Pesti Napló, 1867. április (18. évfolyam, 5084–5107. szám)

1867-04-21 / 5101. szám

93—5101. Vasárnap, april 21 1867. 18. évi folyam. Szerkesztési iroda: . t­encziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden kö­zlemény a szerkesztőséghez intézendő. -91 léi Jr!ÍV'k-»¥-Jr-»»-l6it’'VÖI. iu* Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. kiadó-hivatal: Ferenc­ziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adta körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­tézendők.PESTI Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre­­­la irt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetm­ények díjas 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj ki­lim­ 80 nj kr. Nyílt-tér: 6 hasábos petit 25 nj kr. — Pest, april 20 1867. (Fk) Nem zavarjuk meg örömesz­épen e nagy ünnep napján olvasóink nyugodt hangulatát, de önámítás nélkül nem tagad­ható már, hogy az európai helyzet egyre aggasztóbb szint élt, s hogy nevezetesen az osztrák birodalom állásának nehézsé­gei napról napra igazán ijesztő mértékben növekednek. Igaz, hogy a minapi állarm­­hírek nem valósultak­, s hogy a rögtön beállott rendkívüli izgatottságot nyugal­­mas­ hangulat válta fel, de ez csak olyan nyugalom, mint a­milyennel azt szoktuk mondani: attól tartottunk, hogy máris le­szakad a zivatar, hanem, hála az égnek lesz még egy-két óránk, hogy legalább legbecsesb holminkat födél alá rejthessük. Már egyik előbbi alkalommal fejteget­­tük, hogy miben látjuk mi a veszély va­lódi forrását. Nem a luxembourgi ügyben keressük azt, hanem hogy Poroszország az 60 béke­év után oly bámulatos és még előtte is váratlan erőt fejtett ki, melyet ő most elengedőnek hisz arra, hogy övé le­gyen az első rang Európa hatalmasságai közt, míg Francziaország ezt tagadván, az eddig öt megillető­­ elsőségről nem akar lemondani. Az ily tisztán hatalmi kérdés épen csak a hatalom által, magya­rán mondva, erőszak útján dönthető el, és ez az, mi azon aggodalmat kelti, hogy az összeütközés holnap vagy holnapután, ilyen vagy amolyan alakban, de valami módon csak ki fog törni. Francziaország háborúin készül, ha­bár egyelőre csak védelmi háborúra — ez tény ! A múlt év tapasztalásaiból megis­merkedett a Bismark modorával. Tudja, hogy ha ez az összekoc­c­anást elkerül­­hetlennek tartja, nem várandja be a megtá­madtatást, hanem be fog rontani Franczia­­országba, valamint tavaly is, úgy­szólván, hadüzenet nélkül, berontott Szász- és aztán Csehországba. Ennek elejét kell venni, és innen Francziaország hadi készületei. E hadi készületek létezését constatálja Bis­mark gróf meghitt lapja, és igy alig lehet kétség arról, miszerint Poroszország most ellenkészü­letekh­ez fog látni. Aztán alkal­masint mindegyik fél a másikra fogja tol­ni, hogy ez kezdte a kihívást. Tetszik lát­ni, hogy a dolog épen úgy kezdődik, mint tavaly, és attól félők vagyunk, hogy épen úgy fog végződni is, a­mit csak úgy ké­rünk értetni, hogy e vég­háború leend, míg épenséggel nem bizonyos, hogy a há­ború kimenetelét ismét Poroszország dia­dala fogja képezni. Oly olcsó áron, miként tavaly, semmi esetre nem lesz az kap­ható. Ily külpolitikai constellatió magyaráz­­hatóvá teszi, hogy Bismark úr már nem váltott sok szót az éjszaki német birodal­mi gyűléssel, hanem utolsó pillanatban magáévá tette még azon módosítványokat is, miket ő excra 241 órával előbb még el­­fogadhatlanoknak mondott vala. A porosz miniszter taliter qualiter be akarta fejezni azt az éjszaki szövetséget, nemcsak azért, hogy ez magában létezzék, hanem azon okból is, hogy legyen, mihez a déli német államok csatlakozhatnak. És itt kezdődik Ausztriára nézve az új nehézség, ama ré­gin kívül, mely már az európai békét fe­nyegető veszélyből amúgy is háram­lott reá. Nincs kétség arról, sőt a porosz király minapi párbeszéde egyenesen megerősítő, miszerint komoly szándék létezik, a déli államokat is beléptetni az éjszaki szövet­ségbe, daczára annak, hogy ez ellentétben állna a prágai békekötésnek legalább szellemével. Poroszországot úgy, miként a déli államokat is, két ok indíthatja erre. Először is Berlinben úgy vélekedhetnek, hogy miután a Napóleonnak­ összeütközés alkalmasint úgy sem leend elkerülhető, mindegy, akár egy okkal több vagy keve­sebb adatik a tuileriák neheztelésére. Má­sodszor pedig a déli német államok is át­látják, hogy a Poroszországgal kötött kato­nai szerződés után semlegességekről amúgy sem lehetne többé szó, s miután őket épen csak Poroszország bírná meg­védeni, okosan teszik,ha minél szorosabban csatlakoznak ehhez. De igy aztán meg volna a porosz hegemónia alatt egyesített Németország, melyből Ausztria örökre ki volna a zárva, meg volna alkotva azon tö­mör német államtest, melynek tétele az osztrák monarchia tőszomszédságában ez utóbbira nézve nem lehet közömbös dolog, — szóval, megvolna az, a­minek nem lé­tezése eddig Ausztria német politikájának utolsó horgonyát képezte. Ily körülmények közt jelenik meg Bécs­ben Taufkirchen gróf, Bajorországnak, illetőleg az összes déli német államok kül­döttje, ki az imént Berlinben értekezett Bismark gróffal, s bár utazásának czél­­jára nézve hiteles adataink még nincse­nek, jól értesült körökből mégis némely ujjmutatást nyerünk, melyek a bajor gróf küldetésének jelentőségét felderítik. E forrás szerint a gróf ki fogja jelenteni, vagy tán már ki is jelentette Bécsben, hogy a déli államok mindenesetre csatlakoznak az éjszaki német szövetség­hez, s erről tudomásul értesítik az osztrák kabinetet. Hogy ez utóbbi ebben gátol­hatná őket, nem hiszik,­­ nem hiszik, mert Ausztria tönkre tenné magát Né­metország közvéleménye előtt, ha akár csak kísérletet is tenne a német egység létrejöttének megakadályozására, — nem hiszik , mert Ausztriának egymagának anyagi ereje erre nem elegendő, hanem e végre Francziországgal kellene szövet­keznie, — nem hiszik, mert lehetlennek tartják, hogy Ausztria német részei tá­mogatnák Beust bárót, ha ő Napóleon ol­dala mellett szállana síkra Németország ellen. Ha pedig Ausztriára nézve sem erkölcsileg, sem anyagilag nem lehetséges, hogy ő a déli államoknak az éjszaki szö­vetséghez való csatlakozását gátolja, ha más választása amúgy sem volna, mint faire bonne mine au mauvais jeu, a bajor alkudozó úgy hinné, hogy Ausztria job­ban tenné, ha nemcsak szívesen nyu­godnék meg abban, a­mit gátolnia nem lehet, hanem egyszersmind véd- és dacz­­szövetségre is lépne a Poroszország alatt egyesített Németországgal, oly szövet­ségre, melynek alapját a kölcsönös birtok gar­a­ntia képezné, mig másfelöl ily combinatió esetére Oroszor­szág felöl sem fenyegetné többé veszély az osztrák birodalmat. Híven törekedtünk visszaadni azt, a­mit a bajor gróf ajánlataira nézve hallot­tunk, és nem tagadhatjuk, hogy sok benne a való, sok a kecsegtető. De van egy, a­mi az ajánlat mindezen fényoldalait elho­mályosítja, és ez az, hogy Ausztria ez in­­dítvány elfogadtatása esetére azonnal és közvetlenül belesodortatnék a ki­törendő háborúba, a­mi különben talán lehetséges, de legalább bizonyosnak nem mondható. Lehetséges, de nem bizonyos, hogy Poroszországnak, midőn Franczia­­ország ellen harc­ol, még Ausztria nyu­gati tartományainak veszélyezése is sike­rülne; lehetséges, de nem bizonyos, hogy a semleges Ausztriát Oroszország kele­ten megtámadná; lehetséges, de nem bizo­nyos, hogy e megtámadás Oroszország győzelmével fogna végződni, hanem más­felől nem bizonyos ugyan, de legalább le­hetséges, hogy a semleges Ausztria An­­glia részéről is támogattatnék Kelet felőli megtámadtatás esetére, a­mi talán nem várható, ha a bécsi kormány maga nyakra-főre rohanna bele a háborúba. Véleményünk még most is a régi, ám­bár attól tartunk, hogy annak első része, legalább e pillanatban, nincs összhang­­zásban Beust b. szán­dékaival. Mi úgy hiszszü­k, hogy Ausztriának nyugodtan — nem helyeselve ugyan, de ellene sem sze­gülve kell tűrnie, a­mi Németország­ban történik; ennél tovább azonban egy­előre nem szabad mennie, s az említett véd- és daczszövetségről csak oly kevéssé lehet szó, miként a Francziaországgal szövetkezésről. A semlegességen kívül mi nem látunk üdvöt a birodalom számá­ra. Nem fog e semlegesség örökké tart­hatni — tudjuk, de tartson, a­meddig tart­hat, és szövetség kötésére várjuk be a kényszerítő okot és a kedvező pil­lanatot. Ne feledkezzünk meg arról, hogy — bármily feszült a viszony Páris és Berlin közt — nem lehetetlen, miszerint Bismark gróf csak fel akarja használni az alkalmat, hogy egész Németországot a fekete-fehér kokárdás sipka alá hozza, és ha ez megtörtént, tán oda veti azt a Lu­xembourgot, hogy neki is legyen, Franczia­országnak is jusson. Ily fordulat nem tar­tozik a lehetlenségek közé, és aztán tes­sék elképzelni, mily helyzetbe jutna rög­töni fordulat esetére Ausztria, ha ő idő előtt akár az egyik, a másik féllel szövet­keznék. Szerencsétlenség­nek tartanók, ha — mi­ként hallatszik — Beust báró a németor­szági dolgok menetének útját akarná ál­lani — papír tiltakozással, mert ennél egyebet úgy sem tehetne, de még na­gyobb szerencsétlenségnek, ha ő excja az igazán kényes és fenyegető helyzettel szemben, elvesztené eddigi, nyugalmát. E nyugalom megtartása mellett az ő kezé­ben marad az eldöntés Ausztria sorsa fe­lett: ha e nyugalom elvesz, ha a bécsi kormány idő előtt robszi akár Porosz-, akár Francziaország karjai közé, ez el­döntés Porosz- vagy Francziaországtól függne, és ezek élni fognak ebbeli hatal­mukkal vagy porosz, vagy franczia érdek­ben, — de Ausztria érdekében bizonyo­san nem ! Hazafius nézetek a honvédelem szüksége és czélszerű szervezetéről.­­ (Ajánlva egy szakér­tő által a honvédelmi miniszter, különösen a képviselőház figyelmébe.) I. A honvédelmi szervezet kit illet ? A győzelem a vezérlet egységét nélkü­lözhetetlenné tevén, mi természetesebb, mint hogy a honvédelmi Beregnél is, mely az előbbinek csak kiegészítő része, a ve­záriét egyedül a Felséges királyt illesse. Ezen jog törvényeinkkel is összhangzás­ban van, ezt bizonyítja a múlt századok történelme, midőn a nemesség, az ország­gyűlés rendeletéből,a király személye köré és annak zászlói alá hivatott , s vagy a király személyes vezetése, vagy a nádor, vagy a király által kiszemelt ve­zér parancsnoksága alá rendeltetett. A A honvédelmi sereg pótolja a volt nemes­ség bandériumát. Minthogy pedig a ban­dérium belszervezete a nemességet illette, így a honvédelem belszervezete is csak a nemzetet illetheti. A belszervezet nemcsak a honvédelmi rendszer elfogadásában, azon alapelvek­nek, mely szerint az szerveztetek — meg­­határozásában, hanem úgyszólván, egye­dül az elfogadott alapelvek kivitelében áll, melyhez tartozik : 1. A honvédelmi sereg hadműtanilag való beosztása, t. i. a hadszakmák hadműtanilag mily arány­ban álljanak egymáshoz. 2. Ha a hadme­gyék fogadtatnak el, az ország területé­nek hadszakmák szerinti beosztása, t. i. mely hadmegye tartozzék egy meghatáro­zott hadszakmát kiállítani. 3. A tartalék­ Bereg korszakából kilépett egyéneknek, a honvédelmi osztály és hadszakmákba való beosztása. 4. A főtiszteknek századosig kinevezése. 5. A törzstisztek kinevezé­sénél, mely egyedül ő Felségét illesse, a honvédelmi miniszter ellenjegyzési joga. 6. Az al- és főtisztek kiképzése. 7. A honvé­delmi sereg folytonos gyakorlatban tartása. 8. A hadszabályok kidolgozása, hat. i. az a hadseregnél hiányos lenne, hogy a hon­védelmi miniszter a sereg parancsnokával egyetértve, azon közösen változtassanak, mert ha egy nemzetnek joga van a sereg számát meghatározni, mennyivel több jo­gának kell lenni, midőn az egész nemzet felfegy­verkeztetik, a felett őrködni, hogy a honvédelmi sereg czélszerűen begyako­rolva,­­­a hadtan és hadművészeti elvek, a fegyverek hordereje szerint módosítva le­gyen. 9. A honvédelmi sereg fegyverzete. 10. Czélszerű ruházata. 11. A honvédel­mi sereg élelmezése, mert az élelmezés a sereg phisicai erejének fenntartását teszi, erre több gond fordítandó, mint a rendes seregnél fordittatik, miért is a szállítható kocsi konyhák behozatala ajánlható, hogy t. i­­miglen a sereg menetet teszen, étele megfizetvén, ha táborba száll, azonnal ehessék. Ezen konyhák tervrajzát más alkalommal közlöm. Ellenség előtt, táma­dások alkalmával, a hideg, ételekről más­kor szóllok. — 12. A honvédelmi sereg, hogy mindaddig, miglen a rendes sereggel működni meg nem kezd úgy szolgálati, mint hadbíróilag a hadvédelmi miniszté­rium alatt állván,­­ azon hatáskörök meg­állapítása. A szervezethez ugyan még több szak­ma­ ágak is tartoznak, de itt csupán a leg­lényegesebbet akarom kiemelni, mely egyedül a nemzetet illetheti, anélkül, hogy az összes hadsereg egységére legkisebb káros befolyással legyen, mi több, ho­nunk és a birodalom fenntartására lénye­ges befolyással bírand. A hadi tudomány tökélye követeli, hogy ezen belszervezet, mint fent említek, összhangzásban legyen, miért is csak egy egyén által intéztessék el. Azért bízzák ezt a kü­lhatalmasságoknál is ezt a miniszte­rekre, így a nemzet is ezen jogait bátran a felelős honvédelmi minisztérium kezébe teheti le, annyival inkább, mert a minisz­térium nevével járó hatáskör igényli, hogy a honvédelem szervezetét a honvédelmi miniszter eszközölje, ha csak miniszteri név mellett hatalmáról és hatásköréről lemondani, és egy alsóbb rendű hivatal-­ nők teendőit elvállalni nem akarja. De a honvédelem, ha a honvédelmi miniszter által szerveztetek, a nélkülözhetetlen sereg egységét épen nem veszélyezteti. Ezt mu­tatja, mint fentebb mondom, a lipcsei és wat­­terlooi győzelem, ezt mutatja a német, egy­­átalában minden szövetséges államban összetett sereg történelme, ezt mutatja jelenleg a bajor és szász szövetség is, kik bár a porosz mintára, de mégis önmaguk szervezik seregeiket, és csak háború ide­jén teszik a porosz sereg kiegészítő ré­szét. Mert a sereg egységét nem a bel­szervezet, hanem a nélkülözhetlen vezér­­let egysége képezi. Miért a honvédelmi sereget csakis a honvédelmi miniszter szervezheti. Béke idején és a dandár ke­rületek határaiban csakis annak rendelete alatt állhat, de mihelyt a rendes sereget támogatnia kell, az állandó sereg főpa­­rancsnoksága alá kerülvén, egyedül az által vezéreltethetik, igy a sereg épsége és egysége csorbi­tatlan marad. — Mi több, hogy a honvédelmi sereg szer­vezete a honvédelmi minisztert illesse, megkívánja úgy honunk, mint a biroda­lom fenntará­sának biztossága is, mert nem elég nagy tömeget felfegy­verkeztet­­ni, de azt, hacsak a sereget, s így a nem­zetet, mészárszékre vezetni nem akarjuk, oly fegyverzettel kell ellátni, hogy a szom­széd hatalmasságokéval vetekedjen. És hogy a sereg ezen fegyverzetet időben kikapja, ne úgy, mint nálunk a hadsereg­nél, hogy migyen a porosz 1,200,000 em­­­berrel készen áll, az orosz 1,700,000 em­berénél már 360,000, a franczia 253,000 hátultöltő fegyvert seregénél kiosztott, addig a mi hadseregünknél folyton a fegy­verek rendszerén tanakodva — alig 2000 hátultöltő fegyvert készítettek el, — igy ezen új fegyverek kiosztását az utolsó perezre halasztják, s a sereg azt használni képes nem leend. A vezér, vagy a hadügyminiszter egye­dül ő­felségének tartozván számot adni, a nemzet ö Felségét felelősség alá nem von­hatja. Miután pedig sokszor fontos politi­kai események alatt ö Felsége a honvéde­lem szervezésére figyelmét nem fordíthat­ja, a fővezér és hadügy­minisztere, mint emberek, könnyen hibázhatnak, ö Felsége úgy, mint a nemzet, nagyobb biztosságot lelhet abban, ha a nép önmaga saját élete felett őrködve, a felelős honvédelmi mi­nisztert a hibák kijavítására kényszeríti, mintha annak szervezetét egy önkénynyel bíró fővezérnek adja át, és az a szerve­zettel késedelmeskednék úgy, mint jelen­leg a hadsereg felfegyverzésével késedel­­meskedik, s ez­által úgy Magyarország, mint a birodalom végpusztulását eszkö­zölté. A honvédelem belszervezetéről általá­ban, hogy t. i. a nemzetiség és a szak­mák a nemzet képessége szerint lenne legczélszerűbben elrendezendő, már fen­tebb mondottam, csak azt találom szüksé­gesnek megemlíteni, hogy — kivált a kis helységekben, a­mennyire lehet, csak egy vagy két szakmabeli sereg­ test legyen, mely egy övvezető, vagy altiszt által, va­sár- és ünnepnapokon a délutáni órákban, a gyalogságnál a gyorstöltés, czélzás és lövésben; a tüzéreknél a gyors töltés, czélzás és távolság-mérésben; a lovasság­nál a lovaglásban, lövésben, és minden szakmánál néha sor és szakasz gyakorla­tokban oktattatnának. X. A honvédelmi sereg szervezete. A katonának fő erélye a bátorság, mely többnyire a sereg fegyverében, a lovas­ságnál a lovában való bizodalomból szár­mazik. — A bizodalom a fegyver és ló­nak tökéletes ismeretétől jön. Mert nem elég jó — messze hordó — gyorsan tölt­hető fegyverekkel, jó, erős és könnyű lo­vakkal bírni, de a fegyvert kezelni, a lovat vezetni is kell tudni. — A gyors lövés a katonaság számát pótolja, hogy azonban eredménye legyen, jól és mesz­­sze is kell lőni. A meszsze és jól lövés, ha fele gyorsasággal történik is, előny­nyel bír a gyors és rosz lövés felett. Az emberiség valamint többnyire mindenben, úgy a lőfegyverek műtanában is az egyik szélsőségből a másikba esik. — A lőfegy­verek horderejének az ágyukéval összhang­zásban kell lenni, hogy az egyik a mási­kat tökéletesen haszonvehetetlenné ne tegye. Midőn az ágyuk 1200 lépésre hord­tak, elegendő volt a lőfegyvereknek 5 — 600 lépésnyi hordereje; de most, midőn a tábori üteg 6—7000 lépésre hord, a kis lőfegyvereknek legalább is 3000 lépésre kell hordani. A porosz gyufás fegyver gyorsasága Európa műtádóit figyelmessé téve, min­denki gyors, hátultöltő fegyveren törte fejét, a­nélkül, hogy egynek is eszébe jut­na a lőfegyverek horderejére is figyelmet fordítani. Az európai nagyhatalmak lő­fegyverének hordereje körülbelül meg­egyez 1200 lépésben, gyorsasága így következik: a porosz gyutas­ fegyver 8 ; — a franczia Chasepot-féle 8 egész 12; — a franczia Henric Winchester-féle tölténytár fegyver 14 tölténynyel. 16 egész 18 ; — az angol Enfield által módosított Snieders fegyver 21-et; — az orosz mily fegyver­­­rendszert fo­gadott el, arról nincs tudomásom, annyit azonban hitelesen tudok, hogy az Ameri­kából hozatott 200,000 fegyvere 16-ot, az országában készült 150,000 hátultöltő fegy­vere 14-et lő egy perez alatt.­­ Az osz­tráknak mindeddig hátultöltő egyvere nincs. Az elkészült 2000 próba­fegyver, valamint az utoljára elfogadott „Wenzel“ rendszere is újólag haszonvehetetlennek találtatott. Czélszerű volna a kísérletek­kel felgyni, s a gyakorlat által jónak mutatkozott — más hatalmasságoktól el­fogadott rendszerű fegyvert gyorsan be­hozni. Hogy egy fegyver hasznosan kezeltes­sék, és tökélyét felhasználni tudjuk, szük­séges, hogy a sereg azt tökéletesen tanul­mányozni,­­horderejét és bánásmódját ismerni tudja. A tanulás és ismeret csak több idejű gyakorlat által eszközölhető, miért is nélkülözhetetlen, hogy a fegyver ne épen háború előtt, mint nálunk az osz­trák seregnél eddig közönségesen történ­ni szokott, s valószínűleg ezután is történni fog, hanem időben kiosztatván, a sereg azt ismerni, kezelni, s így egyszersmind fegy­verében bízni is tanuljon. Én részemről, mint malani szakértő, hogy a magyar honvédelmi sereg az eu­rópai hadseregnél jobban fel legyen fegy­verkezve, ajánlom az Enfieldtől javított Snieders és Henric Winchester rendszerét jelenleg elfogadni, de később arra töre­kedni, hogy a legjelesebb műértők ezen fegyverek rendszere szerint kísérleteket téve, 2500 egész 3000 lépés horderejű fegyvert előállítani törekedjenek, mind­a mellett a töltény nehézségének 2­­/4 latot fölülmúlni ne szabadjon, nehogy a ne­hézség sok töltény vitelét akadályoz­za ; de mindenekelőtt ajánlom, hogy a válalkozók ne a gondolkozás, hanem a tett emberei legyenek, nehogy rákként hátra maradjanak akkor, midőn egész Európa hatalmasságai, kivált veszélyes szomszédaink, óriási léptekkel haladnak előre. A­mint fentebb mondom, a hadművé­szetnek a lőfegyverek műtani haladásá­hoz alkalmazva kell lenni. A jelen had­járatoknál a tüzér, gyalog és lovas sere­gek játszanak főszerepet, miért is az egész figyelmet ezek tökéletes kiképzé­sére kell fordítani. XI. A tüzér. Én részemről, bár a mi osztrák tüzé­reink Európában, úgy­szólván, első szere­pet visznek, s a hátul töltő tábori üte­geknek nem nagy barátai, mégis a hon­védelmi seregben William Armstrong rend­szere szerinti, egy erősebb záróval ellá­tott hátul töltő ütegek behozatalát ajánla­nám. Ezen rendszer előnye az, hogy az ágyú valóságos záró fenekét egy öntött aczélból készült kis darab képezi, mely­ben a gyújtó­lyuk is alkalmazva van; ez­által, ha az a gyakori tüzelés miatt el­romlik is, könnyen helyettesítni lehet, a­nélkül, hogy a cső az által legkevésbé is szenvedne. Én részemről czélszerűnek lát­nám, ha a többi záró része a porosz 4 fon­tos hátul töltő ágyú mintája szerint átala­kíttatnék, mely 8,6 fontos gránátot és 10,1 fontos shrapnelt 1,1 font, így 180­00 lö­vet nehézségű lőporral 4 - 5000 lépés tá­volra lőni képes. Ezen könnyű szervezetű ágyú szóró és hordó tehetsége a 6 fon­toséval azonos, mégis a gyorsaságban és önállóságban ezen utóbbit jóval felül­múl­ja. A 6 fontos üteg mozdony-szekrénye 30, ellenben a 4 fontosé 50 töltényt vihet, a lőszer-szekerektől függetlenebben működ­hetik. Ezen hátultöltő ágyú kezelése 4 em­bert igényelvén, az 5 dik tartalékul hasz­­náltatik; az ágyú emberekkel 3700 fon­tot ny­omván, a hatlovas fogatnál minden lóra mintegy hat mázsa teher esik. A hat fontos ágyú ennél jóval is többet nyom. Én azt hiszem, hogy a 4 fontos könnyű szervezetű ágyukra a fő­ súlyt helyezni czélszerű, ezek a hadjáratokban szerepel­ni fognak, mert a jelen hadviseletben a gyors mozgás, lövés és találás jelentékeny befolyást gyakorolnak; már pedig ennek a 4 fontos ágyú szervezete legjobban meg­felel, mellette kiállítása kevesebbe is kerül. A húsvéti szent Ünnepek miatt lapnak legközelebbi száma, szerdán, ápril 24-én jelenik meg.

Next