tartó szemmel ; mert maga a legitimitás nem lehetett különböző az ország éjszaki, nyugati és déli részében ; s mert a canditáltak közül Lászlónak majd semmi, és Vilmosnak legtávolabbi jogczíme sem lehetett nemcsak a magyar, hanem bármely más akkori jog szerint is. Az ország fekvéséhez képest a közvetlen külügyi érdekek szerint pártoskodtak. Albertre a főurak ígéreteket adtak, mert rá nézett a cseh- és németországi korona, habár előlegesen meg kellett ígérnie, hogy a német császárságot, a rendek beleegyezése nélkül, nem vállalja el. E beleegyezést nem tagadták meg a rendek, de Ulászló trónrajutásában már Lengyel- és Magyarországnak personal unióba egyesítése forgott a rendek előtt. A szerencsétlen várnai ütközeti után már némelyek republiánus kormányformáért emeltek szót, miután korona csak viszontagságokba keveri a nemzetét, mások belföldit akartak királylyá tenni, m ■tán a külső szövetség kártékonynak bizonyul be a meg nem adott ígéretek következtében .Azonban — mondja Salamon — volt még eg erős párt, mely az elkeseredésen túlemelkedve folytatni kívánta a trón betöltésében az előbi szokást. Lászlót, Albert király fiát, talán mái ilyet is megválasztandónak vélték, de nevezetes ok volt mellette az ország külügyi vizonya, nem annyira, mintha sokat segíthete volna, hanem mivel sokat árthatott. — Lászlóra nézett nemcsak a magyar, hanem apj után a cseh királyi és ausztriai herczegi koron is. Mint cseh király és osztrák herczeg miatt a ország nyugati és éjszak nyugati határai nem lettek volna biztosságban.“ Ez időszak folytán a koronázás hatálya csorbát szenvedett, s a szabadválasztás elve a királyi eskü lényegesebbekké lettek. Mátyás választásának körülményeit szerzői felfogással tünteti fel. Nem volt abban erőszak hanem a főurak előleges megegyezése, s a szükségesség következménye. „Mátyásnak, mondj, szerző, egyfelől ugyanazon kedvező helyzete volt a mi Robert Károlynak, hogy t.i. nem is tudtál czélszerűen mást választani, mint őt. De másfelől még meglepőbb az analógia Robert Károly.S megválasztatásának okai közt A külső hatalmak közül a pápa volt Robert Károly legharmasabb támogatója, és a külső hatalmak közül ugyancsak a pápa volt Mátyá király fő pártfogója. És valamint az első Anjou idejében a pápa szövetségét óhajtá mindenei felett az ország mind a belső rend, mind a kttla KA8neHP0DSab01’ "Sí a Pia most legnélkülözhetlenebb, s úgy szólván az egyedül vetséges volt, kitől nemcsak szellemi, bánén anyagi segítséget lehetett várni a török ellen pápák voltak eddig is a nagy Hunyady Jáno pártfogói, s ezen pártfogásukat rá szállták fiaira is. „így Mátyás király, belföldi nemes letéve, migával hozta azt, a mit II. Lajos óta minden a királyban szükséges kelléknek tartanak: a külöldi szövetségek azon legbiztosabbikát, mely szomszédi súrlódások és a családi összeköttetésekből később származható kellemetlenségekbe sem járt.“ (Folytatása következik.) V A papi értekezletre megjelent főpapok már mind visszautaztak székhelyeikre. VA Bécsben székelő franczia követségnél szokásban lévő hitelesítési és útlevél kiállítási vagy láttamozási dijak, a magyar kir. udvari kanczellária utján a m. kir. helytartótanácshoz leérkezett értesítés szerint ezentúlra olyképen állapíttattak meg, hogy: a) egy útlevélnek franczia alattvaló részérel kiállításáért 5 ft 40 kr, b) egy franczia útlevél láttamozásáért 1 ft 35 kr, c) más országbeli utazási okmányok láttamozásáért 2 ft 70 kr, d) közönséges hitelesítésért 5 ft 40 kr, e) keresztlevelek és halotti bizonyítványok láttamozásáért 1 ft 20 kr és végül f) házassági bizonyítványok hitelesítéséért 3 ft 24 kr lészen fizetendő. * A napnak legérdekesbb leglelkesítőbb újdonsága az, hogy egy önkénytes magyar lovas csapat alakításának eszméje forog szőnyegen. Az indítvány foganatosításának élén, mint halljuk, gróf Cziráky János magyar királyi főkamarás mester, gróf Apponyi György ő exolái, s gróf Széchenyi Béla és Gyula urak emlittetnek. (P. H) . A „P. C. tudni akarja, miszerint ő Felsége f. hó 26-ikán signálta a kassa-oderbergi vasutengedélyt kérelmező folyamodványt és a kamatok 54 millió erejéig garantíroztattak. Legalább ezt írja a nevezett lap. A fővárosi szépítő bizottmány, de még inkább erélyes kapitányunk figyelmét felhívjuk a helyi gőzösök alsó dunaparti kikötőhídjára, mely alatt, a császárfürdő vendégeinek gyönyörére nemcsak szemet és orrot egyaránt sértő szemétdombok tornyosulnak, hanem némely civilizáltabb polgártárs a nonchalancet annyira viszi, hogy a jobb érzés méltán megbotránkozik benne. Ha többet mondanánk, a szemérmet ép úgy sértenék, mint azok, kik e sorok írására okot szolgáltattak. A rend és tisztaság nemcsak egészségi, de erkölcsi szempontból is szükséges. A szépítő bizottmánynak tere nem csupán a föutczák, hanem mindenütt, hol emberi szem a rut dolgokon megbotránkozhatik. A A „Hazánk s a Külföd,“ ezen, mindig díszesen kiállított képes lapunk a mostani háborús időben is kiváló érdekesen van szerkesztve, mert a mellett, hogy a csatatérről rajzokat és ismertetéseket közöl, s jövő számai mellett térképeket is fog adni, egyéb czikkei is igen becsesek. A legközelebbi számból csak Erdély legkitűnőbb journalistája, Dózsa Dániel arczképét és életiratát, — lánglelkü, korán elhunyt Madáchunk egy igen szép, kéziratban hátra hagyott költeményét, — Németországból, a bonyodalmak e nagy tömkelegéből, a badeni herczegség fővárosának s a badenieknek humoros ismertetését, — Mexicóból egy ott harczoló tiszttől érdekes eredeti tudósításokat képekkel, — a Szakértő Asbóth Lajostól Ausztria területének stratégiai szempontból, — a Hugo Victor regénye által,híressé lett óriási polyp és még két más állat-szörny leírását, rajzokkal — Jankó Jánostól „Az Ajándék tokaji“ czimü humoristikus történetet karrikaturákban, s a minden héten közölni szokott vonzó és hasznos rendes rovatait említjük meg. — Közleményeinek ezen száraz czimjegyzéke legjobb ajánlata „Hazánk s Külföld“ me lett. — A képviselőház által kiküldött bizottmányok elnökei és előadói tisztelettel felkéretnek, hogy a kezeiknél lévő kérvényeket és más irományokat a képviselőház irattárába beküldeni sziveskedjenek. Pest, 1866. julius 1. Bojthor Endre irodaigazgató. — Vasárnap, július 1-én, tartja a „Pesti Unió“ dalárda kirándulását Rákos-Palotára, .z elindulás a pesti pályaudvarból délután 3 órakor. A főváros polgári választmánya a következő felhívást teszi közzé : Polgártársak ! Mély szomor lep el minden keblet, midőn — a helyett, hogy a béke áldásait élvezve, alkotmányos életünk fejlődésének örvendhetnénk — a háború iszonyait látjuk fejeink felett lebegni; — midőn oly haver kezdetén állunk, mely a monarchiát alaposzlopaiban megingatni, s trónt és népeket egyaránt a legsúlyosabb veszedelmekkel sújtani fenyeget, és melyben a birodalom többi fiaival, honfitársaink is vérzenek a csatatéren. S mind e komoly aggodalmak, melyeket e vészes események keltenek, csak fokozzák a hű ragaszkodás és legőszintébb hódolat érzelmeit, melyeket minden magyar fejedelme, a trón és haza iránt kebelében táplál. Bizalomteljesen fordult a fejedelem népeihez és bizalomteljesen fordulunk mi is polgártársainkhoz, hogy őket a tett és humanitás terére kiszólitsuk. Míg hazánk fiai a harertéren küzdenek és vérüket ontják , nekünk , kik visszamaradtunk , jutott azon feladat, hogy a haza oltárán áldozva, sebesült honfiaink ápolása iránt gondoskodjunk, és szenvedéseik enyhüléséhez erőnkhöz képest hozzájáruljunk. Ezen feladat felismerésében és bízva e város lakóinak nemes érzületében, felhívjuk polgártársainkat és a minden jó iránt lelkesülő hölgyeket, miszerint e czélra, tehetségükhöz képest, akár pénzben, akár természetben, kegyes adományokkal járulni szíveskedjenek. A készpénz adományok Weisz Bernát választmányi pénztárnok urnái (Deák utcza 12. sz. a), vagy Gamperl Alajos tanácsnok urnái (városház, földszint 1-ső sz. a.), a természetbeliek pedig, mint: tépet, sebkötök, vászon, ágy és fehérnemű stb., a városházán, a városi gazdasági bizottmány teremében adhatók át. Pest 1866. június hó 30-án. A pesti polgári választmány nevében : Altenburger Adolf s. k. Havas Ignácz s. k. tollnok, elnök A „P- I napló“ társürgönyfil Bécs, jan. 30. A prágai lapok magán tudósításai szerint tegnap nagy csata volt Chwalkowitz-nál, Skalitz és Königinhof közt. A csata még ma is folyvást tartott, azaz ausztriákra nézve kedvező. A poroszok a Westwasser és Mschene közt fekvő Wallowitz felé húzódnak vissza. Jungbunzlan vidékét a poroszok odáitagyták. A Jicinből menekülő poroszokat tegnap az ausztriaiak és szászok megverték, úgy hogy halottjaikat és sebesültjeiket is a csatatéren hagyták. Tegnap este Kostnál, Turnau közelében nagy ütközet volt. A poroszok tökéletesen megverettek. — A cseh-kanitzi kerületet a poroszok odahagyták. Frankfurt, jun. 30. Bingen a poroszok által odahagyatva, a hesseni csapatok által megszállatott. A deutzi glacis lerontatott. A badeniek ma reggel éjszaknak mentek el. Bemutatása a Statistikai és Nemzetgazdasági Közlemények második kötete I. füzetének. (A m. tud. Akadémia jun. 18-ai ülésén.) Szerencsém van a t. Akadémiának a Statistikai és Nemzetgazdasági Közlemények második kötetének I. füzetét ezennel bemutatni. Tartalma a következő : A földbirtok Statistikája Magyarországban, tekintettel Csehország ebbeli törekvéseire, Konek Sándor 1. tagtól; Elemi tanügy a veszprémi egyházmegye területén, Barsy József bizottsági tagtól; Statistikai kimutatása a magyar országgyűlés érdekében 1865-dik évben összeirt választóknak; Magyarország bányászati viszonyai 1862—1864-diki években Hunfalvy János r. tagtól. Kőnek ur a t. Akadémia egyik Illésében már előadta értekezésének velejét; kimutatja benne a földbirtok statistikájának nagy jelentőségét; elmondja, hogy mit tettek e tekintetben más országok, melyekben statistikai hivatalok működnek, s mily dicséretes buzgalommal és sikerrel iparkodik különösen a cseh országos gazdasági társulat Csehország mező- és erdőgazdasági statistikájának létrehozásán. Azután a„Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme“ czimü munkálatot ismerteti, mely nemrég a magyar kir. helytartótanács rendeletéből bocsáttatott közre, s kimutatja hiányait, s azon utakat és módokat, melyek által a hiányokat ki lehetne pótolni, és a hibákat kiigazítani, mígnem nálunk is a régóta sürgetett statistikai hivatal felállíttatnék. A közoktatás és népnevelés czélszerű rendezése az országgyűlés legsürgősebb feladatai közé tartozik, mert hátramaradásunk egyik fő tényezője kétségkívül annak eddigi elhanyagolt állapotában rejlik. De ha e tekintetben helyes intézkedéseket akarunk tenni, okvetlenül szükséges, hogy a népnevelés ügyének mostani állapotát részletesen és alaposan ismerjük. A statistikai bizottság azért már 1862-ben felkérte a m. kir. helytartótanácsot, hogy az egyes egyházmegyék részéről beküldendő jelentéseket és adatokat feldolgozás végett neki átküldeni méltóztassék. A helytartótanács teljesíti a bizottság kérelmét, A választók képességi alapja. Közlemények előbbi köteteiben hazánk bányászati viszonyait 1861-ig adtam elő, összehasonlítva az 1848 előtti állapotokkal. A jelen füzetben folytatom a bányászati viszonyok ismertetését a legközelebb elmúlt három évre vonatkozólag. A számbeli adatokon kívül az egyes bányakapitányságok hivatalos jelentéseit is közlöm kivonatilag, hogy a bányászat előmenetelének akadályait mutathassam ki. A bányászat nemzetgazdasági jelentőségét senki sem fogja tagadni, kivált nálunk, hol a közelszegényedés szemlátomást terjed, daczára azon sok sallangos phrasisnak, melyet országunk kifogyhatlan segédforrásairól és kimeríletlen kincseiről mindennap hallhatunk. Azon nagyobb értekezések után az „Egyveleg“-ben rövid közlések következnek, nevezetesen a bécsi nemzeti bank, alsó-ausztriai leszámítolási társulat és cseh jelzálogi bank működéséről, továbbá Olaszország kereskedelmi viszonyairól, Páris műiparáról, a hazai fürdőkről, a nyilvános ösztöndíjakról stb. Tehát e filzer is tanúságot tesz a bizottság munkásságáról, hogy ez fényesebb sikert fel nem mutathat, annak oka részint abban keresendő, hogy kormányi tekintélylyel felruházott statistikai hivatalunk még nincsen, részint azon közönyösségben, melylyel nálunk még igen sokan viseltetnek úgy a statistikai adatok gyűjtése, mint a statistikai dolgozatok iránt. HUNFALVY JÁNOS, a statistikai bizottság előadója, a mennyiben a r. kath. egyházmegyék részéről" begyült jelentéseket megküldé, melyeket azután Barsy József ur dicséretes ügyszeretettel és szorgalommal feldolgozott. A veszprémi egyházmegye az utolsó volt, mely a kivánt adatokat beküldé, s eredményeik a jelen füzetben vannak közölve. A jövő füzet az egyes r. kath. egyházmegyék szerint külön tárgyalt kimutatások végeredményeit egybeállitva fogja közleni. — Oly részletesen még sohasem voltak nálunk tárgyalva a népnevelésre vonatkozó statistikai adatok, azért kötelességemnek tartom mindazokat, kik a népnevelés ügyét szivükön viselik, különösen pedig az országgyűlés tagjait is, Barsy úr idevágó értekezéseire figyelmeztetni, melyek a Statistikai Közlemények régibb folyamának IV., V. és VI., s a Statistikai és Nemzetgazdasági Közlemények I. és II. kötetében olvashatók. E füzet czikkei közül bizonyára korszerű tárgynak mondhatjuk azon kimutatást, mely az országgyűlési követek választás érdekében 1865-ben eszközölt választó-összeírásra vonatkozik, s melyet a m. k. helytartótanács az egyes törvényhatóságok részéről beküldött eredeti összeirási jegyzékekből állíttatott egybe. Az összeírt választók száma az egyes választási kerületek és törvényhatóságok szerint van kimutatva, s osztályozva a törvény által megállapított rovatok szerint, melyekből a választóképesség alapja tűnik ki. Legyen szabad e helyen a kimutatás végeredményeit közlenem : Iljesne a IMZUUSagikCicirnci, a Mimuaiaa vegcicumcurrcii Birtok Kézművesség. Gyár. Kereskedés. Jövedelem. Értelmiség. Régi jog. Az összes választók. Összes megyékben 427,371 30,332 125 1667 41,922 24,390 91,263 617,062 Kerületekben . . 12,432 749 1 --29 48 463 5148 18,869 Városokban. . . 44,208 12,021 92 1900 1819 5902 3183 69 125 Együtt .... 484,013 43,102 21, 3596 43,789 30,755 90,584 705,066 — Távirati tudósítás a bécsi börzéről június 30-ról: 5% metalliques . . . . 59.50 Nemzeti kölcsön . . . . 62.50 Bankrészvény . . . 716.— Hitelintézet . . . 137.50 Londoni váltók . . . 129.50 Ezüst .... . . . 127.— Arany . . . . . . 6.15 KÜLFÖLD. Politikai és hadi események. — Poroszországban az ősválasztások jun. 25 ikén mentek végbe. A junkerpárt, úgy látszik, nyert ugyan némi tért az új választásoknál, mi abból ered, hogy sok ősválasztó kénytelen volt a honvédséghez csatlakozni, s nem élhetett választói jogával. De az eredmény általában véve kedvező volt a haladási pártnak. Egy, alkalmasint hivatalos eredetű berlini távirat szerint a porosz kormánynak szándéka van az európai hatalmaknál felszólalni azon, osztrák részről terjesztett hamis hírek ellen, melyek szerint a poroszok kényszerített besorozásokat gyakorolnának Csehországban. Ezen nemzetközi jogellenes eljárás szándékot árul el elhitetni a néppel, hogy a lakosság ellen irtóháború folytattatik Poroszország részéről. A porosz kormány a különféle udvaroknál levő porosz követekhez közsz igényt intézett, melyben tudatja velük, hogy az éjszaki német államok közül Oldenburg, Anhalt, Mecklenburg- Schwerin, Mecklenburg-Strelitz, Schwarzburg- Rudolstadt, Schwarzburg-Sondershausen, Szász- Koburg-Gotha, Szász-Altenburg, Waldeck , és Lippe-Detmold a régi német szövetségből kiléptek, s több más éjszaki német kormányok is nem sokára követni fogják e példát. — A hannoveri hadsereg, melyet a porosz hivatalos és félhivatalos közlönyök már capituláltattak, nemcsak nem adta meg magát a poroszoknak, de ezeket emberül meg is verte, s két ágyút is elfoglalt tőlük. Az eseményt egy tegnap (29-kén) kelt párisi távirat ekkér írja le: „Tegnap (28-kán) Langenzalza és Merseleben közt és az Unstrut mellett ütközet volt a poroszok és hannoveraiak közt.“ A „Moniteur“ továbbá jelenti, hogy 5000 porosz a hannoverai sereget eredménytelenül támadta meg, s hogy a poroszok két ágyút vesztettek. A hannoveraiak mind e mellett is