Pesti Napló, 1866. szeptember (17. évfolyam, 4910-4934. szám)
1866-09-21 / 4926. szám
216-4926. Péntek, September 21.1866. 17. évi folyam. Szerkesztési iroda*. Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetményét díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasából petitsor 25 nj kr. Pest, sept 20.1866. Szemle. A franczia ideiglenes külügyminiszter körlevele egész terjedelmében előttünk fekszik. A körülmények miatt, melyek közt ez okmány megjelent, s a nagy várakozás által, melynek néhány nap óta tárgyát képező, minden más európai esemény másodranguvá sülyed a császári politika e fontos nyilatkozata előtt. Azonban e körirat nem tárgyal minden kérdést, mely most a közönséget foglalkoztatja, csupán a nagy változásokra szorítkozik, melyek Olasz- és Németországon történtek, és a kötelességeket említi, melyek az újabb események következtében az európai államokra háramolnak. Miután az okmányt egész terjedelmében adjuk, felesleges volna az olvasót az egyes helyekre külön figyelmeztetni. Az figyelmeztetés nélkül is fel fog mindenkinek tűnni, hogy a franczia sajtó heteken át hangoztatott nyilatkozatával ellenkezőleg, a császári miniszter abban a véleményben van, hogy Francziaországnak nincs joga és nincs érdeke Németországot nemzeti óhajtásai szerinti alakulásában meggátolni ; hogy Poroszország megnagyobbodása ki van egyenlítve Ausztriáhozi viszonyának szétszakadása által; hogy Francziaország az ő tömör népességével nincs mitől féljen, midőn a szomszéd államokat azon elvek alapján látja szerveződni, melyeken saját ereje és nagysága nyugszik. És fel fog tűnni mindenkinek a békülékeny szellem, mely lecsillapítja a félelét, és kellő korlátok közé szorítja a túlbuzgóságot. Igaz, hogy a csillapító, bátorító hangnak nagy jelentőséget nem tulajdoníthatunk, mert hiszen tehetné azt a császári kormánynak egy minisztere, s általában egy államférfi, hogy Európa előtt Francziaország állását veszélyesnek, befolyását elveszettnek, erejét megtörtnek mondja azért, mert Németország másként alakult. Ilyesmit egy franczia államférfi nem mondhatott, s midőn a történteket elismeri és helyesli, és saját elvei diadalaként üdvözli, nagy megnyugvást önt a felizgatott francziák kedélyébe, de a fő vigaszt az ígérettel nyújtja, melyben a hadsereg haladéktalan újra alakítását jelenti. Valószínű, hogy ez utóbbi nyilatkozat képezi az okmány legjelentékenyebb pontját , és amit az okmány ezelőtt beszél, csak arra van számítva, hogy ideiglenesen tegye meg hatását, addig, amíg a sereg új felfegyverzése és átalakítása be lesz fejezve. A franczia császár nyilatkozatait mindig a legnagyobb kíváncsisággal várták, pedig már első nyilatkozatával megszoktatott, hogy szavai nem előhírnökei tetteinek. A híres nyilatkozatot: „A császárság béke,“ 16 év alatt három európai háború követte, hogy mi követi majd örömét, melyet Németországnak az ő elvei szerinti alakulása felett érez, azt akkor fogjuk meglátni, midőn az új katonai szervezés be lesz fejezve. A keleti bonyodalmak oly mérvet kezdenek venni, hogy Francziaországnak kettős oka van a katonai szervezkedés siettetésére. Krétában a béke utolsó reménye egyedül Mustafa basa küldetésének sikerétől , a nagyhatalmasságok erőfeszítésétől függ. Az európai hatalmasságoknak vérontás elkerülésének emberiségi érdekén kívül, még igen nagy érdekük az is, hogy megakadályozzák a harcz megindulását, melyre a Kelet annyiszor szolgáltatott okot vagy ürügyet. Egy újabb sürgöny szerint egyedül az orosz követ támogatja a krétaiak követeléseit oly értelemben, hogy e követelések teljesíttessenek. Valót mond-e a sürgöny, nem tudhatni, annyi igaz, hogy Oroszország mindig különös melegséggel támogatta a keleti keresztényeket, de talán óvakodni fog külön beavatkozástól, mely ellenkeznék a keleti keresztények ügyét szabályozó 1856 diki szerződéssel. Azt a hírt is, hogy Angolország Krétának Görögország részére átengedését tanácsolta volna, óvatosan kell fogadni, így nem vagyunk tájékozva, hogy miként működnek a nagyhatalmasságok ez ügyben; mindössze annyit tudunk meglehetős bizonyossággal, hogy az egész Kelet mozgásban van. Syriát felzavarta a drúzok és maróniták harcza; Samos, a szigettenger egyik legjelentékenyebbik szigete, forrong. Epirusban több falu fellázadt, és véres összeütközésekről, s a Corfuban levő köveikhez küldött kérelmeikről, már korább voltak tudósításaink. Albánia szintén nem marad ki a tánctól, s már 3000 embere van zászló alatt, de szerencsés csatát is vívtak a törökök ellen. Még egy fenyegető eseményt kell feljegyeznünk. A németalföldi király az országgyűlés megnyitása alkalmával, vonatkozva a Németországon történt változásokra, akként nyilatkozott, hogy a németalföldi népnek önmagában kell keresni nemzeti lételének legfőbb támaszát. E Ezért csak helyesli a nemzeti szellemet, mely önkénytes csapatok alakításában nyilatkozik. Látni való ebből, hogy a németalföldi kormány nincs nagyon megnyugtatva a barátságos viszonyok által, melyek közte és a többi hatalmasságok között léteznek. Bácsi dolgok A bécsi lapok mai (sept. 20.) számai színezetkülönbség nélkül reflectálnak a ma egy éve megjelent pátensre, mely a februári actát bizonytaan időre érvényen kívül helyezi. Nem ismertetjük a száraz okoskodásokat, miket ezen lapok, mindegyik a maga módja szerint, e fájdalmas thema felett hallatnak: azon egy pontban, hogy az alkotmányosság visszahelyezése kérdésében a kormány nagyobb erélyt és gyorsaságot fejthetne ki, alkalmasint közhajtás nyilvánul. A „Presse“ okoskodásából mégis ki kell emelnünk még egy passust, mely a magyar miniszteri nótának újabb változatát adja. „Belügyeinkre nézve írja egyik levelezőnk : Mint már tudattam önnel, a magyar minisztérium knevezése elhatározott dolog, eddig azonban csak az elv van helybenhagyva, de korántsem a határidő, midőn a kinevezés tényleg meg fog történni. A magyarok természetesen azt kívánják, hogy a kinevezés azonnal, éspedig az országgyűlés összehívása előtt történjék meg, azonban a kormány épen nem hajlandó ezen kívánságnak engedni; sőt ellenkezőleg kijelenté, hogy sem a birodalom, sem a többi népek irányában nem vállalhatja el a felelősséget, hogy a magyarok kívánságának rögtön megfeleljen, s magát ezeknek lekötött kezekkel engedje át. A kormány kívánja, hogy a magyar országgyűlés előbb a közös ügyek terjedelmét és kezelését tárgyazó programmját előterjeszsze, melyet a nem magyar tartománybeli delegáltak megvitatnak. És csak ha ezen tárgy felett megegyezés éretett el, lesz képes a kormány jó lelkiismerettel a magyar minisztérium kinevezéséhez fogni, előbb tenni ezt, túl lenne a felelősségen. E szerint az egész kérdés tulajdonképeni eldöntése a delegáltak gyűlésének kezeibe lenne áttéve.“ Ezen tudósításhoz a „Presse“ czikkírója — tán nehéz sóhajok kíséretében — hozzáteszi: „csak azt kívánjuk, hogy ezen hírek valósuljanak.“ Mi, megszokva az egymást kergető és váltó híreket, feleslegesnek tartjuk ezen újabb hírt bármily megjegyzéssel is kísérni, s a szétmállott centralisták ezen kis örömét csak pillanatra is zavarni; reméljük egyébiránt, hogy ugyancsak a régi „Presse“ fog minél előbb alkalmat szolgáltatni arra, hogy ezen tudósításnak tán egészen ellenkező verzióját jegyezzük fel és úgy minden észrevétel nélkül, mint az ittenivel teszünk. Ugyancsak a régi „Presse“-t több tartományi főhelyről értesítik, hogy a Landtagok egybehívása november hónapra van kitűzve; tárgyát a tanácskozásoknak kizárólag a tartományi költségvetés fogja képezni, s csakis Cseh- és Morvaország és Szilézia fognak tanácskozni az ellenség által okozott károk megtérítése tárgyában. A kir. tárnokmester 6087. e.n. sz. körrendelete a hatóságokhoz A magyar királyi udvari kanczellár e nagy méltóságának folyó hó 8 án 13,470. szám alatt kelt elnöki levele szerint a cs. kir. pénzügyi miniszterium folyó hó 5-én 39,277. szám alatt kelt kibocsátványával javaslatomra intézkedett, hogy a községeknek az országos alapba nyert ínségi kölcsönökre vonatkozó kötelezvényeik, mint szintén az ezen kölcsönökben részesülő magánosok által a községek biztosításául kiállítandó adóslevelek bélyegmentesen állíttathassanak ki, akként azonban, hogy ezen okmányokon az illető közigazgatási hatóság, illetőleg a községi kötelezvényeken az ezeket amúgy is hitelesítő törvényes bizonyság álta igazoltassék, miszerint a kölcsön az ínség enyhítésére adatott, s egyszersmind feljegyeztessék, miszerint azokat a bélyegmentesség a cs. kir. pénzügyminisztérium különösen idézendő fentebbi rendelete alapján megilleti. Hasonlóképen bélyeg s illetőleg díjmentesség engedélyeztetett a kérdéses okmányok telekkönyvi bejegyzései, valamint az ezen bejegyzések és ezek kitörlései iránti kérvényekre nézve is, utóbbiakban azonban a fentebbi pénzügyminiszteri rendeletnek, mint amelylyel az illetékmentesség engedélyezve jön, idéztetnie kell. Miről is.....................oly megjegyzéssel értesítem, hogy ezen ügyben egyúttal az illető közigazgatási hatóságokat megfelelőleg utasítom, a bírói s telekkönyvi hatóságok pedig már felsőbb helyről, a pénzügyi hatóságok meg a budai cs. kir. országos pénzügyi igazgatóság részéről lettek kellően utasítva. Kelt Budán, sept. 14-én 1866. Báró Sennyey Pál. Mégis jó lesz vasúton szállitani a sót Máramarosból. (Folytatás.) A d) pontot illetőleg, nemcsak való azon állítás, miszerint „a máramarosi fenyvesek nem sokáig fogják győzni szálfákkal a Tiszán való sószállitást,“ hanem tényleg már most sem győzik. Ugyanis a czikkíró saját szavai szerint jelenleg már rendes turnuszokra lévén felosztva a máramarosi erdők, évenként 200—210 ezer fenyőszálat képesek adni, mely öszszeg elegendő,200 000, mondd:egy millió kétszázezer mázsa sónak leszállítására; de már fentebb említem, hogy nemcsak 1,200,000, hanem legalább is 2,000,000 mázsát kellene szállíthatni, avagy neme roppant országos kár, hogy csupán Szlatinán két, már megnyitott, s a legszebb sóval kínálkozó akna műveletlenül áll, míg millió szegény hazánkfia az ételek eme szükséges fűszerében szűkölködik? Nem-e pótolhatlan veszteség, hogy egyedül Szlatinán 9,000,000, mondd: kilencz millió mázsa úgynevezett gorezsó eldobva, az idő viszontagságai által megemésztetik, csak azért, mert elszállítani nem lehet? — Épen a korlátolt közlekedési viszonyoknál fogva a bányákból felhozott só azon része vétetik csak igénybe, mely legalább 90% szinsót tartalmaz, s a többi, mint görcz-só, eldobatik; pedig a legroszabb máramarosi só is 70% színsót tartalmaz, tehát marhasónak vagy vegyészeti gyárakban megbecsülhetően kincs volna, sőt még emberi étkek fűszerezésére is alkalmas, miután a nagy mennyiségben felhasznált gallicziai sónak java nem tartalmaz többet 80—85% szinsónál. Végre nemzetgazdászati szempontból megbocsáthatlan vétek, hogy a sószállításra szükséges fa nyáron vágatik ki, s igy, mint épületet fa, csaknem haszon vehetlen épen a só kedvéért. Máramarosban a Tiszának csak nyári vizár alkalmával, tehát évenként 4—6 hétig lehet nagyobb terhet szállítani. Hogy ezen, különben elég rövid idő alatt oly óriási mennyiségű só elvitethessék, a szükséges talpfák deszkák stb. készítéséhez már évvel előbb kell hozzáfogni, s igy a fák kivágatása nyáron történik, mely ős-régi, de fonák eljárásnak jelen viszonyok melletti megváltoztatása által egy egész esztendeig só nélkül maradnánk; mert ha kaphatunk is máshonnan sót, annak az 1.200.000 mázsának hiányát mégis csak megéreznék. Második és főok a nyári fakivágásra az, mert minden növény az évenkénti életszakában higabb, s igy a kifolyásra és elpárolgásra hajlandóbb nedvekkel bírván, ez időben történt lehajtása folytán gyorsabban és jobban kiszárad, mi által aranysúlya csekélyebb lévén, vizen nagyobb teher elvitelére képes; de épen a fa rostjainak tartósságára és conserválására nagy befolyást gyakorló gyantás és balzsamos nedvek majdnem tökéletes vesztesége okozza, hogy a nyári időben kivágott fa épületekre és egyébb iparkészítményekre sokkal roszabb a télen kivágott fánál, s minden famunkákkal foglalkozó tapasztalásból tudja, hogy mig a növényzeti álom időszakában lehajtott fa 30—40 esztendeig jól megállja a helyét, addig a nyáron kivágott fa alig szolgál 14—16 évig. Innen van, hogy a Tisza-vidéki Alföldön létesítendő bármely nagyobb iparvállalathoz inkább nagy költséggel Pestről hozatják a szükséges fát, mintsem hogy az úgynevezett tiszai, vagyis máramarosi fát használnák, pedig az örökké igazságos mindenható ép oly jó fával áldotta meg Máramaros bérczeit, amilyennel az éjszaki Kárpátok bővelkednek, csak az emberek czélellenes és tudatlan eljárása rontja meg a természet hiány nélküli ajándékait A c) pontban elismeri ugyan I. Farkas úr a nedves levegőnek sóra való káros hatását, de azért tagadja vízi szállításnál a nedvesség által okozott veszteséget, s így önmagával is és a természettannal is ellenkezésbe jön, mert bármint legyen körül deszkázva és begyékényezve a talpakra rakott só, az légmentesen még sincs elzárva, hanem a levegő sokszor nagyon is éri, s miután természettanilag bebizonyított dolog, hogy közvetlen a víz színe felett mindig sűrűbb gőzök lebegnek, mint a magasabban fekvő légrétegekben. önként következik, hogy egyenlő betakarás, és különben is egészen egyenlő körülmények közt elpárolgás által mindig több ég veszni vizen szállított, mint vasúton vitt sóból. Ami pedig a vasúti kocsik rázódása által okozott elporladást illeti, biztosíthatom t. czikkírót, hogy amely társulatnak valamely teherből évenként 2.000,000 mázsányi szállítmány biztosíttatik, attól el lehet várni, és bizonyosan meg is teendi, hogy azon czikk számára aegalkalmasabb és legczélszerűbb járműveket készítteti, s így a sóvitelre is oly tocsik szerkeszthetők, melyekből poródás által egy mákszemnyi sem fog elveszni. Az f) pontra nézve megint egyetértek . Farkas úrral, amennyiben a Tiszán történni szokott szerencsétlenségek főokai, egyrészt a folyam rendetlensége, másrészt a szállító legények gondatlansága vagy hanyagsága, s hogy végre a vasúton is történhetnek szerencsétlenségek ; de lássuk e dolgokat kissé közebbről. Oly folyton, mint a tisza M.Szigethtől T.-Ujlakig, tehát valami 14— 15 mértföldre terjedő része, mely mintegy óriási kígyó, számtalan kanyarulatokon siet ki a hegyekből, e mellett csavargásai daczára átlagosan éoo eséssel bír (száz öl hosszúságra három láb esés), úgy hogy annak hullámai nemcsak futva, de valódi rohammal hajhászszák egymást, s 3—4' átmérőjű szikladarabokat sodornak magukkal, nemcsak elegendő hely- és szakismeret, s folytonosan éber figyelem , de még tetemes testi erő is kívántatik egy teherrel megrakott tutajnak sikeres kormányzására, s mindezen tulajdonságokat kellő mértékben egyesítve, csak nem lehet követelni azon egyénektől, kik 18 krért viszik a sónak mázsáját M.-Szigethröl Szólnokig. — A Tisza szabályozására vonatkozólag ugyan magam is mondom, hogy jó lenne valamit tenni, de bátorkodom tagadni annak oly könnyű, kevés költséggel járó és egyszerű létesíthetését , mert egyszerű sarkantyúk és védgátak által a hajókázás egyik főakadályát, t. i. a sok kis kanyarulatokat, a vészt rejtő zátonyokat ugyan el lehetne távolítani, de az egyik baj ilyforma orvoslása növelné a másik veszélyt, t. i. a folyó esését, s ennélfogva máris rombol sebességét, mi egyedül nagyszerű zsilipek építése által volna helyrehozható, már pedig három vagy négy ily fajta vizimű költségén nem rövid darabocska vasutat lehetne készíttetni. A vasúton történni szokott szerencsétlenségekre nézve pedig szintén kész vagyok a lehető legnagyobb baleseteket számadásba hozni, azért vegyünk fel a máramarosi vasúton minden évben egy nagyszerű összeütközést (csak elegendő egy 28 mértföldnyi vonalon, melynél mindig két sóval rakott jármű összezúzatik, e két járműben lehet legfeljebb ezerhatszáz mázsa, s miután az összetört sónak nagy részét megint fel lehet szedni, ennek fele sem fog kárba menni, s mi ez azon 40,000—50,000, sokszor 100,000 mázsához képest, mi most évenként a (t. Farkas ur szerint már szabályzott) Tiszán elvész. LEHNER ADOLF, mérnök. (Vége következik.) Budai Taban, sept. 19. A mily örömmel tapasztaltuk a közegészségi ügy érdekében a Buda városi hatóság erélyes előintézkedéseit, melyek a járványos kór eseteiben oly nagy szükséggé váltak , szintoly komolyan pillantunk más oldalról azon nem kedvező körülményekre, melyek városunk roppant hiányait tüntetik elénk, s e bajok orvoslatát egyhamarjában eszközölni nem oly könnyű feladat. Ugyanis a Tabannak legnagyobb kellemetlensége az, hogy emelkedettebb fekvésű utczáinak egyáltalában nincsenek földalatti csatornái, s ehhez járul, hogy több szűk utczájában tömötten fekvő keskeny házaiban a tehén és disznótartás által a levegő nagyon megromlik; már tehénistállók és disznóólak nemcsak hogy fővárosba nem illők, hanem közegészségi szempontból is — különösen ily járvány alkalmával — kárhozatosak ; s minthogy nem lévén földalatti csatornái, az istállói és egyéb ronda kiöntések mind az utczák földszinén patakzanak. Mennyire kívánatos lenne, hogy legalább a lejtősen fekvő főbb utczákban húznának földalatti csatornákat, melyekbe a mellékutczák és közekbeli kiöntések ágazhatnának; e szempontból különösen a kereszt utczát, s ezzel folytatólag a hosszú utcza felső részét ajánljuk a hatóságok figyelmébe ; ez azon vonal, melyen a gyászmenetek, fájdalom, oly gyakran szenlélhetők; fáradhatlan és buzgó lelkészeink által azon utczákon kísértetnek az elhunytak a nyugalomhelyre , tehát már csak ez iránti figyelemből sem kellene tűrnünk ott a folyton patakzó bűzös rondaságot; úgyszintén folytatólag a hosszú utcza felső részén minden oldalról özönlő ganajlében haladhat csak el a gyászkíséret. Mindazáltal a Tabannak emelkedettebb fekvésű utczái, mindazon említett kellemetlenségek ellenére, azon előnyben részesülnek, hogy fent a jégnek szabadabb folyása, különösen a nagyobb szelek, a poslégtől folyton tisztogatják ; de egészen más helyzetben van a Tabannak mélyebben— különösen a "nagy csatorna mentében vagy közelében fekvő része. E nyitott és tágas csatorna a hegyekben veszi eredetét, átszeli a Horváth kertet, s az Attila-utczával párhuzamosan nyúlva, keresztülvágja a Krisztinavárost és Tabánt, s minél beljebb hatol a házak közt, annál undorítóbb, s levegője annál dögleletesb. E rendkívüli csatorna a szarvas térről a keresztutczába lépve, a házak sötét falai közt eléggé szemlélhető, mely nemében csakugyan ritkítja párját, mert abba nemcsak ürülékek, de minden néven nevezendő rondaságok ömlenek, s az ott rothadó és erjedő állapotban heverő állati és növényi anyagok oly nagy mérvben fejlesztik a különféle bűzös légnemeket, mint könvilágot, könkéneget, könlegeget stb., hogy esténként már a távolabbi dombosabb helyekről is igen érezhetők kigőzölgései; s hogy mennyire veszélyes ezen undorító meder, mely a posléget, mint a cholera-ragálynak termő talaját, oly roppant mennyiségben tartalmazza, eléggé bizonyítják a közelebbi szomorú tapasztalatok. E járványos kór,mely városunkban vette kezdetét, hogy mikép jutott el hozzánk, vájjon az utasok czipelték-e magukkal ide a gerj-anyagot (miasma), vagy a táborból magánházakba szállásolt katonák hurczolták-e hozzánk a cholera magvát? azt nem tudhatni, elég az hozzá, hogy az ideczipelt gerj, a csatornás polgerjjel csakhamar érintkezésbe jött, s ott meg is termett a ragály, mely kezdetben bár szórványosan, de a csatorna közelében mindig növekvő számban mutatkoztak a cholerai esetek; e városrészből aztán többféle irányban kisebb nagyobb mérvben terjeszkedett e kór ; a nagy csatornán csakhamar eljutott a Krisztina városba; Budáról hurczoltatott át Pest külvárosaiba is , de most már mindenütt apadófélben van. Tehát ideje lenne már, hogy a budai nagy csatorna, ez undorító meder bebeltoztatásáról komolyabban elmélkedjünk, mert ez nemcsak Budára de Pestre nézve is, mindennemű járvány alkalmával — nagy mennyiségű poslevegője miatt — szerfelett veszélyes. A járvány terjedéséhez nem kis mérvben járul azon körülmény is, hogy némely kisebbszerű, különben is egészségtelen szobákban tizen tizenöten is halnak. Tudjuk, hogy léleklezés alkalmával községet szivünk be, melynek éltető része az éleny, lehelettel pedig szénsavat és legenyt, mint lélekzésre ártalmas légnemeket terjesztünk; — tehát ily zsúfolt helyzetben képzelhető, hogy mily könnyen megromlik a lég, és betegség a következménye; csak hogy e körülményt a szegénység okozza; de némely úri lakosztályokban is találunk elég ártalmas dolgot, melyek az egészség rovására történnek: ugyanis némely virágkedvelők oly nagy mennyiségben tartják lakásaikban a virágokat, hogy termeiket, hálószobáikat egész ketté alakítják; igaz, hogy nappal a növények élőnyt fejlesztenek, s a szénenyt beszívják, de éjjel épen ellenkezőleg történik, az élenyt szívják be, és szénenyt fejlesztenek; következőleg ártalmas éjjelenként virágokat, úgyszintén gyümölcsöt a hálószobákban tartani. Még egy szót kívánok az emberbarátokhoz, különösen a nemes szivis úrnőkhöz intézni. Alakítsunk többfelé levesosztó egyletet. Hisz hány nyomorral küzdő ember lesz áldozata e járványnak, mert felette silány és ártalmas étkekkel táplálkozik. Hány ember életet menthetünk meg csekély könyör adományainkkal, melyekért ne várjunk nagyobb jutalmat azon édes öntudatnál, hogy emberbarátainkkal jót cselekedtünk. SZAVÁKS ANTAL: Vidéki tudósítások. B.-Fü red, sept. 17. A balatoni gőzhajózási társulat f. hó 15-kén délelőtt tartotta nagygyűlését B.-Füreden. A társulat elnöke Ürményi József ő méltósága, ki előző napon érkezett meg, s az összegyűlt tagok tisztelgését délelőtti nyolc és tíz óra között a gyűlést közvetlenül megelőző időpontig fogadta, szívélyesen üdvözölte az összegyűlt tagokat, s röviden — de mégis kimerítőleg ecsetelvén a tárgyalandó kérdések fontosságát és horderejét— a gyűlést megnyitódnak nyilvánította. Legelsőbben is a múlt gyűlés jegyzőkönyvét olvastatta fel, melynek tartalma minden változtatás nélkül helybe hagyatott, s a jegyzőkönyv hitelesíttetett.