Pesti Napló, 1867. március (18. évfolyam, 5059–5083. szám)

1867-03-31 / 5083. szám

75-5083. Vasárnap, martius 31. 1867 18. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. tiermantetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­­tézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyílt­ tér : 6 hasábos petit 25 nj kr. tartományai vám és kereskedelmi szerző­désre lépjenek. De egyszersmind mindket­tőben ki van emelve az, hogy mind az indi­­rect adóztatási nemek és módok megálla­pításában, mind a kereskedelmi és vám­szerződés megkötéseiben, Magyarország, teljes függetlenségét fenntartva, úgy fog alkudni és intézkedni ő Felsége nem ma­gyar tartományaival, mint szabad, függet­len állam más szabad és független ál­lammal. Végre még­­talán azt jegyzem meg, hogy a közgazdasági viszonyokra vonatkozó pontok mind a tizenötös bizott­ság munkálatában, mind a tizenötös bizott­ság kisebbségi javaslatában határozatla­nabbak, homályosabbak és gyakorlatiat­­lanabbak voltak, mint magában a hatvan­ötös bizottság tanácskozmányaiban vég­legesen megállapittattak. íme, hány találkozás, és mily fontos pontokban! B. KEMÉNY GÁBOR. Előfizetési felhívás P­ESTI NAPLÓ april-júniusi *|4 évi folyamára: 1 April—­júniusi ’|4 év­re . . 5 frt 25 kr. ) April—septemb­eri­­ évre 10 frt 50 kr. A PESTI NAPLÓ kiadó­ hivatala. Előfizetési dij: Pest, mart. 30. 1867, Kisebbségi vélemények a közös ügyek tárgyában. IV. Lássuk már most a módot, mely szerint a tizenötös bizottság kisebbsége azon része­sedési arányt kívánja meghatároztatok mely szerint Magyarországnak a közös kiadások terheihez kell jár­ulni. Az arányra nézve a közös fejedelem magyar és nem magyar minisztériumai, kölcsönös egyezkedés útján, részletes ada­tokkal támogatott javaslatot dolgoznak ki. E javaslatot mindenik minisztérium, ren­des tárgyalás végett, országgyűlése elébe terjeszti. Az országgyűlések megállapo­dásaikat a minisztériumok útján kicseré­lik. Ha így egyetértésre lehet jutni, a fejedelem elibe terjesztetik a megállapodás, szentesítés végett. Azon esetben, ha a két minisztérium egyező javaslatra nem ér, mindenik ja­vaslata mindkét országgyűlés elibe ter­jesztetik. Ha pedig, a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni, akkor a kérdést, az előterjesztett adatok alapján, a közös fejedelem fogja eldönteni. Az arányra nézve kötendő egyezkedés érvénye határozott időre terjed, elteltével újra kell egyezni. A tizenötös bizottság vélekedése sze­rint és nyomán, a hatvanötös bizottság ajánlatában következő áll az arány meg­határozásáról : egyrészről a magyar ko­rona országainak gyűlése, másrészről a közös fejedelem többi országainak gyű­lése egy-egy hasonló számú küldöttséget választanak. E két küldöttség, az illető felelős minisztériumok befolyásával, rész­letes adatokkal támogatott javaslatot dol­goznak ki az arányra nézve. A javaslatot mindenik minisztérium országgyűlés el­be terjeszti, hol az rendesen tárgyaltatik. A határozatokat az országgyűlések kicseré­lik minisztériumaik útján. Az egyező eredmény, szentesítés végett, a fejedelem elibe terjesztetik. Ha a két küldöttség a javaslatra­ nézve nem tudna megegyezni , mindenik fél vé­leménye, mindenik országgyűlés elibe ter­jesztetik. Ha pedig a két országgyűlés sem tudna kiegyezni, akkor a kérdést, az előterjesztett adatok alapján, a fejede­lem dönti el. Az arányra nézve kötendő egyezkedés cs­ak határozott időre terjedhet, elteltével új egyezkedés kell. (21., 22,23. és 24-ik pontok, a tizenötös bizottság munkála­tiban.) A két ajánlat közti különbség tehát fő­ként abban áll, hogy míg a tizenötös bi­zottság ajánlata szerint két országos kül­döttség készíti el az arányt tárgyazó ja­vaslatot, az illető felelős minisztériumok befolyásával, a kisebbségi nézet szerint ama javaslatokat az illető felelős minisz­tériumok, kölcsönös értekezés nyomán, közvetlenül készítik el. Egyeznek ellen­ben abban, hogy az arányt tárgyazó ja­vaslat az országgyűlések elibe terjeszten­dő rendes tárgyalás végett; ha pedig különbözők , mindkét javaslat, mindkét országgyűlés elibe terjesztetik. Egyez­nek abban is, hogy ha az országgyűlések nem tudnának kiegyezni, a kérdést az elő­terjesztett adatok alapján oly formán, mint részrehajlatlan választott bíró, a kö­zös fejedelem dönti el. És egyeznek abban is, hogy amaz arányt tárgyazó egyezések meghatározott időre terjedjenek. Az itt szóban forgó különbséget nem látom valami fé-fő fontosságúnak, nem habozom azonban az elsőséget ebben is magának a bizottsági munkának ítélni. Helyes parlamentáris viszonyok közt, az hogy magát a minisztériumot az országgyűlés többsége kinyomatának kell tartani , de úgy hiszem, hogy egy, az or­­szággyűlés egyenes választása által ala­­­kult bizottság, még közvetlenebbül az. Aztán lehetnek olyanok, kik miniszternek nem valók , de — mint jártas szakférfiak, teszem statistikusok, nemzetgazdasági és financiar tudományokat bivárlók, igenis helyén vannak egy amolyan hányad -ja­­vasló bizottságban. Azt lehetne ellen­vet­ni, hogy azok vélekedését és nézeteit ma­ga a minisztérium is kihallgathatja. Ez igaz , de ne legyen esetleges azok ki­hallgatása, hanem legyen megállapított rend, hogy annál kevésbé legyen kor­mányhatalmában álló, hivatal­ szagú a bizottság működése, hogy nagyobb legyen tekintélye ama nagy fontosságú, minden­kit személyesen, mindenkit házi tűzhelyé­nél illető tárgyban; „válaszsza az ország­gyűlés ama bizottságokat. A tizenötös bizottság kisebbségének nézete szerint tehát a végrehajtás körébe eső közös ügyeket az illető külön minisz­tériumok együtt intézik; a törvényhozás körébe vágó közös ügyeket a külön or­szággyűlések intézik, s minisztériumaik által értekeződvén egymással; a hányad, a részesedési arány megállapítására pe­dig tervet a külön minisztériumok adnak egymással való értekeződés után. Ezek­kel szemben a tizenötös bizottság a közös ügyekre nézve közös minisztériumot, de­­legációkat, a hányad megajánlására néz­ve pedig bizottságokat ajánl. A tizenötös bizottság kisebbségének ama nézeteiben, melyeknek czéltalanságát vagy képte­lenségét, úgy hiszem, kimutattam, van a valódi politikai különbség a közt és ma­ga a tizenötös bizottság munkálata közt. A többi eszmét, mondhatni, pár­huzamosan lehet egyik és másik munká­latban végig kísérni. Itt-amott több-keve­sebb travestatióra, átöltöztetésre ugyan bukkanni, aztán a kisebbség nyelvezete ,talán úgy látszik nekem, kissé borzosabb, az előadás sora különböző, de eszméi kö­­rülbelül ugyanazok. Mindkettő kiemelt alkotmányunk hely­reállítása, valamint az alkotmányos élet tényleges gyakorlata létesítését a Lajthán túl az új rend behozatala előtt. Mindkettő idegenkedik a bármi névvel nevezendő közös parlamenttől, a duálisamat fogadja el a paritás alapján. Mindkettő kiemeli, hogy nem törvényeink parancsolják azok megváltoztatását, az új viszony törvényes megállapítását, hanem a czélirányosság. A­mi egyébiránt rendesen úgy szokott lenni új törvények hozatalakor. Mindkettő elismeri, hogy a közös biztosság a prag­­matica sanctión alapszik, és az magával hozza az általános külügyek, az általános hadügyek és az ezt illető pénzügyek kö­zösségét. Mindkettő elismeri, hogy a ve­zérlet, a vezénylet és a belszervezet joga, mint fejedelmi jog, a közös fejedelemé. De eddigi jogait az országnak, a hadügyet illetőleg, mindkettő fenn akarja tartani, jelesen pedig az útoníz megajánlási jogot. Mindkettő kimondja, hogy az államadós­ságok minket jogosan nem terhelnek, de mindkettő elismeri, hogy czélszerűségi szempontból, politikai tekintetek miatt, Magyarország kész, valamint ezt már felirataiban is kimondta, az államadóssá­gok terhének egy részét elvállalni. Mind­kettő fenntartja azonban az ország csor­­bí­tatlan jogát, az elvállalandó teher minő­ségét és mennyiségét, alkudozások után, szabadon határozni meg. Mindkettő ki­mondja, hogy ezutánra nem terhelhetik Magyarországot jogosan oly adósságok, melyeket törvényesen el nem ismert, és ha ezután közös adósság kötésének szük­sége lenne, arra a magyar országgyűlés egyenes beleegyezése szükséges. Mind­kettő kész a birodalomban régebben fenn­állott vámsorompót mint elévült, mint káros intézményt, mellőzni;­e végre kész lesz Magyarország az indirect adókat il­letőleg, ö Felsége nem magyar tartomá­nyaival közös elvek szerint járni el. Mind­kettőben látható ann­ak szükségessége, hogy Magyarország és ö Felsége nem magyar ! Pest, mart. 30. □ Hogy a szerb fejedelem és a porta közt minden differentiált ez alkalommal elenyésztek, annak bizonysága volna egy alaposnak látszó hir, melynél fogva a fejedelem már útban van Konstantiná­poly felé. Sőt még olyasmi is állíttatik, mintha a szultán kész volna a szerb herczegre bízni Bosnyákország és Herczegovina örökös kezelését is, azon feltétel mellett, hogy Szerbország a török államadósságok egy részét vállalja el. Midőn pár héttel ezelőtt a szultán vár­őrizeteit Szerbiából kivonta, s a várakat átengedte a fejedelemnek, ezt természetes­nek találtuk. Sokkal nagyobb horderejű — ha bebi­zonyul — két oly tartománynak átenge­dése, melynek földtéri helyzete utóbb te­temes befolyást gyakorolhat Dalmátia sor­sára. De jegyezzük meg, hogy Bosnyákor­szág és Herczegovina az átengedés által nem szakadott el a török birodalomtól, sőt maga Szerbia is a török suzerainitás alatt él. Ennélfogva a két tartomány ad­ministratív átengedése tisztán csak bel­ügyi kérdésnek, tisztán csak kormányzati szabálynak tekinthető. S ennél fogva sen­kinek belevegyülésre jogot nem ad. Állítják, hogy a szambuli orosz követ, Ignjatiev vette volna rá a szultánt ily ál­dozatra. Megtörténhetett, hogy ő. De a szultán régóta van már azon helyzetben, hogy egyik vagy másik nagyhatalom diploma­­tiája adjon neki eszmét, és az elfogadott eszme keresztülvitelére Erélyt. S végtére nekünk magyaroknak, a szom­széd szerb nemzettel barátságos viszonya­inkat fenntartani, érdekünkben van. Sőt azt sem látjuk át, hogy miért kel­len Ausztriának még akkor is, ha a ke­leti kérdés a viszonyok fékezhetlen hatal­ma által már­is előtérbe sordortatott vol­na, a török birodalomban lakó keresztény népek ellen fordulni, és az izlám uralmá­nak támogatásáért vért ontani, s a régi adósságokhoz újakat halmozni. Lányos párt mellett emelünk szót; ha, kivált most, e válságos pillanatokban, határozottan a hűbéri nemzetiségi törekvések ellen küzdünk : ez nem a „modern“ alkotmányos elv vak vagy elfogult imádásából, nem közönséges szabadelvűségi má­morból, hanem abból a legbensőbb megyőződé­­sünkből ered, hogy ha Ausztriát az ellenei által híresztelt „szétbomlástól“ még meg lehet men­teni, ez egyedül csak az által történhetik, ha ha­tározottan szakítunk a patriarchális, rendi, hűbéri és clericális nézetekkel és irányokkal, s nyugod­tan és békésen kiegyenlítjük a nemzetiségi igé­nyeket. Ez az elvi vélemény, melyet Ausztria lehető regenerátiójáról táplálunk.... Húsz évi alapos tapasztalás megtanított arra, s az eddig egymásra bőségesen következett miniszter és rendszer­változás megdönthetlenül igazolja, hogy azok az elemek, melyeket eddig Ausztriában conservativeknek neveztek, egyáltalán képtele­nek az állam reformjának nagy és emelkedett stylben keresztülvitelére, s miután Bach, Schmer­ling és Belcredi, s más „conservativ“ férfiak kizá­rólag Ausztria „újjáalakításán“ dolgoztak, s oly csekély, a­mit véghez vittek, egyátalán nem búsu­lunk a miatt, hogy a conservativismus superlativu­­m a Thun-Clam-féle minisztérium által meg nem kí­séreltetik; mi már teljes meggyőződésre jutottunk a tekintetben, hogy a mi conservativjeink, bár­mely szint valljanak, bármily kizárólag és bár­meddig bízatnék is rájuk Ausztria államiságának megmentése, a monarchiát csak mélyebben so­dornák az örvény felé. S miután ebben a meg­győződésben vagyunk, sem veszélynek, sem sze­rencsétlenségnek nem tartjuk, hanem szükséges és nélkülözhetlen dolognak, hogy elvégre a sza­badel­vűséggel, az úgynevezett „párt­kormánnyal“ tegyünk őszinte kísérletet. Ismét kísérlet tehát ? Minden bizonynyal kísérlet, de olyan, mely sem a modern államok természete, sem a bel- és kül­föld nyilvános véleménye nem a kor szelleme, és az egész európai helyzet alakulása ellen nincsen, minek egyik bizonysága a Magyarországgal való kiegyenlítés.H­iába igtatni határrá, az utóbbinál fenntartva a szabályszerű napokat. Manojlovics képviselő szót kérvén, a következő indokolt kérdést terjeszti a miniszté­rium elé. Tekintve azt, hogy a magyar határőrvidék sz. István koronájához tartozik; —tekintve továbbá azt, hogy az 1848-ki V-ik törvényczikk értelmé­ben, a határőrvidék a magyar országgyűlés al­katrészét képezi; — tekintve, hogy a folyó évi bőszelő hó 17-ik napján kelt legkegyelmesebb királyi leirat szerint Magyarország alkotmánya helyreállittatott; —tekintve,hogy eddigi válaszfel­iratainkban ismételve kifejezett kérelmeink el­lenére, a határőrvidék ez ideig az országgyűlésre még nem hivatott; — tekintve, hogy nemcsak törvényekkel, de a méltányossággal is ellenke­zik, hogy az ország egy részében alkotmányos­ság uralkodjék, a másik részben, pedig ezen al­kotmány élvezete megtagadtassék;­­tekintve végre azt, hogy élő törvényeink értelmében az or­szággyűlést kiegészítettnek tekinteni és érvé­nyes törvények alkotására bocsátkozni mindad­dig nem lehet, míg mindazok, kik az ország­gyűlésre meghívandók, meg nem hivattak, a tisztelt had- és belügyminiszter urakhoz követ­­­kező kérdést bátorkodom intézni. Méltóztatott-e a magas kormány intézkedni, s ha ezt eddig nem tette volna, szándékozik-e intézkedni, hogy a magyar határőrvidék még a jelen évi ülésszak folyama alatt az országgyűlésen kellőleg képvi­selve legyen ? Andrássy Gyula gróf miniszterelnök: T. hát! Csak félig volt szerencsém hallani az interpellációt, de a­mit mondandó leszek, az min­den ily esetre alkalmazható. Kénytelen vagyok ugyanis arra kérni a t. ház tagjait, méltóztassa­­nak ily meglepő interpellációkra nézve megálla­pítani, hogy azok előbb írásban adassanak be, és azután majd a kormány kitűzi a napot, melyen felelni fog. (Helyeslés.) Elnök úr hivatkozva a ház tegnapi határoza­tára, ennek értelmében szavazásra bocsátja a kérdést : „elfogadja e a ház a hatvanötös bizott­mány többségének munkálatát a részletes tár­gyalások alapjául?“ A kérdés ekként formulázva elfogadtatván elnök a szavazást megkezdett, még­pedig, mivel több képviselő névszerinti szavazást kíván, tehát név szerint ; tájékozásul kijelenti még, hogy az igen­nel szavazók neveit Tóth Vilmos, a n­e­m­­mel szavazókét gr. Ráday László, s a jelen nem levőkét Dimitrievics Milos jegyzők fogják feljegyezni. A névszerinti szavazás megtörténvén, annak következő eredménye hirdettetett ki : I­g­e­n­nel szavazott 257. N­e­m­mel „ 117. Jelen nem volt 22. E szerint a bizottmányi többség munkálata 140 szótöbbséggel elfogadtatván, az a­latz hatá­rozatává vált.) Mielőtt a r­észletes tárgyalások megkezdettek volna, N­y­á­r­y Pál a baloldalnak a részletes tárgyalások körüli magatartása iránt következő­leg szólott : Nyáry Pál. Az imént bevégzett név szerinti szavazás útján a t. ház többsége a részletes tár­gyalás alapjául a 65-ös bizottság többségének munkálatát fogadta el. Miután az ezen munkálat­ban felállított alapelvek és annak részletei iránt is, ellenében is a bizottság kisebbsége eltérő néze­teit a bizottsági nyilvános tárgyalások alkalmá­val előadta, nemcsak, haem az ország állami önállása, alkotmányos függetlensége és czélsze­­rűség tekintetéből merített érvekkel támogatta is, s az általa készített kisebbségi javaslatot az általános, tárgyalás alkalmával többen rokonelvű képviselőtársaim közül el is fogadták, de a ki­sebbségi javaslat mindamellett is többséget nem nyerhetett, azt hiszem, hogy rokonelvű képviselő­társaim megegyezésével találkozom akkor, mi­dőn ezennel kijelentem, hogy ámbár a jobb­oldal több tagjai által a kisebbségi javaslat némely pontjának oly értelmezés adatott, melynek he­lyessége jogosan kétségbe hozathatnék, és e részben a részletes tárgyalás alkalmával is lett volna jogunk felszóllalni, miután a vitatkozás részünkről a ház többsége ellenében különben is eredménytelen lenne; de egyébiránt természetes, hogy a­mely munkálatot elvi különbözés miatt magunkévá nem tehetünk, azt részleteiben sem pártolhatjuk, mi tehát e részletes tárgyalásba beleszólásu­k által befolyni nem fogunk, s va­lahányszor a ház elnöke által a ház a ponton­kénti tárgyalás alkalmával szavazásra hivatik fel; mi, a szabályok értelmében, mindannyiszor tagadó szavazatainkat ülve maradással nyilvání­­tandjuk. (Helyeslés.) A baloldalnak ezen elhatározása a ház osztat­lan méltánylását érdemli meg, a párt, mely elvek mellett küzd, álláspontját helyesen fogja fel; ha az elvi kérdésben kevesebbségbe jutván, a rész­letek közül, melyek az elvnek következetes ki­folyásai szoktak lenni, időt és erőt fogyasztó, de különben úgyis eredménytelen feltartóztatások­hoz nyúlni nem akar. A baloldal mai magatar­tása kétségtelen bizonyítéka annak, hogy az ellenzést nem ezen szó formájáért, hanem lénye­géért teszi,­­ hogy ott —­hol az ellenzés elvesz­tette biztos alapját, sem a többségnek, sem a kormánynak czéltalan akadékoskodásokkal ne­hézségeket szerezni nincs programmjában. E szabatos nyilatkozat után megkezdett a részletes tárgyalás. A bizottmányi munkálat szö­vege pontonként elolvastatott, s változtatás nél­kül fogadtatott el. V­­­á­d A­­­a­j­o­s­nak volt észrevétele a 28-ik pontra, gr. W a s a S a m u­­* nszk a®^'re, a többség azonban az előadott néző­ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház mart. 30-án tartott ülése. Elnök: Szentiványi Károly. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, elnök úr a következő irományokat mutatja be: Cséry Lajos úr a szakcsi kerületben megvá­lasztott képviselőnek megbizó levelét. Az állandó igazoló bizottságnak fog kiadatni. Ernszt József, Borsod megye volt tiszti orvosa, bűnvádi ügyekben tett eljárásáért kiérdemelt kétezer ftnyi hátralékban levő orvosi illetmé­nyek kifizetését eszközöltetni kéri. A kérvényi bizottsághoz lesz átadandó. Bencze Mihály, a honvédelmi ügy szervezéséig magát bárhol alkalmaztatni, elutasítás esetében pedig a külföldre szóló útlevéllel magát elláttatni kéri. Szintén a kérvényi bizottsághoz lesz át­­teendő. Udvardi Gyula, a scaliczi vasgyár öntöde­­felügyelője, a tüzéri és erőműtani szakban a mi­nisztériumnál leendő alkalmaztatást kieszközöl­tetni kéri. Hasonlóan a kérvényi bizottsághoz fog áttétetni. Az állandó igazolási bizottmánynak két jelen­tését Hosszú József előadó felolvasván, en­„Ha mi a szabadelvüségnek hódolunk — írja nek folytán a ház Balomiri Simon és Rónay ez alkalommal a „Fremdenblatt ha az alkot- Jáczint képviselő urakat az igazolt követek so- Bécsi dolgok. A nagy földbirtokosok választása — mint teg­napi prágai távsürgönyünk már jelentette — az alkotmány­párt győzelmével végződött. Messze­­ható nagy súlya van ama 30 szónyi többségnek, mely 388 választó közül 209 szavazattal az al­kotmány­pártiak mellett nyilatkozott. A „Vater­land“ ugyan kétségbeesve kiált fel, hogy „a con­­servativek most már teljesen kiszorulnak az or­szággyűlésből, s hogy az előkelő urak is Mira­­beau­k akarnak lenni!“ A választók listáját te­kintve, kiknek élén a toscánai nagyhg, modénai hg, s az ausztriai birodalmi nemesség első nevei állanak, csodálkozni lehetne a veszélyes haladá­son, melyet a szabadelvű eszmék a cseh nagy­­földbirtokosok között tettek, csodálkozni azon, hogy oly férfiak, mint gróf Clam Gallas, Kheven­­hu­ller, Pourtales,­­Rohan hg stb., oly Mirabeauk­­ra szavaznak, mint Auersperg hg, Hartig gróf, Colloredo Mannsfeld hg, Salm és Waldstein gró­fok stb. Senki sem hiszi el a „Vaterland“-nak, hogy ez urak nem conzervativek, vagy azt, hogy Mirabeauk volnának. Nem is ez fáj a „Vater­land“ nak, hanem hogy a feudális nemesség, a Lü­­tzow­ok, a Dalbergek, kevéssé lesznek az ország­gyűlésen képviselve, s a szabadelvű irány, mely­nek legtöbb képviselői a közép­osztály elemei közt találhatók, fölül keredett az avas conserva­­tiv irány felett, mely körülménytől az alkotmány­párt Ausztria regeneratióját várja. Pest, mart. 30. Három nap alatt két oly kormányren­deletet találunk a hivatalos lapban, me­lyek teljesen megegyeznek az általános közvélemény élénk óhajával. A „Budapesti Közlöny“ f. mart. havi 27-ik számában ő Felsége egy csoport bírságot, vagy fizetési képtelenség eseté­ben azt követett fogságot enged el. A 30-kas számban megjelent rendelet szerint pedig a csendőrség szüntettetik meg Ma­gyarországon, s teendői az országos hely­hatóságokra ruház­tattak vissza. Kétséget nem szenved az, hogy az ál­lamban a közrend fenntartása a főfon­­tosságú kötelességek közé tartozik, de tudatik az, hogy mennyire népszerűtlen volt a csendőrségi intézmény országszer­te; mennyi kellemetlen, mennyi keserű emlék van ahhoz kötve a Bach és Schmer­ling rendszer korából. Fenntartani meg felesleges, mert a helyhatóságok ősi rend­őri intézményei olyanok, melyek szerint azok teljesen képesítettek határaik közt csendet és rendet eszközölni. Mint látszik, a minisztérium igen he­lyes tapintattal reá talált rögtön a csend­es intézmény közérzületet sértő voltára, s nem késett a helyett a régi intézményt léptetni életbe. Azt nem lehet hibául tenni ki, hogy Erdélyben most az egyszer, és bizonyosan csak ideiglenesen, meghagyatott a csendőri intézmény. Erdélynek viszonyai kényesebbek ; a helyhatóságok rendőri szervezete 48 előtt nem is volt oly kifej­lett, mint a Királyhágón innen.

Next