Pesti Napló, 1867. április (18. évfolyam, 5084–5107. szám)
1867-04-21 / 5101. szám
93—5101. Vasárnap, april 21 1867. 18. évi folyam. Szerkesztési iroda: . tencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. -91 léi Jr!ÍV'k-»¥-Jr-»»-l6it’'VÖI. iu* Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadta körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévrela irt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjas 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj kilim 80 nj kr. Nyílt-tér: 6 hasábos petit 25 nj kr. — Pest, april 20 1867. (Fk) Nem zavarjuk meg örömeszépen e nagy ünnep napján olvasóink nyugodt hangulatát, de önámítás nélkül nem tagadható már, hogy az európai helyzet egyre aggasztóbb szint élt, s hogy nevezetesen az osztrák birodalom állásának nehézségei napról napra igazán ijesztő mértékben növekednek. Igaz, hogy a minapi állarmhírek nem valósultak, s hogy a rögtön beállott rendkívüli izgatottságot nyugalmas hangulat válta fel, de ez csak olyan nyugalom, mint amilyennel azt szoktuk mondani: attól tartottunk, hogy máris leszakad a zivatar, hanem, hála az égnek lesz még egy-két óránk, hogy legalább legbecsesb holminkat födél alá rejthessük. Már egyik előbbi alkalommal fejtegettük, hogy miben látjuk mi a veszély valódi forrását. Nem a luxembourgi ügyben keressük azt, hanem hogy Poroszország az 60 békeév után oly bámulatos és még előtte is váratlan erőt fejtett ki, melyet ő most elengedőnek hisz arra, hogy övé legyen az első rang Európa hatalmasságai közt, míg Francziaország ezt tagadván, az eddig öt megillető elsőségről nem akar lemondani. Az ily tisztán hatalmi kérdés épen csak a hatalom által, magyarán mondva, erőszak útján dönthető el, és ez az, mi azon aggodalmat kelti, hogy az összeütközés holnap vagy holnapután, ilyen vagy amolyan alakban, de valami módon csak ki fog törni. Francziaország háborúin készül, habár egyelőre csak védelmi háborúra — ez tény ! A múlt év tapasztalásaiból megismerkedett a Bismark modorával. Tudja, hogy ha ez az összekoccanást elkerülhetlennek tartja, nem várandja be a megtámadtatást, hanem be fog rontani Francziaországba, valamint tavaly is, úgyszólván, hadüzenet nélkül, berontott Szász- és aztán Csehországba. Ennek elejét kell venni, és innen Francziaország hadi készületei. E hadi készületek létezését constatálja Bismark gróf meghitt lapja, és igy alig lehet kétség arról, miszerint Poroszország most ellenkészületekhez fog látni. Aztán alkalmasint mindegyik fél a másikra fogja tolni, hogy ez kezdte a kihívást. Tetszik látni, hogy a dolog épen úgy kezdődik, mint tavaly, és attól félők vagyunk, hogy épen úgy fog végződni is, amit csak úgy kérünk értetni, hogy e végháború leend, míg épenséggel nem bizonyos, hogy a háború kimenetelét ismét Poroszország diadala fogja képezni. Oly olcsó áron, miként tavaly, semmi esetre nem lesz az kapható. Ily külpolitikai constellatió magyarázhatóvá teszi, hogy Bismark úr már nem váltott sok szót az éjszaki német birodalmi gyűléssel, hanem utolsó pillanatban magáévá tette még azon módosítványokat is, miket ő excra 241 órával előbb még elfogadhatlanoknak mondott vala. A porosz miniszter taliter qualiter be akarta fejezni azt az éjszaki szövetséget, nemcsak azért, hogy ez magában létezzék, hanem azon okból is, hogy legyen, mihez a déli német államok csatlakozhatnak. És itt kezdődik Ausztriára nézve az új nehézség, ama régin kívül, mely már az európai békét fenyegető veszélyből amúgy is háramlott reá. Nincs kétség arról, sőt a porosz király minapi párbeszéde egyenesen megerősítő, miszerint komoly szándék létezik, a déli államokat is beléptetni az éjszaki szövetségbe, daczára annak, hogy ez ellentétben állna a prágai békekötésnek legalább szellemével. Poroszországot úgy, miként a déli államokat is, két ok indíthatja erre. Először is Berlinben úgy vélekedhetnek, hogy miután a Napóleonnak összeütközés alkalmasint úgy sem leend elkerülhető, mindegy, akár egy okkal több vagy kevesebb adatik a tuileriák neheztelésére. Másodszor pedig a déli német államok is átlátják, hogy a Poroszországgal kötött katonai szerződés után semlegességekről amúgy sem lehetne többé szó, s miután őket épen csak Poroszország bírná megvédeni, okosan teszik,ha minél szorosabban csatlakoznak ehhez. De igy aztán meg volna a porosz hegemónia alatt egyesített Németország, melyből Ausztria örökre ki volna a zárva, meg volna alkotva azon tömör német államtest, melynek tétele az osztrák monarchia tőszomszédságában ez utóbbira nézve nem lehet közömbös dolog, — szóval, megvolna az, aminek nem létezése eddig Ausztria német politikájának utolsó horgonyát képezte. Ily körülmények közt jelenik meg Bécsben Taufkirchen gróf, Bajorországnak, illetőleg az összes déli német államok küldöttje, ki az imént Berlinben értekezett Bismark gróffal, s bár utazásának czéljára nézve hiteles adataink még nincsenek, jól értesült körökből mégis némely ujjmutatást nyerünk, melyek a bajor gróf küldetésének jelentőségét felderítik. E forrás szerint a gróf ki fogja jelenteni, vagy tán már ki is jelentette Bécsben, hogy a déli államok mindenesetre csatlakoznak az éjszaki német szövetséghez, s erről tudomásul értesítik az osztrák kabinetet. Hogy ez utóbbi ebben gátolhatná őket, nem hiszik, nem hiszik, mert Ausztria tönkre tenné magát Németország közvéleménye előtt, ha akár csak kísérletet is tenne a német egység létrejöttének megakadályozására, — nem hiszik , mert Ausztriának egymagának anyagi ereje erre nem elegendő, hanem e végre Francziországgal kellene szövetkeznie, — nem hiszik, mert lehetlennek tartják, hogy Ausztria német részei támogatnák Beust bárót, ha ő Napóleon oldala mellett szállana síkra Németország ellen. Ha pedig Ausztriára nézve sem erkölcsileg, sem anyagilag nem lehetséges, hogy ő a déli államoknak az éjszaki szövetséghez való csatlakozását gátolja, ha más választása amúgy sem volna, mint faire bonne mine au mauvais jeu, a bajor alkudozó úgy hinné, hogy Ausztria jobban tenné, ha nemcsak szívesen nyugodnék meg abban, amit gátolnia nem lehet, hanem egyszersmind véd- és daczszövetségre is lépne a Poroszország alatt egyesített Németországgal, oly szövetségre, melynek alapját a kölcsönös birtok garantia képezné, mig másfelöl ily combinatió esetére Oroszország felöl sem fenyegetné többé veszély az osztrák birodalmat. Híven törekedtünk visszaadni azt, amit a bajor gróf ajánlataira nézve hallottunk, és nem tagadhatjuk, hogy sok benne a való, sok a kecsegtető. De van egy, ami az ajánlat mindezen fényoldalait elhomályosítja, és ez az, hogy Ausztria ez indítvány elfogadtatása esetére azonnal és közvetlenül belesodortatnék a kitörendő háborúba, ami különben talán lehetséges, de legalább bizonyosnak nem mondható. Lehetséges, de nem bizonyos, hogy Poroszországnak, midőn Francziaország ellen harcol, még Ausztria nyugati tartományainak veszélyezése is sikerülne; lehetséges, de nem bizonyos, hogy a semleges Ausztriát Oroszország keleten megtámadná; lehetséges, de nem bizonyos, hogy e megtámadás Oroszország győzelmével fogna végződni, hanem másfelől nem bizonyos ugyan, de legalább lehetséges, hogy a semleges Ausztria Anglia részéről is támogattatnék Kelet felőli megtámadtatás esetére, ami talán nem várható, ha a bécsi kormány maga nyakra-főre rohanna bele a háborúba. Véleményünk még most is a régi, ámbár attól tartunk, hogy annak első része, legalább e pillanatban, nincs összhangzásban Beust b. szándékaival. Mi úgy hiszszük, hogy Ausztriának nyugodtan — nem helyeselve ugyan, de ellene sem szegülve kell tűrnie, ami Németországban történik; ennél tovább azonban egyelőre nem szabad mennie, s az említett véd- és daczszövetségről csak oly kevéssé lehet szó, miként a Francziaországgal szövetkezésről. A semlegességen kívül mi nem látunk üdvöt a birodalom számára. Nem fog e semlegesség örökké tarthatni — tudjuk, de tartson, ameddig tarthat, és szövetség kötésére várjuk be a kényszerítő okot és a kedvező pillanatot. Ne feledkezzünk meg arról, hogy — bármily feszült a viszony Páris és Berlin közt — nem lehetetlen, miszerint Bismark gróf csak fel akarja használni az alkalmat, hogy egész Németországot a fekete-fehér kokárdás sipka alá hozza, és ha ez megtörtént, tán oda veti azt a Luxembourgot, hogy neki is legyen, Francziaországnak is jusson. Ily fordulat nem tartozik a lehetlenségek közé, és aztán tessék elképzelni, mily helyzetbe jutna rögtöni fordulat esetére Ausztria, ha ő idő előtt akár az egyik, a másik féllel szövetkeznék. Szerencsétlenségnek tartanók, ha — miként hallatszik — Beust báró a németországi dolgok menetének útját akarná állani — papír tiltakozással, mert ennél egyebet úgy sem tehetne, de még nagyobb szerencsétlenségnek, ha ő excja az igazán kényes és fenyegető helyzettel szemben, elvesztené eddigi, nyugalmát. E nyugalom megtartása mellett az ő kezében marad az eldöntés Ausztria sorsa felett: ha e nyugalom elvesz, ha a bécsi kormány idő előtt robszi akár Porosz-, akár Francziaország karjai közé, ez eldöntés Porosz- vagy Francziaországtól függne, és ezek élni fognak ebbeli hatalmukkal vagy porosz, vagy franczia érdekben, — de Ausztria érdekében bizonyosan nem ! Hazafius nézetek a honvédelem szüksége és czélszerű szervezetéről. (Ajánlva egy szakértő által a honvédelmi miniszter, különösen a képviselőház figyelmébe.) I. A honvédelmi szervezet kit illet ? A győzelem a vezérlet egységét nélkülözhetetlenné tevén, mi természetesebb, mint hogy a honvédelmi Beregnél is, mely az előbbinek csak kiegészítő része, a vezáriét egyedül a Felséges királyt illesse. Ezen jog törvényeinkkel is összhangzásban van, ezt bizonyítja a múlt századok történelme, midőn a nemesség, az országgyűlés rendeletéből,a király személye köré és annak zászlói alá hivatott , s vagy a király személyes vezetése, vagy a nádor, vagy a király által kiszemelt vezér parancsnoksága alá rendeltetett. A A honvédelmi sereg pótolja a volt nemesség bandériumát. Minthogy pedig a bandérium belszervezete a nemességet illette, így a honvédelem belszervezete is csak a nemzetet illetheti. A belszervezet nemcsak a honvédelmi rendszer elfogadásában, azon alapelveknek, mely szerint az szerveztetek — meghatározásában, hanem úgyszólván, egyedül az elfogadott alapelvek kivitelében áll, melyhez tartozik : 1. A honvédelmi sereg hadműtanilag való beosztása, t. i. a hadszakmák hadműtanilag mily arányban álljanak egymáshoz. 2. Ha a hadmegyék fogadtatnak el, az ország területének hadszakmák szerinti beosztása, t. i. mely hadmegye tartozzék egy meghatározott hadszakmát kiállítani. 3. A tartalék Bereg korszakából kilépett egyéneknek, a honvédelmi osztály és hadszakmákba való beosztása. 4. A főtiszteknek századosig kinevezése. 5. A törzstisztek kinevezésénél, mely egyedül ő Felségét illesse, a honvédelmi miniszter ellenjegyzési joga. 6. Az al- és főtisztek kiképzése. 7. A honvédelmi sereg folytonos gyakorlatban tartása. 8. A hadszabályok kidolgozása, hat. i. az a hadseregnél hiányos lenne, hogy a honvédelmi miniszter a sereg parancsnokával egyetértve, azon közösen változtassanak, mert ha egy nemzetnek joga van a sereg számát meghatározni, mennyivel több jogának kell lenni, midőn az egész nemzet felfegyverkeztetik, a felett őrködni, hogy a honvédelmi sereg czélszerűen begyakorolva,a hadtan és hadművészeti elvek, a fegyverek hordereje szerint módosítva legyen. 9. A honvédelmi sereg fegyverzete. 10. Czélszerű ruházata. 11. A honvédelmi sereg élelmezése, mert az élelmezés a sereg phisicai erejének fenntartását teszi, erre több gond fordítandó, mint a rendes seregnél fordittatik, miért is a szállítható kocsi konyhák behozatala ajánlható, hogy t. imiglen a sereg menetet teszen, étele megfizetvén, ha táborba száll, azonnal ehessék. Ezen konyhák tervrajzát más alkalommal közlöm. Ellenség előtt, támadások alkalmával, a hideg, ételekről máskor szóllok. — 12. A honvédelmi sereg, hogy mindaddig, miglen a rendes sereggel működni meg nem kezd úgy szolgálati, mint hadbíróilag a hadvédelmi minisztérium alatt állván, azon hatáskörök megállapítása. A szervezethez ugyan még több szakma ágak is tartoznak, de itt csupán a leglényegesebbet akarom kiemelni, mely egyedül a nemzetet illetheti, anélkül, hogy az összes hadsereg egységére legkisebb káros befolyással legyen, mi több, honunk és a birodalom fenntartására lényeges befolyással bírand. A hadi tudomány tökélye követeli, hogy ezen belszervezet, mint fent említek, összhangzásban legyen, miért is csak egy egyén által intéztessék el. Azért bízzák ezt a külhatalmasságoknál is ezt a miniszterekre, így a nemzet is ezen jogait bátran a felelős honvédelmi minisztérium kezébe teheti le, annyival inkább, mert a minisztérium nevével járó hatáskör igényli, hogy a honvédelem szervezetét a honvédelmi miniszter eszközölje, ha csak miniszteri név mellett hatalmáról és hatásköréről lemondani, és egy alsóbb rendű hivatal- nők teendőit elvállalni nem akarja. De a honvédelem, ha a honvédelmi miniszter által szerveztetek, a nélkülözhetetlen sereg egységét épen nem veszélyezteti. Ezt mutatja, mint fentebb mondom, a lipcsei és watterlooi győzelem, ezt mutatja a német, egyátalában minden szövetséges államban összetett sereg történelme, ezt mutatja jelenleg a bajor és szász szövetség is, kik bár a porosz mintára, de mégis önmaguk szervezik seregeiket, és csak háború idején teszik a porosz sereg kiegészítő részét. Mert a sereg egységét nem a belszervezet, hanem a nélkülözhetlen vezérlet egysége képezi. Miért a honvédelmi sereget csakis a honvédelmi miniszter szervezheti. Béke idején és a dandár kerületek határaiban csakis annak rendelete alatt állhat, de mihelyt a rendes sereget támogatnia kell, az állandó sereg főparancsnoksága alá kerülvén, egyedül az által vezéreltethetik, igy a sereg épsége és egysége csorbitatlan marad. — Mi több, hogy a honvédelmi sereg szervezete a honvédelmi minisztert illesse, megkívánja úgy honunk, mint a birodalom fenntarásának biztossága is, mert nem elég nagy tömeget felfegyverkeztetni, de azt, hacsak a sereget, s így a nemzetet, mészárszékre vezetni nem akarjuk, oly fegyverzettel kell ellátni, hogy a szomszéd hatalmasságokéval vetekedjen. És hogy a sereg ezen fegyverzetet időben kikapja, ne úgy, mint nálunk a hadseregnél, hogy migyen a porosz 1,200,000 emberrel készen áll, az orosz 1,700,000 emberénél már 360,000, a franczia 253,000 hátultöltő fegyvert seregénél kiosztott, addig a mi hadseregünknél folyton a fegyverek rendszerén tanakodva — alig 2000 hátultöltő fegyvert készítettek el, — igy ezen új fegyverek kiosztását az utolsó perezre halasztják, s a sereg azt használni képes nem leend. A vezér, vagy a hadügyminiszter egyedül őfelségének tartozván számot adni, a nemzet ö Felségét felelősség alá nem vonhatja. Miután pedig sokszor fontos politikai események alatt ö Felsége a honvédelem szervezésére figyelmét nem fordíthatja, a fővezér és hadügyminisztere, mint emberek, könnyen hibázhatnak, ö Felsége úgy, mint a nemzet, nagyobb biztosságot lelhet abban, ha a nép önmaga saját élete felett őrködve, a felelős honvédelmi minisztert a hibák kijavítására kényszeríti, mintha annak szervezetét egy önkénynyel bíró fővezérnek adja át, és az a szervezettel késedelmeskednék úgy, mint jelenleg a hadsereg felfegyverzésével késedelmeskedik, s ezáltal úgy Magyarország, mint a birodalom végpusztulását eszközölté. A honvédelem belszervezetéről általában, hogy t. i. a nemzetiség és a szakmák a nemzet képessége szerint lenne legczélszerűbben elrendezendő, már fentebb mondottam, csak azt találom szükségesnek megemlíteni, hogy — kivált a kis helységekben, amennyire lehet, csak egy vagy két szakmabeli sereg test legyen, mely egy övvezető, vagy altiszt által, vasár- és ünnepnapokon a délutáni órákban, a gyalogságnál a gyorstöltés, czélzás és lövésben; a tüzéreknél a gyors töltés, czélzás és távolság-mérésben; a lovasságnál a lovaglásban, lövésben, és minden szakmánál néha sor és szakasz gyakorlatokban oktattatnának. X. A honvédelmi sereg szervezete. A katonának fő erélye a bátorság, mely többnyire a sereg fegyverében, a lovasságnál a lovában való bizodalomból származik. — A bizodalom a fegyver és lónak tökéletes ismeretétől jön. Mert nem elég jó — messze hordó — gyorsan tölthető fegyverekkel, jó, erős és könnyű lovakkal bírni, de a fegyvert kezelni, a lovat vezetni is kell tudni. — A gyors lövés a katonaság számát pótolja, hogy azonban eredménye legyen, jól és meszsze is kell lőni. A meszsze és jól lövés, ha fele gyorsasággal történik is, előnynyel bír a gyors és rosz lövés felett. Az emberiség valamint többnyire mindenben, úgy a lőfegyverek műtanában is az egyik szélsőségből a másikba esik. — A lőfegyverek horderejének az ágyukéval összhangzásban kell lenni, hogy az egyik a másikat tökéletesen haszonvehetetlenné ne tegye. Midőn az ágyuk 1200 lépésre hordtak, elegendő volt a lőfegyvereknek 5 — 600 lépésnyi hordereje; de most, midőn a tábori üteg 6—7000 lépésre hord, a kis lőfegyvereknek legalább is 3000 lépésre kell hordani. A porosz gyufás fegyver gyorsasága Európa műtádóit figyelmessé téve, mindenki gyors, hátultöltő fegyveren törte fejét, anélkül, hogy egynek is eszébe jutna a lőfegyverek horderejére is figyelmet fordítani. Az európai nagyhatalmak lőfegyverének hordereje körülbelül megegyez 1200 lépésben, gyorsasága így következik: a porosz gyutas fegyver 8 ; — a franczia Chasepot-féle 8 egész 12; — a franczia Henric Winchester-féle tölténytár fegyver 14 tölténynyel. 16 egész 18 ; — az angol Enfield által módosított Snieders fegyver 21-et; — az orosz mily fegyverrendszert fogadott el, arról nincs tudomásom, annyit azonban hitelesen tudok, hogy az Amerikából hozatott 200,000 fegyvere 16-ot, az országában készült 150,000 hátultöltő fegyvere 14-et lő egy perez alatt. Az osztráknak mindeddig hátultöltő egyvere nincs. Az elkészült 2000 próbafegyver, valamint az utoljára elfogadott „Wenzel“ rendszere is újólag haszonvehetetlennek találtatott. Czélszerű volna a kísérletekkel felgyni, s a gyakorlat által jónak mutatkozott — más hatalmasságoktól elfogadott rendszerű fegyvert gyorsan behozni. Hogy egy fegyver hasznosan kezeltessék, és tökélyét felhasználni tudjuk, szükséges, hogy a sereg azt tökéletesen tanulmányozni,horderejét és bánásmódját ismerni tudja. A tanulás és ismeret csak több idejű gyakorlat által eszközölhető, miért is nélkülözhetetlen, hogy a fegyver ne épen háború előtt, mint nálunk az osztrák seregnél eddig közönségesen történni szokott, s valószínűleg ezután is történni fog, hanem időben kiosztatván, a sereg azt ismerni, kezelni, s így egyszersmind fegyverében bízni is tanuljon. Én részemről, mint malani szakértő, hogy a magyar honvédelmi sereg az európai hadseregnél jobban fel legyen fegyverkezve, ajánlom az Enfieldtől javított Snieders és Henric Winchester rendszerét jelenleg elfogadni, de később arra törekedni, hogy a legjelesebb műértők ezen fegyverek rendszere szerint kísérleteket téve, 2500 egész 3000 lépés horderejű fegyvert előállítani törekedjenek, minda mellett a töltény nehézségének 2/4 latot fölülmúlni ne szabadjon, nehogy a nehézség sok töltény vitelét akadályozza ; de mindenekelőtt ajánlom, hogy a válalkozók ne a gondolkozás, hanem a tett emberei legyenek, nehogy rákként hátra maradjanak akkor, midőn egész Európa hatalmasságai, kivált veszélyes szomszédaink, óriási léptekkel haladnak előre. Amint fentebb mondom, a hadművészetnek a lőfegyverek műtani haladásához alkalmazva kell lenni. A jelen hadjáratoknál a tüzér, gyalog és lovas seregek játszanak főszerepet, miért is az egész figyelmet ezek tökéletes kiképzésére kell fordítani. XI. A tüzér. Én részemről, bár a mi osztrák tüzéreink Európában, úgyszólván, első szerepet visznek, s a hátul töltő tábori ütegeknek nem nagy barátai, mégis a honvédelmi seregben William Armstrong rendszere szerinti, egy erősebb záróval ellátott hátul töltő ütegek behozatalát ajánlanám. Ezen rendszer előnye az, hogy az ágyú valóságos záró fenekét egy öntött aczélból készült kis darab képezi, melyben a gyújtólyuk is alkalmazva van; ezáltal, ha az a gyakori tüzelés miatt elromlik is, könnyen helyettesítni lehet, anélkül, hogy a cső az által legkevésbé is szenvedne. Én részemről czélszerűnek látnám, ha a többi záró része a porosz 4 fontos hátul töltő ágyú mintája szerint átalakíttatnék, mely 8,6 fontos gránátot és 10,1 fontos shrapnelt 1,1 font, így 18000 lövet nehézségű lőporral 4 - 5000 lépés távolra lőni képes. Ezen könnyű szervezetű ágyú szóró és hordó tehetsége a 6 fontoséval azonos, mégis a gyorsaságban és önállóságban ezen utóbbit jóval felülmúlja. A 6 fontos üteg mozdony-szekrénye 30, ellenben a 4 fontosé 50 töltényt vihet, a lőszer-szekerektől függetlenebben működhetik. Ezen hátultöltő ágyú kezelése 4 embert igényelvén, az 5 dik tartalékul használtatik; az ágyú emberekkel 3700 fontot nyomván, a hatlovas fogatnál minden lóra mintegy hat mázsa teher esik. A hat fontos ágyú ennél jóval is többet nyom. Én azt hiszem, hogy a 4 fontos könnyű szervezetű ágyukra a fő súlyt helyezni czélszerű, ezek a hadjáratokban szerepelni fognak, mert a jelen hadviseletben a gyors mozgás, lövés és találás jelentékeny befolyást gyakorolnak; már pedig ennek a 4 fontos ágyú szervezete legjobban megfelel, mellette kiállítása kevesebbe is kerül. A húsvéti szent Ünnepek miatt lapnak legközelebbi száma, szerdán, ápril 24-én jelenik meg.