Pesti Napló, 1867. március (18. évfolyam, 5059–5083. szám)
1867-03-31 / 5083. szám
75-5083. Vasárnap, martius 31. 1867 18. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. tiermantetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyílt tér : 6 hasábos petit 25 nj kr. tartományai vám és kereskedelmi szerződésre lépjenek. De egyszersmind mindkettőben ki van emelve az, hogy mind az indirect adóztatási nemek és módok megállapításában, mind a kereskedelmi és vámszerződés megkötéseiben, Magyarország, teljes függetlenségét fenntartva, úgy fog alkudni és intézkedni ő Felsége nem magyar tartományaival, mint szabad, független állam más szabad és független állammal. Végre mégtalán azt jegyzem meg, hogy a közgazdasági viszonyokra vonatkozó pontok mind a tizenötös bizottság munkálatában, mind a tizenötös bizottság kisebbségi javaslatában határozatlanabbak, homályosabbak és gyakorlatiatlanabbak voltak, mint magában a hatvanötös bizottság tanácskozmányaiban véglegesen megállapittattak. íme, hány találkozás, és mily fontos pontokban! B. KEMÉNY GÁBOR. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ april-júniusi *|4 évi folyamára: 1 April—júniusi ’|4 évre . . 5 frt 25 kr. ) April—septemberi évre 10 frt 50 kr. A PESTI NAPLÓ kiadó hivatala. Előfizetési dij: Pest, mart. 30. 1867, Kisebbségi vélemények a közös ügyek tárgyában. IV. Lássuk már most a módot, mely szerint a tizenötös bizottság kisebbsége azon részesedési arányt kívánja meghatároztatok mely szerint Magyarországnak a közös kiadások terheihez kell járulni. Az arányra nézve a közös fejedelem magyar és nem magyar minisztériumai, kölcsönös egyezkedés útján, részletes adatokkal támogatott javaslatot dolgoznak ki. E javaslatot mindenik minisztérium, rendes tárgyalás végett, országgyűlése elébe terjeszti. Az országgyűlések megállapodásaikat a minisztériumok útján kicserélik. Ha így egyetértésre lehet jutni, a fejedelem elibe terjesztetik a megállapodás, szentesítés végett. Azon esetben, ha a két minisztérium egyező javaslatra nem ér, mindenik javaslata mindkét országgyűlés elibe terjesztetik. Ha pedig, a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni, akkor a kérdést, az előterjesztett adatok alapján, a közös fejedelem fogja eldönteni. Az arányra nézve kötendő egyezkedés érvénye határozott időre terjed, elteltével újra kell egyezni. A tizenötös bizottság vélekedése szerint és nyomán, a hatvanötös bizottság ajánlatában következő áll az arány meghatározásáról : egyrészről a magyar korona országainak gyűlése, másrészről a közös fejedelem többi országainak gyűlése egy-egy hasonló számú küldöttséget választanak. E két küldöttség, az illető felelős minisztériumok befolyásával, részletes adatokkal támogatott javaslatot dolgoznak ki az arányra nézve. A javaslatot mindenik minisztérium országgyűlés elbe terjeszti, hol az rendesen tárgyaltatik. A határozatokat az országgyűlések kicserélik minisztériumaik útján. Az egyező eredmény, szentesítés végett, a fejedelem elibe terjesztetik. Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna megegyezni , mindenik fél véleménye, mindenik országgyűlés elibe terjesztetik. Ha pedig a két országgyűlés sem tudna kiegyezni, akkor a kérdést, az előterjesztett adatok alapján, a fejedelem dönti el. Az arányra nézve kötendő egyezkedés csak határozott időre terjedhet, elteltével új egyezkedés kell. (21., 22,23. és 24-ik pontok, a tizenötös bizottság munkálatiban.) A két ajánlat közti különbség tehát főként abban áll, hogy míg a tizenötös bizottság ajánlata szerint két országos küldöttség készíti el az arányt tárgyazó javaslatot, az illető felelős minisztériumok befolyásával, a kisebbségi nézet szerint ama javaslatokat az illető felelős minisztériumok, kölcsönös értekezés nyomán, közvetlenül készítik el. Egyeznek ellenben abban, hogy az arányt tárgyazó javaslat az országgyűlések elibe terjesztendő rendes tárgyalás végett; ha pedig különbözők , mindkét javaslat, mindkét országgyűlés elibe terjesztetik. Egyeznek abban is, hogy ha az országgyűlések nem tudnának kiegyezni, a kérdést az előterjesztett adatok alapján oly formán, mint részrehajlatlan választott bíró, a közös fejedelem dönti el. És egyeznek abban is, hogy amaz arányt tárgyazó egyezések meghatározott időre terjedjenek. Az itt szóban forgó különbséget nem látom valami fé-fő fontosságúnak, nem habozom azonban az elsőséget ebben is magának a bizottsági munkának ítélni. Helyes parlamentáris viszonyok közt, az hogy magát a minisztériumot az országgyűlés többsége kinyomatának kell tartani , de úgy hiszem, hogy egy, az országgyűlés egyenes választása által alakult bizottság, még közvetlenebbül az. Aztán lehetnek olyanok, kik miniszternek nem valók , de — mint jártas szakférfiak, teszem statistikusok, nemzetgazdasági és financiar tudományokat bivárlók, igenis helyén vannak egy amolyan hányad -javasló bizottságban. Azt lehetne ellenvetni, hogy azok vélekedését és nézeteit maga a minisztérium is kihallgathatja. Ez igaz , de ne legyen esetleges azok kihallgatása, hanem legyen megállapított rend, hogy annál kevésbé legyen kormányhatalmában álló, hivatal szagú a bizottság működése, hogy nagyobb legyen tekintélye ama nagy fontosságú, mindenkit személyesen, mindenkit házi tűzhelyénél illető tárgyban; „válaszsza az országgyűlés ama bizottságokat. A tizenötös bizottság kisebbségének nézete szerint tehát a végrehajtás körébe eső közös ügyeket az illető külön minisztériumok együtt intézik; a törvényhozás körébe vágó közös ügyeket a külön országgyűlések intézik, s minisztériumaik által értekeződvén egymással; a hányad, a részesedési arány megállapítására pedig tervet a külön minisztériumok adnak egymással való értekeződés után. Ezekkel szemben a tizenötös bizottság a közös ügyekre nézve közös minisztériumot, delegációkat, a hányad megajánlására nézve pedig bizottságokat ajánl. A tizenötös bizottság kisebbségének ama nézeteiben, melyeknek czéltalanságát vagy képtelenségét, úgy hiszem, kimutattam, van a valódi politikai különbség a közt és maga a tizenötös bizottság munkálata közt. A többi eszmét, mondhatni, párhuzamosan lehet egyik és másik munkálatban végig kísérni. Itt-amott több-kevesebb travestatióra, átöltöztetésre ugyan bukkanni, aztán a kisebbség nyelvezete ,talán úgy látszik nekem, kissé borzosabb, az előadás sora különböző, de eszméi körülbelül ugyanazok. Mindkettő kiemelt alkotmányunk helyreállítása, valamint az alkotmányos élet tényleges gyakorlata létesítését a Lajthán túl az új rend behozatala előtt. Mindkettő idegenkedik a bármi névvel nevezendő közös parlamenttől, a duálisamat fogadja el a paritás alapján. Mindkettő kiemeli, hogy nem törvényeink parancsolják azok megváltoztatását, az új viszony törvényes megállapítását, hanem a czélirányosság. Ami egyébiránt rendesen úgy szokott lenni új törvények hozatalakor. Mindkettő elismeri, hogy a közös biztosság a pragmatica sanctión alapszik, és az magával hozza az általános külügyek, az általános hadügyek és az ezt illető pénzügyek közösségét. Mindkettő elismeri, hogy a vezérlet, a vezénylet és a belszervezet joga, mint fejedelmi jog, a közös fejedelemé. De eddigi jogait az országnak, a hadügyet illetőleg, mindkettő fenn akarja tartani, jelesen pedig az útoníz megajánlási jogot. Mindkettő kimondja, hogy az államadósságok minket jogosan nem terhelnek, de mindkettő elismeri, hogy czélszerűségi szempontból, politikai tekintetek miatt, Magyarország kész, valamint ezt már felirataiban is kimondta, az államadósságok terhének egy részét elvállalni. Mindkettő fenntartja azonban az ország csorbítatlan jogát, az elvállalandó teher minőségét és mennyiségét, alkudozások után, szabadon határozni meg. Mindkettő kimondja, hogy ezutánra nem terhelhetik Magyarországot jogosan oly adósságok, melyeket törvényesen el nem ismert, és ha ezután közös adósság kötésének szüksége lenne, arra a magyar országgyűlés egyenes beleegyezése szükséges. Mindkettő kész a birodalomban régebben fennállott vámsorompót mint elévült, mint káros intézményt, mellőzni;e végre kész lesz Magyarország az indirect adókat illetőleg, ö Felsége nem magyar tartományaival közös elvek szerint járni el. Mindkettőben látható annak szükségessége, hogy Magyarország és ö Felsége nem magyar ! Pest, mart. 30. □ Hogy a szerb fejedelem és a porta közt minden differentiált ez alkalommal elenyésztek, annak bizonysága volna egy alaposnak látszó hir, melynél fogva a fejedelem már útban van Konstantinápoly felé. Sőt még olyasmi is állíttatik, mintha a szultán kész volna a szerb herczegre bízni Bosnyákország és Herczegovina örökös kezelését is, azon feltétel mellett, hogy Szerbország a török államadósságok egy részét vállalja el. Midőn pár héttel ezelőtt a szultán várőrizeteit Szerbiából kivonta, s a várakat átengedte a fejedelemnek, ezt természetesnek találtuk. Sokkal nagyobb horderejű — ha bebizonyul — két oly tartománynak átengedése, melynek földtéri helyzete utóbb tetemes befolyást gyakorolhat Dalmátia sorsára. De jegyezzük meg, hogy Bosnyákország és Herczegovina az átengedés által nem szakadott el a török birodalomtól, sőt maga Szerbia is a török suzerainitás alatt él. Ennélfogva a két tartomány administratív átengedése tisztán csak belügyi kérdésnek, tisztán csak kormányzati szabálynak tekinthető. S ennél fogva senkinek belevegyülésre jogot nem ad. Állítják, hogy a szambuli orosz követ, Ignjatiev vette volna rá a szultánt ily áldozatra. Megtörténhetett, hogy ő. De a szultán régóta van már azon helyzetben, hogy egyik vagy másik nagyhatalom diplomatiája adjon neki eszmét, és az elfogadott eszme keresztülvitelére Erélyt. S végtére nekünk magyaroknak, a szomszéd szerb nemzettel barátságos viszonyainkat fenntartani, érdekünkben van. Sőt azt sem látjuk át, hogy miért kellen Ausztriának még akkor is, ha a keleti kérdés a viszonyok fékezhetlen hatalma által máris előtérbe sordortatott volna, a török birodalomban lakó keresztény népek ellen fordulni, és az izlám uralmának támogatásáért vért ontani, s a régi adósságokhoz újakat halmozni. Lányos párt mellett emelünk szót; ha, kivált most, e válságos pillanatokban, határozottan a hűbéri nemzetiségi törekvések ellen küzdünk : ez nem a „modern“ alkotmányos elv vak vagy elfogult imádásából, nem közönséges szabadelvűségi mámorból, hanem abból a legbensőbb megyőződésünkből ered, hogy ha Ausztriát az ellenei által híresztelt „szétbomlástól“ még meg lehet menteni, ez egyedül csak az által történhetik, ha határozottan szakítunk a patriarchális, rendi, hűbéri és clericális nézetekkel és irányokkal, s nyugodtan és békésen kiegyenlítjük a nemzetiségi igényeket. Ez az elvi vélemény, melyet Ausztria lehető regenerátiójáról táplálunk.... Húsz évi alapos tapasztalás megtanított arra, s az eddig egymásra bőségesen következett miniszter és rendszerváltozás megdönthetlenül igazolja, hogy azok az elemek, melyeket eddig Ausztriában conservativeknek neveztek, egyáltalán képtelenek az állam reformjának nagy és emelkedett stylben keresztülvitelére, s miután Bach, Schmerling és Belcredi, s más „conservativ“ férfiak kizárólag Ausztria „újjáalakításán“ dolgoztak, s oly csekély, amit véghez vittek, egyátalán nem búsulunk a miatt, hogy a conservativismus superlativum a Thun-Clam-féle minisztérium által meg nem kíséreltetik; mi már teljes meggyőződésre jutottunk a tekintetben, hogy a mi conservativjeink, bármely szint valljanak, bármily kizárólag és bármeddig bízatnék is rájuk Ausztria államiságának megmentése, a monarchiát csak mélyebben sodornák az örvény felé. S miután ebben a meggyőződésben vagyunk, sem veszélynek, sem szerencsétlenségnek nem tartjuk, hanem szükséges és nélkülözhetlen dolognak, hogy elvégre a szabadelvűséggel, az úgynevezett „pártkormánnyal“ tegyünk őszinte kísérletet. Ismét kísérlet tehát ? Minden bizonynyal kísérlet, de olyan, mely sem a modern államok természete, sem a bel- és külföld nyilvános véleménye nem a kor szelleme, és az egész európai helyzet alakulása ellen nincsen, minek egyik bizonysága a Magyarországgal való kiegyenlítés.Hiába igtatni határrá, az utóbbinál fenntartva a szabályszerű napokat. Manojlovics képviselő szót kérvén, a következő indokolt kérdést terjeszti a minisztérium elé. Tekintve azt, hogy a magyar határőrvidék sz. István koronájához tartozik; —tekintve továbbá azt, hogy az 1848-ki V-ik törvényczikk értelmében, a határőrvidék a magyar országgyűlés alkatrészét képezi; — tekintve, hogy a folyó évi bőszelő hó 17-ik napján kelt legkegyelmesebb királyi leirat szerint Magyarország alkotmánya helyreállittatott; —tekintve,hogy eddigi válaszfeliratainkban ismételve kifejezett kérelmeink ellenére, a határőrvidék ez ideig az országgyűlésre még nem hivatott; — tekintve, hogy nemcsak törvényekkel, de a méltányossággal is ellenkezik, hogy az ország egy részében alkotmányosság uralkodjék, a másik részben, pedig ezen alkotmány élvezete megtagadtassék;tekintve végre azt, hogy élő törvényeink értelmében az országgyűlést kiegészítettnek tekinteni és érvényes törvények alkotására bocsátkozni mindaddig nem lehet, míg mindazok, kik az országgyűlésre meghívandók, meg nem hivattak, a tisztelt had- és belügyminiszter urakhoz következő kérdést bátorkodom intézni. Méltóztatott-e a magas kormány intézkedni, s ha ezt eddig nem tette volna, szándékozik-e intézkedni, hogy a magyar határőrvidék még a jelen évi ülésszak folyama alatt az országgyűlésen kellőleg képviselve legyen ? Andrássy Gyula gróf miniszterelnök: T. hát! Csak félig volt szerencsém hallani az interpellációt, de amit mondandó leszek, az minden ily esetre alkalmazható. Kénytelen vagyok ugyanis arra kérni a t. ház tagjait, méltóztassanak ily meglepő interpellációkra nézve megállapítani, hogy azok előbb írásban adassanak be, és azután majd a kormány kitűzi a napot, melyen felelni fog. (Helyeslés.) Elnök úr hivatkozva a ház tegnapi határozatára, ennek értelmében szavazásra bocsátja a kérdést : „elfogadja e a ház a hatvanötös bizottmány többségének munkálatát a részletes tárgyalások alapjául?“ A kérdés ekként formulázva elfogadtatván elnök a szavazást megkezdett, mégpedig, mivel több képviselő névszerinti szavazást kíván, tehát név szerint ; tájékozásul kijelenti még, hogy az igennel szavazók neveit Tóth Vilmos, a nemmel szavazókét gr. Ráday László, s a jelen nem levőkét Dimitrievics Milos jegyzők fogják feljegyezni. A névszerinti szavazás megtörténvén, annak következő eredménye hirdettetett ki : Igennel szavazott 257. Nemmel „ 117. Jelen nem volt 22. E szerint a bizottmányi többség munkálata 140 szótöbbséggel elfogadtatván, az alatz határozatává vált.) Mielőtt a részletes tárgyalások megkezdettek volna, Nyáry Pál a baloldalnak a részletes tárgyalások körüli magatartása iránt következőleg szólott : Nyáry Pál. Az imént bevégzett név szerinti szavazás útján a t. ház többsége a részletes tárgyalás alapjául a 65-ös bizottság többségének munkálatát fogadta el. Miután az ezen munkálatban felállított alapelvek és annak részletei iránt is, ellenében is a bizottság kisebbsége eltérő nézeteit a bizottsági nyilvános tárgyalások alkalmával előadta, nemcsak, haem az ország állami önállása, alkotmányos függetlensége és czélszerűség tekintetéből merített érvekkel támogatta is, s az általa készített kisebbségi javaslatot az általános, tárgyalás alkalmával többen rokonelvű képviselőtársaim közül el is fogadták, de a kisebbségi javaslat mindamellett is többséget nem nyerhetett, azt hiszem, hogy rokonelvű képviselőtársaim megegyezésével találkozom akkor, midőn ezennel kijelentem, hogy ámbár a jobboldal több tagjai által a kisebbségi javaslat némely pontjának oly értelmezés adatott, melynek helyessége jogosan kétségbe hozathatnék, és e részben a részletes tárgyalás alkalmával is lett volna jogunk felszóllalni, miután a vitatkozás részünkről a ház többsége ellenében különben is eredménytelen lenne; de egyébiránt természetes, hogy amely munkálatot elvi különbözés miatt magunkévá nem tehetünk, azt részleteiben sem pártolhatjuk, mi tehát e részletes tárgyalásba beleszólásuk által befolyni nem fogunk, s valahányszor a ház elnöke által a ház a pontonkénti tárgyalás alkalmával szavazásra hivatik fel; mi, a szabályok értelmében, mindannyiszor tagadó szavazatainkat ülve maradással nyilvánítandjuk. (Helyeslés.) A baloldalnak ezen elhatározása a ház osztatlan méltánylását érdemli meg, a párt, mely elvek mellett küzd, álláspontját helyesen fogja fel; ha az elvi kérdésben kevesebbségbe jutván, a részletek közül, melyek az elvnek következetes kifolyásai szoktak lenni, időt és erőt fogyasztó, de különben úgyis eredménytelen feltartóztatásokhoz nyúlni nem akar. A baloldal mai magatartása kétségtelen bizonyítéka annak, hogy az ellenzést nem ezen szó formájáért, hanem lényegéért teszi, hogy ott —hol az ellenzés elvesztette biztos alapját, sem a többségnek, sem a kormánynak czéltalan akadékoskodásokkal nehézségeket szerezni nincs programmjában. E szabatos nyilatkozat után megkezdett a részletes tárgyalás. A bizottmányi munkálat szövege pontonként elolvastatott, s változtatás nélkül fogadtatott el. Vád Aajosnak volt észrevétele a 28-ik pontra, gr. W a s a S a m u* nszk a®^'re, a többség azonban az előadott néző Országgyűlési tudósítások. A képviselőház mart. 30-án tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károly. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, elnök úr a következő irományokat mutatja be: Cséry Lajos úr a szakcsi kerületben megválasztott képviselőnek megbizó levelét. Az állandó igazoló bizottságnak fog kiadatni. Ernszt József, Borsod megye volt tiszti orvosa, bűnvádi ügyekben tett eljárásáért kiérdemelt kétezer ftnyi hátralékban levő orvosi illetmények kifizetését eszközöltetni kéri. A kérvényi bizottsághoz lesz átadandó. Bencze Mihály, a honvédelmi ügy szervezéséig magát bárhol alkalmaztatni, elutasítás esetében pedig a külföldre szóló útlevéllel magát elláttatni kéri. Szintén a kérvényi bizottsághoz lesz átteendő. Udvardi Gyula, a scaliczi vasgyár öntödefelügyelője, a tüzéri és erőműtani szakban a minisztériumnál leendő alkalmaztatást kieszközöltetni kéri. Hasonlóan a kérvényi bizottsághoz fog áttétetni. Az állandó igazolási bizottmánynak két jelentését Hosszú József előadó felolvasván, en„Ha mi a szabadelvüségnek hódolunk — írja nek folytán a ház Balomiri Simon és Rónay ez alkalommal a „Fremdenblatt ha az alkot- Jáczint képviselő urakat az igazolt követek so- Bécsi dolgok. A nagy földbirtokosok választása — mint tegnapi prágai távsürgönyünk már jelentette — az alkotmánypárt győzelmével végződött. Messzeható nagy súlya van ama 30 szónyi többségnek, mely 388 választó közül 209 szavazattal az alkotmánypártiak mellett nyilatkozott. A „Vaterland“ ugyan kétségbeesve kiált fel, hogy „a conservativek most már teljesen kiszorulnak az országgyűlésből, s hogy az előkelő urak is Mirabeauk akarnak lenni!“ A választók listáját tekintve, kiknek élén a toscánai nagyhg, modénai hg, s az ausztriai birodalmi nemesség első nevei állanak, csodálkozni lehetne a veszélyes haladáson, melyet a szabadelvű eszmék a cseh nagyföldbirtokosok között tettek, csodálkozni azon, hogy oly férfiak, mint gróf Clam Gallas, Khevenhuller, Pourtales,Rohan hg stb., oly Mirabeaukra szavaznak, mint Auersperg hg, Hartig gróf, Colloredo Mannsfeld hg, Salm és Waldstein grófok stb. Senki sem hiszi el a „Vaterland“-nak, hogy ez urak nem conzervativek, vagy azt, hogy Mirabeauk volnának. Nem is ez fáj a „Vaterland“ nak, hanem hogy a feudális nemesség, a Lützowok, a Dalbergek, kevéssé lesznek az országgyűlésen képviselve, s a szabadelvű irány, melynek legtöbb képviselői a középosztály elemei közt találhatók, fölül keredett az avas conservativ irány felett, mely körülménytől az alkotmánypárt Ausztria regeneratióját várja. Pest, mart. 30. Három nap alatt két oly kormányrendeletet találunk a hivatalos lapban, melyek teljesen megegyeznek az általános közvélemény élénk óhajával. A „Budapesti Közlöny“ f. mart. havi 27-ik számában ő Felsége egy csoport bírságot, vagy fizetési képtelenség esetében azt követett fogságot enged el. A 30-kas számban megjelent rendelet szerint pedig a csendőrség szüntettetik meg Magyarországon, s teendői az országos helyhatóságokra ruháztattak vissza. Kétséget nem szenved az, hogy az államban a közrend fenntartása a főfontosságú kötelességek közé tartozik, de tudatik az, hogy mennyire népszerűtlen volt a csendőrségi intézmény országszerte; mennyi kellemetlen, mennyi keserű emlék van ahhoz kötve a Bach és Schmerling rendszer korából. Fenntartani meg felesleges, mert a helyhatóságok ősi rendőri intézményei olyanok, melyek szerint azok teljesen képesítettek határaik közt csendet és rendet eszközölni. Mint látszik, a minisztérium igen helyes tapintattal reá talált rögtön a csendes intézmény közérzületet sértő voltára, s nem késett a helyett a régi intézményt léptetni életbe. Azt nem lehet hibául tenni ki, hogy Erdélyben most az egyszer, és bizonyosan csak ideiglenesen, meghagyatott a csendőri intézmény. Erdélynek viszonyai kényesebbek ; a helyhatóságok rendőri szervezete 48 előtt nem is volt oly kifejlett, mint a Királyhágón innen.